Politika, Politológia | Tanulmányok, esszék » Szerbin Tamás - A jóléti állam egy lehetséges út

Szerbin Tamás, A jóléti állam: egy lehetséges út? A jóléti állam nem tekinthet önálló rendszertípusnak, hanem az ismert piacgazdasági rendszerek egyik sajátos vetületének. Az utóbbi évtizedekben világszerte folyamatos viták tárgya létezése, tehát az állam jóléti szerepvállalási mértékének kérdése. Hazánkban is kiemelked a téma jelent sége, így nem árt tisztán látni e modell tulajdonságait, el nyeit és hátrányait egyaránt. A továbbiakban szeretném ismertetni a jólét, majd konkrétan a jóléti állam fogalmát, létrejöttének okait és ellentmondásait. A jólét fogalma A jólét fogalmát általában két vonatkozásban használjuk: els ként az ember anyagi és szellemi szükségleteinek a kielégítését értjük alatta, másodsorban pedig az egyén vágyainak realitását, tehát azt, hogy teljesülésük elérhet közelségbe kerüljön az ember számára.1 Az emberi jólét alapvet szükségleteinek kielégítettségét

méri az úgynevezett Human Development Index (HDI), mely három dimenziót ölel fel: 1. egészség; 2 tudás; 3 anyagi életszínvonal. Ennek szellemében három kategória különíthet el az egyes országok besorolásánál, a magas, a közepes és az alacsony. 2 A jóléti állam A jóléti állam kifejezés eredetileg a svéd modell alapján terjedt el, mivel itt jött létre az els komplex jóléti modell a szociáldemokraták 1932-es hatalomrakerülése után. Magát a kifejezést 1941-ben az angol Temple érsek vezette be, aki a demokráciák "welfare" kötelezettségeir l beszélt.3 Azokat az államokat nevezzük jóléti államnak, amelyek elkötelezettek állampolgáraik anyagi és szellemi jóléti iránt. Anyagi és szellemi jólét alatt értjük az emberek jó egészségi állapotát, megfelel lakhatását, táplálkozását, oktatását és foglalkoztathatóságát. A jóléti állam jelentése Esping-Anderson szerint nem más, mint a polgárok elemi

jólétének biztosítására irányuló állami felel sségvállalás.4 A jóléti államok elkötelezettségük szellemében aktívan avatkoznak be a gazdasági folyamatokba jóléti prioritásaik elérése érdekében.5 Koherens jóléti rendszert hoznak létre, mely elkíséri polgáraikat a „bölcs l a sírig”. 1 Maslow az emberi szükségleteket egy hétlépcs s hierarchikus piramis képében jelenítette meg. (Szabó Katalin, 2007. 313-314 o) 2 Szabó Katalin, 2007. 313-315 o 3 Berend T. Iván: A jóléti állam: válság és kiutak, Magyar Tudomány, 2003/10 4 Bayer, 2003. 371 o 5 A jóléti állam fogalmát azonban többféleképpen is értelmezik: lehet jóléti államnak tekinteni minden olyan modellt, ahol az állam szociális szolgáltatásokat nyújt polgárainak, más értelmezés szerint viszont csak konkrétan egyféle jóléti modell megvalósulásakor beszélhetünk jóléti államról. 1 A jóléti állam létrejöttének okai Általában három f

alapelvet szokás megemlíteni a jóléti állam létrejöttének okaként. Az els a piaci kudarcok felismerése és kezelési szándéka. A jóléti állam híveinek álláspontja szerint a teljesen szabadversenyen alapuló piac káros, negatív következményeket szül, melyek társadalmi feszültségekhez vezetnek, hosszú távon magára a piacra is káros. A második alapelv a társadalmi stabilitás. Eszerint az egyre széls ségesebb jövedelemkülönbségek el bbutóbb súlyos társadalmi válságokhoz vezetnek, ez pedig mindenképp elkerülend A harmadik alapelv etikai jelleg , és a társadalmi igazságosság és méltányosság szükségességét fogalmazza meg. Eszerint az elesettekr l és a szegényekr l való gondoskodás kiemelt állami felel sség. Ezek mellett még két okot szoktak a jóléti állam mellett felhozni: a jövedelemtermelés pozitív gazdasági hatását és a politikai racionalitást, mely szerint népszer ek a jóléti programok a társadalom

szemében. 6 A jóléti állam tipizálása A jóléti szolgáltatások szerinti tágabb értelemben vett tipizálás két f kategóriát különböztet meg: az univerzális és a reziduális jóléti államot. Az univerzális változat állampolgári jogon garantálja a jóléti szolgáltatásokat, míg a reziduális rászorultsági alapon. Az el bbi klasszikus példája Svédország, míg az utóbbié az USA.7 Hozzá kell mindehez tenni, hogy a két kategória csupán ideáltípus, nem abszolút értelemben veend , az univerzális modell kapcsán például helyesebb úgy fogalmazni, hogy a jóléti szolgáltatások mindenki számára elérhet ek, hiszen a gyakorlatban korántsem mindenki veszi igénybe ket. Ezzel a tipizálással szemben Esping-Andersen három változatra osztja az államokat azok jóléti szerepvállalásának mértékei szerint. Megkülönbözteti a szociáldemokrata, a konzervatív-korporativista és a liberális jóléti államtípust. A szociáldemokrata

jóléti állam alapeszménye a szociális állampolgárság, szerepe a jövedelmi különbségek kiegyenlítésében van, univerzális programjai a társadalom többségét lefedik. Ez a klasszikus skandináv, sz kebb értelemben a svéd modell. A konzervatív-korporativista modell a szociális jogokat státuszhoz köti, kiegészít jelleg kvázi-univerzális programjai a társadalom többsége számára elérhet ek. Ezt a modellt alkalmazza a kontinentális Európa több országa, például Ausztria, Németország, vagy Franciaország. A liberális modell az angolszász országokra jellemz , piackorrigáló, szelektív programjait a rászorultság elvéb l adódóan a társadalom kisebb része veheti csupán igénybe. 8 Mint már említettem, gondolati síkon létez ideáltípusokról van szó, így az egyes modelleken belül bizonyos terülteken számottev eltérések lehetnek országonként, függ en például az aktuális politikai kurzustól. 6 Szabó Katalin, 2007. 317-321 o A

tipizálás eredetileg Titmuss nevéhez f 8 Szabó Katalin, 2007. 321-322 o 7 dik. (Szabó Katalin, 2007 321 o) 2 A jóléti állam ellentmondásai A jóléti állam – és általánosságban véve a gazdasági tervezés - kritikusai igen elismert szakmai pályafutást mondhatnak magukénak, elég csak Friedrich August von Hayek vagy Milton Friedman közgazdasági Nobel-díjaira gondolnunk.9 Kritikájuk a jóléti állam esetében a modell gazdasági racionalitásának és hatékonyságának megkérd jelezésén alapult.10 További ellenérv a széleskör jóléti szolgáltatásokat nyújtó állammal szemben a költségek fedezésére kivetett magas adók gazdasági növekedést gátló hatása. Azonban ezeknek az elméleteknek is számos cáfolatával találkozhatunk, például Sapir részér l, aki szerint hatékony gazdasági teljesítmény alacsony és magas jóléti kiadások mellett egyaránt lehetséges. A jóléti rendszerek további kiemelt káros hatásaként az

úgynevezett tanult gyámolatlanságot tartják számon, mely a modell negatív magatartásformáló szerepére hívják fel a figyelmet. Ugyanis az állam így nem motiválja kell en polgárait, hanem rászoktatja ket arra, hogy minden kérdésben az államtól várjanak megoldást, és ne öner l próbáljanak meg 11 helyzetükön változtatni. A jóléti állam változása és annak okai A jóléti állam aranykorát a második világháború végét l az 1970-es évek közepéig teszik, amikor is az olajválság hatására fellép gazdasági recesszió következtében problematikussá vált az egyre növekv jóléti programok finanszírozása.12 Emellett a huszadik század utolsó évtizedeiben egyre terjed globalizáció és információgazdaság is változásokra kényszerítette a jóléti programokkal rendelkez országokat.13 Voltak, akik radikálisan reformálták jóléti rendszereiket a kormányzati dereguláció jegyében, például a neokonzervatív Margaret Thatcher és

Ronald Reagan kormányai. Egyes országok sokáig halogatták a problémákkal való szembenézést, míg megint mások, például a modell „mekkájának” tartott Svédország, képesek voltak megreformálni válságban lév jóléti rendszerüket. Bartha Attila 2006-os tanulmányában végigelemzi a svéd modell reformjának összetev it, melynek következtében a skandináv modell visszanyerte gazdasági hatékonyságát.14 Érdekes koncepció az Anthony Giddens nevével fémjelzett úgynevezett harmadik út, amelyet magyarul esélyteremt államnak is szokás nevezni. Ez a modell egy középút, egy kompromisszum a minimális állam 9 A jóléti állam átfogó kritikáját adja Milton és Rose Friedman „A szabad választás” cím könyvükben. A jóléti állam kritikájának klasszikus példája a Friedman-féle jóléti mátrix, mely statikus szemléletben mutatja be, miért is problematikus a jóléti rendszer. A mátrix szerint a jóléti állam egyrészt nem

költséghatékony, másrészt pedig nem veszi kell mértékben figyelembe az egyéni preferenciákat. 11 Szabó Katalin, 2007. 325 o 12 Ugyanakkor érdekes adalék, hogy 1973, a jóléti állam úgynevezett válsága óta Nyugat-Európában a szociális kiadások a legtöbb esetben növekedtek. (Berend T Iván: A jóléti állam: válság és kiutak, Magyar Tudomány, 2003/10.) 13 Szabó Katalin, 2007. 326 o 14 Bartha Attila: Visszajáró svéd kísértet? Egy félreértés fogságában: a svéd modell álma és a kelet - közép – európai realitás. 10 3 és az univerzális jóléti állam között, és inkább a pozitív ösztönzésre helyezi a hangsúlyt a negatívval szemben.15 Közép- Kelet-Európai reláció A kérdéskör korántsem elhanyagolható térségünk realácójában, mely régió modelljeit Kornai János koraszülött jóléti államnak nevezi. 16 Térségünk küzd a létez szocializmus paternalista örökségével, így korántsem könny a jóléti

juttatások hatékonyságának vizsgálata, hiszen komoly politikai kockázatot vállal az a kormányzat, amely hozzányúl a jóléti szolgáltatások rendszeréhez. Bartha Attila tanulmányában kiemeli: térségünkben tipikusan pozitív az eredeti svéd jóléti modell megítélése, így sokan tekintik követend útnak, ám a szerz óva int ett l, ahogy Szabó Katalin is, így inkább a megreformált, esélyteremt svéd modell lehet ségét tartva reálisnak a régió országai számára. 17 Bibliográfia: - Bartha Attila: Visszajáró svéd kísérlet? Egy félreértés fogságában: a svéd modell álma és a kelet – közép – európai realitás, http://europeum.orghu/wp-files/Svdksrlet Bartha Attila 2006jan11pdf - Bayer József: A politikai gondolkodás története, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. - Berend T. Iván: A jóléti állam: válság és kiutak, Magyar Tudomány, 2003/10 - Milton Friedman - Rose Friedman: A szabad választás - Szabó Katalin (szerk.):

Összehasonlító Gazdaságtan, Aula Kiadó, Budapest, 2007 – Szerbin Tamás: A jóléti állam, és annak téveszméje a neoliberális gazdasági filozófiában, Évfolyamdolgozat, ELTE TÁTK, 2006. 15 Szabó Katalin, 2007. 329-330 o Szabó Katalin, 2007. 317 o 17 Bartha Attila: Visszajáró svéd kísértet? Egy félreértés fogságában: a svéd modell álma és a kelet - közép – európai realitás, továbbá Szabó Katalin, 2007. 331 o 16 4