Irodalom | Tanulmányok, esszék » Godzsa Anikó - Klasszikus magyar irodalom I

Godzsa Anikó - Klasszikus magyar irodalom I Periodizáció - Mindig fölmerülő filológiai kérdés a korszak periodizációja. • 1849-ben kezdődik: nem ideológiai, nem történelmi törésvonal, hanem egyedi életpályák kezdete.  1840: Kemény Zsigmond irodalmi pályakezdése (Izabella királyné és a remete; töredékes).  1845: Arany János (Az elveszett alkotmány) pályakezdése. 1  1846.  Vajda János indulása. 2  Jókai első művének megjelenése. • A korszak vége: nem egységes.  1905: semmi nem történt, még a magyar történelemben sem (a Putyilov-gyárbeli fölkelés miatt jelölték ki a marxista irodalmárok); két helyen is megtalálható.  Bóka és Pándi háromkötetes kiadványa (Gondolat).  Az akadémiai irodalomtörténet (Sőtér szerk.)  1906: Új versek (Ady; néhány kisebb elemzésben megtalálható).  1908: a Nyugat indulása (abszolút reális és elfogadható, de sehol nem található meg). • A korszak

végén vannak túlnyúlások (ők már az új generációhoz tartoznak).  1921: †Gárdonyi Géza.  1924: †Bródy Sándor (Rembrandt-novellaciklus).  1932: †Ambrus Zoltán (1917-ben kinevezik a Nemzeti Színház igazgatójává; ekkortól nem ír több szépirodalmi művet). • A korszak első fele: 1867-ig.  Történelmi határ (kiegyezés; ennek hatása az 1871/72-es művekben cseng le).  A magyar irodalomban semmi nem történik.  1864: belső határ.  Madách Imre halála.  A Zord idő megjelenése (Kemény utolsó regénye).  Ekkor már tart Arany nagy hallgatása (1862-től).  Másoknak ez nem tragikus időszak.  Jókainak az ekkori tizenöt év (’60-as, ill. a ’70-es évek első fele) a legjobb korszaka  Vajda ekkor kezd igazán Vajdává válni. • 1877-1879: Arany nagy megújulása (Őszikék, Toldi szerelme). - A korszak minden alkotója még a szabadságharc bukása előtt indult és átnyúlnak a következő korszakba is. -

1864: belső irodalmi határ. • Madách halála. • Kemény Zsigmond utolsó művének (Zord idő; történelmi regény) megjelenése. • Arany János legendás hallgatása a Buda halála után. - 1867. • Kiegyezés (történelmi korszakhatár). 1 2 Ő kezd a legkésőbb alkotni, de az ő indulása a leglátványosabb. Ő már a ’30-as években is írt tanulmányokat. A magyar irodalomban semmi nem történt – a kiegyezés irodalmi lecsengése 1871/72ben volt. ’60-as évek. • Jókai legjobb tizenöt éve. • Vajda János is ekkor írja első alapverseit, ekkor kezd Vajda Jánossá alakulni. 1877-1879: Arany nagy megújulása (Őszikék, Toldi szerelme). A reformkor a magyar irodalom utolsó aranykora. Az 1850/60-as évek alkotóinak kronológiája: a kor kiemelkedő alakjai (írók, költők, festők, zeneszerzők stb.) • Erkel Ferenc (18101893) • Madách Imre (18231864) • Liszt Ferenc (18111886) • Jókai Mór (18251904) • Eötvös József (18131871) •

Gyulai Pál (18261909) • Kemény Zsigmond (18141875) • Vajda János (18271897) • Egressy Béni (18141851) • Székely Bertalan (18351910) • Arany János (18171882) • Munkácsy Mihály (18441900) • Petőfi Sándor (18231849) • Benczúr Gyula (18441920) „Túlélő-generáció”: a magyar irodalomban markánsan először ezzel a nemzedékkel fordul elő, hogy meghal a vezéregyéniség (Petőfi), a többiek pedig túlélik a túlélhetetlent (a szabadságharc bukását), ez nagyon meghatározó. 1919: ehhez a nemzedékhez képest ez az első nagy törésvonal (†Ady; ez hasonló, mint Petőfi 1849-es halála). 1849-es válságpillanatok 3 • 1848 vége: Világos, elítélések, bebörtönzések, bujkálás (erre utal Arany néhány költeménye, pl. Álom-való, Válság idején – ezekben már kirajzolódik az apokalipszisélmény) • Április 14.: a Habsburgok trónfosztása, a Magyar Köztársaság kikiáltása – ez nemzetközi jogi szempontból hibás lépés

(nem lehet megváltoztatni Európában az államok status quo-ját és a határokat, a nagyhatalmak ezért szemben álltak Magyarországgal).  Kemény főleg jogi szempontból ítéli el; a magyar egy fiskális nemzet, ezért nagyon erős az alkotmányosság, és a jogbiztonság érzése.  Megváltozik vele az államforma (királyságból köztársaság lesz), így nem vonatkozik rá a bécsi béke, és bejöhetnek az oroszok.  Aranynak már 1848-ban vannak „rémálmai”, de ezt ő (mint Petőfi és Jókai) üdvözli. • Június 1: az oroszok átlépik a magyar határt (északon és északkeleten: Ukrajna, Lengyelország, Észak-Erdély). • Segesvári (fehéregyházi) csata (Bem látványos veresége). 4 • Augusztus 13: világosi fegyverletétel. A szabadságharc bukásakor mindenki szembenéz vele, volt-e felelőssége, és ha igen, mi. Sokan nem találják ezt meg, vagyis nincs konkrét bűn (tárgyatlan szorongás és bűntudat).5 Kemény mondhatná felelősnek

magát, mert ott volt Debrecenben, de ő a trónfosztás ellen szavazott, és műveiben is érvel ellene. Egy napon (október 6.) végzik ki az aradi tizenhármat és Batthyány Lajost is, hogy minél nagyobb rettegést keltsenek; az aradi vértanúk. • Aulich Lajos • Leiningen-Westerburg Károly • Damjanich János • Nagysándor József • - - - - 3 A traumák ellenére Petőfi megint pacsirtaszót hall, és észreveszi, „nem gyilkos eszköz katona, hanem ember is”. Szörnyű idő: Petőfi utolsó verse (apokaliptikus): marad-e hírnök, aki leírja a jövőnek, milyen sötét dolgok történtek. 5 Ugyanez az élménye az 1919-et túlélők nemzedékének is. 4 - • Dessewffy Arisztid • Poeltenberg Ernő • Kiss Ernő • Schweidel József • Knézich Károly • Török Ignác • Lahner György • Vécsey Károly • Lázár Vilmos Az 1850-es évekre erős allegorikus festészet jellemző (pl. Madarász Viktor) Apokaliptikus létérzékelés, szkepszis:

Petőfi Sándor • Pacsirtaszót hallok megint – vérfagyasztó közlendők vannak benne („Azt érzem megint, mi nem vagyok gyilkos eszköz”). • Szörnyű idő: utolsó verse, „vad fekete időnek” nevezi saját korát, és azt kérdezi, marad- e hírnök a jövő számára? A romantika sajátosságai – a „zseni” a romantika kulcsfogalma - A magyar nyelv „együgyű és ártatlan dalainak” gyűjtése az 1800-as években kezdődik. • Ezek fokozatosan beépülnek a köztudatba. • A magas irodalom képviselői folyamatosan kapcsolatban vannak az alsóbb irodalommal, a folklórral; ez eleinte spontán, majd Erdélyitől kezdve tudatos, és Petőfinél már a folklór integrálásának egységes irodalmi programjává válik (pl. dalok, János vitéz) • Létrejön a művészet egységesítése, az egyéni, egyedi variáns ötvözése a kollektív zsenialitással. - Fő eszmény: a szabadság. - A romantika programművészet, programos művészet. • Ezt a

terminus technicust Liszt találta ki. • Jelentése: megteremteni valamit, ami nagyon nagyszabású. • Töretlen optimizmus, hit a megvalósításban (1840-es évek). • Ennek legnagyobb következménye, hogy az 1850-es években a tragikumot fokozatosan kiszorítja – a pozitivizmus hatására is – az irónia, önirónia, groteszk, szatíra, szarkazmus; egyre hétköznapibbá válnak a hősök. • A körülbelül 1000 éves kauzális és teleológiai, vallásos világkép teljes megrendülése egész Európában a szabadságharc bukásától függetlenül is mindenképpen végbement volna. Aranynál már a ’40-es években tapasztalhatók ennek jelei (A balladával megmenti a tragikumot; máshogy nem is tudja kifejezni a nemzeti tragédiát) - Mitől zseni a zseni? – Néhány mozzanat, amit beleértenek ebbe a fogalomba. • Szenvedélyes alkotóerő (ezzel szemben ma úgy látják, Arany ennek pont az ellentéte: nyugodt, higgadt alkotóerő). • Ösztönös fölismerési

képesség (a racionalizmus ellenében fogalmazták meg; a XIX. században ezt már intuíciónak hívják); Arany nagyon fölértékeli ennek a szerepét. • Alkotóképesség (több, mint ízlés és szabály; spontán megnyilatkozási forma, amelyet a XIX. században elutasítanak) - A szenvedélyes alkotóerő előtérbe helyezése, megnyilatkozása. - Az ösztönös felismerési képesség hangsúlyozása a racionalizmus ellenében (ez utóbbi fontos különbség, mivel Arany is óriási jelentőséget tulajdonított az intuíciónak). - Az alkotóképesség több, mint ízlés és szabálygyűjtemény; spontán megnyilatkozási forrás. - Az individuum nagy szerepe: a tudatosan megteremtett én, tudatosan felépített személyiség (a tanult, műveltségi elemek is fontosak) - Az olasz nyelvnek és kultúrának nagy tekintélye volt. - Az ember autonóm személyiség. - - - - A szabadság iránti felfokozott, szenvedélyes vágy osztályfüggetlenül minden

nagyromantikusra jellemző. Mélylélektani ismeretek megjelenése a művekben. A romantika fő ihletője a Werthert író Goethe és az Új Héloïse, a lélektani törekvések először ezekben a regényekben jelennek meg (az 1770-es évek angol irodalmát nem tekinti előképének a romantika). A romantika irodalmi forradalma (Hernani- és Cromwell-csata, Victor Hugo drámáinak bemutatója). Nem az ész az isten. Az egész emberi életet, az emberi kapcsolatokat és a társadalmat is kívánták megújítani, átalakítani, tabukat döntöttek le (érzelmek szabadsága). Isten és ember viszonyának átértékelése: Isten megszólítható, bizalmasabb közelségbe kerül; átélhető, közvetlen, mindenre kiárasztható emberi élménnyé válik. Mindennek a természethez kell hasonlítani. Az ember és a kulturális múlt átértékelése (az antikvitás és a reneszánsz helyébe a középkort léptetik). Szabadságjogok: az embernek joga van érvényesíteni szabadságát,

amíg más ember szabadságát nem sérti; joga van múltját megválasztani, identitását meghatározni. A nemzetfogalom megérlelődése a francia forradalom indíttatására. A romantika kereste az eredetit és a megkülönböztetőt az addigi irodalomban, amit csak a középkorban és a folklórban találtak meg, minden mást már „elcsépeltek”. A történelmi tematika megjelenése, a nemzeti történelem fölfedezése. A politikai, társadalmi és nemzeti egység megteremtése, elérése a cél. A demokrácia célkitűzése származástól függetlenül, a negyedik rend, a nép, a plebs problémája: a jobbágyfelszabadítás aktuálpolitikai kérdés. Fölismerték a nyelv óriási jelentőségét: a nyelv megújításának, gazdagításának programja az őserőnek tartott népnyelvből, a népnyelv beolvasztása, integrálása, és ha szükséges, megnemesítése (nem voltak kritikátlanok). A protestáns Kölcsey vitte, építette be a Károli Biblia nyelvét az irodalmi

köztudatba. A zseni belső lendületből alkot, a szabályok támasza és kényszere nélkül. „Vágtam egy verset” (Petőfi szavajárása) – „tudott is hozzá” (Arany megjegyzése). Az eposz egységes, totális világképet fejez ki, hisz benne, hogy vannak hősök, istenek, nagy célkitűzések (ez utoljára a romantikában volt meg, a romantika az utolsó korstílus). A végbement világnézeti válság, a világkép összeroppanása óta nem alakult ki egy átfogó világkép, űr maradt a helyén, csak legfeljebb már nem érzékelhető olyan élesen. 1840-es évek, Magyarország: emelkedő perspektívájú, felívelő korszak. A műfaji hierarchiában az eposz áll az élen Arany az ősmagyarság naiv eposzát akarta megírni Az elveszett alkotmány: eposzparódia. Utána Petőfi biztatja Aranyt az eposzírásra (1847), „csak királyt ne végy hősödül!” Buda halála (1862) • Mire Arany megírja, addigra elmúlik az egységes világkép korszaka, amikor eposzt

lehet írni. • Detre szinte főszereplő benne. • Etele (= Attila) és Buda testvérek, Buda maga mellé emeli Etelét a trónra, annyira szereti. • Feleségeik állandóan viszálykodnak egymással. • A mű arról szól, hogyan válik világképpé a kételkedés, bizalmatlanság. Ezzel egy időben írja Flaubert a Salambbo című regényét: Karthágóban játszódó, nagyon kiábrándító, csak az emberi viszonylatokról szóló mű, pedig írója a szépségbe akart menekülni. Egy lefokozott, redukált én írja, azért lesz ilyen - - 6 A romantika archetipikus alakja a Sturm und Drang Goethéje, akit valami tanulhatatlan erő, gondolat és a lélek egysége jellemez; művészete „a tanulhatatlan erő, tanulhatatlan gondolat és lélek egysége”. Az ember autonóm személyiség; ahány romantikus, annyi személyiség, de mindegyikben van valami közös: a mérhetetlen szabadságvágy (Petőfi, Byron), ami osztályfüggetlen, és egy egyetemes eszmét, élményt

jelent. Speciális terület: a mélylélektan megjelenése a művekben (ez a lélekbeli kidolgozottságot, finomságot jelenti). Az első regények, amelyekben megfigyelhető egy lélek fejlődése és reflexiói: Új Héloïse (Rousseau) és Az ifjú Werther szenvedései 6 (Goethe). Preromantika: az 1870/80-as évek, vagyis a Sturm und Drang időszaka; ennek a fogalomnak csak itt van létjogosultsága, az 1770-es évek angol romantikájában nem, mert azt maga a romantika sem tekinti előképének. A romantika erős kritikával illeti a racionalizmust (ez az észbe vetett túlzott bizalom ellensúlyozása – a fölvilágosodásra jellemző: az ész az isten). Nem az ész, hanem az ember (illetve a benne lakó valami) az isten. A romantikus zseni törekvései. • Meg akarja változtatni az emberi kapcsolatok rendszerét (az emberi kapcsolatok, érzelmek szabadságáért küzdenek). 7 • Az ember-Isten viszony átértékelése.  Szó sincs ateizmusról.  Istent nem vetik el,

sőt ő a művek megszólítottja.  Isten bizalmasabb közelségbe kerül (ezt a Sturm und Drang teremti meg). • A természet és az ember viszonyának átalakítása. • Az ember és a kulturális múlt átértékelése: az antikvitás és a reneszánsz helyébe a középkort léptetik. A romantikában minden a szabadságnak van alárendelve (ekkor már megvannak a szabadságjogok: az ember addig érvényesítheti saját szabadságát, amíg a másokét meg nem sérti); minden szabadságfogalom tartalmaz egy védőkorlátot is. A szabadság szempontjából a romantikusok két dolgot fogalmaznak meg. • Az embernek joga van megválasztani a múltját (világszerte a középkort választják modellnek; természetes magyarázat: ekkorra érik be a nemzet fogalma). 8 • Nemzetfogalom (szociológiailag, jogilag fölfogható hálózat, illetve egy öntudat, amelybe ő tartozik). Az antik példa túl sok mintát adott, így ezt most a nemzeti folklórban találják meg (pl. az

angolok), és fontos a népiesség beemelése a művészetbe (pl. a németek) Jelentős a történelmi tematika fölfedezése Nagyon komoly célkitűzés: a társadalmi egység (Itália, Németország), a nemzeti függetlenség (Magyarország, Lengyelország, Finnország) megteremtése; vagy valami más, ahol (Anglia) mindez megvan. Egész Európát áthatja a negyedik osztály (a plebs) kérdése (következménye a jobbágyfölszabadítás). A romantika társadalomkritikája nagyon éles (megtalálható Vörösmartynál és Petőfinél is, de két nagyon eltérő vélemény az övék). Az orosz és az angol nagyromantika is nagyon társadalomkritikus, de az nem számít, melyik társadalmi osztályhoz tartozik. Fölismerik a nyelv jelentőségét; akkor is, ha egy nemzet egy virágzó nyelv birtokában van (még az is újításra szorul). Ennek célja a valóság tárgyiasítása, nem pedig az, hogy elindítson egy öngyilkossági hullámot (amikor ez mégis bekövetkezik, Goethe

nagyon megrémül). Pozitívuma, hogy fölébreszti az igazi német öntudatot 7 Kérdés, hogy lehet-e ma az Üvöltő szelek világánál modernebbül gondolkodni az emberi kapcsolatokról. 8 Ez van benne Petőfi névválasztásában is (Petrovics = Péterfi; Péter = Pető). - - - - 9 Fölismerik a népnyelv fontosságát (Kazinczy és csak később ébred erre rá); valami őserőt látnak benne, az oroszok a talaj szót használják (mint később Ady a humuszt). A népnyelvet föl kell emelni, be kell olvasztani; úgy gondolják, az agyonregulázott nyelvből ki kell lépni (föl kel szabadítani magát a nyelvet is). A protestáns szerzők új nyelvet hoznak be (angolok: Jakab bibliája, németek: Luther bibliája, magyarok [Kölcsey]: Károli Gáspár bibliája – katolikusok: latin). A zseni belső erőből alkot (lendület), a szabályok kényszere és támasza nélkül. A zsenielméletről elsőként Edward Young ír (Fejtegetések az eredeti változatokról;

1759): a belső lendületből való alkotást jelenti; az irodalmi mű az alkotó belső, áthatolhatatlan rétegeiből származik, a zseniális művet nem csinálják, hanem növényként nő. 9 „a műalkotás mint egy növény nő ki a zseni gyökeréből” Műalkotás = zseni + művészet (ami a lelkesültség és az érzelmek túlcsordulása). Az eposz műfaját a romantika fedezi föl újra (és utoljára, mivel ekkor volt utoljára egységes világkép). Az eposz legfontosabb követelménye, hogy totális (egységes, globális) világképet fejezzen ki A romantikának több indíttatása is van (a nemzeti múlt keresése, világmagyarázat, alkotás, összegyűjtenek naiv eposzokat). Arany János Elveszett alkotmánya műfaját tekintve, ha nemlegesen is, de az eposzra utal (eposzparódia). 10 1846-ban a Toldi megnyeri a pályadíjat (Petőfi verssel és levéllel üdvözli Aranyt, aki Petőfinek küldött második levelében írja, hogy célja egy eposzt írni, és

megkérdezi Petőfit, nem tartja-e ezt időszerűtlennek – Petőfi véleménye szerint is aktuális, csupán egy tanácsa van: „csak királyt ne végy hősödül”). Arany a fejedelmek korából venné a témáját, ami azért jó, mert ez a kor igen homályos a magyar történelemben (még nincsenek írásos följegyzéseink). A Kisfaludy Társaság pályázatai mindig tudatosak és célzatosak voltak azzal kapcsolatban, mit adjanak ki (szempont: mi az, amiből hiány van; pl. esztétikai művek, nemzeti himnusz).11 A Toldi 1847-ben nyeri meg a pályázatot (még a díjat is megemelik); ennek a zsűrinek az elnöke Vörösmarty Mihály. Petőfi először Tóth Lőrinctől hall róla, majd Vörösmartytól; ő intéz el mindent – a szerződést (ugyanazt a honoráriumot köti ki, mint saját magának), a nyomdát (Heckenast), a korrektúrát. Mikrorealizmus: nem azonos az epikai hitellel (pl. amikor Arany részletesen ír a csirkevágásról, az mikrorealizmus – ezt sejti meg

Petőfi is helyenként a János vitézben) Petőfi a Toldi és a Toldi estéje után azt javasolja Aranynak, ha már megírta a lábát és a fejét, írja meg a derekát is, és kissé ironikusan teszi hozzá, azután majd Homérosz (aki Arany ideálja volt Shakespeare-rel együtt) és Vergilius boldogan fog kezet vele a túlvilágon. Ezután a Petőfi-levelek visszatérő kérdése, elkezdte-e már az írást. 12 A romantika fő személye a zseni (nem vonatkoznak rá a társadalom szabályai, fölötte létezik). • Világirodalmi etalon lett: hegycsúcs, tenger (A vándor éji dala [Goethe], A vitorlás [Lermontov]). Így válik helyesen értelmezhetővé Petőfi sora: „a természet vadvirága vagyok én” – ezzel tulajdonképpen azt mondja, született zseni vagyok (hihetetlen öntudatot tükröz). 10 Ilyen eposzparódia még A helység kalapácsa; parodizálni csak azt lehet, ami közismert kliséket tartalmaz, aminek markáns vonásai vannak. 11 Eredményt mindig januárban

hirdettek, és ekkor adták ki a következő év pályázatát is. 12 Ráadásul Schedel (Toldy) Ferenc névváltoztatása alkalmat ad a költőnek különböző szójátékokra. Jellemző, hogy mindig a nagyot, fenségeset, rendkívülit ábrázolják (Delacroix: jaguár, oroszlán, ló), a fizikai állapotot legyőzve jeleníti meg az embert és az állatokat. • Bizonyos kultúrákban (magyar, lengyel, német, olasz, finn) a zseninek van egy tulajdonsága: betagolja magát az adott nemzetbe, alárendeli magát valaminek, amiről úgy érzi, fölötte áll. Mindez összefügg a szabadság óriási vágyával • Petőfi sok ars poeticát ír; mindegyikben leírja, minek kívánja alárendelni zseniségét (pl. A XIX század költői) 13 Mózesnek, népvezérnek mondja magát • Madách ebben a szellemben írja meg a Mózest. • Liszt Ferenc.  Félig osztrák, soha nem tanul meg magyarul.  Franciaországban él.  Az 1830-as évek végén jön először Magyarországra,

és ettől kezdve írja a nevét Lisztnek (addig: List). • Széchenyi egyik pillanatról a másikra világosodik meg (naplójából tudjuk meg), pedig útlevelébe német származást és anyanyelvet írt be, majd hirtelen Magyarország fölemeléséért kezd küzdeni. • A nyelvújítás az 1770-es években indul meg, és az 1840-es években fejeződik be (1844: a hivatalos nyelv a magyar). • Az 1780/90-es évektől nyilvánvalóvá válik, hogy szükséges a társadalmi nyilvánosság megteremtése, sajtóra van szükség (Kármán: Uránia 14). 1808: fölhívás magyar dalok gyűjtésére; ezek folyamatosan jelennek meg, pl. az Aurórában és a Tudományos Gyűjteményben, így fokozatosan kerülnek be a köztudatba Az úgynevezett magas irodalom képviselői folyamatos és fokozatos kapcsolatban állnak az alsóbb irodalommal. Bizonyos fordulatok átvétele, beemelése eleinte véletlenszerű, de az 1830-as években Erdélyi Jánosnak ez már a programja. A romantika egyik

legnagyobb eredményének a kétfajta irodalom összefogását, egységesítését tartják (ez az egyedi és a kollektív zsenialitás ötvözése). Thomas Mann a romantikát tartja a legnagyobb művészeti kornak (Doktor Faustus c. művének hősei beszélgetnek egymással: a művész két embernek írja a művét – az egyik a teoretikus, a másik az interpretáló) Liszt és Verdi művészetét gyakorlatilag mindenki megérti, vagyis a romantika a művészetek aranykora, amikor a művész és a közönsége még tudott egy lenni. • - zseni tagja közönség (az engem hallgató/olvasó) nép (Petőfi) KÖZÖSSÉG szabadság (Byron – görög szabadságharc) - 13 nemzet Arvedson (finn) véleménye: „oroszok nem vagyunk, svédek nem lehetünk, legyünk tehát finnek” (a XIX. századi Finnország ⅓-a svéd volt, a többi orosz) A romantika kulcsszava: legyen (fiat), Arany korának kulcsszava volt (fuit). A zseni úgy gondolja, tud valamit tenni, teremteni (Petőfi:

„égbe a népet, pokolba az arisztokráciát”). Petőfi célja, hogy a népet jobb sorsra vezesse, beemelje a nemzet fogalmába („magyar vagyok, magyarnak születtem”). 14 Kármán halála után megszakad ez a folyamat, mivel nincs utódja; akkor folytatódik, amikor Kazinczy kiszabadul a börtönből. - - - - - 15 A romantika mindig nagy terveket tűz ki maga elé, és meg is valósítja azokat. Pl Wagner elképzelése az 1830-as években, hogy legyen egységes Németország (sok cikket róla, hogyan lehetne ezt a zenével támogatni). A Nibelung-dalra alapozva írja négy nagy operáját, és ezekben minden német (porosz, bajor stb.) fölismeri magát Ami még fontos: az a tudat, hogy meg tudja valósítani elképzeléseit (sikerül is neki, de ehhez „kell egy csapat”). Az 1840-es években már megvan a teljes nyilvánosság, és egyre szélesebb rétegek indulnak el a polgárosodás útján (már követelmény, hogy beszéljék a magyar nyelvet). A kort

töretlen optimizmus jellemzi, és amikor 1849-ben megtörténik a bukás, ez nem egyszerűen egy szabadságharc bukását jelenti, hanem a széles látókörű perspektíva legvégletesebb módon való beszűkülését. 15 Két anekdotikus példa, amely megtörtént. • Liszt Ferenc az 1830-as évek végén már világhírű koncertzongorista, így járja a francia vidéki városokat. Feleségének írja Lyonból: a város előtt fogadja mindenki, és a polgármester átadja neki a város kulcsait, a tisztelet jeleként, este az ifjúság fáklyás fölvonulást szervez neki. Amit hozzáfűz: „úgy fogadtak, mint egy királyt, de talán tényleg nem az vagyok? Én vagyok a zongora királya” • Petőfi írja egy felvidéki útjáról (1846), hogy ebéd közben egy férfi azt mondta, ismeri őt. Petőfi szkeptikus, de a férfi azt mondja: „ön Petőfi, a nagy költő – ki ne ismerné önt?” A költő lábjegyzete ehhez: egyszer majd elmondhatja unokáinak, hogy volt idő,

amikor mindenki ismerte őt, de volt is miért. Ez a gondolkodásmód veszik el 1849-ben. A zsenikultuszt még Ady sem tudja föltámasztani, bár próbálkozik vele A romantikust egy óvatos nemzeti narratíva váltja föl; józan, földhözragadt, csak a tényekben hívők művészete – ez a pozitivizmus (ennek legnagyobb alakja Auguste Comte, de jelentős Hyppolite Taine is). Kemény (Forradalom után; 1849, röpirat): „nem nagy plánumokat akarni, hanem kis dolgokat, de azokat minden nap megtenni” – ugyanazt a programot fogalmazza meg, mint Deák Ferenc. A szabadságharc bukása után szabadságjog nincs biztosítva Magyarországon. • Még a gyülekezési jog és a sajtószabadság sem. • A nyilvánosság teljes egészében megszűnik, fórumait betiltják (öt fő együtt már csoportosulásnak számított és a zsandárság feloszlathatta őket). Fontos kis köröket létrehozni; a Kisfaludy Társaság 1859-ig be van tiltva, csakúgy, mint a nemzeti és a kolozsvári

színház magyar társulatainak működése. 1849 egy nemzeti tragédiát jelent, ezt átélve azt kellene tapasztalni, hogy a tragédia (mint mű) megjelenjen. Ezzel ellentétben a magyar irodalomban a pozitivista gondolkodás térhódítása miatt a tragédia egyre inkább kiszorul (a gyász 16 után jön egy kijózanodási hullám) A tragédia helyére más dolgok kerülnek (irónia, önirónia, groteszk, szarkazmus), a hősök egyre hétköznapibbá válnak. Az ’50-es évek irodalmi főhősnője Bovaryné, aki egy abszolút középszerű figura Először Kemény fejti ki a pozitivizmus hasznát a korai viszonyokra. Egész Európában végbemegy egy trend; ez a kauzális és teleologikus világkép megrendülése (ezt a folyamatot Magyarországon 1849 nem előidézte, csak fölgyorsította). Gondolatok a könyvtárban. • Elég pesszimista. Asbóth János írja apja, Asbóth Lajos tábornok halálra ítélésekor (1849), hogy az ország olyan, mintha egy nagy temető volna, és

a kalász vért szív magába. 16 Liszt gyászdalokat komponál, Arany jeremiádhoz hasonló műveket ír, bár nem mindenki reagál így. - • A magyar romantika egyik legteleologikusabb műve. (Mi dolgunk a világban?) • Bizalommal teli választ ad (élni, és nemes dolgokat végrehajtani). • Zárlata ódai, himnikus. Madách is fölteszi a kérdést, hogy miért küzd, Vajda megkérdezi, miért születünk (választ nem ad), Arany pedig sokszor rákérdez (az ő hite már tört hit). Az 1850-es években jelentős az angolszász ízlés hatása, amelyből táplálkozik a pozitivizmus, de még mindig nagy hatása van a francia forradalomnak és kultúrának (Baudelaire, Flaubert 17). Ebben a korban a tudomány lesz az isten; az egyén még lehet vallásos, de a világképe már nem az (pl. Arany) Csehov a műveit komédiának szánja, és nagyon megdöbben, amikor a közönség tragédiának fogja föl (drámaíró még: Ibsen). Nincs tragédia, mégis úgy tűnik, van, pl.

Arany balladáiban és Kemény regényeiben Aranynak a ballada az egyik zsenialitása. Fölidéz egy valóban archaikus műfajt, hogy azt a tragikumot, amely az egész magyarságot sújtja, a lehető legjobban fejezhesse ki. Arany ugyanis ezt az egyetemes nemzeti traumát (természetéből adódóan) nem tudja leírni, csak amikor rájön, a balladának suī generī tragikusnak kell lennie. A ballada fölélesztésével megmenti a tragédia műfaját is (Walesi bárdok, Szondi két apródja). A Toldi-trilógia - Toldi • Megírása: 1846. • Aranynak október végén kell beküldenie, így körülbelül négy hónap alatt, rá nem jellemző gyorsasággal írja meg. • Korrektúráját Petőfi készíti; ő köti a szerződést is, és ugyanazt a honoráriumot kéri Aranynak, mint saját magának (alázat a nagyság előtt). • Megjelenés: 1847. • Fogadtatása: szuperlatívuszokban történik (Petőfi is nagyon népszerűsíti). • A Toldi és a János vitéz közti

különbség.  János vitéz: népmesei bázis, népmesei elemek, fantasztikus dolgok, mikrorealizmus – NÉPI!  Toldi: alapja a nemzeti történelem, amit a krónikák, legendák őriznek, realisztikus történet – NEMZETI! Jelentős koncepcionális különbség Petőfi és Arany között: Arany csak átmenetnek tekintette, amit Petőfi végcélnak. • Northrop Frye (Az irodalom archetípusai): a naiv eposz idilli műfajának a nyár felel meg, hőse rendkívüli fiatalember, karrierje felfelé ívelő. Hangneme idilli Harmonikus világképet tükröz (ugyanazok a dolgok mindenki számára ugyanazt jelentik). • Előhangja az egész trilógiát meghatározza; megmutatja Arany alkotói módszerét: „mintha”– fölidézi azt a szituációt, amikor még naiv történetek születhettek. A műalkotás második teremtett világ, a valóság égi mása • A Toldi már a századforduló körül visszafolklorizálódott; Arany ezt még életében megtapasztalta. (Ez csak

Petőfi néhány „népdalával” történt meg) - Toldi estéje • Megírás: 1847-1848. • 1848 áprilisa: Petőfi már olvasta. • Megjelenése: 1854. 17 „Bovaryné én vagyok” – mondja Flaubert; arra gondol, aki lehányja Franciaországot. Lajos király egyenrangú szereplő Toldival. A középkor archetípusai: lovag, pap, nő.  Toldi: nőkultusz; az anya szinte Szűz Mária szintjére van emelve, abszolút elmozdíthatatlan ikonként szerepel, minden rossztól ő tartja vissza Toldit (középkori világkép).  Toldi estéje: a középkorból a humanizmusba való átmenet. Toldi halálos ágyán a királyra bízza Bencét és a magyar népet. Toldi szerelme • Petőfi tanácsa: „ha már megcsináltad a fejét meg a lábát, írd meg a derekát is, alkoss egy nagyszerű egészet, s akkor Homér és Virgil boldogok lesznek, ha kezet foghatnak veled a túlvilágon”. 18 • Petőfi halála végképp elkötelezi a Toldi szerelme megírására, ami végül

harminc évig tart. • Amikor az oroszok teljesen fölégetik Losoncot, megsegítésére különböző akciókat szerveznek; az írók elkészítik a Losonczi Főnixet, és Aranyt is fölkérik, hogy írjon bele. Itt jelenik meg a Toldi szerelme első két éneke, Daliás idők címmel (1850) • Befejezése: 1879 (pünkösd). • Megjelenés: 1879. • Ebben bomlik föl az addigi egységes világkép: „nincs többé nagyszerű, nincs többé csoda” Ez már nem az a naiv történet, mint a Toldi. • Arany célkitűzései nagyromantikusak. Az a hihetetlen megrendültségélmény, amit Petőfi halála okozott benne, ebben a műben van meg leginkább (harminc év után is fizikai fájdalomként éli át Petőfi halálát) • Világképe módosulását is ezen a művén lehet a leginkább lemérni. • A Daliás időkben (Losonci Főnix, 1850) már nem Toldi a főhős; a nápolyi hadjáratnak mintegy epizódja Toldi szerelme, ami önmagában nem elég cselekmény. • Az Ilosvaitól

vett idézeteket hitelesítő pecsétként alkalmazza, „úgy van velük, mint pap a jeligével”. • Jellemzők.  Deheroizálás (pl. a több száz strófán keresztül tartó seregszemle váratlan félresöprése)  Modern szerzői kiszólások.  A nagy és kicsi, rendkívüli és mindennapi egymásra csúsztatása.  A szerkezet tudatos dekomponáltsága.  Legalább hat-hét egyenrangúvá tett főhős – a főhős fölszámolása (nincs helyette más).  Átfoghatatlan létszámú statisztéria (Toldi már csak egy a sok szereplő közül).  Az én, a szubjektum, az individuum lefokozása, devalválása következtében minden megváltozik (kompozíció, hangnem, tematika).  Középdráma: se ilyen, se olyan, mindenből valamennyi. • Visszatérő motívumok.  Álarcosság: az összes főhőst jellemzi a történet valamelyik pontján.  Lajos király álruhában provokálja az öreg Rozgonyit, hogy mondjon róla véleményt (egyáltalán nem ártatlan

jelenet, bár még fölidézi a Mátyásanekdotákat).  Toldinak sok álarca van.  Anikó férfiruhában járja végig az itáliai hadszíntereket.  Szeredai a Zácsok utolsó leszármazottja, kobzos. • • - 18 Arany ideálja Homérosz és Shakespeare volt, de kedvelte Byront és Victor Hugót is. -  Szimbolikus álruhák: Rozgonyi Piroska menyegzőjén (fátyol- szemfödél, nászágykoporsó), a vitális értékek helyét elfoglalja a halál értékrendszere.  Senki nem szól, pedig többször is lenne rá alkalmuk, mégis hallgatnak.  Elidegenedés: Piroska levele a királynak („Kelt ott, hol a szívek hallgatva megtörnek”). • Még Toldi anyja is meginog kicsit, mikor Piroska halála után ömlik Toldiból a panasz, és ő mégis megkönnyebbül, hogy csak ez a baj; ez az ő tragikus vétsége. Epikai hitel: realisztikusság, mikrorealizmus. • Arany terminus technicusa (ő találta ki 1879-ben). • A Toldi szerelme előszavában mentegetőzést

ír a nagyközönséghez, hogy nem akart fiktív történetet írni; mondai vagy történelmi alap adja az epikai hitelt. • Kiindulópontja a népköltészet; az egyetemes folklórban az Iliászt és az Odüsszeiát tartja a legtöbbre (szerinte ezek népies eposzok). Fönnmaradásuk annak köszönhető, hogy a befogadó közönség, a nép fölismeri önmagát a történetben, és elfogadja, mert hitelesnek találja. Az identitás fölismerésének gesztusa heurisztikus élmény, ezért tanulják meg és adják tovább Így maradnak fönn a mondák is (mindig vannak, akik fontosnak tartják, megtanulják és továbbadják). • A nép a legnagyobb hitelesítő. Kettős pályakezdés (Toldi-trilógia) - A magyarokat fenyegető nemzethalál gondolatát először Herder fogalmazta meg, nemzetiségek közötti lassú, néhány száz éves periódus alatt végbemenő felmorzsolódást, beolvadást jósolva a magyarságnak. - Emellett új és fenyegető tényező az orosz

kezdeményezésű pánszláv veszély. - Arany a fő veszélyt az igazságtalan és korszerűtlen feudális berendezkedés és a nemzetiségeket bujtogató orosz nagyhatalom együttes romboló hatásában látta. A nemzet külső hatalom általi fenyegetettségének sejtelme nyitott utat a komikus eposzi indulás (Az elveszett alkotmány, 1845) után a hőseposzi folytatásnak. - Az elveszett alkotmány („Csak olynemű alantjáró humoristico- satirico- allegorico- komikus valami”) és a Toldi végleges elkészülte között csak egy év telik el, azonban a „dekonstruáló eposz- paródia és a rekonstruáló, egységőrző hősidill a léttel szembenéző emberi, költői gesztusok két szélső pontját képviselik”. „A Toldinak külön egyedi világa, mélyebb mondanivalói, jellegzetes művészi kvalitásai annyira újszerűek, hogy valójában semmi [] nem fűzi őket az önmagában mégsem egészen jelentéktelen komiko-szatirikus eposzhoz: mintha nem is ugyanaz a

költő írta volna őket”. „A Toldi nem egyszerűen sikerültebb a pályakezdő vígeposznál, hanem élményileg, modor, atmoszféra szempontjából is igen távol áll tőle. Holott Arany életében semmiféle fordulat nem következett be, legalábbis külső eseménynek, élménynek semmi nyoma. Nyilvánvalóan a téma hozta magával, hogy míg Az elveszett alkotmányban a távolról látott és ellenszenvvel elutasított nemesi világot mutatta be szatirikusan, addig Toldiban egy olyanfajta, speciálisan magyarnak és népinek érzett jellemkomplexumot ragad meg, melyet szalontai környezetéből, s nem utolsó sorban önmagából ismert. Miklós, az anyja, Bence világát egyszerű, de nemes érzületek uralják: a szülői és a fiúi szeretet, a hűség, a hazaszeretet, az erkölcsi szennytő való irtózás, s megjelenik a későbbi Arany-hősök mozgatója, a lelkiismeret. [] Az elveszett alkotmányt hideg irónia, távolító csúfondárosság járta át, itt az a

melegség, bensőségesség érzékelhető, amely az Aranyt szűkebb szalontai környezetéhez fűző közösségtudatból, patriarchális csoportélményből eredeztethető”. - „A közeli emberközösség fikcióját segít megteremteni a mű nyelve is [], szokatlan mértékben kötött és szólásszerű [] a tizenkét éneken keresztül nincs egyetlen [] idegen - vagy nyelvújító szó sem [] Az ábrázolt világ szemléleti elemei közt sincs egy sem, amely a felsőbb kultúrára utalna. Az élet a család, nemzetség, tájegység elemi emberi kapcsolatainak szintjére van transzponálva; szülőföld, anya, testvér, szeretet és irigység, ragaszkodás és elvágyódás problematikájára.” „a téma maga és Ilosvai históriája sugallná a szélesebb történeti felfogást, a lovagvilághoz és az udvari élethez tapadást, Arany ebből csak a legáltalánosabb keretet és a lovagiság és bajvívás minimális kellékeit hagyja meg [] a szélesebb történeti

szemhatár vagy a korhoz kötött tér helyett egy közeli, leszűkített dimenzióban játszatja le az eseményeket.” Arany Petőfi, különösképp a János vitéz hatására szakított a Toldiban Az elveszett alkotmány János vitéz körülményes, kedélyeskedő és lényegileg régi módon népies hangnemével. A János vitéz hatását mutatja „a két főhős és téma (az elnyomott jóravalóság diadala) hasonlósága, a nyelv, a verselés közelisége, az a naivitás, amellyel Arany a középkori históriát a maga körül megismert paraszti élet időn kívüli életszintjén játszatja el.” „Az utolsó homérida” - Tamás Attila a Toldit író Aranyt az utolsó homéridaként, olyan lehetőség betöltőjeként tartja számon, amely a polgárosodás korára már régen megszűnt. - „A valósággal való sokoldalú és harmonikus kapcsolat kivételes, pillanatnyi helyreállításáról van a műben szó, olyan rekonstrukcióról, amelynek művészi

tanúságtétele szerint [] még nem állt be a tragikus törés ember és külvilág között: a szubjektum még teljesen fel tud oldódni az objektív külvilágban, még nem szűnt meg a vele való azonossága.” - „ Ez a megfogalmazás »a valóság szép« nem más, mint szubjektív szemléletű kifejezése annak, hogy az illető egyén és az őt körülvevő valóság közt nincs áthidalhatatlan, föloldhatatlan ellentét, a külvilágban szabadon tudja magát a szubjektum megvalósítani. Adottságait a maguk teljességében kibontani.” - „Énekmondó és hősének nyugalma közt tehát nincs válaszfal: a kettő egy. De ugyanez az egység valósul meg a mű keretei között ember és külvilág viszonylatában is.” - Toldi „győzelmei mindvégig megnyugtatnak, [] nyomukban a külvilágban is helyreáll a dolgok természetes rendje: [] az erős, a bátor, embertársait segítő hős elfoglalja képességeinek megfelelő helyét, míg, aki egyénisége folytán nem

képes feladatának megfelelő ellátására, elbukik. A világ – legalábbis fő vonásaiban – »szép« [] A történet krónikása [] nyugodtan követi az események valóságos sorrendjét, egyszerű, a külső egyezések alapján kézenfekvő hasonlattal rögzíti jobban önmaga és hallgatói tudatába a történteket. Egyénisége sehol sem tolakszik izgatottan ez előtérbe. [] Itt nem megdöbbentő a megsemmisülés, Arany nem áll riadt tépelődéssel lét és nemlét mesgyéjén, nem lát félelmetes, érthetetlen átalakulást két egymástól teljesen idegen világ: élet és halál közt. [] amit látunk, nem több, mint a roppant áramlású élet egy kis részének átváltása egyik formájából a másikba. [] ez az objektivitás korántsem a dolgok közömbös szemléléséből fakad, hanem abból a derűs komolyságból, mely úgy fogadja el ezeket a jelenségeket, ezek törvényeit, ahogy azok vannak” - Arany „nem idillt fest, nem hazug harmóniát

teremt.” - „Egyazon törvények szerint élnek itt a természeti jelenségek az emberrel. [] Nincsenek homályban hagyott részletek; ismeretlen, érthetetlen erők semmit sem döntenek el.” Arany „minden jelenségnek érzi, érti egy nagyobb egész rendjébe való beleillését. Szubjektum és külvilág kapcsolata nem elvont, ezért él önálló, teljes életet minden egyes részlet is Ez a forrása Arany realizmusának, alakjai híres plaszticitásának [] Mint Homérosz görögjeinek világában az istenek, úgy élnek az emberrel szinte egy életet a dolgok és a jelenségek.” - „Ennek a teljes, a természet rendjét alapul vevő s azzal teljesen azonosuló világképnek a művészi megformálása, ez a valóban eposzi nyugalom, a valóság poezisének megszólalta- - - tása avatja elsősorban remekművé, az epikus költészet egy alaptípusának klasszikus példájává Toldit.” Ezt a szemléletet támogatja Csengery Antal, aki szerint a homéroszi

költemények tárgyilagosságát és közvetlenségét, az ősi epika ideálját Arany közelíti meg legjobban. Voinovich szerint Aranynak „az egyszerű, természetes előadásban Homér volt mintája”, „folyamatos előadást tanult a görög költőtől”, „oly természetes kíván lenni, mint Homéros, csakhogy a maga módján.” Riedl Frigyes és Tamás Attila egyaránt hangsúlyozzák, hogy Homérosz és a Toldit író Arany között a szemléletbeli hasonlóság a legfontosabb, amelyből aztán részlethasonlóságok is következnek. „ Homér örök eposzaihoz hasonlították reminiszcenciái után, melyekbe itt- ott akadunk; de mélyebben, szellemében is van valami homéri„. „ A műeposzírók hőseik jellemzésére többnyire az epitheton ornans- okat s más külsőségeket vesznek kölcsön Homérosztól. [] Aranynál ezek helyett lényegi, szemléletbeli rokonságról van szó.” A történeti távlatú hivatkozási alap Schiller, akit Tamás Attila

kétszer is idéz: „A naiv költőt a természet abban a kegyben részesítette, hogy mindig osztatlan egészként hasson, minden pillanatban önálló és tökéletes egész legyen, és az emberiséget teljes tartalma szerint a valóságban ábrázolhassa”. „A tárgy teljesen uralomra jut az alany fölött: ő a mű és a mű ő maga” - - - - - - Nyilasy Balázs a Toldit „az újkori világ szakadásaira adott válaszként, világteremtő vízióként értelmezi, annak a távlathiánynak, tanácstalanságnak a meghaladásaként, amely Az elveszett alkotmányban jellegadó volt.” A Toldi [] lényegien fontos eposzi vonásokkal rendelkezik: a főhőst roppant szakrális fizikuma, vehemenciája bajba sodorja, meggondolatlanságot követ el, és a bajból jelentős hőstettel vágja ki magát. Zlinszky Aladár a természetes ember mintáját látja a nagy görög eposzszerző hőseiben, és úgy véli, „Aranyt a természetes ember lényeges jellemvonásainak

megállapításában Homéros segítette.” Ilyen lényeges jellemvonás például Toldinál a modern, szocializált kultúremberénél őszintébb, közvetlenebb, szenvedélyesebb érzelemkifejezés. Homéroszi indíttatást lát a Toldi fokozott testiségében is, abban, hogy Aranyt Miklós testi szükségletei is nagyon érdeklik: álma, éhsége, fáradtsága stb. Nyilasy is azt nyomatékosítja, hogy az „eposziság esszenciális gesztusait veszi át Arany”. „ A formális hősének- kellékeket a fölismerhetetlenségig átalakítja (vö. az előhangtárgymegjelölés átfinomítása, az állandó jelzők alig észrevehetővé tétele, a találkozások, összecsapások előtti párbeszédek lerövidítése) vagy elhagyja. „Alapvetően eposzi, archaikus a Toldi szereplőarzenálja. A hatalmas erejű, nagy indulatú főhős, a hűséges, patriarchális szolga, az integráló, rendteremtő király ismert és sokféle változatban felbukkanó karakterek”. A hősénekekre

utal a mű jellemalkotó alapmódszere is: az elbeszélő egy- egy domináns, archaikus, affektív magot telepít szereplői lelkébe, ami nagyrészt meghatározza lelkiségüket. Homéroszra vezeti vissza a mű Riedl Frigyes által „fiziológiai realizmus”-nak nevezett jellegzetességét is: a lelki jelenségekre jellemzően testi elváltozások utalnak, a lelkiállapotok rendszerint gesztusjeleken, mozgásokon, önkéntelen mozdulatokon, tárgyakkal való manipulációkon keresztül fejeződnek ki. A Toldi harmadik, nagyon fontos műfaji összetevőjének a lelki folyamatok motiváltságát tartja, amelyet már Kemény Zsigmond is észrevett. Az Arany- költeményt az első olyan magyar verses epikai műnek nevezi, amelyben az eposziság és a lelki érdekeltség összekapcsolódik. Barta János szerint a Toldi világának alapszintje valóban homéroszi, vagy tágabb értelemben ősi- epikus. De „Toldi nem volna az, ami, ha csak homéroszi volna”, mivel „monda- - - -

nivalója az epopeia széles medre helyett a »költői beszély« drámaibb, zártabb, feszesebb keretei közé van szorítva, az események menetele gyorsabb, olykor pergő”, és mivel a költői magatartást illetően is elmondható, hogy az otthonosságban, a hős sorsa iránti érdekeltségben, a mű optimista derűjében meglévő melegség nincs meg Homérosz tárgyias megjelenítésében. „A felső igazságszolgáltatást a cselekmény során a király képviseli, de ő voltaképpen csak eszköze egy magasabb erkölcsi rendnek [] Merőben más világ ez, mint a homéroszi Íliászé, az emberek konfliktusaiba közvetlenül elegyedő istenekkel.” Emellett a „homéroszi” világképnek Magyarországon, Arany idejében nemigen lehetett társadalmi hordozója, legfeljebb egy zártabb, tájnyelvi, kultúrában, élettípusban és szokásokban is mutatkozó paraszti közösség, mely független a felsőbb közösségi és kulturális szinttől. „A Toldi világképe

annyiban »homéroszi«, amennyiben minden a természettel még együttélő [], a magas kultúrától érintetlen, harmonikus közösség élete »homéroszi«, nemcsak idilli, hanem (Tamás Attila szavával) »kegyetlen« oldalával is.” „ a Toldi csak látszólag homerida alkotás; a burkoltan összetett dimenzió nem homéroszi; a kopár szikre és a nádasra nem Homérosz napja süt le.” Barta álláspontjának igazolásához Babitsot is idézi: „ a Toldi látszólagos homéroszi naivsága nem természetes, spontán képződmény, hanem a műköltő tudatos esztétikai idomulása” Barta János Arany epikájának alapvető jellegzetességét egyedi dimenziók alkotásában, művenként a dimenziók váltogatásában, mindig újabb dimenziók keresésében, a világképek és dimenziók közötti vándorlásban találja meg. Költői egyéniségének és életművének kulcsát pedig abban látja, hogy zsúfoltan gazdag természetének, emberi egyéniségének és költői

alkatának sokoldalúságát éli ki ezekben a szemlélet- és világképbeli lehetőségekben, ezeken át valósítja meg a maga totalitását. Minden egyéb erényét (emberlátását, jellemalkotó erejét, műfaji és nyelvi gazdagságát) csak folyományának vagy kiegészítőjének tartja ennek a primér gazdagságnak. Az eposz- kérdés Arany föllépése előtt - Magyarországon még a XVIII. század első felében is jelentős hatása volt a reneszánsz műfajelméletnek, amely a költői műfajok élére helyezte az eposzt. Vörösmarty a Zalán futásával egy időre levette a napirendről a reprezentatív nemzeti eposz megteremtésének kérdését. - 1839, Figyelmező: élénk vita Szontagh Gusztáv és Toldy Ferenc között az eposz létjogosultságáról. • Szontagh: a magyar irodalomnak - gyermekkorát élvén – elsősorban még az eposzírásban kell magát kibontakoztatnia. Véleményét részben alátámasztja a népköltészetre, a nép ősi viszonyok közt

élésére történő utalással (A paraszti tömegek jelentős része sokhelyütt még valóban az ősi, alig érintett életformák közt él és ennek eleven, ősi kulturális értékei vannak: a népdal- és balladahagyomány). • Toldy cikkei (bár elsiklanak e kérdés fölött) kíméletlen logikával érvelnek az eposz korszerűtlensége mellett: „a hősi kor elmúlt, ki a physikai erő- bátorságba helyezé az emberiség eszméjét (mely mégis fő tárgya az epopeiának), hiányzik a belső szükség”. - 1844: a Kisfaludy Társaság pályázatot hirdet értekezés megírására, melynek tárgya az eposz korszerűsége. „A díjnyertes Bangó Péter még inkább csak az antik barokk hagyománynak azokat az eszközeit vetette el, amelyek Az elveszett alkotmányban is a műfajparódia fő céltáblái lettek: az eposzi machinát, a hiteltelen szellemvilág szerepeltetését, a »tassói angyalokat és ördögöket«.” Könyvének nincs visszhangja, annál nagyobb

viszont a hatása Petőfi komikus eposzának, A helység kalapácsának, amely a hagyományos nagy- - - eposz paródiája. Úgy tűnik, hogy ezzel meg is szűnt létezni az eposz-kérdés Arany jelentkezése azonban új irányt ad ennek a fejlődésnek Amikor Az elveszett alkotmány című, hét énekből álló komikus eposzával 1845 januárjában megnyerte a Kisfaludy Társaság pályázatát, Vörösmarty fanyalgó bírálata új erőfeszítésre sarkallta („Úgy véltem, hogy már most megállapodnom nem lehet”: írja az önéletrajzi levélben erre emlékezve). Ekkor hirdették ki az 1846-os pályázatot népies költői beszélyre (elbeszélésre), melynek „hőse valamely a nép ajkán élő történelmi személy, pl. Mátyás király, Toldi Miklós, Kádár vitéz stb” Ez Erdélyi János törekvéseinek volt köszönhető, aki a „népiesben” az egyetemes emberi költészet lehetőségét látta meg. A forrásul szolgáló monda és mű - Toldi Miklós •

Valóságos személy volt; ezt Arany is így tartotta, de még nem tudta bizonyítani. • Nagy Lajos idejében élt, több megyében viselt főispáni hivatalt, és Olaszországban egy ideig egy zsoldoscsapat hadvezéreként tevékenykedett. • Alakja körül már a középkorban megindult a mondaképződés. Arany Ilosvai Selymes Péter XVI. századi verses históriájából és az élő szalontai néphagyományból ismerte • Már előtte is többen földolgozták.  Dugonics András: Toldi Miklós (1794)  Kisfaludy Károly: A sastoll (1830)  Vörösmarty Mihály  Toldy Csepelben (1822)  Toldi (1829)  Az ősz bajnok (1833)  Szigligeti Ede: Rózsa (1840; Arany Toldijának lova valószínűleg innen kapta a Pejkó nevet). „Aranynak mindig valami biztos talajra, valami hagyományra van szüksége, amelyre eposzát építheti. Mindenütt azt kereste, amit epikus hitelnek nevezett: népmondai vagy krónikai szálakat, melyekből aztán elbeszélésének

gobelinszálait szőtte. A néphagyománynak vagy a történelmi forrásoknak maradványait a legnagyobb ügyességgel bele tudta illeszteni meséjébe. Nemigen ejtett el valamit, amit tárgyáról régi adatként talált: költői működése leginkább arra szorítkozott, hogy az átvett motívumokat nemesítse. Ilosvainak verses Toldi-krónikája groteszk, nyers és nevetséges clownnak tünteti fel Toldi Miklóst”. - - - Ilosvai „Toldija nem igazi tettek, csak üres, kétes vagy groteszk kalandok hőse; voltaképpen egy középkori botránykrónika főszereplője, akit nem a kiválóság, de a falkaérdek és összetartás ment meg újra a megérdemelt, szégyenteljes pusztulástól.” Arany mindezt a maga módjára fel tudja használni, és [] egy- egy vonás törlésével vagy bizonyos idomítással rokonszenves Toldit tud teremteni. Ilosvai művét, annak cselekményét és alakrajzát alaposan át kellett alakítania művészi céljai érdekében Ilosvainál György nem

negatív alak, Miklós viszont a család szégyene, aki gyilkosságba esik. Arany Györgyből élősdi földbirtokost és ármánykodó fivért formál, Miklósból viszont elhagy minden ellenszenveset és nevetségeset, legfeljebb némi faragatlanságot és durvaságot, indulatosságot tűr meg benne, amit az egyéniség gazdagítására, hitelességének és a példázat értelmének erősítésére használt fel. Gyilkosságba keveredését is megindokolja Kemény Zsigmond ebben arányérzékét dicséri: „Ha ő kevesebb ügyességgel motiválta volna Toldi tettét, akkor fellázadna érzésünk, midőn ez a nádasba rejtőzvén, a magány ki- - - emésztő csöndje közt is, a lélekmardosás helyett az elhagyottság fájdalmát érzi”. Másrészt: „Viszont, ha Arany csupán egy hajszálnyival inkább motiválta volna Toldi gyilkosságát: akkor a beszély kifejlődésének árt vala Mert egészen fölöslegesnek tartanók Lajos király megkegyelmezését, miután a

bűntulajdonítás árnyéka sem foroghatott volna fenn, s a szigor elengedése a teljes ártatlanságnak jogsérelme”. Ilosvai sokhelyütt logikátlan anyagának átstrukturálása Arany első költői rekonstrukciója. Szörényi László a Toldinak tulajdonított cselekedeteknek bizonyos ófrancia chanson de geste- ekhez való nagymértékű hasonlóságát fedezi fel, amit cisztercita közvetítéssel is magyaráznak. „Az Ilosvai históriájában megőrzött változat [] törmelékeiben is tükrözi a föltételezhető és a chanson de geste- ek szerkezetét tükröző hármas tagoltságot. Az első rész, a hős gyermekkora, az enfance. A nagy erejű ifjú összevész testvérével, a király székhelyére megy, ott testi erejével kitűnik, és a király szolgálatába fogadja. A második rész a chevalerie. Ez a hősnek fölövezett lovag korában elkövetett hőstetteiről számol be, harc és szerelmi kalandokból. A harmadik rész a moniage Ebben a hős valamilyen oknál

fogva meghasonlik az udvarral, bezárják, vagy remeteségbe vonul, és a szerzetességből vagy a rabságból szólítja ki újra a közélet porondjára valamely nagy veszély, amely a királyt vagy az országot szégyenteljes vereséggel fenyegeti”. Lehetséges, hogy Arany már a Toldi I. írásánál is szem előtt tartotta a lovageposzok hármas tagoltságának szabályát, amelyet A W Schegel irodalomtörténeti fejtegetéseiből ismerhetett Ilosvai históriájából ekkor két mozzanatot épített be kompozíciójába: a bujdosás és a győztes párbaj is az első részbe tartozhat; azokat a jeleneteket pedig kihagyta, amelyek jellegük miatt nem felelnek meg az enfance követelményeinek. A népköltészet és a népiesség; Petőfi és Arany népiesség- felfogásának különbségei - Arany Toldiját 1847-ben fölemelt pályadíjjal jutalmazták. Ez a műve meghozta számára az általános elismertséget és a most már „költőtárs”-nak számító Petőfi

barátságát, aki gyors köszöntő levelében a legmelegebb hangon szól hozzá, „elküldi neki lelkét”, és kifejti a népies költészet közösen vállalandó programját. „Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek, ki megsokallta már látni, mint martírkodnak milliók, hogy egypár ezren henyélhessenek és élvezzenek. Égbe a népet, pokolba az aristokratiát!” - - - Ettől kezdve tréfás, évődő, humoros, és ugyanakkor mégis komoly baráti levelezés indult meg közöttük (Illyés Gyula szerint: „lélekóriások hancúrozása”). „Önnek elveit a nép és költészete felől forró kebellel osztom hisz nekem önzésből is azt kell tennem! Nemzeti költészetet csak azontúl remélek, ha előbb népi költészet virágzott. Mit szólna

Ön hozzá, ha valaki tisztán népi szellemben és nyelven írt (komoly) eposzra vetné fejét? Chimaera lenne ez?” Arany válaszából látható (bár ő maga ezt nem hangsúlyozza), hogy a népiesség kérdésében jelentős koncepcionális különbség van kettejük között, ami azonban egyáltalán nem jelent kizáró ellentétet. Arany számára a népköltészet – amelyen Petőfi lényegileg forradalmi költészetet ért – elsősorban a nemzeti költészethez vezető utat jelenti Így ami Petőfi számára elérendő végcél, azt Arany csak átmenetnek tekinti. Arany irodalomeszménye lényegileg ugyanaz, mint Erdélyié, vagyis a népköltészet segítségével nemzetivé váló költészet „A Toldi megírása idején tudatosodott benne az a program és célkitűzés, hogy a »fentebb stíl« ellenében meg kell alkotni a nemzeti, tehát mindenkinek szóló költészetet, illetve előkészítő fázis gyanánt a népies műköltészetet.” - „Legyen a

költészet sem úri, sem népi, hanem érthető s élvezhető közös jó”; „Szeretem a nemzeti költészetet; a népiesség köntösében még most; később majd pusztán” – Szilágyi Istvánhoz írt levele, 1847. szeptember 6 „Arany szinte egész alkotói pályáján [] küszködik vele: népiesnek lenni, és a verses epikában nemcsak a realizmust megvalósítani, hanem az emberi jellem és élet mélységeibe is leszállni. A Toldiban ez még ösztönösen sikerült; naivság és valószerűség, népiesség és egzisztenciális mélység azonban a későbbi években már problematikussá teszi az összhangot” Toldi estéje - A Toldi folytatására nemcsak barátai biztatták, hanem az országos siker is szinte kötelezte. - Petőfi is támogatja Arany ötletét a megírására és forradalmi eszméihez híven arra inti, hogy eposza hőséül még Mátyás királyt se válassza. „Azt kérded leveledben, hogy nem lenne- e chimaera a népi szellemben és nyelven írt

komoly eposz? Meghiszem, hogy nem; és nagyon jól teszed, ha minél előbb belekapsz. Csak királyt ne végy hősödnek, még Mátyást se. Ez is király volt, s egyik kutya, másik eb Ha már a szabadság eszméit nem olthatjuk szabadon a népbe, legalább a szolgaság képeit ne tartsuk szeme elé, mégpedig a szolgaságnak a költészet színeivel kellemessé, vonzóvá festett képeit. Nekem ily eposz már régi eszmém” - - Arany, mielőtt nagy tervét, melyet erre kifejtett, trilógia formában elkezdte volna kidolgozni, 1853-ban bevezető kísérletként megírta a Keveházát. Ebben a levélrészletben is megmutatkozik azon legfőbb gondja, hogy olyan irodalmat hozzon létre, mely az egész nemzethez, vagyis a művelt rétegeken kívül a néphez is szól. Ezért is tartotta többre egy időben a Rózsa és Ibolyát a Toldinál. A maga társadalom- és nemzeteszményét: a szabadságot, a demokráciát és az emberhez méltó sorsot a régi magyar korokban, a

népvándorlás és az Anjouk korában látja megvalósulni. A valamikori egységes, osztálykülönbségektől mentes, vitézi nemzet ábrándja valószínűleg hajdúsági eredetű. „Ha én valaha népies eposz írására vetném fejemet: a fejedelmek sorából venném tárgyamat. Festeném a népet szabadnak, nemesnek, fegyverforgatónak, a fejedelmet atyának, patriarchának elsőnek az egyenlők közt. Festenék szabad hazát; megtanítanám a népet, miképp szeresse a hont, melyért előde vére folyt. Mert bizony nem a mai nemesség vére volt az, mely visszaszerezte Etele birodalmát: az a vér részint a csatatéren folyt el, részint a magvetők igénytelen gubája alatt rejlik. Az a vér szolgavérré sohasem fajulhatott; mai napig is dacol a zsarnoksággal; azért durva, nyakas, megigázhatatlan; de azért merész, őszinte és tiszta is. S e nemes vér, minthogy az egy igaz úr előtt szolgailag csúszkálni nem tuda, szolgává kényszeríttetett: ellenben jöttek

idegen földről, támadtak a haza megnyügzött idegen népe közül szolgák, s azok lőnek urakká. Eposzt az utóbbi vér nem érdemel: az elsőnek akkor Homer kellett volna, most Ossián, ki a fajulni kezdő ivadékot az elődök erényeire visszaemlékeztetné. E feladatot azonban, a ma élők közül, csak te bírnád meg; én csupán figyelmeztetésül említettem Egy ily eposzt, remélem, vérré tanulna a nép s buzgóbban énekelné azt, mint az olasz matróz Gerusalemme liberatáját; a nemesi rend (talán) elszégyellné magát, átvenné a néptől, mint most a népdalokat s lenne a költészet nemcsak az „írástudók és farizeusok”, hanem a nemzet költészete”. - A Toldi estéje „ az első Toldi előadásmódjától eltér a drámaiság irányába, ami egyszersmind a kompozíciós művészet új megoldásaihoz vezet. Megmarad a népiesség eszmeiségénél és esztétikájánál, de szakít a naiv előadásmóddal[] A népiességtől elválaszthatatlannak

látszó naiv előadásmód csak egyfajta témáknál lehet helyén, és bizonyos bonyo- - - - - - lultabb, a humort vagy a tragikumot, az elégiai hangulatot vagy a meghasonlást kifejező témáknál olyan művészetre van már szükség, mely népies, de naivságtól mentes is.” A Toldi estéje és a Toldi szerelme egyaránt keverten, kísérletező többféleséggel tartalmazzák a különféle epikai típusok jegyeit: archaikus, hősepikai, románcos, lovagi, idilli, patriarchális, elemi valóságalakítási módokat, műfaji készletelemek és összetett, vegyülékes hangnemek, többirányú epikai formálás, a komplex, mindennapias tapasztalatot követő lélekábrázolásra való törekvés egyaránt megvan bennük. Arany a Toldi-trilógia első részében Miklósnak bátyjával való ellentétét állította középpontba, itt pedig egy nagy távlatú történelmi, nemzeti dilemmát bontakoztat ki, melyet Toldi öregsége és halála mélabús atmoszférával

vesz körül. Nemzet és haladás, hagyomány és európaiság, nyers népi erő és elidegenedett királyi udvar kerül itt szembe Toldi nem a haladás, az ész embereivel csap össze, hanem annak léha, silány változatával, az idegenmajmoló, elpuhult, feladatainak elvégzésére alkalmatlan udvari néppel. Mindezt az elmúlás melankóliája lírai tömbbé formálja, amit már a cím is sugall, majd hangsúlyoz a nyitó kép (a természet őszi haldoklása, az élettől búcsúzó öregek, a sírját ásó Toldi néma borongása) és a zárókép (a Toldi sírdombja fölött ásóra támaszkodó, vigasztalan Bence alakja, a tél megérkezése a sírt elborító első hó képében). Arany a Végszóban így értelmezi, magyarázza művét, annak „humorát”: • „A kritika jelen mű s az első Toldi közt egybehasonlítást fog tenni, és ha itt nem találja azon népileg őszinte, gyermeteg előadást, azon könnyedséget, a cselekvényben azon gyorsaságot,

változatosságot, mely amabban elismertetett: hajlandó leszen ezt hátrányul jelölni meg. De a sír szélén álló Toldi nem azon pórsuhanc többé, ki a viszonyok jármát lerázza és fölfelé tör; ezt az előadás által is ki kellett tüntetnem. Lesz, aki roszszallni fogja a humort, mely a darabon növekvő arányban, átszövődik; azonban ne feledjük, hogy a hanyatlás, pusztulás már magában humoros jellemű” • A humort „széptani jegyzetei”-ben a „nevetséges álarcába rejtezett sírás”- nak nevezte és a fájdalomból eredeztette. • „ esztétikailag a humor olyan nevettető elem, melynek komoly, sőt méla (érzelmi vagy gondolati) alapja van. Toldi estéjében a hanyatlás komikumát látjuk; a düledező házzal, a gyom felverte őskerttel együtt Toldi is romlik. E hanyatlás [] humoros hatással van ránk; a hanyatlásban tudniillik mindig két elemnek: a régi épségnek és a jelen fonákságnak ellentéte van meg Ez az ellentét

természeténél fogva nevetséges, de egyszersmind szomorú is.” A mű tragikus borzongásaival, mélabús humorával, elégikus hangjával egészen új Arany pályáján. Szinte mindent áthat benne a lemondó bánat, az értékek pusztulásán merengő csüggedtség. Ha Az elveszett alkotmány eposz formájú szatíra, a Toldi eposz formájú idill, akkor ez eposz formájú elégia. Úgy tűnik, Arany már nem hitt a nép nemzetté emelésének konfliktusmentes megoldásában. „Nemzetiesség és polgárosodás különösképp Világos után válnak egymásnak ellentmondó elvekké a kor gondolkodásában: az osztrák »polgárosítás« tervszerűen a nemzeti törekvések ellen is irányult.” Toldi szerelme - A Toldi szerelmének megírását Petőfi ösztönözte, de már nem érhette meg. Arany harminc éven keresztül, viaskodva írta ezt a művét, miközben súlyosan nehezedett rá Petőfi emléke: úgy érezte, hogy a művel nemcsak a nemzetnek, hanem csatatéren

eltűnt barátjának is tartozik. 1879-ben fejezte be, ekkor is jelent meg Daliás idők címmel 1849 és 1853 között két változat is elkészült. „ szűntesd meg könnyhullatásidat és ne búsulj miattam, úgyis eleget búsulok én a te bolond fejed miatt. Bizony isten, nem dicséretképpen mondom (hisz tudod, hogy nemigen szeretek szembe dicsérni), de el nem hallgathatom, hogy nagy szamár vagy. Mi a mennydörgő mennykő jutott eszedbe, azt mondanod, hogy „Toldi Estéje” utolsó munkád? Öcsém, a te fejedben még igen sok van, és ha magad szépszerével mindazt ki nem bocsátod, majd kiverem én, ne félj, akár bunkósbottal, akár kalapáccsal, amit választasz. Nekem pedig affélét többé ne írj, mert mindazon leveleidet, melyekben ilyesmik lesznek, fölbontatlanul küldöm vissza. Legelőször is kapj bele ismét „Toldi”- ba; ha már a fejét és a lábát megcsináltad, kötelességed a derekát is megcsinálni, különben vétkezel isten és ember

ellen. Annak meg kell lennie, ha háromszor halsz is bele Olvaszd egy nagyszerű egésszé Hogy a história nem szolgál adatokkal, ez nem baj, sőt még jó, mert szabadabban költhetsz. Hurcold keresztül a magán és nyilvános élet minden viszonyain Ha így bevégzed Toldit, Homér és Ossian szerencséjének fogja tartani, ha kezet fogsz velök. Ezt én mondom, és én az vagyok, aki sohasem hazudok” - Arany válasza. „Ami mármost Toldi uram derekát illeti, tanácsodat köszönettel veszem s megpróbálok eszmélkedni fölötte. Annyi világos, hogy onnan nem oly könnyű beszély- mesét venni Tudniillik én nem tulajdon értelemben vett eposzt, hanem úgynevezett költői beszélyt írok, melynek cselekvényfolyama, szerintem, drámai. Drámai a föllépés, drámai, sőt ha sokat nem mondok, tragikus a lelépés; ezekből lehetett (drámai menetű) beszélyt ütni öszsze, de mit vegyek az élet közepéről, hogy drámai legyen! Költsek, azt mondod. Majd meglátom.

Meglátom, tudok- e repülni Ilosvai Péter diák szárnyai nélkül Ha lehet, teszem, de ha nem lehet, elhagyom, mert nálam főleg a compositióban van a poesis, ha t i van; és ha a compositiót már előre gyöngének sejtem, sohasem vesztegetem rá a mindennapi költészet tarka szalagbokrát.” - A Toldi szerelmének Előszavában pedig ezt írja. „Toldi középső része nem az én saját választásom. Az I rész sikere után kedvem jött még egy Toldit írni s erre Ilosvainál már csupán a vénkori párviadal ajánlkozott; mert ami azon kívül fennmaradt: a nagyon mesés prágai kaland, az özveggyel való komikus jelenet, meg a sírrablás alávaló bűnténye- semmiképp sem látszott modern költői feldolgozásra alkalmasnak. Monda nélkül pedig – vagyis legkisebb támasz nélkül a hagyomány vagy história részéről – egész epikai költeményt csak mintegy az ujjamból szopni, ha tudtam volna is, nem akartam. [] mondai vagy történeti alap- bármily

csekély és töredékes legyen, adja meg ily költeménynek azt, amit én »epikai hitelnek« szoktam nevezni. [] Kezdettem a tárgyról gondolkozni. Azzal hamar tisztában lettem, hogy ha II részt írok, ez nem lehet anélkül, hogy hősem hatalmas fizikumát a szerelem konvulziói közt is fel ne mutassam. De hogyan? Nőgyűlölete, melyet mostanában emlegetnek, nem gátolt volna, mert ilyesmiről se Ilosvai, se a szóhagyomány töredékei nem tudnak semmit, sőt Ilosvaiból még inkább az tetszenék ki, hogy szeretett bíz’ ő asszonyok után járni, míg eggyel aztán pórul járt. De akadály volt saját Toldim már megjelent I része, mely szerint: »Szívét nem bántá még nyila szerelemnek, Nem is lőn asszonnyal tartós barátsága; |Azután sem lépett soha házasságra« és a III. rész is, melyben múltjára visszatekinte, szerelemről semmi emlékezése nincs És így szerelmet, mely házassággal végződjék, a II részbe sem hozhattam be Ez pedig nagy

bökkenő volt. Népies ballada megtűri, sőt keresi a boldogtalan szerelmet, de eposz nem. [] Érezve, hogy maga a sikertelen szerelmi kaland nem elég cselekvény: valami nagyobb történelmi eseményhez, jelesül a nápolyi hadjárathoz akartam támasztani, oly módon, hogy Toldi szerelme annak mintegy epizódja legyen: azért neveztem, általá- nosabb címmel, Daliás Időknek. [] még egy nagy nehézség maradt leküzdetlen Toldit, a monda Toldiját, kiről a história épen semmit nem tud, hogyan állítani oda, nyíltan, mint nagy szerepű vagy épen fő hőst, a história világába, történeti nagy nevek és személyek mellé? Igen, ha mondai korban játszanék a cselekvény: de Lajos kora mondának már nagyon világos, történetnek pedig, az eposzíró kívánta részletekre, nem eléggé az. Fel kellett hagynom az eposz gondolatával s így jó időre magával Toldival is Csak 1863 őszén [»Buda halála« után] vettem újra elő töredékeit. Olvasgatva,

megsajnáltam a kárba veszett részleteket s kezdtem gondolkozni új mesetervről. Vajjon okkal- móddal, a népies naivság örve alatt nem lehetne- e behozni az eddig mellőzött mondarészeket: a prága- kalandot, a sírrablást, vagy legalább sírbontást, s a nápolyi kettős hadjáratot is összevonva egybe; így a költői beszély, vagy ha tetszik, verses regény kevesebb igényű keretében alkotni meg a költeményt? [] Érdemes volt- e a fáradságra s nem jobb lett volna- e a töredéket »nagyreményű és sajnálatos« töredéknek hagynom: azt már te fogod megítélni nyájas olvasó!” - - - Arany, megszokott aggályosságával megelőzi a kortársak és a későbbi olvasók kételyeit: a témát kívülről kapta, a mondai hagyomány majdnem teljesen kimerült a két korábban megírt részben, a szerelmi regény „happy end”-jét maga tette lehetetlenné. Mentegetőzik az egység hiánya miatt: „Nagyon tartok tőle, hogy a hosszú idő, mely alatt

elkészült, nem erejének, hanem gyöngeségének a bizonyítványa.” Legfőképpen a mondai és történeti anyag hiányára panaszkodott, zavarta, hogy Ilosvaiban alig talált anyagot Toldi férfikorára, ezért történeti stúdiumokba mélyedt, s mindent elolvasott, amit az Anjoukorról tudni lehetett. A költemény heterogenitása azonban csak látszólagos és főként onnan ered, hogy a költői megismerés ezúttal olyan közös, egyetemes összefüggésekre irányul, amelyek különféle szférákban – a természetiben, az erkölcsiben, a vallásosban, vagy a személyes intimitáséban és a történelmi-politikai nyilvánosságéban – egyaránt megnyilatkoznak és hatnak. Az egész szerkezetet, de annak mindenképpen több különböző metszetét átszövő és öszszekötő vezérmotívumok – inkognitó [álruha, álarc, színlelés], elhallgatás, tetszhalál – nem puszta cselekményelemek Arany számára, hanem elemi erejű élményeit; az élet

áttekinthetetlenségét, az áléletnek látott életet, az életidegenséget fejezik ki. Szövevényes, áttekinthetetlen világot vizionál, az idegenség és gyanú légkörét érzékelteti Megszólalni vagy némán önmagunkba zárkózni dilemmája is föloldatlan: „Toldi viaskodó titoktartása, Piroska szemérmes sztoicizmusa nemesebb, előkelőbb jellemre vall, mint Tar Lőrinc dicsekvése vagy a boszniai királylány azonnali kitárulkozása, de épp a hallgatag vagy habozó büszkeség az, amely tragikus következményeket idéz elő, mások morális érdekeit is sérti, s még ártatlan változatában is a személyes szabadság, nyíltság, ön- azonosság korlátjának bizonyul. [] maga az élet is tettetés, látszat, [], a halál álarca Piroska lélektanában a vitális értékek következetes kifordításának, ellentétes minősítésének lehetünk tanúi: neki a jegyváltás »halálra- váltás«, a házasság méreg, már esküvőjén »kicsinybe, hogy holtra

nem ájul«, tetszhalottként viszont apja szemében is »szebb, mint vala élve«. Toldi ajánlatában: »Maradj a világnak ezután is halva: / Nekem élj egyedül, üdvem birodalma« és valóságos sorsában: »Hagyta magát vinni, mint egy eleven holt«- paradox módon közös mozzanat lesz a lefokozott, elégtelen, korlátozott exisztálás, az élőhalottság. [] »Mit az élet megvon, megadják a holtak«. Túl lenni, odaát lenni, a szellem- birodalomhoz tartozni a Toldi szerelme költője számára vágyott állapot, az élet voltaképpeni célja, a szellemi személy beteljesülése” Arany János lírája és balladisztikája – Imre László: Arany János balladái - Arany különnemű, nyelvben, világképben, kompozícióban stb. igen elütő balladákat írt, és az egymástól távol eső változatok esetében nehéz megvonni a műfaji határokat. Kérdéses - - - - - a Hunyadi csillaga, a Both bajnok özvegye, a Szent László, sőt még a Pázmán lovag

műfaji hovatartozása is. Kísérletek a balladák csoportosítására, a különböző egyedi eltérések rendszerezésére (tematikus tagolások). • Greguss Ágost, Beöthy Zsolt (XIX. század): megkülönböztetik a balladákat  Önálló (Zács Klára).  Nagyobb műbe szőtt (Endre királyfi - betét a Toldi szerelmében).  Történeti tárgyú.  A népéletből vett.  Megnevezik a kivételeket is.  A walesi bárdok: az egyetlen idegen tárgyú ballada.  Pázmán lovag az egyetlen vígballada. Barta János • Történelmi balladák: mesei, mondai, legendai szemlélet jellemzi őket.  „A költő kis méretekben gondolkodik, konkrétan jelenetez, az eseményeket az egyszerű ember számára is felfogható okokkal motiválja, egyszerű, a naiv gondolkodás számára elfogadható embertípusokat léptet föl”.  A báj, a naiv, bensőséges esztétikai értékek az uralkodók.  Pl. Rozgonyiné, Mátyás anyja • Lovagi-heroikus balladák.  A

motiváció eszmei, érzelmi szempontból mélyebb.  A hanghordozás emelkedett, hazafias pátosz járja át.  A versformák is magasabb igényűek.  Pl. Szibinyáni Jank, Szondi két apródja, Zács Klára • A harmadik csoportba két balladát sorol: A walesi bárdok, V. László (hősei összetett egyéniségek, akikben a bűntudat bomlasztó hatása figyelhető meg). Sőtér István: használja a csoportos ballada megjelölést (pl. Híd-avatás, Az ünneprontók) Újhelyi Mária • Epikus balladák.  Színhely- és időpontváltozásokkal tagoltak.  A hangsúly az elbeszélt történeten van.  Pl. Török Bálint, A képmutogató • Lírai balladák.  Nem a cselekményre, hanem annak következményeire, a lelkifurdalás okozta torzulásokra, hallucinációkra, víziókra koncentrál.  Pl. Ágnes asszony, A walesi bárdok • Drámai balladák.  Rövid idő alatt, azonos színhelyen lejátszódó miniatűr tragédiák.  Pl. Tetemre hívás

Szegedy-Maszák Mihály • Ballada és románc tradicionális szembenállásából indul ki. • Két csoport.  A térbeli változásokkal, időbeli kihagyásokkal, párbeszédekkel operáló szűkebb értelemben vett balladák (V. László)  Folyamatosabb előadású, általában derűsebb színezetű, románcszerű (Mátyás anyja). Imre László: inspiráció szerinti csoportosítás. • Kiindulópont: a balladák közé sorolt epikus költemények különböző műfaji, tematikai és élményi inspirációra születtek, ezért látszólag kevéssé tartoznak össze. • Népi balladák. -  Ezekből van a legtöbb.  Ihletőjük: az alföldi magyar ballada; ilyenek: A varró leányok, Szőke Panni.  A későbbiekben is népi, falusias a téma, színhely, népi- paraszti a nyelv és hangsúlyos (szótagszámláló), magyaros a versforma (A hamis tanú, Tengeri-hántás).  Megfér ezzel a szemléletkörrel a mélylélektani módszer (Árva fiú, Ágnes asszony)

és az irracionális világkép (Az ünneprontók) is.  A hézagosság, kihagyások a székely és skót népballadákkal mutatnak rokonságot. • Drámai balladák.  Legfőbb ihletőjük Shakespeare.  Egy jelenet vagy jelenetsor áll a középpontban (Tetemre hívás, Éjféli párbaj).  A nyelv nem népies, hanem a tragédiák, Shakespeare, Katona József, valamint a romantika emelkedett hangját idézik. A költő a pszichológiai folyamatok visszaadására törekszik • A reformkori magyar irodalom történeti tárgyú kisepikájának, távolabbról a históriás énekek nyomait magukon viselő balladák.  Pl. Török Bálint, Az egri leány  Fölépítésük jelenetező, de ugrások és titokzatosság nélkül (Zács Klára, Endre királyfi).  A megszólalásmód hol népies, hol régies, a verselés hangsúlyos, magyaros, esetleg bimetrikus (Szondi két apródja).  Légkörük tragikus, katartikus hatású. • Románcos balladák.  Ezek is a

reformkori magyar történelmi kisepikához kapcsolódnak.  Viszont derűs színezetűek, hanghordozásuk népies, vagy egészen népdalszerűen könnyed, verselésük hangsúlyos.  Pl. Rozgonyiné, Mátyás anyja • Romantikus balladák.  Kísértetballada (Bürger hatását mutatja).  Rémromantika (Goethe hatását mutata). Pl. Bor vitéz, A honvéd özvegye  Az időmértékes verselés és a romantika nyelvi jellemzői dominálnak bennük.  Légkörük borzongatóan tragikus, bár ezt színezheti irónia (A képmutogató), vagy lefokozhatja a nagyvárosi élet mindennapisága (Híd-avatás).  Az irracionális jelenségek itt a hősök tudatállapotára vezethetők vissza. • Anekdotikus balladák.  Népies, dalszerű hangjukkal összhangban van magyaros ritmusuk, naiv szemléletük, derűs atmoszférájuk.  Pl. A méh románca, Pázmán lovag Arany a népballada, a Shakespeare-tragédia, a történelmi kisepika, a románc, a romantikus költői

alakzatok és az anekdota műfaji indításait a Goethe- és Schiller-féle német műballada, valamint a skót és a székely népballada ismeretéből merített általánosabb balladaképlettel elegyítette, és az eltérő variánsok sokaságával igazodni tudott a kor kihívásaihoz, művészeti törekvéseihez. Arany lírája az 1850-es években - Arany János és az objektív líra viszonya. 19 • Mindent ami szubjektív, alanyi, személyes, csak tárgyiasan szabad kifejezni. 19 Objektív líra: az élményszerű, a teljes ösztönösség és spontaneitás hatását keltő alanyi, szubjektív líra ellentéte. Egy olyan objektív formát kell keresni, ami megfeleltethető a szubjektív élménynek. T. S Eliot: objective correlative = tárgyi/as megfelelő Nem a témát, hanem a közérzetet kell kifejezni. Az objektív korrelatívok tárházai.  Természet: ez a legkézenfekvőbb, mert minden ember számára érthető.  Biblia.  Mitológia.  Történelem (ez az

előző kettővel együtt már nagyobb műveltséget föltételez).  Addigi irodalmi művek, művészeti alkotások.  A XX. század nagy magyar objektív költői (előképüket mind Arany Jánosban találták meg)  Babits Mihály  Nemes Nagy Ágnes  Pilinszky János Arany nem volt szubjektív, alanyi lírikus, és ezt ő is tudta. Az 1870- es években elemi erővel tör föl belőle a vallomásos igény, és fölmerül benne egy másfajta út lehetősége. Az ’50-es évek lírája a ’40-es évekbeli négy balladájából (minden alaptípus megvan bennük) nő ki. A honvéd özvegye: két balladakorszaka között írta. A kor tragikuma és közte fal van, így a szabadságharc bukása utáni közérzetét nem tragikus költeményekben fejezte ki. 1849 és 1850 közti verseiben keserű, de nem őrjöng (fájdalmát nem tudja bennük kiadni, mert nem az a költői alkat) Elégiko-ódák. • Tragikusabb elégiaféleség. • Nem elég szubjektív és nem elég

objektív (az elkeseredés beáramlik). • • • • - Jellemzői.  Bizonyos ódai sajátosságok.  Szenvedély és indulat.  Bizonyos fokú pátosz.  Magasabb fokú retorizáltság.  Visszafojtott indulatok. Ballada. • Már az 1840-es években sem használható. • Se Petőfi, se Vörösmarty nem tud balladát írni, a nagyromantikusok által írtak pedig nem jelentősek. • Arany húsz év múlva mégis megírja a legnagyobbakat. Szándékosan választ régimódi műfajt, mivel akkor már a tragikum sem időszerű. • Arany Tompa Mihálynak írja meg öngyilkossági szándékát, majd ezután találja meg a ballada műfaját, amelyben kiírhatta fájdalmát. A három évig visszafojtott tragikum a balladákban kezd határtalanul, szabadon, egyre fokozódva ömleni, áradni. • Számára a ballada eszköz a benne kondenzálódott feszültség kirobbantására. Először és utoljára ekkor jön be nála a tragikum. • A ballada műfaji alapkövetelménye,

hogy tragikus legyen, így Arany számára a ballada műfaja maga volt az objektív korrelatív (így már nem neki magának kellett tragikusnak lenni, hanem a balladának). • „Arany maga a ballada”. • Ágnes asszony: a Világos utáni aránytalan, végtelen bűnhődés objektiválása. (Objektivitás: ami a hely, körülmény, cselekmény elhagyása után marad a balladából) • - Az ’50-es évek balladáiban még van ok-okozati kapcsolat, még ha csak nyomokban is, a ’70-es évekéiben viszont már csak pusztulás van (kivétel a Vörös Rébék). Összesen három ódát ír. • Széchenyi emlékezete • Magányban • Rendületlenül Már 1860-tól kezdve, fokozatosan megkezdődik elhallgatása, ami nemcsak lánya halálával hozható összefüggésbe. 1862-től kezdve gyakorlatilag semmit nem ír. • Rengeteg hivatali teendője van és szerkesztő is, két lapját szinte egyedül kellett teleírnia. • Ezen kívül belefáradhatott abba, hogy ő a nemzeti, a

mandátumos költő, akivel szemben rengeteg elvárás van, és egy idő után már csak egyvalamit várnak el tőle. • De az már kivitelezhetetlen; egy nagy ízlésváltozást érez, de tudja, hogy még nem érdemes belekezdenie, mert úgysem fogadnák el. (Igaza van: 1877-ben sok támadás éri az Őszikék miatt.) Apróműfajok. • 1860-1882: ebben az időszakban nagyon sokat ír. • Szösszenetek, mondacsok: spontán, rögtönzött, ösztönös, nem szándékolt, magának írta. • A fragment 20 óriási teret ad a befogadónak, mintegy társzerzővé teszi, a művész alkotótársává, akiben lélektani, minőségi változás megy végbe, már nem ugyanaz lesz, mint előtte. A fragment fölénye az elhallgatás poétikájával is összekapcsolható (Az archaikus Apolló-torzó) Az Őszikék utóélete egy karriertörténet, Arany László adta ki az egészet 1886-ban az egészet. Az induló nyugatosok ünnepelték Tematikus újdonsága, hogy belevitte a lírába a

banalitást, a hétköznapiságot, beléptette az emberléptékű lírai alanyt. • - - - - Greguss Ágost: A balladáról (1865) - Elkülöníti a XII. századi olasz, spanyol, francia madrigálszerű kisebb szerelmi költeményt a XIV. századi történelmi, vitézi, szerelmi témájú angol és skót epikus népdaltól, a szorosabb értelemben vett balladától - Átveszi Erdélyi János okfejtését: a ballada „rövidebb elbeszélő verses költemény manapság is megvan tánccal és énekkel együtt Ezen dalokat közben éneklő s táncoló ifjúság szokta mondani bizonyos cselekvény közben, például mikor szeretőt választanak, egymást házasítják, vagy valami történeti eseményt utánoznak.” - Szembeállítja a komor északi balladát derűsebb déli változatával, a románccal. A ballada drámai, a románc inkább epikus; a balladát szaggatottság, a románcot folyamatosság jellemzi. A ballada sejtető, a románc világosabb, plasztikusabb - Goethe a

balladát annak az őstojásnak nevezte, melyből szétvált a líra, az epika és a dráma. „A ballada tragédia dalban elbeszélve” Ez a meghatározás összevontan fejezi ki a ballada tragikus drámaiságát, dalszerű líraiságát és epikus voltát (párbeszédes formájú; dalszerű, énekelhető; elbeszél). - A műfaj eredete: az ókorban még nem volt ballada; „modern” műfaj, a néptől vette át a műköltészet. Greguss szerint középkori, a keresztény gondolkodásmódot tükröző, nemzeti jelleget hordozó műforma, melyben a tragikum mozgatója a bűnbe sodró szenvedély és a lelkiismeret, mely az embert önmaga bírájává teszi. 20 Fragment (töredék): valaha egész volt, de már nem ép (megtört); a költő az életet is úgy fogta föl, mint ami az egésztől a töredék felé halad. - - - - - - - A máig fennmaradt parasztballada a XIII-XIV. században alakult ki Európában, mikor a földművelés fejlődése bizonyos vagyoni

különbségekhez, és ezek olyan szociális különbségekhez vezettek, amelyek családon belüli konfliktusokban nyilvánultak meg (szerelem tiltása, házasságra kényszerítés). A megelőző korok hőseposzaihoz, hősénekeihez képest, amelyek csodás lényekkel vagy az ellenséggel vívott harcokról szóltak, a balladákban hétköznapi emberek vétkei járnak végzetes következményekkel. Ez magyarázza a műfaj fogékonyságát a társadalmi igazságtalanság és a lélektani motiváció iránt A késő középkori parasztballada csak erkölcsi szinten hozható összefüggésbe a kereszténységgel. Már Heinrich Gusztáv rámutatott, hogy az északi ballada a pogány hitregéktől és mitikus hősmondáktól örökölte komorságát, szaggatottságát, töredékes formáját, a természetfeletti iránti hajlamát. Az ószékely balladák, amelyekben a magyar versszaknak és rímnek kevés nyoma van, a magyar versforma ősi, keletről hozott, pogány kori sajátosságát

őrzik: a gondolatritmust (Barcsai, Molnár Anna, Kőmíves Kelemenné). Ezeket csak az 1860-as évektől ismerte meg a közvélemény, így Arany is. Amikor Percy 1765-ben közzéteszi a skót és angol balladákat, és amikor ennek hatására a műfaj – főleg az angol és a német irodalomban – az érdeklődés középpontjába kerül, akkor a ballada kultuszát fokozza a pogány kori vagy annak vélt ossziáni énekek kiadása és népszerűsége. A ballada azokban a nemzeti (barbár) epikai hagyományokban gyökerezik, amelyek az antik és arisztotelészi szépségeszmény körén kívül esnek. A középkorban amúgy is háttérbe szorult a görögös szépségeszmény, így a romantika, amely a klasszikus normák ellen is lázadt, a középkorért is lelkesedett, a balladát pedig szükségszerűen igen régi, eszményi, szinte mitikus műfajnak, a néptől származó alapértéknek érezte. Ennek szellemében születik meg a modern, a XVIII. századi értelemben vett

műballada, mely már közvetlen mintául szolgált Arany számára. A német műballada az északi (dán, skót, angol) ballada drámaiságával szemben erősen lírai színezetű. Arany sokat merített Goethe és Schiller műveiből, balladafelfogásuk is nagymértékben rokon: a műfaj népiességét és zenei meghatározottságát hangsúlyozzák, szívesen dolgoznak fel népmondai tárgyat az epikai végzetszerűség dominanciájával. Schiller hatása, bár nem olyan átfogó, mint Goethéé, elsősorban a shakespearei, drámai csoportba sorolt Arany- művekben jelentős a részletekig menő kimunkáltság, virtuóz verselés, belső drámaiság és feszültség tekintetében. Kölcsey Ferenc és Kisfaludy Károly, az első magyar balladaírók a német ihletésre indultak, mivel a magyar és a székely népballada egyelőre ismeretlen. Czuczornál (Szondi), Vörösmartynál (Búvár Kund), Garaynál (Kont) és Petőfinél a németes hatást elnyomja a reformkori költészet

romantikus retorikája, hazafias pátosza, és létrejön az a sajátos műfaji változat, amelyet Arany a történelmi kisepikaszerű balladákkal teljesít ki az ’50-es években. Arany balladái azáltal hoztak lényeges minőségi változást, hogy a hazai és a külföldi népballada indításait ötvözték a német és a reformkori magyar műballada tanulságaival oly módon, hogy megőriztek valamit a műfaj eredendő „barbárságából”. Az erkölcsi értékek világa: a tragikum - Arany tragikum iránti fogékonysága a következőkben gyökerezik. • Kora ifjúságának színház és dráma iránti vonzalma. • A ’40-es évek romantikus ízlése. • Shakespeare-rajongása. - 1849 után ez a hajlam felerősödik; okok. • Valóságélmények. - - • Kemény Zsigmond hatása. A pályakezdéstől a Vörös Rébékig meghatározó. • A népi babonák nyomasztó, de már művészi látásmóddá stilizált jelenléte. • Olyan zárt világot alkot, amelynek

minden eleme a kezdetektől a tragikus vég felé mutat. A létezés állandó fenyegetettségét Arany kálvinista neveltetésénél és morális beállítottsága folytán úgy humanizálja, hogy a vak fátum helyett az erkölcsi értékek világában lejátszódó kauzális eseménysort működtet. Megtartja a tragikum keresztény- hagyományos koncepciójának kereteit abban az értelemben, hogy a keresztény lét a normák abszolút követését írja elő az egyén számára, aki erre képtelen. De a bűn nélküli tragikum, a végzetszerűen bekövetkező sorscsapás is előfordul a balladákban (Zács Klára, Török Bálint). Szinte didaktikus módon követi az erkölcsi vétséget a bűnhődés a Szőke Panniban, az Ágnes asszonyban. A kései balladákban hiányzik a bűn és bűnhődés mechanizmusának didaktikus levezetése Arany komolyan és megindultan szemléli bűnös balladahőseit; ez az együttérzés a balladai tragikum katartikus eleme nála. Az eszmék és

jelképek síkja - A ballada általában megtörtént jelenkori vagy múltbeli, esetleg mondai eseményhez kapcsolódik. - A készen kapott történet feldolgozása, esetleg módosítása árul el sokat arra vonatkozóan, hogy az eszmei mondandót meghatározó részjelentések miképpen bontakoznak ki a balladai tárgyból. - A népi balladák elsősorban morális dilemmákat érintenek és nem festenek hazugul megszépített képet a parasztságról (az egyén erkölcsi fogyatékosságaiért nem lehet mindig a körülményekre hárítani a felelősséget). - A történelmi balladák a magyar történelemből veszik tárgyukat, így eleve valamely közösségi, nemzeti gondolat, vagy hazai sorsélmény kifejezői. Az első történelmi balladák (Rákócziné, Rozgonyiné) derűs hangja komorabbá válik. - Többször hangot kap a kornak az a felfogása, amely az 1848/49-es tapasztalatokban gyökerezik: a birodalom idegen, többnyire szláv ajkú népeinek segítségével fojtották

vérbe a függetlenségi háborút. - A Hunyadi-balladaciklusban a keresztény Európa védelme, a független magyar nemzetállam megteremtése, a nemzeti királyság eszméje fonódik össze. - A kései balladák mondanivalója a tematikai átrendeződésnek megfelelően alakul. A hazafias, nemzeti gondolatkör helyébe lélektani, társadalmi, morális problémák lépnek - Arany soha nem tételesen, hanem mindig képek és jelképek formájában ábrázolja nemzeti, társadalmi, erkölcsi, gondolati mondanivalóját. - A jelkép érzékletességének biztosítója a testi-lelki konkretizálódás, a fiziológiai emberszemlélet, amely testi jelenségekkel egyénít. A megszólalásmód változatai (elbeszélő modor, nyelv, képek) - Az Arany-ballada előadásmódjának jellegadó sajátossága a végletes tömörítés és az ebből származó titokzatosság. - A kihagyásosság, a nehezen érthetőség azonban csak a balladák egy részére jellemző. - Mivel a ballada

eredetileg mindenki számára ismert eseményekről szólt, nem is a szereplők és az események megjelenítése volt a lényeg, hanem olyan párbeszédek konstruálása, amelyek már a tettek hatását, a lelkiállapotot rögzítik. - A szöveg tehát nem egyszerűen lakonikus, hanem többszörösen megterhelt, mert az előzményeket és a helyszínt, körülményeket ugyanazoknak a szavaknak kell érzékeltetniük, amelyek az eseményeket és a hangulatot adják vissza. - A tömörítés növeli a nyelv kifejező erejét. - Olykor egész aprónak látszó grammatikai különbség igazít el a cselekményre nézve. - A csökkent számú nyelvi elem többletjelentésűvé válik. - A nyelvi szintnek ugyancsak a képzeletet működésbe hozó, sajátos determináló szerepe nyilatkozik meg különböző stílusrétegek eltérő arányban való vegyítésében (népiesség, régiesség: mondatpárhuzamok, paralellizmusok, szentenciózusság, archaizmusok, idézetek a 16. század verses

epikájából, inverziók) - A szókészlet a tematika függvénye: a tárgynak megfelelő, speciálisan nagyvárosias vagy régies, katonai vagy falusias szavak tarkítják a köznyelvi anyagot. - A hétköznapiságból való kiemelésnek, a meglepő, borzongató hatásnak az eszköze a szavak különleges, az átlagostól elütő használata. - Aranynak nemcsak a balladákban előforduló eljárása a szövegen belüli dőlt betűs kiemelés, amivel valami többletjelentésre hívja fel a figyelmet. - Költői kép kevés van a balladákban, mivel a hézagossággal, szűkszavúsággal, gyakori párbeszédességgel nehezen férne össze a gazdag és terjedelmes metaforika. - A képek legtöbbször alkalmazkodnak a ballada alapgondolatához és jellegéhez. - Kompozíció: az egyes szerkezettípusok az egyes cselekményelemek viszonya alapján különböztethetők meg (Riedl Frigyes fölosztása). • Lineáris: előadása a cselekmény időrendjét követi. • Leleplező: egy, a

cselekmény megindulása előtti „bűneset” derül ki. • Keretes.  Egy jelenetbeli színhelyen és történeti keretében hangzik el egy másik elbeszélés; pl. Szondi két apródja, Tengeri-hántás  Két esemény fut párhuzamosan; pl. V László Következtetés és zárszó - A művészi tömörítés, a költői nyelv többszörös rétegzettsége oly módon valósult meg Arany balladaművészetében, hogy nélküle elképzelhetetlenek a XX. századi magyar líra és epika nagy vonulatai. - Az a törekvése, amit a Tetemre hívás kapcsán Barta János így jellemez: „a nyelvi elemek minimumával érni el a hatás maximumát”, a parnasszizmus és az új tárgyiasság jelszavával esik egybe. - Megteremtette a külső és belső balladaiságot: „A külső balladaiságot, azaz megalkotta a ballada elbeszélő alakját, mely erős, mintegy visszafojtott indulatok szaggatott lüktetése, nem pedig affektált ugrándozás a cselekmény egyik mozzanatától a másikra

A belső balladaiság a tartalomban és a hangnemben nyilatkozik: abban, hogy a ballada nem leíró, nem is retorikus színezetű költemény, hanem egy lelki katasztrófa rajza.” (Riedl) - A ballada irodalomtörténeti specifikumára Arany Régi dán balladák című cikkében utal, melynek alapja egy korabeli angol folyóiratban megjelent tanulmány. • Tudatában volt annak, hogy a görög és a latin irodalmi hierarchiából hiányzó formát vett alapul, melyre ezért valami szokatlant bízhatott, amely egyedi jelenség a korábban kanonizált műfajok mellett. • Megérezte, hogy az északi ballada különleges alakja és rendhagyó megszólalásmódja összhangban van a XIX. századi magyar irodalom igényeivel és föladataival Olyan műformában alkotott nagyot, amely két ellentétes tendenciát hordozott magában: szimmetriája és harmóniája, szabályossága és arányossága olyasfajta erkölcsi egyensúlynak, az etikai értékrenddel való harmóniának a

kifejezője, amely az amorális zsarnoksággal szembeszegülő sztoicizmus nyugalmát, szilárdságát adja (Szondi két apródja, A walesi bárdok). • A lelkiismereti válság a zaklatottság, az egyensúlyvesztés balladáit termi meg: az erkölcsi világrenddel való összeütközés disszonanciája a szaggatottság, a sejtelmesség, a diszharmónia világát hívja életre (V. László, A képmutogató) • Aranynál mindkét tendencia a XIX. századi, vagy tágabban is érthető magyarságélmény érzékeltetője Halálra szánt helytállás, az önvizsgálat, a vétkeket, mulasztásokat belátó és feldolgozó önvád, tépelődő önbírálat ismétlődik a magyar történelemben. Arany több száz éves mentalitástörténeti képleteket ragadott meg balladáiban és feleltetett meg az európai ballada formaelveinek, a rendnek és a diszharmóniának. Ez a kettősség legtöbbször egyazon balladában is érvényre jut. A ballada összhangban volt Arany személyiségével

és szintetizáló irodalomtörténeti szerepével. A középkori eredetű, de a romantikában kanonizálódó műfaj több ezer év művészi eredményeit képes páratlanul tömör formában hasznosítani. Történelmi és pszichológiai lényegszerűséget, emberi és nemzeti teljességet tud megvalósítani a német balladától számítható fáziskésés révén. • Az ókorból származó (a cipőbe tett földdel való esküvés) anekdota (A hamis tanú). • Homéroszi színkezelés (Szondi két apródja). • Középkorias kísértethistória (Éjféli párbaj). • A Shakespeare-tragédiák légkörét idéző műfaji változat. • Az ókori mítosz modern verziója (Ágnes asszony). • A Bürger és Goethe nyomán készült Bor vitéz. • A pogány kori hiedelemvilági babonák (Az ünneprontók, Tengeri-hántás). • A magyar történelem (Török Bálint, Zács Klára).) • A szabadságharc (A honvéd özvegye). • Népies életkép (A varró leányok). •

Ponyvahistória (A képmutogató). • Az Arany-balladában nemcsak líra, epika és dráma ötvöződik, hanem a következők.  Racionális (Rákócziné).  Falusi (Szőke Panni).  Irracionális (A képmutogató).  Városi (Híd-avatás).  Nemzeti (Mátyás anyja).  Középkori (Tetemre hívás).  Összemberi (Árva fiú).  Modern (A honvéd özvegye).  Az ősi, zenei elemekből felépülő, alogikus összefüggésrendszertől (Tengerihántás) a XX. századias lélekanalízisig (Ágnes asszony) sok mindent magába olvaszt A Garay–Czuczor–Vörösmarty-féle retorikus, romantikus reformkori magyar ballada után Arany teljesen új alapra, a magyar irodalomban korábban nem érintett népi-paraszti szemléletmódra, a folklórra alapítja a maga balladaművészetét. Népi balladáiban minden tételes vallási és filozófiai rendszertől elszakadva, a modern ember elidegenedettség-élményét kereszténység, sőt görögség előtti prelogikus

folklórformák segítségével közelítette meg. De a különböző balladaváltozatok megteremtésével nemcsak ezt a nem-arisztotelészi formavilágot építette be műveibe, hanem az európai kultúra sok vonását is (mese, legenda, anekdota, lovagi epika, monda, rémtörténet, kísértethistória). • - - - Keresztényt és pogányt, hazait és nemzetközit, régit és újat, folklórt és műköltészetit kombinál. Ez a szintetikusan előállított műforma a történelem tudatossá tételében, a közös eszmények és irodalmi ízlés megteremtésében való lényeges szerepével a modern magyar nemzettudat kialakításának számottevő tényezője. Madách Imre és Az ember tragédiája (Tarjányi Eszter) A Madách-jelenség, általában - Maga a figura is rejtélyes: van egy főműve, amelynek színvonalához nem mérhető számos egyéb műve. - Életében alig jelentek meg művei, holott a mai magyar irodalmi kánon élvonalába tartozik. - Kevés az ennyire

nyitott mű a magyar irodalomban: értelmezésre szorul, óriási szakirodalma van, minden olvasat esetleges lehet. - A külföld felé a leginkább eladható, csak egyetlen magyar vonatkozása van (a Hunyadinév); húsz nyelven már CD-n is kiadták. - Esztétikai megítélése bizonytalan. • Arany nagyra értékeli. • Erdélyi János.  Az első kritikus, akinél föltételezhető bölcseleti iskolázottság; ő az első nagy magyar hegelista.  Ő írja az első lehúzó kritikát róla: pesszimista mű, a történelmi fejlődés nem szerves, mintha a sátán álma lenne a történelem, Lucifer csak hazudja az emberiség történelmét. - Madách is ír a saját művéről: célja annak a kimutatása, ahogy az emberiség különböző eszméi valamilyen emberi gyengeség miatt kudarcba fulladnak. - Nincs kritikai kiadása, viszont kritikai igényű van (labilis a szöveghagyományozódás, a különböző kiadásokban eltérő a sorok a száma). - Műveinek összkiadása

Halász Gábor kiadásában jelent meg (1942-ben, azóta nem). Műfajok - Líra: sok verse van. • Ezek nem túl jók. • Keletkezésük ideje nem ismert; csak egy ciklusbeosztás (tárgy és hangulat alapján) maradt fönn. • Halála előtt ki akarta adni összegyűjtött verseit, így letisztázata őket, és ciklusokba rendezte. Az átdolgozás után mindig kidobta a régi változatot • Lantvirágok (1840): egyetlen verseskötete, amely megjelent életében. - Dráma. • Leginkább történeti tárgyúakat írt. • 1839, Commodus  Első drámai kísérlete.  Teleki László Kegyencének és a francia romantikus drámának a hatását mutatja.  Téma: a hazáért lelkesedő római patríciusok megölik a képmutató, vérengző császárt. • 1840-1841: Nápolyi Endre  A magyar történelemből merít.  Endre, Nagy Lajos öccse Nápolyi Johannát veszi feleségül, aki egy nápolyi herceget szeret. • • • • •  A herceg pártja,

kihasználva Johanna szerelmét, összeesküvést sző Endre ellen és megöli.  Dramaturgiailag kezdetleges. 1841-1842: Csák végnapjai  Később átdolgozza.  A reformkori magyar drámák szemléletét idézi.  Csák Máté a nemzeti függetlenség harcosaként jelenik meg, aki az országra veszélyesnek tartja az olasz származású király, Róbert Károly uralkodását, ezért az utolsó Árpád-házi király leányát, Erzsébetet támogatja vele szemben.  Azonban Csák eszméje nem győzhet a harcba belefáradt nép és a királyt kiszolgáló nemesség hibájából (részben pedig Erzsébet női gyengesége miatt). Ezek a konfliktusok a Tragédia athéni és párizsi színének problematikáját idézik 1842-1843: Férfi és nő  Antik, mitológiai tárgyú, de valójában romantikus szerelmi dráma.  Héraklész, aki ráunt öreg feleségére, a zsákmányként megszerzett szép, fiatal Jolét akarja nejévé tenni. Ő azonban bosszút áll apjáért és

hazájáért: megcsalja Héraklészt  Héraklész csalódik minden földi nőben, és égi szerelmet kér Zeusztól, aki Hébét küldi el fiához. De az ő „szellemcsók”-jának nem érzi melegét  A Tragédiában is megjelenik a kérdés, hogy a szellemi szerelem javára elítélje-e az érzékit, vagy éppen ebben lássa az egyetemes lételv megtestesülését (mindkét felfogás érvényre jut). 1855, Mária királynő  Témája: a fiatal királynő titkon főpohárnokába, Forgách Balázsba szerelmes, de a Durazzói Károlyt támogató délvidéki főurak legyőzése érdekében a jellemtelen brandenburgi Zsigmondhoz kell feleségül mennie.  Amikor Mária a lázadók fogságába kerül, Zsigmond nem siet a megmentésére. A fogságban Palizsnay, a lázadók démoni vezére el akarja nyerni Mária szerelmét, de mivel a királynő hideg marad iránta, bosszúból megöli Forgáchot. De Máriában sem ekkor, sem anyja megöletésekor nem győzi le az uralkodót a

női érzelem: fásult, de szilárd lélekkel ül ismét trónjára.  Történelmi küldetés és egyéni vágyak, női gyöngeség és uralkodói nagyság áll szemben ebben a darabban, döntő drámai összeütközés nélkül.  A mű feszült jelenetei ellenére túl bonyolult, kevéssé drámai, eszméje is homályban marad. 1859, Civilizátor  „Komédia Arisztophanész modorában”.  Szatirikus reagálás Bach Visszapillantás Magyarország újabb fejlődési szakaszára c. könyvére  Alakjai jelképesek.  István bácsi, a gazda a magyar államiságot szimbolizálja.  Cselédei a nemzetiségeket jelképezik.  Stroom, a „civilizátor” civilizáció címén a mérhetetlenül túlburjánzó, életidegen bürokráciát akarja István házára ráerőszakolni. Ennek érdekében ígéretekkel ámítja el a cselédeket, akik eleinte mellé is állnak, majd fölismerik, hogy Stroom becsapja őket, ezért visszatérnek gazdájukhoz, és föllázadnak a

„civilizáció” ellen.  A mű vaskos humora a Bach-önkényuralom zavaros ideológiája, demagóg jelszavai és kíméletlen erőszakszervezete ellen irányul. 1859. február 7-től 1860 március 26-ig írja Az ember tragédiáját 1861, Mózes  Témája: a zsidóság kivonulása Egyiptomból, Mózes vezetésével (nép és vezető konfliktusa).  A nemzeti függetlenség, a szabadság eszméjének egyetemes érvényessége mellett kíván hitelt tenni, és azt akarja sugalmazni, hogy egy nép, amelyet az elnyomás elaljasított, a nagy ember vezetésével képes magát fölküzdeni odáig, hogy méltó legyen a szabadságra (a nép fölemelhető, csak a szolgaság bélyegzi alantassá).  Mózes a zsidó nép beolvasztására törő, az „összbirodalmi” gondolatért lelkesedő akarnokként jelenik meg az első felvonásban. De amikor megtudja, hogy ő maga is zsidó, nagy belső küzdelem után alárendeli rendkívüli akaratát a népfelszabadítás

eszméjének, családi boldogságáról is lemondva a nép élére áll és kivezeti a rabság földjéről. Míg ő félrevonul, hogy átvegye az Úrtól a törvénytáblákat, a nép fellázad ellene és a súlyos küzdelmeket követelő szabadság ellen. Feledve korábbi szenvedéseit vissza akar térni a rabság megalázó, de biztonságos világába  Mózes kegyetlenül megtorolja az árulást, de mikor külső ellenség támad, az Úrhoz folyamodik segítségért, és a nép megmenekül. Az Úr nem bízik többé bűnös népében, és el akarja magától taszítani Mózes ekkor azért könyörög az Úrhoz, hogy tartsa meg népéül az új nemzedéket, és vezesse be a megígért földre, hiszen ez a nemzedék már a szabadságot jelképező pusztán született, nevelkedett. Mózesnek, bár nem mehet be az ígéret földjére, az Úr megadja, hogy zord élete a Kánaán megpillantásával érhessen véget. • 1861, Tündérálom: utolsó, befejezetlen műve. - Epika: öt

novellát ír. • 1842: Duló Zebedeus kalandjai  Kisfaludy Károly Tollagi Jónásának hatását mutatja.  Befejezetlen és kezdetleges írás. • Ecce homo: az alantabb romantikát képviseli. • Krónika két pénzdarab sorsáról: a naiv fordulatokban bővelkedő cselekmény a szociális igazságtalanság leleplezésére szolgál. • Hétköznapi történet: a beszennyezett tisztességű nő sorsa foglalkoztatja. • 1862: Kolozsyak (XVIII. századi rémtörténet; egyedül ez a novella jelent meg Madách életében). - Értekező próza. • Művészeti értekezés  Tragédiafölfogásának kifejtése.  A Kisfaludy Társaság pályázatára írta. • Eszmék Leliáról (plátói szerelméhez, Veres Pálné Podmaniczky Herminhez írta). • Az aesthetika és a társadalom viszonyos befolyása (1862): székfoglalója a Kisfaludy Társaságban. • A nőről, különösen aesthetikai szempontból (1863): akadémiai székfoglalója. • Levele Erdélyi Jánoshoz:

politikai beszédek és cikkek. A Tragédia elemzése - Műfaj. • Madách Imre drámai költeménynek nevezi. • Németh G. Béla: a cím költemény szava műfaj-meghatározó, de nem a dráma, inkább a líra műnemébe tartozik (lírai kettős én). • András László szerint a színházi gyakorlat mindig drámaként állította színpadra; a költemény itt azt jelenti, hogy költött, kitalált (a bibliai, valóságos szereplők mellett fiktív szereplők is vannak). • • • • • • • • Nem könyvdráma, rengeteg sikeres színházi előadása volt. Szegedy-Maszák Mihály szerint lírai dráma: ez angolszász eredetű műfajmegjelölés, a lírai a meghatározó (dialogikus lírai én). Az emberiségköltemény elnevezésben a mű európai kultúrába ágyazottsága jelenik meg.  Ezt Horváth Károly párhuzamosan használja a drámai költemény megnevezéssel.  Első reprezentánsa Goethe.  Hőse maga az emberiség.  Jellegzetesen XIX.

századi műfaj  Előzményei.  Dante: Isteni színjáték  Milton: Elveszett paradicsom  A francia forradalom utáni polgári társadalom ellentmondásaiból eredeztetik.  Két fő változata.  Drámai (egy történelmi korszakban játszódik, az eszmei mondanivalót egy mitikus alak sorsának bemutatásával közli a költő).  Epikus (több történelmi korszakot fog át, szimbolikus személyiség kerül a középpontba, aki álomban, látomásban vagy vízióban megéli az emberiség történetét, alakváltásos, újjászületéses motívummal).  A Tragédia ezt a kettőt egyesíti.  Az emberiségköltemények jellemzői.  A romantika eszme- és eszményrendszerének szintézisei.  Filozofikus költői alkotások, melyekben a költő az emberiség legáltalánosabb kérdéseire keresi a választ.  A Jó és a Rossz küzdelmét ábrázolják bonyolult, problematikus megnyilvánulásaiban.  Fontos szerephez jut bennük a sátán, de erősen

antropomorfizált alakban; néha a költő nézeteinek, kritikájának tolmácsa. Poszler György a metafizikai jelleget emeli ki (pl. még: Goethe Faustja vagy Ibsen Peer Gyntje). Maga a műfajiság a bölcselet szintjén egy nagyon magas általánosítási szinten mozog, így a filozófiai traktátushoz kerülhet közelebb. Bécsy Tamás szerint kétszintes dráma.  Nincs benne viszonyváltozás.  Nem emberek, hanem eszmék között van konfliktus.  A középkori misztérium kései válfaja.  Nem horizontálisan, a szereplők közötti hálózatban, hanem vertikálisan, a mű két szintje között bontakozik ki az ellentét.  Alsó szint: az evilági történések színhelye.  Fölső szint: az evilági szintet törvényekkel látja el (az itt megjelenő alakok azokat a kozmikus erőket jelképezik, amelyek a szerző szerint a világ folyását irányítják).  Azért nem lehet konfliktusról beszélni ezekkel a művekkel kapcsolatban, mert a szereplők akciói

nem irányulnak közvetlenül egymás legyőzésére, a küzdelem lényege, hogy a fölső szint ellentétes erői egymás rovására akarnak döntő befolyásra szert tenni az ember fölött. A középkori misztériumok és moralitások is ilyenek S. Varga Pál a regényszerűséget hangsúlyozza, a tragédiára vetítve a bahtyini polifóniaelvet.  A szólamok közt nincs hierarchia; vélemények, igazságok vannak, amelyeket nem rangsorol egy felsőbb narrátor. -  Madách valószínűleg tudatosan készült egy olyan mű megalkotására, amelyben egymást kizáró igazságok működnek, egymással összemérhetetlen nyelvek replikáznak, egymással ellentétes világok küzdenek meg.  A mű nem egyszerűen dialogikus, hanem kifejezetten polifonikus szerkesztési elveket követ, abban az értelemben, ahogyan Bahtyin jellemezte Dosztojevszkij regényeinek szerkesztési elveit.  A polifónia legfontosabb specifikuma: A nézőpontoknak közvetlenül az elbeszélt

esemény (cselekmény) résztvevőjéhez kell tartozniuk. Itt nincs a hősök személyén kívül absztrakt ideológiai nézőpont. • Szili József szerint antiauto, a krisztusi szenvedéstörténet helyett emberi passió (az auto középkori spanyol műfaj); egy újfajta üdvtörténeti aspektus behozása. Szerinte atragédia. • Már a cím is egyfajta műfajmegjelölést tartalmaz (Genette ezt architextualitásnak nevezi; a mű nem lehet megbízható saját műfajára nézve): elváráshorizont megnyitása. Az emberi dimenzión belül már nincs is tragédia, már ennek a lehetőségétől is meg vagyunk fosztva. Erdélyi szerint jobb cím lenne, hogy „Az ördög komédiája” A tragédia egyfajta viszonyítási, orientációs pont, felhívja a figyelmet arra, hogy a mű mennyire nem tragédia. A szerzőség kérdése. • Valószínűleg Jámbor Pállal ment el Aranyhoz, odaadta neki a kéziratot, aki egy ideig félretette, mert Faust-utánzatnak tartotta, illetve nem

tetszett neki a mű elején a Teremtő mesteremberes önelégültsége. • Aztán újra elővette, és nagyon tetszett neki; kérte Madáchot, hagyja jóvá javításait. • Madách, ha akarta volna, se tudta volna Arany javításait fölülbírálni, mivel csak az az egy kézirat volt. (Arany óriási tekintély volt) • A második kiadásba már Szász Károly is beleszólt. • Többen fölvetették (főleg az 1930-as években visszatérő vád), hogy Madách egy Bori László nevű ügyvéd művét „nyúlta le”. • Genette: a szerző nem az irodalom hagyományozódásának alapvető sajátsága. A szerzőség kérdése történetileg alakult ki a polgári társadalmakban, eredetileg nem tapadt olyan szorosan a műhöz. • Foucault: a szerzőség kérdése diskurzusteremtő műveknél válik önmagán túlmutató jelentőségűvé (ilyen diskurzusteremtő pl. Marx, Freud vagy Rathcliff, az angol gótikus regény megteremtője) • Roland Barthes (A szerző halála): a

szerző tulajdonítása az értelmezés legitimálására, igazolására a szerzővel végső magyarázó elvként működik. A szerzőségnél érdekesebb az olvasói oldal, a szövegeket partitúraként kellene felfogni, a szerző nem egy végső értelem letéteményese. • Németh G. Béla: a Tragédia a romantikus történetfilozófia és a pozitivizmus határán áll. A nagy általános emberi kérdések után a szubjektum, az én fog előtérbe kerülni (irodalmi korszakhatár, két diskurzusfajta, szemlélet, világkép közötti átmenet). • A lírai műnem helyettünk való beszédként határozható meg, az epikus szöveg viszont nekünk szóló beszédként érzékelt. A dráma ilyen szempontból speciális helyzetben van, alapvetően megosztja az olvasót, a befogadót. A színpadi és az olvasott szöveg nem ugyanaz (a kétfajta létmódot alapvetően a szerzői instrukciók különböztetik meg). Minden rendező kénytelen kihagyni belőle részeket, mivel

felolvasása körülbelül hat órát igényelne (partitúraszerű előadás) A szerzői utasítások az életrajzi én beszédével azonosíthatók „Félre”-utasítás: a közönséghez igazából Lucifer szól ki, megszólítja, egyfajta kapcsolatot létesít a mű és a közönség között A mű leginkább a Lu- ciferrel való azonosulást engedi meg az olvasó számára, aki az ő szempontját veszi át. A többi szereplő nem kifejezetten a közönségnek szól ki. - Más vélemények. • Hegeli recepció: a triáda rendszer (tézis- antitézis- szintézis) ráhúzása (pl. Voinovich) • Striker Sándor Kant hatását mutatja ki. • Mások szerint Kierkegaard rendszere van meg benne. - „Ember küzdj, és bízva bízzál”– önmaga farkába harapó kígyó; formailag lezárja a művet, ami azonban tartalmilag nyitott marad: nem mond semmit, szemantikailag üres, viszont nagyon jól hangzik. - Logikai ellentmondások: • Az űrjelenetnek logikusan az eszkimószín

után kellene jönnie. • Formailag az Úr győzelmével végződik, az utolsó szót ő mondja ki, de Lucifer állítása igazolódik (a teremtés diszharmonikus, céltalan). • Lucifer meg fogja dönteni az Úr világát, de mindig elbukik (paradoxon). Neve latin szó, ’fényhozó’-t jelent, szellemi princípium (a gnosztikus világképben ezzel szemben anyagi és szellemi princípium áll egymással szemben). • „Mesteremberes önelégültség”: a világkép nem deista, az Úr nem passzív, háromszor is beavatkozik – ha nem is közvetetten – a cselekménybe (kerub, földszellem a falanszterben és az űrben). • Az időszerkezet ellentmondásai: négy nap és egy éjszaka a műben megtörtént idő; a teremtés utáni hetedik napon indul a cselekmény; maga az átfogott idő a történeti színek alapján mintegy 10 000 év; minden szín elején „időjárás-jelentés” van, ami napszakok szerint nem következetes. - Enciklopédikussága. • Eszmék

lajstromozása (a dolgok felmutathatók, de csak roncsoltan, amikor már nem működnek). • Enciklopédia: a francia forradalom nagy vívmánya; naiv ismeretelméleti optimizmus jellemzi: a világban a tudás összeszedhető, átlátható. Már kezdenek a dolgok szétesni, maguktól már nem állnak össze. Ami benne van, annak valóságosnak kell lennie • Modern viszony az enciklopédikussághoz: nem működik a lajstromozás, minden lajstromozott eszme kudarcba fullad. Kemény Zsigmond (Lőrinc Anita) Jelentősége - Mint regényíró: a regényt mint alrendű műfajt ő emeli a magas művészet körébe (már kortársa, Gyulai Pál megjegyezte, hogy bár Jósika hozta divatba, de Eötvös, és főleg Kemény emelte magas színvonalra a regényt). - Értelmezői munkásága tekintetében: a regényírásnak elméleti alapját is megadja, ő az első magyar regényteoretikus, ő írta az első elméleti munkát a regényről: Eszmék a regény és a dráma körül. - Mint

értekező: jogtörténet, történelem: A mohácsi veszedelem okairól (1838; ez az első, nyomtatásban közzétett munkája). - Ő írt elsőként irodalomszociológiai tanulmányokat. - Politikus. Recepciótörténeti bevezetés 1945- ig - Recepciója nem egyöntetű: elismerték jelentőségét, minden jelentős író foglalkozott vele valamilyen szinten, valamilyen szempontból (Lukács György viszont teljesen figyelmen kívül hagyta). - Általában a nemzeti kánon központi részéhez sorolják. Gyulai Pál Toldy Ferenchez képest kiszélesíti a nemzeti kánont (Toldy Vörösmartyt, Bajzát és Czuczort helyezi a csúcsra, később Petőfit és Aranyt is méltatja). Gyulai: az 1850-es években dolgozza ki koncepcióját, amin haláláig nem változtat.  A magyar irodalom virágzását Vörösmartyék utánra tolja.  A lírában Aranyt és Petőfit emeli ki.  Az epikában kiemeli Keményt és Eötvöst.  Jókai illuzórikus megközelítése nem volt neki

szimpatikus.  A művészet föladata: a nemzeti embereszmény fölmutatása.  Kemény-emlékbeszéd (1879; Akadémia): Kemény egyéniségét ragadja meg, a nemzeti tipikus vonásokat emeli ki, a tipikus nemzeti karaktert keresi benne és regényeiben is, ezért történelmi regényeit emeli ki. • Péterfy Jenő  Gyulaival ellentétben ő az egyén felől közelít, az írói egyéniség, individuum a fontos számára.  Eötvösről, Keményről és Jókairól ír bírálatokat (1881).  Alapkérdése: miért nem áll az európai regény színvonalán a magyar regény? (Kemény kivétel.)  Kiindulása: mindig az életrajzi értelemben vett írói személyiség (nem pozitivista szellemben, hanem pszichologikus megközelítésben).  Számára Kemény személyiségében a drámaiság (elfojtott szenvedélyek) kulcsszó: „esze által zsarnokoskodott szívén” (ezt Kemény írta Széchenyiről, de Péterfy szerint Keményre is igaz).  Két korszaka van.  Az

1850-es évek eleje: a forrongó egyéniség.  A meghiggadt ember, letisztult művésziesség, esztétikailag magasabb rendű korszaka.  Művészi hiányosságai.  Tragikumfölfogása (rendkívüli szkepszis az egyén iránt, fatalizmus, negatív értelemben vett passzív hősök).  Jobb kigondoló, mint kidolgozó (formaművészetét kifogásolja: szerinte kidolgozatlanság, töredezettség jellemzi).  Péterfy szerint a világban nincs morális igazságszolgáltatás, gondviselés, hanem az egyének megpróbálják megvalósítani egyéniségük. Ha a körülmények miatt ez nem sikerül, az a tragédia. A tragédia nála nem morális, hanem esztétikai kategória • Horváth János  Gyulai koncepcióját fejleszti tovább, aki tanára volt.  A nemzeti kánon számára központi részét nemzeti klasszicizmusnak nevezte el, ennek csúcsa Petőfi utolsó korszaka.  Arany és nemzedéke (Tompa Mihály, Kemény Zsigmond, Gyulai Pál és Deák Ferenc) az

’50-es-’60-as évek nagy nemzedéke.  1847-1867: a magyar irodalmi fejlődés csúcspontja. A magyar irodalom szerves belső fejlődés eredménye, ami nincs külső hatásoknak kitéve (NEMZETI); tárgyilagosság, világosság, harmónia és etikai tartás jellemzi (KLASSZICIZMUS).  A forma és a tartalom is nemzeti.  Keményt az első eredeti magyar gondolatrendszer kimunkálójának tartja (Csengeryvel és Arannyal együtt). • - Az eddigi koncepció fölborítói egy másfajta irodalomtörténeti koncepció kidolgozására tett kísérletek. • Babits Mihály  A kozmopolitizmus vonatkozásában szemléli az irodalmat; mindig individuumokban gondolkodik.  Szembekerül Horváth János nemzeti klasszicizmus koncepciójával.  Keményt ő is nagyra tartja, a legeurópaibb íróink egyikének, „magyar Balzac”-nak nevezi. • Szerb Antal: A magyar irodalom története  Közvetlenül a Toldy–Gyulai-féle irodalomtörténet-írás ellen irányul. 

Közvetetten Horváth János nemzeti klasszicizmusa ellen irányul.  Művét a Nyugat nemzedéke szempontjából akarja megírni, átrendezni.  Vörösmartyt és Adyt emeli ki, mint csúcsokat, a köztes szereplőket pedig megpróbálja háttérbe szorítani, az európai irodalommal egybevetve őket (Kemény – Theodor Storme; Arany János – Tennyson: mint azonos színvonalúakat, a másodvonalba tartozókat állítja őket szembe).  Számára az európai irodalom a mérce. • Németh László  A ’20-as években Babitshoz állt közel, de bírálta Török Sophie-t, ezért a ’30-as évek elején Babits elhidegült tőle, és ekkor Németh László a népi írókhoz (Féja Géza, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula) közeledett, de nagy vitáik is voltak.  Kisebbségben (1939; röpirat)  Hígmagyarság: Báróczi, a „szláv” Petőfi; Kazinczy, a magyar irodalom „legnagyobb meghibbantója”; oldalvágás Babits felé; Kölcsey; Jókai; Eötvös „Pepi”.

 Mélymagyarság: Bessenyei, Csokonai, Berzsenyi, Kemény, Széchenyi. mindig a könnyebb megy tovább, a nehezebb pedig kiülepedik a magyar irodalomból.  Kemény történelmi regényeiben az ősi, nemzeti világnézetet, a mélymagyarságot véli fölfedezni; kedvence: Özvegy és leánya.  Ő az első, aki az egyik legnagyobb formaművésznek nevezi, és nem valamiféle alaktalan lángésznek tartja.  A rajongókat viszont botrányosan rossznak tartja.  A Ködképek a kedély láthatáránt mozarti szerkezetűnek tartja.  Az irodalmi folytonosságot hangsúlyozza, és fölfedezi az 1772 előtti régi magyar irodalmat, amelynek óriási értékeket tulajdonít, nyelviekben is. Éppen a fölvilágosodást és a nyelvújítást értékeli negatívan (mert szerinte rendkívül sokat és rosszul toltak félre a régi magyar nyelvből és irodalomból).  Kemény is az irodalmi folytonosságot hangsúlyozza: ő a regényt akarta magas színvonalra emelni, és mivel

tudta, hogy a semmiből nem lehet teremteni semmit, ezért visszakapcsol a régi magyar erdélyi beszélt és irodalmi köznyelvhez. • Móricz Zsigmond  1941: átírja A rajongókat, így próbálja népszerűsíteni Keményt, akit nagyon szeretett (körülményes, nehézkes, érthetetlen szavak vannak benne).  Barta János távlattalanságnak nevezte az átiratot, amelyben pont a lényeg sikkad el. (Igen alacsony irodalmi köznyelven íródott, hogy mindenki megértse A cselekményességre tevődik a hangsúly, a leíró részek nagy részét kihúzta)  Kemény: „a regénynek egy nagy előnye van a sokkal tökélyesebb formájú és sokkal költőibb természetű dráma fölött, ti.: a körülményesség, a détailok varázsa az állapotok, helyzetek, irányok és jellemek festésében.” • • Pap Ferenc: Kemény-monográfiája rendkívül pozitivista, az életrajzi személyből indul ki és egyenes irányú fejlődést föltételez. Szegedy-Maszák Mihály: a

német recepcióesztétika, hermeneutika a kiindulási pontja. Kemény mint regényíró Fejlődésfelfogása, a hagyományhoz való viszonya - Az egymást követő korok szervesen egymásra épülnek, egyik kor sem teremthet tabula rasa-t. Nagyon szorosan kötődik a hagyományokhoz - Hisz a fejlődésben, a haladásban, a polgárosodás nagy híve, amit lassú, szerves fejlődésnek képzel el, az adott történelmi helyzethez, körülményekhez kell alkalmazkodni. - A polgári irodalom megteremtése szükségszerű és megkerülhetetlen, ez az ő és nemzedéke feladata. Ez nem lehetséges a semmiből, be kell építeni a nyelvújítás és az erre rákövetkező népiesség eredményeit is - A nyelvújítás talán többet tolt félre a kelleténél, és ezért nem teljesen pozitív a megítélése, ugyanakkor nem ítéli el, hanem tiszteli Kazinczyékat. A népiesség nem lehet Európaellenes (Dickens a példaképe) - Elutasítja a Bach-korszakot, de nem teljes egészében, és

Kossuthékkal szemben is fenntartásai vannak (mert megszakították a történelmi folytonosságot). - A végleteket kellene kiküszöbölni, és azt nézni, hogy mi az, ami továbbvihető. A Bachkorszak a természettudományokat fejlesztette és a humán tárgyakat háttérbe szorította Kemény szerint a magyar művelődéstörténeti tudatot kell erősíteni. - 1851: Csengery szerkesztésében megjelentették a Magyar szónokok és státusférfiak c. könyvet, melyben két jelentős Kemény-tanulmány olvasható. • A két Wesselényi • Gróf Széchenyi István - Létrehozzák a Nemzeti Könyvtár c. könyvsorozatot • Ebben XVI-XVII. századi történetírók munkáit adják ki (pl Cserei Farkas, Szalárdi János). • Régi erdélyi emlékiratírók műveit is kiadják. • Hangsúlyozzák a szépirodalom fontosságát, ezen belül is a regény szerepét, mert a közönséget így lehet nevelni (a nőknek is nagy szerepet tulajdonítottak). Regénykoncepciója - Az ’50-es

években óriási probléma Magyarországon a műfajkérdés (eposz vagy regény). - Kemény: Eszmék a regény és a dráma körül • A dráma szigorú szerkezetű, a regény szabálytalanabb forma (állapotok, helyzetek, jellemek leírása, elemzése – „körülményesség”). • A regényben alakuló jellemek vannak, míg a drámában kész jellemek csapnak össze. - Eddig Keményt és Jókait mint tartalmas, de nehézkes, és tartalmatlan, de jó regényíróként állították szembe egymással. Kettejük között azonban műfaji különbség van (SzegedyMaszák Mihály, Szilasi László): novel (regény) és románc, románcos történet: ősibb műfaj, pszichológiai archetípusokkal és archetipikus helyzetekkel dolgozik; története a középkorig nyúlik vissza (mítoszok teremtése, mitologizálás) - Novel és románc különbségét az 1950-es években Northrop Frye vetette föl. A rajongók (1858-59) elemzése - Többértelműség és nyitott zárlat. - Források.

• Szalárdi János: Siralmas magyar krónika Kemény János Önéletírása (Kemény egyik barátja, Szalay László adja ki két évvel A rajongók megjelenése előtt). Összetett személyiségek. A belső monológoknak nagy szerepe van. A nézőpont állandóan változik, a szereplők tulajdonságainak és tetteinek nincs önértéke. A szereplők sem tudják, hogy ki irányítja az eseményeket, és számításaik csak részben válnak be tetteik következményeiről. Az elbeszélő is minősíti a tetteket, de nem mindentudó, sokszor az ő jóslatai sem válnak be Szereplők. • Kassai Elemér: főhős, átlagos, köznapi figura, de mások helyzetét képes átérezni, képes a részvétre; ragaszkodik Kassai Istvánhoz, mert sajnálja, nem a gyűlölt korlátnokot látja benne. • Kassai István: fukar, önző, gyáva, részvétlen, haszonelvű, nem látja összeegyeztethetőnek a hatalmat az erkölccsel, de vonzódik Elemér világához, rendkívül okos, mindenkiről

racionalitást feltételez, nem sznob, származását soha nem tagadja. • Pécsi Simon: a kormányzásban Kassaihoz hasonló elveket vall, ő is kancellár volt, ő vezette be a per nélküli vagyonelkobzást, csak fokozati, nem minőségbeli különbség van közöttük, megpróbálja az életét esztétikai értelemben fölépíteni, műkedvelő, úrhatnám, sznob, rendkívül bőkezű, adakozó. • A tömeg szerepe nem egyértelmű. Itt is jellemző a vagy- vagy gondolkodás, nem foglal egyértelműen állást a tömeg ellen, nem arctalan massza nála, név szerint is kilépnek belőle szereplők, látszik, hogy individuumokból áll és van olyan individuum benne, amely nem azonosul vele Itt is árnyaltan gondolkodik A tömeg nagyon fontos téma a XIX. századi regényekben, megpróbálják értékelni A francia forradalom után a demokráciáról való illúziók szertefoszlottak. • Az 1850-es évek nemzedéke előtt ismert művek • Benjamin Constant: A régiek és a

modernek szabadsága (az egyének és a tömeg szabadsága nem szükségszerűen jár együtt). • Alexis Tocqueville: A demokrácia Amerikában (a tömegek az egyéni szabadságot veszélyeztetik). • Guisot: az abszolút népfelség elve ellen foglalt állást. • Eötvös József: A 19. század uralkodó eszméinek hatása az álladalomra (1851) A cím is többértelmű: a szombatosokra és üldözőikre is vonatkozik (minden vallási fanatikusra). Báthory Zsófia és Bodó Klára (a társadalmi ranglétrán első és utolsó asszony találkozása): az előbbi Erdély leendő fejedelemasszonya, áttérítik református hitre, lenézi vőlegényét, aranykalickában lakik, míg az utóbbi egy szökött jobbágy felesége. Mind a ketten szerencsétlenek, a vallási fanatizmus áldozatai A regényben a lelkiismereti szabadság a legfőbb érték a részvét mellett. Ezek nem kérdőjeleződnek meg, az összes többi érték a visszájára fordulhat Az olvasó, befogadó

műveltségétől, olvasottságától, történelmi tájékozottságától is nagyon sok függ az értelmezésben; Kemény nagyon sokat bíz az olvasóra a befogadásban. Zárlat. • Nincsenek megnyugtató befejezések, nem dől el semmi. • Előtere: Kassai Elemér halála. (Ez Szerb Antal szerint végzetszerű, Sőtér István szerint megokolt, racionális lépések következménye, Szegedy-Maszák Mihály szerint nyitott, mindkettő belejátszik halálába.) • Háttere: két házasság bejelentése.  Báthory Zsófia és II. Rákóczi György • - - -  Pécsi Deborah és Gyulai Ferenc • Ez a nyitott zárlat az érdekessége és újdonsága is Kemény regényeinek. Ennek elméleti alapját Henry James adja 1814-ben egy tanulmányában, melyben kigúnyolja a Viktória-korabeli regényeket • A XIX-XX. század fordulóján íródó nyitott zárlatú regények megelőlegezője Kemény Zsigmond élete - 1814: Alvinc (Dél-Erdély; Gyulafehérvár és a Maros

közelében). - 1875 decemberében halt meg Pusztakamaráson (Mezőség). - Mindkét hely Kemény-birtok, románok lakta, nemzetiségi vidék. A nemzetiségek léte ezért mélyen gyökerező élménye lett, toleranciája a korban nagyon ritkának számított. Jogtalannak tartotta az állami kényszerrel történő magyarosítást, de ragaszkodott a magyarság vezető szerepéhez az egész országban. - Nagyon bonyolult erdélyi főrendi család (nem a fejedelemnek, hanem testvérének a leszármazottja). - Édesapjának a köznemesi származású Csóka Rozáliával kötött, második házasságából született kései gyermeke. Apja meghalt, mikor még az ebből a házasságból született gyerekek kicsik voltak Az első feleség, báró Győrffy Ágnes örökösödési pert indított a féltestvérek ellen, ami húsz évig tartott, drámai fordulatokkal (a gyerekeket többször az ágyukból rángatták ki, hogy menniük kell). Ez az élettapasztalat kompozíciós elvévé vált:

váratlan, hirtelen, nagyon éles váltások minden átmenet nélkül. - Az egyetlen stabil pont az életében a nagyenyedi Bethlen-kollégium. • Itt 1823-tól 1834-ig tanul. • Ez akkor a legjelentősebb szellemi központ (fénykora a XVIII. század vége, a XIX század első harmada). • Akkor az egyik legdemokratikusabb magyar intézmény: bárki tanulója lehetett, akinek megvolt hozzá a tehetsége (a diákokat a falusi papok választották ki, és nem számított a származás). 21 • Bizonyos belső autonómiája is volt. • Református elitképző (középiskola és egyetem). • A kollégium falán levő jelige: „Minden este úgy feküdj le, hogy holnap esetleg nem kelsz föl.” (Állandó erkölcsi készenlétre nevelés; a protestánsoknál nincsen sem gyónás, sem átmeneti bűnbocsánat Azt a stádiumot kell elérni, olyan tökéletes erkölcsi állapotot, hogy teljesen váratlan, előre elképzelhetetlen szituációkban is reflexszerű, pillanatok alatti és

helyes, jó legyen a választás (a Kemény-hősök egy része rosszul választ, a gyönge emberek mindig Szilárdan hitte, hogy az ember nevelhető, hogy az emberi erkölcs fejleszthető, hogy az ember erkölcsi lény.) • Széchenyi és Wesselényi röpiratait, illetve Berzsenyi és Vörösmarty költészetét a legendás enyedi professzor, idősebb Szász Károly adhatta a kezébe, akit szellemi atyjaként tisztelt. • A tanárok a legszívesebben a következő egyetemekről szerződtették.  Utrecht (teológia)  Heidelberg (természettudományok)  Königsberg (itt tanult Köteles Sámuel, aki nagy hatással volt Keményre, aki az egyik legnagyobb demokrata és övé az egyik legfilozofikusabb regényvilág; nagyon erősen kantiánus, de továbblép Kierkegaard-ig). 21 Szolgadiák-intézmény: a jótékonyság egy formája, a jómódú emberek saját gyerekükkel beírattak egy szegény gyereket is, akinek ezért bizonyos szolgáltatásokat kellett végeznie (mosás,

fűtés), de a tantermen belül őket sem különböztették meg. - - - - - Legjelentősebb olvasmánya: angol, német, francia nyelvű filozófia (nem regények). • Kant: Az ítélőerő kritikája • Kierkegaard: Vagy-vagy A legtragikusabb, legpesszimistább regényvilág jellemzi. Az egyik legnagyobb jellemfestő (pszichológiai motiváltság). Egész életében politikus is volt. • Ő jelenteti meg Deák Ferenc húsvéti cikkét a kiegyezésről a Pesti Naplóban (1865). • Nagy részt vállalt a kiegyezés előkészítésében: Csengery Antallal ő írja a kiegyezés szövegét, amelynek első változatát a császári ház visszadobta. Másodszorra gyakorlatilag ugyanazt írták meg átszerkesztve (a két változat között nincs lényeges különbség) 1839 tavasza: másfél évre Bécsbe megy, hogy megtanuljon németül (már tudott angolul, franciául és olaszul, sőt Cervantes „kedvéért” egy kicsit spanyolul is). Bécsben anatómiai és patológiai

leckékre jár az orvosi egyetemen (a pszichológia érdekli). Németh László orvos is volt, ő népszerűsítette, hogy test és lélek reakciói mennyire koherensek Kemény regényiben (hitelesség). Filozófiai- művelődéstörténeti- társadalomtörténeti eszmefuttatásokat, esszéket épített regényeibe. T B Macaulay (1800-1859), az angol liberalizmus nagyhatású képviselője valamennyi centralistát befolyásolta Magyarországon. Az egyéniség szerepét hangsúlyozta Essay: mikrofilológiai tényekből nagyívű koncepció kibontása; könnyed, pátoszmentes előadás, plasztikus jellemzés. Kemény hatására Csengery Antal is esszéíró lesz Tagja a kolozsvári rendi országgyűlésnek, amelyet I. Ferenc 1834-ben hív össze • A reformjavaslatok megbuknak. • A diétát a hatalom erőszakosan feloszlatja, Wesselényit pedig perbe fogja („ már századok óta a kormány a köznépet terhelő ocsmány képre parasztvédői és köznép oltalmazói álorcát

tett” – felségsértés). • Ez a kudarc hosszú időre befolyásolta Kemény állásfoglalását, aki később nemcsak a mérsékeltséget kedvelte, hanem elismeréssel adózott a taktikázó, a jó cél érdekében ügyesen cselező politikusoknak is. Az 1840-es évek elején kezdi pályáját: Izabella királyné és a remete (1839 vagy 1840). • Csak töredékesen ismert. • Hatott rá.  Walter Scott  Victor Hugo • A Zord idő egyik szálává növi ki magát. • Főhős: Martinuzzi György; messzi céljait belső emberei előtt is eltitkolja, és ez a történet szerint végzetes hibának minősül, de portréja egészében véve sokkal elismerőbb, mint a Zord időben. Élet és ábránd (1844). • Kisregény. • Akinek a hatását mutatja.  Goethe  Schiller  Wilhelm Tieck • Tárgya: a híres XVI. századi portugál költő, Camoes sorsa, tragikus küzdelme a hírnévért, előkelő szerelmese elnyeréséért • A háttérben nemzeti katasztrófa

sötétlik: Sebestyén király Afrikában vereséget szenved, meghal, Portugália pedig spanyol uralom alá kerül. Camoes annak a költőnek az archetípusa, aki számára a mű az életénél is fontosabb. A vesztes afrikai csata motívumában ismét felbukkan Kemény állandósult Mohácsélménye, a nemzeti önpusztítás toposza. 1846: Széchenyi és Eötvösék rábeszélték Erdély elhagyására, a Pesti Hírlaphoz való csatlakozásra, és 1847-ben áttelepült Pestre. A Gyulai Pál c. regényét még Erdélyben fejezte be, 1847-ben • A főcél itt sem a hű korrajz, inkább egy időhöz alig köthető erkölcsi-lelki dráma fölfejtése. • Gyulai Pált személyes hála fűzi a Báthory-családhoz, aki mindenáron meg akarja védeni Zsigmond fejedelmet. • Ekkor maga is cselszövevénybe keveredik, kivégezteti az ellenpárt egy kevéssé veszélyes hívét, Senno olasz színészt, majd áldozatul esik Sennóné bosszújának, és az átmeneti belpolitikai

fegyverszünetnek. • Művészi hiányosságok.  A szerkezet nem állítja eléggé középpontba Gyulai pályáját.  A mellékcselekmények túlméretezettek és megtalálhatók bennük a franciás romantika hatásvadász, izgalmakat halmozó motívumai.  Az időrend gyakran funkciótlanul szeszélyes.  A regény stílusa erősen retorizált mondatszerkezeteivel, nyelvújításos szóanyagával távol áll Petőfi és Jókai élőbeszéd irányába mutató reformjaitól, de felbukkannak olyan stíluselemek, amelyek a Nyugat kezdeteit, illetve a hazai expresszionizmust előlegezik. Élete alakulását, életérzése komorrá színeződését erősen befolyásolták szerelmi csalódásai, a család, az otthon hiánya. Éjjel alkotott, nappal pedig a szerkesztőségben dolgozott, úgyhogy körülbelül napi két órát aludt és rengeteg erős kávét ivott. Első szerelme Ottilia erdélyi grófnő, Cecil modellje. Az ’50-es évek elején társadalmi regényeket ír (nem

történelmieket). • A szív örvényei (1851) • Férj és nő (1852) • Ködképek a kedély láthatárán (1852 első fele) • Szerelem és hiúság (1853-1854) Első felfedezői saját korában • Gyulai Pál • Péterfy Jenő Ő írta az első elméleti munkát a regényről, ő az első magyar regényteoretikus: Eszmék a regény és a dráma körül. Történelmi regényei zárják pályáját • Özvegy és leánya (1855-1857) • A rajongók (1858-1859) • Zord idő (1862) – írói életművének befejeződése Felkarolta a fiatalokat: a Pesti Naplóban teret nyitott nekik, fizetést adott, nem kellet bejárniuk csak alkotni, beszélgetett velük, kijavította írásaikat, kinevelte az új generációt. • • - - - - -