Nyelvtanulás | Magyar » Nyelvtan érettségi tételek, 1996

1. tétel Hangtan A hang keletkezése: A tüdőből kiáramló levegő megrezegteti a két hangszalagot, majd a szájüregbe kerül a hangképző szerveinkhez és onnan a szájüregen vagy az orrüregen távozik. A hangképző szervek: garat, hangszalagok, innyvitorla, szájpadlás, nyelv, fogak és a két ajak. A betű a hang írott képe. Ezt leírjuk, látjuk, elolvassuk, a hangot kiejtjük és halljuk. a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, q, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, z, zs. Ebből kétjegyűek: cs, dz, gy, ly, ny, sz, ty, zs. Háromjegyűek: dzs. A magánhangzók ejtésekor a kiáramló levegő megrezegteti hangszalagokat és akadály nélkül távozik szájüregből, ezért önmagukban kiejthetők. a a A magánhangzók a nyelvállás szerint lehetnek: mélyek: a, á, o, ó, u, ú magasak: e, é, i, í, ö, ő, ü, ű. Időtartam szerint lehetnek: rövidek, ezeket ékezet nélkül, vagy ponttal jelöljük.

hosszúk, ezeket egy vagy két ékezettel jelöljük. A szavakban a magánhangzók különbségei szerint beszélünk magas, mély vagy vegyes hangrendű szóról. Ha a szóban csak magas magánhangzók vannak, akkor magas hangrendű a szó. Ha a szóban csak mély magánhangzók vannak, akkor mély hangrendű a szó. Ha a szóban minkét fajta magánhangzók vannak, akkor vegyes hangrendű a szó. A nyelv illeszkedési törvénye (a magyar nyelv): - ha a szótőben mély magánhangzók vannak, akkor a toldalék is mély hangrendű lesz. - ha a szótőben magas magánhangzók vannak, akkor a toldalék is magas hangrendű lesz. - ha a szótő vegyes hangrendű, akkor a toldalék rendszerint az utolsó magánhangzóhoz illeszkedik. Ezért a toldalékoknak változatai vannak. A mássalhangzók kiejtésekor a hangszalag rezeghet, ez zöngés hang, vagy nem rezeghet, ez zöngétlen hang. A kiejtés módja szerint a levegő akadályba ütközik (ajak), ezek a zárthangok, vagy résen át

folyamatosan ejthetők. A mássalhangzók hosszúságát írásban kettőzéssel jelöljük. AJAK FOG ÍNY GÉGE PÉLDA ZÁR b p d t g k - - bádog ORR m - n - ny - - - nyomon RÉS v f l, z, zs s, sz j, ly - - h súly ZÁRRÉS - - dz, dzs c, cs gy ty - - csésze PERGŐ - - r - - - - - brrr! 2. tétel A mássalhangzók együtthangzásának esetei A szavak néha torlódnak, vagyis több mássalhangzó kerül egymás mellé. Ezeket nem mindig tudjuk írásban jelölni. Teljes hasonulás: a., A mássalhangzóra végződő főnév, -val, -vel ragos alakjánál „v” kiesik, és kettőzzük a szövegi mássalhangzót. Pl.: lappal, székkel a A régies családnevekben a szövegi régies betű után közvetlenül összekapcsolom a hasonult ragot. Pl.: Kossuthtal, Madáchcsal, Királlyal, Kiss-sel b., Az „ez”, „az” mutatónévmáshoz ha határozórag járul, akkor a „z” kiesik, és a határozórag mássalhangzója

kettőződik. Pl.: ahhoz, ehhez c., Ha az ige sziszegő mássalhangzóra végződik és ehhez a felszólításmód jele vagy tárgyas személyrag járul, akkor a sziszegő hangot kettőzni kell. Pl.: moss, eddz, ússz Részleges hasonulás: Ha két mássalhangzó közül olyanná lesz, mint a másik, de írásban nem jelölöm. Pl.: zöngéssé vagy zöngétlenné lesz a másik hatására: fogkefe, háztető, zsebkendő Összeolvadás: Két mássalhangzót együtt ejtve egy harmadik hangot mondunk. Pl.: látjátok, szabadság Rövidülés: A mássalhangzók torlódása miatt nem ejtjük ki mindegyiket. pl.: szállnak, bevallja, varrd 3. tétel Jelentéstan A szó beszédünk és írásunk legkisebb értelmes része. Hangokból és betűkből épül fel, és toldalék segítségével mondatokat alkot. A szónak két eleme van: - hangalak - jelentés Hangalak: az a betűsor leírunk. vagy hangsor, amit kiejtünk, hallunk és Jelentés: Az a dolog vagy tárgy, amire gondolunk

megjelenésekor. a hangalak A kettő kapcsolata alapján a jelentés fajtái lehetnek: a., Egyjelentésű szavak: egy hangalakhoz egy jelentés járul (asztal, szék, borjú) b., Többjelentésű szavak: egy hangalakhoz több jelentés járul, ebből az egyik az elsődleges, a többi logikailag összefügg. (körte, levél, zebra, toll) c., Azonos alakú szavak: egy hangalakhoz több jelentés járul, és azok logikailag nem függnek össze. (csap, vár) d., Rokonértelmű szavak: több hangalakhoz azonos vagy hasonló jelentés járul. Ezek a szinonimák, stílusszépítő hatásúak. A szóismétlést kerülhetjük el vele. (ér, csermely, patak, folyó, folyam, tenger, óceán) Hangutánzó és hangfestő szavak: A hangalak már előre jelzi a gépek, tárgyak, természeti jelenségek hangját. Lehet: - mozzanatos - huzamos - hangfestő 4. tétel Helyesírásunk alapelvei 1., A hagyomány elve szerint írjuk az ly Ugyanúgy írjuk régies családnevekben is. Pl.:

cz,y,th,ts,ch,w,tz,x,ky,gh -os és a j-s szavakat. Az eszköz vagy társhatározó ragjával leírom a nevet a hagyomány szerint, és hozzákapcsolom a kiejtés szerinti ragot. Pl.: Kossuthtal, Görgeyvel, Móriczcal, Madáchcsal, Széll-lel, Kiss-sel. 2., A kiejtés elve (ahogy hallom, úgy írom) A magánhangzókat és a mássalhangzókat pontosan kell ejteni a helyesírás érdekében. - az ó, ő a főnév végén mindig hosszú. Pl.:(pezsgő, ásó, karó) - az ú, ű a melléknév végén mindig hosszú, a főnév végén legtöbbször, néhány kivétellel. (áru, daru, kapu, satu, anyu, apu, eskü, menü, ürü) Pl.: hosszú, gyönyörű - az i az ige végén a -t előtt mindig hosszú Pl.: hasonlít, javít - az ul, ül az ige végén mindig rövid Pl.: hasonul, javul Vigyázni kell a helyes ejtésre a következő szavaknál: egy, lesz, kisebb, köpeny, bakancs, hegeszt, szalag. Vigyázni kell az igekötő helyesírására is. Pl.: le akar feküdni, le ne ess! út rúd

tűz víz kút úr utak rudak tüzek vizek kutak urak utat rudat tüzet vizet kutat urat útban rúdban tűzben vízben kútban úrban 3., A szóelemzés elve: Itt külön kell eltérően a szótőt és a toldalékokat. Pl.: látjátok, fogkefe, egészség útra rúdra tűzre vízre kútra úrra feltűntetni a hangzástól 5. tétel A szóelemek A szótő a szó elsődleges jelentőségét hordozza. A szótő lehet egyszerű szó (alszik, asztal, kályha), vagy összetett (székláb, kulcstartó, szemüveg). Az összetett szó részekre bontható. Előtagra és utótagra Mindkettő külön is értelmes, de egybeírva más jelentésű. Pl.: kis, ember - kisember A szótőhöz toldalékok járulnak. Először a képzők, ez megváltoztatja a szó jelentését, néha a szófaját is. Igéből lehet képezni igét. Pl: lovas, olvasgat Lehet névszót. Pl: olvas, olvasmány Igéből igenevet is képezhetünk. Névszóból képezhetünk névszót. Pl: hal, halász Névszóból

igét. Pl: kalapács, kalapál A jel: módosítja a szó jelentését. Az igéhez igeidőjelek járulnak (t, tt, ni, fog). Igemódok jele: - feltételes mód: na, ne, ná, né - felszólító mód: j, sziszegők kettőzve Névszókhoz járuló jelek: - többes szám jele: k - melléknév fokozásának jele: bb, leg A rag: A szó mondatbeli szerepét segíti. igéhez: az alanyi és tárgyas személyragok ragjait névszóhoz: - tárgyrag: t - határozóragok: ban, ben, ról, ről, val, vel - birtokszemélyragok A kötőhang: A toldalék között ejtéskönnyítő magánhangzó. 6. tétel A szóösszetétel A szóösszetétel: a képzés után a leggyakoribb szóalkotási mód. Két meglévő szót úgy illesztünk össze, hogy egy új jelentéssel bíró szó legyen. Az új szó jelentése nem azonos a két szó jelentésének összeadásával. Az összetett szó két értelmes részre bontható: előtag + utótag. A többszörösen összetett szavak a több szóból keletkezett

szavak. Pl.: vasútállomás = vasút + állomás = vas + út + állomás A szóösszetételnek két típusa van (az elő és utótag közötti viszony alapján): Alárendelő összetétel: alanyos, tárgyas, határozós, jelzős Mellérendelő összetétel A összetétel: kettőzések, ikerítések, valódi szóösszetétel a szóképzés mellett a szóalkotás legtermékenyebb módja. Az összetett szó úgy keletkezik, hogy két szót egyetlen szóvá illesztünk össze. A szóösszetétel eredménye egy új szó, melynek jelentéstartalma más, mint tagjainak külön-külön. Az összetett szó tagjai maguk is lehetnek összetett szavak (rendőr + kapitány), ilyenkor többszörösen összetett szóról beszélünk. Összetett szó létrejöhet - mondatban: szerkezeti okból (ajtókilincs) egymás mellett szereplők szórendi kapcsolatában. (mennydörög, jólesik) - mondaton kívül: tudatos összekapcsolással (szerelőcsarnok, főosztály) Mai nyelvünkben mondaton

kívül keletkeznek az összetett szavak. Az elő- és utótag kapcsolatát a mondatban keletkezett szavak analógiájára állapítjuk meg. Ezzel az összetételi móddal korlátlan számban hozhatunk létre új szavakat. Az összetett szavak fajtái: az előtag és utótag viszonya alapján vizsgáljuk, osztályozzuk. 1., mellérendelő: tagjai egyenrangúak, azonos szófajúak A mondatban külön-külön ugyanolyan mondatrészek szerepelnek. - kettőztetés (egy-egy, olykor-olykor, már-már) - ikerszó (icike-picike, izeg-mozog, gizgaz) - valódi összetétel (jön-megy, süt-főz, híresneves) 2., alárendelő: Tagjai nem egyenrangúak. Az előtag az utótagnak valamilyen mondatrésze, tehát az előtag alá van rendelve az utótagnak. - alanyos összetétel (porlepte, madárlátta) - tárgyas összetétel (földművelő, villanyszerelő) - határozós összetétel (bérbeadás, idevaló) - jelzős összetétel (hidegvérű, főhős) - minőség (jószívű) - mennyiség

(háromszög) - birtokos (faág) Jelentéstömörítő összetételnek nevezzük az olyan alárendelő összetett szavakat, amelyeknek előés utótagja között valamilyen bonyolultabb összefüggés van. Értelmezése több irányból is megközelíthető. (vámvizsgálat, lépcsőház, éjfekete) Legtöbbjük hasonlatot tömörít: vérvörös, kénsárga, kőkemény. összevont hasonlatok, a szépirodalmi stílusban metaforák. Ezek Összetett szavak helyesírása A különírás és az egybeírás szabály a vonatkozik írásukra. Sok összetett szó szókapcsolással keletkezett, a szándékos összekapcsolással keletkezetekkel pedig fellazították szókapcsolatokra (mennydörög, ápolónő). A szókapcsolatokat külön írjuk, az összetett szavakat egybe, egyes esetekben kötőjellel. Ha a két tag jelentését figyeljük, megállapíthatjuk, hogy szószerkezettel vagy összetett szóval van dolgunk. Pl.: betegápolónő = beteget ápoló személy négyszög =

mértani fogalom, síkidom négy szög = négy darab szög Ha mindkét taghoz járul toldalék, akkor kötőjellel írjuk. Pl.:jött-ment, jövő-menő Ha csak az utótag toldalékolható, akkor egybe írjuk. Pl.: irkafirka, búbánatra 7. tétel Szóképzés A leggyakoribb szóalkotási mód a szóképzés. Egy meglévő szóból képző segítségével új jelentéssel bíró szót alkotunk. A képzett szó jelentésváltozata különböző mértékű lehet. (Egészen mást jelent: asztal-asztalos, vad-vadász, vet-vetés). Minél kisebb mértékű a változás, annál inkább hangulati hatású. A szóképzés általában nem tudatos szóalkotási eljárás, az ösztönös szóalkotási készség hozza létre, hasonló fellépésű szavak mintájára. A nyelvújítás korának képzett szavai szándékos, tudatos alkotások. Pl: fagyaszt, fogyaszt, lázong, mereng. A képzett szó szerkezete: alapszó+képző=képzett szó (származék szó) kiált+vány=kiáltvány A képző

az alapszó jelentésén kívül gyakran szófaját is megváltoztatja (ír-írás, kész-készül, kel-kelendő). A nyelvfejlődés során a képzők sokasága alakult ki. A magánhangzóharmóniához az illeszkedési törvény szerint igazodva kialakultak a képzőpárok is: -ász, -ész (halász, erdész); -vány, -vény (állvány, kérvény). A szóképzés esetei 1., Igeképzés (a származékszó ige): - igéből igét: ír-írogat, mos-mosogat - névszóból igét: ház-házal, szép-szépül Igéből képzett igék: a., gyakorító ige: b., mozzanatos ige: c, műveltető ige: adat), d., szenvedő ige: e., visszaható ige: emelkedik) f., ható ige: élhet). huzamos, tartós cselekvést (kotor-kotorász), ismétlődő cselekvést (lök-lökdös), elaprózott cselekvést (fúl-fuldokol), megszakított cselekvést fejez ki. pillanatnyi cselekvést (pödör-pödörint), a cselekvést az alany mással végezteti el (adhasználata ma már szűk körű (ad-adatik), - a cselekvés

visszahat a cselekvőre (emelkölcsönös (verekedik), - a cselekvés lehetőségét fejezi ki (járhat, A szenvedő ige kivételével valamennyi képzett igéből képezhetünk ható igét (integethet, csavarinthat, festethet, mosakodhat). Névszóból képzett igék: a., b., c., d., e., f., valamivel való ellátást (só-sóz, keret-keretez), valamivel való foglalkozást (fésű-fésül), valamilyennek tűnik (barna-barnállik), valamilyennek tart (drága-drágáll, sok-sokall), valamilyen módon viselkedik (kém-kémkedik), valamilyenné lesz (öreg-öregedik, kék-kékül). 2., Névszóképzés (a származékszó névszó): - névszóból névszót: erdő-erdős, hegy-hegység - igéből névszót: jár-járda, kér-kérvény Névszóból képzett névszók: a., b., c., d., e., f., g., h., i., gyűjtőnevek (katona-katonaság, fiatal-fiatalság), elvont főnevek (szép-szépség, igaz-igazság), foglalkozást jelölő főnevek (juh-juhász, gép-gépész),

kicsinyítőképzős főnevek, melléknevek (fiú-fiúcska), valamivel bíró (ecet-ecetes, íz-ízes), valaminek a hiányát (erő-erőtlen, szó-szótlan), valahová tartozót (Badacsony-badacsonyi), valaminek a mértékét (ujj-ujjnyi, kiló-kilónyi), a számsorban való helyet (első, harmadik). Igéből képzett névszók: a., b., c., d., e., A cselekvés, történés neve (ír-írás, fest-festés), cselekvés eredménye (fest-festmény), cselekvés eszköze (fest-festék, billen-billentyű), jellemző tulajdonság (feled-feledékeny), cselekvés, történés hiánya (véd-védtelen). szóképzés vizsgálata során tapasztalhatjuk, hogy ugyanannak a képzőnek többféle funkciója is lehet, pl.: a „z”-képző; - valamivel végzett munka (gereblye-gereblyéz); - valamivel való ellátás (aranyoz, foltoz, sóz). Valamint az igenevek: - főnévi: -ni, - melléknévi: -ó, -ő, -t, -tt, -andó, -endő - határozói: -ba, -be, -ván, -vén. Ugyanaz a képző más-más

jelentésű alapszóhoz járulna, funkciójában is módosulhat. Az alapszó és a képző kölcsönösen hat egymásra (báloz(ik), tanyáz, gallyaz). Ugyanazt a funkciót, például a cselekvés ismétlődését a gyakorító igék képzésekor, azonos alapszóhoz járulva többféle képző is betöltheti ( járkál-járogat, röpdös -röpköd). Hangula ti k ülönbség van a különböző képzős alakok között. 8. tétel Szófajok rendszere, ige A szó a nyelvnek az a legkisebb egysége, amelynek meghatározott hangalakja és meghatározott jelentése van. A hangalak az a betűsor, ami a jelentést felidézi bennünk. A szófajok kialakulása A későbbi fejlődés során a szavak jelentésének hasonlósága alapján kialakultak olyan szavak, melyek - élőlényeket - ezek tulajdonságát - ezek mennyiségét - ezek meglétét, állapotát, cselekvését fejezték ki, nevezték meg. Így rendeződtek a szavak szófaji csoportokba. A megnevező szófajok között a

viszonyszók (névelő, névutó, kötőszó, segédige) teremtettek kapcsolatot. A szavakat bizonyos közös tulajdonságaik alapján szófaji csoportokba rendezzük. A mai magyar nyelv szófajai 1., Ige (cselekvés, történés, létezés) - a cselekvő és a cselekvés viszonya szerint; cselekvő, műveltető, szenvedő, visszaható (mos, mosat, mosatik, mosakszik) - a cselekvés irányulása szerint (mond, áll) tárgyas és tárgytalan - a cselekvés minősége szerint huzamos cselekvést kifejezők: folyamatos, gyakorító (néz, nézeget), mozzanatos (dobbant). 2., Névszók Tulajdonképpeni névszók: 1., főnevek, főnévi igenevek 2., melléknevek, melléknévi igenevek 3., számnevek Tulajdonképpeni névszókat helyettesítők: főnévi, melléknévi, számnévi névmás. 3., Határozószók (valóságosak, határozói igenevek, igekötők) 4., Viszonyszók (névelők, névutók, kötőszók, segédigék) 5., Indulatszók (érzelmet, akaratot kifejezők, hangutánzók)

9. tétel A névszók és az igenevek Az igék kapcsolata az igenevekkel Az igék és a névszók közt átmenetet képeznek az igenevek. Igéből szóképzéssel alkotjuk őket. Fajtái: főnévi igenév (beszélni, aludni, fáradozni), melléknévi igenév - folyamatos (olvasó, nyíló), - befejezett (olvasott mű), - beálló (adandó alkalom), határozói igenév (játszva, látva, tárva) Az igenevek mondatbeli szerepe: igei és névszói tulajdonságaik következtében alkalmasak arra, hogy többféle mondatrész szerepét betöltsék. Általában a névszói jellegüknek megfelelő szerepet töltik be. főnévi szerep -főnévi igenév alany tárgy célhatározó végett Leggyakrabban: (Dohányozni tilos!) a dohányzás. (Enni kérek) ételt. (Pihenni mentek a hegyekbe) p ihenés melléknévi szerep -melléknévi igenév minőségjelző (Száradt falevelek elhullanak.) névszói állítmány (Már érett a gyümölcs.) mód- és állapothatározó (Fáradtan ért haza.)

határozói szerep -határozói igenév: igen erős határozói jellege, ezért különféle határozó lehet a mondatban. (Hazatérve azonnal munkához látott.) Főleg mód- és állapothatározó -főnévi igenév: erősen őrzi igei jellegét. Ragozott alakjában személyhez kötött cselekvést fejez ki (Nem szabad elkésnem.), ragozatlan alakban jelentése általánosabb (Nem szabad elkésni.) -melléknévi igenév: igei jellegére utal, hogy idővonatkozást (jelen, múlt, jövő) hordoz. (Pl A jól tanuló gyereket dicsérik.) A mondat igei állítmánya jelen idejű Ehhez az idősíkhoz viszonyítjuk a háromfajta melléknévi igenév idővonatkozását (egyidejűség, előidejűség, utóidejűség). Mindhárom igenévhez kapcsolhatunk igekötőt (bevásárolni, elfáradt, bezárva). A névszók A névszók ragozási rendszerébe beletartozik valamennyi névszó jellel ellátott és ragos alakja. Egy -egy jel vagy rag jellemző valamelyik névszóra, de járulhat más

névszókhoz is. 1., A főnév jelei és ragjai: -Jelek: -k: többesjel (folyók, erdők) -i: a birtok többesének jele (könyvei, házai) -m, -d, -a, -e, -ja, -je: birtokos személyjel (egy birtokos) -nk, -unk, -ünk, -tok, -tek, -tök, -uk, -ük, -juk, -jük -Ragok: utalnak. a főnévhez járuló ragok a szófaj mondatbeli szerepére -A tárgy ragja: -t (erőt, hazát, gondolatot) -Különféle határozóragok: hely: -ba, -be, -ban, -ben, -tól, -től, -ból, -ből, . (szobában) idő: -kor, de sok helyhatározórag kifejezhet időviszonyt is (órában) mód, állapot: -an, -en, -ul, -ül, -lag, -leg (emberül) ok: -ért, -tól, -től, -ban, -ben (szorgalmáért dícsérik) cél: -ért (a győzelemért küzd) eszköz: -val, -vel (tollal ír) tár: -val, -vel, -stul, -stül (szüleivel ment el) eredet: -ból, ből, -tól, -től, -ról, -ről (búzából őrlik) eredmény: -vá, -vé, -ra, -re (lisztté őrlik) részes: -nak, -nek (a növénynek szüksége van) állandó:

-ban, -ben, -n, -tól, -től, -val, -vel (biztos a sikerben) A birtokos jelző ragja: -nak, -nek (a mondatnak a része ), gyakran ragtalan (a könyv lapja). Több birtokos egymás után állásakor az utolsó kap ragot (a könyv lapjának a széle). 2., A melléknév jelei és ragjai -Jelek: -bb a középfokozás jele (kisebb, hosszabb) -Ragok: -n, -an, -en, -lag, -leg a mód- és állapothatározó ragja (olvashatóan) -val, -vel(pirossal írj), az eszközhatározó és társhatározó ragja Más ragok is járulhatnak a melléknevéhez attól függően, hogy milyen mondatrész szerepét tölti be. (tisztává, jóból) 3., A számnév leggyakoribb ragja a -szor, -szer, -ször. E rag számhatározói szerepére utal a mondatban ( többször szóltam már). Más ragok is járulhatnak a számnévhez attól függően, hogy milyen mondatrész a mondatban. ( százban, kettőnél több, nyolcig tart). 4, A névmások is ragozhatók. R agozott alakjuk mondatbeli szerepükre utal.

(valakivel, hányszor?, egymásért) 10. tétel Egyéb szófajok Nem mondatrész értékűek, ezeket nem elemezzük, és a mondat értelmét valamilyen irányban módosítják. 1., Névelő: a névszók előtt állnak, azokat pontosabbá teszik lehet: - határozott (a, az) - határozatlan (egy) Ha a névelő az egy, akkor hangsúlytalan, ha számnév, hangsúlyos. 2., akkor Névutó: a névszók után állva csak azzal együtt kifejezik a cselekvés helyét, idejét, módját, stb. hol? alatt fölött mögött mellett honnan? alól fölül mögül mellől hová? alá fölé mögé mellé Ez a három irányultság. Időt határoznak meg (utcán, óta, múlva ) Módot határoznak meg (együtt, külön, nélkül, révén, által). Okot fejez ki a miatt és célt fejez ki a végett. A személyes névmásoknak is van névutós formája. Pl: mögöttem, miattad, nálatok, velünk. 3., Határozószó: A cselekvés helyét, idejét önálló szóban, rag nélkül fejezi ki. (itt, ott,

lenn, kint, elöl, hátul, otthon, haza) Határozó szók: - akkor, - reggel, - tüstént, - máris. Módhatározó szók: - így, - bárhogy, - vaktában, - most, - este, - azonnal - akárhogy, - gyalog, - egyedül. 4., Kötőszók: az ös szetett mondatban a tagmondatokat választják el, vagy felsoroláskor az azonos mondatrészeket, a halmozott tárgyat például. Kapcsolatos kötőszók: és, s, k, meg, is, nemcsak, hanem. Ellentétes kötőszók: ámde, pedig, hanem, ellenben, azonban, ám Választó kötőszavak: vagy és akár. Használhatjuk egyes alakban és párosan is. Az akár kötőszó a két választás között azonos következménnyel jár. Következtető kötőszavak: ezért, azért, tehát. Magyarázó kötőszavak: ugyanis, tudni illik, ennél fogva. 5., Módosító szó: Kismértékben változtatják a mondat értelmét Kérdőszók: -vajon, -e. Állító szó: igen, bizony, persze Tagadó és tiltószók: nem, sem, ne, se. Óhajtószó: oh, bár, bárcsak.

Határozatlanságot kifejező: talán, lehet, esetleg, netán. 6., Indulatszavak: érzelmeket, (Pl.: jaj, hűha) csodálkozást, örömöt fejeznek ki. 11. tétel Az egyszerű mondat A beszéd és az írás legkisebb összefüggő egysége. A mondat kifejezi a beszélő szándékát, érzelmét, mondanivalójának egy részét. 1., A beszélő szándéka szerint lehet: a., kijelentő mondat: Egyszerű közlést, nyugodt hangú meg-állapítást jelent. A beszédben a hangsúlya egyenletes, nyugodt, hangleejtése ereszkedő, írásban a mondat végére pontot teszünk. Pl: Ma este későn megyek haza. b., kérdő mondat: -eldöntendő: a válasz igen vagy nem lehet. A hangsúlya nyugodt, hangleejtése emelkedő, ereszkedő. Pl: Látod ezt? -kiegészítő: a válasz hosszabb terjedelmű, a kérdés kérdőszóval kezdődik, a hangleejtés ereszkedő. Mondatvégi írásjele a kérdőjel Pl.: Hogy vagy? c., felkiáltó mondat: hangsúlya erőteljes, hangleejtése eresz-kedő.

Érzelmet fejez ki Mondatvégi írásjele a felkiáltó jel. Pl: Fáj az ujjam! d., felszólító mondat: Kérést, parancsot vagy tiltást fejez ki. Hangleejtése ereszkedő, mondatvégi írásjele a felkiáltó jel. -tiltószavak: ne, se -tagadó szavak: nem, sem e., óhajtó mondat: Érzelmet, vágyat fejez ki Gyakran indulat-szóval kezdődik, az állítmány feltételes módú. Hangleejtése lebegő Mondatvégi írásjele a felkiáltó jel. 2., Mind az öt mondatfajta lehet állító vagy tagadó: - Tagadó kijelentés: Pl.: nem akarok elmenni ma délután - Tagadó óhajtás: Pl.: Ó, bárcsak ne mennék haza! - Tagadó felkiáltás: Pl.: Ne nyúlj a ládához! - Kérdő eldöntendő: pl.: Nem kérsz kekszet? - Tagadó kiegészítő kérdés: Pl.: Miért nem kérsz kekszet? A felszólító mondatot, ha tagadom, akkor tiltó mondat lesz. 3., A mondat szerkezete: Lehet egyszerű, amely tartalmaz. egy tagmondatból áll, egy kijelentést Fajtái: -tőmondat, amelyben csak

alany és állítmány van. -hiányos mondat: amelyből az alany vagy az állítmány hiányzik, de beleérthető. -bővített mondat: a fő mondatrészek mellett bővítmények is vannak (tárgy, határozók, jelzők). 12. tétel Az összetett mondat Az alárendelő összetett mondatok tagmondatai nem egyenrangúak. A mellékmondat a főmondatnak alá van rendelve, valamelyik mondatrészét fejezi ki mellékmondat formájában. A főmondatból hiányzik egy mondatrész, arra kérdezünk rá a mondatrészének megfelelő kérdésével. Fajtái: - állítmányi mellékmondat: Olyan a ruhám, mint a tiéd. Nem az vagy már, aki voltál. - alanyi mellékmondat: Az vállalkozzon a feladatra, aki erőt érez magában! Aki másnak vermet ás, az maga esik bele. - tárgyi mellékmondat: Mikor kezdjük, döntsük el már! Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! - határozói mellékmondat: Abból vegyél, amelyikből több van! Adj annak, aki rászorul! - jelzői mellékmondat

Mellérendelő viszonyról beszélünk akkor, ha az összetett szavak mindkét tagja, az összetett mondat minden tagmondata egyenrangú, egyik tag sincs alárendelve a másiknak, s mindegyik tag viszonylag - önálló is lehet. - Az összetett szavak tagjai azonos szófajúak, s a mondatban ugyanolyan mondatrészként szerepelhetnek. - A mellérendelő összetett mondatok tagmondatai egyenrangúak. Önálló mondatként is megállhatnak. A tagmondatok között tartalmi, logikai összefüggés van. A mellérendelő összetett mondatok fajtái: - kapcsolatos mondat: Keskeny volt az út, és két oldalról árok kísérte. - ellentétes mondat: Én eleget dolgoztam, te pedig nem csináltál semmit. - választó mondat: Vagy kirándulni megyünk holnap, vagy pihenünk. itthon - következtető mondat: Minden érdekelte, ezért sokat olvasott. - magyarázó mondat: Sokat olvasott, hiszen minden érdekelte. 13. tétel A stílus A stílus eredeti jelentése: íróeszköz. Mai

jelentése: gondolataink, érzéseink, szándékaink nyelvi eszközökkel való kifejezési módja. Minden ember (műveltségtől, szókincsétől, egyéniségétől, pillanatnyi hangulatától, lelkiállapotától f üggően) másképpen használja fel a nyelvi eszközöket, tehát más a stílusa. A stílus tehát válogatás és elrendezés eredménye. Megnyilatkozásainknak mindig valamilyen célja van. Ez lehet: ismeretek, tapasztalatok közlése, tudományos megállapítás (értelmi nyelvi elemek túlsúlya), - érzelmeinket, hangulatunkat nyilvánítjuk ki (érzelmi, hangulati jellegű), - hatást akarunk gyakorolni vele, meg akarjuk győzni valamiről (érzelmi és értelmi jellegű stíluseszközök, hatásos elrendezése). A A nyelvi elemek közül a hatást befolyásolja: a mondanivaló beszédhelyzet a beszélő és a hallgató közötti viszony stílusnak vannak objektív és szubjektív tényezői is. A nyelvi elemek közötti válogatás alapja a szinonima.

Stílusértékről akkor beszélünk, ha egy nyelvi elem a használatban minél több többlettartalommal telítődik meg, eltér az átlagostól, a megszokottól, ha fel kell figyelni rá. A többlettartalom és az alapjelentés együttesen hat. A nyelv és a stílus viszonya A stílus kifejezésmód, alapja a nyelv eszközkészlete és szabályrendszere. A nyelvi eszközök kiválasztása és azok elrendezése teremti meg a mondanivalónak stílusát. Tehát a stílus választás és elrendezés eredménye. Minden szó jelent valamit, a valóság egy mozzanatára, darabjára vonatkozik. Alapjelentése a szótárakban szereplő fogalom jelentése. Ez szilárd, állandó Mellékjelentései alkalmi beszédhelyzetekben fejlődnek ki, azáltal, hogy érzelmi-hangulati többlettel telítődik. Mindig az aktuális beszédhelyzet, a szövegkörnyezet határozza meg, hogy éppen mely ik jelentése ölt testet. A szó fogalmi (elsődleges) jelentéséhez társuló érzelmi-hangulati

többletet nevezzük stílusértéknek. A stílusérték lehet: - állandósult ( a nyelvi közösségben már közismert), - alkalmi (adott szövegösszefüggésben az egyén által alkalmilag használt). A szó fogalmi jelentésén kívül a szótárak az állandósult stílusértékre is utalnak, hiszen azok már nyelvi jelenséggé váltak. A hangalak és a jelentés kapcsolata a nyelv szavainak nagy részében megszokáson alapul. A szavak lehetnek: - motivátlanok: megszokáson alapuló hangalak és jelentés, - motiváltak: a hangalakból megérezhető, kikövetkeztethető a jelentés; ilyenek a hangutánzó és a hangulatfestő szavak. A képzett és az összetett szavak közül a nagyon kifejezők is ide sorolhatók. A motiváltság növeli a szó stílusértékét. Minél nagyobb az eltérés a megszokottól, a hagyományostól, annál kifejezőbb, eredetibb a stílus. Stílusárnyalatok Egy szöveg stílusának elemzésekor fontos szempont a stílus hatásának

vizsgálata. A szövegben kifejtett tartalom akkor hat igazán, ha a megformálás módjának, a stílusnak kifejezőereje van. A stílus kifejezőereje erősíti a szövegben foglalt tartalmi hatást. Minél jobban élünk a nyelvi eszközök nyújtotta lehetőségekkel, stílusunk annál hatásosabb lesz. A személyesség: a beszélő gondolatainak, érzelmeinek, hangulatának, képzelőerejének kifejezése, közvetítése a hallgatónak rendkívül fontos. A személyességben kifejeződik a beszélőnek - a témához, - a hallgatóhoz, a beszédhelyzethez való viszonya. Stílusárnyalatnak nevezzük a stílusnak azt a sajátosságát, amelyben mindez kifejeződik. A stílusárnyalatok sokfélék lehetnek: - kedélyes, tréfás, fennkölt (a beszélő lelkiállapotára), - ünnepélyes (a helyzetre, az alkalomra utal), - bizalmas, közvetlen, - hideg (A beszélő és a hallgató viszonyára utal). A stílusárnyalat egy konkrét szöveges jellemző vonása, tehát egyedi

jelenséghez kötött. Stílusunk nemcsak gondolatainknak, hanem érzelmeinknek, hangulatunknak és akaratunknak is kifejezője. Célunk több, mint gondolatainknak közlése, megértése. Hatni is akarunk a hallgatóra, érzelmeket, hangulatot kelteni benne. Ez a szándék készteti a beszélőt arra, hogy mondanivalója erősítésére vagy enyhítésére megfelelő, hatásos kifejezéseket használjon. Az erősítés eszközei: - az ismétlés, - a halmozás, - a fokozás, - expresszív (kifejező) rokonértelmű szavak - a nyelv zenei eszközeinek felhasználása Az enyhítés eszközei: - pozitív tartalmú szó használata negatív helyett, - kérdő mondat a felszólító helyett - a beszéddallam, a hangsúly, a tempó és az eufémizmus. A stílusrétegek A stílus gondolataink, érzéseink nyelvi eszközökkel történő kifejezési módja. Minden ember másképp használja a nyelvi eszközöket, tehát más a stílusa. A társadalmi érintkezés különféle területein

más a közlés jellege, a kifejezési mód. Meghatározott helyzetekben tipikusan alkalmazunk bizonyos nyelvi eszközöket. Ezek használatának köre a stílusréteg. Stílusrétegek: - a társalgási, - a közlési, - a közületi, - az újságíró (publicisztikai), - a tudományos, szakmai, - a szépirodalmi vagy művészeti stílus. 14. tétel A tudományos vagy szakmai stílus A tudomány a bennünket körülvevő világ jelenségeit, törvényszerűségét írja le és magyarázza. Mondataink szerkezete bármilyen lehet, de jobbára egyszerű mondatok és alárendelő összetett mondatok. Közülük a köve tkeztető tudományos munkákban. és a magyarázó mondatok szerepelnek A tudományos stílus nyelve az irodalmi nyelv. A szóhasználatban a szakmai kifejezések nélkülözhetetlenek. Ezek biztosítják az egyértelműséget a (műszavak) A tudományos szöveg felépítésében követelmény az erőteljes tagolás, kiemelés (mind az élőszóbéli,

mind az írott szövegekben). A tudományos szöveg írója gyakran hivatkozik mások kutatási eredményeire. A tudományos szöveg, művek közönsége: • szakemberek (szűkebb), • nem szakemberek (tágabb). A nem szakembereknek nevezzük. szóló műveket ismeretterjesztő műveleteknek 15. tétel A hivatalos stílus A közületi stílus: A törvényalkotás, a rendeletek, a közlemények és minden fajta hivatalos megfogalmazás nyelve. Ezen a nyelven fordul az egyén a hatósághoz, a hatóság az egyénhez. Személytelenné válik ember és ember viszon ya. A hivatalos iratok, közlemények célja a tájékoztatás. Jellemzői: • szakkifejezések használata (az ügy elévül, az ügyész vádat emel), • bonyolult mondatszerkesztés (ismétlések, hivatkozások, utalások), • személytelenség (megszólítás: ügyfél, alperes). Nemkívánatos tünetei: • a szavak zsúfolt, a megértést gátló használata, • az idegenszerű mondatszerkesztés, a

határozott névelő elhagyása, a modoros kötőszóhasználat: miszerint, amennyiben, stb. A társalgási stílus Az élőbeszéd leggyakrabban használt stílusrétege. A társalgás közvetlen kapcsolaton alapul. A partnerek között kölcsönös az igény a gondolatok, érzések, akarati tényezők átadására és fogadására. A társalgási stílus mentes minden kényszertől Ez a legoldottabb stílusréteg. Főbb jellemzői: • a beszélgetés tárgya legtöbbször kötetlen, • tartalma tág, • a szavak, kifejezések használata, kiválasztása nem tudatos, • többet árulnak el a beszélőnek a témához és partneréhez való viszonyáról, mint más beszédhelyzetben, • rövid mondatok, viszonylag egyszerű szerkezetek, • nyelve gyakran érzelmekkel telített, • mentes a modoros, a hivatalos kifejezésektől. A művelt társalgási stílus követelményei: • az emberi megbecsülésen és hagyományokon alapuló szabályok megtartása • odafigyelés és

válaszadási kötelezettség • a szókészlet árnyalt használata, egyéni színezete • a mondatszerkesztés változatossága • az árnyalatokat is kifejező szórend alkalmazása. A stíluskészség fejlesztése azért is fontos, hogy ösztönössé váljanak bennünk a művelt társalgás követelményeit. Ez a stílusréteg jellemez a legjobban. A tudományos és a publicisztikai stílus A publicisztikai stílus az újságírás, a rádió és a televízió nyelve. Feladata: a tájékoztatás a gazdasági -, a politikai - és társadalmi élet időszerű eseményeiről. Szándéka: a meggyőzés, a cselekvésre késztetés Jellemző: • a kapcsolatteremtés az olvasóval, • az érzelmekre hatás szándéka, • pontos hely- és időmeghatározás (időszerű események), • személyek említése, kijelentéseik idézése. 16. tétel A szépirodalmi stílus Az írók és szónokok a művelt stílus szavaiból válogatják szókészletüket. Tudatosan törekednek

arra, hogy egyéniségüket különböző szóhasználattal jellemezzék. A régi századok írói és költői stílusukban használtak olyan ünnepélyes szavakat, amelyek ma már nem használatosak (Jókai, Vörösmarty). A mai kortárs írók saját koruk kifejezéseit illesztik stílusukba. Stílustörésnek nevezzük, ha egy témában más korban használatos szót alkalmazunk. Egy klasszikus író vagy költő néha felismerhető a gyakrabban használt szóképeiről. A művészi stílus a képszerűségre, a megjelenésre törekszik. Ennek eszközei: • költői jelző: szemléletessé, láthatóvá teszik a jelzett tárgyat. Pl: csónakos virágú, karcsú szelíd rekettye • hasonlat: két dolog vagy tárgy vagy személy összehasonlítása közös tulajdonságuk alapján. A „mint” kötőszó kapcsolja össze, előtte vessző van. Pl: Olyan fehér, mint a hó • megszemélyesítés: dolgok, tárgyak, természeti jelenségek felruházása élőhelyek tulajdonságaival.

Pl: „Úgy született hajdan a vers.” • metafora: összevont hasonlat egy szóban kifejezve, a hasonló és a hasonlított. Pl: Babits: „Léckatonáim”=versei • metonémia: gondolatátvitel, a két fogalom anyagbeli vagy időbeli vagy ok -okozati kapcsolata alapján. Pl: Babits: „Sodrában a szörnyű malomnak” • szinesztézia: két különböző érzékelési terület egyszerre hatása. Pl: Tóth Árpád: „Lila dalra kelt” • allegória: Egy eszme jelképes megszemélyesítése, az ókor és a középkor kedvelt eszköze az irodalomban, a képzőművészetbe. Pl.: Csokonai: A Reményhez • szimbólum: gondolat vagy eszme érzékeltető jele, bonyolult lelki tartalmak kifejezése, főleg a XIX. és a XX századi lírában Önálló műfajjá a múlt század második felében a francia szimbolista költők tették. Pl: Ady: Ugar, Élet 17. tétel A tudományos és a publicisztikai stílus 1., A tudomány a bennünket körülvevő világ jelenségeit,

törvényszerűségét írja le és magyarázza. Mondataink szerkezete bármilyen lehet, de jobbára egyszerű mondatok és alárendelő összetett mondatok. Közülük a következtető és a magyarázó mondatok szerepelnek a tudományos munkákban. A tudományos stílus nyelve az irodalmi nyelv. A szóhasználatban a szakmai kifejezések (műszavak) nélkülözhetetlenek. Ezek biztosítják az egyértelműséget A tudományos szöveg felépítésében követelmény az erőteljes tagolás, kiemelés (mind az élőszóbéli, mind az írott szövegekben). A tudományos szöveg írója gyakran hivatkozik mások kutatási eredményeire. A tudományos szöveg, művek közönsége: • szakemberek (szűkebb), • nem szakemberek (tágabb). 2., A publicisztikai stílus az újságírás, a rádió és a televízió nyelve. Feladata: a tájékoztatás a gazdasági-, a politikai - és társadalmi élet időszerű eseményeiről. Szándéka: a meggyőzés, a cselekvésre késztetés Jellemző:

• a kapcsolatteremtés az olvasóval, • az érzelmekre hatás szándéka, • pontos hely- és időmeghatározás (időszerű események), • személyek említése, kijelentéseik idézése. 18. tétel A szöveg szerepe az élőbeszédben és az írásban A szöveg szó 1835 -ben fordult elő először a magyar-német zsebszótárban. Kazinczy idején keletkezett, származékszó. Az előbeszédet (kommunikáció). A kommunikáci megfogalmazójától, vagy a nyelvújítási közleménynek ó feladótól is nevezzük menete a gondolat megy a szöveg a közvetítő közegen át a címzetthez. A szöveg olyan közlemény, amely a beszélők közötti kapcsolattartást biztosítja, az adott helyzetnek megfelelő tartalommal, értelmes terjedelemben, célszerű szerkesztéssel, nyelvi-stilisztikai eszközök alkalmazásával. Terjedelme: több mondatból áll, ezért a szöveg a mondatnál magasabb szintű gondolati egység. Tartalma: a mondanivaló

határozza meg. A kiragadott részletek csak a szöveg egészében kapják meg értelmüket. A szöveg egységének igazodni kell a belső gondolati összefüggésekhez. Tartalmaznia közleményt, szövegen kell mindig belül a a téma előzményét, nem szabad bezárni feltételezni kell a következményeket. mondatok belső összefüggését a A koherenciának nevezzük. Ha a mondatokat logikusan csoportosítjuk, akkor koherens a szöveg. A közleményre így kapható válasz 19. tétel A finnugor nyelvrokonság bizonyítékai Az emberi beszéd a kutatók szerint kb. 30000 évvel ezelőtt kezdődött A tagolt beszéd már megfelelt a mai közlési rendszereknek. Csak következtetni tudunk arra, hogy létezett e valamilyen közös ősnyelv. Ma kb 5000 nyelvet beszélnek A magyar nyelv előélete kb 10000 évvel ezelőtt kezdődött. Rokoni kapcsolatainkat az összehasonlító nyelvkutatást az uráli nyelvcsaládból eredezteti. Ez az alapnyelv kb. ie IV

évezredben élt uráli alapnyelv finnugor kb. ieIII évezred ugor kb. ie Iévezred ősmagyar magyar finn-permi ős-obiugor manysi szamojéd chanti komi, udmust, mordvin, mari, lapp, finn, észt A nyelvrokonság tényét az összehasonlító nyelvtudomány a szabályos eltérésekben látja pl.: a magyar szókezdő „h” hang az összes többiben „k”. A finnugor rokonság: a manysik, vagy vogulok az Urál hegység és az Ob folyó között élnek kb. 6000 Kb 1920 -ig nemzetségi csoportokban éltek. Minden nemzetiség különírás helyett csak totemisztikus kéziratos jelei voltak. Hittek a lélekvándorlásban, a nemzetség közös ősét valamilyen erdei állattól származtatták. Hittek a sámánokban, a népköltészetük íratlan maradt a XX. szd-ig. Jelenleg cirill-betűs írást használnak. Ugyanezek vonatkoznak a chantikra (osztyákokra) is. Komik vagy züriék: Európa északi sarkában kb. félmillióan élnek Területeik ásványkincsekben gazdag. Föld

műveléssel, halászattal, háziiparral foglalkoznak. Népművészetükben a fafaragás értékes Vallásos hiedelmeikben még él az erdei vizi házi szellem fogalma. Udmust vagy vottyák: Kb. hétezren, a Káma folyó mentén erdőkben élnek. Népszokásaik még tükrözik a pogány hitet, az ősi babonákat. A XIII szd óta pravoszláv vallásúak, igen erős a halottak kultusza. Manysik vagy csereviszek: Kb. félmillióan vannak A Volga bal partján élnek. Népdalaik nagyon hasonlítanak a magyar népdalokra Ezek is pentaton stílusúak. Erős viszont a török-ázsiai hatás is Zenei életük ma is fejlett. A természet megszemélyesített tárgyainak (pl.: nap, hold, szél) a tisztelete hagyományos Mordvinok: Kb. másfélmillióan, elszórtan élnek a tatár, orosz, baskír nép között az Oka folyó mentén. A sztyeppén földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Kétféle mordvin nyelvet használnak, a többség a népköltészet szókincsére, és kevesen a

tudományos és művészeti szókinccsel beszélnek. Finnek: Kb. ötmillióan, a Skandináv-félsziget középső részén élnek A finn szó ge rmán eredetű, jelentése: gyalogló, kóbor. Hazájukat Souminak nevezik. A XIII és XIX szd között svéd uralom alatt éltek paraszti, jobbágyi s orban. 1809-től nagyfejedelemségként az Orosz Birodalomhoz kerültek. 1917 -ben megalakult a Finn Köztársaság. A II világháborúban Németország oldalán álltak A népköltészetük megőrzője a Kalevala című eposz. Elias Lönnrot gyűjtötte össze a szájhagyomány által terjedt történeteket, és abból adta ki végleges formájában 1849 -ben. Az énekmondó verseiket mentette át a nemzetségi társadalomból. A hőseposz alapgondolata: egy kis nép hősi helytállással megszilárdítja a helyét a világban. Az ismeretekkel rendelkező ember képes úrrá lenni az életkörülményein . A finnek ma minden művészeti ágban világszínvonalon alkotnak. Építész ük

Alvar Aalto, zeneszerzőjük Sibelius. Észtek: kb. egymillióan élnek Germán eredetű a népnevük Népdalaik változatosak. Dalaikat a vannel nevű húros hangszerrel kísérik Epikus énekeik egy része egy hőseposznak a töredéke. Kalevipoegről szól, Kalevi fiáról. A XIX szd közepén jegyezték le, és 1946-ban alapították meg az Észt Tudományos Akadémiát. Lappok: Kb. harmincezren elszórtan élnek Norvégiában, Svédországban, Finnországban. Nyolc különböző nyelvjárást beszélnek. Régi hitvilágukban a sámánizmusra hasonlító természetvallást gyakorolnak. Szájhagyományaikban babonák, népszokások élnek. Népdalaik balladaszerűek, sok refrénnel. A finnugor nyelvrokonságot először 1740-ben Norvégiában kutató Sajnovics János bizonyította be. Koppenhágában megjelent könyvében a nyelvtani szerkezetek egyezését, a ragozási rendszerek és a toldalékok egyezését bizonyította. 20. tétel Nyelvtörténet a honfoglalástól a XVI.

szd-ig A honfoglalás idején már hoztuk magunkkal a népvándorlás korából finnugor eredetű szavakat. a Névmások: te, ő mi Számnevek: egy, hét, három Testrészek nevei: agy, fej, fül, száj, fog, szív, epe, vér Igék: fél, szül, hall, eszik, iszik, néz Rokonságnevek: anya, atya, fiú, lány, nő, férfi Természeti tárgyak: víz, ár, hab, ég, domb, kő, tavasz, ősz, tél Ásványok: kő, szén, ólom, arany, ezüst Növény és állatnevek: fű, fa, ág fenyő, sün, róka, eb, hangya, méh Életmódra utalók: ház, küszöb, ágy, kés, farag, főz, fázik, fen Egyebek: ének, csók, név, jó, fekete, kér, keres A finnugor nyelvi egység kb. ezer évig állt fenn, majd isz V szdban a népvándorlás hatására az erdőlakó gyalognépből lovas nomádnép lett. Törzsi, majd törzsszövetségi szervezetben éltek A szókészletük tükrözte életmódjukat. A szavaik két szótagosak voltak, rövid magánhangzókra végződtek. A hangrendszerükből

hiányzott a mai „c” hang és a „zs”. A zöngétlen zárhangok később réshanggá váltlak (p-f, k -h). Ragtalan volt a határozó és a tárgy. Léteztek az igemódok és az igekötők, de a jövőidő csak jelenalakban fejezték ki, valószínű, hogy nyelvjárásaik voltak (ü-ző, i-ző, píz-pénz). Használták az igenévszókat (fagy, les, nyom). A nyelvemlékes kor: 950-1526. A honfoglaló magyarok írása türk eredetű volt (rovásírás). Fapálcákba vésték jobbról balra Még a XVII. sz-ban is használták a pásztor népek A latin betűs írás a Halotti beszédben (1192) jelentkezett először a Pray kódex fedőlapjába préselve. Ez az első összefüggő magyar nyelvemlék Kisebb terjedelmű szövegemlékek: - Szorványemlékek-oklevelekben, krónikákban, latin szöveg között, magyar tulajdonnevek (Pl.: Anonymus, Kálti Márk, Kézdi Simon) - Kéziratos szövegemlékek: a XV szd. -ig öt kódexbe maradtak meg a hosszabb-rövidebb szókapcsolatok. -

Grosszák-lappszélre írt értelmező magyar szó (Pl.: a latin nyelvű oktatást szolgáló tankönyvekbe beírt magyar szavak) - Nyomtatott nyelvemlékek: Budán az első nyomdát Hess András alapította 1471 -ben. Krakkóban magyar nyomtatványok készültek (1527-ből Szylveszter János nyelvkönyvei) Az ómagyar nyelv hangtani jellemzői - A szavak végén rövid volt a magánhangzó (Pl.: 1055 -ben keletkezett Tihanyi alapítólevélben) - A szlávból átvett szavak még őrzik a s zó elején a mássalhangzó torlódásokat. A magas nyelvállású magánhangzók idővel alacsonyabb nyelvállásúak lettek, nyíltabbá váltak (pl.: ü-ö) Ómagyar szótövek: - a rövid tővéghangzó lekopott, elmaradt (Pl.: madaru-madár, vizü víz) - a szóvégi „á” és „é” megrövidült (Pl.: já-ja) Ómagyar toldalékok: Konstantin Bizánci császár feljegyzésében 950-ben a személynevek és földrajzi nevek mutatják -csi, -csa, -di képzőket (almádi). Sok képzőbokor

létezett. A Tihanyi alapítólevélben 33 egyszerű és összetett képző volt (hordoz, álmod, álmodozik). Képzőbokrok pl -gat, -get, -doz, -dez, -döz, -csha, -cshe. Névutók és ragok: már a finnugor alapnyelvben létezett a birtokos személyragozás, az igénél pedig az alanyi és a tárgyi igeragozás. Igekötők: már a Halotti beszédben szerepeltek. Pl: meg, le, föl, ki, be A nyelvjárások is léteztek: pl.: ő-zés a Dráva vidékén is, i -zés a Nyírségben, á -zás Szatmárban a palócoknál. A latin nyelvű fordítások gyakran szolgai módon adták vissza a tartalmat. Az írott nyel v eltávolodott a beszéd köznyelvtől. Oklevelek írásaival a királyi kancelláriák, illetve a szerzetes kolostorok foglalkoztak. A török hódítás megakasztotta a fejlődést, megszűnt az egységesítésre törekvő központosított királyi hatalom. A XVI szd.-ban további lendületet adott: a török uralom alól kiszorult írástudók Erdélyben és a Felvidéken

tömörültek, a humanizmus és a reformáció az anyanyelv fejlődését segítve, ez jelentkezik Balassi költészetében is. Könyvnyomtatás, reformáció, bibliai fordítások, Károlyi Gáspár Vizsolyi bibliája ekkor íródott. A latin mintára szabályozni kezdték a nyelvtant. 1549-ben megjelent az első magyar helyesírási könyv. Pázmány Péter katolikus főpap szónoklataival, és teológiai tanulmányaival erősítette a magyar irodalmi nyelvet. Szenczi Molnár Albert a nyelvtani egységet szorgalmazta. Jövevényszavak: - török: alma, árpa, búza, bor, gyertya, gyöngy, kapu, körte, bika, ökör, sátor, szakáll, szőlő - szláv: bab, barack, család, cseléd, drága, iga, jászol, kocsma, kulacs, pad, péntek, szombat, szolga, zab - német: bognár, céh, borbély, farsang, fillér, ostrom, páncél, polgár, vándor - latin: angyal, iskola, kápolna, tinta - francia: kilincs, lakat, mécses, szekrény - olasz: füge, forint, mandula, piac 21. tétel A

nyelvújítás korszaka, Kazinczy törekvései 1., A felvilágosodás következményeként Magyarországon a XVIII szd. végén indult meg a magyar nyelv köznyelvvé válása. Bessenyei György a Bécsben élő testőr-író szembeszáll a latin nyelv egyeduralmával. Akadémia létrehozását sürgeti a nyelvi műveltség gondozására. A jámbor című röpiratban kimondja: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenén egy sem”. 2., A nyelvújítás vezető alakja Kazinczy Ferenc volt Még korábban részt vett a Martinovics féle összeesküvésben, majd 6 évi börtön után birtokára, Bányácskára vonul vissza, amit ő Széphalomnak nevezett. Nagyméretű levelezést folytatott író kortársaival, nemzeti üggyé tette a nyelvújítást. Ennek módszerei: a., elavult szavakat újítottak fel, pl év, hon, dísz, szobor. Személyneveket kerestek a régi történelemből, pl. Árpád, Gyula, Zoltán. b., tájnyelvi szavakat emeltek be a környezetbe, pl betyár,

csapat, kagyló, gyár c., új szavakat alkottak szóképzéssel: -lag, -leg képzőkkel, pl. analóg, hízeleg, társalog -ng képzővel, pl. farsang, dühöng, rajong -it képzővel, pl. lazít, lendít, tanúsít -mány, -mény képzőkkel, pl. hagyomány, festmény, gyártmány -ász, -ész képzőkkel, pl. erdész, tengerész, gépész -ály, -ély képzőkkel, pl. erkély, szenvedély, ünnepély d., elvonással alkotott szavak, pl illeszt, fogyaszt, törleszt e., szóösszetétellel alkotott új szavak, pl folyóirat, gyorsírás, betűszedő, jármű rendőr Kazinczy körül nyelvújítók csoportosultak, akik magukat neológusoknak nevezték. A hagyományhoz ragaszkodó csoportja az ortológusok voltak. Gúnyiratunkban, a Mondatban Kazinczyékat elmarasztalták. Erre feleletképpen Kölcsey és Szemere Pál megírta a Felelet a Mondatokra című gúnyiratot. A harc eredményeképp megalakult a Magyar Tudományos Akadémia. Vörösmarty részt vett az első nyelvtankönyv

kidolgozásában. Megszerkesztette az első helyesírási szabályzatot (1832). Kialakult a köznyelv, az irodalmi nyelv Ez a kettő lett az alapja a nemzeti nyelvnek. 22. tétel Mai nyelvhasználataink jelenségei 1., A szavak tekintetében a mai modern nyelv korszerűsödésének eszköze a szóösszetételek (bankkölcsön, számítógép), szóképzés (megmásít, szerkesztőség), a szórövidülés (labor, fagyi, csoki), mozaikszavak pl.párto k neve és idegen szavak átvételével (progresszív, alternatív). Szélesedik a köznyelv 2., Hangtanilag: a beszédsebesség fokozódása egyes magánhangzók ejtése (köztársaság). miatt pontatlan az 3., Mondatszerkesztési hibák: - a feltételes mód I/1 nem használják a -nék toldalékot (helyette hibás a -nák toldalék) felszólító módot használnak a kijelentő mód helyett (láthassuk, mondhassuk) - bürokrata stílus (a dolog vonatkozásában a pénzösszeg tekintetében, pl. indítványozta az

önkormányzatnak (felé)) - bizonytalan -ba, -be és -ban, -ben használata - sorszámnév helyett hibással csak tőszámnevet használnak (1996os évben) - a szövegalkotásban nem egyeztetik számban az alanyt és az állítmányt (Ezek a jelek arra mutat.) - elhagyják a birtokos személyrag -nak, -nek ragját - elhagyják a határozott névelőt (Fűre lépni tilos!) - gyakran feleslegesen használják a határozott névelőt 4., A társadalom gazdasági fejlődése nyelvi átértékelődést hozott Erőteljesebb lett a szaknyelv használata. Aránytalanul sokat vettünk át ol yan idegen szót, aminek magyar megfelelőjét még nem tudjuk pontosan (image, manager). Szépirodalmi nyelv a kötőjeles alkalmi szókapcsolatokkal, és az írásjelek elhagyásával nehezen érthetők (pl. Juhász Ferenc versei) 23. tétel A szókészlet nagysága és rétegei 1., A szavak a beszélt nyelvnek, illetve az írott mondatnak az alkotóelemei. A világos gondolatközléshez ismernünk

kell a helyes szórendet, a szótő és a toldalékok kapcsolódásait, a nyelvtani rendszert. 2., A szókészlet nagysága: A XIX szd második felében jelent meg Czuczor Gergely -Fogarasi János féle szótárban 110 ezer címszó szerepelt. 1962-ben megjelent a Magyar Nyelv Értelmező Szótára, ez 80 ezer szót és szókapcsolatot, és 120 ezer összetett és képzett szót sorolt fel. Az egyén szókincse ennek a töredéke, függ a lakóhelytől, műveltségtől, foglalkozástól, stb. Kb 5-10 ezer szó felett van egy ember szókincse. Költőink, őseink szókincse ennél szélesebb volt (pl. Arany János műveiben 40 ezer szóban fejezte ki magát). Az egyénnek aktív szókincs a naponta használt és értett szavak összessége. A passzív szókincsbe beletartoznak azok a szavak, amelyeket az egyén megért, de nem használ rendszeresen. 3., Szókészlet rétegei: a., A köznyelv szavait a mindennapi életben használjuk, pl ház, rak, én, talán, újság, stb. b., Az

irodalmi szókészlet szavait írók alkották, stílusuknak alkotó része lett (kirvirág -Arany, fémkeblü dinamó -József Attila). c., Tájszavakat területi tagolódással különítjük el Ezek a szinonimák (korcsolyázik-síhózik: Nyírség). d., A szakszókészlet (terminus technikus) a munkakört és a foglalkozást különíti el (tőzsdeinpulum, félvezető). e., A zsargonszavak vagy argószavak kisebb társadalmi rétegen belül a titokzatosságot, az elfedést célozzák (tolvajnyelv), pl. zsaru, hé, lelécel. Mindegyik rétegből beépülhet szó a köznyelvbe, amely mindig újul, változik. 24. tétel Metakommunikatív eszközök Kommunikáció: hírközlés. Gondolatok cseréje valamilyen jelrendszer alapján. Ez a csere lehet: - nyelvi jel: írás (betűk, szavak, szószerkezetek, mondatok); lehet egy betűnek is közlésértéke érzelmeket fejeznek ki. - (á,ú), amelyek indulatokat, nem nyelvi jelek: a közlésben: kommunikáció közötti, vagy

metakommunikatív eszközök. Pl: hangsúly, mondathangsúly a mondat elején, vagy szóhangsúly az egyik lényeges szóra. • hanglejtés: kétféle kérdő mondatnál • hangerő: függ a közlés helyétől, a hallgatók számától és a mondanivaló fontosságától • beszédtempó: lehet gyors vagy lassú. Függ az érzelemtől és az értelemtől is. • beszédszünet: pl.: a hatásszünet Ha a mondat végén van, akkor az írásban .-tal vagy !-lel vagy ?-lel jelöljük • mimika vagy arcjáték • gesztus vagy gesztikuláció (testtartás, kézmozdulat) - Reklámok, hirdetések, amik nem szövegesek (piktogram) Közlést szolgálnak bizonyos hangok: dudálás, sziréna, fényjelek, hanggal kombinált fényjelek Szimbólumok: zászló, karikagyűrű, bagoly, . morse