Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » Társaságok pénzügyei II

Társaságok pénzügyei 1. Értékpapírok fogalma, jellemzői, csoportosítása Az értékpapír valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot megtestesítő forgalomképes okirat, vagy számlán megjelenő összeg. Az értékpapírban megtestesült jogok átruházása csak a papír átadásával lehetséges, ez egyben a követelés átruházását is jelenti. Ezért is érvényesek rájuk speciális jogszabályok. Amíg az értékpapír létezik érvényes a benne megtestesült követelés is, az adós csak a papír ellenében köteles, illetve jogosult teljesíteni. A papírba foglalt jogok élvezője nem lehet más, mint a papír birtokosa, illetve az általa megjelölt személy. Az értékpapírok csoportosítása: 1. Az értékpapírba foglalt jog szerint: vannak követelések, részesedést és valamely áruval kapcsolatos jogot megtestesítő papírok. A követelést megtestesítő papíroknak az a jellemzője, hogy az egyik fél elismeri valamely másik féllel szemben annak

követelését és vállalja, hogy azt meghatározott időben és módon, az értékpapírban foglaltaknak megfelelően ki fogja egyenlíteni. Tipikus fajtája a : váltó, csekk, adósságlevél, kötvénystb. 2. A részesedési jogot megtestesítő értékpapírok azt igazolják, hogy tulajdonosuk valamely vállalkozás alaptőkéjéhez járult hozzá, és befektetett pénze után jogosult a kiosztásra kerülő nyereség arányos részére (osztalékra). Formailag társtulajdonosi jogokat testesítenek meg. Fontos vonásuk, hogy tulajdonosuk nem vonhatja ki vagyonát a vállalkozásból. Az ilyen papírok alaptípusa a részvény Az áruval kapcsolatos jogokat megtestesítő értékpapírok valamely áru feletti rendelkezési jogot biztosítanak tulajdonosuknak. 3. Jogi szempontból fontos az a felosztás, amelyből kiderül, hogy az értékpapír birtokosa milyen minőségben jogosult a jogok gyakorlására. Átruházási lehetőség szerint: - bemutatóra szóló: tulajdonosa

élvezi a papírba foglalt összes jogot. Átruházása egyszerű átadással történik, amellyel valamennyi jog átszáll az új tulajdonosra. Az ép-ok közül a kötvények és a részvények nagy része bemutatóra szól. - névre szóló: mindig egy meghatározott személy nevére szólnak, a jogok egyszerű átadással nem idegeníthetőek el. Ehhez átruházási nyilatkozat szükséges, amelyet cedálásnak nevezünk. - rendeletre szóló: az eredeti hitelező a papírban foglalt hitelezői jogok élvezetét hátirat útján átruházza más személyre, ez a forgatás. Az új birtokos, mint önálló, az előzőtől független jogosult érvényesítheti annak hitelezői jogát. Legfontosabb fajtái: a váltó, a csekk, és a névre szóló részvény. 4. Az értékpapírok hozama szerint: - fix kamatozású: az ép. Adósa mindig ugyanakkora, a névértékre vonatkozó nominális kamatlábnak megfelelő összeget biztosít a hitelező számára. Tipikus fajtája a kötvény. -

Változó hozamú ép.: arra jogosítják fel tulajdonosukat, hogy a vállalkozás hasznából befektetett tőkéjük nagyságának megfelelően részesedjenek. Fő típusa a részvény. 1 5. Lejárat szerint: - rövid lejáratúak: 1 évnél nem hosszabb lejáratúak. Tipikus fajtája a váltó - Középlejáratúak: 1-5 éves futamidejű ép-ok, ilyenek a kötvények. - Hosszú lejáratúak: 5 évnél hosszabb futamidejű papírok, például a hosszú lejáratú kötvények - Lejárat nélküli papírok: legjellemzőbb fajtája a részvény, de vannak örökjáradékos kötvények is. 6. Forgalomképesség szempontjából: vannak közforgalomra szánt és csak meghatározott körben forgalmazható papírok. Szintén forgalmi szempontból megkülönböztetünk még tőzsdén jegyzett, a harmadik piacon jegyzett és a szervezett forgalomban nem jegyzett papírokat. 7. Az értékpapír-forgalom iránya szerint vannak belföldi forgalomra kerülő és külföldi piacra szánt

értékpapírok (külföldi és eurokötvény). 8. Az ép kibocsátója szerint vannak állampapírok, pénzintézetek által kibocsátott kötelezvények, társaságok, gazdálkodó szervezetek által kibocsátott papírok. Váltó: Rendeletre szóló értékpapír, amelyben egy később esedékes fizetés testesül meg, fizetési ígérvény vagy fizetési felszólítás. A váltó legfontosabb kellékei: a váltó megnevezés az okirat szövegében, határozott pénzösszeg megjelölése, a címzett neve (csak idegen váltónál), az esedékesség megjelölése, a fizetési hely feltüntetése, a kedvezményezett neve, a váltó kiállításának napja és helye, a kibocsátó, vagy kiállító aláírása. A váltó névértéke lejáratkor esedékes Birtokosa vagy ekkor juthat hozzá a követeléséhez, vagy esedékesség előtt leszámítolja a váltót egy pénzintézetnél, vagy fizetési eszközként használja fel (forgatja). A váltó gazdasági funkciói: hiteleszköz és

fizetési eszköz. A fizetésre kötelezett szerint van idegen és saját váltó. Az idegen váltó kibocsátója egy másik természetes vagy jogi személyt szólít fel, hogy a váltóban megjelölt összeget a váltón feltüntetett kedvezményezett részére fizesse ki. A saját váltó kiállítója kötelező fizetési ígéretet tesz, hogy a váltóban feltüntetett összeget a megjelölt időpontban és helyen ki fogja fizetni. Kincstárjegy: Az állam által kibocsátott, az állam adósságát megtestesítő értékpapír, amelyben az állam adósságtörlesztésre és kamatfizetésre vagy járadék fizetésére vállal kötelezettséget. Csekk: Készpénz-kímélő fizetési meghagyás. A csekk kibocsátója utasítja a bankját, hogy a csekkben megjelölt összeget szlaköveteléséből fizesse ki a csekk bemutatójának. A csekk szigorú törvényi előírásoknak megfelelő formában kiállított értékpapír. Legfontosabb kellékei: a csekk megjelölés az

okiraton, megfelelő összeg kifizetésére szóló feltétlen meghagyás, a fizetési hely megjelölése, a csekk kiállításának helye és napja, a kibocsátó aláírása. A legtöbb csekk rendeletre szól, de szólhat névre vagy bemutatóra is. 2 A csekknek alapvetően két típusa van: a fizetési csekk, amely a megnevezett összeg készpénzben történő felvételére szolgál és az átírási csekk, amelyen a feltüntetett összeg nem vehető fel készpénzben. Kötvény: Kamatozó ép., szólhat névre vagy bemutatóra A kötvény kibocsátója arra kötelezi magát, hogy az előre meghatározott időpontban a kötvény névértékének megfelelő összeget visszafizeti és addig az esedékes kamatokat kifizeti. A kötvény tehát hitelviszonyt megtestesítő okirat, így nem jogosít a kibocsátó cég ügyeiben való részvételre. A kötvény névértékét a kibocsátó legkésőbb a kötvény lejártakor köteles visszafizetni. Az egyes kötvénykonstrukciók a

visszafizetés idejében és ütemezésében, valamint a kamatfizetés módjában különböznek. Az örökjáradékos kötvény kivételével a kötvény kibocsátója minden esetben kötelezettséget vállal a névérték visszafizetésére. Leggyakoribb fajtái: • Átváltható kötvény: a rendes fix kamatozáson felül olyan lehetőséget biztosít tulajdonosának, hogy meghatározott határidőn belül választhat: vagy beváltja a kötvényeit a névértéken a vállalkozása részvényeire, vagy megtartja, és később a törlesztéskor pénzét visszakapja. Az ilyen kötvény a piacon normál kötvényként viselkedik. • Kamatszelvény nélküli kötvény: A kibocsátó elvileg nem fizet, így a hitelező nem kap kamatot, tehát nincs adóztatható kamatjövedelme. A kibocsátás mélyen a névérték alatt történik, a visszafizetés viszont névértéken, az időszak végén egy összegben. • Változó kamatozású kötvény: Tulajdonosa egy kisebb mértékű

rögzített kamaton felül meghatározott arányban részesedik a vállalat eredményéből. Részvény: Vállalatok alapításakor, vagy alaptőkéjük emelésekor kibocsátott ép., amely a vállalat részvénytársasági tőkéjének meghatározott hányadát testesíti meg. Tulajdonosa a részvény megvásárlásával pénzét véglegesen a vállalat rendelkezésére bocsátotta, azt visszaváltani nem lehet. A részvény névértéke az alaptőke bizonyos hányadát képviseli A részvények névértéke mellett van kibocsátási értéke is, amelyen a kibocsátás történik. A kibocsátási értéknek az alaptőke emelésekor van jelentősége. A részvény névértékét és kibocsátási értékét általában a részvénytársaság határozza meg. A részvények típusai: lehet bemutatóra szóló, sajátos formája a névre szóló részvény,tulajdonosainak nevét bejegyzik a társaság részvénykönyvébe. A részvények általában azonos tagsági jogokat

biztosítanak, de vannak olyan fajtái is, ahol a tagsági jogok eltérnek. Ezek alapvető fajtái az elsőbbségi részvények Egyéb részvényfajták: átváltható elsőbbségi részvény, részutalvány. 3 2. Részvény és kötvény összehasonlítása Az eszközök értékelésének általános kérdései Amikor valamely eszköz értékéről beszélünk, tisztáznunk kell, hogy az eszköz könyv szerinti értékéről vagy az eszköz piaci értékéről van-e szó. A könyv szerinti érték az eszköz eredeti bekerülési értékének, a felhalmozódott értékcsökkenési leírással illetve egyéb értékhelyesbítéssel módosított értéke. Az eszközök piaci értéke viszont a jövőbeli pénzáramlásokhoz kapcsolódik. A pénzügyi eszközök, mint például a kötvény vagy részvény értékét szintén azok a jövőbeli pénzáramlások határozzák meg, amelyeket a tartási periódus alatt kap, illetve várhat a papír tulajdonosa. A kötvények, részvények

értékelésekor az értékpapírt kibocsátó vállalatokról feltételezzük, hogy a belátható jövőben is folytatni tudják a tevékenységüket, nem indul ellenük csődeljárás vagy felszámolási eljárás. A pénzügyekben az eszközök értékelésén természetesen a piaci érték meghatározását értjük. Az eszközök piaci értékének becslésére a jelenérték módszer a legáltalánosabban elfogadott eljárás. Ennek lényege, hogy az eszközökből származó jövőbeli pénzáramokat egy megfelelő kamatlábbal, a befektető által elvárt hozammal diszkontáljuk. Erre az értékelési módszerre a jövedelmek tőkésítése elnevezés is használatos. Általános matematikai alakja: PV = ∑ C t / (1+r)t n: az eszköz hátralévő élettartama C t : a t-edik évi pénzáramlás r: a befektető által elvárt hozam A kötvények értékelése A vállalatok befektetéseik egy részét közép- és hosszú lejárató hitelekkel finanszírozzák. A kötvények

kibocsáthatók zárt körben és nyilvánosan. A nyilvánosan kibocsátott papírokat bárki megvásárolhatja, zártkörű kibocsátásnál viszont a kötvényeket közvetlenül egy jól megválasztott hitelezői kör számára értékesítik. A kötvények kibocsáthatók belföldön, a hazai kötvénypiacon és a nemzetközi kötvénypiacokon. A nemzetközi kötvénypiacokon a hosszú lejáratú instrumentumok két fő típusát különböztetjük meg az eurokötvényeket és a külföldi kötvényeket. Az eurokötvényeket mindig a kibocsátási valuta tulajdonosának a felségterületén kívül viszik piacra. Az eurokötvény-kibocsátásokra általában olyan valutában kerül sor, amelynek nagy a forgalma, teljesen konvertibilis és viszonylag stabil. Külföldi kötvényekről akkor beszélünk, ha deviza-külföldiek bocsátanak ki az adott ország valutájára szóló kötvényeket a tulajdonos ország tőkepiacán. A legnagyobb volumenben kibocsátott külföldi

kötvényeknek nemzetközileg elterjedt fantázianevük is van: az Amerikában kibocsátott kötvények jenki-kötvény, a Japánban kibocsátott kötvények szamuráj-kötvény, az Angliában kibocsátott kötvények bulldog-kötvény néven ismertek. A kötvény – klasszikus formájában – fix kamatozású, általában hosszabb lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. A kötvény kibocsátója (az adós) szerződésben vállal kötelezettséget arra, hogy a kötvény tulajdonosának (a hitelezőnek): előre rögzített, a 4 névértékre vonatkoztatott kamatlábnak megfelelő nagyságú kamatot fizet, és a kötvény lejáratakor, vagy előre meghatározott időpontokban a kötvény névértékét visszafizeti. A kötvényekkel kapcsolatos fogalmak Névérték: a kibocsátó adósságát testesíti meg. Két szempontból van jelentősége: egyrészt a kibocsátó lejáratkor a névértéket köteles visszafizetni, másrészt a kamatokat névértékre

vonatkoztatva állapítják meg. Névleges kamatláb vagy kupon ráta: a kötvény névértékére vonatkozóan megállapított évi kamatláb. A kamatfizetés a kibocsátó döntésétől függően történhet évente, félévente, esetleg gyakrabban. Alapesetnek azt tekintjük, amikor a kamatláb az egész futamidő alatt állandó és a kamatokat évente fizetik. A rögzített kamatlábú kötvények egy sajátos formája a kamatszelvény nélküli kötvény (zero coupon bond), amely azonban formailag egyáltalán nem fizet kamatot. A kötvény kibocsátása mélyen a névérték alatt történik, a visszafizetésre viszont névértéken, az időszak végén egy összegben kerül sor. A kibocsátási árfolyamot diszkontálással számítják ki, a kötvény kibocsátója által felajánlott névleges kamatláb alapján. Olyan időszakokban, amikor az infláció magas, a kamatlábak erősen ingadoznak a jó hitelképességű vállalatok szívesebben bocsátanak ki változó

kamatozású kötvényeket. Ezeknél a kötvényeknél nem állapítanak meg konkrét kamatlábakat, hanem a kamat mértékét valamilyen irányadó kamatlábhoz kötik. LIBOR – London Interbank Offered Rate, BUBOR – Budapesti Bankközi Forint Hitel Kamatláb Az euroövezet irányadó kamatlába az EURIBOR, amely a nemzeti valuták megszűnésével a tagországok korábbi irányadó kamatlábai helyébe lépett. A változó kamatozású kötvényeknél a kamat mértékét irányadó kamatláb + felár formájában rögzítik. A kamatfelárat – amelynek nagysága kibocsátó hitelképességét (kockázatosságát) tükrözi – rendszerint bázispontokban fejezik ki. Kibocsátási árfolyam: az az ár, amelyen a kötvényt az elsődlegesen piacon forgalomba hozzák. A kamatozó kötvényeket általában névértéken, vagy ahhoz közeli árfolyamon bocsátják ki. Ha a kibocsátási árfolyam a névérték alatt van, akkor a kötvény diszkonttal kerül forgalomba, ha a

kibocsátási árfolyam meghaladja a névértéket, a kötvény prémiummal kerül forgalomba. Lejárat: Fejlett piacgazdaságokban a hosszú lejáratú kötvények tipikus futamideje 20-30 év. A kötvény lejárata az az időpont, amikor a névérték teljes egészében visszafizetésre kerül. A rövidebb futamidejű kötvények névértékét rendszerint egy összegben fizetik vissza a lejáratkor. A hosszú lejáratú, nyílt kibocsátású kötvények névértékét viszont általában egy bizonyos türelmi idő után egyenlő részletekben, azonos időközönként törlesztik. A hitelezők gyakran megkövetelik a kibocsátó cégektől, hogy a pénzügyi fedezet biztosítására törlesztési alapot hozzanak létre úgy, hogy évente meghatározott pénzösszeget befizetnek egy elkülönített számlára. A pénzügyi innovációk eredményeként megjelentek olyan kötvények, amelyek valamilyen opciót is tartalmaznak. A visszahívási opció a kibocsátó számára teszi

lehetővé, hogy a kötvényt a lejárat előtt, egy előre rögzített árfolyamon visszavásárolja. A visszahívható 5 kötvények kockázatosabbak, ezért a befektetők alacsonyabb árfolyamot hajlandók fizetni értük, mint a hasonló kamatozású és futamidejű nem visszahívható kötvényekért. A visszaváltható kötvény a befektetők számára biztosít lehetőséget, hogy a kibocsátótól a lejárat előtt kérjék a kötvény törlesztését (visszafizetését). Az átváltható kötvény a befektető számára lehetőséget ad arra, hogy a kibocsátáskor rögzített feltételek mellett, egy későbbi időpontban a kibocsátó valamely más értékpapírjára válthassa át a kötvényt. A kötvények további speciális típusát képezi a lejárat nélküli, ún. örökjáradékos kötvény Az ilyen kötvényeknél a kibocsátó kamatfizetési ígérete az idők végtelenjéig szól, viszont nincs kötelezettsége a névérték visszafizetésére. Piaci

érték, a kötvény elméleti árfolyama, a kötvényből származó jövőbeli pénzáramlások jelenértéke. Aktuális piaci árfolyam az az árfolyam, amelyen a kötvénnyel a másodlagos piacokon kereskednek. Gyakran a névérték %-ában fejezik ki Eredeti futamidő: a kötvény kibocsátási időpontjából a kötvény lejáratának időpontjáig tart. Hátralévő futamidő: a kötvény megvásárlásának időpontjától a lejárat időpontjáig tart. A kötvények minősítése A kötvénytulajdonosokat megillető jövőbeni pénzáramlások nagyságát és esedékességét szerződésekben előre rögzítik. A kötvény minősítéséből a befektetők tájékozódhatnak a kibocsátó hitelképességéről és ezen keresztül a kötvény kockázatosságáról. A gyengébb hitelképességű kibocsátók kötvényei alacsonyabb besorolást kapnak. A kockázatosabb kötvényeknek magasabb hozamot kell ígérni ahhoz, hogy a befektetők hajlandók legyenek megvásárolni. A

kötvények minősítését erre szakosodott intézmények végzik A kötvények besorolása a kibocsátók üzleti és pénzügyi kilátásainak megítélése alapján történik. A minősítés alapján a kötvényeket két nagy csoportra osztják; befektetésre ajánlott kötvényekre és spekulatív kötvényekre. A kötvények árfolyama Az a befektető, aki pénzét fix kamatozású értékpapírba fekteti, egy rögzített pénzáramlássorozatra jogosult. Bármely fix kamatozású kötvény elméleti árfolyama a kötvényből származó jövőbeli cash flow-sorozat (kamatok és tőketörlesztések) jelenértéke, amely általános formában a következők szerint írható fel: P 0 = ∑ [C t / (1+r)t] + [P n / (1+r)n] P 0 : a kötvény elméleti árfolyama r: a befektető által elvárt hozam C t : a periódusonként esedékes cash flow n: a periódusok száma a lejáratig A kötvény névérték fölötti árfolyama biztosítja, hogy a kötvény tényleges hozama megegyezzen a

hasonló kockázatú és lejáratú kötvények tényleges hozamával. A piaci kamatlábak változása és a kötvény árfolyamok változása közötti összefüggések: 6 - Ha a befektetők által elvárt hozam (a piaci kamatláb) meghaladja a kötvény névleges kamatlábát, akkor a kötvény piaci értékének (elméleti árfolyamának) a névérték alatt kell lenni. Ha viszont a befektetők által elvárt hozam kisebb, mint a kötvény névleges kamatlába, akkor a kötvény piaci értéke a névérték fölött van. Ha a befektetők által elvárt hozam és a kötvény névleges kamatlába megegyezik, akkor a kötvény piaci értéke azonos a névértékkel. A fix kamatozású kötvényeket különböző konstrukcióban bocsáthatják ki. Az egyes konstrukciók a kamatfizetés gyakoriságában és a tőketörlesztés módjában különböznek egymástól. Bármilyen konstrukciójú kötvényről legyen is szó, az árfolyam meghatározása során az elemzők feladatai a

következők: - A kötvényből származó jövőbeli cash flow sorozat meghatározása - A befektetők által elvárt hozam meghatározása - A jelenérték-számítás elvégzése Az első két feladat jelenti az árfolyam meghatározásának tartami oldalát, míg a jelenértékszámítás inkább a technikai oldalát. A kötvény árfolyamát a jövőbeli cash flow-k befolyásolják! Csak azokat a jövőbeli pénzáramlásokat szabad figyelembe venni, amelyek a kötvény megvásárlásával a befektetőt illetik meg. Egy racionális befektető nyilván nem hajlandó fizetni azokért a kamatokért vagy tőketörlesztésekért, amelyeket a kötvény korábbi tulajdonosa kapott meg. A múltbeli kifizetések nem vehetők figyelembe. Amikor egy korábban kibocsátott kötvényt árazunk, különbséget kell tennünk a kötvény eredeti futamideje és a kötvény hátralévő futamideje között. Az eredeti futamidő a kötvény kibocsátási időpontjából a kötvény lejáratának

időpontjáig, a hátralévő futamidő pedig a kötvény megvásárlásának időpontjától a lejárat időpontjáig tart. Az árfolyamok meghatározásakor a jelen időpontot illetően azzal a feltételezéssel élünk, hogy kibocsátáskor vagy közvetlenül a legutóbbi kamatfizetés után vagyunk, tehát a következő kamatfizetés pontosan egy év múlva esedékes. A kötvények árfolyama (jelenértéke) nem csak a jövőbeli pénzáramlásoktól, hanem a diszkontálásukhoz használatos kamatlábtól (diszkontrátátó) is függ. A kötvényből származó pénzáramlásokat a befektetők által elvárt hozammal diszkontáljuk. Lejáratkor egy összegben törlesztő, kamatszelvényes kötvény árfolyama Alapesetnek az olyan konstrukció tekinthető, ahol: - A kamatokat évente fizetik, - A periódusonkénti kamatok állandó nagyságúak, - A névértéket a kötvény lejáratakor egy összegben fizetik vissza. Ebben az esetben a pénzáramlások-sorozata két részből áll:

a kamatfizetések sorozatából és a lejáratkor esedékes tőketörlesztésből. A periódusonkénti kamat összege (C) a névérték (P n ) és a névleges kamatláb (i) szorzataként határozható meg. P 0 = C * [1-1/(1+r)n] + P n /(1+r)n P 0 : elméleti árfolyam (piaci érték) (P n *i) = C : periódusonként esedékes kamat i: évi névleges kamatláb P n : a kötvény névértéke n: a kötvény lejáratáig hátralévő idő r: a befektetők által elvárt hozam Ha táblázatot használunk: 7 P 0 = C * (PVIFA r,n ) + P n (PVIF r,n ) Lejáratkor egy összegben törlesztő nem állandó kamatszelvényes kötvény árfolyama Fix kamatozásúnak számítanak azok a kötvények is, amelyeknél a kibocsátó előre rögzíti, hogy a futamidő alatt évente különböző nagyságú kamatot fizet. Ebben az esetben a kötvény elméleti árfolyama: P 0 = ∑ [C t / (1+r)t] + [P n / (1+r)n] C t : a t-edik periódus kamatfizetése Kamatszelvényes kötvény árfolyama, nem

lejáratkor egyösszegű törlesztéssel A fix kamatozású kötvényeket olyan konstrukcióban is ki lehet bocsátani, hogy a névérték törlesztésére nem a lejáratkor egy összegben kerül sor, hanem több alkalommal a kibocsátáskor megállapított ütemezés szerint. Az ütemezéstől függően néhány lehetséges variáció: - A névérték egyenletes törlesztése a kötvény futamideje alatt - A névérték visszafizetése a futamidő alatt, eltérő tőketörlesztéssel - A névérték törlesztése egyenlő részletekben, meghatározott türelmi idő után. Kamat csak fennálló névérték (tőketartozás) után jár. Kamatos kamatozású kötvény árfolyama A kamatos kamatozású kötvény olyan sajátos konstrukció, amelynél csak a futamidő végén, lejáratkor van pénzáramlás. A kibocsátó lejáratkor a kamatos kamattal növelt névértéket fizeti vissza. A kötvény árfolyama az alábbi összefüggés szerint számolható ki: ne P 0 = Pn *(1+i) n (1+r) P

n : a kötvények névértéke i: a kötvény névleges kamatlába r: a kötvénytől elvárt hozam n e : a kötvény eredeti futamideje n: a kötvény hátralévő futamideje Táblázat használatával: P 0 = (P n *FVIF i,ne ) PVIF r,n Örökjáradékos kötvény árfolyam Az örökjáradékos kötvény olyan kötvény, amelyet lejárat nélkül bocsátottak ki. A kibocsátó periódusonként állandó nagyságú kamat fizetését vállalja az „idők végtelenjéig”, azonban nincs szerződéses kötelezettsége a névérték visszafizetésére. Feltételezve, hogy a kötvény periódusonként C összegű kamatot fizet, és a befektetők által elvárt hozam r, a kötvény piaci értéke a következő módon írható fel: P 0 = ∑ C/(1+r)t vagy P 0 = C/r Kamatszelvény nélküli kötvény árfolyama A kamatszelvény nélküli (elemi) kötvény a legegyszerűbb konstrukció, mivel a kötvény egész futamideje alatt nincs pénzáramlás, csak a lejárat végén kerül sor a

névérték visszafizetésére. Diszkontrátaként a kibocsátási árfolyamhoz a kötvény kibocsátója által felajánlott névleges kamatlábat, a futamidő alatti árfolyamhoz pedig az aktuális piaci hozamot használják. P 0 = P n / (1+r)n 8 A kötvény nettó és bruttó árfolyama Ha a jelen időpont az utolsó kamatfizetés és a következő kamatfizetés időpontja közötti időszakra esik, akkor a kiszámított árfolyam bruttó árfolyam. A bruttó árfolyam abban tér el a nettó árfolyamtól, hogy tartalmazza a legutolsó kamatfizetés óta felhalmozódott kamatot. P bruttó = P nettó + Felhalmozódott kamat A kötvényekkel való kereskedés bruttó árfolyamon történik. Csak a bruttó árfolyamon történő kereskedés biztosítja, hogy mind a kötvény régi tulajdonosa, mind a kötvény új tulajdonosa a befektetésre járó időarányos kamatot megkapja. A felhalmozódott kamat a névleges kamatláb és az utolsó kamatfizetés óta eltelt idő

függvénye. A felhalmozódott kamat meghatározásakor az utolsó kamatfizetés óta ténylegesen eltelt napokkal számolunk, és az évet pedig 365 naposnak tekintjük. A felhalmozódott kamat meghatározható forint összegben és %-os formában is: Felhalmozódott kamat (Ft) = (P n * i n) / 365 Felhalmozódott kamat (%) = (i * n) / 365 Az értékpapír kereskedők által jegyzett vételi és eladási árfolyam lehet bruttó és nettó árfolyam is. Nettó árfolyam használata esetén a felhalmozódott kamatot külön fel kell tüntetni. A kötvények nettó és bruttó árfolyama között a következő összefüggések állnak fenn: - Közvetlenül kamatfizetés után a kötvény bruttó árfolyama azonos a nettó árfolyammal. - Közvetlenül kamatfizetés előtt a legnagyobb az eltérés a bruttó ás a nettó árfolyam között. - A befektetők által elvárt hozam változása nincs hatással a felhalmozódott kamatra, ennek nagysága kizárólag a névleges kamattól és az

utolsó kamatfizetés óta eltelt napok számától függ. Két kamatfizetési periódus között a felhalmozódott kamat lineárisan nő. Kötvények hozama A befektetés és a belőle származó jövedelem viszonyát kifejező mutató. A különböző befektetési formák összehasonlíthatósága érdekében a hozamokat éves (annualizált) százalékban fejezik ki. A kötvények hozamát többféle mutatóval mérhetjük Névleges hozam vagy kupon ráta. Fix kamatozású kötvények esetében a névleges hozam nem igényel számítást, általában rányomtatják a kötvényre. Ez a mutató azonban nem fejezi ki a kötvény tényleges hozamát. A névleges hozam ugyanis, csak akkor egyezik meg a tényleges hozammal, ha a kötvényt névértéken vásárolták, és a lejáratig megtartják. Egyszerű vagy szelvény hozam. Az egyszerű hozam olyan mutató, amelyben az évi kamatjövedelmet az aktuális piaci árfolyamhoz viszonyítják. Ha a kötvényt névérték alatti árfolyamon

vásárolják meg, az egyszerű hozam magasabb lesz, mint a névleges hozam. A prémiummal vásárolt kötvények esetében éppen fordított a helyzet. Az egyszerű vagy szelvényhozam kiszámítása a következők szerint történik: CY = C / P 0 9 CY: egyszerű vagy szelvényhozam, C: évi kamat, P 0 : vételi vagy aktuális piaci árfolyam Az egyszerű hozam természetesen kiszámítható a névleges kamatláb és a névérték %-ában kifejezett piaci árfolyam hányadosaként is. Tényleges hozam, lejáratig számított hozam: az a kamatláb, amellyel a kötvényből származó jövedelmeket diszkontálva, azok összege éppen egyenlő a kötvény vételi árfolyamával. Gyakran nevezik még belső kamatlábnak, illetve a kötvény belső megtérülési rátájának is. Figyelembe veszi a kötvényből származó valamennyi jövőbeni jövedelmet, és azok időbeli alakulását, ezért a legszélesebb körben elfogadott mutató. A tényleges hozam alkalmas a kötvények

kockázatosságának összehasonlítására is, ha egyébként minden más tekintetben – beleértve a lejáratot is – hasonlóak. Tartási időre számított tényleges hozam. Tartalmában a lejáratig számított hozammal azonos mutató. Olyankor használható, amikor a befektető előre tudja, hogy csak bizonyos ideig fogja megtartani a kötvényt. A számításokban a kötvény becsült eladási árfolyamát, a tervezett tartási periódusok számát kell alkalmazni. Az aktuális piaci árfolyamot összehasonlítva az értékpapír elméleti árfolyamával megállapíthatjuk, hogy a piac jól árazta-e a papírt. Ha az aktuális piaci árfolyam nagyobb, mint az elméleti árfolyam, az értékpapír felülértékelt (túlértékelt), ellenkező esetben pedig – ha az aktuális piaci árfolyam kisebb, mint az elméleti árfolyam – az értékpapír alulértékelt. A kötvény lejáratig számított hozama Fokozatos közelítés módszerével. Lényege: A tényleges hozam

közelítő becsléséhez választunk egy „próba” kamatlábat. A kamatláb kiválasztásához támpontul szolgálhat a vételi árfolyam. Ha a vételi árfolyam a névérték fölött (alatt) van, tehát a kötvényt prémiummal (diszkonttal) adták el, a választott próba kamatláb a névleges kamatlábnál kisebb (nagyobb) kell, hogy legyen. A próba kamatlábbal diszkonttáljuk a kötvényből származó jövőbeni pénzáramokat. Ha a kapott jelenérték nagyobb, mint a vételi árfolyam, próbáljunk ki egy magasabb kamatlábat. Ha a kiszámított jelenérték a vételi árfolyamnál kisebb, alacsonyabb kamatlábat kell választanunk. Az eljárást addig ismételjük, amíg nem találjuk meg azt a kamatlábat, amellyel diszkontálva a kötvényből származó pénzáramokat, a jelenérték éppen megegyezik a vételi árfolyammal. A tényleges hozam definíciója implicite feltételezi, hogy a kötvényből származó pénzáramlásokat a kötvény lejáratáig a belső

kamatlábon újra befektetik. A kötvények tényleges hozama: SYTM = C + (Pn – P0 )/n (P n + P 0 )/2 C: évi kamat n: hátralévő futamidő Kamatszelvény nélküli kötvények tényleges hozama Mivel a kamatszelvény nélküli kötvények futamideje alatt nincs kamatfizetés, így az ilyen kötvényekből csak egyetlen cash flow származik, a lejártakor visszafizetésre kerülő névérték. A tényleges hozam kiszámítására szolgáló egyenlet a következő módon egyszerűsíthető: P 0 = P n / (1+r)n így r = n√Pn/ P 0 -1 10 A tényleges hozamra jó becslést adhatunk a jelenérték táblázat segítségével is a következők szerint: P 0 = P n / (1+r)n = P n (PVIF r,7 ) Örökjáradékos kötvények tényleges hozama Az örökjáradékos kötvények tényleges hozamát szintén egyszerű kiszámítani. A tényleges hozam a következő összefüggés alapján határozható meg. r = C / P0 A kötvények árfolyamára ható tényezők A kötvény pénzügyi

eszköz, és aktuális árfolyama más eszközök árához hasonlóan a keresletkínálat hatására a piacon alakul ki. A kötvények iránti keresletet és kínálatot makrogazdasági tényezők és szubjektív tényezők befolyásolják. Normális gazdasági körülményeket feltételezve a kötvény aktuális árfolyama lényegesen és tartósan nem térhet el a piaci értékétől, az elméleti árfolyamától. Ha a kötvény piaci értékének általános megfogalmazásából indulunk ki, akkor nem nehéz felismerni az alakulására ható tényezőket. Ezek a következők: - Az idő múlása, a hátralévő futamidő csökkenése - A pénzáramlások változása - A kötvénytől a befektetők által elvárt hozam változása. Ezek a tényezők általában egyidejűleg hatnak. Az idő múlásának hatása a kötvény árfolyamára Az idő múlásának hatását legtisztábban a kamatszelvény nélküli, elemi kötvényeken keresztül figyelhetjük meg. Mivel ennél a

kötvénynél a futamidő alatt nincs pénzáramlás, ezért a pénzáramlások változásának hatásával nem kell foglalkoznunk. Minden más felvétel változatlansága esetén a kötvény árfolyama az idő múlásával, a lejárat közeledtével, egyre közelít a névértékhez. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen a kibocsátó kötelezettséget vállalt arra, hogy lejáratkor a kötvény névértékét visszafizeti. Klasszikus, kamatszelvényes kötvények piaci értéke a kamatszelvények sorozatának és a lejáratkor esedékes névértéknek a diszkontált összege. Nyilvánvaló, hogy a hosszabb futamidejű kötvények árfolyamában jóval nagyobb súlyt képvisel a kamatszelvények jelenértéke, mint a névértéké. Az idő múlásával azonban mind több kamatszelvény kerül beváltásra, és ennek következtében a két komponens árfolyamon belüli súlyaránya folyamatosan változik, a névérték súlya egyre nő. A piaci hozam (kamatláb) bármely szintjén, a

rövidebb futamidejű kötvények elméleti árfolyama közelebb esik a kötvény névértékéhez, mint a hosszabb futamidejű kötvényeké. Tehát ebben az esetben is helytálló az elemi kötvény vizsgálata során tett azon megállapításunk, hogy a hátralévő futamidő csökkenésével a kötvény árfolyama a névértékhez közelít. Az árfolyam itt a nettó árfolyamot jelenti, hiszen az utolsó kamatszelvény kifizetése pontosan a lejáratkor történik. Lejáratkor a nettó árfolyam megegyezik a kötvény névértékével. A nettó és bruttó árfolyam pedig az utolsó periódus kamatával tér el egymástól. A pénzáramlások változásának hatása a kötvényárfolyamra A kamatszelvény nélküli, a kamatos kamatozású és az örökjáradékos kötvények kivételével valamennyi kötvény esetében a hátralévő futamidő csökkenésével változnak a kötvényekből származó pénzáramlások. Az olyan konstrukciójú kötvényeknél, ahol a tőke

visszafizetése már a lejárat előtt megkezdődik, a pénzáramlások változásának hatása sokkal nyilvánvalóbb. 11 A piaci kamatláb változásának hatása a kötvényárfolyamra Az előbbi két tényezőhöz viszonyítva a piaci kamatláb változásának az árfolyamokra gyakorolt hatása jóval összetettebb, és lényegesen nagyobb jelentőséggel bír. Ennek főbb okai: - A klasszikus kötvény lejárata és a futamidő alatt esedékes pénzáramlások nagysága és időpontja előre rögzített, velük kapcsolatban a befektetőket nem érheti meglepetés. - A kamatlábak jövőbeli alakulását illetően csak feltételezésekkel élhetünk, de a kamatlábak szintjét és a rövid és a hosszú lejáratú kamatok egymáshoz való viszonyát, a kamatlábak változásának irányát és mértékét teljes bizonyossággal nem ismerhetjük. A piaci kamatlábak kiszámíthatatlan változása jelenti a fix kamatozású kötvényt vásárló befektetők számára a legnagyobb

kockázatot. - A befektetők által elvárt hozam alapvetően a piaci kamatlábak változásától függ, amelyet viszont döntően makrogazdasági tényezők határoznak meg. De befolyásolja az elvárt hozamot a kibocsátó hitelképességében bekövetkezett változás is. Minden más feltétel azonossága esetén a hosszabb lejáratú kötvények árfolyama nagyobb mértékben változik (érzékenyebben reagál) adott kamatlábváltozásra, mint a rövidebb lejáratú kötvényeké. Ennek oka, hogy a hosszú lejáratú kötvények árfolyamában a névérték jelenértékére nagyobb hatása van a kamatlábak változásának, mint a rövid lejáratú kötvényekére. Ha a kötvény névleges kamatlába és az elvárt hozam azonos, akkor a kötvény árfolyama egyenlő a névértékkel. Azonos nagyságú, de ellentétes irányú kamatváltozás esetén a kötvények árfolyama nem azonos mértékben nő és csökken. A kamatláb emelkedés árfolyamcsökkentésének hatása kisebb,

mint a kamatláb csökkenésének árfolyamnövelő hatása. A magasabb névleges kamatozású kötvények árfolyama kevésbé érzékenyen reagál a kamatlábak változására, mint az alacsonyabb névleges kamatlábú kötvényeké. A kamatszelvény nélküli kötvények a legérzékenyebbek a kamatlábak változására. A jelenséget a kötvények piaci értékét meghatározó pénzáramlások közötti különbségekkel magyarázhatjuk. A kötvényárfolyamok kamatláb-érzékenysége Különböző tényezők közül a kamatlábak változása fejti ki a legnagyobb hatást. A kamatlábak változása nem minden kötvény árfolyamát érinti egyformán. Azok a befektetők, akik fix kamatozású kötvényt vásárolnak, és nem szándékoznak lejáratig megtartani, kockázatnak, ún. kamatláb kockázatnak teszik ki magukat. A kötvényárfolyamok kamatláb-érzékenységének mérésére felhasználható az elaszticitás mutató. A kötvényárfolyam kamatrugalmasságára

alkalmazva a következők szerint írható fel: E = (P1 - Pn ) /Pn (r 1 – r 0 ) / r 0 E: árfolyam rugalmassági együttható P 1 : tárgy időszaki árfolyam P n : a kötvény névértéke r 1 : tárgy időszaki piaci kamatláb r 0 : névleges kamatláb 12 A mutató számlálójában az árfolyam százalékos változása, a nevezőben pedig a kamatláb százalékos változása szerepel. Az árfolyam kamatrugalmasságát az eredeti névértékhez és a névleges kamatozáshoz viszonyított elmozdulásként mérik. Az elaszticitás mutató a gyakorlatban kevésbé használatos. Ennek oka egyrészt az, hogy csak durva becslését adja az árfolyamok kamatláb-érzékenységének, másrészt nem nyújt megfelelő támpontot a kamatláb kockázat kezeléséhez. A fix kamatozású kötvények árfolyamának kamatláb-érzékenységét sokkal jobban kifejezi a duration és a módosított duration. A duration a fix kamatozású pénzügyi eszközök átlagos hátralévő futamideje. A

kötvények és más fix kamatozású pénzügyi eszközök hosszának hagyományos mértéke a lejárat, amely az utolsó törlesztés, vagy a névérték visszafizetésének az ideje. Egy másik mérték az átlagos élettartam, amely a törlesztések esedékességének súlyozott átlaga. Mindkét mutató azonban csak a tőke összegét veszi számításba A duration azért jobb mérőszáma a fix kamatozású pénzügyi eszközök élettartamának, mert nemcsak a tőkeösszeget, hanem a kamat jövedelmeket is figyelembe veszi. A mutató kiszámítása a következő formula alapján történik: ∑ [C t / (1+r)t]*(t) D = ∑[C t / (1+r)t] D: a hátralévő átlagos (lejárati idő) futamidő C: a t-edik időszak jövedelme r: az aktuális piaci kamatláb n: a kötvény hátralévő élettartama t: a jövedelem esedékességének éve A mutató számlálójában a jövedelmek esedékességének időpontjai (t) szerepelnek, az egyes időpontokban várható jövedelmek

jelenértékével súlyozva, a nevezőben pedig a kötvény jelenértéke, vagyis árfolyama található. A mutató azt fejezi ki, hogy a befektetőnek hány évet kell várnia, hogy az aktuális piaci hozam mellett a kötvénye befektetett pénze megtérüljön. Néhány fontos összefüggés a kötvények duration-jével kapcsolatosan: - Minden olyan kötvény esetében, amelynél a futamidő alatt bármilyen címen kifizetés történik, a hátralévő átlagos futamidő kisebb, mint a lejáratig hátralévő tényleges futamidő. - Két azonos futamidejű kamatszelvényes kötvény közül az alacsonyabb névleges kamatozású kötvénynek nagyobb a hátralévő átlagos futamideje - Azonos lejárat esetén annak a kötvénynek magasabb a hátralévő átlagos futamideje, amelynek nagyobb pénzáramlása esik a lejárat végére. - Azonos névleges kamatozású kötvények esetén a hosszabb lejáratú kötvények hátralévő átlagos futamideje a nagyobb. - Két azonos

futamidejű és névleges kamatozású kötvény közül annak nagyobb a duration-je, amelyiknek kisebb az elvárt hozama. - A kamatos kamatozású és a kamatszelvény nélküli kötvények hátralévő átlagos futamideje megegyezik a lejáratig hátralévő futamidővel. 13 A hosszabb futamidejű kötvények árfolyama érzékenyebben reagál adott kamatlábváltozásra mint a rövidebb lejáratúaké. Minél nagyobb a kötvény átlagos hátralévő futamideje, tulajdonosának annál hosszabb ideig kell várnia, hogy a befektetése megtérüljön. A nagyobb átlagos hátralévő futamidejű kötvényeknek nagyobb a kamatkockázata, azaz adott kamatlábváltozásra nagyobb árfolyamváltozással reagálnak, mint a rövidebb átlagos futamidejű kötvények. Azt, hogy egy adott kamatlábváltozás konkrétan mekkora árfolyamváltozást idéz elő valamely kötvénynél, a módosított duration fejezi ki. MD = D / (1+r) MD: módosított duration D: hátralévő átlagos futamidő

r: az aktuális piaci kamatláb A módosított duration (más néven volatilitás) azt fejezi ki, hogy ha a kamatláb 1 százalékponttal változik, hány %-kal változik a kötvény árfolyama. A fix kamatozású pénzügyi eszközök hátralévő átlagos futamidejének ismeretében viszonylag jól becsülhető, hogy egy várható kamatlábváltozás mekkora változást idézne elő a piaci értékükben. Ez a következő összefüggések felhasználásával történik: dP/P = D *dr / (1+r) dP = MD * P d P: az aktuális árfolyam dP: az árfolyam változása dr: a piaci kamatláb változása A befektetőknek és kockázatkezelőknek az a feladata, hogy olyan kötvényeket vásároljanak, vagy úgy állítsák össze a portfoliójukat, hogy azok hátralévő átlagos futamideje egyezzen meg a kívánatos tartási periódus hosszával. A kamatkockázat kezelésének ezt a módszerét immunizációnak is nevezik. Az elsőbbségi részvények értékelése Az elsőbbségi részvény

tagsági jogokat megtestesítő értékpapír, amely a birtokosának meghatározott szavazati, vagyoni és egyéb jogokat biztosít. Jogi és számviteli szempontból az elsőbbségi részvény a saját tőke részét képezi. Az elsőbbségi részvények a fix hozamú értékpapírok körébe sorolandók, bár a részvényesek nem kamatot, hanem osztalékot kapnak. Az osztalékot rendszerint a névérték %-ában állapítják meg, de meghatározható abszolút összegben is. Az osztalék nagysága független a cég évi jövedelmétől, tehát akkor sem emelik, ha a nyereség növekszik. Ugyanakkor az osztalék csökkentésére vagy fizetésének felfüggesztésére csak akkor kerül sor, ha a vállalatnak súlyos pénzügyi problémái vannak. A nyereségtől független fix osztalék alapján az elsőbbségi részvényesek közbülső helyet foglalnak el a vállalat kötvényesei és törzsrészvényesei között. A befektetők magasabb hozamot várnak el az elsőbbségi

részvényektől, mint a kötvényektől. A törzsrészvényeknél kisebb kockázatot jelentenek, és ezért az elvárt hozamuk is alacsonyabb. Az elsőbbségi részvények kibocsáthatók névértékkel és névérték nélkül. A legtöbb elsőbbségi részvényt lejárat nélkül bocsátják ki. Ilyen esetekben az osztalékfizetések végtelen sorozata örökjáradékként kezelhető, és az elsőbbségi részvény piaci értéke az osztalékok tőkésítése révén számítható ki: P 0 = ∑ D p / (1+r p )t vagy P 0 = D p / r p 14 D p : periódusonkénti osztalék r p : a befektető által megkövetelt hozam P 0 : a részvény piaci értéke Bár a legtöbb elsőbbségi részvénynek nincs előre rögzített lejárata, vannak azonban olyan kibocsátások, amelyekben a cégek szerződésben biztosítják a maguk számára annak lehetőségét, hogy a részvényeket egy későbbi időpontban, előre meghatározott árfolyamon visszavásárolják. Kiköthető olyan opció is,

amely az elsőbbségi részvényes számára ad lehetőséget, hogy papírjait az előre rögzített feltételek mellett, a társaság törzsrészvényeire cserélhesse. Ilyen esetekben a részvények árfolyama a következő formula alapján számítható ki: P 0 = ∑ [D p / (1+r p )t] + [P n / (1+r p )n] n: a visszavásárlás éve A törzsrészvények értékelése A törzsrészvények szintén a tagsági jogokat megtestesítő értékpapírok csoportjába tartoznak, tehát szavazati, vagyoni és egyéb jogokat testesítenek meg. A befektetők részvényekből származó jövedelmét a periodikusan fizetett osztalék és a részvények eladásakor realizálódó árfolyamnyereség vagy árfolyamveszteség képezi. A törzsrészvények értékelése elveiben megegyezik a kötvények és elsőbbségi részvények értékelésével. A törzsrészvények osztaléka jelentős mértékben függ a társaság jövedelmétől, nagyon nehéz azonban hosszú távon előre jelezni a

jövedelmek és ebből következően az osztalékok alakulását. Általános osztalékértékelési modell Egyperiódusú osztalékértékelési modell Tételezzük fel, egy befektető azt tervezi, hogy vásárol egy részvényt P 0 árfolyamon, amit egy évig tart meg. A részvényes reméli, hogy a periódus végén DIV 1 osztalékot kap, és a részvényt P 1 árfolyamon tudja majd eladni. A várható hozamot (r e ) a következő összefüggésből számíthatjuk ki: r e = DIV 1 / (1+r e ) + P 1 / (1+r e ) = (DIV 1 + P 1 ) / (1+r e ) A befektetők által elvárt hozam a részvényt kibocsátó társaság szempontjából a saját tőke költségének tekinthető. A befektetők által elvárt hozam az a kamatláb, amellyel a részvényből származó jövőbeli jövedelmeket diszkontálják. A jól funkcionáló tőkepiac egyensúlyának feltétele, hogy bármely időpontban valamennyi azonos kockázatú értékpapír megközelítőleg ugyanolyan hozamot ígérjen. Kétperiódusú

osztalékértékelési modell A következőkben tételezzük fel, hogy a befektető a pénzét két évig kívánja részvénybe fektetni. Most két időszakra kell becsülni a részvény tartásából származó pénzáramlásokat A részvényeseknek a két évig tartott részvényekből származó jövedelme az első évi osztalékból (DIV 1 ), a második évi osztalékból (DIV 2 ) valamint a második periódus végén a részvény eladásakor kapott árfolyamból (P 2 ) fog állni. A részvény piaci értékét, elméleti árfolyamát (P 0 ) a következő formula szerint írhatjuk fel: P 0 = DIV 1 + DIV 2 + P 2 (1+r e )1 (1+r e )2 (1+r e )2 15 r e : az elvárt hozam Ha a befektetők nemcsak egy vagy két évig tartaná meg részvényt, hanem n perióduson keresztül, akkor a részvényből származó jövedelme az osztalékfizetések sorozatából és az nedik periódus végén az eladott részvényért kapott P n összegű árfolyamból állna. Ezeknek a jövedelmeknek a

diszkontált értéke: P 0 = ∑ [DIV t / (1+r e )t] + [P n / (1+r e )n] Minél hosszabb időtávval számolunk, az árfolyamon belül, annál nagyobb hányadot képvisel az osztalékok kumulált jelenértéke, és egyre kisebb a jövőbeli eladási árfolyam jelenértékének súlya. Ha az időtáv n végtelen, akkor az utolsó periódus árfolyamának jelenértéke közelít a 0hoz Így figyelmen kívül hagyható, és a mai árfolyam kifejezhető úgy, mint az osztalékok végtelen sorozatának jelenértéke, azaz: P 0 = ∑ DIV t / (1+r e )t A modern vállalati pénzügyekben gyakran hivatkoznak erre a formulára úgy, mint általános osztalékértékelési modellre. A modell szerint bármely részvény jelenlegi piac értéke, megegyezik a jövőben várható összes osztalék jelenértékével. A vállalatok alapvető célja, a részvényesek vagyonának maximalizálása. Mint tudjuk, a részvényes vagyona valamely vállalatban, a tulajdonában lévő részvények száma és az

adott papír árfolyamának szorzataként határozható meg. Az általános osztalékértékelési modell jól szemlélteti, hogy bármely részvény árfolyama, a várható jövőbeli osztalékoktól és a befektetők által megkövetelt hozamtól függ. A befektetők és elemzők számára a törzsrészvények piaci értékének meghatározása azonban nehezebb feladat, mert: - A jövőbeli osztalékok bizonytalanok - A részvényeknek nincs futamideje, szemben a kötvények rögzített lejárati idejével Az elemzők számára az igazi kihívást a jövőbeli osztalék meghatározása jelenti. Azonban az általános osztalékértékelési modell egyszerűsíthető, ha a vállalatok jövőbeli osztalékfizetéseiről feltételezzük, hogy a következő három eset valamelyikét követi: - Nincs növekedés az osztalékokban Ebben az esetben az osztalék örökjáradékként fogható fel. Így a részvény piaci értékének kiszámítása: P 0 = DIV/r e - A várható osztalékok

állandó átlagos ütemben nőnek Ebben az esetben feltételezhető, hogy évente azonos ütemben növekszik az osztalék mértéke.Az osztalék kiszámítása a következő képlet alapján történik: DIV t = DIV 0 *(1+g)t Ahol: DIV 0 = jelen (t=0) periódusban fizetett osztalék g = az osztalék növekedésének mértéke Ha feltételezzük, hogy a befektető által elvárt hozam nagyobb, mint az osztaléknövekedési ráta, akkor a fenti kifejezés matematikailag egyszerűbb formára hozható: P 0 = DIV 1 /r e -g - Az osztalékok növekedési üteme változó A részvényárfolyamok nagyságát alapvetően négy tényező befolyásolja: 1. A várható növekedési ráta 2. A várható osztalék nagysága 16 3. A kockázat mértéke 4. A piaci kamatláb szintje További mutatók: EPS (egy részvényre jutó nyereség) = Adózott nyereség / Törzsrészvények száma ROE (saját tőkére jutó nyereség) = Adózott nyereség / Saját Tőke b (osztalékfizetési hányad) = DIV /

EPS 1-b (újrabefektetési hányadad) 17 3. Ügyletek a tőzsdén Pénzügyi piaci műveletek azok, amelyek megtakarítások rövidebb-hosszabb időre való kölcsönzésével kapcsolatosak. Ide tartoznak a devizapiaci műveletek is, melyeknél nem a pénzkölcsönzésen, hanem a devizák más devizákkal való cseréjén van a hangsúly. A pénz- és tőkepiaci műveleteket az ügyletek határideje különbözteti meg egymástól: – – az éven belül lejáró műveleteket a pénzpiaci az éven túli műveleteket a tőkepiaci műveletek csoportjába soroljuk. A különböző ügyleteket esedékességük alapján lehet csoportosítani, e szerint vannak azonnali (prompt) és határidős (termin) ügyletek. Azonnali ügyletek: egy időben cserél gazdát a termék és a pénz. – az ügyletek legegyszerűbb fajtája – az ügyletkötés időpontja és a teljesítés lényegében nem szakad el egymástól – a tőzsdei azonnali ügyleteknél a teljesítés ált. az

ügyletkötés után rövid időn belül (2-7 nap) megtörténik Határidős ügyletek: egy későbbi időpontra kötik az üzletet, és az eredmény is ekkor fog realizálódni. Olyan ügyletek, ahol a jelenben megegyeznek az árban, a mennyiségben, a minőségben és a teljesítés időpontjában, azaz a jelenlegi szerződésben rögzítik a feltételeket. Az ügyleteket köthetik a tőzsdén (futures), az ott használatos szokványok szerint, illetve a tőzsdén kívül, az OTC piacon (forward) Fajtái: 1. Jövőbeni időpontra szóló adásvételi megállapodások (forward, futures) short határidőre eladok long határidőre veszek Ft 0. időpont (1+r Ft ) 1. időpont S (spot) F (forward) S×(1+r Ft ) USD F (1+r USD ) = (1+r USD ) Forward ügylet: Tipikus példája a bankközi devizapiac. pl az exportőr a jövőben esedékes deviza árbevételét már egy jelenbeli szerződéssel eladja bankjának hazai valuta ellenében – a teljesítés mindkét fél számára

kötelező a szerződésben előre rögzített árfolyamon – tipikus fedezeti ügylet: biztosítja magát a kedvezőtlen árfolyamváltozás hatása ellen, de cserébe a lehetséges kedvező árfolyamváltozás nyereségéről is lemondott 18 – lejárata az ügyfél igényeihez igazodik: 1, 3, 6 és 12 hónapos forward ügylet a jellemző, de bármilyen lejáratra köthető, csak egy kicsit többe kerül (a bank kedvezőtlenebb árfolyamot ajánl) Futures ügylet: Jogilag kötelező tőzsdei adásvételi szerződés. A vevőnek az adott jövőbeni napon meg kell venni, az eladónak pedig e kell adni az előre kialkudott kötési áron azt a pénzügyi eszközt, amelyre szólt az ügylet. – a tőzsdén ügynökök kötik ügyfeleik megbízásából – standardizált ügylet: nem minden értékpapír- és devizaáru képezheti a kereskedés tárgyát és nem tetszőleges időpontra – meghatározott kötési egységekre és azok többszöröseire köthetők – a

kötöttségek célja a likviditás, amely lehetőséget teremt a pozíció veszteség nélküli lezárására bármelyik pillanatban 2. Opciós (jogszerzési) ügyletek Ezek is határidős tőzsdei szerződések. Az egyik fél a jogosult, a másik a kötelezett Opció: jogosultság, hogy a szerződő fél egy jövőbeni meghatározott időpontban előre meghatározott áron vehet vagy eladhat egy bizonyos eszközt. A meghatározott időpontban eldöntheti, hogy lehívja e az ügyletet. Opciós díjat kell fizetnie az opció kiírójának, mely döntési lehetőséget biztosít. Az időpont, az ár, a mennyiség határozott. Szereplői: – az opció kiírója (a jog eladója): kötelezettséget vállal a jövőbeni teljesítésre – az opció vevője: jogot szerez arra, hogy lejáratkor eldönthesse, él-e az opciós lehetőséggel vagy nem. A szerzett jogért cserébe opciós díjat fizet az opció kiírójának. Fajtái: - Vételi opció: kedvezményezett – vételi opció vevője

jogosult szerződéses áron a vásárlásra, ezért opciós díjat fizet. Jogával nem köteles élni, de a díjat nem kapja vissza Potenciális vesztesége korlátozott, mivel az opciós díjnál nagyobbat nem bukhat. Kiírója kötelezettséget vállal arra, hogy a szerződésben szereplő árut a kedvezményezettnek szerződéses áron eladja. Ezért opciós díjat kap Nyeresége limitált, legjobb esetben az opciós díjat teheti zsebre, míg a vesztesége bármennyi lehet. - Eladási opció: opció kedvezményezettje jogosult az adott jövőbeni időpontban kötési áron eladni az ügylet tárgyát képező árut. Ezért opciós díjat fizet Potenciális vesztesége korlátozott. Kiírója kötelezettséget vállal a jövőbeni vásárlásra az opciós díj ellenében az előre rögzített feltételek mellett. Ezért opciós díjat kap Nyeresége limitált A vételi opció vevője tehát vásárolhat, az eladási opció kiírója köteles vásárolni. A kedvezményezett mindig

jogot szerez, akár vételi, akár eladási opcióról van szó. Vételi opciónál vételre, eladási opciónál eladásra van joga. Az opció kiírójá(eladója)nak mindig kötelezettsége van. Vételi opciónál eladási kötelezettsége lesz, eladásnál pedig vételi kötelezettsége lesz. 19 Vételi opció Eladási opció Eredmény Árfolyam Eredmény Árfolyam Töréspont: szerződéses ár. (mindig a kedvezményezett - opció vevőjének szempontjából) A határidős ügyletek szereplői: A határidős piacok szereplői a kockázathoz való viszonyuk alapján lehetnek: – fedezeti ügyletkötők (hedger): igyekszik csökkenteni a kockázatát – spekulánsok (trader): hajlandó nagyobb kockázatot vállalni a nagy profit reményében – arbitrázsőrök: kockázatmentes profit elérésére törekszik. • fedezeti ügyletkötők (hedger) A lényege az, hogy van egy kockázatnak kitett pozíciója, mely a jövőben kedvező vagy kedvezőtlen meglepetéseket

tartogathat egyaránt számára. Ezt a kockázatot egy ellenirányú ügylettel eltünteteti, semleges pozícióra tesz szert. Ez azt jelenti, hogy mind a számára kedvező vagy kedvezőtlen irányú változások hatásait kizárják életükből. Egy határidős ügylettel rögzített ár azt is jelenti, hogy az esetleges számára kedvező változás előnyeiről is lemond (cserébe a nyugodt éjszakáért). A fedezeti ügyletkötő tehát kockázat semlegesítésre törekszik. – a gazdálkodásukból eredő vagy egyéb úton előállt kockázatuk (pl. deviza-árbevétel árfolyakockázata) csökkentésére használják a határidős piacokat – a potenciális veszteség elleni fedezettség ára a futures és forward piacon a potenciális nyereségről való lemondás, az opciós piacon pedig a kifizetett díj • spekulánsok (trader) A profit reményében a kockázatot tudatosan vállalja. Mivel mindenki különböző módon ítéli meg a jövőbeli fejleményeket, ezért

egyszerre találhatunk a piacon áremelkedésre játszó hossz spekulánst, és áresésre számító bessz spekulánst. Szerepük fontos, mivel állandóan készek venni és eladni, ezzel folyamatos likviditást biztosítanak a piacon. 20 Az ügyletek létrejöttének pillanatában még nem tudjuk, hogy az ügyletnek kedvező vagy kedvezőtlen következményei lesznek e. Az árfolyamok, kamatlábak változására vonatkozó jövőbeni várakozásai alapján köti az ügyleteket • arbitrázsőrök Akkor lépnek piacra, amikor kockázatmentes profitot lehet realizálni, vagyis csak olyan ügyletet köt, ahol nyerhet kockázatmentes profit. – a kamatlábak, az árfolyamok eltérését kihasználva kockázatmentes profitra tesznek szert – azért kockázatmentes, mert egyidejűleg vesz és elad (földrajzilag eltérő helyeken), így az idő múlása nem befolyásolja az ügyletet + Földrajzi arbitrázs: különböző földrajzi helyeken eltér ugyanannak a terméknek az

ára. Így ki lehet használni azt, hogy azon a piacon veszek, ahol olysó az áru, és ott adok el, ahol drágább. A két árolyam közötti különbség az arbitrázsőr nyeresége + szintetikus arbitrázs: 2 db valami együttesen drágább / olcsóbb, mint külön- külön (pl vállalat). + kamat arbitrázs: keresztárfolyamok egyensúlyba hozatalára szolgál. a keresztárfolyamok eltérését használja ki. Fedezeti ügyletkötő: kockázatnak kitett pozíciója van, melyet igyekszik semlegesíteni Arbitrázsőr: nincs pozíciója, de kockázatmentes nyereséget kíván elérni (csak nyerhet, mert különben bele sem kezd az ügyletbe) Spekuláns: kockázatot vállalva sokat fog keresni vagy sokat fog bukni Határidős árfolyam Egy határidős ügylet számára a megállapodás időpontjában rögzített, de későbbi időpontra vonatkozó (irányadó) árfolyam. Az az ár, amely biztosítja, hogy a határidős vevő összességében ugyanakkora jelenértékű pénzáramlást

fizessen a termékért, mintha a terméket az azonnali (prompt) piacon vette volna. Határidős kamatláb A jövőbeni (hitel)ügyletek éves szinten kifejezett kamatlába a jelenben, amely előre rögzíthető. Esedékesség vagy lejárat napja Származékos ügyletek esetében az ügylet kötelezettségének teljesítési időpontját jelenti. Bróker:Olyan tőzsdeügynök, aki kizárólag bizományosként – jutalék ellenében tevékenykedik. Dealer :Olyan tőzsdeügynök, aki megbízás alapján és saját számlára is tevékenykedik. Baisse :A tőzsdén általános ár-, illetve árfolyamcsökkenés. Hausse :A tőzsdén általános ár-, illetve árfolyam emelkedés. 21 4. A vállalkozások finanszírozásának elvei és stratégiái, azok összefüggései Finanszírozási döntéseink során a vállalkozás rövid és hosszú távú pénzellátását tervezzük. Ennek során beszélhetünk 1) Finanszírozási (pénzügyi) politikáról és 2) Finanszírozási

stratégiáról. 1) Finanszírozási politika: A vállalkozás működése során a keletkező nyereségét kis mértékben fizeti ki osztalékként (5-10 %-át) és a megmaradó nyereséggel kiváltja az induláskor felvett hitelt. Például pénzügyi politikai elképzelés az, hogy 18 év múlva a vállalat hitel nélkül 1,5-szeres vagyonnal működik majd. 2) Finanszírozási stratégia: Óvatos -, Szolid -, Agresszív finanszírozási stratégia. Például úgy dönt a vállalkozás, hogy a befektetett eszközöket és a tartós forgóeszköz készletet Sajáttőkéből és hosszú lejáratú kötelezettségből finanszírozza. Az átmeneti forgóeszközökre hitelt vesz fel (Szolid finanszírozási stratégia) Finanszírozási taktikai lépés: Egy vállalkozás a hiteltörlesztését határidőre nem tudja visszafizetni, ezért megegyezik a Bankkal, hogy 1 napra kifizeti és újrafolyósítja a hitelt. A Szállítóktól néhány nap fizetési haladékot kér. A vállalkozások

eszközszükséglete meghatározza a tőkeszükségletét, ez a tőkeszükséglet kielégíthető tartós és rövid lejáratú forrásokkal. Finanszírozási elvek Illeszkedés elve: A pénzbevételek és kiadások (hiteltörlesztési kötelezettségek) megfelelő nagyságban és időben illeszkedjenek egymáshoz. Függetlenség elve: Ne kerüljön függőségi viszonyba a finanszírozóival. Gazdaságosság elve: Gazdaságosnak kell maradnia. Addig veszek fel hitelt, ameddig az a vállalkozásnak megéri. A finanszírozás költsége meg kell, hogy térüljön Csak olyan forrást használjon, ami nem veszélyezteti a vállalkozás működését. Likviditás elve: Mindig biztosítani kell a cég likviditását. Mindig legyen annyi forrás, hogy még fizetőképes legyen Finanszírozási stratégiák • Óvatos (konzervatív) finanszírozási stratégia: A váll az eszközeit igyekszik a saját tőkéjéből finanszírozni. Hitelt még az átmeneti finanszírozási igények esetén

sem vesz fel. • Szolid finanszírozási stratégia: A rövidtávon rendelkezésre álló eszközöket rövid lejáratú idegen tőkéből finanszírozza, a hosszú távon megtérülő befektetett eszközök finanszírozására hosszú lejáratú hitelt vesz föl illetve sajáttőkéből finanszíroz. • Agresszív finanszírozási stratégia: A vállalkozás az eszközeit (hosszú távon megtérülő eszközeit is) rövid lejáratú hitelből finanszírozza. 22 6. Finanszírozási források és azok összehasonlítása Finanszírozás: pénzellátás Célja: a vállalkozás likviditásának biztosítása Forrásai: - Saját (belső)a vállalkozás által kitermelt • Mérleg szerinti eredmény • Eszköz racionálás: elfekvő készlet értékesítése - Idegen (külső): melyet nem a vállalkozás termel ki • költséggel jár (hitel) • nem visel költséget (szállítók) • állami támogatás • jegyzett tőke emelés Finanszírozási források minősítése (+

nincs, - van) Megnevezés Saját tőke Tőkés társ Állami, EU-s támogatás Hitel Visszafizetési kötelezettség + + + - Beleszólás döntésbe + ± - 23 a Költség + + ± - 6. A hitel, annak folyósítása és kockázatai Az idegen tőke legjellemzőbb formája a hitel. Hitel: ideiglenesen átengedett pénzeszköz, melynek használatáért díjat kell fizetni. Ez a díj korábban a kamat volt, ma az ún. THM, azaz a kamat+a kezelési költség A hitelezés elvei a következők: 1. lejárat elve: meghatározott időn belül a hitelt vissza kell fizetni A hitel visszafizetésénél van egy ún. türelmi idő, amikor „csak” kamatot fizetünk; és van a törlesztési idő, amikor törlesztőrészletet és kamatot is fizetünk. Hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy a hitel visszafizetésénél nem csak a kamatra, hanem a törlesztőrészletre is számítanunk kell. A vállalkozás vagy ki tudja termelni a hitelt, vagy az eszközállománya fog csökkenni. 2. kamat elve:

a hitelért kamatot kell fizetni 3. fedezet elve: hitel csak fedezet mellett nyújtható • közvetlen fedezet: azon termékek és szolgáltatások ellenértéke, melyet a hitel segítségével állítunk elő. • közvetett fedezet: azon vagyontárgyak vagy harmadik személy által vállalt kötelezettségek, melyeket csak fizetési zavarok esetén érvényesítenek pl.: ingatlanfedezet, óvadék, bankgarancia stb. 4. gazdaságosság elve: hitelt csak gazdaságos tevékenységre folyósítanak A gazdaságosságot üzleti tervvel kell bizonyítani, amelyet árajánlatokkal és előszerződésekkel kell alátámasztani. A hiteltörlesztésnek alapvetően két fajtáját különböztethetjük meg. Az egyik az annuitásszerű hiteltörlesztés, a másik pedig a nem annuitásszerű törlesztés. Annuitásszerű törlesztés esetén a törlesztőrészlet minden évben ugyanolyan összegű, ezért ezt ki tudjuk számolni. Ennek a törlesztőösszegnek egyik része a kamat, másik része a

tőketörlesztés lesz. A kamatot a megmaradó tartozás után fizetjük A nem annuitásszerű törlesztés esetén a tőketörlesztés összegét határozzuk meg előre és a megmaradóra fizetjük a kamatot. Hitelkockázat A bankoknak az az alapvető kockázata, hogy a hiteladósok nem tudják visszafizetni a hitelt és a kamatokat lejáratkor, illetve egyáltalán nem fizetnek. Ezt a kockázatot hitelkockázatnak vagy a visszafizetés kockázatának hívjuk. A bankok előzetesen megpróbálják felmérni, hogy a hiteligénylők vissza tudják-e fizetni a hitelt és a kamatokat. Előfordul, hogy tévednek hitelképesség megítélésekor és ezért a hiteltevékenységük során veszteséget szenvednek. Ennek megelőzésére a bankoknak értékelő rendszereket kell készíteniük az adósminősítésre. A túlzottan koncentrált hitelezés, azaz egy hiteladós vagy egy adott szektor nagyarányú meghitelezése a bank bukásához vezethet. A hitel, mint kockázati tényező Eszköz

megtérülési ráta (EMR): 24 Adózott eredmény + átlagadókulcs arányában csökkentett kamat Összes tőke Egy évben a működtetett tőke hány %-a térül meg. Idegen tőke jövedelem elvonó hatása: tőkeköltségek / tőke T * idegen tőke jövedelem elvonó hatása ≤ EMR Maximális hitelarány meghatározása: saját tőke* idegen tőke költsége < módosított eszközmegtérülési ráta Ha a módosított eszközmegtérülési rátát elosztjuk az idegen tőke költségével (mindkettő együtthatós formában van), akkor megkapjuk, hogy maximálisan mennyi lehet az idegen tőke aránya. Ugyanis efelett az idegen tőke költsége már „feléli” az eredményt Idegen tőke jövedelem elvonó hatása: Fizetett tőkeköltség Idegen tőke átlagos állománya Maximális igénybe vehető idegen tőke (T) T T * idegen tőke jövedelem elvonó hatása ≤ EMR T ≤ EMR / idegen tőke jövedelem elvonó hatása 25 7. A vállalati tervezés és pénzügyi

tervezés elvei, tervezési munkával szemben támasztott követelmények Tervezés: az a munkafolyamat, amely során meghatározzuk az elérendő célokat, a célok eléréséhez szükséges eszközöket és létrehozzuk azok összhangját. A tervezésnél helyes elkülönítenünk annak: - formáit, munkafolyamatát - elemeit, területeit - időhorizontját. A tervezés formáját tekintve az alábbi csoportokat különböztetjük meg: 1) top down tervezés: a vállalkozási hierarchiában „felülről lefelé” haladó tervezés. Hátránya az igen erős centralizáció. 2) bottom up tervezés: amikor a munka a hierarchia alsó szintjein kezdődik és innét építkezik tovább a szervezetben 3) ellenáramú tervezés: az előbbi két módszert kombinációja. Itt általában először a felsőszintű vezetés kitűzi a fontosabb célokat, majd a hierarchia alárendelt elemei ezekből levezetik saját részcéljaikat, elkészítik részterveiket. Ezután koordinált módon

foglalják össze az alsóbb szintek teveit és alakítják ki az egész vállalkozás tervét. Időhorizont szerint készíthető: 1) stratégiai terv (hosszú távú, több évre előre tekintő terv, általában a felső szintű vezetők készítik) 2) operatív terv(alsóbb beosztottak készítik, rövid távú tervezést jelent) Pénzügyi terv készítése: - várható hiteligények nagyságrendjének, időtartamának kimunkálása(meghatározása) - átmenetileg jelentkező pénzügyi többletek hasznosítása végett készül - a terv az elérendő célok és hozzá kapcsolt eszközök meghatározása, azok összhangjának megteremtése - pénzügyi tervet a vállalkozás pénzügyi szerve készíti Pénzügyi terv elkészítésének szempontjai, a tervezéssel szemben támasztott igények: - gördülő tervezés igénye: a gazdálkodást egy folyamatként kell kezelni, mindig az elmúlt időszak tendenciáiból kell kiindulni és a konkrét számadatoknál az előző időszak

záró tétele megegyezik a következő időszak nyitó tételével - realitás elve: csak reális tervet szabad készíteni és a terv nem lehet laza vagy túlfeszített - következetesség vagy konzisztenciai igénye: ha a terv egy pontját megváltoztatom, meg kell változtatni az összes többit is (például: ha megemelem a termelést, emelnem kell a béreket is) - együttgondolkodás igénye(demokrácia igénye): tervezési munka során a különböző szakterületek irányítóinak együtt kell hogy dolgozzanak 26 - „terv mint torvény” : a tervet mindenkinek végre kell hajtani Tervek csoportosítása: a) intervallumát tekintve - rövid - közép - hosszú távú b) - célját tekintve termelési terv jövedelmezőségi terv pénzügyi tervek (státusz, likvid, cash-flow) A tervezési munka logikai sémája Tevékenység Feltételrendszer - Felvevő piac - alapanyag szükséglet munkaerő infrastruktúra természetföldrajzi adottságok gazdaságföldrajzi

adottságok 27 piac mérete jövedelmi viszonyok fogyasztói szokások (divat, vallás) versenytársak 8. Vállalkozás fogalma, célja, eszközrendszere Vállalkozás: gazdasági tevékenység céljából létrehozott szervezet. A vállalkozás tevékenysége során eszközöket alakít át, terméket, szolgáltatást értékesít, árbevételt ér el, kockázatot vállal és nyereségre törekszik. A vállalkozás gazdasági jellegű, nyereség és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében történő, piaci kereslet kielégítésére irányuló termelő v. szolgáltató tevékenység folytatása. Vállalkozási tevékenységet a vállalkozó végez. Vállalkozónak nevezzük azt a személyt, aki a saját nevében és kockázatára nyereség és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében gazdasági tevékenységet végez. Vállalatnak nevezzük azt a jogilag, pénzügyileg koordinált szervezetet, amelynek keretében a vállalkozási

tevékenység végbemegy. A vállalat olyan önállóan gazdálkodó szervezeti alapegység, amely hosszú távon nyereségnövelésre és tőkegyarapításra (növekedésre) törekszik, amiért kockázatot is vállal, és döntően áru-pénz kapcsolatban van a külső környezetével (fogyasztókkal, szállítókkal, pénzintézetekkel) valamint saját munkavállalóival. A vállalatnak megfelelő tőkéje kell, hogy legyen, megfelelő piacon kell, hogy végezze a rendszeres tevékenységét, a szervezet döntéseihez önállósággal bírjon. A vállalat és a vállalkozás elnevezés szinonimákként használhatók. Az előbbit (vállalat) általában, mint szervezet egységének a megjelölésére, míg az utóbbit (vállalkozás) a tevékenység, a célok elérésére való törekvést használjuk. A vállalat tevékenysége végzése során teljesíti küldetését: a társadalmi szükségletek kielégítésében való aktív részvételét saját céljaitól és érdekeitől

vezérelve, valamint a versenytársaitól sarkallva. Célja: Hosszú távú működőképességét fenntartsa, és ezáltal munkajövedelmet biztosítson az alkalmazottaknak, és tőkejövedelmet biztosítson a tulajdonosoknak. A vállalati célok és a vállalat küldetése egymástól elválaszthatatlanul összekapcsolódó mozzanatok. A célok csak úgy valósulhatnak meg, hogy a vállalat eleget tesz társadalmi küldetésének. A vállalatnak kettősen értelmezendő célja van: profitszerzés és gyarapítás, valamint a vállalati tőke növelése. A nyereség természetes és mindenekelőtti rendeltetése, hogy felhalmozódjék, és ezáltal tőkévé váljon, tőkeként működjön. A tőkegyarapodás ugyanakkor megalapozza a következő időszak nyereségnövekedését. Tehát e kétoldalú jelenség, mint összefüggő rendszer úgy jellemezhető tartalmilag, hogy a nyereségből képződik a tőke a megtakarításon és felhalmozódáson keresztül, a tőkéből pedig a

nyereség származik. 28 A vállalkozás céljának tárgyalásakor 3 fontos fogalmat kell megemlíteni:  általános cél: a gazdasági vállalkozásokra egységesen, általánosan vonatkozó átfogó cél.  küldetés: egy vállalat konkrét misszióját jelzi, amelyet betölt a gazdaságban. Ez egy arról szóló üzenet a belső érintettek és a környezet számára, hogy a vállalat milyen területen és hogyan érvényesíti majd a vállalkozási funkcióját.  stratégia: azokat a kiemelkedő fontosságú, hosszabb távra is kiható célokat, preferenciákat fogalmazza meg, melyek ahhoz szükségesek, hogy a vállalat megvalósítsa küldetését. A mai modern versenygazdaságokban a vállalati célok bonyolult célrendszert alkotnak: 1) Gazdasági célok: nyereség, profit, bevétel növekedés, kiadás csökkentés 2) Technikai célok: fejlettség, kutatások, gépek vásárlása, új termelési tapasztalatok megszerzése 3) Társadalmi célok: munkáltatás,

munkanélküliség csökkentése, olcsó munkaerő 4) Ökológiai célok: környezetbarát termékek gyártása, újrafelhasználás A vállalkozás eszközei és forrásai: A vállalat eszközei és érintettjei tulajdonképpen a termelési tényezők vállalaton belüli konkrét, működésbeli megnyilvánulásai. A vállalkozónak ahhoz, hogy tevékenyégét megkezdhesse, majd folytathassa, eszközökre, reáljavakra van szüksége. A reáljavakat a vállalkozó (a vállalat) az árupiacon vásárolja meg vagy maga állítja elő. Az eszközök részint anyagi, részint szellemi javak, ill. vagyoni értékű jogok Az eszközök egyrészt befektetett eszközök, másrészt forgóeszközök.  A befektetett eszközök tartósan (több, mint egy éven át) szolgálják közvetlenül vagy közvetve a gazdasági tevékenységet a vállalaton belül. Ezek az eszközök több termelési perióduson keresztül működőképes állapotban vannak. Három nagy csoportjuk különböztethető

meg: immateriális javak, tárgyi eszközök és befektetett pénzügyi eszközök.  A forgóeszközök viszont rövid ideig állnak a termelés szolgálatában. Általában egy termelési perióduson belül (egy évnél hamarabb) elhasználódnak. Ide tartoznak: pénzeszközök, értékpapírok, készletek, követelések. A vállalat személyi érintettjei azok, akik a vállalkozással lényeges, tartós és kölcsönös kapcsolatban állnak. Megkülönböztetünk belső és külső érintetteket  A belső érintettek a vállalaton belül fejtik ki tevékenységüket, a vállalat és saját céljaik megvalósítása érdekében. Tevékenységük együttese összekapcsolva biztosítja a vállalat zavartalan működését. Három csoportja: tulajdonosok, menedzserek, alkalmazottak  A külső érintettek a személyi kapcsolatot jelentik a vállalat és a környezete között. Ide tartoznak a fogyasztók, a versenytársak, a szállítók, az állami intézmények, bankok,

érdekképviseleti szervek. 29 A vállalkozás forrásai: Ahhoz, hogy a vállalkozó működését megkezdhesse, működésének zavartalanságát biztosítsa, tőkére van szüksége. A tőke mutatja meg, hogy mekkora és honnét származik az a vásárlóerő, amelynek birtokában a vállalkozó megszerzi a tevékenysége megkezdéséhez és folytatásához szükséges vagyont, továbbá, amely forrása a vállalkozás növekedésének. A vállalkozói tőke összetétele:  saját tőke: alapítói tőke, tárgyévi mérleg szerinti eredmény, tőketartalék, eredménytartalék  idegen tőke: hosszú lejáratú bankkölcsön, hosszú lejáratú kölcsönfelvétel kötvénykibocsátással, egyéb hosszú lejáratú hitelek; rövid lejáratú pénzhitel, rövid lejáratú kereskedelmi hitel, egyéb rövid lejáratú hitelek. A vállalkozói tőke meghatározó eleme a saját tőke. Saját tőke nélkül nincs vállalkozói tőke Az idegen tőke a saját tőkét egészíti ki

a vállalkozási tevékenységhez szükséges tőke mértékéig. A vállalkozási tevékenységet kizárólag idegen tőkére alapozni nem lehet. Nem feltétlenül szükségszerű a vállalkozási folyamat egészét saját tőkével finanszírozni. Adódhatnak olyan pénzpiaci helyzetek, amikor előnyösebb idegen tőkét igénybe venni, és a saját tőkét a vállalkozáson kívül gyümölcsöztetni. Szüksége lehet a vállalkozónak idegen tőkére olyan esetekben is, amikor van jó befektetési lehetősége, de nincs pénze, vagy amikor az esedékes fizetési kötelezettségének teljesítéséhez szükséges pénzzel nem rendelkezik. A saját tőke lejárat nélküli tőke, ezzel szemben az idegen tőke lejárattal bír. Ez azt jelenti, hogy az idegen tőkét vissza kell fizetni, és a hitelezőnek a szerződésben kikötött hiteldíj is jár. A fizetési kötelezettséget általában pénzben kell teljesíteni. A fizetési kötelezettség teljesítésének időtartama szerint

különbséget teszünk hosszú- és rövid lejáratú fizetési kötelezettség között. Az idegen tőkének (forrásoknak) rövid- és hosszú lejáratú fizetési kötelezettségekre bontása a vállalkozás likviditásának szempontjából meghatározó jellegű. A vállalkozások csoportosítása: Méret szerint:  mikrovállalkozások  kisvállalkozások  kis- és középvállalkozások  egyéb, a fenti kategóriákba nem tartozó vállalkozások Tevékenységi kör szerint:  Termelő vállalatok  Szolgáltató vállalatok Tulajdonlás alapján:  Egyéni vállalkozás  Társas vállalkozás 30 Vállalkozási formák:  egyéni vállalkozás  gazdasági társaság:  jogi személyiség nélküli (személyegyesítő) gazdasági társaság: Közkereseti Társaság, Betéti Társaság  jogi személyiségű (tőkeegyesítő) gazdasági társaság: Korlátolt Felelősségű Társaság, Részvénytársaság, Közös Vállalat  jogi

személyiséggel rendelkező kooperációs társaság Közkereseti Társaság: − alapíthatja belföldi és külföldi természetes személy, jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság − tagok felelőssége egyetemleges és korlátlan − nincs jogszabály által meghatározott minimális alaptőke Betéti Társaság: − Kell minimum 1 beltag és 1 kültag − Beltag: felelőssége korlátlan − Kültag: felelőssége a vagyoni betétje erejéig terjed ki − a vagyoni betét nagyságát társasági szerződésben határozzák meg − ha a kültag neve szerepel a cégnévben felelőssége korlátlan − nyereség, veszteség felosztása vagyoni betét arányában történik Korlátolt Felelősségű Társaság: − előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével alapítják − törzstőke min. 3 millió Ft − tagok felelőssége a társasági szerződésben meghatározott vagyoni szolgáltatás nyújtására, valamint

pótbefizetésre és mellékszolgáltatásra terjed ki. − 1 tag törzsbetétje min. 100 000 Ft üzletrész − cégbírósági bejegyzés Részvénytársaság: − előre meghatározott számú és névértékű részvényekből álló alaptőkével alapítható − a részvényes felelőssége a vagyoni hozzájárulása erejéig terjed − a részvényes nem követelheti vissza vagyoni hozzájárulását − osztalék Közös Vállalat: − üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása − tagjainak felelőssége együttes és kezesi, a vagyoni hozzájárulás arányában és nem annak erejéig terjed. Kezesi a felelősség, mert a tag addig megtagadhatja a teljesítést, amíg a vállalattól behajtható a követelés. 31 Gazdasági Társaságok megszűnése: Csődeljárás: Olyan nem peres eljárás, melynek célja a fizetési nehézségekkel küzdő gazdálkodó szervezet fizetőképességének helyreállítása v. megőrzése Az adós hitelezőitől fizetési

haladékot kér és csődegyezség megkötésére tesz kísérletet. Akkor eredményes, ha a csődegyezség létrejön A csődeljárás menete: − a gazd. szervezet benyújtja a bírósághoz a csődeljárás lefolytatását tartalmazó kérelmet, saját elhatározás alapján − fizetési haladék kérés, moratórium (max. 90 nap + 60 nap hosszabbítás) − egyezségi tárgyalások (hitelezői választmány és vagyonfelügyelő meghívásával) Felszámolási eljárás: Olyan nem peres eljárás, amely során a fizetésképtelen gazdálkodó szervezet vagyonából a lehetséges mértékben a hitelezői követeléseket kielégíti és a gazdálkodó szervezet jogutód nélkül megszűnik. Az eljárást kezdeményezheti az adós, a hitelező, ill. a végelszámoló is Felszámolót a bíróság nevezi ki, ő végzi ezután a legfontosabb feladatokat. Végelszámolás: Olyan eljárás, amely során a nem fizetésképtelen gazdálkodó szervezet a jogutód nélküli megszűnését

elhatározva a hitelezőit kielégíti. A végelszámolást a Cégbíróság folytatja le Amennyiben a végelszámolási eljárás során kiderül, hogy a gazdálkodó szervezet vagyona nem elegendő az összes hitelező igényének kielégítésére, akkor a végelszámolás megszűnik és felszámolást kell végrehajtani, kezdeményezni. A végelszámolási eljárás megindításakor végelszámolót jelölnek ki. 32 9. A pénzügyi döntések tartalma, típusai, célja rövid és hosszútávon Döntés: mindenkor lehetséges alternatívák közötti választás Döntés célja: az optimális helyzet megteremtése Vállalati gazdálkodási döntések célja: a vállalkozás vagyonának folyamatos gyarapítása, piaci stabilitás megőrzése, a válsághelyzetek elkerülése. A pénzügyi döntéseket mindenkor megfelelő döntés-előkészítést követően kell meghozni. Attól függően, hogy milyen jellegű a pénzügyi döntés, más döntés-előkészítést igényel.

Időtávot tekintve: - Rövid távú pénzügyi döntés: a folyó termelés finanszírozását szolgálja, illetve a nyereséges gazdálkodást. A döntés előkészítése éves tervek segítségével történik Főbb információ bázisai: • külső: statisztikai hivatalok, munkaügyi központok, kamarák adatai, cégbíróság • belső: számviteli adatok, szerződések, belső elemzések - Hosszú távú pénzügyi döntések: a befektetési döntések, melyek előkészítése más jellegű elemzéseket igényelnek Megalapozásának számítási módozatai: • Befektetés gazdaságossági számítások • Megtérülési mutatók • Pénz időérték mutatók 33 10. A pénz időértéke és az azzal kapcsolatos számítások A pénz időértéke: többet ér ma egy forint, mint holnap. A mai pénzösszeg azért értékesebb, mint egy későbbi időpontban esedékes, mert befektethető és ezáltal jövedelemre (kamatra, osztalékra, árfolyamnyereségre stb) tehetünk

szert. Ha viszont különböző időpontokban esedékes pénzösszegek nem egyenértékűek, akkor az eltérő időpontokból származó pénzösszegeket (bevételeket, kiadásokat, pénzáramokat) nem lenne helyes közvetlenül összehasonlítani vagy összegezni. Ezeket a pénzösszegeket egy megfelelő kamatláb segítségével azonos időpontra vonatkoztathatjuk, számíthatjuk át. Itt a kamatlábat adottnak tekintjük. A pénz időértékének számítása azokat az eljárásokat jelenti, amelyek során meghatározzuk egy adott időpontbeli pénzösszegnek „r” kamatlábat feltételezve egy másik időpontra számított értékét. Attól függően, hogy az idő egyenesen milyen irányba (a jelentől a jövő felé, vagy a jövőből a jelenbe) haladunk beszélünk jövőérték, vagy jelenérték számításról. 1. Jövőérték számítás: A jövőérték számítás a mai (jelenbeli) pénzösszeg valamely jövőbeli időpontra vonatkozó értékének a meghatározását

jelenti. A jövőérték számítás a kamatszámítás módszerén alapul A befektetett pénz, a kezdő tőke időegység alatti tőkenövekményét kamatnak nevezzük. A kamat a pénz időértékét méri pénzösszegben kifejezve. A kezdő tőke százalékban kifejezett éves növekménye a névleges kamatláb. A kamat elszámolási időtartam hossza a kamatperiódus FV= C 0 *(1+r) 1+r: azt fejezi ki, hogy a jövőbeli érték hányszorosa az egységnyi mai pénzösszegnek. Egyszerű kamatozás: Egyszerű kamatozás esetén minden periódusban csak a kezdő befektetés kamatozik. Mivel a korábbi periódusokra kapott kamatok nem kerülnek újra befektetésre, így a lekötés időtartama alatt a vagyonunk lineárisan (periódusonként azonos összeggel) nő. FV= C 0 *(1+r) Kamatos kamatozás: A kamatos kamatozás azt jelenti, hogy minden korábbi időszakban kapott kamat befektetésre kerül (hozzáadják a kezdeti befektetéshez, azaz tőkésítik) és ez a következő időszakban

többletkamatot eredményez. Így a lekötött időtartam alatt pénzünk exponenciálisan (periódusonként azonos ütemben) nő. FV n = C 0 (1+r)n vagy FV n = PV(1+r)n FV n : a mai pénzösszeg jövőértéke az n-edik évben C 0 = PV : mai (jelenbeli) pénzösszeg n : a periódusok (évek) száma r : évi kamatláb 34 Bármely adott mai pénzösszeg jövőbeli értékét két tényező határozza meg: a kamatláb nagysága és a kamatfizetési periódusok száma. Egy kezdő pénzösszeg jövőbeli értéke annál nagyobb minél magasabb a kamatláb és minél hosszabb ideig kamatozik. Kamatos kamatozás esetén a jövőbeli érték az idő előrehaladtával egyre gyorsabban növekszik. Ennek oka, hogy a tőke összege, amely után a kamatot fizetik időben folyamatosan nő. 2. Jelenérték számítás: A legtöbb befektetés gyümölcse csak hosszabb idő alatt érik be, a hozamok a befektetést követő években jelentkeznek, így a befektetőt elsősorban az érdekli, hogy

a jövőbeli hozamok értéke nagyobb lesz-e, mint a befektetés érdekében „ma” kifizetett pénzösszeg. Az ilyen típusú problémák megoldása a jelenérték számítással történik. A jelenérték számítás tehát a jövőben esedékes pénzösszegek jelen időpontra vonatkozó értékének meghatározását jelenti. A jelenérték nagysága attól a kamatlábtól (megtérülési vagy hozamrátától) függ, ami a hasonló befektetéseken a figyelembe vett időszak alatt elérhető. PV=C 1* (1/(1+r)n) Az 1/(1+r) a kamattényező reciproka, amit diszkonttényezőnek, diszkontfaktornak is nevezünk. A diszkonttényező azt fejezi ki, hogy a jelenérték hányszorosa valamely jövőbeli időpontban esedékes egységnyi pénzösszegnek. Mivel a jövőbeli pénzösszegek kevesebbet érnek, ezért le kell értékelni azokat ahhoz, hogy a mai egyenértéküket, azaz jelenértéküket megkapjuk. A jelenérték számítás a diszkontálás módszerén alapul, ami a

kamatszámítással ellentétes irányú művelet. A diszkontálásnál használatos kamatlábat diszkontrátának nevezik. A befektetések hozama általában nem egyetlen évben képződik, hanem több éven keresztül. A hosszabb időtartam alatt várható jövőbeni pénzösszegek együttes jelenértékét általános alakban a következők szerint írhatjuk fel: PV=∑C t /(1+r)t Arra a kérdésre, hogy megéri-e ma befektetni az adott üzletbe, akkor tudunk válaszolni, ha összevetjük a befektetett összeget a befektetés révén képződő jövedelmek jelenértékével. Különbségük a nettó jelenérték. Kiszámítása a következő összefüggés alapján történik: NPV=-C 0 +C t /(1+r)t A kezdődő tőkebefektetés pénzkiadást jelent, ezért negatív az előjele. Ha a befektetés nyereséges, akkor a jövedelmek, pénzbevételek keletkeznek, amelyek előjele pozitív. (diszkontláb d=r/(1+r), kamatláb r =d/(1+d) 35 3. Kamatozási periódusok és az effektív

kamatláb A mindennapi életben gyakran találkozunk olyan befektetésekkel, pénzügyi konstrukciókkal, amelyeknél a kamatozási periódus 1 évnél rövidebb. Pl egyes bankok negyedévi, havi esetleg napi kamatjóváírást alkalmaznak, vagy egyes kötvénykibocsátások nem évente egy alkalommal, hanem félévente vagy negyedévente fizetnek kamatot. Ha a kamatozási periódus 1 évnél rövidebb, a jövőbeli érték általános alakja „n” évben, amikor a kamatfizetés évente „m” alkalommal történik: FV=C 0* (1+i/m)mxn Az n-edik év végén esedékes pénzösszeg jelenértéke „i” kinyilvánított kamatláb és évi „m” kamatfizetés esetén a következő: PV=C t /(1+i/m)m*n Ha a kamatfizetési (tőkésítési) periódusok száma (m) a végtelenhez közelít (a kamatfizetési intervallum végtelenül kicsivé válik), eljutunk az ún. folytonos kamatozáshoz Folytonos kamatozást feltételezve a jövőbeli érték: FV n = PV * ern Az eltérő tőkésítési

intervallumok miatt nehéz összehasonlítani különböző befektetések hozamát csak a kinyilvánított vagy a jegyzett kamatlábak alapján. Az ilyen típusú problémák megoldása érdekében a pénzügyekben különbséget tesznek a kinyilvánított (jegyzett) kamatláb és a tényleges (effektív) kamatláb között. Az effektív kamatláb segítségével a különböző hosszúságú kamatperiódusokat „egységesítjük”, egy évesre számítjuk át a következők szerint: r eff = (1+i/m)m – 1 Az effektív kamatláb az a kamatláb (hozamráta), amelyet bármely jegyzett kamatláb évenkénti tőkésítéssel eredményezne. Egyenértékesként is értelmezhetjük A periódusonkénti kamatlábak az effektív kamatlábból az alábbiak szerint határozhatjuk meg: i m = (1+r eff )1/m – 1 i m : a periódusonkénti kamatláb Az effektív kamatláb ellentétben a jegyzett kamatlábbal, a ténylegesen megkeresett hozamot vagy a ténylegesen fizetendő kamatot mutatja, ezért a

pénzügyi döntéseknél ez tekinthető relevánsnak. A jelenérték és a jövőérték közötti kapcsolatból következően a kamatfizetések gyakorisága a jelenértékre is hatással van. Átlagosan az n-edik év végén esedékes pénzösszeg jelenértéke „i” kinyilvánított kamatláb és évi „m” kamatfizetés esetén a következő: PV = FV n / [(1+i/m)m*n] A jelenérték és a jövőérték közötti alap összefüggés: PV = FV * [1/(1+r)n] Az összefüggésben szereplő bármely három adat ismeretében kiszámítható a negyedik adat. r = n√FV/PV – 1 n = (logFV – logPV) / log(1+r) log: a tízes alapú logaritmust jelöli 36 4. Annuitás: A meghatározott ideig esedékes, periódusonként egyenlő nagyságú pénzáramlás sorozatot annuitásnak nevezzük. Az annuitásoknak azt a típusát, ahol a pénzáramlások a periódusok végén jelentkeznek, szokásos annuitásnak nevezzük. Ha a pénzáramlások a periódusok elején várhatóak, akkor

azt esedékes annuitásnak nevezzük. Szokásos annuitások jövőértéke Az annuitások jövőértékének számítása olyan típusú kérdésekre ad választ, hogy ha x összeget befektetünk minden év végén n perióduson keresztül, és ha a befektetésünk évi r % hozamot biztosít, mekkora összeggel rendelkezünk az n-edik év végén? Az annuitások jövőértékének számítása megfelelő táblázat segítségével lerövidíthető. A táblázat adatai n perióduson keresztül esedékes egységnyi pénzösszegek r kamatláb melletti együttes jövőbeli értékét az ún. annuitástényezőket tartalmazzák (3sz táblázat) Az annuitás tényezők matematikai képlete: FVIFA r,n = [(1+r)n – 1] / r A táblázat segítségével bármilyen konkrét összegű annuitás jövőbeli értéke egyetlen szorzási művelettel meghatározható a következő formula szerint: FVAN n = AN * FVIFA r,n Ahol FVAN n : annuitás jövőértéke AN : periódusonkénti pénzáram FVIFA r,n

: annuitástényező Az annuitástényezők olyan problémák megoldására is felhasználhatók, amikor azt szeretnénk tudni, mekkora pénzösszeget kell minden évben befektetni ahhoz, hogy egy bizonyos idő múlva meghatározott pénzösszeggel rendelkezzünk. Esedékes annuitások jövőértéke Az esedékes annuitástényezők a szokásos annuitástényezők módosításával is meghatározhatók a következők szerint: FVIFAD r,n = FVIFA r,n+1 -1 Az annuitások jelenértéke A szokásos annuitások jelenértéke (PVAN) az n éven át esedékes, periódusonként egyenlő nagyságú pénzáramlások sorozatának jelenértéke. A 4.sz táblázat adatai n éven át esedékes egységnyi pénzösszeg r kamatláb melletti együttes jelenértékét, az ún. annuitás diszkonttényezőket tartalmazza Az annuitás diszkonttényezők matematikai képlete: 1-[1/(1+r)n] PVIFA r,n = r Az annuitás diszkonttényezőket használhatjuk olyan problémák megoldásánál is, amikor azt szeretnénk

tudni, mekkora jövőbeli pénzáramok (annuitások) fedeznének adott megtérülési ráta mellett egy mai tőkebefektetést, vagy mekkora törlesztő részletek biztosítják egy felvett hitel visszafizetését stb. 37 Esedékes annuitások jelenértéke Az esedékes annuitások jelenértékének diszkonttényezőit módosítani kell. PVIFAD r,n = PVIFA r,n-1 + 1 kiszámításához a 4.sz táblázat annuitás A kamatozási periódusok hatása az annuitások jelen- és jövőértékére A szokásos jelenérték képlet módosított változata: PVAN = AN * PVIFA r/m,mn Bevételek esetén a gyakoribb pénzáramok a kedvezőbbek, kifizetések esetén pedig fordított a helyzet, az a kedvező, ha minél ritkábban esedékesek a pénzáramok. 5. Örökjáradék A mindennapi életben olyan pénzügyi eszközökkel is találkozhatunk, amelyek a befektetőknek periódusonként (évente) azonos nagyságú fix jövedelmet (bevételt) ígérnek lényegében az idők végtelenjéig.

Pl:lejárat nélküli kötvények kamata, elsőbbségi részvények osztaléka, biztosítótól származó életjáradék. A periódusonként egyenlő nagyságú, végtelen számú pénzösszegek sorozatát örökjáradéknak (perpetuity) nevezzük. PV perp = ∑ [C/(1+r)t] PV = C / r Növekvő örökjáradék Az előzőek során évi fix nagyságú pénzösszegeket feltételeztünk. A pénzügyek területén azonban vannak olyan esetek, amikor nem fix, hanem inkább periódusonként növekvő pénzösszegek tekinthetők reálisnak. PV = C 1 / (r-g) Az évente egyenlő ütemben növekvő pénzáramok végtelen sorozatát növekvő örökjáradéknak nevezzük. A mindennapi életben olyan pénzügyi eszközökkel is találkozhatunk, amelyek a befektetőknek periódusonként azonos nagyságú fix jövedelmet ígérnek lényegében az idők végtelenjéig. Ide sorolható pl. a lejárat nélküli kötvények kamata, az elsőbbségi részvények osztaléka, a biztosítóktól származó

életjáradék stb. A periódusonként egyenlő nagyságú, végtelen számú pénzösszegek sorozatát örökjáradéknak nevezzük. Az örökjáradék felfogható úgy is, mint egy végtelen annuitás PV=∑C/(1+r)t vagy PV=C/r 38 11. A vállalkozás pénzügyi szervezetének helye, szerepe, funkciói A pénzkezelés szabályozása. A vállalkozásnál zajló reál folyamatok előbb vagy utóbb pénzügyi folyamatokként is megjelennek. A vállalkozás pénzügyi folyamatai a vállalkozás pénzügyi tevékenysége A vállalkozás pénzügyi folyamatait a pénzügyi szervezet látja el. Nagyvállalati rendszerben: igazgató gazdasági vezető pénzügyi részleg vezető Kis vállalatok esetében: nincs külön pénzügyi-számviteli részleg, ezt a tevékenységet szakvállalkozásokra bízzák (könyvelőiroda) Vállalkozás pénzügyi szervezetének feladatai: • • • • • • • Elkészíti a vállalkozás pénzügy politikáját, stratégiáját és

taktikáját. a. pénzügy politikai elképzelésnek tekinthetjük azt, hogy létrehozunk egy vállalkozást 5 évre, hitelt veszünk fel és ezt vissza is fizetjük. b. stratégia például az, hogy egy beinduló vállalat esetében felkeressük az összes szállító partnert, eddig kézpénzben fizetett a vállalat, de most 15 napos haladékot szeretne kapni. c. taktikai: a vállalkozásnak dec 15-én hitel lejárata van Taktikai lépés, hogy novemberben a szállítóktól haladékot kér. A hitelt visszafizeti, majd kér egy új hitelt, amiből kifizeti a szállítót. Pénzügyi tervek elkészítése és azok megvalósulásának figyelemmel kisérése, szükség esetén beavatkozik Felméri a pénzügyi feszültségeket és gondoskodik azok feloldásáról Bonyolítja az adókapcsolatokat Bonyolítja a pénzforgalmat Vagyonvédelmi tevékenységet lát el Számla ellenőrzés Pénzügyi tervek elkészítésével kapcsolatos igények: Terv: Az elérendő célok és hozzákapcsolt

eszközök meghatározás és azok összhangjának megteremtése. Támasztott igények: • • • • • Gördülő tervezés igénye. A gazdálkodást egy folyamatként kell kezelni, mindig az elmúlt időszak tendenciáiból kell kiindulni. Konkrét számadatoknál az előző időszak záró tétele megegyezik a következő időszak nyitó tételeivel, ami azt jelenti, hogy folytatás, következtetés elve érvényesül Realitás elve. Csak reális tervet szabad készíteni A terv nem lehet laza vagy túlfeszített Következetesség vagy konzisztencia igénye. Ha a terv egy pontját megváltoztatjuk, akkor meg kell változtatnia többit is. Együtt gondolkodás igénye. A tervezési munka során együtt kell gondolkodniuk a különböző szakterület irányítóinak. Terv, mint „törvény”. A tervet mindenkinek végre kell hajtani 39 Egyéb feladatai: • • • • • • • Bonyolítja a pénzforgalmat. Bonyolítja az adókapcsolatokat. Vagyonvédelmi feladatokat

lát el. Számlaszerelés. Az áru átvételét igazoló papírokat a számlához csatolják Számlaigazoltatás funkciója. A munka megfelelő minőségi ellátásának ellenőrzése Vagyonvédelmi funkció. Vizsgálja, hogy a szerződésben szereplő árakat alkalmazták-e Elkészíti a házipénztár és a pénzkezelési szabályzatok, és figyelemmel kíséri annak betartását. Pénzkezelés rendje: • Ki jogosult rendelkezni a bankszámla és a készpénz felett • Mekkora a pénztári keretösszeg • Pénztár technikai feltételei • Pénz szállításának szabályai • Pénztárban tárolható eszközök • Pénztárban használatos bizonylatok leírása • Pénztár zárás rendje • Előlegek kiadásának, elszámolásának, nyilvántartásának rendje 40 12. A kockázat fogalma, mérése Egyedi eszközök és a portfolió kockázata Portfolió elemzés A modern pü-i elméletek szerint bármely eszköz piaci értéke nemcsak a belőle származó cash flow-k

nagyságától, hanem azok időbeli alakulásától és kockázatától is függ. Ezért a pénzügyi döntések során- amelyek célja a vállalat piaci értékének maximalizálása- az időtényezőt és kockázatot egyaránt figyelembe kell venni. A döntések során nem a kockázat kerülése a cél, hanem az hogy a menedzsment felbecsülje a kockázat nagyságát, és a kockázat vállalásáért megfelelő kompenzációról gondoskodjon. A kompenzáció azért szükséges, mert a racionális befektetők kockázat kerülők, azaz ha minden feltétel azonos, akkor előnyben részesítik a kisebb kockázatot a nagyobbal szemben. A kockázat figyelembe vételével fejezhető ki az a lényeges pénzügyi elv, hogy egységnyi biztos pénzösszeg értékesebb, mint egységnyi kockázatos pénzösszeg. A kockázat fogalma és mérése A tőkepiacok története, a különböző pénzügyi befektetések múltbeli hozamai alapján megfogalmazhatunk néhány fontos megállapítást. A

legfontosabb tanulság, hogy hosszabb időszakot tekintve a kockázat vállalásáért jutalom, kockázati prémium jár. A másik tanulság, hogy minél kockázatosabb a befektetés, annál nagyobb a kockázati prémium. A kockázat annak a lehetősége, hogy egy befektetés jövőbeli tényleges hozamai eltérnek a tervezett hozamtól. A kockázatos befektetések jövőbeli hozamai valószínűségi fogalmakkal írhatók le. Valószínűségen egy konkrét esemény bekövetkezésének esélyét értjük. A lehetetlen események bejkövetkezését nullával (0), a biztos események bekövetkezését eggyel (1) jelöljük, így valamely lehetséges esemény bekövetkezésének a kettő közé kell esni. A valószínűségek objektív és szubjektív módon határozhatók meg. Az objektív meghatározás hasonló események múltbeli kimenetelein alapul, a szubjektív meghatározás pedig arra épül, mi a véleménye valakinek, valakiknek egy adott esemény bekövetkezésének

valószínűségéről. (pl: elemzőknek, szakértőknek) A kockázat fajtái o Vállalaton kívül megjelenő kockázat  Politikai kockázat: Eredhet belföldről és külföldről. A belföldi kockázat legtöbb esetben a kormányváltásból, míg a külföldi kockázat a háborúkból, harcokból és a külpolitikai problémákból ered.  Természeti tényezőkben rejlő kockázat: Ez a kockázati tényező minden olyan ágazatban megjelenik, mely valamilyen szinten kapcsolódik és/vagy épül a természetre. Ilyen pl: mezőgazdaság, idegenforgalom  Piaci kockázat: - Konkurencia, versenytársak - Technikai fejlődés o Belső kockázati elemek  Menedzsment: - Szakértelem hiánya - Érdekeltség hiánya - Ellenérdekeltség  Alultőkésítettség - Szakértelem hiánya - Nem vesznek tudomást a kockázatról 41  Jövedelmezőség hiányának kockázata - Nem tudnak megtervezni - Veszteség ellenére elindították - Piaci kockázat Értékpapírok

kockázatahozamkockázat ( CAMP modell) CAMP: a tőkejavak árazási modellje, mely szerint adott eszköz várható hozama egyenlő a kockázatmentes hozam és a piaci kockázati prémiumnak az eszköz bétájával alkotott szorzata összegével. Minél jobban idegenkednek a befektetők a kockázattól, annál nagyobb lesz a kockázat vállalásért megkövetelt hozam. CAMP: r j = r f + β * (r m -r j ) ri várható hozam rf kockázatmentes hozam β i = i értékpapír piaci kockázatának mérőszáma, az eszköz bétája = rm piaci portfolió várható hozama rm rf = kockázati prémium Pl.: = rf 8%, = βi 0, 95, rm = 10 % r i = r f + β i * ( r m - r f) = 8 + 0,95 (10-8) = 9,9 Az értékpapírok hozamszintje bizonytalan. Az adott hozam elérése körüli bizonytalanság annál nagyobb, minél nagyobb az értékpapír hozamainak szórása. A szórásból megállapítható, az egyes hozamok keletkezésének valószínűsége. Egyedi eszközök hozama és kockázata E( r) =∑p i r i

ahol: E ( =r) várható hozam = r i az i-edik lehetséges hozam = p i az i-edik hozam valószínűsége Szórás alkalmas mérőszám a befektetésekkel kapcsolatos kockázat nagyságának jelzésére. Minél nagyobb a szórás, annál változékonyabb a befektetés hozamai, és kockázatosabb a befektetetés. σ=√( ∑ p i ( r i ri ) A portfólió hozama és kockázata A portfólió a modern pénzügyek egyik kulcsfogalma. Tágabb értelembenm a portfolió vagyonösszetételt jelent, azoknak a befektetéseknek , például ingatlanoknak, értékpapíroknak, devizáknak az együttesét, amely valamely cég vagy magánszemély tulajdonában van. A vállalatok mérlegének eszköz oldalát a vállalatok portfóliójának is nevezhetjük. Szűkebb értelemben a portfólió bizonyos eszközök vagy eszköz-csoportok együttesének jelölésére használják. A befektetők azért vásárolnak eltérő kockázat-hozam jellemzővel bíró eszközöket, hogy csökkentsék a kockázatukat:

diverzifikálják a befktetéseiket. A befektetők a portfóliók egészének hozamára és kockázatára is kíváncsiak, nemcsak a benne lévő egyes eszközökére. 42 A portfólió hozama Amikor két vagy több részvényből alakítunk ki portfóliót, akkor a portfólió várható hozama a portfóliót alkotó értékpapírok várható hozamának súlyozott számtani átlaga, ahol súlyként az egyes értékpapírok portfólión belüli aránya szerepel. Általános alakban: Rp= ∑ xi * ri Egyedi és piaci kockázat Az egyedi kockázatot olyan események, tényezők, faktorok idézik elő, amelyek csak egy adott vállalatra, esetleg ágazatra vannak hatással, csak számukra jelentenek veszélyt. Ilyen tényezők például a menedzsment képességei és döntései, a nyersanyagok elérhetősége, a sztrájkok, az időjárás, a külföldi konkurencia hatása, a céget érintő környeztevédelmi előírások stb. a kockázatnak ezt a típusátvagy nem szisztematikus

kockázatnak is nevezik még. A kockázatnak azt a részét, amely a befektetések gondos megválogatásával sem lehet kiküszöbölni, piaci kockázatnak vagy szisztematikus kockázatnak nevezik. A szisztematikus kockázat olyan tényezőknek tulajdonítható, amelyek a gazdaság egészét érintik, többé-kevésbé minden vállalat tevékenységére hatással van. Portfólió elemzés A portfólió diverzifikálásának kulcsa nem egyszerűen a portfóliót alkotó részvények számának növelése, hanem a részvények hozamai közötti korreláció ismerete. A portfóliók összeállításáéhoz három változót kell ismerni: - az értékpapírok várható hozamát - a hozamok szórását - a hozamok közötti korrelációt Markowitz felismerte, hogy már akár két értékpapírból is végtelen számú portfólió állítható össze, a papírok portfólión belüli súlyának változásával. o A hatékony portfólió tétele A hatékony portfólió tétele azt fogalmazza

meg, hogy egy befektető a portfóliónak abból a halmazából kell, hogy kiválassza a számára optimális portfóliót amely: - a kockázat adott szintjén a legnagyobb várható hozamot biztosítja, vagy - a várható hozam adott szintjén a legkisebb kockázatért kínálja. A portfóliónak az a halmaza tekinthető hatékony portfóliónak, amely ennek a két feltételnek megfelel. o Az optimális portfólió kiválasztása A hatékony portfólió halmaza is vételen számú kombinációt tartalmaz. A hatékony portfóliók halmaza mindegyike különböző kockázatot tartalmaz. Az optimális portfólió befektetőnként változik. A befektetők számára a legvonzóbb portfólió kiválasztásdásban a közömbösségi görbe nyújt segítséget. A közömbösségi görbék minden pontja a kockázat és a hozam más-más kombinációját testesíti meg. A befektető számára az optimális portfólió kiválasztása úgy történik, hogy a közömbösségi görbéket

összeillesztjük a hatékony portfóliók halmazával és megkeressük azt a pontot , ahol a közömbösségi görbe éppen érinti a halmazt. 43 Kockázatmentes eszközök Azok a befektetések, amelyek hozama teljes bizonyossággal ismert, kockázatmentesnek tekinthető. Mivel a kockázatmentes eszközök hozama körül nincs bizonytalanság , így ezek szórása=0. az értékpapírok közül csak olyanok lehetnek kockázatmentesek amelyek fix hozamúak. (Pl kincstárjegy) 44 13. Tőkepiaci árfolyamok modellje, tőkepiaci egyenes A tőkepiaci árfolyamok modellje Ez a modell azt írja le, hogy hogyan értékelődnek (árazódnak) az eszközök, hogyan határozódnak meg az értékpapírok árfolyamai. A modell azon a feltételezésen alapul, hogy bármely eszköztől elvárható hozam összefüggésbe hozható az eszköz kockázatának egy bizonyos részével (amit bétával jelölnek). Az elvárt hozam és a béta (β) közötti kapcsolatot egzakt módon a tőkepiaci

árfolyamok modellje (vagy más fordításban a tőkejavak árazási modellje), Capital Asset Pricing Model (CAPM) írja le részletesen. Mint a modellek általában, a CAPM is bizonyos feltételezésekkel él a környezetet illetően, ami szükségszerűen egyszerűsítésekkel jár. A modell feltételezései: - A befektetők a portfoliók várható hozamát és szórását egy periódusra becsülik. - A befektetők kockázatkerülők (két, egyébként azonos befektetés közül azt választják, amelyiknek kisebb a kockázata). - Bármely egyedi eszköz korlátlanul osztható. Ez azt jelenti, hogy a befektető tetszőleges mennyiséget vásárolhat belőle. - Létezik egy olyan kockázatmentes kamatláb, amely mellett bárki kölcsönt nyújthat és kölcsönt vehet fel. - A kockázatmentes kamatláb minden befektető számára azonos. - Az adók és tranzakciós költségek lényegtelenek. - Az információk szabadon és gyorsan elérhetők minden befektető számára. A

befektetők várakozásai homogének, ami azt jelenti, hogy azonosan ítélik meg az értékpapírok várható hozamát, szórását és az értékpapírok közötti kovarianciát. Mindenki ugyanazokkal az információkkal rendelkezik, és mindenki azonosan ítéli meg az értékpapírokkal kapcsolatos kilátásokat. Az értékpapírpiacok tökéletesek, a befektetéseknek semmiféle akadálya nincs. Mi történik az értékpapírok árfolyamával, ha mindenki hasonló módon fektet be? A tőkepiaci egyenes (CML) Szeparációs tétel A befektetők munkája két, jól elkülöníthető szakaszból áll. Először meg kell találniuk a kockázatos eszközök legjobb kombinációját, a legjobb portfoliót. Másodszor, el kell dönteniük, ezt a portfoliót hitelnyújtással vagy hitelfelvétellel kombinálják-e, hogy a számukra kívánatos, kockázat-hozam szintet elérjék. Kockázatos eszközök legjobb kombinációja: Mivel a befektetők azonos információkkal rendelkeznek, és

hasonlóan ítélik meg az értékpapírok várható hozamát, szórását, és a papírok közötti kovarianciát, így nem meglepő, hogy a kockázatos eszközök legjobb kombinációja mindenki számára azonos lesz. Ez az érintő portfolió, amit a példánkban T portfolió reprezentált. A hatékony portfoliók készlete (ami egy egyenesen helyezkedik el), valamennyi befektető számára azonos, mivel csupán az érintő portfolió és a kockázatmentes kamatláb különböző kombinációiból áll. Annak, hogy a 45 befektetők különböző portfoliókat fognak választani egyedüli magyarázata, hogy eltérő a kockázathoz való viszonyuk. Miközben a választott portfoliók különbözőek, mindegyik befektető a kockázatos papírok azonos kombinációját (T portfoliót) választja. Másként fogalmazva, minden befektető a kockázatos értékpapírok között azonos relatív arányban osztja szét a pénzét, majd ezt kiegészíti hitelnyújtással vagy

hitelfelvétellel annak érdekében, hogy a kockázat és hozam személy szerint preferált kombinációját elérje. A modellnek ez a sajátossága az ún. szeparációs tételen alapul A tétel szerint a kockázatos eszközök legjobb kombinációja meghatározható egy befektető számára anélkül, hogy bármit tudnánk a befektető kockázatra és hozamra vonatkozó preferenciáiról. A piaci portfolió Egyensúly esetén minden értékpapírnak szerepelnie kell az érintő portfolióban. Minden befektető portfoliójának kockázatos része független a befektető kockázat-hozam preferenciájától. Ha tehát minden befektető T portfoliót vásárol, és T portfolió nem tartalmaz befektetést minden értékpapírba, akkor azokba a papírokba, amelyek részaránya T portfolióban zérus, senki sem fektet be. Ez azt jelenti, hogy az ilyen papírok árfolyamának esni kellene, ezáltal a várható hozamuk addig emelkedne, amíg ismét kívánatossá válnának a befektetők

számára, és T portfolió részét képeznék. A piaci portfolió az összes értékpapírt magában foglalja, amelyben minden egyes értékpapír részaránya megegyezik az értékpapír relatív piaci értékével. Bármely értékpapír relatív piaci értéke az értékpapír együttes piaci értékének és az összes értékpapír együttes piaci értékének a hányadosa. Bármely társaság részvényeinek együttes piaci értéke a részvény aktuális piaci árfolyama és a forgalomban lévő részvények számának szorzataként határozható meg. A hatékony portfoliók készlete nem más, mint a piaci portfolióba való befektetés, összekapcsolva a hitelnyújtás vagy hitelfelvétel megkívánt összegével. Az érintő portfoliót piaci portfoliónak nevezik és T helyett M-mel jelölik. Elméletileg a piaci portfolió nemcsak részvényekből áll, hanem olyan befektetésekből is, mint pl.: kötvények, elsőbbségi részvények, ingatlanok stb A gyakorlatban a

piaci portfoliót általában csak a törzsrészvényekre korlátozzák. Kialakítottak néhány szűkebb- a részvények csak egy meghatározott csoportjából álló-piaci portfoliót, amelyek a gyakorlatban jól kezelhetőek, és tükrözik a konjunkturális mozgásokat is. A legrégebbi és nemzetközileg is elismert a Dow Jones Ipari Index (DJIA), amely 30 különböző iparágban működő vezető amerikai társaság részvényeit foglalja magában. Ma már a világ minden nagyobb tőzsdéje kialakította a maga tőzsdeindexét, ami lényegében piaci portfoliónak tekinthető. 46 A hatékony portfoliók készlete A következő ábra a kockázat és a hozam közötti kapcsolatot szemlélteti a hatékony portfoliók esetében. A tőkepiaci egyenes CML rp CML rm rf B M A 0 σp σm Az ábrán M a piaci portfolió, r f pedig a kockázatmentes befektetés várható hozamát jelöli. A hatékony portfoliók a kockázatmentes hozamtól kiinduló és az M ponton átmenő

egyenesen fekszenek. Ezt a modellben tőkepiaci egyenesnek (Capital Market Line, CML) nevezik Az összes többi lehetséges portfolió a tőkepiaci egyenes alatt fekszik. Például az ábrán látható B portfolió nem hatékony, mert jobb diverzifikációval azonos kockázati szinten magasabb hozamot is el lehetne érni. Az egyenes meredekségét pedig két tényező határozza meg. Az egyik tényező a piaci portfolió várható hozamának ( rm ) és a kockázatmentes kamatlábnak ( rf ) a különbsége. Ez a különbség a piaci kockázati prémium. A másik tényező a piaci portfolió kockázata (σ m ) Mivel a kockázatmentes eszköz hozama biztos, így kockázata vagy szórása zéró, ezért a két eszköz kockázatának különbsége (σ m -0=σ m ) a piaci portfolió szórása. Az egyenes meredekségét kifejező hányados (r m -r f /σ m ) a piaci kockázat egy egységéért elvárható prémium, amit a kockázat piaci árának is neveznek. A tőkepiaci a következő

egyenlettel írható fel:  rm − rf rp = rf +   σm   *σ p  ahol rp és σ p valamely hatékony portfolió hozamát és szórását jelöli. Következtetés: mivel bármely hatékony P portfoliónak a tőkepiaci egyenesen kell feküdnie, ezért az ilyen portfoliók hozama és kockázata között lineáris a kapcsolat. A modell szerint az értékpapírpiacon az egyensúly két kulcsszámmal jellemezhető. Az egyik a tőkepiaci egyenes függőleges metszéspontja, azaz a kockázatmentes kamatláb. A másik a tőkepiaci egyenes meredeksége Az értékpapírpiac az a hely, ahol az idővel és a kockázattal lehet kereskedni, áraikat pedig a kereslet és kínálat erőssége határozza meg. A tőkepiaci egyenes metszéspontjáról és meredekségéről úgy is beszélhetünk, mint az idő és a kockázat áráról. 47 14. A pénzügyi és működési tőkeáttétel, annak kockázata Működési tőkeáttétel A kitermelt jövedelem és eladási forgalom

változásának egymáshoz viszonyított arányát jelző tényező. A számított adat megmutatja, hogy az eladási forgalom 1 %-os változása hány %-kal változtatja a fizetett kamat és adózás előtti jövedelem összegét. Nagyságát jelentősen befolyásolja a fix költségek és változó költségek cégen belüli aránya. Számítása: 1. DOL= Kamatfizetés adózás elötti jövedelem % - os változása Eladási forgalom % - os változása Δ EBIT EBIT 2. DOL= ∆ Eladási forgalom Eladási forgalom 3. DOL = Eladási forgalom - változó költség Kamatfizetés adózás elötti jövedelem Pénzügyi tőkeáttétel Az egy részvényre jutó jövedelemváltozás és a fizetett kamat és adózás előtti jövedelemváltozás egymáshoz viszonyított arányát jelző tényező. A számított adat megmutatja, hogy a fizetett kamat és adózás előtti eredmény összegének 1 %os változása hány %-kal változtatja az egy részvényre eső jövedelmet. Számítása: 1.

DFL = Egy részvényre eső jövedelem változása Fizetett kamat és adózás elötti jövedelem változása 2. DFL = ∆ EPS/EPS ∆ EBIT/EBIT 48 Kombinált tőkeáttétel Abban az esetben számolható, ha a cég a tőkeáttételnek mindkét típusát alkalmazza. A működési és pénzügyi tőkeáttétel összekapcsolódik és erősíti egymást. A tényező megmutatja, hogy az eladási forgalom 1 %-os változása milyen mértékű változást idéz elő a részvényesek jövedelmében. Számítása: DCL = Egy részvényre jutó jövedelem % - os változása Eladási forgalom % - os változása DCL = DOL · DFL Fedezeti pont Az a kibocsátási, eladási volumen, amely mellett az árbevétel fedezi a költségeket. Számítása: Qb = Fix költség Termék eladási ára - Egy termékre eső változó költség Alapösszefüggések: Árbevétel- Változó költség Fedezeti összeg - Fix költség Eredmény zeti hányad= Fedezeti összeg Árbevétel Kritikus mennyiség

A kritikus mennyiség számítását abban az esetben alkalmazzuk, ha két eltérő költségtényezőkkel rendelkező technológia közül kell választani. A magasabb fix költség az alacsonyabb változó költség által térülhet meg. A számítás során keressük azt a mennyiséget, amely mellett a technológia magasabb fix költsége megtérül. Ez a kritikus mennyiség Számítása: Km = kritikus mennyiség KM = " A" technológia fix költsége - " B" technológia fix költsége " B" techn. egy termékre eső változó ktg - " A" techn egy termékre eső változó ktg A kritikus mennyiség fölött célszerű azt a gyártási eljárást választani, ahol magasabb a fix költség és alacsonyabb az egy termékre eső változó költség. 49 Adósságarány mutató Az összes eszköz és adósság arányát jelző mutató. Számítása: ságarány= Összes kötelezettség Összes eszközérték Adósság – saját tőke

aránya A saját tőke és adósság arányát jelző mutató. Számítása: ság- saját tőkearány= Összes kötelezettség Saját tőke Kamatfedezettségi mutató A mutató jelzi, hogy a vállalkozás összes kitermelt jövedelme hányszorosa a kamat kötelezettségnek. Számítása: atfedezettség= Kamat és adófizetés előtti jövedelem Kamatfizetési kötelezettség A tőkeáttétel jövedelmezőségre gyakorolt hatása A tőkeáttétel vállalkozásnál maradó jövedelemre gyakorolt hatását az alábbi összefüggés érzékelteti. Adózott eredmény Adózott eredmény Nettó árbevétel Össz. eszköz érték = ⋅ ⋅ Saját töke Nettó árbevétel Összes eszközérték Saját töke 50 Minden cégnek vannak olyan fix kötelezettségei, amelyeket a bevételek alakulásától függetlenül teljesítenie kell. A fix kötelezettségek sajátos jellemzői, hogy a cégek bevételének, eladási forgalmának változásához képest jelentős mértékben

felnagyítják (pozitív vagy negatív irányban) a cég nyereségének nagyságát, megnövelve ezzel a részvényesek kockázatát. Ezt a hatást nevezzük tőkeáttételnek. Alapvetően 2 típusa különböztethető meg: Működési tőkeáttétel: Egy vállalat működési tőkeáttételének mértéke úgy definiálható, mint az a felnagyító hatás, amit a fix működési költségek (pl.: écs-i leírás, bérleti díjak, közüzemi díjak, alkalmazotti bérek) használata eredményez. Azt fejezi ki, hogy az értékesítési forgalom egy adott %-os változása esetén hány %-kal változik a cég üzemi eredménye (EBIT). Amikor egy cégnél magas a fix költségek aránya, akkor az eladási forgalom egy kis változása is sokkal nagyobb változást idéz elő az üzemi eredményben. Az üzemi eredményre sok tényező hat, legfontosabbak az eladási forgalom, a működési költségek és a cég által használt működési tőkeáttétel. Pénzügyi tőkeáttétel: Amikor

egy cég befektetéseit fix költségű forrásokkal is finanszírozza, azt mondjuk, hogy pénzügyi tőkeáttételt használ. Tipikusan fix költségű finanszírozási forrás a hitel és az osztalékelsőbbségi részvény, de tágabb értelemben a pénzügyi lízing is. A fix költségű finanszírozási források alkalmazása lehetőséget ad arra, hogy a vállalat növelje a tulajdonosok (részvényesek) jövedelmét. A működési- és pénzügyi tőkeáttétel nagyságának mérése: A működési tőkeáttétel méréséhez a fedezeti pont elemzését használjuk. A fedezeti pont azt a kibocsátási volument jelenti, amelynél az árbevétel éppen fedezi a folyó működési költségeket, tehát sem nyereség, sem veszteség nem képződik. Kiszámítása: Értékesítési volumen a fedezeti pontban = fix működési ktg / (eladási ár – változó ktg) Számításának korlátai: az eladási árat és a termékenkénti változó költséget konstansnak és ebből

következően mind az árbevételt, mind az összes működési költséget a kibocsátás függvényében lineáris változónak tekintjük. A gyakorlatban viszont ezek a kapcsolatok általában nem lineárisak. Számítható még az alábbi módon is: a kamatfizetés és adózás előtti jövedelem %-os változása / eladási forgalom %-os változása A pénzügyi tőkeáttétel nagyságát a vállalatok finanszírozási forrásaihoz kapcsolódó fix kötelezettségek határozzák meg. Mértéke azt fejezi ki, hogy a kamatfizetés és adózás előtti jövedelem %-os változása hány %-os változást eredményez az 1 részvényre jutó jövedelemben. (1 rv.-re jutó jöved %-os vált-a / kamatfiz és adózás előtti jöved-ben bekövetk %-os vált) 51 Mértéke részben a mérlegből, részben az eredménykimutatásból számítható. Mérlegből: 1. Adósság aránya = összes adósság / összes eszköz 2. Adósság - saját tőke arány = összes kötelezettség /

tulajdonosi tőke Fedezettségi mutatók: 1. Kamatfedezetségi mutató = adó- és kamatfizetés előtti jövedelem / kamatfizetés 2. Fix kötelezettségek fedezettsége = fix kötel-ek / folyó tevék-ből származó jövedelem 3. Cash-flow fedezettség: annyiban tér el az előzőtől, hogy az amortizációt és az egyéb tényleges pénzmozgással nem járó kötelezettségeket is figyelembe veszi. A működési- és pénzügyi tőkeáttétel hatása, kockázata: A működési tőkeáttétel nagysága szorosan összefügg a termelési folyamat jellegével. Például ha egy cég nagy mennyiségben használ élőmunkát megtakarító gépeket a tevékenysége során, általában magasabbak a fix működési költségei és alacsonyabbak a változó költségei. Az ilyen költségstruktúrára a magas működési tőkeáttétel és ebből következően a nagyobb üzleti kockázat jellemző. A pénzügyi tőkeáttétel a pénzügyi kockázatra ható egyik legfontosabb tényező. Minél

nagyobb egy cég pénzügyi tőkeáttétele, annál nagyobb a pénzügyi kockázata. A pénzügyi tőkeáttétel főleg a cégek egyedi kockázatához járul hozzá. Ha a cég megnöveli az adósság arányát a saját tőkéhez képest, akkor ennek következtében növekszik a fix pénzügyi kötelezettsége, és így növekszik a pénzügyi tőkeáttétele. Ezáltal megnövekszik a kamatfizetés és adózás előtti nyereség azon minimális szintje is, amely ahhoz szükséges, hogy a cég eleget tudjon tenni az esedékes pénzügyi kötelezettségeinek és folytathassa az üzleti tevékenységét. A pénzügyi tőkeáttétel megnöveli a részvényesek jövedelmének változékonyságát és növeli a cég fizetésképtelenségének kockázatát is. 52 15. Beruházási döntések előkészítése, számítások Beruházás: kapacitás pótlására vagy bővítésére irányuló műszaki-gazdasági tevékenység. Beruházással tárgyi eszközt hozunk létre, így azok hosszú

távon befolyásolják a jövedelmezőséget. A beruházási döntéseket műszaki-gazdaságossági számításokkal kell alátámasztani. A beruházási döntések a vállalati pénzügyek legfontosabb területét jelentik. A legalapvetőbb döntés, amit egy cégnek meg kell hoznia, az az általa kínált termékek és szolgáltatások jövőbeni választékára, struktúrájára vonatkozik. A beruházási döntés stratégiai eszköz-allokáció. A vállalatok azzal a céllal fektetnek be tőkét különféle eszközökbe, hogy jövedelemre tegyenek szert, és ennek révén gyarapítsák vagyonukat. A vállalatok a beruházási javaslatokat többféle szempontból vizsgálják. A műszaki szakembereket elsősorban az eszközök fizikai-műszaki paraméterei érdeklik, a számvitelesek főként azt elemzik, hogy mibe kerül a beruházás megvalósítása. A legnehezebb feladat a pénzügyi elemzőké, akiknek azt kell megítélni, hogy mennyit ér a tervezett beruházás. A

beruházásokat sokféle szempont alapján lehet csoportosítani. A beruházások pénzügyi szempontból történő megítéléséhez két ismérvnek van megkülönböztetett szerepe: az egyik a beruházások célja, a másik a beruházási javaslatok (projektek) közötti kapcsolat. A beruházási javaslatok megszületésének főbb indítékai: - a cég bevételeinek növelése - a költségek csökkentése - a jogszabályoknak, hatósági előírásoknak való megfelelés - az elavult, elhasználódott eszközök pótlása. A beruházási javaslatok közötti kölcsönhatás alapján a beruházások lehetnek: - független projektek: melyek elfogadása vagy elutasítása nem függ, más beruházásoktól - egymás kölcsönösen kizáró projektek: egy beruházás elfogadása kizárja más, vagy a többi javaslat elfogadását - más beruházásoktól függő projektek: amelyek elfogadása attól függ, hogy megvalósule egy másik beruházás. Az ilyen projektetek össze kell vonni

és egyetlen beruházásként kell kezelni. A legtöbb beruházási javaslatra az a jellemző, hogy: - jelentős pénzkiadással járnak, - a beruházás révén képződő hozamok időben később jelentkeznek és teljes bizonyossággal nem ismertek, - hosszú időre meghatározzák a cég műszaki-technológiai jellemzőit, gazdasági és pénzügyi helyzetét - a rossz beruházási döntések sok esetben visszafordíthatatlanok, vagy csak tetemes költségekkel korrigálhatók. A nemzetgazdaság összkapacitására gyakorolt hatás alapján lehet • Nemzetgazdasági beruházás, amely növeli az összkapacitást • Üzemgazdasági beruházás, amely átcsoportosítja a kapacitást 53 A pénzáramlások becslése Az olyan beruházásokat, amelyek egy kezdő pénzkiáramlást követően az élettartamuk során pozitív nettó pénzáramlásokat eredményeznek, természetes (normális) vagy konvencionális beruházásokat nevezzük. Az olyan típusú beruházásokat viszont,

amelyeknél a kezdő pénzkiáramlást (befektetést) a becsült élettartam alatt különböző előjelű pénzáramlások követik, nem konvencionális beruházásoknak nevezzük. A nem konvencionális pénzáramlású beruházási javaslatok elemzése és értékelése bizonyos esetekben problémákat vethet fel. Függetlenül azonban attól, hogy egy beruházás pénzáramai konvencionálisak-e vagy sem, a pénzáramlások becslése során azonos alapelveket kell érvényesíteni. A pénzügyi eszközök értékelésekor teljesen egyértelműen megállapítható, hogy az adott eszközből milyen formában és mekkora jövedelem képződik. A beruházások pénzügyi értékelésénél csak a pénzáramlások (cash flow-k) relevánsak. Amikor a beruházások teljesítményét becsüljük, a számviteli eredmény helyett a működés során képződő nettó pénzáramlásokkal kell számolnunk. Ez leegyszerűsítve az adózott eredmény és az amortizáció együttes összege. Van

néhány általánosan elfogadott elv (szabály), amelyet a beruházási javaslatok értékelésekor következetesen be kell tartani: - A pénzáramokat növekményi alapon kell becsülni. Egy projekt értékét azok a pótlólagos pénzáramlások adják, amelyek a javaslat elfogadásából következnek. Ezért minden pénzáramlást, amely a beruházás elfogadásával változást eredményez a vállalat árbevételében, költségeiben és adófizetésében, bele kell foglalni az elemzésbe. A növekmény alapú cash flow a beruházások érékelésének központi fogalma. A vállalt jövőbeli cash flow-iban bekövetkező minden olyan változást tartalmazza, amely a beruházás elfogadásának a következménye. Ha meghatároztuk a beruházás elfogadásából származó cash flow növekményeket, akkor a továbbiakban a beruházást egy „mini cégnek” tekinthetjük, amelynek meg vannak a saját jövőbeli árbevételei, költségei, eszközei és természetesen cash flow-i. -

A pénzáramokat adózás utáni bázison kell mérni, mivel az adó egyrészt tényleges pénzkifizetést jelent a cég számára, másrészt a kezdő befektetés is adózott pénzből történik. - A pénzáramok becslésekor a beruházás valamennyi közvetett hatását figyelembe kell venni. Ez a pénzáramlások növekmény alapon történő becslésének elvéből következik Gyakran előfordul, hogy egy beruházásnak közvetett hatása is van, ami lehet jó is és rossz is. Ilyen esetekben az új beruházás cash flow-it módosítani kell, hogy tükrözze a másik terméknél bekövetkezett változásokat. - Az elsüllyedt költségeket el kell felejteni. Ezek körébe olyan kiadások tartoznak, amelyek már korábban megtörténtek, így megtérülésük nem függhet a beruházási javaslat elfogadásától vagy elutasításától. Egy beruházás szempontjából ugyanis csak azok a költségek relevánsak, amelyek kifizetésére akkor kerül sor, ha a beruházást

megvalósítják. - Fegyelembe kell venni a beruházáshoz felhasznált erőforrások alternatívaköltségét. A tőke alternatívaköltsége nem jár tényleges pénzkiadással, hanem valamilyen haszonról való lemondást, valamilyen haszon feláldozását jelenti. Pl egy cég a saját telkére tervezi egy szálloda építését. Ez erőforrás tehát nem szabad, van alternatív hasznosítási lehetősége, és ebből következően ún. haszonáldozat költsége A haszonáldozat költség tulajdonképpen az a pénzösszeg, amit akkor kapna a cég, ha a beruházási javaslatot elutasítaná és a telket eladná, vagy más módon hasznosítaná. 54 - - - Figyelembe kell venni a forgótőkeigényt. Normál körülmények között a beruházások többsége nemcsak tárgyi eszközök létesítését jelenti, hanem ezen kívül bizonyos összeget be kell fektetni a forgóeszközökbe is. A beruházáshoz kapcsolódó nettó forgótőke szükségletet a forgóeszközök és a

rövid lejáratú források különbségeként szokták becsülni. A nettó forgótőke sajátos jellemzője, hogy amikor a beruházás már a leszálló ágba kerül a forgótőke felszabadul , és mint szabad tőke, más területen szabadon felhasználható A beruházási döntéseket megalapozó számításokban az inflációt konzisztensen kell kezelni. Ez azt jelenti, ha a diszkontáláshoz nominális kamatlábat használunk, akkor a befektetésből származó pénzáramokat is nominális értéken (folyó áron) kell számításba venni. A finanszírozási költségeket figyelmen kívül kell hagyni a működési pénzáramok becslésekor. A finanszírozási költségek osztalék vagy kamat formájában történő kifizetéseket jelentenek a tulajdonosok, hitelezők számára, akik a beruházás megvalósításához szükséges tőkét biztosítják. A finanszírozási költségektől azért kell eltekinteni, mert a beruházások értékelésekor azt becsüljük, hogy a

beruházott eszköz mennyi pénzjövedelmet terme. Azt vizsgáljuk, hogy a kérdéses eszköz mennyivel járul hozzá a vállalat értékének, vagyonának növekedéséhez. A beruházások értékelésekor a finanszírozási módot nem a pénzáramlásoknál, hanem a befektetők által elvárt hozamnál vesszük figyelembe. A pénzáramlások típusai A beruházások pénzáramlásai: Kezdő pénzáramlás: a beruházás érdekében, a beruházás eldöntésétől a beruházás üzembe helyezéséig felmerült kiadásokat foglalja magában. Meghatározásakor figyelembe kell venni az eszközök bekerülési értékére vonatkozó számviteli előírásokat. A kezdő pénzáramlás főbb elemei: + az új eszköz eredeti bekerülési ára + a tőkésíthető kiadások (szállítási, alapozási, szerelési költség) + nettó forgótőke szükséglet + meglévő erőforrások alternatívaköltsége - régi eszközök értékesítéséből származó bevétel ± adóhatás

Kezdő pénzáram A kezdő pénzáramlásban az új eszköz és a régi eszköz valamint az adóhatás csak olyan esetekben szerepel, amikor a beruházás célja a régi eszközök pótlása. Az adóhatás lényegét, és számbavételét a következő összefüggések szemléltetik: Könyv szerinti érték = piaci érték adóhatás: 0 Könyv szerinti érték > piaci érték adóhatás: + (adómegtakarítás) Könyv szerinti érték < piaci érték adóhatás: - (adófizetési kötelezettség) A működési pénzáramlás becslésekor azt számszerűsítjük, hogy a beruházás üzembe helyezése után, a beruházás következtében hogyan változnak a vállalkozás cash flow-i a beruházás tervezett élettartama alatt. A pénzáramlásokat különbség alapon kell becsülni 55 Bármely periódus (év) működési pénzáramának főbb elemei: + Árbevétel - Folyó működési költségek - Értékcsökkenési leírás Adózás

előtti eredmény - Társasági adó Adózás utáni eredmény + Értékcsökkenési leírás Folyó működésből származó pénzáram ± Forgótőke változás A periódus pénzárama A végső pénzáram meghatározásakor azt becsüljük, hogy a beruházás befejezése után mekkora pénzösszeget nyerhetünk vissza az eredeti befektetésből. A végső pénzáramlás két fő eleme: - a tárgyi eszközök értékesítéséből származó tényleges pénzbevétel és - a felszabaduló forgótőke. Döntési problémák, döntési kritériumok A beruházások révén a vállalatoknak hosszú élettartamú (tárgyi) eszközei keletkeznek, amelyek hosszú távra meghatározzák a vállalat gazdasági-pénzügyi helyzetét. A beruházási javaslatok elemzésekor a leggyakrabban előforduló döntési problémák a következők: - Érdemes-e megvalósítani valamely egyedi beruházást? Minden beruházási javaslatot meg kell vizsgálni, abból a

szempontból, hogy pénzügyileg életképes-e. - Több azonos célt szolgáló beruházási javaslat közül melyik a legjobb? A döntéshozók feladata, az elfogadható javaslatok közül valamilyen kritérium alapján a legjobb kiválasztása. - Milyen az optimális beruházási terv, ha több a jó beruházási javaslat,mint amennyi a rendelkezésre álló tőke alapján megvalósítható? Ilyen esetekben a döntési feladat az elfogadható beruházási javaslatok olyan kombinációinak a meghatározása, amely megvalósításához elegendő a rendelkezésre álló tőke, és amely révén a vállalat a legnagyobb értéknövekedést, vagyongyarapodást éri el. - Milyen hosszú legyen a használati idő, és mikor éri el a beruházás az optimális pótlási időpontot? A döntéshozók feladata, hogy meghatározzák, milyen hosszú ideig érdemes egy beruházást üzemeltetni, illetve mikor érdemes az eszköz pótlását megvalósítani. A beruházási számítások olyan

eljárások, amelyekkel a beruházási javaslatok számszerűsíthető vállalati célok tükrében ítélhetők meg. A beruházási számítások csak a vállalatok monetáris, tehát pénzben kifejezhető céljaira vonatkoznak. A nem monetáris célokat a számítások figyelmen kívül hagyják. 56 A beruházási döntéseket megalapozó számítások két nagy csoportba sorolhatók. 1. Statikus mutatók: nem veszik figyelembe a pénz időértékét A legismertebb számítási eljárások: - A költség összehasonlítás - Nyereség összehasonlítás - Rentabilitás számítás - Megtérülési idő - Átlagos jövedelmezőség 2. Dinamikus mutatók: figyelembe veszik a pénz időértékét Összefoglalóan jelenérték számításon vagy diszkontált pénzáramokon alapuló technikának is neveznek. Ide tartoznak: - a nettó jelenérték számítás (NPV) - a belső kamatláb számítás (IRR) - a jövedelmezőségi index (PI) Megtérülési idő: arra ad választ, hogy

hány év alatt kapjuk vissza az eredetileg befektetett pénzünket a beruházás eredményeként képződő jövedelmekből. Kezdő befektetés összege vagy Beruházási ráfordítás Várható évi jövedelem Átlagos nyereség Ha az évi várható jövedelmek nem azonosak, akkor meg kell keresni azt az időpontot, amikor a halmozott jövedelmek éppen megegyeznek a kezdő befektetés összegével. Ha a megtérülési időt használjuk döntési kritériumként, akkor ahhoz, hogy döntéseinkben következetesek legyünk, meg kell határoznunk egy általunk megkövetelt megtérülési időt. A megtérülési idő alkalmazásának előnyei: - egyszerű kiszámítani, és könnyű megérteni - bizonyos szempontból információt nyújt a javasolt beruházások kockázatáról - előnyben részesíti a likviditást Hátrányai: - nem veszi figyelembe a pénz időértékét - a megengedhető maximális megtérülési idő meghatározása erősen szubjektív - nem méri a beruházási

javaslat jövedelmezőségét, és figyelmen kívül hagyja, hogy a megtérülési idő után mekkora hozamok képződnek és meddig - a cég számára fontos távlati szempontok háttérbe szorulnak Diszkontált megtérülési idő: azt fejezi ki, hogy hány évig kell a beruházásnak működnie, hogy a nettó jelenérték szempontjából értelmezhető, ésszerű legyen. Hány év diszkontált jövedelméből térül meg az eredetileg befektetett tőke. Megtérülések száma = összes nyereség / beruházási ráfordítás 57 A beruházás átlagos jövedelmezősége (ARR) Számviteli megtérülési rátának illetve könyv szerinti átlagos megtérülésnek is nevezik. A beruházás révén képződő nyereség volumenére helyezi a fő hangsúlyt. A beruházás átlagos jövedelmezőségét %-os formában úgy számítjuk ki , hogy a beruházás teljes élettartama során keletkező jövedelmek éves átlagát a beruházás eredeti költségéhez vagy a beruházás átlagos

nettó könyv szerinti értékéhez viszonyítjuk. Átlagos nyereség Beruházási ráfordítás Ha a beruházási javaslatokról az átlagos jövedelmezőség szabály alapján döntünk, akkor hasonlóan a megtérülési időhöz, itt is meg kell határozni egy általunk megkövetelt átlagos jövedelmezőségi szintet. Előnyei: - könnyű kiszámítani és értelmezni - a jövedelmezőséget hangsúlyozza, ezért a hozamokat a beruházás teljes élettartama alatt figyelembe veszi. Hátrányai: - nem számol a pénz időértékével - az átlagolás kiegyenlíti az évi nyereségek egyenetlenségét - nem a beruházás révén képződő tényleges pénzáramokkal számol, hanem a számviteli eredménnyel. A diszkontált pénzáramok használatán alapuló különböző módszerek lényegében két nagy csoportba sorolhatók: - nettó jelenérték módszer: azokban az esetekben használatos, amikor ismert azoknak a pénzügyi forrásoknak a költsége, amelyekből a beruházás

megvalósul, vagy adott egy minimális hozam-követelmény - belső kamatláb. Ez a módszer akkor alkalmazható, amikor nem ismerjük a jövedelmek diszkontáláshoz szükséges kamatlábat. Nettó jelenérték (NPV) Különbség jellegű mutató, azt fejezi ki, hogy a beruházás teljes élettartama alatt képződő pénzáramok diszkontált összegéből levonva a kezdő pénzáramot, mekkora nettó jövedelem (hozam) képződik. NPV = -C 0 +∑(C t /(1+r)t) A nettó jelenérték szabály alkalmazása esetén azok a beruházások fogadhatók el, amelyek nettó jelenértéke pozitív. A nettó jelenérték döntési szabály előnye: - Figyelembe veszi mind a pénzáramok nagyságát, mind azok időbeli alakulását a beruházás teljes élettartama alatt. - A nettó jelenérték kizárólag a beruházásokból várhatóan visszaáramló jövedelmektől és a befektetéseknek a tőkepiacon kialakult jövedelmezőségi szintjétől függ. - A különböző beruházási javaslatokkal

kapcsolatos pénzáramlások ill. nettó jelenértékük összeadható, mert minden pénzáramlást mai pénzben mérünk. - A legjobb döntési szabály az egymást kölcsönösen kizáró beruházások rangsorolására. - A leginkább biztosítja a tulajdonosok (részvényesek) vagyonának gyarapodását. A döntési szabály hátránya: - Erőforrás korlát esetén alkalmazása nem biztosítja a maximális vagyonnövekedést - Nehéz megérteni a nettó jelenérték pénzösszegek pontos jelentését. 58 A belső kamatláb (IRR): az a kamatláb, amellyel a beruházás révén képződő pénzáramokat diszkontálva, azok együttes összege éppen egyenlő a kezdő pénzárammal. Tehát NPV = 0 A belső kamatláb szabály alapján azok a beruházások fogadhatók el, amelyek belső kamatlába magasabb, mint a beruházástól megkövetelt hozam, vagy a tőke költsége, tehát IRR>r. A belső kamatláb szabály előnye: - Figyelembe veszi mind a pénzáramlások nagyságát,

mind azok időbeli alakulását a beruházás egész élettartama alatt - Az elfogadni vagy elutasítani döntési problémáknál jól működik, a nettó jelenérték szabállyal azonos eredményhez vezet - Épít az elemzők intuicióira - Könnyebb értelmezni egy beruházás belső megtérülési rátáját, mint a nettó jelenértékét Hátránya: - Vannak olyan szituációk, amikor használata problémát okoz. A belső kamatláb érzéketlen a beruházások nagyságrendjére, méretére. Jövedelmezőségi index (PI): más néven haszon-költség arány olyan mutató, amelyben a beruházás révén képződő jövedelmek diszkontált értékét (jelenértékét) a kezdő pénzáramhoz viszonyítjuk. PI =[ ∑C t /(1+r)t ]/C 0 A jövedelmezőségi index alapján azok a beruházások fogadhatók el, amelyeknél a mutató értéke 1-nél nagyobb. Ha ugyanis PI>1, akkor a beruházás nettó jelenértéke biztosan pozitív A jövedelmezőségi index úgy értelmezhető, mint

az eredetileg befektetett összeg minden egységére jutó jelenérték hozam. A jövedelmezőségi index előnye: - Viszonylag könnyű kiszámítani - Erőforrás korlát esetén jobb döntést eredményezhet, mint a nettó jelenérték Hátránya - Elég nehéz értelmezni - Az egymást kölcsönösen kizáró beruházások esetében félrevezetheti a döntéshozókat. ELFOGADNI NPV > 0 IRR > r PI > 1 DÖNTÉS ELUTASÍTANI NPV < 0 IRR < r PI < 1 Miből adódik a pozitív nettó jelenérték? Mivel a termékek és a termelési tényezők piacán nem tökéletes a verseny, ezért lehetőség van arra, hogy a vállalatok a szokásosnál nagyobb profitot érjenek el, ami a beruházásoknál pozitív nettó jelenértéket eredményez. A szokásosnál nagyobb profitok azokból a feltételekből, körülményekből adódnak, amelyek határt szabnak az egyes termékek és termelési tényezők piacának, és megkülönböztetik azokat a tökéletesen kompetitív

piacoktól. A feltételek többségében olyanok, hogy korlátot állítanak a piacra belépni szándékozó új vállalatok elé. 59 Beruházási pénz eszközök forgási sebessége A beruházási pénzeszközök forgási sebessége megmutatja, hogy a beruházás működése alatt a befektetett pénzeszköz a beruházás által elért eredményből hányszor térül meg. Számítása: A beruházás használati ideje Beruh. megvalósít szükséges pénzeszköz : a beruh által egy év alatt elérhető átlagos nyer Hozam- költség mutatók A hozam-költség arány mutató a beruházási programok közötti választást segíti. Arra ad választ, hogy a beruházás egyszeri ráfordításának vagy az egyszeri és folyamatos ráfordítás együttes összegének diszkontált értéke hogyan térül meg a beruházással elérhető haszon diszkontált értékéből. Követelmény: BCR1 = PV ( R) PV ( I ) + PV (C ) BCR 1 > 1 BCR2 = PV ( R) − PV (C ) PV ( I ) BCR 2 > 1

PV (R ) = bevételek jelenérték PV ( I) = egyszeri ráfordítás jelenérték PV ( C) = folyamatos ráfordítás jelenértéke A beruházási javaslatok rangsorolása A nettó jelenérték szabály rendszerint elegendő a beruházási javaslatok legjobb kombinációjának kiválasztásához, azonban bizonyos szituációkban további módszerek alkalmazása válik szükségessé. Ilyen speciális szituáció: - Az eltérő élettartamú, egymást kölcsönösen kizáró befektetések közötti választás, és - A beruházási javaslatok rangsorolása tőkekorlát esetén. Az eltérő élettartamú, egymást kölcsönösen kizáró beruházásokkal kapcsolatos probléma egy másik megközelítési módja az egyenértékű évi annuitások használata. A beruházási javaslatok kiválasztása tőkekorlát esetén Amikor a tőkekorlát miatt a vállalatok nem tudják az összes pénzügyileg életképes beruházási javaslatot megvalósítani, akkor a beruházási javaslatokból azokat

kell kiválasztani, amelyek együttesen a legnagyobb nettó jelenértéket adják. A rendelkezésre álló tőke teljes kihasználásának biztosítása érdekében ilyen esetekben szükségessé válhat, hogy egy nagy beruházás helyett több kisebb beruházást fogadjanak el. Ha a beruházások megvalósításával járó tőkekiadások egynél több periódusban történnek és a tőkekorlát is hosszabb időszakon keresztül fennáll, akkor a beruházások kiválasztása igen komplikálttá válhat. Amikkor viszont a kezdő tőkekiadások egyetlen periódusban történnek, az optimális kombináció kiválasztásához jól használható a jövedelmezőségi index is. 60 Optimális használati időtartam és optimális pótlási időpont Egy beruházás használati élettartama a beszerzés (üzembevétel) időpontjától a jogi, műszaki vagy gazdasági okból történő üzemen kívül helyezés időpontjáig eltelt időszak. A jogi használati időtartam az az időtartam,

amely alatt az objektumot jogi előírások vagy szerződések alapján használni lehet. A műszaki használati időtartam az az időtartam, amely alatt a beruházás műszaki állapota a működtetést lehetővé teszi. A gazdasági használati időtartam az az időtartam, amíg a beruházás használata gazdasági szempontból ésszerűnek látszik. A gazdasági használati idő függ: - A jogi időtartamtól - A műszaki időtartamtól - A kereslet-kínálat változásától - A műszaki haladástól A beruházási számítások keretében arra van lehetőség, hogy egy beruházás gazdasági használati időtartamát határozzuk meg. A gazdasági használati élet-tartamnál meg kell különböztetni az optimális használati élettartamot az optimális pótlási időponttól. Az optimális használati élettartamot már a beruházási döntés előtt meg kell határozni, mivel annak hatása van a beruházás hatékonyságára. Az optimális pótlási időpont akkor jelent

döntési problémát, amikor egy beruházást már megvalósítottak. Az optimális használati élettartam becslésekor különbséget kell tenni az egyszeri és az ismétlődő beruházások között. Optimális pótlási (helyettesítési) időpont. A beruházások használati ideje alatt a körülményekben bekövetkezhetnek olyan változások, hogy már az előzetesen megállapított optimális használati idő előtt döntést kell hozni egy berendezés vagy létesítmény azonnali pótlásáról (helyettesítéséről) egy másikkal. Ilyen esetekben a döntési alternatíva: - A régi beruházás azonnali pótlása, vagy - A régi beruházás pótlása 1 év múlva. A döntési probléma megoldásához statikus és dinamikus számítások igénybe vehetők. Statikus megközelítés esetén az ún. költség-összehasonlító eljárást alkalmazzák Ennek lényege, hogy az új létesítmény üzemeltetésének átlagköltségét a régi létesítmény határköltségével vetik

össze. A döntési szabály: valósítsuk meg a pótlást azonnal, ha a vizsgált periódusban a régi eszköz további üzemeltetésének határköltsége magasabb, mint az új létesítmény átlagköltsége. A költség-összehasonlítás során különösen a fix és változó üzemeltetési költségeknek, az értékcsökkenési leírásnak, és a kamatoknak van jelentősége. Az új létesítmény átlagos tőkeköltségének meghatározásakor a bekerülési érték lineáris leírását feltételezik, a kamatokat pedig az átlagosan lekötött tőke alapján számolják. A régi létesítmény tőkeköltségének alapját nem a múltbeli beszerzési érték, hanem a likvidációs érték képezi. A likvidációs érték az azonnali pótlás esetén elérhető eladási árat jelenti. 61 A beruházások kockázata A kockázatot eddig az értékpapírok, elsősorban a törzsrészvények hozamának változékonyságán keresztül vizsgáltuk. A részvényhozamok

változékonyságát alapvetően a vállalat eszközei által termelt jövedelmek változékonysága idézi elő. A vállalatok jövedelmének alakulását egyrészt makrogazdasági tényezők (infláció, olajár), másrészt vállalatspecifikus tényezők, (mint például a versenytársak tevékenysége, a fogyasztók ízlésének változása, a költségek és az eladási árak változása) befolyásolják. A makrogazdasági kockázati faktorok a piaci vagy szisztematikus kockázat forrásai, míg a cégspecifikus kockázati tényezők az egyedi vagy nem szisztematikus kockázat előidézői. Amikor a beruházási tervek kockázatát elemezzük, akkor különbséget kell tenni a projektek teljes kockázata és piaci vagy portfolió kockázat között. A projekt teljes kockázata a beruházás révén képződő cash flow-k változékonyságával jellemezhető. A piaci kockázat pedig a projekt bétáján alapul és a beruházás hozama valamint a piaci portfolió hozama közötti

korrelációval mérhető. Egy beruházási javaslat értékelésekor a projekt piaci kockázatának és teljes kockázatának ismerete egyaránt fontos. A beruházási javaslatok teljes kockázata elsősorban a projektek nettó cash flow-inak változékonyságával mérhető, míg a piaci kockázat nagysága a beruházás tőkeköltségén (a beruházástól elvárt hozamon) keresztül fejezhető ki. 62 16. A beruházások finanszírozása (források, elvek, megtérülés) A beruházás fogalma: Beruházásnak minősül a tárgyi eszközök beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történő előállítása, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő szállításig végzett tevékenység (szállítás, alapozás stb.) továbbá, mind az a tevékenység, amely a tárgyi eszközök beszerzéséhez egyedileg hozzákapcsolható. A tárgyi eszköz értékét növeli a meglévő tárgyi eszköz bővítése,

rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, az élettartam növelésével összefüggő munka, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitás, pontosság) helyreállítását szolgáló felújítási munka is. A beruházás megvalósulhat: a) Idegen kivitelezésben (vállalkozásban adott beruházások) A vállalkozó mást bíz meg a beruházás kivitelezésével (pl. épület építésével) megvásárolja a tárgyi eszközt (pl. gépet) A beruházások finanszírozása történhet: -Saját pénzeszközből: Ha a vállalkozó rendelkezik a fejlesztéshez szükséges tőke teljes összegével. Menete: 1) pl. gépvásárlás: T 161 - K 455 2) Áfa elszámolása: T 466 - K 455 3) Szállítók kiegyenlítése: T 455 - K 384, 381 4) Üzembehelyezés, aktiválás: T 12-15 - K 161 -Vegyes pénzügyi forrásból: Ha a vállalkozó idegen tőkét (hitel, kölcsön, támogatás) is bevon. A vegyes pénzügyi forrásból megvalósuló beruházások esetén a

beruházás finanszírozására rendelkezésre álló saját pénzeszközt a vállalkozó a beruházás megkezdése előtt elkülönítheti. Az elkülönített pénzeszközök nyilvántartására a 3853 Fejlesztési célra elkülönített pénzeszközök számára szolgál. Menete: 1) pl. gépvásárlás: T 161 - K 455 2) Áfa elszámolása: T 466 - K 455 3) Szállítók kiegyenlítése(saj.forr): T 455 - K 384, 381 4) Szállítók kiegyenlítése(hitelből): T 455 - K 444 5) Üzembe helyezés, aktiválás: T 12-15 - K 161 Kamat: -Üzembe helyezésig: - pénzügyileg rendezett: T 161 - K 384 - pénzügyileg nem rendezett: T 161 - K 48 (tárgyévet időarányosan terheli) -Üzembe helyezés után: (pénzügyi műveletek ráfordítása) - pénzügyileg rendezett: T 872 - K 384 - pénzügyileg nem rendezett: T 872 - K 48 (tárgyévet időarányosan terheli) 63 b) Saját vállalkozásban végzett beruházás A vállalkozó maga állítja elő a tárgyi eszközt. Menete: 1) Költségek

elszámolása: T 51-57 2) Előállítási ktg. Elszámolása: T 161 3) Üzembehelyezéskor T 12-15 4) ÁFA elszámolása: T 466 - K 1-4 K 581 (SEE) K 161 K 467 Finanszírozási elvek és stratégiák: A forgóeszközök finanszírozására sokféle forrás vehető igénybe. A vállalatok eszközszükséglete meghatározza a vállalatok tőkeszükségletét, ez a tőkeszükséglet kielégíthető tartós és rövid lejáratú forrásokkal. Finanszírozási elvek: Illeszkedés elve: A pénzbevételeknek, a hiteltörlesztési kötelezettségnek időben és összegben meg kell térülnie. Függetlenség elve: Nem kerülhetek függőségi helyzetbe a finanszírozásaimmal. Gazdaságosság elve: Addig veszek fel hitelt, ameddig az nekem megéri. A finanszírozás költségének meg kell térülnie. Likviditás elve: Mindig biztosítanom kell a cégem likviditását. Finanszírozási stratégiák: Óvatos, konzervatív stratégia: A vállalat igyekszik mindent saját forrásból

finanszírozni, hitelt még az átmeneti finanszírozási igények esetén is igyekszik elkerülni. Forgóeszközök > Rövid lejáratú kötelezettségek Szolíd finanszírozási stratégia: A vállalat rövid lejáratú hitelt vesz fel a hosszú távon megtérülő befektetett eszközök finanszírozására. Hitelt vesz fel és saját tőkéjéből finanszíroz Forgóeszközök = Rövid lejáratú kötelezettségek Agresszív finanszírozási stratégia: Bizonytalan vállalkozás esetén negatív a NO forgótőke, hiszen ebben az esetben a vállalat többlet rövid lejáratú kötelezettsége tartós befektetést finanszíroz, tehát agresszív finanszírozást követ a finanszírozási szabály megsértése mellett. Forgóeszközök < Rövid lejáratú kötelezettségek Beruházások kiegyenlítése: a) Kiegyenlítés saját pénzösszegből: A kiegyenlítés saját, elkülönített pénzeszköz felhasználásával, vagy a (384. Elszámolási betétszámláról) történik. b)

Kiegyenlítés vegyes pénzügyi forrásból: A kiegyenlítés történhet: - saját, elkülönített pénzeszköz felhasználásával, vagy a (384. Elszámolási betétszámla)-ról - a pénzintézet által folyósított hitel terhére (444. Beruházási és fejlesztési hitelek) - más vállalkozástól (nem pénzintézettől), magánszemélytől kapott kölcsön terhére (441. Hosszú lejáratra kapott kölcsön) - váltó kibocsátásával (457. Váltótartozások) - támogatás felhasználásával 64 17. A vállalati tőkeköltség és tőkeszerkezet összefüggései Modigliani és Miller I. tétele A cég piaci érétke független a cég tőkeszerkezetétől. (Egy olyan világban ahol nincsenek adók tranzakciós költségek és egyéb piaci tökéletlenségek,) Modigliani és Miller II. tétele Azt mondja ki, hogy a tőkeáttételes (adósággal is finanszírozható ) vállalatok esetében a saját tőke hozamának( a részvényesek által elvárt hozamnak) az adósság-

saját tőke hányadosával arányosan kell nőni. re = ra + Jelmagyarázat: r e = részvények hozama r a = vállalat átlagos tőkeköltsége D= jelenlegi adósság E= saját tőke r d = adósság költsége D (ra − rd ) E A módosított Modigliani és Miller I. tétele A tőkeáttételes cég piaci értéke a hitellel történő finanszírozásból származó adómegtakarítás jelenértékével nagyobb a csak tisztán saját tőkével finanszírozó cég piaci értékénél. A módosított Modigliani és Miller II. tétele A tőkeáttételes cég részvényesei által elvárt hozam ( a saját tőke adózás utáni hozama) a tisztán saját tőkével finanszírozó cég részvényesei által elvárt hozammal (a saját tőke adózás utáni hozamával) plusz egy prémium összegével egyenlő. A prémium nagysága három tényezőtől függ: 1. a vállalati (társasági) adó mértékétől 2. a hitelkamatok nagyságától 3. az adósság- saját tőke arányaitól A vállalat

piaci értéke = Tisztán saját tőkéből való finanszírozás + melletti érték Adómegtakarítás jelenértéke Az EBIT-EPS közömbösségi pont, amikor: EPS (hitellel történő finanszírozás) = EPS (saját tőkével való finanszírozás) (EBIT − I d ) ⋅ (1 − T ) − D p Nd = (EBIT − I c ) ⋅ (1 − T ) − D p Nc Jelmagyarázat: I d = kamat (hitellel történő finanszírozás esetén) L c =kamat ( saját tőkével történő finanszírozás esetén) D p = elsőbbségi részvények osztaléka N d = részvények száma hitellel történő finanszírozás esetén N c = részvények száma saját tőkével való finanszírozás esetén T= társasági adó mértéke 65 - Pénzügyi nehézségek költségeinek jelenértéke A tőkeszerkezetre vonatkozó elméletek A vállalatok tőkeszerkezetének finanszírozási források összetételének meghatározása és változtatása a hosszú távú finanszírozási döntések keretében. Rövid áttekintés a

tőkeszerkezetről vallott nézetek fejlődésében Modigliani és Miller tökéletes világától a reális világig. Elsősorban arra koncentrálunk, hogy a tőkeszerkezet, a vállalat piaci értéke és a vállalati tőkeköltség (WACC) tekintetében milyen markáns álláspontot képviselnek az egyes nézetek. A kiindulópontot Modigliani és Miller eredeti tételei képezik. Modigliani és Miller eredeti tételeik megfogalmazásakor olyan világot feltételeztek, amelyben nincsenek adók, a csődnek és a pénzügyi nehézségeknek nincsenek költségei, továbbá a reális világ egyéb tökéletlenségei sem léteznek. A Modigliani és Miller által elképzelt tökéletes világban a vállalatok tőkeszerkezetre vonatkozó döntéseinek nincs jelentősége. Az adósság- saját tőke arány megváltoztatásának nincs hatása sem a vállalat piaci értékére, sem a vállalat átlagos tőkeköltségére. Álláspontjuk szerint a tőkeszerekzettől függetlenül, mindkettő

konstans A második nézetet az jelenti, amikor Modigliani és Miller a vizsgálatokba bekapcsolta a társasági adót is. A vállalat piaci értéke jelentősen függ attól, hogy milyen adósság-saját tőke arány mellett finanszírozza a cég a befektetéseit. Mivel a hitelek kamata költségként elszámolható, ezáltal csökkenthető az adóalap, és a vállalat adót takaríthat meg. A vállalat piaci értékének növekedése a hitellel történő finanszírozásból származó adómegtakarítás jelenértékével egyenlő. Minél több adósságot használ a vállalat, annál jobban csökken a vállalati átlagos tőkeköltség. Amikor a vállalat növeli a tőkeáttételét, a saját tőkeköltsége is növekszik ugyan, de ezt a növekedést az adóssággal történő finanszírozásból származó adóelőny több mint ellensúlyozza. A két tényező együttes hatására, a vállalati tőkeköltség csökken. A harmadik megközelítés reális körülményeket

feltételez, és az adóhatás mellett figyelembe veszi a csőd és a pénzügyi nehézségek költségét is. Itt már nem olyan nagy az adómegtakarítás jelenértéke. A vállalat piaci értékét csökkenti a potenciális jövőbeli csőd költségének jelenértéke. Amikor a vállalat egyre több adóssággal finanszíroz, ezek a költségek gyorsan nőnek, és végül megsemmisítik az adóssággal történő finanszírozásból származó adóelőnyt. Az optimális tőkeszerkezet annál az adósság-saját tőke aránynál van, ahol az egységnyi pótlólagos hitelfinanszírozásból származó adómegtakarítást pontosan kiegyenlíti a pótlólagos hitelfelvétel miatt a csőd költségében bekövetkezett növekedés. Az optimális adósság-saját tőke aránynál a vállalati átlagos tőkeköltség minimális, és a cég piaci értéke maximális. A pénzügyi tőkeáttételből származó adóelőny csak olyan vállalatok számára képvisel értéket, amelyek

adófizetői pozícióban vannak. A veszteséges vállalatok esetében, továbbá azoknál a cégeknél, amelyek más forrásból is jelentős adómegtakarításhoz jutnak, jóval kisebb hasznot jelent a tőkeáttétel. A pénzügyi nehézségekkel kapcsolatosan azt kell megjegyezni, hogy azok a vállalatok, amelyek nagyobb pénzügyi kockázatának vannak kitéve, általában kevésbé adósodhatnak el, mint azok, amelyeknek kisebb a pénzügyi kockázata. A pénzügyi nehézségek költségei elsősorban a vállalat eszközeitől függenek. 66 18. Az osztalékpolitika, elvek és számítások 1. Az osztalékpolitika Az osztalékokra vonatkozó döntések a hosszú távú pénzügyi döntések körébe tartozik. Az osztalékpolitika keretén belül arról döntenek a vállalatok, hogy jövedelmükből mennyit fizessenek ki a részvényeseknek közvetlenül osztalék formájában és a jövedelem mekkora hányadát forgassák vissza, fektessék be újra. Két lehetőség van: - Az

egyik, hogy magas osztalékot fizet a vállalat. Ezt a lehetőséget akkor választják, ha nem gondolkodnak hosszú távon a vállalattal kapcsolatban (pl.: megszűnés), ugyanis ez gátolja a vállalat vagyongyarapodását, de így átmenetileg növelheti a részvény piaci árfolyamát. - A másik lehetőség, hogy alacsony osztalékot fizetnek. A nyereség újra befektetésével biztosítják a folyamatos eszközállomány bővítését és így a vállalat hosszú távú működőképességét. Igaz, hogy ebben az esetben a tulajdonosok alacsonyabb osztalékhoz jutnak, és romolhat a részvény piaci megítélése. Nemzetközi adatok szerint a vállalatok által visszaforgatott tőke a saját tőke növelésének nagyobbik forrása, rendszeresen meghaladja az új részvények kibocsátásából származó tőkét. A vállalati pénzügyekkel foglalkozó kutatók véleménye nagyon eltérő az osztalékfizetéssel kapcsolatban. Vannak, akik szerint az osztalékpolitikának nincs

jelentősége, mások szerint ez fontos kérdés. 2. Az osztalékpolitikát befolyásoló tényezők Egy vállalat számára az olyan osztalékpolitika tekinthető ideálisnak, amely maximalizálja a vállalat piaci értékét, és ezen keresztül a részvényesek vagyonát. Ebből következik, hogy a fizetett osztalék nagysága hatással van arra, hogy a befektetők, hogyan ítélnek meg egy vállalkozást. Az osztalékpolitika kialakításakor a következőket kell figyelembe venni: • Az osztalékra vonatkozó törvényi korlátozások. A legtöbb országban törvényben szabályozzák az osztalékok fizetését, melyek elsősorban a hitelezők védelmét szolgálják. • Szerződésben kikötött korlátozások. Gyakran erősebben befolyásolják a vállalat osztalékpolitikáját, mint a törvények. (Pl: hitelszerződések, lízingszerződések, osztalékelsőbbségi részvényekre vonatkozó megállapodások.) • Az osztalékfizetés hatása a cég likviditására. Az

osztalék fizetése pénzáramlással jár Minél likvidebb a cég, annál kevésbé jelent gondot az osztalék kifizetése. • Adósság-kapacitás és a tőkepiacok elérhetősége. Minél könnyebben elérhetők a vállalat számára a külső finanszírozási források, annál inkább képes lesz osztalékot fizetni. • Jövedelmek stabilitása. Azok a vállalatok, amelyek a múltban stabil jövedelemmel rendelkeztek, általában a pénzügyileg nehezebb években sem csökkentik az osztalékfizetést. • A növekedési kilátások. A gyorsan növekvő vállalatoknak sok tőkére van szükségük beruházásaik megvalósításához, ezért ők kevesebb osztalékfizetés mellett a jövedelmük nagy részét visszaforgatják. • Az adózási feltételek. Ott van nagy jelentősége, ahol az osztalék formájában kifizetett jövedelem és az árfolyamnyereség adóztatása eltérő adókulcsokkal történik. • A részvényesek preferenciái. Tisztában kell lenni azzal, hogy a

részvényesek egy része az osztalékfizetés miatt vásárol részvényt, míg másokat az árfolyamnyereség motivál. A menedzsment tekintettel lehet a részvényesek preferenciáira, ha részvényeseit viszonylag kevés befektető alkotja. 67 3. Az osztalékpolitika hatása a cég értékére Erre két markáns felfogás ismeretes: • Modigliani és Miller szerint az osztalékpolitikának nincs hatása a vállalat piaci értékére, mivel azt kizárólag a vállalat befektetései határozzák meg. Az osztalékpolitika bármilyen változtatásának hatása pontosan ellensúlyozható a finanszírozás más formáival, pl.: új részvények eladásával Feltételeik: - Nincsenek adók. - Nincsenek tranzakciós költségek. - Nincsenek kibocsátási költségek. - A vállalatok osztalékpolitikája a befektetési politikát nem befolyásolja. Elismerték, hogy attól a vállalattól, amelyik változtat osztalékpolitikáján, a befektetők egy része elpártol, – vonzóbb

osztalékpolitikát keresve – ami átmenetileg a részvények árfolyamát csökkenti. Más befektetők, akik ezt az osztalékpolitikát preferálják vásárolni fognak a vállalat részvényeiből. Modigliani és Miller világában ezek pillanatok alatt végbemennek, így a részvények piaci értéke változatlan maradt, és ezen keresztül a vállalat piaci értéke sem változik. • B. Graham, D Dodd, és S Cottle szerint a vállalatoknak magas osztalékot kellene fizetni. A magas osztalékfizetés képviselői arra hivatkoznak, hogy vannak olyan befektetői csoportok, akik a ma kapott készpénzt nagyobb arányban értékelik felül a jövőbeliekhez képest, mint amit a jelenérték számítás indokolna. Másik érv a bizonytalanság. A távolabbi jövőt a befektetők általában bizonytalanabbnak érzik A magas osztalék mellett egy további érv, hogy Modigliani és Miller világához képest vannak tranzakciós költségek, ezért eleve a magasabb osztalékú

részvényeket fogják vásárolni. A szakemberek többsége szerint az osztalékpolitika két okból is fontos: egyrészt információtartalma miatt, másrészt, mert a visszaforgatott nyereség olcsóbb, mint a tőkepiacokról szerzett forrás. 4. Osztalékfizetési stratégiák • Passzív (maradék elvre épülő) osztalékpolitika Ezen stratégia szerint a vállalatnak mindaddig újra be kell fektetni a nyereségét, amíg a beruházási javaslatok az elvárt hozamnál magasabb hozamot ígérnek. Azt a jövedelmet, amely az új befektetésekhez szükséges saját tőkén felül van, ki kell fizetni a részvényeseknek osztalékként. Jellemző, hogy az osztalékok évről évre jelentősen változnak. A tények azonban arra utalnak, hogy a vállalatok megpróbálnak egy viszonylag stabil részvényenkénti osztalékot fenntartani. • Stabil összegű osztalékpolitika Tapasztalatok szerint a részvényesek mellett a vállalatok is előnyben részesítik az ésszerűen stabil

osztalékpolitikát. A vezetők elutasítják a részvényenkénti osztalék csökkentését, de emelni sem hajlandók addig amíg meg nem győződnek arról, hogy a jövőbeli jövedelmek elég magasak lesznek. Ebből következően az osztalékok követik a jövedelmek növekedését, de bizonyos mértékben elmaradnak tőle. A befektetők kedvezőnek ítélik a stabil osztalékpolitikát. Egyrészt azért, mert jövedelmi szükségleteik miatt igénylik a viszonylag állandó osztalékfizetést. Másrészt több befektető számára az osztalékfizetés változása egyenlő a cég jövedelmezőségének változásával. • Állandó osztalékfizetési hányad Ezeknél a vállalatoknál az osztalékfizetési hányad állandó. Ilyenkor a vállalat minden évben a jövedelem egy meghatározott százalékát fizeti ki osztalékként. Ha a jövedelem ingadozó, akkor az osztalék is erősen fog ingadozni. Ennek mérséklésére a vállalatok többsége nem konkrét százalékban, hanem

egy intervallumban állapítja meg az osztalékfizetés hányadot. 68 • Kompromisszumos osztalékpolitika Megfigyelhető, hogy a vállalatok többsége az előzőekben bemutatott stratégiák valamilyen kombinációját követi. Az ilyen osztalékpolitika célkitűzései: - El kell kerülni, hogy a pozitív nettó jelenértékű beruházásokat el kelljen utasítani az osztalékfizetés miatt. - El kell kerülni az osztalék csökkentését. - El kell kerülni, hogy a szükséges tőkét új részvények kibocsátásával szerezzék meg. - Fenn kell tartani egy megcélzott adósság/saját tőke arányt. - Fenn kell tartani egy megcélzott osztalékfizetési hányadot. Ez a stratégia az adósság/saját tőke arányt nem veszi olyan komolyan, mint a többi politika, hanem hosszú távú célnak tekinti. Hosszú távon az osztalék növekedése követi a jövedelmek növekedését, de csak időbeli késéssel. Az osztalék változékonysága elkerülhető, ha kétféle

osztalékot alakítanak ki: egy rendszereset és egy extrát. Az extra osztalékot akkor adják, ha a cég jövedelmét csak ideiglenesnek gondolják. 5. Hogyan fizetik az osztalékot Az osztalék pénzügyi értelemben az az érték, amelyet a tulajdonosok kapnak tulajdoni hányaduk alapján. Az osztalék mértékét a részvénytársaság igazgató tanácsa határozza meg Fajtái: • Szokásos osztalék: Azt fejezi ki, hogy a vállalat a jövőben is képes lesz fenntartani az adott osztalék szintet. • Extra osztalék: A menedzsment ezzel azt kívánja jelezni, hogy kifizetése nem feltétlenül fog megismétlődni a jövőben. • Különleges osztalék: Egy szokatlan egyszeri osztalékfizetésről van szó, amely a jövőben nem ismétlődik meg. Az osztalék adható: • Pénzben fizetett osztalékot pénzösszegben, egy részvényre vonatkoztatva határozzák meg. Kifejezhető a részvényárfolyam %-ában, vagy az egy részvényre eső nyereség %-ában. • Természetben

fizetett osztalék. • Osztalékrészvény formájában: Ha pl.: egy vállalat 10% osztalékrészvényt állapít meg, akkor minden részvényes a tulajdonában lévő részvények 10%-ának megfelelő új részvényt kap. A részvényosztalék meghirdetésekor a vállalat a visszaforgatott nyereség (eredménytartalék) egy részét a saját tőke más elemévé alakítja át. Ennek következtében nő a forgalomban lévő részvények száma, de nem változik a saját tőke összege, és változatlan marad minden egyes részvényes tulajdonosi hányada. A részvények számának növekedése miatt csökken az árfolyamuk, de ez nem érinti a részvényesek vagyoni helyzetét. • Részvény visszavásárlás: Ha a vállalat több tőkével rendelkezik, mint amennyi befektetéseik megvalósításához szükséges, a felesleget osztalékként ki lehetne fizetni. De a vállalat dönthet a részvények visszavásárlása mellett. A részvényesek szempontjából ez növeli az egy

részvényre jutó jövedelmet, - csökken a forgalomban lévő részvények száma – ennek következtében nő a részvény árfolyama. Emellett a megmaradó részvényeseknek magasabb lesz a szavazati joguk. • Részvényhasítás: Arány formájában jelentik be - pl.: 3:1 - , amely azt jelenti, hogy minden régi részvény helyett 3 újat bocsátanak ki. Ennek következtében a forgalomban lévő részvények száma megsokszorozódik, a részvények árfolyama pedig csökken. A részvényhasítással a saját tőke könyv szerinti értéke és piaci értéke sem változik, és az egyes részvényesek vagyonának nagysága sem módosul. (A részvényhasítás nem kapcsolódik közvetlenül az osztalékpolitikához.) 69 19. Forgótőke menedzsment, rövid távú pénzügyi döntések Vevő, szállító, nettó forgótőke 1. A rövid távú pénzügyi döntések jellemzői A rövid távú pénzügyi döntések talán valamivel egyszerűbbek és kevésbé kritikusak, mint a

hosszú távú befektetési és finanszírozási döntések. Ennek oka: • A rövid távú pénzügyi döntések rövid élettartamú eszközökkel és rövid lejáratú kötelezettségekkel kapcsolatosak • A rövid távú pénzügyi döntések általában könnyebben és viszonylag kisebb költséggel visszafordíthatók vagy korrigálhatók. A rövid távú pénzügyi döntések nagyon fontosak, mivel: • Ágazatonként és szakmánként eltérő mértékben ugyan, de a cégek mérlegében mind a forgóeszközök, mind a rövid lejáratú kötelezettségek jelentős nagyságrendet képviselnek. • A vállalkozás mozgásban tartásához, a folyó működéshez nélkülözhetetlenek a forgóeszközök • A forgóeszközök finanszírozására kialakított rossz stratégia jelentősen megnövelheti a cég költségeit vagy pénzügyi kockázatát. • Nem fog tudni életben maradni egy vállalkozás, ha nem fordít kellő figyelmet a készpénzáramlásra A rövid távú

pénzügyi döntések tárgyát a forgóeszközök és a rövid lejáratú források képezik. Az angolszász országokban a forgóeszközöket forgótőkének (working capital) nevezik. Pénzügyi értelemben a legfontosabb forgóeszközök: pénz, értékpapír, készletek, vevőállomány. Kitüntetett szerepe azonban a nettó forgótőkének (net working capital) van, amely a forgóeszközök és a rövid lejáratú források (current liabilities) különbsége. No forgótőke= forgóeszközök- rövid lejáratú kötelezettségek A nettó forgótőke tehát a forgóeszközöknek az a többlete, amit tartós forrásokkal (saját tőkével és hosszú lejáratú kötelezettségekkel) kell finanszírozni. 2. A forgótőke meghatározói, körforgása A forgóeszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek a vállalkozás folyó működési tevékenységével kapcsolatosak. Egy tipikus termelő cégnél a folyó működési tevékenység a következő események és döntések

sorozatából áll: Események Döntések 1. nyersanyagok beszerzése 1. Mennyit rendeljünk? 2. Fizetések teljesítése 2. Kölcsönt vegyünk fel, vagy készpénzzel fizessünk? 3. Termékek előállítása 3. Milyen termelési technológiát válasszunk? 4. Termékek értékesítése 4. Milyen fizetési feltételeket ajánljunk a vevőknek? 5. Követelések behajtása 4. Hogyan szedjük be a pénzt? Azt az időtartamot, amely alatt ezek az események lezajlanak működési ciklusnak nevezzük. A működési ciklus két nagy részre bontható: készletezési periódusra és a követelések futamidejére. Készletek beszerzése Szállítók kifizetése Termék előállítása KÉSZLETEZÉSI PERIÓDUS Késztermék értékesítés Követelések beszedése KÖVETELÉSEK PERIÓDUSA Működési ciklus 70 A forgóeszközök a működési ciklus ideje alatt többszöri alakváltozáson mennek keresztül. A ciklus elején a forgóeszközök pénzformában vannak jelen, majd a

működési ciklus egy szakaszában készletekké alakulnak át, a késztermék készletek értékesítésekor követeléssé válnak, egy bizonyos idő múlva pedig, amikor a követelések befolynak, a forgóeszközök újból pénzformát öltenek, és ezzel a termelési költségek megelőlegezésére fordított tőke megtérül. KÖVETELÉSEK PÉNZ KÉSZLETEK A forgóeszközök körforgása A forgóeszközök szakadatlan körforgásának az a jellemzője, hogy a körforgás során mind a lekötött forgóeszközök mennyisége, mind az összetétele erősen változó. A forgóeszközöknek ezen mennyiségében és összetételében folyton változó állományán belül azonban meghatározható egy olyan szint, amelyre adott műszaki-technológiai, szervezeti stb. feltételek mellett a folyó működés zavartalansága érdekében tartósan szükség van, az e részt meghaladó forgóeszközök pedig különböző okok miatt átmenetinek tekinthetők. A tartósan lekötött és az

átmenetileg szükséges forgóeszközök megkülönböztetésének finanszírozási szempontból van jelentősége. A tartósan szükséges forgóeszközök esetében ugyanis a beléjük fektetett tőke állandóan lekötve marad, míg az átmenetileg szükséges forgóeszközök csak ideiglenesen kötnek le tőkét. 3. • • • • • • A forgótőke nagyságára ható tényezők: A vállalkozás folyó működésének (termelésének, értékesítésének) szintje, terjedelme A vállalkozás üzletpolitikája A gazdaságban, ágazatban, szakmában bekövetkező változások A folyó működési (termelési) költségek változása Technológia Szezonalítás 4. A forgóeszközök optimális szintje A rövid távú pénzügyi döntések alapkérdése, hogy a vállalkozás mennyit fektessen be forgóeszközökbe? Befektetési oldalról vizsgálva engedékeny a rövidtávú pénzügyi politikája azoknak a cégeknek, amelyeknél a forgóeszközöknek az értékesítési

forgalomhoz vagy az összes eszközhöz viszonyított aránya magas, és szigorúnak, restriktívnek tekinthető a pénzügyi politika, ha az előbbi arányok alacsonyak. Az engedékeny politika (konzervatívnak is szokták nevezni) főbb ismertetőjegyei: • Magas a pénzeszközök és a forgatási céllal vásárolt értékpapírok, vagy a rövidtávra lekötött betétek állománya • Liberális a cég hitelezési politikája, kedvező fizetési feltételeket, hosszú fizetési határidőt nyújt a vevőknek, és ennek következtében magasak a kintlévőségek, követelések • Magas a készletekbe fektetett tőke 71 A szigorú, restriktív politika főbb jellemzői: • A pénzeszközök állomány alacsony • Nem tartanak forgatási céllal értékpapírokat, rövidebb időre lekötött betéteket • Szigorúak a fizetési feltételek, nem értékesítenek hitelbe, vagy csak rövid fizetési határidőt adnak a vevőknek • A készletet alacsonyan tartják A cég

pénzügyekért felelős vezetőinek feladata, hogy a két szélsőséges szint között megtalálják a cég számára optimális forgóeszköz szintet. Optimálisnak a forgóeszközök azon szintje tekinthető, amely a legjobban segíti a vállalkozás vagyonának gyarapodását. Amikor egy vállalkozás arról dönt, hogy mennyit fektessen be forgóeszközökbe, különböző lehetőségek között választ. A lehetőségek közötti választáskor mérlegelni kell, hogy • a döntés milyen hatással lesz a vállalkozás jövedelmezőségére és kockázatára • a forgóeszközök adott szintjének fenntartása mibe kerül 4.1 A forgóeszközök szintjének hatása a vállalkozás jövedelmezőségére és kockázatára A forgóeszközök szintjét a forgóeszközöknek (current assets) az összes eszközökhöz (total assets) viszonyított arányával mérjük. CA/TA= Forgóeszközök Összes eszköz Az arány azt mutatja, hogy a vállalkozás összes eszközeiből mekkora

hányadot tesznek ki a likvid eszközök. A magasabb arány a kényelmesebb (konzervatívabb), az alacsonyabb arány a szigorúbb (agresszívebb) politikát folytató cégekre jellemző. A modern vállalti pénzügyek két fontos megállapítása: 1. ha egy eszköz kockázata kisebb, akkor elvárt hozama is kisebb 2. a rövidebb élettartamú eszközök kockázata kisebb Engedékeny politikánál a CA/TA arány nagyobb, így a cég kockázata és hozama is kisebb. Ha egy cég többet fektet be forgóeszközökbe, akkor feltételezhetően nagyobbak a készletei, ezért gyorsan képes teljesíteni a váratlan megrendeléseket, és több pénze lesz, ennek a kényelmes pozíciónak azonban ára van. Szigorú forgótőke politika estén a helyzet pontosan az előző ellentéte. 4.2 A forgóeszközök szintjének hatása a vállalkozás költségeire Bármely CA/TA arány esetén két különböző típusú költség jelentkezik: • A likviditás költsége • A likviditás hiányának

költsége Engedékeny politika: • Vevőcsalogató • A nagy vevőállomány miatt lehetőség van az árbevétel növelésére => Pénzbőség • Likviditás szempontjából kényelmes státusz • A vállalkozás könnyebben bővülhet • A nagy forgóeszköz állomány miatt költségei magasabbak, mivel a forgóeszköztartás és a készlettartás költséggel jár 72 Szigorú politika: • Alacsony készlet => nem tud minden vevőigényt kielégíteni • Elveszíti vevőit • Kevés pénzeszközzel rendelkezik, ez addig fokozódhat, hogy a vállalkozás nem lesz likvid => fizetésképtelenné válik • Itt jelenik meg a likviditás hiányának költsége Az optimális forgóeszközszint meghatározásakor a két költséget úgy kell egyensúlyba hozni, hogy az összes költség minimális legyen. Mint az ábrából látható, a likviditás költsége a CA/TA aránnyal megegyező irányban nő, míg a likviditás hiányának a költsége azzal fordított

arányban változik, és bármely adott forgóeszközszint fenntartását a két költség együttes nagysága jelenti. Az optimális forgótőke nagyságát ott kell megtalálni, ahol a likviditás költsége és a likviditás hiányának a költsége minimális. 73 VEVŐK 5. A követelések keletkezése A forgóeszközökön belül az áruszállításból és szolgáltatásokból származó követelések (Vevők) jelentik a készletek mellett a másik legnagyobb csoportot. A piacgazdaságokban természetes, hogy az áruszállítások vagy szolgáltatások nyújtása esetén a fizetési feltételekben az eladók és a vevők szabadon állapodhatnak meg. A fizetések következő típusaival találkozhatunk:  Készpénzfizetés vagy azonnali fizetés (cash on delivery): A fizetéseknek ez a típusa döntően a kiskereskedelemre és a lakossági szolgáltatásokra jellemző.  Előre történő fizetés (cash before delivery): Ilyen típusú fizetésekre rendszerint olyankor

kerül sor, amikor az eladó erős piaci pozícióban van (a kereslet tartósan meghaladja a kínálatot), vagy a gyártó előre történő fizetéssel a piaci kockázatát kívánja mérsékelni. Ha a teljesítés előtt a teljes vételárat kifizeti a vevő, akkor előrefizetésről, ha pedig csak egy részét, úgy előlegfizetésről beszélünk.  Fizetés a teljesítés után (credit sales): A normál üzleti életben az a jellemző, hogy az áruszállítás vagy a szolgáltatás teljesítését követően egy bizonyos idő múlva kerül csak sor az ellenérték kifizetésére. Ilyenkor a szállító cég hitelt nyújt a vevőnek A hitelnek ezt a fajtáját kereskedelmi hitelnek nevezzük (trade credit vagy commercial credit). A vevőállománynak 2 csoportja van: • más vállalkozásnak adott terméket (kereskedelmi hitel) • végső fogyasztónak adok terméket (fogyasztói hitel) 6. A fizetési feltételek meghatározása A fizetési feltételek általában a következő

elemeket foglalják magukba:  A fizetési határidőt vagy hitelezési időszakot (credit period). A fizetési határidő azt jelenti, hogy mennyi idő alatt kell a tartozást kiegyenlíteni. A hazai gyakorlatban a fizetési határidőt általában a számla kiállításának időpontjától határozzák meg. Mind a szállító mind a vevő számára az a legegyszerűbb, ha a számlát a leszállított áruhoz csatolják. A fizetési határidő kifejezése: például „nettó 30”, amely azt jelenti, hogy a vevőnek legkésőbb a számla kiállítását követő 30. napon kell a fizetést teljesíteni  Az engedményt (cash discount). Számos cég engedményt ajánl a vevőnek, ha számlájukat korábban – esedékesség előtt – kifizetik. Az engedmény mértékét rendszerint a számla névértékének %-ában fejezik ki.  Az engedmény igénybevételére jogosító időszakot (discount period). Például egy cég 2% engedményt ad azoknak a vevőknek, akik a számla

kiállításától számított 10 napon belül fizetnek 30 nap helyett A fizetési feltételek változása a következő tényezőkre van hatással:  Az árbevétel befolyása. A fizetési feltételek változásával az értékesítés volumene változik, ami hat az árbevétel nagyságára. Ha pl a cég növeli a fizetési határidőt, akkor az értékesítés volumene várhatóan növekedni fog.  Befektetés a készletekbe. A fizetési feltételek változtatása a legtöbb esetben nemcsak az értékesítés volumenében idéz elő változást, hanem rendszerint tovagyűrűző hatása is van. Az értékesítési volumen változásával a készletezés nagysága is változik.  Az értékesítés/termelés költségei. Ha változik az értékesítési volumen, akkor változik a termelés is, melynek következtében változik a termelés költsége és a pénzkiáramlás (pl. közvetlen bérköltség, közvetlen anyagköltség). 74       A

követelések beszedésének költségei. A vevőállomány menedzselése költséges A követelések beszedéséhez a cég hitelezési osztálya telefont, faxot, levelezést, a vevők látogatását és egyéb megoldásokat, technikákat alkalmaz. Ezek a költségek rendszerint az értékesítési volumennel emelkednek, és nagyságuk a vevők típusától függően változik. A követelések beszedésének költségei viszonylag kicsik, ezért a döntések során gyakran figyelmen kívül hagyják. Engedmények. Minél nagyobb engedményeket ad a cég, annál jobban csökken az árbevétel és a vevőállomány. Hitelezési veszteség. A hitelezési veszteséget azok a követelések jelentik, amelyeket nem lehet behajtani. A hitelezési veszteség szintjét alapvetően befolyásolja a gazdaság állapota. Amikor a gazdasági helyzet rosszabbodik, rendszerint növekednek a behajthatatlan követelések. A hitelezési veszteségek nagyságát azonban nagymértékben befolyásolja a cég

hitelezési politikája is. Ha könnyíti a fizetési feltételeket és kevésbé megbízható vevőknek is értékesít hitelben, akkor nagy valószínűséggel nőni fognak a hitelezési veszteségei. A hitelezési veszteségek növekedése csökkenti a ténylegesen befolyó árbevételt. A tőkebefektetések időzítése. Ha a fizetési feltételek változtatása hat az értékesítési volumenre, ez a változás hatással lehet a jövőbeni beruházások idejére és nagyságára is. Adók. A fizetési feltételek változtatása hatással lehet a cég adófizetési kötelezettségeire, elsősorban a nyereségadóra. Ha a fizetési feltételek módosítása miatt megváltozik a kapacitásbővítés ideje és nagysága, melynek következtében változik az amortizáció (adóalapot csökkentő tétel) is. Elvárt hozam. A legtöbb esetben a fizetési feltételek módosítása a vevőállomány növekedésével jár. Ez azt jelenti, hogy a cégnek plusz tőkét kell befektetnie a

vevőállományba, azaz le kell mondania más befektetési lehetőségekről, feláldozva az általuk ígért hozamot. 7. A hitelnyújtási döntések meghozatala, módszerei A hitelnyújtási döntések során lényegében azt kell eldönteni, hogy a cég melyik vevőnek ad el hitelben és melyik vevőnek csak készpénzért. Ezt a problémát hitelezési szabványoknak is nevezik. A döntési probléma legfontosabb kérdései:  Mennyi információt kell összegyűjteni egy-egy vevőről?  Milyen elemzési módszereket használjon a cég?  Milyen hosszú időszakot célszerű figyelembe venni, amikor egy vevőtől származó várható cash-flow-kat becsülik?  A potenciális adós milyen hitellel összefüggő paramétereit kell vizsgálni? Ha egy vállalat arról dönt, hogy kinek adjon hitelt akkor, nagyon nehéz dolga van, hiszen nehéz információt találni a vevőről. Csak a nyilvános adatokhoz tud hozzájutni Ahhoz, hogy a cég más információhoz jusson,

segítséget vehet igénybe. Például a hitelképességet vizsgáló cégektől megfelelő díjazás ellenében. A döntés során minden egyes potenciális vevőt elemezhetnek, és az adott vevő pénzügyi jellemzői alapján dönthetnek arról, hogy nyújtanak-e hitelt neki vagy nem. A fizetési határidő kialakítása vagy változtatása a cég vevőinek aggregált szintű elemzését igényli, a hitelnyújtás eldöntése viszont egyedi szinten történik. A hitelnyújtási döntések nagyobb feladatot jelentenek a menedzsment számára, mint a fizetési határidőről dönteni. A fizetési határidővel kapcsolatos döntések nem túl gyakoriak (évente maximum 1-2 alkalommal), a hitelnyújtási döntések viszont folyamatosak, minden új vevőnél el kell végezni, illetve a régi vevőknél felül kell vizsgálni. 75 7.1 A hitelezési döntések hagyományos megközelítése A hitelnyújtással kapcsolatos döntések hagyományos megközelítése során az elemző az

ügyfél hitelképességét próbálja megállapítani. A hitelképesség megállapításához a hitellel összefüggő valamennyi fontos jellemzőre szükség van. Az információk rendszerezésének egyik módja a vevő öt dimenzió mentén történő jellemzése, melyet a hitelezés 5 C-jének nevezünk. Ez az elnevezés a következő angol szavak kezdőbetűje alapján történt: 1. Capital – Tőke: A tőke és a tőkeellátottság fejezi ki legátfogóbban a vevő pénzügyi pozícióját. Ez bizonyítja a vevő kereskedelmi hitelképességét Az elemzés során megválaszolandó kérdések: Melyek a cég pénzügyi erősségei és gyengeségei?; Erősebb vagy gyengébb-e a cég, mint az eladónak azok az ügyfelei, akiknek hitelt nyújt? A szükséges információk a cég pénzügyi kimutatásaiból nyerhetők. Szokás különböző pénzügyi mutatókat számítani, a mutatókat összehasonlítani az ipari átlaggal, illetve a mutatók időbeli alakulását vizsgálni (trend

elemzés). Általában az összevont likviditási pozíciót és az összes adósság pozíciót helyezik az elemzések középpontjába. Az elsőt a likviditási rátával és gyorsrátával mérik, az utóbbit pedig az összes adósságnak az összes tőkéhez, vagy az összes adósságnak az összes eszközhöz viszonyított arányával fejezik ki. 2. Character – Jellem, fizetési készség: Annak, hogy egy cég a szállító számláját kifizesse, két feltétele van: egyrészt legyen pénze, másrészt hajlandó legyen a tartozását kiegyenlíteni. Egy cég fizetési hajlandóságára elsősorban a múltbeli fizetési magatartásból lehet következtetni. 3. Collateral – Biztosíték: Ha egy cég nehéz pénzügyi helyzetbe kerül, az is előfordulhat, hogy felszámolják. Egy ilyen szituációban a kereskedelmi hitelek megtérülése függ: az adós eszközeinek likviditációs értékétől, a cég összes tartozásától, és a biztosítékokkal fedezett adósságok

mértékétől. 4. Capacity – Képesség: A kapacitás jelenti egyrészt a menedzsment képességét az üzlet vitelére, másrészt a cég eszközeit, tevékenységének fizikai feltételeit. Az első a menedzsment iskolai végzettségével, gyakorlati tapasztalataival, az üzleti életben eddig elért sikerekkel és kudarcokkal mérhető. A fizikai kapacitás a gépek, berendezések és a technológia korszerűségére, az infrastruktúrával való ellátottságra vonatkozik. 5. Conditions – Feltételek, körülmények: Ezek egyrészt annak az ágazatnak a közgazdasági feltételeire vonatkoznak, amelyben a vevő tevékenykedik, másrészt a gazdaság egészének állapotára. Nagy versenyben dolgozó cégek kockázatosabbak a vevői hitelezés szempontjából. A hagyományos döntési módszer nem konzisztens. A döntések során sok költséges hibát követhetnek el. Költséges a hiba, ha olyan vevőnek nyújtanak hitelt, akinek nem kellett volna, vagy olyan vevőt

utasítanak vissza, akinek érdemes lett volna hitelben értékesíteni. (Az ítéletalkotás megkönnyítése és a felsorolt problémák csökkentése érdekében pontozásos rendszereket (scoring system) fejlesztettek ki. Ezeknek a rendszereknek két alapváltozata ismeretes. A listás rendszerben (checklist system) egy sor kérdést tesznek fel az ügyfélnek, mint például: „A cég likviditási mutatója 2,0 fölött van-e?” Ha a cég a kérdések egy előre meghatározott hányadára pozitív választ ad, akkor nyújtható számára hitel. Ebben a rendszerben a döntések során minden kérdés azonos súlyt kap. 76 A súlyozott pontozási rendszerekben (weighted scoring system) viszont kérdésről kérdésre változhatnak a súlyok, tükrözve egy adott dimenzió fontosságát. A hitelezési döntések meghozatalakor az adott pontok együttes összegét azután összehasonlítják néhány előre meghatározott pontértékkel. A hagyományos megítéléshez képest

ezeknek a rendszereknek nagy előnye, hogy konzisztens eredményeket adnak.) 8. A vevőállomány figyelésének módszerei A vevőállomány figyelésének egyik legegyszerűbb módszere, hogy a követelések átlagos futamidejét, vagy más néven az átlagos beszedési időt a fizetési határidővel összehasonlítjuk. Időszak napjai Átlagos vevőállomány * Átlagos átfutási = (ált.365 nap) idő Értékesítés nettó árbevétele Az átlagos beszedési idő azonban érzékeny az értékesítési forgalom hullámzásaira, és ezért megtévesztő jelzéseket adhat. A pontatlanság csökkenthető, ha az átlagos vevőállományt és az átlagszámítás időszakának megfelelő forgalmat használjuk. SZÁLLÍTÓ: annak a terméknek, szolgáltatásnak az ellenértéke, melyet a partnertől átvettünk, de még nem fizettük ki. Ezzel az összeggel a partner finanszírozza a mi vállalkozásunkat Pénzforgalmi szempontból arra kell törekedni, hogy a szállítóval hosszú

fizetési határidőben tudjunk megállapodni. Szállító futamidő: = átlagos szállító állomány Napi beszerzés 77 20. Készletekkel kapcsolatos pénzügyi feladatok, számítások Készletszint optimalizálás. A készletek a vállalatok tevékenységét közvetlenül vagy közvetve szolgáló olyan eszközök, amelyek rendszerint egyetlen termelési vagy forgalmi folyamatban vesznek részt, ezek során eredeti formájukat elveszítik, de az is előfordul, hogy a tevékenység során nem változnak, mint például a kereskedelmi árukészletek. A készletek fizikai eszközök A vállalatok készletei származásuk szerint lehetnek saját termelésű, illetve vásárolt készletek. Utóbbi két fő típusát az anyagok és az áruk képezik. A saját termelésű készletek a feldolgozottság fokától függően lehetnek befejezetlen, félkész illetve késztermékek A vállalatok alapvetően két okból fektetnek be a készletekbe: • Egyrészt a készletek biztosítják

a termelés és az értékesítés közötti időbeli, térbeli és választékbeli különbségek áthidalását. • Másrészt lehetővé teszik, hogy a folyó termelés három kulcs tevékenységét a beszerzést, a termelést és az értékesítést bizonyos fokig függetlenítsék egymástól. Az optimális készletszint meghatározása A készletekbe minden vállalatnak be kell fektetnie, de nem mindegy, hogy mekkora összeget. A pénzügyi vezetés feladata megtalálni az optimális szintet, amely a vállalat tényleges adottságait figyelembe véve biztosítja a zavartalan folyó működést. Az optimális készletszint meghatározása a költség-haszon elemzés segítségével történhet. E során a készletekkel kapcsolatos költségeket két csoportba sorolhatjuk: • Rendelési • Tartási Rendelési ktgk.: Azokat a ráfordításokat foglalják magukban amelyek az áru vagy anyag megrendelésétől a raktárra vételéig merülnek fel. Saját termelésű készletek

esetében a termelés beindításával összefüggő ráfordítások tekinthetők rendelési ktgnek. Ez a költségtípus fix költségnek tekinthető, ezért fordítottan lesz arányos a rendel mennyiséggel. Mert ha többet rendel egyszerre, akkor kevesebbszer kell rendelnie egy időszakban, így tudja csökkenteni az összes rendelési költséget. Tartási ktgek.: ide tartozik a haszonáldozat költsége, a raktározási, tárolási, biztosítási költségek. Felsorolhatjuk még a romlásból, selejtezésből, avulásból, leltárhiányból származó költségeket. Ez a költségtípus változó költségek közé sorolható Általában a készletek szintjétől függ. Minél kisebb a raktáron lévő anyag annál kisebb a tartási költség A készletekbe való befektetésekkor ezek a költségek ezek a költségek ellentétesen változnak. Minél többet rendelünk annál kisebb lesz a rendelési költségünk, ugyanakkor a tartási költségek növekedni fognak. Itt lép be az

optimális készletszint, ami ott van, ahol ez a két költség egyenlő. Készlettervezés során két tényezőből indulunk ki - A napi felhasználásból - Utánpótlási időből Készlet szintek - Törzs készlet: biztonsági készlet, szállítási zavarok esetén biztosítja a termelést - Folyó készlet: két beszerzés között felhasznált mennyiség - Maximális készlet: előbbi kettő összege - Átlagkészlet T+F/2 (T lehet 0, F pedig a rendelt mennyiség(Q) , ekkor átlag = 0+F/2) 78 Költség Folyó Törzs Idő Tartási költség = 1db finanszírozási ktg-e/2 Rendelési költség = ( értékesítés* rendelési ktg)/Q2 Optimális helyzet: Rendelés = Tartás (értékesítés* rendelési ktg)/Q2 = 1db fin.-i ktg-r/2 Q = √‾(2*értrend-i ktg)/ 1db fin-i ktg Az optimális készletszint meghatározása során több problémával is találkozunk • A készletezési problémáknál a bizonytalanság jelentős szerepet játszik • A terméknek az idővel való

kapcsolata alapján a készletezési problémák két csoportba sorolhatóak - Statikus készletezési problémákra az a jellemző, hogy a termék élettartama csak egy periódus, tehát nem vihető át egy másikidőszakra (napilapot holnap már nem lehet eladni). - Dinamikus készletezési problémára az a jellemző, hogy a terméknek a kezdő perióduson túl is van értéke, tehát az idő múlásával nem veszítik el tejesen az értéküket. Gazdaságos rendelési mennyiség modellje EOQ A klasszikus EOQ modell arra a feltételezésre épül, hogy ha egy vállalat nagyobb készleteket tart akkor ritkábban kell rendelnie és így a készletek rendelésével kapcsolatos költségek csökkennek . Az alapmodell feltételezései: - A szállítás azonnali - A szükséglet teljes biztonsággal ismert - A felhasználás egyenletes - A rendelési költség fix, független a rendelt mennyiségtől - A készletek egy egységre jutó tartási költsége konstans, azaz lineárisan

változik a készlet nagyságával Optimális rendelési időpontok szállítási határidővel Ha egy vállalat el akarja kerülni, hogy készlethiánya legyen, akkor hamarabb kell rendelnie, mint ahogy a készlete elfogy. Az hogy mennyivel korábban, az attól függ, hogy mennyi idő telik el a rendelés és a leszállítás között. 79 Mennyiségi diszkont Az EOQ alapmodell feltételezése szerint a készletek ára konstans, tehát a rendelt mennyiségtől független. Sok szállító azonban nagyobb tétel rendelése esetén engedményt ad a vevőnek, amit az alapár bizonyos %-ban fejeznek ki. Készletezésre ható főbb tényezők - Rendkívüli lehetőségek kihasználása - A rendelési volumentől függő ár - Az üzleti feltételek változékonysága (szezonális és ciklikus hatások) - A vállalat termékeinek típusa és a vállalat értékesítési politikája Fejlett készlettervezési eljárások. SZTR – anyagszükséglet tervezési rendszer Az SZTR központi

gondolata, hogy a készletgazdálkodás elválaszthatatlan a termelés tervezésétől. Az eljárás működőképességének feltétele: - Szoros együttműködés a vállalat termelési és beszerzési részlege között - Szoros kapcsolat a szállítókkal - Önfegyelem a vállalat részéről, hogy pontos információkat adjon a rendszernek és elfogadja annak utasításait Just in time rendszer A Toyota gyárban dogozták ki, az eljárás lényege, hogy a nyersanyagoknak és alkatrészeknek a gyártás indulásától a termék elkészültéig megszakítás nélkül kell áramolnia 80 21. Pénzügyi tervezés, likvid, státusz, cash-flow A pénztartás jelentősége: A készletek és a követelések mellett a forgóeszközök fontos elemei a pénzeszközök és a rövid lejáratú értékpapírok. A pénzeszközök körébe tartoznak a bankjegyek, a csekkek, az elszámolási betétszámlák, az egy évnél rövidebb időre lekötött bankbetétek, a piacképes értékpapírok

(azok az értékpapírok, amelyeket a vállalat nem tartós befektetési szándékkal, hanem vásárlási céllal vásárolt) és a pénzpiaci eszközök (a vállalatok átmenetileg szabad pénzeszközeink kamatozására szolgálnak). A látszólag alacsony hozamok ellenére több oka is van annak, amiért a vállalatok készpénzt tartanak:  Ügyleti vagy tranzakciós motívum: Az üzleti élet természetes velejárója, hogy egy vállalatnak a működése során pénzben teljesíthető kötelezettségei keletkeznek. (pl.:szállítói számla, bérek, adók kamatok, hitelek törlesztése)  Óvatos vagy biztonsági motívum: A vállalatok jövőbeli tranzakciós célú pénzigényei gyakran egészen bizonytalanok. Adódhatnak váratlan helyzetek, amikor egy vállalatnak azonnal pénzre van szüksége. Az ilyen nem várt szükségletek elleni védekezés egyik eszköze a biztonsági célú készpénztartás.  Spekulációs motívum: Tarthatnak a vállalatok készpénzt azért

is, hogy váratlanul adódó üzleti lehetőséget is ki tudják használni.  Pénzgazdálkodás: A vállalat pénzeszközeinek menedzselésével foglalkozik. A vállalati pénzügyeknek ez a területe alapvetően a pénzelőrejelzés készítésével, a pénzeszközök hatékony befektetésével, valamint a vállalat kifizetésével kapcsolatos politikák kialakítását és ezek gyakorlati megvalósítását foglalja magába. Pénzelőrejelzés: A pénzelőrejelzést (cash forecast), gyakran pénzköltségvetésnek (cash budget) is nevezik: a vállalathoz befolyó (cash inflow) és a vállalattól kiáramló (cash outflow) pénzösszegek, valamint ezek egyenlegének előrejelzése egy bizonyos időszakra vonatkozóan. A pénzelőrejelzések információt adnak a vállalat várható hitelfelvételi és befektetési szükségleteiről, továbbá ezekkel a szükségletekkel kapcsolatos bizonytalanságokról. Pénzelőrejelzés típusai: A vállalatok által készített

pénzelőrejelzések kétféle szempont alapján különböztethető meg:  Periódusok hossza: azokra az időegységekre vonatkozik, amelyekre a pénzelőrejelzéseket felosztják. A vállalatok különböző hosszúságú periódusokra készíthetnek előrejelzéseket: évre, negyedévre, hónapra, hétre, napra. A legáltalánosabb a havi előrejelzés, azonban sok vállalat nem elégszik meg egyetlen előrejelzéssel, hanem különböző periódusokra készít becsléseket. - Elosztás, szétosztás (distribution) módszer: Ha az előrejelzés egy viszonylag hosszabb periódussal kezdődik, és azt bontják fel rövidebb periódusokra. Alkalmazásához bonyolult statisztikai technikák szükségesek. - Ütemezés (scheduling) módszer: Ha viszonylag rövid periódussal kezdik a tervezést, és ezek adatait vonják össze hosszabb időtartamokra. Ez a módszer több adat kezelését igényli. 81  Cash-flow: Pénzforgalmi kimutatás, azt mutatja meg, hogy adott időszakon

belül hogyan alakulnak a bevételek és kiadások és ennek eredményeként hogyan változik a likviditási helyzet. A cash-flow pénzforgalmi kimutatás, amely a mérleg és eredménykimutatás statikus adataiból vezeti le a pénzeszköz állományának változását. Ez elkeríthető: TÉNYSZINTEN, TERVSZINTEN. A vállalatok a pénzelőrejelzések készítésekor a cash-flowkat kétféle módon határozzák meg: - Közvetlen módszer: Azokat a pénzbevételeket és pénzkiadásokat próbálja felmérni, amelyek a választott periódus alatt várhatóan megtörtének. Ez a módszer aprólékosan nyomon követi a pénzmozgásokat, és azok a vállalatok alkalmazzák esősorban, amelyek általában rövid periódusokra készítik az előrejelzéseket. - Közvetett módszer: Az előrejelzés a tervezett adózott eredményből indul ki, és ezt módosítják az ÉCS leírással, vagy a forgóeszközökben és a rövid lejáratú forrásokban bekövetkezett olyan változásokkal, ahol

számviteli módszer alapján becsült bevétel és kiadás eltér a ténylegesen lezajló készpénzáramlástól. Ez a módszer nem teszi lehetővé az egyedi pénzáramlások nyomon követését. Ezt a módszer általában hosszabb periódusok előrejelzésére használják. A pénzelőrejelzés elékészítése: A pénzelőrejelzés tartalmára és szerkezeti felépítésére vonatkozóan nincs egységes séma. • A pénzügyi előrejelzések módszere: A pénzügyi előrejelzés valamilyen pénzügyi változó jövőbeli szintjének a becslését jelenti. A pénzügyi változók becslésekor általában többféle megközelítést alkalmaznak. A pénzügyi változók jövőbeli szintjének becslésekor gyakran feltételezhető, hogy a pénzügyi változó és valamely más változó között lineáris a kapcsolat. Ennek a feltételezésnek a következő variációi vannak: - Valamely változó hányada, arányos része - Valamely változó egyenletesen nő - Valamely változó

több tényezőtől függ • Az értékesítés előrejelzése: A vállalat kiadásainak előrejelzése általában a vállalat különböző területeire készült tervek és a becslési módszerek felhasználásával történik. Az értékesítésből származó bevételek becslése azonban nagy kihívás az elemzők számára. Fajtái: - Követelése (vevők) átfutási ideje: Ez a módszer az értékesítés %-ának egy variációja, amelyben azt feltételezik, hogy a vállalat átlagos beszedési futamideje alatt minden követelés befolyik. Árbevétel kiszámítása: Nyitó vevőállomány +Kiszámított értékesítés -Záró vevőálomány Befolyt követelések (árbevétel) - Fizetési sémákon alapuló megközelítés: A módszer lényege, hogy az elemzők a múltbeli alapján meghatározzák, hogy a vevők az értékesítést követően különböző időpontokig milyen arányban fizettek, és ebből az információból becsülik a jövőbeli bevételeket. 82 •

• A kiadások előrejelzése: A vállalatok működésével kapcsolatos kiadások előrejelzése döntően a vállalat termelési és értékesítési tervein alapul. A működési kiadások egyik legnagyobb tételét a szállítói számlák kiegyenlítése képzi. A kiadások másik legnagyobb elemét a befizetések teszik ki Kiadások számítása: Nyitó szállítóállomány +Beszerzés -Záró szállítóállomány Beszerzési kiadások Az időszak nettó pénzáramlásainak becslése: Az időszak végén a nettó pénzárama a várható bevételek és a várható kiadások különbözeteként számítható ki. Ez bevételi többlet és kiadási többlet egyaránt lehet. Az időszak pénzeszközeinek nyitó állománya az időszak nettó pénzáramaival együtt adja az időszak várható záró állományát, ami szintén lehet pozitív és negatív is. A pénzelőrejelzés hasznosítása: A pénzelőrejelzés legfontosabb eredménye, hogy előrejelzi a vállalat számára a

kumulatív finanszírozási szükségleteket. Ennek alapján a vállalat meg tudja tervezni, hogy milyen lépéseket tegyen a deficit finanszírozására, illetve a rendelkezésre álló szabad pénzeszközöket hogyan fektesse be • Az előrejelzésben rejlő bizonytalanságok forrásai: - Az értékesítés bizonytalansága - A követelések befolyásának bizonytalansága - A termelési költségek bizonytalansága - A beruházásokkal kapcsolatos pénzkiáramlás bizonytalansága A pénzáramlás optimális szerkezete: A vállalatok óvatosságból a váratlan pénzhiányok kivédésére pénztartalékot képeznek. A tartalékolás két alapvető formája: a készpénz és a piacképes értékpapír. A vállalt a biztonsági tartalék minél nagyobb hányadát tartja likvid befektetésben, annál kevesebb készpénzt kell tartalékolnia, és annál nagyobb kamatjövedelemre tehet szert. Pénzpiaci befektetések: A pénzpiacon a befektetők elsősorban biztonságra, likviditásra

és bizonyos kamatjövedelem elérésére törekszenek. Ennek oka, hogy az itt befektetésre kerülő pénzösszegek csak átmenetileg feleslegesek, tulajdonosaik számára rövid időn belül ismét szükségessé válhatnak különböző fizetési kötelezettségek teljesítéséhez. Kockázatok:  Értékpapírok kockázta  Újrabefektetési kockázat  Pénzpiaci befektetések kockázata, fajtái:  kincstárjegyek  kereskedelmi kötvény  visszavásárlási megállapodások 83