Pszichológia | Felsőoktatás » Evolúciós és környezetpszichológiai megközelítés

Evolúciós és környezetpszichológiai megközelítés Az előadás vázlata 1. 2. 3. 4. 5. A földi evolúció kezdeti feltételei Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése Az evolúciós pszichológiai megközelítés A környezetpszichológai megközelítés Gyakorlati vonatkozások A földi evolúció kezdeti feltételei Termodinamikai alapok A környezetétől elszigetelt rendszerekben önként végbemenő változások során • a lejátszódó folyamatok irreverzibilisek, • az összes energiának hasznosítható munkavégzésre rendelkezésre álló része folyamatosan csökken, • az energia szétszóródik ("disszipálódik”), • miközben a rendszer entrópiája nő. Ennek megfelelően a rendszer entrópiája a rendszerben foglalt energia - külső, ún. "hasznos munka" végzésére való „rendelkezésre nem állásának" a mértéke A földi evolúció kezdeti feltételei Termodinamikai alapok Olyan rendszerekben,

amelyeknek működőképes szerkezetük van, mint amilyenek a gépek vagy az élő szervezetek, az entrópia nem csupán az energia disszipálódása következtében nő, hanem a gép illetve szervezet elhasználódása, degradálódása miatt is, mert minden szerkezettel bíró képződmény termodinamikai szempontból valószínűtlen és ezért fokozatosan szerkezet nélküli, kaotikusan mozgó anyaggá alakul át. A földi evolúció kezdeti feltételei Termodinamikai alapok Az első szervezetek létrejötte, fejlődése és tartós fennmaradása termodinamikai szempontból sokáig nem volt értelmezhető, mert látszólag ellentmond a II. főtételnek Úgy tűnt, hogy • míg az élettelen természetben Kelvin "degradációja" (a rendezettség spontán csökkenése), • addig az élő világban Darwin "evolúciója" (a rendezettség spontán növekedése és fennmaradása) a meghatározó természeti törvény. Az élő rendszerek a bennük folyamatosan

végbemenő irreverzibilis folyamatok ellenére tartósan megmaradnak olyan állapotokban, amelyek termodinamikai szempontból fantasztikusan valószínűtlenek. A földi evolúció kezdeti feltételei SCHRÖDINGER (1945) rámutatott, hogy az élő rendszerek ún. "nyitott rendszerek", amelyek környezetükkel állandó anyag- és energia-forgalomban állnak. Ilyen nyitott rendszerekre a II. főtétel - az entrópia növekedésének tétele - közvetlenül nem alkalmazható. Nyitott rendszerekben dt idő alatt bekövetkező entrópiaváltozás PRIGOGINE és munkatársai (1972) nyomán a következőképpen írható: dS = deS + diS (diS > 0 ) ahol deS a dt idő alatt a rendszerbe befolyó és onnan távozó entrópia különbsége, diS pedig ugyanezen idő alatt a rendszerben végbemenő irreverzibilis olyamatok (pl. hővezetés, nyomás-kiegyenlítődés, diffúzió, kémiai reakciók stb.) entrópia-termelése A földi evolúció kezdeti feltételei dS = deS +

diS Nyitott rendszerekben deS értéke pozitív és negatív is lehet. Ezért ha a rendszer magasabb rendű (rendezett) energiát és alacsony entrópiájú (rendezett) anyagot vesz fel, miközben alacsonyabb rendű (rendezetlen) energiát (pl. hőt) és magasabb entrópiájú (rendezetlen) anyagot bocsát ki, teljesül a deS < 0 feltétel, és a II. főtétellel teljes összhangban elérhető, hogy dS < 0 legyen, azaz a rendszer rendezettsége növekedjen. Az ősi föld felszíne is ilyen nyitott rendszer volt, a légkör és az ősóceán - az ún. „ősleves” - pedig reakcióképes molekulákat tartalmazott, ezért elindulhatott benne az evolúció. Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése Az evolúció általános elméletének – CSÁNYI (1988) lényege : Minden olyan energiafelvételre képes dinamikus rendszer (pl. a reagálni képes molekulákat tartalmazó „ősleves”, élőnek tekinthető sejtek, magasabb rendű organizmusok ökológiai rendszere,

állatok rendszerré szerveződött csoportjai, de akár tárgyak vagy eszmék valamilyen rendszerei is), amely képes ciklikus folyamatokban másolás útján komponenseihez akár kicsit is hasonló létezőket létrehozni (replikálni), alanya lesz egy evolúciós folyamatnak. Bizonyítható, hogy olyan rendszerekben, amelyeken energia áramlik keresztül és komponensei külső energia hatására folyamatosan keletkeznek és bomlanak, a replikációs ciklusok szükségképpen megjelennek. Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése Az evolúció általános elmélete azonos módon értelmezhető molekuláris, biológiai, pszichológiai, társadalmi és technikai rendszerekre. Az elmélet a Darwin által megalapozott és számos további szerző által továbbfejlesztett biológiai evolúció törvényszerűségeit általánosítja és terjeszti ki - egyfelől az anyag alacsonyabb szintű mozgásformái, a kémiai rendszerek fejlődése felé; - másrészt az organizmikus

fejlődés sajátos elágazásaiként felfogott szociokulturális és technikai szintek, illetve az organizmikus feletti ökológiai és globális szintek felé. Bizonyos építőkövek minden szinten ún. kompartment-ekbe rendeződnek úgy, hogy végül olyan replikatív egységek jönnek létre, amelyek a következő szint építőkövei lesznek, ahol az egész folyamat megismétlődik. A kompartment itt organizációs elkülönülést jelent, ami együtt járhat térbeli elkülönüléssel is. Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése 1. Molekuláris evolúció A Föld felszíne mindíg nyílt rendszer volt és most is az. A kémiai evolúció kezdetén is intenzív energiacserében volt környezetével, folyamatosan felvette a Nap sugárzó energiáját és annak egy részét más frekvenciákon maga is kisugározta az űrbe. Az ősi föld atmoszférája nagy valószínűséggel tartalmazott szenet, hidrogént, nitrogént és oxigént egyszerűbb molekulák

formájában, melyeket a Nap besugárzott és ennek eredményeként vegyületburjánzás indult meg. A termodinamika törvényei szerint az átfolyó energia hatására komplexitás és rendezettség lokálisan spontán kialakulhatott. A döntő átmenetet a biológiai evolúció felé az jelentette, amikor olyan funkcióval rendelkező komponensek jelentek meg, amelyek egységes replikatív organizációt képeztek, melyek feltehetőleg nukleinsavakat vagy fehérjéket szintetizáltak (replikáltak). Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése 2. A sejtes evolúció A sejt működéséhez néhány ezer molekulafajta összehangolt, folyamatos előállítására van szükség, továbbá ugyanez szükséges a sejt szaporodásához (replikációjához). A sejt, mint replikációs egység tökéletesen szabályozott rendszer és ez az organizáltság igen stabillá teszi (az E. coli sejt pl sok tízmillió éve változatlan minőségben létezik, tehát tartósabb, mint a

legtöbb geológiai képződmény). A többsejtű szervezetek kialakulását az egyszerűség kedvéért az egyedfejlődésen kísérjük végig, mivel az ontogenézisben is ugyanazok a törvényszerűségek játszanak szerepet, mint a filogenézisben. Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése 2. A sejtes evolúció A megtermékenyített zigóta kezdetben egyetlen sejt, amely sorozatos replikáción megy át a folyamatosan felvett energia hatására és a replikáció eredményeként létrejövö "komponensek" között azonnal funkcionális kapcsolatok alakulnak ki. A kompartmentalizáció abban nyilvánul meg, hogy az egyes sejtpopulációk elkülönülnek és szerveket hoznak létre, majd végül a teljes szervezet kiépül, amely maga is (ivaros szaporodás esetén egy másik nemű szervezettel együtt) replikációs egységgé válik és stabil állapotát viszonylag tartósan megőrzi. Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése 2.a A neurális

evolúció Az idegrendszer evolúciója az állati - és emberi - memória neuronkapcsolatokból felépülő replikatív komponensek kölcsönhatásán alapszik. Míg a biológiai evolúció alapját képező DNS szerkezetét és tulajdonságait jól ismerjük, addig a replikatív memóriaelemek létezésére csak közvetett bizonyítékaink vannak. Az idegrendszer anyag- és energiaforgalmának szabályozása részben külső tényezők hatása alatt áll: a külvilágból jövő ingerek meghatározott speciális csatornákat nyitnak meg az idegrendszeren keresztülfolyó energiaáram számára, az idegrendszer organizálódik és valamilyen módon leképezi a külvilágot, létrejön a külső világnak a modellje. Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése 2.a A neurális evolúció A neurális evolúció építőkövei az energiafelvételre képes neuronok, a komponensek a neuronkapcsolatok, a replikatív egységgé vált kompartmentek pedig az agykérgi modulok. Az

agynak, mint rendszernek az outputja a viselkedés, ez jelenti a neurális feletti következő szintet. Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése 3. Az organizmikus evolució A többsejtűek evolúciója a hagyományosan makroevolúciónak tekintett folyamat, amelyre a fajok keletkezésével és kihalásával foglalkozó darwini elmélet vonatkozik. Az organizmikus evolúció építőkövei az organizmusok, komponensei a fajok, a létrejövő új replikatív egység pedig az ökoszisztéma. Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése 3.a A szociokulturális evolúció Számos adat bizonyítja, hogy a biológiai és kulturális evolúció között szoros lényegi kapcsolat van. Ismert, hogy egyes állatok utánzás - és imitációs tanulás segítségével meghatározott motoros sémákat adhatnak át egymásnak. Ilyen konkrét megfigyelés pl. az, hogy egy cinke "feltalálta" a reggelente kapuk elé rakott tejesüvegek vékony alumíniumfólia

kupakjának kinyitási módját, vagy egy makákó majom "rájött", hogy a homokba dobott gabonaszemek vízbe szórva szétválaszthatók a homoktól és ezek a szokások azután lassan, imitáció útján elterjedtek a populációban (mindkét esetben bizonyított, hogy az újítást egyetlen egyed "találta fel„). Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése 3.a A szociokulturális evolúció A kulturális evolúció a biológiai evolúcióval analóg folyamat és alkalmazható rá az összehasonlító evolúciós módszer. Az emberi kultúra, szokásos definíciója szerint, a megtanult környezet (viselkedésformák, tárgyak, intézmények és elmekonstrukciók) totalitása, amelyhez egy meghatározott embercsoport alkalmazkodik. Általában három összetevőe bontják: szociális, materiális és mentális kultúrára. Szociális kultúrán az emberek közötti kapcsolatokat, materiális kultúrán a tárgyak előllításával és felhasználásaival

kapcsolatos szokásokat, míg mentális kultúrán az elöbbiekben megnyilvánuló "ideákat" értjük. Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése 3.a A szociokulturális evolúció "Ideáknak" nevezzük a közölhető (kommunikálható), másolható, tárgyként megalkotható vagy szociális aktusként elvégezhető legkisebb, még értelmesen meghatározható akciók, gondolatok mentális reprezentációit, amelyek az idegrendszerben fizikai tényezőkre vezethetők visza. DAWKINS (1986) híres "önző gén" elméletében kifejti, hogy az emberi kultúrának is vannak génszerű elemei: a memórianyomok - az ún. "mémek" - a gének analógiájára szaporodnak és ezek természetes szelekciójáról, létért való küzdelméről is beszélhetünk (a mém pl. lehet egy dallam, egy jelszó, egy ruhadivat, valaminek az elkészítési módja vagy egy jó gondolat, amit egy tudós hall vagy olvas). Az evolúció szintjeinek

nagyvonalú áttekintése 3.a A szociokulturális evolúció A mémet (vegyük pl. az utóbbi jó gondolatot) a tudós feltehetően továbbadja kollégáinak és tanítványainak, akik - ha a gondolatnak náluk is sikere van - szintén továbbadják. A gondolat ideája tehát agyról agyra terjedve elszaporodik, azaz replikálódik (lényegében ugyanezt írják le Lumsden és Wilson is az általuk bevezetett "kultúrgének" fogalmával). Az emberi kultúra komponensei kompartmentalizálódnak. Az élőlények - mindenek előtt a kultúrát hordozó emberek - kisebb vagy nagyobb csoportokba rendeződnek. A tárgyak - munkaeszközök, szerszámok, könyvek stb. - szintén meghatározott módon ember-csoportokhoz rendelődnek, esetleg térben is elkülönülve felhalmozódnak. Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése 3.a A szociokulturális evolúció Kialakulnak az ideakompartmentek is, amelyek kezdetben pl. az eszközkészítéssel vagy vadászattal kapcsolatos

"mesterfogások" csoportját jelentették, később a termelés, hadviselés, tudomány, szórakozás, művészetek stb. differenciált rendszere szerint tagozódó összetartozó "ideahalmazok" alakját öltötték. Ezek a kompartmentek egyrészt önmagukat reprodukálják, másrészt a kultúra egésze is reprodukálja önmagát. Ez a replikáció azonban csak a teljesen zárt, változatlan kultúrák estén teljesen identikus. A fejlődő és fejlődőképes kulturákban különösen a kreatív "ideamutációknak" van a kultúra egészének alakulását befolyásoló jelentősége. Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése 3.b A technikai evolúció A technikai és szociokultúrális evolúció kezdeti szakasza egybeesik, mert a kultúrális rendszernek vannak tárgyi komponensei is. A tárgykészítés kezdeti szakaszában még csak egészen durva másolás történik és maguk a tárgyak is csak kevéssé differenciáltak. Ebben a

szakaszban a tárgyak gépek nélkül, egyedi módon készültek; szaporodásuk tehát lassú, replikációjuk pontossága alacsony. Idővel megjelennek olyan tárgyak, amelyekkel más tárgyakat munkáltak meg (ez emberi specifikum, állatok nem használnak tárgyakat más tárgyak megmunkálására). A tárgymegmunkáló eszköz képes lett tehát más tárgyak keletkezési valószínűségeit befolyásolni, azaz funkcióra tett szert. Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése 3.b A technikai evolúció A funkciók megjelenésével differenciálódás indult, speciális célokra szolgáló tárgyak kezdtek megjelenni. A tárgyak szaporodása során a funkció alapján összehangolt tárgyak együttesei jelentek meg (pl. egyes foglalkozások szerszámai), azaz kompartmentalizáció indult. Az összetettebb megmunkáló eszközök, a gépek megjelenésével indult meg a tárgyak identikus replikációja, közel identikus darabok millióit kezdték gyártani. A

számítógépes vezérlésű gyártóeszközök már viszonylag magasan organizált kompartmenteknek tekinthetők. Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése 3.b A technikai evolúció A technikai fejlődés – bár valamennyire elválik a szociokultúrális evolúciótól - véleményünk szerint mindíg a létrehozó kultúra függvénye marad. Más kérdés, hogy ez a kapcsolat - részben a technika valóban létező viszonylagosan önálló fejlődése következtében - az idők folyamán jelentősen módosul és egyre inkább áttételeken keresztül érvényesül. Kétségtelen, hogy a tárgy fokozatosam szeparálódik attól a koncepció- és ideakomplexumtól, ami létrejöttének alapja volt (ezt a mentális templatot elkészülte után a tárgy ezer évekkel túlélheti). Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése 3.b A technikai evolúció Az elszakadás második fázisa az automata vezérlésű gépek megjelenésével kezdődik, amelyek egyetlen

minta után milliós példányszámban gyárthatnak másolatokat és így egyetlen mentális templatra igen nagy számú tárgy jut. A harmadik fázisban - bizonyos megszorításokkal és bizonyos esetekben - a mentális templat ki is iktatódhat a tárgykészítés (gyártás) folyamatából. Az automatizált számítógépes gyártástervezés és az ezt követő automatizált gyártás, bár az emberi közreműködést közvetett módon továbbra is feltételezi, kétségtelenül a tárgyak önfenntartó replikációja felé mutat. Ezt a folyamatot a mesterséges intelligenciák ipari elterjedése még fel is fogja gyorsítani. Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése 4. Az ökológiai evolúció Az ökológiai rendszer komponensei a különböző organizmusok, amelyek egymással kölcsönhatásba kerülve funkcionális kapcsolatokat hoznak létre és felépítik az ún. társulásokat A társulásokban a populációk között visszacsatolási kapcsolatok

szerveződnek és egyre komplexebb táplálékhálózatok alakulnak ki. Kimutatható a kompartmentalizáció és a replikáció mind az alrendszerek, mind a teljes ökológiai rendszer szintjén. Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése 5. A globális evolúció Az ökológiai rendszerek - az ún. ökoszisztémák - bár replikációjuk még nem identikus, maguk is szelekció tárgyai. Az ökoszisztémáknak, mint komponenseknek a részvételével alakul ki a földi evolúció végső organizációs szintje, amelyen a globális biokulturális rendszer jön létre, mint entitás. Ezen globális rendszernek a komponensei a bioszféra komponensei és a különböző emberi társadalmak , beleértve az államokat is. Hatalmas energia-, nyersanyag- és tárgy-folyamatok közlekednek az egyes államok között, jelentős az emberek migrációja, átalakulóban van a bioszféra. Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése 5. A globális evolúció A stabilis

állapotban lévő rendszerekre jellemző, hogy folyamatos létezésüket a komponensek replikációjával tartják fenn és a replikációs folyamatok szigorúan összerendezettek. A Föld államairól ez ma még nem mondható el; a populáció exponenciális növekedése, az egyre újabb és hatékonyabb ideák és tárgyak szabályozatlan termelése, az élő környezet gyors pusztítása, a mély társadalmi és politikai válságok az instabilitás határozott jegyei. EVOLÚCIÓS SZINT ÉPÍTŐELEM 5. Globális bioszféra 4. Ökológiai ökoszisztéma 3.b Technikai tárgy 3.a Szociokulturális tárgyak élőlények ideák 3. Organizmikus 2.a Neurális 2. Sejtes 1. Molekuláris organizmus neuron sejt KOMPONENS ? ? nagyobb ökoszisztéma bioszféra tárgykapcsolatok automatizált gyártórendszer => tárgy tárgy-kapcsolatok élőlény-kapcsolatok idea-kapcsolatok faj neuronkapcsolat sejtcsoport gyártás => tárgy élőlény => élőlény

Tanulás => idea ökoszisztéma agykérgi „modul” organizmus Reproduktív kémiai Egyszerű molekulák (H2O, N2, CO2, H2CO) REPLIKÁCIÓS EGYSÉG Molekula kapcsolatok hálózatok => sejt Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése A földi evolúció szintjei CSÁNYI (1988) után Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése Az ember és a technika viszonya Bár sok olyan állatot ismerünk, amelyek bizonyos tárgyakat felhasználnak, összességében mégis ritka jelenségnek számít a szerszámhasználó állat. Ugyanakkor még a legprimitívebb emberi kultúrában is legalább néhányfajta saját készítésű eszközt folyamatosan használnak: az ember vonzódik a tárgyakhoz és ez a vonzódása genetikai programokon alapul - CSÁNYI (1988) -, ennek megfelelően már egészen korai gyermekkorban megfigyelhető. Amint PIAGET (1952) igazolta, a szociális kapcsolatok mellett a fejlődő gyermek legfontosabb tevékenysége a környezetében

levő tárgyak vizsgálata. A tárgyak iránti érdeklődés az ember korai evolúciós öröksége, a fákon élő távoli őseinktől származik - CSÁNYI (1988) - akik még a fák ágai között élték le életüket és így igen különböző méretű és formájú "tárgyakkal" - ágdarabokkal - kerültek kapcsolatba. Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése Az ember és a technika viszonya A később földre került emberszabású elődünk már "kezében" és főleg agyában hordozta a különböző tárgyakkal való bánásmód intelligens stratégiáit. Ismeretes, hogy az eszközhasználat tette lehetővé a munkát, amelyet olyan tudatos tevékenységként foghatunk fel, amelynek célja a természet eröforrássainak felhasználása az ember szolgálatában. A csoportos munka (pl. vadászat) megszervezésének követelménye másrészt elvezetett a nyelv kialakulásához és így végül az emberré válás folyamatának befejezéséhez.

Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése Az ember és a technika viszonya A szociokulturális evolúciónál leírtuk, hogy az ember által használt tárgyak a kulturális rendszer komponensei. Ezen tárgyak döntő többsége a kultúrák létalapját jelentő anyagi javak megtermelésével kapcsolatosak; akár mint közvetlen termelő eszközök, akár mint a termelő eszközök előállításához szükséges egyéb eszközök, gépek, berendezések. A tárgyi környezet elemei ezért a kultúra különleges komponensei, amelyek fejlődése viszonylagos önállósággal rendelkezik: ezt a fejlődést neveztük technikai evolúciónak. Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése Az ember-technika kapcsolat kölcsönhatásai az egyes evolúciós szintekkel Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése A közvetlen munkahelyén az embert • egyrészt mesterséges mikrokörnyezet (közegek), • másrészt tárgyak, eszközök, gépek stb. sokasága

(tárgyi környezet) veszi körül, melyek evolúciósan meghatározottak. Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése A munkahely entrópiaforgalma Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése Az egyszerű újratermelés esetére: deS + diS = 0, amiből deS = -diS < 0 deS = dSMt + dSG + dSE + dSI -dST -dSH -dSSz -dSEe = -diS < 0 A munkahely entrópiaforgalma Az evolúció szintjeinek nagyvonalú áttekintése Az egyszerű újratermelés esetére: deS + diS = 0, amiből deS = -diS < 0 deS = dSMt + dSG + dSE + dSI -dST -dSH -dSSz -dSEe = -diS < 0 Látható, hogy az EGR rendezettsége úgy tartható fennt, hogy dt idő alatt több entrópiát vonunk ki belőle, mint amennyit betáplálunk. A munkahely entrópiaforgalma Az evolúciós pszichológai megközelítés Evalutionary py sychology (EP) Az EP a kognitív és egyéb pszichológiai mechanizmusok eredete iránt érdeklődik. Alapgondolata: a biológiai mechanizmusokhoz hasonlóan a

pszichológiai mechanizmusok is a természetes kiválasztódás évmilliói alatt fejlődtek ki. Ez azt jelenti, hogy genetikai alapjuk van, és hasznosnak bizonyultak a túlélés szempontjából fontos valamilyen területen . Ez preferenciáink pszichológiai mechanizmusait magyarázza: pl. édes íz, zsír kedvelése, inkább félünk a kígyóktól, pókoktól és a sötétségtől, mint az autóktól, fegyverektől és villamosságtól. Az evolúciós pszichológai megközelítés Nicholson (1997). Hunter gatherers of the organisation Evalutionary py sychology, feelings at work, and the limits of change. Kb. 6 millió éve váltunk el a csimpánzoktól és kb 2 millió éve jelent meg a „homo” nem, közvetlen ősünk. A kb. 2 millió évvel ezelőtti vadászó-gyűjtögető életmódhoz és környezethez fejlődött ki biológiai és pszichés felépítésünk A mezőgazdaság csak kb. 10 ezer éve létezik Az evolúciós pszichológai megközelítés Az evolúció

két fő következménye: 1) A pszichés és szociális problémák nagy része az ősi pszichikum és a modern környezet közötti össze nem illés következménye. 2) Ösztöneink olyan szociális kapcsolatokat igyekeznek létrehozni, amelyek ősi jellegüknek megfelelnek. Az evolúciós pszichológai megközelítés A következmények részletei: • • • • A fizikai jellemzők azóta nem változtak (pl. két lábon járás, szembefordított hüvelykujj), az elme sem változott. A mezőgazdaság feltalálása váltotta ki az eszkalálódott társas evolúciót: helyhez kötődés, kooperáció, tervezés stb. Egy modern világban élő ősrégi faj vagyunk. A modern világ problémái az ősi elme és a jelen környezet össze nem illésére vonatkoznak (civilizációs probléma). Az evolúciós pszichológai megközelítés A következmények részletei: • • Az ösztöneink az elménk struktúrájának megfelelő társas alakzatok kialakítására

késztetnek (intézmények, kapcsolatok és szocializációs mechanizmusok). Az öröklés-tanulás dichotómiának nincsen értelme, mert a tanulás az örökölt ösztöneink alapján kialakított intézmények keretében történik. Az evolúciós pszichológai megközelítés Ennek fényében újragondolandó mindaz, amit a • motivációról, • nemek közötti kapcsolatokról, • stresszről, • csoportviselkedésről, • vezetésről és vezetői szerepekről, • szervezetek létrehozásáról és fejlesztéséről, • valamint a kultúra egészéről (így a környezeti kultúráról is) tudunk. Az evolúciós pszichológai megközelítés A „territoriality” a mi fajunknak természetes ősi igénye, a „személyes tér” („personal space”) egy modern koncepció: védekezés a szociális fenyegetések és a bizonytalansággal szemben. A „személyes tér” a környezeti stresszekre és az erőforrások szűkösségére adott modern válasz. Az

„elvonulás”, az intim, meghitt magány („privacy”) igénye. Egy speciális probléma: a modern irodai munkahely (zárt tér, esetleg „nagyteres iroda”, állandó ülés) „homo sapiens” felegyenesedett járás mozgásra született Az ülés „homo sapiens” felegyenesedett járás mozgásra született Az ülés ⇒ ⇔ „homo sedens” az ülő ember egész nap ül Környezetpszichológai megközelítés Az embert körülvevő környezet fizikai, kémiai és tárgyi jellemzői - bár ennek általában nem vagyunk tudatában – befolyásolják pszichés működéseinket (hangulatunkat, beállítódásunkat, asszociációinkat, motivációnkat, stb.) munkateljesítményünket, sőt alapvetően meghatározhatják közérzetünket is. Ezeknek a törvényszerűségeknek a kutatásával és gyakorlati célú alkalmazásával foglalkozik a környezetpszichológa. Környezetpszichológai megközelítés A környezet érzelmi hatása • • • Ha

felidézzük magunkban egy hegyvidéki tó képét (a csendes víztükröt, az erdővel borított környező hegyeket, az enyhe szellőt stb.), illetve egy távoli rokonunk temetését (a feketébe öltözött komor embereket, a szertartást végző pap hangját, a koporsót, stb.), jellegzetesen különböző érzelmeink támadnak. Ezeket az érzelmeket - McANDREW (1993) - nagyrészt a környezet érzékelhető jellemzői váltják ki. Az érzelem nehezen definiálható és meglehetősen összetett jelenség, de a legtöbb kutató egyetért abban, hogy a megemelkedett fiziológiai aktivációnak nagy szerepe van létrejöttében. Környezetpszichológai megközelítés A környezet érzelmi hatása • • • A környezettel kapcsolatos érzelmek három-faktoros elmélete szerint a (1) kellemes - kellemetlen, az (2) aktív - passzív és a (3) domináns - alávetett dimenzióknak van kiemelt jelentősége. A környezeti terhelés koncepciója szerint a környezetből érkező

ingerek intenzitása, újszerűsége és komplexitása meghatároz egy információ-terhelést (pl. a 85 decibel erősségű zene intenzívebb, mint a 60 decibeles, még sohasem látott fényképek szemlélésének nagyobb az újszerűsége, mint ha már sokszor látott képeket nézünk). Ha egy szoba falain körben festmények függenek, akkor az komplexebb környezetet jelent számunkra, mint ha ugyanabban a szobában vagyunk, de a festmények nincsenek ott. Környezetpszichológai megközelítés A környezet érzelmi hatása • • • Ezek a dimenziók jól értelmezhetők evolúciós alapokon: a környezetből érkező intenzív vagy újszerű ingerek az evolúció során nagyobb valószínűséggel bizonyultak fenyegetőnek, mint semlegesnek és ezért megfelelő feldolgozásuknak a túlélés szempontjából jelentősége volt. Ilyen szempontból a ránk támadó ragadozó és a felénk gyorsító teherautó ugyanazt jelenti. Ugyanakkor egy komplex ingeregyüttesre

történő megfelelő reagálás jelentős potenciális előnyökkel járhat: sok apró jelzés kombinációjából az állat megtalálhatja táplálékát, az ember pedig munkája során megoldhat valamilyen problémát. Környezetpszichológai megközelítés A környezet meghatározó jellemzői • • • • • • • Hőmérséklet Megvilágítás A környezeti stressz A személyes tér A territorialitás A zsúfoltság A természeti, munka-, tanuló- és lakókörnyezet Környezetpszichológai megközelítés Hőmérséklet • • • Szélsőséges hideg vagy meleg megváltoztatja az ember aktivációs szintjét és kellemetlen érzést okoz . Pl. hidegben romlik kézügyességünk, csökken tapintási érzékenységünk és megnövekszik a reakcióidőnk). Teljesítményromlás szélsőséges melegben is bekövetkezik. A hőmérséklet teljesítményre gyakorolt hatása általában igen komplex, mivel a levegő nedvesség-tartalma és áramlási sebessége, a

személy adaptációs szintje és a végzendő feladat jellege is befolyásolja a tevékenység jellegét és ezek a hatások - gyakran egyénileg is eltérő módon - egymásra szuperponálódnak. Környezetpszichológai megközelítés Hőmérséklet • • Például a levegő magasabb nedvesség-tartalma általában azt eredményezi, hogy a levegőt melegebbnek érezzük a ténylegesnél. Így például 40 °C jól elviselhető lehet például júliusban Madridban, ahol igen alacsony a levegő nedvességtartalma, míg például Bangkokban a közel 100 %-s páratartalom mellett ugyanezt alig tudjuk elviselni. Másrészt viszont ennek az összefüggésnek az alapján fűtési költséget takaríthatunk meg ha biztosítjuk a levegő magas nedvesség-tartalmát, mivel magasabb páratartalom mellett már viszonylag alacsonyabb hőmérsékletet is megfelelőnek érzünk (egyébként azonos körülmények között magasabb páratartalom mellett kevésbé vagyunk élénkek és

kevésbé valószínűek a pozitív hangulatok is). Környezetpszichológai megközelítés Hőmérséklet • • • A városokban a légkondicionáló berendezésekből, gépjárművekből és különböző üzemekből jelentős hőmennyiség kerül az utcákra és emiatt a városok hőmérséklete 10-15 °C-al is magasabb lehet, mint a városokat övező makrokörnyezeté. Nagy városokban összefüggéseket találtak a hosszantartó hőhullámok és a kimerültség, a fejfájás, az ingerlékenység, a letargia, a szívrohamok és a halálozások gyakorisága között. Bizonyos szociális viselkedésformák gyakorisága is összefüggést mutat a hőmérséklettel: az erőszakos bűncselekmények (gyilkosság, nemi erőszak, rablás) száma a hőmérséklet emelkedésével nő, míg a nem erőszakos bűncselekményeké nem. Környezetpszichológai megközelítés Hőmérséklet • • • Melegben a többi ember (testi) vonzereje lecsökken, különösképpen

tömegben. Bizonyítékok vannak arra, hogy melegben általában valószínűbbek az agresszív cselekedetek ("long hot summer"): rendőrségi és meteorológiai adatok egybevetésével kiderült, hogy különösen melegebb napokon több a városi zavargás, gyilkosság és erőszak. Hasonló összefüggéseket találtak a levegőminőséggel (etilmerkaptán, szekunder dohányfüst, ózon tartalommal), zajjal és zsúfoltsággal (több emeletes házak lakói hajlamosabbak az agresszióra). Környezetpszichológai megközelítés Hőmérséklet • • • Ezt a kapcsolatot laboratóriumi körülmények között is tesztelték: manipulálták a helyiség hőmérsékletét és eközben természetesen csak látszólag - lehetőséget adtak arra, hogy a tesztelt személyek áramütéseket adjanak valaki másnak. Az eredmények a "fordított U" alakú kapcsolatot igazolták: egy bizonyos hőmérsékletig valóban nőtt az agresszió mértéke a hőmérséklettel,

egy maximumot elérve azonban már csökkenni kezdett. Feltehető, hogy a valóságban ezt a maximum pontot a hőmérséklet gyakorlatilag nem éri el, mert a terep-vizsgálatok minden esetben lineáris kapcsolatot találtak a hőmérséklet és az erőszakos bűncselekmények száma között. Környezetpszichológai megközelítés Megvilágítás • • • • A történelem során az emberek mindig hittek abban, hogy a napfény csökkenti a depressziót és a letargiát. Az újabb kutatások valóban bizonyították, hogy a napfény és az erős mesterséges megvilágítás antidepresszáns hatású depresszióban szenvedő emberek számára. A rendszeres fénykezelés (fototerápia) különösen azok számára fontos, akik a "szezonális affektív rendellenességben" - Seasonal Affective Disorder (SAD) - szenvednek. Ezek a "fényre éhes" emberek telente, amikor kevés a természetes fény, lefogynak, sokat alszanak és szociálisan visszahúzódnak.

Környezetpszichológai megközelítés Megvilágítás • • • A megvilágítás igényelt szintje nagyban függ a helyzettől és a tevékenységtől: nagyobb megvilágítást igénylünk például apró alkatrészekből álló berendezés szereléséhez, mint intim együttléthez. A napfény előnyben részesítése a mesterséges megvilágítással szemben szintén értelmezhető evolúciós alapokon. Kimutatták például, hogy a napsugár spektrális összetételének megfelelő ún. "teljes spektrumú" fényforrások javítják az általános iskolás gyerekek teljesítményét, míg a hideg fényű flouroszcens lámpák csupán aktivációs szintjüket emelik. Megemlítendő ugyanakkor, hogy egyesek ezeket az eredményeket vitatják. Környezetpszichológai megközelítés Megvilágítás • • Ugyancsak evolúciós alapokon magyarázható, hogy az ember - és más nappali állatok, pl. a majmok - növekvő intenzitású fényre növekvő, míg az

éjszakai állatok - pl. a macskák és a patkányok - növekvő intenzitású fényre csökkenő aktivációval válaszolnak. Ugyanakkor annak ellenére, hogy a magasabb megvilágítás növekvő aktivációt vált ki, gyengébben megvilágított környezetben az emberek hajlamosabbak szociális gátlásaik félretevésére és intim, agresszív vagy impulzív viselkedést tanúsítani. Környezetpszichológai megközelítés A környezeti stressz • • Ha a környezet egyes fizikai jellemzői hosszabb időn át túlságosan nagy vagy túlságosan kis értéket vesznek fel, annak környezeti stressz lesz a következménye. Például a gyanúsítottak kihallgatása során alkalmazott erős fény, vagy a foglyok sötétzárkában tartása azt a célt szolgálja, hogy a környezeti stressz fokozása révén növeljék a rájuk nehezedő nyomást. A szervezet reakciója a tartós stresszre SELYE (1969) szerint az ún. "általános adaptációs szindrómának" (GAS =

General Adaptation Syndrome) megfelelően alakul. Környezetpszichológai megközelítés A környezeti stressz • • • • A természeti katasztrófák, mint amilyenek a földrengések vagy a tűzhányók kitörései, több és súlyosabb pszichopatológiai tünetet eredményeznek, mint az ember által előidézettek. Ennek az a valószínű oka, hogy a természeti katasztrófákat kevésbé kontrollálhatónak érzékeljük. Longitudinális vizsgálatok bizonyították, hogy a túlélők természeti katasztrófák (tornádó és áradás) után még tíz évvel is magasabb szorongási és depressziós szinteket mutatnak, mint azok a közelben élő hasonló társadalmi helyzetű és kultúrájú csoportok, akik a katasztrófákban nem voltak érintettek. A túlélők körében megemelkedett az alkoholizálás, a betegségek és a családokon belüli erőszakos cselekedetek gyakorisága is. Környezetpszichológai megközelítés A környezeti stressz • • • Az

ember által előidézett katasztrófák hatása ugyanakkor kevésbé egyértelmű és gyakran csak bizonyos idő elteltével ítélhető meg reálisan. Ez a bizonytalanság szintén jelentős stressz forrása lehet. A Three Mile Island atomerőmű balesetében érintett helyi lakosok például - annak ellenére, hogy a kibocsátott sugárzó anyagok mennyisége végül is olyan kicsi volt, hogy tényleges károsodásokat nem okozott - a baleset után kevésbé sikeresek voltak életvezetésükben és gyengébben teljesítettek kitartást igénylő feladatokban. Extrém környezeti körülmények elviselése, illetve az ilyen körülmények közötti munkavégzés az ember számára olyan feladatot jelent, amire evolúciósan nincs felkészülve. Környezetpszichológai megközelítés A környezeti stressz • • Ez akkor is igaz, ha a technika segítségével az alapvető életfeltételeket biztosítjuk ugyan, de a különleges szenzoros feltételek, az izoláltság (sensory

deprivation) és a veszélyérzet még további megterheléseket okoznak. Az Antarktiszon levő "South Pole Station" kutatóállomáson történő áttelelés hét hónapja alatt például az elszigeteltség gyakorlatilag teljes (nincsenek ablakok, növények, állatok, nincs napfény stb.), ugyanakkor a kutatócsoport tagjai egymással össze vannak zárva és ezért nincs lehetőség magánéletre, elvonulásra. – – A külső hőmérséklet télen -80 °C körül van, de a legmelegebb nyári napon sem megy -25 °C fölé. Mindehhez járul, hogy a levegőnek mind a nedvességtartalma (a nagy hideg miatt), mind pedig pedig a nyomása (az állomás 3150 m-es tengerszint feletti magassága miatt) szélsőségesen alacsony. Környezetpszichológai megközelítés A környezeti stressz Az űrállomásokon hosszabb időt eltöltő asztronautáknak részben hasonló problémákkal kell szembenézni, de például a súlytalanság tartós elviselése egészen különleges

biológiai és pszichés megterhelést jelent. • – – • A súlytalanság állapotában a testnedvek nagy része a test felső részében gyűlik össze, lecsökken a kardio-vaszkuláris aktivitás, romlanak a reflexek, gyengül a mozgás koordináció és az izmok sorvadni kezdenek. Emellett állandóan fennáll a veszélye valamilyen berendezés meghibásodásának, ami esetleg a személyzet életét is fenyegetheti. Ennek az állapotnak az elviselése és a lehetőség szerinti kompenzálása jelentős akarati erőfeszítést igényel. Tartós merülést végző tengeralattjárókon vagy tenger alatti kutatóállomásokon dolgozók ugyancsak részben hasonló, de részben teljesen egyedi problémákkal néznek szembe, amelyeknek szintén igen sok pszichológiai vonatkozása van. Környezetpszichológai megközelítés A személyes tér • Ha megfigyelünk egy embercsoportot, általában azonnal kitűnik, hogy térbeli elrendeződésük nem véletlenszerű. –

Egymáshoz viszonyított helyzetük egyrészt tükrözi a közöttük levő státusz és rokonszenvi viszonyokat, másrészt a rendelkezésükre álló tér korlátait. – Ezeknek a spontán kialakuló téri viszonyoknak a jelentőségét mindaddig nem érzékeljük, amíg valami szokatlan dolog fel nem hívja a figyelmünket. Ha például egy egyébként üres mozi nézőterén valaki túlságosan közel ül le hozzánk, kényelmetlenül érezzük magunkat. – Hasonlóképpen kellemetlen, ha beszélgetőpartnerünk túlságosan közel vagy túlságosan távol - tartja magát hozzánk beszélgetés közben. Azonnal észrevesszük, ha egy idegen vagy egy alkalmi ismerős hozzánk ér és ezt általában erős érzelmi reakciókkal is kísérjük. • Az a mód, ahogy másokkal való kapcsolatainkban a teret használjuk, fontos kommunikációs eszköz. HALL (1975) bevezette a "proxemika" tudományterületét, amely szerint az emberek közötti interakciók a következő

négy távolságban zajlanak. Környezetpszichológai megközelítés A személyes tér • Bizalmas távolság (0-45 cm). Ebből a távolságból a másik személynek csak a fejét, illetve az arcát látjuk, de ugyanakkor olyan távolabbról nem észlelhető szenzoros információkat is vehetünk, mint a test melege és illata. Ezt a távolságot fenntartjuk a valóban intim interakciókra és nyilvánosan általában nem alkalmazzuk. • Személyes távolság (45-130 cm). Ebben a távolságban a szagingerek és a finomabb vizuális jelzések már elhalványodnak, de a test egyéb részeiről érkező jelzőmozzanatokat már jól lehet észlelni és az érintés is lehetséges. Ez a távolság felel meg például a barátok beszélgetésének. • Társasági távolság (130-400 cm). Ebben a tartományban a kisebb távolságok felelnek meg az együtt dolgozók és az informális ügyleteket bonyolítók kommunikációjának, míg a nagyobb távolságok már a formálisabb

kapcsolatokban szokásos hangosabb beszédet feltételezik. • Nyilvános távolság (400-800 cm). Ez a távolság már kifejezetten formális érintkezéseknek felel meg. Jelezheti ugyanakkor idegenek számára azt is, hogy nem kívánunk interakcióba lépni és szükség esetén lehetővé teszi az elkerülő vagy védekező reakciókat is. Környezetpszichológai megközelítés A személyes tér • A személyes tér (personal space) koncepciója a proxemikából fejlődött ki és úgy definiáljuk, mint egy olyan felületet a testünk körül, amelybe ha mások behatolnak, kényelmetlen érzésünk támad. • Gyakran megváltoztatjuk viselkedésünket annak érdekében, hogy elkerüljük mások behatolását személyes terünkbe: például elhúzódunk attól, aki túlságosan közel jön hozzánk. • A személyes tér nem a környezethez, hanem a személyhez van rögzítve: vele együtt mozog és a helyzettől függően kisebbé vagy nagyobbá válik. Gyakran valamiféle

"buboréknak" képzelik el, amely körül veszi a személyt. • A személyes tér funkciói a következők: (1) önvédelem ("pufferzónát" biztosít a test körül a fizikai vagy érzelmi fenyegetésektől való védelem céljára), (2) szenzoros input beállítása (lehetővé teszi az egyén számára optimális ingerlési szint beállítását), (3) intimitás szabályozása (a nem-verbális kommunikáció egyik fontos eszközeként másoknak jelzi az egyén számára elfogadható intimitás mértékét). Környezetpszichológai megközelítés A személyes tér • Példa erre az, hogy a liftben az idegenek maximálni igyekeznek egymás közötti távolságukat: az első négy ember általában a lift négy sarkában helyezkedik el, az ötödik pedig pontosan középre áll. • Férfiak személyes tere általában nagyobb és rosszabbul viselik annak megsértését, mint a nők. • Igen jelentősek a kulturális és etnikai különbségek is. • HALL

(1975) "mediterrán" és "északi" kultúrákat különböztet meg ebből a szempontból és bizonyítja, hogy a "mediterrán" kultúrákban (arabok, dél-európaiak és latin-amerikaiak) kisebbek az interakciós távolságok, több az intimitás, az érintés és a szemkontaktus, mint az "északi" kultúrákban (északeurópaiak és észak-amerikaiak). Környezetpszichológai megközelítés A territorialitás • A közfelfogásban gyakran megtalálható az a nézet, hogy a territoriális viselkedés konfliktusok és agresszió forrása és ezért valami negatív dolog. • Az igazság azonban ennek éppen az ellenkezője: a territoriális viselkedés nélkül a társadalom kaotikus, működésképtelen és túlélésre alkalmatlan lenne. Képzeljük el egy pillanatra, hogy társadalmunkban az idegenek szabadon bejöhetnének a fürdőszobánkba és hálószobánkba, kerítések nem lennének a házak körül és a betörés nem lenne

bűncselekmény, nem örökölhetnénk szüleink javait és sohasem tudhatnánk, hogy ismerőseinket hol találhatjuk meg. • A személyes tértől eltérően, amely a személlyel együtt mozog, a territórium (territory) - személyes terület - földrajzilag rögzítve van. • A territoriális viselkedés (territoriality) azon viselkedésformákat jelenti, amelyek segítségével a személy ellenőrzést gyakorol a személyes területén végbemenő tevékenységek fölött. Környezetpszichológai megközelítés A territorialitás • A visszavonulás szabadsága (privacy) a szelektív kontroll lehetősége arra, hogy szükségleteink szerint egyedül legyünk, vagy meghatározott személyekkel legyünk együtt. Szorosan kapcsolódik a személyes térhez és a territorialitáshoz, segíti szociális interakcióink sikeres lebonyolítását és a másokkal való konfliktusok elkerülését. • A visszavonulás lehet egyedüllét (a személy elszigeteli magát másoktól),

meghitt együttlét (a személy barátaival, házastársával, partnerével stb. vonul vissza), anonimitás (a személy úgy nyilvánul meg a nyilvánosság előtt, hogy eközben nem fedi fel kilétét) és tartózkodás (a személy korlátozottan nyilatkozik meg önmagáról). • Egyes kultúrák (pl. a cigányok, pigmeusok, egyes indonéziai és malajziai törzsek) csak viszonylag kevés szabadságot biztosítanak tagjaiknak a visszavonulásra, mások (pl. az észak-európaiak és észak-amerikaiak) többet. • Az ember territoriális viselkedésének a legfontosabb funkciója a visszavonulás szabadságának fenntartása és szabályozása. Ha ez valamilyen okból nem sikerül, az többnyire súlyos stresszhez vezet. A hajléktalanok ilyen szempontból a legveszélyeztetettebb réteget alkotják. Környezetpszichológai megközelítés A territorialitás • Az ún. elsődleges territóriumok a lakások, munkahelyek, irodák, hálószobák stb., melyeket kizárólag egy

személy vagy csoport birtokol és azt mások is elismerik. • A másodlagos territóriumok a személyhez lazábban kötődő és nem kizárólag általa kontrollált olyan helyek, mint egy asztal a törzsvendéglőben, egy kedvenc pad egy parkban, az utca házunk előtti része, stb. • Az elsődleges territóriumokba történő illetéktelen behatolás, pl. a lakásbetörés, jelentős megrázkódtatás a terület gazdájának. • Érdekes, hogy bizonyos mértékig a betörők is tiszteletben tartják az elsődleges territóriumok jelzéseit: kerítéssel, névtáblával ellátott házakba - különösen ha az udvaron aktuális használatra utaló széthagyott tárgyak is találhatók - kevésbé hajlamosak betörni. Környezetpszichológai megközelítés A zsúfoltság • A zsúfoltság objektív mérőszáma a sűrűség, amely az egységnyi területen élő emberek számát jelenti. Megkülönböztetjük a szociális sűrűséget és a téri sűrűséget. A szociális

sűrűség akkor változik meg, ha ugyanarra a területre a korábbitól eltérő számú ember kerül. A téri sűrűség megváltozásáról akkor beszélünk, ha a ugyanazon számú ember a korábbitól eltérő helyet foglal el. • Drámai állatkísérletek igazolták, hogy az állatpopulációk túlnépesedése egy bizonyos ponton akkor is hirtelen összeomláshoz vezet, ha az állatok bőségesen el vannak látva élelemmel és ragadozók sem fenyegetik őket. • Klasszikusak Calhoun (1962), Christian (1955, 1963), Christian és Davis (1964), Christian, Flyger és Davis (1960) vizsgálatai - magyarul ismerteti HALL (1975) - akik patkányok ás szarvasok túlnépesedését tanulmányozták, és mindkét fajnál egy bizonyos sűrűség fölött a populáció hirtelen összeomlását tapasztalták: az állatok súlyos stressz reakciókat mutattak, megbetegedtek, társas és szexuális viselkedésük súlyosan torzult és nagy számban el is pusztultak. Környezetpszichológai

megközelítés A zsúfoltság • Ezeknek az állatkísérleteknek az eredményei természetesen közvetlenül nem alkalmazhatók az emberi zsúfoltság esetleges következményeivel kapcsolatos következtetések levonására, de mindenesetre elgondolkoztató, hogy a túlzsúfoltságban élő állatok ugyanolyan betegségekben szenvednek, mint a nagyvárosi emberek többsége (magas vérnyomás, keringési zavarok és szívbántalmak). • A rövid ideig tartó zsúfoltságot - pl. liftben, autóbuszban, villamoson - az emberek különböző kompenzációs mechanizmusok révén általában jelentős következmények nélkül elviselik, de a hosszabb ideig tartó zsúfoltságnak többnyire már jól érzékelhető következményei vannak. • A börtönökben lakó elítéltek vérnyomása például szisztematikusan magasabb volt ha zsúfoltabb körülmények között éltek és ezek a személyek általában is hajlamosabbak voltak betegségekre. Hasonló vizsgálatokat végeztek

egyetemi kollégiumok lakóival is és a fenti összefüggést - különösen a férfi hallgatók körében - itt is érvényesnek találták. Környezetpszichológai megközelítés A zsúfoltság • Vizsgálták a kollégiumok építészeti elrendezését is és ezzel kapcsolatban azt találták, hogy - egyébként azonos körülmények között - azok az egymástól független lakásszerű lakóterületek, amelyekben a hallgatók kis csoportjai laktak, sok szempontból előnyösebbek azoknál a közös folyosóra nyíló nagy szobáknál, amelyekben a nagyobb csoportok laktak. • A lakásszerű lakóterületek lakói kevésbé érezték a zsúfoltságot, eredményesebben megoldották a csoport problémáit és általában is együttműködőbbek voltak. Környezetpszichológai megközelítés • EP magyarázatok: • A korlátozott erőforrások (táplálék, búvóhely, fészkelőhely, territórium, stb.) miatt a populációk nem növekednek bizonyos határokon túl. •

Az erőforrásokért való vetélkedés az azonos fajok, illetve populációk tagjai között a legerősebb. • Az időnk jelentős részét nyilvános területen töltjük, ennek kompenzálására „saját” territóriumra van szükségünk (Tamási Áron: „azért születtünk a világra, hogy valahol otthon legyünk benne”). • A személyes tér és a privacy koncepciója csak a fejlett társadalmakban jelent valamit, mert fontos a társas identitás, és az erőforrások védelme. • A fejlett ipari társadalom merev társas struktúrája (pl. bürokrácia) emberi oldalon költségekkel jár. • Versengéskor és bizalmatlan légkörben van szükség igazán territóriumokra. Természeti környezet • • • • Mentális egészség Megküzdés A kreativitás stimulációja Sebba: Landscapes of Childhood – érzelemmel teli – intuitív • Környezeti attitűdök: – értékrendszer – viselkedéses-érzelmi-kognitív komponensek – test-lélek kettősség: a

természet ugyanúgy tökéletlen és birtokolható, mint a test Természeti környezet Munkakörnyezet • a legtöbb ébren töltött időt töltjük itt • pénzkeresés, előrelépés, kreatív potenciál megvalósítása, társas kapcsolatok • értékelési módszer: – független változók: – környezeti hatások: zaj, levegőminőség, megvilágítás, stb. – belsőépítészeti hatások: térhasználat, sűrűség, stb. – ergonómia: felszerelés, munkaeszközök, gépek használata – függő változók (közlekedőedény elv): – produktivitás – egészség és stressz – megelégedettség – morál – társas kapcsolatok Munkakörnyezet Tanulókörnyezet • iskolák: • tanulás • aktív részvétel facilitációja • pozitív attitűd és motiváció fenntartása • az iskola mérete: – overstaffing: túl kevés diák, a kisebb iskolákra jellemző és pozitív attitűdökkel jár – understaffing: alacsonyabb tanulói bevonódás

és gyakoribb peremhelyzet • a tanterem mérete: – 20-25 fő az ideális • az iskola épület kora • tantermek ablak nélkül • nyitott tantermek (zavar a tevékenység és a környezet kongruenciájában Tanulókörnyezet Lakóhely • a maximális privacy és bejósolhatóság területe • az otthon funkciói: – munka (pl. telework is) – érzelmi kötődés – identitás: ki vagyok én? Milyen ember vagyok? attachment, kötődés – generic vs. geographic place attachement • tipizálás: – átmeneti vs. állandó – homogén vs. differenciált – kommunális vs. egyéni – individualista vs. kommunális – nyitott vs. zárt (affordancia) Lakóhely • megelégedettség az otthonnal – az egész otthonnal vagy annak bizonyos jellemzőivel – személyfüggő jellemzők: – preferenciák (az ideális és a valós különbsége) – életciklus – tevékenységek – környezettel kapcsolatos jellemzők, szomszédság – funkcionalitás –

esztétika – egyszerűség/díszítettség – állag – családi vagy társasház – egy vagy többszintes Lakóhely A városi élet • • • • urbanizáció felgyorsult élet (gyorsétterem, nescafe, Internet) alkalmazkodási zavarok Milgram (1970) szerint a városban élők: • nyitottak az információ felvételére • specializált szolgáltatásokat alakítanak ki és vesznek igénybe (pl. bürokrácia) • személyközi akadályokkal szeparálják magukat A városi élet • • • • urbanizáció felgyorsult élet (gyorsétterem, nescafe, Internet) alkalmazkodási zavarok Milgram (1970) szerint a városban élők: • nyitottak az információ felvételére • specializált szolgáltatásokat alakítanak ki és Hátrányok vesznek igénybe (pl. bürokrácia) Előnyök •félelem a bűnözéstől •kulturális sokszínűség • személyközi akadályokkal szeparálják magukat •magas megélhetési költségek •környezetszennyezés •széles

társas hálózatok •jobb munkahelyek A városi élet • Kompromisszumos megoldások: – a külvárosokba való költözés – az elővárosok fejlesztése – Ride Share programok • A tervezés és a kriminalitás kapcsolata – Newman: deffensive place (védhető tér) • a nyilvános területeket úgy kell tervezni, hogy azok a szemi- privát kategóriába tartozzanak • úgy nézzenek ki, mintha valakinek a felségterülete lennének • a lakók úgy kezeljék őket, mintha hozzájuk tartoznának • megfigyelés alatt tartsák őket A városi élet Irodalom • • • • • • BELL, P. A, FISHER, J D, BAUM, A, GREEN, TE (1990). Environmental Psychology, Holt Rinehart and Winston, Inc., Texas, Fort Worth CSÁNYI VILMOS (1988). Evolúciós rendszerek Az evolúció általános elmélete. Gondolat Könyvkiadó DAWKINS, R. (1986) Az önző gén Gondolat Könyvkiadó. HALL, E. T (1975) Rejtett dimenziók Gondolat Könyvkiadó. McANDREW, F T (1993)

Environmental Psychology. Brooks/Cole Publishing Company, Belmont, California, USA. SELYE, J. (1969) Életünk és a stressz Akadémiai Kiadó STOKOLS, D., ALTMAN, I (1987) Handbook of Environmental Psychology. John Wiley  Sons, New York, USA