Oktatás | Pedagógia » Neveléstörténet, 2008

Neveléstörténet Neveléstörténet Tartalomjegyzék BEVEZETŐ . 2 1. GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI VISZONYOK, REFORMOKÉRT VALÓ KÜZDELEM 2 1.1 MŰVELŐDÉSI, ISKOLAI VISZONYOK 3 2. EÖTVÖS JÓZSEF ÉLETPÁLYÁJA, MUNKÁSSÁGA 4 2.1 A FRANCIA FELVILÁGOSODÁS HATÁSA EÖTVÖSRE 6 3. MŰVELŐDÉSELMÉLETI NÉZETEI 7 3.1 A NÉPOKTATÁSI TÖRVÉNY 8 3.2 A TÖRVÉNY JELENTŐSÉGE 10 ÖSSZEGZÉS . 12 FELHASZNÁLT IRODALOM: . 13 1 Neveléstörténet "Emlékekből él az ember,: S múltból az emlékezet. : Kinek nincs múltja, nem lehet: 1 Jelene és jövője sem." / Eötvös József / Bevezető Dolgozatomban a XIX. század egyik jeles személyiségének szeretnék emléket állítani, bemutatva munkásságát és elért sikereit az oktatásügy terén. Eötvös József író, politikus, miniszter – elsősorban a népoktatási törvény megalkotója – mutat rá, milyen társadalmi alapfeltételek hiányoztak egy európai Magyarország létrejöttéhez a XIX.

században, munkássága jelentős, hiszen maradandót alkotott társadalmi, kulturális fejlődésben egyaránt. 1. Gazdasági és társadalmi viszonyok, reformokért való küzdelem A XIX. század első fele, az 1848-as forradalmat és szabadságharcot megelőző néhány évtized történelmünk egyik leghősiesebb kora. A gazdasági-társadalmi helyzet következtében mélyreható változások érlelődtek a politikai élet területén. A feudális termelési rend a század első felére végső válságba jutott. A nagybirtokos osztály egyes tagjai már a 20-as, de nagyobb részben a 30-as évektől kezdtek rátérni a korszerűbb gazdálkodásra. A kapitalizálódás csak lassan tört utat, a termelőerők további fejlődésének a feudális viszonyok szabtak gátat. Az idejétmúlt – és a nyugaton már több országban forradalmi úton megbuktatott – feudális rendszer és a polgárosodás erői között folyó harc politikai és kulturális síkra is áttevődött.

Egyre nagyobb jelentőségre tettek szert a magyarok és a nem magyarok közti ellentétek, amelyek csak fokozódnak a következő évtizedekben. Érlelődik a Duna - medencében élő népek nemzetté válása, ami többségüket előnytelenül érintette. Hivatalossá válik a magyar nyelv. II József halálát követő megegyezés az udvar és a magyar nemesség között már régen érvényét vesztette. A napóleoni háborúk befejezése után a ferenci abszolutizmus évei következnek, 1825-ben az udvar meghátrált és az országgyűlés összehívására kényszerül. Az első reformlépéseket azonban az 1832-36. évi országgyűlés megtette és a megkezdett úton nem lehetett megállni. Széchenyi, majd Kölcsey és Wesselényi, végül, pedig legerőteljesebben Kossuth igen világosan fogalmazta meg. A magyar uralkodó osztályok soraiban felismerték, hogy az ország létérdeke egyben a kis és középbirtokos osztály életlehetőségei biztosításának egyedüli módja

a mezőgazdaság kapitalizálása az ipar és közlekedés korszerűsítése, lényegében a polgári átalakulás véghezvitele. A magyar nyelv hivatalossá tétele államigazgatásban, az országgyűlésben, bíróságokon és nem utolsó sorban, az iskolákban szerves része a magyar függetlenségért a polgári átalakulásért folyó küzdelemnek. Kölcsey büszkén hirdette, hogy „Jelszavaink valának: haza 1 Csuka Zoltán Városi könyvtár Érd internet forrás 2 Neveléstörténet és haladás”, Vörösmarty egyszerre aggódott a haza és emberiség sorsáért. Eötvös József, pedig azt vallotta, hogy ifjúsága első éveitől szíve minden elnyomás ellen feldobogott. 2 1. 1 Művelődési, iskolai viszonyok Magyarországon is sorra születtek e korszakban a nevelésügyi tervezetek, amelyek a hazai oktatási rendszer Ratio educationisokkal megkezdett kiépítését kívánták folytatni és kiszélesíteni. A tanulás és művelődés általánosságának és

szükségességének hangoztatása, a tanítók képzésének és jobb helyzetének biztosítása, az oktatás minden szintjének átgondolt és összehangolt bővítése e tervezetekben általános volt. Szükség is volt erre, hiszen az alacsony szintű, államilag alig ellenőrzött, közép- és felsőfokon, latin nyelven oktató, elavult módszerekkel elavult tananyagot közvetítő iskolarendszer nem felelt meg a kor kívánalmainak. Az 1830-as években, a megyékben megkezdődött a köznevelés reformja, és az 1831-es felkelés után valamennyi reformpolitikus számára bizonyossá vált, hogy a parasztságot nem lehet kihagyni terveikből. Kölcsey, Kossuth, Wesselényi és mások a gyakorlati életre felkészítő tanulmányok, a szakképzés fontosságát hangsúlyozták. Széchenyi így írt erről: „Sehol sincs annyi» sokat tanult «s mégis annyi egészen hasznavehetetlen ember, mint nálunk.” 3 Többen érveltek a magyar nyelv ügye mellett, mely 1844-ben

államnyelvvé vált. Minden törekvés ellenére az 1840-es évek közepén mindössze 40% volt az elemi népiskolába járó gyerekek aránya, és a kb. 9000, zömmel egytanítós, osztatlan népiskola aligha hozhatta el az ország lakosságának politikusok által remélt műveltségbeli felemelkedését. Horváth Mihály az 1849-es debreceni kormány kultuszminisztere, az 1820-as években szerzett diákkori tapasztalatai alapján rámutat a szerzetesi kézen lévő iskolák tanárainak hiányos felkészültségére. A tanár még a legrosszabb kézi könyveket sem cserélheti fel jobbakkal. A különböző iskolatípusokban folyó munka külső és belső feltételeinek a hiányosságáról elszomorító képet festenek az akkori leírások. A tanító, csakúgy, mint az iskolai élet egésze, az iskolafenntartó egyháztól függött. A tanító a legtöbb helyen egyszerre a jegyzői, kántori tisztséget is ellátta. A képesítés nem volt kötelező, de nem is lett volna rá

lehetőség, hiszen 1840-es években még a tizet sem érte el az akkor két éves tanítóképzők száma. Az iskolák külső állapota lehangoló. Többségük rozzant épületekről volt felismerhető, a termek sötétek elhanyagoltak voltak. Eötvös által 1848-ban benyújtott majd 1milliós költségvetéssel ellentétben az 1847. évi költségvetésben sem szerepeltek a közoktatási kiadások. 1848-ig sem, az iskolaépületekre sem a felszerelésekre, de még a pedagógusok fizetésére sem állt előre meghatározott összeg rendelkezésre. 2 Felkai László: Eötvös József közoktatásügyi tevékenysége 12. o Akadémiai Kiadó Bp, 1979 3 Felkai László: Eötvös József közoktatásügyi tevékenysége 13. o Akadémiai Kiadó Bp, 1979 3 Neveléstörténet A középiskolákban folyó oktatás műveletlenségével magyarázható. alacsony színvonalának egyik oka a tanárok A tanárok többsége a szerzetesrendi iskolákban autodidakta módon szerezte

meg a szakismeretet vagy anélkül esetleg filozófiai vagy teológiai végzettséggel tanított. A szakképzettség hiányán túl alacsony társadalmi rangjuk és kevés fizetésük is csökkentette megbecsülésüket. A felsőfokú oktatásban sem voltak olyan változások észlelhetők, amelyek hozzájárulhattak volna a hazai értelmiség korszerű lépéseihez. Felsőfokú képesítést legtöbben külföldön szereztek. Az országnak csak egyetlen egyeteme volt, amelyet 1635-ben alapított és a XVIII század végétől Pesten működő tudományegyetemmel rendelkezett. A tanítás itt mindeddig latin nyelven folyt. Ügyeit Bécsből irányították, aminek következtében nemcsak adminisztrációja, hanem tanulmányi rendje is a bécsi egyetemhez igazodott. Tanárai között ritkaság számba mentek az olyan tudósok, mint Lenhossek Mihály, Balassa János, Bugát Pál, Schöpf-Mérei Ágost, Stáhly Ignác. A felsőfokú oktatás fejlesztését csak radikális változások

szolgálhatták volna. Amelyekhez hozzátartozott a felekezeti befolyás, az egyházi függőség megszüntetése, a tanítás és tanulás szabadságának a kimondása illetve az első lépések megtétele a tudományos, szervezett oktatás felé. 2. Eötvös József életpályája, munkássága 1813-ban született Budán, előkelő nagybirtokos szülők gyermekeként. Családja főnemesi rangot is biztosított számára. Liberális szellemét és műveltségét német származású édesanyjától örökölte. Eötvös József tizenkét éves volt, amikor apja - a korabeli főúri családok szokásához híven nevelőt fogadott mellé. Az öregedő, szótlan, mogorva, de nyíltszívű Pruzsinszky József hamar megnyerte a gyermek Eötvös tetszését, aki szinte csüngött szavain, s tanításai termékeny talajra találtak fogékony lelkében. Pruzsinszky, az egykori jakobinus, a Martinovics-féle mozgalom résztvevője, őszinte csodálója volt a francia felvilágosodás

nagyjainak, mi sem természetesebb tehát, hogy tanítványát is megismertette Voltaire, Rousseau és a többi filozófus eszméivel. A fiatal elme mohón szívta magába a rajongó, csillogó szavakat, s az elraktározott fény kisugárzása életének végéig tartott. A felvilágosodás eszmekincse termékenyítően hatott Eötvös munkásságára, egész életművében lényeges szerepet játszott. A fiú 1826-1831 között jogot hallgatott Pesten, 1833-ban ügyvédi vizsgát tett. 1834-ben aljegyző Fejér megyében, majd kancelláriai fogalmazó lett. Többször járt a pozsonyi országgyűlésen, itt találkozott Kölcseyvel, Széchenyivel és Deákkal. Öntudatra ébredéséhez nagyban hozzájárult az, hogy a kor szokásaitól eltérően nem magániskolába, hanem nyilvános iskolába járt. 4 Neveléstörténet Viszonylag korán elvégezte az egyetemet a bölcsészeti és jogi karon és az 1830. évi júliusi forradalom nagy lelkesedéssel töltötte el. A

belpolitikával az 1832-36 évi országgyűlésen kezdett megismerkedni, ahol törvénygyakorlatát végezte ügyvédi vizsgájához. Külföldön tett látogatásai során kapcsolatba került a nyugati polgári eszmékkel. Ekkor döbbent rá, hogy a reformkor küzdelmeiben kell lehetőséget keresnie eszméi megvalósításához. Politikai munkássága mellett igen jelentősek irodalmi alkotásai is. Pályáját műfordítóként kezdte el, Viktor Hugo munkáit ültette át magyarra. De maradandót alkotott vígjátékaival (Házasulók), drámáival (Bosszú) és prózai írásműveivel (A falu jegyzője) is. Életében döntő változást hozott az 1848. március 15-i pesti forradalom győzelme Részvételét a minisztériumban eddigi pályafutása és közéleti szereplése feltétlenül indokolta. Az első felelős kormányban a vallás- és közoktatásügyi miniszter posztját töltötte be. Kizárólag a művelődésre, különösen a közoktatásügyre összpontosította

figyelmét. Legelső teendője a minisztérium megalapozása volt. Le kellett fektetni az ügyosztály pontos feladatait, kötelességeit. Leglényegesebb feladatának már ekkor is az egyházi és az állami oktatás különválasztását, az oktatás technikai hátterének fejlesztését, a népi iskolák felállítását, az oktatók szakmai fejlesztését, a kötelező népoktatás bevezetését tartotta. Az 1848-as évben tett legnagyobb hatású törvényrendelete az 1848. évi XIX Törvénycikk, amely az egyetemi oktatást volt hivatott rendezni. Kimondta az oktatás és a tanulás szabadságát. Az egyetemeket a Bécstől függetlenül intézkedő közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe vonta. Liberális nézeteire vall, hogy három hittudományi kart készült felállítani a pesti egyetemen: egyet a római katolikusoknak, egyet a protestánsoknak és egyet a görögkeletiek számára. Világosan látta, hogy a polgárosodás számára elengedhetetlen, hogy magyarul

beszélő értelmiségieket képezzenek az egyetemeken és a tudományokat magyar nyelven műveljék. Törvényjavaslata az elemi oktatás céljából azt tartalmazta, hogy az elsődleges cél a gyermek beavatása a tudomány első elemeibe. Kimondja, hogy az államnak kell gondoskodnia arról, hogy „minden helységben s népes pusztákon tanintézetek legyenek”. 4 A törvényjavaslat a népoktatás legfőbb elveit volt hivatva leszögezni, részletekbe nem bocsátkozott, de az alapkérdéseket már ekkor megfogalmazták. Tervei közé tartozott a gazdasági tanintézetek létesítése, a rajzoktatás fejlesztése, új tanügyi folyóirat kiadatása és új egységes tanterv megalkotása. Sajnos a forradalom leverése miatt ezekre már nem maradt idő. A megtorlás éveiben külföldön tartózkodott A Bach rendszer bukása újra felélesztette a reményt, így Eötvös ismét a közélet felé fordult, és 1865-től aktívan részt vett a kiegyezés előkészítésében. A

kiegyezés létrejötte után ismét megadatott számára az esély elképzelései megvalósításához, újból megkapta a vallás és közoktatásügyi minisztérium vezetését, melyet az 1871-ben bekövetkezett haláláig látott el. 4 Felkai László: Eötvös József közoktatásügyi tevékenysége 83. o Akadémiai Kiadó Bp, 1979 5 Neveléstörténet 2.1 A francia felvilágosodás hatása Eötvösre Eötvös először a francia felvilágosítók szépirodalmi műveit olvashatta el, s azokon keresztül ismerkedett meg filozófiai gondolataikkal is. Rousseau Julie ou la Nouvelle Héloise című regénye például a társadalmi egyenlőtlenségekre irányíthatta rá a figyelmét, az Emil pedig a nevelési kérdésekre. A Nouvelle Héloise hatását sejtetik A karthausi elmélkedő fejezetei, az ún. rousseau-i érzelmesség nyomait pedig a regény lírai részeiben és Eötvös verseiben fedezhetjük fel. A karthausi-ból az is kiderül, hogy megírásakor már olvasta

Rousseau Vallomásai-t, amelyről húsz év múlva a Nővérek-ben kijelenti: képzeleten alapul. Ekkoriban forgathatta az Egy magányos sétáló álmodozásai-t is, amelynek egyik részletét 1852 januárjában idézte emlékezetébe, Szalay Lászlóhoz írt levelében. Könyvhagyatékában ma is megvan a Les pensées de J. J Rousseau (Rousseau gondolatai) című kötet A hagyatékban találjuk Voltaire összes műveinek 1826-1828 között megjelent 75 kötetes kiadását is. Az egyes kötetek címlapján Eötvös névaláírása látható, mégpedig a többi könyvhöz viszonyítva gyerekesebb, szálkásabb betűkkel. Ebből arra következtethetünk, hogy a terjedelmes sorozatot annak megjelenésével egyidőben vagy nem sokkal utána kapta ajándékba-talán éppen Pruzsinszky Józseftől. A XIV. Lajos százada című történelmi értekezésnek az első részét, vagyis az 1661-ig terjedő időszakot, még pontosabban az európai és francia viszonyokat, valamint a Fronde

történetét tanulmányozta. Megjelölgette A párizsi parlament története érdekesebb részeit is Olvasta a La Pucelle dOrléans (Az orléans-i szűz) című, szatirikus, egyházellenes vígeposzt, aztán Voltaire levelezésének első kötetét. Az Essai sur les Moeurs et lEsprit des Nations (A népek erkölcseiről és szelleméről) című történetbölcseleti tanulmányban a zsidó, római, kínai, brahman, mohamedán vallásról és a Zarathustráról szóló fejezeteket nézte át. A Dictionnaire philosophique-ban (Filozófiai szótár) a Christianisme (kereszténység), a Contradictions (ellentétek), az Égalité (egyenlőség), az États, gouvernements (állam- és kormányformák) és a Tolerance (türelmesség) címszavaknál van bejelölés. A címek jellemzően mutatják Eötvös érdeklődésének irányait, hiszen ezekkel a kérdésekkel ő is sokat foglalkozott. Az 1830-as évek végétől tervezte egy nagy kultúrtörténeti szintézis megírását, amelyben a

keresztény civilizáció fejlődését (a vallásét is) kívánta bemutatni, majd élete végén történetfilozófiai nézeteit is summázni. E munka anyaggyűjtése közben olvashatta Voltaire műveit. Feltételezhető, hogy indíttatást is kapott a francia gondolkodótól. Voltaire-hez hasonlóan az ő felfogása is világtörténeti szempontú, a keresztény vallást ő is történetiségében akarta tárgyalni. Rokon vonásokat fedezhetünk fel a Dictionnaire philosophique és Eötvös politikai, államelméleti elvei között is. Voltaire e művében az óvatos reformok, az alkotmányos monarchia mellett érvel, a társadalmi problémák megoldását pedig, olyan politikai rendszerben keresi, amely intézményesen biztosítja a gondolat- és szólás-szabadságot, a vallási türelmet, az alsóbb néprétegek számára a művelődés útján való felemelkedés lehetőségét. 6 Neveléstörténet 3. Művelődéselméleti nézetei Liberális kortársaival megegyezően

Eötvös is vallotta, hogy a műveltség a szabadságjogok gyakorlásának elengedhetetlen eszköze, a tényleges politikai egyenlőség, a politikai demokrácia biztosítéka. Azaz alkotmányosság, polgári demokrácia a tömegek megfelelő műveltségi szintje nélkül nem létezhet. "Míveltség nélkül a legszebb alkotmány holt betűnél egyéb soha nem lesz . A zsarnoknak s arisztokráciának hatalma csak a nép tudatlanságán fekszik" 5 - írta 1846. május 12-i cikkében Tévedés azonban azt állítani - amint sokan és sokszor tették -, hogy Eötvös és centralista társai a polgári szabadság, az egyenjogúság megadását a népműveltség egy adott szintjéhez kötötték volna. Eötvösnél a műveltség nem előfeltétele a politikai demokráciának, hanem feltétele, biztosítéka. Azaz szerinte egyszerre kell gondoskodni a nép polgári jogairól és művelődéséről. Egyik aforizmáját idézem: "Azok, kik folyvást a politikai jogok

kiterjesztése mellett izgatva, ezáltal azon intézkedéseket, melyeknek célja a míveltség kiterjesztése, kárhoztatják, körülbelül úgy járnak el, mintha valaki a nép iránti rokonszenvének bebizonyítására hirdetné, hogy a falu lakóit mind részesíteni akarja a vadászat élvezetében, s őket mint hajtókat alkalmazná, kik a vadat az ő és barátai mulatságára kergetik. Hisz azon szerep, melyet a nép azon részének, mely a jogainak használatára szükséges míveltséget nélkülözni, a politikai téren juttat, csaknem egészen hasonló ahhoz, melyet a lármázó hajtósereg úri vadászatoknál visz." Eötvös meggyőződése, hogy a művelődés, a nevelés döntő módon hozzájárul a nép sorsának javulásához. Az "intelligens kezek" munkája a gazdasági fejlődés egyik legfontosabb feltétele, az iparfejlesztés elképzelhetetlen a műveltség terjedése nélkül. A Pesti Hírlap 1846 május 12-i számába írta az alábbi

gondolatot: "szükség, hogy a nép az ipar űzésére képes legyen, s ez csak akkor remélhető, ha az értelmi míveltség egy bizonyos fokán áll. Az iparnak fő eszköze az ember, nem anyagi ereje, mely napjainkban erőművek által pótoltatik, hanem értelmi tehetségei által." Eötvös azt tartotta: a tanulás, a művelődés a személyiség kifejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze, a szabad akarat, a személyes szabadság megszerzésének, állandósításának útja. Vagyis minél műveltebb az egyén, annál kevésbé igázható le, annál jobban tiszteli saját és mások szabadságát, vagy ahogy az Uralkodó eszmék-ben mondja: "csak a míveltség adja meg az erők azon fokát, mely szabadságának alapföltétele." Szerinte a művelődés, a kultúra kedvezően hat az érzelmek, az erkölcsi érzékek formálódására is. Erről sokszor írt és beszélt, többek között 1863-ban: "tagadhatatlan, hogy korunk rendkívül gyors

haladását" ."főképp a természettudományok haladásának köszönhetjük" "meg vagyok győződve, hogy e haladás végeredményeiben nagy s éppen oly üdvös következéseket 5 Eötvös József művelődéspolitikája és a magyar könyvtárügy internet forrás 7 Neveléstörténet fog előidézni erkölcsi kifejlődésünkre is; nemcsak azért, mert minden, mi az emberek jólétét növeli, s mi által az eszközöltetik, hogy a durva munkától, mely csak testi erőt kíván, felmentetünk - szellemi kifejlődésünket eszközli; hanem azért is, mert azon erkölcsi elveket s vallási meggyőződéseket, melyek gyengülése fölött most oly méltán aggódunk, semmi nem szilárdítja meg újra, mint éppen a tudomány." 6 3.1 A népoktatási törvény A kiegyezés után, az Andrássy-kormányban ismét Eötvös József, az egykori kultuszminiszter lett a Vallás és Közoktatási Minisztérium vezetője. A kultusztárca birtokosának szilárd

elhatározása volt, hogy befejezi a magyar közoktatás polgári átalakítását - azt a folyamatot, amely 1848-ben elkezdődött. Eötvös, a széles látókörű, nagy politikai és történelmi tapasztalattal rendelkező államférfi tudta, hogy a kiegyezés után más társadalmi-politikai viszonyokkal kell számolnia, mint 1848-ban. Akkor a polgári átalakítás egyes lépéseit a forradalmi tömegmozgalmak erői támogatták, most - a kiegyezés után - mindezt "felülről" kellett megszervezni és irányítani. Eötvös az egész magyar közoktatás gyökeres átformálását tűzte ki célul, de ebben a többlépcsős folyamatban szerinte abszolút elsőbbséget élvezett a népoktatás ügye. Továbbra is megoldásra váró probléma volt az államnak a közoktatás irányításában betöltött szerepe. A kiegyezés utáni népoktatási reformtervében Eötvös József e tekintetben is számolt a megváltozott történelmi-társadalmi helyzettel. Amíg tehát

1848-ban a "közös" (tehát felekezetközi) iskolákat tekintette alapnak, addig 1868-ban már a meglévõ felekezeti iskolákat tudomásul véve és érintetlenül hagyva építi fel a népiskolák rendszerét. (Ekkor még egyetlen állami vagy önkormányzati népiskola sem volt az országban!) Eötvös tehát községi iskolák létesítését csak ott rendeli el, ahol nem működnek egyházi népiskolák. A felekezeti iskolák államosítását már csak azért sem szorgalmazta, mert a központi államhatalom túltengését kifejezetten károsnak tartotta. Felfogása szerint a "monopolizált állami közoktatás távol áll a szabadság eszméjétől". Ezzel együtt is fontos - de nem kizárólagos - szerepet szán az államnak a közoktatás megszervezésében. "Általános tapasztalás bizonyítja - hangsúlyozza egyik parlamenti beszédében -, hogy ahol a népoktatás magasabb fokra emelkedett, ez mindenütt csak az állam közbejöttével sikerült,

és valóban alig fogja valaki komolyan kétségbe vonni, hogy valamint az egyháznak érdeke, sőt kötelessége, hogy a gyermekekből jó keresztényeket neveljen, éppúgy kötelessége az államnak is az, hogy a gyermekeket jó állampolgárokká nevelje fel. Miből következik, hogy ott, hol a szülék vagy az egyház a gyermekek oktatásáról nem gondoskodnak, az állam vállalja magára ezt a kötelességet." 7 6 7 Eötvös József művelődéspolitikája és a magyar könyvtárügy internet forrás Pukánszky Béla- Németh András Neveléstörténet 475.oNemzeti Tankönyvkiadó, 1994 8 Neveléstörténet A felekezeti iskola nélküli községek közös népiskolájának felállításán túl Eötvös az állam befolyását közvetett eszközökkel kívánta érvényre juttatni. Ez a befolyás mindenekelőtt az ellenőrző szerepben, a felügyelet jogában testesült meg, ami a felekezeti iskolákra is kiterjedt. Mindemellett az állam ösztönző szerepet is

betöltött: állami tanítóképzők, felállításával szorgalmazta a tanítóképzés színvonalának emelését, gondot fordított a színvonalas népiskolai tankönyvek elkészítésére. Eötvös új törvényjavaslata 1868. június 23-án került a képviselőház elé, s - hosszas parlamenti vita után - csak december 15-én szentesítette a király. Ezzel megszületett Magyarország első népoktatási törvénye, az 1868:38. tc Kiemelkedő jelentőségű törvény ez a magyar népoktatás történetében. (A maga nemében Európa több más országát megelőzte: pl. Angliában, 1870-ben, Olaszországban, 1871-ben fogadtak el törvényt az általános tankötelezettségről.)  Pénzbüntetés terhe mellett kötelezett minden szülőt, hogy gyermekét hatéves korától tizenkét éves koráig iskolába járassa. Ettől kezdve lépett érvénybe Magyarországon az általános iskolakötelezettség (más szóval tankötelezettség).  A népiskolai oktatás

ingyenességét - az 1848. évi tervezettől eltérően - nem mondja ki, de az igazoltan szegény szülők gyermekei "tandíjat nem fizetnek".  A törvény előírásainak érvényre juttatásához tovább kellett fejleszteni a már meglévõ három-, négy és ötosztályos kisiskolákat (városokban és falvakban egyaránt): létrejött a hatosztályos elemi népiskola.  Új fejlemény, hogy a városi elemi iskola minden osztálya számára már külön tanítót ír elő a törvény, míg a falvakban csupán egy tanító foglalkozott a hat osztály tanulóival.  Eötvös nemzetiségi kérdésekben tanúsított türelmét, toleranciáját jelzi, hogy a törvény kimondja: minden gyermeket anyanyelvén tanítsanak a népiskolában.  Nagy gondot fordított a tanítóképzésre. A törvény előírta, hogy az ország területén 20 tanítóképzőt kell felállítani. A három évfolyamos képzőket gyakorlóiskolával kapcsolták össze azért, hogy "a

növendék-tanítók gyakorlatilag képeztethessenek".  Lányok számára "tanítónő képező intézetek" létesítéséről rendelkezett. Itt a képzés ingyenes volt, s időtartama szintén három esztendő.  A hatosztályos elemi népiskola után, a 12. életévüket betöltött gyermekeknek "ismétlő iskolába" kellett járniuk. Itt már nem folyt mindennapos tanítás Télen hetenként öt, nyáron két óra volt a kötelező tanítási idõ.  A törvény létrehozza a felsőbb népiskolát, amely a hatosztályos elemire épül. Ilyen intézetet az ötezer lakosnál nagyobb lélekszámú helységekben kellett felállítani. A nagyobb községek felső népiskola helyett - "ha anyagi erejük engedi" - polgári iskolát létesítettek. A polgáriban a fiúk hat-, lányok pedig négyéves képzésben részesültek 9 Neveléstörténet Polgári iskolába a népiskola első négy osztályát elvégzett tízéves gyerekek nyerhettek

felvételt. Már 1868-ban tankönyvbizottságot hozott létre, felkérte a kor híres irodalmárait egy új korszerű tankönyv megírására, de mellettük bárki pályázhatott kéziratával. Ezek a tankönyvek számos kiadást értek meg és nemzetiségi nyelvekre lefordítva még 1910-ig használták őket. Tantárgyait a gyakorlati hasznosság, a polgári életforma szükségletei alapján állították össze. A törvény szövege szerint a következő tárgyakat kellett tanítani: "hit- és erkölcstan; anyanyelvi iránytan és irodalom; ahol a tanítási nyelv nem magyar, ott a magyar nyelv; ahol a tanítási nyelv magyar, ott a harmadik évfolyamon kezdve a német nyelv; számvetés, kiterjesztve a polgári politikai számvetésig; mértan; hazai és egyetemes földrajz és történelem, természetrajz, természettan és vegytan (tekintettel az iparra, kereskedésre és gazdaságra); mezei gazdaság vagy ipartan, tekintettel a község és vidéke szükségére;

statisztika; köz-, magán és váltójog alapvonalai; könyvvitel; rajz a mértannal összhangzatba véve, és szépírás; ének; test- és fegyvergyakorlat". 8 A törvény rendelkezik az iskolaszék, a népiskolai hatóságok, tanfelügyelők hatásköréről is. Az iskolaszék kilenctagú testület, melyben helyet kap a helybeli lelkész és a tanító, valamint a helység lakosainak képviselői, "lehetőleg az oktatásügyhöz értő egyének". Feladata a községi népiskola helyi felügyelete. Később, az 1876-i törvény alapján a felekezeti népiskolák mellé is szerveztek iskolaszékeket. De megszervezték az állami felügyeleti rendszert is: az állami tanfelügyelők mid az állami-községi, mind a felekezeti népiskolákat ellenőrizték. Az iskolaszék választotta a tanítót, és felügyelt az iskolai munkára. Ellenőrizte a törvény betartását, a tandíj beszedését, a mulasztások igazolását; rendelkezett az iskolaépület

javíttatásáról, taneszköz-beszerzésről; képviselői jelen voltak a vizsgákon, döntöttek a tanító és a szülők közötti vitás kérdésekben. 3.2 A törvény jelentősége 8 Pukánszky Béla- Németh András Neveléstörténet 476.oNemzeti Tankönyvkiadó, 1994 10 Neveléstörténet Eötvös József tudta, hogy a törvény rendelkezéseinek végrehajtásához hatalmas anyagi befektetésre lesz szükség, és hatása is csak évtizedek múlva lesz érzékelhető. A népoktatási törvény nyomán jelentősen korszerűsödött a magyar elemi iskoláztatás, de a fejlődés hosszú folyamat eredménye volt. Eötvös munkásságának gyümölcse csak jóval halála (1871) után ért be. Korabeli becslések és felmérések alapján, a törvény megjelenésének idejében a tanköteles gyermekeknek 48%-a járt iskolába. 1872-re ez az arány már 55%-ra módosult A századforduló táján, 1896-ban 79% az iskolát látogató gyermekek száma, 1913-ban, pedig már 93%.

Ugyanez a fokozatos fejlődés mérhető le az írni-olvasni tudók számarányának változásán is. Az alábbi táblázat adatai érzékeltetik ezt a folyamatot: A 7 éven felüli lakosságból Év 1890 1910 1920 1930 1940 olvasni, írni tud 62% 69% 87% 91% 94% analfabéta 38% 31% 13% 9% 6% Másfelől az is tény, hogy a fejlődés korántsem volt töretlen vonalú. A kezdeti nehézségekről maga Eötvös József számolt be az országgyűlésnek 1870-ben beterjesztett jelentésében. Adatai szerint a községek 15 százalékában semmiféle iskola nem volt. Az 1869-es adatok szerint kis községekben egy tanító 25-30 gyermekkel foglalkozott egyszerre, városokban viszont ez a szám 200 főre is emelkedhetett. (A népoktatási törvény szerint egy tanító 80 gyermeknél többet nem taníthat.) 9 A tanköteleseknek csupán fele járt iskolába. Ha a tankötelezettség egy csapásra megvalósult volna, akkor további 13 783 tanítót kellett volna alkalmazni és 14 157

tantermet építeni. A helyzetet tovább nehezítette a meglévõ népiskolák nagy részének hihetetlenül elhanyagolt állapota. Az új törvény pozitívuma mindenekelőtt a hagyományos valláserkölcsi nevelés mellett a nemzeti érzés ápolása, az állampolgári és a hazafias nevelés hangsúlyozása volt. Árnyoldala viszont az országban élő nemzetiségek, vagy egyes felekezetek alábecsülésében és az ellenük irányuló diszkriminációs szándékokban nyilvánult meg. 9 Pukánszky Béla- Németh András Neveléstörténet 478.oNemzeti Tankönyvkiadó, 1994 11 Neveléstörténet Eötvös többször, például az 1870-es évi költségvetési vitában is kifejtette, hogy nem hiúsági szempontok, nem a külsőleg tetszetős eredmények elérése vezérlik a tárca pénzének elköltésében. Ahogyan ő mondta: „Nem bánom én, beszéljenek bármit rólam, támadjanak meg bármiként; tartsanak obscurusnak, bigotnak, reakczionáriusnak: érzem, hogy a kultúra

magjai után, melyeket az országban elhintek, egykor majd az aratás ideje megérkezik, akkor ez idővel az én nevem is össze lesz kapcsolva. De ha csak néhány száz az én szegény iskolamestereim közül fogja is áldani emlékemet, az is gazdag elégtétel lesz nekem.” 10 Összegzés Eötvös életének egyik vezérmotívuma a felfokozott küldetéstudat és a cselekvésvágy. Eötvös nem a megkövesedett ideál, akiről mint neveléstörténeti múltunk nagy alakjáról kötelességünk megemlékezni, hanem életművének hatásában ma is cselekvő résztvevője korunknak. Érdeme, hogy a rendkívül nehéz körülmények között fáradhatatlanul küzdött korszakalkotó terveiért, hitet tett a magyar nevelésügy és különösen a népművelés fontossága mellett. „ A haza azon kis világ, mely mindenkit a nagy földhöz csatol, s melyet mindenki megfoghat.” 11 10 1999 Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin egyetemi docens 11 Eötvös József: Gondolatok (

részlet) internet forrás 12 Neveléstörténet Felhasznált irodalom: Felkai László: Eötvös József közoktatásügyi tevékenysége Akadémiai kiadó Bp, 1979. Pedagógiai lexikon Akadémiai kiadó Bp, 1988. Pukánszky Béla - Németh András: Neveléstörténet Nemzeti Tankönyvkiadó Bp, 1994. Internet forrás: Eötvös József és a francia felvilágosodás http://mek.niifhu/03100/03176/html/eotvos18htm Etvös József üzenete –1999 Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin egyetemi docens http://kerikata.hu/publikaciok/text/eotvoshtm Eötvös József művelődéspolitikája és a magyar könyvtárügy http://mek.niifhu/03100/03176/html/eotvos24htm 13