Történelem | Középiskola » A jogilag egységes jobbágyság kialakulása

A jogilag egységes jobbágyság kialakulása A feudális alávetés korszaka után eljött a parasztnép „első felszabadulása”. Szerkezeti átrendeződés állt be. A tatárjárás után Átrendeződés előfeltételei: 1 mezőgazdasági üzemszervezet kialakulása 2. árutermelés 3 városiasodás pénzjáradék megjelenése A pénzjáradék magát a földesurat is érdekelté tette, hogy parasztjainak olyan jogi helyzetet biztosítson, amelyben a paraszt biztosan be tudja szolgáltatni a pénzbeni járadékot. A pénzadót fizető népességelemek köre még szűk: pénzben tudtak adózni a szabadok, és a „szabad jobbágyok”.A réteg nevek már csak a múlt örökségei voltak DE: nem minden földesúr ismerte ezt fel. A feudalizmus olyan szerkezet, amely „gazdaságon kívüli” kényszeren nyugszik. A tatárjárás után ez a gazdaságon kívüli kényszer jutott válságba. A földesurak kerültek furcsa helyzetbe: a munkaerő felértékelődött. A

felértékelődés okai:1 a tatárjárás nagy népvesztesége 2 IV Béla politikája, amely során földeket adományozott, ezeken a földeken pedig munkaerőre volt szükség. Ráadásul a sok adományozás miatt túlsúlyba került a világ hatalom a királyival szemben. Az egyházi birtokok száma nem túlzottan változott Ezek a tényezők úgymond felgyorsították a folyamatot. Minden adományföld egy szabadabb munkaerőt kívánt 1260-as évek fordulópont: az egyre szabadabbá vált paraszti tömegek elkezdtek szökdösni vagy lázongani. Oka: a birtokállag átrendeződése miatt a paraszti elemek iránt megnőtt a kereslet. Ez volt az a z időszak, amely során a paraszti nép kezdte élvezni a rendszer számukra termelt gyümölcsét. A régi birtokszervezetek már csak ideig-óráig tudták visszatartani a paraszti réteget. Míg az egyházak igyekeztek menteni, ami menthető, addig a világi birtokosok már javában telepítettek. Ezen telepesek illetve belső telepesek

neve az oklevelekben már jobbágy volt Jobbágyoknak nevezték az ispáni várak és az egyházi birtokok hadakozó birtokkezelő középrétegét, de a parasztokat is. Származása: a magyar szó a jobb szó származéka, egy gy képzővel ellátva. Jelentése: jobb ember Ezek a jobb emberek az egyház jobbágyai lehettek Az egyházi birtokokon idetartoztak: 1. az egyház jobbágyai ők voltak azok, akik számontartották, hogy őseik az egyház alapítása óta az egyház szabadjai.2 akik máshonnan jöttek ( qui aliunde venerunt), vagyis másodrangú tiszteknek minősültek.3 akik birtokaikkal együtt az egyház védelme alá adták magukat (qui se cum suis possessionibus protectioni ecclesie subdiderunt), ők az egyházi földesúrság alá bekényszerült szabad parasztok voltak. 4 akiket kondícionáriusokból és a köznépből szolgálataik jutalmaként a jobbágyok testületébe sorolt át az egyházi földesúr. A világi magánbirtokokon: ez egy kevésbé tagolt

szervezetet jelent. A földesúr hatalma alatt állt szabad és „jobb embereket” a 13. század elején már itt is kezdték jobbágynak nevezni A jobbágy fogalom tehát a tatárjárás előtt bizonytalan körvonalú mezőben jelölt különféle társadalmi elemeket. Az ide tartozókat: Szabad jobbágyoknak nevezték (liberi iobagiones) Rétege, nem volt népes. A parasztnép minőségi eleme. Földesúri terheik más jelegűek Megkülönböztető a jegyük a „jobbágyi szabadság”. A birtokigazgató tiszteket és a lovon szolgáló jobbágyokat nem nevezték szabadnak, mivel csak az „egyház szabadjai” voltak így jogállapotuk végső fokon „kondícionális szabadságnak” minősült. A jobbágyi szabadság nem egyenlő a vendégtelepesével, annál „kisebb” volt. Ezek a jobbágyok nem úgy kérték, hivatalos úton szabadság jogukat, hanem ez az idők folyamán úgymond szokássá vált. Ha viszont egy szabadost az urak „örök szabadsággal”

felszabadított, és az élve leköltözés jogával egy másik földesúrnál jelentkezett telepesként, az új helyen már jobbágynak nevezték. Hogy miért? A betelepítésre váró nagy adományföldeken és egyéb szerzett birtokokon a világi úrnak nem 1 volt lehetősége a régi módon kötött paraszti állapot fenntartására. De nem is ragaszkodott ehhez. Olyan szolgáltatásokban állapodott meg a telepesként jelentkezőkkel, amilyen már meglévő szabad jobbágyai esetében is szokásban volt. Ezért ezeket is jobbágynak nevezte A társadalomban jogi téren tehát kettősség állt be: a kiváltságolt vendégtelepes és a kötött konícionárus között léteztek a parasztok. 1270-es évek: a vitába két érv szól bele: 1. a felszaporodó jobbágyságról tudomást kellett venni, a parszti tömegek átrendeződtek. 2 az egyházi birtokokon szétválasztotta egymástól a valóságos rétegeket. IV. Béla úgy vélte, hogy a jobbágyok száma túlzottan megnőtt

Ezért megbízta a nádort, hogy mennyen és ossza fel a jobbágyokat: 1. jobbágyságban és lovas tisztben meghagyhatók, a többieket pedig ossza be a kondícionáriu nép közé. A jobbágyok kérték, hogy inkább fizetnek, de nem mennek kondicionáriusi sorba. A király ezért elrendelte, hogy a 12 kiemelt személyen kívül a többi monostori jobbágy háznépenként évente fél ferto összeggel adózzon. Ezt a döntést Tihany esetében hozta, de ez a folyamat lassan ugyan, de az egész országra kiterjedt. Lényege: a „tiszti” címen jobbágy nevet viselőket ugyanazon pénzösszeggel adózó paraszttá nyilvánította, mint a szabadosokat. A lefokozott jobbágy viszont megtartotta szabadságát, jobbágyi nevét. Ez a folyamat lényegében azt jelentette, hogy a jobbágy visszalépett korábbi státuszába, az egyház védelme alá húzódás címén jobbággyá vált szabad paraszti elemek közé. Őket pénzadózó jobbágyparasztnak is nevezték A jobbágyság, mint a

paraszti társadalom bővítő elem magával vitte pozitív jogként a szabad költözés jogát. A régi kondicionálási rend széthullott, a két társadalmi réteg szétválása erősebb lett : nemesség és jobbágyparasztság. A jobbágyparasztság elnevezés viszont nem lesüllyedést jelent, hanem éppen hogy hozzáidomulást a jobbágy név valós tartalmához. Ezzel együtt, tehát hogy ilyen „nagy hírnévvel” és jogokkal bíró réteg tartozott a parasztsághoz, ez hatással volt az alsóbb rendű parasztnépre. A szabad elnevezés később egyet jelentett a „földesúri alattvaló” fogalommal. Néhány világiés egyházi birtokos viszont továbbra is a kondícionálás - örökké a birtokon kell dolgozniuk mellett maradt Ez itt megmaradt szolgaelemek száma már nem volt számottevő Az 1300 táján és után az okleveles anyagban felszaporodó szolgafelszabadítások, a manumissiók már javarészt e birtokszféra maradvány szolgarétegének felszámolását

tükrözi. 1270 táján a világi nagybirtokokon munkálkodó jobbágyok lényegében már meggyeznek a 15. és 18 századiakkal 1298 után aztán a szabad költözést elvileg is kimondó királyi tanácsi határozat mintegy állami érvénnyel szentesítette és zárta le jogilag a jobbágy fogalmat: világi birtokos, nemes minden paraszti alattvalója elvileg jobbágy. 2