Agrártudomány | Borászat » Borkategóriák

Borkategóriák A kóstolandó borok közötti eligazodásban segítenek a törvényes rendelkezések és az ezekre épülő szabványok, amelyek meghatároznak bizonyos előírásokat. Az ezek szerint forgalomba hozott borok már közelebb hoznak bennünket egy-egy bor alaposabb megismeréséhez. A természetes borok kategóriájába az 1970. évi 36 sz rendeletet kiegészítő 50/1994 (VIII.19) FM rendelet a természetes borokat három kategóriába sorolja: - asztali bor, - minőségi bor, - különleges minőségű bor. A rendelet az asztali bor kategóriába sorolja a nevében és paramétereiben is megkülönböztetett tájbort. A rendelet szerint külön borfajtának minősül a muzeális bor is E szerint a természetes borok öt minőségi lépcsőfokot képviselnek az alábbiak szerint. Asztali bor: állami minősítésben részesített vagy állami minősítésre nyilvántartásba vett vagy a telepítés idején jogszabály szerint engedélyezett szőlőfajta terméséből a

hatályos jogszabályokban meghatározott eljárások és anyagok alkalmazásával készített, közfogyasztásra szánt és alkalmas bor. Az asztali bor a legalább 13 tömegszázalék természetes eredetű cukrot tartalmazó mustból készült bor. Az asztali bor származási helyének megjelölésére - a tájbor kivételével - nem alkalmazható a borvidék, illetve a borvidéki települések vagy azok határán belüli dűlők és egyéb földrajzi helyek neve, de alkalmazható a szőlőtermő táj, vagy a szőlőtermő táj földrajzi, gazdaságföldrajzi, vagy közigazgatási egységének borvidékre, bortermőhelyre nem utaló neve. Asztali bor esetében nem kötelező a szőlőfajta nevének feltüntetése, de amennyiben azt feltüntetik, akkor 70% fajtaazonosság kötelező. A tájbor az asztali bornak az a speciális fajtája, amely a bor nevében feltüntetett termőhelyről és a bor nevében feltüntetett egy vagy két, állami minősítésben részesített

borszőlőfajtából származik és jellegzetes illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz. A tájbor az államilag minősített szőlőfajták legalább 15 tömegszázalék természetes cukrot tartalmazó mustjából készült bor. Tájbor megnevezésében alkalmazható szőlőtermő táj földrajzi, gazdaságföldrajzi vagy közigazgatási egységének neve, továbbá a borvidék, vagy a borvidéki, bortermő helyi település vidéki, környéki, táji, térségi toldatokkal kiegészített neve. Tájbornál a szőlőfajta nevének feltüntetése és 70% fajtaazonosság kötelező. Minőségi bor a meghatározott termőhelyen (borvidéken, bortermő helyen), az arra a termőhelyre ajánlott vagy engedélyezett, állami minősítésben részesített borszőlőfajtából legfeljebb 12 t/ha termésű ültetvény legalább 18 tömegszázalék természetes eredetű cukrot tartalmazó mustjából készült bor, amely a termőhelyre, a fajtára, esetleg a készítésmódra és az

évjáratra jellemző, határozottan felismerhető illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz. Minőségi bornál az évjárat és a szőlőfajta nevének feltüntetése 85% fajtaazonossággal kötelező. Különleges minőségű bor, amely meghatározott borvidék vagy bortermőhely legfeljebb 10 t/ha termésű ültetvényeiből származik, a termőhelyre meghatározott szőlőfajta érett vagy tőkén túlérett, esetleg töppedt vagy aszúsodott termésének legalább 19 tömegszázaléknyi természetes eredetű cukrot tartalmazó mustjából készül, amely termőhelyre, fajtára, illetőleg meghatározott készítésmódra jellemző illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz, származási helye és évjárata miatt különleges megkülönböztetésre érdemes. Különleges minőségű bornál a borvidék vagy bortermőhely, az évjárat és a fajta nevének feltüntetése 100 % azonossággal kötelező. A különleges minőségű bor minőségi kategóriái: Késői szüretelésű

bor, olyan bor, amelyet a borvidék általános szüreti időszaka után szüretelt érett szőlőből állítottak elő és amelynek mustja legalább 19,0 tömegszázalék cukrot tartalmazott. Válogatott szüretelésű bor: olyan bor, amelyet tőkén teljesen beérett szőlő kiválogatott (az éretlen, a beteg, a penészes fürtök különválasztásával), egészséges bogyóiból állítottak elő, és amelynek mustja legalább 20,0 tömegszázalék cukrot tartalmazott. Töppedt szőlőbogyóból készült bor (Ausbruch), olyan bor, amelyet a már részben vagy teljesen töppedésig túlérett bogyók felhasználásával állítottak elő, és amelynek mustja legalább 22,0 tömegszázalék cukrot tartalmazott. Aszúbor az a különleges minőségű bor, amelyet a tőkén töppedt és nemesen rothadt, a szüretkor külön szedett szőlőből állítottak elő, és amelynek mustja legalább 25,0 tömegszázalék cukrot tartalmazott. Muzeális bornak nevezhető az a minőségi vagy

különleges minőségű bor, amely legalább 5 évi érlelés után a termőhelyre, a szőlőfajtára, a készítési módra, a hordóban és palackban érlelésre jellemző, különleges illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz, évjárata és jellege miatt megkülönböztetésre érdemes. A természetes borok cukortartalmának kialakítására (édesítés) az előírt alábbi feltételekkel nyílik lehetőség: - Asztali-, táj- és minőségi borok cukortartalmának kialakítására must, töményített must és sűrített must használható. - Amennyiben az asztali-, táj- és minőségi bor készítésére szolgált must eredeti cukortartalmát növelték, a javított bor cukortartalmának kialakításához csak must használható fel úgy, hogy az édesített bor összes alkoholtartalma nem lehet magasabb, mint édesítés előtt (összes alkoholtartalom = tényleges alkoholtartalom + cukortartalom alkoholra számított értéke). Különleges minőségű bor cukortartalmának

kialakítására csak a borral azonos termőhelyről és szőlőfajtából származó, azonos minőségű must vagy ebből készített sűrített must, illetve töményített must használható fel. A bor cukortartalmának kialakítása során az édesített bor összes alkoholtartalma legfeljebb 2,0 térfogatszázalékkal lehet magasabb, mint édesítés előtt