Gépészet | Tanulmányok, esszék » Műszaki szaktanulmányok

Alapadatok

Év, oldalszám:2006, 281 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:122

Feltöltve:2009. július 09.

Méret:3 MB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Műszaki szaktanulmányok Sapientia Alapítvány Kutatási Programok Intézete Szerkesztő: Köllő Gábor Scientia Kiadó, 2002 TARTALOM ELŐSZÓ 7 BARUCH ZOLTÁN FERENC Konfigurálható processzor megvalósítása FPGA áramkörökkel 9 DULF ÉVA HENRIETTA Robuszt vezérlés alkalmazása az izotópok szétválasztásának folyamataiban 37 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS A korszerű versenyképes termékfejlesztés módszereinek alkalmazása az erdélyi műszaki és gazdasági viszonyokban 75 KAUCSÁR MÁRTON Számítógépes váltakozóáramú teljesítményvezérlés 121 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT Korszerű együttdolgozó acél–beton hídszerkezetek 167 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS Moduláris felépítésű síkmozgású motor tervezése és szimulációja 211 A KÖTET SZERZŐI ABSTRACTS REZUMATE 273 277 282 ELŐSZÓ A Sapientia Alapítvány – Kutatási Programok Intézetének tanulmánykötete az első

pályázati kiírás nyertes pályaműveit tartalmazza, és Műszaki szaktanulmányok cίm alatt bocsátjuk az e tudományok iránt érdeklődők rendelkezésére. A tanulmányok a műszaki tudományok különböző területét ölelik föl, úgymint: épίtéstudomány, számίtástechnika, gépészet, villamosmérnöki tudományok. Tartalmát tekintve kötetünk tehát heterogén jellegű, de épp e változatos tartalom helyezi majd reményeink szerint az érdeklődés fókuszába. Ez a kötet egy sorozat első kiadványa és úgy gondoljuk, hogy egy folyamat kezdete. A Sapientia Alapίtvány – Kutatási Programok Intézete a csoportos, és egyéni kutatási pályázatok kiίrásával és a legjobb munkák megjelentetésével célul tűzte ki olyan tudományos műhelyek létrehozását és ezek köré a magyar ajkú kutatók tömörítését, amelyek/akik a kialakulóban lévő Erdélyi Magyar Tudományegyetem kutatási és oktatási bázisát képezik majd. Mivel ez a kötet a

Bolyai-jubileum évében jelenik meg, ezzel a kiadvánnyal tisztelgünk nagy matematikusunk s talán legnagyobb tudósunk emléke előtt, és amit Ő megtett, a semmiből egy új más világot teremtve, megpróbáljuk mi is. Köllő Gábor BARUCH ZOLTÁN FERENC KONFIGURÁLHATÓ PROCESSZOR MEGVALÓSÍTÁSA FPGA ÁRAMKÖRÖKKEL 1. Bevezetés A konfigurálható számítógépek vagy processzorok az előnyeik szempontjából egyrészt az ASIC (Application-Specific Integrated Circuit) áramkörök, másrészt a programozható processzorok között helyezkednek el. Az ASIC áramkörök a legmagasabb teljesítményt nyújtják, a flexibilitás és alkalmazkodóképesség feláldozásával. A programozható processzorok a legmagasabb flexibilitást biztosítják, a teljesítményük viszont alacsonyabb egy bizonyos alkalmazáshoz szabott megoldáshoz viszonyítva. A konfigurálható számítás biztosíthatja a magas számításigényű alkalmazások által követelt teljesítményt,

megtartva ugyanakkor a programozható processzorok előnyeit. Az alkalmazásokhoz szabott utasításkészletek, a specifikus I/O megoldások és az optimalizált kontroll lényegesen növelhetik a programozható processzorok teljesítményét (Wirthlin 1995). A programozható áramkörök megjelenése előtt egy processzor utasításkészletének módosítása egy írható vezérlő tárat és egy specifikus mikroprogramot igényelt egy bizonyos alkalmazás részére. A programozható áramkörök kiváló kivitelezési platformot biztosítanak az alkalmazásokra szabott vezérlőegységek részére, a gyors fejlesztési idő és az egyszerűsített tervezési folyamat miatt. Egy FPGA (Field-Programmable Gate Array) áramkör logikai blokkokat és kapcsolási vonalakat tartalmaz. Az áramkör által végrehajtandó műveletek konfigurációbitek segítségével határozhatók meg, amelyek a különböző blokkok funkcióit és a blokkok közötti kapcsolatokat definiálják (Brown

1996). Az FPGA áramköröket eredetileg a maszkok által konfigurált kaputömbök alternatívájaként tervezték, abból a célból, hogy a felhasználó által „programozhatók” legyenek. A processzorokhoz hasonlóan, az FPGA áramkörök a gyártás után programozhatók abból a célból, hogy megoldjanak 10 BARUCH ZOLTÁN FERENC bármilyen feladatot, amelyeket az áramkör erőforrásai lehetővé tesznek. Ez a programozhatóság különbözteti meg a processzorokat és FPGA áramköröket az alkalmazásokra szabott funkcionális egységektől, amelyek csak egy funkciót vagy kisszámú funkciót tudnak megvalósítani. A jelenlegi FPGA áramkörök alkalmassá váltak a konfigurálható architektúrák megvalósítására. Ezt elsősorban az áramkörök nagyobb kapacitása és a rugalmasabb kapcsolási struktúrák tették lehetővé. Ugyanakkor a konfigurálási idő és a konfigurálási bitsorozatok nagysága jelentősen csökkent Ebben a tanulmányban a KonP

nevű konfigurálható processzor tervezését és FPGA áramkörökkel történt kivitelezését írjuk le, amely egy általános processzor magját tartalmazza, de a felhasználó által kibővíthető abból a célból, hogy megfeleljen sajátságos alkalmazásoknak. A kibővítés új utasítások vagy új funkcionális egységek hozzáadásával érhető el, az általános mag módosítása nélkül. Egy klasszikus processzor és egy konfigurálható architektúra egyesítése ugyanazon az áramkörön belül lehetővé teszi mindkét típus előnyeinek kihasználását. A klasszikus processzor szélesebb körű műveletek megoldását teszi lehetővé. Amikor a teljesítmény kevésbé fontos, a klasszikus processzor gyakran kevesebb számú tranzisztort igényel egy feladat megoldására. A konfigurálható architektúra viszont alkalmas egy bizonyos feladat kritikus részeinek a megoldására, amelyek nagy számításigényűek. A következő fejezetben bemutatjuk a

konfigurálható számítás problematikáját, a konfigurálható architektúrák főbb jellemzőit, taxonómiáját és az ebben a témában folyó kutatások jelenlegi helyzetét. A 3 fejezetben ismertetjük a KonP konfigurálható processzor általános struktúráját, az utasításkészletet, az utasítások végrehajtását és a vezérlőegységet A 4 fejezetben leírjuk a KonP processzor kivitelezését, a felhasznált FPGA áramkört és tervezési rendszereket, valamint a processzor tesztelését. Végül az 5 fejezetben a tanulmány összefoglalását adjuk, majd ismertetjük a felhasznált szakirodalmat. KONFIGURÁLHATÓ PROCESSZOR MEGVALÓSÍTÁSA . 11 2. A konfigurálható számítás 2.1 Konfigurálható és programozható architektúrák A hagyományos processzorok fő jellemzője, hogy programozhatók bármilyen számítási feladat megoldására. A konfigurálható architektúrák megtartják a számítás általános jellegét, de azt a processzoroktól

eltérő módon szervezik meg. A hagyományos processzorok egy bizonyos funkciót a műveletek időbeli sorrendben történő végrehajtásával számítanak ki, regisztereket vagy memóriát használva fel az ideiglenes eredmények tárolására (1. ábra) A konfigurálható architektúrák egy funkciót általában az elemi operátorok vagy funkcionális egységek térbeli elhelyezésével és összekötésével valósítanak meg. Ezáltal lehetővé válik a párhuzamos feldolgozás, mivel az operátorok vagy funkcionális egységek egyszerre végezhetik el műveleteiket, ami a feldolgozási sebesség jelentős növelését eredményezi 1. ábra (a) Térbeli és (b) időbeli számítások az yi = w1 ∗ xi + w2 ∗ xi-1 + w3 ∗ xi-2 + w4 ∗ xi-3 kifejezés kiértékelésére A különböző architektúrák összehasonlítására DeHon bevezette az utasítás „mélységét”, amely egy bizonyos feladat egyetlen iterációjának végrehajtására szükséges ciklusok számával

van összefüggésben (DeHon 2000). Ha egy bonyolult, nagyszámú elemi műveletet igénylő feladat esetében egyetlen utasítást lehet kiadni minden ciklusban (ami tipikus a skaláris 12 BARUCH ZOLTÁN FERENC processzoroknál), nagyszámú utasításciklus szükséges a feladat elvégzésére, ami mély utasítástárat igényel. Ellenkezőleg, olyan feladatnál, amelynek az adatfüggősége alacsony és a teljesítménykövetelménye magas, kevés utasításciklusra és egy kis dimenziójú utasítástárra lehet szükség akkor, ha térben elhelyezett számítási egységek megfelelő számban állnak rendelkezésre. A konfigurálható architektúrák, mint például az FPGA áramkörök, számítási és összekapcsolási egységei általában egyetlen utasítást tudnak tárolni, mivel ugyanazt a műveletet végzik el minden ciklusban. Az utasítás ebben az esetben azon bit-készletet jelenti, amely a művelet egy ciklusát vezérli a programozható áramkörben. A

programozható architektúrák, mint a processzorok, mély utasítástárat használnak. Az utasítás mélysége tehát fontos jellemző, ami megkülönbözteti egymástól a konfigurálható és programozható architektúrákat. 2.2 A számítási sűrűség A számítási sűrűség egy bizonyos architektúra által végrehajtott bitműveletek számát jelenti egy időterület-egységre viszonyítva (DeHon 2000). Egy konfigurálható architektúra, mint például egy FPGA áramkör, egyetlen ciklusban gyakran olyan számításokat tud elvégezni, amelyhez egy programozható architektúrának több száz ciklusra van szüksége. Az FPGA áramkörnek több ciklusnak megfelelő lappangási időre van szüksége, amíg az első eredmény rendelkezésre áll, de mivel a számításokat térben elhelyezett nagyszámú aktív egység segítségével végzi el és nem szekvenciálisan többször felhasználva kevés aktív egységet, jobb teljesítményt ér el. A hagyományos

processzorokhoz viszonyítva, az FPGA áramkörök magasabb számítási sűrűségének legfontosabb okai a következők: − Egy FPGA áramkör esetében több aktív számítási egységet lehet elhelyezni ugyanazon a területen, ezért a párhuzamos feldolgozás lehetősége nagyobb. − Az FPGA áramköröknél a műveleteket bit felbontási szinten lehet vezérelni, míg a processzoroknál az operátorokat csak egy szó felbontási szintjén lehet vezérelni. Ezért a processzorok gyakran a számítási kapacitásuk egy részét elvesztik, amikor egy szónál kisebb szélességű adatokat dolgoznak fel. KONFIGURÁLHATÓ PROCESSZOR MEGVALÓSÍTÁSA . 13 Összehasonlításképpen vegyük az Alpha 21164 processzort és a Xilinx XC4085XL FPGA áramkört. Mindkét áramkör 0,35 mikronos CMOS technológiával készült Az Alpha processzor két 64 bites aritmetikai-logikai egységet tartalmaz és 433 MHz-es frekvencián működik. Következésképpen maximum 2×64 bites

műveletet tud elvégezni egy ciklusban, tehát 2,3 ns idő alatt. A maximális elméleti teljesítmény tehát 55,7 bit-művelet per ns. A Xilinx XC4085XL FPGA áramkör 3136 konfigurálható logikai blokkot tartalmaz és a minimális ciklusidő 4,6 ns Az FPGA áramkör számítási sűrűsége 3.136 bit-művelet per 4,6 ns, vagy 682 bit-művelet per ns, ami egy nagyságrenddel magasabb az azonos technológiával készült processzor számítási sűrűségéhez viszonyítva. Abban az esetben, amikor egy feladat kis bitszámú adatok feldolgozását igényli, de a processzor nagy szélességű aritmetikai és logikai egységet tartalmaz, a processzor számítási kapacitásának csak egy töredéke van kihasználva. Például egy 8 bites adatokat feldolgozó 64 bites architektúra a kapacitásának csak a nyolcadát érheti el. Mivel a konfigurálható architektúrák bit-szinten vezérelhetők, az említett probléma ezeknél nem áll fenn Következésképpen kis bitszámú adatok

feldolgozásánál a konfigurálható architektúrák egy második nagyságrenddel nagyobb teljesítményt érhetnek el a programozható architektúrákhoz viszonyítva. A konfigurálható architektúrák hátránya az, hogy ugyanazt a műveletet kell végrehajtaniuk minden ciklusban azért, hogy a számítási sűrűségük magas legyen. A programozható architektúrák ellenben viszonylag nagy kapacitású gyorsító tárakat tartalmaznak az utasítások és adatatok részére, ezért számos különböző műveletet tudnak végrehajtani anélkül, hogy számítási sűrűségük csökkenne. Az előbbiek szerint leszögezhető az, hogy olyan feladatok esetében, amelyek magas teljesítményt igényelnek és szabályos számításokat tartalmaznak, előnyösebb a konfigurálható architektúrák használata. Ilyen esetekben a szükséges teljesítmény alacsonyabb áron érhető el, mint a programozható architektúrákkal Amikor egy bizonyos feladat nagyszámú és nem gyakori

számításokat igényel, vagy nem igényel magas teljesítményt, előnyösebb a programozható architektúrák használata. A „90/10 szabály” szerint egy program futási idejének 90 százalékát a kód 10 százaléka használja fel. A szabály azt tükrözi, hogy egy feladatnak csak kis részei idézik elő a futási idő jelentősebb növelését. Ezért előnyösek azok a vegyes konfigurációk, amelyek egy processzort kapcsolnak össze egy konfigurálható áramkörrel. Ez az áramkör végezheti el az alkalmazás számításigényes részeit (a kód 10 százalékát, a számítások 90 százalékát), míg 14 BARUCH ZOLTÁN FERENC a processzor az alkalmazás kevésbé kritikus részeit hajtja végre (a kód 90 százalékát, a számítások 10 százalékát). 2.3 A konfigurálható architektúrák jellemzői A konfigurálható architektúrák lényegében nagyszámú számítási egységet tartalmaznak, amelyek egy konfigurálható hálózattal vannak

összekapcsolva. Az egyes számítási egységek által végrehajtott művelet és a kapcsolási struktúra is konfigurálható A konfigurálható architektúrák és a klasszikus processzorok közötti fontosabb különbségek, amelyek az előbbiek jellemzői is, a következők: − Az utasítások elosztása: Ahelyett, hogy egy új utasítás a központi tárból legyen kiolvasva és a funkcionális egységeknek szétosztva minden óraciklusban, az utasítás helyileg van konfigurálva. Az utasítás tehát egy helyi tárból van kiolvasva, amely konfigurációs kontextusokat tartalmaz. − A részleges eredmények útvonalának térbeli kijelölése: Amennyiben a rendelkezésre álló hely lehetővé teszi, a részleges eredményeket párhuzamosan irányítják a termelő funkciótól a felhasználó funkcióig. A klasszikus processzorok esetében a kommunikáció egy központi erőforráson keresztül történik, mint például a regiszterkészlet, a központi tár vagy egy

helyi gyorsító tár. − Nagyobb számú, külön programozható konstruktív blokk: A nagyszámú blokk több művelet elvégzését teszi lehetővé egy időegységben. − Szétosztott erőforrások: Az erőforrások (a tár, az összekapcsolási hálózat és a funkcionális egységek) elosztottak és szükség szerint konfigurálhatók, ahelyett, hogy központosítottak lennének. A független helyi hozzáférés lehetővé teszi a nagy sávszélességet és nagymértékben kiküszöböli az útszűkületeket KONFIGURÁLHATÓ PROCESSZOR MEGVALÓSÍTÁSA . 15 2.4 A konfigurálható architektúrák taxonómiája Az SRAM memóriákra alapuló FPGA áramkörök újraprogramozható lehetőségei megteremtették az újrakonfigurálható számítás paradigmáját. Ez a paradigma számos új lehetőséget nyitott az alkalmazások részére: az utasítások dinamikus feltöltését, vagy a konfiguráció valós időben történő megváltoztatását abban az esetben, ha a

hardver-erőforrások elégtelenek. A valós idejű újrakonfigurálás azonban nagyon magas adatátviteli sebességet igényel, amely meghaladhatja a 10 Gbit/s értéket. Ennek a hátránynak a kiküszöbölésére irányuló próbálkozások vezettek a különféle újrakonfigurálási sablonok megjelenésére. E sablonok szerint nevezték el a fontosabb konfigurálható architektúrákat: egy-kontextusú, több-kontextusú és részlegesen újrakonfigurálható (Guccione 1995). Az egy-kontextusú architektúrák globális újrakonfigurálást igényelnek, bármilyen kis mennyiségű konfiguráció-információ megváltoztatására. Egy ilyen architektúra esetében az újrakonfigurálási sebesség nagyon lassú. A több-kontextusú architektúrák több réteg konfiguráció-információt tárolnak; minden réteg egy kontextusnak felel meg. Egy adott pillanatban csak egy kontextus aktív. Lehetőség van a kontextus megváltoztatására rendkívül nagy sebességgel. Mivel a

konfigurációs tár minden rétege egymástól független módon írható, az aktív konfigurációs réteg által definiált áramkör folytathatja működését a többi réteg újrakonfigurálása közben. A részlegesen újrakonfigurálható architektúrákban biztosított a szelektív újrakonfigurálás lehetősége. Az architektúra azon részei, amelyek nincsenek újrakonfigurálva, folytathatják működésüket. 2.5 A konfigurálható architektúrák alkalmazásai A konfigurálható architektúrákat több téren használták fel az alkalmazások által igényelt számítások gyorsítására. Az elért teljesítmények jelentősek, és gyakran egy vagy két nagyságrenddel jobbak, mint a processzorokkal megvalósított változatok teljesítményei Például a Supercomputer Research Center Splash és Splash-2 konfigurálható gyorsítói a DNS szekvencia-összeillesztő rutinokat több mint két nagyságrenddel gyorsabban futtatják, mint a CM-2 és Cray-2

szuperszámítógépek, és három nagyságrenddel gyorsabban, mint a Sparcstation munkaállomások (DeHon 2000). 16 BARUCH ZOLTÁN FERENC A digitális jelfeldolgozás terén, Xilinx és Altera FPGA áramkörökkel megvalósított szűrők egy nagyságrenddel gyorsabbak, mint a digitális jelfeldolgozó (DSP) processzorok (Knapp 1998). Az integrált áramkörök tervezői FPGA áramkörökkel megvalósított emulációs rendszereket használnak a modern mikroprocesszorok szimulálására. A következőkben néhány konfigurálható architektúrát ismertetünk röviden, amelyeket különféle alkalmazásokra fejlesztettek ki: videóképfeldolgozás, általános programok gyorsítása, multimédia-alkalmazások, nagy számításigényű alkalmazások. A Sonic architektúra egy konfigurálható rendszer, amelyet valós idejű videó-képfeldolgozásra fejlesztettek ki (Haynes 2000). A rendszerrel különféle algoritmusok gyorsítása lehetséges, mint a kétdimenziójú lineáris

transzformációk, szűrések és más videóeffektusok. A Sonic rendszer rugalmas architektúrája konfigurálható számítási egységeket tartalmaz, amelyeknek a neve Plug-In Processing Element (PIPE). Ezek az egységek egy osztott, globális PIPE sínnel és több PIPEflow sínnel vannak összekötve. A rendszer a globális PIPE sínt a képek gyors átadására, paraméterek átadására és a PIPE egységek konfigurálására használja fel. A PIPEflow síneket az architektúra a pipeline-típusú műveletekre használja fel. A Sonic kihasználja a videóképek feldolgozását végző algoritmusokban jelenlevő térbeli és időbeli párhuzamosságot. Az olyan alkalmazások gyorsítására, amelyeket eredetileg nem egy konfigurálható számítógépre írtak, a rendszer szoftver-csatlakozókat használ. Egy szoftver-csatlakozó egy olyan programrészlet, amelyet egy alkalmazás kibővítésére fejlesztenek ki, az eredeti alkalmazás módosítása nélkül. A csatlakozóknak

egy jól definiált interfészük van, amely leírja az alkalmazás funkcióját és az adatok átadását az alkalmazás és a csatlakozó között. Az alkalmazás szükség szerint hívhat különböző csatlakozókat, például szűrőket vagy speciális effektusokat. A rendszer újrakonfigurálhatja ugyanazt a hardvert különböző csatlakozók megvalósítására. A Garp architektúrát az általános célú programokban található hurkok gyorsítására fejlesztették ki (Callahan 2000). Ez az architektúra egy MIPS processzort és újrakonfigurálható hardvert tartalmaz. Az újrakonfigurálható hardver társprocesszorként kapcsolódik a fő MIPS processzorhoz A két rész közötti adatátvitelt a processzor explicit adatmozgató utasításaival lehet elvégezni. Más utasítások lehetővé teszik a társprocesszor konfigurációjának feltöltését és a megfelelő számítások végrehajtását Amikor a fő processzor programjában egy olyan programhurok

végrehajtására kerül sor, amelyet gyorsítani kell, a processzor feltölti a megfelelő konfigurációt a KONFIGURÁLHATÓ PROCESSZOR MEGVALÓSÍTÁSA . 17 társprocesszorba. Ezt követően a processzor átmásolja a szükséges adatokat a konfigurálható hardver regisztereibe, majd elindítja a számítások végrehajtását Amikor a számítások befejeződtek, a processzor átmásolja az eredményeket a konfigurálható hardver regisztereiből. A konfigurálási idő csökkentésére a hardver egy konfigurációs gyorsító-tárat használ, amely a frissen kiszorított konfigurációkat tartalmazza. A rendszerhez kifejlesztettek egy C fordítóprogramot is, amely felismeri a gyorsításra kerülő programhurkokat, elvégzi a konfigurálható áramkör szintézisét és generálja a konfigurálási adatokat. Egy másik (fejlesztés alatt álló) konfigurálható architektúra a PipeRench, amelyhez egy speciális integrált áramkör és egy fordítóprogram tartozik. Más

megoldásoktól eltérően, a PipeRench architektúra nem FPGA áramköröket használ (Goldstein 2000). Ezzel kiküszöböli az FPGA áramkörök hátrányait, mivel ezeket az áramköröket logikai elemek helyettesítésére és nem kimondottan számításokra fejlesztették ki. A PipeRench architektúra elsősorban multimédia-alkalmazásokra előnyös. Egy digitális jelfeldolgozó processzorral, egy mikrokontrollerrel vagy egy általános processzorral kombinálva a PipeRench architektúra ki tudja elégíteni egy alkalmazás számítási igényeit, alkalmazásra szabott ASIC áramkörök nélkül. A PipeRench egy pipeline típusú újrakonfigurálási technikát használ, amely lehetővé teszi egy nagyméretű konfiguráció telepítését egy kisebb méretű áramkörre, az áramkör gyors újrakonfigurálása segítségével. Ez a technika egy statikus konfigurációt több részre oszt fel, amelyek megfelelnek az alkalmazás pipeline szakaszainak A különböző szakaszok

egyenként kerülnek feltöltésre, egy-egy óraciklusban. Ezáltal a megfelelő számítás elvégezhető, annak ellenére, hogy a teljes konfiguráció soha nincs megvalósítva egy adott pillanatban. Mivel bizonyos szakaszok konfigurálása a többi szakasz által végrehajtott számításokkal egyszerre történik, az ismételt újrakonfigurálás nem rontja a rendszer teljesítményét. A RaPiD architektúrát nagy számításigényű alkalmazásokhoz fejlesztették ki, mint például a digitális jelfeldolgozó (DSP) alkalmazások. A RaPiD egy speciális FPGA architektúra, amely pipeline típusú adatútvonalak felépítését teszi lehetővé dinamikusan aritmetikai-logikai egységekből, regiszterekből és helyi tárakból (Ebeling 1996). Az architektúra célja, hogy az elvégzendő számításokból a fordítóprogram nemcsak egy alkalmazásra szabott adatútvonalat, hanem egy megfelelő vezérlőprogramot is generáljon. A vezérlőprogram az adatútvonal működését

statikus és dinamikus vezérlőjelek segítségével vezéreli. A statikus vezérlőjelek az adatútvonal struktúráját határozzák meg, amely állandó marad egy bizonyos alkalma- 18 BARUCH ZOLTÁN FERENC zásnál. A dinamikus vezérlőjelek ciklusról ciklusra változhatnak és meghatározzák a végrehajtandó műveleteket és a felhasznált adatokat A létrehozott adatútvonalak lineáris tömbökbe rendezett funkcionális egységekből állnak, amelyek a szomszédos egységekkel kommunikálnak. A RaPiD architektúra nem előnyös olyan alkalmazásokra, amelyek nem strukturáltak, nem ismétlődők, vagy amelyeknek a vezérlő folyamata szorosan függ az adatoktól. A DISC (Dynamic Instruction Set Computer) egy részlegesen újrakonfigurálható FPGA áramkörrel megvalósított architektúra, amelynek minden utasítását egy független modul hajtja végre (Wirthlin 1995). A különböző modulok konfigurációit az alkalmazási program szüksége szerint lehet

feltölteni az FPGA áramkörbe, a tárkezelésnél használt oldalazási technikához hasonlóan. A hardver korlátozásainak kiküszöbölése végett a kevésbé használt utasítások moduljait dinamikusan lehet kicserélni a használt utasítások moduljaival. Az architektúra egy globális vezérlőt tartalmaz, amely állandóan az FPGA áramkörben marad. A DISC architektúra az áttelepíthető hardver technikáját használja, amely lehetővé teszi a részleges konfigurációk elhelyezését az FPGA áramkörben a rendelkezésre álló szabad terület függvényében. Ennek érdekében az utasítások moduljait úgy tervezték, hogy azokat az áramkör több részére lehessen elhelyezni. Az áttelepíthető hardver egy globális kontextus segítségével valósul meg Ez a kontextus fizikai telepítési pozíciókat és egy kommunikációs hálózatot biztosít a modulok részére. A globális kontextus a rendelkezésre álló hardvert tömbökre osztja fel, ahol minden tömb

egy potenciális telepítési helyet jelent. A kommunikációs hálózat minden telepítési helyen biztosítva van annak érdekében, hogy megfelelő kommunikáció jöhessen létre a globális vezérlő és az utasításmodulok között. 3. A KonP konfigurálható processzor tervezése Ebben a fejezetben a KonP konfigurálható processzor tervezését mutatjuk be. A processzor egy állandó részből és egy alkalmazás szerint kialakítható struktúrából áll Az állandó rész lehetővé teszi egyszerű alkalmazások megoldását a meglévő segédforrások módosítása nélkül A konfigurálható részt a felhasználó határozza meg a végrehajtandó feladat igényei szerint. Ez a rész egy bizonyos alkalmazásra szabott funkcionális blokkokat tartalmaz, amelyeket speciális utasítások működtetnek. KONFIGURÁLHATÓ PROCESSZOR MEGVALÓSÍTÁSA . 19 A processzor tervezése a VHDL hardverleíró nyelv és az Active-HDL CAD rendszer segítségével történt. A

kivitelezéshez egy Xilinx FPGA áramkört használtunk, a szintézist és telepítést pedig az FPGA Express és a Xilinx Foundation Series programcsomagokkal valósítottuk meg. 3.1 A KonP processzor jellemzői A tervezett processzor főbb jellemzői a következők: − 16 bites külső adatsín és 12 bites címsín; − a belső tár kapacitása maximum 4096, egyenként 16 bites szó; − négy, 16 bites, általános regiszter: R0, R1, R2 és R3; − három állapotbit: S (előjel), Z (zéró) és C (átvitel); − „Load/Store” típusú architektúra, amelyben az adatok feldolgozása a regiszterekben történik; − direkt és regiszter indirekt címzési módok; − a belső tár részét képező veremtár; − kibővíthető utasításkészlet és címzési módok; − ki/bemenő egység, amely 64 perifériaregiszter címzését és megszakítások kezelését teszi lehetővé; − a processzor telepítésére a Xilinx cég Virtex családjába tartozó

XCV600E típusú FPGA áramkört használtuk. 3.2 Külső jelek A KonP processzor külső jeleit az 1. táblázatban mutatjuk be Az In típus bemenő jelet, az Out kimenő jelet, az Inout pedig kétirányú adatjelet ábrázol. Minden jel logikai 1-ben aktív 20 BARUCH ZOLTÁN FERENC 1. táblázat A KonP processzor külső jelei Jel Típus Leírás clk In Órajel reset In Alapállapotba állítás mem en Out Tárhozzáférés engedélyezése we Out Írási (we = 1) vagy olvasási (we = 0) művelet io en Out B/K hozzáférés engedélyezése ready In Tár vagy B/K hozzáférés befejezése int In Megszakítás kérése inta Out Megszakítás nyugtázása halt Out A HALT utasítás végrehajtása abus Out Címsín (12 vonal) dbus Inout Adatsín (16 vonal) iobus Inout B/K sín (8 vonal) 3.3 Általános struktúra A KonP processzor tervezésére funkcionális VHDL leírást használtunk. Ezért a processzor belső struktúráját a

szintézisrendszer generálta. A processzor működésének megértésére a 2 ábrán bemutatunk egy lehetséges belső struktúrát. 2. ábra A KonP processzor blokkdiagramja KONFIGURÁLHATÓ PROCESSZOR MEGVALÓSÍTÁSA . 21 A processzor három sínt tartalmaz: egy 16 bites adatsínt (DBUS), egy 12 bites címsínt (ABUS) és egy 8 bites B/K sínt (IOBUS). Ezek a sínek a processzor külső termináljaira vannak kötve és lehetővé teszik egy külső tár vagy perifériaregiszterek csatlakoztatását. A B/K regiszterek címtartománya különálló a tár címtartományától A programból elérhető regiszterkészlet a 16 bites R0, R1, R2 és R3 regiszterekből áll. E regisztereken kívül több olyan regiszter létezik, amely a programozó számára nem látható. Ezek közé tartozik a 12 bites programszámláló (PC), a 12 bites veremtármutató (SP), a 16 bites utasításregiszter (IR), a 16 bites címregiszter (AR) és a két, 16–16 bites, ideiglenes regiszter

(TEMP1, TEMP2). A programszámláló a végrehajtásra következő utasítás címét tartalmazza. A veremtármutató a veremtárba utolsónak megmentett szó címét tartalmazza. A verem alacsonyabb címek felé nő A veremtár a szubrutinok és megszakítások visszatérési címének megmentésére, valamint a regiszterek tartalmának megmentésére használható. Rendszerindításkor a programszámláló a 000h értékre, míg a veremtármutató az FF0h értékre állítódik. Az utasításregiszter a végrehajtás alatt levő utasítást tartalmazza. Ezt a regisztert az utasításdekódoló használja, amely a megfelelő jeleket szolgáltatja a vezérlőegységnek. A címregisztert a processzor a tár címzésére használja A két ideiglenes regisztert az aritmetikai és logikai műveleteket végző utasítások használják. Az aritmetikai és logikai egység (ALU) egyszerű műveleteket végez, mint az összeadás, kivonás, inkrementálás, dekrementálás, logikai AND,

logikai OR és logikai exkluzív OR. Ugyancsak az aritmetikai és logikai egység végzi el a következő léptető műveleteket (egy pozícióval): logikai/aritmetikai léptetés balra, logikai léptetés jobbra és aritmetikai léptetés jobbra. Minden aritmetikai, logikai és léptető művelet beállítja az S, Z és C állapotbiteket. A vezérlőegység kezdeményez és irányít minden adatátvitelt és adatfeldolgozást. Ez az egység választja ki a belső sínek adatforrását, az adatátvitel rendeltetési helyét, valamint a végrehajtandó műveletet Például a vezérlőegység aktiválja a tár vezérlőjeleit (mem en, we), vagy kiválasztja az aritmetikai és logikai egység által végrehajtandó műveletet. Minden adatátvitel a rendszer órajelével szinkronizált A megszakítások kezelésére a processzor az INTE és IRQ bistabilokat használja. Az INTE bistabilt programból lehet beállítani, a megszakítások engedélyezésére (INTE = 1) vagy letiltására (INTE

= 0). Amikor egy külső egység megszakításkérést generál, az IRQ bistabil logikai 1-re állítódik. 22 BARUCH ZOLTÁN FERENC 3.4 Utasításkészlet és az utasítások formátuma A KonP processzor utasításainak legnagyobb része egy-egy 16 bites szót foglal el, a JMP és CALL utasítások kivételével, amelyek két-két szót foglalnak el. A kódolás szempontjából az utasításokat a következő kategóriákba osztottuk: „load/store” utasítások, adatátviteli utasítások, aritmetikai/logikai utasítások, ugróutasítások és különféle utasítások Annak ellenére, hogy a „load/store” utasítások is adatátvitelt végeznek, külön kategóriába soroltuk őket, mivel kódolásuk különböző. Ezeket a kategóriákat külön táblázatokban mutatjuk be. Minden táblázat tartalmazza az utasítás mnemonikusát, formátumát, szimbolikus leírását és a szükséges óraciklusok számát. A táblázatokban a következő rövidítéseket használtuk:

cr 2 biten kódolt célregiszter (00: R0; 01: R1; 10: R2; 11: R3) fr 2 biten kódolt forrásregiszter cím12 12 bites tárcím M [cím12] a cím12 című tárrekesz tartalma érték12 12 bites közvetlen érték rcím8 8 bites relatív cím port6 6 bites B/K regiszter (port) cím [port6] a port6 című B/K regiszter tartalma A 2. táblázat a „load/store” utasításokat tartalmazza 2. táblázat „Load/store” utasítások Mnemonikus Formátum Szimbolikus leírás LD 00 cr cím12 cr ← M [cím12] 4 LDIM cr, #érték12 01 cr érték12 cr ← érték12 3 ST 10 fr cím12 M [cím12] ← fr 4 cr, cím12 cím12, fr Óraciklusok Az LD és ST utasítások direkt címzési módot használnak; ezeknél az utasítás-szó alacsonyabb helyértékű 12 bitje a tárcímet tartalmazza. Az LDIM az egyetlen utasítás, amely közvetlen címzési módot használ; az utasítás-szó alsó 12 bitje a regiszterbe töltendő értéket tartalmazza. A 3. táblázat az adatátviteli

utasításokat mutatja be 23 KONFIGURÁLHATÓ PROCESSZOR MEGVALÓSÍTÁSA . 3. táblázat Adatátviteli utasítások Mnemonikus Formátum Szimbolikus leírás Óraciklusok LD cr, fr 1100 0000 cr fr xxxx cr ← fr 4 LDI cr, (fr) 1100 0001 cr fr xxxx cr ← M [fr] 4 STI (cr), fr 1100 0010 cr fr xxxx M [cr] ← fr 4 PUSH fr 1100 0011 fr xx xxxx SP ← SP–1; M [SP] ← fr 5 POP cr 1100 0100 cr xx xxxx cr ← M [SP]; SP ← SP+1 4 IN cr, port6 1100 0101 cr port6 cr ← [port6] 4 OUT port6, fr 1100 0110 fr port6 [port6] ← fr 4 Az LD utasítás a 3. táblázatban található változata két regiszter közötti adatátvitelt tesz lehetővé. Az LDI és STI utasítások az LD és ST utasítások indirekt címzési módot használó megfelelői. Az indirekt címet a megadott általános regiszter tartalmazza. A PUSH utasítás a megadott regiszter tartalmát írja a veremtárba, míg a POP utasítás a verem csúcsán található szót olvassa ki

és tölti be a megadott regiszterbe. Az IN és OUT utasítások a bemeneti, illetve a kimeneti kommunikációt biztosítják a megadott című perifériaregiszterrel. Az adatátviteli utasítások nem módosítják az állapotbiteket A 4. táblázatban az aritmetikai és logikai utasításokat mutatjuk be 4. táblázat Aritmetikai és logikai utasítások Mnemonikus ADD cr, fr SUB cr, fr INC cr DEC cr SHL cr SHR cr SHRA cr AND cr, fr OR cr, fr XOR cr, fr Formátum 1101 0000 cr fr xxxx 1101 0001 cr fr xxxx 1101 0010 cr xx xxxx 1101 0011 cr xx xxxx 1101 0100 cr xx xxxx 1101 0101 cr xx xxxx 1101 0110 cr xx xxxx 1101 0111 cr fr xxxx 1101 1000 cr fr xxxx 1101 1001 cr fr xxxx Szimbolikus leírás cr ← cr + fr cr ← cr – fr cr ← cr + 1 cr ← cr – 1 cr ← cr shl 1 cr ← cr shr 1 cr ← cr shra 1 cr ← cr and fr cr ← cr or fr cr ← cr xor fr Óraciklusok 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 24 BARUCH ZOLTÁN FERENC Az aritmetikai és logikai utasítások az eredménytől függően

állítják be az állapotbiteket (S, Z, C). A logikai utasítások a C átvitelbitet mindig törlik Azoknál az utasításoknál, amelyek két regisztert használnak, az első megadott regiszter a művelet előtt az első operandust, míg a művelet után az eredményt tartalmazza. A második regiszter a második operandust tartalmazza, a művelet előtt és után is Az ADD és SUB utasítások két regiszter tartalmának összeadását, illetve kivonását végzik el. Az INC és DEC utasítások a megadott regiszter tartalmát 1-gyel növelik, illetve csökkentik Az SHL és SHR utasítások logikai léptetést végeznek 1 pozícióval balra, illetve jobbra. Az SHRA utasítás aritmetikai léptetést végez 1 pozícióval jobbra; ebben az esetben a művelet után a 15-ös bit a regiszter eredeti tartalmának előjele szerint állítódik be. Az AND, OR és XOR utasítások a megfelelő logikai műveletet végzik el két regiszter között Az ugróutasításokat az 5. táblázatban

mutatjuk be 5. táblázat Ugróutasítások Mnemonikus JZ rcím8 Formátum 1110 0000 rcím8 Szimbolikus leírás if Z=1 then PC ← PC+rcím8 Óraciklusok 4 JNZ rcím8 1110 0001 rcím8 if Z=0 then PC ← PC+rcím8 4 JC rcím8 1110 0010 rcím8 if C=1 then PC ← PC+rcím8 4 JNC rcím8 1110 0011 rcím8 if C=0 then PC ← PC+rcím8 4 JS rcím8 1110 0100 rcím8 if S=1 then PC ← PC+rcím8 4 JNS rcím8 1110 0101 rcím8 if S=0 then PC ← PC+rcím8 4 JMP cím12 1110 0110 xxxx xxxx PC ← cím12 xxxx cím12 4 CALL cím12 1110 0111 xxxx xxxx SP ← SP–1; M [SP] ← PC; xxxx cím12 PC ← cím12 6 A feltételes ugróutasítások (JZ, JNZ, JC, JNC, JS, JNS) relatív címzést használnak. Ezen utasítások kódjának alsó 8 bitje a PC regiszter tartalmától számított pozitív vagy negatív relatív címet tartalmazza, kettes komplemens ábrázolásban. Így tehát az ugrási távolság –128 és +127 között lehet A JMP feltétel nélküli

ugróutasításnál és a CALL szubrutinhívó utasításnál a második szó alsó 12 bitje az ugrás vagy a szubrutin abszolút címét tartalmazza. A CALL utasítás a veremtárba menti meg a visszatérési címet. 25 KONFIGURÁLHATÓ PROCESSZOR MEGVALÓSÍTÁSA . Végül a 6. táblázatban a különféle utasításokat foglaltuk össze 6. táblázat Különféle utasítások Mnemonikus Formátum Szimbolikus leírás Óraciklusok RET 1110 1000 xxxx xxxx PC ← M [SP]; SP ← SP+1 4 CLC 1110 1001 xxxx xxxx C←0 3 STC 1110 1010 xxxx xxxx C←1 3 EI 1110 1011 xxxx xxxx INTE ← 1 3 DI 1110 1100 xxxx xxxx INTE ← 0 3 NOP 1110 1101 xxxx xxxx Nincs művelet 3 HALT 1110 1110 xxxx xxxx halt ← 1 3 A RET utasítás a visszatérést biztosítja egy szubrutinból vagy egy megszakítást kezelő rutinból. Ez az utasítás a veremtár csúcsáról veszi ki a viszszatérési címet, amit a CALL utasítás vagy a megszakítás jel aktiválásakor a

processzor mentett meg. A CLC és STC utasítások a C átvitelbitet állítják be 0-ra, illetve 1-re. Az EI utasítás a megszakításokat engedélyezi, míg a DI utasítás a megszakításokat tiltja Ezek az utasítások az INTE bistabilt állítják be, amely a megszakításrendszer állapotát mutatja. A HALT utasítás logikai 1-re állítja a halt jelet, ami a program végét jelzi. Az 1111-gyel kezdődő utasításkódok a felhasználó által definiált utasításoknak vannak fenntartva. 3.5 Az utasítások végrehajtása A KonP processzor utasításainak végrehajtására minimum 3 és maximum 6 óraciklus szükséges. Ezeket az óraciklusokat T0, T 1, T 2, T 3, T 4 és T5tel jelöljük Az utasításciklus három fázisból áll, amelyek a következők: 1. Az utasítás kiolvasása a tárból és betöltése az utasításregiszterbe két ciklust igényel. A T0 ciklusban a következő utasítás címe a címsínre kerül. A T1 ciklusban a megcímzett szó az IR regiszterbe

töltődik. 2. Az utasítás dekódolása a T2 ciklusban történik 3. Az utasítás által igényelt műveletek végrehajtása a következő egy, két vagy három ciklusban történik, az utasítástól függően. 26 BARUCH ZOLTÁN FERENC Az egyes ciklusokban a végrehajtandó műveleteken kívül olyan elemi műveletek is végrehajtásra kerülnek, amelyek előkészítik a következő ciklus műveleteit. Ezekre a ciklusok jobb kihasználása érdekében van szükség (Salcic 1999). A KonP processzor egy egyszerű megszakítási mechanizmust is biztosít, amely lehetővé teszi a megszakítások alapján működő külső egységek kapcsolását a processzorhoz. Egy megszakításkérés tesztelése minden utasítás végrehajtása előtt történik. Ha a megszakítások engedélyezettek (INTE = 1) és egy megszakításkérés érkezett (IRQ = 1), a processzor egy megszakítási ciklust kezd végrehajtani, amely négy óraciklusból áll. A T0 ciklusban a processzor 1-gyel

csökkenti az SP regiszter tartalmát és megtiltja újabb megszakítások elfogadását az INTE bistabil törlésével. A megszakításrendszer aktiválása a programozó feladata Ugyancsak a T0 ciklusban a processzor törli az IRQ bistabilt, megengedve ezáltal újabb megszakításkérések tárolását. A T1 ciklusban a processzor a PC regiszter tartalmát a veremtárba menti és aktiválja az inta jelet, amellyel nyugtázza a megszakításkérést. A kiszolgálórutin végrehajtásának előkészítésére a processzor a címregiszterbe tölti egy speciális tárrekesz címét, amely a megszakításvektort tartalmazza. A megszakításvektor a kiszolgálórutin első utasításának címét jelenti. A T2 ciklusban a megszakításvektor a PC regiszterbe kerül, majd végül a T3 ciklusban a processzor alapállapotba hozza az inta jelet. Az inta jel tehát a T1 és T3 ciklusok között aktív A következő végrehajtott utasítás a kiszolgálórutin első utasítása lesz A

kiszolgálórutin egy RET utasítással kell végződjön, amely lehetővé teszi a megszakított program folytatását. Az utasítások végrehajtásának folyamatát, beleértve a normális utasítások végrehajtását és a megszakítási ciklust, a 3. ábrán szemléltetjük KONFIGURÁLHATÓ PROCESSZOR MEGVALÓSÍTÁSA . 27 3. ábra Az utasítások végrehajtását szemléltető folyamatábra A következőkben részletesebben leírjuk a normális utasításvégrehajtás első két ciklusának elemi műveleteit, amelyek ugyanazok minden utasításnál, majd példákkal szemléltetjük néhány utasítás által a többi ciklusban végrehajtott műveleteket. A T0 ciklusban a processzor a PC regiszter tartalmát a címsínre teszi. Az adatsín magas impedanciájú állapotba kerül, ezzel előkészítve a sín átadását a tárnak. Ugyanakkor a processzor beállítja a tár kiolvasására szükséges mem en és we jeleket. A T0 ciklusban végrehajtott elemi műveletek a

következőképpen írhatók le: T0 ⋅ ( INTE + INTE ⋅ IRQ) : ABUS ← PC; DBUS ← Z; T0 ⋅ ( INTE + INTE ⋅ IRQ) : mem en ← 1; we ← 0. A T1 ciklusban, ha a tár aktiválta a ready jelet, amely az adatok érvényességét jelzi, a processzor beírja az adatsín tartalmát az IR regiszterbe és 28 BARUCH ZOLTÁN FERENC alapállapotba állítja a mem en jelet. Ugyanebben a ciklusban a processzor előkészíti a PC regisztert a következő utasítás kiolvasására. A T1 ciklusban végrehajtott elemi műveletek tehát a következők: T1 ⋅ ready ⋅ ( INTE + INTE ⋅ IRQ) : IR ← DBUS; PC ← PC + 1; T1 ⋅ ready ⋅ ( INTE + INTE ⋅ IRQ) : mem en ← 0. A T2 ciklusban a processzor dekódolja az IR regiszterben található utasítást. Ha az IR regiszter magasabb helyértékű 4 bitje 1111, a felhasználó által definiált utasításról van szó. Ellenkező esetben az elemzett utasítás a KonP processzor egy alaputasítása, és ennek további dekódolására

kerül sor. Ugyancsak a T2 ciklusban a processzor előkészíti az utasítás végrehajtását a következő ciklusokra A T2 ciklusban tehát az utasítás tulajdonképpeni végrehajtása is megkezdődik A 7 táblázatban az adatátviteli utasítások végrehajtásához elvégzett elemi műveleteket írjuk le szimbolikusan a T2 ciklustól kezdődően. Az R [IRm:n] jelölés az IR regiszter m és n bitjei közötti mező által definiált regisztert jelenti. 7. táblázat Az adatátviteli utasítások elemi műveletei a T2–T4 ciklusokban Utasítás LD LDI STI PUSH POP T2 TEMP ← R [IR5:4] ABUS ← R [IR5:4]; DBUS ← Z; mem en ← 1 ABUS ← R [IR7:6]; DBUS ← R [IR5:4]; mem en ← 1; we ← 1 SP ← SP – 1; ABUS ← SP; DBUS ← Z; mem en ← 1 T3 R [IR7:6] ← TEMP R [IR7:6] ← DBUS; mem en ← 0 T4 mem en ← 0; we ← 0 ABUS ← SP; DBUS ← R [IR7:6]; mem en ← 1; we ← 1 SP ← SP – 1; R [IR7:6] ← DBUS; mem en ← 0 mem en ← 0; we ← 0 29

KONFIGURÁLHATÓ PROCESSZOR MEGVALÓSÍTÁSA . Utasítás IN OUT T2 ABUS ← IR5:0; IOBUS ← Z; io en ← 1 ABUS ← IR5:0; IOBUS ← R [IR7:6]; io en ← 1; we ← 1 T3 R [IR7:6] ← IOBUS; io en ← 0 T4 io en ← 0; we ← 0 3.6 A vezérlőegység A vezérlőegység állítja elő mindazokat a jeleket, amelyek az elemi műveletek helyes sorrendben történő elvégzését biztosítják, elvégzi a szükséges műveleteket a processzor beindításakor és alapállapotba állítja a processzort a reset jel aktiválásakor. Ugyancsak a vezérlőegység végzi el a megszakítási ciklusban a megfelelő műveleteket. A vezérlőegység általános struktúrája a 4. ábrán látható A vezérlőegység az utasításregisztertől és az állapotbitektől kap információkat a végrehajtandó utasításokról és az aritmetikai vagy logikai műveletek eredményeiről. Ez az egység fogadja az int megszakításkérő jelet és a reset alapállapotot kényszerítő jelet is. Az

inicializáló áramkör feladata a processzor alapállapotba állítása. Ez a művelet a PC és SP regiszterek kezdeti értékének beállításából, az INTE bistabil 1-re állításából és az állapotbitek törléséből áll. Alapállapotban a megszakítások fogadása engedélyezett Az alapállapot beállítása három órajelciklusnak megfelelő ideig tart, amit egy belső számláló biztosít. Ezután az órajel engedélyezett és a processzor megkezdi az utasítások végrehajtását. 30 BARUCH ZOLTÁN FERENC 4. ábra A vezérlőegység általános struktúrája A megszakítás-kezelő áramkör külső bemenete a megszakításkérő int jel, a kimenete pedig a megszakítást nyugtázó inta jel. Az int jel aktiválásakor az IRQ bistabil 1-re állítódik és generálja az irq jelet, amit az utasításdekódoló áramkör használ Ha a megszakítások engedélyezve vannak, a vezérlőegység elvégzi a megszakításciklust. Az inta jel két órajelciklus idejére

aktiválódik KONFIGURÁLHATÓ PROCESSZOR MEGVALÓSÍTÁSA . 31 4. A KonP konfigurálható processzor kivitelezése és tesztelése 4.1 A processzor kivitelezése A KonP processzor tervezésére a VHDL (VHSIC Hardware Description Language) hardverleíró nyelvet használtuk. A VHDL a legelterjedtebb hardverleíró nyelv, amelyet az IEEE intézet szabványosított, ezért számos tervezési rendszer támogatja. A tervezés első fázisában az Active-HDL CAD rendszer 3.6-os verzióját használtuk, amely tartalmaz egy szövegszerkesztőt a terv leírására a VHDL vagy Verilog nyelvekben, egy fordítóprogramot és egy funkcionális szimulátort (Baruch 2001). A processzor leírására egy funkcionális modellt használtunk, amelynek utólagos módosítása egyszerűbb, mint egy strukturális modell módosítása. A leírás funkcionális szimulálása után, a következő fázisban a leírás szintézisét végeztük el. A szintézisre a Synopsys cég FPGA Express programcsomag

34-es verzióját használtuk, amely egy VHDL leírásból egy kapcsolási listát állít elő, majd ezt a listát optimalizálja a megadott FPGA áramkör architektúrája figyelembevételével. Az így létrehozott kapcsolási listát az FPGA Express programcsomag EDIF formátumban egy állományba írja, amely felhasználható a terv telepítésére a megadott FPGA áramkörbe. A programcsomag lehetővé teszi ugyanakkor a létrehozott kapcsolási lista grafikus megjelenítését és egy strukturális VHDL leírás generálását, amelyet utólag szimulálni lehet. A szintézisre és a későbbi telepítésre a Xilinx cég Virtex családjából az XCV600E FPGA áramkört használtuk, BG432 csomagolással és –8 sebességi fokozattal. Az XCV600E áramkör 3456 konfigurálható logikai blokkot (CLB) tartalmaz, egy 48×72 dimenziójú tömb formájában. A processzor szintézisére és telepítésére más típusú FPGA áramköröket is lehet használni, az eredeti leírás

módosítása nélkül, csupán a szintézis opcióinak megváltoztatásával. A harmadik fázisban a processzor telepítését valósítottuk meg. Erre a fázisra a Xilinx cég Foundation Series 3.1i verziójú programcsomagját használtuk. A kapcsolási lista felhasználásával a programcsomag elvégzi a szükséges műveleteket az FPGA áramkör konfigurálási adatainak generálására és lehetővé teszi a terv szimulálását a reális időzítések figyelembevételével. A KonP processzor térbeosztási rajza az 5 ábrán látható 32 BARUCH ZOLTÁN FERENC 5. ábra A KonP processzor térbeosztási rajza a Virtex XCV600E FPGA áramkörben A telepítés eredményeként a tervezett processzor 52,4 MHz-es maximális frekvencián működik (a szintézis opciójaként 50 MHz-es frekvenciát tűztünk ki célul). Lehetőség van a frekvencia növelésére egy bizonyos értékig, a szintézis opciójának változtatásával A processzor az FPGA áramkör kapacitásának

mintegy 12%-át használja fel, így tehát a felhasználónak lehetősége van a processzor bővítésére olyan utasításokkal is, amelyek nagy mennyiségű logikai áramkört igényelnek. További adatokat a telepítés eredményeiről a 8. táblázatban adtunk meg 8. táblázat A KonP processzor kivitelezésének fontosabb paraméterei Paraméter Érték Maximális késés a kapcsolóvonalakon 11,96 ns Az órajel minimális periódusa 19,07 ns Az órajel maximális frekvenciája 52,42 MHz Konfigurálható blokkok (CLB) száma 425 Bistabilok száma 576 B/K blokkok (IOB) száma 18 Egyenértékű kapuk száma 14,109 KONFIGURÁLHATÓ PROCESSZOR MEGVALÓSÍTÁSA . 33 4.2 A processzor tesztelése A processzor tesztelésére a következő egységekből álló konfigurációt alakítottuk ki: a processzor, egy címdekódoló, egy ROM tár, egy RAM tár, egy input regiszter és egy output regiszter. A tesztkonfigurációban minden egység az FPGA áramkörben

található, a processzorral együtt. A címdekódoló a processzortól kapott mem en jelből állítja elő a ROM vagy RAM tár kiválasztására használt cs rom és cs ram jeleket. A ROM tár címtartománya F00h és FFFh között van, míg a RAM tár címtartománya 000–EFFh. A ROM tár első részén a felhasználó programja található, míg a tár végén (FF0h és FFFh címek között) egy rendszerprogram található. A rendszer beindulásakor a processzor először a rendszerprogramot hajtja végre. Ez a program átmásolja a felhasználó programját a ROM tárból a RAM tárba, majd a felhasználó program elejére ugrik (a 000h címre) és végrehajtja az itt található utasításokat. A teszteléshez használt egységeket egy strukturális leírás alapján kapcsoltuk össze. Az FPGA Express programcsomag a 6 ábrán látható kapcsolási rajzot generálta a tesztkonfiguráció leírásából 6. ábra Az FPGA Express programcsomag által generált kapcsolási rajz a

tesztelési konfiguráció leírásából 34 BARUCH ZOLTÁN FERENC Elsőként magát a rendszerprogramot teszteltük. Ennek az egyszerű programnak a forráskódját adjuk meg a továbbiakban a processzor assembler nyelvének szemléltetésére: boot: ldim ldim ldim rep: ldi sti inc inc dec jnz jmp r0,#F00h r1,#000h r2,#16 r3,(r0) (r1),r3 r0 r1 r2 rep 0 A rendszerprogram tesztelése után több tesztprogramot futtattunk a különböző utasítások tesztelésére. A továbbiakban szükséges egy assemblerprogram írása a programok kódolására 4.3 A processzor lehetséges felhasználása A tervezett processzor a számítási sebesség növelésére használható fel a klasszikus processzorokhoz viszonyítva, főleg olyan feladatoknál, amelyek komplex és sokszor ismétlődő számításokat tartalmaznak. A legfontosabb felhasználási területek a következők: − adatok titkosítása és sűrítése; − képfeldolgozás; − digitális jelfeldolgozás; −

speciális aritmetika; − kombinatorikus feladatok. 5. Összefoglaló Ebben a tanulmányban ismertettük a konfigurálható számítást, a konfigurálható architektúrákat, ezen architektúrák néhány alkalmazását, majd bemutattuk a KonP konfigurálható processzor tervezését és kivitelezését. A konfigurálható architektúrák a nagy számításigényű alkalmazá- KONFIGURÁLHATÓ PROCESSZOR MEGVALÓSÍTÁSA . 35 sok által megkövetelt magas teljesítmény elérését ígérik, biztosítva ugyanakkor a programozható processzorok flexibilitását is. Ezeket az architektúrákat több területen használták fel számos alkalmazás által igényelt számítások gyorsítására. Az elért teljesítmények gyakran egy vagy két nagyságrenddel jobbak, mint a processzorokra alapozó változatok esetében. A tervezett konfigurálható processzor egy állandó részből és egy konfigurálható részből áll. Az állandó rész lehetővé teszi egyszerű

alkalmazások megoldását a meglévő segédforrások módosítása nélkül. A konfigurálható részt a felhasználó határozza meg egy specifikus alkalmazás igényei alapján. Egy klasszikus processzor és egy konfigurálható architektúra egyesítése ugyanazon az áramkörön belül lehetővé teszi mindkét típus előnyeinek kihasználását. A klasszikus processzor szélesebb körű műveletek megoldását teszi lehetővé. A konfigurálható architektúra viszont alkalmas egy bizonyos feladat kritikus részeinek a megoldására, amelyek nagy számításigényűek. A tervezett architektúra lényegesen javíthatja a nagy számításigényű feladatok megoldásának hatásfokát. A konfigurálható processzor tervezésére a VHDL nyelvet használtuk, a kivitelezést pedig a Xilinx cég Virtex családjába tartozó XCV600E FPGA áramkörrel valósítottuk meg. A tervezett processzor legfontosabb felhasználási területei a következők: adatok titkosítása és sűrítése,

képfeldolgozás, digitális jelfeldolgozás, speciális aritmetika. SZAKIRODALOM BARUCH Zoltán, F. 2001 Structura sistemelor de calcul cu aplicaţii. Cluj–Napoca, Editura Todesco. BROWN, Stephen–ROSE, Jonathan 1996 FPGA and CPLD Architectures: A Tutorial. IEEE Design & Test of Computers. Summer 42–57 CALLAHAN, Timothy J.–HAUSER, John R–WAWRZYNEK, John 2000 The Garp Architecture and C Compiler. Computer 33 4 62–69. 36 BARUCH ZOLTÁN FERENC DeHON, André 2000 The Density Advantage of Configurable Computing. Computer 33. 4 41–49 EBELING, Carl–CRONQUIST, Darren C.–FRANKLIN, Paul 1996 RaPiD – Reconfigurable Pipelined Datapath. Proceedings of the 6th International Workshop on FieldProgrammable Logic and Applications. Berlin, Springer-Verlag, 126–135. GOLDSTEIN, Seth Copen et alii 2000 PipeRench: A Reconfigurable Architecture and Compiler. Computer 33. 4 70–77 GUCCIONE, S.A–GONZALES, MJ 1995 Classification and Performance of Reconfigurable Architectures.

In: Proceedings of the 5th International Workshop on Field-Programmable Logic and Applications. Berlin, Springer-Verlag, 439–448. HAYNES, Simon D.–STONE, John–CHEUNG, Peter YK 2000 Video Image Processing with the Sonic Architecture. Computer 33. 4 50–57 KNAPP, S. 1998 Using Programmable Logic to Accelerate DSP Functions. Xilinx Inc., San Jose, California, http://www.xilinxcom/appnotes/dspintropdf SALCIC, Zoran–SMAILAGIC, Asim, 1999 Digital Systems Design and Prototyping Using Field Programmable Logic. Boston/Dordrecht/London, Kluwer Academic Publishers. WIRTHLIN, Michael J.–HUTCHINGS, Brad L, 1995 DISC: A Dynamic Instruction Set Computer. In: Proceedings of the 4th IEEE Symposium of FPGAs for Custom Computing Machines (FCCM ’95). Los Alamitos, California, IEEE CS Press, 99–107. DULF ÉVA HENRIETTA ROBUSZT VEZÉRLÉS ALKALMAZÁSA AZ IZOTÓPOK SZÉTVÁLASZTÁSÁNAK FOLYAMATAIBAN. HOZZÁJÁRULÁSOK 1. H∞ elmélet nem lineáris rendszerek esetén 1.1 Bevezetés A

robuszt vezérlés általános értelmezés szerint meghatározatlan (nem tökéletesen meghatározott) rendszerek állandó, rögzített kompenzátorral való vezérlése. Egy fizikai rendszer vezérléshez szükséges modellezése minden esetben kompromisszumot igényel a modell egyszerűsége és a fizikai rendszert leíró precizitás között. Így a legjobb esetben a fizikai rendszerhez közel álló modellt lehet meghatározni Ezért szükséges a robuszt vezérlés, amely nemcsak a rendszer nominális modelljét stabilizálja, hanem egy rendszer-családot, rendszereket, amelyek bizonyos értelemben véve hasonlók. E vezérléshez szükséges norma a H∞, amely egy Zames által bevezetett új elmélethez, a H∞ vezérléshez vezetett. A fő cél egy olyan regulátor tervezése, amely optimalizálja a zárt rendszer teljesítményét a legrosszabb külső hatások ellenére. 1.2 A feladat megfogalmazása A lineáris, standard H∞ vezérlés különleges megvalósítása az

állapot térben leírt elegáns képleteinek, két Riccati-egyenlet gyökének függvényében (Glover 1988. 167–172; Doyle 1989 831–847) Az eddigi H∞ elméletektől eltérően, amelyekben szükséges volt a rendszer függvény faktorizálása és a Nevanllina–Pick interpoláció, ez a fajta megközelítés az idő függvényében tárgyalja a problémát, ami hozzásegít egy párhuzam felállításához a H∞ elmélet és a jól ismert gaussi négyzetes lineáris (LQG) elmélet között. Ugyanúgy, mint az LQG vezérlés esetében, a kimenettől vett feedback problémája felbontható két feladatra: az állapo- 38 DULF ÉVA HENRIETTA toktól vett reakció problémájára és az obszerver állapot-esztimálási problémájára. Az állapot térben való megfogalmazása esetében a H∞ norma minimizálása zárt rendszerben úgy tekinthető, mint a „minmax” feladat a „differenciáljátékok” elméletében. A vezéregység úgy tekinthető, mint a játékos,

aki minimalizál, a perturbáció pedig az a játékos, aki maximumra törekszik egy null összegű játékban. Mivel a differenciáljátékok elméletét jóval tágabb körű rendszercsaládokra fejlesztették ki, mint a lineáris differenciálegyenletekkel leírható rendszerek, természetes az az elvárás, hogy a fent említett elmélet megoldást adjon egy tág körű rendszercsalád perturbáció-atenuálása feladatára. Így a lineáris négyzetes differenciáljátékok elméletében fontos szerepet játszó Riccati-egyenleteket helyettesítik a Hamilton–Jacobi típusú egyenletek. Van der Shaft (Van der Shaft 1991 1–8) megfogalmaz egy általános értelmezést a nem lineáris H∞ vezérlés feladatára: egy olyan feedback megtalálása, amely a rendszert diszipatívvá változtatja és meghatározza a Hamilton–Jacobi-egyenletet, amely az állapotoktól vett reakció feladatához asszociálható. Természetesen az állapot utáni reakció szerint való H∞ vezérlés

problémájának megoldása csak az első fázisa azon komplex elmélet kifejlesztésének, amelyet a kimenet utáni reakció szerint való nem lineáris H∞ vezérlés problémája jelent. A jelen dolgozatban szeretnék bemutatni egy sorozat szükséges és/vagy elégséges feltételt a nem lineáris H∞ probléma megoldásához, a kompenzátor (vezéregység) struktúráját, valamint gyakorlati alkalmazásként a (N15) izotóp szétválasztási oszlopát. A H∞ elméletnek megfelelő struktúra az 1.1 ábrán látható, ahol: P – a nem lineáris rendszer két bemeneteltípussal: parancsok (u) és perturbációk/referenciák (w), valamint két kimeneteltípussal: mért kimenetek (y) és vezérelt kimenetek (z), K – a tervezendő nem lineáris kompenzátor. Szükséges, hogy ez a konfiguráció jól meghatározott le1.1 ábra gyen. A H∞ elméletnek megfelelő vezérlési struktúra Legyen tehát az állapot egyenletekkel értelmezett rendszer: ROBUSZT VEZÉRLÉS

ALKALMAZÁSA . x&= f ( x) + g1 ( x) ⋅ w + g 2 ( x) ⋅ u z = h1 ( x) + k11 ( x) ⋅ w + k12 ( x) ⋅ u 39 (1.21) y = h2 ( x) + k 21 ( x) ⋅ w + k 22 ( x) ⋅ u , ahol: x ∈ X ⊂ Rn az állapot, amely az Rn-ből vett origó egy bizonyos környezetében van értelmezve, w ∈ Rp1, u ∈ Rp2, z ∈ Rq1, y ∈ Rq2 f(x), g1(x), g2(x), h1(x), h2(x), k11(x), k12(x), k21(x), k22(x) megfelelő dimenziójú, C∞ típusú függvények, az Rn-ből vett origó egy bizonyos környezetében értelmezve. Legyen f(0) = 0, h1(0) = 0, h2(0) = 0, vagyis 0 ∈X az (1.1) rendszer egy egyensúlypontja. A K kompenzátor állapot egyenletekkel kifejezett alakja: ξ&= η (ξ , y ) (1.22) u = θ (ξ ) , ahol: ξ ∈ X0 ⊂ Rν-ből vett origó egy környezetében van értelmezve, η és θ Ck (k≥1) típusú függvények, amelyek kielégítik a η(0,0) = 0 és θ(0) = 0 feltételeket. A H∞ elmélet feladata: meghatározni azt a kompenzátort (ha létezik), amely kielégíti a kövekező két

követelményt: 1. biztosítani a rendszer stabilitását zárt rendszerben, 2. a w exogén bemenetek z minőség változókra gyakorolt hatásainak csökkentése (az L2 erősítési tényező legyen kisebb, mint γ, vagy azzal egyenlő). Azt a kompenzátort, amely asszimptotikusan-lokálisan stabilizálja a zárt rendszer (x,ξ)=(0,0) egyensúlypontját, elfogadható kompenzátornak nevezik. 1.1 Értelmezés: Adott 0<γ<1 valós szám esetén mondhatjuk, hogy a külső jelek γ által mérsékelve vannak, ha létezik egy U környezete a (x,ξ)=(0,0) pontnak úgy, hogy bármely T≥0 és bármely w ∈ L2[0, T] függvény esetén, amelyre az (1.1), (12) zárt rendszer állapot irányvonala, elindulva az eredeti (x(0),ξ(0))=(0,0) állapotból, U-ban marad, bármely t ∈ [0, T] esetén, és a rendszer z válasza kielégíti a következő egyenlőtlenséget: 40 DULF ÉVA HENRIETTA T ∫ 0 T z (t ) dt ≤ γ 2 ∫ w(t ) dt , 2 2 (1.23) 0 A lokális mérsékelés belső

stabilitás által való biztosításának kérdése egy megengedhető kompenzátor meghatározásában áll, amely megteremti a külső jelek lokális mérsékelését. Megjegyzés: A H∞ norma úgy van meghatározva, mint egy rendszert leíró mátrix normája, következésképpen nem általánosítható közvetlen módon a nem lineáris rendszerek esetében. Mégis, amikor áttérünk az idősíkra, a H∞ norma az indukált L2 normát jelöli (a bemeneti függvényektől a kimeneteli függvényekig, zérus kezdeti állapotban), amely a nem lineáris rendszerek esetében is ugyanaz, a nem lineáris rendszer L2 erősítési tényezője név alatt. 1.3 Kimenet szerinti feedback A feladat egyszerűsítése érdekében, s hogy a kompenzátor alakja elfogadható legyen, a következő feltételezéseket kell bevezetni a rendszer együtthatóira vonatkozóan: k11(x) = 0 k22(x) = 0 T k12 ( x)[h1 ( x) k12 ( x)] = [0 I ] (1.31)  g1 ( x)  T 0  k ( x) k21 ( x) =  I 

 21    Az első feltételezés kifejezi, hogy a külső bemenetek nem befolyásolják közvetlenül a minőségi mértékeket. A második feltételezés elégséges feltétele annak, hogy az 11 ábrán látható rendszer jól meghatározott legyen A harmadik feltételezés azt fejezi ki, hogy a (z) minőségi változó normájába nem kerülnek összetett (kevert) szorzatok h1(x) és u között, valamint hogy a parancs súlyozott mátrixa az egységmátrix. Az utolsó feltételezés a harmadiknak a szimmetrikusa 1.31 Értelmezés (Isidori 1992 1283–1293): Legyen f(0)=0 és h(0)=0. Az (f,h) pár lokálisan detektálható, ha létezik egy U környezete az x=0 pontnak úgy, hogy bármely x(t) integrálja az [ I [ amelyre igaz, hogy x(0) ∈ U, h(x(t)) értelmezve van bármely t≥0 és h(x(t))=0, ∀t≥0 ⇒ lim x(t ) = 0 . t ∞ 1.31 Tétel: Legyenek a következő feltételezések: ROBUSZT VEZÉRLÉS ALKALMAZÁSA . 41 N1: Az (f,h1) pár lokálisan detektálható.

N2: Létezik egy pozitívan értelmezett V(x) függvény, az Rn-ből vett origó egy környezetében értelmezve, amely kielégíti a Hamilton–Jacobi– Isaacs-egyenletet: Vx f(x)+h1T(x)h1(x)+γ2α1T(x) α1(x)- α2T(x) α2(x)=0, (1.32) ahol 1 α1(x)= γ-2g1T(x)VxT 2 1 T g2 (x)VxT, (1.33) 2 N3: Létezik egy G, n x p dimenziójú mátrix úgy, hogy a ξ=0 egyensúlypontja a ξ =f(ξ)+g1(ξ)α1(ξ)-G h2(ξ) (1.34) α2(x)= - rendszernek lokálisan, aszimptotikusan stabil. N4: Létezik egy pozitívan, részlegesen értelmezett W(x, ξ) függvény, az Rn×Rn-ből vett origó egy környezetében értelmezve és úgy, hogy W(0, ξ)>0 bármely ξ≠0 esetén, amely kielégíti a következő Hamilton–Jacobi- egyenletet: (Wx Wξ ) fe(x, ξ) + heT(x, ξ) he(x, ξ) + γ2ΦT(x, ξ) Φ(x, ξ) = 0, (1.35) ahol: f ( x) + g1 ( x)α1 ( x) + g 2 ( x)α 2 (ξ )   fe(x, ξ) =    f (ξ ) + g1 (ξ )α1 (ξ ) + g 2 (ξ )α 2 (ξ ) + G (h2 ( x) − h2 (ξ ) ) he(x, ξ) = α2(ξ)-

α2(x) (1.36) (1.37) 1 -2 γ (Wx g1(x) + Wξ G k21(x))T, (1.38) 2 akkor a perturbáció hatása csökkentésének feladata, a belső stabilitás biztosításával egyetemben, a kimenet utáni feedbackkel megoldható: ξ = f(ξ) + g1(ξ) α1(ξ) + g2(ξ) α2(ξ) + G (y – h2(ξ) Φ(x, ξ) = u = α2(ξ). A fenti tétel leírásához a következő jelöléseket használtam: ∂V ∂W ∂W Vx = , Wx = , Wξ = . ∂x ∂ξ ∂x (1.39) 42 DULF ÉVA HENRIETTA Az 1.31 tétel elégséges feltételeket szab meg ahhoz, hogy a perturbáció hatása csökkentésének feladata, a belső stabilitás biztosításával egyetemben megoldható legyen, s egy megoldást szolgáltat e problémához Sajátos eset: lineáris rendszerek. Feltételezve, hogy az (1.21) rendszer lineáris, az alábbi alakkal rendelkezik: x& = Ax + B1w + B2u z = C1x + D11w + D12u (1.310) y = C2x + D21w + D22u és kielégíti az (1.31) feltételezéseket A következő megoldás kapcsolatot teremt a H∞ elmélet

állapot térben való megoldása és az 1.31 tétel között Az alábbi feltételezésekkel: L1: az (A, B1) pár stabilizálható, L2: az (A, C1) pár detektálható, L3: létezik egy X, pozitívan értelmezett, szimmetrikus megoldása a Riccati-egyenletnek: ATX + XA + C1TC1 – XB2B2TX + γ-2XB1B1TX = 0, (1.311) L4: létezik egy Y, pozitívan értelmezett, szimmetrikus megoldása a Riccati-egyenletnek: (1.312) YAT + AY + B1B1T – YC2TC2Y + γ-2YC1TC1Y = 0, L5: ρ(XY) < γ2 az N1) – N2) hipotézisek érvényesek a következő összefüggésekkel: (1.313) G = ZC2T, V(X) = xTXx W(x, ξ) = γ2 (x - ξ)T Z-1 (x - ξ), (1.314) Z = Y (I - γ2XY)-1. (1.315) ahol Használva az 1.31 tételt, ellenőrizhető, hogy az (139) kontroller lineáris rendszer esetén a következőképpen módosul: ξ& = (A + B1F1 + B2F2 – G C2) ξ + Gy u = F2 ξ, (1.316) ahol F1 = γ-2 B1TX, F2 = - B2TX, G = Z C2T, amely éppen a központi kompenzátor a H∞ elmélet állapot térben való

megoldása. ROBUSZT VEZÉRLÉS ALKALMAZÁSA . 43 A lineáris rendszerek esetén az 1.31-es tételből a feltételek nemcsak elégségesek, hanem szükségesek is ahhoz, hogy létezzen megoldás a perturbációk hatásának csökkentése feladatára, a belső stabilitás biztosításával egyetemben. Feltételezve, hogy (A, B1) kontrollálható és (A, C1) megfigyelhető, érvényes a következő kijelentés: ha létezik egy elfogadható kompenzátor, amely szigorúan teljesíti az 1.23 egyenlőtlenséget, akkor az N1 – N4 feltételezések biztosítva vannak. A következő eredmény kapcsolatot teremt a linearizált rendszer H∞ normája és a nem lineáris rendszer L2 erősítési tényezője között. Feltételezve, hogy a rendszer nem lineáris, s az (x, w, u) = (0, 0, 0) egyensúlypontban a rendszer lineáris megközelítése teljesíti az L3 – L5 feltételeket, valamint az alábbiakat is: L3*: az A + (γ -2B1B1T – B2B2T) X mátrix stabil, L4*: az A + Y(γ -C1TC1 –

C2TC2) mátrix stabil. Ugyanakkor feltételezve, hogy az (1.316) központi kompenzátor kontrollálható vagy megfigyelhető Ezekkel a feltételezésekkel az N2 – N4 hipotézisek (az 1.31 tételből) teljesülnek az (1.313) összefüggéssel értelmezett G által Feltételezve, hogy a rendszer nem lineáris, létezik egy kompenzátor, amely: i) lokálisan exponenciálisan stabilizálja a neki megfelelő zárt rendszert, ii) az (1.23) egyenlőtlenséget szigorúan teljesíti Ha az (x, w, u) = (0, 0, 0) egyensúlypontban a rendszer lineáris megközelítésének tulajdonságai: (A, B1) kontrollálható és (A, C1) megfigyelhető, akkor az L3 – L5, valamint az L3*, L4 feltételek teljesülnek. Ha, ráadásul, az (1.316) központi kompenzátor kontrollálható vagy megfigyelhető, akkor az N1 – N4 feltételek az (1.31) tételből is teljesülnek Vagyis bizonyos hipotézisek mellett az N1 – N4 feltételek nemcsak elégségesek, hanem szükségesek is. Következésképpen, használva

egy nem lineáris rendszer lineáris megközelítését, meg lehet szerkeszteni az (1.39) nem lineáris kompenzátort az (1.32), (133) Hamilton–Jacobi-egyenlet megoldása függvényében Az egyenlet pedig a következőképpen módosítható: Vx f(x) + 1 Vx[γ -2g1(x)g1T(x) – g2(x)g2T(x)]VxT + h1T(x) h1(x) = 0. 4 (1.317) Az alábbi módszerrel a Hamilton–Jacobi-egyenlet egy megközelítő megoldásához lehet jutni: 44 DULF ÉVA HENRIETTA Feltételezem, hogy létezik egy X > 0 megoldása a linearizált rendszernek megfelelő (1.311) Riccati-egyenletnek, megoldás, amely teljesíti az L3* feltételt. Így írható: V(x) = xTXx + Vh(x) (1.318) f(x) = A x + fh(x) (1.319) [γ -2g1(x)g1T(x) – g2(x)g2T(x)] = [γ -2B1B1T – B2B2T] + Rh(x) (1.320) h1(x) = + θh(x), (1.321) ahol Vh(x), fh(x), Rh(x) és θh(x) magasabb rendű tagokat tartalmaz (kezdve a 3, 2, 1 hatványokkal). Az (1317) Hamilton–Jacobi-egyenletet két részre bontom: az első rész az (1.311)

Riccati-egyenlet, a második pedig a következő egyenlet: ∂V - h (x) [A + (γ -2B1B1T – B2B2T)X]x = Vx fh(x) + 1 ∂Vh [γ -2B1B1T – ∂x 4 ∂x T ∂Vh B2B2T] + 1 VxRh(x)VxT + θh(x), (1.322) ∂x 4 A V(x) m-ed rendű tagja, V(m)(x) indukcióval határozható meg n = 3, 4, .-re Ha az (1.322) egyenlet jobb oldalán levő m-ed rendű tagokat Hm(x)-szel jelölöm, akkor: h1T(x) - xTC1TC1x ∂V ( m ) (x) A∗ x = Hm(x), ∂x (1.323) ahol A* = A + (γ -2B1B1T – B2B2T)X és mivel A* stabil (lásd L3), következik, hogy (1.324) ∞ V(m)(x) = ∫ Hm (eA*tx) dt. (1.325) 0 Így V(m)(x) Hm(x)-en keresztül van meghatározva. De Hm(x) csak V(m-1), ., V(2)-től függ, tehát az (1325) összefüggés rekurzívan határozza (m) meg V (x)-et, a V(2)(x) = xTXx relációtól indulva. V(m-2), 45 ROBUSZT VEZÉRLÉS ALKALMAZÁSA . 2. A (N15) izotóp szétválasztási oszlopa 2.1 A szétválasztási oszlop alapelmélete Nagyon sok gyakorlati alkalmazás van, amelyben a nitrogén

15-ös izotópját alkalmazzák, de sajnos ez az izotóp természetes formában nagyon kicsi koncentrációban található. Ezzel magyarázható a (N15) izotóp ipari mennyiségben való gyártásának szükségessége, különleges felszerelésekkel. A kolozsvári specializált kutatóintézetekben a szétválasztási oszlopokat választották az izotóp előállítására (Axente 1994). A legtöbb kémiai elemnek több stabil izotópja van: egy túlnyomó izotóp és egy vagy több izotóp, amelyek jóval kisebb koncentrációban fordulnak elő. A nitrogén esetében az N14 izotóp természetben előforduló koncentrációja 99.635%, míg a (N15) izotóp jóval kisebb koncentrációban van: 0365% Egy lehetséges megoldás az izotóp előállítására az izotópcsere-reakció, amely a szétválasztási oszlopokban történik. Ha (X) a túlnyomó izotóp és (X*) a „keresett” izotóp, a kétatomos molekula esetén ez a reakció a következő egyenlettel jellemezhető: AX * + BX

↔ AX + BX . Egyensúlyban és az (AX*) vegyület folyékony halmazállapota, valamint a (BX) vegyület gázhalmazállapota esetén, a súlyosabb izotóp a folyadékban akkumulálódik, s a könnyebb izotóp gáz formájában távozik az oszlopból. A „keresett” (X*) izotóp természetes koncentrációját mennyiségileg az (α) elementáris szétválasztási faktorral lehet felmérni. A szétválasztási oszlop egy egyszerűsített változata a 2.11 ábrán látható, ahol: − (C) a szétválasztási oszlop; − (R1) az alsó, (R2) a felső visszafolyási edény; 2.11 ábra A szétválasztási oszlop egyszerűsített változata (2.11) 46 DULF ÉVA HENRIETTA − (F) a rendszer salétromsavval történő feltöltése (a salétromsav N15 izotópjának koncentrációja kicsi: Nin≅0.365%); − (P) a végső termék, magas N15 izotópkoncentrációval (Np>>Nin); − (w) gáz melléktermék, amelyben az N15 izotópkoncentráció elenyészően kicsi (Nw). 2.2 A

(N15) izotóp szétválasztási oszlopának matematikai modellje S. T Babkov és társai kidolgoztak egy matematikai modellt az izotópok szétválasztási oszlopainak működésére (Babkov 1962. 219) Ezt a modellt ellenőrizték a (N15) izotóp szétválasztásához szükséges (NO – HNO3) izotópcserére, E. M Monse, W Spindel és társaik kísérletével (Monse 1960 1579). Ezt a modellt használta G Pompidor is, akinek kísérleti eredményei összecsengtek a Babkov-modell eredményeivel (Pompidor 1967; Mahenc 1968. 1137–1147) A következőkben egy matematikai modellt szeretnék bemutatni az izotópcserén alapuló szétválasztási oszlop működésének tanulmányozására (Nielsen 1972), a (N15) izotóp sajátosságaival. A következő jelöléseket fogom használni: x0 a szétválasztási oszlop táplálási (feltöltési) izotópkoncentrációja; xk az oszlop k-adik tányérjában levő folyékony halmazállapot izotópkoncentrációja; xp az oszlop legalsó tányérjában

levő folyékony halmazállapot izotópkoncentrációja (gazdagítási fej); xk , x p az oszlop k-adik, illetve p-edik tányérjában levő maximális izotópkoncentráció, amelyet stacionárius állapotban, teljes visszafolyás esetén lehet elérni; (N15)Gk az oszlop k-adik tányérjából kikerülő gáz halmazállapot izotópkoncentrációja; xp Sp gazdagítás, amelyet az Sp = arány fejez ki; x0 x S p gazdagítás , amelyet az S p = p arány fejez ki; x0 S E E -vel megegyező kivonat (ürítés) esetén az „emelet”-nek megfelelő gazdagítás; p az oszlop elméleti tányérjainak száma; 47 ROBUSZT VEZÉRLÉS ALKALMAZÁSA . α t L X R V0 elemi szétválasztási faktor; idő (órákban mérve); az oszlop táplálási hozama (atom gramm / óra); az oszlop táplálási volumetrikus hozama (l / h); az oszlopban megtartott folyadékban levő izotópok atomszáma; a szétválsztási oszlopon kívül levő berendezésben megtartott xp öszszetételű folyadékban levő

izotópok atomszáma; HT az oszlop magassága (cm); H0 egy elméleti tányéron fenntartott izotópok atomszáma (a tányéron levő hold-up); HETP egy elméleti tányérnak megfelelő magasság; P0 a szétválasztási oszlop teljes visszafolyás esetén való „termelése” (atom / h); PS az oszlop stacionárius állapotban való termelése (atom / h); T az oszlop működésbe tételének időállandója (h): T = U1 L α ; TS az oszlop működésbe tételének időállandója extrakció (ürítés) esetén T (h): TS = ; A E az oszlop alapján kivont hozam (gazdagítási fej). Az α szétválasztási faktor értelmezése alapján a k-adik tányérra, stacionárius állapot esetén érvényes: xk xk 1 − xk α= , illetve (N15) Gk = . 15 α − xk (α − 1) ( N )Gk 1 − ( N 15 )Gk (2.21) A k-adik tányéron, stacionárius állapotban, érvényes a következő öszszefüggés: L ⋅ xk −1 = L ⋅ (N15) Gk = L ⋅ xk α − xk (α − 1) de mivel (N15) Gk = xk −1 ,

következik, hogy: αxk −1 . xk = 1 + (α − 1)xk −1 , (2.22) Kicsi (N15) koncentráció esetén megközelítőleg igaz, hogy 1 + (α-1) x k −1 = 1, s így a fenti összefüggés átírható xk = α xk −1 alakba, ami az alábbi relációkhoz vezet: x1 = αxö, és xk = αkxö. (2.23) 48 DULF ÉVA HENRIETTA Ahhoz, hogy meghatározzam a fenti összefüggések érvényességi határait, kiszámítottam az oszlop legalsó tányérjában levő folyékony halmazállapot izotópkoncentrációját (xp-t) egyszer a (2.22) összefüggéssel, s egyszer pedig a (2.23)-mal Az összehasonlító eredmények a 221 táblázatban találhatók 2.21 táblázat A (2.23) egyenlet validitását meghatározó értékek táblázata P S p = αp 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 110 120 130 140 150 160 170 180 190 200 210 220 230 240 250 258 (2.23) egyenlet 1,63 2,65 4,32 7,04 11,5 18,7 30,4 49,6 80,7 131,5 - Sp = xp x0 (2.22) egyenlet 1,63 2,64 4,27 6,89 11,0 17,5 27,4 42,0 62,3 88,7 119,7

152,5 183,4 209,4 229,3 243,6 253,2 259,6 263,6 266,1 267,7 268,7 269,3 269,7 269,9 270,0 xp = αpx0 xp (2.23) egyenlet 0,0060 0,0098 0,0160 0,0260 0,0424 0,0691 0,1126 0,1834 0,2987 0,4866 - (2.22) egyenlet 0,0060 0,0098 0,0158 0,0255 0,0408 0,0649 0,1015 0,1554 0,2307 0,3281 0,4430 0,5644 0,6785 0,7749 0,8485 0,9012 0,9369 0,9603 0,9753 0,9847 0,9905 0,9942 0,9964 0,9970 0,9986 0,9991 ROBUSZT VEZÉRLÉS ALKALMAZÁSA . 49 A táblázatból kiderül, hogy a (2.23) összefüggés csak 6%-nál kisebb izotópkoncentráció esetén használható. A két értéksorozat közötti relatív különbség 8% alatti Az adott modell esetén Babkov és társai a következő feltételezéseket tették: 1. A szétválasztási állandó α = 1,05 a szétválasztási oszlop egész hosszában. (N15) 2. A gázhalmazállapot ban levő nitrogén mennyisége elenyésző a folyékony halmazállapotban levőhöz képest 3. Egy tányér H0 hold-up-ja nitrogénatomokban ugyanaz a szétválasztási

oszlop mindegyik tányérján. xk relatív koncentrációkkal értelmezett stacio1 − xk nárius állapothoz való közeledési fok ugyanaz az oszlop bármely szintjén. Kis koncentráció esetén xk<<1 és Rk ≈ xk. Ez a feltételezés az alábbi összefüggésekkel fejezhető ki: x p − x0 x − x0 x1 − x0 = k = (2.24) x p − x0 x1 − x0 xk − x0 4. Az Rk = 5. A (221) összefüggés érvényes tranzit (átmeneti) állapot esetén is: (N15) Gk = xk . α − xk (α − 1) (2.25) Ez utóbbi feltételezést nem említi sem Babkov és társai, sem Pompidor, de számításaikban implicit ott található. A (225) összefüggés nem vezethető le az izotópegyensúly alapegyenleteiből, ez egy szuplimentáris feltételezés. A következőkben Babkov negyedik feltételezését fogom megváltoztatni, feltételezve, hogy a (2.24) összefüggés érvényes bármely (N15) tartalom esetén. A (N15)-re érvényes összegező egyenlet az alábbi alakban írható: x1 L ⋅ dt ⋅

x0 – L ⋅ dt ⋅ = Hödx1 + . α − x1 (α − 1) . + Hödxk + + Hödxp + Vödxp (2.26) Teljes visszafolyással működő oszlop esetén a 50 DULF ÉVA HENRIETTA P0 = L ⋅ x0 – L x1 α − x1 (α − 1) (2.27) tag az egységnyi idő alatt összegyűlt (N15) mennyiségét jelöli, ami teljes visszafolyás esetén való „termelés”-nek is nevezhető. A dt idő alatt összegyűlt (N15) mennyiség a következő összeggel fejezhető ki: dM = Hödx1 + . + Hödxk + + Hödxp + Vödxp (2.28) A negyedik feltételezésből, amely szerint a stacionárius állapothoz való közeledési fok ugyanaz az oszlop bármely szintjén, következik, hogy az öszszegyűlt nitrogénmennyiség kifejezhető egyetlen paraméter függvényében. Következésképpen az xk − x0 x − x0 = 1 xk − x0 x1 − x0 egyenletből dxi = xk − x0 dx1 = K1dx1, xk − x0 ahonnan a dM összeg: p dM = ∑ (H0Ki + VöKp)dxi = U1dx1. i =1 Az U1 faktor kifejezhető, ha számításba vesszük a kis

koncentrációjú esetén tett feltételezést. E feltételezés nélkül U1-et nem lehet kifejezni, de minden nehézség nélkül numerikusan kiszámítható. Feltételezve, hogy az oszlop mindig természetes koncentrációjú salétromsavval van feltöltve (15x0 = 0,37%), igazak az alábbi összefüggések: α - x1 (α - 1) ≈ α (N15) x1 = α xö. A (2.26) összefüggés új alakja: (L x0 - x1 L α p ) dt = (Hö ∑ Ki + Vö Kp) dx1 = U1dx1 i =1 vagy L dt. α U1α Az eredeti xi = x0 feltétel t = 0 esetén a következő összefüggéshez vezet: d[log(Lx0 - x1 L )] = - 51 ROBUSZT VEZÉRLÉS ALKALMAZÁSA . x1 = x0 [α - (α - 1) exp (- L t)]. U1α A (2.24) összefüggésből: xp x1 x − x0 =1+( - 1) ⋅ 1 . x p − x0 x0 x0 Tudva, hogy x1 = α és Sp = xp , következik: x0 Sp – 1 = ( S p - 1) [1 – exp (- t )], T (2.29) U1α a teljes visszafolyással működő szétválasztási oszlop rezsimL be kerülésének időállandója. Használva a kis

koncentrációjú (N15) izotópokra érvényes megközelítést: xi = αi ⋅ x0 ahol T = α i −1 α −1 p α −1 α 2 −1 α i −1 U1 = Hö ∑ (Ki + VöKp) = Hö ( + + . + + . + α −1 α −1 α −1 i =1 α p −1 1 α p −1 + V0 = ⋅ H0 (α + α2 + . + αi + + α −1 α −1 α −1 α p −1 + αp - p) + V0 , α −1 Ki = de (1 + α + α2 + . + αi + + αp) = 1 − α p+1 , 1−α ami az alábbi összefüggéshez vezet: U1 = 1 α ⋅ [(αp – 1) (H0 + V0) - p⋅ H0] α −1 α −1 és T= α (α − 1)L ⋅ [(αp – 1) (H0 α + V0) - p⋅ H0]. α −1 52 DULF ÉVA HENRIETTA T egyenlő K(α)-val a G. Pompidor által meghatározott egyenletből A fenti összefüggések a (2.29) kifejezés és G Pompidor egyenletének azonosságát hangsúlyozzák kis koncentrációk esetén Észrevehető, hogy a szétválasztási oszlop, az adott feltételezés esetén, úgy viselkedik, mint egy első fokú rendszer, Sp = 1 kezdeti értékkel t = 0 időUα pillanatban,

Sp = S p aszimptotával t = ∞-ben és T = 1 időállandóval. L Ahhoz, hogy megkapjam a szétválasztási oszlop egyenletét konstans E (N15 atom / h) ürítés esetén, ugyanazokat az egyszerűsítő feltételezéseket használom, mint Babkov és társai. Babkov negyedik feltételét, a stacionárius állapotegyenletre vonatkozót, kísérletileg ellenőrizte Pompidor és Guernier (Guernier 1969). Guernier eredményeire alapozva feltételezem, hogy ez a hipotézis ürítéses működéskor is érvényes marad. Nagy hasonlóság van tehát a teljes visszafolyással való működés, illetve adott ürítéssel való működés között. A (N15) izotóp állandó E ürítéssel működő, szétválasztási oszlopára érvényes egyenlet: x1 [Lx0 – (L – E) - E xp]dt = U1dx1. α − x1 (α − 1) Használva az α - x1 (α - 1) ≈ α és xp = x0 + (x1 – x0) S p −1 x p − x0 = x0 + (x1 – x0) x1 − x0 α −1 egyenleteket, az egyenlet új alakja (B – Ax1)dt = T dx1, ahol α

E A=1+ [ ( S p - 1) – 1] L α −1 B={α+ α E [ ( S p - 1) – α]} x0 L α −1 és U1α . L Az egyenlet átrendezhető a következő alakra is: T= 53 ROBUSZT VEZÉRLÉS ALKALMAZÁSA . T d log (B – Ax1). A A kezdeti feltételek a következők: dt = - − az oszlop alapján az S p gazdagítást a t = 0 időpillanatban érik el, x = x1 -ben, − a t = 0+ időpillanattól kezdődően az ürítés állandó és E-vel egyenlő. Integrálva a fentebbi összefüggést: B − Ax1 T T=log A B − Ax1 vagy B x − 1 t Ax0 x0 exp (- A) = . B x T − 1 Ax0 x0 A (2.24) összefüggésből: x1 = x0 + (xp – x0) x1 − x0 , x p − x0 x1 α −1 = S1 = 1 + (Sp - 1) S p −1 x0 és x1 α −1 = S1 = 1 + ( S p - 1) . S p −1 x0 Behelyettesítve x x1 -t, illetve 1 -t az exponenciális egyenletbe: x0 x0 α −1 B − 1 − (S p − 1) F (S p − 1) − (S p − 1) Ax0 S p −1 t exp (- A) = = , α −1 B F (S p − 1) − (S p − 1) T − 1 − (S p − 1) Ax0 S p −1 ahol

54 DULF ÉVA HENRIETTA E L 1− B 1 F=( - 1) = α −1 Ax0 E α  S p − 1 − 1 1+  L α − 1  Rendezve a tagokat a fenti összefüggésben: ( ) (Sp – 1) = ( S p - 1) + [F ( S p -1) - ( S p -1)] [1 – exp (= ( S p - 1) + [(SE - 1) - ( S p - 1)] [1 – exp (- . (2.210) t A)] = T t A)]. T (2.211) Ellenőrizhető, hogy t = 0-ra Sp = S p és t = ∞ -ben Sp 1 + F ( S p -1) = SE . Így S E az E állandó ürítéssel elért „emelet”. Az oszlop gazdagítása úgy képzelhető el, mint egy első fokú rendszer Sp kezdeti értékkel, S E aszimptotával és TS = T időállandóval. A TS mindig kisebb, mint T, mivel A nagyobb, mint 1. Az E 1− L S E = 1 + F ( S p - 1) = 1 + ⋅ ( S p - 1) E α  S p − 1 − 1 1+  L α − 1  ( ) (2.212) egyenlet segítségével kiszámítható az oszlop gazdagításának értéke stacionárius állapotban, E állandó ürítés mellett, ismerve az S p emelet értékét teljes visszafolyás

esetén. Megoldva a (2.212) egyenletet E függvényében: E=L⋅ S p − SE α (S − 1)(S E − 1) + (S p − S E ) α −1 p illetve α függvényében: ( )  E 1 +  S p − S E α L = =C E α −1 S p − 1 SE − 1 L ( )( ) , (2.213) 55 ROBUSZT VEZÉRLÉS ALKALMAZÁSA . C . (2.214) C −1 A (2.213) összefüggéssel kiszámítható az E ürítés, ismerve az S p , illetα= ve S E értékeket. A (2214) összefüggéssel pedig kiszámítható az α értéke, ürítési kísérletekből kiindulva, ahol E, L, S p , illetve S E -nek mért értékei vannak. α különböző értékei nem változtatják meg az oszlop izotópprofilját a (2.29) összefüggés értelmében Az oszlop „profilja” Sp = αp = ep logα által értelmezhető kis koncentrációk esetén. α egy eltérő értéke megváltoztatja a tányérok számát, valamint magasságát, de nem a profilt. Ez a tulajdonság igaz marad az xk pontos kifejezése esetén is, amely érvényes

közepes, illetve magas koncentrációkra. Az α elemi szétválasztási faktor csak a termelés egyenletében szerepel, vagyis az oszlop tetején bemenő és távozó (N15) hozamában. A (2214) öszszefüggéssel számított elemi szétválasztási faktor egy dinamikus α, amely kifejezi a szétválasztási oszlop felső részén bemenő, illetve távozó két hallmazállapot izotóptöltetének arányát. Az oszlop termelése ürítés nélkül (E = 0) A (2.27) kifejezés megadja a „termelést” teljes visszafolyás esetén: x P0 = L ⋅ x0 – L 1 , α ahonnan, használva a (2.24) relációt: α −1 (xp – x0) + x0, x1 = Sp −1 ahol P0 = L x0 - L α −1 α Sp −1 P0 = L x0 xp + L α −1 L x0 x0 α Sp −1 α α −1 S p − S p ⋅ . S p −1 α (2.215) P0 egy lineáris függvény Sp -ben, amely átmegy a P0 = 0 és Sp = S p pontokon. 56 DULF ÉVA HENRIETTA A P0 maximális értéke a kísérlet elején: P0 = L x0 α −1 , Sp = 1. α Az oszlop termelése

ürítés esetén (E > 0) Stacionárius állapotban az ürítéses termelés a következőképpen írható: PS = E ⋅ x E = E ⋅ S E ⋅ x0. Különbséget kell tenni a két tanulmányozott termelés között: − P0 az a (N15) mennyiség, amely a teljes visszafolyással működő oszlopban egységnyi idő alatt összegyűl, − PS az a (N15) mennyiség, amelyet egységnyi idő alatt ürítenek az oszlopból stacionárius állapotban. PS relatív könnyen kiszámítható, használva a (2.212) összefüggést: E 1− L PS = S E ⋅ E ⋅ x0 = [1 + ⋅ ( S p - 1)] ⋅ E ⋅ x0 E α  1+  S p − 1 − 1 L α − 1  (2.216) vagy használva a (2.211) összefüggést: ( PS = S E ⋅ x0 ⋅ L ⋅ ) S p − SE α (S − 1)(S E − 1) + (S p − S E ) α −1 p . (2.217) Az egyenletek validitásának ellenőrzése A (2.212), (2213), illetve (2216) összefüggést a H1, H2, H3 kísérletek segítségével Guernier ellenőrizte. Az ürítések 3 m, illetve 4 m

magas, 57%-os salétromsavval való 3–4 l/h feltöltési hozam mellett működő oszlopokon történtek. Az E ürített nitrogén mennyisége az E = V ⋅ a relációval fejezhető ki, ahol „V” a volumetrikus hozam, „a” pedig az ürített sav titrálási értéke. A főbb eredmények és a számított értékek a (2.22), illetve (223) táblázatban találhatók 57 ROBUSZT VEZÉRLÉS ALKALMAZÁSA . 2.22 táblázat A főbb eredmények Mértékegység M L/h mol / l Az oszlop magassága Töltési hozam (X) Moláris töltési hozam (L) Az „emelet”koncentrációja N 15 ⋅ 100 N 14 Az „emelet” gazdagítottsága S p = αp Tálerek száma p Volumetrikus retenció R A retenció molaritása Moláris retenció p⋅H = R xm Egy táler retenciója Hu= Időállandó T = pH p H1 4 3,0 36,0 H2 4 4,25 51,5 4,245 11,35 2,150 H3 3 2,9 35,4 2,275 5,66 5,98 L Atom / l Atom 49,8 0,750 10,7 0,03 35,5 0,900 10,9 9,81 37,7 0,600 11,0 6,60 Atom 0,61 0,276 0,175

14,2 12,2 U 1α L 34,2 2.23 táblázat A főbb eredmények Kísérlet H1 H2 H3 20 8,6 0,1720 0,00478 0,00500 2,20 6,10 5,96 0,00388 0,00388 41,1 8,7 0,3560 0,00989 0,01030 1,57 4,28 4,24 0,00572 0,00564 90 8,8 0,7920 0,02200 0,02100 1,04 2,78 2,86 0,00847 0,00815 8,4 8,9 0,0747 0,00145 0,00100 1,96 5,10 (5,50) 0,00149 0,00141 24,4 8,8 0,2147 0,00417 0,00360 1,69 4,30 4,51 0,00365 0,00342 9,4 8,9 0,0837 0,00236 0,00175 1,93 5,01 5,21 0,00164 0,00155 21,8 8,8 0,1920 0,00542 0,00533 1,55 4,21 4,19 0,00300 0,00299 52,8 8,9 0,4700 0,01330 0,01210 1,18 3,12 3,19 0,00559 0,00543 159 8,9 1,4150 0,04000 0,03540 0,75 2,01 2,03 0,01075 0,01052 394 9,2 3,6250 0,10240 0,11200 0,50 1,47 1,35 0,01810 0,0197 A táblázatból megfigyelhető, hogy a H2 kísérlet első ürítésének megfelelő emelet kísérleti értéke nem felel meg a számított értéknek. Valószínű, hogy ez a nem

megfelelő időintervallumnak tulajdonítható. A (2.212), (2213), (2216) kísérleti összefüggések maximum 3–5%-os hibával működnek. Ez megfelel ugyanakkor a „V” és „a” mérési hibájának, s 58 DULF ÉVA HENRIETTA következésképpen az E-nek is. A matematikai modell és a kísérleti értékek közelisége alátámasztják a számításhoz használt feltételeket. A (2.214) összefüggéssel számított α értékek a (224) táblázatban találhatók Az elért átlagérték α = 1,055 ± 0,008, ami közel van a T. I Taylor és W Spindel által egyensúlyi állapotban meghatározott α = 1,055 ± 0,005 értékhez. Az általuk meghatározott dinamikus érték, illetve a statikus α közötti elenyésző különbség nem meglepő, hiszen a (2.214) összefüggésbe a statikus α volt bevezetve Következésképpen a matematikai modell is pontos. A továbbiakban a matematikai modellt az átmeneti üzemmódban fogom vizsgálni. Itt az egyenlet egy első fokú

rendszernek felel meg A fontos Uα paraméterek pedig a T = 1 időállandó, illetve az ürítéses rezsimbe keL rülés állandója: TS = T Uα = 1 . A szükséges értékek a (225), (226), LA A (2.27) és (228) táblázatokban vannak feltüntetve Észrevehető, hogy a mért, illetve számított értéksorozatok eléggé eltérőek. A visszafolyási gáz oxidálási fokának hatásait ellenőrző kísérletek kimutatták, hogy ezek az értékek egyre kevésbé lineárisak, ahogy az oxidálási fok közelebb kerül a táplálási savval egyensúlyban levő gázéhoz. A matematikai modell nem veszi figyelembe a kémiai reakciók izotópcserére való hatását. Ez a magyarázata annak, hogy a legközelebbi értékeket a táplálási savval egyensúlyban levő visszafolyási gáz esetén kapták. Bebizonyítható, hogy a kísérleti, illetve számított értéksorozatok megegyeznek 4TS időnél. Ily módon az időállandó hozzásegíthet a rezsimbe való kerülés idejének elég jó

meghatározásához. A 4TS idő 98%-os gazdagításnak felel meg A H2 kísérlet első ürítése csak 1,6TS időt tartott. Ezzel magyarázhatók az eltérő értékek. A teljes visszafolyással működő oszlopban egységnyi idő alatt összegyűlt (N15) mennyisége: dx p dx = K1 , dt dt ahol K1 az oszlopban levő R hold-uppal arányos állandó. 59 ROBUSZT VEZÉRLÉS ALKALMAZÁSA . Ezzel a következőképpen értelmezhető a szétválasztási potenciál: dx p TG = R . dt Teljes visszafolyás és ürítés esetén való működés tanulmányozásával G. Guernier összehasonlította TG-t és a pexp termelést. Az eredmény arányosnak bizonyította a két paramétert: Pexp = pg TG, ahol pg egy állandó. dx p P0 értelmezése alapján P0 = Up , ha a matematikai modell igaz, tedt hát Tg arányos a teljes visszafolyással működő oszlop P0 termelésével: TG = pn P0, ahol pn egy állandó. Ugyanakkor Pexp = PS a matematikai modell közelítésével: 2.24 táblázat Az α

paraméter számított értékei Sp 4m H1 3l/h 4m H2 4l/h 3m H3 2,9 l / h 11,35 5,66 5,98 E L SE 1- E 0,00478 5,96 0,99522 5,39 0,00989 4,24 0,99011 7,11 0,02200 2,86 0,97800 0,00145 5,30 0,00417 Sp - SE Sp - 1 α= C C −1 SE - 1 C 4,96 21,860 1,048 3,24 21,226 1,049 8,49 1,86 19,605 1,054 0,99855 0,36 4,30 12,372 (1,088) 4,51 0,99583 1,15 3,51 16,789 1,063 0,00236 5,21 0,99764 0,77 4,21 15,525 1,069 0,00542 4,19 0,99458 1,79 3,19 20,677 1,051 0,00542 3,19 0,98670 2,79 2,19 18,979 1,056 L 10,35 4,66 4,98 0,01330 2,03 0,96000 3,98 1,03 18,482 1,057 0,04000 1,35 0,89760 4,63 0,35 23,285 1,045 60 DULF ÉVA HENRIETTA 2.25 táblázat A matematikai modell ellenőrzésére szolgáló adatok Kísérlet H1 H2 H3 Az „emelet” koncentrációja: 104 428 215 228 Az időállandó: U ⋅α T= 1 14,9 6,2 5,3 E L 0,00478 0,00989 0,02200 0,00145 0,00417 0,00236 0,00542 0,01330 0,04000

0,10240 L A 2,01 3,12 5,70 1,13 1,42 1,24 1,55 2,40 5,10 11,4 7,41 4,76 2,61 5,50 4,40 4,24 3,42 2,21 1,04 0,46 220 160 107 203 167 193 156 118 74 50 81 30 39 43,3 60 76 93,3 105 TS = T A Az „emelet” kivonata: tE⋅104 A kivonat kezdési ideje: h0 0 – tól 52 – től 23 – ig 58 – ig 2.26 táblázat A matematikai modell ellenőrzésére szolgáló adatok Kísérlet Kivonat: E / L T és TS időállandók A kivonat kezdési ideje: h0 Kezdeti „emelet”: t1 ⋅104 Végső „emelet” : t2 ⋅104 H1 Z G h t 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 4,0 0,394 0,632 0,777 0,865 0,918 0,950 0,982 7,5 14,9 22,4 29,8 37,3 44,7 59,6 168 270 332 370 393 406 420 0 0,00478 0,00989 0,02200 14,9 7,41 4,76 2,61 0 0 – tól 23 – ig 52 – től 58 – ig 81 0 428 220 160 428 220 160 107 ∆h 3,7 7,4 11,1 14,8 18,5 22,2 29,6 h 30,4 34,1 37,8 41,5 45,2 52,6 ∆t 82 130 161 180 191 197 204 t 345 296 266 247 236 230 223 ∆h 2,4

4,8 7,1 9,5 11,9 14,3 19,0 h 60,2 62,8 65,1 67,5 69,9 72,3 77,0 ∆t 24 38 47 52 55 57 59 t 196 182 173 168 165 163 161 ∆h 1,3 2,6 3,9 5,2 6,5 7,8 10,4 h 82,3 83,6 84,9 86,2 87,5 88,8 91,4 ∆t 21 34 41 46 49 50 52 t 139 126 119 114 111 110 108 61 ROBUSZT VEZÉRLÉS ALKALMAZÁSA . 2.27 táblázat A matematikai modell ellenőrzésére szolgáló adatok Kísérlet Kivonat: E / L T és TS időállandók A kivonat kezdési ideje: h0 Kezdeti „emelet”: t1 ⋅104 Végső „emelet”: t2 ⋅104 0 6,2 H2 0,00145 5,5 0,00417 4,4 (-1) 30 39 0 215 203 215 203 167 Z G ∆h h ∆t ∆h h ∆t t ∆h h ∆t t 0,5 0,394 3,1 2,1 85 2,8 32,8 5 210 2,2 41,2 14 189 1,0 0,682 6,2 5,2 136 5,5 35,5 8 207 4,4 43,4 23 180 1,5 0,777 9,3 8,3 167 8,3 38,3 9 206 6,6 45,6 28 175 2,0 0,865 12,4 11,4 186 11,0 41,0 10 205 8,8 47,8 31 172 2,5 0,918 15,5 14,5 197 13,8 43,8 11 204 11,0 50,0 33 170 3,0 0,950

18,6 17,6 204 16,5 46,5 11,4 203,6 13,2 52,2 34 169 4,0 0,980 24,8 23,8 211 22,0 52,0 12 203 17,6 56,6 35 168 2.28 táblázat A matematikai modell ellenőrzésére szolgáló adatok Kísérlet H3 Kivonat: E/L 0 0,00236 0,00542 0,00133 T és TS időállandók 5,3 4,27 3,42 2,21 A kivonat kezdési ideje: h0 0 43,3 60 76 Kezdeti „emelet”: t1 ⋅104 0 228 193 156 Végső „emelet”: t2 ⋅104 228 193 156 118 Z G H t ∆h h ∆t t ∆h h ∆t t ∆h h ∆t t 0,5 0,394 2,7 89 2,1 45,4 14 214 1,7 61,7 15 178 1,1 77,1 15 141 1,0 0,632 5,3 144 4,3 47,6 22 206 3,4 63,4 23 170 2,2 78,2 24 132 1,5 0,777 8,0 177 6,4 49,7 27 201 5,1 65,1 29 164 3,3 79,3 30 126 2,0 0,865 10,6 197 8,5 51,8 30 198 6,8 66,8 32 161 4,4 80,4 33 123 2,5 0,918 13,3 209 10,7 54,0 32 196 8,6 68,6 34 159 5,5 81,5 35 121 3,0 0,950 15,9 217 12,8 56,1 33 195 10,3 70,3 35

158 6,6 82,6 36 120 4,0 0,982 21,2 224 17,1 60,4 34 194 13,7 73,7 36 157 8,8 84,5 37 119 62 DULF ÉVA HENRIETTA α (α − 1) ⋅ p – V0 1 kiszámítása + R Sp − 1 Kísérlet 2.29 táblázat A pn= Sp = α p p S p −1 R=p.Hö Vö mol. (α −1) ⋅ p α 1 S p −1 H1 11,35 49,8 10,35 8,03 0,45 0,422 0,097 V0 R 0,056 pn fm számított bizonyértékei talansága 0,381 2,5 – től 2,7 – ig fm Pn kísérleti értékei 2,60 0,40 – től 0,37 – ig 3,00 0,36 – tól 0,31 – ig H2 5,66 35,5 4,66 9,81 0,45 0,592 0,215 0,046 0,427 2,8 – tól 3,2 – ig H3 6,98 37,7 5,98 6,60 0,45 0,557 0,167 0,068 0,458 3,3 – tól 3,5 – ig 3,40 0,30 – tól 0,28 – ig B3 17,3 58,4 16,30 11,20 0,45 0,360 0,061 0,040 0,339 2,6 – tól 2,8 – ig 2,70 0,38 – tól 0,36 – ig 3,35 0,31 – től 0,28 – ig 3,40 0,30 – tól 0,28 – ig B2 12,2 51,3 11,22 12,20 0,45 0,409 0,089 0,037

0,357 3,2 – től 3,5 – ig B5 6,97 39,8 5,97 13,40 0,45 0,528 0,168 0,034 0,394 3,3 – tól 3,5 – ig pg = Pexp TG = PS . pn P0 A valóságban PS és P0 értékei nem arányosak (2.215, 2217 összefüggések), pg tehát nem állandó Az a feltételezés, hogy a termelés ürítéses stacionárius állapotban és a rezsim kezdeténél egyforma egy értékre: Sp = S E , nem érvényes. A Guernier által kísérletileg meghatározott pg faktor állandósága annak tulajdonítható, hogy PS és P0 összetéveszthető kis ürítés esetén: P0 = L x0 és α −1 S p − S p α Sp −1 63 ROBUSZT VEZÉRLÉS ALKALMAZÁSA . PS = S E x0 L S p − SE α (S − 1)(S E − 1) + (S p − S E ) α −1 p . Kis E ürítés esetén: SE = S p ≈ S p . Az S p – S E érték ebben az esetben elhanyagolható az α (S − 1)(S E − 1) α −1 p tag mellett, s így: PS ≈ L x0 α − 1 (S p − S E )S E . α (S p − 1)(S E − 1) Ha S p ≈ S E nagyobb, mint 1, a

PS, illetve P0 kifejezései egyformák lesznek. A (2.215) összefüggést, vagyis a teljes visszafolyással való működés termelését ellenőrzöm, összehasonlítva a P0 számítási értékeit a G. Guernier fentebbi módszerével kapott TG értékeivel. A TG szétválasztási potenciál és P0 termelés közötti pn arányossági állandó: dM P0 dM P0 = , Pn = = dt . dx p dt TG R dt 15 A kis (N ) koncentrációra tett megközelítésekkel dM kifejezhető xp függvényében. Feltételezve, hogy mindegyik tányér közel van a stacionárius állapothoz: x − x0 dxi = i dxp = Ji dxp x p − x0 p dM = ( ∑ H0 Ji + V0) dxp i =1 dM = [ =[ α 2 −1 α k −1 α p −1 α −1 + + . + + . + ] H0 dxp + V0 dxp = α p −1 α p −1 α p −1 α p −1 Hp Hα + V0] dxp − p α −1 α −1 64 DULF ÉVA HENRIETTA Hp Hα − p + V0 pn = α − 1 α − 1 . R Értelmezés szerint R = p H0, tehát Pn = V 1 α + 0 . R p (α − 1) S p − 1 (2.219) Az összefüggés

ellenőrzésére Guernier H1, H2, H3, valamint Koehret (Koehret 1969) B1, B2, B3 kísérleti értékeit használtam. A 229 táblázatban találhatók a pn (2.219) összefüggéssel számított értékei, valamint a kísérleti értékek A követketetések: Tg és P0 közötti arányosság igazolva van, a pn számított, illetve mért értékei közötti eltérés a sok egyszerűsítésnek köszönhető. Az eddig meghatározott matematikai modellek a kísérleti paraméterek változási határain belül érvényesek. A kövekezőkben alkalmazni fogom ezeket a modelleket az NO–HNO3 csere egy 5 m hosszú és 4 cm átmérőjű szétválasztási oszlopára, amely 57%-os salétromsavval van táplálva 20oC-on. A 2.210 táblázatban találhatók a teljes visszafolyás esetén való „termelés” értékei az 5 m magas oszlop különböző táplálási hozama esetén Észrevehető, hogy létezik egy táplálási hozam, amely maximális termeléshez vezet adott gazdagítás esetén. Ez

annak köszönhető, hogy az L táplálási hozam csökkenése az S p gazdagításhoz vezet. 2.210 táblázat Teljes visszafolyás esetén való termelés Kísérlet H1 H2 H3 B3 B2 B5 Táplálási hozam x [l / h] Moláris táplálási hozam L [mol / h] 3,0 4,2 3,0 2,0 2,9 3,6 24,8 35,9 44,5 37,1 51,9 37,1 Sp = αp 11,35 5,66 5,98 17,30 12,20 6,97 Pö = L α −1 ⋅xö α [atom N15/h] ⋅ 103 6,54 9,14 6,54 4,36 6,32 7,84 Megfelelően változtatva a táplálási hozamot, maximális termelést lehet biztosítani. Ehhez az optimalizáláshoz ismerni kell az S p és L közötti relációt. 65 ROBUSZT VEZÉRLÉS ALKALMAZÁSA . Az S p L függvényében való változási görbéje (különböző oszlopmagasságra) B. Koehret szerint két szakasszal helyettesíthető, R Bes szerint viszont logaritmikus formára hozható: C S p = A + B log , x ahol A = 1,3; C = 6 és B függ az oszlop magasságától. Tehát: 6 S p = 1,3 + R K log , (2.220) X ahol X a sav hozama [l / h], RK

pedig az oszlop magasságának függvénye. A 2.211 táblázatban találhatók ez utóbbi összefüggéssel az 5 m magas oszlopra számított S p értékek Az X értékeit Koehret B2, B3 és B5 kísérleteiből vettem, RK-nak átlagérték van számítva. 2.211 táblázat S p értékei Kísérlet Hozam X Sp S p − 1,3 B3 B2 B5 2,0 2,5 3,0 16,5 13,6 10,5 15,2 12,3 9,2 R⋅K = S p − 1,3 6 ln X 13,84 14,08 13,48 Sp R⋅K átlaga számított értékei 13,7 16,3 13,3 10,8 Ugyanezzel az összefüggéssel, de teljes visszafolyás esetén számított értékek a 2.212 táblázatban találhatók 2.212 táblázat S p értékei teljes redukció esetén X [l / h] L [mol / l] Sp 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 4,0 4,5 5,0 6,18 12,4 18,5 24,7 30,9 37,1 43,3 49,5 55,7 61,9 35,3 25,8 20,3 16,3 13,3 10,8 8,7 6,8 5,2 3,8 L ⋅ X0 ⋅ α −1 α [atom / h ⋅ 103] 1,09 2,18 3,26 4,35 5,44 6,54 7,63 8,72 9,81 10,90 66 DULF ÉVA HENRIETTA A (2.212), illetve (2216)

összefüggésekkel számított PS értékek SE E függvényében a 2.213 táblázatban találhatók közbeeső paraméter. L Észrevehető, hogy létezik egy olyan táplálási hozam, amely adott SE esetén maximális termelést biztosít. X [l / h] 0,0001 0,0002 0,0005 0,0010 0,0020 0,0050 0,0100 0,0200 0,0500 X [l / h] 0,0001 0,0002 0,0005 0,0010 0,0020 0,0050 0,0100 0,0200 0,0500 0,5 33,00 31,00 26,20 20,90 15,00 8,42 5,15 (2,00) (1,50) 0,0754 0,1420 0,3000 0,4770 0,6850 0,9250 1,1770 0,145 0,281 0,648 1,150 1,880 3,130 4,210 5,520 8,470 6,630 3,520 1,620 1,048 0,720 0,541 0,425 (0,246) (0,170) 24,30 23,20 20,50 17,20 13,10 7,83 4,95 0,111 0,212 0,470 0,784 1,200 1,790 2,260 1,5 9,000 4,720 2,130 1,280 0,833 0,559 0,443 19,60 18,90 17,10 14,70 11,70 7,36 4,79 2,5 13,800 7,100 3,090 1,740 1,064 0,639 0,475 0,362 0,236 13,00 12,70 11,90 10,80 9,10 6,34 4,41 0,149 0,290 0,680 1,240 2,080 3,630 5,040 X / PS 1 / N15 atom ⋅ 103 PS N15 atom / h ⋅ 103 1,0 2,0 15,80

15,40 14,20 12,60 10,30 6,86 4,61 3,02 1,85 X / PS 1 / N15 atom ⋅ 103 PS N15 atom / h ⋅ 103 X / PS 1 / N15 atom ⋅ 103 E/L PS N15 atom / h ⋅ 103 2.213 táblázat PS számított értékei 0,134 0,258 0,583 1,010 1,590 2,520 3,280 11,200 5,820 2,570 1,490 0,943 0,595 0,457 3,0 16,800 8,620 3,680 2,020 1,200 0,689 0,496 10,60 10,40 9,90 9,10 7,90 5,83 4,18 2,88 1,83 0,1460 0,2866 0,6790 1,2500 2,1700 4,0000 5,7300 7,9200 12,6000 20,500 10,500 2,420 3,530 1,380 0,750 0,524 0,379 0,238 67 ROBUSZT VEZÉRLÉS ALKALMAZÁSA . 2.3 A matematikai modell ortogonális kollokációval való „átírása” Az oszlopban való ismételt, folyadék és gáz közötti izotópcserének köszönhetően a folyékony salétromsavban egyre több és több (N15) izotóp gyűl össze, míg a gázban ez az izotópkoncentráció csökken. Azt a halmazállapotot, amelyben a keresett izotóp koncentrációja nő, kicsi betűkkel jelöltem, míg a folyékony halmazállapotot nagy betűkkel

Így H és h a „holdup”-ok, L és l a hozamok folyékony, illetve gázhalmazállapotban A „gazdagított” halmazállapot áramlási irányát vettem pozitívnak, így az oszlop mentén ebben az irányban mértem a hosszakat. Ezekkel a jelölésekkel s a fenti összefüggésekből a szétválasztási oszlop alapegyenlete a következő: (H + h ) ∂N ∂t = G2 ∂2N ∂ ⋅ − [G (α − 1)N (1 − N )] , K f 1 ∂p 2 ∂p (2.31) ahol: N – N15 izotóp moláris frakciója folyékony halmazállapotban, Kf1 – össznyereség-együttható, G – speciális hozam, α – elementáris szétválasztási faktor, t – idő [napokban], p – térkoordináta (pf – az oszlop hossza) [m]. Az eredeti és frontális feltételek a következők: (IC) N ( p,0 ) = IC ( p ) (FC1) N (0, t ) = f1 (t ) ( ) (2.32) (FC2) N p f , t = f 2 (t ) , ahol t >0, 0 < p < pf. A (2.21) s a kiegészítő (222) egyenletet az ortogonális kollokáció módszerével fogom megoldani. Ehhez

szükségesek a következő helyettesítések: p x, ahol p ∈ [0, pf] és x ∈ [-1,1] a (2.31) és (232) összefüggéseknek megfelelően: 2p x= −1 (2.33) pf 68 DULF ÉVA HENRIETTA p= pf (2.34) ( x + 1) 2 A (2.31) egyenletet az alábbi alakban is írhatom: ( H + h)  ∂N ∂N G 2 ∂ 2 N ∂N  = − G (α − 1)  − 2N . 2 ∂t K f 1 ∂p ∂p   ∂p (2.35) Használva a (2.33) és (234) összefüggéseket, az egyenlet így módosul: 2 2  ∂N ∂N G 2  2  ∂ 2 N ∂N  . (236) ( H + h) − G (α − 1) − 2N = p f  ∂x K f 1  p f  ∂x 2 ∂t ∂x  Jelölöm: 2 G 2  2  1 a= ⋅ K f 1  p f  H + h és b=− G (α − 1) 2 . H +h pf (2.37) Így a (2.36) egyenlet a következőképpen változik: ∂N ∂2N ∂N   ∂N . (2.38) = a 2 + b − 2N ∂t ∂ x ∂x  ∂x  ( j − 1)π A Gauss–Lobatto csomópontok: x j = cos , j=1., N, és N −1 vj(t)=u(xj, t), j=1,,

N, a csomópontokon való megoldások közelítése. A vj(t)-re használva az interpoláció, a p(x,t) megközelítő megoldás a következő formában lesz: p ( x, t ) = N ∑ v (t )Q ( x) , j (2.39) j j =1 ahol Qj(x) a Lagrange-interpoláció polinomjai. Mivel a megoldás ismert a széleken: v1(t) = f1(t) (2.310) (2.311) vN(t) = f2(t). Ezekkel a megközelítő megoldás alakja: p ( x, t ) = f1 (t )Q1 ( x) + f 2 (t )QN ( x) + N −1 ∑ v (t )Q ( x) . j j =2 j (2.312) 69 ROBUSZT VEZÉRLÉS ALKALMAZÁSA . N-2 egyenlet szükséges, N-2 ismeretlen függvénnyel: v2(t), v3(t), , vN2(t). Ezeket megkapom, ha feltételezem, hogy p(x,t) kielégíti az egyenletet a belső pontokban. Bevezetve a parciális differeniál megközelítő összefüggéseit, az alábbi egyenletekhez jutok: dv = D1t ⋅ v + f1 (t )Q1 + f 2 (t )QN (2.313) dt 2 d v = D 2t ⋅ v + f1 (t )Q 1 + f 2 (t )Q N , dt 2 (2.314) ahol v = [v2 v3 .vN-1]T (2.315) T Q1 = [Q1(x2) Q1(x3) Q1(xN-1)] (2.316) T QN =

[QN(x2) QN(x3) QN(xN-1)] (2.317) T Q1 = [Q1(x2) Q1(x3) Q1(xN-1)] (2.318) T QN = [QN(x2) QN(x3) QN(xN-1)] (2.319) és jelöli az elsőrendű, pedig a másodrendű deriváltat (x függvényében). D1t és D2t az első, illetve másodrendű differenciál mátrix: Q2 ( x3 )  Q 2 ( x2 )  Q ( x ) Q 3 ( x 2 ) 3 2 D1t =   . .  Q N −1 ( x2 ) Q N −1 ( x2 ) . Q2 ( x N −1 )  . Q3 ( x N −1 )   . .  . Q N −1 ( x N −1 ) (2.320) Q 2 ( x3 ) . Q 2 ( x N −1 )   Q 2 ( x2 )  Q ( x ) Q 3 ( x2 ) . Q 3 ( x N −1 )  3 2 . (2.321) D 2t =    . . . .   Q N −1 ( x2 ) Q N −1 ( x2 ) . Q N −1 ( x N −1 ) Ily módon a parciális differenciálegyenletet átalakítottam egy olyan rendszerré, amely N-2 normális (nem parciális) differenciálegyenletet tartalmaz: dv = a⋅(D2t⋅v(t) + f1(t)⋅Q1 + f2(t)⋅QN) + dt + b⋅(1-2⋅v)⋅(D1t⋅v + +f1(t)⋅Q1 + f2(t)⋅QN). (2.322) Ehhez a rendszerhez még

hozzájárulnak természetesen a kezdeti feltételek. E rendszer megoldása megkapható bármely nem lineáris egyenletrendszerre kidolgozott numerikus módszerrel 70 DULF ÉVA HENRIETTA 3. Szimulálások A „Matlab” segítségével írt szimuláló programok eredményei az alábbi ábrákon láthatók. Amint az eredmények is mutatják, a valósághoz hűen az N15 izotóp kezdeti koncentrációja 0,365% (a természetben előforduló érték), míg a végső koncentráció 8,2%. Az inflexiós pont koordinátái: ti=35 nap, pi=4.82 m Ennek a pontnak megfelelő izotópkoncentráció az oszlop végén, a ti időpillanatban y (ti , p f ) = 4,82% , a pi oszlopmagasságban pedig y (t f , pi ) = 3,235772% . A 3.1 táblázatban néhány jellemző szimulálási érték van feltüntetve, a megfelelő valóságtól való eltéréssel együtt. Észrevehető, hogy az eltérés minden esetben (2⋅10-2-8⋅10-4%) között van, vagyis teljesen elhanyagolható. 3.1 táblázat Néhány

jellemző szimulálási érték oszlopmagasság 0.05 1 3 4 6 7 eltérés 0.365 0.368 0.372 0.377 0.381 0.385 0.388 0.39 0.365 0.45 0.58 0.72 0.85 0.96 1.04 1.10 0.365 0.74 1.31 1.93 2.51 3.00 3.37 3.64 0.365 0.90 1.72 2.61 3.44 4.14 4.68 5.06 0.36 1.17 2.42 3.76 5.01 6.06 6.88 7.46 0.36 1.26 2.64 4.11 5.51 6.66 7.57 8.20 0.02 0.19 0.08 0.06 0.12 0.014 0.024 810-4 idő 0 2 4 6 8 10 12 14 71 ROBUSZT VEZÉRLÉS ALKALMAZÁSA . 8 N [%at 15N] 6 4 2 0 15 5 10 4 3 5 2 0 ido [nap] 1 0 magassag p [m] 3.1 ábra A (N15) izotópkoncentráció növekedése az idő és az oszlop magasságának függvényében 7 6 N [%at 15N] 5 4 3 2 1 0 0 0.5 1 1.5 2 2.5 3 magassag p [m] 3.5 4 4.5 3.2 ábra A (N15) izotópkoncentráció növekedése az oszlop magasságának függvényében, különböző időpillanatban mérve 5 72 DULF ÉVA HENRIETTA 7 6 N [%at 15N] 5 4 3 2 1 0 0 2 4 6 8 ido t [nap] 10 12 14 3.3 ábra A (N15)

izotópkoncentráció növekedése az idő függvényében, különböző oszlopmagasság esetén 4. Következtetések A kutatási munka egyik legfőbb célja az izotópok szétválasztási folyamatainak (sajátosan az N15 izotópnak) a modellezése, matematikai modell keresése volt. E modellek szükségessége vitathatatlan, mivel jelen esetben, az ilyen irányú érdeklődés hiányában, a kutatóintézetekben nem alkalmaznak automatizált vezérlést, pedig anyagi meggondolások is szükségessé tennék az N15 izotóp ipari mennyiségben való gazdaságos előállítását. Ennek érdekében a technológiai folyamatban több tényezőt kell figyelembe venni. Általában a rendszerek tértől függő, térben megoszló jellege nincs meghatározva vagy nincs figyelembe véve, s a klasszikus vezérlési módszerek az eredeti működést megközelítő, csak bemenet és kimenet szerint azonosított modellek alapján vannak kidolgozva. Mivel ezek a modellek csak megközelítőek, az

egyenletek szorosan függnek egymástól és látszólagos késéssel rendelkeznek, ami az ilyen típusú rendszereknél elkerülhetetlen diffúziónak és konvekciónak köszönhető. E kutatási munkában megpróbáltam ezeket a problémákat kiküszöbölni, olyan modellezési procedúrát kidolgozni, amely egy általános modellt biztosít a rendszer leírására, egy modellt, amely figyelembe veszi a térben változó struktúrákat, s amely egyszerű beme- ROBUSZT VEZÉRLÉS ALKALMAZÁSA . 73 net/kimenet-kísérletekkel nyert adatokból van származtatva. Egy ilyen általános modellt kaphatunk, ha az ortogonális kollokáció módszerét használjuk Az így nyert modell, illetve modellek biztos alapot jelentenek a rendszer vezérlési stratégiáinak tervezéséhez, majd alkalmazásához, mivel figyelembe veszik a térkoordinátát is. A technológiai folyamat bonyolultsága, a rendszer különböző üzemmódban való használata nyilvánvalóvá tette, hogy nem elég

egyetlen modellt kidolgozni e komplex folyamatra, hanem „modellcsaládot” kell létrehozni, vagyis bebizonyíttatott a robuszt vezérlés alkalmazásának szükségessége. A kidolgozott modellek minőségének szimulálással való ellenőrzése, a kísérleti eredményekkel való összehasonlítása volt az utolsó cél a kutatási terv szerint, amihez Matlab-ban írt programokat használtam. Észrevehető, hogy a valóságtól való eltérés minden esetben (2⋅10-2–8⋅10-4%) között van, vagyis teljesen elhanyagolható. A szimulálások bebizonyították, hogy a kidolgozott modellek nagyon közel állnak a valós folyamathoz, így adott esetben optimálisan működik a vezérlés, de rámutattak arra is, hogy jobban kellene ismerni a rendszer lehetséges perturbációit, a külső környezet hatásait, illetve szükségesnek bizonyul e perturbációk modellezése. A bemutatott jó eredmények mellett azonban meg kell említeni a módszer fő hibáját is, ami nem más,

mint a felszerelések magas ára. SZAKIRODALOM AXENTE, D.–ABRUDEAN, M–BÂLBEA, A 1994 Separarea izotopilor 15N, 18O, 10B, 13C prin schimb izotopic. Cluj–Napoca, Casa Cărţii de Ştiinţă, 69–104, 125–146 BABKOV, S.I et alii 1962 Kernenergie 5, 219–230 BES, R. A szerző nem publikált jegyzetei. DOYLE, J.C et alii 1989 State space solutions to standard H2 and H∞ control problems. IEEE Trans Automat Contr 34 8 831–847 Glover, K.–DOYLE , JC 1988 State space formulae for all stabilizing controllers that satisfy an H∞ norm bound and relation to risk sensitivity. Systems and Control Letters. 11 167–172 74 DULF ÉVA HENRIETTA GUERNIER, G. 1969 Action de la témperature et étude de l’influence de soutirages sur les performances d’une colonne d’enrichissement isotopique. These Docteur Ingenieur, Toulouse ISIDORI, A.–ASTOLFI, A 1992 Disturbance specification and H∞ control via measurement feedback in nonlinear systems. IEEE Trans Automat Contr 37 9

1283–1293. KOEHRET, B. 1969 Etude sistematique de l’influence des parametres hidrodinamique et geometrique sur les performances des colonnes de separation isotopique. These Docteur Ingenieur, Toulouse MAHENC, J.–POMPIDOR, G 1968 Contribution a l’étude du fonctionement des colonnes de separation isotopique par échange chimique. Chim et Ind Génie chimique 99, 8. 1137–1147 MONSE, E. M et alii 1960 J. Chem Phys 32 1579–1591 NIELSEN, J. 1972 Automatisation et modellisation d’une colonne de separation isotopique d’ azote–15. These docteur en sciénces physiques, Toulouse POMPIDOR, G. 1967 Etude des périodes transitoires de mise en regime des colonnes de separation isotopique. These Docteur Ingenieur, Toulouse Van der Shaft, A. J 1991 A state space approach to nonlinear H∞ control. Systems and Control Letters 16. 1–8 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS A KORSZERŰ VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS MÓDSZEREINEK ALKALMAZÁSA AZ ERDÉLYI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGI

VISZONYOKBAN 1. Bevezetés A világ sikeres vállalatainak figyelme az utóbbi évtizedben a versenyképes és környezetbarát termékekre irányul. Korszerű, jó minőségű, környezetbarát és versenyképes termékeket az integrált termékfejlesztés új módszertani megoldásaival lehetséges előállítani. Az új módszertan megoldásainak kutatásában napjainkban kiemelkedő eredményeket ért el az amerikai Rhode Islandi Egyetem szellemi bázisán álló Boothroyd-Dewhurst Inc. (BDI), amely a nyolcvanas évek elejétől kezdve kifejlesztette a Design for Manufacture and Assembly (Gyártás- és szereléshelyes terméktervezés) és a Design for Environment (Környezetkímélő tervezés) módszereit, számítógépes tervezőrendszereit és tervezési törzsadattárait (Boothroyd 1991). Ezek a módszertanok a világ fejlett országainak vállalatainál a saját termékek költségcsökkentési, gyártás- és szereléshelyességi, valamint környezetszennyező hatásai

analízisének és áttervezésének új megoldásai. Magyarországon az ipari termékek versenyképességének javítása érdekében már 1993-ban az OMFB és az Iparügyi Minisztérium támogatásával a Versenyképes ipari termékek korszerű tervezési-fejlesztési módszereinek bevezetése című projekt valósult meg (Lőrincz 1993). A budapesti Műszaki Egyetem és a kolozsvári Műszaki Egyetem együttműködési megállapodása keretében Kolozsvárról is reszt vettünk négyen az első, oktatókat, tudományos kutatókat kiképző tanfolyamon Budapesten, 1994 januárjában. Az ott szerzett és azután továbbfejlesztett ismeretek alapján elsőként sikerült oktatni és bevezetni Romániában ezt a módszertant Eredményeinkről beszámoltunk számos nemzetközi tudományos konferencián, a Gépgyártástechnológia folyóiratban és részt vettünk több „Versenyképes tervező” versenyen és konferencián (Gyenge 1994, 1994. 11, 1995 311–318, 1995. 125–126, 1996

57–63, 2001 32–37, Ros 1999 428–431) 76 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS Az oktatásba való bevezetést ipari elemzések és gyakorlati alkalmazások követték. Az aránylag nagyszámú sikeres fejlesztés eredményeiről nemzetközi tudományos konferenciákon is beszámoltunk. 2001. május 24-én Dr Matolcsi György gazdasági miniszter személyesen adta át Dr. Gyenge Csabának a Versenyképes Termékfejlesztési Különdíjat a „legújabb tudományos módszerek alkalmazásával a versenyképes termékfejlesztés terén végzett magas színvonalú kutatói és oktatói tevékenységéért” (idézet az Elismerő Oklevélből), (Gyenge 2001. 32–37) A Sapientia Alapítvány által támogatott kutatásainkat főleg az erdélyi gépipar termékeinek a fejlesztésére irányítottuk, és a gyakorlati alkalmazásokat, részletes felmérések alapján, két ipari egységben igyekeztünk bevezetni és alkalmazni: a székelyudvarhelyi MATPLAST-ban és a kolozsvári

FORTPRES-ben. Ez irányú eredményeinkről a következőkben számolunk be. 2. Integrált terméktervezés és fejlesztés A legutóbbi tíz év folyamán megváltozott a terméktervezés szemléletmódja. A hagyományos megközelítés csak funkcionális és tervezési követelményeket, tényezőket vett figyelembe, és az olyan szempont, mint: − a versenytársak rendelkezésére álló technológia színvonala és a termelés költségei, − a piac által megkövetelt minőség, − szabványos megoldások használata másodlagos volt. A versenyképes termékekkel szemben támasztott növekvő és a termék teljes életciklusára kiterjedő, gyakran egymásnak ellentmondó követelmények egyidejű kielégítése és a versenyképességet biztosító újszerűség, minőség, alacsony költség és rövid fejlesztési idő egyre nagyobb kihívások elé állítják a fejlesztéssel és tervezéssel foglalkozó szakembereket. A korábbi, kvázi optimális tervezési

szemléletmódot felváltó integrált termékfejlesztési koncepció megvalósítása megkívánja az egyes tevékenységek időbeli párhuzamosítását és a fejlesztéshez, döntéshez szükséges átfogó, valamint követelményspecifikus információk, szakmai ismeretek mielőbbi, a tervezés lehető legkorábbi szakaszaiban való rendelkezésre állását. A korszerű felfogásban a terméktervezés egy többcélú, sokszor ellentmondó feltételek között végzett szellemi alkotómunka folyamata, amelyben a tervező a különféle követelmények, a peremfeltételek és a környezet által meghatározott problémát összeveti a rendelkezésére álló ismeretekkel, az ismert A KORSZERŰ VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS . 77 megoldásokkal, és dönt, hogy ezek részben vagy teljesen kiindulásként felhasználhatók-e, vagy egészen új megoldást kell kifejlesztenie. Az új ötleteket, a részben vagy egészében ismert megoldásokat úgy kombinálja és változtatja,

hogy azok a felállított követelményeket – ha lehet – optimálisan teljesítsék. 2.1 Az integrált tervezési folyamatmodell A jövő termékeivel szemben támasztott egyre több, az eddigiektől részben eltérő követelmény (pl. új műszaki funkció, gazdaságos anyag- és energiafelhasználás, nagy fajlagos teljesítmény, automatizáltság, környezetbarátság stb), valamint a tervezés erőforrásainak megváltoztatása és új termék-előállítási filozófiák megjelenése hatására kiszélesedett a gép- és technológiatervezés fogalma, átalakult a szerkezete, a szemléletmódja és a módszertana. Ez azt jelenti, hogy a tervezési folyamat (2.1 ábra) egy permanens fejlődés, a folyamat egyes elemeinek magasabb szinten való ismétlődésével, ami végeredményben új terméket, új technológiát és újfajta felhasználást, majd pedig új vevői igényt eredményez, és ez magasabb szinten mindig újra ismétlődik. Az ábrán jelzett számok

értelmezése a következő: 1. Vevői igények meghatározása 2. Konstrukciós, technológiai, gyártási, kutatásfejlesztési eredmények és eddigi gyakorlati tapasztalatok feldolgozása 3. Konkurens termékek és piaci feltételek összehasonlítása 4. Gyártmánykoncepció kidolgozása 5. Szerelési és gyártási költségbecslések 6. Részletes gyártmány- és gyártási dokumentáció kidolgozása 7. Előzetes hibák és hibaokok analízise 8. Gyártási, minőségbiztosítási és javítási előírások kidolgozása 9. Felhasználási és újrafelhasználási költségbecslések 10. Prototípusgyártás és elemzése 11. Kísérletek, próbák 12. „0” sorozatgyártás és elemzése 13. Hatósági és forgalombahozatali engedélyek megszerzése 14. Sorozatgyártásra való felkészülés 15. Értékesítési lehetőségek felkutatása, eladások megkezdése 78 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS 2.1 ábra A termékfejlesztés folyamata A mérnöki munkában a

nyolcvanas évektől kezdődően új alapelvek érvényesülnek: − több tudományterület megjelenése egy-egy feladatnál, − csak egy objektum helyett rendszerben való gondolkozás, − az ember, a környezet és az ezek által képviselt értékek előtérbe kerülése, − a termék teljes életpályájának és a folyamatok egészének figyelembevétele, − rendszerelemzés helyett rendszerszintézis. A tervezési folyamat modellezésének egyik lehetséges irányzata az ún. evolúciós elmélet, melyet Bercsey Tibor ismertet (Lőrincz 1993). A kutatások alapján megállapítható, hogy az evolúciós elmélet alkalmazhatósága egy műszaki alkotás létrehozási folyamatára nemcsak a megfelelő kiindulási megoldások, hanem a folyamatra ható tényezők leírásának teljességétől és az alkalmazott módszerektől, eljárásoktól is nagymértékben függ. A probléma sajátosságaiból adódóan erre a célra – a mindenkori feladathoz illeszkedően –

megválasztott mesterséges intelligenciamódszerek (pl heurisztikus eljárások, szakértőrendszerek), a mintafelismerés és a genetikus algoritmusok bizonyulnak a leghatékonyabb eszközöknek. A konstrukciós és technológiai fejlesztés és az evolúció között fellelhető analógiák alapján elvileg fennáll annak a lehetősége, hogy a genetikus algoritmusok a tervezési folyamat egészét támogassák. 79 A KORSZERŰ VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS . 2.2 Integrált konstruktív és technológiai tervezési módszertan kialakulása A tervezésben bekövetkezett filozófiai változások, amelyek a komplexitás megjelenését hozták magukkal, együtt jártak új tervezéselméletek és módszerek kialakulásával a kölcsönösen illeszkedő új eszközök és eljárások alkalmazásában és új együttműködési formák kialakulásával a tervezésben érintett szakterületek között (2.2 ábra) Az integrált termékfejlesztés egyik alapvető elve az egész

tervezői csoport tudásának felhasználása, hogy a fejlesztés során valamennyi szempont jelen legyen. Annak érdekében, hogy sikerüljön megtalálni az optimális megoldást, eszközöket, résztechnikákat kell felhasználnunk, melyek módszeressé teszik a megoldás keresését és ezen belül a változatok kialakítását és azok értékelését. Kereskedő Konstruktőr Technológus Gyártáselkészítés Gyártás Szerelés KORSZERŰ FELFOGÁSBAN 1 8 1. 2 Kereskedő 2. Konstruktőr 7 3 3. Technológus 4. Gyártástervező 6 4 5 5. Szerszámtervező 6. Gyártás 7. Szerelés 8. Minőségellenőrzés 2.2 ábra A munkamegosztás átalakulása a fejlesztés során 80 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS Az integráció megvalósítása – a hagyományos tervezési folyamattal szemben –- feltételezi az abban résztvevők közös, célorientált munkáját, kooperatív kreativitását, az integráció személyi, informatikai és szervezeti megvalósítását.

Ennek több elemét a 23 ábrán foglaltuk össze Napjainkban a viszonylag nagy személyi és koordinációs munkát igénylő szervezői módszerek mellett a gyakorlati mérnöki munkához a legnagyobb támogatást a különböző tervezői értékelő rendszerek, a DfX (Design for X) technikák nyújtják (Gyenge 2001). 2.3a ábra Az integrált termékfejlesztés elemei és módszerei A KORSZERŰ VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS . 2.3b ábra Az integrált termékfejlesztés elemei és módszerei 81 82 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS 2.3 A DfX technikák jellemzői A tervezői döntéseknek a termék jellemzőit, költségeit, minőségét meghatározó nagy súlya elengedhetetlenné teszi, hogy a tervezési folyamat minden szakaszában a konstruktőr rendelkezésére álljon, rendezett és gyorsan hozzáférhető formában, a változatok megítéléséhez, a hibás fejlesztések elkerüléséhez szükséges, lehetőleg a termékfejlesztés minél több szempontját lefedő

szaktudás. A tervezői szaktudást prezentáló DfX technikák kezdetben elsősorban a termékek funkciójára és az előállítással összefüggő szempontokra irányulnak. Ezek főbb területeit a 24 ábra mutatja Környezet Javítás Költség Felhasználás Szállítás Minőség Szétszerelés Szerelés Ellenőrzés Gyártás Ergonómia Biztonság Feszültség Funkció DfX 2.4 ábra A DfX által lefedett szakterületek A DfX technikák mindegyike strukturált szaktudást tételez fel, amely módszertanilag és informatikai eszközrendszerén keresztül támogatja a tervezési folyamatot. Moduláris felépítésükből adódóan szigetszerűen, egyedi felhasználásra is alkalmasak, de a működésükhöz szükséges termékés felhasználóspecifikus alapadatokat a tervezési folyamatból, ill. az azt támogató tervezőrendszertől kapják Bizonyított tény, hogy a gyártási költségek több mint 80 százaléka, valamint a termék minőségének legnagyobb

része a koncepcionális tervezés szakaszában dől el. A mai világban versenyképes ipari terméket csak a tervezés optimális feltételrendszerével lehet tervezni, melyhez a térbeli modellezésen alapuló, számítógéppel segített termékfejlesztés és a DFMA elemzésekre alapuló előzetes (korai) költségbecslés egyidejű és együttes alkalmazása szükséges. 83 A KORSZERŰ VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS . A DFMA eljárások a CAD/CAM rendszerek kifejlesztésével és a termékek értékelemzésével együtt jöttek létre. Ismert tény, hogy a CAD rendszerek alkalmazása önmagában nem vezet versenyképes termékhez (Gyenge 1998). A DFMA modulok ezért kiemelkedő fontosságúak és szorosan hozzátartoznak az integrált számítógépes tervezés eszköztárához A számítógéppel segített tervezés e módszerei egyre szélesebb körben kerülnek alkalmazásra a legjobb konstrukciós és technológiai megoldások megválasztásában, hiszen a

fejlesztéstől a piacra jutásig tartó idő lerövidítése egyre égetőbb feladatot jelent a fejlődő országok, ill. a velük együttműködő más szervezeti egységek számára Ma már számos gyakorlati példa bizonyítja, hogy a DFMA módszertan használata lerövidíti a piacra jutási időt (2.5 ábra) Konstruktív tervezés DFMA nélkül Részletes tervezés Prototípus gyártás és a tervezési hibák javítása HAGYOMÁNYOS TERMÉKFEJLESZTÉSI PROJEKT DFMA/SE/CE Projekt idő 2.5 ábra A DFMA alkalmazása lerövidíti a piacra jutási időt 2.4 Új módszerek a DFMA-ban Az amerikai vállalatok versenyképességének fokozása érdekében a nyolcvanas évek elején a Massachusettsi Egyetemen, majd pedig a Rhode Islandi Egytemen az amerikai Nemzeti Tudományos Alap megbízásából kutatások kezdődtek G. Boothroyd vezetésével, melyek a különféle szerelési és gyártási folyamatok költségeivel és hatékonyságával foglalkoztak. A ku- 84 GYENGE

CSABA–VARGA ANDRÁS tatások alapján kifejlesztettek egy magas szintű adatbázist. Ennek eredménye a moduláris szoftvercsalád, a Design for Manufacture and Assembly (Boothroyd 1991), amellyel csökkenthető a termékfejlesztésre fordított idő és a gyártási költség, növelhető a termelékenység és javítható a termék minősége. A tervezőrendszer fő modulja a DFA (Design for Assembly), mely a racionális gyártás- és szereléshelyes tervezés alapvető segédeszköze. A tervező a számítógép segítségével már a meglévő vagy az elképzelt konstrukció gyártmánycsaládfáját építi fel, majd a konstrukciót – a programrendszer által felkínált szakértői szempontok alapján – értékeli. A szerelési folyamaton végighaladva a számítógépes program a legegyszerűbb megoldási módokra vezeti rá a felhasználót. Az alkatrészkezelés és az illesztés-rögzítés speciális definíciók szerinti kódértékei közötti választással a DFA

szempontokat ad az alkatrészek, illetve részegységek kialakításához. A szoftver értékeli a beépített alkatrészek szükségességét Az elképzelt valóságos és lehetséges minimális alkatrészszám és szerelési idő alapján a szerelés hatékonysági mutatója is meghatározható. Az elemzés eredményeként racionálisabb felépítésű, kevesebb alkatrészszámú műveletterveket kapnak a szerelvények legkisebb költségű szereléséhez. Napjainkban számos DFMA modul került kifejlesztésre, amelyek a termék egész életpályáját lefedik (Gyenge 1994 151–152). Ezeket a 26, 27, 2.8 és 29 ábrákon ismertetjük 2.6 ábra A DFMA hatásterületei A KORSZERŰ VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS . 85 A DFMA módszerek fejlődésének egy új fázisa a CAD rendszerekkel való integráció. Ennek érdekében az első jelentős eredmény a Design for Assembly modul hozzáillesztése a ProEngineer 3D-s gépészeti tervezőrendszerhez, és ezzel a tervezés és a

költségelemzés gyorsabbá tétele (Gyenge 1996. 127–133) A DFA/Pro eszköz az alkatrészterv általános használhatóságának értékelésére a gyártási és a szerelési folyamatban. A program önállóan vagy csoportban dolgozó mérnököknek készült. Fő célja az egyes alkatrészek viszonyának elemzése a teljes termék strukturális helyessége szempontjából. A terméket mint integrált alkatrészek és funkciók összegét vizsgálja A szakértői rendszer segítségével csökkenthetjük az alkatrészek számát, egyszerűbb és könnyebb szerelési, szervízelési módokat tervezhetünk meg. A DFA/Pro kimutatja, mely alkatrészeket lehet elhagyni, segíti a tervezőt a nagy integráltság mellett a gazdaságosan gyártható munkadarabok tervezésében. 2.5 DFA elemzési példa: kerti vízszóró A kerti vízszórót (2.10 ábra) a kolozsvári SC Armatura vállalat gyártja, évi 80 000 darabos sorozatban Amint az ábrán látható, az eredeti termék 17

különböző alkatrészből tevődik össze Az elemzést a következő lépésekben végeztük: 2.51 Az előző konstrukció átfogó tanulmányozása a) az alkatrészek részletes számítógépes leírása és meghatározása a következő szempontok szerint: alak, méret, anyag, szimmetria, funkcionális szerep és szükségszerűség, megfogási, pozicionálási és szorítási lehetőség stb.; b) a kézi szerelés műveletelemeinek meghatározása; c) a kézi szerelés munkaidejének meghatározása két csoportba osztva: megfogás, orientálás, helyzetmeghatározás, a többi alkatrészekhez való rögzítés; d) a szerelési költség meghatározása. A fenti elemzések „dialóg” módszerrel végzendők a számítógép segítségével, de az operátor nagyon jó technológiai felkészültséggel kell rendelkezzen. Az elemzés eredményei az 21 táblázatban láthatók 86 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS 2.7 ábra A DFMA szoftvercsomag A KORSZERŰ VERSENYKÉPES

TERMÉKFEJLESZTÉS . 2.8 ábra A DFA alkalmazása a gyakorlatban 87 88 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS 2.9 ábra A DFA alkalmazása a gyakorlatban A KORSZERŰ VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS . 2.10 ábra Az előző konstrukciójú kerti vízszóró robbantott rajza 89 90 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS 2.1 táblázat A régi vízszóró kézi szerelésének technológiai feldolgozása * Manual Insertion Code - IC Total op’n time – RP (TH+TI) Total op’n costs-cents TA*OP - CA Figures for min. parts - NM 00 1.13 00 1.5 2.6 0.0 1 2 alátét2 2 08 2.45 00 1.5 7.9 0.1 3 alátét1 1 08 2.45 00 1.5 4.0 0.1 4 alsó rész 1 10 1.50 10 4.0 5.5 0.1 Sub Assembly or part costs Total tooling cost $ Handling time per item (s) - TI 1 Assembly worker rate OP: 0.65$/hr 0.02 c/s Total item cost $ Manual Handling Code – HC 1 oszlop Insertion time per item (s) - TI Item Name: Part, Sub or Pcb assembly or operation No. of items – RP

Manual –Bench Assembly Name of Assembly- Asper 0.0 0.0 0 Place in fixture Add 0.0 0.0 0 Add 0.0 0.0 1 Add 0.0 0.0 Description 5 rugó 1 05 1.84 00 1.5 3.3 0.1 1 Add 0.0 0.0 6 rugó alátét 1 10 1.50 00 1.5 3.0 0.1 0 Add 0.0 0.0 0.0 7 alátét 1 15 2.25 00 1.5 3.8 0.1 0 Add 0.0 8 felső rész 9 csavar becsavarása 1 20 1.80 00 1.5 3.3 0.1 1 Add 0.0 0.0 1 - - 92 5.0 5.0 0.1 - Standard op. 0.0 0.0 10 fúvóka d3 1 10 1.50 00 1.5 3.0 0.1 0 Add 0.0 0.0 11 csavar becsavarása 1 - - 92 5.0 5.0 0.1 - Standard op. 0.0 0.0 12 fúvóka d5.5 1 10 1.50 00 1.5 3.0 0.1 0 Add 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 13 csavar becsavarása 1 - - 92 5.0 5.0 0.1 - 14 rugótartó 1 83 5.60 31 5.0 10.6 0.2 0 1 80 4.10 01 2.5 6.6 0.1 0 1 - - 99 10.0 10.0 0.2 - 17 rugótartó 2 1 10 1.50 01 2.5 4.0 0.1 0 18 behelyezés + hajlítás 1 -

- 99 10.00 10.0 0.2 - 15 visszameneti rugó 16 behelyezés + hajlítás Standard operation Add & press fit Add Add 0.0 0.0 0.0 0.0 19 lengőkar 1 15 2.25 31 5.0 7.3 0.1 1 Add & press fit 20 fedő 1 11 1.80 02 2.5 4.3 0.1 0 Add 0.0 0.0 21 csapszeg 1 18 3.00 10 4.0 7.0 0.1 0 Add 0.0 0.0 - Standard operation 0.0 0.0 22 csapszegvég lehajlítása 1 - - 90 4.0 4.0 0.1 * A szoftver által kinyomtatott eredeti táblázat (A kezelő csak az első oszlopba írhat be más nyelvű elnevezéseket.) 91 A KORSZERŰ VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS . A 2.1 táblázatba foglalt adatok segítségével meghatározható a DFA felépítési és szerelési index (2.2 táblázat), az elméletileg legkisebb darabszám, amelyből összetevődhet a termék Amint a táblázatból látható, a régi konstrukció DFA indexe nagyon alacsony (12%), és ez arra a következtetésre vezetett, hogy a versenyképesség növelése céljából át

kell tervezni a terméket. 2.52 A termék áttervezése és újraelemzése A fentiekben meghatározott, elméletileg legkisebb darabszám mellett a számítógépes elemzésből javaslatok is adódtak egyes alkatrészek mellőzésére vagy integrálására. Ezek alapján és újból alaposan átvizsgálva a termék valamennyi részének a funkcióit és felépítését, arra a következtetésre jutottunk, hogy az 1,2 rugótartók (2.10 ábra) és maga a csavarrugó is kiiktathatók, ha a tengelyben egy megfelelő, nagy menetemelkedésű elikoidális árkot képezünk ki (2.11 ábra), és ugyanakkor a szórófuratokat 90 fokra helyezzük el. 2.2 táblázat A régi konstrukció összesített jellemzői * Assembly efficiency (percent) 12 T otal assembly time (seconds) 118 T otal labor costs (dollars) 0.02 Number of different parts or sub-assemblies 16 Number of parts and sub-assemblies (inc. repeats) 17 T otal number of operations (inc. repeats) 23 T heoretical minimum number

of parts or or pre - assembled items 5 Labor rate (dollars/hour) 0.60 Summary of Part/Sub Cost Total number of parts and subs. 17 Total parts/subs for which cost data available.0 Total tooling costs (thousands of dollars).00 Total part and sub costs (dollars).000 * A szoftver által kinyomtatott eredeti táblázat 92 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS A lengőkart is teljesen átalakítottuk úgy, hogy a két végére egy-egy bemélyedést képeztünk, amelyekbe beleütköznek a vízsugarak, és ezáltal forgómozgásba hozzák. A váltakozó forgómozgást a fúvóka szakaszos ütésével értük el. Így a 15-ös számú fedősapkát és a 9 és 10-es számú fúvókákat (210 ábra) teljesen ki tudtuk iktatni. A 7 alátéteket integráltuk a felső fedővel A 2. és 3 tömítőgyűrűt egyesítettük úgy, hogy egy két rétegből álló, megfelelő összetételű lapból lesz kivágva (a lap egyik oldala egy alacsony nyomású polietilénből készül, a második F típusú

celluláris gumiból). Amint a 2.11 ábrán látható, az átdolgozott termék alig 8 alkatrészből készül. Az új konstrukciót hasonlóképpen elemeztük a DFA szoftverrel, és meghatároztuk a szerelési elemek időtartamát és a megfelelő költségeket (2.4 táblázat) Az 2.2 és 23 táblázatok főbb adatait a 2.4 összesítő táblázatba foglaltuk össze. Ebből látható, hogy az új termék DFA indexe 36% és az összeszerelési idő alig 40 másodperc. A DFA elemzésekkel való áttervezés hatékonyságának bizonyítására szolgálnak a 2.5 táblázatban feltüntetett összehasonlító adatok. A táblázatból látható, hogy mindent figyelembe véve, a gazdasági hatékonyság több mint 2-szer nőtt. Meg kell jegyeznünk, hogy a DFA elemzéseket AutoCAD tervezéssel közösen végeztük. Az eredmények vitathatatlanul bizonyítják, hogy a korszerű termékfejlesztési módszerek szá2.11 ábra mottevő gazdasági és minőségi Az áttervezett kerti vízszóró

eredményekhez vezetnek. robbantott rajza 93 A KORSZERŰ VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS . 2.3 táblázat Az áttervezett vízszóró szerelési adatlapja * Manual Insertion Code - IC Insertion time per item (s) - TI Total op’n time – RP (TH+TI) Total op’n costs-cents TA*OP CA Figures for min. parts - NM 10 1.50 00 1.5 3.0 0.0 1 2 alátét 3 alsó lap 4 rugó 1 1 1 00 10 05 1.13 1.50 1.84 00 00 10 1.5 1.5 4.0 2.6 3.0 3.3 0.1 0.1 0.1 0 1 1 Place in fixture Add Add Add Total tooling cost $ CC Handling time per item (s) - TI 1 Sub Assembly or part costs Total item cost $ CT Manual Handling Code – HC 1 oszlop Name of Assembly- Asper Assembly worker rate OP: 0.65$/hr 0.02 c/s Description Item Name: Part, Sub or Pcb assembly or operation No. of items – RP Manual –Bench Assembly 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 5 rugó alátét 1 10 1.50 00 1.5 3.0 0.1 0 Add 0.0 0.0 6 felső rész 1 10 1.50 38 6.0 7.5 0.1 1 Add

0.0 0.0 7 lengőkar 1 25 2.57 39 8.0 10.6 0.1 1 Add 0.0 0.0 8 csapszeg 1 03 1.69 31 5.0 6.7 0.1 0 Add 0.0 0.0 2.4 táblázat Az áttervezett vízszóró felépítményi paraméterei * Assembly efficiency (percent) 36 Total assembly time (seconds) 40 Total labor costs (dollars) 0.01 Number of different parts or sub-assemblies 8 Number of parts and sub-assemblies (inc. repeats) 8 Total number of operations (inc. repeats) 8 Theoretical minimum number of parts or or pre - assembled items 5 Labor rate (dollars/hour) 0.60 Summary of Part/Sub Cost Total number of parts and subs.8 Total parts/subs for which cost data available.0 Total tooling costs (thousands of dollars).00 Total part and sub costs (dollars).000 * A szoftver által kinyomtatott eredeti táblázatok 94 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS 2.5 táblázat Összehasonlító adatok Elnevezés Alkatrészszám Hatékonysági mutató Szerelési idő Szerelési költség Szükséges

munkásszám Régi változat 17 14 % 152.8 sec 6 cent 3 Áttervezett változat 8 38% 67.2 sec 3 cent 2 2.53 Az optimális szerelési módszer meghatározása A szerelési költségeket, valamint a termelékenységet és a minőséget lényegesen befolyásolja a szerelési mód. Mivel a szerelés költségei nagyon sok együtthatótól függnek, az optimális módszer meghatározása igen bonyolult művelet. A DFA szoftver segítségével ez a művelet nagyon gyorsan és pontosan elvégezhető az évi termelés, az alkatrészszám, a szerelési technológia és felszereltség függvényében (2.12 ábra) 2.12 ábra Az optimális szerelési módszer meghatározása (eredeti nyomtatás) A KORSZERŰ VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS . 95 3. A Kolozsvári Műszaki Egyetem Gépgyártástechnológia Tanszékének megvalósításai a versenyképes termékfejlesztési módszerek bevezetése érdekében és alkalmazásában az erdélyi műszaki-gazdasági viszonyok között 3.1

Bevezető Amint a 2. pont bevetőjében említettük, tanszékünk már 1994 tavaszán beindított egy alapos programot a korszerű termékfejlesztések bevezetése érdekében. A bevezetésben lényeges segítséget kaptunk a székesfehérvári „K+F” Kutatás-Fejlesztési Központtól, a Budapesti Műszaki Egyetem Gépgyártástechnológia Tanszékétől, valamint a Zürichi ETH Egyetemtől (Gyenge 1994). A bevezetés stratégiáját a 31 ábrán ismertetjük A szükséges magas szintű szoftvereket és a megfelelő gyors prototipizáló berendezéseket TEMPUS, Swiss National Science Foundation, valamint világbanki támogatásokból sikerült beszereznünk. Az így beszerzett DFMA, SolidWorks, ProEngineer szoftverek és Rapid Prototyping berendezések, valamint a több mint hétéves kitartó informálódási és kutatási munka eredményeként sikerült egy korszerű, hatékony termékfejlesztési központot létesítenünk a KME-en, amely lényegesen hozzájárul a

versenyképes és környezetbarát termékfejlesztési módszerek oktatásához (mind egyetemi, mind posztgraduális szinten), az alkalmazott kutatásokhoz, valamint ipari bevezetésükhöz. Miután már jól megalapozott szakismeretekkel gazdagodtunk és beszereztük a nélkülözhetetlen főbb szoftvereket, valamint a Bootroyd & Dewhurst Inc. Kelet-Európai Képviseletének a jóváhagyásait, 1995 május 8-án megtartottuk a Kolozsvári Versenyképes Termékfejlesztési Központ hivatalos megnyitóját (Gyenge 2001. 32–37), számos egyetemi és ipari szakember részvételével. A megnyitó alkalmával bemutatásra került a munkatársaimmal közösen írt Szereléshelyes tervezés a DFA módszerrel című könyv (Marcu 1995), amely az első ilyen célú hazai kiadvány. 96 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS Eredmények ismertetése A rendszer bevezetése az iparban A rendszerek bevezetése a felsőoktatásba A versenyképes termékfejlesztési központ létrehozása A

szükséges infrastruktúra és a Rapid Prototyping gépek bevezetése A megfelelő szoftverek bevezetése A módszerek alapos megismerése, oktatók, kutatók képzése VERSENYKÉPES ÉS KÖRNYEZETBARÁT TERMÉKFEJLESZTÉSI MÓDSZEREK ROMÁNIAI BEVEZETÉSÉNEK STRATÉGIÁJA 3.1 ábra A korszerű termékfejlesztési módszerek bevezetésének stratégiája Annak érdekében, hogy egyetemi hallgatóink, valamint a posztgraduális tanfolyamokon részt vevő szakemberek kellőképpen megismerhessék és elsajátíthassák a korszerű termékfejlesztés módszertanát, részletes munkatervet dolgoztunk ki oktatásának bevezetése érdekében. Ennek alapján már az 1994–1995-ös egyetemi év keretében sikerült beiktatnunk a gépgyártó szak 9. félévében 2+2 óra DFMA-val kapcsolatos előadást a gépgyártástechnológia tantárgy keretében, továbbá 3+3 órát a szereléstechnológia tantárgy keretében (32 ábra) Igen hasznosnak bizonyult a DFMA rendszerrel kapcsolatos

diplomadolgozati és doktorandusképzési témák bevezetése (3.1 táblázat) 97 A KORSZERŰ VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS . 3.1 táblázat A DFMA-rendszerek alkalmazása diplomadolgozatok, maszter- és Ph.D-képzés keretében 1993–94 1994–95 1995–96 1996–97 1997–98 1998–99 1999– 2000 2000– 2001 Diplomatervező DFA Diplomatervező DFM Posztgrad. DFA Posztgrad. DFM Doktorátusi témák 8 7 4 4 1 2 1 6 3 2 1 1 4 3 1 1 1 2 2 - 1 1 2 1 1 1 2 2 - 1 - 1 3.2 ábra A DFMA termékfejlesztési rendszer oktatása a Kolozsvári Műszaki Egyetemen 98 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS Az ipari bevezetés érdekében az elvégzett jellegzetes termékfejlesztési eredményeket bemutattuk azokban az ipari egységekben, ahonnan a téma származott, és a megvitatások, megbeszélések lényegesen hozzájárultak a módszer megismeréséhez és az eredmények gyakorlati kivitelezhetőségének a vizsgálatához. 1997 október 17-én megrendeztük az első

romániai Korszerű termékfejlesztés című workshopot, melyen több mint 100 ipari, felsőoktatási szakember vett részt (Gyenge 2001. 32–37) A résztvevőket felkértük, hogy a kiosztott kérdőíveken vázolják fel vállalatuk termékfejlesztési gondjait és ismertessék véleményüket az elhangzottakról. A kérdőívek feldolgozásával igen érdekes és hasznos információkhoz jutottunk a további tevékenységünket illetően Eredményeink széles körű ismertetése érdekében, az előbb említett workshopon kívül több jellegzetes, sikeres termékfejlesztési munkánkat mutattuk be magas színvonalú nemzetközi konferenciákon (DAAAM, microCAD, Termékfejlesztési konferenciák, ICIT, IMS EUROPE stb.), valamint közöltük szakmai folyóiratokban (Gépgyártástechnológia, Construcţia de Maşini, Automation und Messtechnik). 3.2 A korszerű termékfejlesztési módszerek gyakorlati alkalmazásában elért eredmények Figyelembe véve a romániai ipar

helyzetét és jellegzetességeit, valamint a szakirodalomban ismertetett eredményeket, kidolgoztunk egy sajátos stratégiát a korszerű termékfejlesztésre alkalmas és érdemes termékek kiválasztására, amely figyelembe vette a következőket: a termelés struktúráját, az alkatrészek számát, az alkalmazott anyagokat, az alkalmazási területet, a műszaki felszereltséget stb. (33 ábra) Az eddig elvégzett jellegzetes DFMA-elemzéseket és a termékfejlesztések jellemző eredményeit a 3.2 táblázatban ismertetjük Miután a fenti stratégia alapján több mint hat reprezentatív romániai (főleg erdélyi) ipari vállalat termékeiből kiválasztottuk a legalkalmasabbakat, terméktípusok szerint négy csoportba osztottuk őket (3.4 ábra): A KORSZERŰ VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS . 99 3.3 ábra A fejlesztésre legalkalmasabb termékek kiválasztásának stratégiája − az első csoport a háztartási gépek csoportja, ebből a csoportból került ki a

legtöbb termék korszerű fejlesztésre, − a második csoport a fémszerelvényeké, ezekből is több került DFAelemzésre és -fejlesztésre, mivel tanszékünknek igen jó kapcsolatai vannak két erdélyi, szerelvényt gyártó ipari egységgel, − a harmadik csoportba a gépkocsialkatrészek és alegységek tartoznak, például külső hátrapillantó tükör, klímaberendezések szerelvényei stb. Később, amint tapasztalataink, valamint hard-, szoft- és laboratóriumi felszerelésünk gyarapodtak, összetettebb termékfejlesztési kutatásokba is bocsátkoztunk, mint: automata hidraulikus szelep (több mint 100 alkatrész), nagyméretű csapok, hegesztett fémszerkezetek stb. Ez utóbbi fejlesztések keretében célszerűen egyeztettük a DFMA szoftverek által nyújtott lehetőségeket a rapid Prototyping technológiákkal, va- 100 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS lamint a ProEngineer és SolidWorks által nyújtott 3D modellezési lehetőségekkel. 3.4 ábra Az

első termékfejlesztési program termékcsoportosítása 101 A KORSZERŰ VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS . 3.2 táblázat A Kolozsvári Műszaki Egyetemen elvégzett jellegzetes termékfejlesztések A DFA/DFM analíziseinek alávetett szerelvények megnevezése 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Hordozható zsákvarrógép MCS-01 Uzina Mecanica Cugir Háztartási fagylaltgép S.C ACIFRO S.RLKolozsvár Kerti vízszóró S.C ARMATURA S.A Kolozsvár Belső vezérlésű visszapillantó tükör S.C UAMT SA Nagyvárad Hidraulikus elosztó S.C ARMATURA S.AKolozsvár Fürdőszobai időzítő zárószelep S.C ARMATURA S.A Nagyméretű áteresztő szelep S.C ARMATURA S.A Kerti metszőolló Gyulafehérvári Szerszámgyár Háztartási mérleg Automata hidraulikus szelep S.C ARMATURA S.A Fűtőrendszercsap S.C ARMATURA S.A Kolozsvár Alkatrészszám (db) Régi v./Új v Szerelési idő(s) Régi v./Új v Szerelési költségek ($) Régi v./Új v Hatékonysági mutató(%) Régi v./Új v

120/95 1596/1028 0,21/0,14 15/20,6 49/44 289/219 0,6/0,5 32/42 17/8 152,8/67,2 0,6/0,3 14/38 22/19 289/133 0,04/0,02 39/41 61/46 603/236 0,09/0,03 27/36 25/19 253/145 0,04/0,02 22/30 47/34 380/280 --- 12/16 13/9 16/26 39/30 419/336 0,08/0,07 14/18 50/18 1717/176 0,48/0,05 15/29 12/7 73/63 33/34 102 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS 3.3 Gyakorlati alkalmazás Így például a 3.5 ábrán látható, automata hidraulikus vezérlőszelep fejlesztésénél igen hasznosan egyeztettük a fent említett három csoportba sorolható metodológiákat: konstrukciós és funkcionális kiértékelés a DFMA-val, áttervezés a korszerű 3D modellező szoftverekkel, gyors prototípus-megvalósítás és konstrukcióellenőrzés a Rapid Prototyping technológiákkal Amint a 3.6 ábrán látható, a Pro/Engineer-rel való modellezés hozzájárult a konstrukció alaposabb szemléltetéséhez, valamint az elemzések hitelesebb elvégzéséhez. Amint a 3.2

táblázatban látható, az előző termék DFA-indexe igen alacsony volt. Alapos áttervezés után a 3.6 ábrán feltüntetett változat DFAindexe 29, amely már elfogadható 3.6 ábra Automata vezérlőszelep Pro/Engineer-modellje 3.5 ábra Az eredeti automata vezérlőszelep nyitott állapotban (S.C Armatura, Kolozsvár) 3.7 ábra Az SW 2000-rel áttervezett vezérlőszelep modellje A KORSZERŰ VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS . 103 Az áttervezett szelep házának a prototípusát az FDM-1650 gépen valósítottuk meg (3.8 ábra), ki tudtuk küszöbölni a bizonyos technológiában nehezen megvalósítható felületeket, és pontosabban tudtuk kiértékelni a működési összefüggéseket. 3.8 ábra QuickSlice interface az FDM-1650 gépnek A Pro/Engineer és a DFA rendszereket sikeresen alkalmaztuk együtt a zilahi Armatura cég által gyártott nagyméretű áteresztőszelep (11. ábra) 3D-s modellezésében (Gyenge 1996. 57–63), a szerelvény elemzésében, a

gyártási és szerelési folyamatok költségorientált optimálásakor, valamint a termék komplex fejlesztése céljából. 3.9 ábra Az eredeti a) és a fejlesztett, nagyméretű áteresztő szelep b) (S.C Armatura, Zilah) 104 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS Az eredeti szerelvény 21 alkatrészből állt, és az 51 szerelési műveletelem összidőtartama 383 szekundum. A fejlesztett változat 16 alkatrészből áll, a műveletelemek száma 37-re csökkent, és így a szerelés összidőtartama 280 szekundum. 4. A gyakorlatba ültetés eredményei Annak érdekében, hogy a versenyképes és környezetbarát termékfejlesztés korszerű módszereit minél sikeresebben és hatékonyabban tudjuk alkalmazni az erdélyi gépipari vállalatokban, először átfogó felméréseket végeztünk két jellegzetesen közepes méretű vállalatnál: a székelyudvarhelyi MATPLAST-nál és a kolozsvári FORTPRES-nél. A kérdőívekre alapozott felméréseket statisztikai módszerekkel

dolgoztuk fel. A vállalatok szerkezeti és gyártási ismertetéseit a felmérések eredményei követik. 4.1 SC MATPLAST, Székelyudvarhely A részben hazai, részben külföldi tőkével privatizált, alakító szerszámok gyártására szakosodott vállalat a következő termékeket gyártja és forgalmazza: − Műanyagfröccsöntő és -fújó szerszámok − Melegen alakító szerszámok − Kovácsoló és hidegsajtoló szerszámok − Színesfémöntő szerszámok − Különböző cserealkatrészek a vegyipar és kőolajipar részére − Reflex és áttetsző típusú szintérzékelők − Fémszerelvények − Hengeres és kúpfogaskerekek A fentieken kívül a vállalat felajánl CAD-CAM szolgáltatásokat is. A MATPLAST műszaki és informatikai felszereltsége A vállalat műszaki felszereltsége aránylag korszerű és ezzel tudja biztosítani a nagy részben külföldi megrendelések minőségét és időre való szállítását. 105 A KORSZERŰ

VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS . A jellegzetes megmunkáló egységek a következők: Marógépek: MAHO-800 PHILIPS 432 vezérléssel DMC 63V SINNUMERIC 800 vezérléssel SZIM(HU) 800x2500 VILLATI vezérléssel SZIM(H) 800x 2500 SINNUMERIC 810D vezérléssel 1 db 1 db 1 db 1 db Esztergagépek: SD 610x1000 EEN 320 2 db 2 db VHUNOR 721 vezérléssel HUNOR 721 vezérléssel Szikraforgácsoló gépek: INGERSOLL C-313 ONA-SEI ONA-BAT 1 db 1 db 1 db A vállalat CAD/CAM felszereltsége: AutoCAD R14, Mechanical Desktop (DXF, IGS, DWG) CAMAX CAMMND (CMX, IGS) EUCLID (IGS, VDA, DXF) POWERMILL (IGS, VDA-FS, Direct communcation with DUCT) SOLIDWORKS (DXF, IGS, DWG) CATIA (IGS) A vállalat főbb kereskedelmi partnerei: Külföldiek: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. Cég neve A.SS Stockheim Sermo D.ME E. Kalman GmbH E.TS SA European Moulds Co. Keter Plastics LTD Lemmerz Leventis Overseas LTD Magnetec Mr. Beno Lavi Pemű RT Philips A.G Piroux Industrie Ország Németország

Franciaország Belgium Németország Belgium Lichtenstein Izrael Belgium Anglia Magyarország Izrael Magyarország Hollandia Franciaország 106 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. Cég neve Polyform Sitrag A.G Starplast LTD I.PW Erembodegem Plastexpress Valsir S.A Wanner Technik Wopla SA Wefoba Möller-Flex GMBH Georg Fischer GmbH Luxoplast A.G Eurotec Sommer Allibert Industries Ország Belgium Svájc Izrael Belgium Magyarország Olaszország Németország Belgium Németország Németország Ausztria Németország Franciaország Franciaország Hazai partnerek: Cég neve 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. Harplast Superplast 3 P Romania Subansamble Formplast Relee Napochim Marshall Plastics Amplast Daewoo Munplast Ország Csíkszereda Arad Jászvásár Piteşti Szászváros Medgyes Kolozsvár Bukarest Lereşti Krajova Bukarest Amint a fenti táblázatokból látszik, a MATPLAST 28 külföldi és 12 belföldi partnernek

szállít főleg alakító szerszámokat. A versenyképesség biztosítása valamennyi terméknél lényeges feladat a piac megtartása és bővítése céljából. Ezért a vállalat vezetősége igen pozitívan fogadta tanulmányunkat, és igyekszik minél jobban hasznosítani az eddig átadott ismereteket és információkat A VKTM betanítása és bevezetése érdekében elvégzett felmérést a következő oldalakon feltüntetett kérdőívek alapján végeztük (kérdőív 1/4–4/4). A válaszok feldolgozásának eredményei a 1/6–6/6 nyomtatványokon láthatók. A KORSZERŰ VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS . 107 4.2 SC FORTPRES, Kolozsvár A vállalat 1990-ben vált ki a Nehézipari Kombinátból (CUG) és főleg nehézipari technológiai berendezések gyártására szakosodott. Jellegzetes termékek: Kohászati berendezések − technológiai rendszerek hengerművek részére; − hengerek hengersorok részére, hengerállványok, transzfer vonalak; − folyamatos

öntővonalak, előmelegítő kemencék, nyújtóállványok; − melegkovácsoló berendezések, manipulátorok, előmelegítő kemencék; − segédberendezések melegmegmunkáló részlegek részére: öntőhidak, transzfer bugakocsik, öntőüstök. Berendezések kovácsolt, öntött, hengerelt alkatrészek sorjázására − reverzibilis homok- és acélhomok-sugaras tisztító berendezések; − acélgolyós tisztító berendezések; − alapozó festőberendezések. Berendezések az energetikai ipar részére − Hőerőművek részére − szénőrlő és fújó malmok (50t/ óra) − szénporégető berendezések (420t ab/ óra) − áramfejlesztők, szivattyúk, ventillátorok meghajtására alkalmas turbinák; − turbó-aggregátok a primér energia (gőz) átalakítására villamos energiává; − turbó-aggregátok a villamos és hőenergia kombinált előállítására. Berendezések a gépgyártó ipar részére − mélyhúzó prések; − odorkovácsoló prések. A

vállalatnak két fő részlege van : gyártó és szerelő. A felszereltség részben klasszikus gépekből áll, de vannak numerikus maró-fúró gépek, esztergák, megmunkáló központok is. A főbb gazdasági partnerek : német, orosz, belorusz, olasz, kanadai, török vállalatok. Az alkalmazottak száma 440 körül ingadozik, ezekből 60% közvetlenül a termelésben dolgozik. Ennél a vállalatnál is elvégeztük a VKTM felméréseket, és ezeknek a feldolgozása ugyanarra a következtetésre vezetett, hogy igen időszerű és nagyon hasznos a korszerű termékfejlesztési módszerek betanítása és alkalmazása. 108 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS 5. Következtetések Az elvégzett tanulmány és a több mint nyolcéves tevékenység tapasztalatai a korszerű versenyképes termékfejlesztés oktatási, ipari alkalmazási és kutatási területein arra a következtetésre juttattak, hogy térségünkben a mai gazdasági és piaci helyzetekben csak ezekkel a módszerekkel

van esélyünk, hogy az ipari és gazdasági fejlődést megvalósíthassuk. A korszerű versenyképes termékfejlesztési módszerek oktatásával nagyszámú egyetemi hallgatót és ipari szakembert képeztünk ki, és ezek közreműködésével a módszer az erdélyi iparban is széles körben kezd elterjedni. Annak érdekében, hogy a bevezetés minél hatékonyabb legyen, szükség van egy átfogóbb regionális programra megfelelő anyagi támogatással, aminek a segítségével be lehessen szerezni a nélkülözhetetlen szoftvereket, el lehessen végezni az adatbankok adaptálását és a szakemberek alapos felkészítését. Ami a további terveinket illeti: − tovább szándékozunk fejleszteni és bővíteni a versenyképes termékfejlesztési módszerek oktatását; − az ipari gyakorlati alkalmazásokat kibővíteni és minél több termékfejlesztési munkát irányítani; − újabb kutatásokat végezni a DFMA-RAPID PROTOTYPING-3D modellezési módszerek minél

célszerűbb összekapcsolása és gyakorlati hasznosítása érdekében; − hatékonyabban beszervezni a diplomatervezőket, doktorandusokat és fiatal ipari szakembereket, ezeknek a új módszereknek az alkalmazása és továbbfejlesztése céljából; − nagyobb mértékben ismertetni eredményeinket tudományos konferenciákon és bővebb publikációs tevékenységet megvalósítani; − tovább ápolni és fejleszteni ez irányú együttműködésünket a magyarországi és az EU-beli egyetemi és kutatási partnereinkkel. KOLOZSVÁRI MŰSZAKI EGYETEM Gépgyártó Kar Gépgyártástechnológia Tanszék B-dul Muncii nr. 103-105, 3400 Cluj-Napoca, România Tel: +40-64-415001 Fax: +40-64-415001 109 A KORSZERŰ VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS . KÉRDŐÍV A korszerű versenyképes és környezetbarát termékfejlesztési módszerek (VKTM) bevezetése szükségességéről A felmérés célja: pontos képet alkotni a felsőfokú műszaki és gazdasági tanulmányokat

végzett alkalmazottakról, a munkahelyükön alkalmazott technikai-műszaki és informatikai módszerekről, a korszerű, versenyképes és környezetbarát termékfejlesztési módszerek bevezetésének szükségességéről, valamint a továbbképzés problémáiról. Kérjük, töltse ki nyíltan, minden tartózkodás nélkül a kérdőívet. Az opciók a saját reális véleményét és elképzelését tükrözzék A. A megkérdezett személy adatai 1. Foglalkozása . 2. Kora 25 év alatt 25–30 3. 30–35 40–45 45–50 50 év felett Neme nő 4. 35–40 férfi A vállalati munkaköre konstrukciós tervezés technológiai tervezés gyártás műszaki ellenőrzés funkcionális osztályok (gyártási menedzsment, beszerzés, informatika, marketing) 5. Vállalati beosztása magas vezetői (Top-level Manager) operatív vezetői (Middle-level Manager) operatív 110 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS B. A kérdezett személy opciói a VKTM bevezetésének

szükségességéről 6. Hasznosnak találja a továbbképzést? igen nem Ha válasza IGEN, kérjük, töltse ki a kérdőív következő részét is. Ha válasza NEM, akkor kérjük, a kérdőív végére írja be a dátumot. 7. Milyen irányban érdekelt, hogy továbbképezze magát a VKTM keretében? abban az irányban, amelyben dolgoztam és van gyakorlatom a VKTM általános irányában a VKTM legújabb módszerei irányában 8. Nevezze meg azt a tematikát, amelyet pillanatnyilag leghasznosabbnak tart mind a saját továbbképzése céljából, mind a vállalat fejlődése érdekében Kérjük, írja be a keretbe a 4/4 oldalon felsorolt tematikákból az ön által leghasznosabbnak találtnak a számát, vagy ha olyan témára gondol, amely nem szerepel a listán, nevezze meg azt alább. . 9. Melyik a másodrendű fontosságú téma? Ha olyan témára gondol, amely nem szerepel a listán, nevezze meg azt alább. . Miért szeretné továbbképezni magát a fentnevezett

témakörökben? Hogy áttekintő ismeretket szerezzek ezeken a területeken. Hogy megfelelően továbbképezzem szakismereteimet ezeken a területeken. Hogy újabb eredményeket ismerhessek meg a megnevezett területeken. 10. Milyen formában képzeli el a szakmai továbbképzését a megnevezett irányokban? szakmai előadások. % szemináriumok/megbeszélések. % A KORSZERŰ VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS . 111 gyakorlati bemutatók . % másfajta továbbképzési módszerek . % 11. Nevezze meg, milyen célból lenne hasznos az ön szakmai továbbképzése a VKTM területén? A mindenapi munkaköri feladatok jobb elvégzése érdekében. A saját további szakmai karrierem érdekében. A munkahelyem megtartása végett. 12. Nevezze meg, milyen formában képzeli el a továbbképzését? esti tanfolyamokon (a munkaidő után) nappali tanfolyamokon (munkaköri tevékenységként) 13. Szükségesnek tartja-e, hogy a tanfolyam elvégzésekor diplomát szerezzen? igen nem 14.

Hogyan értékeli, milyen gyakran kell továbbképeznie magát? . -szer évente Egyszer . év után 15. Vállalná a továbbképző tanfolyamok költségeit? igen nem 112 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS A KVTM elsajátítási tanfolyamok ajánlott tematikája A. Anyagtudományok és gyártási technológiák 1. Komplex felületek megmunkálása 2. Kompozit anyagokból készült alkatrészek tervezése és gyártása 3. Műanyagból készült alkatrészek tervezése és gyártása 4. Nem konvencionális megmunkálási technológiák 5. Új anyagok a gépgyártásban 6. Hulladékok újrahasznosítása 7. Környezetbarát technológiák B. Gyártási technológiák automatizálása 8. Robotizált szerelési rendszerek 9. Számítógépes adatfeldolgozás és folyamatvezetés 10. Számvezérlésű szerszámgépek programozása C. Terméktervezés és -fejlesztés 11. Termékek fejlesztési ciklusai Integrált termékfejlesztés 12. Korszerű minőséghelyes termékfejlesztés –

QM (Quality Methods) – QFD (Quality function Deployment) – FMEA (Failure Modes and Effect Analizys) 13. Korszerű terméktervezés: gyártáshelyes tervezés (DfM – Design for Manufacturing) 14. Termékek konstruktív optimálása 15. Korszerű szerelési rendszerek tervezése, szervezése és optimálása 16. Gyártórendszerek modellezése és optimálása 17. Számítógépes tervezés: CAD/CAM/CAPP (AutoCAD, ProEngineer, Catia stb) A KORSZERŰ VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS . 113 D. Gyártási menedzsment 18. Korszerű elméletek az előrehaladott gyártás irányításában (Advanced Manufacturing) 19. Számítógépes termelésirányítás (Computer Integrated Manufacturing) 20. Rugalmas gyártórendszerek 21. Gyártástervezés, -irányítás, -szervezés 22. Számítógépes termeléstervezés, -irányítás és -felügyelet (MRP – Manufacturing Resources Planning) 23. Minőségbiztosítási stratégiák 24. Ipari logisztika 25. Mérnöki gazdaságtan E.

Távközlés és információs technológiák 26. Információs rendszerek 27. Mesterséges intelligencia 28. Internetes kommunikációk 29. Multimédia 114 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS KOLOZSVÁRI MŰSZAKI EGYETEM Gépgyártó Kar Gépgyártástechnológia Tanszék B-dul Muncii nr. 103-105, 3400 Cluj-Napoca, România Tel: +40-64-415001 Fax: +40-64-415001 A székelyudvarhelyi S.C MATPLAST SA vállalatnál készített felmérések elemzése a korszerű, versenyképes termékfejlesztési módszerek bevezetése célszerűségének meghatározása érdekében A. A kérdezettek személyi adatai 1. Foglakozása a. b. c. d. mérnök almérnök műszaki informatikus közgazdász 5% 5% a 20% b c 70% 2. Kora 5% 5% 25% 25-30 d 3. Neme 5% 30-35 20% Férfi No 35-40 40-45 10% 45-50 35% 50 év felett 95% 115 A KORSZERŰ VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS . 4. A vállalatnál betöltött munkakör 5. Beosztása a vállalatnál Konstrukciós tervezés 15% 5% 9%

Technológiai tervezés 33% Magas vezetői Gyártás 53% Operatív vezetői Operatív 58% 17% 10% Műszaki ellenőrzés Funkcionális osztályok B. A kérdezett személy opciói a VKTM bevezetésének szükségességéről 6. Hasznosnak találja a továbbképzést? 7. Milyen irányban érdekelt, hogy továbbképezze magát a VKTM keretében? 10% 0% 20% 10% a. Abban az irányban amelyben dolgoztam és van gyakorlatom b. A VKTM általános irányában Igen Nem c. A VKTM legújabb módszerei irányában 60% d. a és c 100% 5% 8. Nevezze meg azt a5% 5% tematikát, amelyet pillanatnyilag leg-5% hasznosabbnak tart 5% mind a saját továbbképzése céljából, 5% mind a vállalat fejlődése érdekében. 10% 10% 25% a b c d e f g 15% h I j k 10% a. Számítógépes tervezés: CAD/CAM/CAPP (AutoCAD, ProEngineer, Catia stb.) b. Műanyagból készült alkatrészek tervezése és gyártása 116 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS c. Rugalmas gyártórendszerek d.

Számítógépes termeléstervezés, -irányítás és -felügyelet (MRP – Manufacturing Resources Planning) e. Korszerű minőséghelyes termékfejlesztés – QM (Quality Methods) – QFD (Quality function Deployment) – FMEA (Failure Modes and Effect Analizys) f. Komplex felületek megmunkálása g. Robotizált szerelési rendszerek h. Számítógépes termelésirányítás (Computer Integrated Manufacturing) i. Mérnöki gazdaságtan j. Mesterséges intelligencia k. Információs rendszerek 5% 5% 15% Melyik a másodrendű fontosságú 5% téma? Ha olyan témára gondol, 5% amely nem szerepel a listán, ne5% vezze meg azt alább. 15% 5% 5% 5% 5% 5% 10% 10% a b c d e f g h I j k l m n a. Számítógépes tervezés: CAD/CAM/CAPP (AutoCAD, ProEngineer, Catia stb.) b. Internetes kommunikációk c. Műanyagból készült alkatrészek tervezése és gyártása d. Számítógépes termeléstervezés, -irányítás és -felügyelet (MRP – Manufacturing Resources Planning) e.

Számvezetéses szerszámgépek programozása f. Termékek fejlesztési ciklusai Integrált termékfejlesztés g. Korszerű minőséghelyes termékfejlesztés – QM (Quality Methods) – QFD (Quality function Deployment), FMEA (Failure Modes and Effect Analizys) h. Korszerű terméktervezés: gyártáshelyes tervezés (DfM – Design for Manufacturing) i. Korszerű szerelési rendszerek tervezése, szervezése és optimálása j. Gyártástervezés, -irányítás, -szervezés k. Számítógépes termeléstervezés, -irányítás és -felügyelet (MRP – Manufacturing Resources Planning) l. Minőségbiztosítási stratégiák m. Információs rendszerek n. Mesterséges intelligencia 117 A KORSZERŰ VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS . 9. Miért szeretné továbbképezni magát a fentnevezett témakörökben? 10% Hogy áttekintő ismeretket szerezzek ezeken a területeken Hogy megfelelően tovább képezzem szakismereteimet ezeken a területeken Hogy újabb eredményeket

ismerhessek meg a megnevezett területeken 20% 70% 10. Milyen formában képzeli el a szakmai továbbképzését a megnevezett irányokban? 4% 28% Szakmai előadások 32% Szemináriumok/megbeszélések Gyakorlati bemutatók Másfajta továbbképzési módszerek 36% 11. Nevezze meg, milyen célból lenne hasznos az ön szakmai továbbképzése a VKTM területén! 10% 50% 40% 12. Nevezze meg, milyen formában képzeli el a továbbképzését! A mindenapi munkaköri feladatok jobb elvégzése érdekében A saját további szakmai karrierje érdekében A munkahelyem megtartása végett 25 % 13. Szükségesnek tartja-e, hogy a tanfolyam elvégzésekor diplomát szerezzen? 75 % 45% Igen Nem 55% 118 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS 14. Hogyan értékeli, milyen gyakran kell továbbképeznie magát? 10% 20% 5% 10% 55% 15. Vállalná a továbbképző tanfolyamok költségeit? Egyszer évente Kétszer évente Háromszor évente Négyszer évente Egyszer X évben 15%

Igen Nem 85% A KORSZERŰ VERSENYKÉPES TERMÉKFEJLESZTÉS . 119 SZAKIRODALOM BOOTHROYD, George–DEWHURST, Peter 1991 Product Design for Assembly. Wakefield BALC, Nicolae – GYENGE Csaba 1994 Assembly automation of the sprinklers using DFA. 5th International DAAAM Symposium, Maribor (SL) oct, 27–29, 31–32 GYENGE Csaba–MARCU, Vasile 1994 Beszámoló a DFMA módszer bevezetéséről a romániai felsőoktatásban. DFMA Felsőoktatási Fórum, Székesfehérvár, október 13. GYENGE Csaba–MARCU,Vasile–LŐRINCZ Sándor 1995 Az integrált számítógépes terméktervezési módszer romániai bevezetésének féléves eredményei. Gépgyártástechnológia 35 9 311–318. GYENGE Csaba–BALC, Nicolae 1994 Aspects of the DFA Methodology Using for Designing of the Assembly Technolgy of some home Appliance Products, 5th International DAAAM Symposium, Maribor (SL). oct, 27– 29. 151–152 GYENGE Csaba–MARCU, Vasile–LŐRINCZ Sándor 1994 Az integrált számítógépes

terméktervezési módszer romániai bevezetésének egyéves eredményei. Korszerű ipari termékek és technológiák. Magyar-amerikai együttműködési fejlesztési konferencia, Székesfehérvár, dec 14, 18–24 GYENGE Csaba–GERGELY István 1996 Fémszerelvények szerkezeti és gyártási fejlesztése a DFA és Pro/ENGINEER szoftverek segítségével. PROCEEDINGS of microCAD’96 International Computer Science Conference, febr. 29., Section F 57–63 GYENGE Csaba–MARCU,Vasile–GLIGOR, Emil 1995 Analysis of the Assembling possibilities for Some Straightway Valves of Large Dimension and Improvement of their Design by Using DFA System. Proceedings of 6 Internationales DAAAM Symposium, Krakow, 26–28 oct., 125–126 120 GYENGE CSABA–VARGA ANDRÁS GYENGE Csaba–MARCU,Vasile–GLIGOR, Emil 1996 Analysis and Redesigning of some Scale Using DFA and AutoCAD Softwares. Proceeedings of microCAD’96 International Computer Science Conference. Miskolc (H), febr 29, Section F

127–-133. GYENGE Csaba–VUŞCAN, Ioan–COMŞA, Sorin 1998 Achievements of the department of manufacturing engineering of the Technical University of Cluj-Napoca in the field of implementing the concurrent engineering principles in Romanian industry. Proceeedings of the First International Workshop on Intelligent Manufacturing Systems, 15–17. april, Lausanne, 373–382. GYENGE Csaba 2001 A versenyképes és környezetbarát termékfejlesztési módszerek oktatása és gyakorlati alkalmazása Romániában. Gépgyártás 2001. 4 32–37 Budapest GYENGE Csaba, 2001 Ingineria Concurentă şi Proiectarea Fabricaţiei şi Asamblării, TEMPUS JEP 13578/98, Curs pilot. LŐRINCZ Sándor–BERCSEY Tibor–DANYI László 1993 Implementation of the DFMA, Methodology in Hungarian Higher Education. Technical Universty of Budapest, National Comitte for Technical development, Ministry of Industry & Trade Budapest. MARCU, Vasile–GYENGE Csaba 1995 Proiectarea cu DFA. Cluj–Napoca,

Transilvania Press KAUCSÁR MÁRTON SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS 1. Bevezetés A mikroelektronika fejlődésével a számítógépek, különösen a személyi számítógépek átlépték a kimondottan számítástechnikai alkalmazásokat és behatoltak az emberi tevékenység legkülönbözőbb területeire. Az iparban olyan intelligens folyamatirányítási és önműködő szabályozási rendszerek megvalósítása vált lehetővé, amelyekkel egy üzem kevesebb munkással, jobb hatásfokkal, sokkal biztonságosabban működik. A számítógépes váltakozóáramú teljesítményvezérlés egy különálló hardver- és szoftvermodul formájában beépíthető bármilyen bonyolult vagy kevésbé bonyolult önműködő szabályozási rendszerbe, a tudományos kutatás céleszközeibe, akár a háztartásbeli berendezésekbe is. A váltakozóáramú teljesítményszabályozásnál a félvezetős kapcsolóelem többnyire triák (szimmetrikus

tirisztor, szimisztor), de lehet tirisztor, teljesítmény MOSFET vagy akár IGBT is. Ez az ún váltakozóáramú szaggató, amelyben a kapcsolóelem a hálózati feszültséget periodikus intervallumokban kapcsolja a terhelésre és a terhelésre jutó teljesítményt a be- és kikapcsolási intervallumok arányával változtatja. A kidolgozott vezérlési módszer az egyfázisú hatásos ellenállásos terhelés sajátságos esetére vonatkozik Az elv kiterjeszthető háromfázisú hálózatokra, valamint induktív terhelésre is. Három alapvető vezérlési módszert különböztetünk meg: fázisszög-, teljes félhullámú és kényszerkommutációs vezérlést. A fázisszög- és kényszerkommutációs vezérlésnél a teljesítménykapcsoló bekapcsolásakor, ill. kikapcsolásakor létrejövő nagyon meredek feszültségugrás széles frekvenciaspektrumú zajt hoz létre. A magasabb felharmonikusok rádiófrekvenciás tartományba kerülnek Rádiófrekvenciás szűrőkkel a

hálózatba jutó zavarjel csökkenthető, de teljesen nem küszöbölhető ki A teljes félhullámú vezérlésnél a kapcsolóelemet közvetlenül a hálózati feszültség nullaátmenete után kapcsolják be és a rákövetkező félperiódus alatt vezet. 122 KAUCSÁR MÁRTON A meredek feszültségugrás kiküszöbölése gyakorlatilag a rádiófrekvenciás zavarjel teljes megszűnését vonja maga után. Ezért a fázisszög- és kényszerkommutációs vezérlésre jellemző költséges zavarszűrés nem szükséges. A teljes félhullámú teljesítményszabályozás elve abban áll, hogy egy adott számú félperiódusból vagy akár teljes periódusból álló időintervallumban, amely a tulajdonképpeni vezérlési periódus, a terhelésre jutó félhullámok, vagy akár teljes hullámok számát megfelelőképpen változtatják. A teljes félhullámú vezérlés hátránya a terhelésen fellépő alacsony frekvenciás lüktetés. Ezért a teljes félhullámú vezérlés

alkalmazása ajánlott közepes vagy nagy késleltetési időállandóval rendelkező berendezéseknél, amilyen például a termosztát, a villamos kemence vagy villamos fűtés, amelyeknél a berendezést nem zavarják az átlagértékre tevődő alacsony frekvenciás harmónikusok. A berendezés mint késleltető tag csillapítja a teljesítmény harmónikusait Annál kisebb lesz a lüktetés, minél nagyobb a berendezés késleltetési időállandója és minél kisebb a vezérlési periódus. A vezérlési periódus csökkenthető, de sajnos, a vezérlési jelleggörbe kvantálási fokozatainak száma is csökken, ami rontja a szabályozás finomságát. A szerző által kidolgozott digitális vezérlési módszerrel a lüktetés a vezérlési periódus csökkentése nélkül az elérhető legalacsonyabb szintre szorítható le, ugyanakkor az elméletileg elérhető legnagyobb számú vezérlési fokozatot valósítja meg. 2. Váltakozóáramú teljesítményvezérlés a

számítógépes szabályozási rendszerekben A számítógépes szabályozási rendszerek elvileg a szakaszos működésű szabályozási rendszerek csoportjába tartoznak (Csáki 1970a. 591–604; 1970b. 371–529) A rendszerben felmerülő analóg jeleket digitális jelfeldogozás előtt mintavételezni kell. A mintavételezési periódust a Shannon-féle mintavételezési tétel alapján kell meghatározni. SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS 123 1. ábra Számítógépes önműködő szabályozó rendszer tömbvázlata Az egyváltozós, egyhurkú, számítógépes önműködő szabályozási rendszer általános tömbvázlatát az 1. ábra mutatja be (Csáki 1970b 23–27; National Instruments – The Measurement and Automation Catalog 2001). A szabályozó szakasz a számítógép és az interfész együtteséből áll. A szabályozó feladata, hogy a szabályozott jellemző alapértéket olyan szinten tartsa, hogy az mindig arányos legyen az

alapjellel. A szabályozott jellemzőről az érzékelő szerv által szolgáltatott ellenőrzőjel tájékoztat Az alapjel és az ellenőrző jel a számítógéphez az interfészen keresztül jut el. A gépen futó szabályozási algoritmus az alapjel és az ellenőrző jel különbségéből először kiszámítja a hibajelet és ebből a végrehajtó jelet. A számítógép megfelelően gyors kell legyen ahhoz, hogy valós időben tudja futtatni a szabályozási rutinokat. A végrehajtó jel az interfészen keresztül jut a végrehajtó szerv bemenetére A végrehajtó szerv által szolgáltatott módosított jellemző a szabályozott berendezés bemenőjele, amely meghatározza a szabályozott jellemzőt. Az olyan szabályozó rendszerekben, amelyekben váltakozóáramú teljesítményvezérlést alkalmaznak, ott a végrehajtó szerv az, amelynek a módosított jellemzőjét ez a teljesítmény határozza meg. A korszerű számítógépek nemcsak számítási sebességük által,

hanem multi-tasking lehetőségükkel is bonyolult, valós idejű vezérlési algoritmusok kifejlesztését tették lehetővé. A nagyon nagy sebességű szabályozási rendszereknél megtörténhet, hogy még a korszerű gyors számítógépek időbeni teljesítőképessége sem kielégítő, és ezeknél jelprocesszorokat (DSP – Digital Signal Processor) alkalmaznak (Beierke 1996). 124 KAUCSÁR MÁRTON 3. Az interfész Az interfész analóg vagy digitális jel formájában biztosítja a számítógép és a szabályozó rendszer többi része közötti információátvitelt. A 2 ábra egy általános rendeltetésű I/O interfész tömbvázlatát szemlélteti (Lesea–Zaks 1978, Gál 1996). Egy érzékelő vagy egy végrehajtó szerv általában olyan jelet szolgáltat, ill. kap, amely a működési elvével legjobban összeegyeztethető Zavarvédettség tekintetében a digitális jelek átvitele sokkal előnyösebb, mint az analóg jeleké, ez különösen az ipari

környezetben működő rendszereknél jelent nagy előnyt. Ezért az analóg ellenőrzőjelet szolgáltató érzékelők jelét helyben analóg-digitális átalakítóval kell digitálissá átalakítani, és az analóg végrehajtó jelet igénylő végrehajtó szervek jelét ugyancsak helyben digitálisanalóg átalakítóval kell analóggá átalakítani. Ez a korszerű integrált áramköri technológiának köszönhetően nem jelent különösebb erőfeszítést, ugyanis jelenleg nagy felbontóképességű, egyúttal olcsó analóg-digitális, ill. digitálisanalóg átalakítók állnak a felhasználók rendelkezésére A számítógépes szabályozó rendszerekben az alapjel általában digitális, de egyes rendszerekben lehet analóg. 2. ábra I/O (Input/Output) interfész általános tömbvázlata Az interfész felépítésében három funkcionális egységet különböztetünk meg: analóg bemeneti, analóg kimeneti, valamint digitális be- és kimeneti egységet. Az

interfészt a számítógép szabványos bővítő buszára vagy a be- SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS 125 és kimeneti portjának egyikére csatlakoztatják. Ezért minden funkcionális egységben találunk egy busz-illesztő egységet (BIE), amely egy- vagy kétirányú adatátvitelt hajt végre, valamint különböző vezérlőjelet továbbít és generál. A szabványos bővítő buszok közül a régebbi és lassúbb ISA busz helyett megfelelőbb az újabb és gyorsabb PCI busz. Célszerű a PCI buszra csatlakoztatható interfészek alkalmazása, ugyanis a szabályozó rendszer valós idejű működése nemcsak a számítógép, hanem az interfész és számítógép közötti gyors adatátviteli kapacitáson is múlik (Abonyi 1996. 85– 108.; Norton 1996 62–81; Markó 2000) A számítógép portjai közül a párhuzamos LPT port gyorsabb adatátvitelre képes, mint a soros COM port, mivel a párhuzamos adatátvitel elvileg nagyobb

sebességű. Az LPT port kétirányú adatátviteli üzemmódú alkalmazása csak az újabb típusú gépeknél jöhet szóba, amelyek LPT portja már működtethető EPP (Enhanced Parallel Port) vagy ECP (Enhanced Capability Port) üzemmódban (Warp Nine Engineering 2001, Microsoft 1993). Az analóg bemeneti egység több bemeneti csatornával rendelkezik. A bemenő analóg jeleket digitálisan programozható precíziós erősítők (A) veszik át. Az erősítők bemenete (földreferenciájú vagy differenciális bemenet), valamint az erősítési tényezőjük is programozható Az erősítési tényezőt a jel további feldolgozása által megkívánt jelszint határozza meg A felerősített jelet az analóg multiplexer (MUX) meghatározott időrendi szekvencia szerint kapcsolja az analóg-digitális átalakító (ADC – Analog/Digital Converter) bemenetére. A jelet átalakítás előtt mintavételezni kell Az újabb típusú átalakítók többnyire mintavételező áramkörrel is

el vannak látva. Az analóg multiplexelt csatornák mintavételezését időosztásos módszerrel kell végezni Különleges esetekben, amikor több bemenő csatornán érkező analóg jelet egyszerre kell mintavételezni és azonnal digitálissá átalakítani, nem alkalmazható az analóg multiplexelés, és digitális multiplexelést kell alkalmazni. Ez a követelmény a gyors szabályozó rendszereknél merülhet fel Ebben az esetben az analóg bemeneti egység jelcsatornáit a bemenő erősítő, a mintavételező áramkör és az analóg-digitális átalakító lánca alkotja. A szabályozás finomságát az átalakító felbontóképessége határozza meg Az ipari szabályozó rendszereknél általában a 12 bites felbontás a megfelelő. Nagy pontosságot igénylő rendszereknél a felbontóképességet 16 bitesre kell növelni Az analóg kimeneti egység több csatornán szolgáltatja az ananlóg jelet. A busz-illesztő egységére több kimeneti csatorna csatlakozik. Minden

egyes kimeneti csatorna szerkezetileg azonos felépítésű, vagyis egy analógdigitális átalakítóból áll, amelyet egy erősítő követ. Az erősítők kimenőjele 126 KAUCSÁR MÁRTON rendszerint a szokásos –10 ÷ +10 V-os intervallumú feszültségjel vagy az ipari szabályozó rendszerek szabványos 4 ÷ 20 mA árama. A számítógép által előállított kimeneti információt a busz-illesztő egység veszi át és szabályos időintervallumonként továbbítja a digitális-analóg átalakítóknak. A kimenőjel lépcsőzetes jellegét nagyobb felbontású átalakítóval és aluláteresztő szűrővel lehet csökkenteni. Minél nagyobb frekvenciájú kimenőjelet szeretnénk előállítani, annál gyorsabb kell hogy legyen az átalakító és nagyobb felső határfrekvenciájú az erősítő A digitális be- és kimeneti egység segítségével párhuzamos és soros formátumú digitális adatokat vihetünk be, ill. olvashatunk ki a számítógépből A

párhuzamos adatátvitellel sokkal gyorsabb információátvitel valósítható meg, mint a sorossal. Nagyobb távolságra viszont a soros adatávitel gazdaságosabb Az egységet felépítő digitális áramkörök szabványos jelszintjét, a bemenetre érkező vagy a kimenetre kiküldött jel szintjével, szintáttevők illesztik. Ha digitális kimenetelekkel kétállapotú végrehajtó szerveket kell meghajtani, akkor a megfelelő teljesítményről is gondoskodni kell. A bemenetek zavarvédettsége Schmitt-triggeres kapukkal növelhető. 3. ábra A váltakozóáramú teljesítményvezérlés interfésze A szabályozási rendszer azon részét, amely az interfészt és a váltakozóáramú teljesítményvezérlésen alapuló végrehajtó szerv együttesét foglalja magába, részletesebben a 3. ábra mutatja be Két alapvető funkcionális egységet különíthetünk el: az egyik a számítógép általános rendelteté- SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ

TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS 127 sű be- és kiviteli interfésze (bővítő interfészkártyája), a másik pedig a triák teljes félhullámú vezérlését biztosító célorientált interfésze. Az utóbbit a nullaátmenet-érzékelő és a triákvezérlő áramkör alkotja. Ezek az interfész felé kizárólag logikai jelekkel tartják a kapcsolatot. Akár a fázisszög-, akár a teljes félhullámú vezérlés esetében a triákot begyújtó impulzus időbeni helyzete a hálózati feszültség nullaátmenetéhez viszonyul. Ezért a nullaátmenet-érzékelő minden egyes nullaátmeneti időpontban egy-egy szinkronizáló impulzust generál, amelyet az interfész digitális bemenetére helyez. Ezeket az időponti információkat a szoftver a lehető legrövidebb késleltetéssel kell hogy átvegye. Ezt megszakításos üzemmódban lehet megvalósítani, a szinkronizáló impulzus lehető legmagasabb szintű megszakítás kérésével. A megszakítás prioritását rendszertervezés

során kell magállapítanunk. A megszakítást kiszolgáló rutin a végrehajtó jel pillanatnyi értékéből határozza meg azt az időpontot, amikor a triákot be kell gyújtani. Ekkor egy logikai jelszintű impulzust küld a triákvezérlő áramkörnek, amelyből ez egy megfelelő begyújtó áramimpulzust állít elő Az interfészkártyákat gyártó cégek közül a National Instruments cég kártyái a legnagyobb teljesítőképességűek és széles körű támogatottságnak örvendenek. Említésre méltóak a cég PXI és SCXI modul felépítésű, nagyon rugalmas és könnyen konfigurálható számítógépes rendszerei, amelyeket kimondottan számítógépes méréstechnikai és szabályozó rendszerek részére fejlesztett ki (National Instruments – The Measurement and Automation Catalog 2001). Mivel a teljesítményvezérlés célorientált áramkörei kizárólag logikai jeleket igényelnek, ezért elsősorban a digitális jeleket illesztő kártyák vagy modulok

jönnek számításba és csak másodsorban az analóg jeleket is illesztő kártyák vagy modulok. A digitális jelek illesztésére a National Instruments jelenleg is széles körben alkalmazza az Intel cég 82C55A típusú perifériaillesztőjét (Programmable Peripheral Interface). Ezt találjuk az NI 6503-as család digitális jeleket illesztő kártyáiban (PC-DIO-24, PCI-6503 és DAQCard-DIO-24), valamint az E sorozatú multifunkcionális kártyákban (E Series Multifunction DAQ) is, amelyek nemcsak digitális, hanem analóg jelek illesztésére is alkalmasak. 128 KAUCSÁR MÁRTON 4. ábra A váltakozóáramú teljesítményvezérlés interfésze, 82C55A perifériaillesztővel A 82C55A programozható perifériaillesztő és a teljesítményvezérlés specializált áramköreinek részletes összeköttetéseit a 4. ábra szemlélteti A perifériaillesztő digitális adat be- és kivitelre specializált áramkör, amely három 8bites porttal rendelkezik: A, B és C. Az

utóbbit két 4 bites portra is fel lehet osztani. Így az A port a C port felső felével az A csoportot képezi, míg a B port a C port alsó felével a B csoportot. Az áramkör három üzemmódja közül a váltakozóáramú teljesítményvezérlés számára a legmegfelelőbb az 1-es üzemmód és ennek az a változata, amelyben az A és a B port strobe jellel vezérelt adatbeolvasásra van programozva. A C port felső helyi értékű két bitjét kivéve, a hátramaradó bitek az A és B kapu vezérlőjelei számára vannak fenntartva. A váltakozóáramú teljesítményszintet meghatározó X változó értékét az A és B port olvassa be, vagyis XL-et, az alsó helyi értékű bájtot az A port (PA7–PA0), míg XH-át, a felső helyi értékű bájtot a B port (PB7–PB0). Ezzel az X változó maximum 16bites lehet A strobe impulzus minimum 100 nsec szélességű kell hogy legyen, és a felfutó élével írja be az adatot a megfelelő port bemeneti pufferregiszterébe. A

periféria- SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS 129 illesztő azon csatornája, amely strobe impulzust kapott, az impulzus felfutó élét követően legkésőbb 150 nsec után a rendszer processzorától megszakítást kér, de csak abban az esetben, ha adott csatorna megszakításengedélyező INTE flip-flopja 1-esre van állítva. Mindkét csatorna strobe impulzusát a nullaátmenet-érzékelő állítja elő. Ezáltal a hálózati feszültség minden egyes nullaátmeneténél egyidejűleg az A és a B port pufferregisztere átveszi az X változó pillanatnyi értékét. A megszakításkérést csak az egyik port részéről kell engedélyezni, de az adatokat mindkét port regiszteréből ki kell olvasni, kivéve azt, amikor az adathossz csak 8 bites. Ilyenkor célszerű az A port használata, amelyre engedélyezni kell a megszakításkérést, függetlenül az adatszó hosszússágától. A triákvezérlő áramkör a C port 6. vagy 7 bit

kimenetéről kapja a jelet 3.1 Hálózati feszültség nullaátmenetét érzékelő áramkör Az áramkör a hálózati feszültség minden egyes nullaátmeneténél küld egy szinkronizáló impulzust az I/O interfésznek, amelyet a hálózati feszültségből egy impulzusformáló Schmitt-trigger állít elő. A Schmitttrigger segítségével, valamint egy egyszerű RC aluláteresztő szűrővel elkerülhető a hálózatra tevődő zavaró jelek nem kívánt hatása Előnyös a CMOS integrált áramkörök alkalmazása, ugyanis nagy bemeneti impedanciájuknak köszönhetően keskeny szinkronizáló impulzusokat lehet generálni anélkül, hogy a hálózati bemenet felé nagy teljesítményű ellenállásokat kellene használni. Egy másik jó tulajdonsága a CMOS áramköröknek a kis tápáramfelvétel A hálózati feszültséget a számítógéptől és egyúttal az I/O interfésztől is egy nagysebességű optocsatolóval kell leválasztani. Az áramköri konfiguráció

tervezésénél és az alkatrészek méretezésénél a következő fontosabb szempontokat kell figyelembe venni: − minél keskenyebb szinkronizáló impulzust generálni, amelynek az élei lehető legközelebb kerüljenek a hálózati feszültség nullaátmeneti időpontjához; − a hálózatra tevődő zavaró jelek miatt keletkezhető hamis nullaátmeneti időpontok elnyomása; − az áramkör teljesítményfelvételének minimumra való csökkentése. 130 KAUCSÁR MÁRTON 5. ábra Hálózati feszültség nullaátmenet-érzékelő áramköre 6. ábra A nullaátmenet-érzékelő jellegzetes hullámalakjai Az áramkör kapcsolási rajzát a 5. ábra, jellegzetes hullámalakjait pedig a 6 ábra mutatja be A hálózati váltakozóáramú feszültséget a D1–D4 diódákból álló Graetz-híd egyenirányítja, és a feszültségcsúcsokat a D5 Zener-dióda vágja le. Az így kapott trapéz hullámalakú jel az impulzusformáló Schmitt-trigger inverter bemenetére

kerül Az inverter kimenetén a hálózati feszültség nullaátmeneteivel szinkronban levő keskeny pozitív impulzusokat kapunk Az impulzus ideje alatt az R6 ellenálláson keresztül az optocsatoló diódája áramimpulzust kap, és ezáltal a vevő inverter kimenetén negatív impulzus jelenik meg. A Graetz-híd diódáin és a Zener-diódán átmenő áramot R3 és R4 korlátozza. A hálózatra tevődő SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS 131 nagyobb frekvenciás zavaró jeleket, így a tűimpulzusokat is, attól függően, hogy melyik hálózati bemenet kerül földpotenciálra, az R1 C1 vagy az R2 C2 aluláteresztő szűrő vágja le. A CMOS áramkör tápfeszültsége a Zener-diódán levő feszültségből származik a D6 dióda után kapcsolt C3 szűrőkondenzátoron. Nullaátmenethez közel, amikor a hálózati feszültség nagyon kis értékű, az egyenirányító híd diódái közül egyik pár sem vezet, és ilyenkor R5 gondoskodik az

inverter bemenetének a lehúzásáról. A felhasznált 74HC14 típusú CMOS Schmitt-trigger inverter megfelelően jó dinamikus és statikus áramköri tulajdonságokkal rendelkezik (kis terjedési idő: tPLH=tPHL<32 nsec, nagy kimeneti terhelhetőség, szimmetrikus kimeneti impedancia: |IOH|=IOL=4 mA, tág tápfeszültség-tartomány: VCC=2 6 V, jó zavarvédettséget biztosító átviteli karakterisztika: (VH=1,1 V). A D5 Zener-dióda olyan feszültségű kell legyen, hogy D6 diódán leeső VD=0,6 V-os feszültség figyelembevételével a CMOS áramkör által igényelt tápfeszültséget biztosítsa. Így a BZX55C 5V6 típusú diódával (VZ=5,6 V) a tápfeszültség névleges értéke 5 V, amelynél a Schmitt-trigger alsó és felső billenési szintje: VN=1,9 V, ill. VP=3,0 V Az alkatrészek szórása miatt a tápfeszültség VCC1=4,5 5,8 V tartományban található, amely megfelel az áramkör által igényelt tápfeszültség-tartománynak. 7. ábra Bemenőáramkör

váltakozóáramú helyettesítő kapcsolása, amikor: a) a Zener-dióda nem vezet; b) a Zener-dióda vezet; c) az előző két állapot egységesítő kapcsolása A kimenő impulzus időbeni paramétereit, vagyis a szélességét és a hálózati feszültség nullaátmenetéhez viszonyított elhelyezését, a Scmitt- 132 KAUCSÁR MÁRTON trigger billenési szintjei, valamint annak bemenetétől a hálózat felé eső kapcsolás paraméterei határozzák meg. A Graetz-híd és a Zener-dióda miatt ez a áramköri rész nem lineáris, de szakaszonként linearizálható Működésében két tartományt lehet elkülöníteni: 1. ha v0 < VZ + 2 VD , akkor a Zener-dióda nem vezet, differenciális ellenállása nagyon nagy, váltakozó áramú szempontból gyakorlatilag végtelennek tekinthető – ebben az esetben a 7a. ábra helyettesítő áramköre érvényes; 2. ha v0 > VZ + 2 VD , akkor a Zener-dióda vezet, differenciális ellenállása nagyon kicsi, gyakorlatilag

nullának vehető – ebben az esetben a 7b. ábra helyettesítő áramköre érvényes Fontos megjegyezni, hogy a fenti helyettesítő kapcsolásokban a Graetz-híd diódáit ideális kapcsolóelemeknek tekintettük. Figyelembe véve a kapcsolás szimmetriáját, valamint azt, hogy a két hálózati bemenet közül az egyik mindig földpotenciálra kerül, a fenti két helyettesítő áramkört a 7c. ábrán látható áramkör egységesíti Ebben az áramkörben R1=R2=R, C1=C2=C és a Zener-dióda vezető vagy nem vezető állapotának függvényében R0=R3+R4 ill. R0=R3+R4+R5 A C szűrő kondenzátor miatti tranziens jelenséget is figyelembe kell venni. Ez akkor lép fel, mikor a Zener-dióda jelleggörbéjének nem vezető szakaszából vezető szakaszába megy át. Ez természetesen érvényes fordítva is A tervezés első szakaszában elhanyagolható a tranziens folyamat, és mindkét működési tartományt állandósult állapotúnak lehet tekinteni Így a szűrő utáni v0

feszültség: 1 (1 + 2a) − jθ (1) V0 = V AC = V AC , 1 + 2a + jθ (1 + 2a) 2 + θ 2 amelyben θ = ωτ , τ = RC , a = R / R0 (2) vAC = 2 Veff sin ω t , ω = 2π f (3) és a hálózati feszültség. A v0 feszültség effektív értéke és fázisa: 1 θ V0 = Veff , ϕ = −arc tg 2 2 1 + 2a (1 + 2a ) + θ A Schmitt-trigger bemeneti feszültsége: ha (4) SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS v0 < VZ + 2 VD , akkor vDZ = R5 v0 , R3 + R4 + R5 133 (5) v0 > VZ + 2 VD , akkor vDZ = VZ . (6) A szinkronizáló impulzus annál keskenyebb és a lefutó, valamint a felfutó éle annál közelebb kerül a hálózati nullaátmenethez, minél meredekebben változik vDZ a hálózati feszültség nullaátmeneténél. A (4) és (5) kifejezésből láthatjuk, hogy ez akkor teljesül, ha R << R3 + R4 és ha R5 >> R3 + R4 . R5 ellenállás nem lehet túlságosan nagy értékű, mert a rajta fellépő feszültség miatt a Schmitt-trigger bemenő

feszültsége még nulla hálózati feszültségnél is alig csökken VN=1,9 V alá. Ezt a feszültséget D6 dióda záróárama és a Schmitt-trigger bemeneti veszteségi árama okozza. R5 ellenállást egy olyan szélsőséges esetben kell méretezni, amelyben az előbbi áramnak egy része sem folyik át, sem a Zener-diódán, sem a Graetz-híd diódáin. Másrészt, R3=R4 ellenállások értékét nem lehet nagyon csökkenteni, mert túlzottan megnő a rajtuk disszipált teljesítmény A hálózati feszültség szűrése θ -val javul, viszont a fáziseltolódás növekszik, és ezzel a szinkronizáló impulzusok eltolódnak a hálózat nullaátmeneti időpontjaihoz képest. Tehát egy megfelelő kompromisszumot kellett találni. A felsorolt megszorításokat az a << 1 és θ << 1 egyenlőtlenségek fejezik ki, amelyekkel a (4) kifejezésben szereplő v0 feszültség effektív értéke és fázisa így egyszerűsödik: 1 θ V0 ≅ Veff , ϕ ≅ − . (7) 1 + 2a 1 + 2a

Az áramköri alkatrészek méretezésénél 2a ≤ 0,1 és tF = ϕ ≅ 10 µsec jó ω kompromisszum, amely az R ≤ 0,1( R3 + R4 ) és RC ≅ 10 µsec értékeket eredményezi. Az áramköri alkatrészek végleges értéke az 5 ábrán látható A bemenő áramkör fontosabb paramétereit mindkét működési tartományra kiszámítva az 1. táblázat foglalja össze A Zener-dióda akkor megy át a jelleggörbéjének az egyik tartományából a másikba, amikor: ha 2 V0 sin ω t Z = VZ + 2VD . (8) ahol a szinuszhullám origópontja nem a hálózati feszültség nullaátmeneténél található, hanem a v0 nullaátmeneténél (8. ábra) A fenti összefüggésből két tZ érték származik, annak függvényében, hogy a Zener-dióda vezető vagy nem vezető állapotának megfelelő helyettesítő kapcsolást vesszük számításba. 134 KAUCSÁR MÁRTON 1. táblázat A bemenő áramkör fontosabb paraméterei a= 1. 2. v0 < VZ + 2 VD v0 > VZ + 2 VD R R0 V0 ≅

4,5.10-3 5.10 -2 1 Veff 1 + 2a ϕ≅− θ 1 + 2a 227,9 V 3,18.10-3 209,1 V -3 2,91.10 tF = ϕ ω tZ 10,1 µsec 65,2 µsec 9,3 µsec 71,1 µsec A tranziens folyamat időállandója gyakorlatilag τ = RC , amely azt jelenti, hogy 30 µsec után már az állandósult állapottal lehet számolni. Ezért a trigger billenési időpontjait az 1. állandósult szakasz adataival kell kiszámítani. A VN=1,9 V és a VP=3,0 V billenési szinteknek megfelelő tNF, ill. tPF időintervallumok először v0 nullaátmenetéhez viszonyítva: R5 2 V0 sin ω t NF = VN , R3 + R4 + R5 R5 R3 + R4 + R5 2 V0 sin ω t PF = VP , (9) mivel a szinuszfüggvény argumentumai ω t NF << 1 és ω t PF << 1 , ezért: t NF ≅ 1  R3 + R4  VN 1 +  , R5  2 V0 ω  1  R3 + R4  VP 1 +  . (10) ω  R5  2 V0 Végül a hálózati feszültség nullaátmenetéhez viszonyított billenési időpontok és a szinkronizáló impulzus szélessége: t N

= t NF − t F , t P = t PF + t F és t 0 = t N + t P . (11) tPF ≅ Az 5. ábrán bemutatott kapcsolást jellemző időintervallumok a hálózati feszültség névleges értékénél a következők: tNF=18,8 µsec, tPF=29,6 µsec, tN=8,7 µsec, tP=39,7 µsec és t0=48,4 µsec. SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS 135 8. ábra Hullámalakok a hálózati feszültség nullaátmenete körül A hálózat leválasztását nyitott kollektoros logikai kapu kimenettel rendelkező 6N137 vagy HCPL-2601 típusú gyors optocsatoló valósítja meg, amely jó dinamikus és statikus tulajdonságokkal rendelkezik (szigetelése kibírja a 2500 Veff értéket, 5 kV/µsec közös módusú tranzienssel szembeni védettség, kis terjedési idő: tPLH=tPHL<75 nsec, előnyös átviteli karakterisztika: IF=4 mA bemeneti áram már biztosítja a logikai 0-át). A nyitott kollektoros kapu kimenetét terhelő R7 ellenállás értékét adatlapi ajánlás szerint kellett

megválasztani, megfelelő kompromisszumot kötve az áramkör dinamikus és statikus tulajdonságai között. R6 ellenállás az impuzus alatt még a legkedvezőtlenebb körülmények között is az optocsatoló fénydiódájában IF=4 mA-es áramot biztosít. 136 KAUCSÁR MÁRTON 3.2 Triákvezérlő áramkör A triákvezérlő áramkör egy nagyteljesítményű triák begyújtását biztosító áramimpulzust generál a logikai jelszintű, pozítiv bemenő impulzusból. Az áramkör fázisszög- és teljes félhullámú vezérlésre is alkalmazható Két típusú triákvezérlő áramkör áll a felhasználó rendelkezésére: az egyiknél (9. ábra) a vezérlőimpuzus szélességéről a számítógép kell gondoskodjon, míg a másiknál (10 ábra) az áramkörben levő monostabil multivibrátor állítja elő a megfelelő szélességű impulzust A nagyteljesítményű triák begyújtására szükséges vezérlő impulzust egy triák kimenetelű optocsatoló állítja elő.

Amikor az optocsatolóban levő triák bekapcsol, akkor R2 ellenálláson keresztül a nagyteljesítményű Tr triák vezérlőelektródája áramot kap. Amikor Tr is bekapcsol, akkor a kapcsain levő feszültség azonnal leesik, és ezáltal a vezérlőárama megszűnik Tr addig vezet, amíg a rajta átmenő áram nullára csökken, hatásos ellenállásos terhelésnél a hálózat azonnal következő nullaátmenetéig. 9. ábra Triákvezérlő áramköre 10. ábra Triákvezérlő áramkör monostabil multivibrátorral SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS 137 Az optikai impulzusátvitel a hálózati feszültségen működő triákot galvanikusan leválaszjta az I/O interfésztől és egyúttal a számítógéptől is. Az áramkörben a MOC3052V típusú optocsatolót alkalmaztuk, amely teljesíti a 230 Veff hálózati teljesítményberendezések által támasztott vezérlési és szigetelési követelményeket is (megfelel a VDE 0884-as szabvány

előírásainak). A fényvezérlésű triák 600 V-os csúcsfeszültséget bír el, és 100 µsec-nál kevesebbet tartó, periódusos csúcsárama I TSM ≤ 1 A . A triák fázisszögvezérlésnél van kitéve a legnagyobb áram-igénybevételnek, de akkor sem több ideig, mint 100 µsec, ugyanis bármely nagyteljesítményű triák jóval hamarabb bekapcsol. Az R2 ellenállás elég nagy értékű kell legyen ahhoz, hogy a rajta áthaladó áram lehető legnagyobb értéke ne haladja meg ITSM-et Ez a hálózati feszültség pillanatnyi csúcsértékénél történhet meg, vagyis 900-os fázisszögvezérlésnél Tehát: R2 ≥ 2 VAC I TSM . (12) A teljes félhullámú vezérlésnél sem ajánlott kisebb értékű ellenállás, mivel megtörténhet, hogy egy nem kívánt véletlenszerű vezérlőimpulzus a hálózati feszültség pillanatnyi csúcsértékénél begyújtja a fényvezérlésű triákot. Tehát az áramkör azonos a fázisszög- és a teljes félhullámú vezérlés

számára, a különbség csak abban áll, hogy az utóbbinál a nagyteljesítményű triák szélesebb vezérlő áramimpulzust kell, hogy kapjon A vezérlőimpulzust addig kell biztosítani, amíg a nullaátmenet után a nullától növekvő vezérlőelektróda-áram eléri az IGT biztos begyújtási szintet, vagyis: 2 VAC sin ω t GT ≥ R2 I GT + VGT + VTO , (13) ahol: tGT – a vezérlőimpulzus szélessége, IGT, VGT – Tr biztos begyújtásához szükséges vezérlőáram, ill. vezérlőfeszültség, VTO – a bekapcsolt fényvezérlésű triákon fellépő feszültségesés A szinuszfüggvény argumentuma ω t GT << 1 , ezért: t GT ≥ 1 R2 I GT + VGT + VTO ω 2 VAC . (14) A fenti kifejezésből látható, hogy annál szélesebb vezérlőimpulzust kell biztosítani, minél nagyobb teljesítményű triákot kell vezérelni. Ugyanis minél nagyobb teljesítményű a Tr, annál nagyobb a biztos begyújtásához szükséges vezérlőáram, valamint a

vezérlőfeszültség is. Általában egy 25 Aes triák tGT=0,4 msec impulzussal kapcsolható be, míg egy 40 A-es triák számára már tGT=0,55 msec szükséges. 138 KAUCSÁR MÁRTON Az optocsatoló fénydiódájába, hogy a fényvezérlésű triák bekapcsoljon, minimálisan IF=10 mA áramot kell bocsátani. Ezt az áramot a 9 ábrán látható kapcsolásban a 74AC14 típusú CMOS Schmitt-trigger szolgáltatja, amely jó bemeneti zavarvédettséget biztosít. A trigger kimeneti impedanciája szimmetrikus és megfelelően nagy kimeneti terhelhetőséggel rendelkezik: |IOH|=IOL=24 mA Amikor a Schmitt-trigger bemenete logikai 1, vagyis a kimenete logikai 0, akkor a fénydióda az R3 ellenálláson keresztül áramot kap. Nyilvánvaló, hogy ez az áram azonnal megszűnik, miután a trigger bemenete logikai 0-ára esik vissza. A bemeneti pozitív impulzus addig kell hogy tartson, amíg a Tr bekapcsol, ezért a számítógép az interfészen keresztül megfelelő szélességű

pozitív vezérlő impulzust kell hogy biztosítson. Ha az inverter bemenete véletlenül szabadon marad, akkor ezt R4 ellenállás földpotenciálra húzza, és ezzel elkerülhető, hogy a fénydióda téves vezérlési áramot kapjon. A bemenetre kapcsolt kis értékű C2 kondenzátor szűrő hatása levágja a magasabb frekvenciás zajt és így még tovább növeli az áramkör zavarvédettségét Szoftver szempontjából egyszerűbben vezérelhető a 10. ábrán bemutatott kapcsolás, ugyanis t GT = 0,7 RT CT (15) szélességű impulzust a triákvezérlő áramkörében levő CMOS monostabil multivibrátor (74HC221) állítja elő. A Schmitt-trigger bemenetű multivibrátort egy nagyon keskeny, de legalább 1 µsec időtartamú pozitív impulzus negatív éle billenti. A multivibrátor kimenete nem képes 10 mA-t leadni, ezért a 24 mA-es kimeneti áramú 74AC04 típusú CMOS invertert kellett közbeiktatni. 4. Vezérlési elv A vezérlési elv kidolgozásakor két fontos

célkitűzést kellett szem előtt tartanunk. Az első a teljes félhullámú vezérlésre jellemző alacsony frekvenciás lüktetés minimumra való csökkentése, amelyet a terhelésre kapcsolt félhullámok lehető legegyenletesebb időbeni disztribúciója által lehet elérni (Kaucsár 1975). Így a terhelésre jutó teljesítmény Fourier-sorában levő alacsony frekvenciás harmónikusok amplitúdója csökken, és ennek következményeként a lüktetés mértéke is csökken (Kaucsár 1980 49–58) A szabályozott berendezések késleltetési időállandói annál jobban csökkentik a váltakozóáramú teljesítmény harmónikusainak befolyását a szabályozott jel- SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS 139 lemzőre, minél nagyobb a frekvenciájuk. Mivel az alapharmónikus frekvenciáját a vezérlési periódus reciprok értéke fejezi ki, a szabályozott jellemző lüktetése annál kisebb lesz, minél kisebb a vezérlési periódus a

szabályozott berendezés késleltetési időállandójához képest A vezérlési periódus csökkenthető, de ezzel az átviteli jelleggörbe kvantálási fokozatainak száma is csökken, ami viszont rontja a szabályozás finomságát. Ezért a második fontos szempont az átviteli jelleggörbére vonatkozik: olyan lineáris átviteli jelleggörbe megvalósítása, amely elméletileg maximális kvantált vezérlési fokozattal rendelkezik, azzal a megkötéssel, hogy a leghosszabb vezérlési periódus ne haladja meg a berendezés szabta felső határértéket. 4.1 Félhullámok egyenletes időbeni disztribúciója Legyen T a vezérlési szekvenciát meghatározó periódus, amely N hálózati félperiódusból áll. Jelölje f AC a hálózati frekvenciát, TAC a hálózati periódust, f 2 AC = 2 f AC a hálózati frekvencia kétszeresét és T2AC = TAC / 2 az ennek megfelelő félperiódust, ekkor a vezérlési periódus: T = N T2AC (16) vagy T=N 1 f 2AC . (17) Az N

félhullámból a triák a terhelésre csak n ≤ N félhullámot kapcsol, így a terhelőellenálláson disszipált átlagos teljesítmény: n P= Pmax , (18) N amelyben: Pmax = Veff RL 2 (19) a terhelésre jutó teljesítmény teljes kivezérlésnél. A terhelésre kapcsolt n félhullámok egyeneletes időbeni disztribúciója a hálózati feszültség nullaátmeneteivel szinkronban levő triákvezérlő impulzusok egyenletes disztribúcióján múlik. Ugyanis a triák a hálózati feszültség azon félperiódusában vezet, amelynek a kezdetén, tehát közvetlenül a hálózati feszültség nullaátmenete után, egy begyújtást vezérlő impulzust kap. A vezérlő impulzusok egyenletes disztribúciója csakis a hálózati félperiódus kvantálási intervalluma által megszabott határon belül 140 KAUCSÁR MÁRTON történhet. Ebben az esetben definiálható az ún átlagos impulzusismétlődési sebesség (average pulse-rate), amely alatt azt az f* hányadost értjük,

amelyet úgy kapunk meg, hogy az adott T időintervallumban levő impulzusok n számát az intervallummal osztjuk: n f* = (20) T – a jelölés az átlagos impulzusismétlődési sebesség és a frekvencia közötti szoros összefüggésre utal. Ha kifejezzük n-et és N-et a (20), ill (17) összefüggésekből és behelyettesítjük a teljesítmény (18)-as kifejezésébe, akkor: P= vagy: f* f 2AC Pmax P = x Pmax , (21) (22) amelyben a terhelésre jutó teljesítményszintet meghatározó x változó: x= f* f 2AC . (23) Mivel f * ≤ f 2AC , a változó értéktartománya x ∈ [0,1] . A vezérlő impulzusok egyenletes disztribúcióját ismétlődési sebességszorzási (pulse-rate multiplication) algoritmussal lehet biztosítani. Számlálós (counter rate multiplication) és akkumulátoros sebességszorzási algoritmust (accumulator rate multiplication) különböztetünk meg. A vezérlő algoritmus az utóbbit használja, mivel ez generálja a lehető legegyenletesebb

időbeni disztribúciójú impulzusokat (Peatman 1972. 350– 362.) Az akkumulátoros ismétlődési sebességszorzás szerint a hálózati feszültség nullaátmeneteivel szinkronban generált impulzusok átlagos ismétlődési sebessége: p f* = f 2AC , (24) q ahol p ≤ q nem negatív, egész számok. Jelölje A az akkumulátor tartalmát Az akkumulátoros ismétlődési sebességszorzás algoritmusa szerint a számítógép a hálózati feszültség minden egyes nullaátmeneténél: A:= A + p (25) összeadást végzi. Ha a művelet eredménye nem negatív szám, vagyis ha A≥0, (26) SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS akkor azonnal, vagyis ugyancsak ennél a nullaátmenetnél: A:= A − q 141 (27) kivonást is elvégzi. Triákvezérlő impulzust csak az utóbbi esetben generál, vagyis akkor, miután egy kivonási műveletet is végrehajtott. A vezérelt teljesítményt meghatározó x változót (23)-ból lehet megkapni, a (24)-beni kifejezés

behelyettesítésével: p x= (28) q és ezzel a teljesítmény: P= p Pmax . q (29) 4.2 Kvantált teljesítményszintek számának megnövelése A P teljesítményt legegyszerűbben úgy lehet változtatni, hogy a q nevezőt állandó értéken tartjuk, míg a p számlálónak, a [0, q] intervallumon belül, a vezérelt teljesítményszintnek megfelelő értéket adjuk. Ekkor az x változó mindössze 1+q különböző diszkrét értéket vehet fel. Tehát a diszkrét vezérlési karakterisztika QP = 1 + q (30) kvantálási fokozattal rendelkezik. Minél nagyobb a q nevező, annál finomabb a szabályozás mértéke, de sajnos annál kisebb lesz a teljesítmény Fourier-sorában levő alapharmónikus frekvenciája. Az utóbbi csökkenése a berendezés kimenő jellemzője lüktetését növeli. Ezért a nevező egy bizonyos határon túl nem növelhető Az alapharmónikus frekvenciáját a félhullám-szekvencia T periódusának reciprok értéke adja meg. A hullámalakok

tanulmányozásából megállapítható, hogy a fellépő legnagyobb félhullám-szekvencia periódusát q félperiódus teszi ki: T = q T2AC (31) vagyis (16) szerint: N =q. (32) Kivételt képeznek az olyan sajátságos esetek, amikor x=p/q tört redukálható. Ilyenkor T kisebb lesz, mivel a redukált tört q-nál kisebb nevezőjével arányos Bármely szabályozott berendezésnél megállapítható az a Tmax megengedhető legnagyobb félhullám-szekvencia periódus, amelynél az alap- 142 KAUCSÁR MÁRTON harmónikus frekvenciája még nem csökkent olyan érték alá, melynél a lüktetés nagysága már zavaró lenne. Továbbá a fenti összefüggésből megkapjuk az N, ill a q nevező legnagyobb megengedett értékét: T N max = q max = max (33) T2AC és (30)-ból pedig QP max értékét, a számláló változtatásán alapuló vezérléssel elért kvantálási fokozatok legnagyobb számát. Az algoritmus másik alapvető részével a fenti egyszerűbb módszernél

lényegesen több vezérelhető teljesítményfokozat valósítható meg az olyan nem redukálható p/q törtekből származó kimaradt szintek figyelembe vételével is, amelyeknél q és qmax relatív prímek, de fennáll a q<qmax feltétel (Kaucsár 1975.; 1998 23–30) A számelmélet szerint ennek a követelménynek eleget tevő p/q törtek egy Farey-sorozat elemei (Sárközy 1978 51–89.; Niven–Zuckermann 1978 119–126) A Farey-sorozat egy olyan redukált törtszámokból álló sorozat, amelyben az ún. Farey-törtek nagyság szerinti sorrendben szerepelnek és a nevezőjük nem nagyobb a sorozat rendjét képviselő F számnál (2. táblázat) 2. táblázat Az első négy Farey-sorozat F A Farey-sorozat elemei 3 0 1 0 1 0 1 4 0 1 1 2 1 1 1 2 1 4 1 1 1 3 1 2 2 3 1 3 1 2 2 3 1 1 3 4 1 1 A vezérlés alatt fellépő legnagyobb félhullám-szekvencia periódust a Farey-sorozat rendje határozza meg, tehát: (34) F =N. A lüktetési követelményeket N ≤

N max (35) 143 SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS egyenlőtlenség fejezi ki. A vezérelhető teljesítményszintek száma egyenlő a Farey-sorozat elemeinek számával: QF = 1 + N ∑ϕ(i) , (36) i =1 ahol ϕ(i) az Euler-féle ϕ függvény, amely az i-nél nem nagyobb, de i-hez relatív prím pozitív egészek számával egyenlő. A 3 táblázatban a T vezérlési periódus által meghatározott N félhullám-szekvencia függvényében megtalálhatók: a Farey-törtes vezérléssel elérhető QF teljesítményszintek száma, kizárólag a számláló változtatásán alapuló vezérléssel elérhető QP teljesítményszintek száma, valamint a két vezérlési módszert összehasonlító QF/QP hányadosok száma. A Farey-sorozat elemeinek számát hozzávetőlegesen a 11 ábrán látható görbéből, valamint a négyzetes közelítő kifejezésből is meghatározhatjuk A két vezérlési módszer összehasonlítását kifejező QF/QP hányados

N-nel lineárisan növekszik (12. ábra) 3. táblázat T [sec] A kvantált teljesítményszintek száma a vezérlési szekvencia függvényében F=N QP = 1 + q QF = 1 + N QF QP ∑ϕ (i) i =1 0,1 10 11 33 3,000 0,2 20 21 129 6,143 0,5 50 51 775 15,196 1,0 100 101 3717 36,802 2,0 200 201 12233 60,861 5,0 500 501 76117 151,930 10,0 1000 1001 304193 303,889 144 KAUCSÁR MÁRTON 11. ábra Az N-ed rendű Farey-sorozat elemeinek száma 12. ábra Farey-sorozatos vezérléssel növekvő teljesítményszintek száma A Farey-törtet kiszámító algoritmus szempontjából célszerű az x változót két fixpontos előjeles vagy előjel nélküli egész szám hányadosaként kifejezni: X x= , (37) X max SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS 145 amelyben Xmax az a legnagyobb szám, amely a teljes kivezérlést képviseli (ez többnyire a szabályozó rendszerben is a teljes kivezérlést képviseli). Mivel x ≤ 1 ,

ezért X ≤ X max . A teljesítményt meghatározó X változót a számítógépben 16 vagy 32 bites fixpontos előjeles vagy előjel nélküli egész számmal lehet ábrázolni. Az általános alakú mbites előjel nélküli egész szám: X = m −1 ∑b i 2i (38) i =0 és kettes komplemensű előjeles egész szám: X = bm −1 (−2 m −1 ) + m−2 ∑b i 2i (39) i =0 az előjel bit pozitív számokra bm −1 = 0 és negatív számokra bm −1 = 1 . A Farey-törtet kiszámító algoritmus az N-ed rendű Farey-sorozat azon p/q ( p ≤ q ) törtjét határozza meg, amely a lehető legjobban megközelíti a (37) szerinti x-et. A Farey-sorozat rendjét a terhelésen fellépő lüktetés és a szabályozás finomsága (a vezérlési jelleggörbe kvantálási szintjeinek száma) közötti kompromisszum alapján kell meghatározni. Bármely racionális szám, legyen az x, kifejezhető egy véges egyszerű lánctörttel (Niven–Zuckermann 1978. 132–154; Maurer 1981

126–150): 1 (40) x = a0 + 1 a1 + 1 a2 + Κ + 1 ai + Λ + an , amelyben a0, a1, a2, , an pozitív egész számokat lánctörtjegyeknek nevezik. A fenti lánctörtet a rövidség kedvéért szimbolikusan is szokták jelölni: x = a0 , a1 , a2 , Κ , ai , Κ , an . (41) A lánctörtjegyeket euklideszi algoritmussal számíthatjuk ki, amelyet az x-et kifejező X/Xmax tört számlálójára és nevezőjére kell alkalmaznunk. Ez tulajdonképpen egy maradékos osztás: r ri −1 = ai + i +1 , 0 < ri +1 < ri , (42) ri ri melyben ri (i = 0, 1, 2, , n) egész számok az: r−1 = X és r0 = X max kezdeti értékekkel. (43) 146 KAUCSÁR MÁRTON A lánctörtjegyek meghatározását lánctörtbe fejtésnek nevezik, amely az első maradék nélküli osztásnál fejeződik be: (44) rn +1 = 0 . A (41)-beni, eredeti lánctört első i+1 jegyéből, egy másik zi = a0 , a1 , a2 , ., ai (45) lánctört képezhető, amelyet részlet-lánctörtnek hívnak, ezt a zi = hi ki (46) nem

redukálható egyszerű törttel is ki lehet fejezni. A tört számlálóját és nevezőjét a hi = ai hi −1 + hi − 2 (47) k i = ai k i −1 + k i − 2 rekurziós kifejezésekkel lehet megkapni a h− 2 = 0 , k − 2 = 1 , h−1 = 1 , k −1 = 0 (48) kezdeti értékekkel. A páros indexű zi részlet-lánctörtek monoton növekvő sorozatot alkotnak, melynek felső határértéke az eredeti teljes x lánctört. A páratlan indexű zi részlet-lánctörtek pedig monoton csökkenő sorozatot alkotnak, melynek alsó határértéke ugyancsak x lánctört A zi részlet-lánctört és az x teljes lánctört közötti különbség abszolút értékben i-vel csökken: 1 , (49) x − zi ≤ ki ki +1 miközben a hi számláló és ki nevező is növekszik. Egy adott i=j indexnél két egymást követő nevezőre a (50) k j ≤ N < k j +1 feltétel teljesül és ekkor a keresett Farey-tört: p hj . = q kj (51) Az olyan sajátságos esetben, amikor az x = X/Xmax tört redukálható,

és a redukálás után kapott hn/kn tört nevezője nem nagyobb N-nél, akkor a keresett Farey-tört éppen: p hn . (52) = q kn SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS 147 4.3 Dinamikus viselkedés Az algoritmus harmadik része a dinamikus üzemmódban való helyes vezérlést biztosítja. Állandósult állapotban, amikor p és q állandóak, az ismétlődési sebességszorzás az akkumulátor számára: (53) A ∈ [ − q , 0) változási intervallumot határozza meg, amelyet ha a q nevezőhöz viszonyítunk, akkor: A ∈ [−1, 0) . q (54) Tranziens (átmeneti) folyamat alatt p és q is megváltozhat. Amikor a q nevező megváltozik, akkor A értékét át kell számítani, hogy az továbbra is állandósult állapotnak megfelelő intervallumban maradjon. Ha az algoritmus ezt az átértékelést nem végzi el, akkor az átmeneti folyamat túl hoszszúvá válik, és ami még zavaróbb, a teljesítmény túl- vagy alulvezérlése is előállhat. Jelölje

At-1 az akkumulátor tartalmát (t-1)-edik nullaátmenetnél és xt −1 = pt −1 / qt −1 a teljesítményt meghatározó Farey-törtet. Ha a következő t-edik nullaátmenetkor az xt = pt / qt nevezője az előtte levőtől különbözik, akkor az akkumulátor At tartalmát még az ismétlődési sebességszorzási műveletei előtt az alábbi, hármasszabállyal nyert értékre kell átállítani: A q At = Round  t −1 t  qt −1  ,   (55) amelyben a Round függvény az argumentum legközelebbi egészhez kerekített értékét adja meg. 4.4 Átviteli jelleggörbe Az átviteli jelleggörbe lineáris, amelyben a diszkrét teljesítményszinteket a Farey-sorozat törtjei határozzák meg (13. ábra) A jelleggörbe pontos meghúzásánál felvetődik a minden egyes Farey-törtszámhoz tartozó vezérlőjel értéktartományának a pontos meghatározása. Ezzel a Fareysorozat rendje és az x változó legkisebb helyi értékű bitjének a súlyozása

közötti összefüggést is meg lehet határozni. 148 KAUCSÁR MÁRTON p pm és m +1 az N-edrendű Farey-sorozat két közvetlen szomq m +1 qm szédos, növekvő sorrendben vett eleme. A közéjük eső összes racionális tört p + pm +1 közül a m törtnek van a legkisebb értékű nevezője. Ez a tört viszont qm + qm +1 Legyen már nem eleme az N -edrendű Farey-sorozatnak, mivel q m + q m +1 > N . Vegyük a Farey-sorozat három, egymást követő, növekvő sorrendben vett p p p elemét: m −1 , m , m +1 . Bebizonyítható, hogy a Farey-törtet kereső algoqm −1 qm qm +1 ritmus a közbülső pm Farey-törtet akkor kapja meg, ha: qm  p + pm x ∈  m −1 ,  q +q  m −1 m pm + pm +1  . qm + qm +1  13. ábra A teljesítményvezérlés átviteli jelleggörbéjének általános részlete (56) SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS 149 A teljesítménykvantumokat a szomszédos Farey-törtek közötti nem egyenlő

különbségek határozzák meg. Egy rövid elemzéssel könnyen belátható, hogy a legkisebb és a legnagyobb teljesítménykvantum: (∆P )min Pmax illetve: = 1 , N ( N + 1) (∆P )max Pmax = 1 . N (57) (58) Az (56) összefüggés szerint az x változó legkisebb és legnagyobb intervalluma, amely alatt P még nem vált át a mellette levő teljesítményszintre: (∆x )min = 4 , (2 N − 3) (2 N − 1) (59) illetve: (∆x )max = 1 . N +1 (60) A diszkrét változású X-szel úgy kapható meg az adott Farey-sorozat minden egyes törtje, ha a legkisebb helyi értékű bit (1 LSB) súlyozása nem lépi túl (∆x )min -ot. 5. A vezérlő és tesztelő szoftver A program megírására a Borland cég Delphi fejlesztőrendszere ígérkezett a legmegfelelőbbnek (University of Science and Technology in Manchester 1996). Ugyanis a Delphi fejlesztőrendszerrel könnyedén és gyorsan hozhatók létre igényes, bonyolult Windows-programok. A korszerű fordítótechnika

eredményeként optimalizált és gyors futású programot lehet nyerni. A Delphi ugyanis a forráskód lefordítása után valódi, végrehajtható gépi kódot állít elő, ezzel szemben a Visual Basic interpreter típusú program, azaz a forráskódot futási időben értelmezi (Szabó 2000). Tehát a további programfejlesztés a Borland Delphi 40-ás verziójában készült A triákot begyújtó impulzust meghatározó akkumulátoros ismétlődési sebességszorzás programbeli lehetséges megoldása az eljárás (procedure) vagy a függvény (function). Az eljárás lehet paraméteres vagy paraméter nélküli. Globális változókkal a paraméter nélküli eljárás: var A,p,q: Integer; 150 KAUCSÁR MÁRTON CtrlPulse: Boolean; ··· procedure TACPowerCtrl.RateMulti; begin A:=A+p; if A>=0 then begin A:=A-q; CtrlPulse:=True end else CtrlPulse:=False end; amely a továbbiakban a CtrlPulse logikai változó (boolean) igaz (true) értékénél engedélyez egy begyújtó

impulzust. A program másik változata az A, p és q egész típusú paraméteres függvény, amely a triákot begyújtó impulzus logikai értékét adja meg: function TACPowerCtrl.CtrlPulse(A,p,q: Integer): Boolean; begin A:=A+p; if A>=0 then begin A:=A-q; CtrlPulse:=True end else CtrlPulse:=False end; A fenti RateMulti eljárást vagy CtrlPulse függvényt a hálózati feszültség minden egyes nullaátmeneténél futtatni kell. Nyilvánvaló, hogy előtte, az adott nullaátmenetnek megfelelő p/q tört számlálóját és nevezőjét meg kell határozni. Ezt a program másik eljárása végzi, az alábbi Farey-eljárás, amely a teljesítményszintet meghatározó x = X / X max törtet közelítő F-edrendű Farey-sorozat p/q ( p ≤ q ) elemét számítja ki: procedure TACPowerCtrl.Farey; type IntArray=array [0.30] of Integer; var i,u,v: Integer; dp,dq: Integer; dx: real; a,r,h,k: IntArray; begin i:=-1; r[0]:=X; r[1]:=Xmax; repeat {euklideszi algoritmus} i:=i+1; a[i]:=r[i] div

r[i+1]; r[i+2]:=r[i] mod r[i+1]; until r[i+2]=0; SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS 151 u:=i; i:=-1; h[0]:=0; h[1]:=1; k[0]:=1; k[1]:=0; repeat {Farey-tört:=részlet-lánctört} i:=i+1; h[i+2]:=a[i]*h[i+1]+h[i]; k[i+2]:=a[i]*k[i+1]+k[i]; until (k[i+2]>F) or (i=u); if (i=u) and (k[i+2]<=F) then v:=i+2 else v:=i+1; dp:=p*Xmax-qX; dq:=qXmax; dx:=dp/dq; end; Az eljárás először is az x törtet euklideszi algoritmussal lánctörtbe fejti. A lánctört jegyeit kiszámító euklideszi algoritmusban az a[i] és r[i] lokális tömbváltozók indexeit nem i=-1-től, hanem i=0-tól kell kezdeni, ezért a programban használt összefüggések indexelése egy kissé eltér a (42) és (43)-ban foglalt összefüggésekétől. A továbbiakban az eljárás az eredeti teljes lánctörtből a közelítő részlet-lánctörtet határozza meg. A h[i] és k[i] részlet-lánctört számlálóját, ill. nevezőjét tároló tömb indexelése is i=0-tól kezdődik és

nem i=-1-től, amint a (47)-beni rekurziós kifejezésben lehetett látni. Az ismételd (repeat) addig (until) ciklus akkor fejezi be az iterációt, amikor a részlet-lánctört nevezője először lépi túl F-et, vagy amikor az X/Xmax tört redukálható és a redukálás utáni tört nevezője nem nagyobb F-nél (lásd a (50), (51) és (52) összefüggéseket). Az eljárás a végén: p X (60) ∆x = − q X max vezérlési eltérést számítja ki. Mielőtt a Farey-eljárás végrehajtásra kerülne, az x változó X számlálójának akkori értékét kell beolvasni. Az X-et beolvasó rutin hardverfüggő Az alábbi programrészek a National Instruments cég PC-DIO-24 típusú (24 bites digitális ki- és bemeneti kártya ISA buszra) interfészére vonatkoznak, valamint az Intel cég 82C55A típusú programozható perifériaillesztőjére. Ez több interfész alapvető áramköre, amelyet assembly nyelvben ajánlatos programozni, mivel rendszerközeli tulajdonságai által az

áramkör sajátosságai könnyebben kihasználhatók (The Intel Architecture Software Developers Manual Vol. 1–3 1999, The Art of Assembly Language 2000, Yuong–Podgoretsky 1997). A személyi számítógépek 80X86 processzorcsalád assembler utasításait a Pascal-utasítások közé asm kulcsszóval kell beiktatni. Az áramkört működésének kezdetén inicializálni kell, vagyis az üzemmódregiszterét az 1-es mód azon változatába kell beprogramozni, 152 KAUCSÁR MÁRTON amelyben A és B port strobe jellel vezérelt bemeneti port. Továbbá az A port megszakításkérését engedélyezni kell, míg a B port megszakításkérését tiltani. Mivel a teljesítményvezérlési program futtatását a 82C55A programozható perifériaillesztő inicializálásával kell kezdeni, ezért a vezérlő ablak feltöltésével, ahogyan ez aktívvá válik, azonnal futtatni kell az inicializáló programot: const PPI ADDRESS=$180; const PortAOffset=0; const PortBOffset=1; const

PortCOffset=2; const ConfgOffset=3; offszetcíme} {interfész és 82C55A alapcíme} {A port offszetcíme} {B port offszetcíme} {C port offszetcíme} {üzemmód-regiszter ··· procedure TACPowerCtrl.FormActivate(Sender: TObject); const Mode1=$B6; const InteASet=$09; const InteBRes=$04; begin PortA:=PPI ADDRESS+PortAOffset; {A port címe} PortB:=PPI ADDRESS+PortCOffset; {B port címe} PortC:=PPI ADDRESS+PortCOffset; {B port címe} Confg:=PPI ADDRESS+ConfgOffset; {üzemmódregiszter címe} asm {82C55A inicializálása} push dx push ax mov dx,Confg mov al,Mode1 {1-es üzemmód, A és B bemeneti port} out dx,al mov al,InteASet {A port megszakítás engedélyezése} out dx,al mov al,InteBRes {B port megszakítás tiltása} out dx,al pop ax pop dx end; ··· end; Az assembler rutinban használt ax és dx processzorregisztereket a program elején a veremtárban kell lementeni és a végén innen visszaállítani. A Mode 1-et beprogramozó szót, valamint a megszakítást engedélyező

és letiltó szót is az üzemmmód-regiszterbe kell beírni. A megszakítást engedélyező és tiltó flip-flopok állapotát a C regiszter bitenkénti programozásá- SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS 153 val lehet vezérelni: 1-esre állítani vagy 0-ra törölni. Az A port megszakításkérését engedélyezi a beállított INTE A flip-flop, amelyet a C port 4 bitjébe írott 1-es állít be. A B port megszakításkérését letiltja a törölt INTE B flipflop, ezt a C port 2 bitjébe írott 0 törli Az X változó értékét az alábbi assembler program olvassa be: const Xmax=10000; ··· asm push dx push eax mov eax,0 mov dx,PortB in al,dx mov ah,al mov dx,PortA in al,dx mov X,eax pop eax pop dx end; if X>Xmax then X:=Xmax; Xn:=X/Xmax; {X maximális értéke} {X beolvasása} {ah:=X-High} {al:=X-Low} A 16 bites változót a processzor 32 bites eax regiszterének a két alsó helyi értékű bájtja veszi át. Először a regisztert

nullázni kell, utána pedig a B és az A portról sorra be lehet olvasni XH-t, ill. XL-et Az eax regiszter két legnagyobb helyi értékű bitje nulla marad, és ezzel a pozitív X változó kettes komplemensű ábrázolásnak is megfelel. A Delphi az előjeles egész számokat ebben a formátumban kezeli. A változó legnagyobb megengedett értékét, Xmax-ot a program elején mint állandót kell megadni. Ha X túllépi az Xmax értékét, akkor az utóbbival határolni kell. A hardver az X változót az Xmax = 65535, a legnagyobb 16 bites előjel nélküli értékre határolja. Az olyan alkalmazás részére, amely kézi vezérlést igényel, az alábbi egyszerű gördítősávos változó beolvasás ajánlott: procedure TACPowerCtrlSimB.ScrollBarPowLevelChange(Sender: TObject); begin with ScrollBarPowLevel do begin Xmax:=Max; X:=Position end end; 154 KAUCSÁR MÁRTON A gördítősáv (scroll bar) maximumát a tulajdonságok ablakában is meg lehet adni. A triákvezérlő

áramkör a C port 7. bitjére van kapcsolva A következő programban a Delphi időzítője (TimerPulse) gondoskodik a triák vezérlőimpulzus szélességéről. Az impulzus logikai 1 szintjét egy rövid assembler program biztosítja a PC7 kimenet 1-re való állításával, amellyel együtt az impulzusszélesség időzítése is beindul: const PulseOn=$0F; {PC7 = 1} ··· asm {gyújtóimpulzus kiküldése} push dx push ax mov dx,Confg mov al,PulseOn out dx,al pop ax pop dx end; TimerPulse.Enabled:=True; {impulzusszélesség időzítése} Miután az impulzusszélességet meghatározó idő letelt, az időzítő futtatja az alábbi eljárást, amely elsősorban leállítja az időzítő további működését, és ezután a fentihez hasonló assembler programmal a PC7 logikai 0ra való állításával az impulzusnak véget vet: procedure TACPowerCtrl.TimerPulseTimer(Sender: TObject); const PulseOff=$0E; {PC7 = 0} begin TimerPulse.Enabled:=False; asm {gyújtóimpulzus

megszüntetése} push dx push ax mov dx,Confg mov al,PulseOff out dx,al pop ax pop dx end end; A következő egyszerűbb program a saját időzítésű triákvezérlő áramkörében levő monostabil multivibrátort billenti. Ezt a PC7 kimeneten megjelenő nagyon keskeny impulzus végzi: SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS const PulseOn=$0F; const PulseOff=$0E; ··· asm push dx push ax mov dx,Confg mov al,PulseOn out dx,al mov al,PulseOff out dx,al pop ax pop dx end; 155 {PC7 = 1} {PC7 = 0} {triákvezérlő impulzus:=1} {triákvezérlő impulzus:=0} A fenti eljárások és assembler rutinok alkotják a váltakozóáramú teljesítményvezérlési HCycleCtrl eljárást. Ezt valós időben, megszakításos üzemmódban, a hálózati feszültség minden egyes nullaátmeneténél futtatni kell. A nullaátmenet-érzékelő, a 82C55A programozható perifériaillesztő A portján keresztül megszakítást kér a számítógép processzorától. Legyen ez a

t-edik nullaátmeneti pillanat, amelyben HCycleCtrl megszakításkiszolgáló eljárás a következő műveleteket végzi: − azonnal, tehát közvetlenül a nullaátmenet után egy assembler rutinnal triákvezérlő impulzust generál, de csak akkor, ha a Run és CtrlPulse logikai változók ezt engedélyezik; a Run hamis értékével a terhelésre kapcsolt hálózati feszültséget bármikor le lehet állítani; CtrlPulse az előző, (t-1)-ik nullaátmenetnél futtatott sebességszorzási művelet eredménye; − beolvassa az interfész regisztereiből a változó új Xt értékét és Xmax-ra határolja; − összehasonlítja Xt -ét az azelőtti megszakításban beolvasott Xt-1gyel, a továbbiakban: − ha X t = X t −1 , akkor Farey-tört pt −1 / qt −1 értékével sebességszorzást végez és ezzel a következő nullaátmeneti ciklus számára a vezérlőimpulzus generálását engedélyező CtrlPulse változót határozza meg; 156 KAUCSÁR MÁRTON − ha X t

≠ X t −1 , akkor tárolja a változó új Xt értékét, megkeresi az ennek megfelelő újabb pt / qt Farey-törtet, ezt is tárolja, a továbbiakban: − átállítja az akkumulátort a nevező új qt értéke által megkívánt legújabb At értékre; − sebességszorzást végez, amellyel a következő nullaátmeneti ciklus számára a vezérlőimpulzus generálását engedélyező CtrlPulse változót határozza meg. procedure TACPowerCtrl.HCycleCtrl; {megszakítást kiszolgáló rutin} const PulseOn=$0F; PulseOff=$0E; {PC7 = 1, PC7 = 0} type IntArray=array [0.30] of Integer; var i,u,v: SmallInt; b,r,h,k: IntArray; begin if Run and CtrlPulse then asm {gyújtó impulzus} push dx push ax mov dx,Confg mov al,PulseOn out dx,al mov al,PulseOff out dx,al pop ax pop dx end; asm {X beolvasása} push dx push eax mov eax,0 mov dx,PortB in al,dx mov ah,al mov dx,PortA in al,dx mov X,eax pop eax pop dx end; if X>Xmax then X:=Xmax; Xn:=X/Xmax; F:=StrToInt(EditF.Text); {F beolvasása}

SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS 157 if X<>X1 then begin X1:=X; i:=-1; r[0]:=X; r[1]:=Xmax; {Farey-tört kiszámítása} repeat i:=i+1; b[i]:=r[i] div r[i+1]; r[i+2]:=r[i] mod r[i+1]; until r[i+2]=0; u:=i; i:=-1; h[0]:=0; h[1]:=1; k[0]:=1; k[1]:=0; repeat i:=i+1; h[i+2]:=b[i]*h[i+1]+h[i]; k[i+2]:=b[i]*k[i+1]+k[i]; until (k[i+2]>F) or (i=u); if (i=u) and (k[i+2]<=F) then v:=i+2 else v:=i+1; p:=h[v]; q:=k[v]; Xr:=p/q; OutPower.Caption:=FormatFloat(0000000, Xr*100)+%; with ProgressBarOutPower do {teljesítményszint analóg kijelzése} begin Min := 0; Max :=100; Position :=Round(100*Xr); end; A:=Round(A*q/q1); {az akkumulátor átértékelése} p1:=p; q1:=q; end; A:=A+p; {ismétlődési sebességszorzás} if A>=0 then begin A:=A-q; CtrlPulse:=True end else CtrlPulse:=False; end; A számítógép akkor kezeli helyesen a PC-DIO-24 interfész megszakításkérését, ha az operációs rendszernek ugyanazt a ki/beviteli címet (Base I/O

Address) adjuk meg, mint a lemez inicializálásánál használt cím (PPI ADDRESS). Az interfésztől érkező megszakításkérés kiszolgálásakor a processzor az aktív megszakításkérés-vonal sorszámának (IRQn) megfelelő vektor által megcímzett kiszolgáló rutint hívja meg. Ebben az esetben ez a 158 KAUCSÁR MÁRTON HCycleCtrl eljárás, amelynek a címét az Addr utasítással az eljárás ^TProcedure mutatója kapja meg: type TProcedure = procedure; ··· procedure TACPowerCtrl.TimerHCycleTimer(Sender: TObject); var w: ^TProcedure; begin w:=Addr(TACPowerCtrl.HCycleCtrl); asm pushad pushfd call w popfd popad end; end; Az eljárás címe alkalmazható bármilyen megszakítást kiszolgáló assembler programrészben. Ezt bizonyítja a vezérlőprogram helyes működése a HCycleCtrl eljárás fenti call assembly utasítással való meghívásával A számítógép megszakítás-kezelésének részletezését megtalálhatjuk a szakirodalomban (The Art of Assembly

Language 2000. 1005-1023; Hayles–Potter 1991.) A Windows alatt futó vezérlés felhasználói ablaktervei a 14. ábrán láthatók Indítás után meg kell adni a rendszer lüktetése által megszabott maximális vezérlési ciklust (Control Cycle), amely tulajdonképpen a Fareysorozat rendjét határozza meg Ezt a program az egysoros szövegmezőből (Edit) olvassa be. A terhelésre jutó hálózati feszültség bármikor fel- és lekapcsolható az On, ill Off nyomógombokkal (Button), amelyek az állapotkijelzés alakzatával (Shape) a Power feliratos csoportablakban (ControlBox) helyezkednek el. A vezérelt teljesítményszintet a műveletek időbeli lefolyását szemléltető sáv (ProgressBar) jelzi ki. A sáv által kijelzett értéket a mellette elhelyezett megfelelő léptékes szövegmegjelenítési címkék (Label) segítségével lehet leolvasni. A program futtatásában a hálózati nullaátmeneteket az időkapcsoló (Timer) helyettesíti, amellyel a megszakítási

szubrutin állítható időközönkénti meghívását lehet szimulálni. A Delphi fejlesztőrendszer előnye, hogy az alábbi megtervezett felhasználói ablaktervet bárki a saját igényének és ízlésének megfelelően áttervezheti. SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS 159 14. ábra Az űrlapon megtervezett teljesítményvezérlés felhasználói felülete A továbbiakban nyomon követhető a vezérlő rutinok fokozatos fejlesztése és tesztelése. A 15 ábrán a vezérlés elvét tesztelő program futási eredményének egyike látható A Farey-sorozat F rendjét, az X változót, az Xmax határértékét egysoros szövegmezőkbe (Edit) kell beírni. Az egyenlőség jelével ellátott nyomógomb működtetésével a tesztelő program a következőket végzi: kiszámítja az x változót, lánctörtbe fejti azt, a lánctört szövegmegjelenítési címkéjében kiírja, megkeresi az értékben legközelebb álló Fareytörtet, a megfelelő

szövegmegjelenítési címkében a Farey-törtet a részlet lánctörttel együtt kiírja, végül kiszámítja és kiírja az eredeti változó, valamint a Farey-tört közötti eltérést. Az Általános vezérlés felirattal ellátott csoportablakban helyezkednek el a szimulálás üzemmódját vezérlő nyomógombok, a tolócsúszka (TrackBar) és a köralakazatú kijelző. A hálózati nullaátmeneteket szimuláló időkapcsoló időintervalluma a tolócsúszkával állítható. A szimulálást indítani és leállítani a Start, ill a Stop gombbal lehet A Szünet és Tovább gomboknak a dinamikus viselkedés tesztelésénél lehet hasznát venni. Ugyanis a változó átállítása több időt vehet igénybe, ezért ideiglenesen le kell állítani a program futtatását, vagyis szünetet kell beiktatni, és utána tovább lehet futtatni. A tesztelési eredményt, vagyis a félhullámok szekvenciáját 0 és 1 sorozat formájában kapjuk meg. A „0” azt a félperiódust

képviseli, amelyben a triák nem vezet és a terhelés nem kap hálózati feszültséget. Az „1” azt a félperiódust képviseli, amelyben a be- 160 KAUCSÁR MÁRTON gyújtott triák hálózati feszültség megfelelő polaritású félhullámát a terhelésre kapcsolja. Amikor a tesztelési ciklus eléri a beállított értékét, magától leáll. A tesztelés eredményét a további feldolgozás céljából szövegállomány formájában le lehet menteni. 15. ábra A vezérlés elvét tesztelő program felhasználói felülete futtatás alatt A statikus és dinamikus tesztelés folyamán kapott jelentősebb hullámalakokat a 16., ill 17 ábra mutatja be A 0 és 1 szekvenciából a szinuszos félhullámok megfelelő grafikus ábrázolása Microsoft Excel programmal történt. Állandósult állapot tesztelési eredményei közül egy rövidebb vezérlési ciklust ábrázoltunk A vezérlés rendkívül jól viselkedik tranziens körülmények között. Az egyik vezérelt

szintről a másikra való kapcsolás során maximálisan egy félperiódus eltéréssel lehet számolni. SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS 16. ábra A terhelésen fellépő feszültség hullámalakjai állandósult állapotban – az F=20 vezérlési ciklusnak megfelelő QF=129 teljesítményfokozat egyes esetei 161 162 KAUCSÁR MÁRTON a). b). 17. ábra A vezérlés dinamikus tesztelésének eredménye A teljesítményvezérlést szimuláló programok közül a 18. és 19 ábrán két jellemzőbb program felhasználói ablakát láthatjuk. Az egyik szimuláló program 18. ábrán bemutatott felhasználói felülete több olyan elemet tartalmaz, amelyet a vezérlés elvét tesztelő programból örökölt át. Az F és Xmax értékeinek az egysoros szövegmezőkbe való bevitele után azonnal beindul a nullaátmeneteket szimuláló programrész. Két időkapcsoló lép működésbe: az egyik a nullaátmenetek időzítését valósítja meg,

míg a másik egy nagyon rövid időintervallummal a Zero Crossing kijelzést villantja fel. A program működését csakis úgy lehet könnyen nyomon követni, hogy az időkapcsolók körülbelül 1000-szeresen hosszabb időintervallumokat állítanak elő. Az X változót ebben az esetben is egy egysoros szövegmezőbe kell beírni. A program minden nullaátmenet után SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS 163 kiszámítja és kiírja x értékét. A terhelésre jutó hálózati feszültség bármikor fel- és lekapcsolható az On, ill Off nyomógombokkal Ezek az állapotkijelzés alakzatával a Power feliratos csoportablakban helyezkednek el A vezérelt teljesítményszint értéke egy analóg típusú kijelzésről olvasható le. A kijelzőt a műveletek időbeli lefolyását szemléltető sáv és a mellé helyezett léptékes szövegmegjelenítési címkék együttese valósítja meg A triákot begyújtó impulzus időtartamát egy harmadik

időkapcsoló biztosítja. Az impulzus megjelenését a Control Pulse kijelzésen lehet megfigyelni Az 1/2 Cycle On a triák bekapcsolt állapotát jelzi ki Ezzel nyomon követhetők azok a félperiódusok, amikor a triák terhelésre kapcsolja a hálózati feszültséget. 18. ábra A vezérlést szimuláló tesztelőprogram futtatás alatt A másik szimuláló program felhasználói felületét a 19. ábrán láthatjuk Ez eltér az előző programoktól, mivel a teljesítményt egyszerű gördítősávos kézi vezérléssel lehet változtatni, tehát nem szabályozó rendszerekben való alkalmazások számára fejlesztettük ki. Egyedül csak az F vezérlési ciklust kell a megfelelő egysoros szövegmezőbe beírni. Ezután beindul a nullaátmeneteket szimuláló programrész. A csúszka elmozdításával vezérelt teljesítmény számértéke egy megfelelő címkeablakban azonnal leolvasható. Az felhasználói ablak többi eleme azonos az előbbivel. 164 KAUCSÁR MÁRTON

19. ábra Gördítősávos kézi vezérlést szimuláló tesztelőprogram futtatás alatt 6. Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretném megköszönni a Sapientia Alapítványnak a lehetőséget és támogatást, amelyet a jelen dologozat kutatási és fejlesztési eredményeihez nyújtott. SZÁMÍTÓGÉPES VÁLTAKOZÓÁRAMÚ TELJESÍTMÉNYVEZÉRLÉS 165 SZAKIRODALOM * 1993 Extended Capabilities Port: Protocol and ISA Interface Standard, Revision: 1.14 Microsoft Co, Redmond, WA * 1993 Extended Capabilities Port: Specifications, Revision: 1.06 Microsoft Co., Redmond, WA * 1996 Computing with Delphi. The University of Science and Technology in Manchester, http://www.meumistacuk/delphihtm * 1998 PC-DIO-24/PNP User Manual. 24-bit digital I/O Board for ISA Computers. National Instruments Co, Austin, TX * 1999 The Intel Architecture Software Developer’s Manual, Volume 1: Basic Architecture, Volume 2: Instruction Set Reference, Volume 3: System Programming. Intel Co, Santa Clara CA,

http://www.intelcom * 2000 The Art of Assembly Language. University of California, Riverside, ftp.csucredu * 2001 Parallel Port Background. Warp Nine Engineering-The IEEE 1284 Experts, http://www.fapocom * 2001 The Measurement and Automation Catalog 2001. National Instruments Co., Austin, TX ABONYI Zsolt 1996 PC hardver kézikönyv. Budapest, Computer Books BEIERKE, Stefan, Dr. et alii 1996 Enhanced Control of an Alternating Current Motor Using Fuzzy Logic and a TMS 320 Digital Signal Processor. Freising, Texas Instruments Deutschland GmbH CSÁKI Frigyes, Dr. 1970a Korszerű szabályozáselmélet. Budapest, Akadémiai Kiadó 1970b Szabályozások dinamikája. Budapest, Akadémiai Kiadó 166 KAUCSÁR MÁRTON GÁL Tibor, Dr. 1996 Interfésztechnika. Budapesti Műszaki Egyetem, http://avalon.autbmehu/gal/interface/main HAYLES, T.–POTTER, D 1991 Programming Interrupts for Data Acquisition on 80x86Based Computers. Application Note 010 National Instruments Co., Austin, TX,

http://wwwnicom KAUCSÁR Márton, Dr. 1975 AC Power controlled by frequency of half cycles. Electronic Engineering, 5. 1986 A mikroprocesszorok és mikroszámítógépek világa. Kolozsvár, Dacia Könyvkiadó 1980 Comanda puterii în c.a prin controlul frecvenţei semiperioadelor de conducţie şi aplicaţii. Teză de doctorat, Institutul Politehnic Bucureşti 1998 Mikroprocesszoros váltakozóáramú teljesítményszabályozás. Műszaki Szemle 1. 1–2 23–30 LESEA, Austin–ZAKS, Rodnay 1978 Microprocessor Interfacing Techniques. Second Edition, Sybex, Berkeley, CA. MARKÓ Imre 2000 PC Hardver. Budapest, LSI Oktatóközpont MAURER I. Gyula 1981 Tizedes törtek és lánctörtek. Kolozsvár, Dacia Könyvkiadó NIVEN, Ivan–ZUCKERMANN, Herbert S. 1978 Bevezetés a számelméletbe. Budapest, Műszaki Könyvkiadó NORTON, Peter–EGGEBRECHT, Lewis C.–CLARK, Scott H A 1996 Secrete PC. Bucureşti, Editura Teora PEATMAN, John B. 1972 The Design of Digital Systems. New York, Mc

Graw-Hill Book Co SÁRKÖZY András, Dr. 1978 Számelmélet és alkalmazásai. Budapest, Műszaki Könyvkiadó SZABÓ László, Dr. 2000 A Delphi 2.0-ról röviden Miskolc, Budapest, Magyar Elektronikus Könyvtár, http://www.mekiifhu YOUNG, Alan–PODGORETSKY, Anatoly 1997 How to Write To Hardware Ports in Windows Using Delphi. The Delphi Hardware Programmerss Archive. Johvi, Estonia KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK 1. Előszó Ez a tanulmány összefoglalja az elmúlt másfél évtized kutatási és tervezési tevékenységének eredményét a vasúti öszvérhídszerkezetek kifejlesztésének terén. Bemutatja azokat a öszvérlemez-szerkezeteket, amelyeket első ízben a Kolozsvári Műszaki Egyetemen képzeltek el és a Kolozsvári Vasúti Igazgatóság területén helyeztek üzembe. Továbbá egy végeselem számítási modell segítségével igazoljuk a kifejlesztett szerkezetek helyes kialakítását,

összehasonlítva az eredményeket az üzemi kísérletekkel. A vasúti sebesség növelése szükségszerűvé teszi a felépítmény ágyazatának átvezetését a kis és középfesztávú hidakon. Így olyan hídszerkezetek válnak szükségessé, amelyek megfelelnek az új követelményeknek. Ebből a felismerésből kiindulva az elmúlt tíz évben olyan együttdolgozó acél–beton hídszerkezeteket igyekeztünk megalkotni, amelyek lehetővé teszik a vasútvonalak korszerűsítésekor a kis és középfesztávú hidak korszerű ágyazatátvezetéses hídszerkezetekkel való kicserélését. Az ilyen szerkezetek legfontosabb előnyei a hagyományos acél- és vasbeton vagy feszítettbeton szerkezetekkel szemben a következők: − a vasúti pálya korrekciója (oldalirányú eltolása, emelése stb.) nem ütközik nehézségekbe; − a hidakon történő kisiklás általában nem jár súlyosabb következményekkel, mint folyópályán; − a hídszerkezetek kisebb

szerkezeti magasságúak a szokásos acélszerkezeteknél, a szerkezet viszont merevebb és dinamikus hatások szempontjából kedvezőbb; − könnyebbek és a szerkezeti magasságuk kisebb, mint a vasbeton és feszítettbeton szerkezeteké; 168 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT − építésük kevesebb zsaluzatot igényel és gyorsabb, mint a vasbeton szerkezeteké; − az ágyazat átvezetése lehetővé teszi a feszítettbeton keresztaljak használatát a faaljak helyett; − az ilyen típusú felépítmény lehetővé teszi nagyteljesítményű vasúti felépítmény-karbantartó géplánc folyamatos használatát; − fáradás szempontjából kedvezőbb viselkedés ϕ össz = σ min ≥ ϕ acél ; σ max (1) − az átvezetett ágyazat miatt a környezetre kisebb zajterhelés jut. A következőkben az utóbbi tíz évben az általunk megalkotott (megtervezett) és megvalósított vasúti hídszerkezeteket fogjuk bemutatni, ezeket két nagy

csoportra osztva: a) tömör lemezszerkezetek, b) üreges lemezszerkezetek. 2. Öszvérhídszerkezetek 2.1 A szerkezet méretezésével kapcsolatos egyszerűsítő feltevések A rugalmasságtani alapon készülő feszültségszámítás alkalmával általánosan elfogadott feltevések a következők: − az anyagok rugalmasak és követik a Hooke-törvényt, − az eredetileg sík együttdolgozó keresztmetszetek a hajlítás után is síkon maradnak (Bernoulli-Navier), − a kapcsolat az acéltartó és a vasbeton lemez között folytonos, − a tartót a vasbeton lemez jelentős keresztirányú kiterjedése ellenére is síkbeli tartóként lehet kezelni. E feltevésekkel az öszvértartó keresztmetszeteiben ébredő feszültségeket formailag az alábbi kétféle módon lehet kimutatni: 1. a vasbeton lemez redukálásával; 2. az igénybevételek szétosztásával KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK 169 A következő feszültségszámításoknál a

vasbeton keresztmetszet redukálásának a módszereit fogjuk használni. A számításokban az együttdolgozó tartó inhomogén keresztmetszetét az acélra redukált ún ideális keresztmetszettel kell helyettesíteni Ennek meghatározása során a beton keresztmetszeti részek geometriai jellemzőit „n” tényezővel csökkentve vesszük figyelembe: n= Eacél E = a. Ebeton Eb (2) Az esetleg húzottnak adódó vasbeton lemezrész nem vehető számításba. Az n redukáló tényezőt differenciálva kell alkalmazni, figyelembe véve a lassú alakváltoztatást, valamint a rövid ideig ható terheket és ezek frekvenciáját (tartós terhek, rövid ideig tartó terhek, fáradást előidéző terhek). Figyelembe kell venni, hogy az öszvértartóknál a beton alakváltozása majdnem olyan feszültségátrendezést eredményez, mintha a beton rugalmassági tényezője csökkenne (Fritz-eljárás). Ezen az alapon a lassú alakváltozást szenvedett tartókat a lassú

alakváltozás nélküli állapotra vonatkozó képletekkel kell számítani, csak valóságos Eb helyett egy kisebb Ebt rugalmassági tényezővel kell dolgozni. Ebt = Eb 1 + ψ ⋅ ϕ (t ) ( (3) ) ϕ (t ) = ϕ ∞ ⋅ 1 − e − t , ahol: ϕ (t ) a kúszás lefolyását leíró függvény; ψ a korrekciós tényező: a keresztmetszet adatainak és az igénybevételi számnak a függvénye. Tervezéskor, tehát az állandó tehernél: Ebt = Eb ;k > 1 . k (4) Az EUROCODE 4 szerint k = 3 ⇒ nt = 3n , ahol n a rövid ideig tartó terhelés redukáló tényezője (2). Ha a rövid ideig ható terhek nagy frekvenciával ismétlődnek (tehát a fáradás jelenségével állunk szemben), akkor ebben az esetben is csökkentett rugalmassági modulust alkalmazunk a betonnál: 170 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT Ebf = Eb . kf (5) A kf értékének meghatározása még nem eldöntött tény. Sok kutató javasolja: kf = 2 2.2 Lemezszerkezetek

Vasútvonalainkon, különösképpen a domb- és hegyvidéki vonalainkon gyakran alkalmazhatók az ú.n teknőhidak 1–10 m-es nyílásig Nagy előnyük, hogy az ágyazatot rajtuk átvezetik, és így a vasúti felépítmény szerkezetében nem igényelnek változtatást. E hídszerkezetek előnye a hagyományos vasbeton teknőhidakkal szemben – a kisebb szerkezeti magasság, a nagyobb teherbíró-képesség és a szerkezet merevsége miatt – a dinamikus hatások szempontjából kedvezőbb viselkedés. A következőkben két együttdolgozó acél–beton lemezszerkezetet mutatunk be, egy tömör keresztmetszetű (A) és egy üreges keresztmetszetű lemezt (B), mindkét típust a Kolozsvári Műszaki Egyetem vasútépítő tanszékén fejlesztettük ki, megtervezve az 1-es ábrán látható (A) típust, amelyet először a Kolozsvári Vasútigazgatóság vonalain helyeztek üzembe. A. Tömör keresztmetszetű acél–beton lemezek Az acél–beton öszvérlemezhíd keresztmetszeti

elrendezését az 1. ábra szemlélteti. 1. ábra KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK 171 A lemezszerkezet egy vízszintes, folytonos, 8–12 mm vastag acéllemezből áll, amelyre 400–600 mm távolságra merevítő acéllemezek (12 mm vastag) vannak hegesztve, amelyek hossza megegyezik a vízszintes lemez hosszával. Ezeknek a függőleges hosszlemezeknek az oldalára vannak felhegesztve a kapcsolóelemek, amelyek biztosítják az együttdolgozást az acélszerkezet és a beton között (2. ábra) Bizonyos távolságra ezek a kapcsolóelemek (szögvas) nagyobb keresztmetszetűek és összekapcsolják a hosszlemezeket. 2. ábra Az együttdolgozást biztosítani lehet az acéllemezen átvezetett betonvas segítségével is (3. ábra) 3. ábra A 2-es és 3-as ábrán bemutatott együttdolgozást együtt is lehet alkalmazni. Jobb együttdolgozás biztosítása érdekében a lemez felfekvése közelében üreges, függőleges merevítő elemek

alkalmazhatók (4. ábra) 172 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT 4. ábra A lemez méretezésére a következő számítási modellt használjuk (5. ábra), megállapítva a lemez méreteit, majd számítással ellenőrizzük a maximális feszültségeket b/n σb nσb z Cb h Co h di h0 do db M Ti Tl σo hi b 5. ábra Az egyensúlyi feltételekből felírható egyenletek: Cb + C a = Ti + T p (6) Cb ⋅ d b + C a ⋅ d a − Ti ⋅ d i + M = 0 (7) A (6) egyensúlyú feltételt kifejtve, egy z-ben másodfokú egyenletet kapunk (8), amelynek a megoldása éppen a súlyvonal helyzetét adja meg (9): (b − bi )z 2 + 2[bi (n − 1)(h0 − h ) + nbi (h − h0 ) + nbh p ]z + 2 2 + [bi (n − 1)(h − h0 ) − nbi (h − h p ) − nbh p (2 h − h p )] = 0 ⇓ α⋅z + β⋅z +γ = 0 2 (8) 1  2 ⋅ β − 4αγ − β  (9)  2α  Ismerve a súlyvonal helyzetét, „z”-t, és kiszámítva (Ic) a redukált ideális keresztmetszetű

tehetetlenségi nyomatékát, a beton és az acél legjobban z= KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK 173 igénybe vett szintjén a normálfeszültség a következő képletekkel számítható: σa M ⋅ (h − z ) = Ic M⋅z σb = n ⋅ Ic σ a (n t ) σ a (n r ) (10) σ a (n f ) σ b (n t ) σ b (n r ) (11) σ b (n f ) A nyíróerőből származó feszültségek: T ⋅ Sc τ= b ⋅ Ic (12) a Zsuravszki-képlettel számíthatók, ahol: M a keresztmetszetet igénybe vevő nyomaték, T a keresztmetszetet igénybe vevő nyíróerő. A (10),(11) és (12) képletben a Z, Ic és Sc, a keresztmetszet geometriai adatain kívül, függ a redukálási tényezőtől (n): ( ) ( ) ( )  nt   z (nt ) z (nr ) z n f      (13) n =  nr  ⇒  I c (nt ) I c (nr ) I c n f  . n  S (n ) S (n ) S n  c r c f   f  c t A beton felső övében a normál feszültség a következő képlettel határozható meg: 2 zM ,

(14) σb = 2  1   nbi η 2  η + 0.5ht  + bz 2  η + 05ht + z  3  3   ahol η = h − z − hl , hl = h p . 174 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT A 6. ábrán levő diagramok segítségével különböző osztályú betonok esetén (n) leolvasható a különböző értékű forgatónyomaték M(kNm) által létrehozott nyomófeszültség (σ b ) a keresztmetszet legjobban igénybe vett betonövében. 6. ábra σ b = f (n ) egy üreges merevítő lemezzel rendelkező lemezelemnél (4. ábra), ahol (h = {30,40};b = 75) Figyelembe véve a tartós teher, valamint a rövid ideig tartó teher által létrehozott nyomatékot (M) egy megválasztott lemezvastagság (h) mellett, a 7. ábra a beton osztálya (n) és a legjobban igénybe vett betonövben létrehozott normálfeszültség összefüggését szemlélteti KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK 175 7. ábra A 8. ábra egy 5,40 m nyílású, aszimmetrikusan

terhelt (5 x 250 kN + centrifugális erő R=400 m) lemez számítását szemlélteti az IMAGES számítógépes program segítségével, bemutatva a lemez felső síkjában a feszültségek, valamint a lehajlások eloszlását. 176 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT 8. ábra Mivel a húzottbeton részt nem vettük figyelembe, a számításainkban olyan elképzelést próbáltunk megvalósítani, hogy a húzottbeton részbe üregeket alakítottunk ki, csökkentve így a szerkezet önsúlyát. Így alakultak ki az üreges együttdolgozó lemezek. KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK 177 B. Üreges együttdolgozó öszvérlemezek Az acélszerkezetet hegesztett acéllemezekből állítják elő. Az alsó és a gerinclemezek vastagabbak (≈12 mm), a felső vízszintes lemez vékonyabb, (≈6– 8 mm), ennek az a fő szerepe, hogy rá lehessen hegeszteni a kapcsolóelemeket, amelyek lehetnek merev vagy rugalmas kapcsolóelemek (9. ábra) 9. ábra

9/a ábra – merev kapcsolóelemek (U idomacél) 9/b ábra – rugalmas kapcsolóelemek (spirál kapcsolóelem) 9/c ábra – rugalmas kapcsolóelemek (folytonos acéllemez, amelyen betonacél van átvezetve) A hídszerkezet keresztmetszeti elrendezése a 10. ábrán látható, majd a hídszerkezet keresztmetszete és az acélszerkezet, merev kapcsolóelemekkel, a 11. ábrán van feltüntetve 10. ábra 178 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT 11. ábra Az itt bemutatott öszvérlemez-szerkezet számítási modelljét a 12. ábra szemlélteti. σb σb Cb nσb ti Ti hi h tb hg ho nσb z z h-ho b/n a I b σo z<h-h0 Ti Tp II σo Cb Ci Ci Ti Tp z>h-h0 12. ábra Az I. és II egyensúlyi egyenletből meghatározható a súlyvonal helyzete:„z” 179 KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK I. Cb = Tt + Ti + T p ⇒ Z I (15) II. Cb + Ct + Ci = Ti + T p ⇒ Z II (16) A súlyvonal helyzetét meghatározó egyenletek

(17),(20): [ ] bz 2 + 2n ti (a + 2tb ) + 2hitb + hp (b − a ) z − ( ) ti (a + 2tb ) 2h − 2hp − 2hi − ti +  − n =0 + 2hiti 2h − 2hp − hi + hp (b − a ) 2h − hp  ( ) ( (17) ) Jelölve β = 2n[ti(a + 2tb ) + 2hitb + h p(b − a)] γ = n[ti(a + 2tb )( 2h − 2hp − 2hi − ti ) + (18) + 2hitb( 2h − 2hp − hi ) + hp(b − a)( 2h − hp )] ( ) )( ) (19) ( ) b(h − h0 ) + 2ntb 2h − h0 − h p − ti h0 − h p − ti + nh p (b − a ) 2h − h p + 2 z= ( ∆ = β 2 + 4bγ ⇒ z = 0.5 ∆ − β /b ( ) 2b(h − h0 ) + 2mti (a + 2tb ) + 4ntb h0 − h p − ti + 2nh p (b − a ) + nti (a + 2tb )(2h − 2h0 + ti ) (20) A méretezési számítások megkönnyítése érdekében a 12. ábrán bemutatott két esetre (I, II) és a 13 ábrán látható jelölésekkel egy program segítségével meghatározhatjuk azokat az elemeket, amelyekre a méretezési és feszültségellenőrzési számítások elvégzésekor

szükségünk van. A 13-as ábra jelölései a következők: AC = az „ideális” homogén keresztmetszet területe (cm2); IC = az „ideális” homogén keresztmetszet tehetetlenségi nyomatéka (cm4) ; WI, WS = az „ideális” homogén keresztmetszet keresztmetszeti modulusa (cm3); AB = a nyomott beton keresztmetszet területe (cm2); AO = acélkeresztmetszet területe (cm2); IO = acélkeresztmetszet tehetetlenségi nyomatéka (cm4); SM = a nyomott betonkeresztmetszet statikai nyomatéka (cm4); ICT = a keresztmetszet csavarási másodrendű nyomatéka (cm4); AN = semleges vonal, z semleges tengely helyzetét határozza meg (cm); CGC = az ideális keresztmetszet súlypontja. 180 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT Ezen elemek kiszámítása a következő, 13. ábra jelölései szerint, egy számítógépes program segítségével történik. Az eredményeket az 1 és 2 táblázat tartalmazza. Z<H-HO H-HO TI 0.5Z B/N CGB HP 0.5[B-(A+2TB)] TB ZC CGO TB

ZO HO HI H ZBO CGC 0.5[B-(A+2TB)] A B Z>H-HO HP HO HI Z ZBO CGC CGO TB 0.5[B-(A+2TB)] A TB 0.5[B-(A+2TB)] B 13. ábra A semleges tengely (AN) a beton keresztmetszetet metszi z<h-h0 ZO H CGB ZC H-HO TI 0.5Z B/N 181 KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK 1. táblázat Z AC IC WS WI AB ZB AO ZO IO ZC ICT ZCO SM CT H= 30 cm B=120 cm A= 40 cm TI = .6 cm N = 6.268 13.74938 1649.925 16.25063 H = 32 cm 14.4286 1731.432 17.5714 416.3499 23.12531 32224.52 B = 120 cm 431.7536 24.7857 33814.4 42897.71 153.12 11.81834 A = 40 cm 50423.43 155.52 12.81399 3119.975 4.432288 1809.623 TI =. 6 cm 3494.686 4.757408 1992.832 2639.758 4923.508 2.203443E-03 N = 6.268 2869.631 5718.105 2.064363E-03 H = 34 cm B = 120 cm A = 40 cm TI = .6 cm N = 6.268 15.09688 1811.626 18.90312 446.9477 26.45156 35378.68 58680.14 157.92 13.81528 3886.905 5.087842 2181.709 3104.257 6581.239 1.942018E-03 H = 36 cm B = 120 cm A = 40 cm

TI = .6 cm N = 6.268 15.7553 1890.636 20.2447 461.953 28.12235 36919.88 67690.46 160.32 14.82135 4296.362 5.423353 2376.159 3343.614 7514.524 1.833563E-03 H = 38 cm B = 120 cm A = 40 cm TI = .6 cm N = 6.268 16.40478 1968.574 21.59522 476.7873 29.79761 38440.2 77476.71 162.72 15.8315 4722.813 5.763717 2576.103 3587.679 8519.55 1.73676E-03 H = 40 cm B = 120 cm A = 40 cm TI = .6 cm N = 6.268 17.04614 2045.537 22.95386 491.466 31.47693 39941.5 88061.01 165.12 16.84514 5166.039 6.108721 2781.469 3836.436 9597.882 1.649827E-03 H = 42 cm B = 120 cm A = 40 cm TI = .6 cm N = 6.268 17.68008 2121.61 24.31992 506.0027 33.15996 41425.46 99465.26 167.52 17.86175 5625.837 6.458166 2992.201 4089.868 10751.07 1.571329E-03 H = 44 cm B = 120 cm A = 40 cm TI = .6 cm N = 6.268 18.30723 2196.867 25.69277 520.4094 34.84639 42893.52 111711.2 169.92 18.88091 6102.029 6.811864 3208.244 4347.963 11980.64 1.500093E-03 182 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN

ZSOLT H = 46 cm B = 120 cm A = 40 cm TI = .6 cm N = 6.268 18.92813 2271.375 27.07187 534.6964 36.53393 44346.98 124820.5 172.32 19.90224 6594.448 7.169638 3429.553 4610.71 13288.09 1.435156E-03 H = 48 cm B = 120 cm A = 40 cm TI = .6 cm N = 6.268 19.54327 2345.192 28.45673 548.8732 38.22837 45786.96 138814.7 174.72 20.92541 7102.941 7.531319 3656.088 4878.097 14674.93 1.375717E-03 H = 50 cm B = 120 cm A = 40 cm TI = .6 cm N = 6.268 20.15309 2418.37 29.84691 562.9481 39.92346 47214.5 153715.1 177.12 21.95017 7627.371 7.896748 3887.813 5150.116 16142.62 1.321103E-03 H = 30 cm B = 120 cm A = 40 cm TI = .6 cm N = 12.536 16.77339 2012.807 13.22661 313.6821 21.6133 4968.519 31823.69 153.12 8.79432 1897.272 4.432288 1346.586 2406.036 4923.508 4.420396E-03 H = 32 cm B = 120 cm A = 40 cm TI = .6 cm N = 12.536 17.65255 2118.305 14.34745 324.4978 23.17373 5226.717 37572.98 155.52 9.590046 2128.474 4.757408 1491.444 2618.791 5718.105 4.146761E-03 H

= 34 cm B = 120 cm A = 40 cm TI = .6 cm N = 12.536 18.51852 2222.222 15.48148 335.1873 24.74074 5481.061 43904.73 157.92 10.39364 2370.855 5.087842 1641.363 2835.951 6581.239 3.905451E-03 H = 36 cm B = 120 cm A = 40 cm TI = .6 cm N = 12.536 19.37253 2324.704 16.62747 345.7623 26.31373 5731.909 50838.36 160.32 11.20411 2624.249 5.423353 1796.243 3057.493 7514.524 3.691062E-03 H = 38 cm B = 120 cm A = 40 cm TI = .6 cm N = 12.536 20.21566 2425.879 17.784343 356.233 27.89217 5979.572 58393.02 162.72 12.02062 2888.504 5.763717 1955.996 3283.395 8519.55 3.49933E-03 H = 40 cm B = 120 cm A = 40 cm TI = .6 cm N = 12.536 21.04882 2525.858 . 366.6084 29.47559 . 66587.59 165.12 . 3163.483 6.108721 . 3513.638 9597.882 . 183 KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK A semleges tengely (AN) az acélszerkezetet metszi z>h-h0 2. táblázat Z AC IC WS WI AB ZB AO ZO IO ZC ICT ZCO SM CT H= 30 cm B=120 cm A= 40 cm TI = .6 cm

N = 6.268 13.78338 1705.59 16.21662 H = 32 cm 14.47978 1802.031 17.52022 H = 34 cm 440.2929 22.88148 1804.417 B = 120 cm 461.8378 24.47396 1984.873 B = 120 cm 42909.68 153.12 35149.77 A = 40 cm 50446.98 155.52 37489.95 A = 40 cm 3113.146 4.432288 1769.794 TI =. 6 cm 3483.96 4.757408 1943.961 TI =. 6 cm 2646.031 4923.508 1.718526E-02 N = 6.268 2879.358 5718.105 1.605614E-02 N = 6.268 15.1686 1897.884 18.83139 483.3827 26.06792 2170.382 58721.64 157.92 39830.13 3871.262 5.087842 2123.253 3118.284 6581.239 0.0150658 H = 36 cm B = 120 cm A = 40 cm TI =. 6 cm N = 6.268 15.85082 1993.224 20.14918 504.9275 27.66313 2360.845 67758.03 160.32 42170.3 4274.733 5.423353 2307.607 3362.819 7514.524 1.419024E-02 H = 38 cm B = 120 cm A = 40 cm TI =. 6 cm N = 6.268 16.52724 2088.114 21.47276 526.4724 29.25938 2556.176 77580.37 162.72 44510.49 4694.091 5.763717 2496.967 3612.967 8519.55 1.341065E-2 H = 40 cm B = 120 cm A = 40 cm TI =. 6 cm N = 6.268 17.19855 2182.607

22.80145 548.0173 30.85651 2756.304 88212.75 165.12 46850.67 5129.082 6.108721 2691.287 3868.734 9597.882 0.0127121 H = 42 cm B = 120 cm A = 40 cm TI =. 6 cm N = 6.268 17.86532 2276.749 24.13468 569.5621 32.45438 2961.17 99679.23 167.52 49190.85 5579.481 6.458166 2890.529 4130.125 10751.07 1.208263E-02 H = 44 cm B = 120 cm A = 40 cm TI =. 6 cm N = 6.268 18.52806 2370.577 25.47194 591.107 34.05288 3170.72 112003.8 169.92 51531.03 6045.089 6.811864 3094.659 4397.143 11980.64 1.151248E-02 184 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT H = 46 cm B = 120 cm A = 40 cm TI =. 6 cm N = 6.268 19.18719 2464.125 26.81281 612.6519 35.65193 3384.912 125210.3 172.32 53871.21 6525.724 7.169638 3303.65 4669.792 13288.09 1.099367E-02 H = 48 cm B = 120 cm A = 40 cm TI =. 6 cm N = 6.268 19.84307 2557.422 28.15693 634.1967 37.25144 3603.708 139322.6 174.72 56211.39 7021.222 7.531319 3517.477 4948.075 14674.93 1.051958E-02 H = 50 cm B = 120 cm A = 40 cm

TI =. 6 cm N = 6.268 20.49603 2650.492 29.50397 655.7416 38.85136 3827.072 154364.6 177.12 58551.57 7531.439 7.896748 3736.119 5231.994 16142.62 1.008467E-02 H = 30 cm B = 120 cm A = 40 cm TI =. 6 cm N = 12.536 16.82412 1941.552 13.17588 296.7065 21.88671 1338.818 31805.13 153.12 4450.018 1890.448 4.432288 1379.39 2413.891 4923.508 1.807085E-02 H = 32 cm B = 120 cm A = 40 cm TI =. 6 cm N = 12.536 17.69489 2051.523 14.30511 308.6789 23.43279 1484.859 37558.03 155.52 4743.548 2122.535 4.757408 1521.783 2625.497 5718.105 1.688258E-02 H = 34 cm B = 120 cm A = 40 cm TI =. 6 cm N = 12.536 18.55294 2160.508 15.44706 320.6513 24.98258 1635.928 43893.17 157.92 5037.079 2365.834 5.087842 1668.892 2841.522 6581.239 1.584237E-02 H = 36 cm 19.39964 2268.612 . B = 120 cm 332.6238 26.53561 . A = 40 cm 50829.86 160.32 . TI =. 6 cm 2620.144 5.423353 . N = 12.536 3061.974 7514.524 A feszültségeket a (10,11) képletek segítségével határozzuk meg,

figyelembe véve a tartós terheket, a rövid ideig ható terheket, valamint a fáradásra használt redukáló tényezőt. σa = M ⋅ (h − z ) Ic σ a (n t ) σ a (n r ) σ a (n f ) KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK M⋅z σb = n ⋅ Ic 185 σ b (n t ) σ b (n r ) σ b (n f ) σ b max = max{[σ b (nt ) + σ b (nr )];[σ b (nt ) + σ b (nf )]} σ a max = max{[σ a (nt ) + σ a (nr )];[σ a (nt ) + σ a (nf )]} (21) A (7,8) képletek segítségével határozzuk meg a legnagyobb feszültségeket a beton és az acél legjobban igénybe vett öveiben. A 9/a ábrán látható lemezelem kapcsolóelemeinek a számítását mutatjuk be a következő példánkban. Tolóerő (csúszóerő) számítását a következő képlettel végeztük el: V ⋅ Sc (22) Vlr = max Ic ahol: Vmax= maximális nyíróerő. A legnagyobb tolóerőt az alátámasztásnál és a lemezelem közepén kell meghatározni {Vlr ;Vlm } . A tolóerőt, amire a kapcsolóelemet

méretezzük, a következő képlettel számítjuk ki (EUROCODE 4 szerint): PRd = Af 2 1 Af 1 ⋅ f ck . γc Af 1 (23) Az Af1, Af2 a 14. ábra jelölései szerint határozható meg γ = 15 V + Vlm 1 ⋅ (24) VT∗ = lr 2 2 VT∗ – a fél lemezhosszra jutó teljes tolóerő, ahol l = a lemez hossza. A kapcsolóelemek száma: V N= T . (25) PRd A merev kapcsolóelemek elosztását a lemez hosszában a 15. és 16. ábrák szerint végezzük, a következő összefüggés segítségével: V − Vlm 2 2 lr li − 2Vlr li + 2 PRd = 0 ⇒ li . (26) l 186 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT 14. ábra 15. ábra A számításokat egy számpéldával szemléltetjük: (l = 5,40 m vonatterhelés EUROCODE 1 MODEL 71: Vtmax = 94,50 kN, Vrmax = 470,037 kN, Vrl/2 = 125,626 kN). 16. ábra 187 KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK Tehetetlenségi nyomaték (cm^4) A 17. ábrán a tehetetlenségi nyomaték és a semleges tengely helyzetének, és

változását szemléltetjük a magasság függvényében különböző osztályú betonok esetén (n) 160000 Tehetetlenségi nyomaték helyzete 140000 120000 100000 n=6.268 80000 n=6.5625 n=6.885 60000 40000 28 33 38 43 48 Magasság (cm) Semleges tengely (cm) 17/a. ábra 23 22 Semleges tengely helyzete 21 20 19 18 17 16 n=6.268 15 n=6.5625 14 n=6.885 13 28 33 38 43 Magasság H (cm) 17/b. ábra 48 53 188 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT 3. A végeselem módszerének alkalmazása az öszvérszerkezetekre 3.1 Bevezetés A végeselem módszer a mérnöki feladatok megoldásában egyre nagyobb teret hódit. Az öszvértartók számításában is az utóbbi évtizedben a leginkább alkalmazott módszer a végeselemek módszere (The Finite Element Method). A módszer lényege az, hogy a tartószerkezetet egy megválasztott hálózattal elemekre (végeselem) szabjuk fel, és az elemeket csak a csomópontokban illesztjük egymáshoz. Az új

típusú programrendszerek (ROBOT, ANSYS, MARK) a hálózatot automatikusan választják meg, míg a még sok ideig használatban levő programrendszereknél ez a mérnök feladata. De mint minden statikai feladatnál, a gépiessé válás aggodalmakat okoz, és ez nem alaptalan, mert a modellfelvétel örök kérdés (Kopenetz 1985). Minden adott feladatnál nagyon fontos a statikai modell és a numerikus eljárás megválasztása. A kutatási program keretében a célunk az, hogy olyan végeselemeket alkalmazzunk, amelyeknek az eredménye a kevés elemszám mellett a nagy pontosság, különös tekintettel arra, hogy tartórendszerekről van szó. Figyelembe véve ezeket a követelményeket, a szerzők egy felületszerkezetekre írt programrendszert használtak, a SUMO1-et (Kopenetz 1989, Cătărig–Kopenetz 1998, Cătărig–Kopenetz 1994), amelybe egy 4 csomópontú tárcsaelemet építettek be (Zienkiewicz–Irons típusút). Az így nyert javított SUMO1 programrendszer

lehetővé teszi mind a klasszikus (Klingenberg 1952), mind az új elgondolású öszvértartók (Köllő 1998) egyszerű végeselem-kezelését. 3.2 A SUMO1 programrendszer A SUMO1 programrendszer nem lineáris térbeli membrán- és kábelszerkezetek megoldására készült. A kontinuum-mechanika tenzorfogalmazásával a kinematikai és anyagtörvényeket olyan formában használjuk, hogy a statikai és dinamikai kérdéseket egységes megfogalmazásban írhassuk. KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK 189 Az egységes megfogalmazás alapja, hogy a tetszőleges mértékű „nagy” alakváltozásokat is figyelembe vevő Lagrange-féle leírási móddal, a II. Piola–Kirchhoff-féle feszültségtenzorral dolgozunk. Mivel a programrendszer a végeselem elmozdulásmódszerére támaszkodik, a globális merevségi mátrix mindig összeállítható a szerkezetet alkotó sík felületek merevségi mátrixaiból és az egyes felületek rétegrésztartományaiból

(Kopenetz 2000). A nem lineáris végeselem-feladat jellegénél fogva az egyensúlyi megoldási módszert, a Newton–Raphson-féle eljárást használja, amely független az elemcsaládtól. A mozgási egyenletek integrálásához a Newmark és Wilson eljárást használjuk. Az öszvérszerkezetek modellezéséhez a programrendszerben a 12 szabadságfokú térbeli négyszögelemet és a 6 szabadságfokú rúdelemet használjuk. A szabadságfok megállapítása egy kompromisszum eredménye, mert a pontosság növelése érdekében kívánatos minél több bázisfüggvény felvétele, de ezáltal nő az ismeretlen paraméterek száma és bonyolódik a numerikus eljárás. Mindezeket figyelembe véve, mivel a négyszögelemet tárcsaszerű feladatok megoldására használjuk, a tapasztalatok szerint az izoparametrikus alak a legalkalmasabb. A végeselemes modellezésben az ilyen elemeknél egy elemen belül fekvő pont globális koordinátáit és elmozdulásjellemzőit ugyanazokkal a

bázisfüggvényekkel lehet kifejezni. 3.21 Négy csomópontú tárcsaelem A szerkezet geometriáját a csomópontok koordinátáival írjuk le, ahol N csomópontot jelent (N=1,2,3,4). A szabadságfokokat i-vel jelöljük (i=1,2,3). Egy P pontot a lokális hálózathoz a θα -val (α=1,2) jelöljük. A θα a peremen ±10 értéket kap A P pont koordinátái a globális rendszerben legyenek xi és az elmozdulásai ui Ezeket ki lehet fejezni a csomóponti koordinátákkal (xNi, θα) és a Ф bázisfüggvényekkel ( ) x Pi θ α = θ N x N , ahol a ФN (N = 1,2,3,4; i = 1,2,3) , bázisfüggvények a következő alakban írhatók: (27) 190 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT ( ) 14 (1 + θ )(1 + θ ), (28.a) ( ) 14 (1 − θ )(1 + θ ), (28.b) ( ) 14 (1 − θ )(1 − θ ), (28.c) ( ) 14 (1 + θ )(1 − θ ). (28.d) Φ1 θ 1 ,θ 2 = 1 Φ 2 θ 1 ,θ 2 = 2 1 Φ 3 θ 1 ,θ 2 = 2 1 Φ 4 θ 1 ,θ 2 = 2 1 2 Az elmozdulások az izometrikus elem

meghatározásából: u i = Φ N u Ni A P pont helyzetét az r vektorral írhatjuk: (29) r = x i ei (30) r = x1e1 + x2e2 + x3e3 (31) vagy: θ 2 θ =-1 1 2 X θ =1 2 a 3 3 a 2 1 P a 3 e θ θ =1 1 4 r 1 1 θ =-1 2 3 e e 2 1 X2 X1 18. ábra Felhasználva a (27) összefüggést, a (30)-ból kapjuk: r = Φ N x N i ei (32) A P pont bázisvektorjait megkapjuk könnyen: aα = vagy: ∂Φ N N i x ei = aαi ei ∂θ α (33) 191 KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK  a1  T1    =   η = Tη , a 2  T2  (34)  a11   a12   2   a1 = a1 , a2 = a22  a 3  a 3   1  2 (35) ahol:  ∂Φ1  1  ∂θ T1 =  0    0   ∂Φ1  2  ∂θ T2 =  0    0  − ∂Φ1 ∂θ1 0 0 ∂Φ1 ∂θ1 0 0 0 ∂Φ1 ∂θ1 0 0 0 ∂Φ1 ∂θ 2 ∂Φ2 ∂θ 2 0 0 − − 0 ∂Φ1 ∂θ1 0 0

∂Φ1 ∂θ1 0 − 0 − ∂Φ2 ∂θ 2 0 0 0 0 0 ∂Φ1 ∂θ 2 ∂Φ2 ∂θ 2 0 0 ∂Φ2 ∂θ 2 0 x12 x13 x12 x22 x23 { η = x11 ∂Φ4 ∂θ1 0 − − 0 0 ∂Φ4 ∂θ1 ∂Φ4 ∂θ1 0 0 ∂Φ4 ∂θ1 ∂Φ4 ∂θ1 0 0 − 0 − ∂Φ1 ∂θ 2 0 0 ∂Φ2 ∂θ 2 0 0 ∂Φ2 ∂θ 2 0 x33 x14 − 0 x31 x32 0 −  0   0   ∂Φ4  ∂θ1  0 ∂Φ1 ∂θ 2 0 x42 (36)  0   0   ∂Φ1  − 2 ∂θ  x43 } T (37) (38) ∂Φ értékeit a 3. táblázatban adjuk meg ∂θ α N 3. táblázat N függvény 1 Φ N (θ 1,θ 2 ) 1 1 + θ1 1 + θ 2 4 ∂Φ N ∂θ 1 1 1+ θ 2 4 ∂Φ N ∂θ 2 1 1 + θ1 4 ( 2 )( ( ) ( ) ) 3 ( )( − 1 1+ θ 2 4 1 1 − θ1 1 + θ 2 4 ( ( 1 1 − θ1 4 ) ) ) 4 ( )( -− 1 1− θ 2 4 − 1 1 − θ1 4 1 1 − θ1 1 − θ 2 4 ( ) ( ) ) 14 (1 + θ )(1 − θ ) 1 ( 1 1+ θ 2 4 − ( 2 ) 1 1 + θ1 4 )

192 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT Ezekkel a jelölésekkel fel lehet írni a bázisvektorokat: aα = Tα η . (39) A felület kovariáns mértéke: aαβ = ηT TαT Tβ η = ηT Tαβ η , (40) ahol: T T11  T1  = T12  = T2T T13  T3T  Tαβ T1   T2  . T3  (41) A tárcsaelemek számításánál megjelennek a következő típusú integrálok: I= ∫∫Φ(θ ,θ ) 1 2 +1 a dθ dθ = 1 2 +1 ∫ ∫ Φ(θ ,θ ) 1 2 a dθ1dθ 2 . (42) θ 1 = −1 θ 2 = −1 s Ezeknek a megoldására a Gauss-féle kvadratúrát alkalmazzuk. Így a (40) típusú integrálokat a következő formában kapjuk: ∑ Φ(θ ) INT I i =1 ahol: − α Ii a I ,WI , (43) INT Gauss-féle kvadratúrapontok, − WI súlyok. Négy integrálási pontra (19. ábra) a (42) alapján fel lehet írni: ( I = WI1 Φ θ I11 ,θ I21 ( + WI 3 Φ θ I13 ,θ I23 ) ) ( a I1 + WI 2 Φ θ 1I 2 ,θ I22 ( a I 3 + WI 4 Φ

θ I14 ,θ I24 ) ) aI 2 + aI 4 (44) KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK 193 19. ábra 4. táblázat Integrálási pontok θ1 I1 + I2 − I3 − I4 + 1 3 1 3 1 3 1 3 θ1 + 1 3 1 + 3 − 1 − 1 3 3 WIi 1 1 1 1 3.22 Két csomópontú csuklós rúdelem Mivel a vasalás a betonelemek csomópontjainál csatlakozik, elégséges 6 szabadságfokú rúdelemeket használni (20. ábra) 194 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT X3 X2 I3 I2 X 1 r1 X1 I1 2 r2 e3 X1 e2 e1 X1 20. ábra A 20. ábrán feltüntetett rúdelemet az r1 és r2 pozícióvektorok írják le, és a globális koordinátákat a következő alakban írhatjuk:  X 11   η1   2    X 1   η2   η   X 3  η  η =  I  =  11  =  3  .  η J   X 2   η4   X 2  η5   23     X 2  η6  (45) A lokális rendszerben az i1 a

következő alakú lesz: i1 = l = l ∆X 1e1 + ∆X 2 e2 + ∆X 3e3 (∆X ) + (∆X ) + (∆X ) 1 2 2 2 ahol: ∆X 1 = X 21 − X 11 ∆r = l . 3 2 = ∆r ∆r∆r , (46) KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK 195 3.3 A SUMO1 programrendszer öszvértartókra való alkalmazása Egy programrendszer felhasználhatóságánál a legfontosabb kérdés a pontosság elemzése. A legbiztosabb út az ilyen feladat megoldására az olyan szerkezetek vizsgálata, amelyeknél az eredményeket kísérleti úton kapták. 3.31 Példa Egy állandó keresztmetszetű klasszikus öszvértartó (21/a/b/c. ábra) törési terhét kísérleti úton határozták meg (Klingenberg 1952). 230 14 L120 120 13 14 1293 2 (10 250) St48 2L150 150 14 21/a. ábra 196 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT l k 2 AS=61.9cm tM=1.4cm j tM=1.4cm i y 2 Ai=130.6cm 21/b. ábra P P 21/c. ábra A SUMO1 programrendszerrel, a 21/d. ábrán látható hálózattal a

kapott eredmény (P = 162OMN) 1,8%-kal közelíti meg a kísérleti értéket (P = 165.OMN) (5 táblázat) 197 KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK P z 8 4 3 3 7 12 6 11 16 9 15 20 12 19 24 15 23 32 28 18 27 21 31 36 24 35 40 27 39 44 30 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 2 5 8 11 14 17 20 23 26 29 2 6 1 1 10 4 5 1 14 7 9 2 18 10 13 3 22 13 17 4 16 21 5 30 26 19 22 29 25 6 34 7 38 25 33 8 42 28 37 9 41 10 kisérlet : 165MN : 162MN PU végeselem Analitikus számitás /HERZOG/ : 147,2MN 21/d. ábra 43 x 198 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT 5. táblázat A szerkezet jellemzõi Anyag Young Tény. Poiss. Tény Vast. Dil. Tény Sűrűség Codsol 1 2 3 4 0.210E+07 0.210E+06 0.210E+07 0.210E+07 0.000E+00 0.000E+00 0.000E+00 0.000E+00 0.140E+01 0.150E+03 0.131E+03 0.619E+02 0.120E-04 0.120E-04 0.120E-04 0.120E-04 0.780E-05 0.250E-05 0.780E-05 0.780E-05

0.000E+00 0.000E+00 0.000E+00 0.000E+00 ACC.X ACC.Y ACC.Z nyomás Hőmérséklet feszített PR.X PR.Y PR.Z 0.000E+00 0.000E+00 0.000E+00 0.000E+00 0.000E+00 0.000E+00 0.000E+00 MY MZ eset 1 0.981E+03 0.000E+00 Csomóponti erők: Csp. FX FY FZ MX 40 0.0000E+00 0.0000E+00 -0.1620E+00 0.0000E+00 0.0000E+00 0.0000E+00 Iterációk száma 1 Csomóponti max. elmozdulás=-088175755E+01 csomópontban 41 a 3-as globális irányba Iterációk száma 2 Csomóponti max. elmozdulás =022440221E+01 csomópontban 41 a 3-as globális irányba Iterációk száma 3 Csomóponti max. elmozdulás =045293275E-01 csomópontban 41 a 3-as globális irányba (TOLERANCIA 0.10000E+00) Koordináták, elmozdulások, elfordulások a 3. iteráció után Csp. X-COORD. Y-COORD. Z-COORD. 40 0.749852E+03 0.000000E+00 0.153572E+03 41 0.850000E+03 0.000000E+00 -0.652826E+01 42 0.850000E+03 0.000000E+00 0.634682E+02 43 0.850000E+03 0.000000E+00 0.133463E+03 44 0.850000E+03

0.000000E+00 0.153463E+03 X- Elmozd. Y- Elmozd. DX- Elmozd. DY- Elmozd. 0.151561E+00 -0.8726E-03 0.000000E+00 0.0000E+00 0.000000E+00 0.0000E+00 0.000000E+00 0.0000E+00 0.000000E+00 0.0000E+00 0.000000E+00 0.0000E+00 0.000000E+00 0.0000E+00 0.000000E+00 0.0000E+00 0.000000E+00 0.0000E+00 0.000000E+00 0.0000E+00 .REZ rúd// rúd csomópont I csomó- MAT pont J CAB 9 10 33 37 37 41 103 103 erő nem feszített hossz valós hossz 0.53446344E+06 0.55899181E+06 0.83299988E+02 0.10029999E+02 0.83462318E+02 0.10050442E+03 KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK 199 3.32 Példa Egy új típusú öszvértartónak (Köllő 1998)(22/a. ábra) kísérleti úton kapott lehajlása (w=0.5 cm) jól egyezik a SUMO1 programrendszerrel számított értékkel (22/b/c ábra,6 táblázat) P P P P=375N a a P a-a 22/a. ábra Beton tB1 11 l j k 11 Acél j tM l1 22 As i i tB2 Ai 22/b. ábra tB1=480cm tB2=320cm 0.6=96cm2 AS=160⌧ Ai=320⌧

1.2=384cm2 tM=8⌧ 1.2=96cm2 200 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT P z 4 P 8 3 3 2 2 7 6 11 6 5 11 10 12 1 1 12 9 15 8 14 13 4 5 1 16 12 11 19 18 14 7 13 3 P/2 24 15 23 14 22 28 18 17 15 10 9 2 20 26 16 13 21 21 20 24 31 23 30 6 40 27 35 26 34 18 19 25 5 36 17 16 17 4 27 32 38 19 22 29 30 29 42 28 37 8 43 20 25 33 7 39 44 9 41 x 10 z 2 6 31 1 10 32 5 14 33 9 18 34 13 22 35 26 21 34 37 36 17 30 25 38 38 29 39 33 42 40 37 41 x ∆ z 41 kisérlet : 0,5cm végeselem : 0,66cm 22/c. ábra 6. táblázat A szerkezet jellemzõi Anyag Young Tény. Poiss. Tény Vast. Dil. Tény Sűrűség Codsol 1 0.210E+07 0.000E+00 0.480E+03 0.120E-04 0.250E-05 0.000E+00 2 0.210E+06 0.000E+00 0.320E+03 0.120E-04 0.250E-05 0.000E+00 3 0.210E+07 0.000E+00 0.960E+01 0.120E-04 0.780E-05 0.000E+00 4 0.210E+07 0.000E+00 0.384E+03 0.120E-04 0.780E-05

0.000E+00 5 0.210E+07 0.000E+00 0.960E+02 0.120E-04 0.780E-05 0.000E+00 ACC.X ACC.Y ACC.Z PR.X PR.Y PR.Z nyomás hőmérséklet feszített 0.000E+00 0.000E+00 -0.981E+03 0.000E+00 0.000E+00 0.000E+00 0.000E+00 0.000E+00 0.000E+00 eset 1 Csomóponti erők: Csp. FX FY FZ MX MY MZ 8 0.0000E+00 0.0000E+00 -0.375000E+05 0.0000E+00 0.0000E+00 0.0000E+00 24 0.0000E+00 0.0000E+00 -0.375000E+05 0.0000E+00 0.0000E+00 0.0000E+00 44 0.0000E+00 0.0000E+00 -0.187500E+05 0.0000E+00 0.0000E+00 0.0000E+00 201 KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK Iterációk száma 1 Csomóponti max. elmozdulás = -065914893E+00 csomópontban 41 a 3-as globális irányba Iterációk száma 2 Csomóponti max. elmozdulás = 017942430E-02 csomópontban 41 a 3-as globális irányba Koordináták, elmozdulások, elfordulások a 3. iteráció után Csp. 41 42 X-COORD. 0.320000E+03 0.320000E+03 Y-COORD. 0.000000E+00 0.000000E+00

X-ELMOZD. Y- ELMOZD. DX- ELMOZD. DY- ELMOZD. Z-COORD. -0.656857E+00 0.213431E+02 43 0.320000E+03 0.000000E+00 0.323429E+02 44 0.320000E+03 0.000000E+00 0.433426E+03 0.000000E+00 0.000000E+00 0.0000E+00 0.0000E+00 0.000000E+00 0.000000E+00 0.0000E+00 0.0000E+00 0.000000E+00 0.000000E+00 0.0000E+00 0.0000E+00 0.000000E+00 0.000000E+00 0.0000E+00 0.0000E+00 Membránfeszültségek helyi koordinátarendszerben El. Sz. 28 29 30 NSS NST NTT NNSS NNST NXX NXY NYY NMAX NMIN 0.264868E+02 -0.212520E+01 -0.142572E+01 0.678110E+04 -0.374047E+03 0.678110E+04 -0.374047E+03 -0.172512E+03 0.680117E+04 -0.192575E+03 -0.451654E+02 -0.489786E+01 -0.168085E+02 -0.115603E+05 -0.430971E+03 -0.115603E+05 -0.430971E+03 -0.508454E+03 -0.491674E+03 -0.115770E+05 -0.874773E+02 -0.542574E+01 -0.219445E+02 -0.223863E+05 -0.477379E+03 4. Hídszerkezetek fáradásvizsgálata A vasúti felépítmény és a vasúti hidak olyan mérnöki szerkezetek,

amelyeknek fő igénybevételeit a különböző sebességű és tengelyterhelésű vasúti járművek okozzák. Ezen szerkezetek élettartamuk alatti terhelése sztohasztikus (időben véletlenszerűen változó) folyamat, amelyet elvileg csak valószínűségi módszerekkel lehet tárgyalni, s emellett még minden esetben egy elfogadható károsodási hipotézist is kell alkalmazni. A vasúti felépítmény és 202 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT hidak tönkremenetele nagymértékben összefügg a fáradás jelenségével. A következőkben a vasúti kisfesztávú hidakkal foglalkozunk, a legjobban igénybe vett keresztmetszetben fellépő nyomaték változását tanulmányozva. Azért választottuk a vizsgálataink tárgyául a kis nyílású hidakat (3–10 m), mert ezeknél minden áthaladó tengelyterhelés egy terhelési ciklust jelent, a nagy nyílású hidaktól eltérően, ahol minden szerelvény jelent egy-egy terhelési ciklust. A következőkben az

utóbbi 10 évben Köllő Gábor által tervezett és a Kolozsvári Vasúti Igazgatóság területén kísérleti jelleggel beépített, együttdolgozó acél–beton lemezszerkezetekkel foglalkozunk, meghatározva M = f(t) függvényeket, amelyeket az általuk leírt ergodikus, sztohasztikus folyamat jellemzőinek a meghatározására használunk fel. Az M(t) sokaságán értelmezett átlagolást idő szerinti (t) átlagolással helyettesítjük. Az 23 ábrán bemutatjuk azokat a lemezszerkezeteket, amelyekkel foglalkozunk. A 24 és 25 ábrán a nyomaték változását mutatjuk be az 23 ábrán látható lemez legjobban igénybe vett keresztmetszetében, egy gyorsvonat, illetve egy tehervonat terhelése alatt A lemez hossza 6,0 m, fesztávolsága 5,40 m. Mindkét esetben (24 és 25 ábrákon) a nyomaték változása különböző, mivel a) esetben egy tengelyterhelés három keresztaljra (49. típusú sínt használtunk), míg b) esetben egy tengelyterhelés öt keresztaljra (65

típusú sínt használtunk) tevődik át (26 ábra). 23. ábra KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK 24. ábra 203 204 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT 25. ábra KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK 205 a) b) 26. ábra L=4 4(EsIs + EtIt ) b0 C (45) L = a vasúti felépítmény merevségi hossza, La< Lb A nyomaték változását, a lemez középső, legjobban igénybe vett keresztmetszetén (amit a 24. és 25 ábrák mutatnak be) mint ponthalmazt határoztuk meg a 27. ábra szerint Ezeken az ábrákon a ponthalmazt már mint Lagrange-polinommal aproximált ponthalmazt mutatjuk be. 27. ábra 206 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT Ismerve a {(t0,M 0); (t1,M 1);. (tn,M n)}ponthalmazt, a Lagrangepolinom explicit alakban a következő: LM,n (t ) = (t − t0 ).(t − ti −1 )(t − ti +1 )(t − tn ) n ∑ (t − t ).(t − t )(t − t )(t − t ) M i =0 0 i i i −1 i +1 i i i .

(46) n A hídszerkezetek fáradásvizsgálatánál a következő két paramétert kell meghatározni: ρ= σ min σ max és ∆σ = σmax − σmin , (47) ezek ismeretében meghatározhatók a megengedett feszültségek (pl. a legjobban igénybe vett betonövben) σ bmf = (0.6 + 05 ρ )σ bms (48) vagy a valószínűségi elméleteket és a Wöhler-görbéket figyelembe véve: 1  N k σ bm/p = ∆σ  n  (49)  N0  – p az élettartam-túlélés valószínűsége (pl. p=50% K=3,75: N0=2 106: Nn tervezett ciklusszám). A hídszerkezet élettartamának a meghatározásakor szükségünk van a fajlagos károsodások adataira, amelyeket a híd nyílásának függvényében határozunk meg, személy- (sz) és tehervonatokra (t). 8000 + 270(L − 2) 1.15 10 −12 (50) 11000 + 55(L − 2) 10 −12 St = 2 1 + 0.35(L − 2) (51) S sz = 1 + 0.35(L − 2 ) 1.15 2 Ismerve a személy- és teherforgalom nagyságát, Tsz és Tt, valamint az összforgalmat,

T: T T t sz = sz tt = t . (52) T T Elfogadva egy bizonyos túlélési valószínűséget (p% ⇒ K), a híd élettartama: 1   K   1    De =   . ( ) + ∆σ S t S t T sz sz t t       (53) KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK 207 Visszatérve a nyomatékot, valamint a feszültségeket leíró függvényekre (σ (t ) = αM (t ) , LM,n (t ), Lσ,n (t ) ) és feltételezve, hogy ezek ergodikussztohasztikus folyamatok, amelyeknek fontos sajátossága, hogy jellemzőiknek kiszámításakor a realizáció sokaságán {M (t )} értelmezett átlagolást idő szerinti átlagolással lehet helyettesíteni, ha a realizáció időtartama elég nagy, és ismerve az LM,n (t ) idő szerint változó függvényt, kiszámíthatjuk [LM,n (t ) = M n (t )] a következő jellemzőket: középérték: T mM (n ) = lim 1 M n (t )dt , T T ∞ 0 ∫ (54) másodrendű korrelációs függvény: T 1 RM (Θ,n ) = lim M n (t )M n (t + Θ

)dt . T ∞ T 0 ∫ (55) T = az ergodikus stacionárius folyamat realizációjának időtartama. Négyzetes középérték: T 1 Ψ M2 = lim M n2 (t )dt . T ∞ T 0 ∫ (56) Szórásnégyzet (diszperzió): T d M2 = ∫ [M n (t ) − mM (n )]2 dt . (57) 0 A különböző szerelvények által létrehozott átlagfeszültségek is véletlenszerűen változnak (a középérték is sztohasztikus változó) (28. ábra) 208 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT 28. ábra Azért, hogy a hídszerkezetek élettartamát megnöveljük, szükséges a dinamikus hatás csökkentése. Ez elérhető az ágyazatátvezetéses hídszerkezetek alkalmazásával, amelyek jelentős mértékben csökkentik a dinamikus hatást Példaként egy 5,40 méteres hídszerkezet dinamikus tényezőjének a kísérleti meghatározását mutatjuk be a 29 ábrán A mért dinamikus tényező Ψ = f din = 1065 , amit egy négytengelyű, LDH típusú (4x175 f st kN, V=60 km/h) mozdony terhelése

alatt mutattunk ki. KORSZERŰ EGYÜTTDOLGOZÓ ACÉL–BETON HÍDSZERKEZETEK 209 29. ábra Következtetésül: a kis- és középfesztávú vasúti hidak esetén az ágyazatátvezetéses hídszerkezetek alkalmazása előnyös, mivel a valós dinamikus hatás nagymértékben csökken (1,65 1,065). Ágyazatátvezetéses öszvérlemezek kivitelezése előregyártási technológiákkal megkönnyíthető. 210 KÖLLŐ GÁBOR–KOPENETZ LAJOS–ORBÁN ZSOLT SZAKIRODALOM KLINGENBERG, K. 1952 Verbundbauweise im Strassenbrückenbau, gegenwertiger Stand und Überblick über laufende Versuche. Bauingenieur 27 186–194. KOPENETZ Ludovic,Dr.–IONESCU, Anton 1985 Lightweight Roof for Dwellings. International Journal for Housing and its Aplication IX.3 Miami, Florida, USA, 213–220 KOPENETZ Ludovic,Dr. 1989 Contribuţii la calculul structurilor portante cu cabluri. Teză de doctorat. Universitatea Tehnică, Cluj-Napoca CĂTĂRIG, Alexandru–KOPENETZ Ludovic,Dr. 1994 Thin Walled

structures 20 ed. JRhodes Elsevier Applied Sciences Publishers, England. 1998 Structuri uşoare alcătuite din cabluri şi membrane. Ed U.TPres, Cluj-Napoca KÖLLŐ Gábor, Dr. 1998 Vasúti együttdolgozó acél–beton hídszerkezetek. Műszaki Szemle 3–4. 12–21 KOPENETZ Ludovic,Dr.–CĂTĂRIG, Alexandru 2000 Probleme de analiză structurală pentru consolidarea podurilor. Conferinţa Drumuri Poduri Cluj-Napoca, 235–242 AVRAM,C.–BOTA, V 1975 Structuri compuse oţel-beton. EdTehnică, Bucureşti KÖLLŐ Gábor, Dr. 2000 Suprastructuri de tip dală. Ed UTPres, Cluj-Napoca SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE ÉS SZIMULÁCIÓJA 1. Bevezető A haladó mozgás (egyenes vonalú vagy lineáris mozgás) gyakori mozgásforma mind ipari, mind laboratóriumi környezetben. Haladó mozgás klasszikusan forgó mozgásból valósítható meg az erre tervezett sajátos gépészeti berendezések segítségével

(pl. csigaorsó) Ezek fő hátránya, hogy többletveszteség forrásai, és az egész rendszer dinamikáját lerontják. Lineáris motorok alkalmazásával hatékonyabb villamos hajtásokat lehet megvalósítani. Különösképpen hasznosak azok a típusok, amelyeknél a terhelés közvetlenül a motor mozgó részéhez csatolható (Wavre 2000) Nagyszámú haladó mozgású motor ismeretes a szakirodalomban (Henneberger 2001, Nasar 1976 és McLean 1998). Elvileg valamennyi „klasszikus” villamos gép átalakítható haladó mozgásúvá, ha elvágjuk sugár iránt és egy síkra terítjük ki. Mindezek mellett számos, kimondottan haladó mozgásra tervezett motor létezik. E villamos gépek kategóriájába tartoznak a síkmozgású motorok is (angol elnevezésük változó: surface, 2D, XY vagy planar motors). Összetettebb felépítésük lehetővé teszi a motor mozgó részének a síkban való tetszőleges irányú haladását. Ezeknek is számos konstrukciós típusa

ismeretes a szakirodalomban (Melkote 1999 vagy Yoshiyuki 1995) A síkmozgású motorokat számos ipari és laboratóriumi alkalmazási területen használják előszeretettel, mivel a síkbeli mozgást a legközvetlenebbül, legegyszerűbben, a legnagyobb hatásfokkal valósítják meg. Segítségükkel kitűnően lehet a rájuk helyezett munkadarabokat nagy – akár nanométeres – pontossággal a megadott helyzetbe állítani, ahol valamilyen munkaeszköz (például robotkar) elvégzi rajtuk a megadott műveleteket. Emiatt gyakran használatosak elektronikai alkatrészek beültetésénél (Hoffman 1990) és számos más területen (Soltz 1996). A legtöbb esetben a síkmozgású motort két hagyományos felépítésű lineáris motor összekapcsolása révén kapjuk (Viorel 1998). Vannak kimondottan síkmozgásúra tervezett motorkonstrukciók is, mint a már klasszi- 212 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS kusnak számító Sawyer-féle motor (Sawyer 1969).

Ezek sorába tartozik az ismertetendő motortípus is. A javasolt motor kiindulási pontja a moduláris felépítésű hibrid lineáris léptetőmotor (Szabó 1999 és 2000). Ezt az új motorkonstrukciót a Kolozsvári Műszaki Egyetem egyik kutatócsoportja dolgozta ki (amelynek részvevői e tanulmány szerzői is). A több konferencián is bemutatott motor egyértelmű elismerést váltott ki, mivel kiküszöböli az igen elterjedt hibrid lineáris léptetőmotor számos hátrányát. A moduláris felépítésű síkmozgású motor szerkezeti alapelemei hasonlóak a fentebb említett moduláris felépítésű hibrid lineáris léptetőmotoréihoz. Ez a motor is két fő részből, az álló és a mozgó armatúrából áll A motor álló része kellő vastagságú, hidegen hengerelt acéltömbből készül. A hornyokat hossz- és keresztirányú sáncok bemarásával alakítják ki. A motor mozgó armatúrája több modulból áll Ezek fele valósítja meg az x irányú

elmozdulást, a többi pedig az y irányút Ekképp több modul egyetlen egységbe integrálásával egy tömör mozgó részt kapunk, amire közvetlenül helyezhetjük a mozgatni kívánt terhet. Megfelelő vezérléssel a motor nagy pontosságú síkmozgásra képes. Jelen tanulmányunkban ismertetjük a moduláris felépítésű síkmozgású motor konstrukcióját, különböző szerkezeti variánsait. Részletesen ismertetjük ennek a motornak a tervezési algoritmusát A tervezési módszer alkalmazását egy példa segítségével mutatjuk be. A megtervezett motor számítógépes analízise kellőképpen bizonyítja a villamos gép felépítésének helyességét, valamint a tervezési algoritmus célszerűségét. A továbbiakban a moduláris felépítésű síkmozgású motor intelligens vezérlőegységét ismertetjük. Ez hangolja össze a motor pontos működését Bemutatjuk a motor vezérlőáramának optimális fázisváltását, amely segítségével számottevő

hatékonyságnövelés érhető el. Ugyanitt levezetjük a kívánt mozgásformát előíró sebességprofilok számításának pontos menetét. A megtervezett motort a kidolgozott vezérlési stratégiával együtt szimuláció segítségével vizsgáljuk. Az általunk kidolgozott igen rugalmas, MATLAB–SIMULINK környezetben megírt szimulációs program segítségével valamennyi alkalmazási módját tanulmányozhatjuk a síkmotornak. Az itt kapott eredmények ugyancsak megerősítik a tervezett motor hasznosságát és nagy hatékonyságú működését. A kutatói munka során összegyűjtött tapasztalatokat és észrevételeket a tanulmány végén ismertetjük. Gazdag irodalomjegyzék egészíti ki a dolgozatot MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 213 2. A hibrid lineáris léptetőmotor A hibrid lineáris léptetőmotor gyakorlatilag egy állandó mágnesű lineáris szinkrongép. A hibrid jelző arra utal, hogy működési elve egyesíti a

reluktanciamotorok és az állandó mágnesű villamos gépek működési elvét. Legelterjedtebb felépítése a 2.1 ábrán látható 2.1 ábra A hibrid lineáris léptetőmotor klasszikus felépítése Két fő részből, az álló és a mozgó armatúrából áll. Az álló rész egy egyszerű, finom fogazású, hidegen hengerelt acélrúd (sín) Hosszúságának csak előállítási határai vannak. A motor aktív része a mozgó armatúra Ez két elektromágnesből áll, amelyek közrefogják az állandó mágnest. Az elektromágneseknek két fogazott pólusuk és egy vezérlő tekercsük van Valamennyi póluson azonos számú fog található. A fogak mérete megegyezik mindkét armatúrán. A horonylépés mérete határozza meg a motor lépéstávolságát (e motor lépéshossza a horonylépés egynegyede). A mozgó rész kerekeken halad egy sínen Az igényesebb változatoknál légpárna segítségével biztosítják a nagy húzóerőhöz szükséges állandó és kicsi

légrést. A motor működési elve a következő: a vezérlőtekercsek az állandó mágnes gerjesztette mágneses fluxust valamelyik pólusba összpontosítják. A minimális mágneses energia elvének alapján a mozgó rész abba a helyzetbe fog beállni, amelyben annak a pólusnak a fogazata, amelybe a fluxust összpontosítottuk szemtől szembe kerül az álló rész fogazatával (ekkor lesz 214 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS a legalacsonyabb a légrésben felhalmozott mágneses energia). A 21 ábrán látható helyzetéből a motor egy lépést fog megtenni jobbra, ha a B elektromágnesen levő vezérlőtekercset úgy tápláljuk, hogy az általa gerjesztett mágneses fluxus az állandó mágnes fluxusát a 4–es pólusba összpontosítsa. Az ezt követő nyugalmi helyzetben a 4–es pólus fogai lesznek szemtől szemben az álló rész fogaival. Megfelelő polaritású és sorrendű vezérlő impulzusok segítségével folyamatos haladó mozgást

lehet elérni mindkét irányba (Viorel 1998). A hibrid lineáris léptetőmotor számtalan előnye (egyszerű felépítés, könnyű karbantartás, nagy teljesítmény/térfogat-arány, nyílt hurkú vezérléssel is működik stb.) mellett néhány hátránya is van A legfontosabb ezek közül onnan ered, hogy a mozgó részt alkotó két elektromágnes mágneses szempontból nem teljesen független. Amikor a fluxust egyik pólusba összpontosítjuk, akkor a másik elektromágnes pólusain keresztül fog a mágneses kör bezárulni Ezek egyike mindig olyan helyzetben van, hogy a rajta áthaladó fluxus hatására a haladás irányával ellentétes irányú fékezőerő keletkezik. Mindemellett a mozgó rész bármelyik helyzetében a két armatúra között számottevő normális irányú vonzóerő létezik Ennek mértéke kb egy nagyságrenddel nagyobb, mint a hasznos tangenciális irányú húzóerő. Ez feleslegesen terheli a mozgó rész gépészeti elemeit és alaposan

megnöveli a súrlódási erőt. A hibrid lineáris léptetőmotor legfőbb hátrányait kiküszöbölendő a Kolozsvári Műszaki Egyetem egyik kutatócsoportja (amelynek résztvevői e tanulmány szerzői is) kifejlesztett egy moduláris felépítésű hibrid lineáris léptetőmotort. A több nemzetközi konferencián (Szabó 1999 és 2000) is bemutatott motorkonstrukció egyértelmű elismerést váltott ki. 3. A moduláris felépítésű hibrid lineáris léptetőmotor A moduláris felépítésű hibrid lineáris léptetőmotor fő alkotóeleme egy mozgó armatúramodul, amit tetszőleges számban építhetünk egybe. A motor álló része azonos a klasszikus hibrid lineáris léptetőmotoréval. A 3.1 ábrán látható mozgó részi modul egyszerű felépítésű: a két finom fogazású pólus közrefogja az állandó mágnest, amely gerjeszti a modulon és az alatta levő álló részen átfolyó mágneses fluxust. MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE .

215 3.2 ábra A mozgó armatúramodul metszete 3.1 ábra A mozgó armatúramodul Az új típusú szerkezet kulcsa az állandó mágnes alá, vele párhuzamosan beépített mágneses köri ágban rejlik (lásd a 3.2 ábrát) Erre helyezik el a modul vezérlőtekercsét. Ezt a mágneses köri elemet úgy kell méretezni, hogy amennyiben a modul nem aktív (a vezérlőtekercs nincs táplálva), az állandó mágnes gerjesztette fluxus teljes mértékben ezen haladjon át és záródjon be és ne haladjon át a légrésen (lásd a 3.3a ábrát) a) b) c) 3.3 ábra A moduláris felépítésű hibrid lineáris léptetőmotor működésének alapelve 216 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS Ekkor természetszerűleg nem keletkezik se vonzó (normális irányú), se tangenciális (húzó) erő. Amennyiben tápláljuk a vezérlőtekercset (3.3b ábra), az állandó mágnes gerjesztette fluxust gyakorlatilag „kényszerítjük”, hogy a két pólus alatti

légrésen át záródjon Csak ekkor keletkezik a hasznos húzóerő, valamint a lineáris motoroknál sajnos elkerülhetetlenül fellépő vonzóerő. A minimális mágneses energia elvének alapján a mozgó rész abba a helyzetbe fog beállni, amelyben a modul két pólusának fogazata szemtől szembe kerül az álló rész fogazatával (3.3c ábra), mivel ekkor lesz a legalacsonyabb a légrésben felhalmozott mágneses energia. Mindig azt a modult kell aktiválni, amelynek fogait az álló rész fogaival szeretnénk szembeállítani. Ekkor a vezérlőtekercsen átfolyó áram által generált mágneses fluxus a mágnes fluxusát erősíti, és a légrésen átirányítja, átkényszeríti. Ekképp nagy húzóerő érhető el Mint láthattuk, ennél a motorkonstrukciónál jól elkülöníthető az aktív és a passzív állapotú modul, ami nagymértékben segíti a motor vezérlési stratégiájának kidolgozását és megnöveli hatásfokát. Mivel mindig csak egy modul aktív a

motorban, nem keletkezik a hatékonyságot lerontó fékezőerő, valamint csak egyetlen modul esetében lép fel vonzóerő az álló és mozgó rész között (Szabó 2000). A bemutatott modulból tetszőleges húzóerejű és lépésszámú motor szerelhető össze. A modulok száma a teljes rendszer húzóerejét, míg a modulok egymástól való távolsága a motor lépéshosszát határozza meg A motor egy lehetséges négymodulú változata a 3.4 ábrán látható Az első modul vezérlőtekercse táplálása nyomán jutott a motor az ábrán látható helyzetbe. 3.4 ábra A moduláris felépítésű hibrid lineáris léptetőmotor egyik lehetséges változata MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 217 4. A moduláris felépítésű síkmozgású motor A moduláris felépítésű síkmozgású motor szerkezeti alapelemei hasonlóak a fentebb említett moduláris felépítésű hibrid lineáris léptetőmotoréihoz. Ez a motor is két fő részből, az

álló és a mozgó armatúrából áll (lásd a 4.1 ábrát) 4.1 ábra A moduláris felépítésű síkmozgású motor A motor álló része kellő vastagságú, hidegen hengerelt acéltömbből készül. A hornyokat hossz- és keresztirányú sáncok bemarásával alakítják ki (lásd a 4.1 ábrát) A keletkezett fogak téglatest, illetőleg sajátos esetben kocka alakúak. A keletkezett hornyokat ki kell tölteni (például epoxigyantával), majd a teljes felületet minél simábbra megmunkálni 4.2 ábra A síkmozgású motor álló része 218 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS Az álló rész méreteinek (hosszának és vastagságának) csak előállítási határai vannak. A motor alkalmazási területe szabja meg általában az álló rész szükséges méreteit. A motor aktív része a mozgó armatúra, amely az előzőekben ismertetett modulokból áll. A motor mozgó részébe beépítendő modulok fele valósítja meg az x irányú elmozdulást,

míg a többi az erre merőleges, y irányú mozgást biztosítja. A modulokat olyan módon kell elrendezni, hogy a mozgó rész, amely összeszerelése után egyetlen szerkezeti egységet alkot majd, minél tömörebb legyen. A mozgó rész egészének tervezése is a motor felhasználásának függvényében történik A moduláris felépítésű síkmozgású motor egyik legjellemzőbb felhasználása esetében a mozgatandó munkadarabokat közvetlenül a mozgó részre helyezik. A fentebb ismertetett modulokból számtalan szerkezetet lehet megépíteni. A beszerelt modulok száma függ a motor fázisszámától, valamint a megvalósítandó lépéshossztól (pontosságtól). A modulok számát, illetve az egymástól való viszonylagos helyzetüket változtatva, a legkülönbözőbb karakterisztikájú síkmotort építhetjük meg. Az elkövetkezőkben az ismertetett modulokból felépíthető néhány lehetséges mozgórészszerkezetet mutatunk be. Csak a háromfázisú

változatokat mutatjuk be, mert ezeknek nagy előnyük, hogy könnyen táplálhatók az igen elterjedt háromfázisú statikus frekvenciaváltókról. 4.3 ábra 6 modult tartalmazó mozgó rész MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 219 4.4 ábra 12 modult tartalmazó mozgó rész A legegyszerűbb felépítésű háromfázisú mozgó rész csak 6 modult tartalmaz (3–3-at mindkét elmozdulási iránynak). Ennek fő hátránya, hogy a modulok nem helyezkednek el szimmetrikusan, ami miatt forgatónyomaték keletkezhet, ami letérítheti a motort az ideális pályáról. Ennél jobb megoldásnak tűnik a 4.4 ábrán látható, 12 modult tartalmazó mozgó armatúra Ennél már kisebb az elfordulás veszélye, mivel a modulok kiegyensúlyozottabban vannak elhelyezve Teljesen szimmetrikus elrendezést 36 modul egybeépítésével érhetünk el. Ezt a szerkezeti egységet a 45 ábrán láthatjuk 4.5 ábra 36 modult tartalmazó mozgó rész 220 SZABÓ

LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS Teljes szimmetriája ellenére hátránya is van: mivel nagyon sok modult tartalmaz (minden irányhoz és fázishoz 6–6 modul tartozik), csak akkor érdemes megépíteni, ha számottevő húzóerő szükségeltetik. Mint láthattuk, a moduláris felépítésű síkmozgású motor gyakorlatilag két egybeépített moduláris felépítésű hibrid lineáris léptetőmotorból áll. Mindkét motorrész egymástól függetlenül működik, emiatt külön vezérlést igényel. Természetesen a két irányban való elmozdulást megfelelően össze kell hangolni. Ez az intelligens vezérlőegység feladata A mozgó résznek az álló rész felett kell majd lebegnie befújt sűrített levegővel megvalósított légpárnán. Ezáltal biztosítjuk a szükséges igen kicsiny és állandó légrést, a gyakorlatilag súrlódásmentes mozgást és ellensúlyozzuk a két armatúra között fellépő számottevő vonzási erőt Az ismertetett

moduláris felépítésű síkmozgású motornak számos előnye van. Rendelkezik a hibrid lineáris motor számtalan hasznosságával, valamint az ezt feljavító moduláris lineáris motor előnyeivel. Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy igen tömör felépítése van, mivel a mozgó rész egyetlen szerkezeti egységet alkot. A terhet közvetlenül a mozgó armatúrára is helyezhetjük Mindez azt jelenti, hogy semmilyen pontatlanságot és veszteséget okozó áttételt nem tartalmaz a szerkezeti egysége. 5. A moduláris felépítésű síkmozgású motor tervezési algoritmusa Mivel a moduláris síkmozgású motor szerkezete eltér a klasszikus villamos gépek felépítésétől, e motor tervezésekor nem lehet a klasszikus villamos gépek tervezésénél használt (egyébként kipróbált és jól bevált) módszereket alkalmazni. Továbbá a tervezés során feltétlenül figyelembe kell venni az adott motor néhány sajátosságát, mint például a ferromágneses anyagok

nem lineáris jellegét, a munkapont változását az állandó mágnes karakterisztikáján, valamint az ekvivalens légrés módosulását a mozgó armatúra helyzetének függvényében. Mindezek miatt a moduláris síkmozgású motor tervezésére egy sajátos, modern tervezési algoritmust dolgoztunk ki, amely a motor ekvivalens mágneses áramkörén alapuló analitikus modelljére épül. A tervezési metódus kifejlesztésekor a fő hangsúlyt az elektromágneses számításokra helyeztük A moduláris síkmozgású motor tervezése természetesen követi valamennyi villamos gép tervezésének fő lépéseit: 1. a kezdeti tervezési adatok megadása, MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 221 2. a tulajdonképpeni méretezés és a felhasználandó anyagok kiválasztása, 3. a tervezés ellenőrzése (ami után véglegesítik a motor méreteit és paramétereinek értékét) 5.1 A kezdeti tervezési adatok megadása A tervezés első fázisában meg

kell határozni a bemenő (kezdeti) tervezési adatokat: − az egy iránynak megfelelő beépítendő modulok számát (N), − a motor húzóerejének csúcsértékét ( Ft max ), − a lépéshosszúságot ( xi ), − valamint az álló rész szélességét és hosszát ( ws , illetve l s ). 5.2 A fogazott légrés méreteinek meghatározása A tervezés második része a legfontosabb, mivel ekkor számítjuk ki a motor alkotóelemeinek méretét. A moduláris síkmozgású motor tervezésekor először meg kell határozni a két armatúra közötti légrést, a fogak és a hornyok méretét, valamint formáját. A motor helyes működése érdekében ez utóbbiaknak meg kell egyeznie a két armatúrán. 5.1 ábra A fogazott légrés struktúrája 222 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS A légrést a mozgó armatúrát továbbító gépészeti rendszer sajátosságait figyelembe véve kell meghatározni. Lehetőleg annyira kicsinek kell választani,

amennyire a motor előállítási technológiája (a megmunkálás pontossága és a felületek simaságának biztosítása) megengedi. Minél kisebb a légrés és minél nagyobb a lépéshosszúság és a légrés közötti arány, annál nagyobb lesz a motor által kifejtett húzóerő és vonzóerő. Mindezt figyelembe véve, ajánlatos a légrést a következő értékek között megválasztani: (5.1) 0,05 mm ≤ δ ≤ 0,1mm . Az xi lépéshosszúságból számítjuk ki a fogak és a hornyok méreteit (lásd az 5.1 ábrát) Ismert az alábbi összefüggés a horonylépés ( t d ), a motor fázisainak száma (ami megegyezik az egy iránynak megfelelő beépített modulok számával, N-nel) és a lépéshosszúság között: t d = N xi (5.2) A fog szélességét (a) úgy kell meghatározni, hogy teljesítse a következő feltételeket: (5.3) 0,32 t d ≤ a ≤ 0,5 t d 8≤ a δ ≤ 15 (5.4) Mint már említettük, a légrés mérete, valamint a fogak és hornyok mérete és

alakja nagymértékben befolyásolja a kifejtett tangenciális és normális erőt. Ezek optimalizálásával megnövelhetjük a tervezett motor hatékonyságát. Egy hasonló felépítésű motor esetében elvégeztük már ezt az optimalizálást (Szabó 1998). Az ott kapott eredményeket ebben az esetben is felhasználhatjuk. Ennek megfelelően a következő arányt írtuk elő: a a = = 0,42 , td a + b (5.5) ahol b a horony szélessége. A fog szélességét ekkor az alábbi összefüggésből számíthatjuk ki: b = td − a (5.6) A horony mélységét (h) az alábbi határok között kell megválasztani: 0,32 t d ≤ h ≤ 0,5 t d (5.7) MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 223 5.3 A felhasználandó ferromágneses anyagok kiválasztása A következőkben ki kell választani az adott követelményeknek legjobban megfelelő anyagokat. Nagyon fontos az állandó mágnes kiválasztása, mivel ez az egész motor legdrágább és legérzékenyebb

alkotóeleme. Az állandó mágnest úgy kell megválasztani, hogy minél jobb mágneses tulajdonságokkal rendelkezzen, a lehető legkisebb legyen a hőállandója, és mechanikailag ellenálló legyen Az állandó mágnes kiválasztásakor és méretezésekor különösen nagy figyelmet kell szentelni a mágnes melegedésének pontos számítására, mivel mágneses tulajdonságai már relatív alacsony hőfokon drasztikusan csökkenhetnek. Az állandó mágnes méreteinek optimalizált számításával kettős kedvező hatás érhető el: egyrészt a motor előállítási költsége alaposan lefaragható, másrészt csökkenthető a mozgó rész tömege, ami hozzájárul a hajtás dinamikájának növeléséhez. Az elvárt teljesítmény csak valamilyen ritkaföldfém alapú mágnes alkalmazásával érhető el. 5.2 ábra Az állandó mágnes karakterisztikája Az 5.2 ábrán látható az állandó mágnes karakterisztikája Ezen a (Bpm, Hpm) koordinátájú munkapontot úgy kell

beállítani, hogy a mágnes által gerjesztett mágneses fluxus biztosítani tudja a motor különböző részeire előírt mágneses indukciót. Ideális esetben a munkapontot úgy kell megválasztani, hogy Bpm és Hpm szorzata maximális legyen. Azonban ebben az esetben az indukció értéke túl alacsony lesz, ami kedvezőtlen ennél a motornál. Emiatt az állandó mágnes indukcióját itt úgy választottuk meg, 224 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS hogy ennek értéke minél magasabb legyen, hogy minél jobban megközelítse az állandó mágnes remanens indukcióját: (5.8) B pm = 0,9 Br Ezáltal a mágneseskör többi részében is magas indukciót tudunk biztosítani. Az Sm-Co, Nd-Fe-B alapú mágneseknek, melyeknek a mágneses karakterisztikájuk majdnem lineáris, a Bpm értéke a következő egyenes függvényének felel meg:  H pm  . B pm = Br 1 − (5.9) H c   Ebből az egyenletből számítjuk ki a Hmp értékét:  B

pm  . H pm = H c 1 − (5.10) Br   Az 5.2 ábrán a PO egyenes által bezárt szög (α) tangense adja meg az állandó mágnes reluktivitását: H pm 1 = . (5.11) ν pm = B pm tgα 5.3 ábra A mozgó armatúra anyagának mágnesezési görbéje MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 225 A következőkben kiválasztjuk azokat a ferromágneses anyagokat, amelyeket a két armatúra gyártására használunk. Ezeknek az anyagoknak mágneses szempontból minél jobb minőségűnek kell lenniük. Minél jobb minőségű anyagokat használunk, az armatúra méretei annál kisebbek lesznek. A moduláris felépítésű síkmozgású motor mozgó armatúráját szilíciummal ötvözött, hidegen hengerelt vaslemezből (transzformátorlemezből) készíthetjük. Ismerve az anyag mágnesezési görbéjét (lásd az 53 ábrát), úgy választjuk meg a Bt [T] és Ht [A/m] koordinátájú munkapontot, hogy elkerüljük a pólusok fogainak

telítettségét. Emiatt a munkapontot a mágnesezési görbe könyöke környékén választjuk meg A motor álló részét legcélszerűbb lágy acélból készíteni. A munkapontot, amelyet itt a Bs [T], valamint a Hs [A/m] határoz meg, a fennebb ismertetett módon írjuk elő A felhasználandó anyagok kiválasztása után a motor különböző részeinek méretezése következik. Ezek kiszámításakor az aktív modullal dolgozunk, és a motort a lehető legkedvezőtlenebb helyzetében tekintjük (amikor a vezérlőáramot átkapcsoljuk egyik mozgó részi modulról egy másikra). 5.4 Az állandó mágnes méretezése A mozgó armatúra méretezését az állandó mágnes három méretének meghatározásával kezdjük. Először a mágnes minimális aktív felületét ( S pmmin ) kell meghatároznunk. Ez akkora kell legyen, hogy a motor ki tudja fejteni a számára előírt maximális tangenciális erőt. Tudva azt, hogy az aktív modulban mindkét pólus hozzájárul a

tangenciális erő kifejtéséhez, a teljes tangenciális erőt a következő összefüggés adja (Viorel 1998): Ft = 2 K Ft ahol m a motor együtthatója: m= Φ 2 sin α (1 + m cos α )2 , λ [1 + λ (2Z − 1)] , 2( 2Z + λ − 1) (5.12) (5.13) valamint K Ft a tangenciális erő együtthatója: K Ft = 2π td Z δ′m . µ 0 S p (2 Z + λ − 1) (5.14) 226 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS Az (5.21) egyenletben μ0 a vákuum mágneses permeabilitása (μ0=4π·10-7 H/m), Z a pólusok fogainak száma, Sp pedig a pólusok keresztmetszetének területe. A λ együtthatót és a helyettesítő légrést (δ’) az alábbi összefüggések segítségével számíthatjuk ki (Viorel 1998): λ= 5 π γ δ π   ,  β td 2  β k c sin  (5.15) ahol: γ= 3,2  b  b  arctg   − ln 1+ π  2δ  2δ   b  b  f = + 1+   2δ  2δ  β= 2  b      2δ   

(5.16) 2 (1 − f ) 2 . 2(1 + f 2 ) A Carter-tényezőt a következőképpen számíthatjuk ki: td kc = , t d − γδ (5.17) (5.18) (5.19) aminek a segítségével megkapjuk a pólusok alatti helyettesítő légrés egyenletét: δ ′ = k c2δ . (5.20) Az (5.12) egyenletből (α=-90°-kal számolva) megkaphatjuk a tangenciális erő csúcsértékét: 2π Zδ ′ m 2 (5.21) F t max = Φ . t d µ0 S p ( 2Z + λ − 1) Tudjuk, hogy az állandó mágnes által gerjesztett mágneses fluxus megegyezik a pólusokon áthaladó mágneses fluxussal. Ekkor az alábbi összefüggést írhatjuk fel: Φ = Φ pm = Bt S p = B pm S pm , (5.22) ahol Spm az állandó mágnes keresztmetszetének területe. Amint már említettük, az aktív modul állandó mágnese által gerjesztett teljes fluxus az elérhető legnagyobb tangenciális erőt kell hogy kifejtse. Az utolsó két egyenletből meghatározhatjuk az állandó mágnes méretezésére MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR

TERVEZÉSE . 227 szükséges összefüggést. Az állandó mágnes minimális aktív felületének a következőnek kell lennie: F t d µ 0 (2Z + λ − 1) F t max = k sig k p t max , (5.23) S pmmin = k sig Zδ ′ m 2π Bt B mp Bt B mp ahol ksig egy biztonsági (túlméretezési) állandó, melynek értéke 1,1 és 1,2 között van. A kp méretezési állandó a fogak és hornyok méreteitől és a légrés nagyságától függ Ezeket a tervezésnek ebben a fázisában még nem ismerjük Emiatt kp állandó értékének meghatározására az 54 ábrán látható térbeli diagramot használhatjuk. Az ábrán a kp tervezési állandó változását láthatjuk a horonylépés és a légrés arányának függvényében. Paraméterként a fogszélesség és a légrés arányát használtuk 5.4 ábra A kp tervezési állandó értékének meghatározására szolgáló térbeli diagram A tervezésnek ebben a fázisában az állandó mágnes szélességét (lpm) tetszőlegesen

állapíthatjuk meg. Pontos méretét az állandó mágnes méreteinek optimalizálásakor fogjuk meghatározni Az állandó mágnes magasságát a mágnes minimális aktív felületéből számítjuk ki: 228 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS h pm = S pmmin . l pm (5.24) A következő lépésben az állandó mágnes hosszúságát (xpm) számítjuk ki. Ennek elérésére behelyettesítjük az állandó mágnes indukciójának alábbi egyenletébe: θ pm S p ( 2Z + l − 1) (5.25) B pm = S pm 2ν 0 Z δ ′ az állandó mágnes gerjesztésének (mágneses feszültségének) értékét:  θ pm = H pml pm = H c 1 −  B mp   l pm . Br  A következő összefüggést kapjuk: B pm S pm Br 2ν 0 Zδ ′ x pm = . H c ( Br − B pm ) S p (2Z + λ − 1) (5.26) (5.27) Mivel még nem számítottuk ki a pólus felületét (Sp), csak az (5.22) egyenletből becsült értékkel számolhatunk: B pm S pm Sp = . (5.28) Bt Az (5.27) és (528)

egyenletből megkaphatjuk az állandó mágnes hoszszúságát: Bt Br 2ν 0 Zδ ′ Bt Br x pm = = kx . (5.29) H c ( Br − B pm ) S p (2 Z + λ − 1) H c ( Br − B pm ) A kx méretezési állandó (akárcsak a kp) a fogak és a hornyok méreteitől, valamint a légrés nagyságától függ. Ennek meghatározására az 5.5 ábrán látható térbeli diagramot használhatjuk Az ábrán a kx tervezési állandó és a légrés mérete arányának változását láthatjuk a horonylépés és a légrés arányának függvényében. Paraméterként ebben az esetben is a fogszélesség és a légrés arányát használtuk MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 229 5.5 ábra A kx tervezési állandó értékének meghatározására szolgáló térbeli diagram 5.5 A mozgó rész mágneses körének méretezése A mágneses kör további alkotóelemeit úgy kell méretezni, hogy az állandó mágnes gerjesztette fluxus ne hozzon létre olyan indukciókat, amelyek

meghaladnák a motor különböző részeire előírt értékeket. A pólusok hosszúságának méretezésekor feltételezzük, hogy ezeken az állandó mágnes gerjesztette fluxus folyik át. Ekkor a pólus hosszúságának kezdeti, becsült értékét az alábbi összefüggéssel számolhatjuk ki: l ′p = Φ pm . Bt l pm (5.30) Azonban a pólus hosszúsága függ a fogak és hornyok méreteitől is: l p = Za + ( Z − 1)b . (5.31) A pólus hosszúságának becsült értékéből kiszámítható a pólus fogainak kezdeti (becsült) száma (Z): l ′p (5.32) Z′ = . td 230 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS Mivel a fogak száma csak egész szám lehet, a kapott értéket az első ennél nagyobb egész számra kerekítjük (Z Z). A póluson levő fogak számának pontos ismeretében az (531) összefüggés segítségével meghatározzuk a pólus valós hosszúságát A mozgó rész járma keresztmetszetének felülete ( S j = h j l pm ) azonos kell hogy

legyen a pólus keresztmetszetének felületével ( S p = l p l pm ), mivel mindkét részen azonos mágneses fluxus halad át. Innen adódik az alábbi összefüggés: (5.33) hj =lp . A pólus magassága és a járom hosszúsága a vezérlőtekercs méreteitől függ. Emiatt számításukkal csak a tekercs pontos méretezése után foglalkozunk 5.6 A vezérlőtekercs számítása A vezérlőtekercs gerjesztésének számítását egy egyszerű meggondolás alapján végezzük el: akkora mágneses fluxust kell gerjesztenie, hogy amikor a vezérlési áramot átkapcsoljuk az egyik tekercsről a másikra, az állandó mágnes gerjesztette fluxust a légrésbe kényszerítse. A vezérlési áram kommutációja a mozgó rész egy jól meghatározott helyzetében ( xkomm ) történik. Ez függ a horonylépéstől, valamint a fázisok (a mozgó részi modulok) számától: t (5.34) xkomm = d . N Mint a fentebbi összefüggésből is kitűnik, minél több modul van a mozgó részen

összekapcsolva, a vezérlőtekercseknek annál kisebb gerjesztésre van szükségük. A vezérlőtekercs gerjesztésének kiszámítása a moduláris síkmozgású motor 5.6 ábrán látható egyszerűsített helyettesítő mágneses áramköri modelljére épül. 5.6 ábra Egyszerűsített helyettesítő mágneses áramkör MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 231 A mágneses áramkörben ekkor csak a vezérlőtekercs gerjesztése (θc), valamint a pólusok alatti légrés mágneses ellenállásai (Rmg) szerepelnek. Ez utóbbiak nagysága számottevően meghaladja a mágneses kör többi részének itt elhanyagolt mágneses ellenállását, így az egyszerűsítés nem okoz durva hibát a számításokban. Ha alkalmazzuk a mágneses körre felírt Ohm-törvényt az egyszerűsített helyettesítő mágneses áramkörre, akkor az alábbi összefüggést kapjuk: θ c = 2Φ c Rmg = 2Φ pm R pm . (5.35) A motor pólusa alatti ekvivalens légrésnek a mágneses

ellenállását az alábbi összefüggés segítségével számolhatjuk ki (Viorel 1998): 2ν 0 Zδ ′ Rmg = , (5.36) S p (2 Z + λ − 1) ahol ν 0 = 1 µ 0 = 1 / 4π ⋅10 −7 m/H. Ennek értéke függ a légrés méretétől, valamint a mozgó rész viszonylagos helyzetétől A vezérlőtekercs gerjesztése: θ c = wI , (5.37) ahol w a tekercs menetszáma és I az ezen keresztülhaladó vezérlőáram csúcsértéke. A gerjesztés egyenletét megkapjuk az (5.35) és (536) összefüggésből: 4ν 0 Zδ ′ θ c = Φ pm . (5.38) S p (2 Z + λ − 1) Miután kiszámítottuk a vezérlőtekercs gerjesztését, meg kell határoznunk az ezt létrehozó két alkotóelemét (w és I). Ezt úgy kell megszabnunk, hogy a menetszám ne legyen se túl nagy (mert akkor sokat nőne a vezérlőtekercs térfogata és az elhasznált réz tömege), se túl kicsi (mert akkor a vezérlőáramok értéke lenne nagy, ami drágább vezérlőáramköröket feltételezne). Kezdetben a két alkotóelem

arányát (w / I) 300 és 500 között határozzuk meg. A menetszám kezdeti értékét a következőképpen számíthatjuk ki: w (5.39) θc . I A pozitív megoldást választjuk ki, és ezt a legközelebbi egész számra kerekítjük (w). Ugyanakkor a gerjesztésből kiszámíthatjuk a szükséges vezérlési áramot (I) is w′ = 232 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS A vezérlési áram csúcsértéke és a J áramsűrűség (melynek értékét 2,5÷4 A/mm2 közt kell vennünk) meghatározzák a tekercselési huzal szükséges keresztmetszetét, amelynek függvényében választhatjuk ki, hogy milyen szabványosított átmérőjű (d) zománcszigetelésű rézhuzalt használjunk a vezérlőtekercs elkészítéséhez. A vezérlőtekercs külső méreteinek megválasztásakor figyelembe kell venni a következőket: − A tekercs hosszának (ltek) biztosítani kell a két pólus közti szükséges távolságot, azaz a horonyhossz egész számú

többszörösének kell lennie: ltek = k t d , − k ∈N k≥2 ; (5.40) a vezérlőtekercs magassága (htek) és hosszúsága közti arány legyen minél kisebb, hogy a tekercsnek kicsi legyen a szórási induktivitása; − a vezérlőtekercs magassága és hosszúsága közti arányt úgy kell megválasztanunk, hogy a tekercs térfogata és a felhasznált rézhuzal tömege minél kisebb legyen. Ezeknek a feltételeknek a betartásához az ltek/htek arány értéke 1,5 és 4 között kell hogy legyen. A pontos arányt optimalizálás segítségével véglegesíthetjük A vezérlőtekercsek méretezése követi egy transzformátor tekercseinek klasszikus méretezési lépéseit. Először kiszámítjuk a tekercs felületét: S tek = k u N π d2 , (5.41) 4 ahol ku a tekercs kitöltési tényezője, amelynek 1,6 és 1,9 között kell lennie. A tekercs hosszúságának számítására az alábbi összefüggést használjuk: ltek = k tek S tek . (5.42) A kapott értéket úgy

kell kerekítenünk, hogy tartsa be az (5.40) feltételt Ha már ismerjük a vezérlőtekercs hosszúságát, kiszámíthatjuk a menetek számát egy réteg tekercselésben: N menet réteg = ltek − 2 g ház , 1,05 ⋅ d (5.43) MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 233 ahol gház a tekercsház falának vastagsága. A tekercselési huzal átmérőjét 5 százalékkal nagyobbra kell vennünk, hogy fedezzük a tekercselési pontatlanságból eredő hibát. A kapott értéket fel kell kerekítenünk a legközelebbi egész számra. A továbbiakban ki kell számítani a szükséges rétegek számát: w . (5.44) n réteg = N menet réteg Az itt kapott értéket is fel kell kerekítenünk a legközelebbi egész számra, aminek segítségével kiszámíthatjuk a tekercs vastagságát is: htek = nreteg (d + 2 g haz ) + 2 g szig + dσ , (5.45) ahol gszig a tekercs rétegei közötti szigetelés vastagsága és dσ egy kiigazítási érték, mely figyelembe veszi a

tekercselés pontatlanságait. Ennek az értékét a következőképpen számíthatjuk ki: dσ = (0,2 ÷ 0,3)nreteg d . (5.46) Miután mindezt kiszámítottuk, nem marad más hátra, mint meghatározni a vezérlőtekercs ellenállását. Ehhez ki kell számítani a felhasznált tekercselési huzal hosszúságát: lhuzal = n réteg −1 ∑ [2(l i =0 pm ] + h j ) + 4 g szig ház + i (d + g szig ) . (5.47) Ismerve a huzal egységnyi ellenállását ( R0 ), most már könnyen kiszámíthatjuk a vezérlőtekercs ellenállását: (5.48) Rtek = l tek R0 . 5.7 A mozgó rész többi alkotóelemének méretezése Az egész tervezési folyamat egyik legkényesebb része a tekercset tartó (és a modul passzív állapotában a mágnes fluxusát elvezető) mágneses köri elem méreteinek helyes meghatározása. Amikor a modul nem aktív, az állandó mágnes gerjesztette fluxus ezen kell áthaladjon (ekkor gyakorlatilag minimalizálni kell a légrésen áthaladó fluxust). Hossza (lc)

természetszerűen egyenlő kell legyen a járom hosszával: lc = l j (5.49) Magasságára (hc) nagyon nehéz pontos analitikus összefüggést találni, mivel nagyszámú tényezőt kell figyelembe venni. Ebben az esetben célszerű itt is egy optimalizálási eljárást alkalmazni, amelynek eredményeképpen 234 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS megkaphatók ennek a mágneses köri elemnek a méretei. Kiindulásképpen az alábbi összefüggéssel számíthatjuk ki a magasság kezdeti értékét a pólus hosszából: hc = (0,4 ÷ 0,6)l p . (5.50) Ennek ismeretében immár meghatározhatjuk a pólusok magasságát: (5.51) h p = h j + 2 htek + h c + (3 ÷ 5) mm . A pólus magasságát megnöveltük 3÷5 milliméterrel annak elkerülése végett, hogy a tekercs szórási fluxusa ne záródhasson se a jármon, se az álló részen át. Ezzel a moduláris síkmozgású motor mozgó részét alkotó modulok valamennyi alkotóelemét sikerült méretezni. 5.8 A

mozgó részt alkotó modulok közötti távolságok meghatározása A moduláris síkmozgású motor mozgó részét a fennebb ismertetett módon tervezett modulok alkotják. Mint a 4 fejezetben is láthattuk, ezeket számtalan módon kombinálhatjuk össze a szükséges lépéshossz, illetve az elérendő teljes húzóerő függvényében. Elrendezésükkor csak két megszorítást kell figyelembe vennünk A legfontosabb az azonos irányú mozgást megvalósító modulok közötti távolságra vonatkozik. E távolságot biztosító térköztartót nagyon pontosan kell méretezni, mivel ettől függ az egész gép helyes működése, precíz haladása mindkét irányban. Ugyanakkor biztosítani kell az elégséges távolságot két szomszédos modul között annak megakadályozása érdekében, hogy a szórt fluxusok bezáródhassanak a szomszédos modul pólusain Mindezek figyelembevételével a modulok közötti távolságot az alábbi összefüggésből számíthatjuk ki: 2t k ∈

N, k ≥ 2 . (5.52) ltk = kt d + d , N Mint látható, ez a távolság függ az összekapcsolt modulok számától. A másik megkötés a különböző irányú mozgást megvalósító modulok közötti távolságra vonatkozik. Ezeket ajánlatos egymástól legalább 4÷5 milliméterre elhelyezni, hogy szórt fluxusaik ne záródhassanak be másik modul vastestén. MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 235 5.9 Az álló rész méretezése A moduláris síkmozgású motor álló része keresztmetszetének területét a rajta áthaladó mágneses fluxus (az állandó mágnes gerjesztette fluxus) és az álló rész ferromágneses anyagának kiválasztásakor előírt indukció aránya adja: Ss = Φ pm , Bs amiből könnyen kiszámíthatjuk teljes magasságát: hs = Ss . l pm (5.53) (5.54) 5.7 ábra Az álló armatúra fogazása Az álló armatúra fogazásának (l. 57 ábra) méretei (mind az x, mind az y irányban) azonosak kell hogy legyenek a mozgó

részi modulok fogazásának méreteivel. Az álló armatúra külső méreteit, szélességét és hosszát (ws, illetve ls) a kezdeti tervezési adatok megadásakor rögzítettük. Ezeken csak akkor kell igen csekély mértékben módosítani, ha a fogak és hornyok nagysága nem adja ki pontosan a kívánt méretet. 236 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS Egy rutinszerű ellenőrzést is el kell végezni (főleg kicsi méretű álló részek esetében). Meg kell vizsgálni, hogy a mozgó armatúra szélessége és hossza kisebb-e, mint az álló rész szélessége, illetve hossza. Ellenkező esetben a mozgó rész nagyobb, mint az álló rész, és természetszerűleg a gép így nem működhet. A moduláris síkmozgású motor összes mértani méretének meghatározásával a tervezési folyamat végére értünk. A továbbiakban egy konkrét példán keresztül bemutatjuk az ismertetett tervezési módszer alkalmazását. 6. Példa a moduláris

felépítésű síkmozgású motor tervezésére Az előző fejezetben ismertetett tervezési algoritmus segítségével példaként megterveztünk egy moduláris síkmozgású motort. A számítások és optimalizálások elvégzésére több programot írtunk. A MATLAB programozói környezet 6-os verzióját használtuk, mivel úgy véljük, hogy ez a számítási környezet a legalkalmasabb és a legkönnyebben alkalmazható erre a célra, mivel a tervező munkáját nagyszámú függvény segíti és kitűnő grafikai lehetőségeket is kínál (Mathworks 2001). 6.1 A tervezendő motor bemenő adatai A tervezendő motor bemenő (tervezési) adatai a következők: − az egy iránynak megfelelő beépítendő modulok száma: N =3 − a motor húzóerejének csúcsértéke: Ft max = 300 N − (6.56) a lépéshosszúság: xi = − (6.55) 2 = 0,66 mm 3 (6.57) az álló rész szélessége és hossza ws = 5 m (6.58) MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR

TERVEZÉSE . ls = 5 m 237 (6.59) 6.2 A motor szerkezeti felépítésének meghatározása Mivel a tervezendő moduláris síkmozgású motornak igen nagy erő kifejtése mellett jelentősen pontosnak is kell lennie, feltétlenül szükséges volt, hogy megtöbbszörözzük az azonos relatív helyzetben levő modulok számát. Ezt 6-ban állapítottuk meg Ez azt jelenti, hogy a 45 ábrán látható mozgó armatúrájú motort választottuk. Ekkor az egy irányú mozgást 6×3, azaz 18 modul valósítja meg. Tehát a motor mozgó része összesen 36 modulból fog állni. Mindegyik modulnak Ft Ft′max = max = 50 N (6.60) 6 maximális tangenciális erő kifejtésére kell majd képesnek lennie. A továbbiakban ezzel az értékkel fogunk a modulok tervezésekor számolni 6.3 A tervezés menete A tervezés második részében meghatároztuk a két armatúra közötti légrést, a mozgó rész és álló rész fogainak és hornyainak méretét, valamint formáját. A légrés vastagsága

δ = 0,1 mm. (6.61) A horonylépés: t d = 2 mm. A téglalap keresztmetszetű fogak szélessége: b = 0,84 mm. (6.62) (6.63) A hornyok szélessége: a = 1,16 mm, (6.64) illetve mélysége: h = 1 mm. (6.65) A következőkben kiválasztottuk a felhasználandó anyagokat. A kiválasztott állandó mágnes egy nagyon jó minőségű, Nd-Fe-B alapú mágnes (Magnetic Materials Producers Association 2000), típusa VACODYM-230. Főbb adatai: Mágnesezése hosszanti irányú kell hogy legyen (l. a 61 ábrát) 238 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS A motor álló része lágy acélból készül majd. A mozgó részi modulokat szilíciummal ötvözött, hidegen hengerelt vaslemezből (transzformátorlemezből) kell készíteni. Ennek ajánlott típusa USS Motor Telítési indukciója 2,2 T Ezen anyag mágnesezési görbéje a 62 ábrán látható A ferromágneses anyagok munkapontjait a 6. fejezetben ismertetett módon határoztuk meg. Br = 1,2 T (6.66) H c = 820

KA/m 6.1 ábra Az állandó mágnes mágnesezési iránya (6.67) 6.2 ábra A használt transzformátorlemez mágnesezési görbéje A mozgó részi modulok méretezését az állandó mágnes három méretének meghatározásával kezdtük. A kiszámított értékeket oly módon kerekítettük, hogy a katalógusokban szereplő méreteket kapjuk meg A lehetséges variánsokat sorra próbáltuk egy egyszerű optimalizáló program segítségével, kiválasztva azt, amelyiknél a felhasználandó állandó mágnes térfogata a legkisebb. Az alábbi méreteket kaptuk: h pm = 8,8 mm (6.68) l pm = 80 mm (6.69) x pm = 2 mm (6.70) Híven nyomon követve az 5. fejezetben leírt tervezési algoritmus valamennyi lepését, kiszámítottuk a mozgó részi modul összes méretét A tervezésnek ebben a fázisában is alkalmaztunk egy egyszerű optimalizáló MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 239 számítást. A vezérlőtekercs hossza (ltek) és magassága

(htek) arányának valamennyi lehetséges értékére kiszámítottuk a felhasznált tekercselési rézhuzal tömegét, valamint a modul vastestének tömegét Megvizsgáltuk, hogy melyik esetben lesz a két tömeg a legkisebb. Az optimális arány: ltek = 2,61 . (6.71) htek A vezérlőtekercset tartó mágneses köri elem végső magasságát: hc = 4,42 mm (6.72) is optimalizálás útján kaptuk meg. Ebben az esetben egy, a végeselemek módszerén alapuló elektromágneses mezőszámító programcsomagot, a MagNet 6.1-est használtuk (Infolytica 2001) Különböző hc magasságokra elvégeztük a motor elektromágneses számítását. A több kiszámított változat közül azt választottuk ki, amelyik a legjobban megfelelt az előírt követelményeknek (amelyiknél túlnyomórészt ezen az áramköri elemen haladt át az állandó mágnes gerjesztette mágneses fluxus). A megtervezett mozgó részi modul méreteit a 6.3 ábrán láthatjuk Ugyanezen az ábrán látható

kinagyítva a fogak és hornyok mérete is. 6.3 ábra A megtervezett mozgó részi modul főbb méretei A modul külső méretei a következők: hosszúsága 32,84 mm, szélessége 100 mm és magassága 30 mm. A vezérlőtekercs fontosabb adatai a következők: − menetszám: w = 400 (6.73) − névleges vezérlőáram: I =1 A (6.74) 240 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS A tekercset 0,56 mm hasznos átmérőjű, egyszeresen zománcszigetelt rézhuzalból kell elkészíteni. A tekercs ellenállásának számított értéke 2,56 Ω 6.4 A mozgó rész felépítésének meghatározása A tervezett moduláris síkmozgású motor mozgó részét 36 darab, a fennebb ismertetett módon tervezett modul alkotja. 6.4 ábra A modulok külső méretei és a köztük levő távolságok Mivel ennél a motorfelépítésnél két azonos irányú mozgást megvalósító modul között egy másik irányú mozgást megvalósító modul is elhelyezkedik, emiatt a

köztük levő távolság nagyobb kell hogy legyen, mint egy modul szélessége. Ugyanakkor biztosítani kell a megfelelő viszonylagos távolságot is a modulok között (lásd a 64 ábrát) Két nem azonos irányú mozgást megvalósító modul közötti távolságot úgy kapjuk meg, hogy elosztjuk kettővel a két azonos irányú mozgást megvalósító modul közti távolság és egy modul szélességének különbségét. A mozgó rész kerekített külső mérete ezek alapján 500×500×35 milliméter lesz. 6.5 Az álló rész méretezése MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 241 A moduláris síkmozgású motor álló része keresztmetszetének területét a rajta áthaladó mágneses fluxus alapján számítottuk ki. Ezen armatúra magasságának az alábbi értéket kaptuk: (6.75) h s = 11 mm. Ezek szerint az álló armatúra külső méretei a következők: 5000×5000×11 milliméter. A moduláris síkmozgású motor összes mértani méreteinek

meghatározásával a tervezési folyamat számítási részének végére értünk. Következik a tervezés utolsó lépése, a számítások ellenőrzése. 6.6 A tervezés ellenőrzése A tervezés ellenőrzését a jelenlegi egyik legmodernebb és legpontosabb módszerrel végeztük el (Hamayer 1999, Salon 1995, Zombory 1979 és Szabó 2001). A motor mágneses mezejének kiszámítására a MagNet 6-os elektromágneses mezőszámító programcsomagot használtuk. Ez a végeselemek módszerén alapuló programcsomag (a kanadai Infolytica Corporation terméke) az egyik legmodernebb a maga nemében és az egész világon elterjedten használatos (Infolytica 2000). Több konstrukciós variánst számítottunk ki ezzel a programcsomaggal. Változtattuk – többek között – az állandó mágnes alatti mágneses köri elem (amin a vezérlőtekercsek vannak elhelyezve) keresztmetszetét és a vezérlő áram értékét. A továbbiakban csak a legjobbnak tartott (és a végsőnek

tekintett) változatra vonatkozó eredményeket mutatjuk be. A mezőszámítás első lépéseként (pre-processing fázis) a megoldandó feladatot kellett a lehető legpontosabban megfogalmazni (Szabó 2001). A reális feladatot a könnyebb megfogalmazás érdekében leegyszerűsítettük, de csak olyan mértékben, hogy az elsődleges fizikai jelenségek ne szenvedjenek csorbát. A mezőszámítást csak egy modulra, illetve az alatta elhelyezkedő álló armatúrarészre végeztük el Ezzel minőségileg nem egyszerűsítettük le különösképpen az adott feladatot Az elvégzendő számítások csökkentése érdekében a problémát síkproblémára egyszerűsítettük, feltételezve, hogy a modul keresztirányban végtelen hosszúságú. Ebben az esetben az elektromos áramsűrűség-vektornak és a mágneses vektorpotenciálnak is csak z irányú komponense lesz, míg a mágneses térerősségnek és indukciónak nem lesz z irányú összetevője. A gépet alkotó

ferromágneses anyagokat izotropoknak és homogéneknek tekintettük, figyelembe véve 242 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS nem lineáris jellegüket is, de elhanyagolva a mágneses hiszterézis jelenségét. Meghatároztuk, hogy a megtervezett moduláris síkmozgású motorgép forgó részének mely helyzetében szándékozunk elvégezni a mezőszámítást, és ekkor mely tekercsek mekkora árammal vannak táplálva. A mozgó armatúra azon viszonylagos helyzetét vizsgáltuk (0,5 milliméter), amikor a kifejtett tangenciális erő értéke a legnagyobb Két határesetet tanulmányoztunk: amikor a vezérlőtekercs nem kap áramot (a modul nem aktív), illetve amikor a tekercsen a névleges áram folyik át (aktív modul). El kellett készíteni a vizsgálandó rész keresztirányú metszetének rajzát. Ehhez magas szintű grafikai támogatást biztosít a program, de talán könnyebb volt elkészíteni a rajzot az AutoCAD speciális rajzolóprogram

segítségével. Nagy figyelmet kellett szentelni annak, hogy a zárt tartományokat zárt körvonallal rajzoljuk, mert ellenkező esetben a 6.5 ábra mezőszámítás alatt a program A motor tanulmányozandó hibát ad. A kész rajzot DXF keresztmetszete grafikai formátumban olvastuk be a mezőszámító programba. A következő lépésben meg kellett határozni valamennyi tartományt, a hozzájuk tartozó anyagjellemzőkkel és áramértékekkel együtt. A tanulmányozandó motorrész keresztmetszetének a rajza az anyagjellemzők megadása után a 65 ábrán látható módon jelent meg a képernyőn A különböző anyagoknak (állandó mágnes, vastest, tekercs) más-más szín felel meg. A levegőnek megfelelő tartományokat a program fehéren hagyta. A továbbiakban előírtuk a peremfeltételeket. Az egyetlen peremfeltételt ebben az esetben egy, a gép keresztmetszetét kívülről körülölelő téglalapra írtuk, amin megszabtuk, hogy a vektorpotenciál értéke zérus

legyen. Ez azt jelenti, hogy behatároljuk az elemzett térrészt, mert ezáltal az erővonalak nem léphetnek ki a téglalapon kívül. Mivel ezzel a feladatot teljes mértékben meghatároztuk, áttérhettünk a feladat konkrét megoldására (az ún. processing fázisra) MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 243 Természetesen ez a szakasz az egész analízis leglényegesebb és egyben legkényesebb része. A program számítási algoritmusa minőségétől függ az eredmények pontossága és még egy igen fontos tényező, a számolási idő. Első lépésként a program automatikusan elkészíti a kiindulási rácsozatot. Ehhez az adott feladathoz elkészített kiindulási rácsozat a 6.6 ábrán látható Ezután a program összeállítja a feladat különböző feltételeit is figyelembe vevő lineáris egyenletrendszert, amit meg is old. A megoldás alatt az előírt pontosság elérése érdekében megfelelő módon finomítja a rácsozatot. A

feladat megoldása utá66 ábra ni végső rácsrendszert a 6.7 ábrán A kiindulási rácsozat figyelhetjük meg. A következőkben az eredmények feldolgozásával folytattuk a tervezett motor ellenőrzését. Ezt a fázist a szakirodalom post-processing néven ismeri. Az előző szakasz befejezésekor a programunk gyakorlatilag kiszámította a feladat megoldását, ami nem más, mint valamennyi (több ezer) rácspontban a mágneses vektorpotenciálnak a két derékszögű koordinátára kivetített összetevője. Ez gyakorlatilag egy hatalmas, kezelhetetlen adattömeg, amit feltétlenül fel kell dol6.7 ábra gozni az eredmények kiértékelése A végső rácsrendszer érdekében. Ebben nyújt nagy segítséget a felhasználóknak az alkalmazott programcsomag. A fentebb említett adathalmazból a megoldott feladat számos jellemzőjét kaphatjuk meg ezúton. Az eredmények egyik legkifejezőbb ábrázolási módja a mágneses tér ábrázolása. Ez skalárpotenciál híján csak

erővonalakkal lehetséges Az erő- 244 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS vonalak érintője mindenütt megegyezik a térerősség irányával, sűrűségük pedig arányos a térerősség abszolút értékével. Ekképp egy adott felületen áthaladó erővonalak száma arányos a térerősségnek a felületre vett skalárértékű integráljával, a mágneses fluxussal. A 6.8 és 69 ábrán bemutatjuk a numerikus számítások útján meghatározott erővonalakat (arra az esetre, amikor a vezérlőtekercs nincs táplálva, illetve mikor a modul aktív) A megrajzolandó erővonalak számát a programozó határozhatja meg. A kiszámított mágneses teret nyilak (vektorok) segítségével is ábrázolhatjuk 6.8 ábra Az erővonalak a passzív modul esetében 6.9 ábra Az erővonalak az aktív modul esetében Mint az ábrák tanulmányozásából nyilvánvalóan kitűnik, a megtervezett modulokban az erővonalak megoszlása pontosan megfelel az elméletileg

elvártnak. Abban az esetben, amikor a modul vezérlőtekercsét nem tápláljuk (6.7 ábra), az erővonalak legnagyobb része az állandó mágnessel párhuzamos mágneses köri elemen halad át Ekképp ez a modul ténylegesen passzív, mivel elhanyagolható az általa kifejtett (mind tangenciális, mind normális irányú) erő. Amennyiben a tervben kiszámított áramerősséggel tápláljuk a modul vezérlőtekercsét, akkor az állandó mágnes gerjesztette fluxus a légrésen kényszerül áthaladni, jelentős erőt fejtve ki ezáltal. Nagyon szuggesztív a színtérképekkel való ábrázolásmód is. Az ábrázolt fizikai mennyiség (például mágneses indukció, térerősség, energia-sűrűség stb) értékeinek színeket feleltetnek meg A színtérképekhez mellékelnek egy színskálát is, amiről leolvasható, hogy melyik színárnyalatnak MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 245 milyen érték felel meg. A 610 és 611 ábrán bemutatjuk a

fennebb említett két esetben a mágneses indukció abszolút értékének megfelelő színtérképeket. 6.10 ábra Az indukció abszolút értékét ábrázoló színtérkép a passzív modul esetében 6.11 ábra Az indukció abszolút értékét ábrázoló színtérkép az aktív modul esetében 246 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS A színtérképeket tanulmányozva könnyen megállapítható például a villamos gép különböző részeinek telítettsége. A legnagyobb indukciót (körülbelül 1,7 T-t) az aktív modul fogaiban figyelhetjük meg Azonban még ezek sincsenek telítve, ami szintén aláhúzza a tervezés helyességét. Végül megállapíthatjuk, hogy a tervezett motor teljes mértékben megfelel az elvárásoknak, ami megerősíti a kidolgozott tervezési algoritmus helytállóságát. 7. A moduláris felépítésű síkmozgású motor vezérlése 7.1 Az intelligens vezérlőegység A moduláris felépítésű síkmozgású motor

vezérlésének megoldása egy igen igényes kihívás, a feladat összetettsége és bonyolultsága miatt. Biztosítania kell a motor mozgó részének nagyon pontos célba juttatását, illetve egy előírt mozgásforma hű követését. Mindezt csak zárthurkú vezérlőrendszer alkalmazásával lehet megvalósítani (Melkote 1999 vagy Xu 1997). Az adott feladatot csak egy többszintes, intelligens vezérlőrendszer segítségével lehet megoldani. A vezérlőrendszer legmagasabb szintjének tömbvázlata a 7.1 ábrán látható MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 247 7.1 ábra A motor központi vezérlőegysége E vezérlőegység kívülről kapja az előírt mozgásformára (trajektóriára) vonatokozó információt. A megszabott trajektóriát felbontja x, illetve y irányú mozgássá Kimenő jelei az előírt elmozdulás és mozgásirány mind az x, mind az y irányú elmozdulás számára. Ezek a jelek vezérlik a két elmozdulás-szabályozót

A két elmozdulás-szabályozó irányítja az egy-egy mozgásiránynak megfelelő motorrészt Egy ilyen szabályozó tömbvázlata látható a 7.2 ábrán 7.2 ábra A motor egy irányú elmozdulását vezérlő egység Az egy adott irányú mozgást szabályozó vezérlőegység főbb alkotóelemei a következők: egy elmozdulás-, illetve húzóerő-szabályozó áramkör és egy háromfázisú statikus frekvenciaváltó. 248 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS A vezérlőegység „motorja” a háromfázisú statikus frekvenciaváltó. Ez egy széles körben használatos ipari termék, amit könnyű beszerezni. Főbb jellemzői napról napra javulnak, míg ára rohamosan csökken (Clothier 1997). Felhasználása nagymértékben csökkenti az egész vezérlőegység árát Mivel háromfázisú változata a legelterjedtebb, ezért választottuk a motor tervezésekor a háromfázisú variánst A statikus frekvenciaváltónak három fő alkotóeleme van: a

hálózati áramot egyenirányító egység, az egyenáramú közbenső kör, amely szűri az egyenirányított feszültséget, valamint az előírt áramot biztosító váltóirányító. Beépített szabályozóegysége biztosítja a három kimenő fázis számára előírt áramforma minél hűbb követését. Ezáltal könnyen megvalósíthatjuk a motor egy irányú haladását biztosító vezérlő áramimpulzusokat, amelyekkel a három vezérlőtekercset tápláljuk. A vezérlőegység „agya” az elmozdulás-, illetve húzóerő-szabályozó egység. Bemenő jelei a következők: − A felsőbb szintű vezérlőegységtől kapott előírt elmozdulás. − A végkapcsolóktól jövő jelek (ezek biztosítják, hogy egy esetleges hibás vezérlés esetén se essen le a mozgó armatúra az álló részről). − A nem táplált tekercsekben indukált feszültség. Ezek függvényében számítja ki a szabályozó a mozgó rész valós elmozdulását − A váltóirányító

kimenetén mért három áram. Az elmozdulás-, illetve húzóerő-szabályozó az alábbi jeleket továbbítja a statikus frekvenciaváltó beépített szabályozójának: − a három előírt áram, − a kiszámított elmozdulás. Az ismertetett többszintes intelligens vezérlőrendszernek a segítségével az előírt mozgásforma nagy közelítéssel követhető. Nagy előnye, hogy nélkülöz bármilyen érzékelőt (elmozdulás-, sebesség- vagy gyorsulásérzékelőt), amelyek igen drágák és használatukhoz külön feldolgozó egység szükséges. Kivételt képez az amúgy is meglévő, a statikus frekvenciaváltóba beépített áramérzékelő. Minimális alkatrészigénye nagy üzemi megbízhatóságot eredményez. A piacon készen kapható alkotóelemek beépítése számottevően csökkenti az egész vezérlőberendezés árát. A berendezés felépítése (hardware) mellett igen fontos a síkmozgású motor vezérlési stratégiájának kidolgozása is (software).

Hatékonyabb vezérléssel ugyanabból a motorból nagyobb teljesítmény hozható ki MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 249 7.2 A motor vezérlési stratégiája Az elkövetkezőkben a motor húzóereje egy lépésen belüli nagy változásának csökkentését célzó vezérlési stratégia lényegét ismertetjük. A moduláris felépítésű síkmozgású motor tulajdonképpen egy léptetőmotor. Megfelelő polaritású és erősségű áramimpulzus hatására egy stabil helyzetből egy másik, egy lépéshosszra levő stabil helyzetbe jut. A köztes stabil helyzetekben a tangenciális (húzó) erő zérus (lásd a 7.3 ábrát) Mint az ábrán is nyomon követhető, a tangenciális erő zérus és maximális értéke között váltakozik az elmozdulás függvényében. E nagy erőfluktuáció miatt a tangenciális erő középértéke alacsony és a motor haladása se egyenletes. A motornak ezt a hátrányát (amelyik több más motortípusnál is

megfigyelhető) többféleképpen lehet csökkenteni. Egyik lehetőség, hogy a vezérlőáram fázisváltását hamarabb, még a köztes stabil helyzet elérése előtt meg kell valósítani (Viorel 1994b). Ebben az esetben a tangenciális erő változása az elmozdulás függvényében a 7.4 ábrán látható 7.3 ábra A vezérlési áram fázisváltása a mozgó rész köztes stabil helyzetében (α=0) 250 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS 7.4 ábra A vezérlési áram fázisváltása az optimális szögnél (α=αop) A motor egy egyszerű matematikai modelljét használva, az optimális fázisváltás szöge (helyzete) viszonylag könnyen kiszámítható. Háromfázisú moduláris felépítésű, hibrid lineáris léptetőmotor esetében az optimális szög: α op = −17,46 ο . (7.76) Mint a 7.3 és 74 ábrákból is kitűnik, az ismertetett vezérlési stratégia alkalmazásával a húzóerő hullámossága több mint 40 százalékkal lecsökkent,

ami az erő középértékének 6,67 százalékos növekedését eredményezte A javasolt vezérlési stratégia legfőbb előnye, hogy nem igényel semmilyen többletalkatrészt, egyszerűen csak át kell írni a vezérlő egységet irányító program egy részét. 7.3 A sebességprofilok generálása Mint minden precíziós szabályozási rendszerben, ahol a mozgó részt valamilyen előre jól meghatározott helyzetbe kell juttatni, fontos a megteendő útvonal pontos leírása az ún. trajektóriagenerátorok segítségével Ezek meghatározzák a szükséges mozgás sebességdiagramját, azaz előírják, MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 251 mennyi ideig kell a mozgó részt gyorsítani, az előírt állandó sebességen tartani, illetve fékezni, ahhoz, hogy a mozgás végén pontosan az előírt helyzetbe jusson és ott megálljon. Ebben az esetben a legegyszerűbb és leghasználatosabb sebességprofilt, a trapéz formájút alkalmaztuk (lásd

a 7.5 ábrát) 7.5 ábra A trapéz formájú sebességprofil Az előírt mozgás három fázisból tevődik össze: gyorsulás, állandó sebességű mozgás és fékezés. Az egyszerűség kedvéért minden esetben a gyorsulási időt (tgyors) és a fékezési időt (tfék) azonosnak vettük. A teljes út megtételéhez szükséges időt a három mozgásfázis végrehajtásához szükséges idő összege adja: tteljes = t gyors + t áll + t fék . (7.77) Ez alatt az idő alatt a gép mozgó része az alábbi utat teszi meg: xteljes = xgyors + xáll + x fék . (7.78) A sebességprofil egyik legfontosabb jellemzője a maximális sebesség (vmax), amivel a motor az állandó sebességű mozgásfázisban halad. Ez függ a maximálisan elérhető gyorsulástól (amax), amit a motor húzóereje és terhelése határoz meg. Ennek segítségével egyszerűen kiszámítható a gyorsításhoz, illetve fékezéshez szükséges idő: v t gyors = t fék = max . (7.79) amax Ennek ismeretében

megkapjuk a gyorsulás, illetve a fékezés alatt megtett utat: 252 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS x gyors = x fék = 2 amax t gyors 2 = 2 amax t gyors 2 (7.80) Az állandó sebességgel megtett utat, valamint az ennek megtételéhez szükséges időt az alábbi két összefüggésből számíthatjuk ki: xáll = xteljes − x gyors − x fék (7.81) t áll = xáll . vmax (7.82) A fenti egyenletek alapján a trapéz alakú sebességprofil valamennyi összetevője egyszerűen kiszámítható. Síkmozgású motorról lévén szó, mind az x, mind az y irányú elmozdulásnak külön sebességprofilt kell előírni. Ekkor a számításokat az alábbi algoritmus alapján kell elvégeznünk: először is meg kell állapítani, melyik motorrésznek kell nagyobb utat megtennie az síkban. A hosszabb út megtételét írjuk elő a lehetséges legnagyobb sebességgel Ekkor a (72) ÷ (77) összefüggéssel számítjuk ki a megfelelő sebességprofilt. A

másik irányú mozgás megtételéhez szükséges előírt sebességprofil számításánál figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a kétirányú mozgás időtartamának meg kell egyeznie, sőt valamennyi mozgásfázis időtartamának is: t ′gyors = t gyors ′ = t áll t áll ′ = t teljes ⇒ t teljes t ′fék = t fék (7.83) (a jelzett mennyiségek a rövidebb út sebességprofiljára vonatkoznak). Mivel v′ ′ = max amax (7.84) t gyors x′gyors = amax 2 t ′gyors = ′ t ′gyors vmax 2 2 ′ = t áll ′ vmax , xáll = x′fék (7.85) (7.86) következik, hogy az előírt útvonalat az illető motorrésznek az alábbi állandó sebességgel kell megtennie: MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . ′ = vmax t ′gyors ′ xteljes + t ′fék . 253 (7.87) ′ + t áll 2 Ezek, valamint a megteendő út ismeretében az adott irányú sebességprofil immár könnyen kiszámítható. 8. A moduláris felépítésű síkmozgású motor

működésének szimulálása A moduláris felépítésű síkmozgású motor működését szimuláció segítségével fogjuk vizsgálni. 8.1 A motor matematikai modellje A hibrid lineáris léptetőmotorok szimulációjának alapja egy kombinált áramköri-mezőszámítási matematikai modell (Viorel 1994a). Ennek fő alkotóelemei és a köztük levő kapcsolatok a 81 ábrán láthatók 8.1 ábra Az alkalmazott matematikai modell tömbvázlata A modell három fő alkotóelemből áll: 1. Az áramköri egység, amelyik kiszámítja a vezérlőtekercsek áramát (i) a bemenő feszültség (u) alapján, figyelembe véve a tekercsek induktivitásának (L) módosulását a rajtuk áthaladó mágneses fluxus változásának hatására. 2. A mezőszámítási egység kiszámítja a motor helyettesítési mágneses áramköréből a motor különböző részein áthaladó 254 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS mágneses fluxust (Φ) a tekercsek árama alapján

(i), figyelembe véve a pólusok alatti légrés mágneses reluktanciájának (R) változását a mozgó rész relatív helyzetével (x). 3. A mozgásegyenletet megoldó egység kiszámítja a mágneses fluxusokból (Φ) a kifejtett elektromágneses erő (F) normális és tangenciális irányú összetevőjét, majd ezek alapján megadja a mozgó rész sebességét (v) és relatív elmozdulását (x) az álló részhez képest. A fenti rendszert kis időintervallumoknak megfelelő lépések sorozatára kell megoldani, természetesen számítógép segítségével. Ez a matematikai modell csak egy egyszerűsített változat, annak ellenére, hogy figyelembe veszi az állandó mágnes munkapontjának változását és a ferromágneses anyagok nem lineáris jellegét is. A motorok különböző részein áthaladó mágneses fluxust jóval pontosabban lehet meghatározni numerikus analízissel Azonban ez a módszer nagyon időigényes, és a dinamikus szimuláció estében, amikor

nagyszámú lépesben kell újra és újra kiszámítani a motor jellemzőit, gyakorlatilag nem alkalmazható (Wang 1998). Az előbbiekben ismertetett modell tehát egy kompromisszumos megoldás, ami azért tűrhetően pontos és meglehetősen gyors Segítségével a legkülönbözőbb felépítésű motorok dinamikus viselkedése tanulmányozható, vagy különböző vezérlési stratégiák hatékonysága mérhető le. 8.2 A szimulációs program Az előzőekben ismertetett kombinált áramköri-mezőszámítási matematikai modell alapján egy MATLAB-SIMULINK® programcsomagot állítottunk össze, amely segítségével a vizsgálandó moduláris felépítésű síkmozgású motor dinamikus működését könnyen vizsgálni lehet. Céljainknak minden szempontból a MATLAB-SIMULINK® szimulációs platform bizonyult megfelelőnek, mivel itt a modellek felépítése igen egyszerű, de ugyanakkor nagy hatékonyságú megoldási algoritmusok segítik a szimulációt (Mathworks 2000).

Mindemellett lehetőség nyílik a MATLAB nyújtotta számítási és grafikus ábrázolási lehetőségek kihasználására is. A szimulációs programcsomag könnyen kezelhető és áttekinthető, mivel moduláris felépítésű. A főprogram központi, az egész szimulációt irányító fő képernyőjét a 82 ábrán mutatjuk be Ez gyakorlatilag a szimulációs program tömbvázlata MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 255 8.2 ábra A szimulációs program fő képernyője A program alapjában véve 7 modulból áll: − az x és y irányú sebességet előíró modul, − az x irányú mozgást biztosító motorrész modellje, valamint az ezt tápláló frekvenciaváltó és a hozzá tartozó sebességszabályozó modellje, − ugyanez az y irányú mozgásnak. A szimuláció futtatása előtt feltétlenül szükséges a program által használt változók feltöltése. Ezt egy külső MATLAB függvény (feltoltm) végzi el, amit úgy indíthatunk

el, hogy rákattintunk a piros színű, „A kezdeti értékek megadása” nevű tömbre. A szimulációs időt a futtatás alatt egy Display- 256 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS típusú tömb segítségével milliszekundumban állandóan nyomon követhetjük. A szimuláció eredményeit grafikus formában a többcsatornás Scopetípusú oszcilloszkópokon jelenítettük meg. Ugyanakkor ezeket az eredményeket utólagosan is feldolgozhatjuk, mivel a To File tömbök segítségével mat-típusú bináris állományokban is elmentettük őket. Az eredmények megjelenítésére van egy harmadik lehetőség is a programba beépítve. Ha rákattintunk a zöld színű, „Grafikus ábrázolás” nevű tömbre, akkor elindítunk egy MATLAB programot (amelynek neve abrazol.m), amely kinyit egy grafikus panelt, amelyben a legfontosabb mennyiségek (a vezérlőáramok, a teljes tangenciális és normális erő, a sebesség és az elmozdulás) időbeni változását

láthatjuk. Ezzel a programmal jelenítettük meg a 8.11, 812 és 813 ábrákon látható grafikákat 8.3 ábra Az x és y irányú sebességet előíró modul belső felépítése Az x és y irányú sebességet előíró modul belső kapcsolási rajza a 8.3 ábrán látható, amely megadja a két előírt értéket a szimulálandó útvo* nal függvényében. Ennek két kimenete van: v*x és v y . Gyakorlatilag két külön MATLAB függvényben (a profil x.m, illetve a profil y.m) állítjuk elő a követendő gyorsulásprofilt, amelyeket integrálva megkapjuk a két iránynak megfelelő sebességprofilt Az M-állományban tárolt MATLAB függvényt használva, a legváltozatosabb gyorsulásprofilok is könnyen előállíthatók. A két sebességszabályozó belső felépítését a 8.4 ábrán mutatjuk be MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 257 8.4 ábra A sebességszabályozó modul belső felépítése A modulnak három bemenő jele van: az adott

irányú elmozdulás (x), előírt sebesség (v*) és valós sebesség (v). E modul lelke egy klasszikus PID szabályozó (PID Controller), aminek bemenetén az előírt és valós sebesség különbsége (a sebességhiba) van. Kimenetét egy Saturation típusú tömb korlátozza. Az előírt vezérlőáramokat ( i1* , i 2 és i3 ) egy MATLAB függvény (aram szam.m) állítja elő, amelynek bemenő változói a következők: − az adott irányú elmozdulás (x), − az előírt sebesség (v*) előjele (amelyet egy Sign típusú tömb segítségével állítunk elő), − a PID szabályozó határolt kimenetének abszolút értéke, − a fékezési fázist beállító logikai jel. Ezek függvényében egy viszonylag bonyolult algoritmus alapján számítja ki a program az előírt sebesség megvalósításához szükséges vezérlőáramok formáját. A fékezési logikai változót egy másik, fekezes.m nevű MATLAB függvény generálja, a sebességhiba, valamint az előírt

sebesség függvényében A motorrészt az alábbi két eset valamelyikében kell fékezni: 258 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS v* > 0 ∪ v − v < 0 v* < 0 ∪ v − v > 0 (8.88) A statikus frekvenciaváltó biztosítja, hogy a motor tekercsein átfolyó vezérlőáramok minél pontosabban kövessék a három előírt áramformát. A frekvenciaváltó ideális, egyszerűsített modelljét alkalmaztuk ebben az esetben, mivel a szimuláció végső célja a motor dinamikus működésének tanulmányozása volt, nem pedig a teljesítményelektronikai egységé. A két egymásra merőleges elmozdulást megvalósító motorrész modellje alkotja az egész szimulációs program lényegi részét. Az egyik motorrész modellje a 85 ábrán látható 8.5 ábra Az egyik motorrész modellje A motorrész háromfázisú lévén, három mozgó részi modul modelljét láthatjuk. Ezek bemenő jelei a következők: a vezérlőáram (i1, i2, illetve i3), a

modul relatív helyzete a mozgó részen belül (dx1, dx2 és dx3) és a motorrész elmozdulása (x). Ezek alapján kapjuk meg a mindhárom modul élesztette normális és tangenciális erőt A modulok modelljének belső rajzát a 8.6 ábrán mutatjuk be MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 8.6 ábra Egy mozgó részi modul modellje A mozgó részi modul különböző részein átfolyó mágneses fluxust (Φ1, Φ2, valamint Φ3) a 8.7 ábrán látható helyettesítési mágneses áramkörből számítja ki a fluxus.m nevű MATLAB függvény Ennek több bemenő paramétere van: − az idő (amelyet egy Clock típusú tömbből kapunk), − a mozgó rész adott irányú elmozdulása (x), − a vezérlőáram (i), − a modul relatív helyzete a mozgó részen belül (dx), 8.7 ábra A motor helyettesítési mágneses áramköre 259 260 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS − a három mágneses fluxus előző lépésben

kiszámított értéke (Φ1, Φ2, valamint Φ3), melyeket egy Memory típusú késleltető tömb segítségével kapunk. Az időből, a mozgó rész elmozdulásából, a modul relatív helyzetéből, valamint a légrésen áthaladó mágneses fluxusból (Φ2) az ero.m nevű MATLAB függvény kiszámítja a modul által kifejtett erő tangenciális és normális összetevőjét (Ft, illetve Fn). Ez utóbbi két jel ugyanakkor a tömb kimenő jele is. A teljes mozgó rész által kifejtett, egy adott iránynak megfelelő húzóerőt úgy kapjuk, hogy összeadjuk a három modul tangenciális erejét és megszorozzuk hattal, ahány darab van az azonos relatív helyzetben levő modulból. A teljes vonzóerőt a két armatúra között hasonló módon kapjuk meg. A mozgó armatúra által kifejtett teljes erő függvényében a mozgásegyenletekből kiszámítható a mozgó rész sebessége és elmozdulása: dv FtΣ − k ⋅ v  a = dt = m + m m t (8.89)  dx v =  dt

ahol FtΣ a teljes tangenciális erő, k a légellenállási tényező, mm és mt a mozgó rész, illetve a terhelés tömege. Mivel feltételeztük, hogy a mozgó részt egy légpárna lebegteti, elhanyagoltuk a két armatúra közötti súrlódást, csak a légellenállást vettük figyelembe. A fentebbi mozgásegyenleteket leíró modell a 8.8 ábrán látható 8.8 ábra A mozgásegyenleteket leíró SIMULINK modell 261 MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . A terhelés diagramját a terheles.m MATLAB függvény állítja elő az idő függvényében. Integrálva a kiszámított gyorsulást (egy Integrator tömb segítségével), megkapjuk a mozgó rész sebességét Ezt tovább integrálva, kiszámítható a motor adott irányú elmozdulása 8.3 A szimulálandó feladat A szimulációs programunkkal példaként egy egyszerű, pick & place típusú feladat elvégését szimuláltuk (lásd a 8.9 ábrát) A motor kezdeti helyzetéből, a (0, 0)

koordinátájú pontból, üresjáratban a (30, 25) koordinátájú pontba vezéreltük, ahol 2 milliszekundumot állt (ezalatt rákerült az 5 kg-os terhelés), majd a terhet a (80, 50) koordinátájú pontba viszi, ahol a terhelést leveszik róla. Itt is 2 milliszekundumot áll a motor, majd üresjáratban visszakerül az eredeti kiindulási pontba. Megjegyzendő, hogy a motor méreteihez képest az elmozdulások igen kicsik (noha sokszorosan túllépik a motor maximális pontosságát), de ekképp tudjuk csak jól nyomon követni a 8.9 ábra feladat teljesítése alatt a különböző A szimulált feladat fizikai mennyiségek időbeni változását. A 7. fejezetben ismertetett algoritmus alapján meghatároztuk a feladat teljesítéséhez szükséges sebességprofilokat. Az előírt mozgásforma adatait a 8.1 táblázat tartalmazza 8.1 táblázat Az előírt mozgásforma adatai Mennyiség 1. fázis (0, 0) (30, 25) üresjáratban x motor terhelés [Kg] tgyors [ms] táll [ms]

tfék [ms] a [m/s2] vmax [m/s] xgyors [mm] xáll [mm] xfék [mm] y motor 2. fázis (30, 25) (80, 50) terheléssel x motor 0 12 13 12 100 1.2 7,2 15,6 7,2 y motor 3. fázis (80, 50) (0, 0) üresjáratban x motor 5 14 57.43 14 71.43 1 6 13 6 50 0.7 4.9 40.2 4.9 y motor 0 12 54.7 12 25 0.35 2.45 20.1 2.45 100 -1.2 7.2 65.6 7.2 62.5 -0.75 4.5 41 4.5 262 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS A két mozgásiránynak megfelelő elméleti (előírt, elvárt) gyorsulás, sebesség és elmozdulás változása az idő függvényében a 8.10 ábrán követhető nyomon A sötétebb árnyalattal az x iránynak megfelelő mennyiségeket ábrázoltuk, míg a halványabb színárnyalattal az erre merőleges irányhoz (y) tartozókat. 8.10 ábra A feladat teljesítéséhez szükséges elméleti gyorsulások, sebességek és elmozdulások 8.4 A szimuláció eredményei A következőkben a szimuláció eredményei közül az x irányú elmozdulást biztosító

motorrészre vonatkozóakat mutatjuk be. A 8.11 ábrán tanulmányozhatók a vezérlőáramok, a teljes tangenciális és normális erő, a sebesség, valamint az elmozdulás változása az idő függvényében. Tisztán kitűnik, hogy nagyobb vezérlőáramok (és ennek megfe- MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 263 lelően nagyobb húzó-, illetve fékezőerő) a gyorsítási, illetve a fékezési fázisban vannak. A motorrész felgyorsítása után már kisebb vezérlőáramok is biztosítani tudják az állandó sebesség megtartását. 8.11 ábra Az x irányú elmozdulást biztosító motorrészre vonatkozó eredmények Annak érdekében, hogy jobban tanulmányozhassuk az ábrázolt mennyiségek időbeni változását a három különböző mozgásfázisban (gyorsítás, állandó sebességgel való mozgás, illetve fékezés), külön bemutatjuk (a 8.12 ábrán) a szimuláció eredményeit abban az időintervallumban, amikor a mozgó rész a

kiindulási pontból az első kijelölt pontba jut. 264 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS 8.12 ábra Az x irányú elmozdulást biztosító motorrészre vonatkozó eredmények az első mozgásfázis teljesítésének ideje alatt Az ábrákon tisztábban látszik, mi is zajlik le a motorrészben egy-egy lépés megtétele alatt. Mivel minden új lépés megkezdésekor (a vezérlőáram kommutációja után) a tangenciális erő alacsony, a sebességszabályozó „kényszeríteni próbálja” a nagyobb áramot a vezérlőtekercsek számára. Ez a magyarázata a kommutációk utáni áramcsúcsoknak. Ezen az ábrán jól látható az optimális kommutációs szögnél való fázisváltás hatása: a teljes tangenciális erő nem csökken le zéróra, így átlagos értéke viszonylag nagy. Ez azt jelenti, hogy azonos árambevitel esetén nagyobb gyorsulást érhetünk el A légellenállással magyarázható az a jelenség, hogy valamivel kisebb tangenciális

erő szükséges a motor ugyanakkora gyorsulás melletti fékezésére, mint gyorsítására. A teljes normális erő számottevően (nagyságrendileg) különbözik a gyorsítás és a fékezés, illetve az állandó sebességgel való haladás alatt. Ezt a MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 265 jelenséget feltétlenül figyelembe kell venni a motor két armatúrája közötti légrést, valamint a súrlódásmentes haladást biztosító légpárna vezérlésekor. Az y irányú elmozdulást biztosító motorrészre vonatkozó eredményeket a 8.13 ábrán mutatjuk be 8.13 ábra Az y irányú elmozdulást biztosító motorrészre vonatkozó eredmények A 8.13 ábrán látható eredmények hasonlóak az x irányú elmozdulást biztosító motorrészre vonatkozó eredményekhez, csak az előírt sebességprofilok adatai különböznek. 266 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS 8.14 ábra A valós y irányú sebesség eltérése az

előírthoz képest az idő függvényében Az eredmények alapján nyilvánvalóan állíthatjuk, hogy a kitűzött feladatot a moduláris felépítésű síkmozgású motor teljes mértékben és nagy pontossággal teljesítette. E kijelentés alátámasztásául vizsgáljunk meg két további grafikont, amelyeket a szimuláció eredményei alapján ábrázoltunk. A 814 ábrán az egyik, az y irányú sebesség hibáját (az előírt és a megvalósított sebesség különbségét) ábrázoltuk az idő függvényében. Azonnal észrevehető, hogy a hiba a feladat teljes megvalósítása alatt viszonylag alacsony maradt (a hiba abszolút értékének átlaga 0,0058 m/s!). A legnagyobb hiba értéke 0,0179 m/s, amit 0,29 m/s-os előírt sebességnél észleltünk. Ez 6,17%-os relatív hibának felel meg A 814 ábrát vizsgálva egyértelműen megállapítható, hogy a gyorsulások és fékezések alatt észlelhető a nagyobb hiba, ami természetes is, mivel ezek a dinamikai

szempontból legnehezebb periódusok. MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 267 8.15 ábra A valós y irányú elmozdulás valós x irányú elmozdulás függvényében Az állandó sebességű mozgás alatt, ami dinamikai szempontból stabilizált állapotnak számít, az előírt állandó sebességet a motor jóval kisebb eltéréssel tudja követni. Ekkor a hiba abszolút értéke 0,005, illetve 0,0025 körül van. Ugyancsak megfigyelhető, hogy a lassúbb mozgás alatt (amikor a motor terheléssel fut) a sebességhiba is kisebb. A 8.15 ábrán az y irányú elmozdulást láthatjuk az x irányú elmozdulás függvényében. Szemmel is tisztán észlelhető, hogy a kitűzött pontok között a motor tökéletesen egyenes úton halad. A megvalósított mozgás teljesen megfelel a 8.10 ábrán bemutatott előírt mozgásformának Biztosan állíthatjuk, hogy a tervezett moduláris felépítésű síkmozgású motor bármilyen más mozgásformát (amelyiknek

megtétele nem feltételezi a motor maximális képességének meghaladását) hasonló pontossággal teljesíteni tud. 268 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS 9. Következtetések A síkmozgású motorokat előszeretettel használják számos ipari és laboratóriumi alkalmazási területen, mivel a síkbeli mozgást a legközvetlenebbül, legegyszerűbben, a legnagyobb hatásfokkal valósítják meg. A klasszikus felépítésű hibrid lineáris léptetőmotor legfőbb hátrányait kiküszöbölendő, a Kolozsvári Műszaki Egyetem egyik kutatócsoportja (amelynek résztvevői e tanulmány szerzői is) kifejlesztett egy moduláris felépítésű hibrid lineáris léptetőmotort. Az itt alkalmazott mozgó részi modulokat használtuk fel egy síkmozgású motor felépítésére A beszerelendő modulok száma függ a motor fázisszámától, valamint a megvalósítandó lépéshossztól (pontosságtól). A modulok számát, illetve az egymástól való

viszonylagos helyzetüket változtatva, a legkülönbözőbb karakterisztikájú síkmotort építhetjük meg. Három különböző elrendezést mutattunk be. Az egyszerűbb (kevesebb modult tartalmazó) egységek hátránya, hogy a mozgó rész szimmetriájának hiányában forgatónyomaték keletkezhet, ami eltérítheti a motort a kijelölt trajektóriáról. A tanulmányban ismertetett moduláris felépítésű síkmozgású motornak számos előnye van. Rendelkezik a hibrid lineáris motor számtalan hasznosságával, valamint az ezt feljavító moduláris lineáris motor előnyeivel. Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy igen tömör felépítése van, mivel a mozgó rész egyetlen szerkezeti egységet alkot A terhet közvetlenül a mozgó armatúrára is helyezhetjük. Mindez azt jelenti, hogy semmilyen pontatlanságot és veszteséget okozó áttételt nem tartalmaz a szerkezeti egysége. A motor háromfázisú variánsát választottuk, mivel ebben az esetben a

vezérlőegységbe két, az ipari környezetben széles körben használatos háromfázisú statikus frekvenciaváltót építhetünk bele. Ezáltal az egész vezérlőegység árát számottevően lecsökkenthetjük Mivel a moduláris síkmozgású motor szerkezete eltér a klasszikus villamos gépek felépítésétől, e motor tervezésekor nem lehet a klasszikus villamos gépek tervezésénél használt (egyébként kipróbált és jól bevált) módszereket alkalmazni. Továbbá a tervezés során feltétlenül figyelembe kell venni az adott motor néhány sajátosságát, mint például a ferromágneses anyagok nem lineáris jellegét, a munkapont változását az állandó mágnes karakterisztikáján, valamint az ekvivalens légrés módosulását a mozgó armatúra helyzetének függvényében. MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 269 Az itt kidolgozott tervezési algoritmust csekély módosításokkal más, hasonló típusú motor tervezésére is

felhasználhatjuk. A moduláris felépítésű síkmozgású motor vezérlésének megoldása egy igen igényes kihívás, a feladat összetettsége és bonyolultsága miatt. A vezérlőegységnek kell biztosítania a motor mozgó részének nagyon pontos célbajuttatását, illetve egy előírt mozgásforma hű követését. Mindezt csak zárthurkú vezérlőrendszer alkalmazásával lehet megvalósítani. A tervezett motor számítógépes mezőanalízisének eredményeit tanulmányozva megállapítottuk, hogy a modulokban az erővonalak megoszlása pontosan megfelel az elméletileg elvártaknak. Abban az esetben, amikor a modul vezérlőtekercsét nem tápláljuk, az erővonalak túlnyomó része az állandó mágnessel párhuzamos mágneses köri elemen halad át. Ekképp ez a modul ténylegesen passzív, mivel elhanyagolható az általa kifejtett (mind tangenciális, mind normális irányú) erő. Amennyiben a tervben kiszámított áramerősséggel tápláljuk a modul

vezérlőtekercsét, az állandó mágnes gerjesztette fluxus a légrésen kényszerül áthaladni, jelentős erőt fejtve ezáltal ki. Ugyancsak a mezőszámítás eredményeit tanulmányozva megállapíthattuk, hogy még az aktív modulban sincs egyetlen telített része sem a vastestnek. Mindezek bizonyítják a tervezés helyességét. Végül megállapíthatjuk, hogy a tervezett motor teljes mértékben megfelel az elvárásoknak, ami megerősíti a kidolgozott tervezési algoritmus helyességét. A szimuláció eredményeit figyelmesen tanulmányozva megállapíthattuk, hogy a motor a kitűzött pontok között tökéletesen egyenes úton halad. A megvalósított mozgás hűen követi az előírt mozgásformát. Biztosra vehető, hogy a tervezett moduláris felépítésű síkmozgású motor bármilyen más mozgásformát (amelynek megtétele nem feltételezi a motor maximális képességének meghaladását) hasonló pontossággal tud teljesíteni. A motor számítógépes

mezőszámításait, valamint a szimuláció eredményeit tanulmányozva, levonhatjuk a végkövetkeztetést: a megtervezett moduláris felépítésű síkmozgású motor minden szempontból megfelel még a legigényesebb elvárásoknak is, bizonyítva mind a tervezés, mind a kidolgozott vezérlési stratégia helyességét. 270 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS SZAKIRODALOM CLOTHIER, A. C–MECROW, B C 1997 The use of three phase bridge inverters with switching reluctance drives. Proceedings of IEE-EMD Conference, 351–355 HAMAYER, K. – BELMANS, R 1999 Numerical Modelling and Design of Electrical Machines and Devices. Southampton, WIT Press HENNEBERGER, Gerhard–VIOREL, Ioan-Adrian 2001 Variable Reluctance Electrical Machines. Aachen, Shaker Verlag. HOFFMAN, B.D 1995 The Use of 2–D Linear Motors in Surface Mount Technology. Proceedings of the Surface Mount Conference. 183–189 INFOLYTICA 2000 MagNet Version 6.61 Tutorials Montreal, Infolytica

Corporation. MAGNETIC MATERIALS PRODUCERS ASSOCIATION 2000 Permanent Magnet Guidelines, Chicago, Magnetic Materials Producers Association. MATHWORKS 2000 Using Simulink Version 4, Natick, The MathWorks Inc. 2001 MATLAB – The Language of Technical Computing. Getting Started with MATLAB. Version 6, Natick, The MathWorks Inc McLEAN, G.W 1998 Review of Recent Progress in Linear Motors. IEE Proceedings 135. 6 385–417 MELKOTE, H.–KHORRAMI, F 1999 Closed-loop control of a base XY stage with rotational degree-of-freedom for a high-speed ultra-accurate manufacturing system. Proceedings of the 1999 International Conference on Robotics and Automation (ICRA). 1812–1817 NASAR, S.A–BOLDEA, I 1976 Linear Motion Electric Machines. John Wiley & Sons ONG, C.M 1998 Dynamic Simulation of Electric Machinery Using Matlab/Simulink. Upper Saddle, Prentice Hall PTR MODULÁRIS FELÉPÍTÉSŰ SÍKMOZGÁSÚ MOTOR TERVEZÉSE . 271 SALON, S.J 1995 Finite Element Analysis of Electrical Machines.

Boston, Kluwer Academic Publishers. SAWYER, B.A 1969 Magnetic Positioning Device. US Patent 3457482 SOLTZ, M.–YAO, YL–ISH-SHALOM, J 1996 A 2-D Planar Motor Based Machine Tool Motion System As Applied To Improving Surface Quality in End Milling. Proceedings of the Second S.M Wu Symposium on Manufacturing Sciences 70–77. SZABÓ Loránd 1998 On the Optimal Teeth Geometry of a Hybrid Linear Stepper Motor. Analele Universităţii din Oradea, Fascicola Electrotehnică, Session A. 109–114 SZABÓ Loránd et alii 1999 A Novel Double Salient Permanent Magnet Linear Motor. Proceedings of the International Conference on Power Electronics, Drives and Motion (PCIM)–Nürnberg. Intelligent Motion 285–290 SZABÓ Loránd–VIOREL, Ioan-Adrian–JÓZSA János 2000 A hibrid lineáris léptetőmotor hatékonyságának növelési módozatairól. ENELKO 2000–Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság Energetikai és Elektrotechnikai Konferenciája Kolozsvár. 50–56 SZABÓ Loránd 2001

Elektromágneses mező számítógépes analízise. Magyar nyelvű szakelőadás-sorozat a 2000–2001-es tanévben, Villamosmérnöki Kar, E.MT (Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság) TRIFA, Viorel–KOVÁCS Zoltán 1980 Numerical Simulation of Linear Stepping Motor for X-Y Plotter. Proceedings of the Third National Conference on Electrical Drives. Braşov I A17–A22 VIOREL, Ioan-Adrian–BIRÓ Károly–SZABÓ Loránd 1994a Transformer Transient Behavior Simulation by a Coupled Circuit-Field Model. Proceedings of the International Conference on Electrical Machines. Paris 654–659 VIOREL, Ioan-Adrian–SZABÓ Loránd 1994b Permanent-Magnet Variable-Reluctance Linear Motor Control. Electromotion 1 1 31–38 1998 Hybrid Linear Stepper Motors. Cluj, Mediamira 272 SZABÓ LORÁND–DOBAI JENŐ BARNA–FÜLEKI MIKLÓS WANG, R.–GIERAS, JF 1998 Performance Calculations for a PM Hybrid Linear Stepping Motor by the Finite Element and Reluctance Network Approach. Proceedings

of the Second International Symposium on Linear Drives for Industry Applications. LDIA98, Tokyo 98–104 WAVRE, N.–VAUCHER, J M 2000 Motion Control with High Performance Direct Drives. AMD&C Magazine. 3 40–43 XU, Y. 1997 Planar Motor Sensing and Control for Precision Manufacturing. NSF Design and Manufacturing Grantees Conference. Santa Clara 34–42 YOSHIYUKI, T.–KOYANAGAWA, Y 1995 Study on a Surface-Motor Driven Precise Positioning System. Transactions of the ASME in the Journal of Dynamic Systems, Measurement and Control. 117 3 ZOMBORY László–KOLTAI Mihály 1979 Elektromágneses terek gépi analízise. Budapest, Műszaki Könyvkiadó. MAGNETIC MATERIALS PRODUCERS ASSOCIATION 2000 Permanent Magnet Guidelines. Chicago, Magnetic Materials Producers Association. A KÖTET SZERZŐI Baruch Zoltán Ferenc 1957-ben született Galócáson. A Kolozsvári Műszaki Egyetem Számítástechnikai Tanszékének docense. 1999 óta a számítástechnikai tudományok doktora. A

számítástechnikai tanszéken a következő tantárgyaknak a felelőse: Számítógép-architektúrák, A számítógéprendszerek struktúrája, Ki/bemenő rendszerek. Legfontosabb publikációi: 5 könyv, 2 tankönyv és 25 tudományos cikk Érdeklődési területei közé tartoznak a számítógéppel segített tervezés digitális áramkörök részére és a konfigurálható architektúrák. Dobai Jenő Barna 1978-ban született Szilágysomlyón. A középiskolát a helyi „Simion Bărnuţiu” elméleti líceumban végezte. Villamosmérnöki oklevelet a Kolozsvári Műszaki Egyetem Elektrotechnika Karán szerzett 2001-ben. Jelenleg ugyanott magiszter fokozatú hallgató és ösztöndíjas doktorandus a Villamos Gépek Tanszéken. Dulf Éva Henrietta 1974-ben született Kolozsváron. Gyakornok a Kolozsvári Műszaki Egyetem Automatizálás és Számítógép Karán, doktorandus ugyanazon kar „Automatizált rendszerek” szakán, 38 nemzetközi konferencián bemutatott cikk,

valamint 3 kötet szerzője. E-mail cím: szakacs@aut.utclujro Füleki Miklós 1978-ban született Désen. A középiskolát a helyi „Alexandru Papiu Ilarian” líceumban végezte. 2001-ben a Kolozsvári Műszaki Egyetem Elektrotechnika Karán szerzett villamosmérnöki oklevelet. Jelenleg Budapesten dolgozik rendszergazdaként Gyenge Csaba 1940-ben született Székelykocsárdon. Középiskolai tanulmányait Piskin végezte, ahol 1956-ban dicsérő oklevéllel érettségizett Egyetemi tanulmányait a Kolozsvári Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán végezte 1961-ben, ahonnan a Kudzsiri Gépipari Vállalathoz helyezték. Itt kilenc évig dolgozott, kezdetben mint technológus, majd kutatási osztályvezetőként. Ipari tevékenykedése alatt a komplex felületek megmunkálása, valamint a különleges fogazatok gyártástechnológiai megvalósítása terén tűnt ki. 1970-ben sikeresen versenyvizsgázott a Kolozsvári Műszaki Egyetem Gépgyártástechnológia Tanszékére,

tanársegédnek. Végigjárva az egyetemi 274 A KÖTET SZERZŐI beosztások valamennyi fokozatát, 1996-tól tanszékvezető egyetemi tanár. 1994-ben, illetve 1995-ben a miskolci, valamint a budapesti műszaki egyetemeken vendégprofesszorként működött. Több mint 200 tudományos dolgozata jelent meg hazai és külföldi folyóiratokba, valamint tudományos konferenciák kiadványaiban, 4 találmánya és 7 újítása van 5 egyetemi jegyzet, valamint 6 szakkönyv szerzője/társszerzője. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia Technológiai Bizottságának és a DAAAM egyesület nemzetközi tudományos bizottságának. Kiemelkedő tudományos és oktatói eredményeiért a miskolci, kecskeméti, valamint a brassói egyetem különböző kitüntetésekben részesítette és tiszteletbeli professzorává avatta 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia Versenyképes Termékfejlesztési Különdíjjal tüntette ki. Több nemzetközi tudományos konferencia szervezője (DAAAM, MTeM,

FMTÜ). Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Műszaki Szakosztályának elnöke Kaucsár Márton 1947-ben született Marosvásárhelyen. Villamosmérnöki oklevelét a Bukaresti Műszaki Egyetem Elektronika és Távközlési szakán szerezte. 1970-től a Kolozsvári Fizikai Kutatóintézetben (Institutul Naţional de Cercetare-Dezvoltare pentru Tehnologii Izotopice şi Moleculare) dolgozik. Doktorátusi továbbképzését Gheorghe Cartianu professzor, a Román Tudományos Akadémia tagjának vezetése alatt folytatta és 1980-tól a műszaki tudományok doktora. Doktori disszertációjában egy eredeti, váltakozóáramú vezérlés elméletét fejelesztette ki, amelyet a továbbiakban az intézetben sikeresen alkalmaztak. Jelenlegi kutatási és fejlesztési területe a számítógépvezérlésű fizikai és kémiai kutatóberendezések fejlesztése, valamint fizikai és kémiai módszereken alapuló laboratóriumi és ipari analitikus műszerek számítógépes vezérlése és

adatfeldolgozása. Tudományos munkássága a következőkben foglalható össze: 2 könyv, 2 szabadalom hazai és külföldi szaklapokban, kongresszusokon és szimpóziumokon közölt 36 szakdolgozat és 2 felsőoktatási jegyzet Az utóbbiak a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Fizika Karán 1996–98 között előadott elektronikai alapismeretek és a számítógépes méréstechnika kurzusainak szövege. Gyakorlati síkon 15 különböző tudományos műszer prototípusának a megvalósításában vett részt, irányította ezek fejlesztését. A legfontosabbak az intézetben gyártott és értékesített gázkromatográfok, valamint a gázkromatográfok számítógépes adatfeldolgozó egységei. Jelenleg első fokozatú tudományos főkutató és a Gábor Dénes főiskolán oktatói tevékenységet folytat Tagja az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaságnak (EMT) és a Firka folyóirat szerkesztőbizottságának tagjaként ismeretterjesztő tevékenységet fejt ki. A

KÖTET SZERZŐI 275 Kopenetz Lajos 1949-ben született Székelyudvarhelyen. Okleveles építőmérnök, a műszaki tudományok doktora, a Kolozsvári Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának Szerkezetek Mechanikája Tanszékének professzora. Tudományos munkássága: 4 könyv, 1 egyetemi jegyzet, 92 tudományos publikáció és számos műszaki terv, valamint szakvélemény szerzője. Szakmai tevékenysége a kivitelezés, tervezés, kutatás és oktatás skáláján teljesedett ki. Szakterületei: szerkezetek statikája és dinamikája, stabilitáselmélet, számítógépes programozás, könnyűszerkezetek. Több szakmai szervezet (AICPS, AICR, EMT) tagja, valamint törvényszéki szakértő. Köllő Gábor 1950-ben született Szamosújváron. Okleveles építőmérnök, a műszaki tudományok doktora, a Kolozsvári Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kara Vasút-, Út- és Hídépítés Tanszékének professzora Szakmai tevékenysége a kolozsvári vasútépítő vállalatnál

kezdődött, majd a műszaki egyetemen folytatódott. A több mint 24 éves oktatási, kutatási, tervezési tevékenység eredménye 10 könyv, ebből 6 egyetemi tankönyv, több mint 50 tudományos munka belföldi és külföldi folyóiratokban, 23 kutatási téma, több egyedi hídterv stb. Szakterületei öszvérhídszerkezetek, vasúti vágány geometria, vasúti felépítmények. Doktori értekezésének témája vasúti öszvérhídszerkezetek viselkedése sztohasztikus igénybevételekre. Több szakmai szervezet (APDP, MMEV, EMT) tagja. Az EMT (Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság) tudományos elnökhelyettese, az MMEV EMT alelnöke, az EMT Építéstudományi Szakosztályának elnöke. Orbán Zsolt 1978-ban született Bákóban. Okleveles építőmérnök Egyetemi tanulmányait 2001-ben fejezte be a Kolozsvári Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán. Államvizsga-dolgozatának témája az öszvérhidak tervezése Jelenleg a kolozsvári Vasúti Pályafenntartási

Társaság mérnöke Három tudományos dolgozat társszerzője Szabó Loránd 1960-ban született Nagyváradon. 1979-ben érettségizett a 3-as sz. Matematikai-Fizikai (jelenleg Báthory) Líceumban Kolozsváron 1985-ben a Kolozsvári Politechnikai Intézetben (jelenleg Műszaki Egyetem) villamosmérnöki oklevelet szerzett. 1985 és 1991 között karbantartó mérnökként dolgozott az élesdi Kötőanyag és Azbesztlemez Kombinátban 1991től 1999-ig a Kolozsvári Műszaki Egyetem szakmai gyakorlati műhelyében dolgozott. 1992-től mellékállásban óraadó a Kolozsvári Műszaki Egyetem Villamos Gépek Tanszékén. 1995-ben műszaki doktorátust szerzett a Kolozsvári Műszaki Egyetemen 1999-től adjunktus a Kolozsvári Műszaki Egyetem 276 A KÖTET SZERZŐI Villamos Gépek Tanszékén. Szakterülete: lineáris villamos gépek, villamos gépek számítógépes tervezése és szimulálása. Tagja az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaságnak (EMT) Varga András

1977-ben született Kolozsváron. Tanulmányait a Vasúti szakközépiskolában és a Kolozsvári Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán végezte. Diplomadolgozatának címe: Integrált termékfejlesztés a hegesztett gépszerelvények esetében Ez irányú kutatásait a magiszteri képzés keretében folytatja. A készülő doktori disszertációjának a témája: újrahasznosítás a gépgyártó iparban. Részt vett több tudományos rendezvényen. Nemzetközi konferenciák szervező bizottságának tagja (FMTÜ, MTeM ), valamint egy TEMPUS pályázat titkára. Eddigi kutatásait több mint kilenc tudományos dolgozatban publikálta ABSTRACTS BARUCH Zoltán Ferenc CONFIGURABLE PROCESSOR IMPLEMENTATION WITH FPGA CIRCUITS Configurable architectures can deliver the high performance required by computationally demanding applications, similar to the ASIC circuits, while providing the flexibility of the programmable processors. These architectures have been used in several areas to

accelerate the computations required by many applications. The performances achieved are often one or two orders of magnitude higher than those of processorbased alternatives. Today’s FPGA circuits have become adequate for the implementation of configurable architectures, mainly due to their greater capacity and more flexible interconnection structure. In this study we describe the design and implementation of a configurable processor. The processor consists of a constant part and a configurable structure. The constant part allows to solve simple applications without changing the existing resources. The configurable part is defined by the user, based on the requirements of a specific application. This part contains applicationspecific functional blocks, controlled by special instructions The integration of a classical processor and a configurable architecture within the same circuit allows to exploit the advantages of both architectures. For the design of the configurable processor

we used the VHDL language. The implementation was performed with the Xilinx XCV600E FPGA circuit from the Virtex family. The designed processor can be used in several types of applications: data encryption and compression, image processing, digital signal processing, and special arithmetic. 278 ABSTRACTS DULF Éva Henrietta USING THE ROBUST CONTROL IN THE ISOTOPIC SEPARATION PROCESSES. CONTRIBUTIONS The present work is concerned with the problem of developing effective and readily implemental techniques for modelling and control of distributed parameter systems. A suggestive example of such a system is the isotopic separation column for (N15). If the equations, parameters and boundary conditions, which make up the conventional partial differential equation modells of this process are known, a variety of methods are available for the control design. In this work the H∞ control problem will be presented. The spatially distributed nature of this process is generally overlooked or

ignored, and conventional control system design techniques are applied using approximate lumped modells identified from input/output testing. However, because these simple lumped modells ignore the spatially varying nature of the process, they will often suffer from strong interactions and apparent time delays due to the underlying diffusion and convection phenomena inherent in such process. Therefore, there is a need for a modelling procedure that generates a general model for a process, which takes into account for spatially varying structure of the process and which is derived from data obtained by means of simple input/output experiments. Using the orthogonal collocation method, a readily modelled structure is generated, which provides a firm basis for design and implementation of process control strategies that explicitly deal with the spatially distributed structure of the process. ABSTRACTS 279 GYENGE Csaba–VARGA András THE MODERN COMPETITIVE PRODUCT DEVELOPMENT METHODS

UTILIZATION IN THE TRANSYLVANIAN TECHNICAL AND ECONOMICAL CONDITIONS This study presents the principles and the importance of using the new modern competitive product development methods, and details the Concurrent Engineering methods, DfX techniques and the DFMA methodologies. Further, the achievements of the Manufacturing Engineering Department from the Technical University of Cluj-Napoca are presented to introduce the modern product development in the current machine manufacturing industry of Transylvania. The strategy of instruction of this methodologies, the reduced salary, and the modest technical equipments influence on the product development in this area is described. For the success of the first analysis with the DFA softwares, we made a detailed product grouping, and the results are presented in tables. In the next chapter the production and staff structure of the two manufacturers from Transylvania are analyzed using well prepared questionnaires. After processing the

results we arrived to the conclusion of the necessity of application of these methods and the instruction of the technical and economical staff in this field. KAUCSÁR Márton COMPUTER CONTROLLED AC POWER The described AC power control system is based on an industrial PC and it is developed for computer-based automation. Based on a specialized interface, depending on the implemented software, phase or integral half cycle control can be performed. The developed method of AC power control uses the half cycle control, which has the advantage of reducing the radio frequency interference. Distributing the conducted half cycles uniformly in time, the low frequency pulsating component superposed to the mean AC power – inherently present at half cycle control – is reduced to a minimum. Increasing the fundamental 280 ABSTRACTS frequency component, decreases its undesired effect to the load. The fundamental frequency increases as the control sequence decreases, but the resolution of

the AC power control decreases, too. Therefore, the control sequence must not exceed a maximum value. If the controlled power levels correspond to the elements of a Farey sequence, than a theoretically maximum number of the controllable power levels results together with an upper limited control sequence. The main control routine must be run in real time, immediately after each zero crossing of the AC power line. The control software is developed under Delphi 40 from Borland. This development platform gives the possibility to implement user friendly windows besides fast assembly control routines. KÖLLŐ Gábor–KOPENETZ Lajos–ORBÁN Zsolt NEW COMPOSITE STEEL-CONCRETE BRIDGE STRUCTURE TYPES In this study, new types of composite steel-concrete bridge superstructure are presented. Two slab types: slabs with (integrated) compact cross section and slabs with holes made up details and a design method in the elastic domain and a design method with finite elements are presented. An

evaluation method of the variable stresses in the slab to estimate the lifetime of the structure is also presented in this paper. SZABÓ Loránd–DOBAI Jenő Barna–FÜLEKI Miklós DESIGN AND SIMULATION OF A MODULAR PLANAR MOTOR Planar motors are widely required in several different precision assembly systems, in machine tools and several other precision applications. Therefore, a novel planar motor structure, which improves a wellestablished motor type, may be of real interest. The proposed modular planar motor has several advantages over the classical structures of the 2D-movement motors. It can be easily configured and designed specially for any specific application. ABSTRACTS 281 In this work different possible modular planar motor structures are presented. It is briefly described the specific design procedure of these motors. Also a typical design example is presented. The numeric computation of the motors magnetic field proves the properness of the whole design

algorithm. The simulation program was written in MATLAB-SIMULINK environment. The motors mathematical model is one of circuit-field type It is simple, easy-to-implement and fast-to-run. The results of simulating a typical positioning task demonstrates the usefulness of the proposed motor. The used design and simulation programs could be of real help for those professionals who would like to design and simulate such, or a similar motor. REZUMATE BARUCH Zoltán Ferenc IMPLEMENTAREA UNUI PROCESOR CONFIGURABIL CU CIRCUITE FPGA Arhitecturile configurabile pot furniza performanţele ridicate cerute de aplicaţiile solicitante din punct de vedere computaţional, similar cu circuitele ASIC, asigurând în acelaşi timp flexibilitatea procesoarelor programabile. Aceste arhitecturi au fost utilizate în mai multe domenii pentru accelerarea calculelor necesare pentru numeroase aplicaţii. Performanţele obţinute sunt adesea cu una sau două ordine de mărime mai ridicate decât cele ale

alternativelor bazate pe procesoare. Circuitele FPGA actuale au devenit corespunzătoare pentru implementarea arhitecturilor configurabile, în principal datorită capacităţii lor mai mari şi a structurii mai flexibile de interconectare. În acest studiu se descrie proiectarea şi implementarea unui procesor configurabil. Procesorul constă dintr-o parte fixă şi o structură configurabilă. Partea fixă permite soluţionarea aplicaţiilor simple fără a modifica resursele existente. Partea configurabilă este definită de utilizator, pe baza cerinţelor unei aplicaţii specifice. Această parte conţine blocuri funcţionale specifice aplicaţiei, controlată de instrucţiuni speciale. Integrarea unui procesor clasic şi a unei arhitecturi configurabile în cadrul aceluiaşi circuit permite exploatarea avantajelor ambelor arhitecturi. Pentru proiectarea procesorului configurabil s-a utilizat limbajul VHDL. Implementarea a fost realizată cu circuitul FPGA Xilinx XCV600E din

familia Virtex. Procesorul proiectat poate fi utilizat în mai multe tipuri de aplicaţii: criptarea şi compresia datelor, prelucrarea imaginilor, prelucrarea digitală a semnalelor sau aritmetica specială. REZUMATE 283 DULF Éva Henrietta UTILIZAREA CONTROLULUI ROBUST ÎN PROCESELE DE SEPARARE IZOTOPICĂ. CONTRIBUŢII Lucrarea prezentă se ocupă cu problema dezvoltării unor tehnici efectiv şi real implementabile la modelarea şi controlul sistemelor cu parametri distribuiţi. Un exemplu sugestiv pentru un astfel de sistem este coloana de separare izotopică a izotopului (15N). Dacă ecuaţiile, parametrii şi condiţiile de frontieră care formează modelul convenţional de ecuaţii diferenţiale parţiale al procesului sunt cunoscute, atunci există o varietate de metode disponibile pentru control. Lucrarea de faţă prezintă problema controlului robust H∞. Natura spaţial distribuită a procesului este în general neobservată sau ignorată şi tehnicile de reglare

convenţionale sunt aplicate folosind modele aproximative, cu parametrii concentraţi, identificaţi după experimente de intrare/ieşire. Deoarece aceste modele simple ignoră natura spaţială a procesului, ele suferă adesea de interacţii strânse şi întârzieri aparente, datorate fenomenelor de difuzie şi convecţie inerente în astfel de procese. De aceea, apare necesitatea stabilirii unei proceduri de modelare care crează un model general, care ţine cont de structura spaţial variabilă a procesului şi este dedus din datele obţinute din măsurători simple la intrarea şi ieşirea procesului. Folosind metoda colocaţiei ortogonale se generează o structură real modelată, care constituie o bază solidă pentru proiectarea şi implementarea strategiei de control care ţine cont explicit de structura spaţial distribuită a procesului. 284 REZUMATE GYENGE Csaba–VARGA András UTILIZAREA METODELOR MODERNE DE DEZVOLTARE A PRODUSELOR COMPETITIVE ÎN CONDIŢIILE TEHNICE

ŞI ECONOMICE DIN TRANSILVANIA În cadrul lucrării, după evidenţierea principiilor şi importanţei utilizării metodelor avansate de dezvoltare a produselor competitive, se prezintă detailat metodele ingineriei concurente, tehnicile DfX, respectiv metodologiile DFMA. În continuare se scot în evidenţă realizările Catedrei de Tehnologia Construcţiilor de Maşini de la Universitatea Tehnică Cluj-Napoca în direcţia introducerii metodelor moderne de dezvoltare a produselor în condiţiile din industria construcţiilor de maşini din Transilvania. În mod special se scoate în evidenţă strategia instruirii acestor metode, influenţa salariului tarifar redus şi a dotărilor tehnice modeste asupra competitivităţii produselor fabricate în această zonă. Pentru reuşita primelor analize cu pachetele de softuri DFA, pe baza unui studiu amănunţit, s-a efectuat o grupare a produselor, iar rezultatele analizelor se prezintă sub formă tabelară. În capitolul următor se

analizează structura de producţie şi de personal a două întreprinderi din Transilvania, folosind chestionare minuţios pregătite. Prin prelucrarea rezultatelor sondajelor s-a putut trage concluzia necesităţii stringente de aplicare a acestor metode şi de instruire a personalului tehnico-economic în această direcţie. KAUCSÁR Márton CONTROLUL COMPUTERIZAT AL PUTERII ÎN CURENT ALTERNATIV Sistemul este destinat instalaţiilor de control automatizate cu calculatoare personale, de preferinţă de tip industrial. Se prezintă o interfaţă specializată de comandă a unui triac de putere, care în funcţie de programul rulat permite controlul integral al semiperioadelor de conducţie, precum şi controlul în fază. Principiul metodei de control a puterii implementate se bazează pe controlul integral al semiperioadelor de conducţie ale triacului. Acest control integral are avantajul eliminării REZUMATE 285 fenomenului de interferenţă de radiofrecvenţă, dar are

dezavantajul apariţiei unei pulsaţii de joasă frecvenţă la ieşirea instalaţiei acţionate de puterea controlată. Principiul elaborat reduce la minim această pulsaţie prin distribuţia cât mai uniformă în timp a semiperioadelor de conducţie. Efectul pulsaţiilor puterii este cu atât mai atenuat de constantele de timp de întârziere a instalaţiei acţionate, cu cât frecvenţa fundamentalei din dezvoltarea în serie Fourier a formei de undă a puterii are o frecvenţă mai mare. Acest fapt impune limitarea valorii inferioare a frecvenţei fundamentalei, deci limitarea superioară a perioadei secvenţei semiperioadelor de conducţie. Caracteristica de transfer a sistemului de control în limita treptelor de cuantizare este liniară. Deoarece nivelele de putere controlate corespund elementelor unei serii Farey, numărul lor atinge limita teoretică maximă. Rutinele de control sunt rulate în timp real, iar sincronizarea lor cu momentele trecerii prin zero a tensiunii se

realizeză cu ajutorul întreruperii. Implementarea programului de control şi de testare finală sub Delphi 4.0 a permis elaborarea sub Windows a unei interfeţe de control prietenoasă operatorului. Unele rutine au fost scrise în limbaj de asamblare, asigurând astfel un control eficient şi suficient de rapid în vederea rulării lor în timp real. KÖLLŐ Gábor–KOPENETZ Lajos–ORBÁN Zsolt NOI TIPURI DE PODURI ÎN STRUCTURĂ MIXTĂ OŢEL-BETON În acest studiu sunt prezentate noi tipuri de suprastructuri de poduri (dale) alcătuite în variantă mixtă oţel-beton. Se prezintă două tipuri de dale: dale cu secţiune plină şi dale cu goluri, cu detalii de execuţie şi o metodă de calcul cu element finit. De asemenea este prezentată o metodă de evaluare a eforturilor variabile în dală în vederea evaluării duratei de viaţă a acestuia. 286 REZUMATE SZABÓ Loránd–DOBAI Jenő Barna–FÜLEKI Miklós PROIECTAREA ŞI SIMULAREA UNUI MOTOR CU DEPLASARE ÎN PLAN

AVÂND CONSTRUCŢIE MODULARĂ Motoarele cu deplasare planară sunt utilizate frecvent în sistemele precise de asamblare, în maşini unelte şi în alte aplicaţii unde sunt necesare poziţionări precise în plan. Din această cauză orice tip nou de asemenea motor prezintă un interes deosebit pentru specialişti. Motorul planar prezentat aici are o serie de avantaje faţă de cele existente deja. Motorul poate fi configurat uşor după necesităţile fiecărei aplicaţii specifice. În această lucrare sunt prezentate trei variante de armături mobile realizate cu modular. Este descris în detaliu procedeul de proiectare al acestor motoare. De asemenea se prezintă un exemplu tipic de proiectare. Rezultatele calculului numeric al câmpului magnetic din structura motorului dovedesc corectitudinea algoritmului de proiectare elaborat. Programele de simulare au fost alcătuite în mediul MATLABSIMULINK. Modelul matematic al motorului utilizat este de tip circuitcâmp Acesta este uşor

de implementat şi se rulează cu o viteză mare Rezultatele simulării unei aplicaţii specifice demonstrează utilitatea motorului planar propus. Programele de proiectare şi simulare elaborate pot fi utilizate cu mici modificări de către toţi specialiştii care doresc să proiecteze şi să simuleze motoare asemănătoare