Irodalom | Középiskola » Az antikvitás irodalma

20. Az antikvitás irodalma A. A görög dráma kialakulása,egy tragédia elemzése A drámai mûfaj: A dráma a líra és az epika mellett az irodalom harmadik mûneme.A drámai mû egy eseménysort ábrázol, de az eseményeket,a szereplõk jellemét,gondolatait ,egymáshoz való viszonyát az alakok párbeszédeibõl,dialógusaiból, monológjaibó ,tettjeikbõl ismerhetjük meg.A drámai esemény jelen idõben bontakozik ki az alapszituációbólEz a szituáció a drámai hõsöket,szereplõket drámai harcra készteti.A dráma rendszeint sorsfordulatot bemutató mû,cselekménye sûrített,gyakran szemben álló erõk konfliktusa áll a középpontjában.A dráma színpadra szánt alkotás,tehát nincsenek benne tájleírások ,külsõ jellemzések,ezeket a háttérben a díszletek ,vagy a színészek pótolják.A drámai alkotás értelmezése a színészi alakításban valósul meg.A színészi akció és dikció ( a színész beszéde,a helyzetnek és megformált alaknak

megfelelõen elmondott drámai szöveg ) a megjelenítés legfõbb eszközei. A tragédia: A dráma egyik mûfaja a tragédia.A tragikum olyan értékszerkezet amelyben hirtelen értékveszteség ,értékpusztulás következik be.Ez a cselekmény szintjén a tragikus hõs / hõsök halálában vagy lelki összeomlásában nyilvánul meg.A tragikus hõs pozitív erkölcsi értékeket képvisel,vállalja a harcot az ellenerõkkel szemben,és küzdelemben bukik el. A görög dráma kialakulása: Athén Periklész idején érte el fejlõdése csúcspontját:olyan politikai jólétet és annyi politikai szabadságot biztosított szabad pogárai számára,mint egyetlen más korabeli állam sem.A szellemi élet központja lett A gyorsan változó világ tudatosította az örökös változás gondolatát az emberekben,a biztonság az állandóság,a mozdulatlanság hiányának az élményét.A görög dráma eredete vallásos szertartásokhoz,elsõsorban Dionüsszosz önnepéhez

kapcsolódik.Évente többször is tartottak a szõlõmûvelés ,a bor és a mámor istenének tiszteletére ünnepeket és ekkor 50 ifjúból álló kórus kardalokat énekelt az isten mitikus sorsáról. Az elsõ lépés a dráma felé az volt mikor a karvezetõ kivált a karból és önnálló részletet elmondott az isten életébõl.Az elsõ színész felléptetése Thepszisz nevéhez fûzõdikEzt elõször Aiszkhülosz emelete kettõ fõre,így a kar szerepe csökkent,és a párbeszéd került a középpontba.A 3 színészt és a díszletezést Szophoklész vezette beA dráma témája is megváltozott már a trójai,mükénéi,thébai mondakörbõl merítettek témát az írók.Minden évben március-áprilisban került megrendezésre a drámai verseny,a Dionüsszosz ünnepen. A színházakat rendszerint domboldalra építették,és akár 20-30.000 embert befogadására is képesek voltak ezek az építmények.Középen helyezkedett el az orkhesztra ( “ tánctér “ )ide

vonult be a kórus,följebb volt a színpad ami igen keskeny volt 2-3 szeeplõ fért el rajta.Mivel ez ilyen keskeny volt,a szereplõk nem mozogtak sokat,és mivel a nagy távolság miatt mimikájuknak sem volt nagy szerepe,így maszkot hordtak.A maszk miatt a nõi szerepeket is férfiak játszották el és akár egy színész több szerepet is eljátszhatott. Az elõadások egész nap tartottak amíg a nap fent volt.A közönség véleményét mindig hangosan kinyíilvánította. Az i.e 5 századi attikai tragédiák szabályos részekre voltak tagolhatók: - prologosz a fõsõs monológja vagy két színész dialógusa ami megnyitja az elõadást. - parodosz az elsõ kardal mikor bevonul a kar az orkhesztrára - sztaszimon ezek a késõbbi kardalok - epeiszodion a dráma párbeszédes része ami két kardal között foglal helyet - exodosz utolsó kardalt követõ dialogikus rész - exodikon a mû tanulságát összefoglaló rész amit a kar énekel miközben levonul - kommosz a

szereplõ(k) karral folytatott párbeszéde Az i.e 5 századi athéni nagy drámaírók közül 3 író nevéhez fûzõdik a legtöbb mû,Aiszkhüloszéhoz, Szophoklészéhoz és Euripidészéhez. Választott tragédia: Szophoklész :Antigoné A tragédia a thébai mondakörhöz kapcsolódik. Az események színhelye Thébaiban,a királyi palota.Itt zajlanak le a szócsaták a szereplõk között ,a valóságos tettek azonban máshol történnek meg,ezekrõl az õr vagy a hírnökök elbeszéléseibõl értesülünk.A cselekmény idõtartalama mindössze néhány óra Elõzmények: Oidipusz királynak vérfertõzõ frigyébõl négy gyermeke szöletett 2 fiú Polöneikész és Eteoklész 2 lány Antigoné és Iszméné .Oidipuszt azonban átok súlytotta és halálakor õ maga is megátkozta fiait is akik a harc során ellene fordultak.Oidipusz két fia megpróbálta elkerülni átkát és megegyeztek,hogy felváltva fognak igazságosan uralkodni.Eteoklész azonban megszegte az

egyezményük és testvérét elûzte Thébából.Polüneikész az argoszi királyhoz menekült akinek lányát elvette feleségül,a király pedig megígérte neki,hogy visszasegíti õt a trónra.A két testvér háborúban megölte egymást a thébai trón pedig Kreóné lett aki Iokaszté a volt királyné tesvére volt. Az elsõ karének ujjongva köszönti az új királyt Kreónt. A prologoszban megismerhetjük az elõzményeket és a kiinduló helyzetet ( expozició ) .Itt jelenik meg a drámai szituáció ami a drámai harc oka is lesz: Kreón király megtiltja,hogy Polüneikészt eltemessék,mivel szerinte hazaáruló.Aki a parancsot megszegi arra halálbüntetés vár.Ez a parancs ellentmond az istenek iratlan tövényével azaz a lelkiismeret és emberség parancsával - szembesíti vele az uralkodó törvényétA két lánytestvér Antigoné és Iszméné másképp döntenek a drámai helyzetben: Antigoné a lelkiismerete szavára hallgat és eltemeti tesvérét,Iszméné

azonban megijed a tett következményeitõl és nem száll szembe Kreón szavával.Iszméné jelleme nem drámai jellem ,õ nem áldozza fel saját sorsát valaki másért,valami erkölcsileg tiszta és szép dologért.Antigoné azonban rögtön dönt ,tudatosan megy “ szép halála felé “ Az 1. epeiszoidonban megkezdõdik a bonyodalomKreón király elsõ trónbeszédében összefoglalja politikai programját ,a város felvirágzását akarja mindenek elõtt.Kreón fölényes beszédébõl kiderül,hogy õ minden szavát mint megfellebezhetetlen igazságot tartja számon,megrészegedett saját hatalmától.Elsõ rendelete:Polüneikészt nem szabad eltemetni.Ez lényegében semmi célt nem szolgál mindössze hatalma fitogtatására jó,hisz a halott királyfi eltemetése minden embernek kijáró jog.Azonban még el sem hangzottak elsõ rendeletének szavai már meg is szegték azt,az õr jelenti,hogy eltemették Polüneikészt.Kreón nem tudja,hogy Antigoné volt a tettes,azonnal

elfogatási parancsot ad ki és halálra itéli a lázadót.A karvezetõ óvatosságra inti Krónt,óvja õt az istenek haragjától,azonban õ csak a saját feje után megy balgának nevezi a karvezetõt. Az elsõ sztaszimón Szophoklész egyik leghíresebb kardala,az ember dicsõségérõl szól. A 2. epeiszodionban egymással szembekerül és összecsap a két fõszereplõKreón elõször megpróbálja rávenni Antigonét,hogy mondja azt,hogy nem ismerte a rendeletet amit megszegett,de Antigoné büszkén kiáll és vállalja tettét,meg van gyõzõdve tette helyességérõl.Kreónból csupán a sértett gõg szól dühében Iszménét is halálraítéli,aki vállalja a vértanúságot.Antigoné visszautasítja Iszménét,nem tudni miért tesvéri szeretetbõl vagy mert megveti õt mert gyáva volt.Új szál is fonódik a tragédiába,megtudjuk Antigoné Haimón menyasszonya aki Kreón fia. A 3. epeiszodionban megjelenik HaimónPróbálja apját kérni ,hogy kegyelmezzen meg a

menyasszonyának,de Kreón már nem hallgat senkire,hajthatatlan,pedig be kell látnunk,a királyfi eltemetése semmiképp sem szolgálhatja a város érdekeit.Kreón érvei itt már csak személyes jellegûek,önzõek.Már nem hallja a nép szavát,sõt saját fia mikor azt mondja neki,ha Antigonét megöli mást is megöl ( itt arra gondol,hogy akkor õ is öngyilkos lesz ) azt még fenyegetésnek is veszi.Hogy fiát gyötörje a lányt elõtte akarja kivégeztetni.Kreón észreveszi,hogy magára maradt ezért elsõ megingásában Iszménének megkegyelmez. A kar látva,hogy Haimón a halálába rohan Erosz hatalmáról ánekel,megsiratják Antigonét. A 4. epeiszodionban Antigoné alakja megtelik nõiességgel,ahogy megy szép halála felé.Elbúcsúzik otthonától,hazájátólElhurcolják,és ezen a ponton látszólag úgy tûnik,hogy Kreón gyõzött. Az 5. epeiszodionban megjelenik Tieresziász alakja aki egy vak jós.Megbizonyosodhatunk róla,hogy õ így vakon is jobban

látja a kialakult helyzetet mint az elvakult , gõgös király.Kéri ,inti a királyt,hogy tegye jóvá tévedését,el kell temetni Polüneikészt : “ Ki úgyis meghalt,azt minek megölni még? “Kreón ekkor is összeesküvésre gyanakszik,durván sértegeti a jóst.Itt alakul ki a drámai tetõpont ( krízis ) ,Teiresziász elfordul a királytól,de hátrahagy neki egy utolsó rossz jóslatot: a halottakért saját fiával fog fizetni,és házát sírás és jajveszékelés fogja betölteni hamarosan.Kétségbeesve fodul a karvezetõhöz,aki gyors cselekvésre ösztönzi,és végül Kreón meggondolja magát,szabadon engedi Antigonét,eltemethetik Polüneikészt.Itt még van remény,hogy idõben közbelépnek és megmenekül a hõsnõ a haláltól. Az exodoszban következik be a végkifejlet a katasztrófa.Hírnökök hozzák a hírt,Antigoné,Haimón és Eurüdiké meghalt.Kreón lelkileg összeroppan,saját halálának a napját kívánja.Az exodikon a gõg elítélésével a

bölcs és józan belátás dícséretével zárja le a tragédiát. Az Antigoné központi kérdése,hogy mit tegyen az ember ha a lelkiismeret parancsa szembekerül a zsarnoki hatalom parancsával.Antigoné a lelkiismerete szavára hallgatott,ez okozta tragikus bukását,ez az átlagon felüli emberré emelte,ettõl vált tragikus hõssé.Kreónt korlátlan királyi hatalam tette méltó ellenfelévé,azonban Antigoné nem Kerón ellen harcolt,nem akarta megdönteni a hatalmát