Irodalom | Középiskola » Arisztotelész és a görög filozófia

ARISZTOTELÉSZ ÉS A GÖRÖG FILOZÓFIA Készítette: Születési dátum: Szak: Műszaki Informatika I/1. Arisztotelész és a görög filozófia Mi a filozófia? A filozófia szó a görög "philia tész szophiasz", vagyis a "bölcseség kedvelése" kifejezésből származik. Az első görög gondolkodók még egyszerűen csak "bölcseknek" nevezték magukat, Püthagorasz választotta először, szerénységből a "filozófus", azaz "bölcsességkedvelő", "bölcsességre törekvő" nevet, jelezvén, hogy nincs birtokában a bölcsességnek, csak keresi azt. A filozófia eredetileg az összes tudományt magába foglalta, de a különböző szaktudományok (mindenekelőtt a természettudományok) az idők során fokozatosan önállósultak. A mai meghatározások szerint, a filozófia a társadalmi tudat egyik formája, a valóság megismerésének meghatározott formája, a társadalom világnézete, a létnek és a

világ megismerésének legáltalánosabb kérdéseire, s elsősorban a filozófia alapvető kérdésére: a gondolkodásnak a léthez, a szellemnek a természethez való viszonyára vonatkozó nézetek rendszere. A görög filozófia Az i. e VI-V évszázadban új korszak kezdődött a tudomány fejlődésében Az ókori ember a természeti jelenségek magyarázatára bizonyos természetfilozófiát dolgozott ki. Görögországban, ahol a folyamat kezdődött, a filozófia, a természetfilozófia és a természettudományok szorosan egybekapcsolódtak. A természetfilozófia fejlettsége itt érte el a legmagasabb fokát. A görög filozófia az emberi történelem nagy kérdéseire már nem kizárólagosan a mitológiában, hanem a természetben keresi a választ. Az ie VI században az ión bölcselők ugyan elfogadták a mitológiát, de a létmagyarázatban már a természethez fordulnak válaszért. Fontos elem jelenik meg az egyiptomi állandósághoz képest, az, hogy egy

folyton változó világban élünk. Erre jó példa Hérakleitosz mondása: „Kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba.” Ebben az időszakban a görögök fölvetik a filozófia- és az ismeretelmélet alapkérdéseit és sajátos, néhol ellentmondásos rendszereikben igyekeznek ezekre választ adni. Ennek köszönhetően Parmedinésznél vagy Püthagorasznál az idealizmus Démokritosznál a materializmus, Hérokleitosznál a dialektikus gondolkodás nyomaira lehet bukkanni. Az első természetfilozófusok a milétoszi ioni iskola tagjai közül kerültek ki, mint pl. Thalész, Anaximandrosz, Anaximenész, Hérakleitosz. A klasszikus görög természetfilozófia korszaka az ie III századig tartott. Ebben a korszakban veszi kezdetét az atomelmélet alapjainak kidolgozása, amelynek elindítói Leukipposz és Démokritosz. Ehhez a korhoz tartozik a görög filozófia legnagyobb alakja, Platon, valamint a természettudományos ismeretek első összegzője és rendszerezője,

Arisztotelész. A görögök teremtették meg tehát a mai értelemben vett tudomány alapjait, mely két tényezőn alapszik: az egyik a görög természetfogalom, melyen a rajtunk kívül eső, tőlünk függetlenül létező egészet értjük; a másik dolog pedig, hogy a tudomány nem lehetséges a folyamatos viták nélkül. Ők jöttek rá arra, hogy egy jelenségre több magyarázat is létezik. -2- Arisztotelész és a görög filozófia Arisztotelész (i.e 384 - 322) Platón tanítványa volt, az ókor legnagyobb gondolkodója, akinek munkássága döntő fordulatot jelent a filozófia történetében. Arisztotelész a thrákiai Sztageira városában született i.e 384-ben Apja, Nikomakhosz a makedón uralkodó orvosa, korán meghal, ezért a fiút nagybátyja neveli. Ie 367-ben Athénba utazik és az Akadémia tanulója, utána pedig tanára lesz, így összesen 20 évet tölt ott. A történészek szerint Platón legodaadóbb és egyben legkritikusabb tanítványa

volt. Mesterének halála után a kisázsiai Atharnea városában él, majd Leszbosz szigetén telepedik le, és i.e 343ban Fülöp makedóniai uralkodó udvarába kerül, mint a trónörökös, Sándor, nevelője. Miután i.e 335-ben visszatér Athénba, megalapítja iskoláját - a gümnasziont - amely Lükeiai Apollón templomával egyesül (innen az iskola elnevezése: Lükeion). Ie 335től 323-ig a Lükeion élén irányítja azt a nagyarányú munkát, amelyet az iskola a filozófiai és a tudományos ismeretek rendszerezésében, valamint számos új diszciplína - elsősorban a logika - létrehozásában végzett. Makedóniai Sándor halála után Görögországban kialakult a makedónellenes mozgalom. Arisztotelész, akit kompromittáltak a makedón udvarral fenntartott kapcsolatai, i.e 323-ban Euboia szigetére emigrált, s ott is hunyt el. A filozófus terjedelmes irodalmi hagyatéka korántsem maradt hiánytalanul ránk, s ami fennmaradt, abban sem minden szöveg származik

tőle. Filozófiai tanítása azokkal a természettudományi, társadalmi és politikai kutatásokkal szoros összefüggésben alakult ki, amelyeket tanítványaival együtt folytatott. E tanok felölelik a logika, pszichológia, ismeretelmélet, léttan, kozmológia, fizika, zoológia, politikai gazdaságtan, politika, etika, pedagógia, retorika és az esztétika kérdéseit. Műveit eszerint csoportosíthatjuk: 1. Logikai művek (pl Nikhomakhoszi etika) 2. Természettudományi művek (Pl Organon) 3. Metafizikai írások (Pl Metafizika) 4. Politikai, retorikai és esztétikai írások (Pl Poetika, Politika) Dolgozatom témája Arisztotelész Metafizikája, mely nem egy könnyű olvasmány, azonban az írásai közül ez fejezi ki a legjobban a filozófia és a természettudomány közötti összefüggést. Arisztotelész filozófiáját azonban csakis akkor lehet megérteni, ha az egész munkásságát áttanulmányozzuk, ezért igyekeztem beleolvasni több művébe is, melyek

megértésére Luciano De Crescenzo nagyszerű könyve nyújtott segítséget -3- Arisztotelész és a görög filozófia Arisztotelész logikája Az érvelésről szóló értekezéseket Arisztotelész halála után gyűjtötték össze tanítványai, s ez később az Organon (eszköz) nevet kapta. Fontos, hogy Arisztotelész a logikát minden tudomány alapjának tekinti, tehát nem egy külön tudományágnak. Nyelvünk kifejezései általában létező dolgokra vonatkoznak. A létezőkre vonatkozó valamennyi kifejezésünk - tanítja Arisztotelész - a következő tíz csoport valamelyikébe tartozik: szubsztancia, mennyiség, minőség, viszont, hely, idő, helyzet, birtoklás, cselekvés, elszenvedés. Ezeket a kifejezéseket kategóriáknak nevezzük (görögül: "vád", "állítás"). A szubsztancia két alcsoportra oszlik: egyedekre (elsődleges szubsztanciák), és fajokra (másodlagos szubsztanciák). Az elsődleges szubsztancia mondatainkban csak

alanyként szokott előfordulni, a másodlagos szubsztancia alanyként és állítmányként egyaránt, a többi kategória csak állítmányként fordul elő. A kategória bevezetésével Arisztotelész kétfelé osztja a létezők világát: megkülönbözteti az önálló és az önállótlan létezőket. Az önállótlan létezőket közös néven attribútumoknak nevezi. Az arisztotelészi logika tehát a logikai alanyra és a logikai állítmányra felbontható ítéletekkel foglalkozik (szubjektum - predikátum). Tanításában az egyik legfontosabb a szillogizmuselmélet. Ez 3 kijelentésből, egy főtételből, egy altételből és egy konklúzióból álló következtetési forma. Arisztotelész tehát ismeretelméletében és logikájában összefoglalta a korabeli tudomány és filozófia fejlődését, s olyan kérdéseket vetett fel, amelyeknek megoldása a későbbi filozófiai fejlődés feladata lett. Arisztotelész kozmológiája és fizikája Míg a püthagoreusok

azt tartották, hogy a Föld egy központi világtűz körül kering, Arisztotelész kozmológiája arra a tanításra épül, hogy a Föld központi helyet foglal el a világban. Arisztotelész szerint a Föld gömb alakú és mozdulatlan, miközben körülötte keringenek a Hold, a Nap, a bolygók és a csillagok, a világban levő mozgás végső forrása, első mozgatója pedig az istenség. Arisztotelész azt tanította, hogy a Hold pályája és a Föld közötti terület az állandó változékonyság, a szüntelen átalakulások és a rendszertelen, nem egyenletes mozgások területe, ahol minden test négy alacsonyabb rendű elemből: földből, vízből, levegőből és tűzből áll. A Föld, mint a legnehezebb elem, központi helyet foglal el. Fölötte van a víz, a levegő és a tűz burka A Hold pályája és a mozdulatlan csillagok szélső szférája közötti terület viszont az egyenletes mozgások területe, maguk a csillagok pedig az ötödik, a legtökéletesebb

elemből, az éterből állnak. A Hold feletti világ az örökkévalónak, az állandónak, a tökéletesnek a területe. A világ Hold feletti és alatti része között meglévő különbségeknek megfelel a bennük végbemenő mozgások különbsége. -4- Arisztotelész és a görög filozófia Arisztotelész fizikájának egyik legfontosabb eleme a természetben uralkodó célszerűségről szóló tanítás. Jóllehet Arisztotelész a célszerűség elvét kiterjeszti az egész létre, tanítása mégis fejlődést jelent Platón felfogásához képest. Arisztotelész valami módszert keresett a világban végbemenő változásoknak a megértésére és megmagyarázására. Ilyen változás például az állat növekedése a kezdeti embriótól a kifejlett állapotig, vagy pedig a makk kifejlődése tölggyé. Arisztotelész államelmélete Arisztotelész kiutat keresett a polisz válságából, ezért óriási tényanyagot (158 polisz berendezkedését) vont vizsgálata

alá. Az ember társas lény, mindenkinek megvan a társadalomban a neki rendelt helye. Az alárendelés elve Arisztotelész szemében egyetemes természeti törvény. A rabszolga alá van rendelve urának, az asszony a férjének, a test a léleknek, az anyag a szellemnek, a világegyetem Istennek. Az arisztotelészi Első Mozgató ideológiailag fejezi ki az ókori árutermelő társadalom homogén rabszolgamunkaereje feletti tulajdonjogot. Az állam legfőbb elvének is a "közép"-nek kell lennie. Elutasítja a túlzott vagyoni különbségeket, ezért az államban a középosztálynak szánt vezető szerepet. A rabszolgatartó társadalmat öröknek gondolta, mely a természet törvényein alapul, hisz a rabszolga csak beszélő szerszám. Ez megfelelt a világ hierarchikus berendezéséről vallott felfogásának. Három államformát tartott elfogadhatónak: királyság, arisztokrácia, politeia (középosztály uralma - egyfajta érdekegyesítés az arisztokrácia és

a démosz között) - ezek képesek az egész társadalmat szolgálni. Ezek elkorcsosult formái az önkényuralom, az oligarchia és a demokrácia. -5- Arisztotelész és a görög filozófia Arisztotelész etikája Az éthosz görögül azt jelenti, hogy "viselkedés, magatartás, szokás", tehát az etika erkölcsöt jelent, vagyis azt, hogyan kell viselkedni, hogyan kell cselekedni, mit szabad és mit nem szabad tenni, mi a jó és mi a rossz. Arisztotelész az erkölcsi cselekvés előfeltételének a szabadságot tekintette, mert csak azért lehetünk felelősek, amit tudva és akarva teszünk. Arisztotelész a poliszpolgár hagyományos erkölcsét akarta átmenteni a polisz válsága idején, amit felfogása szerint a kapzsiság, a vagyoni különbségek okoztak. Az erényt a mértékletességben, a "közép"-ben vélte megtalálni, így pl. a bátorság a "közép" a gyávaság és a vakmerőség között. Szerinte az erény hordozója csak

a középosztály lehet, etikája ezzel kapcsolódott államelméletéhez. Az életben mindenki a boldogságot keresi. Az emberek többsége számára a jólét jelenti a boldogságot. De a csupán fizikai örömökből álló élet - figyelmeztet minket Arisztotelész - állati lét. Ha valaki ennél fejlettebb, azt gondolhatja, hogy a boldogságot a gazdagság, a hatalom, vagy a hatalom jelképei jelentik. Ezek az örömök azonban, mondja megint csak Arisztotelész, csupán jutalomnak nevezett dolgok, mivel kívül maradnak az egyénen, és valójában nem "gazdagítják". Arisztotelész szerint a boldogság a Jó Ideája, vagyis valami "elkülönült" dologé, amely éppen elkülönült volta miatt elérhetetlen. Az ő számára a Jó a benne lévő sajátos tevékenység megvalósításában áll. Ha a szem számára a legnagyobb jó a látás, akkor az ember számára a legnagyobb jó azon funkciók végzése, amelyek az ember sajátjai. Az ember pedig abban

különbözik más élőlényektől, hogy gondolkodó lelke van, nem csupán tenyésző vagy érző lelke, amely a többi élőlényben is megtalálható. Arisztotelész társadalomfilozófiája és etikája az emberi természetből indul ki. Ennek kiválóságai az erények, melyek a boldogság eléréséhez elengedhetetlenek. Arisztotelész két egymással kapcsolatban álló boldog élet-típust említ: a közügyekben tevékenykedő aktív, és a teoretikus tevékenységben elmélyedő kontemplatív életmódot. A társadalmi berendezkedések legtöbb mozzanata az emberi természet folyománya. Az emberi természet itt egyszerre magyarázó elv és normatív mozzant, s így az a legkiválóbb városállami berendezkedés, amely az emberi természet kiválóságának kifejlődését a leginkább elősegíti, s ennyiben az emberi természetnek a leginkább megfelel. – A természettel rendelkező létezők világa az arisztotelészi természetfilozófia szerint nem zárt: a

természetes világ folyamatos létezése és a benne zajló mozgás az első, mozdulatlan mozgató tevékenységétől függ. Ez a mozdulatlan mozgató – szemben az anyagból és formából álló természeti létezőkkel – anyag és kiterjedés nélküli tiszta forma, önmagára irányuló gondolkodási tevékenység, mely a kiválósága által keltette vágy révén mozgatja az égi természeteket, és rajtuk keresztül az ég alattiakat. -6- Arisztotelész és a görög filozófia Metafizika Az arisztotelészi Metafizika a filozófiának egy klasszikus könyve, amelyből minden időben számtalan okulást és ébresztést vettek az olvasók, azonban aki azzal a szándékkal vette kezébe, hogy talál benne valami rendszeres metafizikai kézikönyvet, azt nagy csalódás érte. A könyv ugyanis nem egy egységes mű, hanem inkább egy összefűzött értekezések gyűjteménye, mely 14 részből (könyvből) áll. Arisztotelész szerint a dolgok szubsztanciája (görög:

ouszia) csak magukban a dolgokban létezhet. Jóllehet a nemek szerint is szubsztanciák, azonban csak levezetett értelemben. Arisztotelész ezért másfajta dualizmust fejt ki: anyag (görög hülé, latin: materia) és forma (görög:eidosz morphé, latin: forma). E kettő tárgyi világban csak együttesen lép fel. A tiszta anyag éppoly kevéssé található meg, mint a tiszta forma. Az első könyvben meghatározza a bölcsesség fogalmát, mely szerinte az okok ismeretét jelenti. Megpróbálja továbbá leírni az ember és a többi élőlény közötti különbséget, mely szerinte az emlékezés, a tapasztalat ténye, a tudatra való törekvés. Arisztotelész megjelöli az ok fajait, és a régebbi filozófusok tanításával igazolja felsorolásának a teljességét. Az okról Arisztotelész úgy gondolkodik, hogy mindaz ok, amivel a „miért?” kérdésre felelünk. Az oknak négy faját tárja fel előttünk, ezek a következők: az első formai, az első anyagi, az

első, illetve legvégső cél és az első ható okok: „Okról azonban négyféle értelemben szoktunk beszélni. Először oknak mondjuk a lényeget és a mibenlétet, mert a „miért”-et mindig az okfejtés utolsó tagjáig szoktuk visszavezetni, márpedig az első „miért” egyúttal ok és kezdet, azaz elv, - másodszor oknak mondjuk az anyagot és a szubsztrátumot , - harmadszor a mozgás megindítóját, - s negyedszer a vele éppen ellentétes okot: a mozgás végét és a jót mint célt, amely felé minden történés és mozgás irányul.” (983a ) A továbbiakban ismerteti a püthagoreusok és az eleaták tanítását, Platón filozófiai elveit, valamint a régebbi gondolkodók véleményét az általa megjelölt négy ok felől. Arisztotelész szerint az addigi filozófusok megsejtettek némely igazságot, de homályosan láttak mindent, és gyermekesen fejezték ki azt is, amit mondani akartak. A második könyvben az igazság spekulatív kutatásának, a

filozofálásának természetéről ír, illetve arról, hogy az okoknak sem a sora, sem a fajai nem lehetnek végtelenek. A különböző tárgyak különböző kutatási módszereket és előadást igényelnek. ". Tehát először azt kell megvizsgálnunk, hogy micsoda a természet Ebből aztán legott kiviláglik, hogy mikről szól a természettudomány (phüsziké), s hogy vajon egy vagy több tudomány feladata-e itt az okoknak és az alkotóelveknek vizsgálata" (995a) A harmadik könyvben tárgyalja azokat a problémákat, melyeket aporiáknak nevez. Arisztotelész szerint az aporiák megoldásától függ a metafizikai kutatás sorsa. -7- Arisztotelész és a görög filozófia Ebben az a felfogás vezeti, hogy minél tisztábban áll előttünk a probléma, annál több reménységünk lehet a megoldásra. "Mert a tudomány mindenben az általánossal foglalkozik. S így ezeknél az elveknél más korábbi elveknek kellene lenniök, ti. azoknak, amik

róluk általános állítmányként elmondhatók, ha egyáltalában van az elveknek tudományuk." (1003a) A negyedik könyvében leírja a metafizika tárgyát, mely szerinte a létező, mint létező. Foglalkozik még itt az axiómák, és főleg az ellentmondás elvének a tanulmányozási szükségességével, és megcáfolja Prótagorász tételét, mely szerint minden vélekedés igaz. Arisztotelész szerint téves az a tétel, hogy minden állítás igaz, vagy hogy mind hamis, valamint az is, hogy minden mozdulatlan, vagy hogy minden mozog. ". az embernek nem kell feltétlenül vagy állítania, vagy tagadnia valamit" (1008a) " . a legbizonyosabb tétel: az egymásnak ellentmondó állítások nem lehetnek egyszerre igazak. [] Két ellentétes állítmány közül ugyanis az egyik nem kevésbé priváció, a szubsztancia privációja, a priváció pedig valamely meghatározott fajtának a tagadása. Ha tehát lehetetlen, hogy valamit igazság szerint

egyszerre állítsunk is, meg tagadjunk is, akkor éppúgy lehetetlen, hogy egyszerre ellentétes állítmányok illessenek meg egy alanyt . " (1011b) Az ötödik könyv fogalmi fejtegetések gyűjteménye, itt leírja a következő fogalmak jelentését: kezdet, elv, ok, elem, természet, szükséges, kényszerű, egy, sok, létező. Foglakozik a lényeg, valóság, önálló létező, szubsztancia jelentésével. A szubsztancia jelentését nem tudjuk pontosan visszaadni, hiszen Arisztotelész négy jelentést tulajdonít neki: reale, immanens ok, lényeges mozzanat, a dolog fogalma. Ezek azonban végső fokon kettőt jelentenek: a létező alapanyagát, vagy egy megformált, határozott egyedi valóságot, melynek önálló léte van. A továbbiakban Arisztotelész felsorolja még a következő fogalmak meghatározását: azonos, más, különböző, hasonló, nem-hasonló, ellentétes, ellenkező, faj szerint más, faj szerint azonos, prior, posterior, lehetőség, képesség,

lehetetlenség, képtelenség, mennyiség, minőség, viszonylagos, relatív, teljes, határ, stb. "Egy másik értelemben lényegnek nevezzük azt, ami e valóknak, melyeket nem lehet valami alapanyagról állítani, bennrejlő létoka, amilyen pl. az élőlényben a lélek Továbbá lényegek azok a részek is, melyek az efféle tárgyhoz hozzátartoznak úgy, hogy azt elhatárolják és mint meghatározott egyedi valót felismerhetővé teszik, amelyeknek megszűnésével tehát megszűnik az egész konkrét dolog, mint ahogy némelyek véleménye szerint a síkfelülettel együtt megszűnik a test és a ponttal a sík." (1017b) Hatodik könyvében a metafizikát viszonyítja a többi tudományhoz. Az elméleti tudományokat felosztja fizikára, matematikára és teológiára. "Ennélfogva három elméleti tudomány van: a matematika, a fizika, azaz a természettudomány és a teológia, azaz az istenismeret. [] S a legtiszteletreméltóbb tudománynak a

legtiszteletreméltóbb tárggyal kell foglalkoznia. Az elméleti -8- Arisztotelész és a görög filozófia tudományok tehát többet érnek, mint az egyét tudományok, viszont ez a tudomány többet ér az egyéb elméleti tudományoknál." (1026a) A hetedik könyvében a szubsztanciát tárgyalja, mint elsődleges valóság, illetve kifejti nézeteit róla. Kifejti továbbá, hogy a forma nem keletkezik, csak az anyagból és formából álló konkrét valóság. ". az amiből-t anyagnak nevezzük, az ami által egy természeti adottság, s az amivé ember, növény vagy más efféle, amit leginkább szeretünk szubsztanciának nevezni. Mindannak, ami akár természet, akár művészet szerint keletkezik, van anyaga, mindegyikük ugyanis a lét vagy nemlét képességével rendelkezik, s ez mindegyikükben az anyag." (1032a) A nyolcadik könyvben a dolgok anyagáról filozofál, a keletkezésről és a keletkező dolgok anyagáról, illetve további

megjegyzéseket tesz a szubsztanciáról. "Vannak dolgok, amik keletkezés nélkül léteznek és elmúlás nélkül nem is léteznek [.] ha ugyan léteznek, s általában a formák és az alakok [] Ennélfogva tehát nem úgy van, hogy minden, ami egymással ellentétes, kölcsönösen egymásból keletkezik. [.] Nincs is mindennek anyaga, hanem csak annak, ami másból lesz és mássá változik át, de ami ilyen változás nélkül létezik vagy nem létezik, annak nincs anyaga." (1044b) A kilencedik könyvben a racionális és nem-racionális lehetőségekkel (vagyis az ellentétekkel), a lehetőség megszerzése és valósággá tételével foglalkozik. Azt állítja, hogy a valóságos dolog megelőzi a lehetőséget fogalom, idő és szubsztanciája szerint. "A valóságosan létező ugyanis mindig a lehetőség szerint létezőből keletkezik egy valóságosan létező hatására. [] De szubsztancia, azaz teljesség szerint is megvan a valóságnak ez az

elsőbbsége. Először is, ami keletkezés szerint későbbi, az forma és szubsztancia szerint korábbi." (1050a) A tizedik könyv elején az egység jelentésével foglalkozik. Az egység, mint ilyen nem szubsztancia, hanem valami létező dologgal együtt áll fenn. Foglalkozik még ebben a könyvben az "egy" és a "sok" ellentétességével, illetve a többi - ötödik könyvben meghatározott - fogalmakkal. "Az egység tehát ennyiféle értelemben használatos: jelenti a természet szerint folytonos térbelit: az egészet, az egyedet és az általánost. Mindezek pedig azért egységek, mert egyiknél a mozgás, másiknál a gondolat vagy a fogalom részekre nem bontható." (1052b) A tizenegyedik könyv két részből áll. Az első rész a harmadik, negyedik és a hatodik könyvek tartalmának rövidebb foglalata, sőt, legtöbbször szó szerint való ismétlése. A második rész pedig a Fizika II. III és V könyvéből készült kivonat

"Minden mozgás valamilyen változás. [] Ezek közül a keletkezésnek és elmúlásnak nevezett változások nem mozgások, ezek ugyanis egymásnak ellentétei, kell tehát, -9- Arisztotelész és a görög filozófia hogy egyedül az a változás legyen mozgás, amely egy alanynak egy másik alannyá való átváltozását jelenti." (1068a) A tizenkettedik könyvben visszatér a szubsztancia fogalmához, ezúttal a fajtáival foglalkozik: anyag, forma és konkrét valóság. Kifejti, hogy kell lennie egy első mozgatónak, az isteni Ész, a tevékenysége pedig a gondolkodás. Arisztotelész szerint mindig az alacsonyabb vágyódik a magasabb felé. Az anyag vágyik például a formában való kiteljesedésre. Ennélfogva a gondolkodás tárgya, amelyre ez a vágy irányul, magasabb érték, mint maga a gondolkodás, mint képesség. Az örök és abszolút gondolkodásnak tehát nem lehet külső tárgya, s mivel e tevékenység a legmagasabb rendű, tárgya is csak

a legméltóbb tárgy lehet: az istenség önmaga. "Vizsgálódásunk tárgya a szubsztancia. Hiszen a szubsztanciák elveit és okait keressük." (1069b) "Van tehát valami olyan is, ami ezt mozgatja Mivel azonban a mozgó egyúttal mozgat, ennélfogva a középen is van valami, ami - bár nem mozog mozgat: ami örökkévaló, szubsztancia és tevékenység egyszerre. [] Állítjuk tehát, hogy Isten az örökkévaló és tökéletes élőlény, ennélfogva élet és folytonos, örökkévaló lét a tulajdona. Ilyen ugyanis az istenség" (1072b) A tizenharmadik könyvben a matematikai tárgyak és ideák kritikáját tartalmazza, a számok értékelését, mint szubsztancia. ". a matematikai tárgyak nem jobban szubsztanciák, mint a testek, s hogy nem létezés, hanem csak fogalom szerint előzik meg az érzéki dolgokat, s hogy az érzéki dolgoktól különváltan lehetetlen valahol létezniök." (1077b) A tizennegyedik könyvben folytatja az

ellenvetéseket: a nagy és a kicsi elve, a számok és első elveik viszonya. "Mert semmi se nagy, se nem kicsi, se nem sok, se nem kevés, se nem relatív általában, ami nem más minőségben volna sok vagy kevés vagy nagy vagy kicsi vagy relatív." (1088a) Összefoglalva a fentiekben részletezett gondolatokat, azt kell mondanom, hogy az elejei nehézségek ellenére, egyre kíváncsibban olvastam Arisztotelész művét, hiszen miután tisztáztam (valamennyire) a lényegesebb fogalmakat, egyre jobban érthetővé vált számomra az olvasmány. Arisztotelész a filozófia egyik legzseniálisabb gondolkodója volt, az ókori görög filozófia egyik legjelentősebb eredeti tanításának megalkotója, akinek munkássága döntő fordulatot jelent a filozófia történetében. "Minden embernek természete, hogy törekszik a tudásra." - 10 - Arisztotelész és a görög filozófia Felhasznált irodalom: Arisztotelész: Metafizika Lectum Kiadó, 2002

Luciano de Crescenzo: A görög filozófia rendhagyó története 1-2. Tericum Kiadó, 1995 Steiger Kornél: Bevezetés a filozófiába, Szöveggyűjtemény (tankönyv) Holnap Kiadó, 1994 Turgonyi Zoltán: A filozófia alapjai és történetek vázlata Egyházfórum Alapítvány, 1993 Howard Selsam: Mi a filozófia? Kossuth Könyvkiadó, 1964 George Thomson: Az első filozófusok Kossuth Könyvkiadó, 1975 Egyetemes filozófia történet Kossuth Könyvkiadó, 1963 - 11 -