Földrajz | Geodézia » Sándor József - Ingatlan-nyilvántartási alaptérkép

Alapadatok

Év, oldalszám:2009, 9 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:133

Feltöltve:2009. július 30.

Méret:283 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

Ingatlan-nyilvántartási alaptérkép (Sándor József földmérő szakértő) A történelem valamennyi ingatlan-nyilvántartása kezdő lépésként felmérés alapján létrehozza a terület megbízható térképi állományát, majd a mérési adatokból kiszámolva meghatározza a földrészletek (ingatlanok) területét, melyeket futósorszámozással ellátva (helyrajzi számok) felfektet egy földkönyvben. Ha idáig eljutott, akkor tudja ezek mellé, az adatokkal lefixált ingatlanok mellé rendelni a tulajdonosokat, illetve a tulajdoni és egyéb jogviszonyok nyilvántartását. De ahhoz, hogy idáig eljussunk, igen hosszú út vezetett/vezet. Mindenképpen érdemes egy kis történelmi visszatekintéssel kezdenünk, majd ezt követően az alapfogalmak tisztázása után juthatunk el magához a földhivatalok által kezelt ingatlan-nyilvántartási térképekhez. A földmérés szinte egyidős a gondolkodó, társadalomban élő emberrel, amit mi sem igazol jobban, mint az

eredeti görög kifejezés: GEOMETRIA, melyet mára teljesen „kisajátított” az elméleti matematika mértani része. A fogalomból etimológiailag is levezethető, hogy a látszatra elméleti tan eredetileg az élő környezetünk megismeréséhez szükségesen kialakított földmérési ismeretek tudományos, elméleti síkra emelt tisztázata. 1. Földmérés, térképkészítés 1.1 A térkép fogalma A térkép a FÖLD egyes részeinek felszínét, valamint a felszínen vagy alatta lévő természetes és mesterséges tereptárgyak arányosan kicsinyített, megadott vetítési szabályok szerint, síkfelületen (papíron, fólián) történő, adott méretarányú, grafikus ábrázolása. 1.2 Térkép rendszerek Ahhoz, hogy mások által is felhasználhatóan készítsük el térképünket, bizonyos viszonylatokat önkényesen kell kijelölnünk, majd utána már az ismert mértani és matematikai szabályok szerint szerkeszthetjük térképünket. A legősibb, s jelenleg

is általánosan használt viszonyító hálózatok a különböző derékszögű koordináta rendszerek. A geometria alaptétele, hogy egy síkban elhelyezkedő egyenest két pontja egyértelműen meghatároz. Így, ha meghatározom az általam használni kívánt koordináta rendszerem kezdőpontjának (az origónak) helyét és az egyik főtengely irányultságát, akkor onnantól kezdve már létrehoztam egy szigorú szabályokkal, matematikailag kezelhető és használható koordinátarendszert. Ebből általában – a matematikai koordináta rendszerektől eltérően – a vízszintes, fekvő tengely az Y tengely, míg az álló, függőleges tengely az X tengely. Fentiekre nézzünk két példát: - A Földünket körbeölelő földrajzi koordináta hálózat, melyet szélességi és hosszúsági körök határoznak meg. Szélességi kezdőkörnek viszonylag egyértelműen adódott az elméleti gömb középpontjában, a forgástengelyre merőleges körként az Egyenlítő.

Viszont az erre „merőlegesen” körbefutó hosszúsági körök száma gyakorlatilag végtelen, így itt önkényesen kellett eldönteni, hogy melyiket tekintsük kezdőkörnek. A történelmi Középkorban évszázadokon át több ilyen úgy nevezett Rózsa-vonal is létezett, míg végül is mindenkik által elfogadottan ez a „Kelet-Nyugat”-i választóvonal a jelenleg is használatos Greenwich-i kezdőkörben állapodott meg. - A Budapestet lefedő jelenleg hatályos nyilvántartási térképek ill. a korábbi, már forgalomból kivont térképek két egymástól jelentősen eltérő koordináta rendszerben készültek. A régi, ún. Budapesti Sztereografikus Vetületi Rendszer origóját jelölő kő a gellérthegyi Citadellában található, mely eredetileg a valamikori Csillagda egyik fennmaradt tartópillére volt. A koordináta rendszer irányultsága pedig „dél-nyugat”-i tájolású volt. Ezzel szemben a jelenleg használatos Egységes Országos Vetületi

Rendszer kezdőpontját – a Gellérthegyhez viszonyítva „eltolták” Ny-ra 650 km-rel és D-re 200 km-rel. Így az ország egész területén mindig pozitív előjelűek a koordináták, és ránézésre lehet tudni, hogy melyik az Y és melyik az X koordináta : Y > 400 km > X. Ráadásul ennek a koordináta rendszernek a tengely irányultsága már nem „dél-nyugat”-i tájolású, hanem „észak-kelet”-i! 1.3 A térkép méretaránya A méretarány (továbbiakban rövidítve: m.a) fogalmát megelőzően a térképi és a természetbeni méretek közötti viszonyt kell tisztáznunk: Térképi hosszon mindig a terepi hossznak egy elméleti felületre vetített leképződését (vízszintes vetületét) értjük. Térképi hosszon mindig terepi hossznak egy elméleti felületre vetített leképződését értjük. Fentiekből következik, hogy az elméleti, térképi méretek általánosan rövidebbek a tényleges helyszíni hosszaknál, vízszintes terep

viszonyok esetén megegyezhetnek. Ezek után: a méretarány egy mértékegység nélküli viszonyszám, mely kifejezi, hogy a térképről lemért méret hanyadrésze a valódi (fentiek szerint) helyszíninek tekinthető méretnek – ugyanabban a mértékegységben! A nyilvántartási térképek általánosan használt méretarányai : - jelenleg : 1:1000; 1:2000; 1:4000 - régebben : 1:720; 1:1440; 1:2000; 1:2880 (vidéken, sokfelé még jelenleg is használatosak!) Fentebb felsorolt méretarányú térképeket nagy méretarányú térképeknek nevezzük. (A törtek értelmezéséből is levezethető az a látszati fordított arányosság, mely szerint minél kisebb a méretarány számban a viszonyító szám, annál nagyobb méretarányú térképről beszélünk, mivel az egységnyi térképi felületen bár kisebb helyszíni területet, de annál nagyobb felbontó képességgel tartalmaz. Nézzünk összehasonlításképpen két konkrét példát: 1:1000 ma esetén a

térképi 1cm2 térképi felület 100 m2-nyi, azaz 0,01 hektárnyi terepi részt ábrázol, ezzel szemben egy turista térkép, ami mondjuk 1:40000 méretarányú, ott az ugyanekkora 1cm2-es térképi felület 160000 m2-nyi, azaz 16 hektárnyi terepi részt ábrázol, természetesen hatványozottan tömörítve, részlet szegényebben!) Évszázadokon keresztül egy-egy térkép méretaránya függött a hordozó felület és az ábrázolandó terület nagyságától is, vagyis hogy adott lapon miképpen fér el az ábrázolni kívánt terület. Esetenként még a térképi függőlegeshez képest is elforgatták az ábrázolt területet, ha így jobban és több elfért az adott méretű lapon. (Például a Lázár-deák féle térkép is ezért lett mintegy 45-kal elforgatva DNy-i irányba.) De a méretarányt befolyásolta a mindenkori érvényben lévő mértékegységek rendszere is: Akár a jelenleg használatos méterrendszeren belüli 10-es váltószámokat nézzük, akár

azokat a régebbi időket, amikor a bécsi öl volt a használatos. 1 öl = 6 láb; 1 láb = 12 hüvelyk, vagyis 1 öl = 72 hüvelyk. Innen, ha azt akarom, hogy a térképi 1 hüvelyk a valóságban 10 ölt (720 hüvelyket) ábrázoljon, akkor a térképem 1:720 méretarányú lesz. Ha 20 ölt, akkor már 1:1440; ha 40 ölt, akkor pedig 1:2880! Mivel jelenleg még mindkét mértékegység rendszer általánosan használatos, érdemes megnézni az egymáshoz való viszonylataikat: 1 kataszteri hold = 1600 (négyszögöl) = (~5755 m2 ) 1 hektár = 10000 m2 = (~2780,4 ) 1 (négyszögöl) = 3,5966 m2 l öl = 1,89648384 méter 1.4 A térkép megbízhatósága Az analóg (papíralapú) térképeknél a rajzolhatóság alsó határa 0,1mm. A térkép megbízhatóságát ennek a kétszeresében állapították meg, vagyis egy nagy pontosságú analóg térkép megbízhatósága +/–0,2mm. Térképről történő méret meghatározása esetén ez például 1:1000 méretaránynál +/–20

cm-es adat megbízhatóságot jelent, de 1:2000 méretaránynál már csak +/–40cm-es megbízhatóságot jelent. Számítógéppel kezelt digitális térképeknél ilyen megbízhatósági vizsgálatot nem kell végezni, mert minden adatot cm éles koordinátákkal, digitálisan tárol és szolgáltat a rendszer. Az analóg (papíralapú) térképek megbízhatóságát a fentieken túl is szükséges vizsgálni, mivel az anyagi hordozó változhat az idők folyamán: gyűrődik, beszárad, összehúzódik, megnedvesedik, esetleg megnyúlik, beszakadozik, megkopik, hogy csak néhányat soroljunk fel a külső, károsító tényezőkből. De sok esetben kénytelenek vagyunk akkor is ezt az előbb felsorolt károsító tényezőkkel terhelt térképet használin egyéb hiányában, vagy épp egy új készítése során. Így az esetleges anyagi hordozó torzulásából eredő hibákat mindenkor a lehető legminimálisabbra kell/kellett csökkenteni a megbízható, további

munkavégzés érdekében. Ehhez a kataszteri, nyilvántartási térképekre úgy nevezett őrkereszteket (+) szerkesztettek fel, általánosságban 100mm x 100mm hálózatban. Így a későbbi, térképről történő adat meghatározás során a felhasználó először a kezelt területrész környékén lévő őrkeresztek közötti távolságokat ellenőrizte, majd képezte az általa ténylegesen „levett” méret és az ismert, eredetileg szerkesztett méret (100mm!) hányadosát, melyet torzulási tényezőnek nevezünk. Ezt követően a térképről meghatározott egyéb méreteket mind megszorozta, megjavította ezzel a torzulási tényezővel, s így vélelmezhette, hogy a lehető legkorrektebbül megközelítette az eredeti megszerkesztett térképi állapot méreteit. 1.5 A térkép rajzi nyelve A térképek „rajzi nyelve” nagyon szerteágazó és sokrétű jelhalmaz. Ezért a következőkben már célirányosan csak a kataszteri, ingatlan-nyilvántartási

térképek legfontosabb rajzi jelöléseit taglalom (lásd arrébb a mellékelt térkép részletet): - A földrészletek jogi, térképi határvonalait folyamatos 0,12-0,20 mm széles vonalak jelölik. Ezek mindig egyenes szakaszokból állnak, íves vonalak nincsenek! Az íveket is az ívhez legjobban illeszkedő egyenes szakaszok (körív húrok) sorozta adja! - Bizonyos esetekben a földrészlet határvonalakat hosszú szaggatott vonal is jelölheti (45mm-es szakaszok között 1-2mm-es szünetekkel). Ezek is az előzőekben leírt határvonalakkal egyenértékű jogi, térképi határvonalak, de a megjelenítésük azt jelzi a felhasználónak, hogy a térkép készítésekor nem volt semmilyen egyértelmű helyszíni használat, s így ezt a vonalat a korábbi térképek és nyilvántartási adatok figyelembevételével, irodai úton határozták meg, „tervezték” be a térképre. - Az ún. szabatos városmérési utasítás alapján készített térképeken a földrészlet

határvonalak töréspontjai mind 1mm átmérőjű körrel, „nullkörrel” kerültek felszerkesztésre. Ezek azt jelzik a felhasználónak, hogy ezen pontoknak az adott térképi koordináta rendszerben kiszámoltan létezik centiméter éles koordináta párja, s minden további számítási munkánál ezekkel a koordinátákkal kell dolgozni! - Az épületeket elsődlegesen külső, talajszinttel érintkező kontúrvonalaikkal ábrázolja a térkép (persze ide értve egy belső, zárt udvar ábrázolását is!), de megfelelő jelkulcsi vonallal feltünteti az épület jellemző, jellegzetes emeleti falainak levetített vonalait is. - Rövid szaggatott vonallal (vagy inkább pontok sorozatával) jelöljük az alrészletek határvonalát, ill. esetenként a jogi határvonaltól eltérő, helyszíni kerítések vonalát - Kapcsoló jelek (közelítőleg „S” formátumuak), mellyel a felépítményeket (felszíni tereptárgyakat, épületeket, építményeket) rajzilag

„hozzákapcsolják” az adott földrészlethez illetve egymáshoz is. - Ha az analóg térképen megszűnik egy határvonal vagy egy épület, úgy azt jelölni kell valahogy a térképen is, de úgy hogy a korábbi, megszűnt állapotnak is nyoma maradjon, épp’ ezért nem úgy történik a megszüntetés, hogy „kivakarják” a térképről, hanem megfelelő helyeken a megszűnő térképi vonalra merőleges vonalka párokkal áthúzzák azt, ezzel jelezve, hogy megszűnt. Előzetes, folyamatban lévő telekhatár rendezés esetén ezt a megszűntetést még csak ceruzával jelölik a térképen, ha hatályossá válik, úgy piros tussal vezetik át véglegesként. 2. Az ingatlan-nyilvántartási térkép 2.1 Az ingatlan-nyilvántartási térkép fogalma Az ingatlan-nyilvántartási térkép a földmérési alaptérkép azon speciális, egyedi példánya, melyen a forgalomba adása pillanatától kezdve folyamatosan, lehetőségeihez képest naprakészen vezeti a

(bejelentett) változásokat a Földhivatal, egészen annak forgalomból való kivonásáig. A kivonás pillanatában kötelezően egy új, javított példány kerül forgalomba, s onnantól kezdve az képezi az adott terület ingatlan-nyilvántartási térképét. 2.2 Az ingatlan-nyilvántartási térkép tartalma - Település neve (városokon belül kerületek; egyes területrészek hagyományos, történeti megnevezése is) - Közigazgatási határok (országhatár , település-, ill. kerülethatár, fekvéshatár -belterület, külterület-) - Földrészlet határok - Ingatlanok (földrészletek) helyrajzi száma (a helyrajzi szám az ingatlan elsődleges azonosítója!) - Alrészlet határok és betűjeleik ( a művelési ág megnevezések rövidítéssel történő jelölésével: Pld.: sz-szántó; R-rét; k-kert; Gy-gyümölcsös; E-erdő; kiv-művelés alól kivett terület) - Minőségi osztály határok - Épületek, építmények (támfalak, kerítések, lépcsők)

(kapcsolódó rövidítések: ud.-udvar; t-terasz ) - Közterületek nevei és a házszámok - Közterületi tárgyak (burkolat szélek, sínek,.) - Vezetékek (tartó oszlopok, magasfeszültségű távvezeték,.) - Egyéb lényeges tereptárgyak, melyek mérethelyesen nem ábrázolhatóak, de fontos a megjelenítésük, jelkulcsi elemmel ábrázolva (Pld.: kút, mérési alappontok, ) - Mérési alappontok jele mellett azonosító számuk - Őrkereszt háló, kapcsoló jelek - Szabatosan megszerkesztett szelvénykeret közterület neve helyrajzi szám házszámok határvonalak épületek őrkereszt település/kerület nullkör kapcsolójel levetített falsík A szelvénykereten kívül: - az DNy-i ill. ÉK-i sarokpontok koordinátapárjai - a „lábléc”-en a készítő adatai, a készítés módja, időpontja, s egyéb információk. 2.3 A térképszelvények méretei - Budapesti Stereografikus Vetületi Rendszerben készítetteknél 600mm x 800mm, ami 1:1000 m.a esetén

600m x 800m-es, azaz 48 ha ábrázolt területet jelent szelvényenként, de 1:2000 m.a esetén már 1200m x 1600m-nyi területet, vagyis 192 ha területet! - Egységes Országos Vetületi Rendszerben készítetteknél 500mm x 750 mm, ami 1:1000 m.a esetén 500m x 750m-es, azaz 37,5 ha ábrázolt területet jelent - a régi, még a bécsi öl használatakor készített térképek esetén 20 x 25 hüvelyk, ami 1:2880 m.a esetén 800öl x 1000öl –nyi, azaz 500 kat hold ábrázolt területet jelentett, míg 1:720 m.a esetén ez már csak 200öl x 250öl-nyi területet, vagyis 31,25 kat holdat jelentett! 2.4 Változásvezetés az ingatlan-nyilvántartási alaptérképen Ha az ingatlanon felépítményi változtatást hajtunk végre (építés, bontás) vagy az ingatlan határvonalait kívánjuk módosítani (telekosztás, egyesítés, szabályozás, határvonal rendezés,) úgy ezekhez minden esetben változási vázrajz szükséges, melyet csak ingatlanrendező-i minősítéssel

rendelkező földmérő készíthet. Az ingatlanok határrendezését később részletesen taglalja könyvünk, itt most csak a felépítményi változásokkal foglalkozunk. Az építkezések befejeztével az illetékes Polgármesteri Hivatal Építésügyi Osztálya kiadja az épületre vonatkozó Használatbavételi engedélyt, melyben felhívja az építtető figyelmét, hogy a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles az illetékes Körzeti Földhivatalhoz épületfeltüntetési Változási Vázrajzot benyújtani. Sajnos a határozatnak ezen az apró betűs részén nagyon sokan átsiklanak, s így akár évekkel később – például egy esetleges tulajdonosváltásnál vagy hitelfelvételi ügyintézéskor – döbbennek rá, hogy az épületük még mindig nem szerepel a földhivatali nyilvántartásban, s ilyenkor lehet kapkodva, sürgősséggel intézkedni. Ezért fontos, hogy mindig, mindenki, minden hivatalosan kézhez kapott iratot alaposan

olvasson át, hogy megtehesse a szükséges, illetve előírt intézkedéseket. Ha az irat erre vonatkozólag nem egyértelmű, érdeklődje meg a kiadó hatóságtól, hogy van-e további feladata ezzel kapcsolatban. Ha minden megfelelően történik, úgy együtt kell benyújtani a földhivatalhoz átvezetésre, a kérelem nyomtatványhoz csatoltan, az elkészített változási vázrajzot és a hozzátartozó használatbavételi engedélyt. Természetesen ugyanígy kell eljárni, ha az eredetileg engedélyezett építési tervektől jelentős eltérések miatt egyéb eljárást követően fennmaradási engedélyt ad ki az illetékes Polgármesteri Hivatal. Tíz évnél hosszabb ideje meglévő, engedély nélküli épület esetén már csak hatósági igazolást adnak ki. A benyújtott vázrajz alapján a Földhivatal a változást átvezeti a nyilvántartási térképen, illetve a tulajdoni lapon. A számítógépek, az informatikai technológia fejlődése eredményeként a

’90-es évek elején hazánkat is elérte a számítógéppel kezelhető, digitális térképek utáni igény, melynek szükségességét igen jól szemlélteti a következő képmelléklet. Ezen ugyanannak a területnek az analóg térképét ütköztettük a digitális állományból kinyomtatottal. A digitális és az analóg alaptérkép Korábban a térképek megbízhatósága kapcsán taglaltuk, hogy mennyi káros behatás érheti az analóg (papíralapú) térképeket, viszont a digitális alaptérkép valójában egy számítógépes rendszer memóriájában lévő, szigorú előírások szerint rendezett adathalmaz, melynek csak egyik - a hagyományokra épülő megjelenési formája a kinyomtatott papírtérkép. A korábbi térképről történő adatnyerési megbízhatóság korlátokkal szemben az új digitális térképen minden ábrázolt objektum töréspontjai centiméter éles koordinátával rögzítettek. Ezen új térképi adatok az eddiginél pontosabb

meghatározottságot és korszerű, gyors (számítógépes) adatkezelést biztosítanak. Fontos még röviden kitérnünk a felmérési, térképezési, területszámítási hiba kiigazításának jogintézményére, melyet nagyon jól összefoglaltan taglal a földmérési törvény indoklási része: „Általános társadalmi igény, hogy az alaptérkép hűen tükrözze a valóságot és a térkép tartalmában bekövetkező változások rögzítése mihamarabb megtörténjen.” A törvényi rendelkezés alapján „a terület felméréséből, térképezéséből vagy területszámításából adódó hibákat a körzeti földhivatal az alaptérképen, illetve a területjegyzékben bármikor, hivatalból is kijavíthatja, természetesen az államigazgatási eljárás előírásainak megfelelően, a tulajdonos egyidejű értesítése és a jogorvoslat biztosítása mellett. A hibajavítási lehetőséget azért szükséges biztosítani, mert az elkészült térkép tartalmának

vizsgálata mintavételes eljárással történik, így abban természetszerűleg rejtett hibák is előfordulhatnak.” Viszont ezeknél a hibajavításoknál tekintettel kell lenni a már kialakult helyszíni állapotra, tényleges birtoklási viszonyokra, s azokat a kiigazítás nem változtathatja meg. Fentiekhez is kapcsolódóan, a nyilvántartási munkarészek készítésének sorrendjéből eredően az ingatlan-nyilvántartási törvény azt deklarálja, hogy ha a tulajdoni lapon nyilvántartott területnagyság és a térképről meghatározható terület eltér egymástól, akkor a térkép az elsődleges adatforrás. A javítást (terület kiigazítást) is ennek megfelelően kell végrehajtani Itt kell visszatérnünk az alapokhoz. Az egész országban a digitális alaptérképek az új, Egységes Országos Vetületi rendszerben készülnek, mely jelentősen eltér a korábban használt rendszerektől. Ezért esetenként a korábban szabatosan felmért területeknél is

adódhatnak a számítások végeredményeként látszati hektáronkénti 1 m2-es terület eltérések. Mivel az EOV rendszernek nemcsak az origóját tolták el DNy-i irányba, de az általános elipszoidhoz (mely a földgömböt matematikailag leginkább megközelíti) érintőlegesen illeszkedő hengerpalást helyett itt azt részben abba belesüllyesztették. Ezt az alábbi torzított, sematikus ábrával szemléltetjük A torzított ábra szemléltetni a korábbi Budapesti Stereo rendszer és az E.OV közötti átlagos hektáronkénti 1m2-es torzulást. A vetítővonalak által az adott palástra leképzett térképi hosszak rövidülése okozza Budapesten és környékén ezt látszati csökkenést. Az ország szélei felé haladva a palást már a gömbön kívülre esik, s ott látszati növekedést eredményez . (Mindezt az MSZ 7772-1 Magyar Szabvány taglalja részletesen és tudományosan.) Sülyeszetett palást Érintő palást A fentiekhez kapcsolódóan ezen rész

befejezése előtt érdemes néhány szót ejtenünk a térképekhez kapcsolódó földmérési, szolgáltatás jellegű munkákról, azon belül is a telekhatár kijelölésekről illetve ingatlanok eszmei, használat szerinti megosztásáról. A földmérő csak a hatályos földhivatali adatok alapján végezheti a birtokhatárpontok helyszíni kijelölését. Amennyiben a mérés során a kijelölt pontoktól a megengedett tűrésértéknél nagyobb mértékben eltérő kialakult helyszíni állapotot észlel, úgy azt be kell mérnie, s az általa elkészített vázrajzon ki kell mutatnia a jogi/térképi állapot és a helyszíni használat közötti eltéréseket. De a földmérő nem döntőbíró (ő nem utasíthat senkit kerítés áthelyezésre), ő a rendelkezésére álló adatok alapján csupán kijelöli a jogi/térképi határvonalakat, kimutatja az esetleges elétéréseket, utána ezek kezelése, rendezése az érintett ingatlanok tulajdonosainak a belügye,

egyezségének a tárgya. Hasonlóan: tulajdonközösségen belül sem a földmérő hivatott eldönteni, hogy melyik tulajdonos társ hol és mekkora területrészt használhat. Ha az érintettek között megvan a 100%-os egyetértés, megállapodás, akkor a földmérő az elmondottak, esetleges skiccek alapján már elvégezheti a szabatos számításokat. Ezt az eszmei, használat szerinti megosztást ki tudja jelölni, s mindaddig, amíg az érintettek szintén 100-%os közös akarattal nem módosítják azt, addig ez a megállapodás, mint magánjogi szerződés él. Olyannyira, hogy egy ezt követő tulajdonos váltásnál a megkötendő szerződés, vevő által megismert és elfogadott mellékletét kell, hogy képezze. Ennek logikáját a tulajdoni hányad értelmezéséből tudjuk levezetni. A történelmi hagyományok valamint a jelenleg is hatályos jogszabályi megfogalmazások alapján azt mondhatjuk, hogy a tulajdoni hányad, nem más, mint egy dimenzió nélküli

viszonyszám, mely megadja, hogy az adott tulajdonosnak mekkora az illetősége az egész ingatlanhoz képest. Az a kialakult gyakorlat, hogy a tulajdoni hányadot „átváltják” m2-re, csak ennek az egyik leegyszerűsített, torzított formája, hisz ezt a logikát követve ez az „átváltás” lehetne például értékarányos is - gondoljunk csak a kárpótlási árverések utáni minőségi osztályok és AK (aranykorona) értékek szerinti kialakításokra vagy a ráépítés jogcímén belépő új tulajdonos társakra. Leginkább úgy fogalmazhatnánk, hogy a tulajdoni hányadnak az felel meg a tényleges használatban, amit a tulajdonostársak kölcsönösen és 100%-os egyetértésben elismernek egymásnak