Informatika | Alapismeretek, ECDL » Információ és adat

Információ és adat (A következőkben egy könyvet idézek, ami szerintem jól összefoglalja a lényeget.) Ha a környezetünkben zajló eseményeket befolyásolni akarjuk, azokra reagálni kívánunk, meg kell ismernünk azokat. Ezek az ismeretek hírek vagy közlemények formájában jutnak el hozzánk. A közleményeket mindig valamilyen hordozó közeg (fény, hang, szag stb) által érzékeljük. Ha a közleménynek van olyan tartalma, amelynek révén olyan ismereteket szerzünk, amivel korábban nem rendelkeztünk, akkor a közlemény számunkra információt hozrdoz. A közlemények meghatározott ideig rögzített formában is létezhetnek (pl. memóriában, újságban nyomtatva) a hétköznapi életben ekkor beszélünk adatokról. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az adat csak a közlemény formai oldalát jelenti, információt az ember számára csak értelmezésével jelent. Így például ugyanaz a csengőhang az iskolában az óra végén jelenti, a tűzoltóságnál

pedig tűzriadót. Az adat és az információ fogalmának pontosabb megfogalmazása: Adat:Az adat tények, fogalmak, eligazítások olyan formai megjelenése (képe), amely alkalmas az emberi vagy automatikus eszközök által történő kommunikációra, értelmezésre vagy feldolgozásra. Információ:Az ISO szabványa szerint az információ az adatnak tulajdonított jelentés. Úgy is szokták definiálni, hogy olyan tény, amely a befogadó ember számára új ismeretet tartalmaz, és ezáltal bizonytalanságunkat csökkenti. Az információ fogalma, kezelése  Általános értelemben információ minden olyan jel, szimbólum vagy jelzés, amellyel az ember képes más emberre hatni oly módon, hogy ettől viselkedése megváltozzék.  Az információt kibocsátó az adó, az azt befogadó a vevő, maga az ionformáció, mint üzenet valamilyen információtovábbító csatornán át jut a befogadóhoz.  Szűkebb meghatározása: számunkra új ismereteket hordozó jelek

tartalmi jelentése.  Lényeges tulajdonsága, hogy mindig csökkenti a bizonytalanságot.  A tudomány lényege a kommunikáció.  A tudományos információcsere kettős funkciót tölt be: egyrészt az új ismeretek megszerzését szolgálja, másrészt pedig biztosítja az új eredményekkel járó előjogokat a kutató számára.  A szakmai információ rögzítésének és tárolásának eszköze a dokumentum: egy olyan anyagi objektum, amely rögzített információt tartalmaz, és célja a szakismeretek térbeli vagy időbeli átadása. Tartalmi szempontból három nagy csoportot különböztetünk meg: 1. *elsődleges információ, tehát maguknak a dokumentumoknak (pl. könyv, folyóirat, kutatási jelentés, szabadalom, konferencia anyag) teljes vagy részleges szövege;  másodlagos információ, vagyis a dokumentumokról nyújtott tájékoztatás 2. (pl bibliográfiai leírás, tartalmi kivonat);  faktográfiai információ (tényadatok). 3. Az

időszakosságot, periodicitást tekintve  eseti és  folytatódó kiadványokat különböztetünk meg. Az eseti, egyszeri megjelenésű dokumentumok befejezett, lezárt egységet alkotnak (fizikailag ugyan állhatnak több egységből), mert a lezártság szándékával készülnek. Folytatódó kiadványok a periodikák. Információ-tartalom szempontjából a monográfiát, kézikönyvet és a tankönyvet különítjük el. A monográfia egy tudományos témát kimerítően feldolgozó mű. A kézikönyv valamely tudományterület vagy ismeretág alapvető tudnivalóit, eredményeit összefoglaló, általában nagyobb terjedelmű mű. A tankönyv valamely tantárgy vagy tudományág ismereteit tartalmazó könyv, amely oktatási céllal készült. Az adat fogalma informatikai megközelítésben  Akkor beszélhetünk adatról, ha egy észlelt és értelmezett jelenséget úgy rögzítünk, hogy az felhasználhatóvá válik (informatikai eszköz segítségével feltett)

nyelvészeti kérdés megválaszolására: ha figyelembe vehető és veendő.  Nyelvjárási adatok informatizálásán tehát területi kötöttségű nyelvi adatok megfelelően kódolt rögzítését értjük, továbbá adatok tárolását, elérhetővé-megtekinthetővékereshetővé-böngészhetővé tételét. Egy jól informatizált adat automatikusan átalakítható (beállítható feltételek szerint más formátumba konvertálható) és így akár más informatikai környezetbe is átemelhető: más adatokkal is összekapcsolhatjuk, bonyolult szempontok szerinti feldolgozása is lehetséges. Az ilyen adatra, mint egy tágabb rendszer elemére, kényelmesen hivatkozhatunk, hiszen rendszerbeli helye könnyen megadható.  Az informatizálásnak célja lehet ugyan a puszta emberi erővel is megoldható feladatok hatékonyabb elvégzése, legfőbb értelme azonban a kutatási lehetőségek radikális kiszélesítése: az adatokban megbúvó mélyebb, közvetlenül ki nem

bogarászható információ felfedésének a megalapozása.  A nyelvi adatnak különböző informatizáltsági szintjei (használhatósági mértékei) lehetnek. Az emlékezetünkben tárolt nyelvjárási megfigyelésről megfeledkezhetünk, egy hagyományos cédulán rögzített információ pedig nem érhető el könnyen; az összefüggő, de gyengén informatizált adatok (pl. egy térképlap vagy szócikk a bivaly borjáról egy papír nyelvjárási atlaszban vagy nyelvföldrajzi szótárban) is csak korlátozott használhatóságú adatok, hiszen nehezen áttekinthetők és hordozójuk leginkább a könyvtárpolcokon porosodik, tehát nehezen vehetők figyelembe egy kérdés eldöntésekor. A számítógépre vitt adatok sem azonos mértékben informatizáltak, hiszen az egyes adatbázisokhoz tartozó lekérdezési, megjelenítési és elemzési lehetőségek különböző szintűek és különböző mértékben támogatják az adatok választott kódolási módját, így a

nyelvészeti feldolgozás is különböző mélységekig terjedhet. Egy adat informatizáltsági szintje két dologtól függ: egyrészt az adat kódolásának mértékétőlminőségétől, másrészt annak az adatrendszernek az elemző lehetőségeitől, amelynek része. Adat és utasítás tárolás Bevallom, ez a rész nem látom, hogy hogyan kapcsolódik a tételhez. Ha valaki rájön, írja meg nekem! A memória A számítógép memóriájának feladata az adatok és programok tárolása a műveletvégzés idejére. A memóriában tehát egyrészt adatokat, másrészt az ezek feldolgozását meghatározó algoritmusokat tároljuk. Egy feladat adataival végzendő tevékenységeket leíró algoritmusok, műveletek logikus sorozatát nevezzük programnak. A szoftver a számítógépen futó programok összefoglaló elnevezése. A mai lényegében Neumann-elvű számítógépek esetében a programoknak ugyanúgy a memóriában kell elhelyezkedniük, mint az adatoknak, hiszen

univerzális célú számítógép lévén, más-más feladathoz más-más program szükséges. A megoldandó probléma tehát, hogy cserélni tudjuk a memória tartalmát, azaz a benne tárolható programokat, illetve az általuk igényelt adatokat. Ebből adódóan a memóriába írni ugyanúgy tudni kell, mint onnan adatot kiolvasni. A számítógépek tárolóegységének nagy részét tehát ilyen írható-olvasható memóriák alkotják. Ezt a memóriatípust RAM-nak (Random Access Memory) is nevezik. A RAM nagy hiányossága, hogy a számítógép kikapcsolásakor tartalmát elveszti, így a következő bekapcsoláskor ismét üres lesz. Vannak azonban olyan memóriarészek is, melynek tartalmát nem szükséges megváltoztatni, mert bármilyen programot is használjunk, az ott tárolt funkciókra szükség lehet. (Ilyen például a karakterek megjelenési képe, a számítógép „indító programja”, stb.) Ezeket a memóriákat ROM-nak nevezzük, s fontos jellemzőjük,

hogy csak olvashatók (Read Only Memory). Ezekből azonban jóval kevesebbet találunk a gépekben, hiszen fix tartalmuknál fogva a bennük lévő adatokat nem módosíthatjuk. Adattárolás és feldolgozás Mivel nem tehetjük meg azt, hogy minden bekapcsoláskor ismételten beírjuk a használni kívánt programot, valamint a hozzá tartozó adatokat, szükség van olyan tárolóeszközökre is, amelyek segítségével a programok és adatok hosszú távon és biztonságosan is tárolhatók. Erre a célra szolgálnak az ún. háttértárolók A háttértárolón az ott tárolt adatokkal nem végezhetünk műveleteket, az ott tárolt programok nem futtathatók, használatukhoz először a memóriába kell őket tölteni. A háttértárolók csak tárolásra szolgálnak Kommunikáció  Információátvitel, amely lehet egy- vagy többirányú, tehát nem jelenti szükségképpen az információk cseréjét. A kommunikáció folyamata az ún telefonmodellben ábrázolható

leegyszerűsítve. A kommunikácóban a feladó (közlő vagy kommunikátor) a kommunikációs csatornán keresztül infromációt továbbít a vevőnek (befogadó vagy címezett). A feladó a kommunikációt kezdeményező fél, aki megtervezi a kommunikációs aktust, azaz - a cél és a funkció meghatározásával - meghatározza az üzenetet, majd kódolja, azaz közleménnyé alakítja azt. Az üzenet ily módon a továbbítandó tartalom, a közlemény pedig a tartalmat hordozó jelek összessége. A kommunikációs csatornában az üzenet óhatatlanul torzul, sőt el is veszhet, továbbá - akár a feladó és a címzett eltérő helyzetéből, tájékozottságából, kulturális kompetenciájából adódóan - a dekódolás gyakran rendellenesen történik. Ha az üzenet komolyabb jelentésmódosuláson megy át a csatornában vagy a dekódolási folyamat alatt, kommunikációs zavar léphet fel. Ezt az egyszerűsítő modellt ki kell egészíteni a (társadalmi)

használatmódra vonatkozó szempontokkal, elemezve a feladó és a vevő szociokulturális és pszichológiai hátterét, melyek meghatározzák a közlést, ill. a jelek értelmezését Vizsgálni kell továbbá a kódolás és dekódolás szabályait (konvencióit) valamely társadalomban, ill. társadalmi csoportban. A kommunikáció az információnak nem szabad, spontán és esetleges áramlása, hanem az információtovábbítás olyan formája, amely kapcsolatot teremt a közlő és a befogadó között: sokan a kommunikáció meghatározó mozzanatának éppen a közlési szándék jelenlétét tartják. A kommunikáció az információnak nem szabad, spontán és esetleges áramlása, hanem az információtovábbítás olyan formája, amely kapcsolatot teremt a közlő és a befogadó között: sokan a kommunikáció meghatározó mozzanatának éppen a közlési szándék jelenlétét tartják.  Az emberi kommunikáció fajtáit többféleképpen csoportosíthatjuk. A

közvetlen kommunikáció mindig kétirányú folyamat (ha nincs visszajelzés, akkor a visszajelzés hiánya a válasz). A közvetett kommunikáció - így pl a tömegkommunikáció - ezzel szemben lényegében egyirányú aktus: itt a kommunikáció technikai eszközök közvetítésével (levél, könyv, futár, televízióműsor stb.) valósul meg A kommunikáció lehet egylépcsős és többlépcsős, személyes vagy intézményesített. Egy másik csoportosítás szerint beszélhetünk tartós (lemezre, hangszalagra, filmre stb. rögzített), ill nem tartós kommunikációs formákról Közlési csatornák szerint megkülönböztethető továbbá a verbális, azaz a nyelv segítségével történő, ill. a nonverbális kommunikáció, amely lehet pl vizuális (színekkel, formákkal történő) és vokális (hangnemmel, hangerővel, hanghordozással stb. történő), ill más jelek útján megvalósuló (például szagokkal, ízekkel is lehet információt továbbítani). Gyakori

eset, hogy az egyes kommunikációs csatornákon nem ugyanaz az üzenet fut: például ha a tanár szóban megdicséri a gyereket, de az arckifejezése elégedetlenséget tükröz, inkongruens kommunikációról beszélünk.  Levelezés(e-mail) Itt igazából a kommunikáció általános modellje alapján kellene elemezni egy e-mail küldés folyamatát. Ki az adó, milyen kódolás, dekódolás van, milyen csatornán megy át, az adat, ki a vevő.  Az elektronikus levelezés (e-mail:electronic mail,vagy hazai szaknyelvben meghonosodni látszó”emil”)napjainkban egyra nagyobb népszerüségre tesz szert,mert használatával a hagyományos papír alapú levelezés, telefonálás, faxküldés jelentős része kiváltható.Az elterjedést a módszerben rejlő gyorsaság, megbízhatóság és költségcsökkentési lehetőségek indokolják.Az elekronikus levelezés szerepe a munkahelyi levelezésben is egyre nagyobb.Kialakulása tulajdonképpen a hálózatok elterjedésének

szükségszerű velejárója,hiszen tipikus hálózati felhasználásról van szó.  Miként a hálózatok esetén is beszélünk helyi és nagy távolságú hálózatokról, a levelező rendszerek is ezekre s felhasználói környezetekre specializáltak.A legelterjedtebb és legnagyobb mennyiségű adatforgalmat lebonyolító levelezés az Interneten keresztül történik, itt gyakorlatilag mindenki potenciális címzett, aki Internet mail címmel rendelkezik.Az Internetet használók tábora jelenleg is több millió és évről évre exponenciális trendnek megfelelő ütemben fejlődik.  A másik terület, ahol elektronikus levelezés történik, jóval zártabb.Ezek valamilyen jól behatárolt felhasználói kört megcélzó-vállalati,egyetemi-privát levelező rendszerek, amelyekből a legtöbb esetben lehetőség van az Internet felé küldeni és onnan fogadni leveleket.Ezek a lavalaző hálózatok általában nem az Interneten használatos levelező rendszereket

használnak és az alap levelező szolgáltatásoknál adott esetben lényegesen többet nyújtanak.Ilyenek például a Microsoft Exchenge vagy a Lotus Notes levelező szerverre épülő hálózatok.  Egy levelező hálózatban csak azoknak a személyeknek tudunk levelet küldeni, akik részére a rendszergazda, vagy a szolgáltató levelesládát(mail box),illetve hozzá tartozó e-mail címet hozott létre.Ez természetesen ránk is vonatkozik, tehát levelet csak úgy küldhetnek nekünk, ha rendelkezünk az adott levelezési rendszerben érvényes levelezési címmel.A címzés módja levelező rendszerenként más és más, és a legtöbb esetben mi csak használóként találkozunk ezekkel a címekkel, amikor egy címlistáról kiválasztjuk a címzettet