Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » Nemzetközi pénzügyi ügyletek lebonyolítása

Nemzetközi pénzügyi ügyletek lebonyolítása 1. fejezet – A nemzetközi elszámolások általános elméleti és gyakorlati kérdései elszámolások jogcímei:  gazdasági műveletekből eredő tartozások és követelések  nemzetközi kereskedelemből eredők (szállítási, szállítmányozási, bankári, ügynöki feladatok)  nem kereskedelmi jellegű szolgáltatásokkal kapcsolatos elszámolások (postai szolgáltatás, idegenforgalom, személyszállítás, lakossági átutalások)  külföldi befektetések utáni átutalások (osztalék, kamat)  nemzetközi hitel – és tőkemozgás (kölcsöntőkemozgás és működő tőkével kapcsolatos műveletek)  politikai okok (jóvátételek, nemzetközi kártérítés, diplomáciai testületek fenntartása, külföldi hírszolgálat fenntartása, katonai kiadások, politikai pártok) nemzetközi elszámolások lehetnek hivatalosak és nem hivatalosak (devizapiaci) nemzetközi elszámolási eszközök: 

arany  valuta, deviza  mesterséges pénzek (SDR, ECU, Euró) arany: klasszikus eszköz volt, mára szerepe kivételes lett, főként ipari felhasználás, illetve monetáris tartalék valuta: valamely ország nemzeti pénzrendszerének törvényes fizetőeszköze, vagyis valamely idegen ország törvényes fizetőeszköze a másik ország belső pénzforgalmában, használata főként személyi forgalomra korlátozódik deviza: külföldi pénznemre szóló, külföldön teljesítendő követelés, rövid lejáratú értékpapír. Devizának tekintjük a külföldi pénznemben kiállított váltót, csekket, számlakövetelést. Keletkezhet áru, szolgáltatás vagy jog export útján. A nemzetközi pénzpiacon mint áruk szerepelnek és alku tárgyát képezik. Több szempontból értékelhetők, pl tartalmából következően, forgalomképesség alapján, fedezet alapján, esedékesség alapján. mesterséges pénzek: IMF által létrehozott SDR és az EU által létrehozott

ECU nemzetközi elszámolási formák:  bilaterális klíring (fizetési forgalom)  multilaterális klíring  konvertibilis valutákon keresztüli fizetési fogalom bilaterális klíring: azon nemzetközi fizetések, melyek két ország kapcsolatában keletkezett tartozások és követelések kölcsönös felhasználásán, beszámításán alapulnak, a tartozások és követelések csak két ország viszonylatában használhatók fel. A szerződő országok 1 elszámolási egységet jelölnek ki. A klíringdeviza az tartozások és követelések elszámolására alkalmas, a klíringszámlát egy-egy arra kijelölt pénzintézet vezeti. multilaterális klíring: többoldalú kapcsolat, kettőnél több ország egymás közötti fizetési forgalmában jelentkező tartozások és követelések egyenlegeit a kijelölt pénzintézetek egymás között elszámolják. A klíringdevizát a résztvevő országok transzferálhatják, vagyis egyik tagállamban szerzett

követelésüket a másikban felhasználhatják. Az ilyen deviza a transzferábilis deviza. szaldókompenzáció: kettőnél több ország közötti bilaterálisan keletkezett követelések és tartozások egyenlegeit a bankok egymás között utólagosan elszámolják. ez a multilaterális klíring egyszerűbb formája. konvertibilitás fokozatai:  jegybanki szintű: a valuta vagy deviza átváltására csak a jegybank jogosult  külső konvertibilitás: átválthatóság csak devizakülföldire vonatkozik  külső korlátozott: devizakülföldi devizakövetelésre tesz szert, követelését betétként elhelyezi, vagy követeléséért árut vásárolhat, vagy követelését átválthatja más valutára  belső konvertibilitás: a valuta és deviza átválthatósága valutabelföldire is vonatkozik (lehet teljes vagy korlátozott)  de facto konvertibilitás: a valuta átváltásához engedély szükséges, de az előírt engedélyeket kötöttség nélkül megadják,

viszont az állam nem deklarálja a valuta átválthatóságát  de jure: engedélyezés nélküli deklarált átválthatóság  korlátozott konvertibilitás: az átválthatóság a folyó tételekre vonatkozik  teljes konvertibilitás: a fizetési mérleg tőketételeire is vonatkozik, devizabelföldiekre és devizakülföldiekre is vonatkozik a szabad átválthatóság  formális konvertibilitás: az átválthatóság deklaráltan létezik, de a gazdasági érvényesítés korlátozott konvertibilitás deklarálásának feltételei:  versenyképes gazdaság  reális és tartható árfolyam  kielégítő devizatartalék és hitellehetőség  liberális gazdaságpolitika bankok szerepe a nemzetköz elszámolásban:  az átmenetileg felszabadult tőkét összegyűjtik, felhasználják, átcsoportosítják  fizetési forgalom zökkenőmentes lebonyolítása  fontosabb pénzpiacokon fiókintézeteket hoznak létre  banktranzakcióban vesznek részt

 külföldi bankösszeköttetéseket alakítanak ki (kétoldalú megállapodás, a kapcsolat lehet levelezői, számlavezetői és hitelkapcsolat) fizetési eszközök a nemzetközi kereskedelemben:  bankátutalás  váltó  csekk 2 bankátutalás: egy vagy több pénzintézet közreműködésével fizetés céljából pénzösszegeket vezetnek át egyik számláról a másikra. Csak akkor válik fizetéssé, ha az a személy, akinek a nevére jóváírták, elfogadja. Átutalásban szereplő személyek: megbízó, bank, kedvezményezett. Lehet egyszerű és közvetett az átutalás Egyszerű, ha a az eladónak és a vevőnek egy ugyanannál a banknál van számlája, közvetett, ha az átutalás levelezés útján történik. váltó: biztonságos fizetési forma, váltótörvény és váltóegyezmény szabályozza a használatát. Forgatható értékpapír, átruházható, adósságokat lehet törleszteni vele. A váltóban megtestesülő követelés kedvező az

eladónak és a vevőnek is. A váltó felhasználható a külkereskedelemben önálló fizetési módozatként, okmányos váltóként, tartozás fedezeteként, letétként, akkreditívként és exportinkasszóként.  váltóügylet résztvevői: kiállító (a maga nevében ígér fizetést), kibocsátó (aki harmadik személyt szólít fel fizetésre), kedvezményezett (rendeletére fizetni kell), címzett (váltón fizetésre kötelezett), átruházó (váltótulajdonos), új váltókedvezményezett (a váltó új tulajdonosa), váltóbirtokos (kedvezményezett vagy forgatmányos), váltókezes (ha aláírja, akkor keletkezik az avalizált váltó). A váltó fajtáját tekintve lehet saját és idegen váltó. A váltó behajtható az esedékesség napján, de lejárat előtt lehet diszkontálni.  idegen váltó utalvány, fizetési felszólítás, ahol a kibocsátó felszólítja a kötelezettet arra, hogy harmadik személy részére fizetést teljesítsen a feltüntetett

időben és összegben. Fajtái intézvény és elfogadvány Szereplői: kibocsátó, intézvényezett, rendelvényes  saját váltó: fizetési ígéret, melyben a kiállító ígéri, hogy a váltón feltüntetett összeget a váltón megjelölt időben kiegyenlíti. Szereplői: kiállító, rendelvényes  váltó kellékei: váltó elnevezés a szövegben, fizetendő összeg, intézvényezett neve, lejárat megjelölése (látra, határozott napra, keletkezés után bizonyos időre, lát után bizonyos időre szóló), rendelvényes vagy kedvezményezett megjelölése, fizetési hely megjelölése, kibocsátás helye és ideje, kibocsátó vagy kiállító aláírása  váltókellékek: értékzáradék, fedezeti záradék, rendeleti záradék, effektivitási záradék, értesítési záradék, avizó záradék csekk: pénzt megtestesítő értékpapír. A kibocsátó arra utasítja a bankját, hogy a csekkben szereplő összeget kifizesse a csekk tulajdonosának.

Készpénzt helyettesítő fizetési eszköz A tényleges fizetés akkor történik, ha a bank beváltja a csekket. Biztonságos fizetőeszköz, mert kibocsátó köteles fedezetről gondoskodni. A csekk forgatható értékpapír  csekk szereplői: kiállító, kifizető, birtokos, kezes  alaki kellékek: csekk elnevezés, fizetendő összeg számmal és betűvel, kiállítás helye és ideje, fizetés helye, kibocsátó aláírása  változatai: bemutatóra szóló, rendeletre kiállított, névre szóló  fajtái: több példányban kinyomtatott, elszámoló csekk, keresztezett csekk, láttamozott vagy igazolt csekk, utazási csekk, bankcsekk, nem bankcsekk, kiírt csekk, fix címletű csekk fizetési időpontok:  készpénzfizetések vagy azonnali fizetések (nyitva szállítás, látra szóló beszedési megbízás, akkreditív alaptípusa, különleges akkreditívek közül a back to back, a feltöltődő akkreditív és a kereskedelmi hitellevél + sight 3

 hitelfizetések (előrefizetés, utólagos kiegyenlítések közül az okmányos inkasszó későbbi fizetést feltételező változata, a céghitelnyújtás és az akkreditívek közül a halasztott fizetési akkreditív, a rembours credit, a kereskedelmi hitellevél + time, a feltöltődő akkreditív, a back to back akkreditív) előrefizetés: a vevő az áru ellenértékét az áru átvétele előtt fizeti meg az eladónak. Az eladónak ez a kedvezőbb megoldás, de a vevőnek kockázatos, hiszen nincs rá biztosítéka, hogy az áruszállítás megtörténik. Ritkán alkalmazzák előlegfizetés: a vevő nem az áru teljes értékét, csak annak meghatározott hányadát fizeti ki előre. Nem tekinthető önálló fizetési módozatnak A céghitelnyújtás egyik eleme Az eladó érdekeit szolgálja, ugyanis az előleg után nem kell kamatot fizetnie. A vevőnek kevésbé kedvező, de ő is védekezik, általában az eladótól előleg-visszafizetési bankgarancia

formájában biztosítékot kér. átutalás: nyitva szállítás esetén alkalmazzák leginkább. Az eladó az árut minden esetben a vevő címére adja fel, és az okmányokat is a vevő rendelkezésére bocsátja. Az eladó számára kedvezőtlen, mert birtokon kívül kerülhet. Csak akkor célravezető, ha a partnerek régóra ismerik egymást, vagy a partner elismert világhírű cég, anya-leány vállalati kapcsolat. inkasszó: az okmányos inkasszó a beszedési megbízások körébe tartozik, polgári jogi megbízás. A megbízott (általában a bank) vállalja, hogy megbízója helyett annak követelését beszedi. Az eladó csak akkor tudja az áru vagy szolgáltatás ellenértékének beszedésével megbízni bankját, ha ő már az árut leszállította, és megszerezte a teljesítést igazoló okmányokat. A beszedési megbízás rendszerint okmányos beszedvény Itt az exportőr megbízza a bankját, hogy az áru értékét a külföldi vevőtől okmányok ellenében

szedje be. Ezt a fizetési módot az eladó akkor választja, ha az áru vételárának beszedése nem biztosított. A vevő számára kedvező fizetési mód, mert nem kell fedezetet a bank rendelkezésére bocsátania előre, a banki költségeket az eladó viseli, kevés a tennivalója.  résztvevői: megbízó, beszedő bank, beszedési megbízás címzettje, vagyis a vevő  nyitott vagy nem vinkulált inkasszó: az importőr még a kiegyenlítés előtt hozzájut az áruhoz, az áru ellenértékének beszedése történhet bankútján vagy direkt módon  vinkulált okmányos inkasszó: az importőr csak az áru ellenértékének kiegyenlítése után juthat az áruhoz, mert az eladó az árut közvetlenül a speditőrnek vagy a banknak adja fel, és az okmányokat is a banknak küldi meg. Elsősorban tengerentúli kereskedelemhez alkalmazzák. Ez a módszer sem kockázatmentes Az eladó kockázata lehet, hogy a vevő későn fizet, vagy nem fizet, de a vevőnek is nagy a

kockázata, mert fizetés előtt nem győződhet meg az áru minőségéről és mennyiségéről. Fajtái:  speditőr inkasszó: az eladó az árut és az okmányokat egy szállítmányozó cégnek küldi meg azzal a kikötéssel, hogy az áru csak a fizetést igazoló banknyugta ellenében szolgáltatható ki. Az eladónak ez gyakran nem jó megoldás, ha a vevő és a speditőr között szoros kapcsolat van, ezért az áru feletti rendelkezési jogot csak jó bonitású speditőrnek célszerű kiadni  indirekt beszedvény: banki vinkuláció. Az eladó az árut a külföldi speditőr címére, de a bank rendelkezésére adja fel, az okmányokat pedig a bank kapja meg. A vevő a fizetés igazolásaként kiszolgálási jegyet kap, aminek ellenében a speditőr az árut kiadja. 4  direkt bankbeszedvény: az eladó a bank címére és rendelkezésére adja     fel az árut az okmányokkal együtt, és a bank szólítja fel a vevőt a fizetésre, valamint az

áru átvételére. A bankok nem szívesen vállalják ezt a formát. sima beszedvény: az exportőr az árut közvetlenül az importőrnek vagy annak megbízottjának adja fel, az okmányokat pedig bankján keresztül a vevő bankjának juttatja el. A vevő minden kikötés nélkül még az ellenérték kifizetése előtt az áru birtokába jut. Eszközei a csekk és a váltó direkt inkasszó: alkalmazása kockázatos, mert az eladó az árut és az okmányokat is a vevőnek adja fel. A bank szerepe ilyenkor csak erkölcsi ráhatás látra szóló beszedési megbízás: a vevő az okmányok bemutatásakor fizet, tehát a bank az okmányokat csak készpénzfizetés ellenében adja át a vevőnek. halasztott fizetésű okmányos inkasszó: a vevő nem fizetés, hanem fizetési ígéret ellenében kapja meg az árut. Az eladó tehát az okmányos inkasszó keretében hitelt nyújt a vevőnek, aki ellenértékét egy előre meghatározott későbbi időpontban fizeti ki. Szükség lehet

biztosíték kötésére is, ami leggyakrabban váltó, de lehet bankkezesség vagy bankgarancia is. akkreditív: okmányos meghitelezés. Nagyfokú biztonság a vevőnek és az eladónak egyaránt, használatát nemzetközi szokvány szabályozza. Minimálisra csökkenti a külkereskedelmi üzletkötés fizetési kockázatait. Ezért ezt a módot választják akkor, ha a az eladó és a vevő egymásról szerzett ismeretei hiányosak, a bizalom nem elegendő, az eladó fizetési kockázatai aránytalanul nagyok, vagy pedig a szokások vagy állami előírások megkívánják. A bank szerepe igen nagy, mert a bank bekapcsolódása adja a bizalmi kezet, vagyis az akkreditíves fizetési mód lényegét. A bank vállalkozik az okmányok cseréjére, és maga is fizetést ígér, vagyis kötelezettségvállalással kiegészíti a vevő fizetési ígéretét. A bank kötelező ígéretet tesz az eladónak arra, hogy amennyiben az eladó az előírt határidőn belül az előírt

okmányokat benyújtja, és ezek megegyeznek az előírásokkal, úgy ő maga azonnal fizet, meghatározott későbbi időpontban fizet vagy fizettet, illetve a rá vagy a közbeiktatott bankra címzett váltót elfogadja, vagy megveszi az akkreditív keretében egy más bankra címzett váltókat. Az akkreditív ügylet önálló jogügylet. Formai ügylet Előnyös a vevőnek és az eladónak (a nagyobb előnyt neki kínálja) is, az exportőrt védi a birtokon kívül kerüléstől, az áru ellenértékét megkapja a az áruszállítással egyidőben, biztonságossá teszi az ellenérték kiegyenlítését, ugyanakkor előnyös az importőr számára is, hiszen ő sem kerülhet birtokon kívül, kedvező üzleti feltételeket érhet el, és akár hitelben is hozzájuthat az áruhoz.  az ügylet résztvevői:  vevő: a vállalt fizetési kötelezettségével összhangban felkéri bankját akkreditív nyitásra és egyidejűleg gondoskodik fedezetről is  nyitó bank: a

fedezet és az akkreditív nyitási megbízás alapján az eladónak levél formájában kötelező fizetési ígéretet tesz, vagyis megnyitja az akkreditívet. Feladata az eladó által bemutatott okmányok érdemi ellenőrzése és az áru ellenértékének kifizetése.  eladó: az akkreditív kedvezményezettje, rendben lévő okmányok ellenben megkapja az áru ellenértékét.  második bank: ez rendszerint az eladó bankja. A nyitó bank felkérésére az eladó bankja többféle szerepkört tölthet be, lehet értesítő, igazoló és teljesítő bank. Az eladó kérésére csak megelőlegező funkcióban kapcsolódhat be az akkreditívbe.  értesítő (avizáló) bank: az eladó a nyitó bankot rendszerint nem ismeri, így megnyugtatóbb neki, hogyha az akkreditív nyitásáról szóló 5  igazoló       (megerősítő) bank: megerősíti a nyitó bank kötelezettségvállalását, a maga nevében is fizetést ígér, második

kötelezettként lép az akkreditívbe. Rendszerint az akkreditívhez csatolt külön kísérőlevélben értesíti az eladót arról, hogy az akkreditív megerősítésére vállalkozott. Az eladó számára kedvező, ha saját bankja általigazolt akkreditívet kap, mert így az esetleg ismereten nyitó bank mellett saját bankja is fizetést ígér, valamint az eladónak a nyitó bank országának intézkedéseiből fakadó transzferálási rizikója megszűnik.  teljesítő bank: a kijelölt bank gyakran fizető bank, a nyitó bank előretolt kezeként a nyitó bank által rendelkezésére bocsátott összegből kifizeti az akkreditív összegét az eladónak. A fizetéssel megbízott bank rendszerint az eladó bankja.  rembours bank: a fedezetnyújtás egyik fajtája a rembours felhatalmazás. A nyitó bank a fizető bankot arra hatalmazza fel, hogy a fedezetet a nyitó banknak egy másik banknál vezetett számlája terhére lehívja. Ez a bank a rembours bank. A nyitó

bankkal áll folyószámla kapcsolatban Az akkreditív feltételei nem érdeklik, csak azt kell tudnia, hogy a nyitó bank számlakövetelés terhére melyik banknak mennyit és meddig fizethet, de az akkreditívvel kapcsolatban semmilyen kötelezettséget nem vállal.  negociáló bank: az eladó bankja mindig a nyitó bank megbízásából kapcsolódik be. A második bank is lehet negociáló bank A negociálásra az eladó felkérésére is vállalkozhat. akkreditív tartalma: megbízó neve és telephelye, akkreditív visszavonhatósága, lejárata, szállítási határidő, áru mennyisége, hitelezés összege, egységár, pénznem, részszállítás engedélyezése, áttelepíthetőség, oszthatóság, benyújtandó okmányok készpénz-akkreditív: klasszikus akkreditív típus, bank az előírt követelésekre azonnali készpénzfizetésre vállal kötelezettséget kereskedelmi hitellevél: a kibocsátó arra kötelezi magát, hogy bármely jóhiszemű birtokosnak kifizeti

hitellevélen szereplő összeget, vagy elfogadja a későbbi időpontra vonatkozó intézvényt az előírt okmányok és ezek kíséretében benyújtott intézvény és az okirat határidőn belüli benyújtása esetén. Értékpapír, meghatározott alaki formában jelenik meg. Bemutatása a banknál alapkövetelmény A kedvezményezett szabadon dönthet arról, hogy melyikbanknál váltja be a hitellevelet. halasztott fizetésű akkreditív: az akkreditívet nyitó bank arra vállal kötelezettséget az eladónak, hogy a megfelelő okmányok bemutatása és átvétele után meghatározott napon fizet. A vevőnek és az eladónak előnyös, de a nyitó bank kockázatot vállal rembours akkreditív: az akkreditívhez későbbi fizetést ígérő váltó kapcsolódik. Hitelben történő értékesítést biztosít. A bank nem csak fizetést, hanem későbbi váltó elfogadását is ígéri. Amikor az eladó bemutatja az okmányokat, kiállít egy váltót is, melynek címzettje a

bank, kedvezményezettje pedig ő maga. Az eladónak ez nagyon előnyös. feltöltődő (rulirozó) akkreditív: tartós üzleti kapcsolatban, ismétlődő üzletkötéseknél és nagy értékű részszállításoknál használatos. Kompromisszum eredménye Mindkét félnek hasznos. A nyitó bank a teljes áruértékre ígér fizetést, de a vevőnek a meghatározott keretösszegen belül mindig csak egy részszállítás erejéig kell a 6  Red Claused: előlegnyújtást tesz lehetővé, lehetőség, hogy az eladó még az okmányok benyújtása előtt hozzájusson az akkreditív összegének egy részéhez. A bank a vevő megbízásából még az okmánybenyújtást megelőzően biztosít fizetést az eladónak. Az engedélyt a nyitó bank rávezeti az akkreditívre. Akkor fordul elő, ha a vevő előleget kíván adni az eladónak.  packing credit: előlegnyújtást tesz lehetővé, lehetőség, hogy az eladó még az okmányok benyújtása előtt hozzájusson az

akkreditív összegének egy részéhez. Az akkreditív kedvezményezettje felkéri a helyi bankot, hogy nyújtson előleget az akkreditívre. A bank az előleget a saját felelősségére adja  Back to back credit: reexportőr tevékenységét finanszírozza. A közvetítő javára nyitott akkreditív alapján a bank új akkreditívet nyittat. Az okmányok az előírásnak megfelelnek, és a két partner nem tud egymásról. Két egymásra támaszkodó akkreditív. A második akkreditív kedvezményezettje az első akkreditív nyitó bankjával jogviszonyba nem kerül. bankkezesség: a bank megbízója melletti kötelezettségvállalása. A bank nem önálló visszavonhatatlan ígéretet nyújt a megbízó helyett, hanem az alapszerződésre visszautalva, annak feltételeit vizsgálva nyújt kezességet a megbízó mellett. A vevő nem fizetése esetén jogában áll a kezes banknak az eladó teljesítését a szerződés szempontjából megvizsgálni, és csak akkor fog fizetést

teljesíteni, ha az eladó minden kötelezettségének eleget tett. Járulékos kötelezettség vállalás. Amikor a bank kezességet vállal, megbízhatóságát adja kölcsön az ügyfélnek. Egyszerű kezesség esetén a jogosult kötelessége megkísérelni az adóstól a kötelezettség behajtását. Készfizetői kezesség esetén a jogosult azonnal fordulhat a kezeshez is. bankgarancia: a bank arra vonatkozó kötelezettség vállalása, hogy meghatározott összeghatárig, meghatározott feltételek esetén és meghatározott időpontig fizetést fog teljesíteni. Arra vállal kötelezettséget a bank, hogy ha a kötelezett nem fizet, ő a garantált összeget megfizeti a jogosultnak. A bank önálló kötelezettségvállalása Fajtái:  közvetlen bankgarancia-jogviszony: összetett, háromoldalú jogviszony. Az alapjogviszony az importőr és az exportőr között fennálló szállítási vagy vállalkozási szerződés. Különálló jogviszony van a garantőr és a

megbízó között, a megbízó felkéri a garantőrt, hogy valamilyen kötelezettségére vállaljon garanciát. A harmadik jogviszony a kedvezményezetett és a garáns bank között jön létre, vagyis a garáns bank kötelezettségvállalást tesz a kedvezményezett javára bankgarancia-levél formájában.  közvetett garancia-jogviszony: a megbízó arra kéri fel a bankgaranciát kibocsátó hazai bankot, hogy egy másik bank garanciájával erősítse meg a banki kötelezettségvállalást. Ilyenkor a külföldi bank bocsátja ki a bankgaranciát a hazai bank viszont-garanciája ellenében. Akkor alkalmazzák, ha valamely ország joga kötelezővé teszi a viszontgarantálást, illetve ez a többletbiztosíték kell a bizalomhoz.  garanciaszindikátus: a garanciakötelezettséget kettő vagy több bank vállalja magára úgy, hogy valamelyikük főszervezői tevékenységet lát el a szindikátus létrehozásában. A tagok azzal a megkötéssel adják ki a garanciát,

hogy kötelezettségüknek csak a 7 kezesség- és garanciavállalás formái:  váltókezesség  áruokmányt pótló kezesség  vételár-garancia  előleg-visszafizetési garancia  tendergarancia  teljesítési garancia  kötbérfizetést biztosító garancia váltókezesség: szerepel a váltón, váltóper esetén szükséges kötelezettség vállalás. Lehet vállalni kibocsátóért, elfogadóért, vagy más váltókötelezettért, de meg kell jelölni, hogy melyik résztvevőre vonatkozik, különben a kibocsátóért történik. áruokmányt pótló kezesség: értékpapírok felhasználásakor jelentős, a kezes jótáll az okmányok hiányából adódó következményekért. vételár-garancia: a bank arra vállal visszavonhatatlan kötelezettséget, hogy amennyiben a megbízó fizetési kötelezettségének a szerződésben rögzített időpontig nem tesz eleget, úgy helyette ő fizetést teljesít a kedvezményezett egyszerű, írásban tett

igénybejelentésére. előleg-visszafizetési garancia: a vevő és az eladó szerződésükben előleg átadásában egyeznek meg, ám fennáll a veszélye, hogy az eladó ezek után nem szállít, vagy csak hiányosan. Ennek kivédésére van ez a garanciatípus tendergarancia (bánatpénz-garancia): versenytárgyalásokon való részvétel esetén kell a résztvevő potenciális eladónak kibocsáttatni a versenytárgyalást kiíró vevő javára. Általában komplett gépek és berendezések adás-vétele esetén szükséges. A vevőt a tárgyalás során többféle kár érheti, melynek bekövetkezése esetén a vevőnek jogában áll a tendergaranciában megjelölt összeget lehívni a garantáló banktól. teljesítési garancia: az exportőr által megbízott bank minőségi kifogásoktól mentes teljesítést garantál az importőrnek. A bank kötelezettséget vállal arra, hogy kifizeti a garancia összegét, amennyiben az eladó nem a szerződésben foglaltak szerint

teljesíti kötelezettségét. kötbérfizetést biztosító garancia: az erős tárgyalópozícióban lévő exportőrök gyakran élnek a lehetőséggel, hogy amennyiben az üzlet szerződésszerű teljesítését kötbér biztosítja, annak fedezetét ne a szerződés alapján járó vételár mondjuk 10%-os visszatartása, hanem valamely bank e célból kiadott garanciája képezze. Közvetlen kárpótlást nyújt az importőrnek TARGET és a SWIFT: a bankok feladata nagyon sokféle lehet, foglalkoznak valutákkal, devizákkal, kereskedelem bonyolításával, bizalmi kéz funkciót töltenek be, valamint rendszeres fizetési műveletetek bonyolítanak le. A nemzetközi pénzügyekbe többféleképpen 8 is bekapcsolódhatnak, fiókintézetek létrehozásával, bankműveletekben való részvétellel és külföldi bankösszeköttetések kialakításával. A számítógépes információs rendszer a hagyományos információs rendszerrel szemben nagy minőségi változás, mert

az adatok objektíve pontosak, az információ naprakész, egyszerű az adatfeldolgozás, a rögzítés és a tárolás, egységes egész az információs folyamat, az információk minden igényt kielégítenek, valamint az adatelemzés beépül a rendszerbe.  SWIFT: 1973-ban alakult – Nemzetközi Bankközi Telekommunikációs Kapcsolatok Társasága. Gyors és költség hatékony A rendszerben lévő bankok telefonvonalakon keresztül kapcsolódnak egy központi számítógéphez, ami az elküldött üzeneteket fogadja, ellenőrzi, tárolja és továbbítja. Magas technikai szinten működő rendszer, mely képes arra, hogy egymástól távoli bankok munkáját összehangolja és a zavartalan fizetési forgalmat megteremtse. A hálózat szinte az egész világra kiterjed A központok úgy kapcsolódnak össze, hogy üzemzavar esetén képesek legyenek egymás helyettesítésére.  TARGET: Transz-európai Automatizált Valós Idejű és Bruttó Elszámolású Fizetési

Rendszer. Még csak egy terv, a jegybankok közötti interlinking rendszer kötné össze Ezen komponensek összehangolt működése alkotja a TARGET-et. A TARGET biztosítja, hogy a résztvevő országok esetébena belföldre és a másik országba euróban teljesített fizetések ugyanannyi időt vegyenek majd igénybe. 2/3. fejezet - Nemzetközi monetáris együttműködés intézményi keretei a világgazdaságban IMF – Nemzetközi Valutaalap 1945. december 27-én alakult meg hivatalosan, amikor Alapítóokmányát 29 ország írta alá, jelenleg 186 tagja van. Működését 1946-ban kezdte meg Az Alapokmányt kétszer módosították, egyszer 1968. május 31-én az SDR létrehozása miatt, másodszor pedig 1976 április 30-án az új árfolyam szabályozás miatt. Kormányközi együttműködés céljával alapított pénzügyi intézmény, politikáját és tevékenységét az Alapokmány határozza meg. A nemzetközi monetáris rendszer egészének működésével is

foglalkozik. A szervezet gyakorlatilag a nemzetközi pénzügyi rendszer középpontjában helyezkedik el, és érdekelt a nemzetközi likviditás alakulásában. Katalizátor szerepet játszik abban, hogy az általa kiadott, programokkal támogatott tagországok más forrásokból pótlólagos pénzügyi segítséghez jussanak. Az IMF céljából adódóan a devizaárfolyamok stabilitásának megőrzésére, a tagországok közötti rendezett deviza megállapodások fenntartására, valamint a fennálló devizakorlátok leépítésére törekszik. Pénzügyi közvetítőként működik alapításának céljai:  nemzetközi kereskedelem kiegyensúlyozott növekedésének biztosítása  árfolyam stabilitás elősegítése  részvétel a tagországok között folyó fizetések multilaterális rendszerének kialakításában  világkereskedelem növekedését akadályozó devizakorlátozások megszüntetésének elősegítése 9   pénzügyi erőforrások

biztosítása a tagok számára nemzetközi monetáris problémákkal kapcsolatos együttműködés és konzultációs fórum lehetőségeinek biztosítása szervei:  Kormányzótanács: legfőbb döntéshozó szerve. Tagjai a tagországok által kinevezett kormányzók és kormányzó helyettesek, akik a tagállamok pénzügyminisztériumainak és jegybankjainak vezető tisztviselői. Kinevezőik határozatlan időre szól A Kormányzótanács dönt az új tagok felvételéről, a kvóták meghatározásáról és módosításáról, valamint az SDR kihelyezéséről. Általában évente egyszer a Közgyűlésen tanácskozik a Világbank Kormányzótanácsával együtt Washington D.Cben, minden harmadik országban pedig egy másik tagállam fővárosában Témája a világgazdaság aktuális helyzete és a nemzetközi szervezetek tevékenysége.  Ügyvezető Igazgatóság: az IMF folyamatos tevékenységét érintő ügyekben az ügyvezető igazgatókból és az intézmény

vezérigazgatójából álló ügyvezető igazgatóság dönt. az ügyvezető igazgatók egy részét az öt legnagyobb kvótával rendelkező tagállam jelöli ki. Az a tagállam nevezhet ki ügyvezető igazgatót, aki az előző két évben az IMF-nek a legnagyobb kölcsönt nyújtotta. 22 tagja van, akiket annyi szavazat illet meg, amennyivel az őket delegáló tagállam kvótája alapján rendelkezik. A tagok maguk közül választják az ügyvezető igazgatót 2 éves mandátummal.  Vezérigazgató: a Kormányzótanács 5 évre választja. Ő az IMF első számú tisztségviselője. Lehet egyben az Ügyvezető Igazgatóság elnöke is Szavazattal csak szavazategyenlőség esetén rendelkezik, ilyenkor övé a döntő szavazat. Mindig európai, helyettesét az USA jelöli ki.  ad hoc bizottságok: az IMF szervezetének szerves részét képezik. Bizonyos feladatokra hozzák létre, és hatásköréről a Kormányzótanács dönt.  Közbülső Bizottság: a nemzetközi

valutáris rendszer alapját a Huszak Bizottsága dolgozta ki, feladatát 1974-től a Közbülső Bizottság vette át. A Közgyűlések közötti időszakban egy alkalommal ülésezik. Feladata a világgazdasági helyzet a nemzetközi pénzügyi rendszer, az egyes gazdaságok egyensúlyi folyamatainak és az Alap szerepének áttekintése, amelyről jelentéseket ír és javaslatokat tesz a Kormányzótanácsnak.  Fejlesztési Közös Bizottság: Huszak Bizottságának jogutódja, az IBRD-vel együtt készít javaslatokat a fejlődő országokba irányuló tőkeműveleteire.  Tizek Csoportja: nem hivatalos csoportosulás, nagyon hatékony, kölcsönös hitelnyújtási szervezet.  Ötök csoportja: informális jellegű csoportosulás  apparátus: az IMF alkalmazottai alkotják. több mint 2000 tagja van Öt funkcionális, három speciális szolgáltatásokat ellátó és öt területi alapon szerveződő főosztályokban tevékenykedik. Többnyire gazdasági szakemberek,

közgazdászok, nagyrészük Washington D.C-ben dolgozik Három képviseleti irodájuk van Párizsban, Genfben és az ENSZ-nél New York-ban. IMF tagság kritériumai:  tagságért csak ország folyamodhat  amelyek kapcsolataikat önállóan alakítják  hajlandók és képesek az Alapokmány által előírt kötelezettségek teljesítésére 10 Az IMF döntéshozatalainál a súlyozott szavazási gyakorlatot alkalmazza. A Kormányzótanács minden tagja 250 szavazattal rendelkezik. A változó rész a kvótanagyság függvényében alakul és a nagyobb hozzájárulású tagok érdekeit védik. A minőségi döntéshozatalhoz a szavazatok 85%-os többsége vált szükségessé. Minősített többség kell a szervezet változásait érintő kérdésekben, a kvóták módosításakor és az SDR allokációk meghatározásakor. Az IMF létrehozásának egyik alapgondolata az volt, hogy egy olyan központi pénzalapot hozzanak létre, amely meghatározott elvek szerint

hozzájárulhat az egyes tagállamok fizetési mérlegdeficitjének áthidalásához, valamint a nemzeti valuták árfolyamának ellenőrzéséhez, illetve stabilitásának megőrzéséhez. kvóták: Az IMF alaptőkéje a tagországok befizetéseiből, azaz kvótáiból tevődik össze. A tagok az Alap pénzügyi forrásait csak az alaptőke részesedés befizetése után vehetik igénybe. A kvóta összege jelenti a kötelező hozzájárulás mértékét. A kvóta összege több szempontból is nagyon fontos, mert ezt használják fel a finanszírozási gondokkal küzdő külső tagország megsegítésére, ezzel arányosan határozzák meg az egyes tagországok mekkora hitelt vehetnek fel a szervezettől, valamint ettől függ az egyes országok szavazati ereje és az SDR allokációból való részesedés aránya is. A kvótákat matematikai képletekkel számolják, amiket időről-időre felülvizsgálnak. A valutaalap létrejöttekor a befizetett kvótamennyiség alapján 9 mrd

dollár volt az alaptőke. Az IMF az Alapokmány értelmében legalább 5 évenként általános és szelektív kvótarendezést hajt végre a rendelkezésre álló források növelésének érdekében és a tagállamok súlyában bekövetkezett változások kifejezésre juttatása érdekében. Célja a kvóták megemelése és a saját források bővítése. Az IMF alapvetően a kvótabefizetésekből nyújt hiteleket Az IMF évente felülvizsgálja a szóba jöhető valuták közül ténylegesen melyik használható fel hitelfolyósításra, azaz a valuták minősítése alapján évente módosul a likvid valuták köre. A szervezetnek jogában áll, hogy a tényleges hitelkapacitását átmenetileg idegen eszközökkel növelje. Hitelezésre csak konvertibilis valuták alkalmasak Az alap hivatalos forrásokból hitelt vesz fel akkor, ha túl alacsony az alap likviditása. Ezt a célt szolgálja az Általános Hitelegyezmény (GAB), ami tulajdonképpen bilaterális megállapodások

rendszere. A valutáris válságok fokozódása miatt az alap szükségesnek tartotta a potenciális hitelfelvételi lehetőségek megerősítését, így született meg 1997-ben egy új hitelfelvételi megállapodás, a NAB, mely az elsőrendű finanszírozási forrás, amelyre az IMF válságok idején támaszkodhat. Az IMF további forrásokat is igénybe vesz hitelnyújtáshoz, pl.: aranyeladásból származó bevételeket és adományokat. SDR: 1969-ben létrehozták az SDR-t, mely a rendszer új tartalékeleme lett, egységét az aranyhoz kapcsolódó dollárban határozták meg. A nemzetközi tartalékok kiegészítéseként hozták létre abból a célból, hogy hozzájáruljon a nemzetközi kereskedelem és gazdasági tevékenység fejlődéséhez, a multilaterális elszámolási rendszer kibontakozásához, az árfolyam stabilitás kialakulásához, a gazdasági stagnálás, valamint a túlkereslet és az inflációs tendenciák elkerüléséhez. Az SDR funkcióját tekintve

elsősorban nemzetközi tartalékeszköz, amelyet az IMF kvóták arányában osztanak szét, az arány minden tagországnak azonos. Az SDR elszámolási eszköz, számlaegység, számlapénz formájában létezik. Két felhasználási módja van, denominátorként használják, valamint a pénzügyi műveletek elszámolási eszköze. Az SDR értékét valutakosár módszerrel határozzák meg, a kosárban 5 ország valutája szerepel , és 5 évente kiigazítják a világgazdasági változásoknak megfelelően. Árfolyam ingadozása 11 kisebb, mint az egyes valutáké. 1998 december 31 óta az Euró is benne van a kosárban Az SDR kamatát 1975. január 1 óta kombinált piaci kamatláb függvényében határozzák meg Az Alapokmány rögzíti az IMF árfolyam felügyelettel kapcsolatos feladatkörét, ennek ellátására rendszeres időközönként gazdaságpolitikai konzultációt folytatnak. Vannak meghatározó árfolyam politikai elvek, amiket a tagországoknak be kell

tartani. A tagországok szabadon megválaszthatják az alkalmazni kívánt árfolyamukat, csak egy kritérium van, azt a rendszert kell alkalmazni, ami legnagyobb valószínűséggel garantálja az egyensúlyhoz szükséges árfolyamszintet. A valutaalap alapvető célja a világgazdaság kiegyensúlyozott fejlődésének elősegítése, amit a termékek, szolgáltatások és jövedelmek zavartalan áramlása biztosíthat. Az Alapokmány leírja a konvertibilitás tartalmát is, előírja, hogy milyen mértékű szabadságot kell biztosítani a nemzetközi forgalomban. A tagországoknak vállalniuk kell valutájuk konvertibilitását. Az IMF részleges konvertibilitást írt elő tagjainak, elismerve az államok ellenőrző szerepét a tőkeforgalomban. A szervezet fokozatosan kívánta elérni a liberalizációt, így nem írt elő kötelező határidőt, hanem a tagországokra bízta a konvertibilitás deklarálását. Hitelnyújtás: Az IMF sajátos helyet foglal el a nemzetközi

valutáris rendszerben. Alapfeladata a nemzetközi valutáris-pénzügyi kapcsolatok zavartalan fejlődésének biztosítása, legfontosabb törekvése a nemzetközi valutáris kapcsolatok liberalizációja volt. Hitelmechanizmusának középpontjában az a törekvés állt. hogy a rendszer szabadságát ne veszélyeztessék átmeneti egyensúlyi problémák. A szervezet kedvezményes devizahitelt kívánt folyósítani tagjainak fizetési mérlegük átmeneti hiányainak áthidalására, a fizetési mérleg megbontása azonban átfogóbb intézkedéseket igényel. Hitelhez csak az az IMF tag juthat hozzá, melynek folyó fizetési mérlege egyensúlyhiánnyal zárul. A hitelek kedvezményes finanszírozást jelentenek a tagországoknak. A hitelfelvételi lehetőségeket az országok kvótája határozza meg A devizahitelt az igénylő ország saját valutája ellenében veheti fel. Ha adott országnak fokozódik az eladósodottsága, szigorodnak a hitelfolyósítási feltételek, a

hitel futamideje meghosszabbodhat, így az IMF már nem csak rövid lejáratú hiteleket folyósít. Az IMF is élhet hitelfelvétellel. Kibővültek a hitellehetőségek igénybevételének forrásai A hitelfelvétel függ a kvótától. Az IMF hitelek egyre fontosabb szerepet töltenek be a válságok kezelésében A futamidő megnövekedésével erősödött a hitelfolyósítás feltételessége. Az IMF swap formában nyújt hiteleket, vagyis az ország megkapja a hitel összegét, és saját fizetőeszközét adja cserébe és kötelezettséget vállal arra, hogy a hitel lejáratának időpontjában visszavásárolja az alapnál lévő saját gazdaságára szólókövetelést megtestesítő devizát. A swap művelet valutacserén alapul. Az IMF tevékenységének mindig kiemelkedően fontos része volt a tagországoknak nyújtott pénzügyi támogatás, mindenkor jelentős összegeket folyósított a deficites tagországok számára. A hitelek azonban feltételesek, ami azt

jelenti, hogy a kölcsönadott eszközöket az alap meghatározott gazdaságpolitikai intézkedésekhez köti. A hiteleket részletekben folyósítja, és az egyes részösszegeket csak akkor utalja át, ha meggyőződött az előírt feltételek teljesítéséről, ennek hiányában felfüggeszti a folyósítást. A feltételek a felsőbb sávokban jelennek meg, és a készenléti hitel megállapodásokban vagy meghosszabbított hitelegyezményekben rögzítik őket. A hitelkockázat csökkentésére az IMF részletesen megfogalmazta feltételeit, melyek közvetlenül kihatnak az ország nemzetközi fizetőképességére. Lényeges hangsúlyt helyez a gazdasági tényezők közül az árszínvonalra, de kiemelendő tényező a kamatláb is. A költségvetési intézkedések sikerének legátfogóbb jelzőszáma a deficit/GDP arány. 12 Hitelfajták: 1. Rendszeres hitelek: az IMF a tagállamok által befizetett alaptőkéből finanszírozza 4 hitelsávban hívhatók le, egy sáv a

kvóta értékének 25%-a. Az alsó hitelsávban a hitel folyósítása gyakorlatilag automatikus, a felsőbb sávokban a feltételek szigorodnak. Időtartama 1-2 évig terjedhet. Monetáris, fiskális és árfolyam politikai intézkedések állnak a középpontban. A hitel igénybevétele negyed vagy féléves bontásban történik Általános számlákról folyósítják, a hitelek törlesztése általában 3-5 év. 2. A kibővített megállapodás (EFF) hosszabb távú gazdaságpolitika érvényesítéséhez nyújt segítséget. Általában 3-4 éves programok finanszírozását segítik Programot kell kidolgozni a tagállamnak a célokról és a megvalósítandó lépésekről. Visszafizetés 410 éven belül 3. Kompenzáló és feltételes finanszírozási lehetőség (CCFF): két esetben vehető igénybe, ha az ország áru és szolgáltatásexportból származó bevétele csökken, illetve a gabonaimport költsége emelkedik. Speciális hiteleket nyújt a váratlanul jelentkező

többletköltségek fedezésére. Visszafizetése 3 év türelmi idő után 5 éven belül negyedéves törlesztéssel. 4. Struktúra kiigazító hitelek (SAF): alacsony jövedelmű fejlődő országok számára, célja a merev gazdasági szerkezet felszámolása olyan szegény országokban, ahol jellemző az alacsony ütemű gazdasági növekedés. A tagország programot dolgoz ki, ezután kerül sor folyósításra. 3 éves program, éves operatív tervekre bontva A hitelek kamatlába 0,5%, futamideje 10 év, türelmi idő 4-6 év. 5. Megnövelt struktúra kiigazító hitelek (ESAF): célkitűzései megegyeznek az SFA-val, a különbség a hitel igénybevételének mértékében és a felülvizsgálatban vannak. 3 évre nyújtják, a kvóta 190, különleges esetekben 255%-áig. Főként az IMF tagok hozzájárulásából, adományokból és kölcsöneiből nyújtják, külön számlákon keletkezik. 6. ESAF súlyosan eladósodott országok számára (ESAF-HIPC Initative): azon

országok megsegítése a cél, melyek kimerítették az adósságokat könnyítő egyéb lehetőségeket, de ennek ellenére sem állt helyre tartós fizetésképtelenségük. Valamennyi hitelezőnek aktív részt kell vállalni a szegény ország adósságterveinek szintre hozatalában. Az IMF adománnyal járul hozzá a jogosult ország támogatásához, a Világbank az IDA-n keresztül a HIPC-Alapítványban koncentrált forrásokból támogat. Nagyon kedvezményes támogatási forma, azok vehetik igénybe, akik a könnyítés ellenére sem tudták vállalni kötelezettségeiket, de már rendelkeznek bizonyos eredményekkel rendelkezik a szerkezetátalakításban és a gazdasági reformokban. A nehéz helyzetben lévő országok utolsó reménye. Csak részletesen előírt feltételek teljesítésével lehet hozzájutni. 7. Ütközőkészlet finanszírozó lehetőség (BSFF): azon tagországok fizetési mérleg támogatására, amelyek valamely árstabilizáló nyersanyag

finanszírozásából vállalnak részt, hogy elkerüljék a számukra kedvezőtlen exportingadozásokat. Törlesztése 3-5 év, a felső határ a kvóta maximum 35%-a. 8. Rendkívüli segítség (EA): a válságos helyzetbe jutott tagállamoknak juttatott rendkívüli támogatás, pl előre nem látható természeti csapás miatt, vagy háborús pusztítások miatt. Nincsenek kritériumok, az összeg egy összegben kerül folyósításra 3 év türelmi idő után 5 év alatt kell visszafizetni. 9. Kiegészítő tartalék hitellehetőség (SRF): rendkívüli fizetésimérleg gondokkal küzdő tagországok gyors, rövid lejáratú segítség, pl ha a valuta iránti piaci bizalom megrendülése miatt jelentősen csökkennek a devizatartalékok. Stand-by vagy kibővített megállapodás alapján lehet felvenni, és 1-1,5 éven belül kell törleszteni. 13 10. Rendszerátalakító hitellehetőségek (STF): a volt kelet-közép-európai szocialista és szovjet köztársaságok

piacgazdasági átmenetét segíti. 1994-1996 között működött, sajátos pénzügyi támogatás volt. A készenléti hitelek szám fokozatosan növekedett, ami az IMF-fel szembeni relatív eladósodottságot jelzi. Az IMF által folyósított hitelek összege az 1990-es évek második felében rendkívül dinamikusan emelkedett. kamatpolitika: Az IMF a tagállamok valutáinak mozgatása során kialakította a kamat- illetve használati díj folyósítási gyakorlatát. A tagállamoknak kamatterhe akkor keletkezik, ha az IMF-el szemben adósi pozícióba kerülnek. A kamatjövedelem azt a tagállamot illeti meg, amelynek valutájából az IMF hitelt nyújt, és az alapnál lévő összeg bizonyos szint alá süllyed. Az SDR kamatlábát hetente határozzák meg az 5 kosárvaluta kamatlábának súlyozott átlagaként. Az SDR-hitel adósai 300-500 bázispont kamatfelárat fizetnek. Speciális díjat számol fel az alap azon adósainak is, akik a megadott időig nem tesznek eleget

kötelezettségeiknek, vagy elmaradnak a kamatfizetéssel. Minden hitelfelvételnél felszámolnak bizonyos költséget Készre tartási költséget kell fizetni a stand-by és a meghosszabbított megállapodás után is, de ennek összegét az alap a tényleges valutavásárlások arányában visszatéríti. Az IMF is fizet használati díjat a tagországoknak, melynek vetítési alapja a tartalékpozíció és az IMF tényleges valutakészletének különbözete. Az alap így meghatározott összeg után fizet díjat, amely az SDR némileg csökkentett kamatlábával egyezik meg. bírálatok: Az IMF működését, tevékenységét gyakran érik bírálatok. Ezek egy része az általános felügyeleti tevékenységet foglalja magában, másrészt nehezményezik, hogy mint hitelintézet beavatkozik olyan dolgokba is, melyek a tagországok makrogazdasági irányításába tartozik, amit a szuverén államok nehezen tudnak elfogadni. A kritika középpontjában a feltételek univerzális

jellege áll. az IMF és Magyarország: Magyarország 1982. május 6-án csatlakozott az IMF-hez, amely döntést igen alapos mérlegelés előzött meg. Hazánkat egyhangú szavazással vették fel Az ország gazdasági paraméterei alapján Ausztriával, Belgiummal, Luxemburggal, Törökországgal és Csehszlovákiával alkotta az úgynevezett Belga ország csoportot. A tagság nem csak jogokkal, hanem kötelezettségekkel is járt. A belépésre vonatkozó döntés helyes volt, mert a tagság részben közvetlen, részben közvetett előnyökkel jár. Közvetlenül megnyíltak az alap hitelforrásai, melyek alacsonyabb hitelsávjaikkal kedvezőek, közvetve pedig javultak a külső finanszírozási lehetőségek. Megnyílt a lehetőség a Világbankba való belépésre, és így beruházási célú hitelek felvételének lehetősége is. Jelenlegi hozzájárulásunk az alaptőkéhez meghaladja az 1 mrd SDR-t. Magyarország sokoldalú megállapodást alakított ki az IMF-el:

készenléti, kompenzációs és kibővített megállapodásokra került sor. A VILÁGBANK-CSOPORT 14 IBRD – Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank Az IBRD megalakításáról a Bretton Woods-i konferencia határozott. 1945 decemberében alakult meg jogérvényesen, és 1946 júniusában kezdte meg működését, és tevékenysége Világbank néven vált ismertté. Eredetileg csak átmeneti működésű banknak tervezték Sajátos multilaterális pénzügyi intézmény, amely egyfelől fejlesztési intézményként funkcionál, másfelől a nemzetközi hitelpiacon aktív hitelfelvevő, kötvénykibocsátó, hitelközvetítő szerepet is játszik, vagyis tevékenykedik kereskedelmi bankként is. Létrehozásának célja az újjáépítés előmozdítása, a magántőke-befektetések elősegítése, a nemzetközi kereskedelem fejlesztése, a különböző kölcsönök összehangolása és a külföldi beruházások hatásának figyelemmel kísérése.

Tevékenységének körébe elsősorban termelő beruházások projekt jellegű finanszírozása, valamint középtávú gazdasági növekedést és a fizetési mérleg egyensúlyának fenntartását elősegítő gazdasági-szerkezetátalakító programok támogatása tartozik. A Világbank tagja lehet az IMF valamennyi tagja, ha elfogadják a Világbank Alkotmányában foglaltakat és lejegyzik az előírt részvényeket. Jelenleg minden IMF tag IBRD tag is A Világbankból való kilépéshez elég benyújtani az IBRD központjába egy lemondó levelet, majd rendezni kell a tartozásokat, és a Világbank visszavásárolja részvényeit. A tagság megszüntetését a bank is kezdeményezheti, valamint 3 hónap múltán megszűnik a tagsága annak az országnak, melynek megszűnik az IMF tagsága. szervei:  Kormányzótanács: a Világbank legfontosabb döntéshüozó szerve, amely évente egy alkalommal a Közgyűlésen tanácskozik. A Közgyűlés két egymást követő évben

szeptemberen zajlik a Világbank székhelyén Washingtonban, majd a harmadik évben valamely tagország fővárosában. Pénzügyi éve minden év július 1-től, következő év június 30-ig tart. A Kormányzótanács tagjai a tagországok által kinevezett kormányzók és helyetteseik, akik a tagországok központi bankjainak vagy pénzügyminisztériumainak vezető tisztségviselői. A kormányzók díjazás nélkül tevékenykednek. A Kormányzótanácsban minden ország 250 szavazattal, ezen felül részvényenként 1 szavazattal rendelkezik. A Kormányzótanács kizárólagos jogkörébe tartoznak bizonyos döntések, pl.: új tagok felvétele vagy tagság felfüggesztése, alaptőke emelése vagy csökkentése, Alapokmány módosítása, Alapokmányban foglalt egyes rendelkezések értelmezése vitás esetekben, éves nettó jövedelem felosztása, valamint egyéb nemzetközi szervezetekkel való együttműködés irányelveinek megfogalmazása és szerződések megkötése.

 Ügyvezetőség: a Világbank operatív irányító testülete. 25 tagja van, akik közül ötöt a legnagyobb részvénycsomaggal bíró 5 tagország jelöl ki, további 20 tagot pedig a tagállamok ország-csoportonként választanak. Az egyes ügyvezető igazgatóknak annyi szavazatuk van, amennyi az általuk képviselt ország-csoportot megilleti. Az Ügyvezetőség irányítja a Világbank általános üzleti tevékenységét, és alakítja ki az Alapokmánynak megfelelően a bank üzleti és hitelpolitikáját, és dönt a konkrét hitelügyletről. Tevékenységét 3 fő területen gyakorolja: határoz a következő évi források kihelyezéséről, meghatározza a Világbank gazdaságpolitikai irányelveit, valamint folyamatosan áttekinti a programok megvalósulását. Hetente egyszer vagy kétszer ülésezik, döntéseit egyszerű szótöbbséggel hozhatja, kivéve a fontos ügyeket, ahol minősített többség kell. Az Ügyvezetőség évente egyszer a Közgyűlésen a

Kormányzótanács elé terjeszti a Világbank éves mérlegét és az éves pénzügyi 15  apparátus: három fő részre osztható: ágazati főosztályok, területi főosztályok, egyéb (technikai, pénzügyi, jogi) főosztályok. E területeket az elnökhelyettesek figyelik A Világbanknak egy első elnökhelyettese és 19 elnökhelyettese van. Az apparátus kb 7000 főből áll, tagjainak igenszigorú kritériumoknak kell megfelelni, magas szintű az IBRD szakembergárdája. A bankon belüli dolgozók 5 évente új munkaterületre kerülnek, csökkentve a rutinjellegű döntések kockázatát. A Világbank alkalmazottja nem foglalkozhat azon ország kérdéseivel, ahonnan származik. A Világbank tevékenysége során szakmai, technikai segítségnyújtást végez, és tanácsadással szolgál. A fejlődő országok külső finanszírozási problémáinak vizsgálatára konzultatív csoportokat szervez. A bank nagy figyelmet szentel a szakember utánpótlásnak,

oktatási intézménye szemináriumokat szervez és támogatja a tagállamok hasonló oktatási intézményeit. IMF és IBRD közti különbség:  a Világbanknak mivel hosszú lejáratú hiteleket folyósít, mindig gondoskodni kell az alap feltöltéséről  az IMF hiteleit a tagország kormányainak és jegybankjainak folyósítja, az IBRD kölcsöneit állami garancia mellett magánvállatoknak is nyújthatja  az IBRD hitelmechanizmusainak nincsenek automatikus elemei  az IMF tagok a tartaléksávban automatikus hitelhez jutnak, az IBRD tagok nem  Az IMF általános, fizetésimérleg finanszírozási célra folyósít hiteleket, az IBRD célhiteleket nyújt  a világbanki támogatás szerves része a technikai támogatás hitelezés: Az IBRD céljai szükségessé tették, hogy forrásait rendszeresen bővítse. A bank által nyújtott kölcsönök számos forrásból tevődnek össze, amelynek összetétele folyamatosan változik. A Világban Rt. formában

működik, és profitorientált Zömmel a tagállamok befizetései és nyeresége adja a kölcsönök forrását. Ez az alaptőke és a visszatartott nyereség A tagországok IMF kvótájuk alapján jegyezhetnek részvényeket. Megalakulása óta 3 alaptőke emelés történt, így az IBRD alaptőkéje az 1990-es évek végére 181 mrd USD-ra emelkedett. Az újonnan jegyzett részvényeket a már meglévő arányok alapján osztják meg. A Világbank kizárólag saját alaptőkéjéből nem képes eleget tenni az igényeknek, ezért hatalmas kölcsönöket vesz fel a nemzetközi piacról. Egyidejűleg több tőkepiacon van jelen, kölcsönfelvételeit is különböző valutanemekben eszközli, arra törekszik, hogy számára legkedvezőbb feltételekkel jusson hitelhez. A Világbank két különböző formában jelenik meg a nemzetközi tőkepiacon, egyrészt fix kamatozású adósságleveleket helyez el a tagországok kormányainál, jegybankjainál vagy pénzügyi intézményénél,

másrészt pedig kötvényeket bocsát ki és helyez el magánkereskedelmi bankoknál. A kölcsön visszafizetések is hozzájárulnak a bank kölcsönzési forrásainak növekedéséhez. Szigorú a pénzügypolitikája, a kihelyezett hitelek összege nem haladhatja meg alaptőkéjének és tartalékainak bizonyos hányadát. Az IBRD által felvett kölcsönök mögött a tagállamok részvényjegyzése, garanciája áll. A bank a legmegbízhatóbb hitelfelvevő, minősítése: AAA, vagyis gyakorlatilag kockázatmentes. 16 Az alaptőkének nincs lejárata, így kedvező feltételű hosszú távú hiteleket tud nyújtani. Nem fizet osztalékot, így a hitelek után kapott kamat nettó jövedelmét növeli, így a tőkepiaci kamatoknál olcsóbban hitelezhet. A Világbank hitelezését szigorú szabályok írják elő, azaz a hitelt csak azok a tagállamok vehetik igénybe, ahol az állam hivatalos garanciát vállal a hitel visszafizetésére, az adott ország GNP-je nem haladhat

meg bizonyos mértéket (2,335 UDS-t). A Világbank tevékenységének egyik legfontosabb része a finanszírozás, és ezen belül jelentős helyet foglal el a társfinanszírozás, vagyis hogy a hitelezésbe bekapcsolódjanak kereskedelmi bankok, exporthitelt nyújtó intézetek, regionális pénzügyi szervezetek. A társfinanszírozás több szempontból is előnyös, kedvező a hitelt felvevőnek is, mert jelentősebb támogatásban részesülhet, előnyös a társbankoknak is, mert hitelfolyósításuk biztonsága megnő, és előnyös a Világbanknak is, mert adott tőkéből több beruházást tud támogatni. A projekt finanszírozás a Világbank részéről is két önálló kölcsönnel valósul meg. „A” kölcsönnek minősül a hagyományos világbanki forrásból és feltételekkel nyújtott kölcsön, „B” kölcsönnek minősül a társfinanszírozás keretében a Világbank által vállalt rész. Társfinanszírozásra akkor van szükség, amikor az „A” hitel

nem elég, ilyenkor kiegészítő jelleggel nyújtják a „B” hitelt. A bank a nyújtott hitelek után kamatot számít fel. A kamatok magasabbak az általa nemzetközi tőkepiacról felvett kamatoknál. A törlesztési részleteken és a kamaton felül a hitelfelvevő további költsége lehet, pl.: a rendelkezésre tartási jutalék A bank kamatkedvezményben részesíti azokat az adósokat, akik az előző 6 hónap során kötelezettségeinek időben eleget tettek. A világbanki átlagos kamatlábak kedvezmény nélkül 6-8% körül vannak. hitelfajták: 1. Beruházási kölcsönök: célhitel, meghatározott beruházás megvalósítását finanszírozza Egyik fajtája közvetlen hitelezést jelent, még másik fajtája a hitelfelvevő ország pénzintézetéhez kerül, amit azután a pénzintézet helyez ki. 2. Átfogó szerkezet átalakítására nyújtott hitel (SAL): gyorsan lehívható szerkezet átalakító hitel, általános importot finanszíroz, és a folyó fizetési

mérleget támogatja. A Világbank az IMF-el szoros együttműködésben nyújtja. 3. Ágazati szerkezet átalakítási hitel (SECAL): a nemzetgazdaság egy adott ágazatának vagy alágazatának gazdálkodását hivatott korszerűsíteni, hozzájárulva annak hatékonyabb és jövedelmezőbb működéséhez. 4. Szerkezetátalakítási hitel (RL): gazdaságpolitikai elemeken kívül hagyományos elemeket is tartalmazó hitelkonstrukció. finanszírozási szakaszok: 1. beruházási cél kiválasztása: az IBRD és az igénylő ország kiválasztja a legfontosabb beruházási objektumot, és a bank beépíti az egyes célokat az államra vonatkozó középtávú hitelezési tervébe. Ha az optimális beruházást kiválasztották, a finanszírozáshoz szükséges összeget beállítják a bank kölcsönprogramjába. 2. fejlesztési célok előkészítése, elemzése: a bank és a beruházó közötti együttműködés kezdete. Az előkészítés hosszú időt vesz igénybe, és a

felelősség a hitelfelvevőt terheli. Ebben a szakaszban kerül sor a feltételek részletes kidolgozására, ennek költségei szintén a hitelfelvevőt terhelik. Fontos része a műszaki és szerkezeti alternatívák eredeti céllal való összevetése. Végeznek műszaki elemzést, piacvizsgálatot, elemzik a pénzügyi és gazdasági eszközöket, de fontos a gazdasági szemléletű, valamint a szervezeti és vezetési elemzés is. 17 3. hitelvizsgálat és értékelés: a beruházás valamennyi elemének értékelése és elemzése megtörténik, szoros kapcsolatban van a program egyes részeivel. A hitelvizsgálatot a bank szakemberei végzik, minősítik a beruházási tervet. Az értékelés a gazdaságpolitikai intézkedések egészére is kiterjed. A bank hitelfolyósítási döntése a leendő adós fizetőképességétől függ. A hitelt mindig utólag, az elvégzett munka függvényében folyósítja a Világbank. A hitelképesség megállapításánál több

mutatót is elemeznek, ilyen pl.: likviditási mutató, az adósság és saját alapok mutató, az adósságfedezeti mutató és a belső megtérülési ráta. 4. tárgyalás: a bank és a kölcsönt felvevő megállapodik a folyósítás feltételeiről 5. megvalósítás és ellenőrzés: a beruházás megvalósításáért a kölcsönfelvevő a felelős, ezért rendszeres időközönként jelentéseket kell készíteni, mely tartalmazza a folyamat előrehaladását, a várható költségeket és bevételeket. 6. utólagos értékelés: ezt az IBRD külön főosztálya, a Beruházások Értékelő Főosztálya végzi, elemzik a beruházás gazdaságosságát, jövedelmezőségét, hasznosságát. Az értékelést elkészítik a beruházás elkészültekor, majd 5 évvel később. beszerzés: A Világbank kölcsöneinek optimális felhasználása érdekében részletes eljárást dolgozott ki a beszerzési tevékenységre. Az a céljuk, hogy biztosítsák a hatékonyság és

gazdaságosság maximális érvényesülését, egyenlő esélyhez juttassák a tagországokat a hitelfelvételben, ösztönözzék a vállalkozókat a hitel felvételére. Ezeket a körülményeket egy tendertárgyalással lehet leginkább megteremteni, ezért az IBRD kölcsöneit egy nemzetközi versenytárgyaláson lehet elnyerni, és kizárólag a tagállamban lehet felhasználni. Beszerzési eljárások a nemzetközi versenytárgyalás, korlátozott nemzetközi versenytárgyalás, helyi versenytárgyalás, közvetlen beszerzés. Nyílt versenytárgyaláson bárki részt vehet, az előre minősített versenyeztetésnél az ajánlattevők köre leszűkül. az IMF és az IBRD együttműködése: A két szervezet egymást kiegészíti, együttműködésük segíti a gazdasági növekedést, a stabilitást és a gazdasági fejlődést. A két intézmény együttműködésének szorosabbá tételére irányelveket fogalmaztak meg. A két intézmény között folyamatos a

véleménycsere, egyre fontosabbá vált a közös munkafolyamat kialakítása, de fontosak a párhuzamos közös szakértői vizsgálatok is. Magyarország és az IBRD: Magyarország 1981. november 4-én nyújtotta be csatlakozási kérelmét, és 1982 nyarán került sor a csatlakozási szerződés aláírására. A csatlakozás vonzereje a potenciális és kedvezményes hitelfelvételi lehetőség volt, vagyis olcsóbb és hosszabb lejáratú hitelek. A csatlakozás pozitív eredményeket hozott. A tagság csak elvi lehetőséget ad a kölcsönre, de biztosítékot a folyósításra nem. Az IBRD számos módszertani és szakmai támogatást is nyújt A kereskedelmi bankoknak fontos szerepük van a világbanki finanszírozás lebonyolításában. A kölcsön-megállapodást a Világbank az MNB-vel és a magyar állammal köti meg, a forrás egy továbbkölcsönzési lánc során jut el a felhasználóhoz a kereskedelmi bankokon keresztül. A bankok önállóan dönthetnek a hitel

odaítéléséről, erre pályázati felhívást tesznek közzé. Világbanki kölcsönnél teljes körű állami garanciára van szükség. Szigorú a hitelvizsgálat, a magyar vállalatoknak legnehezebb a megfelelő ajánlati ár kidolgozása. A magyar vállalatok a világbanki tendereken gyengébben szerepelnek. 18 IFC – Nemzetközi Pénzügyi Társaság Mivel az IMF és az IBRD önmagukban nem képesek megfelelni a követelményeknek, szükségessé vált a nemzetközi intézményekből és külföldi magánforrásokból származó eszközök tudatos orientálása a legelmaradottabb régiók felé. Az IFC-t 1956-ban hozták létre, a Világbank-csoporthoz tartozó szakosított pénzintézet nemzetközi fejlesztési ügynökség. Államközi egyezmények útján létrehozott nemzetközi szervezet, a világ legnagyobb fejlesztési ügynöksége. Több, mint 140 tagja van Székhelye Washington, de irodát tart fenn Londonban, Párizsban és Tokióban Saját forrásokat is

juttat, de közvetítő szerepe is van a befektetők és a hitelfelvevők céljainak összehangolásában. Az IFC megalakulása növelte a bizalmat és a magánberuházók biztonságérzetét. Alakulásakor alaptőkéje 100 millió USD volt, azóta több alaptőke emelés volt, az 1990-es évek végére az alaptőke meghaladta a 2,3 mrd USD-t. A társaság részvényeit csak tagok jegyezhetik, csak számukra bocsáthatók ki részvények. A lejegyzett alaptőkén kívül egyéb forrásai is vannak, pl.: felhalmozott jövedelmek, IBRD-től pénzügyi források, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a szolgáltatások köre bővüljön. Az IFC-nek köszönhetően csökkent az IBRD által nyújtott kölcsönök mennyisége, így a felszabaduló forrásokat a Világbank a fejlődő országokba hitelezte. A folyamatosan emelt alaptőke és kölcsönfelvételek alapján jelentősen bővült az IFC finanszírozási lehetősége. IFC célkitűzései:  a tagállamok termelő

magánvállalkozásainak támogatása  finanszírozás, ha megfelelő mennyiségű magántőke áll rendelkezésre  hazai és külföldi tőke összekapcsolása, termelő beruházássá alakítása tevékenysége:  nem vállal finanszírozást, ahol megfelelő mennyiségű a magántőke  nem finanszíroz vállalkozást, ha az illető tag ellenzi  megfelelő feltételek mellett finanszírozást vállal számításba véve a vállalkozás igényeit  csak akkor vesz részt egy programban, ha az jövedelmező, és hozzájárul adott ország fejlődéséhez  a finanszírozott vállalkozások vezetésében nem vesz részt, csak beszámolót kér tevékenységükről  az egyes projektekben való részvétele nem haladja meg a teljes összköltség 25%-át  a társaság folyamatosan ügyfelei rendelkezésére áll a problémák megoldásában  megvalósítandó programjukhoz tájékoztatásra van szükségük operatív működése:  részt vesz beruházási

programok előkészítésében, pénzügyi tervek elkészítésében fejlesztési programoknál  gyártási ismeretek átadása  tanácsadás állami szabályozással kapcsolatban  források biztosítása saját erőből vagy más intézetekkel együtt 19    külföldi vegyes vállalatok létesítésének támogatása tagállamok belső pénzügyi forrásainak hatékony felhasználása a hiteleket 5-15 éves lejáratra biztosítják, kamatai a nemzetközi kamatokhoz igazodnak, lehetnek fix és változó kamatok  célja, hogy kilépjen a Világbank árnyékából tevékenységi területek:  önálló kölcsönnyújtás  kölcsönszindikátusok szervezése kereskedelmi bankokkal  fejlődő országok tőkepiacainak kialakítása és szervezése  technikai segítségnyújtás  garanciavállalás szervezete:  Kormányzótanács: legfőbb szervezeti jogköre. Minden állam jelöl egy kormányzót (általában a pénzügyminisztert) és egy

helyettest, közülük kerül ki a tanács elnöke, akit a tanács választ. Jogkörének nagy részét az Igazgatótanácsra ruházza, de néhány területen kizárólagos hatásköre van, pl.: új tagok felvétele, alaptőke emelés, tagsági viszony felfüggesztése, osztalék megállapítása, Alapokmány módosítása). Évente ülésezik, együtt az IMF és az IBRD Kormányzótanácsával.  Igazgatótanács: 22 tagja van, az IBRD Ügyvezető Igazgatóinak egy része alkotja. Az IFC elnöke a Világbank-csoport mindenkori elnöke. Az Igazgatótanács irányítja a társaság általános műveleteit, és felelős a Kormányzótanács által rábízott feladatokért.  apparátusok: a társaság önálló apparátust tart fenn, mely jelenleg több mint 500 főből áll, és tagjait több mint 70 országból toborozzák. Minden tagnak 250 szavazata van, és minden részvény további egy szavazatot jelent. A társaság működése különböző főosztályokkal és osztályokkal

valósul meg. IFC és Magyarország: 1985-ben csatlakozott Magyarország az IFC-hez, és a magyar alaptőke részesedés elérte az 1990-es években az 5216 ezer dollárt, majd az alaptőke emelésekor további 4700 ezer dollárral kellett az alaptőkéhez hozzájárulni. A csatlakozás illeszkedett a kormányzati törekvésekhez, amely a gazdaság liberalizálására irányult. Belépésünk óta a társasággal több közös program valósult meg, 32 programot finanszírozott 360 millió USD értékben. A társaság az 1990-es évek elején képviseleti irodát nyitott az országban, ami új beruházások felkutatását, előkészítését és létrehozását volt hivatott hatékonyabbá tenni. A szervezet hatékonysága érződik hazánkban. IDA – Nemzetközi Fejlesztési Társaság  1960 szeptemberében alakult, és 1961-ben lett az ENSZ szakosított intézménye. A Világbank leányvállalata, azzal gyakorlatilag szerkezetileg egybeolvadva, de az IDA önálló jogi

személy, csak saját apparátussal nem rendelkezik, így a szükséges feladatokat az IBRD munkatársai végzik. A teljes jogkört a Kormányzótanács birtokolja, tevékenységét az Ügyvezető Igazgatóság irányítja, elnöke a Világbank elnöke. A szükséges gyakorisággal ülésezik az Ügyvezető igazgatóság  Tagjai csak a Világbank tagjai lehetnek, jelenleg 158 ország tagja. 20       Az IDA célja a legkevésbé fejlett országok gazdasági fejlődésének elősegítése, fejlesztésük segítése a megszokott piaci kölcsönöknél jóval kedvezőbb körülmények között. Működését 1 mrd dollár alaptőkével kezdte, melynek 75%-a a fejlett országok hozzájárulása. A társaságnak Part I és Part II tagjai vannak, az egy főre jutó nemzeti jövedelemtől függően. Kihelyezhető pénzeszközeinek legfontosabb forrása az évente megszavazott alapfeltöltés, melyet a tagállamok többnyire eredeti szavazati arányukkal hajtanak

végre. A nemzetközi tőkepiacon kölcsönöket nem vehet fel, így hiteleinek forrása az évente feltöltött alap, az előzőleg nyújtott kölcsönök visszafizetése és az IBRD éves nettó jövedelméből történő átutalás lehet. A tagok különböző mértékben járulnak hozzá az alap feltöltéséhez. Kölcsönöket az egyes tagországok legfőbb gazdasági mutatóinak figyelembevételével nyújt. A jogosultságot három kritérium alapján határozzák meg, ami a szegénység, a hitelesség és a források hatékony kihasználása, de figyelembe veszi az ország lakosságának nagyságát is. Az IDA nem finanszíroz országot, ha más módon kölcsönökhöz juthat. Bizonyos országok „blended” státuszba kerültek, aminek alapján jogosult lenne IDA és IBRD kölcsönre is. Az IDA a világ legszegényebb országai számára biztosít pénzeszközöket, melyek a kiemelkedően fontos fejlesztési feladatokat szolgálják. Olyan mértékben folyósítanak, amilyen

ütemben a felmerült kiadások alapján szükséges. hitel lejárata a kevésbé fejlett országok esetében 40, a fejlettebbek esetében 35 év is lehet, 10 év türelmi idővel. A kölcsönök kamatmentesek és nincs rendelkezésre tartási jutalék sem A kölcsönök az utóbbi időben az ágazati megoszlás felé irányultak, mezőgazdasági és ipari, infrastruktúra, emberi erőforrás és gazdasági szerkezet átalakításra. A kölcsönök több mint 80%-a Dél-Ázsiába irányul. Ezek az országok a nemzetközi pénzpiacon csak nagyon nehezen és kedvezőtlen feltételekkel jutnának kölcsönhöz. Magyarország 1985-ben csatlakozott az IDA-hoz, a II. csoportba tartozó donorállamként. Az 1985 évi feltöltéshez kapcsolódott először, de részt vett az 1980as évek második felének feltöltéseiben is MIGA – Nemzetközi Beruházásvédelmi Ügynökség       A MIGA létrehozásáról 1986-ban született meg a döntés, de működését 1988-ban

kezdte meg a Világbank-csoport tagjaként. Négy nem kereskedelmi kockázattípusra nyújt védelmet: a jövedelemtranszferek akadályozására a fogadó ország által, a tulajdontól való megfosztás a fogadó ország által, megfelelő jogvédelem a törvényes fórumon a fogadó ország hatóságával szembeni nézeteltérések esetén, valamint háborús és polgárháborús kockázat esetén. Általában a beruházási összeg 90%-áig köt biztosítást, aminek jogosultsági körét kiterjeszti a beruházási részvényekre és a közvetlen tőkeberuházás egyéb változataira is. Folyamatos műszaki segítséget nyújt, konzultációkat szervez, és bekapcsolódik a szakemberképzésbe is. Csak akkor köt szerződést, ha a kérdéses beruházás a tőkeimportőr állam támogatását élvezi. Több mint 120 teljes jogú tagállama van, alaptőkéje meghaladja az 1 mrd dollárt. 21  Magyarország 1987-ben csatlakozott a MIGA-hoz, ami lényegesen hozzájárult az

országban tevékenykedő külföldi beruházók biztonságérzetéhez. ICSID – Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja  1965-ben hozták létre, és 1966-ban kezdte meg működését, mint önálló nemzetközi szervezet a Világbank szervezetén belül, a nemzetközi befektetéseket gátló, nem kereskedelmi kockázatok elhárítására. Tagja a Világbank bármely tagországa lehet, jelenleg több mint 110 ország a tagja, köztük Magyarország is.  Fő célja a nemzetközi működő tőke bővüléséhez hozzájárulni a felek közti jogi viták rendezéséhez nyújtott szolgáltatásokkal  Önkéntes fórum, a vitákat egyeztetéssel vagy döntőbírósági eljárással rendezik. OECD – Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete           Alapító okiratát 1960 decemberében írták alá Párizsban, és 1961 óta működik. Tagjai a világ legfejlettebb országai. Alapító 20 tagállam volt,

azóta 5 ország csatlakozott 1996-ban Magyarországot is felvették a tagok közé 27. tagként Csehország után, aki 1995-ben lett tag. Az iparilag fejlett országok egyik legfontosabb gazdasági érdekegyeztető fóruma, működése felöleli a gazdasági fejlődés és együttműködés legszélesebb spektrumát. Száznál több munkacsoportban és bizottságban tevékenykedik, a Titkárság pedig gazdasági kutatásokat és elemzéseket készít Fő célkitűzése, hogy a tagországokban nagy legyen a gazdasági növekedés, magas a foglalkoztatottság, emelkedjen az életszínvonal, legyen pénzügyi stabilitás, stb A szervezet konszenzus elvén működik, és erkölcsi nyomáson kívül nem szankcionál. Legfőbb szerve a Tanács, amely évente egyszer ülésezik, résztvevői miniszterek (témától függ, hogy milyen). A tagországok képviselőiből álló Állandó Tanács rendszeresen ülésezik. A Tanács évente választ elnököt és elnökhelyettest A Tanács

munkáját 14 tagú Végrehajtó Bizottság segíti, melyben 7 ország állandó tagsággal rendelkezik, a többi 7 tagot a Tanács rotációs alapon jelöli ki. A Végrehajtó Bizottság a Tanács elé kerülő előterjesztéseket vizsgálja meg. Az adminisztratív teendőket a kb 1500 tagú Nemzetközi Titkárság látja el. Az OECD-nek több mint 200 szakbizottsága és munkacsoportja van, melyek tevékenysége felöleli a gazdaság és szociálpolitika teljes területét. Magyarország több mint 50 munkacsoportban kapott megfigyelői státuszt. Hivatalos kapcsolat létesült az OECD és a Visegrádi országok között 1991-ben, így az OECD segítséget nyújt a piacgazdasági átalakulásban lévő országoknak, és felkészíti őket az OECD tagságra. Magyarország 1993 decemberében nyújtotta be csatlakozási kérelmét, majd így tett 1994 elején Csehország, Szlovákia és Lengyelország is. A csatlakozási tárgyalások 1994 végén kezdődtek meg. Magyarország profitál

a tagságból, mert eddig több tanulmány jelent meg hazánkról, mely segít a piacgazdaság gyors létrejöttéhez, javult az ország hitelminősítése, 22  Az OECD országokban esély van arra, hogy fennmarad a növekedési ütem. Az OECD gazdasága nem csak egyedi teljesítményekből, hanem kölcsönhatások eredőjéből is alakul. 2/4. fejezet - Nemzetközi monetáris együttműködés intézményi keretei Európában EBRD – Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank Megalakításáról 1990-ben kezdődtek tárgyalások Párizsban, majd 1990 áprilisában londoni székhellyel 40 ország írta alá az alapító szerződést, az Európa Tanács támogatásával. Az EBRD-nek jelenleg 60 tagja van. A bank székhelye London, és itt működik a központja is, de emellett 27 további irodája van, akiknek szerepe szintén nagyon jelentős. Alaptőkéje eredetileg 10 mrd ECU volt. Az alaptőkéből minden tag jegyez A jegyzett részvényeket névértéken

bocsátják ki. A részvényeket eladni vagy elzálogosítani nem lehet, kivéve a banknak. A bank alaptőkéjét a Kormányzótanács ötévente felülvizsgálja, emelés esetén minden tagnak esélyt kell adni. 1996-ban volt tőkeemelés, jelenleg a jegyzett tőke 20 mrd euró. A legnagyobb részvényes a Európai Unió, közel 60%-kal A finanszírozásban részesülő 26 ország a részvények 12%-át birtokolja. A bank célja, hogy a közép és kelet-európai országokban elősegítse a magán és vállalkozói kezdeményezéseket pénzügyi, gazdasági, környezetvédelmi és tőkepiaci területen. Ennek érdekében szoros együttműködésben van más szervezetekkel (IMF, IBRD, IFC). A hitelnyújtáson kívül foglalkozik érdekeltségi befektetésekkel és garanciavállalással is. A bank rendes tőkeforrásai az alaptőke, a felvett kölcsönök, a garanciák visszafizetéséből kapott összeg, értékpapír átvételből származó jövedelem, minden egyéb jövedelem, ami

nem különleges tőkeforrás. Különleges tőkeforrás a különleges alaphoz csatolás végett elfogadott tőke és a különleges alapokból finanszírozott kölcsönökkel és garanciákkal kapcsolatos tőke. tevékenységi köre:  magánszektor fejlődéséhez és a piacgazdaságra infrastruktúra kialakítása  privatizáció  pénzügyi szektor reformja  produktív, kompetitív magánszektor megteremtése  iparvállalatok szerkezeti átalakítása  környezetvédelem, környezet rehabilitációja  magánvállalatok megjelenésének elősegítése való áttéréshez szükséges A bank működési alapelveit is a megállapodás rögzíti. Kiindulópont a „józan bankügyleti alapelvek” alkalmazása. A bank műveletei arra szolgálnak, hogy olyan sajátos létesítményeket finanszírozzanak, akár egyedileg, akár sajátos beruházási programok keretében, és olyan műszaki szolgáltatást nyújtson, amely a célok és feladatok teljesítésére

irányulnak. Az összes műveletnél bankügyi alapelveket kell alkalmazni Csak akkor végezhet finanszírozást, ha a tagország nem ellenzi. Csak akkor folyósít, ha esélyt lát rá, hogy törleszteni fogják. 23 bank műveletei:  kölcsönnyújtás az állami szektorban tevékenykedő vállalatoknak is a piacorientált gazdaság megteremtése érdekében  magánszektorbeli vállalatok alaptőkéjébe történő befektetés  magánszektorbeli vállalatok belföldi és nemzetközi tőkepiachoz jutásának előmozdítása  különleges források nyújtása a felhasználás pontos megjelölésével  infrastruktúra újjáépítése  fejlesztés érdekében megvalósuló kölcsönnyújtási és műszaki segítség biztosítása A finanszírozási szerkezetre a pénzügyi és bankszektor dominanciája jellemző. A pénzügyi szektor mellett kiemelt jelentősséggel bír a banknál a támogatásban az ágazati szektorban a közlekedés és a távközlés

modernizálása, valamint a környezetvédelem. A bank kezdettől fogva arra törekszik, hogy a finanszírozási tevékenységébe társakat vonjon be, így a társfinanszírozás formáit alkalmazzák. Legfontosabb társfinanszírozók a kereskedelmi bankok, exportügynökségek, kormányügynökségek, bilaterális pénzügyi és nemzetközi pénzügyi intézmények. Az EBRD műveleteiért kamatot számít fel, amelyet a LIBOR felett meghatározott felárral állapít meg. A hiteleket fix és változó kamatozással nyújtják A kölcsön kikötésben rögzítik a jutalék és a költségek megtérítését is. A jutalék meghatározása az Igazgatótanács feladata A jutalékok és díjak kezelését a bank különleges tartalékként kezeli. A hitelek lejárata 5-15 év, 5 év türelmi idővel. szervei:  Kormányzótanács: minden tagot egy kormányzó és egy helyettes képvisel, akik a tagállamok központi bankjának vagy pénzügyi kormányzatának vezetői, akik külön

díjazásban nem részesülnek ezért. A teljes hatáskört a Kormányzótanács gyakorolja, melynek feladata az új tagok felvétele, tagság felfüggesztése, alaptőke emelés vagy csökkentés, igazgatók és elnökök megválasztása, jelentések vizsgálata, tartalékok megállapítása, nyereségek elosztása. Évente tartanak ülést, de az Igazgatótanács is összehívhatja, ha a bank öt tagja vagy a tagok összes szavazati jogosultságának 25%ával rendelkező tagok kérik. A Kormányzótanács akkor szavazatképes, ha a tagok 2/3a jelen van Az elnök nem szavaz, kivéve szavazategyenlőség esetén  Igazgatótanács: 23 tagból áll, akik nem lehetnek a Kormányzótanács tagjai. 3 évre választják őket, de újraválaszthatók. Mindegyik kijelöl igazgatóhelyettest, aki részt vehet a tanács ülésein, de csak akkor szavazhat, ha az igazgató helyett jár el. Az Igazgatótanács felelős a bank általános műveleteinek irányításáért. Legfőbb hatásköre,

hogy előkészíti a Kormányzótanács munkáját, meghatározza a politikát a Kormányzótanács döntéseivel összhangban, valamint az éves számadásokat a Kormányzótanács elé helyezi.  elnök: a Kormányzótanács választja, aki tisztsége alatt nem lehet Kormányzó vagy Igazgató, illetve ezek helyettese. Ez politikai pozíció is, mert élveznie kell a részvényesek bizalmát.  alelnök: az Igazgatótanács nevezi ki az elnök javaslatára, aki az elnök távollétében az elnök jogkörét gyakorolja és ellátja feladatait EBRD és Magyarország: 24 Magyarország alapító tag. A kezdeti években a kölcsönök mintegy 60 %-a 4 országba, Lengyelországba, Csehországba, Szlovákiába és Magyarországra került. Hazánk tagságát az EBRD 1990 őszén hagyta jóvá, és eddig több mint 60 programot finanszírozott az országban, ennek 90%-át magánszektorban. 1999-2000-ben az EBRD mintegy 44 millió euró hitellel vesz részt magyarországi programok

finanszírozásában. Az EBRD hiteleit sokszor drágának ítélik, más cégek viszont akik kevésbé jutnak egyéb forráshoz, kedvezőnek tartják az EBRD társfinanszírozó szerepét. Az EBRD előnye, hogy első osztályú adósként előnyös feltételekkel tud pénzt gyűjteni és kedvezően továbbadni, hogy segítséget nyújtson a különböző kelet-európai vállalkozások számára. EIB – Európai Beruházási Bank 1958-ban létrehozták az EGK-t. A Római Szerződés mellékleteként készült jegyzőkönyv két intézmény pénzügyi intézmény létrehozásáról szólt, ezek az EIB és a Tengerentúli Országok és Területi Fejlesztési Alapja néven alakultak meg. Mindkét intézmény a beruházásokat segítette, de az EIB jutott nagyobb szerephez. A világpiacon megjelent tőkék egy részét mozgósította és felhasználta a tevékenysége során jelentkező finanszírozásokhoz. Az EIB regionális fejlesztési bank, melynek célkitűzése az EK-n belül

kiegyensúlyozott fejlődés lehetőségének megteremtése, melyet hosszú lejáratú hitelekkel és garanciák nem profitalapon történő biztosításával éri el. Nem törekszik a bank pénzügyi nyereségre, csak a Közösség általános fejlesztése az alapvető célja, de azért fontos neki, hogy ne legyen veszteséges. Eleget tesz banki kötelezettségeinek, fedezi kiadásait, és bejegyzett alaptőkéjéből tartalékot képez. Az EIB részben pénzintézet, tehát önálló jogi személy, másrészt olyan intézmény, mely az EK közös céljainak megvalósítására. Jellegzetesen projektum-finanszírozó bank Banki minőségében független, nem az EU költségvetéséből történik a finanszírozása. Működésének kezdetekor alaptőkéje 1 mrd ECU volt, de többször került sor alaptőke emelésre. Az alaptőkét ECU-ban jegyzik 1999 január 1-től az alaptőke 100 mrd euróra növekedett. Első osztályú kötvénykibocsátó, és mivel nem profitorientált, az

általa folyósított finanszírozás nagyon kedvező. tevékenysége:  fejlesztési célok megvalósítása az állami és a magánszektorban egyaránt  kevésbé fejlett területek fejlesztése és felzárkóztatása  új cégek, vállalatok létrehozása  régen működő cégek átalakítása és fejlesztése  olyan fejlesztési tevékenységek, melyek több ország érdekeit, közös fejlesztési lehetőségeit jelentik  manapság a támogatásokat a szociális kohézió felgyorsítására az ASAP programok megvalósítására folyósítják, ami az egészségügyben és az oktatásban folyósítandó hitelek jelentős növekedését írja elő  a környezetvédelem és a transzeurópai hálózatok kifejlesztése fontos terület hitelezés: 25 Az EIB hitelnyújtásait befolyásolja az érintett ország belföldi tőkepiaca, kamatszintje, és még sok más tényező. A hiteleket az EIB elsősorban az EU tagállamainak nyújtja, a Közösségen kívülre

ritkán finanszíroz. Nem alkalmaz igénybe vehető kvótarendszert, és hitelnyújtáskor egyéb jelzőszámokat sem vesz figyelembe, viszont csak akkor hitelez, ha a megvalósított beruházások hozzájárulnak az általános gazdasági fejlődéshez. Finanszírozza a Közösség országainak gyengén fejlett területeit, cégek és vállalatok modernizálását, átalakítását, új technológiáit, olyan beruházásokat finanszíroz, melyek a Közösség energetikai függetlenségét növelik, és fejlesztési programokat finanszíroz a harmadik világ országaiban, a mediterrán országokban és az ACP országokban. Az alaptőke mellett a tőkepiacon hiteleket vesz igénybe, és a Világbank utána a második legnagyobb hitelfelvevő, de hitelműveletei során felhasználja a törlesztő részletek visszafizetett összegeit, és a megszerzett kamatok összegeit. Az EIB hitelnyújtási tevékenysége az utóbbi időben dinamikusan fejlődött, és főként állami hitelek

nyújtását vállalja. Közvetlenül hitelez meghatározott célokra, globális hiteleket nyújt az adott ország pénzintézeteinek, melyet azok továbbadnak kis- és középvállalatoknak, valamint garanciavállalásra más pénzintézetekkel a tőkepiacon kötött hitelszerződések során kerül sor. Az EIB nagyon aktív hitelpolitikát folytat, mindig fontosnak tartotta a kis- és középvállalatok támogatását. A beruházások költségeinek általában 25%-áig nyújt hitelt, de maximális hitelnyújtása az 50%-ot nem haladja meg. Fix és változó feltételekről is megállapodik, az igénybevétel 7-12 évtől 20 évig terjedhet. A bank a megvalósulás teljes időszaka alatt követi beruházást szervei:  Igazgatótanács: tagjai az országok által kinevezett miniszterek. Feladataik az Alapokmányban meghatározottak, a mérleg meghatározása, éves jelentés összeállítása, alaptőke emelés, kinevezések, általános hitelezési feltételek meghatározása és

személyi kérdések.  Ügyvezető Igazgatóság: feladata a hitelek és garanciák jóváhagyása, kamatok megállapítása.  Menedzsment Bizottság: feladata a napi tevékenység zökkenőmentes lebonyolítása, az ügymenet irányítása és ellenőrzése.  a banknak 8 Főosztálya van, szakemberei az EU országok állampolgárai, a bank létszáma eléri a 800 főt. EIB és Magyarország: 1990-ben az MNB-vel kötött keretmegállapodás alapján az infrastrukturális és energiaszektor fejlesztésére Lengyelországgal közösen kölcsönkihelyezésre került sor 1 mrd ECU összegben. 1994-ben létrejött Magyarország és az EIB között a pénzügyi együttműködésről szóló keretmegállapodás. 1997-ben újabb megállapodásra került sor, mely átfogóbb volt az előzőnél. 1990 óta az EIB 25 magyar projekthez nyújtott támogatást, és 1999-ben csak állami garancia nélküli projektek kapcsán került sor finanszírozási szerződés aláírására 170 millió

euró összegben. ECB – Európai Központi Bank 1998. május 26-án 11 résztvevő tagálla és kormányfői kijelölték a jövendőbeli közös jegybank elnökét, alelnökét és 4 másik igazgatósági tagját, június 1-én pedig az Európai 26 Monetáris Intézet megszűnésével egy időben megalakult a Központi Bankok Európai Rendszere, mely az Európai Központi Bankból és az Európai Unió tagállamainak jegybankjaiból áll. Azok a jegybankok, melyek nem EU tagok, nem vehetnek részt a döntési mechanizmusban. Az ECB működési szabályzata alapján létrehozták az ESCB Bizottságokat, melyből 13 alakult. Az ESCB-t az ECB döntéshozó testületei, a Kormányzótanács és az Igazgatóság irányítja. A monetáris politika fő célja az árstabilitás fenntartása az eurózónában. szervei:  Kormányzótanács: a monetáris unió legfontosabb szerve, 18 tagú, a Központi Bankok Európai Rendszerének Tanácsa. Az ECB 6 igazgatósági tagjából és 12

nemzeti jegybankjainak kormányzóiból áll. Feladatai az ESC B számára kitűzött alapfeladatokhoz szükséges döntések meghozatala, irányelvek elfogadása, és az egységes monetáris politika kialakítása. Utasításokat ad a nemzeti bankoknak A döntéshozatal szavazással történik, egyszerű többséggel. Az ülések dátumát az elnök javaslatára a tanács hozza meg. A határozatképességhez szükséges létszám a tagok 2/3-a. Az elnök kérhet titkos szavazást is, ha azt a tanács legalább 3 tagja kéri A tanács az Igazgatóság javaslata alapján fogadja ez az ECB költségvetését, valamint határoz az euró érmék kibocsátásáról is.  Igazgatóság: tagjai az ECB elnöke, alelnöke és 4 másik tag. Feladata a monetáris politika végrehajtása, a Kormányzótanács üléseinek előkészítése és az ECB folyó ügyeinek vitele. Üléseinek idejéről az elnök javaslatára az Igazgatóság dönt, de az elnök maga is összehívhatja az

Igazgatóságot, ha szükségesnek tartja. Szavazathoz a tagok 2/3-ának kell jelen lenni. A Kormányzótanáccsal való konzultáció után az Igazgatóság dönt a szervezeti egységek számáról, nevéről, kompetenciájáról, valamint kiválasztja a személyzetet és előléptet.  Általános Tanács: az ECB elnökéből, alelnökéből és az összes EU-tagország jegybankjának kormányzójából áll. Feladatokat hajt végre, melyeket az ECB átvett az EMI-től. Más feladatai tanácsadói funkciók, statisztikai információk gyűjtése, stb Szavazathoz a tagok 2/3-ának vagy helyetteseiknek kell jelen lenni. 1998 júniusában a Kormányzótanács döntése alapján meghatározták, hogy az ECB tőkejegyzésekor az egyes nemzeti központi bankok milyen súllyal rendelkeznek. 1999. január 1-től az ECB irányításával egységes monetáris politika és eszköztár vette kezdetét az eurózónában. Ennek alapján az eurórendszer nyíltpiaci műveleteket hajt végre, a

partnereknek saját kezdeményezésű lehetőségeket ajánl és a hitelintézetek számára kötelező tartalék képzését követeli meg. Saját kezdeményezésre a partnerek rendelkezésére áll a marginális hitellehetőség és a betéti lehetőség. Közös alkalmassági kritérium alapján hozták létre a partnerek körét, akikre érvényes a kötelező tartalékolás rendszere. Ebbe a körbe több mint 8000 intézményről van szó A partnereknek meg kell felelniük bizonyos prudenciális és működési követelményeknek. BIS – Nemzetközi Fizetések Bankja 27 A legrégebbi nemzetközi pénzügyi intézmény. Az 1930-as II Hágai Konferencián állapodtak meg létrehozásában. Alapításának kettős célja volt, egyrészt az országok jegybankjai közötti szorosabb kapcsolat kialakítása, másrészt az I. világháború után a német jóvátételi kötelezettségek kifizetésének elősegítése. A gazdasági világválság kikényszerítette a központi

bankok központi kooperációját, így a BIS a központi bankok nemzetközi pénzintézetévé fejlődött, a konzultációk állandó fórumának tekintették. Egyik legfontosabb feladata a központi bankok tartalékainak részbeni kezelése. A BIS tagjai központi bankok és nem kormányok, ezért a bank független, nem politikai, hanem technikai és bankszerű szervezet, a hitelnyújtást nem kötik gazdaságpolitikai intézkedésekhez. A BIS fontos szerepet játszott a II. világháború után az európai valuták konvertibilitásának helyreállításában, és a Marshall-terv végrehajtásában. A bank napjainkban is az aktuális problémák kezelésére összpontosítja figyelmét. Jelenleg 45 jegybank a tagja, melyek főként európai jegybankok, de tag Japán, Kanada, Ausztrália és a Dél-Afrikai Unió is. Alaptőkéjét az alapító országok jegybankjai és egy USA pénzintézet teremtette meg. Rt formában működik, az alaptőke 600 ezer egyenként 2500 aranyfrankra

szóló részvényből áll. Részvényes elvben csak jegybank lehet, de a jegybankok jogosultak részvényátruházásra is, azonban ha el is adják, a szavazati jog akkor is az eredeti jegyző bankot illeti meg. szervei:  Közgyűlés: a legfontosabb tanácsadó testület, ezen olyan országok is képviseltetik magukat, melyek különben nem tagjai. Eszmecserére adnak lehetőséget Hatásköre viszonylag szűkös, a közgyűlést minden évben Bázelben tartják. A Közgyűlésen való részvétel és a szavazás joga 29 ország központi bankját illeti meg részvényeik arányában. A Közgyűlés jóváhagyja az Igazgatótanács éves jelentését, és egyéb javaslatait, valamint jogosult az Alapszabály módosítására, de érdemi változtatást csak az alapító országok jegybankjainak beleegyezésével hajthat végre.  Igazgatótanács: a BIS konkrét irányítása a feladata. Az alapító tagok bankjainak elnökeiből áll az Igazgatótanács, akik további 9 tagot

választhatnak az Igazgatótanácsba a nem alapító országok bankjainak elnökei közül. A tagok választják meg a tanács elnökét maguk közül, aki egyúttal a bank elnöke is lesz. Az Igazgatótanács az elnök javaslatára választ még egy vezérigazgatót, aki az ügyvezetésért felelős. Évente rendszeresen üléseznek  főosztályok a bank célja: Azért hozták létre, hogy segítse a különböző jegybankok működését, kialakítsa a nemzetközi pénzügyi műveletek új változatait, és közreműködjön nemzetközi fizetésekben bizonyos funkciókkal. Alaptevékenysége a nemzetközi devizapolitika támogatása, a jegybankok bankja és bonyolítja a nemzetközi elszámolásokat. A BIS a jegybankoknak rövid lejáratú pénzügyi segítséget ad, valamint egyes kérdések megvitatására időközönként összejöveteleket szervez a jegybankok szakértői számára, erre a funkcióra állandó bizottságokat hoztak létre. A BIS tevékenységének egyik

legismertebb része a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság működtetése. Koordinációs bizottságot hozott létre, mely a kelet-európai jegybankoknak nyújtott segítségtől gyűjt információkat. 28 Likviditásának fenntartása érdekében aranyrudat és érméket vesz vagy elad, aranyat tartalékol, vesz vagy elad devizát, leszámítol központi bankok részére devizát, vagy vesz vagy elad forgatható értékpapírokat. A bank a hosszabb lejáratú hiteleit swap művelettel biztosítva folyósítja. Vállalja bármely központi bank megbízottjának vagy levelezőjének szerepét. feladatai:  bankjegykibocsátás  váltókkal és részvényekkel végzett műveletek  kormányhitelek felvétele és nyújtása  kormányok nevében valutaszámlák nyitása  üzleti részesedésben többség megszerzése BIS és Magyarország: Az alapítás után nem sokkal hazánk is csatlakozott a BIS-hez, és részvényes lett. Az MNB nem alapító tag, csak részvényes,

és ennek megfelelően vesz részt a Közgyűléseken és szavaz, az osztalékból pedig alaptőke hozzájárulása alapján részesedik. Az MNB kezében 8000 darab részvény van, ami 1,7%-os részesedést biztosít. Fontos információ és hitelforrás a magyar gazdaság számára. 4. fejezet – A valutaárfolyam és az árfolyam-politika valutaárfolyam: valamely ország valutaegységének egy másik ország pénzegységében kifejezett ára. A nemzetközi pénzügyek egyik legfontosabb kategóriája A pénznek az árát fejezi ki, és a keresletnek és a kínálatnak megfelelően hullámzik. A valuta árfolyamának változása a külgazdasági kapcsolatok teljes skáláján érezteti hatását. Szükséges az árfolyam szabályozása. A valutaárfolyam a külkereskedelemben az egyik legfontosabb kalkulációs tényező. A hazai valutaárfolyam színvonala meghatározza, hogy milyen költségszinttel termelt áruk kerülnek exportra, illetve milyen importáruk vehetik fel

sikeresen a versenyt a hazai eredetű termékekkel az illető ország belső piacán. devizaárfolyam: valamely meghatározott pénznemre szóló devizának egy másik ország pénznemében kifejezett ára. követelmények az árfolyammal szemben:  az értékviszonyokat közvetítse és korrigálja,  befolyásolja a hazai értékképző érvényesülését,  kövesse az érték/ár változásokat,  hosszú időn keresztül stabil legyen,  ingadozásmentes legyen,  biztos alapot nyújtson a nemzetközi kereskedelmi és egyéb műveletekhez,  a világgazdasági kapcsolatok fejlődését és növekedését biztosítsa árfolyam-megállapítás: az árfolyamnak olyan színvonalon kell lennie, amely mellett kedvező feltételek bontakozhatnak ki az illető országnak a nemzetközi munkamegosztásban való előnyös bekapcsolódására. 29 árfolyam-elméletek:  klasszikus elmélet  vásárlóerő-paritás elmélet  egyensúlyi árfolyamelmélet 

irányított valutaárfolyam elmélet  kamatparitáson alapuló árfolyamelmélet  rögzített és szabadon ingadozó árfolyamelméletek  kúszó valutaárfolyam elmélet klasszikus elmélet: 16. század második felében, a váltóárfolyam emelkedését és csökkenését a gazdaság objektív törvényei alapján magyarázták. Az árfolyam változását annak tulajdonították, hogy az adott ország több vagy kevesebb árut vásárol külföldről, mint amennyit elad, ezért az árfolyam és a kereskedelmi mérleg egyensúlya között kapcsolat van. A klasszikus elmélet szerint a váltóárfolyam az érmeparitáshoz képest nem állandó, hanem változó, de ingadozása nem korlátlan, mert behatárolja az aranyszállítás egységköltsége.  A váltóárfolyam ingadozását előidéző tényezők:  adott ország teljes követelése meghaladja a más ország iránti kötelezettségét  belső gazdasági bizonytalanság miatta pénzpiac tartózkodik, ami az

eladókat sürgeti, a vevőket visszatartja  a kamatveszteség miatt annak az országnak a kamatlába is meghatározza, melyikbe a váltót küldik  nemzet hitelképességének megítélése vásárlóerő-paritás elmélete: az elmélet szerint két különböző valutának azon összegei egyenértékűek, amelyekért azonos tömegű árut lehet venni. G Cassel szerint az árfolyamok szintje a valuták vásárlóerejének az arányához igazodik. A külföldi valutáknak általunk való értékelése lényegileg a két ország valutájának egymáshoz viszonyított vásárlóerejétől függ. A vásárlóerő-paritás tulajdonképpen különféle valuták vásárlóerejének hányadosa. A vásárlóerő az áralakulás függvénye. A hosszú távú árfolyamfejlemények a valuták inflációs rátáinak különbségével magyarázhatók, alapját az egységes ártörvények képezik. Liberalizált nemzetközi kereskedelemben az azonos áruk és szolgáltatások ugyanannyiba

kerülnek, ha léteznek is árkülönbségek, azok csak átmenetiek. Ennek az elméletnek tehát lényeges pontja az egységes ár. A devizapiaci keresletnek az áruforgalom a meghatározó tényezője Az árfolyam egy meghatározott árukosárban szereplő összes x termék és y valutában mért átlagos árának arányát fejezi ki. Ez a mutató az elmélet abszolút formája Ehhez az elmélethez szorosan kapcsolódik a fizetési mérleg automatikus kiegyensúlyozásának gondolata. A fizetési mérleg egyensúlyának megbomlása esetén olyan mechanizmus lép működésbe, amely kiküszöböli a fizetési mérlegek alapvető aránytalanságait. egyensúlyi árfolyamelmélet: a vásárlóerő-paritás elméletének reciproka. Az elmélet magából az egyensúlyból indul ki, és ebből vezeti le a valuta árfolyamát. Az az árfolyam megfelelő és alkalmazandó, mely mellett a fizetési mérlegek egyensúlyban tarthatók hosszabb periódust véve alapul. Ez a koncepció a

gazdaságirányítás nemzeti rendszeréhez is kapcsolódik Eszerint amennyiben az árfolyam megfelel a fizetési mérleg egyensúlyának, úgy erről az oldalról nincs szükség kiegészítő pénzügyi hidak alkalmazására. Eszerint az elmélet szerint a 30 fizetési mérleg megbomlásának fő oka a valuták nem megfelelő árfolyama. Ez az elmélet az árfolyamot piaci kategóriaként értelmezi. irányított valutaárfolyam elmélet: az államnak, ha azt a fizetési mérleg állapota ezt megindokolja, meg kell változtatni a valutaárfolyamot. Elveti a szabadon fluktuáló árfolyamot és a szilárd árfolyamot. A paritásnak hosszú időn át változatlannak kell lenni, és az állam csak tartós egyensúlyhiány esetén avatkozhat be. Akkor kell árfolyamot változtatni, amikor a fizetések egyensúlya megbomlik. A válságmentes lehetőségekből indul ki, az árfolyamok megváltozatásával akarja a fizetési mérlegek aránytalanságait kiküszöbölni, ami sokszor

lehetséges is, ám válság esetén ez nem sikerülhet, az egyensúly mindenképpen felborul, és ez a fizetési mérlegben nagy zavarokat okozhat. kamatparitáson alapuló árfolyamelmélet: a pénzpiacok alapján vizsgálja az árfolyamok mozgását. Az árfolyamokat alapvetően a pénzügyi piacokon kialakuló árviszonyok határozzák meg. E piacok kiegyensúlyozott működése mellett a különböző valutákban eszközölt befektetések hozamainak ki kell egyenlítődniük, és a hitel ára minden országban azonos lesz. Az elmélet lényege tehát, hogy az árfolyamoknak mindig két valuta kamatarányához kell igazodnia. A kamatparitásos árfolyamfeltétel az árra vonatkozó törvény pénzpiaci hasonmása, érvényesülésének feltétel a piacok hatékony működése. A pénzpiac szereplői a relatív kamatláb és az árfolyam függvényében minősítik az egyes piacokat. Ha a határidős prémiummal korrigált kamatláb meghaladja a hazai kamatláb szintjét,

külföldön érdemesebb beruházni, hitelfelvételre pedig a hazai piac nyújt kedvezőbb lehetőséget. A tőketulajdonosok nagy része általában mindkét lehetőséggel élni akar. rögzített és szabadon ingadozó árfolyamelmélete: az aranydeviza rendszerben az árfolyamok súlypontjai eltérhettek és el is tértek a hivatalosan rögzített mennyiségi arányoktól. Az 1944-ben létrehozott IMF árfolyam-mechanizmusának elmélete a rögzített árfolyamok intervenciós sávval bővített gyakorlatára épül. A rögzített árfolyamrendszer nem feltétlenül azonos a stabil árfolyamrendszerrel, vagyis a rögzített árfolyam is lehet instabil. A stabilitás megőrzéséhez a jegybanknak intervenciós valutapiaci műveleteket kell folytatnia, ami viszont tartalékainak csökkenésével jár. Az elmélet a fizetési mérleg automatikus kiegyensúlyozásának elméletéhez kapcsolódik. célja az egyensúly fenntartása vagy helyreállítása. Abból indul ki, hogy a valuta

árfolyama, ha nem korlátozzák, olyan szinten alakul ki, ami biztosítja az egyensúly kialakulását. Szabadon ingadozó árfolyam sosem érvényesül tisztán. kúszó valutaárfolyam elmélet: az árszínvonalak egymástól való változásaiból adódó és az árfolyamokat érintő problémákra keres megoldást. Az árszintek állandó változását fogadja el kiindulópontként. Ha az árfolyam szükséges irányban olyan kis mértékben változna, hogy ebből eredő nyereség a spekuláció részére nem lenne vonzó, az elmélet szerint ez lenne az ésszerű. árfolyam megválasztására ható körülmények:  mennyire nyitott az ország gazdasága: zártabb gazdaságban kisebb erőfeszítés kell az árfolyam szabályozására, na fokozódik a nyitottság, nő a piaci igény az árfolyam alakítására. A gazdaság nyitottsága és a piac által vezérelt árfolyamrendszerek terjedése között szoros kapcsolat áll fenn.  nemzetgazdaság relatív mérete, vagyis

világgazdasági súlya: a nagy országok támaszkodjanak a piacra, és hagyják, hogy a valutájuk ára folyamatosan kövesse a 31  hazai gazdaság termelési szerkezete: azon országoknak, melyeknek exportbevétele egy-két termék külpiaci értékeléséből származik, célszerű rögzíteni az árfolyamokat  ország pénzügyi struktúrája: mennyire fejlett, mennyire épül be a devizapiacok világhálózatába  inflációs ráta: ha a belső infláció tartósan meghaladja a partnerekét, az árfolyam rögzítésére való törekvés kudarcba fullad, így vagy lemondanak az árfolyam ellenőrzéséről, vagy módosítják gazdaságpolitikájukat. hivatalos árfolyam: a hazai valutáknak az az ára, amit a valutatulajdonos állam deklarál, az árfolyam-deklaráció hivatalos és jogi aktus. A hivatalos értékelés egybe eshet a piaci árfolyamtól, de általában elszakad attól. Ha a hivatalos árfolyam magasabb túlértékeltségről, ha a piaci árfolyam

magasabb alulértékeltségről beszélünk. Többféle árfolyam-deklarálási lehetőség van, de manapság érvényben lévő az, amikor egy referenciavalutával szemben mutatják az átváltozási lehetőségeket. árfolyamrendszerek típusai:  rögzített (alap, hivatalos)  rugalmas, szabadon ingadozó, flexibilis (alap, piaci)  intervenciós sávval kiegészített (hivatalos)  kúszó (hivatalos)  csúszó-rögzített (hivatalos)  lebegő (piaci)  szabadon ingadozó (piaci)  készpénz- és határidős árfolyamok (piaci) rögzített árfolyam: az állam határozza meg az árfolyamot, amit hivatalosan deklarálnak. Az árfolyam tartása érdekében a jegybank folyamatosan kiigazítja a kereslet-kínálati viszonyokat, a valuta keresletét az általa szükségesnek tartott szinten tartva, az árfolyam megőrzése érdekében. Az állam a hivatalos árfolyamot csak végszükség esetén hajlandó megváltoztatni A piaci kereslet-kínálat csak hosszabb

távon hat ki a hivatalos árfolyamra. rugalmas vagy szabadon ingadozó, flexibilis árfolyam: a valuta ára rugalmasan követi a mindenkori piaci viszonyokat, túlkereslet esetén az ár emelkedik, még túlkínálatkor esik. A gazdaság számára könnyű az igazodás. Az árakat kizárólag a piac alakítja, a jegybank nem interveniál a devizapiacon. Javulhat a versenyképesség, nem nő a munkanélküliség és nem süllyed a jövedelmi szint, valamint jelentős egyensúlyhiányok nem alakulnak ki. A háttérgazdaság nem szigetelődik el a világgazdaságtól. Azonban van néhány negatívum is, például az árfolyamokkal kapcsolatos bizonytalanság elbátortalanítja az üzletembereket, és korlátozza a nemzetközi kereskedelmet, tőkeforgalmat, és drágítja a nemzetközi ügyleteket, destabilizációs hatást fejt ki a devizapiacokon. A devizapolitikai liberalizáció csúcsa intervenciós sávval kiegészített árfolyamrögzítés: bizonyos mértékig a piaci erők is

részt vesznek az árfolyam alakításában, de a beleszólás mértéke attól függ, hogy az állam milyen széles intervenciós sávot alakít ki. Ezt a sávot a valuta hivatalosan deklarált árának százalékában határozzák meg A sáv két oldalról övezi a hivatalos árfolyamot, és szélességes 32 +/- 0,75%-tól +/- 15%-ig terjed. A sáv szélessége a piaci erők árfolyam-meghatározási súlyát fejezi ki. Ennek az árfolyamnak a hatékonyságát alapvetően befolyásolja, hogy a hivatalos árfolyam mennyire tekinthető árcentrumnak. Irreális szintű hivatalos árfolyamnál az árfolyam egy irányba feszíti a sávot, amire a jegybank folyamatos deviza eladással/vétellel reagál, és ez az állapot csak egy ideig tartható fenn. kúszó árfolyam: rendszeresen kiigazított hivatalos árfolyam intervenciós sávval. Az állam a piaci viszonyok változását szemmel tartja, és azt bizonyos mértékig a hivatalos árfolyamban elismeri. Formálisan a hivatalos

árfolyam a döntő, de folyamatosan korrigálják egy előre megadott paraméterrel. Ez a korrekció rendszeres és fokozatos A valuta relatív inflációs rátáját használják korrekciós tényezőnek. Segítségével elkerülhető az irreális árfolyampozíció csúszó-rögzített árfolyam: ahol a külkereskedelmi partnernél tartósan magas a belső infláció, a hazai valuta menedzselésének egyik fontos fajtája lehet ez az árfolyam. Az árfolyam rögzítésének ismerévei lehetnek a leértékelés mértékének meghatározása, a középárfolyam körüli sáv szélessége, a sávon belüli intervenciós politika és a leértékelés időtávjának meghatározása.  középárfolyam leértékelésének típusai: bejelentett mérték (aktív csúszó árfolyam), mutatószámhoz igazított és a nem publikált módszer A jegybank kijelöl egy intervenciós sávot, ami együtt csúszik a hivatalos árfolyammal. Ha nagyon széles a sáv, közelebb áll a lebegő

árfolyamhoz, mint a csúszóhoz. A sávszélesítés növeli a monetáris politika mozgásterét is. Minél hosszabb időre közli a jegybank árfolyampolitikáját, annál kedvezőbb piaci hatásokat jelent, de a periódus hosszával arányosan nő a jegybank kockázata. lebegő árfolyamrendszer: a hatóság nem vesz részt a valuta árának kialakításában, vagy csak kiegészítő jelleggel. A valutának nincs hivatalosan deklarált árfolyama, az árat a piaci kereslet-kínálat mozgatja, és a tulaj semmi garanciát nem ad arra, hogy a valuta meddig erősödik vagy gyengül. A jegybankok fenntarthatják maguknak a devizapiaci interveniálás jogát, ha úgy ítélik meg, hogy a piaci erők irreális mértékűek, de a jegybankoknak nem kötelező interveniálni. Az IMF kialakította a lebegtetés szabályait A jegybanki beavatkozás mértékét és irányát az egyensúlyi követelmények szabják meg. Az interveniálás gyakoriságától függően közelíti a szabad

árfolyamrendszert. Ez a rendszer a sikeres működéshez bizalmat feltételez a hivatalos szféra és a piac között. Fajtái:  önálló lebegtetés: a valutának egyetlen más valutához sem rögzítik a hivatalos árfolyamát, az ár a piaci viszonyoknak megfelelően alakul.  csoportos lebegtetés: kétarcú jellege van, befelé bizonyos valutákkal szemben rögzítik és bejelentik a hivatalos árfolyamot, kifelé viszont nem kötik semmihez az árfolyam változását (pl.: EU) készpénz- és határidős árfolyamok: ha az üzlet megkötése és a teljesítés időben egybe esik, készpénz-árfolyamról beszélünk. Határidős árfolyamnál a deviza vételére és eladására szóló vonatkozó kötés és teljesítés időben elválik. A két árfolyam között kölcsönhatás áll fenn A készpénzárfolyam tartós erősödése bizonyos esetekben pozitívan hat a határidős árfolyamra. többes árfolyamrendszer: az átváltási céltól függően lényegesen

eltérő árfolyamok működnek, a külkereskedelmi ügyletek számára stabil valuáris kulcsot kívánnak biztosítani. Példa erre, amikor a bankok üzlettípusonként más-más árfolyamot kénytelenek alkalmazni. A 33 tartósan működő többes árfolyamrendszer feszültségek forrása lehet, ugyanis különböző típusú devizapiacok működnek. Az egyikre nagyfokú hivatalos irányítás, a másikra szabadság jellemző. Sajátos vállfaja a hivatalos és az illegális (fekete és szürke) egymás mellett élése valutaövezet: azok az országok teremtik, melyek meghatározott formában összekapcsolják azonos elven működő árfolyamrendszereiket. A valuták közötti árfolyamot a hatóságok véglegesen rögzítik, ekkor mód van arra, hogy a nemzeti valuták kicserélhetők egy közös, kollektív valutára. Valutaövezet akkor jöhet létre, ha az országok úgy döntenek, hogy rögzítik valutáik árfolyamát. Az optimális valutaövezet a tagok mindegyikének

számára nettó előnyökkel jár. A valutának két típusa van, a közös valuta és az árfolyamrögzítés Közös valuta esetén egyetlen jegybank rendelkezik a bankjegykibocsátással, több valuta esetén az övezetek jegybankjai közti együttműködés szükséges. Közös valuta esetén az övezet központi bankjának az intézkedése dönti el, hogy milyen belgazdasági problémával kell megküzdenie a deficites országnak. A valutaövezet működésének feltételei a rugalmasan alkalmazható, bevethető eszközök. Ilyen eszköz pl a termelési tényezők szabad áramlása és a keresletkínálathoz megfelelően igazodó árak és bérek A valutaövezet akkor működik jól, ha valutáris unióvá alakul át. valutaárfolyam hatásmechanizmusa:  ha az árfolyam a valuták értékarányait tükrözik, reálisnak tekintjük  árkiegyenlítő hatás: ha a külföldi árak és a hazai árak jelentősen eltérnek, azonnal beindul a piaci árkiegyenlítődés

hatásmechanizmusa. Az alul- illetve túlértékelt árfolyam-pozíció jelentősen kihat a gazdaság belső árszintjére. Az árkiegyenlítő hatás lényege, hogy az alacsonyabb árszintű piacokról eláramlik az áru, mely többletpénz visszaáramlását idézi elő, az árak pedig megnőnek, miközben az árukínálat csökken, a pénzforgalom pedig nő. Mindaddig tart, még az egyensúly ki nem alakul  differenciáló hatás: az árfolyam hatással van a fizetési mérleg alakulására. Az árfolyam-pozíció lényegesen differenciálja a külgazdasági ügyletek jövedelmezőségét. Az árfolyamszinttől függően aránytalanul sok termelő juthat export vagy importelőnyökhöz. A termelők három csoportba oszthatók, exportálandó, importálandó, vagy mindkettő.  terelőhatás: azon piacok, amelyeknek valutáival szemben a hazai pénz túlélrtékelt, elsősorban importpiacok jönnek számításba, az alulértékelés pedig az exportot hozza előtérbe. Az

árfolyam-pozíció ilyen következménye a terelőhatás  fedezeti hatás: reális árfolyam esetén várható a fizetési mérleg egyensúlya. Fedezeti hatás alatt azt értjük, hogy az árfolyamszinttől függően módosul az exportdevizabevételek és az importdeviza-kiadások aránya. A fedezeti hatás a működő árfolyamok egyik leglényegesebb következménye.  külgazdasági hatás:  áruforgalomra: ha leértékelik a nemzeti valutát, az exportőrnek azt jelenti, hogy változatlan devizabevétel esetén több nemzeti valutabevételhez jut. Az árfolyamváltozás érezhető importoldalon is  idegenforgalomra: az árfolyamesés módosítja a nemzetközi szolgáltatásforgalom, idegenforgalom kalkulációját, a leértékelés az beáramló idegenforgalomnak kedvez.  tőkeforgalomra: a tőkeforgalom fellendülése attól függ, hogy hogyan ítélik meg az országok konjunkturális helyzetét. Ha kedvezőtlenül, várható a valuta további gyengülése, nem

célszerű tőkét vinni az országba. 34  fizetési mérlegre: az árfolyamcsökkenés a fizetési mérleget aktív irányba viheti, vagy a jelentős passzívumot az árfolyamcsökkenés mérsékelheti  belgazdasági hatás:  árfolyamcsökkenés és konjunktúra: szoros kapcsolat a fizetési mérleggel, ha a leértékelés a fizetési mérleg egyenlegét javítja, a konjunktúra valószínűleg megélénkül, ha többet tudnak exportálni, a hazai piac lehetőségei is bővülnek, nő a termelési kedv.  foglalkoztatottsági emelkedés: az árfolyamcsökkenés növeli a fizetési mérleg bevételeit, konjunktúra-élénkítő hatás alakul ki, és emeli a foglalkoztatottsági színvonalat.  belső árak emelkedése: árfolyamcsökkenéskor mindig számítani kell a belső árak emelkedésére.  árfolyamemelés hatásai: ellentétes hatásokat indíthat el. Biztos hatása a foglalkoztatottsági színvonal csökkenése de emellett az ország mégis tudja

fokozni a termelést külkereskedelem befolyásolásának eszközei: (feladatuk kedvezmények biztosítása az exportőröknek)  exportprémium  exportdotáció  többes árfolyamrendszerek  importadó  adó visszatérítés és kedvezményes adóztatás  kamatláb kedvezmény exportprémium: az állam az exportőrnek kiemelt külföldi valutáért vagy devizáért a hivatalos árfolyamon felül még meghatározott összegű felárat is fizet, azt a különbséget ellensúlyozza, ami a belső árszínvonal és a világpiaci árak között van. Főleg gyengén fejlett országoknál alkalmazzák exportdotáció: a megfelelő állami szerv a kivitelre kerülő áru belső ára és a világpiaci ára közti különbséget kiegyenlíti. Akkor kifizetődő, ha a kapott ellenérték nem lesz kisebb, mintha belföldön adta volna el. többes árfolyamrendszerek: ha valamely valutának a többi valutához képest több árfolyama van, és ezek az árak meghatározott

szempontok szerint differenciáltak. Differenciálhatják az export és importáruk fajtája vagy különböző devizák szerint. Exportnál, ha bizonyos termék kivitelét kívánatosnak tartja az állam, a devizaértéket magasabb árfolyamon számolja el az exportőrnek. Az import befolyásolására is alkalmazható a többes árfolyamrendszer importadó: felár formájában megdrágítja az importot, úgy is felfogható, mint a hazai valutaárfolyam csökkentésére irányuló rendelkezés. adó visszatérítés és kedvezményes adóztatás: igyekszik az állam kedvezővé tenni az exportot úgy, hogy az exportra kerülő termékeknél adókedvezményt nyújt, vagy részben vagy egészben visszatéríti a befizetett adót, ha az exportőr bizonyítani tudja, hogy az áru exportra került. kamatlábkedvezmény: export elősegítésére az exportőrök váltóinak leszámítolásánál alkalmazott kedvezményes kamatláb. 35 5. fejezet – A magyar devizapolitika és

árfolyam-politika fejlődése DEVIZAGAZDÁLKODÁS:  1924-ben létrehozták az MNB-t, feladata a korona stabilizációja volt  1926. január 1-jén bevezették a pengőt  1929-ben kitört a világválság, az országnak nagymértékű külföldi adóssága volt, és az MNB arany és devizatartaléka jelentősen csökkent  1931. július 8-án bevezetették devizamonopóliumot kapott  1950-ben kiadták a devizagazdálkodásra vonatkozó Devizakódexet: devizagazdálkodás állandó elemei:  kötelező deviza beszolgáltatás elve és gyakorlata  az ország nemesfém és devizatartalékainak kialakítása és ellenőrzése  külföldi hitelpolitika kialakítása és ellenőrzése  valuta és deviza árfolyamának központi meghatározása a kötött devizagazdálkodást, és az MNB devizagazdálkodás változó elemei:  devizahatóság kötelessége a devizagazdálkodás ellenőrzése  figyelni kell a nemzetközi munkamegosztást  a

devizagazdálkodás követi a gazdaságirányítási és működési mechanizmusok alakulását  mindig kapcsolódik az ország devizatartalékaihoz és hitellehetőségéhez  1966-ban a politikai vezetés előírta, hogy át kell térni a közgazdasági eszközökkel való irányítási rendszerre:  valutáris rendszer teremtsen kapcsolatot a külső és belső piacok között  meg kell szüntetni a külső és belső árak elszigeteltségét  devizagazdálkodásban olyan helyzet, hogy a vállalatokat világpiaci versenyre késztesse  valósuljon meg a devizagazdálkodás központi irányítása  valuta áru  lényeges súlypont a valuta árfolyama  piaci impulzusok felhasználása a belső piac felé 36  1968-ban új gazdaságirányítási rendszer  1974-ben új devizakódex:  devizabelföldi és devizakülföldi fogalma (1. rész)  engedélyezett devizaműveletek  általános hatáskörű devizahatóság az MNB  magán és jogi

személyek vagyontárgyaira és jogaira vonatkozó igények, bejelentési kötelezettségek (2. rész)  büntetőrendelkezések (3. rész)  1980-as években devizagazdálkodás deregulációja, és az adósságválság kezelése miatt nemzetközi pénzügyi intézményekhez való csatlakozás  1989. március 1-től a gazdálkodó szervezetek devizaigényüket nem az MNB-nek, hanem a számlájukat vezető kereskedelmi banknak adták le, így elősegítvén a valós piac létrejöttét  1989. július 20-tól az MNB rendelete szerint a kereskedelmi bank is nyújthat devizahitelt, de ezt az MNB-nek be kell jelenteni  1990. január 1-jén megszűnt az MNB monopóliuma a vállalatok külkereskedelemmel kapcsolatos devizaforgalmi ügyeinek intézésében, és decentralizálták a határidős üzletágat is (a központi bank csak a kereskedelmi bankokkal köthet üzletet, a vállalatok pedig a kereskedelmi bankokkal)  1991 elején újabb liberalizáció, a

kereskedelmi bankok önállóan tárgyalhatnak külföldi bankokkal a hitelfelvételről  1991. januárban megszületik az export-előfinanszírozási konstrukció, miszerint a vállalat nem kap devizát, de bankkal szemben fennálló tartozása devizában van nyilvántartva  1991-ben liberalizálták a pénzváltási tevékenységet is (szabad árfolyam megállapítás, szélesedik a pénzváltással foglalkozók köre)  1991. július 1-től devizatartalékaik után kötelesek a kereskedelmi bankok tartalékot elhelyezni az MNB-nél (ez jelenleg 6%)  1992. július 1-től az MNB feladta a deviza és konvertibilis valuta forgalmazási monopóliumát, és megindult a bankközi devizapiac:  változások a lakossági devizaszabályozásban, és a szervezett turizmusban kiutazók devizaellátása  hatályba lép az új társasági adótörvény  külföldi tőke beáramlásának segítése  kedvezmények a vegyes-vállalatoknak  külföldi személy is

vezethet külkereskedelmi folyószámlát Magyarországon  1995. március 31-től új határidős ügyletek a Budapesti Értéktőzsdén  1995. április 1-től vállalkozók is nyithatnak devizaszámlát 37  1995. április végén a Parlament elé kerül az új devizakódex tervezete  1996. január 1-től életbe lép az új devizakódex:  célja a forint átválthatóságának szélesítése, és a kereskedelem és gazdasági együttműködés előnyeinek kihasználása  folyó fizetési műveletek terén szabad átválthatóság belföldieknek és külföldieknek  tőkeműveleteknél szabaddá vált a belföldiek vállalkozásalapítása és részesedése külföldön, bejelentési kötelezettség mellett  szabaddá vált a külföldiek hosszú távú tőkebehozatala  devizabelföldiek kötelesek hazautalni devizabevételeiket  vállalkozók és szervezetek szabadon rendelkezhettek devizaszámlával és vásárolhattak devizát 

természetes személyek is vásárolhattak konvertibilis devizát, valutát  devizakülföldieknek forintbevételük szabad átválthatósága  legtöbb korlátozás a tőkeműveletek körében maradt meg  devizabelföldiek közvetlen vállalkozásokon kívüli tőkekivitele engedélyhez kötött  2001. május 1-jén az MNB kiszélesített a forint ingadozási sávját a korábbi ± 2,25%-ról ± 15%-ra  2001. június 15-én devizaliberalizálódás új rendszere, új devizakódex:  megszűnik a devizakorlátozás, és teljesen konvertibilissé válik a forint  feloldódnak a devizakorlátozások  megszűnt a deviza és valuta behozatali kötelezettség  lehetőség, hogy belföldiek, vállalatok és magánszemélyek külföldön engedély nélkül is nyithassanak forint és devizaszámlát  devizabelföldiek belföldi devizaszámláján bármilyen deviza és valuta eredetvizsgálat nélkül elhelyezhető és korlátozás nélkül felhasználható 

magánszemélyek, belföldi vállalkozások és szervezetek is korlátlanul tarthatnak valutát  külföldiek vállalkozásban való közvetlen tulajdonszerzési kötelezettségei megszűntek, és megszűnt a bejelentési kötelezettségi is  minden téren megszűnt a devizahatósági engedélyezési és bejelentési kötelezettség  szabaddá válik devizakülföldiek számára az ajándékozás  kül- és belföldiek hazai és külföldi fizetőeszközt szabadon vihetnek ki és hozhatnak be valutát és forintot  törvényes fizetőeszköz a forint, de megállapodás alapján lehetőség van devizában és valutában való fizetésre ÁRFOLYAM – POLITIKA: 38  1946. augusztus 1-jén bevezették a forintot 0,07575 gramm aranytartalommal, és az USA dollár lett a bázisvalutája  1963-ban Prágában kötött nem kereskedelmi megállapodással új árfolyamokat vezetnek be  1968-ban új kétlépcsős árfolyamrendszer  közvetítse a külföldi

piacok értékítéletét a magyar vállalatokhoz az általuk termelt árukkal és felhasznált importtermékekkel kapcsolatban  orientálja a vállalatokat a kedvezőbb árak elérésében  elősegítse a nemzetközi munkamegosztásban való minél szélesebb körű bekapcsolódásunkat  bővítse a belső felhasználói és fogyasztói piac zavartalan áruszállítását  orientálja a gazdálkodó egységeket a gazdaságosabb termékszerkezet létrehozására  a külkereskedelmi és a nem külkereskedelmi elszámolások területén különkülön, de egy-egy szférán belül egységes árfolyam bevezetése (1960-as évek közepén kereskedelmi szférában pótlékolt árfolyam)  1976. január 1-jén az árfolyamrendszer korszerűsítése, felfüggesztették az aranyparitáson alapuló alapárfolyam jegyzését, és megszűnt a devizaforint alkalmazása  1981-ben egységes árfolyam bevezetésére került sor, a külön kereskedelmi és nem kereskedelmi

árfolyam helyett  1982. májusban csatlakozás az IMF-hez  1985 elején változások a forintárfolyam megállapításnál, vagyis az MNB heti öt alakalommal jegyezte a devizaárfolyamokat a korábbi heti egy alakalommal szemben, a változás a valutakosár módszerrel történt  1990 – 1992 kiigazító árfolyamrögzítés rendszere valósult meg:  az árfolyamszint rugalmas módosítása a versenyképesség fenntartása érdekében  az árfolyamszint kézben tartása, melynek révén a belföldi áralakulás közvetlenül befolyásolható  szolid, de növekvő aktívum a folyó fizetési mérlegben  1991-ben a jegybank hármas célt tűzött ki az árfolyam-politikában (külső egyensúlyi követelések, antiinflációs törekvések, gazdasági hatékonyság és a termelői szféra versenyképességének javítása)  1991. december 9-től az MNB a Közös Piac árfolyamrendszere felé közeledés érdekében a kosár összetételét 50%-os

dollár és 50%-os ECU súllyal stabilizálta azért, hogy a forintárfolyam elősegítse a bankok felkészülését a bankközi devizapiacra  1992-ben antiinflációs törekvések, az inflációs várakozások csökkenése miatt az MNB több kisebb lépésben módosította lefelé a forint árfolyamát  1992 végére az árfolyam-politika mozgástere beszűkült, gyorsulni kezdett az infláció, és romlott a külső egyensúly 39  1993 nyarán az Európai Monetáris Rendszer feszültségei miatt az árfolyamok ingadoztak  1993. augusztus 2-től az MNB megváltoztatta a forint valutakosár-összetételét, az ECU helyét a német márka váltotta fel, mivel az ECU instabillá vált  1994-ben nagyobb jelentőséget kibontakoztak a negatív hatások  1994. augusztusában egyszeri 8%-os leértékelés, azért augusztus 5-én kiszélesítették az intervenciós sávot ± 1,25%-ra  1994. május 16-án mivel az ECU stabilizálódott, az MNB újra

megváltoztatta a valutakosár összetételét 30 % USD és 70% ECU-ra  1994 decemberében az árfolyammozgás szabadabb lett, a korábbi ± 1,25%-ot ± 2,25%-ra módosította az MNB, mivel így kevésbé változik a jegybankpénz kínálata, a monetáris politika több teret nyerhet a laza költségvetési politika hatásainak ellensúlyozására, és a forint elleni spekuláció mozgástere szűkül  1995-re nyilvánvaló lett, hogy a stabilizáció csak fiskális és monetáris politika összehangolt lépéseivel lehetséges  1995. márciusban meghirdették a Bokros-csomagot  1995. március 15-től fix összegű csúszó leértékelési rendszer:  külső versenyképesség visszaállítása  külső és belső makrogazdasági egyensúly megteremtése az export és import termékek árának növelésével  inflációs várakozások lehűtése  spekulációs leértékelési várakozások mérséklése  fékezi a bérinflációt, az inflációs

várakozásokat és a kamatlábakat  1996-ra a monetáris politika célja az infláció csökkentése, így 1,2%-os csúszó leértékelést alkalmaznak  1997-ben a cél, hogy a gazdaságot a kijelölt inflációs pályán tartsák óvatos kamatpolitikával  1997. január 1-jétől megváltozik a valutakosár összetétele, 30% UDS és 70% német márka  1997. január 2-től a jegybank áttért a piaci árfolyam alkalmazására, így az árfolyam csak a lebegtetési sávközép szerepét töltötte be  1998-ban a monetáris politika fő célja az infláció fenntartható csökkentése, a költségvetési politika és a nominális bérek növekedése, és hogy a választott árfolyamrendszer ne váljon kétségessé  1998-ban a csúszó leértékelés mértéke csökken kapott az export-versenyképesség fenntartása, 40  1999-ben az MNB célja az infláció csökkentése a forint csúszó leértékelésével fenntartva a gazdasági

stabilitást, csökkenő mértékű csúszó leértékelés  2000-ben megszűnik a valutakosár, a forint napi leértékelése 100%-ban az euróval szemben történik  2001. október 1-jén megszűnik a csúszó leértékelés 6. fejezet – A nemzetközi pénzügyi és valutáris kockázatok országkockázat okai:  gyorsul a pénz értékének csökkenése  felgyorsul az exportorientált gazdasági fejlődés és a külkereskedelmi árak labilitása  értékpapír kereslet fellendül  magas államadósság állomány pénzügyi kockázatok fajtái:  országkockázat  gazdasági vagy pénzügyi kockázat  árfolyamkockázat  kamatkockázat kockázat: negatív események bekövetkezésének valószínűsége pénzügyi kockázat: azt jelenti, hogy a pénzügyi aktívák jövőbeni értéke elmarad a feltételezettől országkockázat: az országhatáron átnyúló ügyletekkel keletkezik. Figyelembe kell venni, hogy az adott ország milyen

világgazdasági teljesítményre lesz képes. A hitelnyújtók készítenek egy olyan értékelést, mely megmutatja nekik annak a valószínűségét, hogy az adós ország teljesíti e a kötelezettségét. Ez az értékelés az országkockázat Az adott országba irányuló hitelezéseket viszonyítják ahhoz a várható veszteséghez, amit olyan események idézhetnek elő, amelyek legalább bizonyos mértékig az érintett ország kormányának 41 befolyása alatt állnak. Az 1970-es évektől kezdtek komolyan foglalkozni vele, mert a kormányok váltak a fő adósokká, ami erősítette a transzfermoratóriumot, és megjelent a fizetésképtelenné válás veszélye is. A kockázat csökkentésére a bankok sokszor hitellimiteket írnak elő az egyes országok esetében. A kockázat mértéke és a hitelkamat nagysága között szoros összefüggés van. szuverén kockázat: sok ország azért nem teljesítette fizetési kötelezettségeit, mert nem tudta előteremteni a

forrásokat, azzal kellett számolni, hogy az adós kormány megtagadja adósságszolgálatát, vagy pedig ugyan elismeri kötelezettségeit, de nem tudja előteremteni a szükséges devizát fizetésképtelenség: a hitelező deklarálja, következménye lehet az adósság átütemezése, amely fizetési haladék, mely hozzájárul a törlesztés későbbi megkezdéséhez, illetve az adósság elengedését jelentheti adósság megtagadása: az adós önkényesen megtagadja adósságszolgálati kötelezettségének további kielégítését országkockázat nagyságát befolyásoló tényezők:  politikai tényezők:  adott ország politikai stabilitása  külpolitikai kapcsolatainak rendezettsége  kormány megbízhatósága  társadalmi tényezők:  jogrendszer és jogbiztonság betartása  gazdasági tényezők:  gazdaságirányítási rendszer hatékonysága, rugalmassága  külső és belső változásokhoz való alkalmazkodóképesség  fizetési

mérleg alakulása  egyéb tényezők:  ország jó híre  korábbi adósminősítése kockázat mértékét meghatározó tényezők:  gazdasági tényezők:  milyen mértékben függ egy ország egy anyagtól vagy egy terméktől  milyen mértékű a láthatatlan kereskedelem  tőkeáramlás az adott országban, különböző tőkeáramlási formák és azok hatásai  tartalékok szintjei és összetétele  külső adósság jellemzői  politikai tényezők:  nem tudja visszafizetni adósságát  állami garancia kérdései  kik végzik az ország pénzügyi irányítását  van e korrupció és milyen mértékű  milyen a társadalmi stabilitás  szomszédos országok  tagja e az ország katonai vagy politikai szervezetnek 42  milyen az ország stratégiai helyzete eladósodás mértékét jellemző mutatók:  hagyományos mutatók:  külföldi adósság a GDP vagy GNP százalékában  külföldi adósság és a

tartalékok aránya  folyó fizetésimérleg-deficit exporthoz viszonyított aránya  adósságszolgálati ráta  további mutatók:  GNP vagy GDP növekedési üteme  bruttó hazai beruházások alakulása, állótőke állomány nagysága  bruttó hazai megtakarítás  pénzkínálat növekedési üteme  költségvetés hiánya  fogyasztói árindex  fizetési mérleg és fő tételei  árfolyam  devizatartalékok szintje és változása adósminősítés: a kockázat felmérése bonyolult feladat, de a pénzügyi piacok megfelelő működése szükségessé teszi a naprakész tájékozottságot, hogy szükséges mértékben tudjanak kockázatot vállalni. Az intézményes adósminősítő szervek olyan hiteleket nyújtanak, amelyet a nemzetközi ügyletek résztvevői igényelnek, és amelyért hajlandóak fizetni. hitelminősítő szervek:  Institutional Investor: hitelképességi rangsor kialakításakor pontozási módszert alkalmaz. A

szaklap a vezető bankoktól információkat kér, és az egyes országok bankjai egy 0-100 pont közötti skálán értékelik az országot, de a bankok saját országukat nem értékelhetik. Legkedvezőtlenebb a 0, majd felfelé javul 75-100 bankot értékel, és az adatszolgáltató bankok neve szigorúan bizalmas  Euromoney: szigorú értékelést alkalmaz, számszerű mutatókat használ fel, közgazdászok értékelése alapján. Az alkalmazott mutatókat három csoportba osztják:  analitikus mutatók:  40%-ban szerepel  politikai kockázat 20%, gazdasági kockázat 10%, gazdasági mutatók 10%  gazdasági mutatók pl.: adósságszolgálat aránya az exporthoz viszonyítva, külföldi adósság aránya a GNP-hez, stb  hitelmutatók:  20%-ban szerepel  korábbi fizetőképesség/készség és fizető felkészültség 15%, átütemezés 5%  ország általános hitelképességét mutatja likviditási problémák esetén  piaci mutatók:  40%-ban

szerepel 43   kötvénypiacokra való bejutás 15%, rövid lejáratú finanszírozáshoz való hozzájutás 10%, forfait finanszírozás lehetősége 15% Moody’s (1909-ben alapította John Moody) és a Standard & Poor’s (1923-ban alakult). A Moody’s fix kamatozású kötvényeket kockázati szempontból minősít Az USA Értékpapír Piaci Bizottsága hivatalosan is támogatja mindkettőt. Részesedésük az Európai tőkepiacon is nagy, döntésük jelentősen mozgatja a pénzügyi piaci árakat, a szervezeti piacok kamatlábszintjét, és az árfolyamokat is. Hogy az adós hozzájuthat e az igényelt tökéhez, illetve milyen áron, az az ügynökségek állásfoglalásától függ. A két szervezet a megjelölt feladatot monopolizálta, és ez sérti a nemzeti szuverenitást. Minősítésükkel kapcsolatban számolni kell a leminősítés veszélyével. Sok bank csak a BBB (S&P) és a Baa (Moody’s) feletti (befektetésre ajánlott) minősítés felett

nyújt hiteleket. A kialakult minősítések határozzák meg az értékpapír kamatfelárát, amit a legjobb minősítésű értékpapírhoz viszonyítanak. Az EU tagállamok adósminősítése kedvező, a minősítés jelentősége sokkal nagyobb a gyengébb pozíciójú (fejlődő országoknál), ahol a gyengébb minősítésnek jelentős többletterhe lehet, illetve csak akkor kapnak tőkét, ha elérik a megfelelő minősítést. Valuta- vagy árfolyamkockázat: a legismertebb bizonytalansági tényező. A valuták árfolyama nem stabil, ezért a legmerevebb árfolyamrendszerben is kialakul olyan helyzet, hogy az árfolyamokat diszkréten kiigazítják, amire a devizapiaci feszültségek adnak okot. Minden nemzetközi ügylet szereplőjének számolnia kell azzal a kockázattal, hogy a devizakötés értéke a hazai vagy más valutában csökken, illetve a devizatartozás értéke a teljesítés időpontjára más valutában kifejezve megnő. Az árfolyam stabilizálása nagy

terheket ró a fiskális politikára, az adósságállomány nagysága határozza meg, hogy az árfolyam stabilitásáért meddig érdemes vállalni a magas kamatszintet. A valutaválságok nemigen jelezhetők előre. Az árfolyam ingadozásából származó kockázat viszont előre jelezhető, mert az árfolyam folyamatos módosulása a devizapiac szabad működésének természetes kísérője. valutaválság előzményei:  makrogazdasági alapok gyengülése miatti drasztikus árfolyamesés  spekulációs roham (valuta kimenekítése)  reálfelértékelődés és a kereskedelmi mérleg romlása  tőkebefektetők magatartása (döntő részük nem fordít megfelelő figyelmet a befogadó ország alapvető gazdasági folyamatainak alakulására)  tőketulajdonosok magatartása (ha az ország jövőjét kedvezőtlennek ítélik, kivonulások drasztikus árfolyamesést okoz) valutaválság előrejelzésében segít:  tartalékállomány  reálfelértékelődés 

belső hitelvolumen növekedése  inflációs ráta  nincs benne viszont a külföldi adósságállomány adatai, a folyó fizetési mérleg egyenlege (ebben tér el a valutaválság és az országkockázat elemzése) 44 árfolyamkockázat kezelésére szolgáló megoldások:  határidős ügyletek: az a megállapodás, amikor egy devizát egy másikra cserélnek egy meghatározott időpontban, maghatározott árfolyamon. Nem a kereslet-kínálat, hanem a jövőbeni árfolyamváltozások alakítják.  swap ügylet  opciós ügylet kamatkockázat: állandó kamatváltozás bizonytalansága. Lényege, hogy az egyes valuták kamatlába önállóan és folyamatosan változik. A kamatkockázat nemcsak valutánként, hanem lejáratonként is állandóan figyelendő, mert a hosszú és rövid lejáratú kamatlábak sem mindig mozognak együtt. Kezelésének színtere a bankhálózat kamatkockázat kezelésére szolgáló megoldások:  határidős

kamat-megállapodások: rövid lejáratú future szerződések, lehetővé teszik az effektív kamat rögzítését. A szerződő felek abban állapodnak meg, hogy kicserélik az esedékesség napján érvényes, és a szerződésben rögzített kamatkülönbségeket.  kamatswap-ügyletek: két partner szerződéses megállapodása meghatározott fizetések kicserélésére egy adott periódus folyamán. Egy normális összeg utáni kamatfizetés cseréjében állapodnak meg, maga az alapösszeg nem kerül átadásra. Rövid lejáratú FRA ügyleteket egészítik ki, hosszabb lejáratú kamatkockázatok kezelésére. Az egyik fél általában lebegő (LIBOR határozza meg), a másik fix kamatot utal át. A kamatswap-ügyleteket gyakran kombinálják devizacsere-ügyletekkel.  opciós ügyletekhez kapcsolódó vegyes módszerek és ügyletek 9. fejezet - Eladósodás, adósságkezelés a világgazdaságban Nemzetközi pénzügyi válságok az 1990-es években Eladósodásról

akkor beszélünk, ha adott ország a nemzetközi tőkeforgalomban nettó hitelfelvevői pozícióban található tartósan, s a felhalmozott külföldi adósságállománya olyan fizetési kötelezettségekkel jár, melyeket aligha képes teljesíteni. Az eladósodás nem új folyamat. A hitelválságok különböznek az adósságválságoktól, mert kisebb nagyságrendűek, a hitelezők koncentráltsága alacsonyabb volt, és a hitelezők erőpozíciója is gyengébb volt. A fejlődő országok válsága és eladósodása a fejlett országok felhalmozódott és kihelyezhető tőkéjével kezdődött. Nem sokkal később önálló reálkamatlábak alakultak ki, és az eladósodás folyamata öngenerálóvá vált. A legtöbb nehézséget a nemzetközi fizetések általános egyensúlyhiánya jelentette. Ezt az egyensúlyt nagyon nehéz volt biztosítani, alig néhány ország volt rá képes. Ha valamely országban kialakult az egyensúlyhiány, kiemelkedő szerephez jutott a

nemzetközi tőkeáramlás. Az 1970-es években a tőkeimport igény nőtt meg erőteljesen, mert a folyó fizetés passzivitása miatt kénytelenek voltak külső finanszírozást igénybe venni. Ez a kevésbé fejlett gazdaságoknál következett be 45 Az eladósodási folyamat közgazdasági lényegét mindig a túlfogyasztás képezi. Az eladósodás kezdetén a tőkeimport finanszírozása szükségessé teszi nemzetközi hitelek felvételét. Az eladósodott országok egy összetett csoportot alkotnak, ezért az egyes országok eltérő módon viselik adósságterheiket. Sokan hosszú időn át bármilyen módon teljesítették adósságterveiket, még mások hamar új feltételeket kértek a hitelezőktől. Az eladósodáshoz számtalan tényező járulhat hozzá. Léteznek külső és belső okai belső okok:  monetáris politika: ha az egyensúlyhiány megjelenik, hitelt kell felvenni, melynek két célja lehet, a fogyasztás és a beruházás. vagyis a felvett hitel a

finanszírozás területére kerül, oda, ahol az eladósodás bekövetkezett. A hitelfelvétel gyakori oka a túlzott belső pénzkínálat, aminek levezetéséhez az áruk és szolgáltatások fokozott importját alkalmazzák. A beruházási célú hitelfelvételek sem mentesek visszafizetési kockázattól, de a fogyasztási célú hitelek általában likviditási gondokhoz vezetnek.  költségvetési deficit: a költségvetési deficit finanszírozása két forrásból lehetséges, a belső forrás a bankoktól felvett hitel valamint az értékpapír műveletekből eredő megtakarítás, még külső forrás az ország adósságállományának növelése lehet. A belső finanszírozás idővel áttételesen szintén hozzájárul az eladósodás gyorsulásához. Az adósságállomány növekedése miatt a nemzetközi hitelpiacok elzárkózhatnak a további hitelezéstől, valamint megszüntethetik a korábbi kihelyezéseket is.  árfolyam politika: különös hangsúlyt kap a

valuta túlértékeltsége, mert nagymértékben gyorsítja az eladósodási folyamatot. Az eladósodott országoknál nagy felelőssége van az állami adósságpolitikának. Az eladósodott országok többségénél kimutatható a túlértékelt valutapozíció. A problémát súlyosbítja, hogy a túlértékeltség alapvetően módosítja a belső piaci árarányokat. Az 1980-as években az önállóan lebegő valuták számának megnövekedésével sok ország alakított ki saját valutakosarat, így a tőkeimportőr országok jóval rugalmasabb árfolyam-politikát folytattak.  nemzetközi hitelpolitika: fő feladata, hogy biztosítsa az ország számára a nemzetközi tőkeforgalomba való ésszerű irányú és mértékű bekapcsolódást. A hivatalos és nem hivatalos hitelügyletek egyaránt elősegíthetik a belső monetáris egyensúly kialakulását. Az eladósodásban nagy szerepe volt a hitelpolitikában elkövetett hibáknak. külső okok:  világgazdaság

értékrendjének változása: felértékelődtek a technika-intenzív területek, ez módosította a munkamegosztásban való részvételt, ami pedig kihatott a fizetési mérleg alakulására. az 1970-es években nagymértékű fizetésimérleg-deficitek alakultak ki.  cserearány: az alacsony feldolgozottsági szintű termékeknél súlyos cserarány romlás következett be, és az adósság visszafizetéséül fedezetül szolgáló áruk ára jelentősen lecsökkent. Kialakulásában a fejlett országok recessziója fontos szerephez jutott A cserearány romlás a gyengén fejlett kelet-európai tömb országai számára okozott súlyos gondokat.  protekcionizmus: felerősödött, mert a fejlett és kevésbé fejlett gazdaságok élni kezdtek a protekcionizmus különböző burkolt vagy nyíltabb eszközeivel. A protekcionizmus összefüggött az importőr országok konjunkturális helyzetével. A piac védelme általában akkor jelentkezett, mikor a hazai termelők is piaci

értékesítési gondokkal küzdöttek. A nemzetközi szervezetek egyik legfontosabb céljuknak tekintették a protekcionista törekvések elfojtását. 46  lebegő kamatozású kölcsönök: egyes gazdaságok nagy összegű kölcsön felvételére kényszerültek, amivel megnőttek a pénzügyi kockázatok, és ezért a fix kamatozásról áttértek a lebegő kamatozásra. A lebegő kamatozás még több terhet rótt a felvevő országokra.  tőkemenekítés: sem külső sem belső okok közé nem sorolható. A hazai gazdaság konjunkturális helyzetének negatív megítélésére vezethető vissza. Okai lehetnek az irreális árfolyam és kamatszint, effektív infláció, és inflációs várakozások, valamint a költségvetés és a folyó fizetések szaldója. A valuta túlértékeltsége, valamint a leértékelés veszélye miatt a tőketulajdonosok devizajövedelmeiket külföldön tartják A likviditás egy ország nemzetközi fizetőképességét jelenti. A

valutáris likviditás arra mutat rá, hogy egy ország milyen formában képes eleget tenni kötelezettségeinek. Nagyon fontos, mert megmutatja, hogy mennyire bízhatunk a partner fizetési ígéreteiben. A monetáris tartalékképzés fő célja a váratlan fizetési mérleg hiányokra való felkészülés, vagyis egy óvintézkedés, mellyel az ország átmeneti devizahiányának pótlását akarja megoldani. Monetáris tartalékot minden ország képez A kulcsvalutával rendelkező országok helyzete a legkedvezőbb. A nemzetközi fizetőképesség meghatározásánál nagyon fontos szempont, hogy az adott ország hitelforrásainak igénybevétele mennyire adott, valamint milyen volumenű hitelfelvételeket biztosított a múltban, és fog biztosítani a jövőben. A nemzetközi fizetőképesség mérése több probléma forrása. Nincsenek abszolút értelemben vett ideális szintjei. A likviditás mérésének alapelve, hogy az ország meglévő likvid tartalékait a

külfölddel szemben esedékes fizetések értékéhez viszonyítsák. Mérésének fontos tényezője a megfelelő viszonyítási alap megválasztása. Eladósodottság statikus mutatói:  folyó éves exportbevételek/adósságszolgálat: legrégebbi mutató, fejlődő országokra alkalmazzák, ahol az éves fizetési kötelezettség döntő részét külföldi hitel esedékes törlesztései adják  adósságszolgálat/export: az előző mutató reciproka, folyó adósságszolgálati ráta, a mutató a hiteltörlesztéseket és a kamatfizetéseket viszonyítja a folyó fizetési mérleg exportbevételeihez. Azt fejezi ki, ha az adósságszolgálatot csak exportbevételből fedeznék, ez a bevételnek hány százalékát kötné le.  kamatfizetési ráta: arról a fizetési kötelezettségről nyújt reális képet, melyet az adott országnak ténylegesen teljesíteni kell. Nem alkalmas hosszú távú fizetőképesség minősítésére  esedékes

kamatfizetések/exportbevételek: az éves export hányad részét teszi ki az adott évben kifizetett kamat.  adósságszolgálat/GNP: az ország potenciális fizetőképességét jelenti, és megmutatja, hogy a megtermelt bruttó hazai termék hányadát teszik ki a folyó fizetések és a törlesztések.  importfedezeti mutató: devizatartalékot viszonyítja az importhoz, hány havi devizatartalékkal rendelkezik az ország, adott ország rövid távú pénzügyi helyzetének egyik fő jelzőszáma.  teljes devizakifizetések/export: olyan országoknál alkalmazzák, ahol a tőkeimport nem elhanyagolható részét teszi ki a működő tőke beáramlása. Az ország teljes külföldi 47 Eladósodottság relatív mutatói: (hosszabb távú következtetések vonhatók le)  bruttó adósságállomány/GDP: az ország megtermelt jövedelmének hány százaléka szükséges az adósság kiegyenlítéséhez  külföldi adósságállomány/GNP: az ország által eddig

felvett kölcsönök és segélyek mértékét viszonyítja az éven belül előállított GNP-hez. A GNP értékéhez viszonyítva növekvő érték azt jelenti, hogy az ország mind nagyobb tehertételt vállal magára.  bruttó adósságállomány/éves export értéke: a gazdaság exportteljesítményének hányszorosa a külső adósság. Hány évi exportteljesítményre lenne szükség a teljes adósság kifizetésére, nem számítva a kamatköltségeket. Adósságválságok kitörése és kezelése: Az érintett ország túlzott mértékben vesz fel hiteleket, ez azonban önmagában még nem vezet válsághoz. Az adósságválság gyökere, hogy a külföldi tőke használata nem jár a gazdasági teljesítmény fokozódásával, illetve a külföldi tulajdonosok bizalmatlanná válnak adott ország gazdaságával szemben. A bizalmatlanság csökkenti hitelfolyósítási hajlandóságukat, ami növeli a kamatot. Ez egyre nagyobb terhet ró az országra, és a növekedést

biztosító beruházások helyett minden erőforrását adósságtörlesztésre fordítja. A nemzetközi adósságválság 1982 nyarán robbant ki, amikor Mexikó bejelentette, nem képes fizetni adósságait. Ezt követően Argentína és Brazília is bejelentést tett, majd országok hosszú sora követte példájukat. Egész Latin-Amerikára kiterjedt, és sok afrikai ország is fizetésképtelenné vált, majd a Fülöl-szigetek is beállt a fizetésképtelenek sorába. A fejlődő országok adósságállománya rohamosan nőtt, és ezt csak súlyosbította néhány tényező, például a nemzetközi bankok nem rendelkeztek elég információval adósaikról, nem látták át teljes mértékben a kockázatot, a fejlődő országok dollárban halmozták fel adósságaikat, de bevételeik valamely más gyengülő valutában voltak. Az 1990-es évek első felében sok ország csak hitelfelvétellel jutott megfelelő tőkéhez, az egyre növekvő eladósodottság pedig tovább növelte

a hitelezők kockázatát, és a fizetésképtelenség valószínűségét, ami beindított egy öngerjesztő folyamatot. Az adósságválság kezelése többirányú feladatot igényel.  alapvető feladat: a túlzott belső felhasználás mérséklése, megszüntetése, a folyó fizetések egyensúlyba hozatala, a külső finanszírozási igény csökkentése  adósságállomány leépítése: az adósságállomány csak devizakímélő módon csökkenthető. Az adósság megtagadása nem ésszerű lépés, mert a változások hatására gyengülne a likviditás, és szankciókat vonna maga után  pénzügyi aktívák átalakítása: az adósságállomány csökkentésének egyetlen járható útja, ha a hitelező pénzügyi aktíváinak minőségi átalakítását vállalja.  konverziós ügyletek: adósságcsere-ügyletek keretében az adósságállomány közgazdasági transzformációja. A kölcsöntőke nem vész el, az adósság csak átalakul Ezzel a módszerrel

Chile élt a legaktívabban, így 5 év alatt több, mint 9 mrd dollárral csökkent az adóssága  forrásszerkezet átalakítás: az adósságszolgálati terhek nagysága függ az adósságállomány lejárati, valutáris és forrásszerkezetétől is, ezért lehetséges ezek átalakítása  átütemezés: az adósság csökkentésének egyik leggyakoribb módja, ennek keretében egyértelműen bizonyítani kell, hogy az ország képtelen az esedékes fizetések teljesítésére. Rövid lejáratú hitelek átütemezése nem kérhető Fizetési halasztásként jelentkezik az adott ország számára, de a kamatot és a kamatfelárat továbbra is fizetni 48         áthidaló kölcsön: két nagy hitelcsomag közötti időszakban gyorssegély jellegű összeg pénzügyi nehézségek áthidalására önátütemezés: az adósságok egyoldalú és önhatalmú átütemezése, nehézségeket okoz az adós és a hitelező számára is.

adósság-árucsere: az adósság egy részét áruval egyenlíti ki az adó ország, így saját pénznemében teljesítheti kötelezettségét. adósság-természetvédelem csere: környezetvédő magánszervezet befolyt összegeiből megvásárolja adott ország adósságának egy részét, és úgy adja át az adós országnak, hogy cserébe adott területen környezetvédelmi programot indít. adósság-visszavásárlás: akkor alkalmazható, ha adott ország adósságállománya alacsony, az ország viszonylag szegény, így adományokból és tartalékaiból visszavásárolja lejárt adósságait, pl adósságleveleket cserél részvényre. adósság-adósságcsere: két bank cseréli adósságait adósság-kötvény csere: a hitelező bank az adós kezdeményezésére a birtokában lévő hosszú lejáratú és nem fix kamatozású adósságleveleit elcseréli fix kamatozású államadósságot megtestesítő kötvényre. valutáris szerkezet: átalakítható a valutáris

szerkezet is Miután Mexikó bejelentette fizetésképtelenségét, ez a szituáció gyorsan blokkolta a nemzetközi hitelpiacokat. A bankok rájöttek, hogy követelésük rossz minőségű, vagyis kétes aktívákból állnak, ezért megpróbáltak megoldást keresni a probléma enyhítésére. 3 megoldási forma: 1. Az 1982-1984-es időszakra Az IMF arra törekedett, hogy a fizetésképtelenség terjedése ne veszélyeztesse a nemzetközi valutáris rendszer működését, és a fizetőképességet helyreállítsa. Az átütemezési tárgyalások fő módszere az IMF hitelek új típusú feltételessége lett. Az adósságválságot átmeneti problémának tekintették A következő hullámban is kulcsszerepet játszott az IMF, a befagyott hitelek átütemezésére csak akkor voltak hajlandóak, ha az adott ország rendelkezett az IMF által jóváhagyott kiigazítási programmal. Az IMF a cserearány-mutató javítását is követelményként írta elő. Mexikó, Argentína és

Brazília megsegítésére pénzügyi csomagtervet dolgoztak ki és érvényesítettek. A kiigazítási programok után sok ország folyó fizetési mérlege jelentősen javult, de a beruházások még erőteljesebben visszaestek. A kialakult helyzet azt mutatta, hogy az adósságválság megoldásának terhét nem lehet csak az adósokra hárítani, mert nem hozza meg a kívánt eredményt. 2. Az 1985-1987 közötti időszakra Ez a megoldási forma Baker-tervként ismert Kialakult egy nézet, miszerint a fizetési gondok fő oka a likvid eszközök hiánya, és az egyensúlyi paraméterek helyett a növekedésre kéne nagyobb gondot fordítani. A leginkább eladósodott országok forrásszerzési lehetőségeit intézményesen bővíteni kell. Ezt kívánta megteremteni a Baker-terv Lényege az volt, hogy gondoskodni kell arról, hogy a leginkább eladósodott országok számára az adósságszolgálat teljesítése ne járjon forráskivonással. A terven 15 ország vett részt, amely

terv növekedésorientált szemléletű volt. Ez a terv a végén kudarccal végződött, mert a bankok vonakodtak újabb hiteleket adni, és az adósok teljesítménye is változatlanul gyenge volt. 3. Az 1980-as évek végére dolgozták ki a Brady-tervet, melynek stratégiája az volt, hogy az adósságállomány csökkentésében a hivatalos szerveknek is konkrét feladatot kell vállalni. A terv lényege az volt, hogy az IMF és az IBRD biztosítson forrásokat az adósságcsökkentő országoknak, ösztönözzék a tőkebeáramlást, valamint külső 49 Japán válság: Az 1990-es évek második felében kialakuló problémák egy része az 1980-as évek túlzott befektetéseinek tulajdonítható. Japán laza monetáris politikát érvényesített, a részvénypiacot túlértékelte a gazdasági növekedés, és a vállalatoknak csökkent a tőkeemelés költsége. Ez fokozta a beruházási kedvet, így a részvényárak tovább emelkedtek, és a japán bankrendszer erre

támaszkodott. Eközben a yen túlértékeltté vált, és ennek eredménye recesszió lett, mert sok volt a kihasználatlan kapacitás. Ez a mai napig fennáll Mexikói válság: 1980-as évek végén úgy tűnt, az ország helyzete kezd rendeződni, és fejlődésnek indul. Ez a fejlődés el is kezdődött, de közben fokozatos feszültségek halmozódtak fel. 1994-ben a tőkeáramlás iránya megfordult, amire a mexikói kormány önbizalommal válaszolt, és lazítás jelent meg a költségvetésben is, aminek következménye súlyos adósságválság lett. A pesót lebegtetni kellett, végül erős kiigazítási programot kellett vállalnia az országnak készenléti hitelek ellenében. Argentin válság: A mexikói válság elérte Argentínát is, de a peso rögzített árfolyamát nem kellett feladniuk. de visszaesett a gazdasági növekedés és gyengült a pénzügyi rendszer, valamint csökkentek a valutatartalékok. A gazdasági mutatókat nem lehetett negatívnak

minősíteni, viszont 1994-re a folyó fizetési mérleg deficitbe ment át az új beruházások miatt, megugrott a munkanélküliségi ráta is a privatizációval járó szerkezetátalakítás következtében. Argentína nagy árat fizetett azért, hogy rögzített árfolyamát fenntartsa. Thaiföldi válság: Itt volt együtt a válság legtöbb tényezője egy időben. Valutájuk a baht leértékelődött, aminek súlyos hatásai voltak. A válság oka a pénzügyi rendszer válsága volt A valuta lebegtetésével gyors leértékelődés vette kezdetét, aminek hatására a térség többi valutája is kezdett leértékelődni. A gazdasági rendszer szabályozási hiányosságai miatt csak későn került sor a veszteségek leírására. Ezután szinte rögtön nemzetközi hitelcsomagot nyújtottak Thaiföldnek az IMF vezetésével, melynek feltételei mikro és makro reformokat is tartalmaztak. Dél-Koreai válság: Az 1990-es évek elején a világ 12. legnagyobb gazdasága

volt, amit az előző évek gyors gazdasági növekedésének köszönhetett. Viszonylag zárt tőkepiaca volt, de a válság itt is kezdett kibontakozni 1997-ben. A válságot két esemény váltotta ki, a hong-kongi dollár elleni támadás és a világméretű tőzsdei áresés. Ennek hatására beindult az árfolyamesés, tartalékcsökkenés, és végül nemzetközi segítségre volt szüksége. Brazil válság: Az ország hosszú, de sikertelen küzdelmet folytatott az infláció ellen, megfékezésére több terv is készült. 1994-ben sikereket ért el ennek területén, aminek következtében nőtt a belső stabilitás, és újra felhasználhatott nemzetközi forrásokat. 1995-ben bevezették az árfolyam intervenciós sávval való lebegtetését. A stabilizáció lehetővé tette az adósság egy részének átütemezését. A gazdasági növekedés belső fogyasztáson alapult, a közepes jövedelmű 50 osztályok helyzete jelenősen javult. Az intézkedések miatt

azonban csökkent az ország exportesélye, és nőtt a import. A probléma oka az infláció, a költségvetési fegyelmezetlenség és a rétegek közti egyenlőtlenség volt. Viszonylag kis veszteségekkel sikerült átvészelni a válságot, de a befektetői bizalom megrendült. Orosz válság: Előzménye a külföldi pénzügyi körök pozitív várakozása volt, vagyis kedvező volt a nemzetközi megítélés, de ennek a megítélésnek voltak alapjai. A válság kitörésében külső és belső tényezők is szerepet játszottak, ám a legfontosabb belső ok az államadósság és annak finanszírozása volt. Az államadósság gyorsan nőtt, amit rövid lejáratú értékpapírokkal próbáltak finanszírozni, de a költségvetés nem sokáig bírta ezt. A magánbefektetők elvesztették bizalmukat, a tőkeáramlás iránya hirtelen megfordult. Ezzel együtt jelentősen kiéleződött a dollárban jegyzett külső adósságok problémája is, megnőtt a külső adósság

terhe, amit már nem lehetett hitelfelvételekkel orvosolni. A pénzügyi válság elsősorban a kormány intézkedései miatt tört ki (rubel leértékelésével azonos árfolyamsáv módosítás, 90 napos moratórium a kereskedelmi bankok külföldi adósságtörlesztésére, egyoldalúan átütemezték a 40 mrd állampapírban lévő államadósságot). Ez az intézkedéscsomag megrendítette az ország bankrendszerét. Moszkva a már átütemezett adósságának újabb átütemezését kérte a Párizsi Klubbal szemben. Új helyzet teremtődött Oroszország és az IMF kapcsolatában is, a válság kirobbanása utána az ország közel egy évig nem kapott segítséget az IMF-től. Azonban volt néhány kedvező volátozás is Meg kellett állítani az orosz ipar leépülését. A növekvő bevételek fokozatosan növekvő külső adósságtörlesztést tettek lehetővé. Magyarország eladósodása: Az ország számára nem új keletű probléma az eladósodás. Az 1960-as

években az eladósodottság elhanyagolható volt. Az eladósodás folyamata az 1970-es években indult meg Időszakai: 1. az eladósodás megegyezett a fejlődő országokra jellemző folyamattal Folyamatos hiteleket vett fel, és 1979-re elérte a 10 mrd UDS-t. A hitelfelvétel oka volt a világgazdasági változások mellett a hibás makrogazdasági döntések sorozata és a magyar gazdasági szerkezet torzulása. Az 1973-as kőolajár emelkedés is súlyos gondot okozott. 1973 és 1978 között az adósság több mint 4 és félszeresére növekedett. Maga az adósság alacsony kamatozású svájci frankban volt Az adósságnövekedés egyik fő tényezője a kedvezőtlen árfolyamváltozás volt. Az ország finanszírozásának fő csatornája kezdetben az európiac volt. A lebegő kamatozású hitelek, valamint a nemzetközi kamatlábak emelkedése növelte az adósságszolgálat súlyát. A hiteleket részben a fogyasztás korlátozásainak elkerülésére, részben

beruházásra használták fel, súlyos adósság felé terelve az országot. 2. 1979-1984-ig terjedő időszakra az adósság stagnálása volt jellemző Megállt az adósság további növekedése és megváltozott a nemzetközi politikai pénzügyi légkör. A kamatteher erősen megemelkedett hirtelen, megnőtt a hatósági beavatkozások jelentősége a külkereskedelem területén. A fizetőképesség megőrzésére a gazdaság tartalékainak felhasználásával kerülhetett sor. Az ország úgy döntött, hogy csatlakozik az IMF-hez és az IBRD-hez, és megkötötte az IMF-el a készenléti megállapodást, ami közvetve javította az ország helyzetét. 3. 1985 és 1989 között a külkereskedelmi mérleg jelentős passzívummal zárult A gazdaságélénkítésre kidolgozott program a várt eredményeket nem hozta meg, az eladósodás mértéke tovább nőtt. Kis mértékben emelkedett a kamatteher A keresztárfolyam változások miatt nőtt a nettó adósságállomány.

1984-től javult az 51 4. 1990-től gyors változások kezdődtek Megkezdődött a piacgazdaság intézményrendszerének kiépítése, nagyfokú liberalizáció kezdődött, valóságos piaci árrendszer jött létre, a béreket a piac kezdte szabályozni, megkezdődött az állami tulajdon magánkézbe adása. Az ország megítélése 1992-re javult a külpiacon A magyar gazdaság alkalmazkodóképessége erősödött, túljutott a piacváltás legkritikusabb időszakán. Dinamikus növekedésnek indult a működő tőke behozatal, ezzel erősödött a külföldi befektetők bizalma. 1993-1995 között az adósság újból növekedésnek indult, ennek megoldását szolgálta a Bokros-csomag. A devizatartalékok szintje jelentősen emelkedett 1995-ben. A hozott gazdaságpolitikai intézkedések hatására javuló kondíciókkal, csökkenő kamatfelárral és hosszabbodó lejárattal juthatott az ország külföldi forrásokhoz. 19996-ban csökkent a külső adósság mértéke

számottevően. az MNB tudatosan korlátozta hitelfelvételeit, és a tartalékok terhére nagy arányban előtörlesztéseket hajtott végre. Javult az adósságszolgálati mutató. 1997-ben a külső adósság további jelentős csökkenése jellemző Folytatódott az adósságszolgálati mutatók jelentős javulása. 1998-ban tovább folytatódott a javulás Dinamikus növekedés valósult meg, jelentős inflációs csökkenés mellett, és folytatódott a külföldi tőke beáramlása is. A világgazdaság 1998-as viharai miatt a Budapesti Értéktőzsde árfolyama drasztikusan csökkent, a külföldi befektetők jelentős összegeket vontak ki. Az 1999-es év is sikeresnek mondható, bár a gazdaságot sorozatban érték kellemetlen hatások, de a fizetési mérleg javult. 1999 nem a látványos eredmények, hanem az alapok megszilárdításának éve volt és az adósságszolgálat további stabilizálását szolgálta. 2000-ben a devizában fennálló bruttó külföldi

adósságállomány 1999-hez képest nőtt, a nettó viszont csökkent. Az adósságszolgálati mutató ettől eltekintve javuló folyamatokat tükröz. A devizatartalékok nagysága a 2000. év során összességében kedvezően alakult 2000ben valamennyi nagy hitelminősítő intézet hazánkat „A” kategóriára javította, ami a fejlődés további zálogát jelentheti. Az osztrák pénzügyi rendszer     Ausztria az 1800-as évek közepén alakult ki patináns a bankrendszere Credit Anstalt a legrégebbi bankja sok bankrendszer uralja, jelen van a Raiffeisen bankcsoport (szövetkezeti bankok, kis és közepes városokban vannak ügyfeleik) és a Volksbank csoport (önkormányzati bank, pl.: Erste Bank, PSK bank)  jelentős a regionális bankok szerepe, pl.: Linzben (acélipari központ) az Oberbank  jelentős régiókkal rendelkezik, a gazdaság is régiókra oszlik  Linz és Graz (autóipari központ) fontos központok 52   bundesbank fontos

szerepe, nemzeti valuta értékének védelme fejlesztési hitelintézet (Österreichische Kontroll Bank), kereskedelmi bank, biztosító fiókkal, pénzintézeti verseny, széleskörű termékek, szakosított pénzintézetek  sparkasse szektor szerepe fontos, a takarékszövetkezetek önkormányzati tulajdonban vannak pénzintézeti szektor jellemzői:  konzervatív jellegű (takarékkönyv társadalom, szorgos nép, lehet takarékoskodni)  regionális tőzsdeközpont  betétben helyezik el a pénzeiket, betétgyűjtés külföldről, alacsony eurókamat ígérete  hiteleket vesznek fel, népszerű a lízing  tradicionális, fejlett pénzintézetek  erős tartományi bankok: Burgenland, Karinthia, Stájerország, Tirol, Voralburg, Alsó és Felső Aursztria  saját intézmények haszna  ügynökök alkalmazása  aktív határközeli regionális bankok  osztrák mérlegfőösszeg 10%-kal meghatározza a magyart  jegybank szerepe a saját pénz

befolyásolása  Közép-kelet Európában jelentős szerepet játszik, jelentősebb, mint a német  expanzív pénzrendszer, osztrák leánybankok tömeges megjelenése Közép-kelet Európában  ismeri a térséget  túlbankosodott ország vállalati rendszer:  Strabag (építőipar), Bramac (Veszprém), Glasserberger (Veszprém), Spar, Baumax, Braun Union (szeszesital), Wienerberger (építőipar), Voest (acél)  külföldi működőtőke magas, nagyvállalatinak egy részét külföldiek vették meg  az osztrák vállalati rendszer nagyon fejlett  erős középvállalati réteg, ez a legnagyobb foglalkoztató, kicsi a munkanélküliség, legmagasabban kvalifikált, nagyvállalattal szemben többpiacos, több lábon áll  exportorientált ország  minősítése Aaa  a 3. legmagasabb életszínvonalat biztosítja az EU-ban  Burgenland lett a legsikeresebb tartomány, mert igénybe vette a 3 EU-s pénzügyi előprogramot (PHAARE, SAPARD, ISPA)

melyek a vállalatokat érintették  fejlett biztosítási rendszer, legnagyobb biztosító a Generali  bankok és a biztosítók kezdenek összeolvadni, egymás termékeit árulják, universal bankok, összekapcsolják a szolgáltatásokat (utazás, kávéház, stb.), mert az ügyfeleket ki kell szolgálni új jelenségek:  1995-től EU tag  félelmük, hogy megszűnt a schilling, a nagyvállalatok felvásárolják a földeket  gazdasági növekedés lelassult  nullnövekedés: alacsony kamat, magas munkanélküliség  bankfiókok megjelenése (Bank Austirából HVB)  megindultak a fiókbezárások 53       elektronikus bank szerepe nő jövedelmezőség lecsökkent, a leányvállalat nagyobb profitot ér el, mint az anyabank profitált az EU-ból tárgyalásnál nincs értelme titkolózni korruptnak tartják a magyarokat a szabványokat be kell tartani A német pénzügyi rendszer        Magyarország számára

rendkívül fontos, mert a magyar export 1/3-a Németországba megy, és az import 1/3-a onnan jön, valamint a Magyarországon lévő cégek 1/3-a német. a német gazdaság az EU egyik meghatározó gazdasága, a GDP közel 50%-át teszi ki az EU-ban Németországban kb. 4-5 éve nincs gazdasági növekedés, a munkanélküliség elérte a történelmi mélységet, kb. 4 millióan vannak, de ez területileg rendkívül eltérő, és néhány ágazatban különösen rossz a helyzet (pl.: építőipar), ez pánikot okoz a fejlődésben Magyarország számára fontos felvevőpiac a német, nagy és középvállalatok települnek Magyarországra Németországban is a nagy és középvállalatok jöttek létre először, és a nagyvállalatok adómentességet kaptak az infláció jelenleg nagyon alacsony a pénzügyi rendszer európai mércével mérve fejlett pénzügyi rendszer sajátosságai:  3 oszlop elve, vagyis a pénzintézetek 3 nagy csoportját különböztetjük meg: 

Bundesbank: jegybank, erős szerep  privát bankok: Rt.-k, részvényeik a tőzsdén vannak, nagybankok, pl: Deutsche Bank, Dresdner Bank, Commertz Bank, HVB  takarékszövetkezet (Sparkasse, Landesbank): tartományonként szerveződnek, a tartomány takarékszövetkezetei egy bankban tömörülnek, önkormányzati tulajdonban vannak, versenyben állnak a privát bankokkal  Volksbanken, Raiffeisen-csoport: szövetkezeti tulajdonú bankok  rendkívül specializált, a bankok mellett specializált pénzintézetek vannak, pl.: lízingtársaságok, faktoring intézetek, vásárlási kölcsönöket nyújtó intézetek (lakossági, személyi hitelek)  a pénzügyi központ Frankfurt, de a vidéki centrumok is fontos szerepet játszanak, pl.: München (gazdasági központ, vállalati központi fejlődés, legnagyobb tőkeerejű város, „laptop és bőrnadrág”), Hamburg és Bréma (fejlett központok és városállamok), de a tartományok közül Baden-Würtenberg és

Bajorország is nagyon dinamikusan fejlődik  Frankfurtban kb. 400 bank van, fontos a tőzsde, a külföldi bankok központja és vállalati központ is  házibanki jelleg, egy vállalatnak egy főbankkal kell kapcsolatban lennie, ez a bank ad folyószámla, forgóeszköz és beruházási hitelt, a többi bank szerepe csekély  tőzsde (München és Frankfurt) – New Economy, tőke nélkül szellemi erővel céget létrehozni, tőzsdére vinni és ott felértékelni 54      direct bank: elektronikus szolgáltatás, egyentermékek standardizáltak, nincs ügyintéző, non-stop, több 100 elektronikus termék, nincs bankfiók, bárhová kihelyezhető terjeszkedés az Eu tagjelölt országokban univerzális bankrendszer átalakulása exportfinanszírozás HERMES/IKB bank új elvek: költségtakarékosság, jövedelmezőség, electronic banking pénzügyi élet nehézségei:  a ’80-as évektől a pénzügyi élet nagy ütéseket szenvedett el (az egyik

az ázsiai válság volt, ahol a Délkelet-Ázsiában lévő bankok nagy veszteségeket szenvedtek el, mert hiteleiket nem kapták vissza, ügyfeleik pedig tönkrementek  1998: orosz válság  nagyösszegű hiteleket nyújtottak, de a hitelfelvevő vállalatok csődbe mentek  a nagy verseny és a magas költségek miatt a banki profit jelentősen csökkent  a 2000-es évek elején a bankok veszteséget könyveltek el, amire a megoldás a fiókbezárás volt a költségcsökkentés érdekében, ezzel a kis és középvállalatok nagyrészét elvesztette, megindult a pénzintézetek fúziója, és a biztosító szektor felvásárolta a bankokat és ügyfeleket csábított át, valamint megindult a koncentráció (sparkasse = összeolvadás)  KKV problémák  Brüsszel (az EU igazgatási és pénzfelügyeleti központja) elindította a Basel II. programot, ami egy egységes pénzintézeti előírás volt, kötelező, EU-s tőkemegfelelési előírás  bankcsődök

következtek be  kontinentális európai bankmodell: szerepe nagyon jelentős a kontinensen, sok területen jelentkeznek leányintézettel, amik külön-külön területen tevékenykednek, pl.: beruházási, lakossági, egyéb banki tevékenység, vállalati finanszírozás.  történelmi mélyponton a hitel kamata, alacsony infláció, alacsony kamatok, a gazdaság nem fejlődik  az euró bevezetése nagy változást hozott, féltek, hogy az euró inflációt okoz, ezért az árakat felkerekítették, de az átalakulás szinte zökkenőmentes volt  a német pénzügyi rendszer túlbankosodott, magas költségekkel dolgozik, nagy a verseny  Bundesbank: jegybank, erős bank, jogosítványokkal rendelkező, utasító bank, a hazai valuta értékállandóságát kell megőriznie, ennek szerepét átviszik Frankfurtba, az EU jegybankjába  az electronic banking is problémákat okoz a banki életben német vállalatok Magyarországon:  Siemens: müncheni központú

világcég, számos leányvállalattal  Audi: Bajorországban van a központja, a magyarországi központ pedig Győr  Deutsche Telecom: a harmadik jelentős beruházó Magyarországon, innen terjeszkedik  Bosh: központja Baden-Würtenberg, formája kft. Leányvállalatai vannak Hatvanban, Egerben és Budapesten  Opel  Allianz  E-on  magyar cukorpiar felvásárlása  kb. 7-8000 német cég van Magyarországon, ami 2-300000 munkahelyet jelent, a középszektorban jelentős szerep 55  a német vállalatok extra profitot visznek ki, de a cél, hogy a profit egy részét visszaforgassák német gazdaság:  szövetségi köztársaság, nem centralizált gazdaság  Anglia vetélytársa  tartományokra van osztva (bundesland)  Bajorország, és Szászország (központja Drezda) szabadállam státuszt kapott, városállam Bréma és Hamburg  a német pénzügyi rendszer decentralizált  a németekkel szemben tárgyalási tervvel kell

rendelkezni és határozott fellépést kell tanúsítani  hűséges partnerek  fontos a pontosság A svájci pénzügyi rendszer                    Svájc kis ország, kb. 7-8 millió lakosa van, sok a külföldi a világ egyik leggazdagabb országa, magas munkabérek szigetjelenség, egy nyugodt, biztos pont nagy az egy főre jutó jövedelem, magas szintű szolgáltatások kéziparos terület volt, nagy kézműves hagyomány jellemzi, kevés nyersanyagból nagy szaktudással, fejlett terméket állítanak elő gondolkodás országa nem tagja az EU-nak és a NATO-nak, és ez ENSZ-nek is csak néhány éve hadserege nagyon erős, szervezett az ország kantonokból áll, és minden kantonnak van saját bankja, pl.: Zürichi Kantonal Bank a kantonok nagy szabadásgot élveznek, polgárilag, gazdaságilag és közigazgatásilag függetlenek nagyvárosai: Bern, Zürich, Genf (ENSZ székhelye), Basel (vegyipari központ)

közigazgatásilag kettős, Svájc a kantonok szövetsége a svájciak szemében a szorgalom és a takarékosság nagyon fontos, önálló gondolkodásúak és kétkedők anonim betéteket gyűjtenek (fontos, hogy a tulaj biztos legyen abban, hogy más nem tudja mekkora betétállománya van) és számlát vezetnek gazdag külföldiek tartják Svájcban a vagyonukat fontos a vagyonkezelés hagyománya, ez az úgynevezett private banking (jómódú emberek pénzének forgatása, tanácsadás és kifinomult szolgáltatások) szindikált hiteleket nyújt jelentős a biztosítók szerepe (élet és vagyon), magas fokon űzik nem csak pénzügyi központ Svájc, hanem a multinacionális cégek is szívesen választják központul 56               bankjai: UBS (United Bank of Switzerland), SKA (Sweizenische Kreditanstalt), ZKB (Zürichi Kantonal Bank), ZV (Züricher Versicherung) a svájci bankrendszer kettős jellegű, UBS és SKA

világméretűek és a világon mindenütt megtalálhatók, valamint vannak univerzális bankok (lakossági, beruházási, vállalati finanszírozási) a kantonügyfelek svájciak a kisebb kantonok bankjai fuzionálnak svájci vállalatok: Nestlé (élelmiszeripari konszern), ABB (energetikai berendezések), CIBA (vegyipari konszern), HILTI (szerszámgép), kb. 300 cég, kis és középvállalat bankjai rendkívül mozgékonyak, jelen vannak az európai pénzügyi életben nagy klíringbankok, az átutalásokat bonyolítják, sok ügyfelük van nemzeti valutájuk a Svájci Frank, a világon az egyik legtartalékolhatóbb valuta alacsony az infláció és a kamatok (betét és hitel), ezért népszerű a svájci frankban való hitelfelvétel mentalitásuk: örökkévalóságig dolgoznak, szakszerű munkavégzés, rendkívüli alaposság, részletesség gazdaság is kétarcú, kis és középvállalatok (tőkeerősek, saját piacaik vannak, a multinacionális cégek beszállítói)

valamint nagyvállalatok, szolgáltató ország (főleg pénzügyi szolgáltatások) találékonyak, kihasználják a lehetőségeket Magyarországon nincs svájci bank, de sok üzletet csinálnak itt, Magyarország hitelezője Japánnal együtt dráma és novellaíró: Dürenmatt (Ígéret) 57