Gépészet | Biztonságtechnika » Tűzvédelmi fogalmak

TŰZVÉDELMI FOGALMAK 2/2002. (I 23) BM rendelet TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK 5 számú melléklet I/1. fejezet FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK 1.16 Éghetőség: az anyag azon tulajdonsága, ahogy megfelelő körülmények között az oxigénnel égési reakcióba lép, továbbá a tűzzel, illetve magas hőmérséklettel szembeni viselkedésének meghatározására szolgáló jellemző. 1.17 Éghetőségi vizsgálat: az építőanyagok éghetőségi csoportba és éghetőségi alcsoportba sorolására szolgáló vizsgálat. 1.18 Éghetőségi csoport: az építőanyagok és épületszerkezetek besorolására meghatározott kategória, vonatkozó műszaki előírásoknak megfelelő éghetőségi vizsgálatok alapján. 1.19 Éghetőségi alcsoport: az éghető építőanyagok és épületszerkezetek besorolására meghatározott kategória, vonatkozó műszaki előírásoknak megfelelő éghetőségi vizsgálatok alapján. 1.20 Égéskésleltető szer: védőszer, amely a vele kezelt

– bevont, átitatott, telített stb – éghető anyag kedvezőbb éghetőségi alcsoportba sorolását meghatározott ideig biztosítja. 1.21 Gyújtás: égési folyamat beindítása vizsgálati körülmények között 1.22 Gyújtási idő: az az időtartam, amelynek során az anyag a gyújtóforrás hatása alatt áll, akár létrejött a gyulladás ez idő alatt, akár nem. 1.23 Minimális gyulladási idő: az a legkisebb időtartam, amely alatt az anyag – meghatározott kísérleti körülmények között – a gyújtóforrás hatására meggyullad. 1.24 Beégési sebesség: éghető anyagú tartószerkezetek tűzállósági vizsgálata során a teherviselők kereszt-metszeti méretek időegység alatt bekövetkező csökkenése. 1.25 Elégett felület: az az anyagfelület, amelyen meghatározott vizsgálati körülmények között égés vagy pirolízis következett be, eltekintve attól a felülettől, amely csak zsugorodással károsodott. 1.26 Felületégési sebesség:

meghatározott vizsgálati körülmények között időegység alatt elégett anyagfelület. 1.27 Károsodott felület: azoknak az anyagfelületeknek az összessége, amelyek meghatározott vizsgálati körülmények között, hővel járó folyamatok során tartósan károsodtak (tömegveszteség, elszenesedés, égés, pirolízis következett be). 1.28 Károsodott hosszúság: az anyagnak meghatározott vizsgálati körülmények között károsodott felületén meghatározott irányban mért legnagyobb távolság. 1.29 Tömegégési sebesség: meghatározott vizsgálati körülmények között, az égés során időegység alatt elégett anyag tömege (időegység alatt mérhető tömegveszteség). 1.30 Lángterjedés: a lángolással járó égés továbbhaladása az anyagon 1.31 Lángterjedési sebesség: meghatározott vizsgálati körülmények között a láng által időegység alatt megtett távolság. 1.32 Lángterjedési idő: az az idő, amely ahhoz szükséges, hogy a

láng meghatározott vizsgálati körülmények között az anyagon adott távolságon áthaladjon. 1.33 Utánlángolás: meghatározott vizsgálati körülmények között a külső gyújtóforrás eltávolítása után fennálló lángolás. 1.34 Utánlángolási idő: az az időtartam, amelynek során az anyag – meghatározott vizsgálati körülmények között – a gyújtó hőforrás eltávolítása után lánggal ég. 1.35 Utánizzás: meghatározott vizsgálati körülmények között az anyag izzásának folytatódása a gyújtó hőforrás eltávolítása vagy a lángolás megszűnése után. 1.36 Utánizzási idő: az az időtartam, amelynek során az anyag – meghatározott vizsgálati körülmények között – a gyújtóforrás eltávolítása vagy a lángolás megszűnése után izzik. 1.37 Elszenesedett hányad: az a teljesen karbonizálódott anyaghányad, amely meghatározott vizsgálati körülmények között pirolízis vagy részleges égés hatására

jön létre. 1.38 Elszenesedett hossz: a meghatározott vizsgálati körülmények között képződött elszenesedett anyaghányadon, meghatározott irányban mért legnagyobb távolság. 1.39 Tűzállóság: az épületszerkezetek ellenálló képessége a tűzzel, illetve a magas hőmérsékleti hatásokkal szemben. 1.40 Tűzállósági vizsgálat: az épületszerkezetek tűz vagy magas hőmérséklet hatása alatti viselkedésének megállapítására szolgáló vizsgálat. 1.41 Vizsgálati tűzhatás: az épületszerkezetek tűzállósági határértékének és tűzvédő képességének megállapítására szolgáló vizsgálati eljárás során a vizsgáló berendezés vizsgálati terében, az idő függvényében változtatott hőmérséklet hatása. 1.42 Tűzállósági határállapot: vizsgálati tűz hatásának kitett épületszerkezetek megfigyelhető és/vagy műszeresen mérhető, jellemző állapota, amelynek elérésekor a szerkezet tűzállósága megszűnik. 1.421

Törési határállapot: épületszerkezetek vonatkozó műszaki előírásoknak megfelelő tűzállósági vizsgálata során előálló kritikus állapot, amelynek bekövetkeztekor a vizsgált szerkezet elveszti hordképességét. 1.422 Lángáttörési határállapot: épületszerkezetek vonatkozó műszaki előírásoknak megfelelő tűzállósági vizsgálata során előálló kritikus állapot, amelynek bekövetkeztekor a szerkezeten olyan átmenő repedés vagy nyílás képződik, amelyen láng, forró füstgáz vagy levegő áthatolhat. 1.423 Felmelegedési határállapot: épületszerkezetek vonatkozó műszaki előírásoknak megfelelő tűzállósági vizsgálata során a térelhatároló szerkezetek tűzhatással ellentétes felületének olyan hőmérsékleti állapota, amelynek elérése éghető anyagok meggyulladásának veszélyét idézi elő. 1.43 Tűzállósági határérték: a vonatkozó műszaki előírásoknak megfelelő tűzállósági vizsgálat kezdésétől

számított, a vizsgált épületszerkezet tűzállósági határállapota valamelyikének eléréséig eltelt idő órában vagy percben (jele: T H ). 1.431 Törési határérték: a vonatkozó műszaki előírásoknak megfelelő tűzállósági vizsgálat kezdetétől a vizsgált épületszerkezet törési határállapotba kerüléséig eltelt idő órában vagy percben (jele: T Ht ). 1.432 Lángáttörési határérték: a vonatkozó műszaki előírásoknak megfelelő tűzállósági vizsgálat kezdetétől a vizsgált épületszerkezet lángáttörési határállapotba kerüléséig eltelt idő órában vagy percben (jele: T Hl ). 1.433 Felmelegedési határérték: a vonatkozó műszaki előírásoknak megfelelő tűzállósági vizsgálat kezdetétől a vizsgált épületszerkezet felmelegedési határállapotba kerüléséig eltelt idő órába vagy percben (jele: T Hf ). 1.44 Tűzvédő képesség: a fő épületszerkezetek tűzállósági határértékének növelése

érdekében alkalmazott tűzvédő álmennyezetek, burkolatok, bevonatok hatékonyságának mértéke. 1.45 Tűzterjedési határállapot: a vonatkozó műszaki előírásoknak megfelelő vizsgálati hatásnak kitett épületszerkezetek megfigyelhető és/vagy műszeresen mérhető jellemző állapota (i), amelyek előfordulása esetén a szerkezet elveszíti tűzterjedés gátlóképességét. 1.451 Homlokzati tűzterjedési határérték: a vonatkozó műszaki előírásoknak megfelelő vizsgálat kezdetétől számított, a tűznek az épületszerkezeteken történő terjedésére jellemző határállapot bekövetkezéséig eltelt idő órában vagy percben (T h vagy T t ). 1.452 Tetőtűz terjedés mértéke: a tetőszigetelési rendszer, illetve fedélhéjazat felületén és rétegeiben az önálló égés (lánggal égés, szenesedés) terjedésének mértéke (távolsága). 1.46 Tűzvédő kezelés: az épületszerkezetek, építési anyagok tűzállósági

határértékének növelése és/vagy tűzterjedési éghetőségi jellemzőinek javítása felületi bevonat képzésével és/vagy burkolattal való ellátással és/vagy telítéssel. 1.47 Égéshő: egységnyi tömegű anyag teljes elégetésekor felszabaduló hőenergia 1.48 Fűtőérték: az elégetés során az anyagból eltávozó nedvesség- és hidrogéntartalom elégéséből keletkező víz párolgáshőjével csökkentett égéshő. 1.49 Lobbanáspont: az a legalacsonyabb hőmérséklet, amelynél meghatározott vizsgálati körülmények között egy éghető folyadék olyan mennyiségű gyúlékony gázt vagy gőzt bocsát ki, hogy a gyújtóforrás hatására belobban. 1.50 Gyulladáspont (gyulladási hőmérséklet): az a legalacsonyabb hőmérséklet, amelynél meghatározott vizsgálati körülmények között az a anyagból felszabaduló gőzök és gázok meggyulladnak. 2.1 Tűzfal: az épületet függőlegesen – a tetőszerkezetet is – átmetsző, nem

éghető anyagból készült térelhatároló falszerkezet, amely tűznek más építményre vagy tűzszakaszra való átterjedését előírt időtartamig megakadályozza. 2.2 Tűzgátló fal: nem éghető anyagú térelválasztó falszerkezet, amely a tűznek más tűzszakaszra (esetenként funkcionális egységre) való átterjedését előírt időtartamig megakadályozza. 2.3 Tűzgátló födém: nem éghető anyagú födém, amely a tűznek a kapcsolódó tűzszakaszra való átterjedését előírt időtartamig megakadályozza. 2.4 Tűzvédő álmennyezet: egy helyiségben, legfeljebb egy tűzszakaszban kialakított olyan álmennyezet, amely tűzvédő képességénél fogva a felette levő födémmel vagy tetőszerkezettel együtt a szerkezetre előírt tűzállósági határértéket biztosítja. 2.5 Tűzvédő burkolat és bevonat: alkalmas műszaki eljárással épületszerkezetekhez közvetlenül vagy közvetetten csatlakozó, tűzvédő célokat szolgáló anyagréteg. 2.6

Hasadó-nyíló felület: robbanásveszélyes helységek határoló felületeinek azon szerkezeti egysége, amely robbanás esetén rendeltetésszerű működésével (felszakadásával, megnyílásával stb.) a robbanási túlnyomást levezeti, csökkentve ezáltal annak az épület szerkezeteit károsító hatását. 2.7 Tűzveszélyességi osztály: veszélyességi övezetek, helyiségek, helyiségcsoportok (tűzszakaszok), épületek, építmények, létesítmények besorolására meghatározott kategória bennük folytatott tevékenység során előállított, feldolgozott, használt vagy tárolt anyagok jellemzői, valamint az alkalmazott technológiai folyamat tűzveszélyessége, egyes esetekben – (pl. lakó- és közösségi épületek) – a rendeltetés alapján 2.8 Tűzállósági fokozat: egy épület egészére vonatkozó olyan kategória, amely meghatározza az épületszerkezetek tűzállósági határértékének és éghetőségének követelményeit az épület

tűzveszélyességi osztálya, esetenként rendeltetése és szintszáma alapján. 2.9 Tűzterhelés: az építmény, épület adott tűzszakaszában, helyiségében jelenlévő és beépített éghető anyagok tömegéből (kg) és fűtőértékéből (MJ/kg) számított hőmennyiség egységnyi padlófelületre vonatkoztatott értéke, MJ/m2-ben. 2.91 Állandó tűzterhelés: a beépített éghető anyagok, illetve épületszerkezetek tömegéből származó tűzterhelési érték. 2.92 Időleges tűzterhelés: az adott helyiségben, tűzszakaszban található éghető anyagok és berendezések (bútor, textília, technológiai berendezés, megmunkált termékek, azok előkészített anyaga, raktározott anyagok, csomagoló anyagok stb.) tömegéből származó tűzterhelési érték. 2.93 Normatív tűzterhelés: bizonyos rendeletetésű helyiségekre, helyiségcsoportokra az tűzvédelmi tervezésben alkalmazható, statisztikai felmérésen alapuló tűzterhelési érték. 2.10

Mértékadó tűzállósági határérték: az egyes épületszerkezetekre a tűzterhelés alapján számító módszerrel meghatározott tűzállósági határérték követelmény. 2.11 Tűzszakasz: az építmény tűzvédelmi szempontból meghatározott olyan önálló egysége, amelyet a szomszédos egységektől – meghatározott tűzállósági határértékű – tűzgátló szerkezetek választanak el. 2.111 Tűzszakaszterület: az egy tűzszakaszhoz tartozó helyiség, közlekedő terek nettó alapterületének összessége m2-ben. 2.112 Homlokzati terjedési gát: meghatározott tűzterjedési határértékű olyan homlokzati terjedési részlet, amely megakadályozza az épület homlokzata mentén a vízszintes vagy a függőleges tűzátterjedést. 2.13 Tetőtűzterjedési gát és osztósáv: hő és csapadékvíz elleni éghető anyagú tetőszigetelés mezőit megszakító olyan nem éghető anyagú gát és osztósáv, amely megakadályozza a tetőtűz

tovaterjedését. 2.14 Tűzgátló előtér: tűzgátló falszerkezetekkel kialakított előtér, amely önálló szellőztetéssel rendelkezik, ajtószerkezetei önműködően csukódnak, nagyságuk (méretük) biztosítja a gyors menekülési lehetőséget. 2.15 Füstmentes lépcsőház: a nyitott vagy az olyan zárt lépcsőház, amelybe az épülettűz alkalmával képződött füst és mérgező égésgázok bejutásának lehetősége oly mértékben van korlátozva, hogy a lépcsőház az épület biztonságos kiürítésére és mentésre meghatározott ideig alkalmas marad. 2.16 Nyitott lépcsőház: szintenként – a lépcsőház nettó alapterületének legalább 20%-át elérő felületű – homlokzati szabad falnyílással a külső légtérhez közvetlenül csatlakozó lépcsőház. 2.17 Zárt lépcsőház: minden oldalról épületszerkezetekkel határolt lépcsőház (közlekedő helyiség). 2.18 Hő- és füstelvezető: szerkezet, amely tűz esetén alkalmas a

helyiségben vagy tűzszakaszban keletkezett, vagy oda behatolt hőnek füstnek és égésgázoknak szabadba való elvezetésére. 2.19 Tűzgátló ajtó (kapu): ajtószerkezet, amely beépítve, csukott állapotban a tűznek az általa elválasztott térrész egyik oldaláról a másik oldalára való átterjedését meghatározott mértékben gátolja (előírt időtartamig megakadályozza). 2.20 Füstgátló ajtó (kapu): ajtószerkezet, amely beépítve, csukott állapotban füstnek és a tűz esetén képződő toxikus gázoknak az általa elválasztott térrész egyik oldalától a másik oldalára való átterjedését meghatározott mértékben korlátozza. 2.21 Tűzgátló csappantyú: gépészeti csővezetékbe építhető hőre, füstre, vagy egyéb indítójelre működésbe hozható zárószerkezet, amely a tűz továbbterjedését előírt ideig megakadályozza. 2.22 Kiürítés: a tűz által veszélyeztetett helyiségben, tűzszakaszban, épületben lévő személyek

eltávozása (eltávolítása). 2.221 Kiürítési útvonal: a kiürítése számításba vett útvonal 2.222 Kiürítési időtartam: a kiürítésre számításba vett időtartam 2.23 Tűzoltási felvonulási út: a tűzoltási felvonulási terület megközelítésére szolgáló, szilárd burkolatú, meghatározott teherbírású, legalább két nyomvonal szélességű tűzoltó gépjárművek közlekedésére alkalmas út. 2.24 Tűzoltási felvonulási terület: az épületek tűzoltásra, mentésre szolgáló homlokzati síkja előtt létesített, szilárd burkolatú, legalább két nyomvonal szélességű terület (út), amely a tűzoltás technikai eszközeinek (gépezetes létra, gépjárműfecskendő stb.) és a tűzoltóegységeknek – tűz esetén – a rendeltetésszerű működés feltételeit biztosítja. 2.25 Biztonsági felvonó: az épület füstmentes lépcsőházához, tűzgátló előteréhez vagy a szabad térhez kapcsolódó, az épülettűz alatt is

működtethető felvonó. A tűzvédelmet érintő építészeti fogalmak Létesítmény: az egy telephelyen álló építmények és szabadterek összessége. Építmény (az épület, műtárgy gyűjtőfogalma): a rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a talaj, a víz vagy az azok feletti légtér természetes állapotának tartós megváltoztatásával, beépítésével jön létre. Épület: olyan építmény, amely szerkezeteivel részben vagy egészben teret, helyiséget vagy ezek együttesét zárja körül meghatározott rendeltetés céljából, a gáz, a folyadék és az egyéb ömlesztett anyag tárolására és szállítására szolgáló műszaki alkotások (műtárgyak) kivételével. Középmagas épület: amelyben a legfelső építményszint szintmagassága 13,65 m és 30 m között van. Magas épület: amelyben a legfelső

építményszint szintmagassága a 30 m-t meghaladja. Építményszint: az építménynek mindazon járószintje, amelyen meghatározott rendeltetés céljára helyiség, helyiségcsoport (pl. pinceszinti, alagsori, földszinti, emeletszinti) van vagy létesül. Szintmagasság: az építmény főbejárata – bejárati előlépcsője – előtti járda szintje és az építményszint padlófelülete közötti függőleges távolság. Zártfolyosó: olyan közlekedő helyiség, amelynek minden oldalát épületszerkezetek határolják. Középfolyosó: olyan zártfolyosó, amelynek mindkét hosszanti oldalát helyiségcsoportok, illetve helyiségek határolják. Tűzvédelmi szempontból nem minősül zárt-, illetve középfolyosónak a legfeljebb hatfogatú lakóépületek olyan szintenkénti közlekedő területei, amelynek a homlokzata szintenként szellőztethető lépcsőházzal közvetlen kapcsolatban vannak. Falak Önhordó fal: olyan fal, amely saját súlyán kívül egyéb

terhet nem hord, merevségét pillér vagy egyéb vázszerkezet nem, vagy csak részben biztosítja. Vázkitöltő fal: olyan nem teherhordó falszerkezet, amelynek merevségét, rögzítését vázszerkezet biztosítja. Függönyfal, függesztett homlokzati fal: olyan térelhatároló, felfüggesztett szerkezetű önhordó fal, amely az épület vízszintes térelzáró szerkezeteinek (födémeknek) külső homlokzati síkja előtt helyezkedik el. Födémek Tetőtér alatti födém (padlásfödém): tetőtérrel kialakított épület legfelső használati szintje és a tetőtér közötti födém. Tetőfödém: tetőtér nélkül kialakított épület legfelső használati helyisége(i)-t lefedő, csapadékzáró héjazattal ellátott födém. Tetőfödém tartószerkezetei: a tetőfödém mindazon szerkezeti részei  amelyek tönkremenetele általános vagy nagy területre kiterjedő épületromlás, illetve a tetőfödém jelentős szakaszának beomlását idézik elő (pl.

főtartók, fióktartók stb), valamint  a nagy tömegű – általában nem könnyűszerkezetes – teherhordó térlefedő szerkezetek, melyek omlása egyéb szerkezeti károkat (pl. az alattuk lévő födémek átszakítását stb) okozhatják.  (Idetartoznak a vasbeton, a feszített betonszerkezetek, valamint a négyzetméterenként 120 kg-nál nagyobb tömegű elemek.) Tetőfödém térlefedő szerkezete: a tetőfödém tartószerkezeteire támaszkodó könnyűszerkezetes, réteges felépítésű (szendvics) szerkezetek (önhordó) rétegei. Galéria: a helyiség légterének részleges – a helyiség legalsó szint alapterületének legfeljebb 25%-án és csak vízszintes szerkezettel történő – megosztásával és a mennyezet alatti kiszellőztetésével kialakított belső szint, amelyen helyiség és 1 méternél magasabb tömör korlát vagy fal nem létesül. Álmennyezet: nem teherhordó, vízszintes térelzáró szerkezet, amelyet födémre, tető-

vagy tetőtér alatti födémre, fedélszerkezetekre erősítenek alkalmas függesztő szerkezet segítségével esztétikai, akusztikai, hőszigetelési, illetve tűzvédelmi igények kielégítése érdekében. Emberi tartózkodásra alkalmas teret csak az alsó felületével határol: az általa kettéosztott légtér mindkét része ugyanabba a működésbeli egységbe vagy tűzszakaszba tartozik. Tetőszerkezet: tetőtérrel kialakított épület tetőterét felülről határoló szerkezet, amely fedélszerkezetből és fedélhéjazatból áll. Fedélszerkezet: a tetőszerkezet teherhordó része, amely hordja és rögzíti a fedélhéjazatot. Fedélhéjazat: a tetőszerkezet csapadékzáró része. Lépcsők tartóelemei: a teljes lépcsőszerkezet a kiegészítő szerkezetek – mellvéd, lábazat, korlát, fogódzó, járófelületi bevonat, burkolat – nélkül. Nagyforgalmú épület, épületrész: amelynek bejáratonként összesített személyforgalma bármely időszakban

10 perc alatt meghaladja a 300 főt. 35/1996. (XII 29) BM rendelet az Országos Tűzvédelmi Szabályzat kiadásáról I fejezet Általános rendelkezések (3) E Szabályzat alkalmazása szempontjából: a) alapterület: a gépek és a berendezések esetében ezek függőleges vetülete által meghatározott terület. Szabadtéri tárolóknál a raktározásra kijelölt térrész oldalhatárain belüli terület. Helyiségeknél, épületeknél és a létesítményeknél a nettó alapterület; b) építmény: olyan ideiglenes vagy végleges műszaki alkotás, amely általában a talajjal való egybeépítés (az alapozás) révén vagy a talaj természetes állapotának, természetes geológiai alakulatának megváltoztatása révén jöhet létre (válhat ingatlanná). A talajtól elválasztva eredeti rendeltetésének megfelelő használatra alkalmatlanná válik; c) épület: olyan szerkezetileg önálló építmény, amely a környező külső tértől épületszerkezetekkel

részben vagy egészben elválasztott teret alkot, és ezzel az állandó, időszakos vagy idényjellegű tartózkodás, illetőleg használat feltételeit biztosítja; d) helyiség: minden irányból épületszerkezetekkel körülhatárolt, önálló légtér; e) talajszint alatti helyiség: az a helyiség, melynek a padlófelülete a terepcsatlakozási vonal alatt helyezkedik el; f) közösségi épület: kereskedelmi, oktatási, művelődési, kulturális, társadalmi, igazgatási, vendéglátási, sport és egyéb szórakozási célú, szolgáltatási, vallási, szociális és egészségügyi célú épület; g) létesítmény: egy építési telken álló építmények és szabad terek összessége; h) műtárgy: az épületnek nem minősülő építmény; i) szabadtér: helyiségnek nem minősülő térség, ahol termelést, raktározást vagy ezekhez kapcsolódó tevékenységet végeznek; j) robbanásveszélyes állapot: az ,,A vagy ,,B tűzveszélyességi osztályba tartozó

anyag olyan mennyiségben való jelenléte, valamint előfordulási módja, állapota, mely esetén az égés, robbanás feltételei közül legalább még az oxigénkoncentráció vagy a gyújtási energiai adott; k) tűzszakasz: az építmény, illetve szabadtér tűzvédelmi szempontból meghatározott olyan önálló egysége, amelyet a szomszédos egységektől meghatározott éghetőségű és tűzállósági határértékű tűzgátló szerkezetek, illetve a jogszabályban nemzeti szabványban előírt tűztávolságok választanak el; l) mértékadó tűzszakasz: szabadtéren vagy a létesítményben a legtöbb oltóvizet igénylő tűzszakasz alapterülete; m) tűztávolság: az építmények, illetve a szabadtéren tárolt anyagok függőleges vetületei, illetőleg az épületek homlokzati kontúrjai közötti legkisebb távolság; n) tűzoltó-technikai eszköz, felszerelés: az épületekben, építményekben telepített, a tűz észlelésére, jelzésére, oltására,

a beavatkozás könnyítésére és a tűzkár csökkentésére, valamint a tűz terjedésének megakadályozására alkalmazott berendezés, illetőleg a tűzoltóság által a tűzoltáshoz, műszaki mentéshez használatos felszerelések; o) tűzveszélyes tevékenység: az a tevékenység, amely a környezetében lévő éghető anyag gyulladási hőmérsékletét, lobbanáspontját meghaladó hőmérséklettel, és/vagy nyílt lánggal, izzással, parázslással, szikrázással jár; p) veszélyességi övezet: a helyiségben vagy a szabadtéren lévő anyagnak, gépnek, berendezésnek tűzvédelmi szempontból önállóan értékelendő környezete, térrésze. A veszélyességi övezet kiterjedését: – éghető gáz, gőz, köd és por esetén nemzeti szabvány szerint, – minden más esetben – a robbanóanyag, robbantószer kivételével – az anyag, gép, berendezés és a kapcsolódó technológiai terület alapján kell megállapítani; r) zárt rendszer: amelyben a

veszélyes anyag közvetlen környezetétől elhatárolva van jelen, úgy hogy üzemszerű körülmények között hatásai nem veszélyeztetik környezetét; s) hatékony szellőztetés: ahol az adott térben a szellőzés biztosítja, hogy az éghető gázok, gőzök, porok koncentrációja ne érje el az alsó robbanási határérték 20%-át; t) beépített tűzjelző berendezés: az építményben, szabadtéren elhelyezett, helyhez kötött, a tűz kifejlődésének korai szakaszában észlelést, jelzést és megfelelő tűzvédelmi intézkedést (tűzoltóság értesítése, tűzszakasz határon elhelyezett ajtók csukása, oltóberendezések indítása stb.) önműködően végző berendezés; u) beépített tűzoltó berendezés: az építményekben, szabadtéren elhelyezett, helyhez kötött, a tűz oltására, a beavatkozás könnyítésére, a tűz terjedésének megakadályozására, a tűzkár csökkentésére alkalmazott önműködő berendezés. 253/1997. (XII 20) Korm

rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről 1. számú melléklet Fogalom meghatározások 1. Alagsori helyiség, helyiségcsoport: amelynek a padlófelülete bárhol legfeljebb 0,70 m-rel kerül a terepcsatlakozás alá. 4. Átalakítás: meglévő építmény, építményrész, önálló rendeltetési egység, helyiség alaprajzi elrendezésének, vagy külső megjelenésének, illetőleg használati módjának megváltoztatása érdekében végzett, az építmény térfogatát nem növelő építési munka. 11. Biztonságos használhatóság: biztonságosan használható az építmény vagy annak része, ha a rendeltetésszerű használókat nem veszélyezteti állékonysági, tűzvédelmi, egészségvédelmi vagy más szempontból nem megfelelő építményrész, szerkezet, berendezés, építési anyag, sem az építményben folytatott tevékenység, illetve annak hatása. 12. Bővítés: meglévő építmény beépített térfogatának

vízszintes, és/vagy függőleges irányú növelése érdekében végzett építési munka (toldaléképítés, tetőtér-beépítés, emeletráépítés). 16. Emeletráépítés: meglévő épület épületmagasítással járó függőleges irányú bővítése új építményszint létesítése érdekében. 26. Felújítás: meglévő építmény, építményrész, önálló rendeltetési egység, helyiség eredeti használhatóságának, üzembiztonságának biztosítása érdekében végzett építési-szerelési munka. 28. Folyosó: önálló rendeltetési egységek, helyiségek megközelítésére szolgáló közös használatú közlekedő. 29. Főhelyiség: az önálló rendeltetési egység rendeltetése szempontjából meghatározó (mellékhelyiségnek nem minősülő) helyisége. 34. Helyreállítás (újjáépítés): sérült, nem teljes egészében tönkrement építmény, építményrész, eredetihez hasonló állapotának visszaállítása érdekében végzett

építési munka. 36. Huzamos tartózkodásra szolgáló helyiség: amelynek tervezett rendeltetésszerű használata általában folyamatosan két órát meghaladó időigényű, vagy amelyben a használatok közötti szünet időtartama a két órát nem éri el. (Pl lakószoba, nevelő-oktató helyiség, étterem). 38. Korszerűsítés: meglévő építmény, építményrész, önálló rendeltetési egység, helyiség használati értékének, teljesítőképességének, üzembiztonságának növelése érdekében végzett építési-szerelési munka. 42. Középmagas építmény: amelyben a legfelső építményszint szintmagassága 13,65 és 30,0 m között van. 52. Magasépítmény: melyben a legfelső építményszint szintmagassága a 30 m-t meghaladja 55. Mellékhelyiség: az önálló rendeltetési egység főhelyiségeinek rendeltetésszerű használatához szükséges vagy azt kiegészítő, általában közlekedő, tároló, tisztálkodó, üzemeltetési rendeltetésű

(pl. fűtő-, épületgépészeti, hulladéktartály-tároló) helyiség, illemhely, teakonyha stb., továbbá a lakás- és üdülőegység főzőhelyisége 57. Önálló rendeltetési egység: helyiség, vagy egymással belső kapcsolatban álló fő- és mellékhelyiségek műszakilag is összetartozó együttese, amelynek a szabadból vagy az épület közös közlekedőjéből nyíló önálló bejárata van. Meghatározott rendeltetés céljára önmagában alkalmas és függetlenül üzemeltethető (pl. üzlethelyiség, egy lakás vagy egy szállodaépület) 59. Pinceszinti helyiség, helyiségcsoport: amelynek padlófelülete több mint 0,70 m-rel kerül a terepcsatlakozás alá. 60. Rendeltetés: az a használati cél, amelyre az építmény, az önálló rendeltetési egység vagy a helyiség létesül. 61. Rendeltetés-módosítás: az építmény használati céljának, üzemelés-technológiájának olyan megváltoztatása, amely az állékonyság, a tűzbiztonság, az

egészségvédelem, a környezetre gyakorolt hatás, a használati biztonság, az energiafelhasználás, a zaj- és rezgéskibocsátás tekintetében változást eredményez a megelőző használathoz képest. 76. Terepcsatlakozás: az építmény, építményrész és a közvetlenül hozzá csatlakozó rendezett terep (járda) érintkezési vonala. 82. Többszintes épület: amelyben a legfelső építményszint szintmagassága legfeljebb 13,65 m. 83. Tömegtartózkodásra szolgáló építmény: amelyben tömegtartózkodásra szolgáló helyiség vagy tér van. 84. Tömegtartózkodásra szolgáló helyiség: egyidejűleg 300 személynél nagyobb befogadóképességű helyiség. 86. Tűzfal: az épületnek – általában a teleknek a szomszédos telekkel közös telekhatárán álló – olyan nyílás nélküli határfala, amelynek tűzállósági határértéke megfelel a tűzvédelmi előírás követelményeinek és amely a tetőhéjazat fölé emelkedik. 87. Vegyes

rendeltetésű épület: amelyben az egyes önálló rendeltetési egységek biztonsági feltételrendszere egymástól eltérő