Sopron története

Dátum: 2023. december 15. 00:10:01.
Forrás : doksi.net/hu

A Soproni-medence kedvező földrajzi fekvésénél fogva már régóta emberlakta terület. Kr.e. a VI.-V. évezredben már lakott területek találhatók a térségben. A neolitikumban a dunántúli vonaldíszes kultúra képviselői hagyták itt emlékeiket, mégpedig a falvakban megtelepedő Zseliz csoport és a kézműves eszközöket előállító (kőeszközök) lengyel kultúra csoportja.

Kr.e. a IV. évezredben őket váltotta az ún. Balaton Lasinja csoport, mely már állattartással is foglalkozott. A kereskedelmi útvonalak találkozása magyarázza a már a medence szélén fellelhető, védőárokkal hoznak létre, és amely a nevét onnan kapta, hogy rajta nagyrészt borostyánkövet szállítottak.

Ékszerek és szerszámok utalnak a bronzkorban itt található kultúrára. Kr.e. a XIII-IX. századra az első folyamatos letelepülés (kelták) a város mai területén (Bécsi domb és az Ikva patak környéke). Az első igazi várak, földsáncok a Kr.e. VI-IV. századból (vaskor) valók. A kort a Hallstattkori vallás koraként emlegetik. A Sopronbánfalva fölötti Várhely platója hallstattkori illír település volt, melyet sáncok vettek körül. A Kr.e. 350 körül hódítják meg a területet a kelták. A földsáncokat a rómaiak első megjelenésétől tovább építik. Kr.e. a II. századtól már kőfallal is megerősítik kívülről azokat. A település igazi fellendülését az Ikva és a Rák patak körül a rómaiak hozták, akik Tiberius uralkodása alatt (14-37) jelentek meg a város környéki dombokon, majd foglalták el a mai belváros területét is. A középpont a mai Fő-tér (Fórum) volt, e körül polgárházak épültek. A Bécsi dombon állt az Amphiteátrum (II. század), a Capitolium a mai városháza területén állt. A római Scarabantia két fő közlekedési út, az É-D irányú Borostyánkő út és a K-NY-i Arrabona-Vindobona (Győr-Bécs) találkozásánál jött létre. A művészetüket is magukkal hozó rómaiak nem haditábort hoztak létre, hanem elsősorban polgári települést, ahol legnagyobb számban kereskedők és kiszolgált veteránok telepedtek meg. Kr.u. 69-79. Vespasianus császár uralkodása alatt a város municipium, azaz saját szervezettel rendelkező város lett, amelynek lakói római polgárjoggal bírnak. A rómaiak 380 előtt elkezdték az ellipszis alakú vár építését a város védelme érdekében, és amely védelmet nyújtott a markomann törzsek támadása ellen. A népvándorlás kora szakaszainak emlékei is felismerhetők.

Titus Flavius Vespasianus

Az első szakasz a germán quádok, melyet Foederati kornak hívnak (375-433), a második a hunok kora (435-455-ig tart), melyet harmadikként a Keleti gótok kora követ (455-471). Negyedikként említik a Szvéb herul uralom korát (471-526), majd befejezésként, ötödikként a Langobárd kor (526-586) következett, majd az avarok előretörésétől (568) a város elnéptelenedett, vára romossá vált. Az időben kb. 900-ra tehető Honfoglalás után az új megyerendszerben, Sopron megyében Súr vezér telepedett le. Ekkor még 5-6 méteres magasságban álltak a római városfalak. Tőle származik a középkori Osl (Osli) nemzetség. A sorozatos barbár támadások hatására, azok megelőzésére, az utak védelmére a magyar honfoglalás után István király a jaltai határt helyreállítva, az egykori Scharabantia helyén határvárat emelt: Sopront. A várfalakon belül a falakhoz támaszkodva kezdtek építkezésbe: így alakultak ki az ellipszis két gyújtópontjában terek (Fő-tér – Fórum és Orsolya tér – Sópiac) jöttek létre. Utóbbi a kriályi sólerakatról és elosztóhelyről kapta a nevét. Hogy Sopron vára már a korai időkben kialakult, bizonyítja Kálmán királynak Bouillon Gottfried keresztesei számára történt átvonulási útvonalának kijelölése is. A megegyezésben szereplő castellum Cyperon név Sopronra utal, mindez 1096-ban. A vár maga ún. ispáni vár volt, a város pedig nevét valószínűleg első ispánjáról, Suprun-ról kapta. IV. Béla a vár visszafoglalása után, 1247-ben telepítette itt le a Johannita lovagrendet, hogy a bécsi kapu felől védje a várat. II. Ottokár csapatai 1253-1278 között több ízben is elfoglalják és feldúlják a várost, a város hűsége biztosítására a soproni lakók gyermekei közül több túszt szednek, mégis Sopron 1277-ben IV. (Kun) Lászlónak megnyitja a város kapuit.

A királyi várat IV. László 1277-ben szabad királyi város rangjára emeli. IV. László 1283-ban megtiltja a városon kívüli letelepülést. 1277-1360 között a királyi magyar határvárból virágzó város lett, melyben a németség fokozatos többségre emelkedik. Létrehozzák a városi kancelláriát és levéltárat. 1440. Albert király özvegye, Erzsébet a csecsemő V. Lászlóval és udvartartásával együtt Sopronba menekül. 1441-ben elzálogosítja Sopront III. Frigyes, német királynál. 1379-ből származik a város házainak első összeírása. 1447-től jelennek meg a céhek Sopron történetében, ún. egyházi céhek is alakulnak, melyek tisztán vallási életük ápolását szolgálták. A XVI. század közepén, Mátyás király idejében a már korábban teljesen kialakult vár falai ismét düledezőben vannak. 1463-ban neki sikerül visszaváltania a várost. 1464-ben Mátyás megparancsolja a városnak: az összedűlt várfalakat javítsák ki. A vár és a város fontos szolgálatokat teljesít Mátyás királynak a német császár elleni háborúban, melynek során háborús pusztítások érik. 1524-ben Magyarországon először Sopronban jelentkezik a reformáció. A könyvégetések ellenére rövidesen a város polgárainak többsége Luthert követi. 1526-ban a zsidókat kiűzik a városból. A török 1529-ben elfoglalja és feldúlja a külvárost. 1676-ban hatalmas tűzvész pusztít Sopron belvárosában. A XVII. század végén a török uralom alól felszabaduló ország egyik fő kereskedelmi útvonala (marha- és lókereskedelem) Sopronon át vezet. A XVIII. század elején Sopron Magyarország első tíz városa közé tartozik. Megjelenik a nyomdászat, az ágyú- és harangfőzés, virágzanak a kékfestő-műhelyek. Betemetik a várárkot, konyhakertek kapnak benne helyet, erre az időre tehető a Várkerület teljes kialakulása. 1753-ban fedezik fel az ország első szénbányáját, kitermelése – az ország első gőzhajtású szállítógépének segítségével – meg is indul. 1786-tól válik kisvárossá fokozatosan Sopron, bár ekkor még vármegye-székhely. A lakosság száma ekkor már több, mint 11 000. Széchenyi segítségével, 1840-től a kiűzött zsidóság ismét letelepedhet a városban. Az 1848-as szabadságharcban nem játszik a város szerepet. 1848-ban Windisch-Grätz seregei szállják meg, a szabadságharc leverése után létrehozott dunántúli kerület központjává lesz.

Sopron főtere

1850-től megszűntetik a városi tanácsot. A kiegyezés után Sopron ismét megyeszékhely. A századfordulón megindul a város kapitalista fejlődése. Az I. vh. Után 1919-ben a Saint-German-i békeszerződés Nyugat-Magyarország jelentős részét Ausztriának juttatja. 1921. december 14-én a népszavazáskor (melyet az Ágfalvi csata előz meg) Sopron és környéke magyar marad. Ekkor kapja a címet: „Civitas Fidelissima” (A leghűségesebb város). A két vh. Között Sopron határváros, súlyos gazdasági következményekkel. Ezt a textilipar és idegenforgalom fejlesztésével próbálják ellensúlyozni. 1944. március 19-én Sopront is megszállják a német csapatok. 1945. március 31-én vonulnak be Sopronba a szovjetek. A háborút követő években a város németajkú lakosságának zömét kitelepítik. 1950-ben veszíti el Sopron megyeszékhelyi rangját. Az évek során inkább kulturális szerepe válik jelentőssé, iparát inkább visszafejlesztik, részben tudatosan, részben a nehéz megközelíthetőség miatt. Határában húzódik a vasfüggöny, maga a város is az ún. határsávban van, rendszeresek a vonatokon, közutakon a belügyi zaklatások. Magát az aknazárat aránylag hamar felszedik, de „korszerű”, érintésre reagáló dróthálórendszer húzódik végig a határon belül több kilométerre. 1989. augusztus 19. Fertőrákoson tartják az ún. Páneurópai Pikniket, amikoris először vágják át a vasfüggöny szögesdrótját. Több száz keletnémet menekül át Ausztriába. A rendszerváltozást követő évtizedben a város egyre inkább a vendégmunkásság és a kereskedelem helye, a bevásárló turizmus jelentősége, melyre az egész boltrendszer megépül, csak az ezredfordulóval csökken, akkor sem jelentősen. A város maga a minőségi turizmus, a vendéglátás, borkereskedelem és a konferenciák helyévé kíván válni.

Bors Mónika

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!

Kapcsolódó olvasnivalók

A Fertő tó

A Fertő tó vagy röviden – főleg a helybéliek által használt alakjában – Fertő (németül Neusiedler See) Magyarország északnyugati határa mentén, Sopron közelében található tó. A Fertő tó Európa legnyugatabbra fekvő sztyepptava és szikterülete. Területén Ausztria és Magyarország osztozik, úgy hogy a nagyobbik rész osztrák terület. Partvidéke a magyarországi Fertő-Hanság Nemzeti Parkhoz és az ausztriai Neusiedler See – Seewinkel Nemzeti Parkhoz tartozik.

A Rongyos Gárda és a Lajtabánság

A Lajtabánság (osztrák történészi elnevezés, a korabeli lajtabánsági dokumentumokban Burgenland) 1921. október 4. és november 5. között egy mások által el nem ismert önálló magyar állam volt Nyugat-Magyarországon, melynek létrejöttében tevékeny szerepet vállalt a Rongyos Gárda néven elhíresült különítmény. Tevékenységünk eredményeként valósulhatott meg a Soproni népszavazás, melynek keretében, a trianoni rendezés ellenében, a város Magyarország része maradhatott.

Burgenland (Őrvidék) bemutatkozik

Burgenland (magyarul szokás az Őrvidék, a Felsőőrvidék vagy újabban a magyarosított Várvidék és Lajtabánság elnevezés, horvátul Gradišće, szlovénül Gradiščansko, cseh nyelven Hradsko) Ausztria Magyarországgal határos szövetségi tartománya. Székhelye Kismarton. Bár egykor a Magyar Királysághoz tartozott, mégsincs hivatalosan elfogadott magyar elnevezése, mivel soha nem alkotott egységes közigazgatási vagy földrajzi egységet, kivéve az 1921-ben itt alapított Lajtabánságot.