Arcok > Történelmi arcok > Kim Ir Szen (1912 - 1994)

Észak-Korea egykori diktátora, akinek személyét ma is hatalmas kultusz övezi annak ellenére, hogy népét nyomorúságba taszította.

1912. április 15-én született Kim Szong Dzsu néven Mangjande-ban, Phenjan közelében, a Japán császárság által 1905-ben elfoglalt Korea területén (ma Észak-Korea), egy parasztcsalád legidősebb gyermekeként. Családja a japán megszállók elől Kína Koreával határos Mandzsúria tartományába menekült; Kim Ir Szen itt kezdte meg iskolai tanulmányait. 17 évesen „felforgató tevékenység” miatt letartóztatták. Szabadulása után a 20-as években japánellenes gerillacsoportokban harcolt. A szovjetek felfigyeltek rá, ezért katonai- illetve politikai kiképzésre a Szovjetunióba küldték. [1] [3]

1931-ben a Kínai Kommunista Párt tagja lett, majd az 1940-es évek elején a Szovjetunióba menekült. A második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg őrnagyaként egy koreai alakulat parancsnoka lehetett. Japán 1945-ös kapitulációjának következtében Korea egy szovjetek által megszállt északi, és egy amerikai támogatást élvező déli részre szakadt. [2] [3]

A szovjetek az észak-koreai kommunisták vezetőjévé tették a Vörös Hadsereg tisztjeként szolgáló Kim Ir Szent. 1945. szeptemberében visszatért Koreába, ahol a kormány szerepét betöltő Ideiglenes Népi Bizottság vezetője, és az Észak-Koreai Kommunista Párt főtitkára lett. 1946. július-augusztusában az Észak-Koreai Kommunista Párt több párttal is egyesült, s így jött létre az Észak-Koreai Munkapárt. [1]

1948-ra nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjet-amerikai ellentét miatt nem lehetséges a félsziget újraegyesítése. Kim Ir Szen 1948. szeptember 9-én, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltása után az ország első miniszterelnöke lett, s a pozíciót egészen 1972-ig birtokolta. 1949. júniusában az Észak- és Dél-koreai Munkáspárt egyesült, s létrejött a Koreai Munkáspárt, aminek Kim Ir Szen volt a főtitkára, egészen haláláig. 1948. szeptemberétől az ekkor kikiáltott KNDK (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság) miniszterelnökének választották meg. A következő évben a KNDK Sztálin beleegyezésével megtámadta Dél-Koreát, azonban az ENSZ erőinek ellentámadása visszavetette, így csak a kínai beavatkozásnak köszönhetően maradhatott hatalmon. [2] [3]

Mély nyomott hagyott benne, hogy Amerikának az atombomba bevetésével azonnal sikerült legyőznie Japánt, míg neki minden igyekezete kudarcba fulladt. Meggyőződéssel vallotta, hogy az atomfegyverek segítségével a legkeményebb ellenfelek felett is győzelmet arathat. Ezt látta igazolódni a koreai háború során is, amikor az amerikaiak atomfegyvereket akartak bevetni ellenük. [4]

Az 1953-ban megkötött tűzszünet véglegesítette Korea megosztottságát. A háború után Kim Ir Szen a Szovjetunióéhoz hasonló gazdaságpolitikát folytatott, hangsúlyosabbá tette a nehéz- és hadiipar fejlesztését. A KNDK teljhatalmú vezetőjeként könyörtelenül és gyorsan leszámolt potenciális ellenfeleivel, s hamarosan bevezette a szovjet típusú tervgazdálkodást, majd államosította az ipart és kollektivizálta a mezőgazdaságot is. Hatalmas hadsereget tartott fegyverben, egyeduralomra téve szert a párton és az országon belül egyaránt. [1] [2] [3]

Az 1960-as években kialakult szovjet-kínai ellentétet kihasználva a KMP függetlenítette magát testvérpártjaitól. Az ország fokozatosan eltávolodott szövetségeseitől – a Szovjetuniótól és Kínától – , így szinte teljesen elszigetelődött a világ többi részétől. [1]

Ettől kezdve a KMP új, központi ideológiája a marxizmus-leninizmusnál magasabb rendűnek tartott csucshe (juche) eszmerendszer lett, mely a konfucianizmus, a sztálinizmus, a maoizmus és a családi-személyi vezérkultusz keveréke, röviden az önerőre való támaszkodás filozófiája. [1]

Kim Ir Szen hatalma a hadseregen alapult, az országnak azonban egyre növekvő gazdasági problémákkal kellett szembenéznie, így az emberek kitartása is mindennél fontosabbá vált. Az új eszme miatt megszűnt a külkereskedelem, egyre kevesebb volt a kínai segély és mindemellett megszűnt a Szovjetunió is, mely addig az ország legnagyobb szövetségese volt. Az 1990-es években élelmiszerhiány következett be, a gazdaság összeomlott, a katonai jellegű kiadások mégsem csökkentek. Egyre nagyobb lett a különbség a kapitalista Dél, és a kommunista Észak között. [2] [3]

1972-ben leköszönt miniszterelnöki posztjáról az új alkotmány elfogadása után, majd Észak-Korea elnökévé választották. A Koreai Dolgozók Pártját ellenőrzése alatt tartva, 1980-ban magas párt- és katonai beosztásokba emelte fiát, majd nyilvánosan is kijelölte utódjaként. 1994. július 8-án szívroham következtében halt meg Phenjanban. [3]

Kim Ir Szen személyi kultusza az egész országra rányomta bélyegét. Jól működő programrendszerének köszönhetően negyvenhat évig diktátor lehetett az egyik legelnyomottabb és legelszigeteltebb országban. A személye iránti tisztelet hatalmasnak bizonyult: mauzóleuma mellett áll 92 méteres szobra, Phenjanban pedig egy 32 méteres képmást találhatunk róla. Születésének és halálának napja nemzeti ünnep. Az ország hivatalos virága a kimirszeniának nevezett orchidea-hibrid, szobrai előtt mindenkinek meg kell hajolnia – ez alól természetesen a turisták sem kivételek. Halála után fia, Kim Dzsong Il lett 1997. október 8-án a Koreai Munkáspárt vezetője. Ezt követően Kim Dzsong Il lett a Nagy Vezető, Kim Ir Szen pedig az Örökkévaló Vezető. [2] [3] [4]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Kim_Ir_Szen
[2] http://www.stop.hu/articles/article.php?id=120740
[3] Britannica Hungarica 3 – Bitlis Chamorro
[4] http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany

A vajhalat az egész világon szeretik, így az európai országokban is megtalálható, időnként hazánkban is. Ezt a halfajt több néven is ismerik: fehér húsú tonhal, olajhal, Hawaii olajhal, Hawaii vajhal, kígyómakréla és közönséges vajhal. Az igazi vajhal neve angolul butterfish, avagy közismertebb nevén aratóhal. Amiért most szó van róla, hogy fogyasztása rémtörténetekbe illő székelési élménnyel járhat!

Államalapításunk ünnepén I. István szentté avatásának napjára (1083. augusztus 20.) emlékezünk. A történelem során Szent István alakja és augusztus 20-a mindenki számára másként értelmezett és ideologizált ünneplést jelentett, amely 1991-től Államalapító Szent István napjaként ismét hivatalos állami és egyházi ünnep lett.

Az elf bar, magyarra fordítva manórúd egy édes, nikotin tartalmú folyadékkal feltöltött, akkumulátorral ellátott, eldobható elektromos cigaretta, ami mindenféle karbantartás nélkül használható a megadott alkalommal. Népszerűsége az egyszerűségében rejlik: nem kell karbantartani, a színes-mintás rudacskák pedig a fiatalok stílusához illeszkednek.

• Kimnovák dalszöveg / 2005, 2 oldal
  
  
• Kimeneti perifériák / 2010, 2 oldal
  
  
• A rabszolgatartó rendszer lassú kimúlása New Jersey államban az amerikai polgárháború előtti évtizedekben / 2015, 9 oldal
  
  
• Remete Farkas László - Régies, házi alkímia / 2019, 40 oldal
  
  
• Vihart Anna - Szerves és szervetlen fekete és szürke pigmentek fénymikroszkópos vizsgálatai és kimutatási lehetőségei / 2011, 53 oldal