Történelem | Középiskola » Gáspár Szilvia - Az Erdélyi Fejedelemség kialakulása

Gáspár Szilvia - Az Erdélyi Fejedelemség kialakulása Keletkezése: Erdély 1541 előtt sohasem volt önálló ország, a történelmi körülmények kényszerítették ki a létrejöttét. Az erdélyi fejedelemséget a történelmi Erdély és Partium (részek) területére terjedt ki. Az ország három részre szakadásánál Erdélynek a török csatlósállam szerepe jutott. A XVII századig sikerült megőriznie belső önállóságát, ám a külpolitikáját a török befolyásolta. Hűbérura a szultán volt és a szultán védnöksége alá tartozott, vagyis évi tízezer arany adót kellett fizetnie a török portának. Önálló fejedelemválasztási joggal csak 1566-tól rendelkezett, de ehhez is a szultán jóváhagyása kellett. A Habsburgok 1570-ben ismerték el először Erdély különállását. A fejedelmeknek volt a legnagyobb hatalma a többi szerv mellett, és szinte minden ügyben egy személyként döntöttek. Báthory István: A fejedelmek szilárdan

kézben tartották a hatalmat, mint például Báthory István, partiumi nagybirtokos, aki 1571-től 1586-ig uralkodott. Legfőbb törekvése az volt, hogy a két nagyhatalom között nyugalmat szerezzen Erdélynek. 1576-ban a lengyel rendek királyukká választották Erdélyből kiindulva akarta az országot egyesíteni, de hamarosan bekövetkező halála ezt meghiúsította. Politika koncepciója viszont túlélte őt Politikája: A fejedelmi tanács csak véleményezési jogot kapott, és az országgyűlés is általában elfogadta a fejedelem döntéseit. Az országgyűlés irányítása a „három nemzet” kezében összpontosult: nevezetesen a vármegyék magyar nemességéből, a szászokból és a székekbe szerveződött székelyekből Köztük az 1437-ben kötött kápolnai unió jelentett laza kapcsolatot. Az országgyűlés tagjai voltak a fejedelem által összehívott főrendek, a magas rangú hivatalnokok, és a vármegyék igazgatóságai. A vármegyék

igazgatósága a fejedelem által kinevezett főispán és az alispánok kezében volt. A rendi gyűlések csak egy táblásak voltak ahová a rendek vezetői tartoztak: magyar nemesek, szász patríciusok és a székely lófők. Továbbá fontos még a fejedelmi tanács, a kancellária (végrehajtó testület), és a kincstartóság. Az irányításban ezen kívül részt vett még a kamara és a haditanács. Vallása: Az Erdélyben jelenlevő 4 vallás (a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius) az 1568-as tordai országgyűlésen került elismerésre. Továbbá kimondták azt is, hogy minden pap a Bibliát önállóan értelmezheti, és a „vallásért üldözni senkit nem szabad” szemléletet tiszteletben tartották. Bocskai-felkelés: A XVII. századig nem voltak Magyarországon Habsburg ellenes mozgalmak, ám a tizenöt éves háború megvilágosította a rendeket, hogy a Habsburg-ház nem képes kiverni a törököket Magyarországról. A magyar

társadalom elégedetlenségét fokozták még II. Rudolf intézkedései Felségárulási perek indultak a magyar főurak ellen és ezzel megkezdődött az erőszakos ellenreformáció. Bocskai István aki korábban Habsburg párti főúr volt, az ellene indított támadásra fegyverrel válaszolt. Mellé álltak az elégedetlen rendek Első sikereit a zsoldjába fogadott hajdúkkal aratta. Miután elfoglalta FelsőMagyarországot rájött, hogy a Habsburg ellenesség török fennhatóságot is eredményezhetett volna azt pedig el akarta kerülni. Így megpróbált megegyezésre jutni az udvarral. Bár a Bocskai felkelés nem volt hosszú életű (1604-től 1606-ig tartott) nagyban befolyásolta a magyar rendek és a Habsburgház viszonyát. 1606-ban a bécsi béke zárta le a felkelést Kimondta a szabad vallásgyakorlatot, megerősítette a rendek jogait, és a Habsburgok megint elismerték Erdély függetlenségét. Bethlen Gábor fejedelemsége: A zsitvatoroki békében

rögzített Habsburg-török határ továbbra is magyar területeket vágott ketté. A legnagyobb erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor ország egyesítő törekvései meghiúsultak. Bethlen 1613-től 1629-ig uralkodott. Uralkodásának idején Erdély a virágkorát élte, ugyanis a központi hatalmat megerősítette, a kincstárba nagy bevételek folytak be és jól szervezett hadsereget hozott létre. A harmincéves háború idején török jóváhagyással II. Ferdinánd ellen fordult, hogy egyesítse Erdélyt a királyi Magyarországgal. Felső-Magyarországot többször is elfoglalta, ám a birodalom túlsúlyával szemben Erdély birtoklásával és kisebb területi nyereségekkel kellett beérnie. Ez azt jelentette, hogy 1621 és 1629 között (majd 1645-1648 között újra) az erdélyi fejedelemséghez került hét északkeleti vármegye: Borsod, Abaúj, Zemplén, Szabolcs, Szatmár, Bereg és Ugocsa. Utódja I Rákóczi György, aki 1630-től 1648-ig uralkodott, biztosította a

Bethlen által elért eredményeket. Erdély romlása: II. Rákóczi György lengyel király akart lenni, ám figyelmen kívül akarta hagyni, hogy külpolitikailag Erdély nem önálló és a török fennhatósága alatt áll. Ezért a török egy büntető hadjáratot indított, ami szinte teljesen elpusztította Erdélyt. 1660-ban elesett Várad, a fejedelemség kulcsa Innentől kezdve Erdély, mint önálló politikai tényező nem létezett többé. Forrás: doksi.hu Újvári Pál - Történelem a 10. évfolyam számára