Környezetvédelem | Levegőtisztaság » Ózonprobléma

Ózonprobléma Az ózon az oxigén allotróp módosulata (az elemeknek különböző molekulaszerkezetű, s ennek folytán különböző molekulatömegű és (szilárd halmazállapotban) eltérő kristályszerkezetű módosulatai. Világoskék, szúrós szagú, mérgező gáz. Standard hőmérsékleten és nyomáson, (nagy tömegben) halványkék árnyalatú. -112°C alatt sötétkék folyadék, -193°C alatt sötétkék kristály. Az egyik legerősebb oxidálószer Instabil: közönséges oxigénmolekulára (O 2 ) és egyatomos (rendkívül reagens) nascensz oxigénre bomlik. Ha oxidálható anyagokkal érintkezik, a bomlás már kis hőmérsékleten is robbanásszerű. Rendkívül mérgező Toxikus hatását elsősorban a telítetlen zsírsavak oxidatív bontása okozza, ami különösen E-vitamin hiány esetén erőteljes. Szagát, ami még 500 ezerszeres hígításban is érezhető, rendszerint a klóréhoz hasonlónak találjuk, de koncentrációjától függően szegfű, széna,

kén-dioxid vagy nitrózusgáz illatúnak is érezhetjük. Az ózon (O 3 ) oxigénből (O 2 ) keletkezik, ultraibolya sugarak hatására. Nagyobb hullámhosszú fénysugarak hatására elbomlik. Az ózonpajzs a sztratoszféra legkülsőbb, 25–100 km magasságában lévő burka, mely az utóbbi években elvékonyodott. Az ózon-réteg keletkezésének és lebomlásának természetes egyensúlya a freongáznak, de bizonyos bozótirtó vegyszereknek is betudhatóan bomlott meg. Ahol az elvékonyodás mértéke elérte az 50 %-ot, ott ún ózonlyukak keletkeztek Ennek következtében a napfény káros, 220–320 nm hullámhosszú UV-sugarai akadálytalanul áthatolnak az ózonpajzson, és a sejtek osztódásáért felelős fehérjemolekulákat roncsolva, azok daganatos elváltozását idézik elő. Ez az oka a bőrrák, elsősorban a melanoma malignum világméretű megszaporodásának (daganatos betegségek). A természetes védekezés része a fokozatos napozás. Hatására a hám

megfelelő sejtrétege 3–5-szörösére megvastagodik és elzárja az utat a mélyebb rétegeket károsító UV-sugarak elől. A napozás korlátozása, különösen délben és vízparton szintén véd a ráktól. Bizonyos napvédő krémek elnyelik a káros UVsugarakat A környezetvédelem (kevés) sikeres akciójának egyike a freon-tartalmú hajtó-gázok globális betiltása. Minden remény megvan arra, hogy néhány évtizeden belül helyreáll a természetes egyensúly Részei: - Troposzféra: 6-8 km (Sarkok), 18-20 km (Egyenlítő) -50°C – -60°C -6,5°C/km, Ttropopauza: vízgőzcsapda - Sztratoszféra: 50 km-ig, ózonréteg (0°C) UV-B kiszűrése - Mezoszféra: 50-80 km (-80°C) - Termoszféra (ionoszféra ): 500 km-ig, UV-C kiszűrése (+1200°C) - Exoszféra (magnetoszféra): elektromágneses jelenségek Forrásai: - Természetes: (sztratoszférikus, 20-25 km-en) - napsugárzás hatására keletkezik, -1- - UV-B sugárzás elleni védelem (bőrrák, bőr

öregedése, szürkehályog, kötőhártya gyulladás, immun-rendszer gyengülése) - Mesterséges: (troposzférikus) talajközelben van 10-15 %-a - kipufogógázokból napsugárzás hatására, - erős oxidálószer, irritálja a nyálkahártyát, szembetegséget okoz - nitrogénvegyületekből, szerves szénhidrogénekből és peroxi-acetil-nitrátból is képződhet Mennyisége: - troposzféra: 10-220 ppb, - sztratoszféra: 200-10000 ppb (2-3 %-os csökkenés évtizedenként, magasabb szélességen, őszi hónapokban 5-15 %) Csökkenti: a sztratoszférikus ózont a CFC vegyületek felszabaduló klór, fluor és bróm komponense bontja Amikor először fedezték fel az ózon jelenlétét a troposzférában (alsólégkörben), úgy vélték, , hogy a magasabb rétegekből áramlanak az alacsonyabb rétegekbe az ózon molekulák, és ez vezet a troposzférában való felhalmozódásukhoz. A jelenlegi elképzelések szerint a troposzférikus ózon részben a sztratoszférából

származik, részben magában a troposzférában keletkezik. A troposzféra egészében az ózon biológiai forrásokból származó vegyületekből is képződik. Ebben az esetben az ózonképző NO a talajban végbemenő nitrifikációs folyamatok, illetve erdő- és szavannatüzek terméke. Tiszta trópusi levegőben az ózonkoncentráció 15 ppb (30 mg/m3) körüli, míg közép-európai vidéki levegőben a nappali középérték 40 ppb (80 mg/m3) körül mozog, szennyezett levegőben nem ritka a 100 ppb (200 mg/m3) körüli érték sem. (1 ppb = 10-9 térfogatrész gáz 1 térfogatrész levegőre vonatkoztatva.) A felszínközeli ózon többnyire mesterséges eredetű, a kipufogó gázok nitrogén-oxidjainak és illékony szerves összetevőinek fotokémiai reakcióiban keletkezik. Bizonyos koncentráció felett elhervasztja a növényeket, irritálja a tüdőt, sokakban asztmát vált ki. Az egy évszázaddal ezelőtti felszínközeli ózonszintet ma már csak a déli félteke

eldugott helyein mérhetjük. Eközben az iparosodott országokban a kártékony gáz mennyisége meghaladja a fenti határértéket, szmog idején akár annak háromszorosát is elérheti. Az előrejelzések szerint a következő évtizedekben ezek az értékek állandósulni fognak Egyesek szerint ezek a jelek legalább olyan jelentősek, mint az ózonlyuk állapota, és következményeik is hasonlóan súlyosak lehetnek. A felszínközeli ózonnak a növényekre gyakorolt hatása rendkívüli módon befolyásolja a vízciklust, ezzel is súlyosbítva mind az áradásokat, mind az aszályokat. UV-B sugárzás káros hatásai: • örökítő anyag (DNS) pontmutációja – anyagcsere folyamatok széles skáláján megzavarja (növények, állatok, ember egyaránt), • az ózonréteg az UV-B sugárzás 90 %-át „kiszűri”, • az ózon 1 %-os csökkenése a beérkező UV-B 1.3 – 18 %-os növekedését eredményezi, • a halogénezett szénhidrogének (freonok és halonok)

bontják, • a felszín közelében stabilak és ártalmatlanok, évtizedek alatt jutnak fel, napsugárzás hatására klór, fluor és bróm szabadul fel belőlük és bontják az ózont, • Déli-sark és Antarktisz fölött szeptember-október táján 50-60 %-os csökkenése is előfordul – ózonlyuk, • Magyarország fölött 10 évenként 1.7 %-os csökkenés, • 1992 elején ugrásszerűen csökkent (10 %-kal). -2- Az 1940-50-es években a kaliforniai Los Angelesben a légszennyezés egy eddig ismeretlen, új formája tűnt fel. Ez a jelenség a londoni szmogtól eltérően nem télen, hanem nyáron, napsütéses időben, nagy gépkocsiforgalom esetén volt erőteljes. Fotokémiai szmognak nevezték el ezt a napsütés hatására kialakuló légköri jelenséget. Jellemző ilyenkor, hogy a levegő sárgásbarna színűvé válik, és a látótávolság lecsökken. A mérések kimutatták, hogy az új jelenség okozója nem más, mint az ózon A talajközeli ózon

koncentrációja nyaranta a múlt századi kétszeresére növekedett. Miután erre fény derült, vizsgálatok indultak annak feltárására, honnan is származik ez a növekedés. Mivel nagy gépjárműforgalom esetén mértek nagy ózonkoncentrációt, a gépkocsik által kibocsátott gázok átalakulásait kezdték nyomon követni. Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy majdnem minden nitrogén-oxidot az autókban lejátszódó égési folyamatból származik. A NO-ban gazdag levegő felemelkedik az utcákról és az autópályákról Az első reakció, ami végbemegy, az nem az ózon keletkezése, hanem az ózon lebomlása, mivel a NO-t az ózon oxidálja, és NO 2 -vé alakítja. Valóban, közvetlenül az utcák felett és közel az autóutakhoz az ózon koncentrációja gyakran nagyon alacsony. Ózon szmog idején az ózon koncentrációja a városban alacsonyabb lehet, mint a környező vidéki területeken. A NO X -ben gazdag levegőfáklya formájában a széllel

vidékre szállítódik. A szerves összetevők honnan származnak? Az ózon kialakulásához azonban szükséges másik partner is, ami nem más, mint a szerves peroxidok. Honnan származnak ezek? Szerves molekulákat bocsátanak ki az erdők és más növények, de van emberi forrása is (pl. oldószerek vagy a benzinkutaknál az üzemanyag) Néhány szerves vegyület (RH) kémiai reakcióba lép a levegőben. Az egyik leggyakoribb reakció a hidroxi-gyökökkel (·OH) zajlik le, ehhez napfény szükséges. Ezután egy oxigén molekulával egyesül Az eredmény egy peroxi gyök RO 2 ·. R- jelenti a szerves részt, a molekula azon része, amelyik nem vesz részt a reakcióban. A gyököknek van egy szabad elektronjuk, melyet egy ponttal jelölünk, és nagyon reaktívvá teszi őket. Mikor vannak a legkedvezőbb feltételek az ózon szmog kialakulásához? A város körül a vidéki területek felett az ózonképződés elkezdődhet 1) Fotolízis réven a NO 2 felbomlik és O atom

és NO képződik; 2) Az O atom reakcióba lép a levegőben lévő molekuláris oxigénnel, és kialakul az ózon. 3) A NO reakcióba lép a peroxi-gyökkel (RO 2 ·) és ismét NO 2 keletkezik. 4) Az ózon egy részét a NO elbontja a peroxi gyök (RO 2 ·) koncentrációjától függően. Végül a peroxi-gyökök elfogynak, az ózon egészen addig képződik, míg a nitrogén-oxidok a ciklust végig tudják csinálni. Ez csak akkor történhet meg, ha a) elegendő napfény van a hatékony fotolízishez (forró nyári napokon), b) a peroxi-gyökök és a nitrogén-oxidok mennyisége kedvező az ózon kialakulásához. A teljes ózon oxidációs ciklus: - Ha nincsen nitrogén-oxid, akkor a reakció nem játszódik le. - Ha túl sok a nitrogén-oxid, a feleslegben lévő része nemcsak a peroxi-gyökökkel lép reakcióba, hanem az ózont is bontja. - Ha nincsen napfény, NO nem tud újrakeletkezni, és a képződéshez a peroxi-gyökök mennyisége nem elegendő. Általában tiszta

levegőben a nitrogén-oxidok mennyisége nem elegendő a szmog kialakulásához. De ha az ember túl sokat bocsát ki, akkor kialakulhat az ózon szmog - Hasonló helyzet lehet ha növényzet ég, ahol a lángokban nitrogén-oxidok képződnek. A szennyezők koncentrációjának változása egy munkanap folyamán fotokémiai szmog esetén: -3- A. Reggel csúcsforgalom idején kezdődik, amikor a járművekből nagy mennyiségű NO, CO, CH kerül a levegőbe. B. Délelőttre a NO-ból és a CH-ekből NO 2 keletkezik, ami fény hatására elbomlik NO-dá és atomos oxigénné. C. Délutánra az oxigénatom oxigénmolekulával (O 2 ) reagálva ózonná (O 3 ) alakul Ezzel párhuzamosan az NO 2 -ból rendkívül mérgező peroxi-acetil-nitrát (PAN) és salétromsav is keletkezik. Közbeszól az időjárás: A megnövekedett szennyezőanyag-kibocsátáson kívül bizonyos időjárási helyzetek kialakulása szintén magas ózonkoncentrációk előfordulásához vezethet (fotokémiai

szmog kizárólag napsütéses időben alakul ki). A felszínközel ózon felhalmozódását okozhatja hazánkban, ha a Kárpát-medencének időjárását anticiklon határozza meg, mely száraz és napos időjárást, magas léghőmérsékletet és stagnáló légáramlást eredményez. A Földközi-tenger vidékére különösen jellemző a nyári időszakban a magas ózonkoncentráció. Az itteni éghajlatra jellemzők egyfelől a forró nyarak nagy légnyomással, gyenge szelekkel és erős napsugárzással, másfelől a hűvös, többnyire fagymentes, de esős telek mindenütt, kivéve a hegyvidéki területeket. A hosszú és tartós nagy légnyomású időszakok, az ózonképző anyagok viszonylag csekély szóródása a magas hőmérséklettel és erős napfénnyel együtt elősegíti az ózonképződést. A talajközeli ózon képződése különlegesen nagymértékű Athénban Rómában, Milánóban és környékén, valamint ÉK-Spanyolország tengerpart részén,

különösen Barcelona körül. Irányértékek: Az Egészségügyi Világszervezet által kibocsátott irányelvek között szerepelnek olyanok, amelyek a légszennyező anyagok egészségi kockázatot jelentő szintjeire vonatkoznak. Azt a legalacsonyabb biztos szintet véve alapul, ahol előfordulhatnak káros következmények, az ózon esetében maximális nyolc órás átlagértékként 60 ppb irányértékre jutottak (WHO, 1995), hangsúlyozva ugyanakkor, hogy ez nem jelent kellő biztonsági ráhagyást a legérzékenyebb embereket érő bizonyos fajta akut káros hatások esetére. A Svéd Környezeti Orvostudományi Intézet egyórás értékként 40 ppb koncentrációt javasol, mint az emberi szervezet ózonterhelésének legfelső határa. A CFC használatát a Montreali egyezményben betiltották, azonban évtizedekig képesek életben maradni a légkörben. "A sztratoszférában található klór folyamatosan pótlódik emberi forrásokból" A klór-peroxid

ózonpusztulást eredményez, amikor a molekula elnyeli a napfényt és két klór, valamint egy oxigén molekulára bomlik. A szabad klór atomok rendkívül reagensek az oxigén molekulákkal, ezért felbomlasztják azokat, csökkentve az ózont. Az ózon lebontása közben a klór peroxid újra formálódik, és újra indítja az ózonpusztító folyamatot is. A közvetlen klór peroxid mérések lehetővé teszik a sarkvidéki tél sztratoszférájában bekövetkező ózon veszteség jobb számszerűsítését. A légköri mozgások és kémiai reakciókon alapuló részletes számításokból - figyelembe véve a CFC korlátozásokat - azt a következtetést vonták le, hogy az ózonréteg majdnem teljesen helyre fog állni. Előrejelzésük szerint a Déli-sark fölötti ózon mennyiség nem fog változni az elkövetkező 15 évben, majd 2030-tól hirtelen emelkedés lesz tapasztalható, végül 2040 körül visszanyeri a nyolcvanas évek előtti állapotát. Az Északi-sark

esetében, ahol az ózonréteg pusztulása nem olyan drámai, mint a Déli-sarkon, az ózon mennyiség 2010-ig tovább csökken, majd nagyjából változatlan marad, legalábbis az eredmények ezt tükrözik. A japán kutatási eredmények eltérnek az amerikai űrhivatal, a NASA és más intézetek -4- eredményeitől, melyek azt jósolták, hogy a lyuk tovább folytatja a növekedést egészen a 2050 utáni évekig. Az ózon koncentráció leírására a légkörkutatók a Dobson egységet használják. Helytelen az ózonréteg kifejezés, hiszen az ózonmolekulák nem képeznek vékony övet, hártyát valahol a légkörben, hanem elszórtan találhatók meg benne, de általánosságban elmondhatjuk, hogy az ózonmolekulák 90 %-a a sztratoszféra 18 és 40 km közötti magasságában fordul elő. A Dobson egység azt fejezi ki, hogy ha az ózonmolekulák nem szétszórtan lennének a légkörben, hanem a földfelszínén egy rétegbe sűrítenénk be azokat, milyen

vastagságú hártya keletkezne. Egy Dobson egységről beszélünk, ha 0°C és 1 atm. nyomás mellett az ózonréteg 0,01 mm vastag A légkör átlagos ózon koncentrációja 300 Dobson egység körül van, ami 3 mm vastag rétegnek felelne meg. „Ózonlyukról” beszélünk azokon a területeken, ahol a koncentráció 220 Dobson egység alá csökken. Tavaszi időszakban az Antarktisz feletti terület átlagos ózon koncentrációja 100 Dobson egység körül van. Mivel a sztratoszférában lévő ózonmolekulák jelentős szerepet játszanak a bolygónkat érő káros ultraibolya sugarak elnyelésében, az ózonréteg „elvékonyodása” komoly veszélyt jelent a területen élők számára. Ma már ismert, hogy az ózonlyuk kialakulásáért a klórvegyületek a felelősek. Klór elsősorban emberi tevékenység (légkondicionálók, hűtőgépek, szigetelőhabok, repülők), nevezetesen a klórozott szénhidrogének (CFC-k) kibocsátása folytán kerül a légkörbe. A CFC-k

akár 50-100 évig is megmaradhatnak a légkör alsóbb részében, évtizedek is eltelhetnek mire a légkör 30 km-es magasságaiba jutnak, ahol a Nap UV-sugárzásának hatására szétbomlanak. A CFC-molekulákból felszabaduló klór a sztratoszférában stabil vegyületekké, úgynevezett „klórrezervoárokká" alakul át. A klórrezervoárok önmagukban még nem bomlasztják a légkört Ha azonban a klór valamilyen módon felszabadul, az az ózonréteg káros elvékonyodásához vezet. Amikor a sztratoszféra hőmérséklete -80°C köré süllyed, erős felhőképződés indul el benne. E felhők kémiai összetétele jelentősen eltér a légkör alacsonyabb részében, a troposzférában ismert felhőkétől. A sztratoszférában a nagy hidegben keletkező felhők az addig veszélytelen klórrezervoárokból N-t kötnek meg, amely révén a vegyületekből felszabaduló klór katalizátorként kezdi bomlasztani az ózonréteget. A CFC-k használatát 1987. szeptember

16-a óta már nemzetközi egyezmények tiltják CFC-k sztratoszférabeli sorsa: Mivel a Napból származó UV-B sugárzást a sztratoszférában lévő ózonréteg kiszűri, így az UVsugárzás a troposzférát elérve már túl gyenge, hogy jelentősen bontsa a CFC-ket. De ez a folyamat játszódik le, amikor a CFC-k lassan feljutnak a sztratoszférába. A felbomlásuk klór és fluor gyökök kialakulásához vezet. De ez nem szükség-szerűen vezet erős ózoncsökkenéshez, mert a klorid vegyületek, amelyek elsődlegesen felelősek az ózoncsökkenésért, más reakciókban is részt vesznek, amiket a meteorológiai feltételek befolyásolnak. Habár a sztratoszférikus ózon más szélességeken is csökkent, az ózonlyuk csak a sarki területek felett alakul ki, főleg az Antarktisz fölött és csak a tavaszi időszakban. Mi ennek az oka? A klór és az ózon reakciója: Cl· + O 3 Cl· + O 3 ClO· + ClO· + M Cl 2 O 2 + napfény 2 O3 -5- ClO· + O 2 ClO· + O 2 Cl 2

O 2 + M 2 Cl· + O 2 3 O2 CFC-k felbomlása ezután további reakcióhoz vezet a ClO· gyökökkel, melyek reakcióba lépnek a NO 2 dal és ClONO 2 -t hoznak létre, a NO-dal és a metánnal HCl-ot (sósavat) alkotnak, és az ezen reakciókból származó ClONO 2 a HCl-dal salétromsavat (HNO 3 ) alkot. Egyik termék (HCl és ClONO 2 ) sem lép kölcsönhatásba az ózonnal, továbbá meglehetősen stabil anyagok. Csak bizonyos feltételek vezetnek reagenssé való válásukhoz, ami végül az ózonlyukat okozza. Az Antarktiszi ózonlyukhoz vezető egyik tényező, a szélsőségesen alacsony sztratoszférikus hőmérséklet (-80°C). Ilyen feltételek mellett a salétromsav és a jég sztratoszférikus jégfelhőket alakít ki, melyek nem stabilak magasabb hőmérsékleten. Ezen jégkristályok felszínén a HCl és a ClONO 2 reakcióba lép egymással és salétromsav, valamint klór molekula keletkezik Cl 2 . A klór molekula stabil, nem lép reakcióba az ózonnal, de a

napsugárzás hatására könnyen felbomlik és kettő Cl· gyököt képez, amelyek megtámadják az ózont. Ennek következtében az Antarktisz felett minden év szeptemberében és októberében megfigyelhetjük az ózonlyukat. A láncreakció egészen addig tart, míg a jégben lévő más reagensek fel nem olvadnak, és a Cl· gyököket más módon el nem távolítják. Végül az egész folyamat nem lenne ilyen hatással az ózonrétegre, mert a ClO vegyület forrásai általában magasabban vannak. A sztratoszférában a lefelé irányuló mozgás az, ami a ClO-t alacsonyabb magasságokba szállítja. Ez csak a sarkok fölött játszódik le, az ún poláris örvényben Itt, az Antarktisz körül a sarok körüli (cirkumpoláris) szél speciális meteorológiai feltételeket ad. Tehát az ózonlyuk körülményei (alacsony hőmérséklet a sarki éjszakában, jégfelhők kialakulása, poláris örvény, amit a sarki napfelkelte követ) annyira speciálisak, hogy ezt a

folyamatot soha sem tudták volna előre jelezni a tudósok, ha nem figyelték volna Egy nemzetközi kutatócsoport szerint a felhőrészecskék felgyorsítják az ózonréteg pusztulását. A természetes részecskék aktiválják a mesterséges klórt tartalmazó összetevőket, mely megtámadja az ózont. A részecskék jelenléte magyarázza, hogy miért a tavasznak köszönhető az ózon kimerítése Ezzel megjósolható az ózonréteg elvékonyodása a sarkkörök felett. Mesterséges Cl- és Br-összetevők okozzák a gázréteg kimerítését, mely védi a földet a káros sugaraktól. Bizonyos felhőrészecskék központi szerepet játszanak az ózonréteg pusztulásában Télen a felhők összegyűlnek a Déli-sark fölött, kisebb kiterjedésben Északon, amikor a levegő a Föld alacsonyabb atmoszférájában van és hideg. Az ózon-romboló vegyszerek, melyek felhalmozódtak ezekben a felhőkben, ártalmatlanok, amíg a megfagyott részecskék foglyul tartják őket. A

NASA 2000-ben 11 millió négyzetmérföldes ózonlyukat mért az Antarktisz fölött, ami 3x akkora, mint az USA területe. A műholdas fényképek alapján a lyuk egy hatalamas kék masszának néz ki, ami teljesen lefedi az Antarktiszt, és eléri Dél-Amerika csücskét is. A Montreáli Egyezmény életbe lépése óta az ózonmennyiség nagyjából változatlan maradt, majd 2005ben az Antarktisz feletti ózonlyuk közel 24 millió km2 tett ki, ami nem sokkal kisebb, mint ÉszakAmerika. Feltehetően nem csak a CFC az egyetlen dolog, ami hatással lehet az ózonrétegre Ide kell sorolni a természetes tényezőket is, mint a napfoltokat, melyek az UV-sugárzásért felelnek, a vulkánokat, melyek kénes gázaikkal gyengítik az ózonréteget, de ugyanígy szerepet játszik az időjárás is: a sztratoszféra hideg levegője egyaránt képes erősíteni és gyengíteni az ózonpajzsot. A felső sztratoszféra ózonjának gyógyulása nagyjából 18 km-es magasság felett szinte

teljes egészében a CFC csökkenésének tudható be, ami azt mutatja, hogy van értelme a károsanyag kibocsátásokat korlátozó egyezményeknek. Azonban a 10 – 18 km közötti alsó sztratoszférában nagyobb javulás tapasztalható az ózonszintben, mint azt a CFC kibocsátás csökkenése önmagában indokolná, azaz valami másnak is közre kell játszania az alacsonyabb magasságokban. A kutatók szerint ez a légköri szeleknek tudható be. A szelek képesek elszállítani az ózont az egyenlítői területekről, ahol az nagyobb magasságokba jutva megsemmisülne, így feltehetőleg a változó szélsémák hatnak az ózon -6- egyensúlyára és gyorsítják a pajzs gyógyulását a 18 km alatti légrétegekben. Ezen felül is lehetnek még olyan természetes vagy emberi tényezők, melyek kisebb-nagyobb mértékben hozzájárulnak az ózonréteg kisebb magasságokban való meglepő erősödéséhez. Ha ez a tendencia folytatódik, a globális ózonréteg 2030 és 2070

között visszaállhat az 1980-as szintre, sőt ekkorra akár az Antarktisz felett éktelenkedő lyuk is bezárulhat NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYEK • ENSZ KÖRNYEZETI PROGRAM (1985. március 22 Bécs): Az ózonréteg védelméről szóló keretegyezmény aláíró országok vállalták az összehangolt mérési, megfigyelési, kutatási és fejlesztési programokban való részvételt, az ózonrétegek károsító anyagok felhasználásának önkéntes csökkentését. • MONTREALI JEGYZŐKÖNYV (1987. szeptember 16): az ózonkárosító vegyületek (5 freon és 3 halon vegyület) előállításának, nemzetközi kereskedelmének és felhasználásának korlátozása. Az anyagok hiánya ne gátolja a fenntartható fejlődést, ne okozzon többletköltséget • TORONTÓ (1988.): az első nemzetközi éghajlatváltozási konferencia, ahol kutatók, kormányok, ipari országok önként vállalták, hogy 2005-re 20%-kal csökkentik a CO 2 kibocsátásukat. Az IPPC létrehozása: rendszeres

jelentés a kutatások eredményeiről (kutatók) • LONDON (1990.): az ózonkárosító anyagok 2000-ig történő kiváltása (új potenciális ózonkárosítókra is: szén-tetraklorid, metilkloroform). • KOPPENHÁGA (1992.): 1994-re a telített halonok, 1996-ra a többi, addig szabályozott anyag teljes kiváltását hozták előre; a szabályozott anyagok listája bővült (telítetlen freon, halon, metil-bromid). • ENSZ KÖRNYEZET ÉS FEJLŐDÉS KONFERENCIÁJA (1992. 06 02-14 Rio de Janeiro): Elfogadásra került dokumentumok: - Riói Nyilatkozat a Környezetről és Fejlődésről, - Keretegyezmény az éghajlatváltozásról, - Egyezmény a Biológiai sokféleségről, - Nyilatkozat az Erdőkről, Elvek, - Nyilatkozatok a 21. századra (Agenda) • MONTREÁLI ENSZ Klímakonferencia (2007. szeptember 12–21): 191 ország hozzájárulásával létrejött egyezmény. A résztvevők egyetértettek abban, hogy 2020-ra a fejlett országokban, 2030-ra pedig a fejlődő

országokban is teljesen beszüntetik az ózonréteget bontó freonok használatát. A kezdeményezés legnagyobb támogatója és sürgetője az USA volt Kínához (a legnagyobb CFC- és HCFC kibocsátó: 80 %) hasonlóan a többi fejlődődő ország is azzal a feltétellel írta alá az egyezményt, hogy ígéretet kaptak arra, hogy a fejlett országok pénzügyi támogatást nyújtanak számukra az új, alternatív technológiákra való átállásban. A Jegyzőkönyvhöz csatlakozó jelenlegi 191 ország adja a Föld freonkibocsátásának 95 %-át. A jelenlegi becslések szerint 2050-2075-re várható, hogy visszaáll az ózonréteg 1980-as évek előtti állapota. Magyarország is részese a nemzetközi egyezményeknek: 1992-re az országos freon és halon felhasználás 60%-kal csökkent az 1986-os szinthez képest 1993. július 1-től már nem gyártanak freon hajtógázas szórópalackot (kivéve a speciális gyógyászati és műszaki spray-k). 1993 végéig a

hűtőgépgyártásban és a műanyagiparban is kiküszöbölték a freonok felhasználását Az ózonkárosító anyagok felhasználásának korlátozásáról 1987-ben Montreálban aláírt jegyzőkönyvet 188 ország mellet Magyarország is ratifikálta. Hazánkban 1992-ben született meg az első rendelet A 2003-as kormányrendelet pedig a jelenleg hatályos uniós rendelet alapján készült. -7- A freonos szórópalackok, hűtőszekrények és hőszigetelő anyagok kiváltása az 1990-es évek elején kezdődött meg. A felhasználás 40 %-a a magyar termékek versenyképtelensége miatt, másik 40 %-a a helyettesítő anyagok bevezetése miatt szűnt meg, 20 % kiváltását pedig pályázati források segítették. A Világbank által folyósított 7 millió dolláros vissza nem térítendő támogatást 13 vállalat használta fel az átállás finanszírozására. Így Magyarországon 2004-re a freont először helyettesítő, az ózont annál kisebb mértékben

károsító úgynevezett HCFC-re állt át. Az EU az ózonréteg fokozott védelméért küzd: Az EU határain belül és kívül egyaránt mindent megtesz az ózonréteg megmentéséért. Kezdetben azt jósolták, hogy az ózonréteg 2050-re regenerálódik, azonban a globális felmelegedés várhatóan késleltetni fogja a folyamatot. Az aeroszolok, a növényvédő szerek, illetve a hűtőrendszereknél és tűzoltó-készülékeknél alkalmazott gázok nem csak az ózonréteg pusztulását idézik elő, hanem hozzájárulnak az üvegházhatás és az éghajlatváltozás felerősö-déséhez is. Hazánkban tizedére csökkent a HCFC-felhasználás: Hazánkra az EU-tagság miatt szigorúbb előírások vonatkoznak, mivel az EU tagállamai vállalták, hogy 2015-től végleg kivonják a gyártásból a HCFCket. Új termékek gyártásánál már most sem alkalmazhatók HCFC-k, viszont 2009-ig a régi berendezések újratöltésére még igen. 2010 és 2014 között viszont már a

visszagyűjtött termékeket is csak új HCFC-vel lehet újratölteni, 2015 után viszont már az újratöltés is csak valamilyen helyettesítő anyaggal történhet. -8-