Irodalom | Középiskola » Felvilágosodás, Csokonai Vitéz Mihály elégiaköltészete

Felvilágosodás: Csokonai Vitéz Mihály elégiaköltészete (Magánossához, Estve, Tihanyi Eckhóhoz) Felvilágosodás Magyarországon: a felvilágosodás irodalmának első szakaszát 1772-1795-ig szokás számítani. Kelet-Európában a 18 században terjedt el A klasszicizmus alapja a felvilágosodás (nem stílusirányzat, hanem szellemi mozgalom) A polgárság a hordozója, amely a feudalizmus ellen küzd. A fény, a világosság áll a középpontban Eszméi: 1) Racionalizmus: filozófiai irányzat. Az ész tiszteletén alapul 2) Egyházellenesség: a gondolkodók támadják az egyházat és nem fogadják el az egyház tanításait. 2 irányzata van: ateizmus: Isten létének a megkérdőjelezése, és deizmus: elfogadja Isten létét, és hogy ő teremtette a világot, de nem hisz abban, hogy a későbbiekben beleavatkozna az emberek és a világ sorába 3) Antifeudalizmus: a feudális társadalom bírálata 4) Természetkultusz: a természet és a magány szeretete.

(Rousseau – Vissza a természethez) 5) Új erkölcsiség: az ember hivatását a földön keresik. Küzdenek a sötétség és a babonák ellen és megvetnek mindent, ami hamis és hazug. 6) A tanítás és a nevelés mindenhatóságát vallják. Az ember eredendően jónak születik, minden más a nevelésen múlik. 7) Optimizmus vagy kötelező derűlátás. Klasszicizmus: filozófiai alapja a racionalizmus. A görög nyugalom és a római méltóság az eszméi. Idealizált, eszményi, fontos a harmónia, a mértéktartás, a valószerűség, az egyszerűség, az érthetőség, a világosság Az értelem a fontos, nem az érzelem Rangsorolják a műfajokat: első műfaj a tragédia, további műfajok: óda, himnuszok, tanító költemények, az episztola vagy költői levél, eposz, tanmese, szatíra és a nevelési regény. Szentimentalizmus: a felvilágosodás másik stílusirányzata, párhuzamosan a klasszicizmussal. Jelentése: érzékenység, érzelgősség. A romantika

előfutára Egyéniség- és érzelemkultusz jellemzi. (sóvárgás, elvágyódás, vallomásigény, belső kitárulkozás) Csokonai élete: 1773. november 17-én született Debrecenben Református családban él A Debreceni Református Kollégium tanulója lesz, 1788-tól teológus hallgató. Ő maga is tanít diákként. Sok nyelven beszélt: latin, olasz, francia, német, görög, angol; olvasott héberül; arab, perzsa. 1795-ben kicsapják a kollégiumból. 1795-96 között Sárospatakon jogot tanul Megismeri Vajda Juliannát (verseiben Lilla). 1799-ben állást kap Csurgón, helyettesítő tanár Sok tanulmányt, színművet és verseket ír. Földmérnök, könyvtáros 1802-ben a debreceni tűzvészben leég a házuk, mindenük oda lesz. 1804-ben egy temetési beszédet mond, tüdőgyulladást kap 1805 január 28-án meghal Poeta doctus és poeta natus (született őstehetség). Stílusirányzatok: - klasszicizmus, - szentimentalizmus, - rokokó, - diákos-népies. Hangnemek,

stílusirányzatok, műfajok keverednek a műveiben. Nem tűri a korlátokat Írói műfajai: A) Líra: 1) Pictura: leírás, érzékletes rajz. Természet, táj, emberek, évszakok leírása Pl Konstancinápoly. 1 2) Sententia: antik költők, bölcs mondásainak vagy tanításainak kifejtése a szónoklattan szabályainak alapján. 3) Alkalmi versek: kiemelkedőek bölcseleti igényű Halotti versei (1804). 4) Dal: pl. A boldogság (anakreoni dal: versformájuk: az ún anakreóni sor /negyedfeles jambusi sorfaj:     5) Óda: pl. Magánossághoz (1738), A reményhez (1803) B) Dráma: 1) vígjátékok: pl A méla Tempefői (avagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon (1793). Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak 81799), Cultura (1799). C) Epika: 1) vígeposz: pl. Dorottya (1800) 2) Tanulmányok: verstani tanulmányok: A Magyarok ősi vallásáról és műfajelméleti tanulmány 3) Fordítások: (szerzők): eposz pl. Homérosz:

Békaegérharc; vígjátékírók: pl Kleist, Goldoni; színmű: pl. Tasso, Moliére A stílusok szerepe az életműben: együttesen, egy időben vannak jelen. Főleg klasszicista, rokokó szövegek és poétikák felől indul, de hamar megjelennek műveiben a szentimentalista és népies elemek is. A rokokó dominancia helyébe egy idő után a szentimentalista vonások kerülnek Rokokó: uralkodó hatású az életmű első szakaszában. Sokszor még klasszicista verseiben is rokokó a leírás! Versek: Vidám természetű poéta, Tartózkodó kérelem (1803) /korábbi változata: Egy Tulipánthoz 1793./ Klasszicista jellegzetességek: a költő életművében a felvilágosodás eszméivel való találkozáskor erősödik fel ez a hatás. Pl Konstancinápoly; Az estve Az iskolás klasszicizmus műfajaiban íródott szövegek a későbbi nagy versek szövegeibe mintegy beleíródnak. Az estve: a szöveg első részében az iskolás klasszicizmus hatásai közül a pictura hagyománya,

míg a második felében a sententia hagyománya idéződik. 1789-ből való az első változat, itt rövidebb a sententia – a hagyományt érintő rész. 1794-ben alakult ki a végleges változat Az első részben (pictura) rokokó jegyek is jelen vannak. A második részben (sententia) előtérbe kerülnek a szentimentalista stílusjegyek Az első részben különböző hanghatások, fényés színhatások a befogadó több érzékterületére próbálnak hatni Pl „cseppecskéit a nyílt rózsákba hullatja” Alliterációk találhatóak a versben Kevésbe jellemző a képszerűség (klasszicista stílushoz közelíti a szöveget), tanítás, tanító beszéd kevésbé képszerű, inkább fogalmi közlés jellemzi. A második részben Rousseau gondolatait idézi A magántulajdon ellen beszél A vers vége felé ismét a képszerűség jellemző A zárlatban ember és természet egységének gondolata vetődik fel Az utolsó sorban a természet anyagszerepben jelenik meg

(szentimentális vonás) Pl „Ó áldott természet” Szentimentalista jellegzetességek: akkor válik fontosabbá Csokonai költészetében, amikor problematikus lesz a lírai én számára a rokokó-típusú állandósult idill fenntartása. Szentimentális létszemléleti és poétikai jegyek jelennek meg költészetében Pl Az estve, A tihanyi Ekhóhoz (1803) A tihanyi Ekhóhoz: Korábbi változata az 1796-os A füredi parton című vers. A későbbi vers a Lilla-ciklus része Lilla: többnyire Vajda Juliannát nevezi így verseiben. A Csokonai költészet szerelmi mitológiájának központi nőalakja 2 A költő ezen versét viszonylag későn, a Lilla-szerelem után írta, ez egyértelműen kiderül a vers mondanivalójából. Címe rögtön megszemélyesítést hordoz magában, a visszhangot a klasszicizmus hagyományainak megfelelően Ekhó nimfa képében szólítja meg. A görög mitológiában Ekhó teste elsorvadt a reménytelen szerelemtől és csak hangja maradt

meg, ez lenne a visszhang magyarázata. Tihany alapvetően két dologról híres: egyik a visszhang, másik pedig a sziklák közt megbújó remetebarlangok, melyek a középkortól lakottak A költő elvesztette élete nagy szerelmét és efölött érzett bánatát sírja el a visszhangnak, így nekünk is. A vers tökéletesen ábrázolja a búskomor ember lelkiállapotát Az első versszakban azt meséli el a lírai én, hogy miként jutott ebbe a keserű helyzetbe, az ezt követő négyben pedig felvázolja a számára egyedül elképzelhető, ám mégis kétségbeesett megoldást. A művön a legerősebb a szentimentális hatás, ez rögtön a kezdőképből is kitűnik A költő éjszaka, a sápadt hold fényénél, magányosan ül a Balaton partján. Önmaga sanyarú helyzetét egy ellentéttel világítja meg, történetesen összehasonlítja magát a közeli Balatonfüreden vigadó emberekkel, akik hozzá viszonyítva boldogan és gond nélkül élnek Komor jelzőkkel illeti

a természetet, mégis több bizodalmat vet belé, mint embertársaiba, akik számkivetették A teljes magányosság érzésével kell szembenéznie, a barátai mind elhagyták, szerelme, Lilla pedig követte az apa "tirani", azaz zsarnok törvényét, nem a szíve szavát követte, hanem belement a kényszerházasságba. A költő csak egy megoldást, kiutat lát: a hajdanvolt remetékhez hasonlóan egy barlangba költözve és szent aszkézisben merengne-keseregne múltján Talán nem véletlenül hasonlítja magát Rousseau-hoz, aki a "Vissza a természethez!" elvét meghirdette, és élete utolsó esztendeit jómaga is önkéntes száműzetésben töltötte. Az utolsó versszakban egészen odáig megy el, hogy itt akar meghalni, és csak abban reménykedik, hogy valamikor a távoli jövőben szentként fogják tisztelni hamvait. Bár Csokonai nem volt látnok-költő, ez mégis egy preromantikus stílusjegynek tekinthető, hisz a romantikában majd ugyanezt az

érzést –igaz, sokkal erősebben- fogjuk Petőfi: A XIX. Század költői-ben megtalálni A vers ütemhangsúlyos verselésben íródott, rímképlete ABABCCDD. Az utolsó két sor versszakonként mindig megegyezik, ez egyfajta "pattogást" ad a versnek A műben sok a felkiáltás, a költő komor jelzőkkel írja le a természetet, így saját lelkiállapotát is, hisz belső érzéseit a környezetre vetíti ki. A költői eszközök láthatóan egy célt szolgálnak: a hangulat átadását, ezért a verset Csokonai egyik legjelentősebb szentimentális alkotásának nevezhetjük. Különösen érdekes a művet a Reményhez mellé helyezni, és úgy vizsgálni Míg az játékos rokokó stílusában fogalmazza meg ugyanezt az érzést, A tihanyi Ekhóhoz mindezt komolyan, szabályos klasszicista eszközökkel teszi. Csokonai Vitéz Mihály keserű sorsát ismerve szinte mi is együtt sírunk vele a tihanyi parton. Magánossághoz: Csokonai ezt a művét Lilla-

korszakában írta. Szentimentalista művei közé sorolhatnánk Tulajdonképpen a magányosságban keres vigaszt, menedéket a viszonzatlan szerelem gyötrelmei elől. Hiszen pont ennek az évnek elején adták férjhez Lillát egy gazdag kereskedőhöz, és így Csokonai minden reményét elvesztette, hogy szerelme valaha is övé legyen. A költő lelkében örvénylő érzések megnyugvást keresnek, és úgy véli, hogy a csendben, magányban találják meg azt. 1798-ban Kisasszondon írta ezt a versét Csokonai Ihletője valószínűleg egy csendes, ámde természeti csodákban gazdag, vonzó szépségű, nyugodt park lehetett, ahol fáradt lelke fájdalmaira gyógyírt lelt. E versében a költő a magányosságot személyesíti meg, és mint egy nőalakhoz szól. Leírja kettejük viszonyát, illetve őt, magát is, mintha valóságos élő személy volna. Szinte isteníti, "kedves istenasszonynak" nevezi, végtelenül jónak, és kedvesnek mutatja be:

"Mentsvára a magán szomorkodónak". Mint egy jó anya, vagy mint egy kedves asszony, aki gondoskodik az elesettekről: "Te azt, ki megvetette a világot, 3 Vagy akinek már ez a nyakára hágott, Kiséred és apolgatod; Magát magával bíztatod." A magány e műben valami olyan, ami Csokonai életéből hiányzik. Egy szerető, gondoskodó nő, feleség, vagy anya, aki ha szomorú vagy megvigasztal, és osztozik örömödben, ha jó a kedved. Hűséges, és nincs hazugság szavaiban, megérti őt: "Ártatlanúl kecsegtetel magadba, Nincs tettetés, sem csalfaság szavadba, Hív vagy, nem úgy, mint mai Színes világ barátai. Csokonai megteremtette magának saját álomvilágát, ahol igazán boldog volt, és ahol szeretet övezte. Ott a magány volt "istenasszonya", ő pedig a megfáradt vándor, aki megnyugvást keresett és talált, és e helyen igazán örömteli lehetett élete: "E helybe andalogni jó, E hely poétának

való." Ebben az időszakban, vagyis a 18. század végén valóságos kultusza volt a szentimentalista irodalomban, a befeléfordulásnak, az emberektől való elrejtőzésnek, vagyis a magány megjelenítésének. A vers szentimentalista stílusban íródott Természetesen e stílusirányzat más nyomai is felfedezhetők a versben: többek között jellemző a versre a melankólia, a boldogság utáni vágy, a magány motívuma (hisz az egész vers e téma köré épül), és a természet szeretete is, hiszen a verset olvasva többször is megjelenik a természet: "Honnyod csupán az érző Szív és szelíd falu s mező." A vers műfaja elég összetett, mivel ez az óda és az elégia tulajdonságait is magában hordozza. Elégia, hiszen hangulata meglehetősen melankolikus, a reménytelen szerelem képei is fölvillannak, de egyben egy óda is a magányhoz. Az ilyen verseket elégik- ódának szokták nevezni Figyeljük meg jobban a vers szerkezetét. Több részre

is oszthatjuk: az első részben örömét írja le a költő, hogy rátalált a Magánosságra: "Öröm nekem, hogy lakhelyedbe szálltam, Hogy itt Kisasszondon reád találtam," A következő nagyobb szerkezeti egység a 2. és 3 strófákból áll Itt a magány "otthonát" mutatja be, vagyis azt, hogy a fáradt lelkek, hol találhatnak megnyugvást Mindezt tájleírásba ágyazva tárja elénk a költő. Ebben a részben találunk klasszicista vonást is: "Két hegy között a tónak és pataknak Nimfái kákasátorokban laknak; S csak akkor úsznak elő, Ha erre bőlcs s poéta jő." Itt visszautal Csokonai az ókori görög és római mitológiára, ami jellegzetes klasszicista sajátosság. Ám ebben az esetben ez a négy sor különleges társadalmi mondanivalót is takar Mint tudjuk a nimfák a természetben éltek, és sok esetben a szépet, a jót, az ártatlanságot személyesítik meg. Csak a jó embereknek jelentek meg, akik tisztelték őket,

a természetet és egymást is, azonban, akik nem, azok számára láthatatlanok maradtak. Mint ahogy a versben is láthatjuk, "csak akkor úsznak elő, ha erre bőlcs s poéta jő", tehát a bölcseknek és poétáknak jelennek meg a nimfák, és ezzel egyben mintha a többi ember fölé emelnék őket Valójában pedig azt hangsúlyozza ki, hogy az élet szépségeit, értékeit csak a művelt emberek veszik észre, mert csak ők méltóak rá. Ez a felfogás is klasszicista eszméket hordoz A 3. nagy szerkezeti egység a 4 és 5 versszakokból áll Ez az előző rész ellentéte Azt a világot mutatja be, amit a Magánosság elkerül: "Te a királyok udvarát kerűlöd, Kerűlöd a kastélyokat; . 4 Futsz a csatázó trombiták szavától, Futsz a zsibongó városok falától:" A 6-7. versszakok a magány jótéteményeit fogalmazzák meg, erőt adó, éltető forrás itt magány, aki az egyszerű költőből, a semmiből világot teremtő zsenit formál Ez

a motívum pedig a romantika korai jele. A negyedik rész Csokonai és a Magánosság ("kedves istenasszony") kapcsolatáról beszél nekünk. Az utolsó két versszakban egy újabb szerkezeti egységet fedezhetünk fel, egyben az utolsót is. Itt már megjelenik a halál utáni vágyódás, a szabadulni akarás, de egyben nagyon nyugodt is. Úgy véli, ha eljő a halál, akkor már minden más lesz, nem fog többé fájni az evilági szenvedés, ott végre békét lelhet: "Áldott Magánosság! öledbe ejtem Ottan utólsó könnyemet, Végtelen álmaidba elfelejtem Világi szenvedésemet." A költői eszközök közül kiemelném a megszemélyesítés, hiszen már maga a cím is egy megszemélyesítés. Megtestesíti a magányosságot, hiszen hozzá beszél, neki ír, és valahol ezzel Lillához szól. Lilla iránt érzett gyötrő szerelme juttatta oda, hogy jobban kedveli már a magányt, mint a nyüzsgő társasági életet, és szívesebben sétál a

természetben, mint az örvénylő sokaságban a város utcáin. Ez a megszemélyesítés végigvonul a versen, vagyis allegóriává teljesedik ki. Másik igen fontos költői eszköze még e versnek az ellentét Ellentét van a 2- 3 és 4. szerkezeti egység között, például: "Estvéli hűs álommal elborítja A csendes éjnek angyalát. . A félelem s bú a vad únalommalCsatáznak ott a tiszta nyúgalommal. . Hol bíztatásit titkos égi szónak Hallhatja a boldogtalan." Ezekkel az ellentétekkel fokozást ér el a mű végére. Ellentétet találunk a vers első és utolsó versszaka között is. Az első és utolsó versszakokban majdnem ugyanazok a képek jelennek meg, de az értelmük megváltozik. Az első versszak még a természet nyugodtsága, idillje utáni vágyakozást jelenti, míg az utolsó strófában már az örök magányosságra, az elmúlásra vár, azt próbálja siettetni. A mű első és utolsó sora teljesen ugyanaz ("Áldott Magánosság,

jövel!), ámde jelentésük, a másik 10 versszak miatt már nem egyezik. A többi strófa értelme, és a közöttük fellépő ellentétek miatt nem jelentheti ugyanazt ez a két sor A mű strófaszerkezete meglehetősen újfajta. 11 és 8 szótagos sorok váltakoznak (11-8-11-811-11-8-8), az azonos szótagszámú sorok rímelnek Így az első négy sorban kereszt-, a második négy sorban páros rímeket találunk A sok rím miatt a mű egészen "dallamos", a sorvégi rímek szinte csilingelnek. Ebben is ellentétre bukkanunk, hiszen a vers melankolikus hangulatához csengő rím párosul, ami éppen, hogy a boldogság kifejezésére alkalmas E versében Csokonai elhagyatottságának ad hangot, bár ezt csak burkolt formában közli az olvasóval. Fájdalmai elől bujdokolva a Magánosság erdejébe jut, ahol végre úgy érzi igazi megnyugvást lelt, ezért hát hívja, várja szinte e fájdalmas földi lét lezárását, az elmúlást, hogy az örök magányosságba

burkolózva elfeledhesse bánatát, gyötrelmeit. Ez a vers, azt hiszem, Csokonai Lilla- korszakának egyik legmegrázóbb és egyben legszebb alkotása is, melyet igazán talán soha senki sem fog tudni teljesen megérteni. 5