Szociológia | Szociálpolitika » Fórián Péter - A jóléti állam kialakulása, főbb típusai

Alapadatok

Év, oldalszám:2010, 9 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:86

Feltöltve:2010. július 31.

Méret:144 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

http://www.doksihu A jóléti állam kialakulása, főbb típusai A jóléti állam meghatározás az állampolgárok elemi jólétének biztosítására irányuló állami felelősségvállalást jelent. Legalább minimális szinten jólétet biztosít, létbiztonságot garantál Feltételezhető, hogy a társadalmi kiadások színvonala tükrözi az állam jólét melletti elkötelezettségét. A jóléti kiadások eltérőek lehetnek egyes államokban, így a juttatások nagy részét költhetik köztisztviselőikre, rászorultsághoz kötött szociális segélyezésre, vagy a középosztálybeliek adókedvezményeire. Elsősorban a munkásosztályról és a szegényekről gondoskodik, a középosztályok ellátásában a magánbiztosításokra és a béren kívüli juttatásokra hárul jelentős szerep. A jóléti állam tartalmán belül lehet vizsgálni a célzott és az univerzális programokat, a jogosultság feltételeit, a juttatások és szolgáltatások minőségét, az

állampolgári jogok kiterjesztését, az állami tevékenységek összefonódását a piac és a család szociális ellátásában játszott szerepével. A jóléti állam nemcsak beavatkozó, korrekciós mechanizmus, amely javít az egyenlőtlenségek szerkezetén, hanem rétegződési rendszer is, aktív erő a társadalmi viszonyok alakításában. Az univerzális rendszer előmozdítja a státuszegyenlőséget, erősíti a szolidaritást, az állampolgárokat hasonló jogok illetik meg osztály- vagy piaci helyzetétől függetlenül. Marshall szerint a szociális állampolgárság alkotja a jóléti állam magját, mely társadalmi rétegződést is magában rejt. A szociális jogok sérthetetlenségével az egyének piaccal szembeni árujellege lazább lesz. A dekommodifikáció megjelenik, ha egy szolgáltatást jogként nyújtanak, és ha egy személy a piacra való támaszkodás nélkül is képes biztosítani létfenntartását. A skandináv típus a leginkább,

az angolszász típus a legkevésbé dekommodifikáló jellegű. • A szociális segítségnyújtásra épülő jóléti államokban a jogok a szükségletekhez kapcsolódnak, az igényjogosultság vizsgálata a dekommodifikációs hatást korlátozza. • A Bismarck-féle társadalombiztosítási modellben a juttatások a befizetésektől, így a munkától és a foglalkoztatottságtól függenek. • A Beveridge-féle állampolgári juttatás mindenkinek egyenlő nagyságú, alapvető juttatást nyújt a korábbi keresetektől, hozzájárulástól vagy teljesítménytől függetlenül. http://www.doksihu Típusai: Titmuss 3 modellje: • Reziduális: Főként a szegények segélyezésére korlátozódik. A piacon és a családban elégítődnek ki az egyén szükségletei, az állami jóléti intézmények csak ezek kudarca esetén játszanak átmenetileg szerepet. • Ipariteljesítmény: Fő elve és intézménye a társadalombiztosítás, az ellátások a

munkavégzéshez és járulékbefizetéshez kapcsolódnak. A szükségleteket az érdem, a teljesítmény és a hatékonyág alapján kell kielégíteni. • Intézményes: Az egész népességre irányul, univerzális jellegű, dominálnak benne az állampolgári jogok. Jóléti kötelezettségeit az összes elosztási területre kiterjeszti, szükségletekre alapozott szolgáltatásokat nyújt a piacon kívül. Esping-Andersen úgy vélte, hogy történelmileg eltérő szituációk az állam, a piac, és a család közötti kapcsolatok a jóléti állam 3 olyan típusát hozták létre, amelyekre 3 domináns ideológia épül: • Liberális (USA, Kanada, Ausztrália): A rászorultság igazolásához kötött segélyezés, a szerény színvonalú univerzális transzferek, szerény társadalombiztosítási rendszerek játszanak domináns szerepet. A juttatások főleg alacsony jövedelmű, a munkássághoz tartozó, az államtól függő helyzetű rétegről gondoskodnak. A

jogosultsági szabályok szigorúak, stigmatizálóak, ezzel munkára ösztönző hatású. Az állam támogatja a piacot, ösztönzi a magánbiztosítást, korlátozódnak a szociális jogok, minimalizálódik a dekommodifikációs hatás. Az állami juttatást kapók homogénen szegények, a többiek jólétét a piac differenciálja. Korlátozott a munkaerő védelme Tömegesen új munkahelyeket kínál, főként a szolgáltatásokban. Nagy szerepe van az adományozásnak, civil szervezeteknek. • Korporatista - etatista, konzervatív (Ausztria, Franciaország, Németország, Olaszország): A státuszkülönbségek megőrzésére törekszik, a jogokat osztályhoz és státuszhoz kapcsolták. A magánbiztosítás, a béren kívüli juttatások marginális szerepűek, a redisztribúciós hatás kicsi. Az egyház és a hagyományos családkép, a http://www.doksihu tradicionális női szerepek megőrzése fontos. Preferált csoport a magasan iskolázott,

középosztálybeli férfiak. A társadalombiztosítás nem terjed ki a nem dolgozó nőkre, az anyaságot családi pótlékkal ösztönzik. Az állam csak akkor avatkozik be, ha a család lehetőségei tagjai megsegítésére már kimerültek (szubszidiaritás - kiegészítőlegesség). Minimális szinten vállal garanciát a jólétért, kipótolja az egyén jövedelmét, hogy elérje a társadalmi minimumot. Együttműködik az egyházzal, társadalmi intézményekkel, munkaadókkal, szakszervezetekkel. • Szociáldemokrata, skandináv (Svédország, Finnország, Norvégia, Dánia): Az univerzalizmus és a szociális jogok elvét a középosztályokra is kiterjesztették. Legmagasabb szinten biztosít egyenlőséget, a munkások ugyanazokban a szolgáltatásokban és juttatásokban részesülnek, mint a jobb módúak. Minden rétegre kiterjedő univerzális biztosítási rendszer jött létre, mindenki részesül a juttatásokból, mindenki függő helyzetben van,

így hajlamos fizetni. Rövid ideig, keveseknek, magas összeget biztosít. Cél az egyéni függetlenség elősegítése, közvetlenül a gyerekeknek nyújt transzfereket, és közvetlen felelősséget vállal a gyerekek, idősek, önmagukon segíteni nem tudók gondozásáért. Elkötelezett a teljes foglalkoztatás mellett A nőket igyekszik hozzásegíteni a munkavállaláshoz, magas szintű a gyermekgondozási rendszer. Nagyok az elvonások, adók, érdek, hogy ne legyen ellenösztönző a munka Olyan szolgáltatásokat ad, mely a magas keresetűeket is kielégíti, és nem magánbiztosítóknak adják a pénzt, hanem az álamnak. A rendszer nagy költségei miatt igyekszik minimalizálni a szociális problémákat, és maximalizálni bevételeit. Ezt akkor lehet leginkább elérni, ha a legtöbben dolgoznak, és ha minél kevesebben élnek szociális transzferekből. Tipizálás funkciók szerint: 1. A piacgazdaság hatékony működését segítő állami berendezkedés; piaci

kudarcok kezelésére 2. Az ipari társadalom által generált új szükségletekre adott válasz (indusztriális hipotézis); megnő az állam szerepe (idősek, gyerekek védelme), gyengülnek a hagyományos intézmények, emelik a jóléti kiadásokat, nő a munkanélküliség, nő az inaktív életszakasz http://www.doksihu 3. A tőkés uralmi viszonyok fenntartására és legitimitására kiépült rendszer (neomarxizmus); társadalmi béke és politikai legitimitás 4. A bérből élők és a munkásosztály politikai hatalmának megnyilvánulása; a politikai demokrácia keretein belül valósul meg, szociáldemokrata álláspont, a bérből élők tömegüknél fogva hatalommal rendelkeznek, domináns társadalmi csoporttá válnak, szembe tudnak szállni a hatalmon lévőkkel 5. Újraelosztási funkció; piaci jövedelmek újraelosztása, állami kényszer útján megy végbe a redisztribúció (adószedés, elvonás – visszaosztás), demokratikus szabályok alapján

működik, érdekek, érdekcsoportok mentén szerveződik, régiónként aránytalanok a visszaosztások Tipizálás intézményi jegyek alapján: • Reziduális: Maradékelvű; ami pénz marad az újraelosztás után, annyit kapnak a szegények, a szegénységet állítja középpontba, csak a legrászorultabbakra vonatkozik, rászorultságot vizsgál, szegénypolitikai rendszer • Univerzális: Minden társadalmi csoportnak járnak szolgáltatások, a közösségi ellátások állampolgári jogon járnak Jóléti állam céljai: • Hatékonyság:  Makro: A GDP hány %-át lehet jóléti kiadásokra fordítani, hogy éppen annyi jusson, amennyi kell  Mikro: Megfelelő intézményekhez kerülnek a pénzek, konkrét ellátásokra fordítják  Ösztönzők: Ellátások arra ösztönözzenek, hogy az emberek munkát találjanak • Megfelelő életszínvonal biztosítása:  Szegénység elleni védelem és szegénység enyhítése: Senkinek se kelljen

hosszabb ideig szegénységi küszöb alatt élni http://www.doksihu  Megszokott életszínvonal védelme: Krízishelyzet esetén a jövedelem kiesés ne okozzon életszínvonal csökkenést  Jövedelem kiegyenlítés: Fiatal korban megszerzett jövedelem egy része átcsoportosítható idősebb korra, társadalom- és magánbiztosítás rendszere • Egyenlőtlenségek csökkentése:  Vertikális méltányosság: pénzelosztás, az alacsony jövedelműeket támogatja, magasabb jövedelem felől csoportosít át az alacsonyabb felé  Horizontális méltányosság: szolgáltatásokat osztanak szét szükségletek szerint (egészségi állapot, kor, családnagyság), a jövedelmi szint nem számít, azonos társadalmi szinten élők között oszlik meg a szolgáltatás • Tágabb társadalmi célok:  Méltóság védelme: Az ellátások ne legyenek stigmatizálóak, ne legyen megalázó igénybe venni  Társadalmi szolidaritás: Célja az integráció,

teljes, korlátozás nélküli társadalmi részvétel biztosítása  Érthetőség, visszaélések elkerülése: A rendszer legyen egyszerű és átlátható, kapjanak tájékoztatást az ellátásokról, legyen alkalmas a visszaélések elkerülésére, csak a jogosultak kapjanak ellátást Jóléti állam eredete, kialakulása, szükségessége: Tradicionális társadalom bomlásával és a fogyasztói társadalom kiépülése során létrejön: • Szekularizáció: Az egyház önálló alrendszerré válik • Politikai álam kialakul; politikai, jogi, közigazgatási alrendszerek • Családi keretekből kiemelkedik az oktatás-nevelés feladata és önálló alrendszer lesz • A gazdasági szféra negatív hatásainak kezelésére kifejlődik a szociális szféra (biztosítás, egészségügy, lakás) • Tudomány önállósodása • Létrejön a tömegkommunikációs szféra Új szükségletek jelennek meg, az állam funkciói megváltoztak, korábban az

egyház és a család gondoskodott az emberekről. http://www.doksihu • Az egyház eszközei nem voltak elegendőek a tömeges nyomor kezelésére; az állam támogatja a hátrányos helyzetűeket • A munkahelyek igényelték a szakképzett munkaerőt; az állam biztosítja a kötelező és ingyenes általános iskolai rendszert • Életfeltételek javítása; városfejlesztés, lakáskörülmények, közművesítés • Közegészségügyi feltételek biztosítása Kiépülési folyamat: • 19. sz második fele, Németország, Bismarck-i állam; biztosítási rendszer, közegészségügyi hálózat kiépítése, állami oktatási rendszer • 20. sz egyre több feladatot vállal fel az állam, garanciát vállal a jövedelem, a táplálkozás, az egészségügyi gondozás, az oktatás és a lakás minimális mértékére • Közös piac kifejlődése, 1957. Római Egyezmény; gazdasági versenyből következik a szociális fejlődés • Az 1960-as években

kibontakozó technológiai-, strukturális-, mezőgazdasági forradalom társadalmi problémákat eredményezett; regionális különbségek, elmaradott térségek alakultak ki (DNY Franciaország, Olaszország, NY Berlin), hátrányos helyzetű rétegek jelentek meg (nők, fiatalok, fogyatékosok, vendégmunkások), nagymértékűvé vált a környezetszennyezés • 1972. Párizsi Egyezmény (EU Szociális Alap és EU Területfejlesztési Alap létrehozása), cél, hogy NY Európában a gazdasági-kereskedelmi egység mellett szociális-társadalmi egység is létrejöjjön A jóléti állam a piaci elosztástól történő eltérítés. Az állam eltéríti a jövedelmeket a munkajövedelemtől és a tőkehozadéktól; meghatározza az adó formájában elvonható összeget. Az integratív funkció azért szükséges, mert a piaci típusú elosztás önmagában nem képes hosszú távon a társadalom termelőképességének biztosítására. A jóléti állam olyan

szolgáltatásokat nyújt, melyben a munkaadó és a munkavállaló is érdekelt. A politikai rendszert legitimáló funkció szükséges az elosztási egyenlőtlenségek során keletkező szociális feszültségek kezeléséhez. Alapváltozatok a ’60-as évektől: http://www.doksihu 1. A beavatkozás köre megmarad a jövedelem, a táplálkozás, az egészség, az oktatás, a lakásviszonyok területén. Vezérlő értéke a méltányosság; a szociális biztonság garantálása. 2. A tevékenységi területek bővülnek a gazdasági növekedés fenntartásával, a teljes foglalkoztatás biztosításával. Vezérlő értéke az igazságosság; a szociális felelősségvállalás. Történeti fejlődés sajátosságai, értékalapok és eszmei orientációk szerinti típusok (19. sz második felétől): • Amerikai: Emberi szabadságjogok garantálásából indul ki, kiegészítik a politikai és a szociális jogok. • Német: Gazdaság elmaradott, polgárság gyenge,

feudális maradványok erősek, demokratikus intézmények kezdetlegesek. Kötelező 8 osztályos iskola bevezetése, kötelező biztosítás. 20 sz-tól erősödnek a politikai jogok 1945 után a modern ipari világban általános tendenciává vált a jóléti állam kifejlődése. Az angolszász típusú jóléti államban a lényegi ismérv a szociális szolgáltatások országosan intézményesített rendszere. Ez a típus ugyanakkor nem ismeri az univerzalitás elvén nyugvó szociális állampolgár fogalmát. Alapvető jellemzője az is, hogy szelektív szemléletben nyújt jövedelem kiegészítéseket. A skandináv típusú jóléti államban az alapprioritás az, hogy mindenkinek joga van a munkához. A szociális ellátás döntően nem pénzformában jelentkezik, hanem univerzális szemlélet alapján államilag szervezett szolgáltatásként. A skandináv modellben az állam autonóm társadalmi célok alapján szervezi a szociális szolgáltatásokat. Alanyi jogon

mindenkinek egyformán juttat. Magas szintűek az adók és a járulékok Keveseknek ad sokat, rövid ideig. Szolidarisztikus bérpolitikára épül; munkaadók, szakszervezetek, állami intézmények együttműködnek. Egyenlő munkáért egyenlő bér elve megjelenik Külön típus a Dél-európai országokban létrejött „kezdetleges jóléti állam". Ennek alapvető jellemzője, hogy a többinél alacsonyabb színvonalú gazdasági és teljesítménysztenderdeken alapul és ezért a szociális ellátások szintje is alacsonyabb. Ezek a többnyire katolikus tradíciójú országok a szociális biztonságot tekintik alapvető prioritásnak. http://www.doksihu A bismarcki hagyományokon nyugvó szociális piacgazdasági modellt az NSZK fejlesztette A szociális piacgazdaság lényege, hogy a társadalmi biztonság komplex, teljes körű ki. rendszerét állítja fel, de ezt a rendszert egy működőképes piaci versenyrendszer alapján építi ki. Vagyis a gazdaságban

versenyrendszer érvényesül és a piaci rendszert az állami redisztribúció nem zavarhatja meg. A szociális piacgazdaság modellje olyan intézményesített jóléti állam, amely elutasítja a teljes foglalkoztatást, finanszírozza a munkából való kilépést, és erre ráépítve, különböző kompenzációs stratégiákkal biztosítja teljes körűen a társadalmi biztonsághoz való jogot. Az egész állami beavatkozási rendszert viszont piaci erők működtetik. A szociális piacgazdasági modellben a szociális kiadások aránya magas és mégis érvényesül a gazdasági produktivitás. A többi modell eltér ettől Svédországban magas a szociális kiadások aránya, viszont csökken a produktivitás. Az Egyesült Államokban a növekvő tendencia ellenére - a szociális kiadások aránya viszonylag alacsony és emellett jelentkeznek produktivitási gondok. Japánban magas a produktivitás a szociális kiadások aránya viszont alacsony. A reziduális (maradék

elvű) jóléti állam típusa Japán, amely a gyors gazdasági növekedést a szocialista kiadások alacsony szintjével kapcsolta össze. Skandináv jóléti modell összefoglalása: • A skandináv jóléti modell fogalma azokat a módszereket és gyakorlatokat takarja, amelyekkel Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország megszervezte a társadalombiztosítás, az egészségügyi szolgáltatások és az oktatás finanszírozását. • Elvei alapján minden állampolgár jogosult az ellátásokra, függetlenül munkaügyi vagy családi állapotától. A rendszer univerzális, nem hagy ki senkit Emellett individuális alapú: a feleség a jóléti rendszerben például férjéről függetlenül rendelkezik a jóléti rendszer jogaival, ahogy a férj is a feleségtől függetlenül. • A skandináv országokban az állam jóval nagyobb szerepet vállal a polgárok számára elérhető jóléti ellátások finanszírozásában és megszervezésében, mint más

európai országokban. Ehhez az adórendszernek is alkalmazkodnia kellett: az adók széles bázisúak és magasak. http://www.doksihu • Szinte minden feladatot az állam, illetve a helyi önkormányzatok látnak el és sokkal kevésbé az egyének, családok, egyházak vagy egyéb szervezetek. • A kommunizmust 1990 táján maguk mögött hagyó országok kezdetben sok tekintetben a skandináv modellhez hasonló (bár kevésbé kiterjedt és alacsonyabb minőségű) jóléti ellátásokkal rendelkeztek, de hiányzott az ezek középtávú fenntarthatóságát biztosító piacgazdaság, állami és privát hatékonyság, adóalap és a mindezeket kombináló tradíciók. A lakosság aktivitási szintjének viszonylag alacsony volta, a nagymérvű feketegazdaság és a szűk adóalapok további elháríthatatlan akadályokat gördítettek a skandináv modell másolása elé. Magyar modell: Magyarországon a többi modellhez képest relatíve magas az újraelosztás mértéke,

miközben tudjuk, hogy a közszolgáltatások színvonala alacsony. Megállapítható, hogy míg a 90-es évek első felében az állami újraelosztás mértéke rendkívüli mértékben megnövekedett (60-65%), az ezredfordulóra az érték 50% körül stabilizálódótt. Az állami újraelosztás mértéke (GDP %): 1990-ben: 55%, 2000-ben: 45%, 2006-ban: 50%. 1995-2000 között 50-55% A kilencvenes évek elejei kiugróan magas újraelosztási arány a piacgazdaságra való áttérés költségeit is tükrözi (másfélmillió ember került ki a munkaerőpiacról). Az angolszász típusú állam mintájából logikusan következne az állampolgárok, a munkaadók és munkavállalók adó- és járulékterhektől való nagyobb fokú tehermentesítése, a valóságban a polgárokra és a vállalkozásokra nézve nagyobb tehertételt és kisebb biztonságot jelentő kombináció jött létre. A szociális szabadpiaci rendszer kívánatos egyensúlyt teremthet az egyéni jólét, a

szabadság, a biztonság, a növekedés és a szolidaritás között