Szociológia | Szervezetszociológia » Szontaghné Mosoni Dóra - A Magyar területfejlesztési intézményrendszer átalakulása

http://www.doksihu Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar Nemzetközi Kommunikáció szak Levelező tagozat EU-kapcsolatok szakirány A MAGYAR TERÜLETFEJLESZTÉSI INTÉZMÉNYRENDSZER ÁTALAKULÁSA – FELKÉSZÜLÉS A STRUKTURÁLIS ALAPOK FOGADÁSÁRA – Készítette: Szontaghné Mosoni Dóra Budapest, 2003. http://www.doksihu TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS. 3 I. A MAGYAR TERÜLETFEJLESZTÉSI INTÉZMÉNYRENDSZER FEJLŐDÉSE 1990 UTÁN 5 I.1 A TERÜLETFEJLESZTÉS HELYE AZ INTÉZMÉNYI STRUKÚRÁBAN 5 I.2 A RÉGIÓK KIALAKÍTÁSA, TERÜLETÁTSZERVEZÉSI TÖREKVÉSEK 5 I.21 A régió fogalma, értelmezései 5 I.22 Területfejlesztés a rendszerváltás után 6 II. AZ EURÓPAI UNIÓ REGIONÁLIS POLITIKÁJA 9 II.1 ALAPELVEK 9 II.2 KOHÉZIÓS ALAP 9 II.3 A STRUKTURÁLIS ALAPOK 10 II.31 A NUTS-rendszer 11 II.32 Közösségi Kezdeményezések 14 II.34 Finanszírozási források 15 II.35 A programozástól a monitoringig 15 II.4 A STRUKTURÁLIS ALAPOK

KEZELÉSE AZ UNIÓ TAGÁLLAMAIBAN 18 III. MAGYARORSZÁG TERÜLETFEJLESZTÉSI INTÉZMÉNYRENDSZERE 28 III.1 ÁLLAMI SZINT 29 III.11 Jelenlegi intézmények 29 III.111 Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala 29 III.112 Nemzeti Területfejlesztési Hivatal 32 III.113 VÁTI 32 III.12 Kialakítandó intézmények 34 III.121 A Közösségi Támogatási Keret 36 III.122 A Regionális Operatív Program 38 III.2 REGIONÁLIS SZINT 41 III.21 Jelenlegi intézmények 42 III.211A regionális fejlesztési tanácsok 42 III.212 A regionális fejlesztési ügynökségek 44 III.22 Kialakítandó intézmények és szerepkörök 45 III.221 A regionális fejlesztési tanácsok és ügynökségek lehetőségei 46 III.222 Partnerségi kezdeményezések a régiókban 46 III.3 KISTÉRSÉGI ÉS ÖNKORMÁNYZATI SZINT 48 III.31 A kistérségek szerepe ma és a csatlakozás után 48 III.31 A települési önkormányzatok szerepe ma és a csatlakozás után 50 III.4 A FELKÉSZÜLÉST

SEGÍTŐ PROGRAMOK 51 III.41 SPP (Special Preparatory Program) 2001-2002 51 III.42 RPP (Regional Preparatory Program) 2002-2003 53 III.5 A TERÜLETFEJLESZTÉS ESZKÖZRENDSZERE 54 III.51 Az EU pénzügyi keretei 54 III.52 A magyar források 56 ÖSSZEGZÉS . 59 ÁBRÁK JEGYZÉKE. 60 IRODALOMJEGYZÉK. 61 2 http://www.doksihu BEVEZETÉS A dolgozat témája hazánk területfejlesztési intézményrendszerének bemutatása és átalakulásának vizsgálata. A témaválasztás aktualitását egyértelműen az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk adja, hiszen az integráció egyik lényeges oka és célja az EU támogatási rendszeréből való részesedés, amely révén az ország gazdaságilag felzárkózhat a tagállamokhoz s várhatóan hosszú távon - az életszínvonal emelkedésével - társadalmilag is. A Strukturális és Kohéziós Alapok feladata a gazdaságilag elmaradottabb tagállamok felzárkózásának segítése – pénzügyi és szakmai támogatással.

Tekintettel arra, hogy ezen támogatások az ország átlagos GNP-jének arányában kerülnek megállapításra, hazánk egész területe (valamennyi régiója) jogosult ezen – jelentős összegű - támogatásokra. Még visszafogott becslések szerint is az előcsatlakozási alapoknál ötször nagyobb támogatásra lehet számítani a csatlakozás után, melyet a rendszer csak akkor tud felhasználni, ha létrejönnek bizonyos új intézmények, a jelenlegiek bővülnek, s helyi szinten létezik egy szervezetrendszer, amely irányítani tudja a fejlesztési elképzeléseket 1. Így tehát az ország elemi érdeke, hogy a csatlakozás időpontjáig megteremtse az ehhez szükséges fogadó és elosztó kapacitásokat, azaz átalakítsa és harmonizálja területfejlesztési intézményrendszerét. Magyarország 2003. április 16-tól aktív megfigyelői státuszban bekapcsolódik az uniós intézmények munkájába, de már 2002. december közepétől hatályba lépett az ún

interim időszakra vonatkozó megállapodás, egyfajta felkészülés az áprilistól kezdődő időszakra”2. Mindez azt jelenti, hogy az intézményfejlesztési és egyáltalán valamennyi harmonizációs folyamat a végső hajrájába érkezett, azaz a hátralévő egy év alatt létre kell hozni a még hiányzó kapacitásokat és lezárni egy hosszú és fontos folyamatot, az előcsatlakozási időszakot. A kutatás célja e mostani, végéhez közelítő előcsatlakozási folyamatban a jelenlegi területfejlesztési struktúra számbavétele és összevetése a kialakítandó intézményrendszerrel. A dolgozat felépítése is ezt a párhuzamba állítást követi. Az első nagy fejezet a magyarországi előzményeket, a rendszerváltás után kialakult intézményi hátteret mutatja be, a második pedig az Európai Unió területfejlesztési elveit, struktúráját, intézményeit – kiemelt figyelmet fordítva a Strukturális Alapokra és azok kezelésére. A harmadik

fejezetben az egyes 1 dr. Iván Andrea: Az országos és regionális szintű intézményrendszer kiépítése – Interjú Colm McClementsszel, a Non-Twinning projekt ír szakértőjével (in: SPP Hírlevél I évf 2001 2 sz p 3) 2 Wächter Balázs: Helyzetjelentés a Regionális Operatív Programról (in: RPP Hírlevél II. évf (2003) 4sz p 3) 3 http://www.doksihu irányítási szintek bemutatásakor először mindig a jelenlegi intézményeket vesszük sorra, majd azok jövőbeli funkcióját vázoljuk fel. A felkészülési folyamatban a hazánkban dolgozó külföldi szakértők is kiemelt szerepet játszanak, s reményeink szerint aktívan hozzájárulnak ahhoz, hogy a hazai intézményi kapacitásokat megteremtsük, s felkészülten várjuk 2004-től a Strukturális Alapok keretében rendelkezésre álló forrásokat – így ezen felkészülést segítő programok rövid ismertetése is helyet kapott a dolgozatban. Tekintettel arra, hogy ez az átalakulási folyamat a

napi politika részét képezi, a vizsgálat nem lehet teljesen naprakész, sem pedig valamennyi intézményi egység szempontjából arányos mélységű (éppen a napokban döntöttek ugyanis a kormányátalakításról, amely érinti a területfejlesztési irányítás jelenlegi csúcsszervének, a Miniszterelnöki Hivatalnak az átalakítását is). Mindazonáltal megkíséreltük a lehető legteljesebb mértékben bemutatni a területfejlesztés jelenlegi struktúráját az állami intézményektől és hivataloktól kezdve a regionális szerveken át a helyi önkormányzatok szintjéig. A dolgozat alapvetően leíró jellegű, azaz a széleskörű irodalmi bázisra támaszkodik. A téma aktualitása és a vizsgált rendszer éppen folyó átalakulása miatt döntően a legfrissebb szakmai folyóiratok, illetve az Internet szolgáltatták az adatokat. A dolgozat módszere tehát döntően másodlagos kutatás, adatfeldolgozás és –elemzés, valamint összehasonlító

vizsgálatok készítése. Külön köszönet illeti a dolgozat külső konzulensét, aki folyamatos szakmai irányításával segítette az állami intézményrendszerben való eligazodást. 4 http://www.doksihu I. A MAGYAR TERÜLETFEJLESZTÉSI INTÉZMÉNYRENDSZER FEJLŐDÉSE 1990 UTÁN I.1 A TERÜLETFEJLESZTÉS HELYE AZ INTÉZMÉNYI STRUKÚRÁBAN A területfejlesztés ügye a rendszerváltás és az uniós csatlakozási folyamat mintegy természetes velejárójaként mind fontosabbá vált Jelzi ezt helye is a felelős minisztériumok szintjén: kezdetben az aktuális földművelési, ill. környezetvédelmi tárca irányítása alatt állt, a legutóbbi kormányváltás óta pedig a Miniszterelnöki Hivatal felügyeli, azaz a minisztériumi hierarchia csúcsszerve.3 Hogy miért lett ilyen fontos a területfejlesztés ügye? Nos, elsősorban az EU miatt, hiszen az európai gazdasági nagyhatalom támogatási rendszere területi alapon működik és nem ágazati szinten. Ezért

kellett tehát nekünk - és a többi csatlakozni szándékozó közép- és kelet-európai országnak is - átszervezni közigazgatási, de legalábbis irányítási rendszerét. és kialakítani a régiókat E folyamatot járja körül a következő fejezet, majd a későbbiekben részletesen bemutatjuk a területfejlesztés jelenlegi intézményeit, struktúráját. Jelen dolgozat végső lezárásával egyidőben jelentette be a miniszterelnök kormányátalakítási döntését, miszerint a Miniszterelnöki Hivatal tehermentesítése jegyében a Területfejlesztési Hivatal, illetve a Nemzeti Fejlesztési tervvel foglalkozó államtitkárság a most létrejövő EU-integrációért felelős tárca nélküli miniszter alá tartozik majd.4 A dolgozatban tehát még ezen átszervezés előtti állapotokat mutatjuk be. I.2 A RÉGIÓK KIALAKÍTÁSA, TERÜLETÁTSZERVEZÉSI TÖREKVÉSEK I.21 A régió fogalma, értelmezései Az Unióban a legmagasabb hierarchiaszintet a régiók

képviselik, melyek lényege az önmagukon belüli egyveretűség és a másiktól való eltérés. Ezek a differenciák általában már a természetföldrajzi sajátságokban is megmutatkoznak, amelyek továbbviszik azokat a rájuk épülő gazdaságba is. Ehhez kapcsolódik még számos más aspektus is, mint a sajátos történelmi fejlődés, a demográfiai adottságok, a gazdaság állapota és annak dinamizmusa, stb. „A régió alatt egy sajátosságokat felmutató, valamilyen közös jellemzőket magában foglaló s ezek alapján földrajzilag elhatárolható területi egységet értünk.”5 3 Jelen dolgozat írásakor éppen átszervezés alatt álltak a minisztériumok, melynek keretében egy tárca nélküli miniszteri poszt is létesül az EU-kapcsolatok kiemelt kezelésére. Az átszervezés végrehajtására 2003 májusában kerül sor. – SzMD 4 www.indexhu/politika/belfold (2003050522:55) 5 Régiók Európája, az Európai Unió regionális politikája, p.3 5

http://www.doksihu Másfelől minden, e fogalommal valamilyen módon kapcsolatban álló tudományág eltérő módon fogalmazza meg saját régió-értelmezését. Így a földrajz a térségek gazdaságitársadalmi egységét érti e fogalom alatt, tehát a gazdasági jellemzők komplexitásán túl kihangsúlyozza a regionális identitás és a politikai érdekérvényesítő - képesség kialakulásának fontosságát is. A politológia a hatalom megosztásának folyamatában keresi a régiók szerepét, a jog és az igazgatás pedig az intézményesült igazgatási funkciót emeli ki. Szociológiai megközelítésben pedig - a már földrajzban is felvetődött - a szellemi és tudati összetartozás határoz meg egy régiót.6 A magyar területfejlesztési és területrendezési törvény 12 térség- illetve régiótípust határoz meg. Mint például tervezési-statisztikai (nagy) régió = több megye (a főváros) területére kiterjedő, az érintett megyék közigazgatási

határával határolt, egybefüggő tervezési, illetve statisztikai területi egység; vagy pedig fejlesztési régió = egy vagy több megyére (a fővárosra) vagy azok meghatározott területére kiterjedő, társadalmi, gazdasági vagy környezeti szempontból együtt kezelendő területi egység. Végül álljon itt az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzati Állandó Konferenciája által megfogalmazott régiódefiníció: "a régió olyan közigazgatási egység, amely közvetlenül a központi igazgatási szint alatt helyezkedik el, önálló politikai felelősséggel felruházott, mely politikai önállóságát választott testület által vagy ennek hiányában a régió szintjén a közvetlenül alatta levő önkormányzati szint által delegált tagokból álló testület vagy szervezet gyakorolja."7 A tudományos megfogalmazások heterogenitását látva nem meglepő, hogy a közvélemény is erősen megosztott a régió fogalma és a

regionalizmusról alkotott véleményük tekintetében. Legtöbben a gazdasági egységet és a sajátos szellemiséget azonosítják a régió fogalmával, ugyanígy sokan az igazgatási-önkormányzati intézményesültség illetve a nyelvi és kulturális összetartozás formájának tekintik.8 I.22 Területfejlesztés a rendszerváltás után Az 1990-ben végbement rendszerváltás alapjaiban változtatta meg hazánk politikai, gazdasági és társadalmi rendszerét - új keretek közé helyezve az ország működését. Itt csupán a területfejlesztésre közvetlenül illetve a gazdasági-társadalmi igények révén közvetve ható tényezőkre térünk ki. 6 Nemes Nagy J.: Régiók, regionalizmus, p 407 Nemes Nagy J. im: p 407, idézi Balázs István a Gondolatok a regionalizációról c írásában (in Közigazgatási Füzetek, 1993 / 10. sz p 157) 8 Nemes Nagy J. im: p 408 7 6 http://www.doksihu A hatalomváltást követően megváltozott a területfejlesztési politika

szervezeti és eszközrendszere is. Az 1990-ben létrehozott Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium immár tárcaszinten képviselte a területi politikát. Az 1990-ben kodifikált önkormányzati törvény 4 évvel későbbi módosítása visszaállította a megyék területi önkormányzat-szerepét (pótolva egy nagy hiányosságot). E törvénykorrekció azonban nem a megyei önkormányzatokra bízta a területfejlesztési feladatokat, hanem megyei területfejlesztési tanácsok létrehozását rendelte el. Így ez inkább lehet a kormányzat közvetlen befolyását érvényesítő eszköze, mint a helyi területfejlesztés szereplőinek érdekegyeztetési és együttműködési kerete.9 A helyi önkormányzatok létrejötte és azok erős döntési kompetenciával való felruházásuk volt a rendszerváltás egyik legjelentősebb következménye. Az önkormányzati törvény egyúttal mérsékelte az állami befolyást is - a területfejlesztésen

belüli legfőbb állami feladat a kiegyenlítés, a térségi differenciák mérséklése. Itt még mindig nem volt meg a kellő összhang az állami és a helyi területfejlesztési politikák között. Gyenge volt továbbá az egyes helyi önkormányzatok, a települések közti kapcsolat, ami hátráltatja a megfelelő kooperációt. A területfejlesztés szempontjából alapvető fontosságú az önkormányzati jogalanyiság korlátlan elismerése, az önkormányzatok közti hierarchikus viszony felszámolása, az egyenlő jogállás deklarálása, az állam beavatkozási lehetőségeinek korlátozása.10 Az önkormányzatok azonban csak jogilag léptek a tanácsok helyébe, funkcióik köre lényegesen megváltoztak. Az önkormányzati és a dekoncentrált döntési modell egymáshoz való aránya a mindenkori politikától, annak centralizációs szándékától függ. Ez a probléma elsősorban a megyei középszintet érinti. Ez az a hierarchiaszint, amely a legtöbb

fejtörést okozta a politikusoknak és a szakembereknek egyaránt. A regionális szinten létrehozott dekoncentrált szervezetek kialakításának első jelentős kísérlete az 1990-94. között fennállt köztársasági megbízotti rendszer volt (Köztársasági Megbízottak Hivatalai), amely 8 régiót jelentett. Ezek kezdetben az önkormányzatok felett látták el a törvényességi felügyelet gyakorlását, majd bővítették hatáskörüket számos más funkcióval is (területfejlesztés, honvédelem, szociális igazgatás, stb.) A másik típusú régióképzés nem a megyék összefogását sürgetné, hanem meghagyva a megyei szintet, azon belül vonná össze a közigazgatási hivatalokat (Megyei Közigazgatási Hivatalok). 1995-ben ezt az utat választotta a kormány.11 1996. tavaszán pedig elfogadták a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvényt. E törvény által bevezetett statisztikai vonzáskörzeti lehatárolás heves vitákat váltott 9

Enyedi, 1996. im p: 130 Pálné : Az érdekérvényesítés.p: 65 11 Perczel szerk. im p:522 10 7 http://www.doksihu ki, mint ahogy az is, hogy az így létrejött intézményrendszerre az alulról való építkezés a jellemző. Enyedi György szerint a területfejlesztési koncepciónak az önerőre való támaszkodás jegyében ezt az alulról való építkezést kell követnie. Az önerőre való támaszkodás ugyanis soha nem jelenthet egyetlen települést, hanem településcsoportot vagy kistérséget, ehhez viszont kooperációra van szükség mind a helyi önkormányzatok, mind a helyi gazdaság és a civilszervezetek részéről.12 Rendelkezik továbbá a törvény a regionális szint meghonosításáról, ami az EU-csatlakozás, a közigazgatás és számos más aspektus szempontjából jelentős. 12 Enyedi, 1996. im pp: 19-20 8 http://www.doksihu II. AZ EURÓPAI UNIÓ REGIONÁLIS POLITIKÁJA II.1 ALAPELVEK Az Európai Unió strukturális politikájában szigorú

elvek figyelembe vételével kerülhet sor a fejlesztési alapok felhasználására. A koncentráció elve szerint a rendelkezésre álló forrásokat egyrészt földrajzilag koncentrálják, vagyis a legrászorultabb területeknek juttatják, másrészt szigorú prioritási lista alapján koncentrálják őket a legfontosabb feladatok finanszírozására. A programozás elve alapján minden odaítélt támogatást az adott terület fejlesztésére vonatkozó komplex programnak kell megalapoznia. A partnerség elve szerint a fejlesztési programok előkészítésében, finanszírozásában, végrehajtásában érdekelt szervezeteknek folyamatosan együtt kell működniük. Az addicionalitás elve szerint a közösségi finanszírozás minden esetben csak kiegészítő jellegű, a nemzeti támogatási forrásokat csak kiegészíti, és nem helyettesíti. Kötelező jelleggel írják elő a programok finanszírozásához szükséges önrészesedést. A szubszidiaritás elve azt

jelenti, hogy a fejlesztési programmal kapcsolatos döntéseket a támogatás felhasználásához legközelebb lévő, leginkább illetékes szerv hozza meg ott, ahol még és már a legjobban átlátják a probléma minden összefüggését. A csatlakozás után Magyarország is a Strukturális Alapokból és a Kohéziós Alapból származó támogatásokra lesz jogosult, az innen megszerezhető források akár a GDP 4%-át is elérhetik. Azonban az Unió a csatlakozásig hátralévő időszakban is biztosít forrásokat a tagjelölteknek. Ezeket a támogatásokat mindenki addig veheti igénybe, amíg nem válik a Közösség tagjává. II.2 KOHÉZIÓS ALAP A Kohéziós Alap létrehozásáról az 1991-es kormányközi konferencia döntött. Célja, hogy azon országokat, ahol az egy főre jutó GNP nem haladja meg az EU átlagának 90%-át, és rendelkezik megfelelő konvergencia-programmal, hozzásegítse a Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) feltételeinek teljesítéséhez.

Jelenleg - az ún kohéziós országokra Görögországra, Portugáliára, Spanyolországra és Írországra vonatkozó pénzügyi keret a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére (transzeurópai hálózatok kiépítésére, a telekommunikációs hálózat és az energiaszektor fejlesztésére) és környezetvédelmi beruházásokra használható fel. 9 http://www.doksihu Az Európai Tanács döntése alapján minden tagállam évente maximum a GDP-jének 4%-ig kaphat Európai Uniós támogatásokat. II.3 A STRUKTURÁLIS ALAPOK13 A Strukturális Alapok (SA) elnevezés az Európai Unió négy pénzügyi alapját jelöli összefoglaló néven. 1) Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (European Regional Development Fund, ERDF) fő feladataként az Unión belüli alapvető regionális egyenlőtlenségek csökkentéséhez való hozzájárulás fogalmazódik meg, az elmaradott régiók és a hanyatló ipari régiók strukturális alkalmazkodásában és fejlesztésében

való szerepvállalással. 2) Az Európai Szociális Alapot (European Social Fund, ESF) azzal a feladattal hozták létre, hogy támogassa a Közösség foglalkoztatás- és szociálpolitikai céljait. E célok közül ki kell emelni a munkaerő szabad áramlását, a nők és férfiak egyenlő bérezését, a munka- és életkörülmények állandó javítását, a munkaügyi kérdésekben történő összehangolt intézkedéseket, a munkanélküliség csökkentését, különös tekintettel az első munkát vállaló fiatalokra, a dolgozók bevonását a vállalati döntéshozatali mechanizmusba. 3) Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap orientációs része (Guidance section of the European Agricultural Guarantee and Guidance Fund, EAGGF) a mezőgazdaság modernizálását, a termelési eljárások fejlesztését támogatja. 4) A Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (Financial Instrument for Fisheries Guidance, FIFG) alapját 1993-ban létesítették

azzal a szándékkal, hogy az akkor folyó svéd, norvég és finn csatlakozási tárgyalásokon a halászat kérdése kapcsán felmerült regionális fejlesztési feladatok szolgálatába állítsák. A Strukturális Alapok felhasználhatóságának kritériumai folyamatos fejlődésen mentek keresztül. Az Agenda 2000, az Unió 2000-2006 közötti időszakra vonatkozó közös költségvetése azon a várható jövőbeli fejlődési tendencián alapul, hogy egyrészt növekszik a fejlettségbeli különbség az Unió területén belül, ezért a gazdasági és szociális kohézió követelménye az új államok csatlakozásával még erősebb lesz; másrészt az új munkaerő-piaci feltételekhez való alkalmazkodás az eddigieknél fontosabb közösségi feladattá válik. Mindezek alapján 2000-től az addigi 6 helyett 3 új célkitűzés határozza meg az EU Strukturális Alapjaiból való részesedés lehetőségét: 13 http://www.ftengohu/dokum/rend1260html honlap alapján 10

http://www.doksihu 1. célkitűzés (Objective 1): A fejlődésben elmaradott régiók fejlődésének és strukturális átalakulásának elősegítése. Olyan NUTS II régiók támogathatók, ahol a GDP nem éri el az EU átlag 75%-át. (a GDP/fő-t vásárlóerő-paritáson mérik, Magyarországon azonban árfolyam alapján számítják, ami alacsonyabb GDP/fő értéket mutat). A Strukturális Alapok több mint kétharmadát használják fel e prioritás alapján. A 7 éves programozási időszakra az Objective 1 által támogatható régiók listáját a Bizottság állítja össze, ez a lista 7 évig, vagyis a programozási időszak végéig érvényes. 2. célkitűzés (Objective 2) a gazdasági és társadalmi szerkezetátalakítás miatt strukturális problémákkal küzdő régiókat támogatja. 4 féle terület támogatható: az ipar és a szolgáltatások területén változásokon keresztülmenő régiók, a hanyatló vidéki körzetek, a halászati ágazattól függő

válságba jutott területek és a nehézségekkel küzdő városi körzetek. A támogatásra való jogosultság meghatározott kritériumoktól függ. Általában fejlett országok fejletlen régiói kapják ezeket a támogatásokat. Az EU népességének max 18%-a támogatható e szerint a célkitűzés szerint, melyet a Bizottság határoz meg. Az Objective 2 által támogatható régiók listáját a Bizottság állítja össze a tagállamok javaslata alapján. 3. célkitűzés (Objective 3) az oktatási, képzési és foglalkoztatási rendszerek alkalmazkodásának és korszerűsítésének támogatását tűzi ki célul. Bármely olyan terület támogatható, amely nem részesül az Objective 1 támogatásában.14 Az alapok -- sajátos működési szabályzatainak megfelelően -- hozzájárulnak az 1., 2 és 3 célkitűzés megvalósításához, a következők szerint: 1. célkitűzés: ERDF, ESF, EAGGF Orientációs Része és FIFG; 2. célkitűzés: ERDF és ESF; 3.

célkitűzés: ESF II.31 A NUTS-rendszer A prioritást élvező régiók és területek meghatározása közösségi szinten a régiók egységes osztályozási rendszerén -- az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala és a nemzeti statisztikai intézmények által létrehozott Statisztikai Területi Egységek Listáján (Nomenclature des unités territoriales statistiques -- NUTS) -- alapul. Az Uniót alkotó országok nemzeti területeit már az Európai Közösség létrejöttének kezdetétől fogva felosztották kisebb egységekre is, hogy értékelni lehessen azokat a gazdasági 14 Reform of the Structural Funds 2000-2006 (EC Structural Funds – comparative analysis, June 1999. European Commission) p. 5 11 http://www.doksihu és társadalmi jelenségeket, amelyek forrása nem lehet a nagymértékben összesített “nemzeti átlag”. Ezeket az egységeket fokozatosan az Unió regionális politikájának alapjaiként kezdték kezelni. A Európai Regionális

Politika 1988-as reformja során mondták ki azokat az alapelveket, amelyek ma a regionális (vagy strukturális) támogatások elosztását meghatározzák. Ezen elvek egyike a koncentráció, amely jelenti: - egyrészt a már létező, strukturális támogatást nyújtó alapok működésének összehangolását, - másrészt a támogatandó területek megítélésének egységesítését. Ez utóbbi értelmében hozták létre a NUTS-rendszert. 1. ábra: A NUTS rendszer szintjei NUTS 0: országok NUTS I: nagyrégiók (kb. magyarországnyi méretűek) NUTS II: régiók (kb. 1,5-2 millió lakos) NUTS III: kb. egy megye (0,5 millió lakos) NUTS IV: kb. kistérség (1 város + vonzáskörzete, 60-100 e lakos) NUTS V: helyi önkormányzat szintje (pl. Párizs és Verőce ugyanúgy NUTS V szint!) Forrás: http://www.ftengohu/dokum/rend1260html Módosítások15 A NUTS-ról szóló új EU rendelet (2003.) meghatározza a jelenlegi és a jövőben kialakuló területi egységek, a helyi

fejlesztés jövőbeli elemzése és az európai regionális politika megvalósulásának szempontjából fontos szerepeit. A jövőben, amikor az Európai Unió tagállamainak száma 25-re bővül, ez a feladat is még összetettebbé válik, különösen azért, mert az új tagállamok többségében nem lesz mód a nemzeti tapasztalok európai kerethez való igazítására, hanem regionális intézményi rendszerek teljes kiépítésére lesz szükség. A NUTS meghatározása ezidáig a Tagállamok Statisztikai Hivatalainak valamint az EUROSTAT-nak, az Európai Unió statisztikai hivatalának feladatai közé tartozott. A NUTS besorolási rendszer jelentősége az európai politikák megvalósítása szempontjából valamint az osztályba sorolás nagyon érzékeny vonatkozásai ezen politikák számos eleme tekintetében kezdve a források elosztásától az elmaradt régiókban egészen a programok irányításáig és 15 Biagio Perretti: Az új NUTS rendelet (in: RPP Hírlevél

II. évf 2003 5 sz p 4) 12 http://www.doksihu ellenőrzéséig szükségessé tette egyrészről azt, hogy ez az osztályba sorolás jogilag szabályozott legyen, illetve, hogy a NUTS szintek meghatározásának és átdolgozásának politikai eljárásrendjét is kidolgozzák. A 2001 óta készülő új rendelet főbb feladatai az alábbiak szerint összegezhetőek: 1. A NUTS osztályba sorolás jogi keretének megteremtése 2. A NUTS szintek meghatározására vonatkozó egységes kritériumrendszer létrehozása EU szinten (25 országgal) 3. A NUTS szintek meghatározására és átdolgozására vonatkozó eljárás elfogadása Az új rendelet értelmében a NUTS szintek meghatározásánál és átdolgozásánál az alábbi alapelveket kell szem előtt tartani: • A NUTS intézményi körzetek kialakítását (normatív régiók) részesíti előnyben, illetve második lehetőségként olyan analitikus régiók kialakítását, amelyek minden esetben normatív régiók

csoportjait tömörítik. • A NUTS az általános földrajzi egységeket részesíti előnyben az egyedi jellemzők hangsúlyozása nélkül. • A NUTS három szintből valamint két további helyi szintből álló hierarchikus besorolási rendszer. Az új rendelet értelmében a NUTS egységek meghatározásánál figyelembe vett kritériumok alapja egyszerűen a lakosok száma. 2. ábra: Az egyes NUTS szintek javasolt népessége A NUTS meghatározás szempontjából optimális átlagnépesség (millió fő). NUTS szint Minimum Maximum 1 3 7 2 0,8 3 3 0,15 0,8 Forrás: RPP Hírlevél II. évf 2003 5 sz p 4 Az elfogadott kritériumok egyszerűségét és nyilvánvaló merevségét jelentősen ellensúlyozza az elfogadott átmeneti szakaszok hosszúsága, amelynek révén nagyon heterogén régiók kerülnek egy csoportba, mint pl. Olaszországban, ahol van olyan NUTS 2 régió, ahol 6 millióan élnek (Campania) és olyan is, ahol a lakosok száma 600.000 (Basilicata). A

jövőben a NUTS rendszer átdolgozására vonatkozó eljárás nagy jelentőségre tehet szert a Jelölt Országokban, és különösen Magyarországon, ahol a NUTS 2 szint még mindig 13 http://www.doksihu nem az intézményi felosztásnak, hanem az analitikus felosztásnak felel meg (a NUTS 2 szintek kapcsolódó megyékként vannak meghatározva). Az új rendelet értelmében a NUTS osztályba sorolás átdolgozása az alábbiak szerint történik: 1. A Bizottság a NUTS besorolási rendszer általános célkitűzéseinek teljesítése céljából legfeljebb háromévente jogosult a NUTS besorolási rendszert módosítani. 2. A Tagállamok értékelik megfigyeléseiket, és javaslatokat tesznek azokra vonatkozóan Ily módon az átdolgozás a Bizottság feladata lesz, ami arra utal, hogy a NUTS meghatározása a regionális politikák terén megfogalmazott európai célkitűzések megvalósítására irányuló stratégia jelentős eleme, illetve arra, hogy a Tagállamok

javaslataikkal és értékeléseikkel részt vehetnek ebben a folyamatban. Mindenesetre az intézményi egység, mint a NUTS meghatározásának elsődleges alapjára vonatkozó alapelv jelentős döntési hatalommal ruházza fel a tagállamokat az európai szintű NUTS meghatározás tekintetében. II.32 Közösségi Kezdeményezések A Strukturális Alapok a nemzeti programok mellett Közösségi Kezdeményezések támogatására, valamint egyéb innovatív tevékenységek (pl. tanulmányok, pilot projektek, tapasztalatcserék, értékelési módszerek kidolgozása, stb.) is szolgál A Közösségi Kezdeményezések keretében elfogadott programoknak szintén 7 évre kell szólniuk, de az interim értékelés során felülvizsgálandók. A Közösségi Kezdeményezések száma a korábbi 13 helyett a következő négy: 3. ábra: A Közösségi Kezdeményezések INTERREG régiók közti, határmenti és transznacionális együttműködés ösztönzése URBAN válság sújtotta

városi területek, városok gazdasági és szociális fejlődésének segítése LEADER+ vidékfejlesztés, helyi kezdeményezéseken keresztül EQUAL diszkrimináció és esélyegyenlőtlenség felszámolása, elsősorban a munkaerőpiac tekintetében Az SA és költségvetésének megoszlása a Közösségi Kezdeményezések között INTERREG URBAN LEADER+ EQUAL Innovatív tevékenységek és technikai segítségnyújtás ERDF ERDF EAGGF Orientációs része ESF 5,35%, ebből legalább 2,5% az INTERREG-re 0,65% Forrás: Reform of the Structural Funds 2000-2006 (EC Structural Funds – comparative analysis, June 1999. European Commission) p. 19 14 http://www.doksihu II.34 Finanszírozási források Az uniós területfejlesztési politika 2000-2006 közötti programozási időszakára előirányzott költségvetés: 195 mrd euro. Az SA költségvetésének megoszlása a célkitűzések között az alábbiak szerint oszlik meg (látható, hogy a támogatások döntő része az

1. célterületé): 4. ábra: A Strukturális Alapok tervezett költségvetése 2002-2006-ra Objective 1 Objective 2 Objective 3 FIFG a Közös Halászati Politika kísérő intézkedéseire 69,7% 11,5% 12,3% 0,5% 135,90 mrd euro 22,50 mrd euro 24,05 mrd euro 1,10 mrd euro Forrás: Reform of the Structural Funds 2000-2006 (EC Structural Funds – comparative analysis, June 1999. European Commission) p 13 A célkitűzésekre lebontott költségvetésen belül a tagállamok közötti támogatás-megosztást a Bizottság állapítja meg meghatározott kritériumok alapján. Az egyes tagállamoknak jutó támogatási összeg 4%-át tartalékba kell helyezni a költségvetési időszak elején, majd az időszak közepén ezt a tartalékot a legjobban teljesítő programokra kell fordítani. A Strukturális és a Kohéziós Alapokból együttesen kapott támogatások éves szintje egy tagállam esetében sem lehet több a GDP 4%-ánál. II.35 A programozástól a monitoringig16 a) A

programozás folyamata Mindhárom Célkitűzés esetében a programozás 7 éves időszakra szól (a teljes költségvetési időszakra). Ugyanakkor a tervek módosíthatók az időszak közepén, az időszak-közi (interim) értékelést követően. Azon 1. célterületbe tartozó területen, ahol a közösségi hozzájárulás több, mint 1 mrd euro, ott Közösségi Támogatási Keretterv (CSF; Community Support Framework), illetve Operatív Program (OP, Operational Programme) elkészítése szükséges minden támogatott régióra. Azon Objective 1 esetében pedig, ahol a közösségi hozzájárulás 1 mrd euro alatt marad, valamint az Objective 2 és 3 esetében a CSF és OP helyett az ún. Egyszerűsített Programozási Dokumentum (SPD, Single Programming Document) benyújtása javasolt. A CSF elkészítése a Bizottság, az NDP, OP és SPD elkészítése a tagállam feladata. 16 A Reform of the Structural Funds 2000-2006 (EC Structural Funds – comparative analysis, June

1999. European Commission) alapján pp. 14-31 15 http://www.doksihu A terveket a támogatandó régiók listájának elkészülte után a tagállamnak legkésőbb 4 hónappal kell benyújtani. A tervek benyújtása után legkésőbb 5 hónappal a Bizottságnak döntenie kell a közösségi hozzájárulásról. A korábbi programozási időszakhoz (1994-1999) képest új elem, hogy az CFS-ek, OP-k, ill. SPD-k csak a stratégiai prioritásokat, a finanszírozási források elosztását és a megvalósítás módozatait tartalmazzák, a finanszírozható intézkedések körét nem. Az OP-k, ill SPD-k elfogadása után a tagállamoknak, ill. régióknak ún programkiegészítő dokumentumokat (PKD) kell elfogadniuk minden programra, amely már intézkedés-mélységű, előzetesen jelzi a kedvezményezettek körét, a javasolt intézkedések közötti forrás-megosztást és tartalmazza az ex ante értékelést. 3 hónappal azután, hogy a Bizottság elfogadta az OP-t, ill SPD-t, a

tagállamnak meg kell küldenie a programkiegészítő dokumentunokat a Bizottságnak. Léteznek még különféle, ún. közösségi prioritások, melyekre a programoknak tekintettel kell lenniük: magas fokú versenyképesség és innováció, magas foglalkoztatási szint, nők és férfiak esélyegyenlőségének biztosítása, fenntartható fejlődés biztosítása. b) Programirányítás és monitoring Az SA-ra vonatkozó szabályozás új eleme, hogy a tagállamnak minden programra ki kell jelölnie egy Irányító Hatóságot (IH, Managing Authority), amely felelős a programirányításért, a megvalósítás ellenőrzéséért és a program hatékonyságáért. Az IH egyben Kifizető Hatóság (KH, Paying Authority) is lehet. Az Irányító Hatóság feladatai: • A program monitoringjához szükséges pénzügyi és statisztikai adatok begyűjtése. • Számítógép-vezérelt irányítási, monitoring és értékelési rendszer bevezetése és működtetése. •

Szilárd pénzügyi irányítás biztosítása. • A közös politikákkal való megfelelés biztosítása. • Az információs és reklámmal kapcsolatos kötelezettségeknek való megfelelés biztosítása. • A programkiegészítő dokumentum végrehajtása és módosítása, ahol ez szükséges. • Az éves és végső program jelentések elkészítése és benyújtása a Bizottsághoz. • Az időszak-közi (interim) értékelés megszervezése. Az IH mellett működik a Monitoring Bizottság (MB, Monitoring Committee), melynek elnöke az IH vagy a tagállam egy képviselője. Az MB-nak minden programkiegészítő dokumentumot jóvá kell hagynia, mielőtt azt a Bizottságnak megküldik. 16 http://www.doksihu A Monitoring Bizottság feladatai: • A programkiegészítő dokumentum jóváhagyása és módosítása. • A támogatott intézkedésen belüli konkrét akciók közötti forrás-megosztás kritériumainak jóváhagyása. • A fejlődés és a

megvalósítás eredményeinek nyomon követése. • Az éves és a végső program jelentések jóváhagyása, a Bizottságnak való megküldést megelőzően. c) Pénzügyi menedzsment Adott programozási időszakban minden intézkedés csak egy alapból, egy célkitűzés szerint támogatható. Társfinanszírozás Az Objective 1 alá tartozó területeken a közösségi források mértéke a teljes költség maximum. 75%-a. Néhány területen – a Kohéziós Alap országaiban – a közösségi támogatás mértéke 80%os is lehet Objective 2 és 3 esetében a közösségi támogatási plafon a teljes költség 50%-a Kifizetések A Bizottság a kifizetéseket a Kifizető Hatóság felé teljesíti. A kifizetésnek szakaszai: • SA elkötelezettsége adott OP felé, • az adott Alapot a Bizottság felosztja az egyes OP-k között, • SA lehívása az igazolt fizetési igényen alapulva (fizetési igény benyújtása), • Fizetés a végső kedvezményezettnek A

kifizetések az elkötelezettségekhez kapcsolódnak. Az első elkötelezettséget követően a Bizottság a teljes közösségi támogatás 7%-át fizeti ki a tagállam Kifizető Hatóságának (előleg). A következő kifizetésekre (közbülső kifizetések) a tényleges kiadások tagállam (KH) általi igazolását, és az IH általi jóváhagyását követően kerül sor. Az előleg és a közbülső kifizetések összege nem haladhatja meg a támogatás 95%-át. Az ezek után fennmaradó összeg (végső egyenleg) csak akkor kerül kifizetésre, ha a Bizottság megkapta a szükséges dokumentumokat (éves jelentések, végső program jelentés). d) Pénzügyi ellenőrzés A pénzügyi ellenőrzés elsősorban a tagállam felelőssége. A Bizottság felel azért, hogy a tagállam ténylegesen felállítsa irányítási és ellenőrzési rendszerét. 17 http://www.doksihu d) Értékelés Az értékelésnek három fajtáját különböztetik meg: Ex ante (előzetes): a

tagállam tervezésért (NDP, OP stb.) felelős szervezete végzi; az értékelésnek tartalmaznia kell a régió, vagy az érintett ágazat gyengeségeit és erősségeit, vizsgálnia kell a stratégia és célok, valamint a régió jellemzőinek kohézióját, meg kell határoznia a tervezett prioritások várható hatásait a foglalkoztatás, esélyegyenlőség és környezet vonatkozásában. Időszak-közi (interim): az IH végzi a Bizottsággal és a tagállammal együttműködésben. Vizsgálnia kell a program kezdeti eredményeit és az ex ante értékelésnek való megfelelésüket, a pénzügyi menedzsment megbízhatóságát, a monitoring és a megvalósítás minőségét. Az interim értékelést végre kell hajtan minden CSF, OP, SPD és Közösségi Kezdeményezésű Program esetében. Ex post (utólagos): a Bizottság végzi, a tagállammal és az IH-val együttműködésben. Célja a forrás-felhasználás becslése, a program hatásának és hatékonyságának

felmérése és az ex ante értékeléssel való összevetése. 2005 december 31-ig el kell készülnie, hogy a következő programozási időszakra ez alapján fel lehessen készülni. II.4 A STRUKTURÁLIS ALAPOK KEZELÉSE AZ UNIÓ TAGÁLLAMAIBAN Ebben a fejezetben arról szeretnénk egy kis áttekintést adni, hogy az EU tagállamaiban milyen különböző / hasonló módokon kezelik a Strukturális Alapokat (SA), milyen intézményrendszerrel, milyen főbb elvek és prioritások alapján működtetik területfejlesztési támogatási rendszerüket.17 Elöljáróban fontos megjegyezni, hogy az egyes tagállamok SA-kezelési gyakorlatában némi változás következett be az 1994-99-es, illetve a 2000-2006-os programozási periódusok között. „A szemléletváltozás röviden az alábbiakban foglalható össze: az Unió, illetve annak végrehajtó szerve, az Európai Bizottság a korábbiakhoz képest sokkalta tágabb teret, nagyobb szabadságot ad az egyes tagállamoknak a SA-ok

menedzselésének terén, ugyanakkor, a felelősség ilyetén történő decentralizációjával párhuzamosan a korábbiakhoz képest jelentősen megnövelte a menedzselés egyes intézményi és procedurális kereteinek szabályozottságát, illetve azok folyamatos ellenőrzését.18” Ez nagyjából azt jelenti tehát, hogy 17 Jelen fejezet az EU Brüsszeli Bizottságának Regionális Főigazgatóságának tanulmánya alapján készült, melyet az SPP, ill. az RPP Hírlevél hivatkozott számaiban közölt cikksorozat mutatott be 18 Jobbágy Valér: A Strukturális Alapok menedzsmentje a 15 tagállamban – 2. rész (in: SPP Hírlevél I évf (2001) 3.sz p1) 18 http://www.doksihu szinte minden tagállamban (Görögország kivételével) a programozás gyakorlatilag a régiókban elkészített tervekre épül. A régió fogalma erőteljesen eltérhet egymástól a közigazgatásban elfoglalt helyük, kompetenciáik, stb. alapján, vizsgálódásunk szemszögéből mégis két

alapvető típust kell megkülönböztetnünk attól függően, hogy a SA menedzsmentjében a dekoncentrált intézmény, avagy egy önkormányzati jellegű – decentralizált - testület dominál. Az első esetben a központi kormányzat kihelyezett regionális szervéről beszélünk. Itt tehát valóban megjelennek a regionális érdekek az SA felhasználásában, azonban alapvetően a központi elképzelések dominálnak (pl. Egyesült Királyság, Svédország, Franciaország) Az Unió más államaiban a regionális önkormányzat intézménye dominál az SA menedzselésében, úgy mint: Hollandiában, Olaszországban, Spanyolországban, Dániában és Írországban.19 A programozáshoz hasonlóan a monitoring intézményrendszere is bizonyos változáson ment keresztül a tagállamokban, ami nagyrészt a nyomon követés regionalizációjában érhető tetten (pl: Németország, Franciaország, Írország, Spanyolország). Néhány hasonló területi és

közigazgatási berendezkedésű ország az SA kezelését is ennek megfelelően hasonló keretek között intézi. Ilyen például a föderalista, azaz szövetségi berendezkedésű országok csoportja, melybe Németország, Ausztria és Belgium is tartozik. Ezek az országok eltérő adminisztrációjuk és fejlettségük okán nem jelenthetnek abszolút példát Magyarország számára, sőt, a többi tagállamtól is lényegesen eltérnek e kérdésben, talán mégis akad egy-két figyelemreméltó, példaértékű megoldás, vagy módszer. Németország A tervezés teljes felelőssége tartományi szintre van delegálva, ami a tagállam azon sajátosságából adódik, hogy a tartományok minden tekintetben (törvényalkotási, adminisztratív, költségvetési, stb.) szinte teljes önállósággal vannak felruházva, valamint a tartományi szintek nagy hányada a NUTS I. statisztikai kategóriába sorolható Ugyanakkor a tartományi szinten belül a tervezés, de a SA

menedzsmentjének egész folyamata meglehetősen centralizált. A regionális programok végrehajtása a tartományok szintjén, míg a multiregionális programoké föderális szinten folyik, s ennek megfelelően vannak telepítve az Irányító Hatóságok is. Ugyanakkor – hasonlóan az osztrák példához – a programok operatív menedzselése gyakran kisebb területi szintekhez kapcsolódó ügynökségekhez van telepítve, nem ritkán az adott tartomány bankjának területi szervei látják el. A korábbi monitoring szisztéma kizárólag föderális szinten működött, tagjai nagyrészt köztisztviselők voltak, az új programozási periódusban azonban a Monitoring Bizottságokat (MC) regionalizálták, illetve 19 http://www.doksihu kiterjesztették a lehetséges partnerek széles körére. Az így „felduzzadt” rendszer működőképességének megtartása végett ugyanakkor az egyes felmerülő kérdések függvényében korlátozták a résztvevő partnerek

jogosultságait.20 Ausztria Németországtól eltérően itt jóval korlátozottabb a tartományok hatásköre (elsősorban az önálló törvényhozás tekintetében). Ennek megfelelően a föderális szint valamelyest erőteljesebben jelenik meg a tervezési folyamatban. A Kancellária (melynek felelősségi körébe esik Ausztriában a regionális politika) a tervezési periódus elején meghatározza azon irányelveket, melyek keretéül szolgálnak a későbbi, tartományi szintű tervezésnek. Azonban e kereteken belül, tartományi szinten – a német gyakorlattal ellentétben – meglehetősen decentralizált formában folyik a tervezés, nem különben a SA menedzsmentje. A tervezést magát rendszerint úgynevezett Tervező Ügynökségekkel végeztetik, melyek munkáját egy, a régió (tartomány) minden érintett partnerét felvonultató Steering Committee követi nyomon. Az Irányító Hatóság (Managing Authority; MA) tartományi szinten határozódik meg, feladatainak

többségét bizonyos „funkcionális ügynökségekhez” telepítik, melyek az egyes kiemelt célterületekhez tartozó programok végrehajtását végzik. Bár a döntési és felelősségi hatáskörök természetesen a tartomány szintjén maradnak, külön érdekessége a konstrukciónak, hogy a már említett ügynökségek egyes esetekben privát társaságok. Említésre méltó még egy, a területfejlesztési programokat koordináló, föderális szinten működő ügynökség (ÖROK), mely egyfajta kommunikációs platformja a tárgyban érintetteknek, valamint itt történik a multiregionális programok koordinációja. További jellemző még, hogy a partnerséget oly szélesen értelmezik, hogy a tartományi szinten működő MC-kbe nem csak a szomszéd tartományok képviselői kapnak helyet, de időnként a szomszédos országok régiói is.21 Belgium Annak dacára, hogy Belgium viszonylag későn „csatlakozott” a föderalista államok köréhez

(alkotmányukban 1994-ben jut kifejezésre ezen államforma) - az állami feladatok dekoncentrálásának igen magas fokát érte el e rövid idő alatt. Jóformán az összes lehetséges állami feladatot a tartományok szintjére telepítették, így természetesen a regionális/területfejlesztési politika is ezek kizárólagos kompetenciájába tartozik. Ugyanakkor 19 Jobbágy Valér: A Strukturális Alapok menedzsmentje a 15 tagállamban – 3. rész (in: SPP Hírlevél I évf (2001) 4.sz p6) 20 Jobbágy Valér: A Strukturális Alapok menedzsmentje a 15 tagállamban – 2. rész (in: SPP Hírlevél I évf (2001) 3.sz p2) 21 uo. pp 2-3 20 http://www.doksihu különbséget fedezhetünk fel a tartományokon belüli megközelítések között. Míg a Flamand tartományon belül a flamand kormány dekoncentrált irodákat (GOM) hozott létre az egyes kisebb területi/adminisztratív egységek (provinciák) mind teljesebb bevonása végett, addig a vallon kormány

meglehetősen központosítva irányítja a tervezést. Míg Flandriában a programok végrehajtásának operatív részét a flamand kormányzat dekoncentrált egységei (GOM) végzik, addig Vallóniában az implementáció sokkalta centralizáltabban megy végbe.22 Hollandia A programozás itt a provinciák önkormányzati testületének irányítása alatt folyik, melybe a központi kormányzat kizárólag költségvetési kérdésekben szól bele. A program végrehajtása formálisan a központi hatalom képviselőjéhez – a „Commissioner of the Queen”-hez – van rendelve, azt azonban praktikusan a provincia által felkért (nem ritkán külső) menedzser végzi, akit munkájában egy „Program Management Europe” nevű egység, valamint külső munkatársak és intézmények segítik. Hollandiában a végrehajtáshoz hasonlóan a monitoring is rendkívül decentralizált 23 Olaszország A korábbi programozási periódus során a régiókban elkészített tervek alapján

a központi kormányzat készítette el a Mezzogiorno (Olaszország déli része) fejlesztési tervét, a jelen ciklusban azonban már a központ által kiadott keretek mentén kialakított és a központtal is egyeztetett regionális tervek alkották a Brüsszelnek beadott dokumentum alapját. A központi keretek felvázolását követően a régiók saját hatáskörükben dolgozták ki regionális programjaikat, melyeket közvetlenül tárgyalnak a Brüsszeli Bizottsággal. A Regionális Operatív Programok végrehajtásában a régiók a korábbiakhoz képest is szélesebb jogosítványokat kaptak. Gyakorlatilag a teljes végrehajtás a régiók feladatkörébe van utalva A Közösségi Támogatási Keretterv (CSF) Monitoring Bizottságában minden, a programok implementálásában részt vevő szereplő helyet kap. A Regionális Programok monitoringja teljes mértékben a régiók kompetenciája. A Közösségi Keretterv, valamint a Szektorális Operatív Programok Monitoring

Bizottságaiban a régiók is képviselve vannak.24 Spanyolország 22 uo. Jobbágy Valér: A Strukturális Alapok menedzsmentje a 15 tagállamban – 3. rész (in: SPP Hírlevél I évf (2001) 4.sz pp 6-7) 24 uo. 23 21 http://www.doksihu Itt a regionális programokat az Autonóm Tartományok kormánya, illetve annak minisztériumai tervezik, a központi kormányzatot csak a multiregionális programokat illetően vonják be a tervezésbe. A tárgyalásokon mindkét szint jelen van A tervezést itt is egy többéves hazai regionális fejlesztési program segíti. Spanyolországban szintén a Pénzügyminisztérium látja el a CSF Irányító Hatóságának feladatait, munkája során külön figyelmet szentel a regionális és multiregionális programok összehangolására, koordinációjára. Bár hosszas vita előzte meg, mégsem került a regionális programok végrehajtása az Autonóm Tartományok kompetenciájába, ami annál különösebb, hiszen a Kifizető

Hatóság (Paying Authority) feladatait oda utalták. A Közösségi Támogatási Keretterv (CSF) Monitoring Bizottságában – az olasz példához hasonlóan – minden, a programok implementálásában részt vevő szereplő helyet kap. A regionális programok esetében – a végrehajtással ellentétben - a programok nyomon követése, a központi és a tartományi képviselet között az elnökséget megosztva, a regionális szintre van utalva. A multiregionális (horizontális) programok esetében a régiók csak konzultatív jogosultsággal vesznek részt. Továbbá ki kell emelni, hogy a gazdasági és szociális partnereknek a korábbinál jóval szélesebb körének bevonása tapasztalható.25 Dánia Dániában a megyék alakítják ki előbb fejlesztési terveiket, melyeket azt követően egyesítik annak érdekében, hogy Egységes Programozási Dokumentumba (SPD) foglalhatók legyenek. A tervek végső formájukat a Gazdasági Minisztériumban kapják meg, ahol

mindamellett a megyék is képviseltetve vannak. Már csak az ország mérete miatt is a végrehajtás formálisan a központba van utalva, azonban a gyakorlatban a NUTS 3 szintű megyék csoportosulásaiból létrehozott régiók szintjén történik. A Monitoring Bizottság a központi szinten működik, s a megyei szint, - mint a Bizottság titkársága, - látja el a szükséges információkkal.26 Írország A fejlesztési tervek itt a területi partnerek igen széles konzultációjára alapozva, de központi irányítás alatt készültek, egyedül a helyzetértékelést készítették a frissen kialakított regionális önkormányzatok. Az ország közigazgatásában 1999-ben végbement „forradalmi” változásokat követően a korábbi centralizált végrehajtás helyébe egy meglehetősen regionalizált típus lépett. Írországban szintén a Pénzügyminisztérium tölti be a CSF Irányító Hatóságának feladatait. Az 1999-ben végrehajtott regionalizáció, s

az ennek nyomán létrejött 25 26 uo. uo. 22 http://www.doksihu két Regionális Gyűlés (Regional Assembly) azonban nagymértékben megváltoztatta a korábbi konstellációt. A Regionális Hatóságok képviselőin kívül a központi igazgatás tagjait is magába foglaló Regionális Gyűlések kompetenciájába került a programok végrehajtása. Emellett előszeretettel vesznek igénybe úgynevezett Közbülső Végrehajtó Ügynökségeket (Implementing Body), melyek lehetnek a központi hatalom lokális szakmai egységei, vagy akár privát intézmények is. a programok végrehajtásához hasonlóan – a monitoring is erőteljes regionalizációt élt meg. A folyamatos nyomon követés azonban még inkább a 8 Regionális Hatóság szintjére lett delegálva, s itt valósul meg a széles értelemben vett partnerség.27 Nagy-Britannia Az Egyesült Királyság az utóbbi évtizedben történelmének talán legnagyobb alkotmányos és intézményi változásán ment

keresztül. E reform következményeképpen a területfejlesztés az újonnan létrehozott skót, walesi, észak-ír, illetve az angol végrehajtó hatalom hatáskörébe került. Ezen túlmenően, a “tartományokra” dekoncentrált végrehajtó hatalmak már korábban létező regionális egységei (Government Offices; GO) mellett 1999-ben létrehozták a Regionális Fejlesztési Ügynökségeket (RDA) - melyek, ha nem is nevezhetők regionális önkormányzatoknak, miután tagjait nem választják, hanem a regionális érdekek képviselői közül jelölik - a dekoncentrált központi hatalom regionális ellenpólusainak tekinthetők. A programozást azonban továbbra is a Kormányzati Irodák irányítják, pontosabban egy, a különböző helyi, regionális és országos érdekeket reprezentáló képviselőkből álló Tervezési Csapat. Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy a Regionális Fejlesztési Ügynökségek, s mellettük a partnerek széles köre részt vett a

programozásban. A végrehajtás terén az Irányító Hatóság formálisan nemzeti (angol, skót walesi, északír) szintre decentralizált központi hatalom, ugyankkor a programok operatív végrehajtása a régió szintjére dekoncentrált Kormányzati Hivatalok feladata. Az új programozási periódusban igen közkedvelt Pályázati Alapok (Grant Scheme) esetében a végrehajtás feladatai egy arra kijelölt, megfelelő kapacitásokkal rendelkező, illetve a megkívánt körültekintéssel eljáró rendszerint “fél-állami” ügynökségre végzi. Az Egyesült Királyságban a Monitoring Bizottságot - a regionális Kormányzati Hivatalok elnöklik. A partnerséget igen szélesen értelmezve a regionális, megyei és helyi aktorok mellett helyet kap minden a tervezésben részt vevő szereplő, különös figyelemmel a lehetséges privát társfinanszírozók képviselőire28 27 uo. Jobbágy Valér: A Strukturális Alapok menedzsmentje a 15 tagállamban – 4. rész (in: RPP

Hírlevél II évf (2002) 1.sz p11-12 ill 2 sz pp7-8 28 23 http://www.doksihu Svédország A Strukturális Alapok menedzselésének nagymértékű dekoncentrációját vezették be itt is a jelen programozási periódustól kezdődően, így a központi prioritások keretként való felvázolásán túl a tervezés egésze a régiók felelősége. Svédországban, ahol nincs NUTS 2 szintű területi felosztás, szintén a kormányzat dekoncentrált regionális egységei (County Administrative Boards) vezetik a tervezést, ugyanakkor a partnerek nagyon széles körére építve. Svédországban az új programozási periódustól kezdődően a végrehajtás teljes rendszerét regionális szintre delegálták. 29 Franciaország Franciaországban a kormány helyi intézménye, a Regionális Prefektus irányítja a tervezést, bevonva a megyei és regionális önkormányzati szinteket. A tervezés folyamata mindig alulról felfelé történik (bottom-up principle), s végül a

DATAR-hoz (európai programok koordinálásáért felelős intézmény) nyújtják be a terveket, aki bizonyos modifikációkat kezdeményezhet. Az uniós tervezés egyébként Franciaországban illeszkedik a regionális önkormányzat és a központi kormányzat között létrejövő tervszerződéshez (Contrat de Plan Etat-Région), melyek keretéül szolgálnak a Brüsszelnek benyújtandó tervnek, s egyben konkretizálják a forrásgazdákat. Mind a központi, mind a regionális önkormányzat képviselteti magát a Brüsszellel való tárgyalásokon, ahol a DATAR képviselője is részt vesz. Franciaországban is tovább erősödött a regionális végrehajtás decentralizációs aspektusa. Bár a végrehajtás végső felelőse továbbra is az állam regionális képviselője a Prefektus, illetve a megvalósítás operatív részét továbbra is a Prefektus regionális programokkal foglalkozó helyettese (SGAR) végzi, a projektszelekció egy, az e célra felállított kollektív

testület kezében van. A projektek előkészítésében komoly szerep hárul az állam dekoncentrált szakmai szervezetire, illetve a regionális önkormányzat intézményeire. Ugyanezen séma megtalálható megyei szinten is azzal a különbséggel, hogy a megyei szintű Programozási Bizottság a regionális elé terjeszti jóváhagyásra az általa kiválasztott projektek listáját. Franciaországban a regionális dekoncentrált és decentralizált végrehajtó hatalom első emberei közösen vezetik a monitoring bizottságot. Érdekesség, hogy a feladatok nagy részét adják ki külső szakértőknek, akik a végrehajtás nyomon követésén kívül tanácsaikkal, értékelésükkel segítik a rendszert30 29 uo. 24 http://www.doksihu Finnország A központi kormányzat dekoncentrált szervei a NUTS 3 szintű régiók tanácsaival együtt készítik el a tervezés alapdokumentumait. Minthogy ezen régiók – főleg népesség tekintetében - meglehetősen kicsik, ezért

regionális szövetségeket alakítanak ki, melyek gyakorlatilag lefedik az ország teljes területét. A “szövetségi szintű” terveket a központi kormányzattal kell egyeztetni a brüsszeli prezentálást megelőzően. Bár a végrehajtás formálisan az adminisztráció központi szintjéhez (nevezetesen a Belügyminisztériumhoz) van rendelve, azt gyakorlatilag azonban a NUTS 3 szintű régiók, illetve azok szövetségei végzik. Az operatív végrehajtás a központi kormányzat regionális dekoncentrált egységeire van bízva, a projektszelekciót azonban – a svéd mintához hasonlóan – egy a regionális szereplőket, köztük az önkormányzatokat is magába foglaló kollektív testület, a Regionális Menedzsment Bizottság végzi. Itt a Monitoring Bizottságot a belügyminiszter, vagy annak képviselője vezeti, ugyanakkor a folyamatos nyomon követést a Regionális Menedzsment Bizottságok végzik 31 Portugália Portugáliában a tervezés viszonylag

centralizált, a szektorális programok tekintetében az alsóbb szintű szerveknek nincs beleszólásuk. A regionális programok kialakítása is – természetesen a partnerekkel konzultálva - elsősorban centrális módon folyik. Senkit ne tévesszen meg a regionális programok kimagasló súlya (47%) a terv egészén belül, azok egy jelentős hányada ugyanis horizontális intézkedéseket fed, melyek végrehajtása is a központi szintről történik. Portugáliában a kormányzat által felajánlott regionalizáció 1994-es népszavazás útján történő elutasítását követően a SA felhasználása erőteljesen centralizált maradt. Ugyanakkor a dekoncentrált kormányzati szervek - a partnerség elvét rendkívül szélesen értelmezve – a regionális és helyi aktorok nagy számával végeznek konzultációkat, vonják be a tervezés menetébe. A regionális programok végrehajtásáért egy úgynevezett menedzser, illetve az azt asszisztáló “Menedzsment Egység”

végzi, melynek tagjai között találhatók a helyi szereplők is. Az adott régió operatív programjáért felelős “menedzser” egyben implementora a regionális vetülettel rendelkező szektorális programoknak is, itt azonban a projektkiválasztást előzetesen jóvá kell hagyatnia a szektorális OP menedzserével. Portugáliában a programok illetve a CSF nyomon követése a már megszokott módon folyik, külön érdekesség azonban, hogy egyes tematikus, horizontális prioritások teljesülésének nyomon követésére külön egységeket hoznak létre32 30 uo. 25 http://www.doksihu Görögország A görög tervezés – a tagállam államigazgatásához, illetve a SA menedzsmentjéhez hasonlóan – még mindig meglehetősen központosított. A szubnacionális szintek (régiók, illetve districtek) részvétele elég csekély, a nagyobb volumenű tárcaérdekek dominálnak Ugyanakkor ez utóbbi időben bizonyos elmozdulás észlelhető a partnerség elve

megvalósításának irányába az által, hogy a tervezésbe a különböző érdekek képviselőit is kezdik bevonni. A tárgyalásokon kizárólag a görög kormány képviselői vannak jelen. A szektorális programokéhoz képest elenyésző jelentőségű regionális programok végrehajtása a központi kormányzat dekoncentrált kezében van, bár itt is megfigyelhető egyes feladatok fokozatos delegálása a körzeti, illetve helyi intézmények felé. A rendszer érdekessége, hogy a projektszelekciót a Monitoring Bizottság végzi, ami tovább erősíti a Partnerség elve térhódításának tendenciáját. A görög rendszerben a Monitoring Bizottság tölti be a projektszelekció folyamán a partnerség elvére épülő döntéshozó testületi szerv szerepét. A Monitoring Bizottságokat a központi igazgatás vagy annak regionális képviselője elnökli. A portugál példához hasonlóan itt is létrejöttek horizontális kérdésekre fókuszáló alegységek33

Láthattuk tehát, hogy a főbb harmonizált intézmények megléte ellenére is mennyire eltérnek egymástól a fentiekben bemutatott tagállamok gyakorlatai, így tehát az sem meglepő, hogy a magyarországi területfejlesztési intézményrendszer természetesen nem feleltethető meg egy az egyben semelyik tagállam rendszerének, ill. a jövőben sem lesz egységes ez a terület. De hát ez nem is célja – nem is lehet az Unió célja – a területfejlesztési támogatások kezelésének és elosztásának, hiszen ahány ország, annyi bevált rendszer, ahány régió, annyiféle jellemző sajátosság, probléma, specialitás. Így tehát hazánkban is a kötelezően kiépítendő hatósági intézményrendszeren kívül (ill. alatt, mellett) nagyjából megmaradnak az eddig is működő regionális tanácsok és ügynökségek, stb. 31 uo. uo. 33 uo. 32 26 http://www.doksihu Az előző fejezetből megtudhattuk, hogy melyek azok az intézmények, hatóságok, melyeknek

minden egyes tagállamban működniük kell ahhoz, hogy biztosított legyen a SA működtetése. Így tehát hazánkban is, mint a többi 9 másik, 2004-ben csatlakozó országnak ki kell építeni a területfejlesztési tervezés, megvalósítás és monitoring megfelelő, kompatibilis intézményi hátterét. Mindez persze nem csupán adminisztratív lépések sora, hanem egy nagyon komoly felkészülést és időt igénylő feladat. A felkészülés a SA- fogadására tehát már évek óta folyik hazánkban is, többek közt a szakemberek (közhivatalnokok, régiók képviselői, kistérségi menedzserek, polgármesterek, diákok, stb.) képzésével, ill. felkészítésével, az intézmények átalakításával - bővítésével, ill. átszervezésével tanulmányutakkal, ill számtalan tanulmány és jelentés elkészítésével, s azok folyamatos egyeztetésével, korrigálásával. A következőkben tehát mindezek alapján megkíséreljük összefoglalni, hogy ma hol

tartunk ezen intézményi háttér kiépítésében, s melyek azok a legsürgetőbb feladatok, melyeket a következő egy évben, illetve a csatlakozás után el kell végezni. Ez az áttekintés a teljesség igénye nélkül készült, tekintettel arra, hogy a területfejlesztés – jellegénél fogva - az állami szint intézményeitől kezdve a régiókon át lenyúlik egészen a 3200 települési önkormányzatig (azaz vertikálisan és horizontálisan is meglehetősen összetett), így lehetetlen volna minden részletre kiterjedően bemutatni. A hangsúly tehát a főbb átalakuló és új egységeken van, azon belül is a legfőbb irányító szerveke, azaz az állami szint intézményein. 27 http://www.doksihu III. MAGYARORSZÁG TERÜLETFEJLESZTÉSI INTÉZMÉNYRENDSZERE Egy új intézményi modellnek Luis Madureira Pires portugál előcsatlakozási szakértő szerint többek között a következő feltételeknek kellene eleget tennie: • „Az intézmények és az ott

dolgozó szakemberek eddigi tapasztalatára, tudására kell épülnie, melyet az előcsatlakozási eszközök menedzselésében szereztek • Biztosítania kell a megfelelő koordinációt a központi és regionális szintek, illetve a minisztériumokon belül és azok között. Megfelelő koordináció nélkül lehetetlen lesz a magyar érdekeket hatékonyan képviselni az Európai Unióban a csatlakozás után. • Biztosítania kell a Strukturális Alapok és a nemzeti költségvetés közötti kapcsolatot. A két rendszer eltérő jogszabályok szerint működik, de mivel a beruházások legfőbb forrása a hazai költségvetés, elengedhetetlen, hogy különösen szoros koordináció legyen közöttük. Egyébként éppen ez az oka annak, hogy a kohéziós országokban ugyanaz a minisztérium kezeli a nemzeti költségvetést, amelyik a Strukturális Alapok koordinációját látja el. • A regionális szintű intézményeket be kell tudni vonni a folyamatokba már ennek a

2004-re érvényes rendszernek is, hiszen a régióknak fontos szerepük lesz a SA menedzselésében a 2007-től kezdődő időszakban. Ezért fel kell készülniük tudásban, szakemberek terén arra, hogy az új regionális operatív programok végrehajtó hatóságává válnak majd. • Az intézményrendszerbe be kell vonni a helyi szereplőket, települési önkormányzatokat is, mivel ők nagyon fontos partnerek a társadalmi és gazdasági kohézió céljának megvalósításában. Mindenki tudja, hogy az önkormányzatoknak nincs elég szabad forrása, de ne felejtsük el, hogy a helyi kezdeményezésekhez hozzáadódik az EU támogatása. • Biztosítani kell, hogy a SA menedzselésére és ellenőrzésére létrehozott intézményrendszer szilárdan és átláthatóan legyen kiépítve, különös tekintettel a nemrég életbelépő, szigorú EU jogszabályokra. Ez utóbbiak szerint a tagállamok kötelessége annak biztosítása, hogy a központi és

regionális szintű szervezetek képesek legyenek az EU támogatások kezelésére és ellenőrzésére, a Bizottság pedig értékeli, hogy ez megfelelő színvonalon történik-e.34” Ezek alapján nézzük meg, hol tartunk, melyek a már elvégzett és a még ránk váró feladatok! 34 dr. Iván Andrea: A területfejlesztés intézményrendszere – Interjú Luis Madureira Pires, portugál szakértővel (in: SPP Hírlevél I. évf 2001 4 sz p 4) 28 http://www.doksihu III.1 ÁLLAMI SZINT III.11 Jelenlegi intézmények Mint azt láthattuk, az Európai Unió által támogatott programok végrehajtásához a közösségi jogszabályoknak megfelelően felállított és működtetett intézményeket kell létrehoznunk. Lássuk tehát először a már meglévő intézményeket, majd pedig a csatlakozás után működtetendő szervezeteket! Korábban a kormányzati struktúrában a területfejlesztés érdemi feladatai szinte teljes körűen a Földművelésügyi és

Vidékfejlesztési Miniszter feladatkörét képezik. Hatáskörébe tartoztak a nemzeti szintű területi tervezési és koordinációs feladatok, így többek között az Országos Területfejlesztési Tanács elnökségi feladatainak ellátása. Mára a helyzet némiképp módosult, mivel a területfejlesztés ügyének legfőbb koordinátora a Kancellária Hivatala, azaz a Miniszterelnöki Hivatal. 5. ábra: A jelenlegi – átalakulóban lévő – hivatali struktúra Miniszterelnöki Hivatal NFT és EU Támogatások Hivatala (PÁ) (PÁ) (PÁ) Nemzeti Területfejlesztési Hivatal általános eln.h szakmai eln.h Területfejlesztési Főosztály ROP IH pénzügyi eln.h Területrendezési Főosztály VÁTI TFI (háttérintézmény) Szerk.: saját (KTK tanulmány – módszertani segédanyag alapján) III.111 Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala35 A Miniszterelnöki Hivatal területfejlesztési egységeinek egyik kiemelt szerve az NFT és EU

támogatások hivatala. Főbb feladatai: 35 http://www.nfhhu/ alapján 29 http://www.doksihu • A csatlakozás előtt és után az EU-támogatások kormányzati koordinációja, a jelenleg futó a PHARE és ISPA programok gondozása, illetve a Strukturális és Kohéziós Alapok fogadására való felkészülés • Az NFT elkészítésének és társadalmi egyeztetésének koordinálása, együttműködési kereteinek megteremtése. A partner minisztériumok munkájának összehangolása. A külső: szakmai-, érdekvédelmi-, civil-, önkormányzati-, regionális-, tudományos partnerek számára különböző fórumok létrehozása. A potenciális pályázók tájékoztatása. A pályázatokon indulók felkészítése, képzésének koordinálása A hivatal felelőssége: • az EU-támogatások koordinálása annak érdekében, hogy a magyar fejlesztési igényeknek megfelelően kerüljenek felhasználásra; • az EU által kért formában, a nemzeti és az

EU-fejlesztési forrásokat összehangolva elkészíteni a Nemzeti Fejlesztési Tervet; • biztosítani az ehhez szükséges társadalmi vitát, majd társadalmi támogatottságot; • minden rendelkezésre álló eszközzel segíteni a potenciális pályázókat, hogy a tagság időpontjára képesek legyenek az elvben rendelkezésre álló EU-támogatásokat kihasználni, sikeresen pályázni. Az EU előcsatlakozási eszközeihez kapcsolódó feladat- és hatáskörök Az államtitkár az Európai Unió előcsatlakozási eszközeinek feladatkörében: • ellátja a Nemzeti PHARE Koordinátor és a Nemzeti ISPA koordinátor feladatait. • gondoskodik a három EU-előcsatlakozási eszköz (PHARE, ISPA, SAPARD) közötti összhang megteremtéséről. • az érintett miniszterekkel egyetértésben összeállítja az új PHARE és ISPA programokra vonatkozó program- és projektjavaslatokat. • kidolgozza az új PHARE és ISPA programokra vonatkozó, az Európai Unió

Bizottsága és a Magyar Köztársaság Kormánya között megkötésre kerülő Pénzügyi Megállapodásokat. • az érintett miniszterekkel együttműködve - a költségvetési tervezés, valamint az ágazati és területfejlesztési stratégiák és programok kialakítása keretében gondoskodik a PHARE és ISPA segélyforrások és a hazai társfinanszírozás összehangolásáról. • vezeti az Országos Monitoring Bizottságot (OMB) és gondoskodik az OMB titkársági feladatainak ellátásáról. 30 http://www.doksihu • vezeti az ISPA Monitoring Bizottságot (IMB), és gondoskodik az IMB titkársági feladatainak ellátásáról. • társelnököli a Monitoring Vegyes Bizottság munkáját és gondoskodik a titkársági feladatok ellátásáról, szervezi a Szektor Monitoring Albizottságok munkáját. Az Európai Unió Strukturális Alapjai és a Kohéziós Alap fogadására való felkészüléshez kapcsolódó feladat- és hatáskörök: Az államtitkár az

Európai Unió struktúrapolitikájára való felkészüléshez kapcsolódó feladatkörében • ellátja a Fejlesztéspolitikai Koordinációs Tárcaközi Bizottság elnöki feladatait. • koordinálja a Nemzeti Fejlesztési Tervhez kapcsolódó programozási folyamatot; gondoskodva arról, hogy a tárcák javaslatai és részanyagai alapján elkészüljön az egységes, koherens Nemzeti Fejlesztési Terv, és a tárcák elkészítsék az ahhoz kapcsolódó Operatív Programokat és a Program-kiegészítőket. • irányítja és szervezi a Nemzeti Fejlesztési Tervvel kapcsolatos hazai érdekegyeztetést. • gondoskodik a Nemzeti Fejlesztéspolitikai Tanács tikársági feladatainak ellátásáról. • vezeti a Nemzeti Fejlesztési Terv Európai Unióval folytatott tárgyalást . • összehangolja a Nemzeti Fejlesztési Terv, illetve a Közösségi Támogatási Keret (KTK), és az Operatív Programok végrehajtásához, valamint a Kohéziós Alapból finanszírozott

fejlesztések megvalósításához szükséges tárca szintű intézményi kapacitások kiépítését; figyelemmel kísérve és egyeztetve a tárcák által felügyelt, az Operatív Program Irányító Hatóságok, a Kifizető Hatóságok, illetve a Közreműködő Szervezetek kijelölését, felállítását célzó munkát. • felügyeli és koordinálja a Közösségi Támogatási Keret és a kapcsolódó Operatív Programok végrehajtását. • működteti a Közösségi Támogatási Keret Irányító Hatóságát és annak Monitoring Bizottságát. • ellátja az egyes Strukturális Alapok hazai működtetésével kapcsolatos koordinációs és monitoring feladatokat. • összeállítja a Kohéziós Alapból társfinanszírozandó fejlesztési projektek nemzeti listáját a Gazdasági és Közlekedési, valamint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium javaslatai alapján. • vezeti a Kohéziós Alap vonatkozásában az Európai Unióval folytatott

tárgyalásokat. • koordinálja a Kohéziós Alapból társfinanszírozott fejlesztések végrehajtását. 31 http://www.doksihu • ellátja a jogszabályban és kormányhatározatban vagy a miniszterelnök által számára meghatározott egyéb feladatot. III.112 Nemzeti Területfejlesztési Hivatal Immár háromnegyed éve egységes szervezethez, a Nemzeti Területfejlesztési Hivatalhoz tartozik a területfejlesztés és a területpolitika. A regionális operatív program megvalósításának is a 2002. július 1-jén megalakult Nemzeti Területfejlesztési Hivatal a felelőse, amely az államtitkárság felügyeletével működik (lásd az 5. ábrát) A hivatal egységes szervezetként végzi az eddig különböző helyeken lévő tevékenységeket. A 129 fővel felállt területfejlesztési hivatal hatáskörébe tartozó regionális operatív program (ROP) keretében használják fel a Magyarországra érkező támogatási pénzek 25-30 százalékát.36 (Az első

fejezetben említett átszervezések várhatóan ezeket a hivatalokat is érinteni fogják, így a részletesebb bemutatástól eltekintünk. – SzMD) III.113 VÁTI VÁTI Területfejlesztési Phare Programirányító Iroda 37 Az 5. ábrán bemutatott organigramon is látható, hogy a VÁTI TFI (amely korábban a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz tartozott) a MEH és hivatalainak háttérszervezeteként segíti azokat. A Területfejlesztési Igazgatóság alapvető feladata, hogy a területfejlesztési strukturális beavatkozások mindhárom szintjén (koncepció, program, projekt) támogassa a területfejlesztésért felelős minisztérium (Miniszterelnöki Hivatal) munkáját. 38 A következő oldalon szereplő szervezeti ábra már a VÁTI TFI felépítését mutatja be, amelynek szakmai egységei tulajdonképpen két fő részre oszthatóak: az ország egészét lefedő területi képviseletekre, ill. a „központi” tervező és elemző irodákra (6

ábra) 36 http://www.kancellariagovhu/tevekenyseg/esemeny www.pharereghu 38 http://www.vatihu/vati 37 32 http://www.doksihu 6. ábra: A VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság szervezeti felépítése T er üle tf ej le szt ési i g azg at ós ág Területf ej les ztés i Iga zga tó Iga z gató hely ett es Hál ózat i igazgat ó Terül eti k ép v i s el e t(ek) ( SZ E -07) Ti tk árs ág ( SZ E -06) PR osz tál y ( SZ E -06a ) B ék és c s a bai K épv is ele t (S Z E- 07-0 1 ) A dm ini sz trá c iós os ztály v e zető (S ZE - 06) Inté zm ény f ejl esz tés i i rod a ( SZ E- 08) S ze ged i K ép v i sel et (S Z E -07- 02) T it ká rnő (SZ E-0 6) D e br ece n i K épv is ele t (S Z E- 07-0 3 ) HR m ene dzs er (* ) (S ZE - 06) Mi n ős égbi ztos ítás i c so port (S Z E -06b ) Mátés z alk a i K épv is ele t (S Z E- 07-0 4 ) HR m unk atárs (*) (S ZE - 06) Inte rr eg ö ná ll ó os ztály ( SZ E -09) E gri K épv is ele t (S Z E- 07-0 5 ) *: a m unk

ak ör t j ell em zoen s zerv e zetil eg egy éb i rodá ra, os ztál y ra t ar tozó m un k atárs ak l átják el , ezz el a f un k c ióv a l m un k aidej ük egy rés zében f oglal k o znak . Péc s i K ép v i sel et (S Z E -07- 06) S op ron i K épv is ele t (S Z E- 07-0 7 ) S tr atégiai terv ező i rod a (S Z E- 01) Területf ej les ztés i pr ogr am o k i rod áj a (S Z E- 02 a) K öz épm a gy ar ors zági K épv is ele t (S Z E- 07-0 8 ) Határ on át ny úl ó pr ogr am o k i rod áj a (S Z E-0 3 a) S zé k esf ehérv á ri k ép v i sel et (S Z E -07- 09) El e m zés i és érté k elés i Irod a ( SZ E -04) P én zügy i i rod a ( SZ E -05) M is k olc i k ép v i sel et (S Z E -07- 10) S zo m bath el y i k ép v i sel et (S Z E -07- 11) Zal aeger s zegi k ép v i sel et (S Z E -07- 12) Forrás: MEH 33 http://www.doksihu III.12 Kialakítandó intézmények A kialakítandó intézményi struktúra alapvetően két típusú szervezetet takar: az első típus,

a végrehajtó szervezetek (delivery structure), a másodikat pedig talán szabályozó szervezeteknek nevezhetjük (regulatory structure). Míg az első típust nem írják le jogszabályok, addig a másodikat már pontosan meghatározzák, és felállításuk feltétele annak, hogy a tagállamok a nagy összegű EU-s alapokhoz jussanak. Az EU feltételezése az, hogy ezek az intézmények – fejlesztési ügynökségek, képzési programokat biztosító, vagy különféle támogatásokat nyújtó szervezetek - már léteznek. Az intézmények mögött pedig olyan fejlesztési programoknak, projekteknek, kezdeményezéseknek kell lenniük, melyek a köz-és magánforrásokon keresztül a gazdasági és társadalmi fejlődést szolgálják. A fenti strktúrába tartozik a teljes Támogatási Keretet (CSF) menedzselő Végrehajtó Hatóság, az operatív programokhoz tartozó Végrehajtó Hatóságok (Managing Authority), a Kifizető Hatóságok, a Monitoring Bizottságok, illetve

alsóbb szinteken néhány közvetítő intézmény és a végső kedvezményezettek, akiknek hozzá kell járulniuk az uniós programok nemzeti társfinanszírozásához. Ezen, jogszabályokban meghatározott intézmények jelenleg vannak alakulóban hazánkban csakúgy, mint a többi csatlakozásra váró országban. Ez alól kivételt képeznek a Végrehajtó Hatóságok, melyek kiépítés terén már előbbre tartunk. Rövid- és középtávon az alábbiakra kell koncentrálni: • „Biztosítani kell, hogy megfelelő számú, a projekteket végrehajtani képes intézmény álljon rendelkezésre, melyek nemzeti társfinanszírozás mellett képesek lehívni az uniós többletforrásokat, rögtön a csatlakozás után. • El kell érni, hogy a rendeletekben előírt intézmények (végrehajtó hatóságok, monitoring bizottságok) kiépüljenek a csatlakozás időpontjára, s így a strukturális alapok eljuthassanak a végrehajtó és fejlesztési rendszerhez

(támogatási rendszerek, 39 kezdeményezések, programok, projektek). ” Minden egyes Operatív Program esetén ki kell jelölni azt a Hatóságot, mely a program végrehajtásának elsődleges felelőse. Ezen Hatóságok, az ún Irányító Hatóságok kijelölése a hazai közigazgatáson belül megtörtént. 39 dr. Iván Andrea: Az országos és regionális szintű intézményrendszer kiépítése – Interjú Colm McClementsszel, a Non-Twinning projekt ír szakértőjével (in: SPP Hírlevél I évf 2001 2 sz p 3) 34 http://www.doksihu Az Irányító Hatóságok teljes körű felelősséggel tartoznak a Strukturális Alapok által támogatott programok megvalósításáért és annak hatékony, szakszerű irányításáért - oly módon, hogy a horizontális állami irányelvekkel, politikával összhangban ezek a programok a lehető legnagyobb gazdasági hasznot hozzák az érintett területek számára. Az 1260/1999/EK rendelet alapján, valamint az ebben a rendeletben

az Irányító Hatóságok számára meghatározott kötelezettségekből eredő követelmények értelmében az egyes Operatív Program Irányító Hatóságok feladatai többek között magukban foglalják: • a megvalósításra vonatkozó, megbízható pénzügyi és statisztikai adatok összegyűjtését, monitoringját és értékelését, valamint a Bizottság által igényelt adatok továbbítását; • a program kiegészítő dokumentum kidolgozását, a Bizottság számára történő előterjesztését, illetve megvalósítását; • a megvalósításról szóló éves jelentés elkészítését és előterjesztését; • pénzügyi műveletek megfelelőségének biztosítását a szabályszerű pénzgazdálkodás elveinek megfelelő belső ellenőrzés intézkedéseinek megvalósításával; • a Bizottság által a feltárt szabálytalanságokra tett megállapítások és korrekciós intézkedések megvalósítását; • az információ és nyilvánosság

kötelezettségének teljesítését; • az OP Monitoring Bizottság üléseinek megszervezését, beleértve a szükséges technikai és logisztikai támogatás biztosítását; • a Monitoring Bizottság döntéseinek megvalósítását; • a Bizottsággal együtt az előző év eredményeinek évenkénti értékelését; • és megfelelő ellenőrzési nyomvonal előzetes létrehozását. Az öt operatív program a következő: 1) Regionális Fejlesztés Operatív Program (felelős: MeH, NTfH) 2) Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (felelős: GKM) 3) Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program, készítette (felelős: GKM) 4) Humán erőforrás Operatív Program, készítette (felelős: FMM) 5) Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program, készítette (felelős: FVM) A minisztériumi egységként kijelölt Irányító Hatóságok azonban nem fogják a végrehajtáshoz kapcsolódó összes feladatot saját maguk lebonyolítani, azok egy

részét delegálják. A delegált feladatokat ellátó szervezetek az ún Közreműködő Szervezetek, melyek a végrehajtási struktúra részét képezik minden egyes Operatív Program lebonyolításánál. 2002 35 http://www.doksihu végére a Kormány kijelölte a végrehajtásban részt vevő Közreműködő Szervezeteket is, s megkezdődött az intézményrendszer felkészítése. III.121 A Közösségi Támogatási Keret Az NFT dokumentumok leadását követően megkezdődnek a tárgyalások a Brüsszeli Bizottsággal az EU illetve a magyar fél tényleges pénzügyi kötelezettségvállalását jelentő Közösségi Támogatási Keretet illetően. 2003 szeptemberben pedig befejeződik a pályázati felhívásokat teljes részletességében leíró Program-kiegészítő Dokumentumok készítése. Az 1999. június 21-i 1260/1999/EK rendelet 17 cikke 2 bekezdésének (d) albekezdése értelmében a KTK KTK Irányító Hatósága (KTK IH) felelős a KTK megvalósításáért,

amely a Miniszterelnöki Hivatalban nyer elhelyezést és felelős továbbá a Strukturális Alapok felhasználásával összefüggő tevékenységek magyarországi összehangolásáért. A KTK IH a KTK hatékony és szakmai értelemben megalapozott felhasználásáért, az 1260/1999/EK rendelet 34. cikkében megfogalmazott rendelkezések érvényesítéséért Ezt a kötelezettséget az alábbiak szerint kell meghatározni: • Együttműködés az Európai Bizottsággal az 1. célkitűzés magyarországi KTK kereteinek egyeztetése tárgyában és ennek során a különböző törekvések összhangjának megteremtése a Tárcaközi Munkacsoportban. • Egy olyan funkcionális rendszer felállítása, amely összegyűjti a programok megvalósításáról szóló megbízható pénzügyi és statisztikai információkat. • A KTK Monitoring Bizottsággal szorosan együttműködve gondoskodás a KTK megvalósításáról, illetve esetenkénti kiigazításáról. • A

programok éves jelentéseinek bizottsági előterjesztéséhez szükséges egyeztető tevékenység, közreműködés az átfogó KTK éves jelentés elkészítésében. • Gondoskodás a KTK megvalósításának folyamatos felügyeletéről, szükség esetén jobbító javaslatok előterjesztése. • Irányelvek kimunkálása a KTK egységes megvalósításához kapcsolódó kérdésekben • A nyilvánosság tájékoztatása a Strukturális Alapok működéséről • Folyamatos konzultáció az EU tisztviselőkkel • Módszertani központ feladatainak ellátása KTK kérdésekben A Strukturális és Kohéziós Alapok felhasználásának minden vonatkozására kiterjedő országos képzési program összehangolása A Közösségi Támogatási Keret magyarországi megvalósításának, s ezáltal a Strukturális Alapok felhasználásának sikere nagymértékben függ attól, hogy mennyire lesznek képesek a 36 http://www.doksihu végrehajtás folyamatában

résztvevő szervezetek a programok szabályszerű, hatékony és eredményes lebonyolítására. Annak érdekében, hogy a végrehajtásban részt vevő szervezetek teljes mértékben megfeleljenek a Strukturális Alapok végrehajtásához szükséges feltételeknek, elengedhetetlen, hogy feladataik ellátására következetesen felkészüljenek. A 2002. decemberében megalkotott 1218/2002 (XII 29) kormányhatározat a Közösségi Támogatási Kerethez (KTK) kapcsolódó intézményrendszer kialakításáról döntött. E rendelet fogadtatása a szakmai körökben óvatosan szólva is vegyes volt. A legfőbb érintettek, azaz a régiók vezetői a néhány kétségtelen és szükséges előnyén kívül hasonlóképpen látják hátrányait. Lukovich Tamás, a Pro Régió Ügynökség vezetője: „Ez a határozat – a várakozásokkal ellentétben – nem válaszolta meg teljesen a Regionális Fejlesztési Ügynökségek jövőbeli szerepére vonatkozó kérdéseket és nem

teremtett világos helyzetet a Nemzeti Fejlesztési Terv Regionális Operatív Programjának végrehajtását illetően sem. Üdvözlendő azonban, hogy az Ügynökségeket Közreműködő Szervezetként nevesítette, tehát számít rájuk a NFT ROP végrehajtásában. Hátránya, hogy nem határolta el az Ügynökségek és a VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság által ellátandó feladatokat, nem teremtett világos felelősségmegosztást. Mindez párhuzamosságok kialakulásához, illetve bizonyos témákban kapacitáshiányokhoz vezethet A közeljövőben elengedhetetlen tehát a szerepek tisztázása, és a feladatmegosztás kidolgozása. Az intézményfejlesztés folyamata már most is késésben van, minden további késlekedés a Strukturális Alapok forrásainak sikeres lehívását veszélyezteti. Reméljük, hogy a kormányhatározat meggyorsítja ezt a folyamatot, és lehetővé teszi az Ügynökségek számára a feladat-orientált felkészülés megkezdését.40”

Sitányi László, a Dél-Dunántúli RFÜ igazgatója: „Az említett kormányhatározat tulajdonképpen megadta a lehetőséget arra, hogy az RFÜ-k részt vehessenek a Strukturális Alapok kezeléséhez kapcsolódó munkában, ami számunkra pozitív döntés, hiszen sokáig még ez az alapvető szerep is bizonytalan volt. A határozat tehát megadott egy keretet, ami azonban túlságosan tág, még mindig sok a bizonytalanság az intézményrendszerben, hiszen tulajdonképpen megnevez minden olyan szervezetet, ami egyáltalán szóba jöhet. Nagyon valószínű, hogy ez így nem maradhat, hiszen az átláthatóságra, elszámoltathatóságra törekvő Európai Bizottság nem nézi jó szemmel, hogy egyes OP-knál 7-8 közreműködő szervezet is megnevezésre került. Ugyanez a helyzet a ROP esetében is, hiszen itt is két intézmény (RFÜ40 A 2002. decemberi kormányhatározat hatása a területfejlesztési intézményrendszerre (in: RPP Hírlevél II évf 2003. 5 sz p 1) 37

http://www.doksihu k és a VÁTI Kht.) került megnevezésre, és jelenleg folynak az egyeztetések, amelynek során pontosan meghatározásra kerül a felelősség-, illetve feladatmegosztás a két intézmény között.41” Győrffy Gábor a Nyugat-Dunántúli RFÜ igazgatója: „A 2002. december 18-i kormányhatározat az eddigi legnagyobb lépést jelenti a majdani Közösségi Támogatási Keretterv végrehajtási intézményrendszerének kialakításában. A kormányrendelet azonban a várakozások ellenére nem teremtett tiszta helyzetet a területfejlesztési intézményrendszeren belüli feladatmegosztásban. Az erős irányító hatóság és erős közreműködő szervezet (bárki legyen is az) kettőse helyébe gyenge irányító hatóság és ugyancsak gyenge közreműködő szervezetek hármasságát állította. A Kormány a TFOP esetében tehát lényegében elhalasztotta a döntést, ami szinte már-már veszélyezteti az összes kijelölt intézmény

felkészülését. A döntés így belecsúszik az Irányító Hatóság és a Közreműködő Szervezetek több hónapos önértékelési és akkreditációs időszakába, ezzel megteremtve annak esélyét, hogy esetleg nem egy már elhatározott intézményi kör minél jobb minőségű szervezeti felkészülése valósul meg, hanem mint annyiszor, az elmúlt két év NFT tervezési folyamata során a kisebb intézményi erőfeszítést igénylő, megszokott szervezeti megoldások kerülnek előtérbe.” III.122 A Regionális Operatív Program Miután a Bizottság javaslatára korábban a magyar kormány úgy döntött, hogy a régiónkénti külön programok helyett az ország csak egy regionális programot készít, a tervezés folyamatának stratégia kérdése volt, hogy a programban miként jelenjen meg minél hangsúlyosabban a régiók önállósága. Ezért kezdetben a program felépítése a regionális prioritások mentén régiónként készült el, majd a Bizottság

elutasító véleménye után, a szakterületenként megfogalmazott prioritásokon belül a régiók önálló intézkedésekben jelentek meg. A Bizottsággal folyatott egyeztetések következtében ezt a minimálisra szűkített regionális önállóságot is fel kellett adni a tervezés során, így a program szakterületenként kerül kidolgozásra, az ún. tematikus prioritások és intézkedések alkalmazásával Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a program szintjén a fejlesztési célokban a régióknak konszenzusra kell jutniuk, ami által lehetővé válik, hogy minden régió számára egyformán érvényesnek tekinthetők az intézkedések. A régióknak sajátosságaik érvényesítésére az előzetes forrásallokáció segítségével csupán az intézkedések közti hangsúlyozásra, illetve a területi sajátosságokkal összefüggő projekt-kiválasztási kritériumok meghatározására marad lehetőségük. 41 uo. 38 http://www.doksihu A Bizottság merev

álláspontja mögött alapvetően a végrehajtás hatékonyságának és a forrásfelhasználás rugalmasságának szempontjai állnak. Alapvető érdek, hogy a csatlakozó országok nemzeti szinten maximalizálják az uniós támogatások felhasználást, igazolva a támogatások felhasználásnak alapvető szükségességét és képességét. A jelen ciklusban való sikeres forrásfelhasználás meghatározza a 2007 utáni támogatási ciklusban nyújtandó támogatások mértékét. Amennyiben régiónként korlátoznánk le a forrásfelhasználás jogosultságát, az az EU véleménye alapján jelentősen kockáztatná a forrásfelhasználás nemzeti szintű maximalizálását, mivel esetlegesen egy régióban felhasználatlanul maradt források nem lennének átcsoportosíthatóak más régiókra, ami által a támogatások elvesznének. A fenti szempontok alapján került átdolgozásra a program, melyet 2003 március 31-ig kell a tervezőknek befejezni.42 Az Agrár-és

Vidékfejlesztési OP irányító hatósága a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumban az Integrációs Főcsoportfőnökségen belül került felállításra. Az irányító hatóság osztatlan és teljes körű felelősséggel tartozik az operatív program a hazai kormányzati politikákkal összhangban, az érintett térségek, ágazatok fejlesztési lehetőségeinek maximális kiaknázását elősegítve történő, hatékony és szabályszerű végrehajtásáért. A vonatkozó közösségi jogszabályok részletesen meghatározzák az irányító hatóság az operatív program vonatkozásában viselt felelősségi és feladatkörét. Az operatív program végrehajtása alapvetően az irányító hatóság felelőssége, ugyanakkor számos, a végrehajtáshoz kapcsolódó feladatot delegál a megvalósításban részt vevő közreműködő szervezetek számára. A Monitoring Bizottság az Operatív Program legfontosabb koordinációs és döntéshozó testülete. A

1260/1999/EK rendelet értelmében a Monitoring Bizottság felelős a program megvalósításának minőségéért és eredményességéért. A Monitoring Bizottság a partnerekkel történő egyeztetés révén jön létre. A partnerség elvének érvényesülnie kell a Monitoring Bizottság összetételében, ide értve a kiemelt minisztériumi partnerekkel, a társadalmi és gazdasági partnerekkel, a horizontális érdekek képviseletét ellátó intézményekkel és a régiókkal folytatott partnerséget egyaránt. Az operatív program fő koordinációs és döntéshozó testülete a Monitoring Bizottság, az operatív teendők ellátásáért pedig az Irányító Hatóság felel. Ugyanakkor az OP végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok megosztása, az esetlegesen felmerülő problémák legjobb megoldásának meghatározása, illetve a “best practice” elterjesztése érdekében rendkívül fontos a végrehajtásban érintett szervezetek közötti folyamatos

koordináció 42 Wächter Balázs: Helyzetjelentés a Regionális Operatív Programról (in: RPP Hírlevél II. évf (2003) 4sz p 3) 39 http://www.doksihu feltételeinek megteremtése. Ennek megfelelően az IH és a Monitoring Bizottság mellett a fenti típusú koordinációs feladatok ellátására Menedzsment Bizottság jön létre. A bizottság felállítását uniós jogszabály ugyan nem teszi kötelezővé, azonban a tagállamok példáját alapul véve, létrehozása nagyban segíti a program pontos és szakmailag ellenőrzött végrehajtását. A Menedzsment Bizottság keretében olyan intézkedés vagy az OP egészének végrehajtására vonatkozó, aktuális kérdések kerülnek megvitatásra, amelyek nem igénylik a Monitoring Bizottság döntését, ugyanakkor a végrehajtás érdekében konszenzust, közösen kialakított megoldást igényelnek. A Menedzsment Bizottság működtetésért felelős Irányító Hatóság feladata, hogy gondoskodjék arról, hogy a

Menedzsment Bizottság napirendjére vett kérdések semmilyen módon nem korlátozzák vagy befolyásolják sem a Monitoring Bizottság döntési jogkörét, sem pedig az Irányító Hatóság az OP megvalósításáért viselt osztatlan és általános felelősségét. Az értékelés a közpénzeket felhasználó programok alapos, kritikai és tárgyilagos vizsgálatát jelenti. A közösségi strukturális támogatások, sajátos strukturális problémák megoldására kifejtett hatásuk, valamint hatékonyságuk mérésére, előzetes (ex-ante), időközi és utólagos (ex-post) értékelés tárgyát képezik. Előzetes étékelés (ex-ante) Az előzetes értékelés az NFT, a KTK, az operatív program és a program-kiegészítő dokumentum kidolgozásának szerves része. A Miniszterelnöki Hivatal koordinálásával 2003 folyamán készül el - Közösségi támogatás igénybe vételével – az NFT öt operatív programjának, köztük az AVOP-nak, egységes ex-ante

értékelése. Időközi értékelés (mid-term) Az időközi értékelés fő célja az operatív program időarányos megvalósulásának vizsgálata, illetve a célok és a megvalósulás közötti összhang és a társadalmi-gazdasági hatások, a hatékonyság érvényre jutásának elemzése. Az időközi értékelést a tervezőktől független szakemberek végzik, akiket az Irányító Hatóság kér fel erre a feladatra. Az időközi értékelésnek 2005 közepéig szükséges elkészülnie, amely az AVOP Monitoring Bizottságához és az Unió Bizottságához kerül benyújtásra. Az időközi értékelés, módosításokat is javasolhat az erőforrások elosztásában, és felhasználásában egyaránt. Utólagos értékelés (ex-post) Az utólagos értékelésről az EU Bizottság – együttműködve Magyarországgal és az Irányító Hatósággal – intézkedik, az erőforrások felhasználásának, a kiadások jogosságának és az általuk elért hatások elemzése

érdekében. A értékelést független szakértők végzik Az utólagos értékelésnek legkésőbb 2009 végéig kell elkészülnie. 40 http://www.doksihu A kifizető hatóság, az irányító hatóságok, valamint a közreműködő szervezetek megfelelő iránymutatást kell, hogy kapjanak azon irányítási és ellenőrzési rendszerek biztosításáról, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a Strukturális Alapok megbízható gazdálkodása az általánosan elfogadott elvek és normák alapján biztosítható legyen, és különösen ahhoz, hogy a Közösségi támogatások igénylésének helyessége, rendszeressége és elfogadhatósága megfelelőképpen megvalósuljon.43 III.2 REGIONÁLIS SZINT Azokban a tagállamokban, ahol az egész ország az 1. célkitűzés alá esik, nehéz elválasztani egymástól a regionális és az országos szintű fejlesztési politikát; mindkettő ugyanazok az elvek alapján jut támogatáshoz. Az, hogy mit értünk ágazati, s mit regionális

programon, leginkább úgy fogható meg, hogy a regionális fejlesztés magában foglalja a központi állam alatti igazgatási szinteket, melyek fontos szereplői a SA programok végrehajtásának, míg az ágazati fejlesztés az országos minisztériumokat érinti.44” Összefüggésben azzal, hogy a programok fõ célja a területfejlesztés decentralizált intézményrendszerének fejlesztése, a megvalósításban minden esetben nagy szerepet kapnak a megyei és a regionális fejlesztési tanácsok és munkaszervezeteik. Az egyes támogatott projektek kiválasztása a megyei és a regionális tanács feladata, így a decentralizált intézmények egyrészt megszerezhetik azokat a szükséges ismereteket és gyakorlatot, ami szükséges lesz a késõbbi EU-s strukturális alapok által társfinanszírozott programok végrehajtásához, másrészt a helyi viszonyok ismeretében olyan projektek támogatását részesíthetik elõnyben, amelyek tényleges helyi szükségletekre

kínálnak megoldást. 43 www.nfhhu dr. Iván Andrea: A területfejlesztés intézményrendszere – Interjú Luis Madureira Pires, portugál szakértővel (in: SPP Hírlevél I. évf 2001 4 sz p 5) 44 41 http://www.doksihu 7. ábra: Áttekintés a Phare Nemzeti Területfejlesztési Programokról (1 EURO = 255 HUF) PHAREPROGRAM ÁLLÁSA CÉLTERÜLET KERET (mECU) Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs10 Szatmár-Bereg Területfejlesztési Program HU9210 befejezett Borsodi Integrált Szerkezetátalakítási Program HU9507 végrehajtás alatt Borsod-Abaúj-Zemplén 5 Régiófejlesztési program HU9606 elõkészítés alatt Dél-Alföld, Dél-Dunántúl 10 Kísérleti Regionális Fejlesztési Program Észak-Kelet-Magyarország, Délelõkészítés alatt HU9705 Dunántúl, Strukturális alapok igénybevételére elõkészítés alatt az ország egész területe felkészítő program (SPP) HU9808 Összes jóváhagyott nemzeti Phare-program Mindösszesen 34 7 66.0 16,8 mrd HUF

Forrás: www pharereg.hu III.21 Jelenlegi intézmények III.211A regionális fejlesztési tanácsok Az 1996. évi XXI területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény a megyei területfejlesztési tanácsok mellett a területfejlesztés egyik legfőbb területi szervének a regionális fejlesztési tanácsokat nevezi meg. Idézet az 1996-os területfejlesztési törvényből: 17. § (1) A regionális fejlesztési tanács feladatainak ellátásában együttműködik a területfejlesztési önkormányzati társulásokkal, a megyei területfejlesztési tanácsokkal, a térségi fejlesztési tanáccsal, a régió fejlesztésében közvetlenül és közvetve közreműködő területi államigazgatási szervekkel, továbbá a területi gazdasági kamarákkal. (2) A regionális fejlesztési tanács a) vizsgálja és értékeli a régió társadalmi-gazdasági helyzetét, adottságait, a vizsgálatok során felhasznált információkat és a vizsgálatok eredményeit a

területi információs rendszer rendelkezésére bocsátja; b) kidolgozza és elfogadja - az Országos Területfejlesztési Koncepcióval összhangban - a régió hosszú és középtávú területfejlesztési koncepcióját, illetve a régió fejlesztési programját és annak stratégiai és operatív munkarészeit; c) ellátja a gazdaságfejlesztés területi koordinációs feladatait, egyezteti a kormányzati és a térségi érdekeket, biztosítja a régión belül a térségi szereplők közötti koordinációt; d) pénzügyi tervet készít a fejlesztési programok megvalósítása érdekében, javaslatot tesz a helyi, a térségi, a központi és a nemzetközi források összetételére és felhasználásának időbeli ütemezésére; e) dönt a programok és alprogramjai megvalósításáról a források függvényében; f) szervezi a programok megvalósítását, részt vesz a programok - külön jogszabályban meghatározott - pénzügyi finanszírozási feladataiban; 42

http://www.doksihu g) a programok megvalósításáról, a pénzügyi felhasználásról naprakész nyilvántartást vezet, évente tájékoztatja a minisztert; h) gondoskodik a források hatékony és szabályszerű felhasználásáról, a program céljainak érvényesüléséről; i) megállapodást köthet az érintett tárcákkal az egyes régió szintű területfejlesztést, illetve az ágazati célkitűzések és feladatok végrehajtását szolgáló fejlesztési programok finanszírozására; j) véleményezi a területét érintő országos, ágazati és regionális szintű fejlesztési koncepciókat és programokat, továbbá a területét érintő területrendezési terveket; k) közreműködik a régióban kialakult társadalmi és gazdasági válsághelyzetek kezelésében; l) forrásokat gyűjthet a működéséhez és a fejlesztési programok megvalósításához; m) ellátja mindazon feladatokat, amelyeket törvény vagy egyéb jogszabály hatáskörébe utal. (3) A

regionális fejlesztési tanács a régió területfejlesztési koncepciója, illetve programja figyelembevételével dönt a hatáskörébe utalt pénzeszközök felhasználásáról, a fejlesztések megvalósításáról.45 A területfejlesztési törvény 1999. évi módosítása jelentős változásokat eredményezett az intézményrendszerben. Immár kötelezővé vált a regionális fejlesztési tanácsok létrehozása, mégpedig az OTK-ban rögzített hét NUTS 2 régióban. A regionális tanácsoknak rögzítették a megyei területfejlesztési tanácsokhoz hasonló feladatkörét. Új kategóriaként intézményesítette a törvény a térségi tanács típusát, amely a statisztikai beosztástól eltérő körzetek vonatkozásában ad lehetőséget a regionális együttműködésre a szereplők között. Jelentős változás következett be a tanácsok összetételében is. A gazdasági kamarákra vonatkozó kormányzati illetve parlamenti döntésekkel összhangban

megvonták a gazdasági kamarák területfejlesztési tanácsbeli tagságát, és csökkentették a kistérségi tanácsok részvételi arányát a tanácsokon belül mind megyei, mind regionális szinten. A tanácsokon belül, különösen a regionális szinten egyértelművé vált a kormányzati fölény, ami részben magyarázható a kormányzat aktívabb regionális politikai szerepvállalási szándékával, de mindenképpen centralizációs tendenciaként is értelmezhető. A tanácsok melletti munkaszervezetek ügye egyelőre bizonytalan egyrészt a jogi státusz, nagyságrend másrészt a székhely szempontjából is. Kétségtelen, hogy a kormányzat viszont elkötelezte magát a törvényben a munkaszervezetek közös finanszírozására. A törvénymódosítás alapján egyértelműen állítható, hogy a területfejlesztési intézményrendszeren belül a regionális szint megerősödését hozta magával.46 A regionális fejlesztési tanácsok bizonytalan

határaik és feladatkörük miatt korábban normatív módon rögzített pénzforrásokhoz sem juthattak. A törvény (1999) életbelépése után a regionális tanácsok szerte az országban megalakultak. Miután megalakításuk önkéntes volt, 45 46 1996. évi XXI törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről www.itcbhu 43 http://www.doksihu ezért több esetben a létrejött szervezetek illetékességi területe nem követte a NUTS 2 régiók határát. Ez utóbbiak az Eurostat illetve a hazai információs- statisztikai rendszer területi szintjévé váltak. A következő ábra egy lehetséges példát mutat be a regionális tanácsok felépítésére vonatkozóan. 8. ábra: A Nyugat-Dunántúli RFT felépítése Forrás: www.westpahu III.212 A regionális fejlesztési ügynökségek A fent idézett területfejlesztési törvényben az ügynökség külön nem szerepel, csupán, mit a regionális fejlesztési tanács munkaszervezete. Az ügynökségek

szerepe és feladata általában: • A területfejlesztésben érdekelt felek szakmapolitikai, gazdasági, és társadalmi felek érdekeinek és igényeinek az összehangolásának elősegítése • A regionális társadalmi, gazdasági és intézményi együttműködési formák kialakulásnak segítése • A tanács és általában az alapító által meghatározott régiófejlesztési feladatok végrehajtása • Tudományos tevékenység a régiót érintő fejlesztési programok, a központi ágazati és térségi elképzelések összehangolásában 44 http://www.doksihu • Területi tervezés az országos tervekkel összhangban, a régió területfejlesztési koncepciójának és programjainak kidolgozása, aktualizálása • A regionális fejlesztési programok menedzselése, ágazati programok regionális elemei megvalósításának segítése • A régió helyzetének folyamatos vizsgálata és értékelése • A jövőbeni lehetőségek, lehetséges

kitörési pontok feltárása • A régió számára igénybe vehető fejlesztési források koordinációja, új források keresése, hatékony felhasználásának segítése • A régió külső és belső kommunikációjának, marketing tevékenységének végzése, a regionális tudat erősítése • A régió felkészítése a Strukturális Alapok fogadására, adszorpciós kapacitásának növelése • Projektgenerálás segítése regionális és kistérségi szinten egyaránt • Együttműködés, munkamegosztás és ismeretátadás a régió fejlesztésében elkötelezett szakmai, társadalmi és gazdasági szervezetekkel • A köz- és magánszféra partnerségének segítése. III.22 Kialakítandó intézmények és szerepkörök A régiók megerősítését - az Európai Unió decentralizációra és szubszidiaritásra épülő regionális politikáján túlmenően - a gazdasági növekedés elősegítésének, a versenyképesség javításának igénye

indokolja. A régiók feladata a társadalmi és gazdasági adottságokon alapuló, a sajátosságokra épülő fejlesztési stratégiák kialakítása és azok megvalósítása különféle fejlesztési programokon keresztül. Stratégiájuk megvalósítása érdekében összehangolják a különböző fejlesztési célokat és ösztönzik a projektek kidolgozását, szervezik azok megvalósítását. Mindezek érdekében 2003-ban feladataik kiteljesítéséhez jelentős forrásokat biztosít a kormányzat.47 „A régiók fokozatos bevonása az irányítói, menedzsment feladatokba azért fontos stratégiailag már a 2004-2006 közötti időszakban, mert csak így képzelhető el, hogy felkészüljenek az irányítói feladatok teljes átvállalására 2007-től. A regionális fejlesztési tanácsok és ügynökségek a programok irányításában, menedzselésében vesznek részt, és ezentúl nem vállalhatnak projekt kidolgozói, illetve „projekt-gazda” szerepet.”48

47 Tájékoztató a 2003. évi területfejlesztési támogatásokról, a Kistérségi Fejlesztési Alapról 20030109 http://www.kancellariagovhu 2003041822:30 48 Iván Andrea dr. A regionális intézmények szerepe az EU Strukturális Alapjainak felhasználásában (in: RPP Hírlevél I. évf (2002) 1sz p 6,) 45 http://www.doksihu III.221 A regionális fejlesztési tanácsok és ügynökségek lehetőségei Az EU regionális politikája szerint a tagállamokban régiók élén álló szervezetek (esetünkben az RFT-k és RFÜ-k) hivatottak ellátni a Végrehajtó Hatóság szerepét. Ez azonban hazánkban eleinte – közvetlenül a csatlakozás után - várhatóan még nem fog működni, ezért az FVM és a régiók számára az SPP Non-twinning szakértői még 2 évvel ezelőtt ajánlásokat fogalmaztak („Regionális kapacitások Magyarországon: felkészülés a Strukturális Alapok fogadására” c.) Ezekben többek között a regionális fejlesztés szakmai kérdéseiben

való aktívabb és kezdeményezőbb szerepvállalást javasolja. A tanácsok számára készült forgatókönyvében rövidtávon (2004-2007) vezető szerepet szán az RFT-knek a NUTS II régiókban zajló mindennemű regionális fejlesztési kérdésben, illetve információs bázis, fórum szerepét szánja nekik. Továbbá az ügynökségekkel szoros együttműködésben, azok Felügyelő Bizottságaként segíthetnek a végrehajtásban és a projektfejlesztésben, -támogatásban. Az ügynökségek számára megfogalmazott feladatkörök igazodnak a már meglévő tervezési, programozási és megvalósítási ismeretekhez, azaz szerepüket a regionális fejlesztések technikai és szakmai katalizátoraiként fogalmazza meg. Az ügynökségek számára az új irányvonalat, az új kompetenciák kifejlesztését a projektgenerálás jelenti (az ún. project pipeline, projekt-adatbázis kiépítése). Természetesen több olyan régió is van, amely máreddig is feladatának

tekintette ezt (pl. Közép-Dunántúl), de a többi régió is egyetértett ennek szükségességével. 49 Középtávon (2007-2013) a fenti feladatkörök továbbfejlesztése a cél, továbbá a készülő hét Regionális Operatív Programhoz kapcsolódó végrehajtó hatósági szerepkör kialakítása. (Végül a kezdeti 7 minta-operatív program helyett egy ún regionális akcióterv készült a Közép-Dunántúli Régióban, melynek keretében már konkrét projektjavaslatokat gyűjtöttek össze. - SzMD) III.222 Partnerségi kezdeményezések a régiókban Sok régió már évekkel ezelőtt megkezdte az aktív felkészülést az uniós alapok fogadására, így a projektgenerálást és a partnerségi hálózat kiépítését, melyek elengedhetetlenek a hatékony forrásallokáció megvalósításának szempontjából. A Nyugat-Dunántúli Régióban 2000 őszétől működik a KEZDET, azaz a Fejlesztési Kezdeményezések Tára, Létrehozásának és működtetésének

szükségességét egyrészt az EU49 Döbrönte Katalin: A regionális intézményi struktúrák fejlesztése – A regionális fejlesztési tanácsok és ügynökségek kapacitása és fejlődési lehetőségei (in: SPP Hírlevél I. évf (2001) 5sz p 5) alapján 46 http://www.doksihu csatlakozás indokolja, ill. ezzel kapcsolatban a Strukturális Alapok jövőbeni sikeres felhasználásának lehetősége, valamint a régióban a zajló Regionális Felkészülési Program kidolgozása. Kiemelt jelentősége van továbbá a Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programozási szakaszában, valamint a regionális és országos szintű pályázati lehetőségek megalapozásában. 50 „A különböző szintű forrásokból támogatható fejlesztések összehangolása érdekében szintén tanácsi határozat rendelkezik arról, hogy 2002. január 1-jétől a Nyugat-dunántúli RFT csak olyan fejlesztési kezdeményezések mellé ad támogató nyilatkozatot, melyek szerepelnek a KEZDET

adattárban. Ezen törekvésnek köszönhetően jelenleg az adattárban mintegy ötszáz projektjavaslat szerepel. Ezek nagyobb részt önkormányzatoktól és kistérségi társulásoktól érkeznek, teret engedve az alulról jövő kezdeményeknek. A projektek típusát tekintve javarészt a helyi, településfejlesztési elképzelések szerepelnek, a térségi hatással bíró javaslatok főként a kistérségekben élveznek előnyt. Elindítása óta eltelt közel másfél év alatt a regionális adattár országos szinten elismert munkaeszközzé vált a regionális szereplők és tervezési szakemberek körében. Mintájára sorra alakulnak más régiókban a projektgyűjtő és kezelő adattárak. Cél, hogy országos szinten is egységesen kezelhető projektadatbázist hozzunk létre, mely a fejlesztési kezdeményezések megalapozását jelenthetik mind regionális, mind országos viszonylatban. Továbbfejlesztése révén lehetőség teremtődik arra, hogy a benyújtott

projektjavaslatok értékelése és szakmai nyomon követése megtörténjen.”51 A Közép-Dunántúli RFT és Ügynökség kiemelt feladatának tekinti a régió igényeinek, megoldásra váró feladatainak „bottom-up” rendszerű feltérképezését, megismerését és egy olyan indikatív projektlista, adatbázis készítését, amely a 2002-2006 közötti periódust tekintve a Regionális Döntéshozók által tudomásul vett és elfogadott információkkal rendelkezik a régió szükségleteiről. A projekt adatbázis segíti a régióba érkező támogatásokat megalapozó tervdokumentumok pontosítását, forrásszükségletének meghatározását és a pályázati kiírások alapjául szolgáló „intézkedések” közötti rangsorolás kialakítását.”52 Az Észak-Magyarországi Régióban a partnerségi körök létrehozását az RPP szakértők ajánlására a Regionális Fejlesztési Ügynökség kezdeményezte, hiszen a regionális partnerek bevonása

kiemelten fontos mind a programozásban, mind a projektek generálásában, s később 50 Hermann Judit: KEZDET – Fejlesztési Kezdeményezések Tára a Nyugat-Dunántúlon (in: RPP Hírlevél I. évf (2002) 2.sz) 51 uo. p 3 52 Heinrich P. – Kovács T: A „Project Pipeline” megújult kereteinek felállítása és fenntartható működtetése a Közép-dunántúli Régióban (in: RPP Hírlevél I. évf (2002) 2sz p 3) 47 http://www.doksihu a programok helyi szintű végrehajtásában is. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy egyegy csoport "életképessége" nagyban függ két dologtól: az egyik, hogy maguk a csoporttagok fontosnak tartsák azt a bizonyos problémát, amely megoldására szerveződtek, és annak megoldására való hajlandóságuk meglegyen, a másik pedig a gesztor személye.53 Az RPP és a Dél-Alföldi RFÜ szervezésében 2002 tavaszán két partnerségi munkacsoport alakult meg. Ezek a humán erőforrás fejlesztése, illetve a

környezetvédelem témaköröket ölelik fel. További két csoport felépítését tervezzük KKV-támogatás, illetve a civil szervezetek megerősítése témakörökben. Az RPP és az RFÜ a partnerségi csoportok kezdeti támogatásánál aktívan közreműködik, és azon túl, hogy megad minden szakmai támogatást, hogy EU-konform projektek készüljenek el, abban is stimulálja a résztvevőket, hogy megtanuljanak együttműködni és saját lehetőségeiket maximálisan ki tudják használni. Ehhez a szakmai háttéren túl egyfajta gondolkodásmódot, a közös munka új szemléletét próbáljuk feltárni előttük.54 Közép-Magyarország: A Partnerség Napok (2002. február 25 és 27) általános célja a partnerségi kör szélesítése illetve Partnerségi Munkacsoportok létrehozása volt. A partnerségi munkacsoportok olyan projektek feltárását, kimunkálását végzik majd, amelyekkel az uniós csatlakozás után pályázni lehet a Strukturális Alapok

forrásaira.55 III.3 KISTÉRSÉGI ÉS ÖNKORMÁNYZATI SZINT III.31 A kistérségek szerepe ma és a csatlakozás után A kistérségek a fejlesztéspolitika másik alapvető pillérét képezik. A kistérség az önkormányzati és a térségi gazdasági együttműködés optimális térbeli kerete, mivel a kistérségek belső differenciáltságuk ellenére viszonylag homogén érdekrendszerrel rendelkeznek, a helyi közösségek számára még áttekinthető nagyságrendet jelentenek, ebből is következően a térségi identitás ezen a szinten a legerősebb. A térségi társadalmi, gazdasági és infrastrukturális különbségek elemzése kistérségi szinten mutat szignifikáns különbségeket - kimutatja az országon, illetve a megyéken belüli hátrányokat és előnyöket, ugyanakkor túllép a lokalitás torzításain. 53 Havasi Katalin: Partnerség az Észak-magyarországi régióban - egy lépéssel tovább (in: RPP Hírlevél I. évf (2002) 2.sz p 5) 54

Szittner Péter: A partnerségi munkacsoport működésének lényege és céljai a Dél-Alföldi Régióban (in: RPP Hírlevél I. évf (2002) 2sz p 5) 55 Gordos Tamás: Partnerségi Munkacsoportok a Közép-Magyarországi Régióban (in: RPP Hírlevél I. évf (2002) 2.sz p 5-6) 48 http://www.doksihu A hátrányos helyzetű térségek legpontosabban kistérségi szinten jelölhetők ki, ezért a felzárkóztatási programok címzettje • az Országgyűlés által meghatározott kritériumok alapján kiválasztott 94 hátrányos helyzetű kistérség (itt él a népesség 1/3-ra), illetve • ezen belül kiemelten a legsúlyosabb helyzetben lévő 42 kistérség. A 2003 évi költségvetés a területfejlesztési célú források esetében a támogatások jelentős részét e hátrányos helyzetű kistérségek számára biztosítja. A stratégiai programozás alapvető fontosságú színtere a régió, a felzárkóztatást szolgáló fejlesztések esetén pedig a

kistérség. Mindebből következően a megyék feladatai a jövőben inkább az önkormányzati fejlesztésekhez kötődnek, ezt szolgálja a területi kiegyenlítő támogatás (TEKI) és a céljellegű decentralizált előirányzat (CÉDE).56 „Ahhoz, hogy Magyarország Európai Uniós csatlakozásakor felkészült legyen a strukturális alapok fogadására, a következő időszakban a Nemzeti Fejlesztési Terv és kapcsolódó Operatív programok, valamint a végrehajtási intézményrendszer véglegesítése mellett a figyelmet kiemelten a megfelelő méretű és minőségű projektek előkészítésére kell fordítani. A projektgenerálásban kitüntetett szerepet vállalhatnak a kistérségek, melyek a helyi fejlesztések optimális keretét adják.57” A kistérségért dolgozó szakemberek integrálása egy kistérségi koordinációs irodába megadhatná a kistérségi fejlesztések tervezésének és tudatos kivitelezésének keretét. A kistérségi koordinációs

irodák fő feladata a helyi fejlesztési igények megfogalmazása, a lehetséges partnerek összekapcsolása, valamint az önkormányzati és civil szervezeti projektek előkészítésében, kidolgozásában való aktív részvétel, a háttértanulmányok és a teljes dokumentáció biztosítása, ill. a lebonyolítás során az önkormányzatoknak és civil szervezeteknek való tanácsadás. A projektgenerálási feladatok mellett az itt dolgozó szakemberek koordinálják a stratégiai és fejlesztési dokumentumok elkészíttetését, valamint aktív szerepet vállalnak a gazdasági szereplőkkel való kapcsolattartásban, és a helyi működő tőke fejlesztési projektekbe való bevonásának szervezésében. A kistérségi koordinációs irodák ezeken az alapfeladatokon túl a későbbiekben a helyi igényeknek megfelelő specifikus feladatokat vállalhatnak, melyek kapcsolódhatnak például a vidékfejlesztéshez, az iskolahálózat működtetéséhez, a hazatérés program

koordinálásához.58 56 Tájékoztató a 2003. évi területfejlesztési támogatásokról, a Kistérségi Fejlesztési Alapról 20030109 http://www.kancellariagovhu 2003041822:30 57 Döbrönte Katalin: Kistérségek szerepe a Strukturális Alapok felhasználásában (in: RPP Hírlevél II. évf 2003 5. sz p 3) 58 uo. 49 http://www.doksihu III.31 A települési önkormányzatok szerepe ma és a csatlakozás után A települési önkormányzatok talán túlságosan függő viszonyban vannak a központi kormányzat prioritásaitól, döntéseitől és pénzügyi forrásaitól. A helyi önkormányzatok területfejlesztési politikában betöltött szerepéről a következőképp vélekedik Luis Madureira Pires: „Először is, a magyar önkormányzati finanszírozási rendszer sokkal nagyobb fontosságot tulajdonít a működési költségek fedezésének a beruházási költségekkel szemben. Másodszor, ez a gyakorlat az önkormányzatokat a beruházások szempontjából

függőségi helyzetbe hozza, hiszen a minisztériumok határozzák meg minden évben, hogy milyen célokra hajlandó a központi kormányzat támogatást nyújtani, s hogy az milyen feltételek között vehető igénybe. Harmadszor, az önkormányzati finanszírozási rendszer túlságosan bonyolult, nehéz átlátni. Negyedszer, az önkormányzatok beruházásra fordítható jövedelme egyenlőtlen, aminek két alapvető következménye van: nem tudják előre tervezni, programozni beruházásaikat, s kétharmaduknak egyáltalán nincs elég pénze arra, hogy az uniós programokhoz társfinanszírozással járuljon hozzá, tehát egyáltalán nem tud a SA programjaiban részt venni. Mivel az Európai Regionális Fejlesztési Alap legfőbb célkitűzése, hogy az országok közötti és az országon belüli gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket csökkentse, nem fogadható el, hogy csak a gazdagabb önkormányzatok tudjanak ezekre a programokra pályázni. A finanszírozási

rendszernek úgy kellene megváltoznia, hogy minden magyar települési önkormányzat (vagy inkább önkormányzati társulás) kedvezményezettje lehessen az EU támogatásoknak. Azt gondolom, hogy a kormánynak meg kellene találni a módot arra, hogy több forrást juttasson a rossz anyagi helyzetben lévő önkormányzatoknak, (), továbbá, hogy ösztönözze az önkormányzati társulások, s nem különálló, kis önkormányzatok pályázatait.59” „A 2002-2003 évi Phare területfejlesztési program integrált helyi fejlesztések megvalósítására nyújt pályázati lehetőséget az ország minden régiójában. Az előcsatlakozási időszakban megvalósuló támogatási rendszer modellezi a Regionális Operatív Program programalapú tervezését és végrehajtását és az Európai Regionális Fejlesztési Alap, valamint az Európai Szociális Alap által támogatandó területeket. A kétéves kötelezettségvállalás keretében 54,12 millió euró Phare forrás és

43,29 millió euró központi forrás pályázati rendszerű elosztására lesz lehetőség. A pályázatok meghirdetése 2003 májusában várható 59 dr. Iván Andrea: A területfejlesztés intézményrendszere – Interjú Luis Madureira Pires, portugál szakértővel (in: SPP Hírlevél I. évf 2001 4 sz p 5) 50 http://www.doksihu A támogatás célja helyi kezdeményezésekre és széles körű partnerségre épülő integrált településfejlesztési akciók megvalósítása.60 III.4 A FELKÉSZÜLÉST SEGÍTŐ PROGRAMOK Az EU számos, ún. előcsatlakozási programot működtet a tagjelölt országokban, melyek keretében EU-szakértők segítik az adott ország felkészülését („twinning”). Ezen programok általában egy-egy nemzet szakértő delegációjánk vezetésével zajlanak, így az egymásfél éves programok során kiváló lehetőségek nyílnak a magyar szakemberek számára, hogy jártasságot szerezzenek az adott tagállam menedzselési gyakorlatában,

ill. a tanulmányutak alkalmával közelebbről is megismerhessék azok területfejlesztési rendszerét és intézményeit. III.41 SPP (Special Preparatory Program) 2001-2002 Az Európai Unió 1998-ban 56 millió euro támogatást különített el a kelet-közép-európai tagjelölt államok számára az ún. előcsatlakozási pénzügyi eszközök (ISPA, SAPARD, és 2000-től a Phare) továbbá a csatlakozás után igénybe vehető Strukturális és Kohéziós Alapok működtetésére való személyi és intézményi felkészülés számára. Az Európai Unió Strukturális Alapjainak működtetésére való felkészülést támogató Phare Program, azaz az SPP célja –a Magyarországgal kötött Csatlakozási Partnerségi Megállapodásban lefektetett prioritásokkal, valamint a Közösségi Vívmányok Átvételének Nemzeti Programjával összhangban – a különböző területfejlesztési tevékenységekhez kapcsolódó országos és regionális szintű szervezetek

felkészítése arra, hogy Magyarország EU-csatlakozásának folyamatában képesek legyenek az előcsatlakozási pénzügyi eszközök, majd a jövőbeni EU Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap működésének irányítására. Az SPP által finanszírozott tevékenységek: A fenti célok eléréséhez az alábbi tevékenységek támogatására kerül sor az SPP keretében: 1) Intézményfejlesztés az EU Strukturális Alapok fogadására és működtetésére való felkészülés érdekében a csatlakozás időpontjáig ▪ A Strukturális Alapok működtetéséhez kapcsolódó szervezetfejlesztési feladatok és eljárásrend kialakítása; ▪ A Strukturális Alapok felhasználásához szükséges tervezési-programozási kapacitás megerősítése; 60 Somfai Ágnes: Integrált helyi fejlesztések ösztönzése a Phare 2002-2003 program keretében (in: RPP Hírlevél 51 http://www.doksihu ▪ Hatékony költségvetési, pénzügyi és végrehajtási mechanizmusok

kialakítása és működtetése az EU követelményei szerint. 2) A szervezetek felkészítése a csatlakozás előtti intézkedésekre és az integrált területfejlesztési programok menedzselésére ▪ Felkészülés az EU Strukturális Alapjainak kezelésére az ISPA-, a SAPARD- és a Phare programok, valamint ezek koordinációján keresztül; ▪ Integrált területfejlesztési projektek menedzselése. A program lebonyolítása A magyar közigazgatáson belül az FVM volt a felelős a program végrehajtásáért; a szükséges intézkedéseket pedig egy ad hoc SPP Tárcaközi Koordinációs Bizottsággal egyeztetve hozta meg. A bizottság tagjai a programban résztvevő minisztériumok (a Phare Segélykoordinációs Titkárság, a Gazdasági Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Környezetvédelmi Minisztérium, a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, a Szociális és Családügyi Minisztérium, az Oktatási Minisztérium, a Külügyminisztérium és a

Miniszterelnöki Hivatal). A Bizottság titkársági feladatait az FVM területfejlesztési Phare programjait végrehajtó Területfejlesztési Igazgatóság látta el. A program megvalósításának három formája Az említett feladatok teljesítését az SPP három eszközzel segíti. 1) A twinning-projekt keretében kiválasztásra került egy európai uniós köztisztviselőkből álló szakértői konzorcium, amely hosszú és rövid távú szakmai segítséget nyújt a már említett minisztériumokban. A szakértői konzorciumot a francia DATAR vezeti (közvetlenül a miniszterelnök alá tartozó francia nemzeti területfejlesztési ügynökség). A hosszú távú segítségnyújtás mellett rövidebb időre, kisebb, specifikus feladatok elvégzésére is érkeznek szakértők a konzorciumban résztvevő országok államigazgatási intézményeiből. A projekt 1999 novemberében indult és 2001 novemberében zárul le 2) A twinningen kívüli (non-twinning) projekt a twinning

projekt tevékenységeit kiegészítő rövidtávú szakmai segítségnyújtás biztosításával segíti az SPP célkitűzéseinek megvalósulását. 3) A harmadik elem olyan területfejlesztési projektek megvalósítását jelenti, amelyek a Strukturális Alapokból is finanszírozhatóak lennének A kísérleti jellegű, integrált II. évf (2003) 4sz p 7) 52 http://www.doksihu területfejlesztési projektjavaslatokat a Regionális Fejlesztési Tanácsok nyújtják be a Területfejlesztési Igazgatóságnak.61 III.42 RPP (Regional Preparatory Program) 2002-2003 „A Regionális Felkészítő Program az intézményfejlesztési Phare programok közé illeszkedő Twinning program a magyar és az olasz kormány között. A program 2001 októberében kezdődött, és a kitűzött feladatokat 2003. áprilisáig kell teljesíteni, mely négy fő összetevő köré csoportosul: ! A regionális programozás nemzeti szinten a Területfejlesztési Operatív Program elkészítéséhez

nyújt segítséget, elsősorban háttérdokumentumok készítésével, ill. kész anyagok véleményezésével. Regionális szinten az RFÜ-k munkáját segíti a program, az eddigi regionális koncepciók, stratégiai dokumentumok értékelésével, ill. a régiók Operatív Programhoz való hozzájárulásához adandó támogatással. A harmadik célcsoportot a különböző érdekcsoportok jelentik ebben az összetevőben, vagyis hogyan tudják az Ügynökségek a szociális partnereket bevonni a programozási feladatokba. A programozási dokumentumokhoz kapcsolódóan minta projektek, ill. integrált projektek kidolgozása is a tevékenység részét képezi. ! A megvalósítási és monitoring struktúrák kialakítása elsősorban az intézményfejlesztésre koncentrál. Fő partnerek és kedvezményezettek az RFÜ-k, a megyék, ill. a kistérségek Az RPP itt elsősorban ahhoz ad szakértői támogatást, hogy az említett partnerek szervezeti felépítése

megfelelően alkalmazkodjon a 2004 ill. 2006 után várható feladataihoz, felálljanak a monitoring bizottságok, az értékelő egységek, és hatékony legyen az ellenőrzési mechanizmus, megfelelő kapcsolatok alakuljanak ki az említett regionális szervezetek ill. a környezeti hatóságok között Az RPP eljárási irányvonalak készítésével igyekszik segíteni az említett folyamatot. Az összetevő képzéseket tartalmaz a Strukturális Alapok alaprendeletére, az egyes alapok működésére és az előzetes és közbenső értékelés mechanizmusaira vonatkozóan. ! A kapacitásfejlesztés keretében RPP Partnerségi munkacsoportokat hoznak létre tematikus vagy területi alapon a köz-, a magán- és az önkéntes szféra részvételével. Ezzel a módszerrel kívánják a szakértők megismertetni a partnerség elvét és előnyeit a magyar partnerekkel és kedvezményezettekkel, illetve átadni az integrált projektek kidolgozásának technikai ismereteit. A

kis- és középvállalkozásokat a beruházásokat vonzó intézkedéseken keresztül ill. az ezekhez kapcsolódó pénzügyi eszközök 61 Böhönyey Ágnes: Phare SPP - Az Európai Unió Strukturális Alapjainak működtetésére való felkészülést támogató Phare Program (in: SPP Hírlevél I. évf 2001 1 sz p 3) 53 http://www.doksihu megfogalmazásával támogatja a program. További cél a kis üzleti vállalkozásokat támogató intézmények erősítése, képesség- és kapacitásfejlesztése, hálózatépítésük támogatása. ! A program negyedik összetevőjét egy fenntartható képzési struktúra kialakítása jelenti. Ennek célja, hogy hosszú távon olyan területfejlesztési szakemberek képzésére nyíljon lehetőség, akik a Strukturális Alapokról magas szintű elméleti és gyakorlati ismereteket sajátítanak el, és azokat a gyakorlatban is alkalmazni tudják”62 III.5 A TERÜLETFEJLESZTÉS ESZKÖZRENDSZERE III.51 Az EU pénzügyi keretei Az

Európai Bizottság 2002. január végén közzétette javaslatát az új tagországoknak a 2004-06 közötti időszakban nyújtandó pénzügyi keretekre vonatkozóan, melynek lényege, hogy az 1999 márciusában Berlinben elfogadott hétéves költségvetés keretein belül maradjon, miután az Agenda 2000 tiszteletben tartását a tagállamok a bővítés pénzügyi előfeltételének tekintik. Ugyanakkor a 2002-2003-as előirányzatokat nem építették be a javaslatba 9. ábra: Az EU támogatásai Magyarország számára 1995 és 2002 között Forrás: www.nfhhu/ 62 Döbrönte Katalin: RPP, vagyis Regionális Felkészítő Program (in: RPP Hírlevél I. évf (2002) 1sz p 2,) 54 http://www.doksihu 10. ábra: Az EU Bizottság pénzügyi javaslata a tíz tagjelölt ország számára (2004 és 2006 között strukturális támogatásaira a következő összegeket különítsék el) millió euró, 1999-es árakon Évek 2004 2005 2006 7 067 8 150 10 350 Strukturális

politika Forrás: RPP Hírlevél 2002/1. p 8 11. ábra: Magyarország várható támogatása millió euró Évek 2004 1. célkitűzés 2005 2006 608 703 907 34 39 40 Kohéziós Alap 315 363 461 Összesen 957 1105 1408 Egy főre jutó támogatás 95,3 110,1 140,2 Közösségi Kezdeményezések Forrás :uo. „Ha megpróbáljuk értékelni ezeket a számokat, a leglényegesebb megállapítás, hogy az egy főre jutó támogatás tekintetében a csatlakozást követő években a kohéziós országok kedvezményezett régióihoz képest jóval alacsonyabb szintű támogatását jelenti. Magyarország esetében a 2004-re javasolt támogatási összeg az igen korlátozott nagyságrendű előcsatlakozási támogatások összegének körülbelül négyszerese. A Bizottság az alacsonyabb támogatási összegek tekintetében az abszorpciós kapacitás alacsony szintjére hivatkozik. A jelenlegi gyakorlattal összehasonlítva további változás a javaslat

szerint, hogy az új tagállamok esetében nagyobb lenne a Kohéziós Alap javasolt részaránya (egyharmad, szemben a mostani 18%-kal). Utóbbi igénybe vétele egyszerűbb, így kisebb a kockázata az első években annak, hogy a támogatási keretet esetleg nem tudjuk teljes mértékben kihasználni. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy az egyes projektekről nem a magyar hatóságok, hanem az EU döntene. Kedvező viszont, hogy a jogosultság megítélésénél az 55 http://www.doksihu 1997-98-99 évi adatokat és a jelenlegi tizenötök GDP átlagát veszik figyelembe, így a KözépMagyarországi Régió is jogosult lesz az 1. célkitűzés szerinti támogatásokra” 63 III.52 A magyar források A kormányzat eszközrendszere, forrásai nem bővíthetők korlátlanul. Ezért különös jelentősége van a meglévő források összehangolt felhasználásának, a területfejlesztési célok megvalósulása nyomon követésének. A területfejlesztés közvetlen eszközei

2003-ban számos új elemmel gyarapodnak. Forrásaik a költségvetési támogatások tekintetében is bővülnek 2002-höz képest. Az új szemléletű költségvetés - ami a fejlesztéspolitika vonatkozásában igen jelentős lépés a beruházások és a támogatási döntések időigénye miatt - a tárgyéven túl biztosított 50+20% kötelezettség vállalással nagyobb volumenű beruházások elindítását teszik lehetővé. 12. ábra: A területfejlesztés közvetlen eszközei területfejlesztési célelőirányzat (tfc) területi kiegyenlítő támogatások(teki) céljellegű decentralizált előirányzat (céde) terület- és településfelzárkóztatási célelőirányzat (ttf) Kistérségi Támogatási Alap vállalkozási övezetek támogatása Összesen Előző évről áthúzódó kötelezettségvállalás A tárgyévet követő évre történő (2002-ben 40%-os, 2003-ban 50+20%-os) kötelezettségvállalással együtt az évi kötelezettségvállalási keret 2002.

évi (mrd Ft) 18,0 10,6 6,3 1,2 36,1 2003. évi (mrd Ft) 7,7 10,6 6,3 12,0 2,0 1,0 39,6 13,4 md Ft 14,2 md Ft 36,9mdFt 53,1mdFt Forrás: http://www.kancellariagovhu A közvetlen eszközök között az eltérő költségvetési rendszer miatt nem tüntettük fel a Phare segélyprogramokat. A Phare regionális fejlesztési, valamint a határmenti programok 63 Magyari Donát: Az Európai Bizottság által javasolt pénzügyi keretek a 2004-2006 közötti időszakra (in: RPP Hírlevél I. évf (2002) 1sz p 8) 56 http://www.doksihu keretében 2003. évre 12,7 Mrd Ft felhasználását tervezzük, részben a korábban jóváhagyott programok végrehajtásával, részben az új programok beindításával. 64 Új struktúrában, 39,6 milliárd forintos keret szolgálja az idén közvetlenül a területfejlesztést, de a további évekre előzetesen vállalható kötelezettségekkel együtt ez 53,1 milliárd forintra nő. A 39,6 milliárd forintos keret 3,5 milliárd forinttal több

az előző évinél A döntően a megyei területfejlesztési tanácsok által felhasznált területfejlesztési célelőirányzat összege a múlt évi 18 milliárd forintról 7,7 milliárd forintra csökkent, ugyanakkor új, 80 százalékban a régiók által közvetlenül igénybe vehető támogatási formát vezettek be. Erre a terület- és településfelzárkóztatási célelőirányzatra 12 milliárd forintos az előirányzat. Szintén új támogatási forma a vállalkozási övezetek részére biztosított egymilliárd forint. A Kistérségi Támogatási Alap múlt évi 1,2 milliárd forintos keretét 2 milliárd forintra emelték meg. Az előző évben biztosított 10,6, illetve 6,3 milliárd forintnak megfelelő összeg áll rendelkezésre idén is a területi kiegyenlítő támogatásokra, valamint a céljellegű decentralizált előirányzatra.65 Számottevő tehát a következő évekre áthúzódó finanszírozási igény. Ezért is jelentős az új szisztéma, miszerint

az idén rendelkezésre álló közvetlen támogatási keret 50 százalékáig a jövő évre is vállalható támogatási kötelezettség, 20 százalékos mértékéig pedig az azt követő évekre. Így jelenthet a 39,6 milliárd forint lényegében 53,1 milliárd forintnyi kötelezettségvállalást. Ahogy azt már a korábbiakban bemutattuk, az EU Bizottság a Nemzeti Fejlesztési Tervről folyó tárgyalások alapján készíti el a támogatások jogi keretét jelentő Közösségi Támogatási Keretet (KTK). A Közösségi Támogatási Keret tartalmazza az EU és a magyar fél pénzügyi kötelezettség-vállalását arra, hogy a 2004. és 2006 között a Strukturális Alapokból társfinanszírozott egyes fejlesztési területekre milyen összeget fordít. A 21 “Regionális Politika” csatlakozási fejezet tárgyalása során az EU-val szemben vállalt kötelezettségünknek megfelelően, ez év végéig hazánk elkészíti a Nemzeti Fejlesztési Tervet, amely alapján

megkezdődhetnek a tárgyalások a közösségi támogatásokról. Az NFT-ben foglalt célok megvalósítását ágazati és regionális Operatív Programok (OP), s azokon belül intézkedések szolgálják. 64 Tájékoztató a 2003. évi területfejlesztési támogatásokról, a Kistérségi Fejlesztési Alapról 20030109 http://www.kancellariagovhu 2003041822:30 65 Területfejlesztési támogatások 2003.0109 http://wwwkancellariagovhu 2003041822:30 57 http://www.doksihu Az előzetes számítások alapján 2004 és 2006 között az Európai Unió várhatóan közel 500 milliárd Ft támogatást nyújt az NFT végrehajtásához a Strukturális Alapokból, amit hazai állami, önkormányzati és magán társfinanszírozási források egészítenek ki. A stratégiai célkitűzések megvalósításához a Strukturális Alapok által támogatott operatív programok mellett a Kohéziós Alapból finanszírozott nagyméretű közlekedési és környezetvédelmi infrastrukturális

projektek is hozzájárulnak, ezek várható összege a három évre 250 Mrd Ft. Így összesen, a hazai társfinanszírozással együtt 1200-1500 Mrd Ft fejlesztés valósulhat meg. Az NFT-t a Kormány dolgozza ki a MEH Nemzeti Fejlesztési Terv és EUtámogatások Hivatalának koordinálásával, ugyanakkor a partnerség elve értelmében az NFT kidolgozásában és megvalósításában részt vesznek a gazdasági és szociális partnerek, civil szervezetek, a regionális intézmények, valamint a magánszféra. Az NFT-ben szereplő fejlesztések előkészítésének és megvalósításának sikerétől nagymértékben függ hazánknak az unióval szembeni pénzügyi szaldója 2004-ben, ill. a csatlakozást követő első években. A jelen Nemzeti Terv stratégiája kijelöli azokat a fejlesztési irányokat is, amelyek megvalósulásának keretét már a következő, 2007-2013 közti EU költségvetési időszakra szóló NFT adja.66 66 Jobbágy Valér: A kormány elfogadta a

Nemzeti Fejlesztési Tervet (in: RPP Hírlevél I. évf (2002) 3sz p 2-3) 58 http://www.doksihu ÖSSZEGZÉS A fentiekből talán kiderült, hogy a területfejlesztés összetett ügye az EU-csatlakozás közelgő időpontja miatt felgyorsult ütemben változik, alakul, szerveződik át - ami jelzi egyrészt kiemelt aktualitását és jelentőségét, másrészt pedig a felhalmozódott feladatok sürgetése okozta, némiképp kusza állapotokat. Mindazonáltal megállapítható, hogy a területfejlesztés ügyét a kormány központi kérdésként kezeli (ezt jelzi az éppen most folyó kormányátalakítási folyamat is), és a legtöbb feladatot még mindig az állami intézmények végzik el. A régiók szintjére való delegálás ugyan összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékű, mint az 1996-os törvény megszületésekor, megítélésünk szerint azonban a jövőben még nagyobb kihívások elé néznek a regionális tanácsok és ügynökségek. A régiók feladata lesz

továbbra is a kapcsolattartás a kistérségi és önkormányzati szint összefogásával az állami szint felé, ezen kívül a projektgenerálás, a pályáztatás és pályázás, stb. valamit a Strukturális Alapokból befolyó – várhatóan igen jelentős – támogatás fogadása és felelős kezelése. Egy ír előcsatlakozási szakértő szerint „Magyarország nincs sem jobb, sem rosszabb helyzetben, mint a többiek. Ahhoz, hogy ki lehessen építeni a fenti intézményrendszert, arra van szükség, hogy a döntéshozók rendelkezzenek az ehhez szükséges tudással, létezzen politikai akarat a döntések meghozatalára, s hogy a rendszer működtetésére hivatott munkatársak képzésekben részesüljenek. Ami az utóbbi feltételt illeti, a magyar közigazgatás egyáltalán nincs híján felkészült és elkötelezett szakemberekben, a helyzet kedvezőbb, mint néhány más országban. Ez azt is jelenti egyben, hogy leginkább a megfelelő döntések meghozatalára

lenne szükség, s arra, hogy egy végrehajtási tervet készítsünk, mikor és hogyan építjük ki a szükséges intézményrendszert. Remélhetőleg ehhez a munkához az EU is hozzájárul majd anyagilag. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni: a Strukturális Alapok célja, hogy elősegítse az országok és régiók gazdasági és társadalmi fejlődését. A programok működtetése érdekében létrejövő intézményrendszer csak szükséges feltétel a források fogadásához. A cél a fejlesztés beindítása, s ezért a végrehajtó szervezetek kiépítésére is figyelmet kell fordítanunk.67” Az üzenet tehát világos: a szükséges intézményrendszer kiépítése nem célja, hanem egyik szükséges eszköze a csatlakozásnak, illetve a harmonizációnak. 67 dr. Iván Andrea: Az országos és regionális szintű intézményrendszer kiépítése – Interjú Colm McClementsszel, a Non-Twinning projekt ír szakértőjével (in: SPP Hírlevél I évf 2001 2 sz p 4)

59 http://www.doksihu ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. ábra: A NUTS rendszer szintjei 2. ábra: Az egyes NUTS szintek javasolt népessége 3. ábra: A Közösségi Kezdeményezések 4. ábra: A Strukturális Alapok tervezett költségvetése 2002-2006-ra 5. ábra: A jelenlegi – átalakulóban lévő – hivatali struktúra 6. ábra: A VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság szervezeti felépítése 7. ábra: Áttekintés a Phare Nemzeti Területfejlesztési Programokról 8. ábra: A Nyugat-Dunántúli RFT felépítése 9. ábra: Az EU támogatásai Magyarország számára 1995 és 2002 között 10. ábra: Az EU Bizottság pénzügyi javaslata a tíz tagjelölt ország számára 11. ábra: Magyarország várható támogatása 12. ábra: A területfejlesztés közvetlen eszközei 60 http://www.doksihu IRODALOMJEGYZÉK 1. 1996 évi XXI törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről 2. A 2002 decemberi kormányhatározat hatása a területfejlesztési

intézményrendszerre (in: RPP Hírlevél II. évf 2003 5 sz pp 1-3) 3. A területfejlesztési törvény általános vitája (in: COMITATUS 1996 március pp: 71-79) 4. Az Európai Unió dióhéjban – Engem is érint sorozat (A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma Bp., 2000) 5. Bartke István szerk: A területfejlesztési politika Magyarországon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985.) 6. Biagio Perretti: Az új NUTS rendelet (in: RPP Hírlevél II évf 2003 5 sz p 4) 7. Böhönyey Ágnes: Phare SPP - Az Európai Unió Strukturális Alapjainak működtetésére való felkészülést támogató Phare Program (in: SPP Hírlevél I. évf 2001 1 sz p 3) 8. Döbrönte Katalin: A regionális intézményi struktúrák fejlesztése – A regionális fejlesztési tanácsok és ügynökségek kapacitása és fejlődési lehetőségei (in: SPP Hírlevél I. évf (2001) 5.sz p 5) 9. Döbrönte Katalin: Kistérségek szerepe a Strukturális Alapok felhasználásában (in: RPP Hírlevél II.

évf 2003 5 sz p 3) 10. Döbrönte Katalin: RPP, vagyis Regionális Felkészítő Program (in: RPP Hírlevél I évf (2002) 1.sz p 2) 11. dr Iván Andrea: A területfejlesztés intézményrendszere – Interjú Luis Madureira Pires, portugál szakértővel (in: SPP Hírlevél I. évf 2001 4 sz p 4) 12. dr Iván Andrea: Az országos és regionális szintű intézményrendszer kiépítése – Interjú Colm McClements-szel, a Non-Twinning projekt ír szakértőjével (in: SPP Hírlevél I. évf 2001. 2 sz p 3) 13. Enyedi György: Regionális folyamatok Magyarországon (Budapest, 1996) 14. Európa regionális földrajza (szerk: Probáld Ferenc) NTK, 1994 15. Gordos Tamás: Partnerségi Munkacsoportok a Közép-Magyarországi Régióban (in: RPP Hírlevél I. évf (2002) 2sz p 5-6) 16. Havasi Katalin: Partnerség az Észak-magyarországi régióban - egy lépéssel tovább (in: RPP Hírlevél I. évf (2002) 2sz p 4-5) 17. Heinrich P – Kovács T: A „Project Pipeline” megújult

kereteinek felállítása és fenntartható működtetése a Közép-dunántúli Régióban (in: RPP Hírlevél I. évf (2002) 2.sz p 3-4) 61 http://www.doksihu 18. Hermann Judit: KEZDET – Fejlesztési Kezdeményezések Tára a Nyugat-Dunántúlon (in: RPP Hírlevél I. évf (2002) 2sz p 3) 19. Horváth Gyula: A magyar regionális politika súlypontjai (in Tér és Társadalom 1992/1-2 pp:1-15.) 20. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról (Magyar Országgyűlés, Harmadik Kiadás 1999) 21. Iván Andrea dr A regionális intézmények szerepe az EU Strukturális Alapjainak felhasználásában (in: RPP Hírlevél I. évf (2002) 1sz p 6) 22. Iván Andrea dr: A koppenhágai döntés után (in: RPP Hírlevél II évf (2003) 4sz p 4-5) 23. Jobbágy Valér: A kormány elfogadta a Nemzeti Fejlesztési Tervet (in: RPP Hírlevél I évf (2002) 3.sz p 2-3) 24. Jobbágy Valér: A Strukturális Alapok menedzsmentje a 15 tagállamban – 2 rész (in: SPP Hírlevél I. évf (2001)

3sz) 25. Jobbágy Valér: A Strukturális Alapok menedzsmentje a 15 tagállamban – 3 rész (in: SPP Hírlevél I. évf (2001) 4sz) 26. Jobbágy Valér: A Strukturális Alapok menedzsmentje a 15 tagállamban – 4/1 rész (in: RPP Hírlevél II. évf (2002) 1sz) 27. Jobbágy Valér: A Strukturális Alapok menedzsmentje a 15 tagállamban – 4/2 rész (in: RPP Hírlevél II. évf (2002) 2sz) 28. Kovács Zsolt - Kulcsár László: A kistérségi igazgatási modellek ma és holnap I (in COMITATUS 1997. július-augusztus pp: 97-109) 29. KTK tanulmány – módszertani segédanyag (EU Támogatások Hivatala, 2002 dec) 30. Magyari Donát: Az Európai Bizottság által javasolt pénzügyi keretek a 2004-2006 közötti időszakra (in: RPP Hírlevél I. évf (2002) 1sz p 8) 31. Nemes Nagy József: Margójegyzetek a regionális politikához (in Tér és Társadalom 1992/1-2. pp: 69-76) 32. Nemes Nagy József: Régiók, regionalizmus (in: Educatio, 1997/3 pp 407-423) 33. Pálné Kovács Ilona:

Az érdekérvényesítés területi egyenlőtlenségei Magyarországon (in: Társadalmi- területi egyenlőtlenségek Magyarországon szerk.: Enyedi Gy Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1993. pp 57-75) 34. Perczel György szerk: Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1996.) 35. Perczel Károly - Gerle György: Regionális tervezés és a magyar településhálózat (Akadémiai Kiadó Budapest, 1966.) 62 http://www.doksihu 36. Phare 2002-2003 Területfejlesztési Program – Integrált helyi fejlesztések ösztönzése (VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság 2002.) 37. Reform of the Structural Funds 2000-2006 (EC Structural Funds – comparative analysis, June 1999. European Commission) 38. Régiók Európája, az Európai Unió regionális politikája – Engem is érint sorozat (A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma Bp., 2000) 39. Somfai Ágnes: Integrált helyi fejlesztések ösztönzése a Phare 2002-2003 program

keretében (in: RPP Hírlevél II. évf (2003) 4sz p 7) 40. Szabó Brigitta: Még nincs nemzeti fejlesztési terv (in: Népszabadság 2002 május 11) 41. Szabó Gábor: Az idegen régió (in HVG 1997 november 29 pp: 159-163 42. Szittner Péter: A partnerségi munkacsoport működésének lényege és céljai a Dél-Alföldi Régióban (in: RPP Hírlevél I. évf (2002) 2sz p 5) 43. Területfejlesztési Phare Program Északkelet-Magyarországon és Dél-Dunámtúlon HU9705 1997-2002. (VÁTI TFI – SOP ’97 Programügynökség – Dél-Dunántúli RFÜ Kht.) 44. Tóth József: Régiók és/vagy megyék? (in Tér és Társadalom, 1987/2 pp: 75-80) 45. Wächter Balázs: Helyzetjelentés a Regionális Operatív Programról (in: RPP Hírlevél II évf. (2003) 4sz p 3) Internet: 1. http://wwwdel-alfoldhu/ugynokseg/hirlevel/hirlevel2htm 2. http://wwwftengohu/dokum/rend1260html 3. http://wwwkancellariagovhu 2003 4. http://wwwkancellariagovhu/tevekenyseg/esemeny 5.

http://wwwkumhu/euanyag/csstrategia/MAGYAR/21magyarhtml 6. http://wwwnfhhu/ 7. http://wwwpharereghu/hungarian/hfomenuhtm 8. http://wwwvatihu/vati 9. wwwindexhu/politika/belfold 10. wwwteruletfejleszteslaphu 11. wwwwestpahu 63