Gazdasági Ismeretek | Számvitel » Műveletorientált könyvelés

Műveletorientált könyvelés  A gazdasági események rögzítése a költséghelyeken elsődleges és másodlagos költségek könyvelését eredményezi. A költségek kategorizálása a könyvelési tranzakciók alapján történik. • A költségreleváns gazdasági események az R/3alkalmazáskomponensekben rögzíthetők, pl. az emberierőforrásgazdálkodás, eszközkönyvelés, anyaggazdálkodás és pénzügyi könyvelés. Az itt végrehajtott könyvelések eredményei elsődleges költségek könyveléseként kerülnek áthozatra a controlling-ba. Ezáltal például egy ráfordítástételt tartalmazó szállítói számla könyvelhető a CO-modul megfelelő költséghelyén. • A költségek elszámolása a controlling-on belül folytatható. Lehetőség van másodlagos költségnemek alkalmazására is. Így például a karbantartás & reparatúra költséghelyen felmerült szolgáltatások költségei a Belső teljesítmény - reparatúra költségnem alatt

is könyvelhetők.  A költséghely ténykönyvelésének egy másik fajtája a statisztikai mutatószámok információinak rögzítése. Itt olyan értékek rögzíthetők, melyek a költséghelyet jellemzik, pl. a dolgozók száma, vagy a költséghelyen rendelkezésre álló irodatér  A ténykönyvelések mellett a CO-modulban obligók dolgozhatók fel. Az obligó olyan szerződéses kötelezettség, amely rögzítése nem a pénzügyi könyvelésben történik, viszont amely a követő gazdasági eseményben tényköltségeket okoz. Egy az anyaggazdálkodásban létrehozott beszerzési igény vagy megrendelés egy CO-obligót vonhat maga után.  Azok a különböző műveletek, amelyek egy objektumot (pl. egy költséghelyet vagy egy rendelést) módosítanak, az R/3-rendszerben gazdasági eseményekként jelennek meg.  Minden költségszámítási körhöz az egyes gazdasági eseményekhez számintervallumokat kell definiálni, amelyek CO-bizonylatokat generálnak.

A bizonylatszám-intervallumok egy költségszámítási körből egy másik költségszámítási körbe másolhatók. 1  A bizonylatszám-intervallumok kiosztása két lépésben történik:  Foglaljon össze több tranzakciót egy csoportba. Amennyiben minden tranzakcióhoz egy másik számintervallumot kell hozzárendelni, minden tranzakcióhoz egy csoport hozható létre.  Rendeljen hozzá a csoporthoz belső / külső számkiosztást. Ezáltal lehetővé válik a hasonló tranzakcióknál a számintervallumok egy közös csoportjának alkalmazása.  A CO-bizonylatszám-intervallumok definiálása a gazdasági évtől függetlenül történik. A bizonylatszámok emelkedő sorrendben rendelhetők hozzá.  A tény- és tervtranzakciókhoz javasoljuk eltérő számintervallum-csoportok létrehozását, mert a reorganizáló programok, melyek a tény- és a tervadatoknál elkülönítve futnak, a számintervallumokat is elkülönítve állítják vissza.  Az

elsődleges költségek bevitele egyrészt történhet közvetlenül az FI modulban (pl. számlaként a szállítói könyvelésben), másrészt pedig az egyes alkalmazásokkal való generálással (pl. egy anyagmozgással az anyaggazdálkodásban), majd az ezt követő FI modulba történő áthozattal. Ezek a gazdasági események FI-bizonylatokat hoznak létre, amelyben a rendszer a gazdasági eseményeket a külső számvitel szemszögéből rögzíti. A bizonylatokat a rendszer egy központi bizonylatfájlban rögzíti, melyet a külső számviteli bizonylatok számára hoz létre. Az FI-bizonylatok mindig legalább két tételből állnak és egyenlegük 0.  A rendszer ezen kívül a controlling-ban a gazdasági eseményekhez egyedi tételeket aktualizál, ha azok a CO-kontírozási objektumokon is (pl. költséghelyek) könyvelésre kerülnek. A CO-könyvelés gyakran egyoldalú könyvelés, mert a CO-ba csak az eredménykimutatást érintő könyvelések kerülnek

átvitelre. Az egyedi tételek a gazdasági eseményeket a controlling-szemszögéből rögzítik, kezelésük egy COegyeditétel-fájlban történik. Az R/3-rendszer ezenkívül összegzi az összes egyedi tételt egy összegrekordokban, melyet egy CO-összegfájlban rögzít.  A költségek és az árbevételek könyvelése a CO-ban valós és statisztikai könyveléseket eredményezhet:  A valós könyvelések feldolgozhatók; ezek a könyvelések vagy önmagukban, vagy más controlling objektumokkal számolhatók el. A CO modulban csupán egy (és csak egy) könyvelést kell végrehajtani. Ez a könyvelés tartalmazza azokat az információkat, amelyek egyeztetés céljából az FI modulba kerülnek átadásra.  A statisztikai könyvelések kizárólag információs célokat szolgálnak. Tetszőleges számú kiegészítő statisztikai könyvelés hajtható végre. 2  Azt, hogy a könyvelés valós vagy statisztikai, a kontírozási objektum határozza meg. A

kontírozási objektum tehát valós vagy statisztikai objektum lehet. Egy általánosköltség-rendelés törzsadataiban például meghatározható, hogy a rendelés valós vagy statisztikai legyen-e. Valós rendelésnél a rendszer csak valós könyveléseket hajt végre, míg statisztikai rendeléseknél csak statisztikai könyveléseket. Ez alól a szabály alól kivételt csak a költséghely képez A költséghelyhez, amely mindig valós objektum mind valós, mind pedig statisztikai könyvelések is végrehajthatók.  CO-költségkönyvelések végrehajtásához az eredeti bizonylat alapján (pl. szállítói számla vagy az anyagkivét) azonosítani kell a megfelelő CO-kontírozási objektumot. Lehetőség van további statisztikai objektumok megadására, vagy a rendszer által való levezetésére. Ebben az egyszerű példában a költséghely az FI-bizonylatban kerül megadásra, így a valós CO-könyvelés végrehajtható lesz. A rendszer a profit centert a

költséghely-törzsadatokból veszi át a statisztikai könyvelésbe.  A profit centerre mindig statisztikai könyvelést kell végrehajtani.  Általános szabály, hogy egy objektum valós objektumként csak egyszer könyvelhető. E szabály alól kivételt csupán a költséghelyre való kontírozás, illetve egy kiegészítő valós kontírozási objektum képezi. Ebben az esetben a rendszer a költséghelyet statisztikai módon aktualizálja. Ha a fenti példában leírtak szerint a könyvelési sorban egy valós rendelést és egy költséghelyet adunk meg, a rendszer az általánosköltségrendelésnél valós könyvelést, míg a költséghelynél és a profit centernél statisztikai könyvelést hajt végre.  Minden könyvelési sor csak egy objektumfajtához rendelhető hozzá. Ugyanaz a tranzakciósor tehát több költséghelyre, rendelésre, stb. nem könyvelhető  Az árbevételek csak eredményobjektumokra, vevői rendelésre, vevőprojektre vagy

eredményképző rendelésre könyvelhetők. A költségkönyvelésekhez hasonlóan a profit centeren az eredménykönyvelések is statisztikai könyvelések.  Az árbevételek a költséghelyeken ezen kívül statisztikai könyvelésekként is rögzíthetők.  Az elsődleges költségnemek könyvelésénél lehetőség van automatikus kiegészítő kontírozások definiálására. Ebben az esetben a rendszer az elsődleges könyvelési sorokat automatikusan egészíti ki a rögzített kontírozásokkal. Automatikus kiegészítő kontírozásokat olyan költségnemekhez kell definiálni, melyek kontírozása minden esetben egy meghatározott költséghelyre történik. Ezen kívül lehetőség van 3 általánosköltség-rendelés vagy profit center költségnemhez történő hozzárendelésének definiálására.  Az automatikus, illetve a javasolt kontírozás alkalmazása azoknál az elsődleges költségnemeknél szükséges, melyeket a rendszer automatikusan generált

könyvelésekhez alkalmaz (pl. áreltérések, árfolyameltérések és kedvezmények)  Az automatikus kontírozások és a javasolt kontírozások a költségnemek törzsrekordjaiban, illetve a customizing-ban az "Automatikus számlakijelölés" funkció segítségével rögzíthetők.  A kiegészítő kontírozások különböző részletes szinteken definiálhatók:  Költségszámítási kör, számla, vállalat, üzletág és/vagy értékelési kör a customizingban.  Költségszámítási kör, számla és vállalat a customizing-ban.  Költségszámítási kör és számla a kölségnem-törzsadatokban.  A rendszer a levezetésnél a legrészletesebb kontírozást határozza meg, tehát a customizing-ban rögzített bejegyzéseket olvassa először. A költségnem-törzsadatokat a rendszer csak akkor hívja meg, ha ott adatok nem találhatók.  A költségek obligói, melyek a jövőben fognak felmerülni, az "Anyaggazdálkodás"

beszerzési funkcióiban keletkeznek: • A megrendelési igény a beszerzési ajánlatkérés belső kommunikációját jelenti (a megrendelőtől a beszerzőig). Egy megrendelési igény egy ideiglenes kötelezettség, amely bármikor módosítható. A beszerzési igény soraihoz CO-objektumokat nem kell hozzárendelni; hozzárendelés nélkül a rendszer az obligót a CO-ban nem képezi le. • A megrendelés egy olyan szerződéses megállapodás, amely rögzíti, egy szállítótól áruk vagy szolgáltatások, meghatározott kondíciók melletti átvételét. A megrendelés tehát egy fix kötelezettség, mivel egy szerződésben rögzített megállapodásra épül. A költségnemhez hozzárendelt megrendelési sorhoz meg kell adni CO-objektumot; az obligót ezért a rendszer leképezi a CO komponensben.  Ha a megrendelést a megrendelési igényre való hivatkozással hozzuk létre, a rendszer az obligót a CO-ban újra osztályozza. 4  Az árubeérkezések

feldolgozásával a rendszer csökkenti az obligót a megrendeléssel szemben és a CO-objektumon tényköltségeket könyvel. A művelet a megrendelés teljesítéséig folytatódik, illetve amíg az obligó értéke nulla nem lesz.  A CO-ban az obligókezelést aktiválni kell a költségszámítási körben.  A műveletorientált elsődleges könyvelések mellett a rendszer az általánosköltségcontrollingban (CO-OM) is műveletorientált könyveléseket tesz lehetővé.  Műveletorientált elszámolások közvetlenül kerülnek bevitelre, melyek a tényköltségek küldő- és fogadóobjektumok közötti azonnali áthozatát váltják ki.  A költséghelyszámításban a műveletorientált könyveléseknél számos funkció áll rendelkezésre, amelyek az adatok tömeges rögzítését teszik lehetővé. Ezek például:  Rögzítési maszkok dinamikus kialakítása  Másolási funkciók  Mintabizonylatok használata  Stornófunkció  Visszaállítási

funkciók  CO-bizonylatok megjelenítése stb.  A műveletorientált átkönyvelések – a pénzügyi könyvelésben egy elszámolási költséghelyre kontírozott gyűjtő könyveléshez kapcsolódva – a controlling-ban az értékek tényleges költségokozókra való átkönyveléséhez használhatók. Az emberierőforrás-gazdálkodásban végrehajtott fizetéskönyvelések például egy elszámolási költséghelyre könyvelhetők, ezáltal csökken az FI könyvelések száma. A rendszer a gyűjtő könyvelést továbbítja a CO modulba. Ahhoz, hogy a fizetések információi a CO-ban használhatók legyenek, a költségeket hozzá kell rendelni az egyes felelős költséghelyekhez. Az átkönyvelés jóváírja az elszámolási költséghelyet és megterheli a költségokozót a megfelelő összeggel. Ezt az átkönyvelést a rendszer automatikusan hajtja végre.  Az elsődleges költségek és az árbevételek műveletorientált átkönyvelések alkalmazásával

manuálisan is átkönyvelhetők. Ez a funkció elsősorban a könyvelési hibák javítására szolgál.  Belső átkönyvelésnél az elsődleges költségeket az eredeti költségnem megtartásával a rendszer egy költséghelyre, illetve egy rendelésre könyveli át. Amennyiben az eredeti tranzakció könyvelése téves költség- illetve árbevételfajtával történt, a tranzakciót az eredeti alkalmazásban javítani kell, ezáltal biztosítható a belső és külső számvitel egyeztetése. 5  A gazdasági művelet dokumentálása küldő- és fogadóoldali egyedi tételek alkalmazásával történik.  Az egyedi tételek átkönyvelése segítségével egyedi tételek célzott átkönyvelése végezhető CO-bizonylatokból. Célja az elsődleges könyvelések hibás kontírozásainak korrigálása. A CO-bizonylatoknak egy könyvelési bizonylathoz kell kapcsolódniuk  Az egyedi tételek átkönyvelése a küldő objektumon stornózásnak felel meg.  Több

fogadó objektum is bevihető.  Az egyedi tételek átkönyvelése CO-bizonylatokat hoz létre, amelyek a műveletorientált átkönyvelésekkel ellentétben mindig egy FI-bizonylathoz kapcsolódnak. Ezáltal egy ilyen átkönyvelés egészen az eredeti pénzügyi könyvelési bizonylatig nyomon követhető.  A közvetlen teljesítményelszámolás az üzemen belüli teljesítmény mérését, rögzítését és elszámolását jelenti.  A művelet végrehajtásához létre kell hozni a megfelelő (mérhető) vetítési alapokat, melyeket a költséghelyszámításban teljesítményfajtáknak hívunk. A közvetlen teljesítményelszámoláshoz a manuális bejegyzés, manuális teljesítményelszámolási fajta (teljesítményfajta-típus = 1) teljesítményfajtát kell létrehozni.  A közvetlen teljesítményelszámolás megadásához, rögzíteni kell a teljesítményt létrehozó, illetve a teljesítményt fogadó költséghelyet (küldő, fogadó költséghely),

továbbá a létrehozott teljesítmény fajtáját (teljesítményfajta) és mennyiségét. Figyelembe kell venni, hogy egy belső teljesítményelszámolás küldőjének csak egy költséghelye lehet. Fogadó lehet minden valós controlling-objektum (pl egy költséghely, egy rendelés, egy projekt, stb.)  Figyelembe kell venni továbbá, hogy a közvetlen teljesítményelszámolás végrehajtásához definiálni kell azt, hogy mely költséghely mely teljesítményfajtát hozza létre. A teljesítményfajták tervezése ezért az R/3-rendszerben a küldőköltséghelyeken történik  A közvetlen teljesítményelszámolásnál a rendszer a küldő költséghelyet jóváírja, a fogadó költséghelyet pedig megterheli. A jóváírások és a terhelések egy másodlagos költségnem alkalmazásával (típus: "43") történnek. A jóváírás és a terhelés a létrehozott teljesítmény, illetve a teljesítmény tarifájának szorzatából számítható ki.  A

közvetlen belső teljesítményelszámolásnál alkalmazott költségnemet a rendszer a teljesítményfajta törzsadataiból javasolja. Lehetőség van azonban a költséghely / 6 teljesítményfajta-tervben módosítások végrehajtására. A költségnem az elszámolási tranzakcióban nem módosítható.  A közvetlen teljesítményelszámolást a rendszer küldő- és fogadóoldali egyedi tételekkel dokumentálja.  A költséghelyek olyan teljesítményeket is létrehozhatnak, amelyek egy controllingobjektumon sem számolhatók el. A teljesítményfajta rögzítése a költséghely kontrolljánál történik. Ebben az esetben nem elszámolható teljesítményekről van szó. Egy teljesítmény nem elszámolható teljesítményként való megjelöléshez a manuális bejegyzés, nincs teljesítményelszámolás-fajta (típus = 4) típus alkalmazandó.  Az el nem számolható teljesítmények a Küldőteljesítmények rögzítése funkcióval könyvelhetők a

költséghelyen. Az R/3-rendszerben így lehetővé válik a költséghely foglalkoztatottsági szintjének (tényteljesítmény osztva tervteljesítmény), így a normaköltségek, illetve eltérések megállapítása.  A Tanfolyami bejelentkezés költséghely például nem alkalmazza a teljesítményelszámolási módszert a költségek más költséghelyekre való áthelyezéséhez. Ennek ellenére a költségek a költséghely által létrehozott teljesítménymennyiségektől függnek, amely a költséghely munkatársai által folytatott telefonbeszélgetések számán mérhető. A terv- és a tényteljesítmény, illetve a terv- és a tényköltségek megadásával a költséghely felelőse megállapíthatja, hogy a tény- és tervköltségek eltérései mennyiségi eltérések (foglalkoztatottsági fok nem egyenlő 1), vagy áreltérések (a telefonbeszélgetések tervköltsége nem egyenlő a telefonbeszélgetések tényköltségével) következtében keletkeztek-e.  A

beszámolásban mutatószámok képzéséhez, továbbá a periodikus elszámolások vetítési alapjának megállapításához statisztikai mutatószámok rögzíthetők. A "Dolgozók" statisztikai mutatószám például használható a dolgozónkénti személyügyi költségek beszámolásához, vagy a Menza költséghely költségeinek áthelyezéséhez a menzát használó költséghelyekre.  A statisztikai mutatószámok tulajdonságait döntő mértékben az határozza meg, hogy azok törzsadatokként történő létrehozása miként történt. Az állandó értékeket (01-es típus) a rendszer a megfelelő könyvelési periódusból a gazdasági év összes következő periódusába áthozza. Az összegértékek (02-es típus) kizárólag az adott könyvelési periódusban kerülnek könyvelésre, ezért ezeket minden könyvelési periódusban könyvelni kell. 7  A statisztikai mutatószámok egy költséghely/teljesítményfajtán is könyvelhetők. Mindez a

költségek felosztásánál lehet hasznos. (A költségfelosztásról a Perióduszárás című fejezet tartalmaz részletesebb információkat.) 8