Nyelvtanulás | Magyar » A nyelvek eredete és a nyelvtípusok

1. A nyelvek eredete és a nyelvtípusok A nyelv a kommunikáció eszköze. A társadalom alkotta meg, nélkülözhetetlen az ember életének, működésének. Eszköz a kapcsolatteremtéshez, és a gondolatok kifejezéséhez Nem egységes, nyelvváltozatokban él, hiszen ez rétegenként és területenként is eltérő (szociolektusokban és regiolektusokban él). A nyelvet állandó változás, fejlődés jellemzi Ezért minden nyelvet kétféleképpen vizsgálhatunk: • Szinkrónia (leíró nyelvészet): Maga a szó görög eredetű. A „szün” jelentése együtt, a „kronosz” pedig az időre utal. A szinkrónia a nyelv mai állapotát kutatja • Diakrónia (történeti nyelvészet) : A szó görög eredetű, a „dia” szó jelentése át, keresztül, a „khronosz” pedig az időre utal. A diakrónia a nyelv történetét vizsgálja, a nyelvi változásokat  A nyelvek eredete: A nyelvek eredetét ma is kutatják a tudósok. Kétféle szemlélet, felfogás áll

egymással szemben: Monogenézis: mely szerint a különböző nyelvek egyetlen ősnyelvből alakultak ki. Sokáig, a Bibliát véve alapul, a hébert tekintették a nyelvek közös ősének (az Ószövetségben lévő Bábel-tornyához kapcsolódó történet alapján) A „mono” szó jelentése: egy; a „genezis” szó jelentése: eredet. • Poligenézis : mely szerint több ősi nyelv létezik, melyek egyszerre alakultak ki a világ különböző pontjain, egymástól függetlenül. A „poli” szó jelentése: sok; a „genezis” szó jelentése: eredet. Nincsenek pontos adatok arról, hogy hány nyelv létezik a Földön. Ennek egyik oka az, hogy egyes nyelveket a civilizációtól messze, kis zárt közösségekben beszélnek. Ezekről alig tudunk valamit, vannak olyanok is, melyeknek csak beszélt változata létezik, írott nem. Másik oka, hogy a nyelv és nyelvjárások között is nehéz különbséget tenni. Ma a világon 3 - 6 ezer nyelvet tartanak számon, de

ezekből több száz már az ókorban kihalt, és sok olyan is van, ami napjainkban van kihalófélben. Ma körülbelül 150 - 200 nyelvcsaládot különböztetünk meg. A világ legnagyobb része az indoeurópai, ide tartozik többek között: az iráni, az örmény, a görög, a latin, a kelta, a germán és a szláv nyelvek. A magyar nyelvet eredete szerint az uráli nyelvcsalád finnugor csoportjába, azon belül is az ugor nyelvek közé soroljuk. •  Nyelvtípusok: A nyelveket nem csak eredetük szerint osztályozzák, hanem alaktani és mondattani szempontból is. Eszerint különböztetnek meg nyelvtípusokat: • Elszigetelő, izoláló nyelvek: Szóalakjaikban nincsenek ragok, jelek vagy képzők. A szórend, a hangsúly vagy önálló szavak fejezik ki a nyelvtani viszonyt, így a morfémák száma azonos a szavak számával. Ilyyen például: vietnámi, kínai, indonéz nyelvek, de efelé tart az angol nyelv is. • Ragasztó, agglutináló nyelvek: A szóképzés,

a szóösszetétel és sok toldalék jellemzi. A szóelemek (morfémák) határai jól elkülöníthetők a szóalakon belül. Ezekben a nyelvekben a grammatikai segédelemek a szótő elé vagy mögé kerülnek. Ilyen például: a magyar, a török és a finnugor nyelvek • Hajlító, flektáló nyelvek: A nyelvtani viszony a szótő belsejében, annak változásával fejeződik ki, emiatt gyakran elmosódik a szóelemek határa, a morfémák összefonódnak. Jellemző ezekre a nyelvekre a grammatikai nemek megkülönböztetése, emiatt alakultak ki az egyeztetési szabályok. Ilyen például: német és az angol nyelv. • Bekebelező, inkorporáló: Szerkezetük hasonlít az agglutináló nyelvekéhez, de mondataik nagy része egyetlen tőszó toldalékbokrokkal való kapcsolata. Egyetlen szóalakba foglalnak bele („kebeleznek be”) több szótövet, képzőt, sőt névmást, igét, és egyéb mondatrészeket. A bekebelező nyelvekben így sokszor egyetlen szó jelentése egy

egyszerűbb mondatnak, tagmondatnak is megfelelhet. Ilyen például: eszkimó, indiai és kaukázusi nyelvek. A fő típusokon kívül léteznek még úgynevezett keverék nyelvek, például a mai angol nyelv sok tekintetben izoláló nyelv, mivel sok benne az egytagú szó; alaktanilag a magyar agglutináló nyelv, de a hajlító nyelvvel is rokonságot mutat. A holt nyelv olyan nyelv, melyet anyanyelvként már nem használ egyetlen népcsoport sem