Politika, Politológia | Európai Unió » dr. Teperics Károly - Foglalkoztatáspolitika az Európai Unióban

Alapadatok

Év, oldalszám:2008, 42 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:5

Feltöltve:2018. március 20.

Méret:1 MB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

Foglalkoztatáspolitika az Európai Unióban dr. Teperics Károly Debreceni Egyetem TTK Földtudományi Tanszékcsoport Hangsúlyváltás a foglalkoztatás kérdésében „ A foglalkoztatáspolitika alakítása és a munkanélküliség kezelése az egyes EU-tagállamok saját jogkörébe tartozik. „ A foglalkoztatáspolitikának kettős kívánalomnak kell megfelelnie: „ „ elő kell segítenie az aktív korú lakosság foglalkoztatathatóságát, foglalkoztatottságát, ezzel a megélhetését biztosítani. „ A több éves (középtávú) nemzeti foglalkoztatáspolitikai stratégiák s az éves nemzeti foglalkoztatási akciótervek a közös foglalkoztatáspolitikai irányvonalak megvalósulásának fontos részei. „ Az EU törekvések a foglalkoztatásban: „ növekedés, „ versenyképesség, „ munkahelyteremtés Megközelítések „ Az EU-ban kialakuló foglalkoztatáspolitika, munkaügy értelmezését, elősegíti a többdimenziós: „ a célorientáltság, „

a szintek „ az eszközök felöli megközelítés. „ Ez a fajta megközelítés elősegíti a hazai döntéshozóknak a foglalkoztatás és a munkaügyi folyamatok EU-konform megközelítését, olyan hazai foglalkoztatáspolitika kialakítását, amely szervesen illeszkedik az EUszintű folyamatokba és alkalmazza az EU-szintű eszközöket és intézményeket a hazai foglalkoztatáspolitika céljainak és módszereinek kidolgozásánál. EU foglalkoztatáspolitika: célok felöli megközelítés „ Piaci versenyképesség. „ Szociális dimenzió és társadalmi igazságosság (társadalmi kohézió) „ Sajátos európai hagyományokkal, értékrenddel « » versenyképesség Regionális kohézió. EU foglalkoztatáspolitika: szintek felőli megközelítés „ Uniós szinten a folyamatok (csúcsok), irányvonalak (EU szintű dokumentumok) és paktumok, „ nemzeti stratégiák és akciótervek koordinációja és monitoringja, „ EU-szintű intézményi bővítés

(Foglalkoztatási és Munakerőpiaci Bizottság létrehozása) felől vizsgálhatók. „ Tagállamok szintjén „ az éves nemzeti foglalkoztatási irányvonalak, „ az éves nemzeti foglalkoztatási akciótervek „ Regionális, helyi szinten „ a foglalkoztatás és versenyképesség elősegítését szolgáló helyi foglalkoztatási paktumokat, „ az Európai Szociális Alapnak a humánerőforrás fejlesztésére, a munkahelyek létrehozására kifejtett helyi, regionális hatásait kell vizsgálni. „ EU foglalkoztatáspolitika: eszközök felöli megközelítés „ EU-szintű projektek, közösségi kezdeményezések. Az EU szakképzést „ „ „ „ „ elősegítő projektjei, programjai, un. közösségi kezdeményezései összefüggésben vannak a foglalkoztatás, a foglalkoztathatóság javításával, a vállalkozóképesség, a munkaerőpiaci alkalmazkodóképesség, az esélyegyenlőség növelésével. (Hátrányos helyzetű rétegek munkaerőpiaci integrációját

elősegítő közösségi programok, helyi foglalkoztatást elősegítő és kezdeményezéseket felkaroló programok, LEDA, ERGO, NOW, Horizon, EQUAL, INTERREG, LEADER+, URBAN, stb). A tagállamok foglalkoztatáspolitikai kapcsolatait elemző, összegző információs rendszerek ( Misep, Sysdem, Employment Observatory). Az európai szintű munkaerőközvetítés intézményei. A szakképzéssel és a szakképzés módszertanával foglalkozó európai szintű intézmények (pl. a thessaloniki székhelyű CEDEFOP) A tagállamok közötti munakerő-mobilitást elősegítő eszközök, az oktatási rendszerben a diák mobilitást segítő programok. Az EU-szintű pénzügyi támogatások (elsősorban az Európai Strukturális Alapok részét képező Európai Szociális Alap ), stb. Nemzeti foglalkoztatáspolitika és európai prioritások által felvetett kérdések „ A hosszú távú fejlesztési stratégiát felvázoló Lisszaboni Stratégiába (LiS) hogy illeszkedik a

foglalkoztatáspolitika? „ A közelmúltban elkészült hazai uniós programok, a Konvergencia Program és a Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv, milyen mértékben harmonizálnak egymással? „ Általánosabb kérdés: milyen ügyeket érdemes nemzeti, és milyeneket közösségi szinten eldönteni, s hogy a foglalkoztatási és munkaerőpiaci kérdések melyik körbe tartoznak. Európai közös foglalkoztatáspolitika „ Az Európai Foglalkoztatási Stratégia 1997. évi útjára bocsátása óta az Unió tagországai foglalkoztatáspolitikájukat egyebek között uniós impulzusok és koordinációs kezdeményezések alapján alakítják. „ Az Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS), a Foglalkoztatási Irányvonalak (FI-k), a rövid- és középtávú makrogazdasági célokat megfogalmazó Átfogó Gazdaságpolitikai Irányvonalak (ÁGPI) kapcsolata „ Hierarchia: „ Átfogó Gazdaságpolitikai Irányvonalakkal (ÁGPI) (?mellette – felette?) „ ƒ 1993-tól az Unió

legfőbb makrogazdasági stratégiáját hivatottak megfogalmazni rövid- és középtávra ƒ Évente EUiT fogadja el és értékjeli országonként ƒ Az EMU megjelenése óta különösen fontos („12 fejű sárkány”) Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS) ƒ „ 1997- Foglalkoztatási Irányvonalak (FI) ƒ több évre általános tematikát ad a Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterveknek, az azok alapján végzett kormányzati munkának, Az EFS kialakulásának rövid története „ Az 1990-es években számos fontos dokumentum (1993: Delors-féle fehér könyv), s EU-csúcsértekezletek sora szögezte le, hogy olyan makrogazdasági politikát kell folytatni, amely „ a munkanélküliség csökkentésére, „ a foglalkoztatás növelésére, „ a szociális vívmányok lehetséges fenntartására irányul. „ A folyamat eredménye az Európai Foglalkoztatási Stratégia és a hozzá kapcsolódó Foglalkoztatási Irányvonalak megszületéséhez (1997). „

Az Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS) végrehajtásának pénzügyi eszköze 2000-től az Európai Szociális Alap (ESZA) Az EFS kialakulásának rövid története „ Előzmények, összetevők: „ „ „ „ „ „ „ „ Az Európai Szakszervezeti Konföderáció (ETUC) konstruktív stratégiát dolgozott ki a foglalkoztatás ügye érdekében. Az 1995-ös bővítés nyomán, az Unió tagjai között politikai súlyeltolódás következett be, mert az új tag Svédország és Finnország is elsődleges célnak tartotta saját szociális modellje megőrzését; Az unió meghatározó tagállamaiban, Nagy-Britanniában és Franciaországban is, munkáspárti illetve szocialista kormányok vették át az irányítást. A Bizottság apparátusában nagy befolyásra tett szert egy korábbi svéd politikus, Allan Larsson; Az Európai Tanácsban Tony Blair és Lionel Jospen emelték fel szavukat a foglalkoztatás kérdésének előtérbe helyezéséért, A soros elnökséget

adó, baloldali érzelmű kereszténydemokrata luxemburgi miniszterelnök, Jean-Claude Juncker is magáévá tette az érlelődő javaslatokat. Így történhetett meg, hogy a munkahelyek teremtését témájául választó luxemburgi rendkívüli csúcsértekezleten, 1997-ben, a foglalkoztatásra irányuló aspirációk intézményesített formát kaphattak az Európai Foglalkoztatási Stratégiában. A „luxemburgi folyamat” = nemzeti foglalkoztatáspolitikák koordinációja A Foglalkoztatási Irányvonalak története I. „ Az 1997 első FI-kre az legfontosabb fogalma a „foglalkoztathatóság”. „ A kínálatot akarták alakítani (munkaerő minőségét), nem a keresletre kívántak hatni „ Tudományos háttér tapasztalat: A munkanélküliség szintje egy adott országban közelít a hosszútávú egyensúlyhoz (piaci viszonyok révén), ezt a folyamatot a gazdaság intézményi jellemzői határozzák meg. „ Intézményi tényezők: „ „ „ „ „ „ „ „

Társadalombiztosítási járadékok, Adózás szintje A foglalkoztatás védelme, Béralku és a szakszervezetek ereje Térbeli és a foglalkozások közötti mobilitás A munkaerő képzettsége, gyakorlottsága, Az aktív munkaerőpiaci politikák, A munkahelyek keresletének és kínálatának megfelelése A Foglalkoztatási Irányvonalak története II. „ Az FI-k eredetileg az 1998-2002-es időszakra rögzített irányvonalak voltak, melyeket az öt év során több irányvonallá bontottak szét, illetve újakkal egészítettek ki. Az induló változatban szereplő 13 (s a 2002-re már 21-re bővült) irányvonalat négy ún. pillérbe csoportosították „ „ „ „ a foglalkoztathatóság, a vállalkozásbarát környezet, (a vállalkozási és üzleti környezet javításával kívántak a foglalkoztatási teljesítmény növeléséhez hozzájárulni) az alkalmazkodóképesség, a nemek közötti esélyegyenlőség. I. pillér: Foglalkoztathatóság „ Aktív,

megelőző jellegű és diszkriminációmentes megközelítéssel a mindenki számára nyitott munkaerőpiac kialakítására irányul „ az irányvonalak két társadalmi csoportra koncentrálnak: „ a fiatal munkanélküliekre „ a tartós munkanélküliekre „ Helyzetüket oktatással és képzéssel kívánják javítani Konkrét feladatok (I. pillér) „ A tagállamok kötelesek: „ minden munkanélküli fiatalnak újrakezdési lehetőséget felajánlani, mielőtt munkanélkülisége időtartama eléri a 6 hónapot „ az újrakezdési lehetőség lehet képzés, átképzés, állás felajánlása vagy a foglalkoztatás bármilyen alternatív formája, pl. közmunka „ minden munkanélküli felnőttnek újrakezdési lehetőséget felajánlani, mielőtt munkanélkülisége tartama eléri a 12 hónapot „ az újrakezdési lehetőség lehet a fiataloknál jelzett eszköz vagy általánosságban egyéni szakképzési támogatás is „ törekedni arra, hogy jelentősen

emelkedjen a foglalkoztathatóság növelését szolgáló aktív programokban részesülők száma „ Fokozatosan kell elérniük a legsikeresebb három tagállam átlagát, de minimum azt, hogy a munkanélküliek 20%-a aktív programban részesüljön. II. pillér: Vállalkozókészség „ munkahelyteremtés , különös tekintettel a szolgáltatási szektor lehetőségeire „ kiemelt cél a vállalkozások beindításának és működtetésének könnyítése „ a működési költségek és az adminisztráció csökkentése „ adók csökkentése, beleértve a nem bér jellegű munkaerőköltségeket is III. pillér: Alkalmazkodóképesség „ a munkaszervezet és a munkavégzési formák modernizálása „ a munkahelyi képzés fejlesztését szolgáló megállapodások sürgetése a szociális partnerek között „ jogszabályi háttér átalakítása, hogy az atipikus munkavégzésre is jogi garanciákkal lehessen munkaszerződést kötni „ a humán

erőforrások fejlesztése „ képzési célú beruházások, csökkenteni kell az ennek gátját jelentő adóügyi akadályokat IV. pillér: A nők és a férfiak esélyegyenlősége „ a munkahelyi és a családi élet összeegyeztetése „ az egyes szektorok közötti aránytalanságok megváltoztatása, „ a munkaerő-piaci szegregáció leküzdése „ az esélyegyenlőség szempontjainak beépítése a különböző szakpolitikákba és a foglalkoztatási irányvonalak további pilléreibe (mainstreaming elve) A négypilléres szerkezeten túlmutató közösségi célokat szolgálják a horizontális célkitűzések „ „ „ „ Az információs társadalom fejlesztése, A bejelentetlen munka csökkentése, A helyi fejlesztések támogatása, A számszerű, mérhető célkitűzések növelése. „ 1998 körül kvantitatív célokat is kitűznek, általában a foglalkoztatottságra vonatkozóan. „ Általános elvek, jellemzők: „ „ „ „ inkább a

munkanélküliségre, s kevésbé a munkanélküliekre koncentrál; fő célja a foglalkoztatás növelése, s nem annyira a munkanélküliség csökkentése; inkább a befogadó jellegű, mindenki számára nyitott folyamatokra épít, nem csupán a kirekesztettek felkarolására; a nők és a férfiak esélyegyenlőségét strukturális problémaként, nem pedig nőpolitikaként kezeli. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia első öt évének értékelése „ 1997 óta több mint 10 millió új állás keletkezett „ a munkanélküliek száma 4 millióval csökkent „ az aktív népesség pedig 5 millió fővel nőtt A foglalkoztatási ráta alakulása1997-2002 között az EU-ban „ csökkent a strukturális munkanélküliség „ a gazdasági növekedés munkaintenzív jellege és a munkaerő-piaci rugalmasság „ „ „ „ „ „ javult néhány tagállamban az adó- és juttatási rendszert a munkaerő-piaci aktiválás céljai szerint alakították az oktatási és képzési

rendszer közelebb került a munkaerő-piaci szükségletekhez a munkaszervezetek modernizálásában előrelépés történt a nők és a férfiak esélyegyenlőségének elve szélesebb körben érvényesül a munkahelyi és a családi kötelezettségek összehangolása érdekében a kereseti különbségek csökkentek a gyermekjóléti intézmények fejlesztésére sor került A Foglalkoztatási Irányvonalak (FI) és az Általános Gazdaságpolitikai Irányvonalak (ÁGPI) koherenciája „ 1. Egy terület kirívó módon hiányzott a FI-k bármely csoportjából 1997-től egészen 2004-ig: a bérek alakításának céljai, rendszere, valamint a béralku szervezete. („BÉR-VAKSÁG”) „ Csak az ÁGPI-k foglalkoztak vele visszafogottan: A béreket a hatékonyság növelésével arányos javasolták emelni, mert ez jó a munkahelyteremtés ösztönzésére. „ „ „ „ Európai szemlélet, szociális indokokkal ezt a béralkura hagyná Sőt emelik a munkaidőt, változatlan

bérek mellett (multik érdekei) 1999 Oscar Lafontaine (D) kezdeményez, majd bukik 2003-tól (Wim Kok jelentés) „ 2. A Foglalkoztatási Irányvonalak megvalósításának vannak költségvetési vonzatai, amelyek par excellance nem feltétlenül felelnek meg az ÁGPI-kban megfogalmazott irányoknak, megoldásuk marad a nemzeti hatáskörre. „ 1997-óta folyamatosan keresték a megoldást, de csak a Lisszaboni Folyamat 2005-ös felülvizsgálata után sikerült érdemi eredményt produkálni. Foglalkoztatási Irányvonalak reformjai „ 2003-ban újrafogalmazták az FI-ket. „ Három fő cél (10 irányvonal) jelent meg: „ a teljes foglalkoztatást, „ a minőségi és produktív munkát, valamint a társadalmi kohéziót a szociális kirekesztés elleni harc. „ 2005-ben, a lisszaboni folyamat újraindításának keretében az FI-ket ismét újrafogalmazták már csak 8 irányvonalban fogalmazzák meg az EFS céljait. „ A számszerűség változása az idő

előrehaladtával „ „ „ „ „ „ 2000-től a Bizottság folyamatosan kidolgozta a lisszaboni folyamat ún. strukturális mutatószámait, amelyek foglalkoztatásra vonatkozó része az EFSben való előrehaladást volt hivatott szolgálni. 70%-os általános, és 60%-os női foglalkoztatási rátával, 2010-es céldátummal. A 2003-tól az irányvonalak ennél jóval több – a lisszaboni stratégiában folyamatosan kidolgozott – számszerű célt fogalmaztak meg, többnyire az Unió egészére, de néha minden egyes tagállamra vonatkoztatva azokat. Az Európai Bizottság honlapja szerint 2004 novemberében a lisszaboni stratégia keretében összesen 117 strukturális mutatószámot elemeztek, s ebből 22 vonatkozott a foglalkoztatásra. Az Európai Unió Foglalkoztatási Bizottsága (EMCO) ugyanakkor az EFS éves közös értékeléséhez 40 kiemelt mutatót és 26 további úgynevezett kontextusmutató számítását, elemzését és alakulásának nyomon követését

kérte a tagállamoktól. A 2005. áprilisában kiadott 8 FI viszont csak három számszerű foglalkoztatási célkitűzést tartalmaz (az összes, a női, és az idősebb foglalkoztatottak rátájára), s mindezt már a 2010-es határidő nélkül. A Lisszaboni folyamat (2000) és újraértékelése (2005) „ A lisszaboni stratégia (LiS) kívánatos és szép célok összessége, amely a vezető és dinamikus régiók (USA és Kelet-Ázsia) utolérését célozza meg az európai értékek (a teljes foglalkoztatottság és a szociális igazságosság) megtartása mellett. „ A LiS ugyanakkor, ha implicit módon is, felvázol egy növekedési stratégiát, emiatt a Foglalkoztatási Stratégiát már ezzel is (+ÁGPI) egyeztetni kell. „ A stratégia úgy kíván gyors termelékenységnövekedést elérni, hogy e mellett az egyik – jelentős mértékben kihasználatlan – termelési tényező, a munkaerő felhasználása érezhetően növekedjen. „ Eszerint paradigmaváltást

kell elérni, hogy az Unió a globalizáció és tudásalapú társadalom termelékenységnövelési előnyeit kihasználhassa, ugyanakkor törekedni kell az egyesült államokbeli foglalkoztatási ráták elérésére, s ezzel Európa teljes foglalkoztatási potenciáljának hasznosítására (CEC, 2000a). Megvalósulhat? „ Nehéz teljesíteni, hogy egy adott gazdaságban a munka termelékenységének növekedése összekapcsolódjon a foglalkoztatottság növelésével „ Az output egy adott szintje a foglalkoztatás és a munka termelékenységének szorzata, így egyik magasabb volta a másik alacsonyabb szintjét feltételezi. „ Változó kibocsátás is lehet, de ez függ: „ „ „ „ „ az adott gazdaság népességének, kor- és képzettségi összetételének alakulásától, a munkapiac intézményeitől és a munkapiaci szabályozástól, a műszaki fejlődésnek a gazdaságra, annak adott fejlődési szakaszára jellemző sajátosságaitól, a vizsgált gazdaság

ágazati szerkezetétől, a társadalom által hosszú idő óta elfogadott, a munka és a szabadidő relatív értékelését kifejező preferenciáktól. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia reformja a LiS szellemében „ Célkitűzés: teljes foglalkoztatást, jobb minőségű munkát mindenkinek. „ Irányvonalak: „ 1. teljes foglalkoztatás, „ 2. minőségi és produktív munka, „ 3. társadalmi kohézió és befogadás „ 1. általános cél: Teljes foglalkoztatás „ „ „ az összes foglalkoztatottra vonatkozóan 2005-re 67%-os, 2010-re 70%-os, a nők esetében 2005-re 57%-os, 2010-re 60%-os, az idősebb munkavállalóknál 2010-re az 50%-os foglalkoztatási arány. 2. általános cél: minőségi és produktív munka a munkafeladat, a munkahely, a szélesebb munkaerőpiac jellemzői az ellátásához szükséges képzettség az élethosszig tartó tanulás és az előremeneteli lehetőségek a nemek közötti egyenlőség a munkahelyi egészségvédelem és

biztonság a rugalmasság és a biztonság a munkaerő-piaci beilleszkedés a munkaszervezet, a munkahelyi élet egyensúlya a szociális párbeszéd, a munkavállalói részvétel, a munkahelyi sokféleség „ a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés „ a munkateljesítményhez kapcsolódó valamennyi további tényező „ „ „ „ „ „ „ „ „ 3. általános cél: társadalmi kohézió és befogadás „ a foglalkoztatás „ valamennyi munkaképes nő és férfi számára elő kell segíteniük a munkaerő-piaci részvételt, a minőségi foglalkoztatáshoz való hozzájutást „ erősíteni kell a térségi foglalkoztatási és a munkanélküliségben tapasztalható egyenlőtlenségek mérséklését A három általános cél elérését szolgáló 10 prioritás „ 1. a munkanélküliek és az inaktív lakosság foglalkoztatásának elősegítése, illetve a tartós munkanélküliség megelőzése; „ 2. a vállalkozási kedv serkentése és a vállalkozások

létrehozásához szükséges kedvező gazdasági környezet kialakítása; „ 3. a munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének fejlesztése; „ 4. az humán erőforrásokba történő beruházások növelése; „ 5. a munkaerő-kínálat bővítése és az aktív öregedés támogatása; A három általános cél elérését szolgáló 10 prioritás „ 6. a férfiak és a nők esélyegyenlőségének megteremtése a munkához jutás és a bérezés területén; „ 7. a hátrányos helyzetű csoportokkal szemben megnyilvánuló diszkrimináció felszámolása; „ 8. a „kifizetődő” munkavégzés elősegítése pénzügyi ösztönzők révén; „ 9. a nem hivatalos foglalkoztatási gyakorlatok visszaszorítása; „ 10. a szakmai és a földrajzi mobilitás serkentése Konkrét célkitűzések a LiS szellemében „ valamennyi munkanélkülinek fel kell ajánlani egy újrakezdési lehetőséget – képzés, átképzés, munkalehetőség stb.

–, mielőtt a munkanélküliség eléri a pályakezdők esetében a 6, mások esetében a 12 hónapot; „ biztosítani kell, hogy 2010-re a tartósan munkanélküliek 25%-a részt vegyen valamilyen aktív foglalkoztatási programban; „ a 22 évesek legalább 85%-a rendelkezzen emelt szintű középfokú végzettséggel; „ az élethosszig tartó tanulásban részt vevő felnőtt munkavállalási korú népesség (25–64 évesek) aránya az Európai Unióban átlagosan érje el legalább a 12,5%-ot; Konkrét célkitűzések a LiS szellemében „ 2005-re az álláskeresőknek az EU egész területén elérhetővé kell tenni „ „ „ „ a tagállamok foglalkoztatási szolgálatai által közzétett üres álláshelyeket; 2010-ig az EU szintjén 5 évvel növekedjen a munkaerőpiacot elhagyók tényleges átlagos életkora, amelynek becsült értéke 2001-ben 59,9 év; 2010-ig jelentősen csökkenteni kell minden tagállamban a férfiak és a nők közötti bérkülönbséget;

2010-ig a tagállamoknak meg kell szüntetniük a nők munkaerő-piaci részvételének ellenösztönzőit, és törekedniük kell arra, hogy a 3 évesnél idősebb, de az iskolaköteles kort még el nem érő gyermekek legalább 90%-ának, illetve a 3 évesnél fiatalabb gyermekek legalább 33%- ának biztosítsanak gyermekgondozási szolgáltatásokat; 2010-ig az iskolarendszerű oktatásban a lemorzsolódási ráta EUszinten ne haladja meg a 10%-ot. Napjaink „ 2005-2008-as időszak: vonatkozó irányvonala: a „Növekedés és a Munkahelyteremtés Integrált Irányvonalai” címet viseli. „ A 23 irányvonal lényegében integrálja Maastrichtot, Cardiffot, Luxemburgot, és Lisszabont, sőt a K+F kérdéskört középpontba helyező Barcelonát is. „ Rendeződni látszanak a dolgok: „ „ Béralku: „biztosítani kell a munkaerő költségek foglalkoztatásbarát fejlődését” Gács János: „Az EU által inspirált foglalkoztatáspolitika makrogazdasági

feltételei” című cikkének ábrái Gács János: „Az EU által inspirált foglalkoztatáspolitika makrogazdasági feltételei” című cikkének ábrái Gács János: „Az EU által inspirált foglalkoztatáspolitika makrogazdasági feltételei” című cikkének ábrái Gács János: „Az EU által inspirált foglalkoztatáspolitika makrogazdasági feltételei” című cikkének ábrái Gács János: „Az EU által inspirált foglalkoztatáspolitika makrogazdasági feltételei” című cikkének ábrái Gács János: „Az EU által inspirált foglalkoztatáspolitika makrogazdasági feltételei” című cikkének ábrái Gács János: „Az EU által inspirált foglalkoztatáspolitika makrogazdasági feltételei” című cikkének ábrái Gács János: „Az EU által inspirált foglalkoztatáspolitika makrogazdasági feltételei” című cikkének ábrái Gács János: „Az EU által inspirált foglalkoztatáspolitika makrogazdasági

feltételei” című cikkének ábrái Gács János: „Az EU által inspirált foglalkoztatáspolitika makrogazdasági feltételei” című cikkének ábrái