Vallás | Keresztény » Faragó Ferenc - Bulányi György és a Bokor közösség sajtóvisszhangjai, 2. kötet

BULÁNYI GYÖRGY ÉS A BOKOR KÖZÖSSÉG SAJTÓVISSZHANGJAI 2.KÖTET SZERKESZTETTE. FARAGÓ FERENC 2022. Aznap, amikor Budapesten ülésezett a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erői Katonai Ta­ nácsa és az országgyűlés őszi ülésszaka megkezdte munkáját, a Parlament szomszédságában, Ma­ gyarországon eddig példátlan polgári jogi meg­ mozdulásra került sor. Október 5-ikén 13 órakor mintegy 500 ember transzparensekkel, fehér vi­ rággal a kezében, családias szellemű békés de­ monstrációt tartott a József Attila-szobor mellett a katonai szolgálatmegtagadók kiszabadulása, a volt szolgálatmegtagadók rehabilitálása és egy eu­ rópai mércével mérhető civil szolgálati törvény bevezetése érdekében. A katonai szolgálat megtagadásának problé­ mája március óta fokozott mértékben foglalkoz­ tatja a hazai közvéleményt, amikor is az egyházi és állami vezetők találkozóján a kérdés felvetődött. Áprilisban

hozta a kormány nyilvánosságra, hogy 158-an töltik szabadságvesztésüket katonai szol­ gálatmegtagadás miatt. Az azóta eltelt fél év alatt a szolgálatmegtagadásról számos nyilatkozat látott napvilágot, a Politikai Bizottság éppúgy foglalko­ zott vele, mint a Honvédelmi, és az Egészségü­ gyi-Szociális Minisztérium, az országos Béketa­ nács vagy a KeletNyugat Párbeszéd Hálózati Kör és a FIDESZ. A gyakorlatban azonban minden a régi: a bebörtönzöttek száma változatlan, a volt szolgá­ latmegtagadókat továbbra is mint köztörvényes bűnözőket tartják nyilván és augusztusban ismét 13 ember ellen indítottak katonai szolgálatmegta­ gadás címén büntetőeljárást. A kérdés megítélése tehát ellentmondásos. Míg egyik oldalon teret nyert az a felfogás, hogy a katonaság elutasítása önmagában véve nem bűncselekmény, addig a másik oldalon a hatályos törvények alapján törté­ nik a probléma kezelése. A

jogalkotás lépéshát­ rányba került a kérdésről ma vallott nézetekhez viszonyítva. A katonai szolgálat megtagadásáról csak a közvélemény szerzett ez évben megkésve tudo­ mást, valójában a század elejétől kezdve a Jehova Tanúi, a K. H Nazarénus és az Adventista-Reformadventista Gyülekezetek tagjai rendszeresen megtagadták a fegyverfogást. 1976-tól kezdve számukra lehetővé vált a nem fegyveres katonai szolgálat teljesítése, amivel csak alig él egyik-má­ sik gyülekezet, így összességében nem oldódott meg a probléma. Annál is kevésbé, mivel 1976-tól kezdve katolikus szolgálatmegtagadók is jelent­ keztek, akik egy vallási megújítású „alternatív mozgaloménak, a bázisközösségeknek tagjai. Az állam és a magyar katolikus egyház kis lépések­ ben „gondolkodó” („kiegyensúlyozott”) kapcso­ latát a szolgálatmegtagadók kérdése kezdte beár­ nyékolni. Ezért és az egyházon belüli egyéb fe­ szültségek

levezetése miatt is (teológiai, hiefarchikus, egyházfegyelmi) a Magyar Püspöki Kar 1986 októberében, ellentétben a hivatalos egyházi taní­ tással, nyilatkozatban ítélte el a katonai szolgálat­ megtagadókat. 1976-tól napjainkig 29 katolikus tagadta meg a fegyverfogást a Bokor nevű katoli­ kus bázisközösségből (az eddig rájuk kiszabott büntetési idő 55 év és 11 hónap). 1986-ban jelent­ kezett az első fiatalember, aki politikai okból ta­ gadta meg a katonai szolgálatot, ennek az ese- Kardokból ekevasat ménynek a nyomán megnőtt az érdeklődés a kér­ dés iránt. Miközben itthon a szolgálatmegtagadók 32 26 hónapos szabadságvesztésüket töltötték, diszkriminációt szenvedtek börtönön belül és kí­ vül, addig Európa számos országában létrehozták a katonaság helyett vállalható civil szolgálat intéz­ ményét, megalakult a katonai szolgálatmegtaga­ dók nemzetközi irodája, és 1987-ben az ENSZ Emberi Jogi

Bizottsága a katonai szolgálat megta­ gadását emberi jognak ismerte el. A külső és belső nyomásnak tehát nem lehetett tovább ellenállni: Magyarországon is (a szocialista országok közül másodikként) elkezdődött a dis­ puta a kérdés rendezéséről. Két modellértékű ren­ dezési javaslat körvonalai kristályosodtak ki. Az egyik az ún. védelmi modell, amelyik minden hadkötelesnek lehetőséget ad a fegyver nélküü szolgálatra, de a hadsereg kötelékén belül, kato­ naként. (Ez az ún alternatív katonai szolgálat, ezen belül az ún. nem fegyveres katonai szolgálat) A másik az ún. szolgálati modell, amelynek tiszta formájában minden hadköteles, alanyi jogon, szo­ ciális, egészségügyi, környezetvédelmi stb. szolgá­ latot választhat, a hadseregtől függetlenül, azzal megegyező időtartamban. (Ez az ún civil, polgári Bertók László: KÖTÖZIK AMI NEM ERESZT Méri de ő is benne van hát elejti hol azt hol ezt szikrázik

millió kereszt a júliusi satuban csak pontosan! csak pontosan! elhinni amit még lehet simogatja a régi mezt dől a zuhanyra a zuhany levetkőznek mindannyian egyetlen biztos pont a test kötözik ami nem ereszt állnak egymás csapdáiban s minthogy annak is tétje van már az is győzhet aki veszt. vagy társadalmi szolgálat.) Az utóbbi modell alap­ elve az, hogy a civil szolgálat békében és háború­ ban egyaránt létezik. E modell választásával együtt jár a bebörtönzöttek szabadon bocsátása és a teljes körű rehabilitálás is. Magyarországon először szervezett formák között a Kelet-Nyugat-Párbeszéd Hálózat Kör foglalkozott érdemben a katonai szolgálatmegta­ gadással. Az Országos Béketanács két alkalom­ mal széles körű részvétellel eszmecserét szervezett a katonai szolgálatmegtagadásról. Állásfoglalást tett közzé, amelyben többek között a civil szolgá­ lati törvény bevezetésének időpontjául 1989janu­ ár

elsejét javasolta ill. a köztes időben a szolgálat­ megtagadókkal szembeni toleráns magatartásra hívta fel a figyelmet. A Kör képviselői június 27-én egy petíciót ad­ tak át 790 aláírással, és törvényjavaslatot nyújtot­ tak be az országgyűlés elnökének, mindkettőben az alternatív civil szolgálat bevezetését sürgették. Ilyen előzmények után került sor a Bokor nevű bázisközösség és a Kelet-Nyugat Kör szervezésé­ ben az október 5-iki demonstrációra. Ezt megelő­ zően, október 4-én, Assisi Szent Ferenc napján a Budapest-törökőri templomban hívők és nem hí­ vők együtt töltötték az estét azzal a céllal, hogy lé­ lekben is „demonstráljanak”, készüljenek a más­ napra, templomi keretek között is megemlékezze­ nek a bentlevő és már szabadult társaikról. A látványosabb együttlétre nagy rendőri jelen­ lét mellett másnap került sor. Pontosan 13 órakor dr. Merza József volt szolgálatmegtagadó

és Ju­ hász Károly ócsai géplakatos egy 1792 fő által alá­ írt petíciót adott át a Sajtóiroda vezetőjének, Fara­ gó Andrásnak. Perlaki Tamás a Kelet-Nyugati Kör és Boros László a FIDESZ nevében a minisz­ terelnöknek címzett nyílt levelet és törvényjavas­ latot Vass László államminiszteri titkárnak nyúj­ totta át, néhány irodalmi szövegrészlet és a minisz­ terelnöknek címzett nyílt levél felolvasása után a szolgálatmegtagadók iránt érzett szolidaritás jelé­ ül összegyűjtött fehér szegfűket a hét gyermekes Bárczi Imréné vitte leányaival a rendőrkordon mögött lévő József Attila-szoborhoz. A demonst­ ráció a Himnusz eléneklésével fejeződött be. A megmozdulást, amelyen Bulányi György pi­ arista szerzetes, a bázisközösség vezetője is megje­ lent, nemzetközi sajtótájékoztató követte, ame­ lyen a szervezők nehezményezték, hogy további súlyos ítéletek kiszabására van kilátás, hogy a

volt szolgálatmegtagadók mentesítési és útlevélkérel­ meit elutasítják, hogy a júniusban már egyszer be­ nyújtott törvényjavaslatra semmilyen válasz nem érkezett, hogy a társadalmi beleszólás nélkül, a nyilvánosság teljes kizárásával a színfalak mögött folyik a törvény előkészítése. A Kelet-Nyugat Kör képviselője szolidaritását fejezte ki a Csehszlová­ kiában és Lengyelországban, a közelmúltban bebörtönzött, illetve börtönben lévő szolgálat­ megtagadókkal. Délután elutaztak a fővárosból a VSZ Egyesí­ tett Fegyveres Erői Katonai Tanácsának 38. ülé­ sén résztvett delegációk, a parlament folytatta munkáját, József Attila pedig talpig fehér szegfű­ ben most már a DUNÁRA figyelt. Csapod) Tamás HITEL • 1988. 3 szám 59 F. Mauriac: Jézus élete „ Kétségtelen, hogy egy »Jézus életé"-! térden állva volna sza­ bad csak megírni, tulajdon mél­ tatlanságunk érzetében” vall

előszavában a francia katolikus regényíró, méltó hangulatot te­ remtve témájához■ Nem akar szentírás-magyarázatot írni, ke­ rülni akarja a rajongó hívő elvakultságát is, hogy az Istenem­ ber mindkét természetét egy­ aránt ábrázolhassa. Ehhez az evangéliumok jó l ismert szerep­ lőit, gazdag írói fantáziával, a jó ! ismert helyzetekben hango­ san gondolkodtatja, az olvasót beengedi eleven képzeletvilágá­ ba, és felkínálja egyéni látás­ módját, amit rögtön magunké­ nak érezhetünk. 86 rövid elmél­ kedésben melyek egyenként is teljesek, így alkalmasak a bár­ mikori olvasásra, szemlélődésre megkísérli időrendbe tenni Jé­ zus evangéliumokban megismert életét, mondásait. Tantíságtétel ez a könyv. A z író megpróbálja átadni életét meghatározó talál­ kozásait Krisztussal, remélve: műve után mások értelme is meg­ világosodik, s felismerik Jézus­ ban a hit szerzőjét és be végzőjét.

Mauriac szivbéli szándéka átsüt a sorokon: alázatra indít, s térd­ re kényszerít. (Pallas Lap- és Könyvkiadó, 1989. Budapest) Strbik László Szakolczay Lajos: Páter Bulányi Vannak könyvek, amelyek na­ gyon ellentmondásos érzelmeket váltanak ki az olvasóból. Először csodálkozik, mgjd kirázza a hi­ deg, azután kinyílik a bicska a zsebében, végül értetlenül szét­ tárja a karját. Vannak könyvek, amelyekhez használati utasítást lehetne csatolni: „Figyelem! Csak józan, higgadt, nem hiszé­ keny, nem könnyen befolyásol­ ható olvasóknak ajánljuk. Ha rossz kezekbe kerül, a kiadó ezért semmiféle felelősséget nem vállal.” Ilyen könyv a Páter Bulányi is. Első részében egy beszélgetést olvashatunk a Bokor alapítójá­ val, gyermekéveiről, papságáról, börtönélményeiről, nézeteiről. Ezt követi a második fejezet: Bolányi atya egyházi perének jegy­ zőkönyvei, az ügyben folytatott levelezés és az ítélet.

Befejezésül Bulányi György saját írásaiból kapunk válogatást „negyven év terméséből”. Az első rész stílusa higgadt, a másodiké elkeseredet­ ten védekező, bizonygató, a har­ madiké tüzesen lángoló. Egy so­ kat átélt ember igyekszik meg­ győzni minket a maga igazáról ezeken a lapokon. Boldog az az olvasó, aki képes nem elhamar­ kodottan ítélni, nem állást fog­ lalni! Hiszen csak a higgadt olva­ só képes felismerni e könyv igazi jelentőségét: nyitás a nyilvános párbeszéd irányába. Túl sok volt már a pusmus, az elhallgatás eb­ ben az ügyben, és ennek gyümöl­ csei, a félelem és az előítéletek, már beértek! Zqjkás Péter ÍJJRÁTEKINTŐ W oody Allen: Annie H all Szenvedünk bűneinkért. Miféle bűneinkért? Őszintén szólva, ezt én sem tudom. ” Családi beszélgetés Annie Hall-éknál. A híres, Oscar-díjakkal megszórt film az évek múlá­ sával (legalábbis számomra) lecsupaszodott. Levetette

jópofaságát, poénjait, egzotikumát, ta­ lányosságát. Maradt, ami volt: üzenet, sakkban tartás. Te, ’45 után született mozinéző is felelő­ se vagy a Tragédiának s kései kö­ vetkezményének: Woody Allen és hősei paranoiájának. Az ered­ mény nem marad el. Háromszor is meggondolom, mit írok le, mit mondok ki. Kerülöm az iróniát (Hollywoody Allen), tétován fe­ szengek, hiszen érzem mert éreztetik : itt én csak lesütött szemmel, lábujjhegyen járhatok. Ezt a rám osztott szerepet én most visszaadom: nem kell. (Tv-i) Huszthy Ádám Napforduló Fekete Doboz-kiállítás a Néprajzi Múzeumban Erősítse meg magát, aki el­ megy a Néprajzi Múzeumba, hogy megnézze, mit örökítettek meg hivatásos és amatőr fényké­ 31 pészek Románia városaiban 1989. december végén Meglát­ hatja a forradalmat? Meg a fo r­ rongó sokadalma!. Élőket és holtakat. Tömegeket és tömegsí­ rokat. Gyerekkocsii a tank mel­ lett, és kiterített

gyereket a rava­ talon. Trikolórt a fegyver csö­ vén, és megtépett újságokat. A diktátor képének „utolsó repülőútját”, és gyászjelentést a ro­ mos házfalon. Temesvár, Arad, Kolozsvár, Vajdahunyad, Nagy­ szeben, Bukarest utcáit, kilőtt épületeit. Katonákat sisakban, pokrócba burkolózva, figyelőál­ lásban és kanapén eldőlve, bolt konzervesüvegjei között; diadal­ masan és borostásan, színpadia­ son és magafeledten, mosolyog­ va és holtfáradtan. Holtakat akik nélkül nem bukik meg zsar­ nokság. Itt feküsznek Kiterítve Meztelenül. Megcsonkítottan Földesen. Kórházban Átlőve Megégetve. Csontjáigfosztottan Anya és gyermek. És férfi, és nő, és megint gyermek. Erősítse meg magát, aki elmegy a Néprajzi Múzeumba, hogy a vándorkiállí­ tás első állomásán megnézze, mit rögzített kéttucatnyi fényképész Románia városaiban. (Nyitva: március 4-ig.) Mohay Tamás P esti M űsor 1989/50. Mit játszottak a

budapesti mo­ zik dec. 1320 között, ádventben? 115 filmet, ebből: erőszakot, gyilkolást bemu­ tató 31, pornográf tartalmú és por­ nó 16, ún. „szórakoztató akció­ film " 20, társadalmi dráma 16, mesefilm 14, művészfilm, dokumentum­ film, szatíra, természetfilm összesen 18. A Graffiti mozinak még van két dobása. A z egyik Charles Bronsont, az amerikai elnök ne­ jének testőrét mutatja be, min­ dennapi feladatainak teljesítése közepette. A film címe: Merény­ lők. A másik film címe: Boleró A magyarázat: színes, szink­ ronizált, amerikai erotikus film ­ vígjáték. Bo Derek, a Bombanő szexis főszereplője, 18 éves, élet­ vidám, romlatlan, ám romlásra hajlamos lányt alakít, akinek leghőbb vágya, hogy sürgősen elveszítse ártatlanságát. Ehhez világkörüli útra in d u l. A füzet címoldalán az Emmanuelle c. film főhősnője látható, derékig meztelenül. íme, a nő­ ideál. Ugyan ki gondol most Má­

riára? Egyik neves közgazdászunk kinyilatkoztatta: „az erkölcsnek semmi köze a gazdasághoz!" R í­ mel rá egy szabad, demokrata férfiú gondolata: „ . nálunk az erkölcs és a politika két külön dolog. ” Tisztelt elkülönítő urak! Nem az a hatalom vitt bennünket csődbe, amelyik erkölcstelenül gazdálkodott és erkölcstelenül politizált? Márciusban reméljük más, jobb világ kezdődik. A z emberek talán még szívesebben járnak moziba akkor, mint ma. Épp ezért reméljük, nagyobb lesz a felelősségérzet és az erkölcs sú­ lya. Jómagam is kíváncsian vá­ rom pl. a húsvéti Műsort, amely­ nek címoldala is érdekel s ame­ lyen nem szeretnék meztelen nő­ ket látni. A z igen ízléstelen len­ ne, nem gondolja, doktor Ken- Botos Máté 1984. május 9. oldal ŰJ HÍDFŐ g u n k is szegények voltunk, n ag y ­ a p á m p á r h old földön g azdálkodott, de a rra b iztosan em lékszem , hogy n o v em b er-d ec em b erb e n

sosem leh e­ te tt a földeken láb o n álló k ukoricát látn i, azt m in d ig letörték időben. A n n ál n ag y o b b volt később a m e g ­ döb b en ésem , hogy a kollektivizálás u tá n a T SZ-ek k u k o ricáját a h o n ­ védséggel tö rették , m ert nem volt elég m u n k aerő , vagy m it tu d o m én, m i okból. M a m á r erről szó sincsen, sok m in d e n fejlő d ö tt az u tó b b i évek­ ben. N em tu d o m , nem já ro k haza É p p en ezért figyeltem fel egy cikkre, am it egyik h azai h e tila p b a n olvas­ tam . A cikk a Békés m egyei Jókai S zín h ázb an b e m u ta to tt Irg alm as h a ­ zugság cím ű d a ra b b a l foglalkozik. Mivel szülőföldem ről vala szó, fel­ k a p ta m a fejem , m in t huszárló a tro m b ita szó ra . Elolvastam a színhá­ zi k ritik á t, m e rt n éh a -n éh a belém nyilal a honvágy, aztán elolvasok v a ­ lam i hasonló cikket és p á r h ó n a p ra m egest m egnyugszom . Sz J elvtárs írta a d

rá m á t. Sz J d rá m á i közül ez az egyetlen, am i n e m történelm i, h a n e m jelenkori p é ld á z a t. A cselek­ m ény egy lassan hald o k ló , ötven év körüli professzor ág y á n ál játszódik. A főhős beteg: en nek következtében a hozzátartozói úgy d ö n ten ek , hogy irg alm as hazúgságokkal éltetik azt az e m b e rt, akinek a h a lá lá t m in d en ­ nél jo b b a n kívánják. Ez az élet törvé­ nye. N ehéz d a ra b te h á t az Irgalm as hazugság. Sz J elvtárs, a szerző o d áig m erészkedik, hogy verses d r á ­ m á t ír az ötvenes évekről és ez nem az eszme m ia tt botrányos, h a n e m azért, m e rt a szerző ágyban fekvő, pizsam ás hőssel m o n d a t verse­ ket. Azok a gonosztevők, akik az ö t­ venes évek valóságos történelm i rém ségeit elkövetik, n em jelennek m eg a színpadon. A haldokló hős elől a tö rtén elm i fo ly am ato k at is el­ titkolják. N em m o n d já k m eg neki m e rt

szívbeteg , hogy kizárták a p á rtb ó l, s azt sem , hogy egyre többe k erül a m egélhetés. D e akik m indezt Mi a különbség? S # # m i i | ! Az irá n y íto tt am erikai hírközlés v issz a ta sz ító a n álsze n t s z e m f o rg a tá s s a l szám ol be a le n g y e lo rsz á g i J a ru z e ls k i-re zsim „szö rn y ű bű néről” , nevezetesen arról, hogy a középüle­ tek iskolák, kórházak, h iv atalo k faláról leszedik a kereszté t. E z írja olyan kegyesen a N ew Y ork Tim es, m in th a leg­ alá b b is valam i o ltáreg y leti közlöny volna m élyen s é rti a hí­ vők érzéseit, és nyilv án v aló an nem e g y e zteth ető össze az alk o tm á n y b a n b iz to síto tt v a llá ssz a b a d sá g g a l. E z m ind igaz. A zonban tis z te le tte l m egkérdeznénk a következőket: 1. A „sz ab ad ” A m erik áb an , ahol az ország lak o sság á n ak tú ln y o m ó tö b b ség e k eresztény, lehet-e, szabad-e fe sz ü

le te t akasztan i az állam i iskolák, kórházak és h iv a ta lo k falára? 2. A „sz ab ad ” A m erik áb an egy elenyésző létszám ú de h a ta lm a s erővel bíró kiseb b ség n y o m ására nem p a ra n c so l­ ták-e ki I s te n t az o sztály term e k b ő l, m eg szü n tetv én a nyilvános im á d sá g o t? 3. A „sz ab ad " A m erik áb an R eag a n elnök negyedik éve kü zd az iskolai im ád ság v issz a á llítá sa m ellett, és m o st március 20-án az am erikai fölsőház úgy d ö n tö tt: im ád ság ró l to v á b b ­ ra sem lehet szó. G ary H a rt aki liberálisabb, m in t K ennedy és M cG o v ern e g y ü ttv é v e m e g s z a k íto tta k a m p á n y á t, és W a sh in g to n b a ro h an t, hogy az im a ellen szavazzon. H á t ak k o r mi a különbség Ja ru z e lsk i és G ary H a rt között? E gy fran cia közm ondás sze rin t aki’a p áp áb a h arap , az meghal. S m i lesz azokkal, akik Jé z u s K risz tu sb a

harapnak? I (Katolikus Magyarok Vasárnapja) ! § I § § I I I I I o t okozzák, h o m ály b an m ara d n ak . Em berségesen, ta p in ta to s a n h a jta ­ n a k végre e m b e rte le n döntéseket. M indenki hazudik rpindenkin ek . A Békés megyei Jó k a i Színház k lu b ­ színházában igen gon d o s és k ö rü lte­ k in tő előadást lá th a ttu n k jegyzi m eg a kritikus. P iz sa m á b a n , ágyban fekve, haldokolva verset m o n d an i az ötvenes évekről p o n t a vihar-saroki T S Z -parasztoknak vélem ényem szerint egyike a leg h álá tlan a b b feladatoknak. M ivel az o n b an a d a ­ ra b o t a “terv” szerin t m in d en áro n elő kell adni, a színészek előadták legjobb tudásuk szerin t. Hogy aztán hányszor volt “tá b lá s h á z ’’, azt a leg­ ö reg eb b juhászok sem tu d ják . H át h o n n a n tudjam a k k o r én? Egy biz­ tos, tavaly ezidőben, am ik o r ez a d a r a b m ent, n em á llt lá b o n a kuko­ ric a

Békés m egyében. Színház h e­ ly ett a parasztok in k á b b kim entek a hidegbe, fagyba k u k o ric á t törni. M ég m indig elviselhetőbb, m in t egy pizsam ás, haldokló professzort h all­ g a tn i, aki k ín já b a n verseket m ond szeretett Rákosi elvtárs szom orú éve­ iről. így van ez jól V ég ü l is a kukori­ ca fontosabb.! M ég ta lá n p ár ru b e lt is hoz a k o n y h á ra . NYÍLT TÉR | | | | | | | | | | | "A m a rxizm u sn a k , m ielő tt a társadalom reform álására ve te tte m agát, hozzá ke lle tt volna látnia ahhoz, hogy m egreform álja sajátm agát. ” (Bemard Shaw) Mécs László egyik versével üzenek a m a g á t m agyar p ia ristá n a k nevező p a p n a k , akit nem tu d o k néven n e ­ vezni, mivel azt n e m közölte az üze­ n etb en . Az üzenetet a k ö ze lm ú ltb an itt j á r t T urcsik György b é k e p a p elő ad á­ s á ra küldte el m ásvalakivel s o tt ol­ v asta fel Bilányi G yörgy. T

urcsik György jó l k ép zett m arxi dialektikus, rem ek ü l fe lta lá lta m a ­ g á t s m ég ő a k a rta a nyilatkozattal szem ben m egvédeni B ulányi atyát. M indenesetre: igen jó pon to k at szereztek az ügyben szereplők Lékay p rím ásn ál és M iklós Im rén él. ".F elszentelt m ivo lto d n a k K ézcsókom : Isten része B enned, De Téged, a k i fe le lő s vagy, T éged kiköplek a szívem ből. ” Sz.I KOÓS KÁLMÁN: “VOLTUNK, V A G Y U N K , LESZÜNK ” című 343 oldalas könyve újra kapható Fabó László címén Ära $12.00 Kamarás István: U T Ó P IA A Z E G Y H Á Z R Ó L (széljegyzetek Bulányi György Egyházrend c. tanulmányához) Az 1980-ban íródott tanulmány (mely az Egyházfórum kiadásában 1989-ben jelent meg, együtt az Erény-e az engedelmesség? c. tanulmánnyal) immár eseménye lett a magyar katoli­ kus egyház történetének, és egyik alap dokumentuma a „Bokor” néven ismert bázisközösségi

mozgalomnak. Nehéz tehát kiragadni összefüggéseiből, mégis ezt teszem, megmaradok a 87 oldalas szövegnél. Lehetne ez az írás teológiai elemzés tárgya (remélem lesz is), hiszen olyan jelenségről szól, amely részben transzcendens minőségű, s lehetne szo­ ciológiai elemzés tárgya is (szintén re­ mélem, lesz), hiszen Bulányi György írásában igen komoly hangsúlyt kap a szervezet, én azonban megmaradnék az álomnál („Jézus álmait szeretném ál­ modni én is ebben a tanulmányban az egyházról”, írja a szerző), a gondolatkí­ sérletnél, az utópiánál. Mint „kolléga”, mint egy megvalósít­ hatónak érzett „reális utópia” (a Re­ formvár) szerzője próbálom teljesíteni Bulányi György óhaját, aki arra kéri ol­ vasóit, hogy „álljanak bele ebbe a kísér­ letbe”, hogy „segítsék a kísérletet hasz­ nálhatóvá formálni”. Annál is nagyobb örömmel teszem ezt, mert az elmúlt év­ tizedekben kevés ilyen

nagyigényű, el­ lentmondásra, megvalósításra és kiegé­ szítésre egyaránt késztető elképzelés született az egyházról. Fontos írás, aki elmegy mellette, nem látja a fától az er­ dőt. Rokonszenvet és egyetértést váltott ki belőlem (más szavakkal: megörven­ deztetett és megerősített) az írás: mert felhívja a figyelmet arra, hogy a tényle­ ges egyházrend mindig és szükségszerű­ en elmarad a szeretet-rend lehetséges optimumától, amiről gőgünkben oly gyakran megfeletkezünk, s istenítjük a végest, a téridőbelit; mert a szentháromságot örök és teremtetlen, s velünk kitáguló (vagyis be­ lőlünk is építkező) Országnak látja; meri a téridőbeli szeretetrend ideális megvalósulást az autonóm, jézusi szeretetközösségben találja meg; mert a kiközösítést a prófétagyilko­ láshoz érzi hasonlóan; meri elválasztja a valós és a mestersé­ ges tekintélyt; mert cáfolva a „bulányistákról” teijesztett

megbélyegző megjegyzéseket elfogadja a Péter-tisztet, amely szá­ munkra a közösségek integrálódásához szükséges alulról felfelé és felülről lefelé irányuló információlánc töretlen meg­ valósulását is jelenti; mert mintának tekinti az egyház megújulásában, s mércének a Bokor­ mozgalom számára is Foucauld atya és Teréz anya tevékenységét; mert számára „keresztény” közössé­ genként más és más összetételű „kok­ télt” jelent, amelynek Isten számára kü­ lönbözősége miatt is kellemes; mert az értékes másságok egységet jelentő egyházat alternatív (keleti, nyu­ gati, protestáns stb.) egyházrendek test­ vériségében képzeli el; mert úgy látja, hogy a közösségek tagjai ne csak táplálkozzanak a közös­ ségükből, hanem a lehetőség szerint tápláljanak is; mert egyházainkat a harmadik világ egyházaihoz képest gazdagnak érzi, s úgy látja, hogy a nyugati egyházakhoz képest szegény

egyházunkban is sok az elfecsérelt és a kihasználatlan lehetőség személyekben és intézményekben egy­ aránt; mert úgy véli, egyházunknak állandó zsinatban kellene élni, s ennek kereté­ ben a Péter-tiszt tanítóhivatala azt jut­ tatná kifejezésre, amit Isten népének hitérzéke a hit tartalmának állít; mert azt szeretné, hogy a keresztény közösségek tagjai részt vehessenek ve­ zetőik kijelölésében, és azt, hogy aki vá­ laszt, tájékozódjon, és Istenbe kapcso­ lódjon, Isten előtti felelősségének tuda­ tában; mert emberi ambíciót nem tartja el­ lentétesnek Isten akaratával; mert a ve­ zetőt az egyházban is addig tekinti fel­ adatára alkalmasnak, amíg nem bizo­ nyítható alkalmatlansága vagy amíg nem találnak nála is alkalmassabbat; mert az ökumenikus egység feltételét a szeretetben látja, amely „összesodor” bennünket, különböző felekezetűeket, akik egymásban Jézusra ismerünk; mert az ige és a

szentség bensőséges kapcsolatát hirdeti, s a hitélet elmélyíté­ séhez ilyesmiket javasol, mint az „önse­ gélyező bűnbánattartás”. Töprengésre késztetett azért, mert a „közösség”, az „intézmény”, a „szervezet” és a „rend” fogalmak ebben a tanulmányban egyéni, mondhatni önkényes értelmezésben szerepelnek, amihez egy utópistának természetesen joga van, számolnia kell azonban a szo­ ciológusok és egyéb „lógusok” fejcsóválásával; mert a kisközösség ebben a tanul­ mányban inkább mint ideál-típus és ke­ vésbé mint szociológiai, szociálpszicho­ lógiai realitás szerepel, annak ellenére, a személyes tapasztalatok átizzítják a sorokat, de legalább ennyire glorifikálódik is az ebben az egyházrendben mo­ nopolhelyzetbe kerülő bázisközösség; mert azt írja, hogy amíg a római egy­ gi ház nem él alternatív egyház-rendek­ ben, addig a nem rómaiakkal a Pétertiszt jegyében egyesülésről

nem lehet szó; mert szerinte egyházunk döntő mér­ tékben a „főtisztelendő papok” és a „kedves hívek” egyháza; mert szerinte az, hogy a pap egyhá­ zunkban nőtlen férfi, felülről lehelye­ zett vezető, akinek szakmája a teológia, munkaviszonya a papság, nem jézusi modell, hanem konzerválódott törté­ nelmi állapot (hozzáteszem: legalább ennyire bevált gyakorlat is); mert elfogadhatatlannak érzi azt, hogy „hogy ne menjen gyárba a pap, mert akkor elveszti korábbi azonossá­ gát”; mert úgy gondolja, ha a papot hívei tartják el, alkalmazkodnia kell hozzájuk (hozzáteszem: az alkalmazkodás lehet függés és párbeszéd, lehet üzlet és sze­ retet kapcsolat, másrészt pedig orvosát és tanítóját is eltarthatja a közösség, fölérendelődés nélkül); mert szerinte ismerni kell azt, akit szeretünk (hozzáteszem: kevés ember­ rel kerülünk olyan bensőséges „én-te” kapcsolatba, amelyhez hozzátartozik az elmélyült

társismeret, a potenciálisan „én-te” kapcsolatot jelentő „én-ő” kap­ csolatok esetében a másik ismerete eléggé eltérő mértékű lehet, s így a kis­ közösségen belüli kapcsolatok nem al­ kalmazhatók egy az egyben a nagyobb keresztény közösségekre, amelyek ugyanolyan fontos „tartományai” az Országnak, mint bázisközösségek); mert hivatalok nélkül, csupán iroda­ lomkasszából tisztesen fenntarthatónak gondolja a magyar egyházat, abból kiin­ dulva, hogy a Bokor-közösségek a har­ madik világ nyomorgóit is támogatni tudják; mert a felülről kinevezés helyett jobbnak tartja az alulról elfogadást, a vezető-választást; mert a bérmálás annak alapján, ahogyan ennek a szentségnek a kezelé­ se ma hazánkban működik a temp­ lomelhagyás szentségének nevezi (hoz­ záteszem: könnyen válhatna a feladatot vállaló fiatalember avatás szentségévé); mert szerinte a jelen egyházi rend el­ veszi a hívőtől a jézusi

ambíció lehető­ ségét (én így mondanám: nem segíti eléggé); a plébániai-közösség helyett ma a legtöbb helyen csak közönséget talá­ lunk; mert a szentségekben a bennük kifor­ málódó szeretet tartja a legfontosabb­ nak, s azt hangsúlyozza, hogy minden­ kinek szüksége van a kapcsolat szentsé­ gére, valamint azt is, hogy ne a szent­ ségkiszolgáltatás legyen az ország alfája és ómegája; mert úgy látja, hogy amíg a gyónás és a lelkivezetés szerepe mindenütt csök­ ken, a kisközösségekben reneszánszát éli; Vitára, ellenkezésre kényszerített, ugyanis a papságot tárgyalva élesen szembeállítja a közösségteremtőt és szentélyszolgát, nem érzékelve, hogy a „mindenki pap” lehetősége szociológiai és pszichológiai természetű okokból még a közösségteremtő papság értel­ mében is csak kevesekben valósulhat meg; a „Kádár egri érsek mondta nekem 1979 szeptemberében, hogy 600 papja közül

legfeljebb 3040 volna alkalmas kisközösség vezetésére. A többit nyil­ ván alkalmasnak tekintette egyházkö­ zösségi üzem fenntartására” megfogal­ mazásban csúsztatást érzek, ugyanis a kisközösség-vezetésen és az egyházkö­ zösségi üzem menedzselésen kívül még egy csomQ papi szerep és feladat van, s aki nem alkalmas kisközösség vezetésé­ re, az még kiválóan alkalmas lehet na­ gyobb közösség vezetésére, tanítására, lelki vezetésre stb; igaza van, hogy Isten Országának építése nem szakma, de nem érzékeli eléggé, hogy a papság szakma is; hogy a pap nem azonosítható a nőt­ len férfival, azt a görög katolikus papok is bizonyítják, s az is igaz, hogy a pap nélkül élő 125.000 egyházközség még a nők papságát is sürgetheti, azt azonban végig kell gondolni, hogy miképpen, milyen hatásfokkal, milyen negatív kö­ vetkezményekkel működhet papként egy négy-öt, vagy akár csak két-három gyermekes

asszony, s azt is határozot­ tan ki kell mondani, hogy lehet akár nős férfi vagy nő is pap, de mellettük is kü­ lönös szerepe lenne a cölibátusban élő papoknak, akik ha jól teszik dolguk más mennyiségű és minőségű mun­ kára képesek, mint azok, akiknek fi­ gyelmét egy szintén egész embert kizáró feladat osztja és fosztja meg; a tíz fős alapközösségekből felépülő, hét lépcsős, 70 milliós egyház a maga első, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik szintű (immár tíz millió hívőért felelős) veze­ tőivel meglehetősen papírszagú speku­ láció, (amely engem kicsit arra emlé­ keztet, amit egy kisfiú kérdezett hittan­ óráról hazajövet: „Ha egy Istenben há­ rom személy van, akkor két Istenben hat személy?”), ugyanis nem veszi fi­ gyelembe a jelenlegi világ hagyománya­ inak, szerződési formáinak sokfélesé­ gét; (alkalmi közösségek, rendek, egye­ sületek, nagy családok, területi

elven működő kisebb, de nem kicsi közössé­ gek stb.) egyszerűen képtelenség tíz fős osztagokba bevonultatni, beskatulyázni a rendkívül sokféle közösségi formában (és persze azok nélkül!) élő híveket; hivatal, vagyis a jól működő sóhivatal nélküli (működő) egyház szociológiai nonszensz (ebben a világban jól műkö­ dő sóhivatal nélkül nem lehetünk a Föld sója), az alulról és legdemokratikusabban szerveződő közösségek is rendre kialakítják a közösségeket szol­ gáló intézmények és hivatalokat, az egyházban is azért van bürokrácia, mert rosszul működik a bürokrácia (a hiva­ tal), amely tehát nem szükséges rossz, hanem az életet szolgálja, a jól működő sóhivatal szerepe katalizátorszerep is: önkénteseket is mozgósít, megszervezi a spontaneitást, végül pedig intézmé­ nyek (hivatalok) nélkül el nem képzel­ hető a Bulányi György által szorgalma­ zott állandó zsinat sem (amelyet nem

tarthatunk a Duna jegén vagy a Rákos­ mezőn); a katedrális-ellenség engem a gé­ prombolásra emlékeztet; a Lélek onnan fúj, ahonnan akar, s így bizony felülről is fújhat; szerintem nem olyan súlyos sebe a közösségnek, ha nem képes minden tagja saját közösséget létrehozni, mi­ ként azt a szerző állítja, sokan másféle módon is szolgálhatják Isten közössé­ gét, másféle keretekben is igen hatáso­ san adhatják át az örömhírt; a plébániai közösségek akkor is meg­ élhetjük, ha a plébános nem tagja vagy vezetője kisközösségnek, ha az nem kis­ 7 közösségekre épül, erre sokféle bizo­ nyítékom van már; túlzásnak tartom (vagyis nem reális utópiának), hogy csupán hároméves if­ júkori kisközösségi élet után válhasson az ifjú az egyház öntudatos és lepecsé­ telt tagjává, ugyanis minek kéne erőnek erejével a hadsereg helyett most kiskö­ zösségekbe soroztatni a keresztény fia­ talokat, amikor

oly sok másféle próba is kínálkozik. Utópiának (vagyis álmának) szub­ jektív igazolását Bulányi György egy páli levélben (Ef 4,1116) találja meg: „Némelyeket apostollá, másokat prófé­ tává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgá­ latuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, amíg mind­ nyájan el nem jutunk a hitben és az Is­ ten Fia megismerésében az egységre és meglett emberré nem leszünk, elérve a krisztusi teljességet. Igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre in­ kább összefogunk a Fővel, Krisztussal, ő az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítsé­ gével, hogy a tagok betöltsék az erejük­ höz szabott feladatkört. így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretet­ ben”. Az Egyházrend és ezek a páli sza­ vak nem „ütik” egymást, de ugyanezek­ kel az igékkel másfajta

kijelentések is tehetők, másféle, ennél reálisabb egy­ házszociológiák, egyházutópiák is fel­ építhetők, megálmodhatok, ezektől az igéktől inspirálva. Bulányi György egy­ házrendje az egyik lehetőség, kellene másik, harmadik, negyedik, s kellene közöttük dialógus. A „Páter Bulányi” című könyv elő­ szavában Gyurkovics Tibor Bulányi mesternek nevezi a piarista szerzetest, akit nagyon sokan (nem csak a Bokor­ tagok) Gyurka bácsinak neveznek. Ezt az írást számomra ez a Gyurka bácsi ír­ ta, és nem a csalhatatlan és megközelít­ hetetlen mester, az a Gyurka bácsi, aki­ re érdemes odafigyelni, akivel érdemes elbeszélgetni, akinek soraihoz érdemes széljegyzetet készíteni, akivel együt jól esik elimádkozni azt az imát, amellyel az önmaga által is merésznek kényes­ nek és erejét meghaladónak tekintett válalkozását befejezi: „Jézusom! Jól tu­ dom, hogy minden szavam annyit ér, amennyi a szolgálni akarás

bennem. Hi­ szem, hogy egyházadra vigyázol. A mai struktúrájában is vigyázol reá, és a mai struktúrájában is a Tied. Add meg ne­ kem, hogy nagyon tudjak figyelni azok­ ra is, akikből ez az álom idegenségérzést, elutasítást vált ki. Ne gondoljam, hogy akik elutasítanak, azok szükség­ képpen nem látnak, vagy rosszindulatúak. Add meg, hogy úgy legyek bizonyos abban, amit jónak gondolok, hogy min­ dig készséges legyek odaigazítani gon­ dolataimat azokéhoz, akikben a Lélek szavát kell felfedeznem. Amen” önviselt katonaságmegtagadó vagyok, ezért engedjétek meg a tegező hangne­ met. Nagy örömmel olvastam nyílt leveleteket. Szeretném hoz­ zájárulásotokat kérni valóban a Lélek zsenialitását fölcsillantó ja­ vaslatotoknak a mellékelt módon, hírösszeállításban való közlésé­ hez. Mellékelem lapunk első szá­ mát. Az „ÉRTED VAGYOK” mögött rajtam kívül még jóhénány katolikus katonaságmegta­ gadó áll,

ezért a lap a (nagy)család, az ökológia, a keresztény megújulás és a harmadik világ mellett az erőszakmentesség irá­ nyában is erősen elkötelezett. Külön örömünkre szolgált csa­ ládotok egysége ebben a kiállás­ ban. Sajnos amint írod is a szülők általában inkább visszahú­ zó szerepet töltenek be fiaik lelki­ ismeretével szemben. Lényegé­ ben igazad van, amikor azt „Szégyenletesnek tartom, csak a gyerekek (és szülő, feli egy se) vállalták a börtönöket tonai szolgálatok megtag; Az igazság kedvéért azonban s: retnék fölsorolni néhány szülőt}* felnőttet, akik kiálltak. Valószínű­ leg több is van, én most ennyit tudtam emlékeimből összeszedni: 1979-ben Dr. Merza József, négy gyermekes apaként megta­ gadta a tartalékos behívást, né­ hány hónap börtön után pánzbüntetésre változtatták a maradék időt. Fia később három évet volt börtönben. Dr Merza József ma az .ÉRTED VAGYOK” lapala­

pítójának, a Család Alapítvány­ nak kuratóriumi tagja. Dombi János (aki a közeletek­ ben lakik, Bárdudvarnok, Bánya 35) teljes szívvel támogatta a hat közül legnagyobb fiának lelkiis­ meretét, aki szintén három év börtönt töltött le, miközben neki magának is megszületett az első gyermeke (így némiképp már ő is szülőként volt börtönben). Jónéhány lány és asszony, köztük többgyermekes anyák ta­ gadták meg a katonakönyv átvé­ telét 1985 körül. Szerencsére ve­ lük szemben nem vetemedtek börtönbüntetésekre. A Bokor katolikus bázisközös­ ségből kb. harminc katolikus pap írt levelet a hadügyminiszternek (szintén 1985 körül), hogy töröl­ jék őket a nyilvántartásból, nem hajlandók semmiben sem résztvenni. Ugyanők kiálltak a nők ka­ tonakönyvvel való ellátása ellen és a bebörtönzött fiatalok mellett is. Reich Ferenc és Lipien Mihály újmisés katolikus papok megta­ gadták az Alkotmányra tett

esküt és visszaküldték katonakönyvü­ ket. Én magam háromgyermekes apaként voltam börtönben 10 hó­ napot 1983-ban. örülnék, ha el tudnád érni, hogy ezek a tények (mintegy az „egy se” helyesbítéseként) meg­ jelenhetnének az IGEN-ben (no­ ha ezek még ma is és akkor külö­ nösen a katolikus hierarchia által szégyellt és tiltott magatartások voltak, mint általában minden, ami a Bokorral kapcsolatos). Várom gyors válaszotokat, mert lapzártánk van. May 15, 1990. Tisztelettel: Simonyi Gyula Székesfehérvár, Jókai u. 18 M EG R EN D ELŐ LA P Rendkívüli lehetőség! Számolj, megéri! Ha számonként veszed az Igent: 29 Ft Ha előfizetsz: fél évre 324 Ft; csak 27 Ft/db egy évre 600 Ft; csak 25 Ft/db Nem csak Igével, IGEN-nel is él az ember! Név Cím.----- --- Megrendelem az IGEN c. kéthetenként megjelenő lapot példányban, féllegy évi időtartamra. Vállalom, hogy az előfize­ tési díjat utólag befizetem. aláírás A

kitöltött megrendelőlapot kérjük a szerkesztőség címére eljuttatni. IGEN 1365 Budapest, pf.661 A Biblia tele van szeretetre és tiszteletre való felszólításokkal. Itt van mindjárt a főparancs: Sze­ resd Uradat Istenedet teljes szi­ vedből, teljes telkedből, teljes el­ médből és minden erődből! Vagy a második: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! De sorolhatnám tovább, és csak néhány igehelyet ragadok ki, a teljesség igénye nél­ kül: 5 Móz. 10 12; Am 5 15; 1 Sám 2. 30; 1 Pét 2 17 Mégis hétről-hétre, vasámapról-vasámapra találkozni olyan emberekkel, akik figyelmen kívül hagyják Isten parancsát: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Nem is kell nagyon körülnézni egy-egy gyülekezeten, számos példával találkozhatunk. A hívek jó része késve érkezik, ezzel nem adva meg a tiszteletet sem az Is­ tennek sem az embereknek. Le­ marad a szentmise elejéről és za­ varja a már benntlévőkeL Persze a legjobb szándék

mellett is elő­ fordul ilyesmi, ilyenkor hátul illik maradni, s nem a templom köze­ pén végigcsattogni egész előre talán véletlen, de általában fém­ sarkú cipőben -, és az első sorok közepére beülni, fölállítva ezzel több embert, s elvonva a figyel­ mét másoknak. Színházban nem szokás hangosan tüsszenteni, or­ rot fújni, s ha mégis megteszi va­ laki, többen szólnak neki, hogy ne zavarja az előadást. Egy szent­ mise sokkal fontosabb, mint egy színdarab, mégsem jut senki eszébe, hogy ott figyelmeztesse a hangoskodókat. Erre nem figyel­ nek. De ha egy gyermek a maga kíváncsi módján előretotyog a szentélyig, többen tüntetőén az anyára néznek, s arcukról leol­ vasható a miért-nem-fegyelmezijobban kifejezés. Pedig egy Isten felé induló apróság bája minket is inkább vezethet Isten felé, ha eszünkbe jut Krisztus tanítása: Engedjétek hozzám jönni a kisde­ deket! Arra figyeljünk inkább, azt próbáljuk

visszaszorítani, ami va­ lóban elterelheti figyelmünket, s ne arra, ami lépés az Úr felé. Köváry Orsolya 23 Az osztrák Aktion Leben elnö­ kasszonya, Gerda Peschke be­ szélgetett a Magzatvédő Társaság érdeklődő tagjaival arról, hogy mi a helyzet „odaát”. Elmondta, hogy Ausztriában ugyanolyan tragédiát jelent az abortusz, mint nálunk. Még hivatalos statisztika sincs róla; ők mindenesetre évi 100 000-re becsülik az ilyen ese­ tek számát. Nehéz a polgári jólét közönyét megtörni, a közvéle­ ményt felrázni. Talán a legkomo­ lyabb akadály, hogy az osztrák TV főnöke amúgy sem szíveli a kereszténységet, az abortusz té­ májára pedig különösen allergiás, így aztán nemcsak a normál mű­ sorban teljes a hallgatás, de az egyházi műsorok is kerülik a tér mát. Magam úgy vélem, nálunk is, ott is a TV „megkaparintása” lenne a leghatékonyabb eszköz születendő gyermekeink védel­ mében. Ez alighanem csak ke­

mény politikai küzdelem árán el­ érhető, tekintettel a tévés vezetők és szakemberek szemléletére és az SZDSZ politikai érdekeire. Azt is elmondta Gerda Peschke, hogy nem a törvények, hanem a közfelfogás megváltozásáért küz­ denek, „a szív megtéréséért”, mert a törvények náluk túlságo­ san is kijátszhatók, meg aztán ne­ migen lehet törvényeket hozni a közvélemény akarata ellenében. A parlamenti pártok nem merik kockáztatni olyan téma feszegetését, amely „idegesítő” választóik számára. Fontos és érdekes volt Peschke asszonynak az a véleménye, hogy igen nagy a nagymamák lehetősé­ ge és felelőssége. Sokszor azon múlik egy gyermek élete, hogy a nagymama elfogadja-e őt unoká­ jának (úgy is, hogy a gyermek apja nem vállalja a házasságot vagy ismeretlen), vagy a család A HELYES KATOLIKUS MAGATARTÁSRÓL. K e d v e s k a to lik u s te st­ véreim ! E g y h á z u n k sok at s z e n ­ v e d a sajtóetik

a h iá n y o s ­ sá g a itó l. D e m it várjunk, am ik or a k a to lik u s sajtó is s o k s z o r r e m é n y te le n ü l h a so n ló ? RÓNAY LÁSZLÓ la p sz é li je g y z e te (Új Em­ ber, márc. 15, 2 oldal) m é g ­ is felbátorított, hátha van m ég esély a javulásra. Ezért a k a to lik u s sajtó e r k ö lc s ö s s é g é n e k h e ly r e állítására sz e r e tn é lek kér­ n i b e n n etek et. A rról a z a la p v e tő etik ai k ö v e te lm é n y r ő l v a n sz ó , h o g y ha e g y s z e m é ly t v a g y c s o p o r to t n é v s z e ­ rint tám ad m e g e g y ú jság, akkor a z illető (k ) szám ára l e h e t ő s é g e t k e ll a d n ia (u g y a n o ly a n te r je d e le m ­ b en ) a v é d e k e z é sr e . Ezt a z e lv e t p l. BULÁNYi G yörgy p iarista szer­ z e te s s e l s z e m b e n s o h a s e tartották b e. S h o g y e sajtó etik á tla n sá g oka n e m a p á r tá lla m i n y o m á s , h a ­ n e m e g y erkölcstelen,

torz „katolikusság", jelzi, h o g y a z IGEN is besározta m a ­ gát e g y „Kár volt, G yurka bácsi!", m ajd e g y „K ed ves Bulányikám " cím ű (!) cikk k ö z lé s é v e l. ( B u lá n y i G y ö ig y a z első re írt Kútm érgezés c. válasza k ö zlé­ sét a m á so d ik esetb en is ered m én ytelen ü l kérte.) M iv el u tó la g n e h e z e b b e lé r n i, h o g y e g y v á la s z m e g j e le n h e s s e n , a s z e r ­ k e sz tő k n e k a tá m a d ó cik ­ k e k k ö z l é s e k o r k e lK e tt v o ln a ) n a g y o n sz ilá r d a n v é d e n iü k a sajtó e tik u ssá gát: K e d v e s sz e r z ő , akár p ü sp ö k úr, akár e g é s z p ü sp ö k i kar, e z t a z a n y a ­ g o t, a m e ly sz e m é ly (e k e )t ill. c so p o r to t h é v szerin t tá m a d , m é g h a ak ár a z Ö n, Ö n ö k a n y a g a is, csa k I a z e se tb e n tu d ju k k ö z ö l­ n i, h a e lő r e írá so s e n g e ­ d é ly t k a p u n k

a la p u n k le g fő b b v ez e tő jétő l, h o g y a v á la sz t, an n a k cen zú rá ­ z á sa n é lk ü l, h a so n ló terje­ d e le m b e n k özölh etjü k . A z IGEN katolikusságán ak é s e r k ö lc s ö s s é g é n e k h elyreállításáh oz alap vető­ en szü k ség es, h o g y m in d ­ a z o k n a k , a k ik e t e z id á ig n é v szerint m egtám adtak, írásb an v á la sz le h e tő sé g e t kínáljanak föl. A z e tik u s s á g o t a k a d á ­ ly o z ó akár e g y h á z i, s b á rm ily m a g a s sz in tű v e z e tő iránt a lelk iism ere­ ti e n g e d e tle n s é g a h e ly e s k a to lik u s m agatartás. Simonyi Gyula „.próbálj meg lazítani!" (Hofi Géza) Kedves Simonyi Gyula! Helyesen következtetsz arra, hogy az általad emlí­ tett két cikket nem pártálla­ mi nyomásra tettük közzé. A z első La k n e r Z o l ­ t á n : Kár volt Gyurka bácsi! (IGEN //2 0 .) szelídsége, a második Fa d c y a s I st ­ v

á n : Kedves Bulányikám (IGEN IU/19.) szókimon­ dó egyszerűsége raga­ dott meg minket. Az elsőre érkezett választ Bu lá n yi Gyö rg y: Kútmérgezés Cza k ó G á b o r a lap lété­ nek kockáztatásával is közölte volna, ha szer­ zője átlátva, s meg­ értve a meggondolat­ lanságunkból fakadt kényes helyzetet vissza nem vonja. így talán az IGEN létét köszönhetjük Bulányi úriemberségének. (Kö­ szönjük Gyurka bá­ csi!) A második cikk 23 megjelenésének idején már semmi akadálya nem volt egy esetleges válasz közlésé­ nek. Számítottunk is rá, de csak pársoros, a „Kútmérgezés"-t szorgalmazó magán­ levél érkezett. Úgy gondol­ tuk, új kihívásra új válasz illenék, ezért megint nem közöltük. Jótanácsodat megjegyez­ zük arra az esetre, ha egy püspök, vagy akár az egész püspöki kar az IGEN-ben akarna támadást intézni Bu­ lányi György ellen. Sajnos ilyen kísérlet eddig még nem

történt, pedig biztosan meg­ dobná a példányszámunkat. Jelzőidet felhasználatlanul visszaszolgáltatom ; csak úgy, mint Te, én sem tud­ tam velük mit kezdeni. U.i A z engedetlenség csúnya szokás! Nézz csak utána a hittankönyvben! Ölel: Huszthy Ádám T ö red ék ek a B O K O R -konferencia e lső n ap járól VISSZACSÓKOLT-E A MESTER? a v a g y a p ü sp ö k ö k R óm ába m e n te k Kézfogás címmel kétnapos konferenciát tartott a Bokor közösség, egybekötve Bulányi György aranymiséj ével. A megvitatott témák: A jó a k a ra tú em berek ökum enéje, A szelíd ek fo g já k örö k ö ln i a Földet, É heztem és ennem a d ta to k . A második napon az aranymise, szeretetlakoma, emlékezések a Bokor életére. Az előadók közül az ismertebbek: Lengyel László , Ko nrád G yörgy, Kamarás I stván , Solt O ttilia, N émeth G éza. A Professzorok Háza elő­ csarnokában nagy nyüzs­ gés: fiatalok veszik el a kabátom at, húsz

forint a ruhatár m eg egy csomag az Érted vagyok korábbi számaiból. A büfé nyitva, m inden asztalnál kettenh á rm a n b e s z é lg e tn e k . Késve érkeztem, bent ja­ vában tart a konferencia első része. N yíri T a m á s teológusprofesszor hang­ ját hallom az előcsarnok hangszóróiból: „.de ha Róma azt mondja valam i­ re, am it m ondtam , vagy írtam, hogy az nem jó: ak­ kor visszavonom. Persze, lehet véleményem bárm i­ ről, és szívesen adok teo­ lógiai tanácsot." B em egyek az e lő a d ó te ­ rembe: talán ezren is ülhetnek-állhatnak a közé­ pen elhelyezett pódium körül. Éppen a hallgató­ ság kérdez, DEME T a m á s azonban nemcsak az előa­ dókra kíváncsi; az előtte ülő Ja n c s ó M ik l ó s r a is: vajon visszacsókolta-e a Mester Júdást a filmren­ dező szerint. Jancsó: „én ism erem az Ú jszövetsé­ g e t, s z o k ta m o lv asn i. Olyan lehetett mint a Bo­ kor. Akkor pedig vissza­ csókolta."

alig hiszek a fülemnek. * Szünet. A tömegben meg­ látom Nyíri Tamást, har­ m ad m ag áv al é p p en bem egy egy ajtón. Utánuk furakodom , az üres ebéd­ lőben találom magam É ppen a rró l folyik a szó, hogy apolitikusnak kell-e lennie a hívőnek. Mert a Quadragesimo Anno és a Rerum Novarum. ugyanakkor a politikában nem vehetnek részt a ka­ tolikus papok. „Ma a ha­ talm a t d e m o k ra tik u sa n választott parlam ent által kinevezett kormány gya­ korolja. A hívőnek kutya kötelessége résztvenni az állam életében. De a pap hogyan kötelezh etn é el m agát egy p á rt m ellett, am ikor a közösségében m ás m eggyőződésű em ­ berek is lehetnek?" Most én kérdezek: ma mennyi­ ben a polisz ügyeinek vitele a p o litik a ? „ M in d e n k i csak a saját rész-érdekeit képviseli." S z e re tn é m m e g k é r­ d e z n i N y ír i T a m á st, hogy a Bokron kívüli ka­ tolik u so k b ó l m iért n in ­ csenek többen, de

elhív­ ják. H a m p e l K á r o l l y a l , az első tém akör felelősé­ vel m aradunk az asztal­ n á l, n e k i te sz e m föl a kérdést. „M inden püspö­ köt m eghívtunk. Látod, egyik sem jött el." Majd hozzáteszi: „igaz, m ost van az ad limina látoga­ tás Róm ában." * Az ülés folytatódik, a té­ ma a szelídség. Konrád György olvassa fel írását, „ .ö rö k s é g ü l k a p tu k a Földet m inden szennyé­ vel együtt. a szelíd nem vár jutalm at. övék lesz az Édenkert jutalma, ahol a m agányosok mézeska­ lácsházakban látogatják egymást." és hasonlókat Kamarás István követke­ zik: ki a szelíd? Nekem el kell m ennem . „K onrád György a m édiatünteté­ sen, vagy az M DF-piac vásárlói K ispesten?" hallom m ég az előcsar­ nokban. * Délután. Finom pogácsa és tea, v id ám csevegés. Lépten-nyom on ism erő­ sökkel találkozom . Kér­ désem re, hogy m ilyen­ nek találják a

konferenci­ át: akad, aki vállat von, de a többség nagyon él­ vezi. * Egykori pingpongedzőm feleségével beszélgetünk a büfé egyik asztalánál. Fekete ru h ás, középter­ metű idős férfi lép hoz­ zánk, és m egöleli bará­ tunkat. „Ismerőseid?" néz rám és feleségemre. „Igen, régóta." az idős űr hozzánk lép, ke­ zét nyújtva m égegyszer végignéz rajtunk: „B u l á ­ n y i G y ö r g y vagyok". Mi­ re felocsúdnék, m ár nincs is ott. * G yönyörű m űsor követ kezik, a fiatalok köszönti; a k ö z ö ssé g a la p ít ójá: Előbb a Bokor szá nár p é ld aérték ű h u tte r kö zösség szép, sp irit iáié szerű dalait halljuk, íztái magyar népdalokat, örö mében is jajgató hegedűt Sinka Istv á n -b a lla d á t a pásztorról, akinek izér kellett m eg h aln ia, mer szebben játszott a dudán mint a többi. Amikor a; ízes, h e ly e n k é n t kicsi vaskos regölőben mi ide; jót kívánnak Bulánv

naí 18 a közönség dűl a kacagás­ tól. Az ünnepelt fölmegy a színpadra a gyerekek közé, alig akarják elen­ gedni onnan. Ezt bizony akármelyik püspök meg­ irigyelhetné. * A meghívóhoz mellékelt ú tm u ta tó b a n rö v id e n összefoglalták, mik a Bo­ kor főbb jellemzői. „Úgy gondolják." kezdődik a felsorolás, és pontokba szedve megtaláljuk m ind­ azt, ami elfogadható és el­ fogadhatatlan az Egyáz számára, a hierarchia ta­ gadásától a katonai szol­ gálat tagadásáig és addig, h o g y az E g y h áz N agy Konstantin óta nem jár Jé­ zus útján. Ennek a felso­ rolásnak utolsó pontja: „.hogy áll a tanítványok­ nak m ondott jézusi szó: Üldözni fognak titeket." * Áll bizony. De abban biz­ tos vagyok, hogy Jézus ezzel nem azt mondta: üldöztessétek magatokat. Eszembe jut Szabó Já­ n o s , a nem rég fiatalon, súlyos betegségben meg­ halt káplán, aki kábítósze­ resekkel foglalkozott, ak­ kor,

amikor ilyenek még nem is lehettek Magyaror­ szágon. ennek m inden következményével együtt. Ó mesélte el egyik szent­ beszédében az alábbi tör­ ténetet. Taizében járt, és na­ gyon megfogta az ottani közösség szelleme. Mikor o tt-ta rtó z k o d á sa m ár a vége felé közeledett, azt m o n d ta ROGER te s tv é r­ nek: hadd m aradjak itt nálatok. „Roger rám né­ zett sem m it nem tu­ d o tt ró lam és azt mondta: inkább menj ha­ za, és békülj ki a plébáno­ soddal. Igaza volt Haza­ jöttem." M a g y ar B e r ta la n KÉZFOGÁS Ha azt olvassa az ol­ v a só : egy k ö zö sség ünnepel, azt gondolja magában, szép dolog. H a arról értesül, közel ezer embert hoz össze egy (ötven éve) p ap személye: elismerően b ó lin t m agában. H a megtudja: „kezet fog­ ni" akarnak közösség­ beliekkel, nem a kö­ zösséghez tartozó ka­ tolikusokkal, nem ka­ to lik u s k e re sz ­ tényekkel, Istent nem hívőkkel

egyaránt; bi­ zonyára helyesli. Ha m egnézi a konferen­ cia-ünneplés témáit „A jóakaratú emberek ökumenéje", „A szelí­ dek fogják örökölni a Földet", „Éheztem és ennem adtatok": kis töprengés után arra jut, jó témák, fontos róluk beszélni. Ez a közösség, ked­ v es olvasó, a Bokor k a to lik u s közösség. Az ötven éve pap ne­ ve: B u l á n y i G y ö r g y . A három téma előadói „B o k o r"-részró l DEm e c z k y Je n ő , M e r z a Jó z s e f , T úrlak il d ik ó , n e m a közösséghez tartozó katolikusként N y ír i T a m á s , K a m a ­ r á s Is t v á n , G a l a m ­ b o s G y u l a , nem kato­ likus keresztényként D o b n e r G y ő z ő és N é ­ m eth G é z a (D ó k a ZOLTÁN betegsége mi­ a tt nem tartott előa­ d á st), nem hívőkén! Lengyel Lá sz l ó , K o n r á d G y ö r g y és S o l t O t t il ia . E cikk írója a hite­ les tájékoztatás érde­ kében azokról a

pilla­ n a to k ró l szól, am e­ lyek néki jelentettek m arad an d ó élményt. Ily en p é ld á u l N yíri Tam ás beszédm ódja, aki, mivel tudja, mit akar és mit nem akar m o n d a n i, o ly an á r­ n y a lta n fogalm az, hogy intellektuális ka­ land igazán megérte­ ni. Amiről szól az egyház elképzelésé­ nek tíznél több évszá­ zadot igénylő átválto­ zása a látható egyház­ hoz való látható tarto­ zás követésétől a lát­ hatatlan tartozás meg­ engedéséig, m ely az ö k u m en é a la p ja, m indenkit türelem re int. Természetesen vissza is lehet élni a szabadsággal figyel­ meztet , de rosszabb a gondolat és a szó elfoj­ tása, mert ezzel kötele­ zővé válik a hazugság. K o n rád G yörgy előadásának témája: miért is legyünk szelí­ dek? Önm agának há­ romszor feltett kérdé­ sére három szor vála­ szolt így: „csak". A hallgató arra gondol­ hat, vajon sokkal ne­ hezebb m eg m a g y a ­

ráz n i e z t a csatot, mint a Föld örökség­ ként kapásának remé­ n y ét, v a g y az örök életben való bizako­ dást? Rómából is nyúlt a k o n fe re n c iá z v a ü n ­ neplők felé egy „kezet fogni" akaró kéz. Eb­ ben az időben magyar főpapok jártak a pá­ pánál. II JÁNOS PÁL egyházunk m últbéli m eg p ró b áltatásairó l szólván beszélt azok­ ról a papokról, akik nem mindig „a felelős főpásztorokkal kívánt összhangban és nyílt egységben" végezték szolgálatukat, és püs­ pökeinket ezzel kap­ csolatban „megbocsátó készségük" éreztetésé­ re hívta fel. „Bocsássatok meg és nektek is megbocsá­ tanak." Lukács így je­ gyezte le Jézus szavait. B.P j Á . - EGYHÁZTÁJI Challange days a kihívás napjai. „Személyem és a Bokor ügyében társadalmi segítséget várok. Azt remélem, hogy a társadalomban egyre többen ébred­ nek tudatára, hogy mekkora abszurdum és mekkora

veszély, ha az elmúlt félszázad diktatúrájának min­ den börtönökön keresztül is ellenálló emberek to­ vábbra is kitaszítottságban maradnak. Nagyon szo­ morú, hogy a katolikus emberek társadalma ezen nem tud belülről változtatni a maga hierarchiafüggósége következtében, azaz annak következtében, hogy a II. Vatikáni Zsinat után 30 évvel sem tudja még, hogy az egyház az „Isten népe" és az egyház nem azonos a „kinevezett hivatalviselőkkel". írja B u lá n y i G y ö r g y a Magyar Hírlapban. Ez igazi kihívás, ráfelel a hűvösvölgyi IGEN-piknikre: vitatkozni akartatok? tessék. Bulányi atya nem könnyű ellenfél, a vele való vitába nálunk­ nál keményebb legényeknek is beletört a bics­ kájuk. S hogy mégis válaszolunk? Hát igen * v a ló s z ín ű , h o g y a p e r a z e g y h á z i v e z e té s s z á n ­ d é k a s z e r in t k e r ü lt v o ln a a „ k ir a k a tb a " .) E b b e n a k é r d é s b e

n n e m a k a r u n k fik tív v é le m é n y t m o n d a n i, v a ló s a t m e g n e m b íru n k : e h h e z t u d ­ n u n k k e ll e n e , m i a „ f i k t í v " , m i a „ v a ló s " ? * „A Vatikán a Szovjetunió bukása után sem óhajt kritikát gyakorolni „Kelet-politikája" felett . így maradhatnak hivatalban a pártállam bukása után is azok, akik a pártállam bizalma folytán kerültek ko­ rábban oda, s így maradhatott büntetve, akit a párt­ állam parancsára a hierarchia korábban megbünte­ tett . A rendszerváltás utáni magyar kormány messzemenően akceptálja a pártállamtól örökölt hi­ erarchiát." B u lá n y i a t y a i tt ö n c s a p d á t á llít é s b e ­ l e s é tá l: h a a V a t i k á n f e l ü l b í r á l n á e g y k o r i k e le ti p o litik á já t, s ú tila p u t k ö tn e a v o lt p á rtá lla m b i­ z a l m a s a i r a , h a j l a n a a z e n g e d e l m e s s é g r e ? K ív á n n á

-e , h o g y a m o sta n i m a g y a r k o rm á n y h a ­ t á r o l ó d j o n e l, n e t á n menessze a h i e r a r c h i a e g y e s t a g ja it? K i o ld ja f e l b ü n t e t é s é t ? K i o l d j o n é s k i k ö s s ö n ? K itő l, s m i t v á r ? E g é s z e n p o n t o s a n m i ­ l y e n „ t á r s a d a l m i s e g í t s é g r e " g o n d o l ; m it t e ­ g y e n a t á r s a d a l o m Ö n é r t é s a B o k o r é r t? „.személyes ügyem nem egészen jelentéktelen tár­ sadalmunk, nemzetünk, egyházunk. kibontakozása szempontjából sem." B ulányi atya szem élye mindannyiunk számára fontos. Két okból is: először, m ert m inden em ber fontos. Úgy, * ahogy az isteni nyilvántartásában szerepelünk: K e d v e s B u l á n y i a ty a ! K é n y s z e r p á l y á r a k e r ü lt! hajszálanként. Másodszor, mert „páter Bulá­ M á r r é g e n n e m e g y h á z r ó l , h a n e m e g y h á z p o l i t i ­ nyi"

jelképpé vált, reflektorfénybe, kivételes k á r ó l , é s m á r n e m e g y h á z p o l i t i k á r ó l , h a n e m po­ helyzetbe került. Erről a helyzetről egyébként litikáról v a n s z ó ( E z n e m „ a b s z u r d u m " ? ) É s az egyházra vonatkoztatva ezt írja: „.er­ k ö z b e n I S T E N N É P E c s a k á m u l é s b á m u l , kölcsi értékeket hatékonyan hordozni csak a nem ki- a m i n t B u l á n y i a t y a e l v i h a r z i k . A z u t o l s ó k n a k a vételezettség helyzetében lehetséges". l e g k ö n n y e b b , ó k m i n d e n t jó l l á t n a k é s b á r m i ­ k o r l e h e t n e k e ls ő k . N e h e z e b b a s o r s u k a mindig * „1951-ben az államhatalom tilt el a nyilvános papi elsőknek. A z e ls ő k e t to ljá k , lö k ik , ta s z ítjá k A z működéstől. 1982-ben saját egyházam hierarchiája ú t i c é l t e lh o m á ly o s í tj a a „ m i n d i g t o v á b b " k é n y ­

által vonatja meg tólem a nyilvános papi működés s z e r e . A h h o z , h o g y m e g l á s s á k t á r s a i k a t , a z jogát. A hierarchia egyházi kirakatperben tévta- e g y ü t t v á n d o r l ó k a t , m e g k e ll á l l n i u k e g y p i ll a ­ nításokban marasztal el . tévtanításom fiktív okát n a t r a , v i s s z a k e ll n é z n i ü k valós okként hirdeti." Az 1951-es események; * M in d sz e n t y , G rósz börtönben, C z a pik ék es­ A k i v e l ü n k v a n a v i l á g v é g e z e t é i g , s e g ít e n i f o g küsznek, s koccintanak a kommunizmusra: arc­ Ö n n e k e b b e n . (K IO 9 4 5 o ld ) pirító. Lehet, „igen"-jük nem volt valódi, in­ * kább „is", de a nem esküvők, a nem koccintók Ü l ü n k a k e r t b e n , R ita u n o t t a n t e s z i le a f é lig o lszava valódi NEM volt, az „igen-igen, nem- v a s o t t k é z ir a t o t : „ n e m é r t e k a p o l i t i k á h o z " . L e ­

nem"-ből. Bulányi György életfogytiglani ka­ é r e t t a c s e r e s z n y e , a m a r a d é k a m a d a r a k é V e r ­ pott ezért a nemért. (H et ÉNYI VARGA KÁROLY s e n g e n e k is a m á r l é t r á r ó l i s e l é r h e t e t l e n s z e ­ hatszázhetvenkilenc hős, nemet mondó papot m e k é r t , m i n d e g y , h a t ú l é r e t t is. M á s o d s z o r v i ­ sorol fel.) r á g z i k a m u s k á t l i , é r e t t e b b , p o m p á s a b b a z e ls ő ­ Az 1982-ben a püspöki kar többek között a kö­ n é l, p e d i g a z t h i t t ü k ; m á r k i d o b h a t j u k . A k e r í ­ vetkezőkről tájékoztatta a pápát: (Bulányi kö­ t é s t ö v é b e n n ő t t a k á c o k a t m é g k o r a ta v a s s z a l t ö ­ vetői) „nem engedelmeskednek a hierarchiá­ v ig le n y ír tu k . M o s t s z e b b e k , d ú s a b b a k , m in t v a ­ nak, tagadják, hogy a hierarchia Krisztus alapí­ la h a . A k is c ic á k m á r k i- k

im á s z n a k a d o b o z u k b ó l, tásából léteznék." Ha ez valóban így van, akkor h a n g o s a n n y á v o g n a k h a a n y ju k n e m fig y e l r á ju k aligha csodálkozhatunk az ítéleten, hiszen ez a é s m a g u k t ó l n e m t u d n a k v is s z a m á s z n i. A z a n y a ­ gondolkodás inkább jellemző a protestáns egy­ m a c s k a g y ö n g é d e n m e g p o f o z g a tja a z e lk ó b o r ló t, házakra, keresztény szektákra, mintsem a kato­ s s z á j á b a n v is z i v is s z a a h e ly é r e . A f e k e te n a ­ likus egyházban működni akaró, s annak enge­ g y o n s z e r e t e lc s a v a r o g n i . N e m a c s a v a r g á s m i ­ delmességet fogadó papokra. (Amúgy kevéssé a t t A z é r t m á s z i k k i, h o g y a n y ja v i s s z a v ig y e 63 HI B e n y h e J á n o s n é B o la r ic s A n d r e a (b e r k e in k b e n A n d i) 1 9 9 3 . a u g u s z t u s 2 5 -é n r e tte n e te s e n fia ta lo n (m á s id ő

s z á m ít á s s z e r in t 6 2 é v e s e n ) c é lb a é r t. A z u t o ls ó tu sá b a n a la p o s a n le h a g y o t t m in k e t, h o g y e z u tá n m ár m in d ig v e lü n k le h e s s e n . M ert a k ö z ö s s é g m e g s z á llo ttja v o lt. P o n to s a b b a n : a k ö z ö s s é g s z e l l e m e , L e l k e s z á l l t a m e g ő t. M ár 16 é v e s k o rá b a n k ö z ö s s é g e t v e z e t é s e z v á lik lé t f o r m á j á v á , m i k ö z b e n t e s z i a d o lg á t m in t g y á r i m u n k á s , c s a l á d a n y a v a g y ta n á r . A le g u tó b b i id ő k b e n m in te g y ö s s z e g e z é s k é n t h á ro m k ö z ö s s é g n e k is ő v o lt a te n g e ly e : a z e g y ik b e n f ia t a l h á z a s o k , a m á s ik b a n p s z ic h é s e n la b ilis e m b e r e k jö tte k ö s s z e , a h a r m a d ik p e d ig a z s id ó -k e r e s z té n y p á r b e s z é d c é ljá v a l a la k u lt. A k is é s n a g y k ö

zösségek eg y ség én ek te k in te tte e g y h á z á t, é s b u z g ó n m u n k á lk o d o tt a z e g y m á s n a k u g r a sz to tt k a to lik u s m á s s á g o k ö s s z e b é k ü l é s é n . L e g u t o lj á r a ily e n a lk a lo m m a l ta lá lk o z tu n k , a m ik o r a H á ló ö s s z e h o z t a a R e g n u m M a r ia n u m , a K a r iz m a tik u s M e g ú j u lá s é s B o k o r k é p v is e lő it. B é k é je , d e r ű je é s tis z ta é r v e lé s e m e g n y u g ta tta a m á s ik k é t m o z g a lo m k é p v is e lő it , é s n e m ő r a jta m ú l o t t , h o g y n e m j ö t t lé t r e a k i e n g e s z t e l ő d é s . M o s t , o d a á t, a m ik o r a z Ú r k ö r é t e le p ü ln e k , b iz o n y á r a Em ődi Lá s z l ó t á r s a s á g á t k e r e s i , h o g y ö s s z e k a c s in ts o n v e le , h is z e n o n n a n m á r b e lá th a to k a tá v la to k . T á v la to s e m b e r v o lt A n d i m in t O r s z á g -é

p ítő , n e m v é le t le n ü l k e r ü lt a c é lb a é r é s é r ő l é r te s ítő r e , h o g y „ N e s ír ja to k , m e n n y e i s z ü le t é s n a p e z !" . 1 9 9 0 ő s z é n b e s z é lg e ttü n k . Kis m agyar egyh áztörtén et B e n y h e J á n o s n é (1931-1993) H o n n a n jö tté l? Igazából nem voltunk vallásos csa­ lád. Apám liberáis gondolkodású volt, egy becsület-megszállott. Ha a villamoson jött a kalauz, átadta a szom szédnak az átszállójegy árát. Anyám nagyon jó asszony volt. Nem prédikálta, tette a jót O tthonunk szilárd b ázis volt. Többféle értelemben is, például ki­ telepítéskor házunk tele volt bujdo­ sókkal. M ily e n g y e re k v o ltá l és hol ta n u l­ tál? N agyon eleven, rossznak tituált gyerek voltam, amikor a Sophianumba kerültem. De ekkor történt valami: a bátyám nagyon beteg lett és én elhatároztam, megjavulok, így is történt, vagyis hát igyekez­ tem, ugyanis

másfél évig nem igen vették észre. A Szentnek. Racionális volt akkor is, de még domi­ nált a nagy lelkiség, amit élete folyamán olykor eltakart a tu­ dós vagy a szervező. A lelkigya­ korlatnak az volt a végkicsengése, hogy közösségeket kell létrehozni, mert pillanatok alatt betilthatják a hitoktatást, s szétzüllik minden. Még a templomok bezárásával is számol­ tak. Én csak azt láttam világosan, hogy azonmód létre kell hoznom egy közösséget. Erről is tudtak szü­ leim, csak később könyörgött, majd tiltott anyám, hogy ne csináljam. Apám azt mondta, azt tegyem , amit lelkiismeretem diktál. Ot az­ tán kirúgták, elment segédmunkás­ nak, majd könyvelőnek kis pén­ zért. Mivel három nyelven tudott, hívták a kémelhárításhoz, de nem ment, ezért meghurcolták. M i tö r té n t 49 -b en , am ikor sz é tz a ­ va rtá k a z apácákat? Igen. Mondták, hogy vigyázzak, de akkor még nem féltek. A lelkigya­ korlat a

szociális testvéreknél volt és BULÁNYI GYÖRGY tartotta az el­ mélkedő részét. Ez közvetlenül az ő elmélyedése vagy megtérése, illetve Szentírás-felfedezése után volt. Arról beszélt, hogy a szalonkereszténység nem fogja megállni a viharokat. Szétszórtak minket, én a Zrínyibe kerültem. ÁDÁM Manó v o lt az igazgatónk, egy megtört zsidó. Bot­ rány volt osztályunkkal, mert nem akartuk kirakni a Rákosi-képet és a csillagot. Még a letartóztatás is szó­ ba került. Ő beszélgetni hívott min­ ket, s én egyenesen elmondtam ne­ ki, mi bajom vele. Érezte, hogy átérzem sorsát, ugyanis mondtam ne­ ki, hogy én megértem, hogy ó felsza­ badítónak tekinti az oroszokat, de nem értek vele egyet. Ó arra a követ­ keztetésre jutott, hogy engem át kell nevelni, s az általam áhított orvosi helyett a Lenin-intézetbe irányított. Ott persze világnézeti kérdéseket tettek fel és mivel ezekre őszintén válaszoltam, feltették a

kérdést: ak­ kor mit keresek én ott? Erre is nyíl­ tan válaszoltam, mire megfenye­ gettek: ne is próbálkozzak az orvo­ sival. Próbálkoztam, de ötödszörre sem vettek fel. Először a Dräsche gyárban dolgoztam, majd a Szépirodalmi Kiadóhoz kerültem. On­ nan ajánlottak egyetemre. M ily e n n e k lá tta d ó t akkor? M i le tt a k ö zö sség szervezéssel? M it é p íte tt a S o p h iá n u m a z o tth o n i b á zisra? Ott a hit érzelmi vonalát kaptam, de az igazi nagy hatás az utca túl­ oldaláról érkezett, ugyanis ott volt a Korda Társaság könyvesboltja. 1947-ben történt, hogy megszólít egy magas aszkéta, s felajánlja: se­ gít válogatni. Aztán bemutatkozik: TÖRÖK Jenő . Kérdezi, oda járok-e szembe, majd elmondja, piarista, if­ júsági vezető, kapcsolatban van a hercegprímás úrral, s olyan fiatalo­ kat keres, akik majd továbbviszik a hitoktatást. Eljutottam egy nyolc napos lelkigyakorlatra. S zü le id tu d tá v a l?

9 Rögtön, m ég ott a Sophianumban szerveztem a kisebbekből egy cso­ portot. Jó labdajátékos voltam, el­ kaptam és játszani hívtam őket a M ú z e u m -k e rtb e . O tt a z tá n el­ m o n d ta m , hogy a játék m ellett egyéb fontos dolgok is vannak. El­ m entem m indegyikük szüleihez, többségüket elengedték. Mindöszsze 16 éves voltam Honmn tudtad, hogy mi az a kö­ zösség, hogy mit kell tenned közösségépítőként? Bulányi azt mondta, küld maga he­ lyett egy nála sokkal okosabb pa­ pot. Ez volt Juhász M iklós, aki 49től 52-ig a letartóztatásáig m inden héten 3-5 órát foglalkozott velünk. Alapos, képzett, elmélyült em ber volt, s hajlandó volt spirituálisként leülni velünk, pisis lányokkal, fiúk­ kal. Amit tőle kaptam, átírtam, ki­ egészítettem játékokkal. Három kö­ zösségben voltam, kettőt vezettem, a harm adik a mienk volt, vezetőké. Meddig éltek ezek? A kicsiké a tagok férjhezmeneteléig, ezt a

közösséget 56 zilálta szét, a nagyok viszont m ár akkor szét­ mentek, am ikor Juhászt letartóztat­ ták, csak a barátság m aradt. Hogyan alakult magánéleted, ha volt ilyen egyáltalán? Közben zenét is tanultam , meg el akartam végezni a gyorsírás tanári iskolát, de ide m ár utánam nyúl­ tak. Férjemmel a Szépirodalminál ism erkedtem m eg. 0 p ro te stá n s körökből származott. Érdekes kí­ sérlet volt, hogy össze tudjuk-e hozni világnézetünket. Ó nagyon belelkesedett és áttért. Az 58-as házkutatás után ő fokozatosan le­ vált, aztán jött, hogy talán nem kel­ lene egyházi a d ó t fizetni, talán tem plom ba járni sem kellene. Ez a folyamat 17 évi házasság után az­ zal végződött, hogy ott m aradtam két kamaszgyerekkel. De nem ha­ gyott magamra a közösség. Volt-e előbb is ütközésed a politikai hatalommal? Először megelégedtek azzal, hogy nem vettek fel az egyetemre. Időn­ ként kísértgettek, a házm

esteren keresztül figyelemeztettek, házku­ tatást tartottak. 56 októberében ide, a lakásom ra összecsódítettem vagy negyven embert, itt volt Bulányi, Tö­ rök és Juhász is. Török azt mondta, nem bírja tovább idegekkel, kimegy. A másik kettő meg: itt maradnak, várják újbóli letartóztatásukat. Én kijelentettem , csak akkor tám o­ gatom itthonmaradásukat, ha egy évig illegalitásba vonulnak. így is történt. 58-ban amikor lányom­ mal a nyolcadik hónapban voltam volt egy nagy házkutatás, akkor Juhász önként jelentkezett, hogy bajom ne történjék. Lehetett-e ezután bármit is foly­ tatni? M egm aradt a v asárn ap i keresz­ ténység, m egm aradtak barátságok. S egítettünk egym ásnak, beteget őriztünk, karitász m unkát végez­ tünk. Viszont alaposan megzavart m inket egyházunk vezetőinek vi­ selkedése. Csak akkor kezdődött új­ ra, amikor kijöttek a börtönből. Bulá­ nyi jól látta, hogy az alapoknál kell kezdeni.

Szemrehányást is tett ezért? Nem . Csak szomorú volt Töpren­ gett. És ment az emberek után Ek­ kor még nem volt közösség, csak egyéni beszélgetés. Mi sosem men­ tünk át az utca másik oldalára, én a börtönbe is küldtem fényképeket gyerekeim ről. Ő akkor a KlO-n, K eressétek Isten O rszágát cím ű m űvén dolgozott. Nagyon lassan kisebb csoportok jöttek létre, 62-től 68-ig azonban inkább csak egyéni kapcsolatok. A zt m ondta, ha ne­ kem megér az Isten egy órát na­ ponta, akkor érdem es beszélgetni. Közben diplomát szerztél, mit kezd­ hettél vele? Beadtam kérvényem minden kerü­ letbe, m indenütt visszautasítottak. Volt azonban egy vezető tanárom később derült ki róla, hogy kábí­ tószeres , ó segített. Napköziben kezdtem, majd a Kállay Éva Egész­ ségügyi Szakközépiskolába kerül­ tem. Igazgatóm kapacitált, lépjek be a pártba, m ert akkor még nem ism ert. Amikor m egtudta, ki va­ gyok, megpróbálta

tussolgatni dol­ gaimat. Egy darabig osztályfőnök is voltam. Aztán kipattantak a lel­ kigyakorlatok. Leváltottak, el akar­ tak küldeni, de megmondtam, ma­ gamtól nem megyek, s a hetven ta­ gú tantestület előtt elmondtam, mi­ ért akarnak eltávolítani. így aztán m aradhattam , s egyre inkább kon­ szolidálódott a helyzet. Válásom után egy rejtélyes betegséggel más­ fél évig volam kórházban, éppenhogy csak életben tartottak. A gye­ rekek még kicsik voltak, de a kö­ zösség segített, (folytatjuk) Kamarás István K is m agyar egyh áztörtén et B e n y h e J á n o s n é (1931-1993) II. H I A Mikor indult be igazán a Bokor, és Te milyen szere­ pet kaptál, vállaltál? 69-70-ben. Eleinte csak tag voltam, az Öregek-I.-ben, majd az Öregek-ll.-ben Két csoportom lett, óriási fluktuációval. Az egyik pszichésen labilis emberek gyüle­ kezete. Meg kell m ondanom , ez a társaság nem nagyon illik bele a Bokor profiljába, am

ennyiben nem erősségük az egzegézis és a teológizálás, de m ás feladatokat lelke­ sen vállalnak. Egyikük, egy kigyó­ gyult alkoholista alkoholbetegek­ kel foglalkozik, m ásikuk cserké­ szettel. Van, aki börtönben ülne, ha mi nem lettü n k volna. N ehezen összehozható, mert nehezen össze­ férő emberek. Van köztünk m un­ kás, kereskedő, orvos, m atem ati­ kus. Három hetenként találkozunk: e lm é lk e d ü n k , im á d k o z u n k , a Szentírással foglalkozunk. Soros el­ nök van. Az egyéni imákból ismer­ jük m eg egym ás problém áit. Ez lassan alakult ki. A végén aktuális ügyes-bajos dolgainkat beszéljük meg egy munkavacsora keretében. Időközben is találkozom velük, s igyekszem őket rávenni arra, hogy valakiért vállaljanak felelősséget, ha egy emberért, akkor egyért. A fiatalok közösségében huszonéve­ sek, harm incasok vannak, házaspá­ rok és egy pap is, aki nagyon ha­ gyom ányos vonalat képvisel, vele

sokat vitatkozunk. Ez a csoport ugyanúgy működik, m int a másik, csak in te lle k tu á lisa n m ag asab b szinten. Itt m ár nem problém a egy Consilium -konferencia. jellem ző, hogy am ikor engem kértek fel lel­ kigyakorlat m egtartására, és én azt m ondtam , csináljátok m eg ti, meg is csinálták, nagyon jól: elmélke­ dés, előadások, gitározás. Úgy hallottam, másféle közösségbe is belefogtál. Két éve m űködik egy zsidó-keresz­ tény párbeszéd közösség. Ortodox zsidó sajnos, nem m er eljönni, de m agát zsidónak valló igen. Ezt a felad ato t G yurka tukm álta rám. Húsz fővel kezdődött, s engem ki­ kiáltottak valamiféle pulikutyának. Sajnos nem lett belőle igazi közös­ ség, de nyertem 6-8 jóbarátot. M it jelent Neked a Bokor? Életem lényeges tevékenysége, csa­ ládi kötelék. Istenben kötött barát­ ságok, lélektől lélekig segítség, az Egyház életben tartása: ez a Bokor. Kik testesítik meg számodra

első­ sorban ezt mozgalmat? Először is Bulányi György, de egy­ re több testvér v an, akikkel jól m egértjük egymást, de nincs kettő egyformán gondolkodó. Olyan em­ bereket jelent számomra a Bokor, akik hajlandók vásárra vinni a bő­ rüket. Mi a Bokor legfőbb erénye és legna­ gyobb hibája? Erénye a szabadság légköre. Nincs ködösítés, de van tolerancia. Tu­ dom, a Bokor időnként erőszakkal képviseli az erőszakm entességet, de itt nagyon figyelnek rád és nincs drill. Itt nem ítélhetek el senkit, de a véleményem megmondhatom. A prófétai m agatartás itt csak szere­ tetteljes hangnem ben valósulhat meg. Annak ellenére, hogy a jézusi példa nem mindig a legszelídebb hang, Kovács Laci stílusát nem fo­ gadom el. Azt viszont mint Bokor­ tag nem szabhatom meg, milyen legyen a hangja. Hibája a Bokornak a bezártság és időnként az elveink e lle n é re is m e g tö rté n ő egym ás pocskondiázása. Mennyiben tartozik a Bokor a

kato­ likus egyházhoz? A m ennyiben a n n a k érzi m agát. Számomra ez az egyház őrizte meg a krisztusi tanítást, és ebben nevel­ kedtem . Ennek ellenére úgy érzem, állóvíz, ami most Magyarországon van, és ennek az egyik fő oka az, hogy a hierarchia nem lép a közele­ dési folyamatban. 14 Érzel-e a Bokoron belül irányzatokat? Van egy nagyon hagyo­ mányos egyháziasság, van egy ka­ rizmatikus vonal, és van egy öku­ m enikus vonal, am elynek tagjai m ár másodlagosnak tekintik katoli­ kus voltukat. Hogyan látod a kereszténység hely­ zetét a nagyvilágban? Alapjában véve optimista vagyok, azt keresem, ami vigasztaló. Mint­ ha a történelem a krisztusi koncep­ ció irányában teljesedne ki. Mintha egyre többen megértenék, hogy mi­ ben lehetünk egyek. Lent mintha alakulnának az ökumené bázisai. És a katolicizmus helyzetét? Ha ragaszkodik a katolicitáshoz, jövője, m issziója van. Eddig ezt azért úgy-ahogy, jól-rosszul,

nagy vargabetűkkel, de teljesítette. A fő baj, hogy az egyetemesség elé lé­ nyegtelenebb kérdések kerültek. Időnként ki lehet játszani a békét vagy a karitászt az egység ellen. Egyházunk nehézkessége persze erény is: nem igen lehet megingat­ ni. A zsinat persze óriási jelentősé­ gű volt. Pápánk szép életű, lelkes, de bizony, m aradi ember. Persze azért van egy sor jó intézkedése is. Kit tartasz a közelmúlt keresz­ ténységének legvonzóbb képviselőinek? A por püspököt, M indszentyt (ó b érm ált), MÁRTON ÁRONT, W y szyn sk i t , T o m a s e k je t é s T e r é z anyát. És milyennek ítéled a hazai katoli­ kus egyház helyzetét? Gyászosnak. Még az a szerencse, hogy nem m inden az embereken múlik. Az a biztató, hogy a hívek egy része azért éli a maga keresz­ tény életét, jól cselekednek, megke­ resik egymást. Hogyan látod a többi megújulási mozgalmat? Valamennyire ismerem a Regnumot. Rokonszenves az a m

unka, amit ók csinálnak, életbeágyazott­ ságuk, ifjúsági munkájuk. Kapcso- latunk sajnos nem töretlen, pedig annak idején részt vettünk egymás lelkigyakorlatain, voltak közös tö­ rekvéseink, segítettük egymást. A karizmatikus mozgalmat annyiban ismerem, hogy néhány em berünk átm ent oda, m ert ők sokkal szoro­ sabb kapcsolatban vannak, m int mi. Amikor fiatal voltam, mi is he­ tenként találkoztunk, de aztán jött a család. A karizm atikus összejö­ vetelek nagyon szuggesztívek. A Fokoláré szép lelkiség, náluk az egymás segítése volt a legvonzóbb. Elképzelhető-e egy kisközösségekből felépülő egyház? Jó lenne, de nem tartom elképzel­ hetőnek, mert az embernek szüksé­ ge van nagy közösségekre is. A jézusi gyakorlatban ez a kettő összhang­ ban volt. Szembe kell nézni azzal, hogy népegyház mindig lesz. Hogyan látod a nők helyzetét az egyházban? M egértem a nők háborgását, hi­ szen helyzetük a világban

m ár job­ ban megfelel a kor szellem ének. Úgy érzem, e téren a Bokor nagyon jó gyakorlatot alakított ki. Mi nem a nők papságáért küzdünk. Példá­ nak itt vagyok én is: csoportomban bár papok is tagjai én vagyok a vezető. Ki számodra a tekintély? A valóságos. Mint Teréz anya Füg­ getlenül attól, hogy egyetértek-e vele mindenben, vagy sem; így vi­ szonyulok Bulányihoz is. Én meg­ győződöm a tek in tély igazáról, m ert a vak engedelmességből azon túl, hogy gátolja a fejlődést szörnyű bűnök születtek. Hogyan látod a politikai rend­ szerben bekövetkezett változást? Jó, hogy szabad beszélni, gondol­ kozni, összejönni. Kevesebb a féle­ lem. Egészében véve pozitív Ma­ gával hoz persze az ilyen változás anarchisztikus vonásokat is. Min­ denki fújja a magáét. Majdcsak ki­ alakul. Hogyan vegyen részt egy keresz­ tény ember, különösképpen, ha Bokor­ tag a közéletben, a politikában? 15 Ebben a

tekintetben eléggé nagy a bizonytalanság köreinkben. Tagja­ ink egy része elzárkózik a politiká­ tól, pedig a közügyekben részt venni feladatunk. N ehéz m egm ondani, hol a határ. Én nem lennék például párttag, de ebben csoportjaim tag­ jainak egy része nem ért egyet ve­ lem. Van közöttük, aki önkormány­ zati képviselő lett Még azt is el tu­ dom képzelni, hogy polgármester legyen valaki a mieink közül. És rendőr? Itt m ár vannak problémák. Nem értek egyet az erőszak bármilyen alkalmazásával. Akkor sem, ha ez a közösség szolgá­ latában történik? N em a keresztények küldetése a rendőrködés. Ne nekem kelljen a másik nyakát kitekerni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy enged­ jük át másnak a piszkos munkát sokan nem tartják ezt annak , de ez .nem nekünk való A miénk in­ kább a kovász szerep, (vége) Kamarás István FENNTARTVA MAGAMNAK A TÉVEDÉS JOGÁT Interjú B u lá n y i G yörgy p ia ristá v a l Az

ötven éves Bokor alapítója írásban válaszolt kérdéseinkre. Mi a Bokor karizmája? Változott-e ez az idők so­ rán? Mivel Isten nem szériá­ ban, hanem egyedi példá­ nyokként hív bennünket létre, ezért Szentleikétől kapott ajándékaink sze­ mélyek szerint különbö­ zők. Mivel a Bokorban nincsenek regulák sem a gondolni, sem a tenniva­ lókat illetően, hanem au­ tonóm személyek barátkozása eredményeképpen születnek B okrunkban kisközösségek, amelyek szintén autonómak, ezért bennünket eléggé jól is­ merő püspök tette egy íz­ ben rólunk ezt a megálla­ pítást: „Nincsen profilo­ tok!". Ha mégis akarnék valami választ adni a fen­ ti első kérdésre, azt mon­ danám, hogy Jézus tanít­ ványaivá ‘akarunk neve­ lődni a ránk maradt jézusi szövegek gondos analí­ zise és szintézise, a teoló­ gia múltjának és jelené­ nek b eh ató tan u l­ mányozása, s az Isten Or­ szága m egvalósu lása

szempontjából jelentőség­ gel bíró bármely humán tudományág eredményei­ nek tudomásulvétele ál­ tal. Ennek érdekében minden közösségi talál­ kozóra készülünk valami­ ből van h ázifelad a­ tunk! , am it aztán igyekszünk alaposan megbeszélni. Elsősorban az Ige szolgái akarunk lenni, mivel úgy gondol­ juk, hogy Jézus tanítvá­ nyokból álló népnek gon­ dolta az általa életbe szó­ lított közösséget (kahal), s tanítvány az a személy, akinek legfőbb ambíciója, hogy embertársait Jézus tanítványaivá segítse for­ m áló d n i egészen a Föld határáig terjedő szé­ lességben. Ez a szándék hívta létre 1945-ben az el­ ső közösséget, s ez ment a föld alá 1948-ban. M indez viszont nem változott mind a mai na­ pig. Illegalitásban élésünk folytán a legutóbbi időkig nem igen volt módunk vi­ szont diakóniai feladatok közösségi vállalására, he­ lyette jövedelmünk leg­ alább 10 százalékát el­

küldtük az éhezőknek. Ezt sem adtuk fel nem­ régiben adtunk át egy Bu­ dapesten járt indiai jezsu­ itának hatmillió forintot , de ma már az önkormányzatok munkájá­ ba is belekapcsolódva egyre több feladatot tu­ dunk vállalni a hazai rá­ szorulók támogatásában (pl. alkoholistákat mentő szolgálatunk az ország különböző pontjain). Előfordult-e az utóbbi öt­ ven évben, hogy nézeteit fe­ lül kellett vizsgálnia? Először 1949-ben, ami­ kor rájöttem, hogy a jézusi tanítás kihagyhatatlan eleme: lemondás az erő­ szak mindenféle formájá­ ról. Nézeteim mint má­ soké is a Bokorban egyébként rendre közös­ ségi megvitatás alá kerül­ nek. Amikor börtönéveim után a 60-as évek végén újra lesznek közösségeim, akkor a Bokor első nem­ zedéke már 40 év körüli és nagyobbára diplomás személyekből áll, akik előtt a fentebb említett au­ tonóm ia következtében szavaim tekintélye azo­ nos érveim

értékével. Má­ ra az első nemzedék a 70., a második az 50. éve felé közelít, s a h arm ad ik nemzedék eleje is huszon­ évesekből áll, s ők is mindannyian kialakítják a maguk nézeteit, s a kü­ 21 lönböző nézeteink ütköz­ tetéséből folyam atosan alakul kiben-kiben, ben­ nem is, mindenkori állás­ pontja. Szokás körünkben vélem ényünk kifejtését ezzel kezdeni: „Fenntart­ va magamnak a tévedés jogát." Állandó zsinat­ ban élünk. Évenként egy­ szer, május körül leg­ alább húsz éve már a Bokor egy-egy évre meg­ választott felelősei össze­ állítanak egy füzetet (Kö­ zös Dolgaink), melyre a közösségvezetők közössé­ gi megtárgyalást követő­ en írásban válaszolnak. Ezek summáját (Reflexi­ ók) még augusztus végén megkapják a közösségve­ zetők, s így indulunk neki szeptemberben a nyári 3-4 napos lelkigyakorla­ tunk után az új mun­ kaévnek. Bennünket zavar, hogy ön tilalom

alatt áll. Önt za­ varja? Nagyon. De annyira nem, hogy olyat mondjak, ami meggyőződésem sze­ rint súlyos kárára volna Isten Országa ügyének. Ha csak ennek árán tudna a tilalom megszűnni, ak­ kor sokkal jobban zavar­ na, hogy nem állok tila­ lom alatt, mint amennyire zavar, hogy tilalom alatt állok. Igaz-e, hogy miután ki­ jött a börtönből, minden püspököt levélben kért: en­ gedje meg, hogy akár a legki­ sebb helyen is pasztorális munkát végezzen? Igaz. Válaszoltak is: nem áll módjukban, ill. nem kívánják teljesíteni kérésemet. Egyikük vi­ szont felajánlotta, hogy legyek a borbélya, amenynyiben irodaigazgatója eh­ hez hozzájárul. Nem tud­ tam meg, hogy hozzájá­ rult-e, mert nem vettem igénybe ezt a lehetőséget. Inkább maradtam a TEM­ PO vállalat szállítómun­ kása. Vannak-e újonnan szen­ telt bidányista papok? A Bokorhoz tartozók közül püspökeink utoljá­ ra jó tíz évvel ezelőtt szenteltek papot.

MÁTÉTóth András diakónus pappászentelésére m ár nem került sor, mert an­ nak feltétele az volt, hogy váljon meg a Bokortól. Végeznek-e a Bokorban titkos papszentelést? Titkos papszentelés esetén a dolog termé­ szetéből folyóan a szentelő püspök, a felszentelődő pap s azok, akik számára papot szen­ telnek, m indhárm an ti­ tokban kívánnak marad­ ni. A hármuk ügye Gyarapodik-e a Bokor lét­ száma? Csatlakoznak-e fia­ talok? Biztos választ nem tu­ dok adni az első kérdésre, mert nincsen tagnyilván­ tartásunk. Barátkozunk, s később közösségbe hívjuk azokat, akiknek erre igé­ nyük van. Akik elmennek a közösségből, azoknak tudtára adjuk, hogy egy szék mindig várja őket. Lehet, hogy nem gyara­ podik. Amikor „tilalom" alá kerültem, a Bokor is az alá került. Voltak s vannak olyan testvéreink, akik ennek következtében lazítják, majd megszakít­ ják kapcsolataikat a Bo­ korral, hogy az

egyházközségekben s az elfoga­ dott egyházi szervezetek­ ben jobban hasznosíthas­ sák azokat a tartalmakat, amikkel az elmúlt évtize­ dek során a Bokorban (is) gazdagodtak. Nem örü­ lünk kiválásuknak, de nem tekintjük azt egyér­ telmű veszteségnek, hi­ szen a Bokort nyilván­ valóan nem tekintjük azonos szélességűnek az Isten Országával. * " EGYHAZTÁJI GROMON ANDRÁS budapest-széphalmi plébános, a Bokor Bázisközösség ismert tagja tavaly lefordí­ totta KARL H erbst német teológus könyvét, A va­ lódi Jézust. A szerző Jézust nem tarja Istennek és a föltámadást is tagadja. A plébános a fordításon túl több ízben prédikált a könyv értelmezésének szellem ében, ezért PASKAI LÁSZLÓ eretneknek minősítette és ún. „magától beálló kiközösítéssel" sújtotta, megtiltva a papi funkciók gyakorlását. Gromon plébános m egkérdezte hívei vélem é­ nyét, akik háromszáztizenkilencen (kilenc

ellené­ ben) a plébános maradása mellett szavaztak. Ezek a tények. Kiközösítés a katolikus egyházban a XX. században! Ismerve az egyháztörténelmet, a kiközösítés bizony kemény fogalom, így az ese­ mény megérdemli, hogy indokait körüljárjuk. Hallgattassák meg először egy harmadik fél. A Heti Világgazdaság május 3-i száma részletes be­ számolót ad az ügyről. Közlik a tényeket, részle­ teket az ominózus Karl Herbst könyvből, rövid summázatát az egyház tanításának és történeti áttekintést a hasonló gondolatokat valló, eretnek­ nek nyilvánított nézetekről. A HVG népszerű új­ ság, sokan, és főleg nem katolikusok olvassák. Megkérdeztem néhány nem hívő kollégámat, mit szólnak az esetről, a kívülálló szemszögéből. Vé­ leményük félúton áll. Gromont nem ítélik el véle­ kedése miatt, a hívek kiállását mellette pozitív­ nak érzik, hiszen mint plébános a nyájért van, és ez

közösségteremtő erejét mutatja. A bíboros döntési jogát nem vonják kétségbe és igazat ad­ nak neki abban, hogy a saját tanítását védi és nem megy el szó nélkül, ha abszolút ellentétes nézeteket mond valaki. Gromon Andrásnak azt javasolják, maradjon együtt híveivel, de tekintsék magukat valami új társaságnak, a bíborosnak pe­ dig azt, gondolkozzon el, mi a hiba az egyház­ ban, hogy valaki hirtelen megtagadja. (?!, a meg­ kérdezettek nem ismerik az évekre visszanyúló előzményeket.) Hasonló következtetést vont le a HVG-ben két héttel a cikkek után megjelenő ol­ vasói levél, mely szerint a saját elvek védelme nem intolerancia, bármely közösségnek joga van saját önazonosságát védeni akár kizárással is. Mit mondanak, akik kiállnak Gromon András mellett? Leveleket hozott az IGEN-be a posta, melyek mélyen elszomorítottak. Az első írója KO­ VÁCS LACI. A kiközösítést a magyar katolikus egyház szomorú

szenzációjának minősíti, az eset benne a középkori inkvizíciós eljárásokat és eret­ nekégetéseket idézi fel. (Kérdés, nem cserélne-e szivesen eljárást egy megégetett középkori Gro­ mon Andrással?) A másik, nyílt levelet a Bokor Közös Képviselete írta, címzettje maga G. A és támogatásukról biztosítják. Indoklásuk hasonló, bár árnyaltabb és magyarázatot is ad. A keresz­ 35 ténység lényegét nem az eldönthetetlen hitviták­ ban, hanem a gyakorlati szeretet megélésében lát­ ják. „Előttünk Jézus egyházáról egy olyan eszmé­ nyi kép lebeg az evangéliumok tanulmányozása után, amely valódi szeretetközösség és nem ha­ talmi szervezet" írják, továbbá „Jézus egyhá­ zában nem szabad bekövetkeznie kiközösítés­ nek." A fő kifogás itt tehát a helytelennek ítélt egyházjogi eljárás, az egyház rossz struktürája. (Vajon a rossz struktúrájú egyház az evangéliu­ mok tanulmányozása

után megállapíthatja-e pél­ dául, hogy Jézus feltámadt?) Tíz-tizenöt-húsz évvel ezelőtt politikai hátterei is voltak a Bokort ért és általam megismert támadá­ soknak. Akkoriban valósan lehetett hivatkozni a „rossz hierarchia (püspök) jó hívek (papok)" ellentétre, az ÁEH befolyás, a békepapok a csen­ des hívő rokonszenvét, ha sokszor titokban is, de az üldözöttek felé fordította. Ma nem látok sem­ mi politikai mögöttest, vagy ha van, az máshon­ nan jön. Maradt a hitelveken való vita, bár erről a nyílt levél szerzői nem akarnak hallani. Intole­ ráns, inkvizíciós hozzáállást emlegetnek, mert a bíboros azt teszi, amit saját meggyőződése sze­ rint tennie kell. Áthágta a bíboros a saját normáit, szabályait? Szerintem nem. Úgy tűnik, mintha ce­ zúrához érkezett volna a Bokor. Ha valóban a rossz struktúra megjavítása a cél, akkor nem a föltámadás tagadásától lesz jobb az egyház. A Pünkösdkor

előbújó apostolok a feltámadt Krisz­ tust hirdették, Húsvét vigíliáján (no, vajon mért pont akkor?) keresztelkedtek meg a katechumenek, a szentmise a föltámadt Krisztust teszi a sze­ retet lakoma fő táplálékává, már a „romlatlan" Ősegyházban is. Meglátásom szerint Gromon András úgy nevezi magát továbbra is Fradi druk­ kernek, hogy lila-fehér sálat ölt és hajrá MTK-t kezd kiabálni. Ebbéli jogát nem vitatom, de a to­ vábbiakban nem vallunk egy hitet. A tiszta fogal­ makat nem lehet megkerülni, semmiféle gondol­ kodás-, szólás- vagy lelkismereti szabadság, avagy népszavazás nevében. Réti Gábor Kétszer találkoztunk. Először negyvenhárom éve, a keresztelésemen. Aztán tíz éve, a meg­ térésemen. Leültünk, fagylaltot ettünk, ültünk egymással szemben másfél órát, alig szól­ tunk. Elbúcsúztunk, könyvet adott Vacsora közben föl-alá járkált az asztalok között, ő volt a konyhás. Egyszer odajött,

megállt a szé­ kem mellett, átölelt. Otthon néztem a könyvet, ez volt beleírva: „A zord külső mögött vedd észre az érző szívet!" Pászthory Walter" -h- KAPU A GYÓGYULÁSNAK Ezen a misén is elérkeztünk a Credóhoz: „Harmadnapra föltámadott az írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján". Akármerre is tekintek, a Budapestszéphalmi plébánia hívei kórusban, szinte kivétel nélkül mondják a hitvallást. Kicsi ez az egyházközség, mégis nagy vihart kavart. A templom sem nagyobb, mint egy jókora hétvégi ház; körülötte kis kert. Idilli kép fogad: gyerekek hancúroznak. fiatal szüleik be­ szélgetnek. Középen K em e nes G á b o r , az új plébános Vékony, középkorú férfival beszélget; társalgásuk ba­ ráti. tegeződnek Nem kell sokáig találgatnom, látszik rajta: ő a kiközösített előd. Grom on A n d rá s. Feszengek. Szépen süt a nap. a gyerekek játsza­ nak. a szülők

beszélgetnek Melyikhez forduljak: „Bo­ csánat. ön az eretnek plé­ bános mellett szavazott?” Esetleg: .Elnézést, ön tény­ leg nem hisz a feltámadás­ ban?” Nem. ez így nem megy. Inkább megnézem a templomot. A faliújságon a képvi­ selőtestület tagjainak neve. fényképe, erőszakmentes felhívás, hirdetés: aki az Érted Vagyok-at továbbra is kapni szeretné, külön je­ lezze. Kis asztalkán koráb­ bi lúrdetések; a múlt: „Hús­ vét 6. v Ezen a héten szer­ dáig kell választ adnom a Bíboros úrnak az utolsó fel­ szólításra. Ezért holnap este 7 órakor fórumot rende­ zünk az új hittanteremben. Kérek mindenkit, akit ér­ dekel az egyházközség jö­ vője. jöjjön el hogy meg­ beszélhessük a felmerülő kérdéseket.” Gromon Andrást egy héttel később, sérvműtétje után a kórházban keresem meg, hogy megtudjam: az Anyaszentegyháznak végleg le kell-e mondania róla? Mihelyst az Anvaszentegyház hierarchiája megtér

az Evangéliumhoz, és is­ mét a szeretet, nem pedig a dogmák és kiközösítések egyháza lesz. talán ismét tagja leszek az egyháznak. ♦ Gábor atya második itteni miséjén tele a templom, öt gyermek ministrál. Igyek­ szem. hogy feszültséget érezzék a levegőben hiá­ ba. Oldalt állok, hogy szem­ mel tarthassam a híveket. Mindenki énekel, áldozik. Akit végül megszólítok, a faliújság szerint a képvi­ selőtestület tagja, mint ki­ derül. régi előfizetőnk „Ha András mondjuk, tagadta volna a Szentháromságot, akkor talán nem szavaztam volna mellette” tudom meg, hol húzódik a határ. Beszélgetőpartnerem szá­ mára volt plébánosa néze­ tei nem okoztak konfliktust akiknek pedig nem tet­ szett. azok már korábban elmentek. Ő és 318 társa a pap személye, és nem né­ zetei mellett voksolt. „A második alkalomra sokkal kevesebben jöttek el. és ek­ kor már nem volt egyér­ telmű András támogatottsá­ ga. Felmerült,

hogy mind­ azok kiközösítés alá esnek, akik kiállnak papjuk mel­ lett. Én ezt is vállaltam volna” jelzi elkötele­ zettségét. 27 Milyenek ezek a hívek? Azt hiszem, mint minden­ hol: pásztorra vágynak, aki terelgeti őket. Hogy a pász­ tor milyen dallamokat fúj a furulyáján? Megbíznak ben­ ne. ezért legtöbbjüket nem érdekli, meg talán vannak, akik nem is nagyon értik. Mégsem lehet könnyű az új pásztornak. Ha elsőre nem is látszik, a háttérben dúl­ nak az indulatok. Volt olyan terv is. hogy felosz­ latják a plébániát, mert az egész egyházközség eret­ nek. Volt aki azt javasolta, cseréltessék le a templom zárait. Valaki azt találgat­ ta: mit tenne az új pap. ha elődje egyszer csak kimen­ ne áldozni? Az is nagy kér­ dés: hogyan fogja a regnumi pap megállni a helyét a Bo­ kor sűrejében? Azt hiszem, itt csak a végtelen emberi megértés, tapintat, szeretet, őszinte útkeresés segíthet. Mindez pedig meggyőződtem

róla a korábban legin­ kább „csak” a karizmatikus találkozókról. éjszakába nyúló szentségimádásokról. márianosztrai zarándokla­ tokról ismert Kemenes Gá­ bor sajátja. Őt arról kérde­ zem. mit gondol, miért pont ő az utód? Talán azért, mert sok szeretetet igényel ez a helyzet, s a gyógyításra talán alkal­ masnak találtak. Életem­ ben máskor is éreztem ef­ féle kihívást, valami olyas­ mit: meg kell menteni az Egyház becsületét. Szeret­ ném a remekül működő képviselőtestületet és a kö­ zösséget erősíteni. Nem túl­ hangsúlyozni. hanem meg­ élni kívánom az Egyház tanítását. De szívügyem az is. hogy a hívek ismerjék meg a teológiát, ezért ősz­ től szeretném ismertetni az Új Katekizmust. A képviselőtestület egyik tagja szerint nem lesz nehéz dolga, mert sokan tá­ mogatják. Érződik? - Többen felajánlották a segítségüket, és sok szeretetet kaptam már eddig is. Ezúton is köszönöm

nekik. - Ön szerint a 319 hívő mire adta a szavazatát? Ezek a szavazatok a kö­ zösségről szólnak/szóltak. Sokan fel sem fogták a sza­ vazás súlyát, és ez talán így jó. mert ez kaput nyit a gyógyulásnak. Éehet vére­ sen komolyan beszélni a tanításról, és lehet látni az embert. Kezdetben tartot­ tam attól, hogy harcot kell majd vívnom. Kiderült, nin­ csen szó erről. Ugyanakkor a püspök fölkereshette vol­ na a templomot, misézhe­ tett volna ebben a közös­ ségben. azzal talán elejét lehetett volna venni a hely­ zet elmérgesedésének. Néz­ zen ki a kertbe: ezek az em­ berek eretnekek? - A széphalmi plébánia országos ismertségre tett szert. Mit üzen a katolikus közvéleménynek? Ne csak a hibákat ke­ ressük. hanem az egységet, a szeretetet. az imádság út­ ját. Akik hallottak az eset­ ről. imádkozzanak Andrá­ sért. a közösségért, értem S z ö n y i S z ilá r d Miséző Az oltár gyertyáit K á l l a y

E m il piarista rendfőnök gyújtja meg ki lehet a celebráns, ha ilyen előkelő sekrestyése van? B u l á n y i G y ö r g y két fiatal ministráns között vonul be a bu­ dapesti Piarista Kápolnába, magnóról pedig B á r d o s L a ­ j o s kórusműve szól A r a n y J á n o s soraira: „Az nem le­ het, hogy milliók fohásza / Örökké visszamálljon rólad, ég!” A köszöntőt a Bokor képviselője után „Emil bá­ csi” mondja, aki meleg sza­ vakkal beszél egykori taná­ rához, majd felolvassa a pi­ arista generális és V á r s z e g i A s z t r i k üdvözletét. Az éne­ kek jobbára taizéi dalok, il­ letve S i l l y e J e n ő szerzemé­ nyei. „Gyurka bácsi” köz­ vetlenül, méltóságteljesen mutatja be a szentmisét a hangulat magával ragad. A szentbeszédben a vártnál kevesebb az egyházpolitikai utalás ami mégis elhang­ zik, az keményen szól a 17. században alapított piarista rend tagjának szájából: meg­

különbözteti a jézusi hitet a N a g y K o n s t a n t i n utáni val­ lástól; kereszt kontra trónus. A lúvek könyörgései helyén elhangzott szónoklatok so­ rán szót kap mindenki, aki valamiféle kapcsolatba ke­ rült a Bokorral arról az ol­ dalról. Az ismertebbek közül itt van K a m a r á s I s t v á n , az SZDSZ-es D ö r n b a c h A l a ­ j o s , a zsidóságot pedig R ó ­ bert L á s z l ó képviseli. A Bokor radikálisainak képvi­ selőjétől megtudjuk: nem örülnek felhőtlenül a mai napnak, szerintük Bulányi atyának elég lett volna a Hegyi Beszédet aláírni. Sz. Sz Némafilm Strassbourgról Elhatároztam, hogy újra le­ játszom immár hang nél­ kül azt a felvételt, melyet T é g l á s y F e r e n c és csapata készített a Párizsi Világifjú­ sági Találkozón résztvevő ma­ gyarok strassbourgi élmé­ nyeiről. Miért? Mert mint a tévés szakmában járatlan nézőt szakmailag megalapoz(h)at(at)lanul, de annál

valóságosabban a film első megtekintése alatt dühroham kerülgetett. Úgy éreztem, el kell végeznem ezt a szokatlan kísérletet, de azt hiszem, si­ került elválasztanom a búzát a polyvától. Az izgalmas­ játékos képsorok meghitt ta­ lálkozásokat mutattak; meg­ találták a személyt úgy a tár­ saságban, mint a tömegben. Sok-sok érdeklődést, vidám­ ságot, mély, megrendítő pil­ lanatot gyűjtöttek össze. A snittek szerctetreméltóan ne­ mes egyszerűséggel kötöttek össze emberi világokat. Hi­ szem, ilyen lehetett a találko­ zó valójában. A (másodszor elnémított) hangról, a ripor­ teri kérdések zöméről elég lesz röviden ennyi: bár az ars interrogandi nehéz dolog, azért mindennek van határa. Tanulságul, kommentár nél­ kül íme egy: (fiatal lányhoz fordul a riporter) „Egyetértesz-e azzal, amit a Szentatya mond, hogy a jövő reménysé­ ge a fiatalság?” (bios) Öveges József: Kísérletek könyve Tudták-e

önök, hogy ha az asz­ tallapra egy vonalba fektetett, érintkező pénzdarabokat egy másik pénzérmével meglökjük, akkor a sor végéről csak egy pénzdarab fog elmozdulni; ha két pénzdarabbal tesszük ugyan­ ezt, a sor végéről kettő fog tá­ vozni; ha pedig egy pénzdarab­ bal ugyanolyan erősen taszítjuk meg a sort, mint azt kettővelhárommal tettük, akkor is csak egy pénzdarab fog távozni? Ez, kérem, valóságos csoda! A szerző az 1960-ban megjelent első kiadás előszavában a kor követelményeinek megfelelően azt írja: „Hiszem, hogy az olva­ só arra a meggyőződésre jut, hogy a megismerés és az átélt tudás szépsége felér a legma­ gasabb művészi élménnyel, de nemcsak gyönyörködtet, hanem segít a természet erőinek meg­ 32 ismerésében és felhasználásá­ ban, jövőnk építésében.” Gon­ dolom, hogy a piarista szerzetes Öveges professzor nem tiltakoz­ na, ha a most reprint kiadásban újranyomott

kísérletgyűjtemény előszavában a természet erői szavakat az Isten teremtő szeretete kifejezéssel helyettesíte­ nénk hiszen a kötet nem ke­ vesebb, mint ötszáz istenbizo­ nyítékot gyűjt össze. És ezzel mennyivel túlszárnyalta A quinói Szent Tamást! (Kapható a le­ értékelt könyveket Könyvkuckókban.) árusító s. z Money, money, money A forintot R á k o s i pajtás ta­ lálta ki 1946-ban; szeren­ csére a bankjegyek tervezőit magasabb szempontok ve­ zették. Ezért volt, hogy a ma­ gyar bankók világviszony­ latban a legszebbek voltak. A 10, 20, 50, 100, 500, 1000 forintosok azonos design sze­ rint készülve úgy hasonlí­ tottak egymásra, hogy ab­ szolút megkülönböztethetők voltak. A rendszerváltást kö­ vető infláció sem törte meg ezt a homológ sort a maga ötezresével, melyet a szín, a forma, a portré és a hátsó kép szimmetriája alkotott. A Nemzeti Bank új „százmár­ kása” nyilván ellenhatásként

készült, poroszos iskolarendszerünk töredezésének ellensúlyozására. A hamisítás ellen beépített ezüstcsík ki­ fejezetten gusztustalan. Is­ meretes hitelesebb S z e n t I s t v á n arc, a kékeslilás szín tónusa sápadtabb, mint a korábbi bakjegyek színe, az esztergomi látkép ezzel együtt tetszik. Legalább ne csak ha­ sonlítana érne is száz már­ kát! (Magyar Nemzeti Bank 10000 Ft-os, 1997.) e rg é Világ világossága Oxfordban a Keble College kápolnájának oldalhajójá­ ban található a Világ vilá­ gossága cím ű festmény, H o l m a n H u n t 1853-ban készült alkotása, melynek másolata a londoni St. Paul székesegyházban is látható. A kép Jézust ábrázolja, amint egy sötét, mocsaras környezetben álló ház aj­ taján kopogtat. Az ajtó az emberi lelket jelképezi, és mivel Jézus oldatán nincs rajta kilincs, csak a másik irányból nyitható. A Jézus bal kezében lévő lámpás a lelkiismeret fénye, a feje kö­

rüli világosság pedig a meg­ váltásé. A rozsdás szögek és pántok jelzik, hogy az ajtó még sohasem nyílt ki; még­ is, Krisztus bebocsátást kér. A festm ény a Jelenések könyvét idézi: „Nézd, az aj­ tóban állok és kopogok. A ki meghallja szavam és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ö meg velem.” A festm ény sötét tónusú, alig lehet látni Van viszont mel­ lette egy kis piros villanykap­ csoló: ha azt megnyomod, világos lesz Ilyen egyszerű. - s z ö s z i- Jelentéstan és nyelvtörténet G o m bo cz Z oltán többek között K o d á l y mestere, pél­ daképe is volt, mint az Eöt­ vös Kollégium tanára, igaz­ gatója. Páratlan tehetségű és tudású nyelvészünkről ma kevesen s keveset tudunk, pedig a nemzeti nyelvészet­ tel foglalkozók között világ­ szinten is jelentős teoretikus ő. Jelentéstana évtizedek óta kötelező anyag a bölcsész­ karon. hang-, alak- és mon­ dattana is alapmű. A most megjelent

kötet 1960 óta az első Gombocz-kiadás három tanulmányt tartal­ maz: Nyelvtörténet és lé­ lektan, Nyelvtörténeti mód­ szertan, Jelentéstan. A szá­ raznak ható címek mögött ott pezseg az anyanyelv min­ den gazdagsága, izgalma: finn-ugor nyelvrokonságunk bizonyítékai. Árpád-kori tö­ rök személyneveink. Szé­ kelyföld tájszavai, régi ma­ gyar ételneveink, K a z i n c z y ÜGYNÖKÖLÜNK Az IGEN júniusi számában megjelent felhívásotokat idegenkedve olvastam, viszont figyelmes érdeklődéssel és tisztelettel a témáról szóló elemző írásokat. Elsősorban az Evangéliumra gondolok. Beöthy-M olnár A ndrás „két folytatást le­ hetőségről” ír: Júdás és Szent Péter történetére utal. Pétert nagyon személyes mozdu­ lattal emelte magához a Fel­ támadott, amikor háromszor megkérdezte tőle: „Szeretsze engem?” Nem alázta meg társai előtt, és nem csak az „élet üdvösségéhez” vezette vissza, hanem

főpásztori megbízatásában is megerő­ sítette. Júdás útja másfelé vezetett. Vajon azért, mert Péter csak megtagadta Jé­ zust, Júdás viszont kiszol­ gáltatta üldözőinek? Sze­ rintem rosszul magyarázná az evangéliumot, aki azt ol­ vasná ki belőle, hogy az áruló sorsa csak a végső szakadás lehet. Ezt talán nem is gondolja senki. Hi­ szen Jézus Júdás szívét is igyekezett megérinteni, pél­ dául akkor, amikor megkér­ dezte tőle: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”. Az evangélium szavai mellett érvénytelennek érzem a ti felhívásotok nyelvi fordu­ latait: „a tisztesség úgy kí­ vánja. ne töltsenek be be­ folyásos tisztséget”. Felhívásotok ügynöknek mi­ tisztogatja. Miránk inkább nősít mindenkit, aki az úgy­ az a kötelesség hárul, hogy nevezett ügynöktörvény ha­ viseljük el egymást, aho­ tálya alá tartozó tevékeny­ gyan ő minket elvisel. Egy­ séget vállalt. Ez igazságta­ házunk

megújulása szem­ lan megbélyegzés. Teljesen pontjából azt tartom fontos­ egyetértek Keresztes S án ­ nak, hogy a „szükségszerű” (?) találgatások” ködéből dorral abban, hogy az ügy­ nök-törvény rossz. Először lépjünk Jézus elé Elvégre, azért, mert a vádlottak pad­ Pilinszky Jánossal szól­ ján egymás mellé ülteti a va, nem latin órán vagyunk, hóhérokat s azok legszánni- hanem a tékozló fiú drámá­ valóbb áldozatait. Másod­ jának kellős közepében szor azért, mert minősít J e le n ít s I s tv á n anélkül, hogy a mentő kö­ rülmények felsorakoztatásá­ ra alkalmat adna. Ugyanak­ kor igazán mégsem büntet mással, mint egy olyan meg­ Az IGEN Mozgalom bélyegzéssel, amely annak fáj leginkább, aki a legke­ felhívásának vésbé érdemli meg. Hogy kárvallottja valójában nem gondolkodtatott el tite­ én vagyok, meg a ket épp a Keresztes Sándor­ hozzám hasonlók, akik ral folytatott beszélgetés,

sosem voltunk amelyet lapotokban közöl­ békepapok, sem tök? Nem hiszem, hogy S ze­ ügynökök, úgyhogy gedi László atyának igaza volna, amikor arról ír, hogy lemondatás hiányában az elmúlt negyven évben tán maradhatunk ott, ahol százszor annyi papot próbál­ vagyunk. tak „beépíteni” a diktatúra elnyomó gépezetébe, mint Félretéve a tréfát, azért mé­ civilt vagy nem hívő embert. gis érdekelne, hogy miért De ismertem papokat, akik­ mindenki a bűnösök elszá­ nek rossz lelkiismerettel moltatását és lemondását kö­ vállalt szolgálatait nem csak veteli, a megpróbáltak és tisz­ az menti valamelyest, hogy tán megmaradtak kiemelé­ megkínozták és megfélem­ sével és elismerésével vajon lítették őket, hanem az is, melyik mozgalom foglalko­ hogy nem titkolták kiszol­ zik? Féke ne értsük egymást, gáltatott helyzetüket, és men­ nem tartom hősnek magam, teni is próbálták azokat, akik­ mert semmi sem ösztökélt

ről jelentést tettek. soha besúgásra, sem udvar­ Az egyházat hitünk lásra. A felhívásban ennek szerint Jézus Krisztus ellenére nem hiszek. Meglehet, egy civil átvilá­ gításakor tört ki a választási műbalhé, amikor viszont ilyesféle téma kerül elő az egyházzal kapcsolatban, min­ dig a békepapok kerülnek előtérbe, mintha békecivilek nem is lettek volna. Egyik kategória sem izgat: talán egy csudamókus irritált vé­ gig, mind a mai napig, az Új Ember egykori téglája, de ő is csak a palócos műkiejté­ séért, pedig származása sok­ kal ősibb gyökerekre vall, modora pedig egy ávós tize­ desére emlékeztet. Ha ő eszembe jut, egyetértek a lemondatási kezdeményezés­ sel. Egyébként nem Hiszen sohasem az számít, ki volt a kommunizmus ügynöke és ki nem, hanem az, hogy mely korban ki az Isten Or­ szágának elárulója, és ki nem? Új békepapság van, ha nem tudtuk volna: a liberali­ zálódó papság. Ők legalább úgy

ártanak az ügynek, mint hajdanán az információkról gondoskodó, önmagát sem­ mitmondó egyházi címekkel teleaggató békepap, vagy a poloskákat ellenőrző „igenis püspök úr, kérem, szépen” stílusú egyházi hivatalnok. Éppígy új békecivilek vannak: a szabadelvű hívek tömege, az élettársi vi­ szonyban élő ifi hittanosok, a jól kimunkált „nekem mi­ nek gyónni?” elveikkel a horngyulás napi áldozó öreg proletárokkal, meg a „pénzt, vagy életet!” gondolkodású TÁRNA 6 hitoktatókkal. Hangsúlyo­ zom: nem mindenki ilyen, sem egyik, sem másik gene­ rációból de azért vannak ilyenek jócskán. Nem vagyok híve az Egyházon belüli tekintélyi válságnak, még tényfeltárás vagy lelkiismereti válság­ orvoslás címszó alatt sem. Ha azonban bármely kom­ petens személy követeli tő­ lem bármilyen okból, hogy mondjak le, azonnal megte­ szem, noha ebben a kérdés­ ben nem vagyok érdekelt. Feltételként csak azt

sza­ bom, hogy az illető csinálja utánam a feladatkört, amiről lemondok, és azon a színvo­ nalon, ahogy én csináltam. Csatlakozom az IGEN Mozgalom felhívásához, de akkor követelem, hogy a volt ügynökök mellet a mai liberális életvitelű, küllemű, stílusú és gondolkodású pa­ pok (püspökök) és civilek (szociológusok előnyben!) is mondjanak le, a főministráns szintig bezárólag. P a jo r A n d r á s A felvetett ügyet nem tartom olyan fontosnak, mint amilyen életbevágónak az IGEN Mozgalom beállítja. kájuk folytán ki voltak rúg­ va, nem vittek el. Harmadszor: voltak olya­ nok, például szemináriumi elöljárók, akiknek be kellett számolni, mert megfelelő urak felkeresték őket vajon ez is beszámít? Pont ők adhattak olyan felvilágo­ sítást, ami ellensúlyozta a „más forrásokból” szárma­ zókat. (Nálunk, Szegeden például engem is felkeres­ tek, de tiszteletben tartották, hogy mint spirituális nem adhatok

felvilágosítást egyik növendékünkről sem.) Végül: azt hiszem, ez az ügy kinek-kinek lelkiisme­ retére tartozik, és a saját je­ lenlegi egyházi főnökével és természetesen saját gyóntatójával kell megbeszélnie és így levonnia a következteté­ seket. Az igazán beszerve­ zettek nem a rendszer vé­ gén, hanem erősebb üldözé­ si időben kerültek be, s kö­ zülük már nem sokan élnek. Volt olyan, aki megkért ben­ nünket papi társaságban, ha bizonyos témák előkerültek: Először is: milyen befolyá­ sos pozíció betöltésére gon­ dolnak? Maga az ügynöktörvény is meghatározza, kik­ re érvényes a hatálya. Má­ soktól nem kérik számon. Püspök? Plébános? Házfő­ nök? Iskolaigazgató? Vagy kántor, sekrestyés, tanító? Nem nagy hatása volt egyéb­ ként e törvénynek, mert a leg­ főbb vezetők is csak annyit mondtak: „Na és?” S ma­ radtak a pozíciójukban. Sen­ ki sem háborgatta őket. (Mások talán

megfelelő „zsarolással” íratták át anyagukat). Másodszor: ismertem há­ rom papot, akik ebben ben­ ne voltak, és ebből kettőnek köszönhető, hogy az egy­ házmegyénkben sok jól dol­ gozó papot, akik már mun­ 7 erről ne beszéljetek, míg itt vagyok. Természetesen tisztelet­ ben tartom mások másmi­ lyen véleményét. Nem hi­ szem, hogy a ma jól dolgo­ zókat emiatt kellene leállíta­ ni. De azokat, akik nem voltak ilyen helyzetben és ma akadályozzák az egyház munkálkodását, azokat „meg­ felelő” helyre kell küldeni. Rovott múltúból lehet jó „szakmunkás”, közösséget építő nyárspolgárból rit­ kán, vagy inkább soha. G y u la y E n d re Hatvannyolctól kezdve engem is megfigyeltek, házkutattak, kihallgattak. Jómagam azóta sem értem rá, hogy kikérjem a rám vonatkozó anyagot az illetékes hivataltól, de a testvérem megtette, így tőle nagyjából értesültem a minket megfigyelők intézkedéseiről,

hogy „számontartsák, mit telefonoztam, mikor, kinek, miért.” Legutóbbi számukat olvasva bennem is fölmerült a Gyorskocsi utcai kihallgatá­ somnak az a mozzanata, amikor így szóltak hozzám: jelölje meg azt az egyete­ met, amelyet el akar végez­ ni, és már el is van intézve. Az ára annak, hogy kitűnő (patrónás) gimnáziumi érett­ ségim ellenére (elkobzott naplómat elolvasva jöttek rá, hogy a továbbtanulás vá­ gya a gyönge pontom) egye­ temre járhassak, az lett vol­ na, hogy adatokat szolgál­ tassak a társaimról. Nem vé­ geztem hát el egyik egyete­ met sem, csak tizennégy év­ vel később. Közöttünk is volt „tég­ la”. De hiszen nagyjából sej­ tettük, hogy szükségképpen van ilyen, most mégsem akar­ juk tudni, hogy ki és miért tette meg velünk azt a piru­ lás nélkül nemigen megne­ vezhető gyalázatos dolgot. Azt gondolom tehát, hogy az esetek többségében ellen lehet állni az ilyen kí­ sértéseknek, de

semmikép­ pen nem akarok ítélkezni afölött, aki nem tudott elle­ nállni. Ha volna olyan sze­ mély a környezetemben, aki­ ről tudom, hogy ügynök volt, most pedig befolyásos tiszt­ ségviselő, megpróbálnám rá­ beszélni a lemondásra, mert felhívásukkal egyetértek. Biztos vagyok benne, hogy ezt magától is megteszi mindegyikük, akiben föléb­ red a lelkiismeret szava, hi­ szen az ilyen, Istentől meg­ érintett személy egészen meg akar szabadulni bűné­ nek következményeitől is. Egy ember tanácsa is meg­ indíthatja kiben-kiben ezt a folyamatot. De ennél többet aligha tehetünk, és talán nem is szabad többet ten­ nünk. B á r d o sy É va K ricka cseh költő verset írt arról, hogy ai elemi iskolában egy szeretetreméltó öreg tanító nem tudott más jegyet adni a diákok munkájára, mindig csak ezt: tartalom ötös, helyesírás ötös. Egy nap azonban mondja a költő szörnyűséges munkát adtam oda az én öreg tanítómnak.

Elővette a piros ceruzáját, hogy kija­ vítsa. Az írásom hamarosan a javítások vörös tengerébe merült. Tele lett piros ákombákomokkal, alig le­ hetett elolvasni. Milyen je­ gyet érdemel ez a feladat? A tanító töprengett egy pilla­ natig, de végül aláírta: „ötös-ötös”. Aztán zárójel­ ben hozzátette: „Kivéve ezeket a helyesírási hibákat.” Egyházunk ma működésképtelenné válna, ha (le-?, meg-?) buktatgatnánk egy­ mást. Jómagam hajlok az öreg tanító irgalmas szívére. Úgy érzem, a Lélek most in­ kább erre bátorít. De a dol­ gozatot (egy házit, egyházit), legyen bár benne tengernyi vörös, meg kéne írni. Más­ képp mire írjuk rá azokat a zárójeleket? O b b ágy L á sz ló Legyen most a jéghegy a magyar katolikus egyház ezer esztendeje, melynek folyamatos jellemzője: a trón és az oltár szövetsége. M indszenty a maga szemé­ lyében megtörte ezt a szö­ vetségi vonulatot. El is ment a maga útján:

államilag is, egyházilag is. A folyamatot a hazai hierarchia már más­ fél évvel Mindszenty elhur­ colása után helyreállítja. Csatlakozik hozzá hamaro­ san a vatikáni is, s 1964-től kezdve a pártállam által el­ fogadott személyeket szen­ telt püspökké. A folyamaton kívül maradó Mindszentyt megfosztja esztergomi érse­ ki tisztétől, s marginizálja az egyházon belül mindazokat, akik nem csatlakoznak a ha­ zai és vatikáni hierarchia fenti vonalához. Máig félre­ állítottak. A szóban forgó ügynö­ kök a fenti szövetséget hely­ reállító állami és hierarchi­ kus személyek szerepéhez vi­ szonyítva történelmileg ki­ csiny jelentőségűek. Ok csak besegítettek a nagyok által helyreállított szövetség za­ vartalan működésébe. Ha­ lála előtt C s e r h á t i pécsi püspök, lelkén könnyítendő, megvallotta, minő szerepre tudta alázni a püspököket ez a szövetség. A náluk kisebb súlyú ügynököknek sem volt

könnyű dolguk. Amit a püs­ pökök vállaltak, kicsiben ők is elvállalták. Nem lehetett azt nem vállalnia annak, aki egyáltalán akart valami len­ ni: például plébános a vá­ rosban, járási székhelyen. Többért többet, kevesebbért kevesebbet kellett adni. Nem szerelemből egyezkedett a Kreml irányította pártállam. Ha nem megkérdőjele­ zendő, amit a Vatikán tett, amit a püspökök csináltak, amit az elcsapott Mindszenty helyére állított LÉKAl-féle „kis lépések politikája” mű­ velt, akkor miért megkér­ dőjelezendő e kis emberek ugyanazon nemű, csak ki­ sebb jelentőségű magatartá­ sa? Mire jó reszelgetni a jég­ hegy csúcsát? Elfogadjuk, hogy hazai és vatikáni hier­ archiánk a tízezreket meg­ gyilkoló, százezreket bebörtönző, milliókat megfélem­ lítő pártállammal is fenntartandónak ítélte a szövetséget. Ugyanakkor viszont meg akarunk tisztulni azoktól, akik alacsonyabb szinten voltak részesei a

pártállam és a hierarchia ezen egyházi és állami hagyományokba simuló koncepciójának. Vagy Istennek tetsző, amit odafent csináltak, s ez esetben Istennek tetsző az is, amit az ügynökök tettek; vagy egyik sem az. Ilyen ol­ 8 csón nem úszhatjuk meg az elmúlt fél évszázad sem nem­ zeti, sem egyházi lelkiismeret-vizsgálását. Ilyen olcsón nem tisztulunk. Kérdezzük meg inkább: a vértanúságot vállalók, vagy az egyezkedők szolgálják-e Jézus ügyét, az Isten országát? Ha a vérta­ núk, akkor nem az ügynö­ köké a nagyobb bűn. ízlés­ telennek érzem a kisebbet elkövetők abajgatását. B u lá n y i G yörgy Kissé erőltetettnek tartom az IGEN Mozgalom felhívását az egyházi„ügynökök” eltávolítására vonatkozóan. Nem az ő kompetenciájuk, és naivnak is tüntetik fel magukat, amikor erre vállalkoznak, hiszen ha az elmúlt nyolc-kilenc évben az egyházi felsőbbség ezt nem tartotta olyan fontosnak, vagy nem akarta

nagyon firtatni, akkor talán most nekik kell megtenni? Mindenesetre leírom, milyen egyszerűen lehettem volna annak idején én is beszerve­ zett. Szeminarista koromban egyes társaimon láttam, hogy próbálkoznak velük, engem azonban békén hagytak. Nem így 1979-ben már pap vol­ tam ekkor , amikor szóba került, hogy szeptembertől római ösztöndíjas leszek. Az utolsó nyári hónapban már felmentett fopásztorom a ba­ lassagyarmati káplánkodás alól, hogy tanuljam az olaszt, és a budai Felső-Krisztinába küldött kisegítőként. Itt ta­ láltak rám azok, akiknek el­ ső megjelenéséből, bár álcáz­ ták magukat, kiderült, hogy meg akarnak félemlíteni. Ezt minden külföldre kikülden­ dő pappal megtették, s volt, aki kötélnek is állt. Mit kértek, mit mondtak? Legelőször meglebegtették a lehetőséget, hogy itthon ma­ radok, mert „az útlevelem ügye bizonytalan”. Erre az volt a válaszom, ha LÉKAI bíboros ki akar küldeni, majd

elintézi az útlevelemet is, ha nem, akkor itthon maradok. Pár nap múlva „véletlenül” találkoztunk az utcán, nagy paksamétát akartak átadni, tanulmányozzam, ezek igen fontos iratok, minden kiuta­ zónak ismernie kell. Nem vettem át az anyagot. Talán még egyszer, elég nyíltan az­ zal a kéréssel álltak elém (megint csak az utcán), hogy ha már kint leszek, néhány dologról informáljam őket. Ekkor elég határozottan el­ utasítottam a két urat, akiket azóta sem láttam. (De arról meg voltunk győződve 197982 között, hogy az érkező le­ veleinket még előttünk valaki kibontja, majd elég brutálisan visszaragasztja. És hogy kül­ honban is figyelemmel kí­ sérnek, „el ne vesszünk”.) Ennyi az én történetem, bizonyára voltak olyanok, • akik tettek ígéreteket és szol­ gáltattak is anyagot; mit és mennyit? Sokat nem tehet­ tek, mert köztudott volt min­ den, gyónni pedig nem a ház­ ban jártunk. Nem tudom, ki hiszi el nekem,

amit leírtam; és más­ nak, ha netán egészen más történet részeseként valami­ féle névsorban ott találtatik a neve, hogy rosszindulatról, féligazságról, vagy tényle­ ges beszervezésről van-e szó. Miért ne lehetne mindez most már az Úristen titka, annyi sok más egyébbel együtt? Ne akarjuk a katharok egy­ házát építeni! Nemes dolog, ha valaki önként félreáll (az már nyolc éve megtette), de ne ítéljünk, hogy meg ne ítéltessünk! P á k o z d i Istv á n Szíven ütött és elszomorított az IGEN Mozgalom felhívása. Olyan volt besúgókról olvasunk, akik az Egyházban „befolyásos tisztségeket és pozíciókat” töltenek be. Vannak ilyenek? Volt besúgók nyilván vannak, ahogyan házasságtörők, adó­ csalók, alkoholisták és gyorshajtók is, de vannak-e „pozí­ ciók”? Én feladatokról tudok, és a feladatokhoz kapcsolódó egyházi hivatalokról; szol­ gálat van, és nem pozíció. Fontos, hogy az egyházi hivatalokat

alkalmas, min­ den tekintetben kiváló sze­ mélyek töltsék be. De a lé­ nyeg nem a személy tulaj­ donságaiban (képességeiben, hajdani vagy mai hibáiban, bűneiben) van, hanem abban, hogy a személy kicsoda. Ab­ ban, hogy megkeresztelték: azaz eltörölhetetlen jeggyel Krisztushoz hasonlóvá vált; ez az alapvető tény fölötte áll annak, hogy ki mennyit valósít meg hivatásából. Az egyházi hivatalok be­ töltésére és az abból való elmozdításra az egyházi ható­ ság jogosult. A plébános püs­ pökétől, a püspök a pápától függ: szuverén joguk egy volt ügynököt meghagyni „pozíciójában”, ahogyan jo ­ guk van arra is, hogy egy volt ügynököt nevezzenek ki különböző tisztségekre, és jo ­ guk lenne arra is, hogy el­ mozdítsák őket. Amikor a papra vagy a püspökre nézek, nem láthatom a volt ügynö­ köt, hanem Krisztust kell lát­ nom. A rossz pap is pap Ter­ mészetesen az lenne jó, ha a papok és a világiak

között minél többen valóban szentek lennének: méltóak ahhoz, aki­ hez tartoznak: Krisztushoz. Veszélyesnek érzem, ha engedünk a világ logikájá­ nak. Az „erkölcsi megújulás” igénye felől nem közelíthetőek meg gondjaink. Az er­ kölcs következmény; az Egy­ ház megújulása nem tegnapi bűneinken, hanem mai meg­ térésünkön múlik. Azon, hogy ma mennyire tudato­ sítjuk: mi Krisztushoz tarto­ zunk. Állam és egyház egymástól elválasztva működnek. Töb­ bek között ezért volt alkot­ mányellenes az a törvényho­ zói szándék, mely az ügy­ nöktörvény hatálya alá akarta vonni az egyházakat is. Le­ het, hogy valaki húsz éve besúgó volt, ma azonban tisz­ tességgel és jól végzi mun­ káját. Ahogy az is lehet, hogy nincs ügynöki múltja olya­ noknak, akik ma egy egyházi iskola igazgatójaként vagy az egyházi sajtó vezető munka­ társaiként „pozícióban” van­ nak. Csak éppen alkalmatla­ nok

feladatukra. Ezeknél az egyházi „pozícióknál” lehet­ ne szó némi „takarításról”. Ennek mércéje azonban csak a ma nyújtott teljesítmény és igaz elkötelezettség lehet. S c h a n d a B a lá z s „Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában” (Franz Kafka: Az átváltozás) Találkoztam emberekkel, akik tudni vélték, hogy ne­ kem pillanatok alatt szét­ szedhető és összerakható zakóhajtóka-tisztító kefére van a legnagyobb szüksé­ gem az életben. Bevallom, erős ellenszenv alakult ki bennem az ügynökök iránt. Hanem itt most igazi, azaz titkos, sőt igazi-egyházi-titkos ügynökökről kelle­ ne szólnom. Persze a titkos ügynök is csak ügynök, az egyházban is. Az is csak rá akar beszélni valamire, de annyira diszkrét, hogy ezt nem szemtől szembe teszi. Komoly, befolyásos embe­ reknek mond el rólam min­ dent, s a meggyőzés fárad­ ságos, olykor

teljesen re­ ménytelen munkáját ők vál­ lalják magukra. Sokkal ele­ gánsabb, és ezt éreznünk kell, történelmibb dolog valakit arról meggyőzni, hogy ne akarja betölteni azt az állást, ne menjen külföldre, ne járjon templomba, ne barát­ kozzon a barátaival, ne ol­ vasson, ne írjon, ne nagyon gondolkodjon, mint rávenni a legjobb korpásodás elleni sampon használatára. Mi legyen hát velük? A titkos ügynök például két­ szer átbucskázna a fején, és egy pillanat alatt közönsé­ ges, mezei ügynök válna belőle. Aki eddig barátait, testvérét árulta, holnaptól masszírozógépekkel keres­ kedne. Akinek ez kevés, az egy második fokozatban visszaváltozhatna emberré. Kafkához visszatérve, el kell még mondanom, hogy Gregor Samsa egészen ad­ dig a reggelig ügynök volt. Utazó ügynök. Attól kezdve titkos ügynök lett hiszen valójában mindenki csak egy szörnyű féregnek látta , egészen addig, amíg a bejárónő el nem

tüntette a szobából azt az izét, ami a pusztulása után megmaradt belőle. S z ik o r a J ó z s e f Az utóbbi időben az ügynök szó lejáratódott. Lejáratták azok az ügynökök, akik meglehetősen egy-ügyű emberek voltak: a saját bőrük mentése minden áron; ha kellett, mások följelentgetése árán. Lehet, hogy ezek az ügynö­ kök mégsem annyira együgyűek több ügyük is van, és mindig tudják, hogy mi­ kor, melyik ügyet kell kép­ viselni. A világ sohasem szerette sem a prófétákat, sem a szenteket, sem a tisztességes embereket. A világ az ügy­ nököket szereti! Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy másodszor, harmadszor is visszaszavazták őket az or­ szág vezetésébe. Úgy tűnik, hogy kiirthatatlan fajta. Per­ sze kiirtásukról szó sincsen, ők irtották rendesen a rendes embereket, ma csupán az a kérdés, hogy nekünk is sze­ retnünk kell-e őket? De micsoda kérdés? Egy rendes keresztény embernek mindenkit szeretnie

kell. Itt a nagy lehetőség, hogy szép elveinket tettekre váltsuk. Ezt az egykori ügynökök el is várják tőlünk! Elvégre az elmúlt negyven évben igen jól éltek abból, hogy nem szerettek minket, most pedig abból élnek igen jól, hogy mi viszont szeretjük őket. De valóban ezt jelenti-e a krisztusi szeretet? Gyakran idézzük Jézus szavait: „Ha megütik a jobb arcodat, tartsd oda a balt is”, miközben vala­ hogy elsiklunk afölött, hogy a „szelíd és alázatos” Jézus korbácsot font, és kiűzte a kufárokat a templomból (nem pedig szépen kérlelte őket, hogy szíveskedjenek kifá­ radni portékáikkal együtt). Jézus „hét jajt” kiáltott a fa­ rizeusokra, (ahelyett, hogy jó nemzetközi megítélésük­ ről értekezett volna). Ami­ kor arcul ütötték a főpap udvarában, nem tartotta oda a másik arcát, hanem szóvá tette az igazságtalanságot. És vajon miért? Azért, mert a szeretetnek van egy másik arca is, amely, ha kell, kor­

bácsot ragad szeretetből. Szeretni nemcsak az el­ lenségeinket kell, hanem azokat is szabad szeretni, akik bennünket szeretnek, akik megérdemlik a szeretetet. Erről igen gyakran el szoktunk feledkezni. Valamiféle félreértett pietásból roppant megértők let­ tünk az elmúlt negyven év ügynökeivel és bűnözőivel szemben. Biztosan sokan voltak közöttük, akik maguk is áldozatok voltak, egysze­ rűen nem születtek mártír­ nak, és félelemből teljesítet­ ték feladatukat. Ami meg­ történt, azt mindez enyhít­ heti, de nem teszi meg nem történtté, és a megértés, az irgalom legalább annyira megilleti az áldozatokat is. Szóval szeressük az ügy­ nököket, de ne jobban, mint 10 azokat, akik megőrizték tisz­ tességüket, akik becsülete­ sek tudtak maradni. Jézus sem Pilátusra bízta egyhá­ zát, aki ugyan előre mosta kezeit, de azért halálra ítélte őt, hanem Péterre, aki igaz, néhányszor megtagadta, de volt bátorsága ahhoz,

hogy megbánja vétkét és bocsá­ natot kérjen. J á n o sa D om okos Nem írta alá. Megverték. Nem írta alá. Megint megverték Továbbra is vonakodott. Megmutatták neki az udvaron álló akasztófát. Aztán a gyerekei fényképét. Akkor sem írta alá. Előbb sittre, majd taccsra tet­ ték. Úgy harminc évre Öszszeszorított fogakkal húzta az igát. Hatvanéves korára egy kicsit ideges lett. Nem mindig, csak ha azokat a te­ nyérbemászó arcokat látta a tévében. Néha elment ren­ dezvényekre. Nagy ritkán hozzászólt. Lehurrogták Mit buhog ez itt? kérdezték hallatlanul európai stílusban. Belátható, hogy így nem le­ het Európába menni tár­ ták szét kezüket. Előre kell nézni, a múltat ne firtassuk tették hozzá rutinszerűen. A másik aláírta. Ha erőt látott, mindig kitért. Más is ezt tenné a helyemben győzködte magát, s végül ő is elhitte. Szép pályát futott be. Belülről próbálta javítani a rendszert ezt mondta

ré­ gi ismerőseinek. Másoknak meg régi ismerőseiről mesélt ezt-azt. Úgy tíz éve euró­ painak tartja magát. A buhogókat nem szíveli, tekinte­ tüket kerüli. Biztos egzisz­ tenciája, kapcsolatrendszere van. A nyertesek közé tarto­ zik. Magabiztos, slágfertig Melyiket szeressük? Me­ lyikük társaságát keressük? Mindkettő felebarátunk. M e s z le n y L á szló 1982. lszám A Varsói Szerződés tagállamainak alkotmánya nem ad lehetőséget arra, hogy az állampolgárok lelkiismereti okból megtagadják a katonai szolgálatot. Ha ezt mégis megteszik, börtönbüntetéssel sújtják őket. Magyaror­ szágon a Büntetőtörvénykönyv 347-ik paragrafusa ki­ mondja : « A k i a katonai szolgálat teljesítését megtagadja, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel, háború idején 10-től 15 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel vagy halállal bünte­ tendő. » Ezt a paragrafust az

elmúlt három évtizedben elsősor­ ban két felekezet, a Jehova tanúi és a Nazarénusok esetében alkalmazták, akiknek vallása megtiltja a fegyveres szolgálatot. Az elmúlt másfél évben azonban megnőtt azok száma, akik a katonai szolgálatot megtagadják, és főleg azoké, akik követelik : tegyék lehetővé a Varsói Szerződés tagállamaiban is az úgynevezett « társadalmi szolgálatot » (betegápolás, idősek gondozása, stb.) azok számára, akik lelkiismereti okból nem kívánnak fegy­ vert fogni. Ez a mozgalom a legerősebb Keletnémetor­ szágban, de jelentős Magyarországon is. Mindkét esetben a keresztény egyházakhoz közelálló, vagy egyházi csoportok között jelentkezik ez az igény. Míg azonban az NDK-ban az evangélikus egyház vezetői támogatják a mozgalmat, sőt nyilatkozatban szólítják fel a kormányt a fegyveres szolgálat megtagadásának lehetővé tételére, a magyar katolikus egyház vezetői nem támogatják a mozgalmat.

Ellenkezőleg Dr Lékai László bíboros, prímás, az esztergomi Bazilika felszen­ telésének 125-ik évfordulóján mondott beszédében kijelentette : « Mint az ország prímása, aggódva látom, hogy egyes túlzásra hajlamos papjaink és híveink is a katonai szolgálat megtagadására buzdítják hadköteles fiainkat. És teszik ezt a Szentírásra és az egyhás tanítására való hivatkozással, úgy, hogy a mi fiataljaink egyenesen a katolikus hitükből kifolyólag mondjanak nemet határo­ zottan a katonai szolgálatra. És megdöbbenéssel halljuk, hogy akadnak, akik engedelmeskednek szavuknak. Meg­ döbbenünk, hát a félrevezetők és félrevezetettek ennyire nem ismerik a magyar múltat ? Szent István, Szent László fegyver nélkül, katonai erő nélkül vissza tudta volna szorítani ellenségeinket ? Mindez kemény csatá­ kon, hősies vérontással történt meg ! Miért használták az akkori hadieszközöket, az íjakat és a dárdákat ? Miért ? Mert

jogos az önvédelem, jogos az erő. » (Katolikus Szó, 1981. október 4-11) D r. L ékai L ászló bíbo ro s idézett b eszédében k ifejtett felfogását a köv etk ező m egjegyzéssel egészítette ki az o sztrák katolikus hírügynökség, a K athp ress-n ek ad o tt in te rjú já b a n : « .ha a katolikus egyház osztaná a bázisközösségek véleményét és a magyar állampolgárok közül sokan megtagadnák a katonai szolgálatot, Magyarország a mai világban katonai védelem nélkül maradna. Ezt a felelős­ séget nem lehet vállalni. » (Kathpress, 1981 szeptember 24.) A hazai közvéleményben megütközést váltott ki az, hogy az ország prímása történelmünk azon személyisé­ geire hivatkozva okolja meg a katonai szolgálat szüksé­ gességét a mai Magyaroszágon, akik századokkal ezelőtt az ország függetlenségét védték. Egyházi körökben pedig arra emlékeztetnek, hogy a katolikus egyház II. Vatikáni Zsinaton megfogalmazott hivatalos

álláspontja a fegyveres szolgálat megtagadásának lehetőségéről nem azonos Lékai bíboros nézeteivel. A II. Vatikáni Zsinat « Gaudium et Spes » szavakkal kezdődő lelkipásztori konstitúciójának 79-ik pontja így hangzik : «r Méltányosnak látszik, hogy a törvények megértőén intézkedjenek azokról, akik lelkiismereti okokból nem fognak fegyvert, de készek békés formában szolgálni az emberek közösségét. » A rövid zsinati állásfoglalás hivatalos interpretációja a következő : « A katonai szolgálat megtagadásának lehetőségét a lelkiismereti szabadság alapján kell elismerni még akkor is, ha valaki azt gondolja, hogy objektíve téves magatar­ tásról van szó. A jóhiszeműséget ha hiteles és emelkedett indokra támaszkodik mindenkor tisztelet­ ben kell tartani. A z ezzel kapcsolatos konkrét probléma az : hogyan lehet a jóhiszeműséget felismerni, továbbá hogyan lehet teljesíteni azt a helyettesítő szolgálatot, amelynek

révén a katonai szolgálatot a társadalomnak igényes és érvényes formában nyújtott békés feladatválla­ lás helyettesíti. A zok az államok, amelyek törvényes intézkedéseket dolgoztak ki a katonai szolgálat megtagadása esetére, általában két intézményt honosítottak meg. A z egyik a bíróság, vagy bizottság, amelynek az a feladata, hogy komolyan mérlegelje a katonai szolgálatot megtagadó személy döntését. A másik a katonait helyettesítő polgári szolgálat. A Zsinat határozottan ilyenfajta általános megoldás mellett foglal állást. Remélhető, hogy az állásfoglalás a jövőben felszámolja azokat a fenntartáso­ kat, amelyeket számos katolikus teológus és személyiség táplál még a katonai szolgálat megtagadásával szem­ ben. » (Lexikon für Theologie und Kirche) A magyar katolikus egyház vezetőjének állásfoglalása ellenére növekszik mindenekelőtt fiatal katolikusok IRODALMI ÚJSÁG Lékai bíboros és a fegyveres

katonai szolgálat és az alsópapság körében azok száma, akik a fegyveres szolgálat megtagadásának jogát követelik. Egy csoport másfél évvel ezelőtt azzal a kéréssel fordult Lékai prímáshoz, hogy a püspökkari konferencia a keletnémet evangélikus egyház magatartásáshoz hason­ lóan foglaljon állást hivatalosan amellett, hogy Magyarországon is tegyék lehetővé a fegyveres szolgálat helyettesítését társadalmi szolgálattal. A püspökkari konferencia nem foglalkozott a kérdéssel. (Guardian, 1981. dec 22) Sőt, Lékai bíboros eljárást indított azok ellen a papok ellen, akik támogatták ezt a követelést. Kovács László budapesti és Gromon András pomázi káplánt felfüggesztették. Kovács László felfüggesztésé­ ről az osztrák katolikus hírügynökség számol be részle­ tesen 1981. szeptember 21-i és 24-i jelentésében Röviden ez történt : Kovács László, a budapesti Rózsafüzér Királynője plébánia káplánja

elsősorban a fiatalok lelkigondozásával foglalkozott. Augusztus 22én ifjúsági zarándoklatot vezetett Hajóson A helyszí­ nen közölték vele, hogy elöljárói megtiltották tervezett szentbeszéde megtartását. A mintegy 700 fiatal zarán­ dok azonban követelte, hogy beszéljen hozzájuk. Ko­ vács László eleget tett kívánságuknak. Prédikációja középpontjába a hegyibeszéd mondanivalóját állította. Hangsúlyozta, hogy az erőszakról való lemondás igazi keresztény álláspont. Szeptember 6-án beidézték Kovács Lászlót az eszter­ gomi érsekségre és közölték vele, hogy fegyelmi eljárást indítottak ellene. Az eljárás azonnal megkezdődött Nem tettek eleget Kovács László kérésének, hogy függesszék fel két hétre a tárgyalást, mert nem volt lehetősége arra, hogy jogilag felkészüljön álláspontja megvédésére. Az eljárás során kifejezetten hangsúlyozták, hogy egyházi felettesei szerint a katonai szolgálat

kérdésében elfoglalt álláspontja a fegyelmi eljárás egyik oka. Szeptember 9-én Dr. Lékai László bíboros írásban hozta Kovács László tudtára a fegyelmi ítéletet. Ennek értelmében : 1. Hat hónapra felfüggesztik papi teendői végzésének jogát. 2. Kovács László nem tartózkodhat többé az eszter­ gomi egyházmegye területén, tehát fel kell adnia budapesti lakhelyét is. 3. Áthelyezik Márianosztrára A falut csak az ille­ tékes plébános külön-engedélyével hagyhatja el, akkor, ha előre közli útjának célját és okát. 4. A döntéssel szembeni esetleges fellebbezését csak püspökén keresztül jelentheti be. 5. A határozat előírásainak megszegése további bün­ tetéseket vonhat maga után. Kovács László ügye nagy visszhangot váltott ki egyházi körökben. Sokan bírálták az ország prímását intézkedéséért. Utalás van erre a Katolikus Szó 1981 október 4-11. számában) Nem értett egyet az intézke­ déssel Gromon

András pomázi káplán sem. Amikor nyíltan bírálta Lékai bíboros intézkedését, püspöke az ő lelkipásztori tevékenységének jogát is felfüggesztette. A magyar püspöki kar őszi értekezletén mindkét intézkedést jóváhagyta. (Új Ember 1981 október 18) A hívek és az alsópapság körében azonban továbbra is téma a felfüggesztések ügye. Sokan tiltakoznak az egyház vezetőinek eljárása ellen. A vitára jellemző az a levél, amelyet hat pap intézett Dr. Lékai László prímáshoz : « Főtisztelendő Bíboros Úr ! Megdöbbenve értesültünk arról, hogy Ön Kovács László káplánt felfüggesztette. Ebben a felfüggesztésben szerepet játszott az, hogy barátunk többször is nyíltan szót emelt a katonai szolgálat ellen. Sajnálattal olvastuk Bíboros Úr beszédét az Új Ember-ben, ahol félrevezetőknek és az egyház ellenségeinek nevezte azokat, akik lelkiismereti okokból megtagadják a katonai szolgálatot, mondván, hogy ez

ellenkezik mind a Haza, mind az Egyház szeretetével. Továbbá, hogy az ilyen magatartás ellenkezik a Szentí­ rással és az Egyház tradíciójával. Meglepődtünk azon, hogy érvelését mégsem ezekből, hanem a magyar történelemből vette. Ma, amikor az erőszak-mentességnek világszerte egyre nagyobb tábora van, Bíboros Ur szembeszáll a II. Vatikáni Zsinat « Gaudium et Spes » lelkipásztori konstituciójának 79-ik pontjával, ahol a Zsinat megengedi lelkiismereti okból a katonai szolgálat megtagadását. Tudomásunkra jutott, hogy Kovács László paptestvé­ rünk beszéde nem ellenkezést váltott ki, hanem egyetér­ tést a kalocsai egyházmegyés papokból, akik nem voltak hajlandók aláírni egy Kovács Lászlót elítélő nyilatkoza­ tot, amelyet Kováts Géza érseki irodaigazgató kezdemé­ nyezett és óhajtott. Utána pedig arról informálta Bíboros Urat, hogy egyetértőleg elítélték Kovács László hajósi beszédét. 3. oldal Továbbá

nehezményezzük, hogy Gromon András pomázi káplánt, azért, mert bírálta Bíboros Úr beszédét és a OBKB nyilatkozatát az Új Ember-ben, Kisberk Imre püspök egyházi bíróság elé állította és egyelőre előzetesen felfüggesztette. Úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi nehéz időben a Magyar Püspöki Karnak azt az utat kellene járni, amelyet az Evangélikus Egyház a sokkal nehezebb keletnémet viszonyok között jár. Ugyanakkor örömmel olvastuk, hogy az osztrák fiatalok szolidaritásukat fejezték ki mind a magyar, mind a keletnémet, mind a csehszlovák fiatalok iránt, akik vonakodnak a katonai szolgálatot teljesíteni (Ld. : Wiener Kirchenzeitung 1981 okt. 18-i számában), és a hivatalos egyházi vezetők elítélik őket. A marxista történelemkönyvben azt tanultuk, hogy az Egyház mindig az uralkodó osztály oldalán állt és minden épkézláb kezdeményezést elnyomott és az uralkodó osztálynak az ideológiát szolgáltatta. Sajnos, ez igaz volt

soíc esetben. Úgy látszik, hogy a jelenlegi magyar hierarchia ezt folytatja, amikor a mai és időszerű problémákról nem vesz tudomást, és azokat, akik ezt képviselik, a Középkor módszereivel igyekszik félreállí­ tani. Ma, amikor a nagyhatalmak vezetői is leszerelésről beszélnek, nem érthető, hogy a magyar Egyház feje miért tör lándzsát az által rendezett erőnek nevezett katonai erő mellett. Mindezek figyelembe vételével kérjük, hogy a két paptestvérünk ellen hozott intézkedést szíveskedjenek visszavonni! Krisztusban paptestvérei : Horváth Tamás, Kocsi György, Rédey János, Székely György, Várnai László, Vincze József. 1981 Szent Erzsébet ünnepén » (Kath Press, 1981 dec. 10, DPA, dec 10 KNA, dec 10) Nyugati újságírók Budapestről keltekezett jelentései szerint nemcsak a katolikus Egyház vezetői, de a kormányszervek is egyre szigorúbb magatartást tanúsí­ tanak azokkal szemben, akik lelkiismereti okból megta­

gadják a katonai szolgálatot, vagy azt követelik, hogy a fegyveres helyett társadalmi szolgálatot teljesíthesse­ nek. (Reuter 1982 jan 11 Reuter 1981 dec 24 NYT 1981 dec. 22) Haraszti Miklós, Budapesten élő író ebben az össze­ függésben neveket, illetve eseteket is említ : « Dr. Merza József matematikust 47 éves kora ellenére behívták katonai szolgálatra. Amikor megtagadta, pszi­ chológiai vizsgálatnak vetették alá. Fiát ugyancsak a fegyveres szolgálat megtagadása miatt 5 évi börtönbüntetésre ítélték. Négy további katolikus esete ismert, akiket a katonai szolgálat megtagadása miatt vagy börtönbe, vagy pedig elmegyógyintézetbe zártak. » (Guardian 1981 dec. 22) KASZA LÁSZLÓ HORVÁTH ELEMÉR Stella Stellarum Aczél Tamásnak Azért csupán mert egy Borgia a pápa tagadjam meg aki megszületett ? S azért mert egy elidegenedett elit lövet sarlóra-kalapácsra ne higgyem hogy eljön az ö országa aki egyedül teremt kenyeret a

cinikus bolsevik érsekek s a párthű bíborosok asztalára ? Nem velük hanem ellenükre tett Marx Károly kommunista kiáltványa a hegyibeszéd dialektikája s az orfeuszi örök üzenet szobor szonett szárnyaskép és szonáta Világ proletárjai egyesüljetek ! ACZÉL TAMÁS Ad Maiorem Horváth DeiElemérnek Glóriám Csak azt ne ! Világ proletárjai ! Éljetek de ne egyesüljetek ! Rommá dőlt rothadó elméletek a kísértet olcsó jelszavai Újból lábjegyzetek idézetek ? A boncok vad ájuldozásai ? A z elmélet mindennél fényesebb ! Felejtsd el a gyakorlat árnyait! Hányingernél hányingerlöbb a látvány a szabadságot hirdető kiáltvány lengyel bányászok német ketrecekben s újból újból feltartva csodaképp a Tőke mellett a Hegyibeszéd a csoda az hogy még tűri az Isten Újabb tüntetés és újabb kérdőjelek Katonaság vagy börtön ? Gomba módra s z a p o r o d n a k a z „ a lte r n a ­ t í v ” c so p o r to k . A la k u lá s u ­ k

a t , s z á m u k a t s z in t e m á r k ö v e t n i s e m le h e t. E g y r e több név bukkan fel a figyelmeztet újra a hang s a tömeg még nagyobb moz­ dulatlanságba mered. A m íg v is s z a é r n e k a p e t í ­ c ió és a n y ílt l e v é l á ta d ó i a d ­ d ig T ü c s ö k f o g é n e k e ln i köztudatban. Ki hallott már mondja a fiatalember és nya­ a katolikus bázisközösség kába kapja a tízéves forma „B okor” kislányt. Tücsök énekel Szép k ö r é r ő l, v a g y kifinomult hajladozó hanggal K e le t - N y u g a t P árb eszéd búgja a tölcsérbe a katonasiH á ló z a t ratót. viszik a katonát körről”? Most színre léptek. Valaki szipog mellettem. E z a z e ls ő debütációjuk? Újabbak, s újabbak érkeznek. K o s s u th té r, o k t ó b e r 5 - e h á ­ A kíváncsiskodók, de azono­ r o m n e g y e d e g y . Három-négy­ sulni nem akarók megállnak s z á z t ü n t e t ő idős. fiatal, a túlsó

járdaszigeten A tömeg g y e r e k kezükben egy s z á l némán figyeli a felolvasáso­ f e h é r v ir á g , nyakukban a bé­ kat. a leveleket, az üzenete­ k é t jelképező világoskék sza­ ket . Egy idős asszony ke­ la g , n e m z e t is z ín ű kokárdával. z e m b e nyom egy kék színű szalagot, majd valaki a A t r a n s z p a r e n s e n jelszavak „ N e f é lj tő le m , K a r d o k b ó l e k e v a s a t ; B a b á t, n e b o m ­ b á t; A m n e s z t iá t a l e l k i i s ­ m e r e t i fo g ly o k n a k ; V é r t a d j, n e o n ts; S za b a d sá g o t a k a to n a i s z o lg á la t o t m e g ­ ta g a d ó k n a k ! Űj a lk o t ­ m ányt . B iz o n y á r a m á r k i is t a lá lta a z o lv a s ó , n e m h iv a t a l o s b é k e ­ n a g y g y ű lé s h e ly s z ín é r ő l j e le n t ­ k e z te m . A z e m b e r lé p t é k ű x e r o x x a l k in a g y ít o t t f ia t a l f i ú ­ k a t á b r á z o ló , m a g a s b a e m e lt f o t

ó k n e m v é r ta n ú k , s z a b a d ­ ságh arcosok p o r tr é i, h a n e m p o lit ik a i " fo g ly o k é, a k ik j e le n ­ l e g k a to n a i s z o lg á la t m e g ta ­ g a d á s á é r t tö b b é v i f e g y h á z b ü n ­ te té sü k e t t ö l t ik B aracskán. Sokan vannak. K e r e k e n (?) 1 6 0 -a n . H o s s z ú ú t v e z e t e t t id á ig m o n d ja a z e m e lv é n y r e lé p ő s z ó n o k h o g y k i m e r j ü n k id e á lln i, s z ó ln i m e rjü n k é r tü k . 1976. a u g u s z tu s ó t a 23 k a to n a i s z o lg á la t o t m e g ta g a d ó f iú , 55 é v e t é s 10 h ó n a p o t t ö l ­ t ö t t b ö r tö n b e n . E b b ő l 20 k a t o lik u s . N e v e k e t s o r o l. T ö b b e s e tb e n a c s a lá d n e v e k a z o n o s a k . A p á k é s f iú k e g y m á s t k ö v e tik . É r ­ tü k v a n ez a m a i d e m o n strá ­ c ió . A f e h é r s z e k f ű k e t r ó z s á ­ k a t. d á liá k a t m ár c so

k o r b a sz e d ték , h o g y a h á ro m ap ró g y e r e k e t k ís é r ő a s s z o n y á t v i ­ g y e a m e g n y it o t t r e n d ő r k o r ­ d o n o n k e r e s z tü l. J ó z s e f A t t ila s z o b r á n a k t a la p z a t á h o z i g y e ­ k e z n e k . M á s n e m m e h e t át A z O rszá g h á z m u n k á já t n em z a ­ v a r h a t j a se m m i. E m e lj é t e k f e l a tá b lá k a t! M in d e n k i e m e lj e f e l a t á b lá ­ já t, h a d d lá s s á k a z a b la k o k b ó l is ! k ia b á lj a v a la k i a m ik r o , io n b a . S z e v a s z to k ! S z e v a s z t o k ! in t k e z é v e l ü d v ö z lő n a z a b la k o k f e l é a sz ó n o k . A t á b lá k , a f é n y k é p e k , e g y p i l ­ la n a t r a a z é g f e lé f ig y e ln e k . A z a b la k o k b ó l f é lé n k e n b e h ú z ó d ­ n a k a fe je k . M in d e n k i le g y e n f e g y e l ­ m e z e tt. C sa k k e v é s m o z g á s t R e p u b lik á n u s k

ö r egy szamdzdat kiadványát. állásfoglalás a nacionalizmus­ ról és a nemzetiségi kérdés­ ről . állásfoglalás a külföl­ dön élő magyarokról. H ü ly é k ! H ü ly é k v a g y ­ t o k ! . A a n y á to k a t! sivít a mikrofon. Aztán egy pár másodpercig csend. Elvon­ szolják, de a hangja még jó darabig hallatszik. A rendőrök némán, közömbös arccal figye­ lik a történéseket. Egy papír­ dobozból újabb virágok kerül­ nek elő a frissen érkezőknek. Az áhítat légkörét csak a va­ kuk villanása, a filmfelvevők sercegése zavarja. A hon­ atyáknak szóló petícióval amit 1500-an írtak alá az imént indult el a követ. A Grósz Károlynak szóló nyílt levél, amit előbb felolvastak, az is odaért már az egyes ka­ puhoz, Huszonegy független csoport írta alá. A K e le t N y u g a t P á r ­ b e s z é d H á ló z a t k ö r n e v e a la t t a k ö v e t k e z ő k s o r a ­ koznak: Szabad K ezdem én

yezé­ s e k h á ló z a ta ; M a g y a r D e ­ m o k r a ta F ó r u m ; I d e i g l e ­ nes E ln ö k s é g e ; H a z a fia s N é p f r o n t ; F é n y e s S z e llő k B a r á ti K ör; R akpart K lu b ; K lu b t a n á c s ; B a j c s y Z s ilin s z k y E n d r e B a r á ti T ársa sá g ; S zeg én y ek et T á ­ m o g a tó A la p ; F ID E S Z K o n g r e s s z u s ; 4 -6 -0 B é k e ­ c s o p o r t; V e r e s P é t e r B a ­ r á ti T ársaság; In co n n u M ű v é s z c s o p o r t; R e p u b li­ k á n u s K ö r ; F ID E S Z B a p ­ t i s t a C so p o r t; L e lk iis m e r e t ’88 C s o p o r t; M a g y a r D e ­ m o k r a t a F ó r u m ; E s z te r g o ­ m i 1. sz C so p o r tja ; S z e n t ­ endrei P e t ő f i K u lt u r á lis H agyom án yőrző E g y esü ­ l e t ; S z e n th á r o m s á g Ö k u ­ m e n ik u s B á z is k ö z ö s s é g ; N agym aros B iz o tts á g ; F ü g g e t le n J o g v é d ő S z o lg á ­ la t ; H it G y ü le k

e z e te . N y ílt r o ly l e v é l G ró sz K á ­ M in is z te r e ln ö k Ű rn a k . T is z t e lt M in is z te r e ln ö k Ű r! S z e re tn é n k öröm ünknek hangot adni a z é r t, h o g y M ilá n ó b a n az E m beri J o g o k E g y e te m e s N y ila t k o ­ z a ta e lfo g a d á s á n a k 40. é v f o r d u ló j a a lk a lm á b ó l ta r to tt n e m z e tk ö z i k o n fe ­ r e n c iá n a M a g y a r N é p k ö z tá r s a s á g k é p v is e lő j e is j e le n v o lt. E z z e l e g y id e j ű le g s z e r e t ­ n é n k f e lh ív n i a n e m z e t k ö ­ zi é s h a z a i k ö z v é le m é n y f i ­ g y e lm é t a rra , h o g y a M i­ n is z t e r e ln ö k Ű r k o n f e r e n ­ c iá h o z in t é z e t t ü d v ö z lő l e ­ v e lé b e n t é v e s e n s z e r e p e l­ n e k b iz o n y o s á llítá s o k . A z a lt e r n a t ív c iv il s z o l ­ g á la t m é g n e m k e r ü lt b e ­ v e z e t é s r e , j e le n l e g is l e g ­

a lá b b 3 o ly a n k a to n a i s z o l ­ g á la tm e g ta g a d ó e lle n fo ­ ly ik b ü n t e t ő e lj á r á s , a k ik v á lla ln á k a c iv i l s z o lg á la ­ to t. 160 k ö r ü l v a n a z o k n a k a sz á m a , a k ik b ö r tö n b e n v a n n a k e m ia tt, é s a v o lt k a to n a i s z o lg á la t m e g t a g a ­ d ó k a t m in d e z id e ig n e m m e n t e s ít e t t é k a b ü n te te tt e lő é le t h e z fű z ő d ő jo g h á t r á ­ n y o k a ló l, r é s z ü k r e ú t l e v e ­ l e t n e m a d n a k k i. M in is z t e r e ln ö k Ű r le v e ­ lé b e n a k ö v e t k e z ő k e t ír ja : „ A z e m b e r i jo g o k k i t e lj e ­ s e d é s e te r é n tö r té n ő e lő r e ­ h a la d á s t j e lz ik a k ü lfö ld i u ta z á s o k t e l j e s ’ l ib e r a liz á ­ b é k e s z o lg á la t b e v e ze té ­ sére” című dokumentum, mely alapján a petíció készült, s melyet állítólag már tavasszal minden

képviselő kézhez ka­ pott. A javaslat tulajdonkép­ pen egy jogszabály- és alkot­ mánymódosítási tervezet a civil szolgálat bevezetésére. Töb.b válasz is érkezett a do­ kumentumra, de majd mind csak azzal a végikicsengéssel, hogy figyelemmel leszünk rá, napirenden tartjuk. A napok azonban múlnak. A magasra emelt fényképeken látható 63as születésű Lukács István­ nak, ifjabb Péller Józsefnek, és Locsmándi Zsoltnak, azon­ ban abból a kettő, kettő és fél­ évi. illetve háromévi börtön­ ben letöltendő időből még na­ gyon sok hátra van. Az 1988 februárjában elítélt Lukács Istvánnak például csak 1990 decembere körül jár le a A s z ö v e g p e d ig a k ö v e t k e z ő : „szolgálata” . cseppként lebegő kövecskék­ kel együtt. Fent, a domboldalon a kert déli pompája. A z illatos, telt körték a földig húzták a töré­ keny ágakat, egy-egy túlérett példány kihasadt belsőségek­ kel, szem érm

etlenül kitárul­ kozva, vérvörösen hevert a füvön. G yerm ekfej nagyságú alm ák a sárgára aszalódon le­ velek között, kéklő szőnyeg a szilvafák alján, enyhén erjedő, édeskés illat, elválasztahatatlanul hozzátartozik a tájhoz. Papa szőlőt kötözött, kapált fe n n a dom btetőn, én össze­ szedtem a hullott gyümölcsöt (jó lesz trágyának az ősszel), aztán leültem az alma fa alá. ahol a kora délutáni, bágyasztó nap csak foltokban deren­ gett át, s a nagyra nőtt töm ött fű a frissen húzott, ropogós ágynem ű érintésére em lékez­ tetett. Ilyenkor csakis az enyém volt a Táj; ma, felnőtt fejjel m ár tudom : Közé pEurópa legszebb tája. A nyári délutánok almos ködfátylába burkolózva, hal­ vány ezüstszalagként a lusta folyó, egy-egy állni látszó, kö­ vekkel m egrakott uszállyal: képzeletem ben jéggé derm esz­ tettem a folyót, s az apró ha­ jócskákat fűszál-varázspál­ cámmal percek alatt

elkorrsolyáztattam egészen a teng trig. A folyó ívében, a hegyek ka ­ S z o c io ló g ia i f e lm é r é s e k a z t m u ta tjá k , ú jr a h ó d it a v a l ­ lá s . e g y r e tö b b f ia t a l fo r d u l a z e g y h á z felé. N y u g a t i b e c s ­ l é s e k s z e r in t M a g y a r o r sz á g o n a k a to lik u s o k szám át h é t­ n y o lc m illió r a b e c s ü lik . Ha a valláson azt értem, hogy az emberek húsvétiról1, karácsonykor, vagy más ünne­ peken bemennek a templom­ ba. akkor lehet, hogy a társa­ dalom fele is vallásos, de sze­ rintem ennek semmi köze a szűk értelemben vett vallá­ sossághoz. E r e k a szá m a d a to k ir re á ­ lisak . s abból erednek, hogy 1920-tól kezdve a társadalom 70 szá­ zaléka katolikus nevelésben részesült. Szinte mindenkit megkereszteltek, s ezt a köl­ dökzsinórt a társadalom 60 százaléka még nem szakította el. Ha valakinek csak annyi köze van a valláshoz, hogy gyerekkorában

ráöntöttek egy kis vizet, ez még nem hatá­ rozza meg az életét. Ennek semmi jelentősége nincs a tár­ Hát ennyi a levél. A petí­ A tüntetést követően a már sadalmi hatékonyság szem ­ pontjából. s figyelmen kívül ció szövege nem került a ke­ említett lehet hagyni. zembe. csak a B okor K ör H o g y a n lá tja a sz ó sz é k ­ és a „ J a v a s la t a t á r s a d a lm i Agónia Regionis Ballagtam a Papa után a kis falu főutcáján, a „hegybe." Kukorica, néhány alm a- és körtefa, egy kis szőlő, szilva, apró szem ű ringló, lucerna az állatok számára ez volt a „hegy”. Talpam at m eg-m eg­ m erítettem a selym es-hús por­ ban, enyhülést adott a kövek tűzforró érintése után. A Pa­ pa, Nagyapám komótosan lépdelt előttem, kezében ko­ sár, hátán az elmaradhatatlan „h á ty ”, előtte sokzsebes klottkötény, fején zsíros karim ájú fekete kalap. Lassan elmarad­ ta k a faluszéli házak feltűnt a

hegyoldali kőbánya hatal­ mas. odvas ürege A mébiútban homogén zsongássá sze­ lídült a falubéli aprójószág kárálása, a portákat vadul őr­ ző ku tyá k csaholása. S zerettem a m élyutat. Csak­ nem teljesen sötét volt. h ű ­ vös, fe jü n k fölött összeborul­ tak a csenevész akácok, az út rugalmasan, bársonytaDintású nedvességgel sim ult megviselt talpam alá. Oldalt, a málnát fa lá t behálózó, szerteágazó gyökerek között furcsa, itokzatos m élyedések. Tudtam a gödrök m élyén kincs ’■eifőzik csupa leheletvékony arany­ szálból készült, zafírkővel dí­ szített fülbevaló, egyszer m ajd belem erítem a markomat, és magasba em elem az ezernyi a p r ó , szikrázó karikát a viz- lá s a . a g y ü le k e z é s i és e g y e ­ s ü lé s i s z a b a d s á g m a r a d é k ­ ta la n é r v é n y e s ü lé s e , a z a l ­ te r n a tív k a to n a i s z o lg á la t l e h e t ő v é t é t e le , é s a n e m

­ z e tk ö z i jo g o k m a r a d é k ta la n é r v é n y e s ü lé s e érd ek éb en t e t t é s te r v e z e t t lé p é s e k .” Ü gy lá tju k , hogy ezek k iv é t e l n c k ü l c s a k t e r v e ­ z e tt lé p é s e k . A z t b iz to sa n á llít h a t j u k , h o g y a z a lt e r ­ n a t ív s z o lg á la t o t M agyaro r s z á g o n n e m v e z e t t é k b e. a b ü n te tésü k et le tö ltö tt s z o lg á la t m e g t a g a d ó k k ö z ü l p e d ig tö b b e n m á ig nem k a p n a k ú t le v e le t . A lu lír o t t f ü g g e t le n c s o ­ p o r to k ú g y v é lj ü k , d e m o k ­ r a t ik u s s z e r v e z ő d é s e in k lé g k ö r é t s ú ly o s a n te r h e li a z . h o g y M a g y a r o r sz á g o n 160 l e lk iis m e r e t i fo g o ly v a n b ö r tö n b e n , m e r t e l­ u ta s íto tta a k a to n a i s z o lg á ­ la to t. Ü g y ü k t e lj e s m e g o l ­ d á s á t j e le n t e n é , h a a z A l­ k o tm á n y b a n r

ö g z ít e n é k a k a to n á s k o d á s m e g ta g a d á ­ sá n a k jo g á t, és h a zá n k b a n is b e v e z e t n é k a z E N S Z -b iz o tts á g n o r m á in a k m e g f e l e ­ lő c iv i l s z o lg á la t in t é z m é ­ n y é t. J a v a s o lj u k , h o g y a z O r­ s z á g g y ű lé s 1988. é v i ő s z i ü lé s s z a k á n v it a s s á k m e g c k é r d é s e k é t. F e n ti f e lt é t e l e k t e lj e s ü lé s é ig m é lt á n y o s l e n n e a b ö r tö n b e n lé v ő k a ­ to n a i s z o lg á la tm e g ta g a d ó k b ü n te tésén ek v é g r e h a jtá ­ s á t a z o n n a l f e lf ü g g e s z t e n i. B u d a p e s t, 1988. s z e p te m b e r 15. MERZA GYÖRGY matemati­ katanár, aki 7 6 -ig a z é p ít é s z ­ mérnöki k a r o n o k ta to tt. Ö és fia is katonai szolgálat megta­ gadásáért több évet volt bör­ tönben. Büntetése letöltése óta könyvtárosként dolgozik. A másik H O L C Z E ft T IB O R a

petíció szövegezője. 1978-ban végzett a vegyészmérnöki ka­ ron. jelenleg könyvet árul a Madách téren. A sajtótájékoz­ tatón megjelent ■ BUL á NYI K A R O L Y katolikus páter is, é s én úgy gondoltam, nem kö­ vetek el szentségtörést, kleri­ kális propagandával sem fog­ nak vádolni, ha a hagyomá­ nyoktól eltérően (a JM fenn­ állásának 35. éve alatt először) egy papot is megszólaltatok. Nemcsak azért, mert egyete­ münkön számos vallásos ok­ tató-hallgató tartozik a JM hívei közé, hanem mert az alábbi kérdések valamenynyiünk fejében megfordulnak olykor. réjában verődött fehér falvak: fehér házak a feh ér tem plom tornyok árnyékában. A lm u­ kat én vigyáztam idefönt, s velem átellenben a hzgyáriás. a Birodalom legfőbb ura: a Király. Sohasem mondta ne­ kem senki, de tudtam , hogy ő a leghatalmasabb az egész v i­ lá g o n . hiszen koronát visel er­ d őkkel övezett homlokán. M inden alkalom m al

össze­ szorult a torkom, m ielőtt fel­ néztem rá. és hosszasan el­ időztem a komor, fekete to­ ronynál, az Őrnél, mi ilőtt tiszteletem et tettem volna ná­ la. Könnybe lábadó szem m el addig rim ánkodtam , amíg az Őr lassan, szertartásosan bó­ lintott. és én elindulhattam felfelé. A z audiencia általá­ ban rövid volt: én beszéltem neki a Birodalomról, apróbbnagyobb gondjaimról, ■ilykor kértem tőle valamit. Ö soha­ sem válaszolt. Néha teljesül­ tek a kívánságaim, többször nem. Ilyenkor tudtam , hegy nem vagyok érdemes rá. Egyszer engedélyt kaptam tőle, hogy meglátogassam a fo ­ lyót. Földbegyökerezett a lá­ bam. m ert itt lent arcnuat terített elém a folyó. Aranykavicsokon táncoltak n? át­ tetsző, kristálytiszta hullám ok, aranyhomokba m erültek épteim . Aranyban m ostam meg az arcomat, én, akkor már a K e l e t N y u g a t H á ló z a t kör sajtótájékoztatót tartott, me­ lyen több külföldi lap

tudósí­ tója is megjelent. M Á T R A I JÚLIA a KeletNyugat Pár­ beszéd hálózat nevében, kér­ déseinkre elmondta, á kör 1987 novemberében a Jogi Szakkollégium szervezésében megrendezett Budapesti Ke­ letNyugat Fórum munka­ társaiból alakult ez év feb­ ruárjában. C é lju k , h o g y a z e n y h ü lé s f o ly a m a t á t K e le t é s N y u ­ g a t k ö z ö tt s z e m é ly e s k a p ­ c s o la to k o n k e r esztü l s e ­ g íts é k , A K e l e t - K e le t k ö z ti p á r b e s z é d m ó d s z e r e it m o st a la k ít j á k . T a g ja ik s z á m a j e le n l e g h ú s z fő . d e s z in t e m in d e n k i k a p ­ c s o ló d ik m á s f ü g g e t le n c s o ­ p o r th o z is. E z ek m u n k á j á t k o o r d in á ljá k , s e g í t ik t ö r e k v é ­ s e ik b e n . A s a j t ó t a lá lk o z ó k u lc s e m b e r e i közül hadd e m e l j e k k i k e t t ő t . A z e g y ik legkisebbik királylány, s tud­ tam , ettől

varázserőin lesz. s ezzel a varázserővel szem be­ szállhatok a birodalmat fe­ nyegető Gonosszal. A szederfa három ágból ál­ ló karosszéke volt a trónusom. K örülöttem kövér, mézédes szedrek, nehéz illatuk furcsa, édes álm ot bocsátott rám vár­ tam a Jelet. A vastag, varangyos testű fatörzs belseiéhen tündérek laktak. Apró, á tte t­ sző kis lények, senki sem udhatott a létezésükről, csak én és a Király. A tündérek soha­ sem léphettek ki a szabadba, elpusztultak volna, ha nap­ fén y vagy levegő éri üvegsze­ rű. gyenge kis testüket Min­ dig a kinti birodalom csodái­ ról kellett m esélnem nekik, a hol arany, hol ezüst folyóról, a m élyzöld bársonym entébe öltöztetett hegynagyurakról. o m indig álmos, erdőkbe ágya­ zott falvakról. S a koronás Királyról, élet és halál uráról, a kinek a kezében a Biroda­ lom m últja és jövője van. A kko r még úgy hittem , a K i r á l y mindenható. Villámo­ kat

lövellt szerteszét am ikor újabb és újabb darabokul ha­ sítottak ki hegytestvérei hú­ sából. Nem értettem , mi törté­ nik. befogtam a fülem és el­ rejtőztem a m álnabokrok kö­ zé. egész testem ben reszket­ tem. Fizikai fájdalm at éhez­ tem m inden egyes hegycafat lassú kínos leválásakor Hal­ dokoltak a hegyek letépték róluk a húst. testükben vájháltak, m in t egyszer a tzom - r ő l? T é n y le g tö b b f ia t a l h a l l ­ g a t j a in a a m is é k e t , m in t e g y ­ k ét éve? Ha valaki onnan nézi, m int mondjuk Rákosi, annak idején, amikor- azt mondta, hogy ez a „felülépítés az alulépítés megváltoztatásával v i­ szonylag gyors idő alatt eltű­ nik”. s most azt látja, hogy egyre többen hisznek, s hogy az általuk nevelt fiatalok, akik minden mennyiségben meg­ kapták a dialektikus és törtét nelmi materializmust és még mindig egy részük klerikális. hát az nem tudom mit gondol­ hat. Szószékről

nézve 1948-ig minden gyerek nyolc-tizenkét éven keresztül vallásos okta­ tásban részesült, vallásgyakor­ latot is végeztek. Negyvennyolc után ez elindult s nem is olyan lassú menetben a zéró felé. Ü g y tu d o m , m a m e g in t e n g e d é ly e z t é k a h it t a n o k t a t á s t . Semmi változás nincs, csak azt a nagyon pici lehető­ szádban a tehén testében, s aztán m ozdulatlan, feh ér kisborjú született. T ehetetlen voltam , és rádöbbentem , tehe­ tetlen a K irály is. V ak dü­ höm ben saját karom ba harap­ tam. ki akartam tépni egy da­ rabot a saját húsomból, hogy osztozzak a hegyek so r sá b a n . K é s ő b b a fa lva ka t és a kis­ várost lassan elborította a lisztfehér, fullasztó por. fe l­ tartóztathatatlanul. kegyetlen m onotóniával szitálta be a tá ­ jat. A folyóra hajló bokrok m ár születésük percében m eg­ őszültek. a partokon koravén facsem eték, satnya karocskáik éltető nedveit kiszívta a

ké­ m én yek által kiökle id é zett élősködő, gyilkos kór Csont­ vázerdők . Szárazon katto­ gó. penészszürke leveleik, m in t távoli géppuskaropogás, télen, nyáron, tavasszal, ő sz ­ s z e l ugyanazok a levelek, egy örökkévalóságba d irm ed t táj . A Papa egyre kedveszegettebben járt ki a .hegybe": egy régenvolt színes fénykép m egfakult negatívja már csak ez volt a kert. A z alma hajdani piros nevetése még előbukkant, ha a kabátja ú j­ já val m egdörzsölte egy kis da­ séget, amit az ötvenes évek­ ben meghagytak a megegye­ zéskor. ma már nem fojtogat­ ják tovább. De 1950 óta eltelt közel negyven esztendő, s a m agyar tá r s a d a lo m m e g s z o k ta , hogy nem m e g y h itta n r a , n e m m e g y te m p lo m b a , inkább nézi a. tévét Egy fiatal paptársam komoly munkával végzett egy alapos tájékozó­ dást. s ennek az eredménye az volt. h o g y h a a fe jü n k t e te j é r e á llu n k , a k k o r

s in c s r e m é ­ n y ü n k a r ra , liugy a t i z e n n é g y - t iz e n h a t é v e n f e lü li if j ú s á g n a k e g y e t le n s z á z a ­ lé k á t is m e g n y e r jü k . De ez az egyetlen százalék is tízezreket j e le n t . Ha frek­ ventált helyen lévő templo­ mokba bemegyünk és látjuk, hogy tizeiével, százasával jön. nek a fiatalok ezt mindig a tízmillió függvényében kell nézni. L á tta m a z e g y ik p la k á to n a k ö v e t k e z ő m o n d a to t: K ö s ­ s ü n k b é k é t! M ir e g o n d o ln a k , k iv e l, m iv e l? Nem én készítettem, de azt amit én bele tudok gon­ dolni. azt elmondhatom, s azt hiszem, akik ide eljöttek, akik ezt elkészítették, azok is úgy gondolják . Akik itt a téren egybegyűltek, a vallás szűk ér­ telmében vallásosak. Egy 45 évvel ezelőtt elindult keresztánybázis tagjai. Fiai, unokái azoknak, akik megjárták Rá­ kosi haláltáborait, és akik na­ gyon súlyos veszélyeztetés

el­ lenére vállalták, hogy hetente összejönnek a hit nevében. Ezek úgy gondolják, hogy az emberiséget nem azért terem­ tették, hogy a határon innen lévők gyilkolják a határon túl lévőket, és hogy az emberi méltósággal együtt jár az is, hogy lelkiismeretünk hangjára figyelve, megpróbáljuk végre rendezni közös dolgainkat. Értelmes beszéddel, ahogy er­ re József Attilánk is biztatott. Békét, szövetséget kell köt­ nünk. Számomra ez a mondat azt mondja: Miért ne lehetne egy fegyvermentes semleges Közép-Európában élni? V a la m e n n y ie n ezt sze­ r e t n é n k m ió t a v ilá g a v ilá g . D e hadd k érdezzem m eg . ha az egyház h í v e in e k tá b o r a m ég nagyobb v o ln a , m in t m o s t, g m in d e n f ia t a l m e g t a ­ g a d n á a k a to n a i s z o lg á la t o t , k i v é d e n é m e g a z o r s z á g o t, h a úgy adódna? E gyébként úgy tu d o m , a z ö n ö k v a llá s a n e m t i lt j a a f e g y v e

r h a s z n á la tá t. K ö z e l n e g y v e n e s z te n d ő ó ta n y o m t a t á s b a n c s a k a z v o lt o lv a s h a t ó . am i m e g fe le lt a zo k n a k az e lv á r á s o k n a k , a m e ly e k e t a h a t a lo m t á m a s z ­ to tt. O lv a s ta m e g y p á r é v v e l e z e lő t t m e g j e le n t k ö n y v e t , a m agyar tö r té n e le m r ő l, m e ly azt p r ó b á lja a lá t á m a s z ta n i, h o g y m in d e n n e m z e t i k a t a s z t ­ r ó fa o k a e d d ig a z v o lt , h o g y m in d ig a k a d t v a la k i, a k i a m a g y a r s á g o t m e g a k a r ta v é ­ d e n i. A n e m z e t e k s o h a n e m a z é r t p u s z tu lta k e l. m e r t le r o ­ h a n tá k ő k e t. han em m ert f e g y v e r k e z t e k , é s n e m s z ü lt e k . R éz K a ta rabon. de a körte rücskös bő­ rébe lemoshatatlanul. levakarhatatlanul belerágta magát a ragacsos, szürkésfehér por. A szőlőt, szilvát órákig áztattuk, szám talanszor

leöntöttük óla az undorító, szennyes löttyöt, de száradás után újból és ú j­ ból kiü tö ttek a penészsztnű hullafoltok. K edvtelenül tol­ tu k el m agunktól. A Papa nem sokára kiköltö­ zött a Mama m ellé a ízluszéli kis tem ető tujafái alá. a kert idegeneké lett. A z öreg eper­ fa m ég élt. am ikor utoljára ott jártam. De nem vol* fá j­ d a lm a s a b ú c s ú , tudtam , hogy törzsében m ár régen nem él­ n ek tündérek. A gyerekek, az én gyere­ keim . ha néha-néha lem en­ n ek a m ár jó ideje nem arany-ezüst, hanem olajoson fekete, bűzlő folyó partjára, közömbös pillantást ve tn ek a túloldali várra, aztán elfinto­ rítjá k az orrukat, és vtsszem enekiilnek a városba. A partot egyébként is buldózerek szab­ dalják az utóbbi időben és m it sem tudnak a Királyról, aki valam ikor m indenható volt ezen a tájon. B o n ifc r t M á ria A JÖ V Ő M É R N Ö K É A B u d a p e s ti M ű sz a k i E g y e

te m L a p ja F e le lő s s z e r k e s z tő : T E U R E G A B O R B u d a p e s t, F g ry Jó z s e f u. 2022 1321 T ép I 16 - T e le ro n 812-663 - K ia d ja a H ír­ la p k ia d ó V á lla la t B u d a p e s t B ta h a L u jz a té r J. IS59 - F e le ­ lős k ia d ó : V A G N ER FE R E N C v e z é rig a z g a tó 886218. S z ik ra L a p n y o m d a . B u d a p e s t - F e le ló s v e z e tő j C SÖ N D E S ZO LTÁ N v e z é rig a z g a tó IS S N 0230 7510 7. Kérem, hogy a Róma által még jóvá nem hagyott püspökkari szabály­ zatba kerüljön bele, hogy a magyar püspöki karnak nem a mindenkori eszter­ gomi érsek az elnöke, hanem az új egyházi törvénykönyv előírása szerint (ca­ non 452) a püspökök által 5 évre megválasztott bármelyik püspök, nehogy a párt az ÁEH-n keresztül egyetlen személy marokban tartásával biztosíthassa befolyását a püspöki karra. 8. Ugyanezen okok miatt a megyéspüspök halála vagy akadályoztatása

esetén az egyházmegyei kormányzót ne a székeskáptalan, hanem az egyházmegyei papi szenátus tagjaiból kinevezett Tanácsosok Testületé válassza meg. (CIC can 421 és 502) 9. Tiltakozzunk az ellen, hogy m ár kispapokat próbálnak besúgóként be­ építeni vagy megfélemlítéssel, vagy ígérgetéssel. A papoknak pedig hozzuk félreérthetetlenül tudomásukra az egyházi törvénykönyvnek a hűtlen besú­ gókra vonatkozó tilalmát és büntetését, mert magam is többször megtapasz­ taltam. hogy papi körben tett kijelentéseimért állami szervek felelősségre vontak. 10. A mostani politikai helyzetben tiltsuk meg papjainknak, hogy bármi­ lyen közigazgatási beosztást vállaljanak. Ismertessük meg velük az egyházi törvénykönyv erre vonatkozó előírásait. Mi papok neveljük híveinket olyan keresztény lelkületre és politikai érettségre, mely megtalálja a neki leginkább megfelelő politikai pártot vagy mozgalmat. De maguk a papok soha semmi­

lyen körülmények között ne legyenek semmiféle politikai pártnak, még egy esetleges keresztény pártnak sem a tagjai, mert ez szembeállíthatja őket máspártú híveikkel, és akadályozza őket mindenkihez szóló papi szolgálatukban. 11. Mivel a magyar püspöki kar elnökét töméntelen elfoglaltsága akadá­ lyozza a püspöki kar ügyeinek folyamatos intézésében, javaslom, hogy létesít­ sünk püspökkari titkárságot megfelelő személyzettel és helyiséggel, mint a többi európai püspöki kar teszi. 12. Szeretném tudni, hogy milyen szempontok szerint és kiknek osztot­ ták szét a máltai lovagrend nagy értékű kórházi felszereléseit? Több személy felháborodva szólt nekem, hogy amíg a katolikus intézmények (Szeretetszol­ gálat, máriaremetei elfekvő, Széher úti kórház) alig vagy semmit sem kaptak, addig a budapesti ávós kórház, az ajkai bányászkórház bőséges adományok­ hoz jutott. Jó lenne tudni, mi itt az igazság, és

ki fogja a jövőben körültekin­ tőbben ezt csinálni? 13. A magyar egyház számára az új helyzetben komoly lelkipásztori ter­ vet kellene készíteni. Hogyan fogjuk ellátni a hitoktatást az iskolai hitkoktatás várható fellendülésekor? Hogyan tudunk megfelelni újabb szerzetesi isko­ lák létesítésére irányuló igényeknek? Stb. Mivel levelemmel nemcsak a következő püspökkari konferencia prog­ ramjára teszek javaslatot, hanem a benne foglaltak információim szerint a hívek és papok közóhaját is kifejezik, ezért azt nemcsak a püspöki kar tagjainak küldöm meg, hanem nyilt levélnek szánom, amit másoknak is megküldök. Azért imádkozva, hogy Eminenciád a mai súlyos gondok között minden­ ben meg tudjon felelni az Egyházát gondviselő Isten akaratának, vagyok Krisztusban testvére Dr. Szendi József veszprémi püspök TÚRJÁK ILDIKÓ Egyház és Bokor L ehet-e n yilvá n o ssá g a m agyar ka to liku s eg yh á zb a n ? Ki tudja,

miért, alig-alig esik szó arról, hogy mi történt az utóbbi negyven évben az egyházakkal. Arról pedig egyáltalán nem lehet tudni és hallani, hogy e történések miféle, mindmáig kiheverhetetlen következményekkel jártak az egyházak életére. Hallunk, olva­ sunk a pártok szétzilálásának, megszüntetésének módszereiről esz­ közeiről és következményeiről. Kezdenek ismertté válni ugyanezek a tények a civil társadalomban oly jelentős szerepet betöltő egyesü­ letek vonatkozásában is. Igaz, e tények éppen az egykori pártok és egyesületek egykori tagjai jóvoltából kerülnek napvilágra. Elemzé­ süket, s az abból mára érvényes konklúzió levonását is az esemé­ nyek részesei, szenvedő alanyai végzik el. Úgy tetszik, hogy az egyházakra vonatkozóan sem történhet másként. Kinek-kinek a saját közvetlen vagy közvetett tapasztalati­ ismereti anyagából kell felszínre hoznia a maga egyházára vonatko­ zó tényeket,

elvégezni azok elemzését, és levonnia a szükséges konklúziókat. A katolikus egyház tagjainak a katolikus egyházat érintő múltbeli, de árnyékát a jelenbe is átvetítő történésekkel kell szembesülniük, s azokat a nyilvánosság elé tárniuk. Csakhogy az egyházak sem belső, sem külső indítást nem éreznek arra. hogy kö­ zelmúltjuk napjainkig ható szomorú tényeivel szembesüljenek. Valóban nincs rá igény, nincsen érdeklődés e téma iránt? Nem gondolhatjuk. Sokkal inkább kell azt gondolnunk, hogy az egyhá­ zak maguk az akadályai annak, hogy nyilvánosságra jussanak az egyházakat ért károsodások. Még a kommunista mozgalomnál is nehezebb ugyanis az isteni tekintélyre hivatkozó társaságoknak el­ ismerniük, hogy önhibájukból és/vagy az erőszak kényszerítő erejé­ ből küldetésüket nem vagy csak egészen töredékesen tudták teljesí­ teni. Nézzük tehát a tényeket« katolikus egyházat az elmúlt évtize­ dekben

többször is az egyházi és nem egyházi sajtó botránykróni­ káinak szereplőjévé lett, Bokor néven ismertté vált katolikus bázis­ közösség szemüvegén át. 1945 februárjában egy horvát jezsuita érkezett a debreceni pia­ rista gimnáziumba. Rövid idő (kb 30-40 nap tartózkodás) alatt négy csoportot hozott létre, mondván, eljön az idő, amikor az egyház csak ilyen kis csoportokban lesz képes tovább élni. Amikor eltávozott, a rend egyik fiatal tanárát bízta meg munkájának folytatásával. Bulányi György vállalta a számára teljesen újszerű és ismeretlen mun­ kát. Mégpedig rendi és püspöki elöljáróinak tudtával és engedelmével Mindszenty hercegprímás közvetlenül letartóztatása előtt azt mondta e munkára: „Tegye, tanár úr, azt, amit elöljárói mondanak. Egyébként az egyháztörténetet nem azért tanultuk, hogy régiségtani ismereteinket gyarapítsuk. Párttitkárok sohasem határozhatják meg az egyház

feladatát. ” Az eg yh áz és a B o k o r A rendi elöljárók és püspökök támogatását bizonyítja, hogy még 1950-ben is a már várható üldözés miatt titkos lelkigyakorlata­ it az Actio Catholica székházában tarthatta az igen hamarosan or­ szágossá növekedett mozgalom. ím e a Bokor korai, rövid története S most tekintsünk a magyar egyház 1950-nel kezdődő történetére. 1950. augusztus 7-én Rákosi kényszerítésének engedve a pá­ pa kifejezett parancsa ellenére a püspökök megkötötték az ál­ lammal a megállapodást. Azt a megállapodást, amely ellenkezik az egyházjoggal, és a lehetetlenülésig gúzsba köti az egyház élettevé­ kenységét napjainkban is. A püspöki kar az egyház életét próbálta megmenteni a megál­ lapodás aláírásával. A megállapodást aláíró püspöki kar élén álló dr. Grósz József kalocsai érsek fél évvel később maga is börtönbe került, 15 évi fogságra ítélték. Az állam

tombolt, és azt állította, hogy nemcsak Mindszenty, hanem Grősz is összeesküdött ellene. A püspökök megbízhatatlanságára hivatkozva most már minden püspöki aulába beültették a hatalom embereit. Tudtuk nélkül egy levél sem mehetett ki onnan, és nem juthatott be oda. Az ordináriusoknak meg kellett szakítaniuk a kapcsolatot azokkal, akik nem en­ gedelmeskedtek az államnak, akik nem voltak békepapok. A püs­ pökök papjaikat jó és rossz papokra kényszerültek felosztani. A rosszak, az imént említett engedetlenek valójában a püspökök szimpátiáját és hallgatólagos támogatását bírták. A jók viszont az 33 államhatalom szempontjait képviselték, s ennek végrehajtására kényszerítették az immár gyakorlati tapasztalatok alapján helyze­ tük súlyos-életveszélyes voltát felismerő ordináriusokat. Kezdetét vette ezzel a magyar egyház sajátos keresztútja, helyesebben tragi­ komédiája. Úgy, amint ezt egy később 14 évi

börtönbüntetésre ítélt fiatal pap bölcs előrelátással megjövendölte: „Mostantól kezdve egyházi, azaz hierarchikus segítséggel folytatják az egyházüldö­ zést. ” 1957-ben a szabadlábra került Grősz József vezetésével a püs­ pöki kar „haladó”, azaz internálást, börtönt nem kockáztatott tagjai kollektive beálltak a békepapi mozgalomba, ámbár 1965 novembe­ rében e mozgalom fő képviselőit felfüggesztette a pápa. N éhány hó­ nap múlva azonban m ár püspökök álltak e mozgalom élén, s az ak­ kori Vatikán szemével nézve már csak a bázisközösségek engedel­ meskedtek a pápának. E lépés következtében a bázisközösségek az egyik, a püspöki kar egy másik táborba kerültek. E kiscsoportok 1961 elején élték át harmadik nagy letartóztatási hullámukat. 120 személyt tartóztattak le, papokat, s a laikusok so­ rából férfiakat és nőket. S ekkor a magyar püspöki kar nyilatkoza­ tot tett közzé 1961.

március 7-én a sajtóban, és megparancsolta pap­ jainak, hogy a vasárnapi istentiszteleten olvassák fel azt. A nyilat­ kozat azt hozta az egész világ tudomására, hogy a letartóztatottak nemcsak az állam, hanem az egyház ellenségei is. A nyilatkozat idő­ pontjában a letartóztatottak még nem voltak elítélve. Az ellenük el­ járó hatóságok mondhatták tehát a letartóztatottaknak: a püspököd már elitéit téged. Lehet, hogy a püspöki kar egyes tagjai maguk is csak az újság­ ból értesültek arról, hogy ilyen nyilatkozatot tettek, mint ezt egyi­ kük később állította. Az akkori püspöki karból azonban m ind a mai napig senki sem cáfolta meg az 1961-es nyilatkozatot. Sőt az idáig megtett úthoz, ha késve is, de megérkezett a vatikáni jóváhagyás. 1964 szeptemberében részleges megállapodás jö tt létre a m agyar ál­ lam és a Vatikán között. A rá következő napokban a pápa érsekké nevezett ki olyan ordináriusokat, akik

négy és fél évvel korábban nyilvánosan és világosan elitélték a m agyar egyház 120 hitvallóját. Itt meg kell szakítanunk a magyar egyház történetét. Vissza kell tekintenünk a Bokor néven ismert katolikus bázisközösség tör­ ténetéhez, amelyet születése pillanatában, 194546-ban hagy­ tunk el. E történet két fejezetre oszlik. Az-1951-ig terjedő időben az ak­ kori egyházi elöljárók kedves gyermeke volt a Bokor, am elyet az egyes elöljárók vérmérséklete és a politikai nyomás súlyosságának függvényében a hierarchia nyíltan vagy hallgatólagosan élni enge­ dett vagy támogatott. 1951-ben Bulányi György piaristát, a mozgalom vezetőjét és több társát letartóztatták. Őt életfogytiglanra, társait sokéves bör­ tönbüntetésre ítélték. 1960-ban Bulányi amnesztiával szabadult, és ismét nekifogott a történelmi viharok által megtépázott nyájának összegyűjtéséhez, illetve az elveszettek helyébe újak

kereséséhez. A hatvanas évek második felében m ár ismét élt három közösség. A következő évek során a közösségek száma szolidan ugyan, de év­ ről évre gyarapodott. Tagjaik a mozgalom első életszakaszához ha­ sonlóan komoly hitvalló életre törekedtek, személyes ismeretségi körükben, plébániákon erőteljes apostoli tevékenységet folytattak. Munkájuk jótékony hatása egyes egyházközösségek életében mind a mai napig érződik. Annak ellenére érezhető ez a hatás, hogy az elkövetkező események a Bokor apostoli törekvéseit egyre in­ kább gátolták. Most pedig visszatérünk a magyar egyház történetéhez. 1970-ben került sor a bázisközösségek elleni utolsó perre. 1975-ben a magyar kormány aláírta a helsinki egyezményt. Ez fordulópontot jelentett: a közösségi munka, amelyért két évtizeden keresztül szá­ zak és százak vállaltak magukra hosszú és nehéz börtönbüntetést, mostantól már az emberi jogok

közé tartozott. Ekkortól kezdve már 34 nem tartóztattak le ezért senkit. Az állam kezéből kiesett a báziskö­ zösségek ellen idáig használt fegyver. Más, hatékony eszközt kellett találnia. 1973-ban a Szentszék megüresedettnek nyilvánította Magyarország primási székét, mivel a 81 éves Mindszenty bíboros szám­ űzetésben élt. A Szentszék a következő évben Lékai László veszpré­ mi püspököt esztergomi apostoli adminisztrátorrá, majd két évvel később. 1976-ban Magyarország prímásérsekévé nevezte ki Még ugyanabban a hónapban az esztergomi papi szeminárium egyik ta­ nára Dr. Szendy, akit néhány év múlva kineveznek Veszprém püspökévé eretneknek bélyegezte Bulányi teológiai tanításait. S ezzel ismét a Bokor történetéhez kanyarodunk vissza. Bulányi a hir vételére sietve felkereste Dr. Szendyt, és letette asztalára hatkötetes művét, kifejezetten azzal a kéréssel, hogy Lé­ kai bíboros vizsgálja meg,

mi eretnekség van abban. Néhány hónap múlva az említett könyvek azzal a szóbeli üzenettel kerültek vissza hozzá, hogy Dr. Szendy betegsége miatt nem tudta tanulmányozni őket. Ugyanez év kora őszén a magyar piarista tartományfőnök arról értesítette Bulányit, hogy Lékai prímás felkereste őt, és arra kérte, hogy a piarista generális által hívassa ki Magyarországról. Bulányi tüstént írt a prímásnak, és megkérdezte tőle, miért nem szól hozzá közvetlenül, ha valami kifogása van ellene. Levelére nem kapott vá­ laszt. Ugyanez év (1976) decemberében a prímás a püspökkari kon­ ferencián Dr. Szendy egy írását osztotta szét püspöktársai között, a következő címmel: „Bulányi Györgynek valószinűleg hiányos teoló­ giai műveltségből származó tanításai. Ezenkívül a prímás min­ den ordináriusnak egy listát adott át, amely egyházmegyéik „bulányista” papjainak nevét tartalmazta azzal a kéréssel, hogy

egyházi büntetéssel sújtsák őket. Mind a püspökök, mind mások előtt telje­ sen világos volt, honnan kapta a prímás ezt a listát. Még ez év decemberében mintegy 25 személy, a Bokor közös­ ségének túlnyomórészt laikus tagjai egyenként vagy hármas-né­ gyes csoportokban audienciát kértek és kaptak a prímástól. Előad­ ták a prímásnak, hogy Bulányi tevékenységét az országban szüksé­ gesnek tartják, mivel a kisközösségi m unka révén tartották meg, illetve nyerték vissza hitüket. Hivatkoztak az új „Evangelii Nuntiandi” kezdetű enciklikára, melyben a pápa a bázisközösségeket az egyház reménységeinek nevezi. A prímás azt válaszolta nekik, hogy az enciklika ezen num erusa és állítása Magyarországra nem érvé­ nyes. Kifejtette nekik, hogy a jövőben nem lesz lehetőségük a plé­ bániákon lelkigyakorlatot tartani, mert ez tilos. Korábban ugyanis egyes plébániák erre lehetőséget adtak. Végül az őt

felkeresők egy fiatalabb csoportjának szelíden és megértőén azt mondta: maguk jót akarnak, túlságosan is jót, ez azonban Magyarországon nem le­ hetséges. A következő napokban a prímás ezen látogatóit a rendőr­ ség írásban értesítette, hogy útlevelüket elveszi, mert külföldre uta­ zásuk „közérdeket sé rt”. Néhányan fellebbeztek A válasz elutasí­ tás volt, megerősítve az elvételkor adott indokot. A „ k is l é p é s e k ” ú tjá n Az összefüggések túlságosan is világosak voltak. Senkinek sem le­ hettek illúziói. A Vatikán „keleti politikája” értelmében s ez a po­ litika gyökeresen különbözött a korábbitól olyan prímás került a m agyar katolikus egyház élére, aki világosan és tudatosan járta a maga útját. A totális állam nem tűri a kiscsoportokat, ha nem képes ellenőrizni őket. A hierarchiának kell megsemmisíteni őket Ellen­ értékként ezért az egyház az államtól engedélyt kaphat

olyan egy­ házi tevékenységekre, melyek az állam számára nem veszélyesek. Ez a „kis lépések”útja. Felmerül a kérdés: vajon ez az út az egyház számára jó üzlet-e? Úgy tűnik, a prímás nem kételkedett ebben. Mások ellenben, így a Bokor közösségei is, úgy vélekedtek, hogy a hierarchia végletesen rossz üzletet kötött, amikor az elmúlt évtize­ dek egész mártír-hitvalló vonalát kívánta saját kezűleg kioperálni az engedményekért cserébe a m agyar egyház testéből. 1977 januárjában a kalocsai érsek indítására a bíboros magá­ hoz hívatta Bulányit, és a konfliktusfeloldó szándékúnak mondott beszélgetésben közölte, hogy tudomása szerint Bulányi csoportjait és lelkigyakorlatait több szeminarista is látogatja. Ezért ezeket nem fogja felszentelni. Második alkalommal, mint egy, a Bulányit elítélni hivatott egyházi törvényszék elnökeként találkoztak egy­ mással. Noha a prímás támadásainak éle

főleg Bulányi személye és a hozzá tartozó kiscsoportok ellen irányult, mégis „fekete bárány” volt számára a kiscsoportok minden fajtája. A kivételes figyelem annak köszönhető, hogy a magyarországi közösségek létrehozásá­ ban az állam kezdeményező szerepet tulajdonított Bulányinak. Ugyanakkor tőle függetlenül mellette is és utána is voltak számo­ sán, akik az egyház továbbélésének útját ugyancsak közösségek lét­ rehozásában látták. Ezek a kiscsoportok nem részesültek a Bokor­ hoz hasonló, korántsem örvendetes, kitüntető figyelemben, de egyik-másik támadás kifejezetten ellenük irányult. A püspöki kar egyik körlevele a „Regnum M arianum ” ellen szólt, a másik a Bokor ellen. A késői hetvenes években a Regnumhoz tartozók még nem sejthették, hogy hamarosan ők lesznek a „jó kiscsoportok”. Közben azonban új események következtek, és ezért az állam­ nak és a prímásnak új oldalt kellett

nyitniuk kiscsoport-politikájuk­ ban. 1979 szeptemberében a Bokor egyik tagja, Dr Merza József, egy magas képesítésű matematikus, négy gyermek apja, negyvenynyolcadik életévében behívót kapott katonai szolgálatra. Harminc évvel korábban találkozott a Bokor bázisközösséggel. A Bokor kö­ zösségeiben ekkorra egyre követelődzőbben jelentkező felismerés a jézusi „szeressétek inkább ellenségeiteket” parancsra vonatkozóan tettre indította őt. A hatóságoknak írásban bejelentette, hogy lelki­ ismerete nem engedi meg a katonai szolgálat teljesítését. Abszolút ellentmondásban van ugyanis az ellenségszeretet parancsával, ha egy keresztény bármely okból megöli embertársát, vagy ennek jö­ vendőbeli elkövetésére esküt tesz (katonai eskü), s az erre való fel­ készülés céljából katonai kiképzésben vesz részt. A bejelentést kö­ vetően letartóztatták és elítélték. Az esetről a Bokor értesítette a püspöki kart.

Semmi választ nem kapott ugyan, de a prímás Paskai püspöktől, a püspöki kar teológus szakértőjétől véleményt kért az esetről. Paskai elkészítette N ézet címen összefoglalt véleményét: „Az egyetemes keresztényi lelkiismerettel nem áll ellentétben a ka­ tonai szolgálat. pillanatnyilag az erő csökkentése az egyik olda­ lon az erőszak növekedését vonná maga után a másik oldalon.” A következő években ezek a teológiai gondolatok gyakran hallha­ tók a prímás szájából. Bár az akkori magyar politikai gondolkodás számára a kiskö­ zösségek léte változatlanul kellemetlen volt ugyan, de még sokkal inkább kellemetlennek és veszélyesnek találta a lelkiismereti szol­ gálatmegtagadás eddig hazánkban ismeretlen precedensét. Az amúgy is kivételes figyelemmel kísért Bokor volt ismét az úttörő. Ezt követően a pápa 1980 húsvétján levelet intézett a magyar katolikusokhoz. E levél a kiscsoportokat is megemlítette a

katekézis lehetséges és ajánlott formái között. A prímás szemlélete, hogy az „Evangelii Nuntiandi” 58. pontja nem érvényes Magyarországra, többé nem tartható. Fél év múlva az II Regno folyóiratban megje­ lent tehát egy nyilatkozata: Magyarországon vannak „jó” báziskö­ zösségek, amelyek tisztelik a hierarchiát, és vannak „rosszak”, me­ lyek nem tisztelik a hierarchiát, és megtagadják a katonai szolgála­ tot. A Regnum Marianum kiscsoportjai a jók, a Bokor kiscsoportjai a rosszak. Kész az új platform A két közösség, a Regnum és a Bokor az elmúlt évtizedekben ugyanannyit szenvedett, a Regnum talán többet is. Kapcsolatuk testvéri volt. 1981 pünkösdjén, a Regnum által évről évre megtar­ tandó ifjúsági találkozón. Nagymaroson másodízben vett részt a prí­ más. (Előzőleg az 1980-as pápai levelet követően jelent meg) Közöl­ te azonban, hogy az ünnepi misén csak akkor koncelebrál az ott megjelenő

papokkal, ha azok a mise előtt hajlandóak aláírni az álta­ la írásban lefektetett teológiai nézeteket. A Regnum ekkor azt kép­ viselte, hogy inkább eltekint az ifjúsági találkozó megrendezésétől, mert e feltétel teljesítése megtörné a magyarországi kiscsoportok egységét. A prímásnak engednie kellett A következő évben azon­ ban, 1982-ben, fél órával a mise előtt kijelentette, hogy Bulányival, valamint egyházmegyéje másik, Bokorhoz tartozó papjával, Kovács Lászlóval nem hajlandó koncelebrálni. Döntését tudomásul kellett venniük. A Regnum papjai közül egyesek nem öltöztek be, a több­ ség azonban koncelebrált a prímással. Végre úgy tűnt, megtört a kiscsoportok egysége. A jó és rossz kiscsoportok megkülönböztetésében a prímás és az Állami Egyházügyi Hivatal tökéletes összhangban volt. Az utób­ bi vezetője szokatlanul új hangot ütött meg. Azt mondta, hogy az egyházban mindig is voltak kiscsoportok. Az

számára teljesen ért­ hető, ez az egyház belső ügye. Az állam számára csak egy a fontos: a kiscsoportoknak el kell ismerniök az állam törvényeit. Ugyanennek az időszaknak az eseménytörténetéhez tartozik, és magyarázatul szolgálhat a következő: 1981. szeptember 6-án a prímás ünnepélyes prédikációt tartott a magyar történelem katona­ hőseiről, és a katonai szolgálat megtagadóit félrevezetőknek és félrevezetetteknek nevezte. Három nap múlva felfüggesztette, és ezen­ felül félévi kényszertartózkodásra ítélte káplánját, Kovács Lászlót, aki az előző augusztus folyamán 700 fiatal számára egy más jellegű prédikációt tartott. Kovács prédikációjában a kicsiny, szegény és fegyvertelen Jézust, és nem pedig a katonákat dicsérte. A büntetés indoklása: Kovács a prédikációhoz nem rendelkezett az illetékes ordinárius engedélyével. Az igazság az, hogy az ifjúsági találkozó előestéjén az ÁEH te­

lefonált az ordináriusnak: akadályozza meg Kovács prédikációját. Kovács a büntetés ellen fellebbezett a Szent Klérus Kongregáció­ hoz. A mai napig nem kapott választ A következő hónapban egy másik, Bokorhoz tartozó papot füg­ gesztettek fel, Gromon Andrást. Ő is prédikált, mégpedig így: mivel a prímás prédikációja a katonahősökről a katolikus újságokban is megjelent, kötelességemnek tartom, hogy közöljem a hívőkkel, hogy a prímás prédikációja nem áll összhangban Jézus hegyi beszé­ dével. Gromon Andrást már minden egyházi peres eljárás nélkül függesztette fel püspöke. A büntetések miatti botrány és felháborodás hullámai egészen a Csendes-óceánig csaptak. A magyar püspöki kar illetékesének a külföldi sajtóban kellett nyilatkoznia, hogy a szolgálatmegtagadás­ ra vonatkozó II. vatikáni zsinati tanítással a magyar püspökök is egyetértenek. Hogy a Bokor ellen kezdett harc tovább folytatható

legyen, a prímásnak ismét új utat kellett választania. így tett N y ílt k o n f l i k t u s a h ie r a r c h iá v a l 1981 novemberében a prímás egyházjogi büntetés fenyegetése mel­ lett „dialógusra” hívta Bulányit. Mivel a prímás négy teológiai pro­ fesszor élén kívánt teologizálni, a párbeszédre Bulányi is négy tár­ sával jelent meg. Nem engedték be őket A professzorok a helyszí­ nen kérdéseket tettek fel Bulányinak-, amelyekre ő rövid idő múltán írásban válaszolt. E válasz másolatát egyidejűleg a Hittani Kongre­ gációnak is megküldte. A második ülésen a professzorok közölték, hogy más válaszokat kívánnak hallani. A prímás kijelentette, hogy ebben a dialógusban nincs helye a dialógusnak, m ert ő és a profeszszorok hivatalból képviselik az egyház tanítását. Bulányi, belátván a dialógus képtelenségét, levélben tudósította a prímást, hogy a 35 harmadik ülésen nem kíván megjelenni.

Ugyanakkor vallomást tett tanításáról. E dialógusnak nevezett törvényszéki ülés után a püspö­ ki kar az újságokban azt tette közzé, hogy Bulányi tanai eretnekek, ezért azokat vissza kell vonnia. Bulányi azt válaszolta, hogy semmi visszavonnivalója nincs. Nem tanítja ugyanis azt, amit az újságok­ ban neki tulajdonítottak. Mivel azt amit nem tanított, nem is von­ hatta vissza, a püspöki karnak meg kellett büntetnie Bulányit. Amit 1951-ben az állam már elvett tódé a nyilvános működés jogát . azt elvették 31 év után püspökei is. A prímás megtalálta a biztos útját annak, hogy lehetetlenné te­ gye a Bokort az egyházban. Az állam ideges a lelkiismereti szolgá­ latmegtagadások miatt, ezért azonban az egyház nem ítélhet el sen­ kit sem. Amire nem képes a morálteológia, arra legyen képes a dogmatika. A következő vád, amelyet a négyévenként a pápánál te­ endő szokásos látogatáskor fogalmazott a püspöki kar,

így hang­ zott: „van azonban (ti. Magyarországon) a bázisközösségeknek egy másik fajtája, amely nemcsak engedetlen a hierarchiával szemben, hanem egyszerűen tagadja, hogy a hierarchia Krisztus akaratából létezik; úgy vélik, hogy az egyház tanító hivatala gyakran tévedett, és hogy nekik inkább a bennük megszólaló Szentléleknek, mint a hierarchia utasításainak kell engedelmeskedniük.” A Bokorról van szó. A magyar egyház történetének ismertetése nélkül, a Bokor által képviselt tartalmak célzatosan sarkított, torzí­ tott megfogalmazásban hangzanak el. Nem történik ugyanis emlí­ tés arról, hogy a Bokor legmerészebb álmaiban sem képzel vezetők nélküli egyházat. Olyan egyházat álmodik, amelyben a vezetők va­ lóságos vezetők. Jézus ügyének elkötelezett emberek, akik képesek Jézushoz, az evangéliumhoz vezetni társaikat, mert a rájuk bízottak bizalmát bírják. Olyan vezetőkről álmodik, akiket e bizalom által

igazolt rátermettségük következtében vezetőtársaik is elfogadnak. Amíg azonban az értelem egykor talán valóra váló álmait álmodja, addig is tiszteletben tartja az egyház jelenlegi strukturális felépítettségét. Arról sem történik említés a püspöki kar beszámolójában, hogy a Bokor elveti ugyan az engedelmesség erény voltát, mely a profán és az egyháztörténet tanúsága szerint nemegyszer súlyos bűnök elkövetésébe sodort jóhiszemű embereket, ugyanakkor el­ képzelhetetlennek tartja a Szeretet világának valósulását anélkül, hogy ne ragaszkodnánk egy másik, az engedelmességhez nagyon is közeli rokonságban lévő erényhez. Ez pedig az egymásra hallgatás, a belátás, a közös nevező keresésének, a lényegtelenben való enge­ dékenységnek egyetlen szóval nehezen definiálható erénye. A cél­ zatosan sarkított és torzított tolmácsolásnak a következménye: Ró­ ma érzékenyen reagált a közlésre. 1983

áprilisában megérkezett Budapestre az úgynevezett első Casaroli-levél. Ebben a vatikáni államtitkár röviden és világosan közli: a Bokornak engedelmeskednie kell. Hogy miben, azt a levél nem nevezte meg. Le kell tenniük a katonai esküt? Nem szabad plé­ bániákon lelkigyakorlatot tartaniuk? Vissza kell vonniuk azt, amit nem állítottak? Ugyanis mindig ezek voltak az engedetlenség tár­ gyai. Választ a levél nem adott A levelet a sajtóban rövidesen pub­ likálták, majd félreértések elkerülése végett Lékai bíboros a Ma­ gyar K urír 1983. XII 15-i számában értelmezte is: „Casaroli Bulá­ nyi György atyát és társait az egyházat sértő visszaélései miatt elítéli. ” 1986 január 31-én Ratzinger bíboros intézi a Bokor im­ már Rómáig felgörgetett ügye ellen a legkeményebb támadást. Fel­ szólította Bulányit, hogy vonja vissza tanítását. Bulányi egy könyv terjedelmében válaszolt a Hittani Kongregáció bíborosának.

Vála­ szolt, azaz nem vonta vissza, hanem kifejtette azt, amit célzatosan sarkítottan és torzítottan juttattak a Hittani Kongregáció elé az ő ta­ nításaként. Abból a célból juttatták oda, hogy a Hittani Kongregá­ ció elítélje, s hogy ez az ítélet minden korábbinál súlyosabb aka­ dályt jelentsen Bulányi és a Bokor magyar egyházon belüli tevé­ kenysége elé. Bulányi válaszolt E válasz egyik pontja interpunkció nélkül, fejezetcímenként a következőképpen hangzik: „Az álmokat 36 is el kell ítélni". Lehet kérdés, lehet kijelentés, lehet felkiáltás, majd a befejező sorai: . mindig kész vagyok arra, hogy jóakaratú em­ berektől tanuljak, és ezek között egyházam Szent Hittani Kongre­ gációjától még inkább, és esetleg helyesbíteni magam, hogy Jézus igazságait egyre jobban megismerjem. P o z itív p a tth e ly z e t A választ követően a Bokor ügye mindmáig patthelyzetben van. Róma nem tett újabb

lépéseket. Lékai bíboros halálával megürese­ dett az esztergomi érseki szék. Utódja, Paskai László bíboros elődjé­ től több tekintetben eltérő politikát folytat. Az ügy döntésre ju ttatá­ sát nem tekinti életfeladatának. Legalábbis a jelekből erre lehet következtetni. Mára sokat változott az államhatalom szemlélete és gyakorlata is. Pozitív változásoknak lehetünk tanúi az eddig még csak nem is tűrt társadalm i mozgásokkal, az egyházakkal szemben is. Egy országban, ahol pártok megalakulásáról folyik nyíltszíni vi­ ta, ahol rég halálra ítélt s halottnak hitt egyesületek élednek újjá, és újak születnek, s ahol súlyos erkölcsi és gazdasági bajok borzolják a társadalom közérzetét, újszerű megítélés alá esnek az egyházak te­ vékenységei is, az egyházon belüli önszerveződésű kiscsoportok is. Már régen nincsen szó a bázisközösségek direkt állami üldözé­ séről, s nincsen szó arról sem,

hogy közvetetten, azaz az egyház út­ ján akarják ezeket a közösségeket felszámolni. Legalábbis tűri az állam őket. Lehet, hogy nem szívesen, de mégis tűri Ugyancsak pozitív szemléleti változás következett be az emberi jogok skálájának szélességéről alkotott államhatalmi nézetekben is. A lelkiismereti szolgálatmegtagadás az emberi, a lelkiismereti szabadság jogán rövidesen törvény formájában biztosított lehető­ séggé válhat. S ez akkor is örvendetes, ha a törvénytervezet para­ métereivel vitatkozni szükséges, és mert azok továbbra is büntető jellegűek. Tulajdonképpen a magyar katolikus egyház álláspontjában is pozitív szemléleti változások tanúi lehetünk. Gyulay Endre Csanádi püspöknek a Magyar Hírlapban megjelent cikke felhívja a figyel­ met az egyház ellen elkövetett súlyos bűnökre, amelyeknek az egész társadalom kárát látta. Paskai László bíboros a miniszterelnökkel folytatott tárgyalá­ son

szót emelt a lelkiismereti szolgálatmegtagadók ügye mellett, meghaladva ezzel saját korábbi álláspontját, meghaladva azt a püs­ pöki kar által közzétett nyilatkozatot, amely még Lékai László bíbo­ rossága alatt született, s az interregnum alatt látott napvilágot a saj­ tóban. Ugyanakkor a Bokor a bázisközösségek létrejöttének egyik, ha nem első fecskéje, a lelkiismereti szolgálatmegtagadás katolikus út­ törője még mindig persona non grata. Bulányi viseli továbbra is az egyházi büntetéseket, a Bokor tagjai még mindig nemkívánatos személyek a katolikus templomokban. Sem saját rendezvények tar­ tására, sem a pasztorális munkában való legális részvételre nincs lehetőségük. Az elmúlt évek során elhangzott, sajtóban megjelent vádak tömegével szemben továbbra sincs módjuk válaszolni. S re­ habilitálásuk érdekében mások sem közöltek még egyetlen sort sem. Csodálkozni természetesen nincs miért. Nincs, mert

nem csak a Bokrot nem rehabilitálják. Jobbára profán személyek kezdik fe­ szegetni az elmúlt negyven esztendőben az egyházzal történteket. A magyar egyház még az őt ért sérelmek számbavevésére is túlsá­ gosan bénult. Még inkább bénult annak elismerésére és nyilvános­ ságra hozására, hogy az egyházat ért sérelmeknek nemcsak elszen­ vedője, hanem eszköze-végrehajtója volt, olykor a hatalom kívánsá­ gait messze túl is teljesítve. Nem esik szó a Jézusért, az egyház érdekeiért börtönviseltek, meghurcoltak egyházon belüli kálváriá­ járól általában sem. Nemcsak a Bokor vonatkozásában A buzgó papok munkáját lehetetlenné tevő áthelyezések sorozatáról, a keret­ ből kitételükről, a buzgó kispapok föl nem szenteléséről stb. nem szól a krónika. De nem csodálkozhatunk azért sem a némaságon, mert ami a profán társadalomban végbemegy a közelmúlt tényeivel való szembesülés jegyében, az

legtöbbször az érintettek kezdemé­ nyezésére történik. Ha nincs kezdeményező, nincs tisztánlátás A Bokor tehát kezdeményezett. 1988 október 17-én levelet intézett Paskai László bíboroshoz közel 100 aláírással. Ebben a Bokort, ki­ váltképpen Bulányi Györgyöt ért támadások és egyházi elítélés nél­ kül érvényben tartott egyházi büntetések jóvátételének szükséges­ ségére hívták fel a bíboros figyelmét. Tették ezt annak tudatában, hogy a távolabbi és a közelmúlt történéseinek legfeljebb részese, s nem kezdeményezője volt Paskai bíboros. Tették abból a meggon­ dolásból, hogy a bíborosi szék elnyerésével örököse lett nem általa kezdett, ám általa befejezést nyerhető s talán nyerendő ügynek. Tették, csak a maguk ügyére korlátozva felhívásukat. Holott na­ gyon is tisztában vannak vele, hogy a bíboros öröksége a Bokor ügyénél súlyosabb, mert a katolikusok sokkal szélesebb körét

érin­ tő problémák megoldása. Kaptak is választ rá a bíborostól E válasz szerint a Bokornak tudnia kell, hogy nem és nem csak az államha­ talom nyomására, annak intoleranciája következtében állt elő a je­ lenlegi helyzet: a hierarchia és a Bokor között lévő feszültség. Minő­ síti a levél hangvételét és a benne foglalt kívánságot: a rehabilitá­ cióra támasztott igényt. Állítja, hogy ő személyében dialógust kínált K IS S FERENC Legyen vég re világosság! (Sorsok a Reform átus Egyházban 1948 - 1988) Szomorú, hogy az államhatalommal és a többi egyházzal ellentét­ ben, a Református Egyház következetesen kitér saját múltjának kri­ tikus felmérése elől és még arra sem m utat hajlandóságot, hogy megkövesse, vagy rehabilitálja azokat a világi és lelkész tagjait, akikkel szemben az elmúlt négy évtizedben igazságtalanul nem­ ritkán gyáva kegyetlenséggel járt el. Nehéz elképzelni, hogy a Református

Egyház visszanyerhetné az ország népe előtt az elmúlt négy évtized alatt püspökei által elprédált erkölcsi hitelét, anélkül hogy az országban ma majd minde­ nütt megnyilvánuló nyíltsággal szembenézne saját múltjával: ne­ héz elképzelni, hogy az egyházvezetőség az egyház népétől vissza­ kaphatna valamit is az elmúlt négy évtized alatt elherdált bizalom­ ból. anélkül hogy nyíltan és határozottan elhatárolná magát az eddi­ gi egyházkormányzati gyakorlattól, jóvátenné annak törvénytelen intézkedéseit, kegyetlenségeit, és visszaállítaná a zsinat-presbiteri elvekre épült törvényességet. Ravasz László é s a z e g y h á z „ k á lv á riá ja ” Ravasz László huszonhét éven át volt a Dunamelléki Egyházkerület püspöke (19211948). A Magyarországi Református Egyházat a konvent és a zsinat lelkészi elnökeként, világi elnöktársával együtt. fel. Ez állítás igaz Ám rövid, s ez ideig

sikertelen története külön ta­ nulmányt igényelne. S végül megállapítja, hogy az aláírók számá­ ból következően nemcsak a Bulányival kezdeményezni próbált dia­ lógus kudarcáról van szó, hanem a Bokor egésze is dialógusra kép­ telennek látszik. Megoldásként javasolja, hogy a Bokor találja meg az egyházat megosztó feszültség felszámolásának új időkhöz illő új útját. Talán ennek az írásnak a nyilvánosságra jutása lehetne ez az új időknek megfelelő új út. Talán új út lehet, ha szembesül az egyház egy kikerülhetetlen kérdéssel: lehet-e glasznoszty az egyházban? Az egyház nyelvén megfogalmazva: Lehet-e aggiornomento a ma­ gyar egyházban anélkül, hogy elmérgesedett ügyeknél ne tekint­ sünk vissza az elmérgesedés okaira? Lehetséges-e megújulás anél­ kül, hogy ne lássuk világosan, miféle események sorozata vezetett odáig, ahol ma tartunk? Lehetséges-e élet, tiszta, mérgezetlen leve­ gő, ha nem

mondjuk ki, hogy az, ami ma szabad, esetleg támogatott is, az tegnap büntetendő volt? Lehet-e közmegegyezés egyházban és társadalomban, ha csak azoknak szabad s támogatott tenni és mondani azt, ami korábban tiltott volt, akik tegnap még csak azt tették, ami szabad vagy esetleg megtűrt volt? Azok azonban, akik tegnap tiltás és büntetés ellenére is gondolták, mondták, tették, amit m ára tűrnek és olykor támogatnak is, azok nem kapnak elég­ tételt, sem cselekvési teret? 1936-tól történelmének egyik legnehezebb korszakában vezette. Magyarországon korának talán az egész századnak is legje­ lentősebb prédikátora és szónoka volt. Böhm Károly tanítványa­ ként nagyszerű filozófiai képzettséggel rendelkezett és bár nem szakfilozófus, a 20. században egyházának legjelentősebb filozófiai gondolkodója volt. 1947 nyaráig egy ország hallgatta, templomon belül és templo­ mon kívül, a Tudományos Akadémián és gyárakban,

irodalmi tár­ saságok ülésein és iskolai ünnepélyeken, kórházakban és börtönök­ ben. A kortárs szavaival: „Még nem volt m agyar keresztény igehir­ dető, akivel szemben az egész magyar társadalom olyan nagy igé­ nyekkel lépett volna fel, mint Ravasz Lászlóval szemben. Magyar református igehirdetőnek még nem volt akkora hallgatósága, mint Ravasz Lászlónak.” (Theológiai Szemle, 1941 1969 oldal) Tóth Károly, Ravasz legújabb utódja a püspöki székben, „szó­ noki teljesítményének titkáról” beszél. Ravasznak szokásos ócsárlásával vagy agyonhallgatásával szemben figyelemre méltó és bátor tett volt, hogy Tóth Károly felhasználta Ravasz születésének 100. évfordulóját, hogy megemlékezzék róla. 1948 november 25-e óta (Bereczky püspöki jelentése) ez volt az első alkalom, hogy magyar református egyházvezető kritikusan bár, de kulturált keresztény hangon és érdeme szerint beszélt Ravaszról. (1982) A három

történeti egyház az evangélikus, a református és a római katolikus vezetői közül egyedül Ravasz állt már 1945 előtt is egyháza élén. Mindszenty csak a háború után, 1945-ben lett her­ cegprímás. Ordass pedig ugyanabban az évben püspök Ordass ugyancsak 1948 tavaszán lett az Egyházegyetem elnöke, de tekinté­ lyénél és befolyásánál fogva méltán tekinthető már korábban is az Evangélikus Egyház legjelentősebb vezetőjének. Ez a tény politikai szempontból tehertétel volt és hátrányokkal járt, az egyház szem­ pontjából azonban felbecsülhetetlen értéket jelentett. Az egyházve­ zetés kontinuitása, éppúgy mint Ravasz m ár meglévő csorbítatlanul maradt népszerűsége és tekintélye, a radikális politikai és társadal­ mi változások közepette is megtartotta az egyházkormányzat iránti bizalmat, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az egyház egysége nem bomlott fel. A nyíregyházi Szabad Tanácsba tömörült

különbö­ 37 CSAPODY TAMÁS Az egyház reménységei Múlt és jelen „Magyarországon a népi demokratikus forradalom folyama­ tában és a szocialista hatalom megszilárdításának első évei­ ben került végrehajtásra az évszázada aktuális szeparáció: az állam és az egyház szétválasztása, a szekularizáció leg­ fontosabb polgári demokratikus mozzanatának realizálá­ sa.”1 „1945-ben, a háború után a régi rendszerrel együtt a római katolikus egyház is a „vádlottak padjára” került, mert évszázadok óta szorosan összefonódott a közhatalommal, az­ zal a hatalommal és állammal is, amely a háborús romok alá volt eltemetve.”2 A szeparáció, a szekularizáció azzal a kö­ vetkezménnyel járt, hogy a vádlottak padjára került 12 kato­ likus püspök, kb. 1200 katolikus pap (a papság 24%-a) 2500 apáca és szerzetes, számos református és kb. 25 evangélikus lelkész. Az egyházak vezetőire Mindszenty Józsefre, Ra­

vasz Lászlóra, Ordass Lajosra súlyos ítéleteket szabtak ki. Lénárd Ödön és Bulányi György piarista, Kerkai Jenő jezsui­ ta szerzetesekre, Tabódy István, Regőczy István, Keglovich István, Emődi László, Rózsavölgyi László és Kuklay Antal papokra hosszú börtönbüntetés várt. Elvették az egyházi földbirtokok 98%-át, eltörölték az egyházi adót, feloszlattak 176 férfi, 452 női kolostort és 12 katolikus hittudományi főis­ kolát, 1 evangélikus jogakadémiát. A 4494 hitközösségi ele­ mi iskola, 381 középiskola és főiskola közül összesen 10 ma­ radt meg egyházi kezelésben. 60 katolikus folyóiratot és új­ ságot, 46 katolikus könyvkiadót, 20 katolikus nyomdát szün­ tettek meg. Elbocsátottak 2082 férfi és 8390 női szerzetest3 Ami megmaradt az egyház kezében (iskolák, rendházak), az is állami felügyelet alatt működött, szigorúan ellenőrzött és működési szabadságában korlátozott volt. Az 1951-ben lét­

rejött Állami Egyházügyi Hivatal hozzájárulásával lehetett csak egyházi személyeket kinevezni. „Ezen túlmenően az ál­ lam közvetlenül is belenyúlt az egyházkormányzatba és a személyi viszonyok alakulásába. Az ÁEH valamennyi egy­ házmegyei aulában ún. miniszteri biztost nevezett ki, azzal a feladattal, hogy a kormányzat egyházpolitikai intézkedései­ nek érvényt szerezzenek. Ä miniszteri biztos „a bajszos püs­ pök” (kiemelés tőlem) közvetlen adminisztratív felügyeletet és ellenőrzést gyakorolt az egyházmegyei kormányzat felett. Az ellenőrzés másik eszköze a hatalommal együttműködő békepapoknak az egyházkormányzat kulcspozícióba helye­ zése volt.”4 Az egyházon belül is a kontraszelekció érvényesült, a kevés lojalitást mutató, hithű papokat eldugott helyekre száműzték, jól kiépített besúgórendszert alakítottak ki. Mindez a laikusok jelentős részét távol tartotta a vallásgya­ korlástól. Hiába

volt deklarálva a vallás szabad gyakorlásá­ nak joga5és jöttek létre kényszer alatt így eleve érvényte­ lenül az állam és egyház közötti megállapodások,6 a gya­ korlatban a hierarchia megbénult és lehetetlenné vált a val­ lás szabad gyakorlása. Ebben a kilátástalan helyzetben kivételesen bátor pa­ pok, volt szerzetesek és világiak vállalták magukra, hogy az 50 egyházi funkciókat ellátják. A gyerekek számára különböző társadalmi fedőszervek égisze alatt táborokat szerveztek, ahol hitoktatást végeztek és keresztény életre neveltek.7 Megkezdődött az egyházak átmentése, azaz kiscsoportokba, báziscsoportokba való szerveződése, amelyek illegalitásba kényszerülve próbálták továbbadni a hitet. A világegyházban a bázisközösségi mozgalmakat a strukturális problémák (paphiány), az állami nyomással gyorsított szekularizációs folyamat, és az állam egyházpoliti­ kája, valamint az egyházkritikából

eredő hangok együttesen hívták életre. Az új vallási modellt jelentő közösségek elő­ ször, egymástól függetlenül, közel egy időben Magyarorszá­ gon és Brazíliában jöttek létre a negyvenes évek végén, öt­ venes évek közepén. A hatvanas évek elején Dél- és LatinAmerika után Eszak-Amerikában és Európa számos orszá­ gában is elterjedtek. 1968-ban a medellini püspökkari kon­ ferencia Latin-Amerikában már külön foglalkozott a bázis­ közösségekkel. Az „evangelizáció tűzhelyének” és „az egy­ ház első és legfontosabb magvának” nevezte őket, amely „jelenleg fő kiindulópontja az ember fejlődésének és feleme­ lésének”.8 A megfegyelmezett magyar egyház azonban nem látta meg a lehetőséget a bázisközösségekben. Engedett az állam nyomásának: még titokban sem adott védelmet, támogatást nekik. Állam- és rendszerhű nyilatkozatai, belső utasításai nyomán, a bázisközösségek csak a legnagyobb

titokban mű­ ködhettek, saját egyházi vezetőik akarata ellenére. 1980 húsvétján II János Pál pápa levelet intézett a magyar katoliku­ sokhoz, amelyben hangot adott elégedetlenségének a bázis­ közösségekhez való hivatalos viszonyulás miatt. Lékai Lász­ ló prímás kénytelen volt változtatni addigi elutasító maga­ tartásán. Szakítani azonban nem bírt az általa kialakított „kis lépések” politikájával, a barokkos, csak fölülről építke­ ző, teljesen hierarchikus, hagyományos, zsinat előtti9 egyhá­ zi szemlélettel. Az „oszd meg és uralk^j ” elvére támasz­ kodva, a hierarchiához viszonyulás alapján különböztetett meg jó és rossz bázisközösséget. A ’80-as évek elejétől a jó bázisközösségeket nem akadályozta működésükben, míg a rosszakat „kiátkozta” és az állam kezére adta őket. Magyarországon ma ötféle markáns katolikus báziskö­ zösségi mozgalmat lehet megkülönböztetni. (A

bázisközös­ ségi tagok összlétszáma 9-12 ezer fő.)10 A legrégebbi bázisközösség a Regnum, teljes nevén Regnum Marianum Egyesület, amely Budapesten a diákpasztoráció céljából alakult 1903-ban. A cserkészmozgalom előfutárának is tekinthető egyesületet 12 pap hozta létre, az ifjúság keresztény szellemű nevelésére. Diákpasztorációjuk alapja a katolicizmus, a természetesség és a magyarság hár­ mas eszméje. A háború után ezt az egyesületet is feloszlat­ ták; a Regnum illegalitásba szorult. A hitoktatói munkába bevonták az általános iskolába járókat és a lányokat is. Bá­ zisközösségként valójában csak ettől az időtől kezdve, az 50-es évek végétől működött a Regnum. A letartóztatási hul­ lámok okozta vesztesége, az üldöztetés nem törte meg a Regnum erejét. Ma öttagú vezetőséggel az élén, kb 30 pap­ pal és kb. 2-5000 fős taglétszámmal a régi szellemben foly­ tatja elsősorban értelmiségiek

és fővárosiak körében elkezdett pasztorációs munkát. A Regnumot annak ellenére, hogy mindig törekedett az egyházi hierarchiával való jó kapcsolatra, az egyház ’48 után kifejezetten nemkívánatosnak minősítette. Később, a 70-es évek eleje óta megtűrt részévé vált a magyar katolikus egy­ háznak, míg a 80-as évek eleje óta, a „bulányista” báziskö­ zösségekkel ellentétben, a Regnum lett a „jó” bázisközös- ség, annak ellenére, hogy hivatalos támogatásukra minded­ dig nem került sor. A Bulányi György piarista szerzetes nevével fémjelzett „bulányista” katolikus bázisközösségi mozgalom, a „Bokor” gyökerei a 40-es évek végére nyúlnak vissza. Bulá­ nyi atya látva a magyar egyház 48 utáni helyzetét, egy bázis­ közösségi hálózatot kezdett kiépíteni. Az egyházi jóváha­ gyással végzett munkáját nem folytathatta sokáig: 1952-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték.

Szabadulását kö­ vetően (1960) dolgozta ki azt a teológiát, amely az időközben mozgalommá vált „Bokor” vezérfonala lett. (Ma kb 3000 kö­ zösségi tagot számlál.) A „Bokrot” úgy lehet elképzelni, mint az Isten kertjében lévő növényt, amelynek a táptalaja az Evangélium és az Egyház, gyökere Bulányi atya teológiá­ ja, törzse a vezető közösségek, ágai az egész országot átszelő egy-egy közösségi lánc, gallyai a helyi nagyobb közösségek, míg a levelek a kisebb közösségek. A „Bokor" teológiájának lényege a szeretet radikális megélésében van. (Szegénység, kicsiség, erőszakmentesség.) A Lékai László és Paskai Lász­ ló prímás által vezetett egyház máig tartó haragját, a „bulányista-teológia” egyes elméleti részei (engedelmesség, egy­ házfegyelem), és gyakorlata (katonai szolgálatmegtagadás) váltották ki. A Vatikánig gyűrűző Bulányi-ügyben az egyház és az állam között

érdekazonosság jött létre. A hazai katolikus karizmatikus bázisközösségi mozga­ lom kezdete 1976-ra tehető. (Nevüket a görög karizma „kegyelmi ajándék’’-szóból kapták. A karizma olyan Istentől kapott különleges képesség, amelyen keresztül a Szentlélek munkálkodik; pl. nyelveken szólás, gyógyítás12345*789101) A ma kb. 1000 lelket, köztük 20-25 papot számláló karizmatikus bázis­ közösségek felemás helyzetben vannak. VI Pál pápa 1975ben áldását adta a katolikus karizmatikus mozgalomra En­ nek ellenére a Magyar Püspöki Kar nem nagyon vesz róluk tudomást, hallgatásra vannak kárhoztatva. A Focolare, vagy „Éljük az Igét”, az olasz Chiara Lubich által elindított mozgalom a 70-es évek óta van jelen Ma­ gyarországon. (Nevüket a focolare, azaz tűzhely szóból kap­ ták. Az ún magközösségek ugyanis életközösségeket hoz­ nak létre, ahol a közös „tűzhely” mellett élnek, dolgoznak, egymást szeretve,

vagyonközösségben.) A 2000 körüli lét­ számú, laikus mozgalom a fő hangsúlyt a közösségi életre teszi: a közösségek által kovászként kívánnak létezni az egy­ házban és a világban. Tevékenységüket az egyház iránti fel­ tétlen engedelmesség jellemzi, de ennek ellenére a karizma­ tikusokhoz hasonló légkör veszi őket körül. Roger Schutz, a 40-es években Franciaországban (Taizében) létrehozott egy luteránus testvérközösséget. Szelle­ miségéből táplálkozó taizei közösségek a 80-as évek eleje óta léteznek hazánkban. Tanításuk talán így foglalható össze: mindenki igyekezzen a saját helyén megélni a saját keresz­ ténységét. A taizei csoportokat politikai elkötelezettség is jellemzi, lehetőségeik szerint igyekeznek nyomást gyakorol­ ni a „nagypolitikára” is. (A hazaiak egyelőre keresik a politi­ zálás útját.) A taizei közösségek mára tekintélyt vívtak ugyan ki a hivatalos magyar egyházban, de

teljes befogadá­ sukra még nem került sor. A magyar nem hivatalos egyháztörténet-írás , a Mindszenty- és a Grősz-pert (1948. ill 1951) követően öt koncepciós perről tudott. Az 1952 decemberében lezajlott perben Bulányi Györgyöt és 10 társát ítélték el életfogytig­ lan, ill. 715 évre államellenes szervezkedésért Ugyanezért 1956 februárjában és augusztusában kb. 70 papot köztük 10 jezsuitát és kb. 12 apácát ítéltek el 1419 évre 1961 májusában 70 pap, köztük 7 ciszter és számos Regnumhoz tartozó pap jutott ugyanerre a sorsra (100 apácát, egyetemis­ tát, közösségi vezetőt is elítéltek). Ekkor került börtönbe Sigmund Ernő, Szunyogh Xavér Ferenc, Werner Alajos. Emődi László regnumi vezetők és többek között Halász Piusz cisztercita szerzetes. Az 1961 márc 15-i püspökkari kör­ levél „bűnös tevékenységnek” nevezi elítélt papjainak és hí­ veinek tevékenységét, akik ezáltal „az egyház

kárára is” cse­ lekedtek. A magyar kormány és a Vatikán 1964 szept 15-én aláírta a részleges megállapodást, majd sor került a negye­ dik perre (1965. május) Ekkor 30 egyházi személyt, köztük 7 Regnumhoz tartozó papot ítéltek el 15 évig terjedő sza­ badságvesztésre. Az ötödik perre 1971 májusában került sor. Ez alkalommal négy Regnumhoz tartozó papot és két kisközösségi vezetőt ítéltek el 14,5 évig terjedő szabadságvesztésre. A felemás szeparáció, az üldöztetés, a koncepciós perek és a nagy hallgatás időszaka után ma lehetőség nyílna a „nagy lépések” politikájára". A Paskai László prímás vezet­ te Magyar Katolikus Egyház azonban még nem ismerte fel ennek lehetőségét. A világi mozgalmak, a reform messze túlhaladta, megelőzte az egyházat. A közelgő pápalátogatás számos kérdést vet fel. Az egyik mindenképpen ez: képes-e kiegyezni az egyház saját belső erőivel, meri-e vállalni saját

jobbító mozgalmait és a velük kapcsolatban elkövetett mél­ tánytalanságait, feledni tudja-e az ÁVH-s múltját, tud-e az Országos Vallásügyi Tanácstól teljesen függetlenedni, tud-e Közép-Kelet Európában Jézus Krisztus egyházaként funkcio­ nálni, tudja-e a bázisközösségek minden formáját támogat­ ni? Ha csak belebújik a fölösleges szabályokat felállító val­ lásügyi törvénybe, ha az egyházon belüli és a társadalmat ma foglalkoztató kérdésekre nem ad jézusi (nem államegy­ házi!) választ, és ha megkötődik a trón és az oltár új szövet­ sége, akkor a pápai látogatás nem lesz egyéb megnagyobbí­ tott szentistváni népünnepélynél, egyházpolitikai esemény­ nél. Nem történik más mint megszentelődik a múlt és pá­ pai áldásban részesül a jelen. Előkészítő bizottságosdi pápaembléma-nyomó ipar bazilikás szent karnevál, helikopte­ res röptetés nem oldja meg, nem oldhatja meg a problémá­ kat.

Sőt a tisztázatlanságok és a kibeszéletlenségek. a meg­ különböztetések mélyebbre ássák a problémákat, nem bi­ zalmat, hanem bizalmatlanságot keltenek, nem hitet, hanem hitetlenséget támasztanak. Ez pedig nem a kibontakozást, hanem a rossz beidegződések továbbélését jelenti, és ma már ellenkezik a hivatalos állami állásponttal is . IRODALOM, JEGYZETEK 1. Gergely Jenő: A katolikus egyház Magyarországon 19441971, Kossuth könyvkiadó Bp. 1985 9 o 2. Gergely Jenő: I m 9 o 3. Magyar Statisztikai Zsebkönyv 1948 242 251 o 4. Gergely Jenő I m 127 o 5. Alkotmány 63 § (1) (1949 évi XX tv) 6.1948 okt 7 református és unitárius egyházzal; 1948 dec 13 evangélikus egyházzal: 1950. aug 30 római katolikus egyházzal 7. Horváth Zsuzsa: Az egyház kovásza: a bázisközösségi mozgalmak Ma­ gyarországon; Egyházfórum 4 1987/2 88. o 8. Jose Marians: Bázisközösségek Dél-Amerikában Concilium 1975 ápr 9. II Vatikáni Zsinat (196265) 10. Horváth

Zsuzsa: I m 89108 o A bázisközösségekre vonatkozó számok és információk a „Bokor" bázisközösséget leszámítva innen származ­ nak. 11. Bibliai Kislexikon Kossuth könyvkiadó 1978 125 o 51 GONDOLkODÜ a 2. századbeli Markionnak Vállalom ezt a helyzetemet, és újra felvetem, hogy nem volna-e jobb, ha egyszer s mindenkorra megszabadulnánk attól, hogy az Ószövetség is az Isten igéje. Azzal vetem fel, hogy bizonyos vagyok abban, hogy ezt a műveletet a keresz­ tény vallások aligha fogják valaha is el­ (Készítsétek az Ur útját!) Valamikor hogy tudom, nem lehet világbékét csi­ végezni. Aligha, mert kétezer eszten­ meghallottam ezt a felhívást, s azóta nálni, csak magánbékét. S nem bot- dő hagyományát nemigen lehet kiik­ máshoz sincs kedvem, mint készíteni ránkozom meg Istenben/Jézusban, ha tatni a történelemből. az Úr útját. Egyet tudok, azt, hogy: útkészítői tálon találják levágott fejü­ Mégis fel kell

vetnem a kérdést, „Mindig így volt e világi élet, / Egy­ ket, ha keresztre kerülnek, ha csak mert e hagyomány hatására rendre szer fázott, másszor lánggal égett". S börtönökön át tudnak az Úrnak utat úgy gondolkodunk, ahogyan Jézus Is­ akitől idézem most e két sort, Vörös- készíteni, s az Úrról bizonyságot ten­ tene nem gondolkodik. Nem rossz­ martynktól, ő is biztatta a cigányt: ni. Nem botránkozom meg benne abb ez a hagyomány, mint más népek „Húzd, ki tudja, meddig húzhatod.” Aki ismeri az emberi történelmet, tud­ hagyománya De mégis, az Ószövet­ Más szóval: ő is igyekezett készíteni az ja, hogy ez a tényállás. Csak magánbé­ ség egy nép, a zsidó nép eredetmon­ Úr útját. Nem vagyunk egyedül: kességre volt idáig lehetőség akárki dája, nemzeti kultúrája, és Jézus előt­ Izajás, Keresztelő János, Vörösmarty számára is. Idáig De mindörökre is? ti kultúrája S Jézus azt mondta magá­

nyomában ti is, én is az Úr útját sze­ Nem lehet ebbe belenyugodni. A ról, hogy „mindazok, akik őelőtte jöt­ retnék készíteni. tényállás vonatkozhatik az egész em­ tek, tolvajok és rablók, és nem hall­ Mai kérdésem csak az, hogy mi lesz beri múltra, de nem vonatkozhatik a gattak rájuk a juhok. Én vagyok az aj­ ezekből az útkészítési szándékokból? jövőre. A cigánynak húznia kell, mert tó Aki ezen, rajtam keresztül jön be, Pontosabban: mennyi valósulhat meg „.lesz még egyszer ünnep a világon; az üdvözül és talál legelőre” (Jn e jó szándékainkból? S mindjárt fele­ / Majd ha elfárad a vész haragja, S a 10,8-9). Hogyan tehetjük ezek után lek is kérdésemre: egyelőre csak viszály elvérzik a csatákon. ” meg, hogy mindörökre megnyomorít­ annyi, hogy békesség támad a szí­ Ez a tényállás, s a remény a tényál­ juk Jézus tanítását azzal, hogy egy Jé­ vünkben. A nagyvilág olyan, amilyen­ lás

megváltozásában felvet számomra zus előtti nép és kultúra szöveggyűjte­ né teszi azt a hat és fél milliárd ember egy kérdést, amely, legalábbis szá­ ménye után ugyanúgy odatesszük a li­ egyenként s a maga összességében, momra, húsba vágó és nagyon fontos. turgia szavát, mint Jézus szavai után: aki lakja Földünket. De ezen felül A kérdés pedig ez: jó dolog-e, hogy a „Ez az Isten igéje” vagy belül van még a mi magánvilá­ keresztény vallások átvették az Ószö­ Kispap koromban volt egy társam, gunk is, amely felett úgy-ahogy hatal­ vetség örökségét? Válaszolok a kér­ aki öt évvel járt fölöttem. Már növen­ munk van. A magunk világa Például désre: Lehetetlen volt nekik át nem dékként bölcseleti és teológiai dokto­ Jézus magánvilága is, aki úgy gondol­ venniük, mert zsidó volt Jézus, zsidó rátust szerzett. Nem volt akárki Meg ja, hogy holnapra megfordítja az volt a Tizenkettő, s e zsidók

társaságá­ is örökíteném nevét: Gerencsér Pistá­ egész világot, s élete végén a maga ba kerültek bele a megtérített pogá- nak hívták. Nem szerzett szaktanári belső békéjével tudja mondani a ke­ nyok is. Mindazonáltal hamar felme­ diplomát magának, gimnáziumaink­ reszten: „Atyám, kezedben ajánlom rült ezekben a pogányokból lett ke­ ban hittant tanított. Ha tán nem is lelkemet.” S ez az ő magánbékességé­ resztényekben az a gondolat, hogy gondolta, de Markion tanítványa volt nek a hangja. S például a magamé, aki meg kellene szabadulniuk ettől a ter­ ő már előttem Egyszer mondta is ne­ álmodtam minden féléket, s rá kellett hes örökségtől. Markionnak hívják azt kem: Nem tanítom tovább az Ószövet­ jönnöm, hogy egész életemmel nem a kisázsiai, s a Fekete-tenger melléki séget, Benedek Elek Magyar mese- és tudok többet csinálni, mint a magam Szinopé nevű városban született és mondavilágé, fogom

tanítani az isko­ békéjét. Legalábbis örülnék, ha azt si­ pogány görögből lett keresztényt, aki lában Megtette-e? Nem tudom Ha­ kerülne. elvetette az Ószövetség haragvó és mar elsodorta előlem az élet. Már 48Mindez így rendben is volna, de a igazságot tevő Istenét már a második ban kiment Amerikába, s ott folytatta mai napon illik Bemerítő Jánosról be­ század első felében, Jézus működése piarista életét, 90 nyarán még talál­ szélni, aki az írás szerint elkiáltotta után mindössze száz évvel. Az akkori koztam vele Buffalóban Értitek a láza­ magát: „Készítsétek az Úr útját!” Ha­ keresztény közgondolkodás azonban dását? Azt gondolta, hogy a magyar lálra éretten béke volt-e az ő szívében más volt, mint Markioné. Saját apja, kultúra eredetm onda világa is ér is? Aligha, mert írva van, hogy Heró- Szinopé püspöke közösítette ki őt. annyit, mint a zsidó kultúráé Lehet, des börtönébe

kerülve mintha meg- Még jó, hogy nem égették el a mág­ hogy nem ér annyit, de valamennyit botránkozott volna Jézusban, akit Já­ lyán, ami az eretnekeknek jár, ha egy­ ér azért. Minden nép eredetmondája nos maga mutatott be Izraelnek szer majd hatalomra kerülnek a ke­ ér valamit. Mennyit? Hát annyit, olyanként, mint aki majd rendbe teszi resztények. amennyit érhet az, ami Jézus előtti. a dolgokat. Ha Jézus rendbe tenné a Ti, akik lassan egy évtizede hallgat­ Tolvajok és rablók írták. világ dolgait, akkor hogyan lehet a Jé­ tok engem vasárnaponként, megfi­ Egyik Bokor-beli testvérem, szintén zus útját készítő János Heródes börtö­ gyelhettétek, hogy nagyvonalúan átlé­ tanár, biológia szakos, Dőry Pista nében? Magam valamelyest már meg­ pem a szentmise első olvasmányát, mondta, hogy teljesen értelmetlen takarítottam a magam számára ezt a mely rendre az Ószövetséget hozza. dolog a gyerekeknek történelmet ta­

kérdést, mert tudom, amit a Bemerítő Még a másodikat is, és rendre csak az nítani az iskolában. A történelem ar­ még nem tudhatott. Mit? Azt, hogy Jé­ evangéliumokról beszélek Ezzel már­ ról számol be, hogy miként változtak zus maga is a kereszten végezte. Azt, is kései utódja volnék a 21 században a határok Például a Kárpát-medencé- ■ B ulányi páter Mind tolvajok és rablók 2 0 0 7 . 01 GONDOLKÜDO 1 ben határt húztak az utolsó másfél­ megköszönik Istennek, hogy az ő se­ ezer esztendőben az avarok messze gítségével tudták pusztítani a filiszteunyugatig, és túl Bécs táján is. Aztán le­ sokat, meg az egyiptomiakat, mert verte őket a német-római császár, s tudvalévőén Isten fojtotta bele őket a határát keleten a Duna vonalánál húz­ Vörös-tengerbe, és mert megint csak ta meg. Aztán következett honfoglalá­ tudvalévőén örök szeretettel szerette sunk, s a határt ismét nyugatra toltuk

népét, a zsidót. Akik Jézus előtt jöttek, a Lajta és a Fischa folyók közé. Aztán mind tolvajok és rablók jöttek a törökök, és Mohács után há­ És igazán nincs más az Ószövetség­ romfelé szakították határokkal az or­ ben, csak Isten segítségével végrehaj­ szágot: hódoltságra, erdélyi fejede­ tott tömeggyilkosságok? De van, hi­ lemségre és a király országrészére. A szen az Ószövetséget is Isten képére felszabadító háborúk visszarendezték teremtett emberek írták, akik tudták a határt a Szent István-i határokra. S Isten igéjét, hogy jó kisfiúknak, jó kis­ végül Trianonban tíz felé vagdosták lányoknak kell lennünk. Van benne hazánkat. A nyertesek mindig hősök­ ének a szerelemről (Énekek éneke), ről beszéltek, saját magukról. A vesz­ van benne Tízparancsolat, van benne tesek mindig adót fizettek, mint hábo­ templomépítés, van benne istendicsé­ rús bűnösök. A nyertesek mindig ret (Az Úr

a z én pásztorom, nem kell pusztították a földet és népeiket. A félnem) Van benne az a jó is, ami az vesztesek mindig pusztították a földet emberben és annak bármilyen vallásá­ és népeiket. Ami Budán dicsőség volt, ban is megtalálható: az, hogy jóknak az Sztambulban, Moszkvában, Bécs- kell lennünk. De az egészet elborítja a ben gyalázatnak minősült. Ami határkiigazítás, a tömeggyilkosság, és Sztambulban, Moszkvában, Bécsben az ehhez adott isteni segítség. Értitekdicsőség volt, az Budán minősült gya­ e Markiont és engem, akik azt mond­ lázatnak. Más és más dicsőséget tanul­ juk, hogy mindenképpen meg kell tak Buda meg a többi város iskoláiban szabadulnunk az Ószövetségtől? És a gyerekek. Ami azonos volt, az csak a értetek-e engem, amikor mondom, föld és népek pusztulása, akármi is hogy alighanem sohasem fogunk számított dicsőségnek vagy gyalázat­ megszabadulni tőle? Miért? Mert hiá­ nak itt vagy amott.

Kérdem ezek után, ba tudjuk, hogy jóknak kell lennünk, hogy értitek-e már, amit Jézus mon­ azért a hazánkat csak meg kell véde­ dott: Akik előttem jöttek, mind tolva­ nünk, és vissza kell szereznünk, amit elraboltak tőlünk. Mert a románok a jok és rablók? Tessék egy palesztin, azaz flliszteus Tiszáig akarnak jönni, mi pedig nem szemével olvasni az Ószövetséget, s hagyhatjuk, hogy Moldvában kipusz­ benne Dávid dicsőséges harcait a fil- tuljanak a csángók. Mert a spanyol iszteusok ellen. Az ő szemükben az a és a francia földnek sértetlennek kell gyalázat, maga. S ha magyar szemmel maradnia, s a baszkok sohasem nyu­ olvasom, akkor micsoda? Egy szomo­ godhatnak bele, hogy spanyolok és rú tény: ezt csinálják a királyok, az franciák tiporják a megszentelt baszk urak. Mit? Pusztítják a földet és a né­ földet, és mert a spanyol és a francia peket. De hát csak ez van az Ószövet­ és a baszk Isten bizony azonosul az ő ségben?

Nemcsak ez. Még sokkal népével, miként a zsidók Istene is rosszabb is. Hálazsoltárok, melyekben azonosul a zsidókkal Még ha az egy­ házak vezetősége azonosulna is Mar­ kionnal, mi akkor is ragaszkodnánk a magunk magyar, román, spanyol, VlCZlÁN SÁNDOR francia, baszk Istenéhez. Mindahány TÁNCOLNAK nemzet van a földkerekségen, mind azonosul a maga Istenével, amely azt mondja ellenségeinkre, hogy „üsd, vágd, nem apád”. Akár a rozsdás csillagok Mert nemcsak azok a tolvajok és rablók, akik Jézus előtt jöttek, hanem pörögve izzik a nyár azok is tolvajok és rablók, akik Jézus tenger szoknyáit szél mossa után jöttek. A Jézus után nem más, mint a Jézus előtt. Nincs különbség parti kövek közt előtt és után között. S ha van, az leg­ meztelen homokban a lányok feljebb annyi, hogy a Jézus utániak táncolnak szerelmeink már sokkal fejlettebb tolvajok és rab­ csobogva. lók A multik ma már úgy veszik el a nemzeti vagyont, hogy

határt sem kell módosítaniuk, határmódosítás nélkül is ki tudnak fosztani minket. S mivel így van, ezért én vállalom, hogy Mar­ kion nyomába lépek, s azt mondom, hogy amíg van Ószövetség Jézus tábo­ rában, addig naponta tanuljuk az írás­ ból nemcsak azt, hogy légy jó, hanem azt is, hogy légy tolvaj és rabló, és légy tömeggyilkos. Olyan kereszténységről álmodom, amelynek szentmiséiben van változatlanul három olvasmány. A harmadik az evangélium. Az első a vi­ lágirodalom, s benne mindaz, ami rá­ rímel Jézus tanítására. Meg is van már az ideiglenes olvasó könyve. Hamvas Béla Anthológia humana című gyűj­ teménye, vagy pedig Sík Sándor és Ju­ hász Vilmos könyve, A Szeretet brevi­ áriuma című. Megtalálhatók benne a Jézus előtti és Jézus utáni világ jézusi hangjai. Azoké, akikre figyelnünk kell Mondjak neveket, akinek írásait talá­ lom e két kötetben? Mondok: Her­ mész Triszmegiszthosz, Buddha,

Laoce, Konfu-cse, Hérakleitosz, Platón, Szókratész, Marcus Aurelius, s a Jézus utáni világ énekesei: Benedek és Fe­ renc, Erazmus és Morus Tamás, Pascal és Angelusz Sziléziusz, Tolsztoj és Dosztojevszkij, Böll és Grass. Vég nélkül sorolhatnám. Nagyon figyel­ nénk a templomokban mise alatt, ha ezeknek az írásait hallhatnánk első ol­ vasmányként. S mi lenne a második olvasmány? Hát részletek Wass Albert A funtineli boszorkány című regényéből, Szabó Lőrinc Vang-An-Si)a, Sinka Virág bal­ ladája, s mindaz, amit az évek hosszú során hallhattatok idézni tőlem. S ez lenne az egész világon? A magyar iro­ dalom? Dehogy is ez lenne. Minden nép tudja, hogy jónak kell lenni. Min­ den népnek vannak avatott tollú írói, akik nem csak ószövetségi gyilkos Is­ tent tudnak dicsérni, hanem tudják Jézus Istenét is magasztalni, a jézusi szeretet Istenét is. Csodálatos kórus lenne ez. Lopkodnánk más népek harmadik olvasmányaiból, s

beten­ nénk a mi második olvasmányaink kö­ tetébe. S akármennyire is lehetetlennek gondolom, hogy leváltjuk az Ószövet­ séget, s a második olvasmányt, mégis elmondom és leírom ezt, mielőtt meghalok. Talán majd ha fejre áll a multik világa, elkövetkezik egy jobb kor, amely hajlandó lesz végre szóba állni azzal, hogy készítsük az Úr útját, és tudni fogja, hogy bizony nem ké­ szítjük az Utat addig, amíg hangozhatik a szentmisében az is, ami Jézus előtti, a tolvajok, a rablók és a tömeg­ gyilkosok hangja. Amen. KAPU XX. ÉVFOLYAM r ( iO N D Ü L K O DU sett egy kezdő vagy már gyakorlott or­ vosnál! A hálapénzt, a paraszolvenciát a nép megszokta, egy kicsit nagyobb biztonságot adott nekik, holott ezt a biztonságot az államnak kellett volna biztosítani az orvostársadalom számá­ ra, meg a tudományos, kulturális ve­ zető rétegnek. Egy orvosnak, mér­ nöknek, tudósnak míg él, tanulnia kell, fejleszteni ismereteit,

különben lemarad. A könyvek, az orvosi és egyéb szakirodalom meg drága, nem nyugati meg keleti fizetések figyelembevételével írták, miből képezték vol­ na magukat segédmunkásnyi kereset­ ből? A magyar orvosi kar a hálapénz­ nek köszönheti, hogy nem maradt le szakmailag, az egész világon elisme­ rik tudását, amit élvezhettek azok is, kik akkor már nem tudtak vagy nem akartak hálapénzt adni. Akkor még más volt, „teher alatt nőtt a pálma”, az összetartozás, az egymásrautaltság, a szolidaritás működött. Természetes volt - ha volt valakinek, ha nem -, de egy „köszönöm, doktor ú r” sem ár­ tott, ha kéznél volt, s egy borítékban lapult. Nem tudom, hogy fajult így el, minden a pénz körül forog, de hát a történelem megismétli önmagát. Ta­ tárjárás, törökdúlás után mindig anarchikus állapotok uralkodtak az országban. Zsiványok, portyázók, el­ bocsátott zsoldosok fosztogattak uta­ zókat, békés lakosokat!

A szovjet ki­ vonulás után kialakult egy hatalmi vá­ kuum, csak a vak nem veszi észre, anarchiában vergődik az ország, ami a leggyengébbeken csapódik le, idő­ sek, védtelenek és pénztelenek, meg egy eszméletlen ember, ki még ígérni sem tudott, kivel úgy bántak, mint egy darab szeméttel. Akaratlanul is osztozott sok magyar sorsában, csak­ hogy már nem marad titokban, mert az Európai Unió állampolgárai va­ gyunk mi is, és jó lenne magyarok, ha rájönnétek, Ti is! Ez a keszthelyi ügy csak a jéghegy csúcsa, gondolom, majdnem mindenki tudna tapaszta­ latból vagy hallomásból hozzá hason­ lót mondani. Ez az állapot nem most alakult ki, választásokon hittetek a sok-sok éve kánonban hazudozóknak! El se merem mondani: „Hát­ ravan még a feketeleves!” Sajnos! J uhász K ároly (B ecs) Fiatal művészek, www.artbulvarhu ■ B ulányi páter Besúgás és az e világi ország törvényszerűsége, avagy jézusi kétszerkettő z e

világi ország bibliai ihletésű kifejezés. Profán nyelven úgy hívják, hogy állam. Államot csak úgy lehet fenntartani, ha egy ha­ jóban eveznek, akik számítanak vala­ mit az országgá alakult társadalom­ ban. (Állam nélküli társadalom csak gondolati játék: a valóságban nincs.) Az állam, az e világi ország pedig ma­ gyarán megnevezve: erőszakszerv gondolta Jézus, és ki is mondta Marx. Csak a jézusi ország, az Isten Országa, nem ismeri az erőszakot; neki a szere­ tet volna-lehetne az egybetartója. Ezért aztán az olyan alakulat, amely e világi országnak is, Isten Országának is akarná mondani magát - fából vas­ karika. Ezt a fából vaskarikát csinálja Konstantin császár óta egyfolytában az úgynevezett keresztény világ, mely hallott valamit harangozni Jézustól az Isten országáról. Az egyház Jézus útját akarná járni, miközben szentté avat si­ keres-sikertelen hadvezetőket is, s az evilági országokat rendőrséggel,

csendőrséggel egybetartó királyokat is. S közben nem vallja be az egyház, hogy a fából vaskarikát csinál. A fából vaskarika ellentmondás. Az ellent­ mondásoknak pedig illenék előbbutóbb tarthatatlanokká válniuk. Azok­ ká lesznek? Nem biztos. Nagy és sikeres a történelmi múlt­ juk. Asztrik esztergomi érsek s a többi főpap jelentős támogatója volt az első magyar király belső és külső fegyveres harcainak. Muhinál Ugrin kalocsai ér­ sek volt IV. Béla királyunk hadseregé­ nek parancsnoka. Mohácsnál meg Tömöri kalocsai érsek vezette a gye­ rekkirály, II. Lajos seregét Az ellent­ mondást az egyház történetében sen­ ki sem tette szóvá. A kereszténység hajnalán vallotta már Szent Pál, hogy a hatalom az Isten szolgája a jók megjutalmazására, a gonoszok megbünte­ tésére. Ágoston pedig az egyházi ókor legelismertebb teológus püspöke, már a császár hadseregének segítségé­ vel verte szét a donatista

eretnekeket. Ágoston-féle királytükörből tanulta Szent Imre herceg is, hogyan kell ke­ A resztény királlyá nevelődnie. Bele is kerültek az Intelmek a magyar Corpus túrába. A keresztény egyértelműen azt jelenti, hogy nem jézusi; azt, hogy elfogadja az e világi országot, annak rendező elvét és gyakorlatát, az erő­ szak alkalmazását. A múlt század elején Klebelsberg magyar kultuszminiszter levelet ír de Gasperri vatikáni államtitkárnak: püs­ pökké csak az lehet, aki teljességgel bírja kormányuk bizalmát. S ez érthe­ tő, természetes és elfogadható a Vati­ kán államtitkára számára. A fából vas­ karika a 20. században is működik A legutóbbi egyetemes zsinat kéri az ál­ lamhatalmat, hogy tanúsítson megér­ tést azokkal szemben, akik nem vállal­ koznak a katonai eskü letételére, de nem kéri ezt a megértést minden ka­ tolikus számára. Csak azok számára kéri, akiket a lelkiismeretük erre in­ dít. A magyar

püspököket nem indítja erre lelkiismeretük, s Jézus püspökei­ nek gondolják magukat - legalábbis ezt feltételezem róluk. Karhatalom nélküli világról csak Jézus álmodo­ zott, ők nem, az egyház egésze sem, s így egyértelműen elhatárolják magu­ kat a Bokor tagjaitól, akik nem akar­ nak katonai esküt tenni. Az egyházhoz tartozás nem jelenti számukra azt, hogy elutasítják az erőszakot. A Kop­ pányi négyfelé vágató István kirá­ lyunk kezét, a Szent Jobbot, vallási tisztelettel hordozzák körül főváros­ unk utcáin ma is. Az egyház nem tud mit csinálni a jé­ zusi örökséggel, bár a jézusi örökség letéteményesének akarná tudni ma­ gát. De az ellentmondások még sem nőhetnek az égig, miként a jegenyék sem. Az ellentmondást a Vörös Had­ sereg Európába behatolása teszi egy történelmi pillanatra tarthatatlanná. A moszkvai pátriárka még azonosul Sztálin harcaival, de a Vörös Hadsereg hazánkba érkezése

után Mindszenty megmagyarázza Nagy Ferenc magyar miniszterelnöknek, hogy nem azt kell tennie, amit tesz. A szövetségnek, a trón és az oltár szövetségének végét KAPU XX. ÉVFOLYAM 1 GOMDOLkODO jelenti ez? Nem. Csak pillanatnyi vál­ ságát. Csak egy elképzelhető vég ígé­ retes kezdetét. Maga Mindszenty sem gondol a trón és az oltár szövetségé­ nek megszűntére, csak a pillanatnyi­ lag adott hatalommal nem akar egy gyékényen árulni. Nem egyszerű kétezer esztendő ha­ gyományát megtörni. Az egyházi hie­ rarchia nem is akarja. A szovjet meg­ szállási övezetben főpapjaink egy ré­ sze vértanú, más része kollaboráns, a harmadik része pedig besúgó lesz. Kétezer esztendőn keresztül az egy­ házban csak két kategória volt: a sike­ reseké, akik püspökké lettek, meg a sikerről lemaradóké, esetleg lemondóké. Az 1945 után támadó új helyze­ tet vizsgálhatjuk a trón (az állam) és az oltár (az egyház)

szövetségének a szemszögéből. Hadd kezdjem a trónnal, és a szov­ jet megszállási övezet általam legin­ kább ismert szeletével, a hazaival. Mindszentyt és a hozzá igazodókat vértanúvá-hitvallóvá teszi a trón, az új államhatalom. A kollaborálókat pedig megtiszteli a békepap elnevezéssel, akiknek egyes vezetőit az egyház kez­ detben elítéli. Csak kezdetben, de ha­ marosan püspökeink is tagjai lesznek a békapapi mozgalom elnökségének hivatalból (1957). A trónnal, az állam­ mal való kiegyezés felé hajlók e minő­ séginek tekintett csoportjából pedig a trón besúgókat csinál. E besúgókból lesz az államhatalom egyházi-papi elitgárdája, akiket a hatalom az elkö­ vetkező idők egyházi vezetőinek szán. Ezek a besúgók is békepapok, de nem kell betölteniük kiemelkedő szerepet a hazai békepapi mozgalomban. Kül­ földön tanulhatnak, képezhetik ma­ gukat, hogy püspökségre alkalmassá váljanak. Áttérek az oltár,

az egyházi vezetés magatartásának bemutatására. Az egy­ 2007. 04 ház számára a vértanúk-hitvallók cso­ portja kellemeden, mert túlzók. Ezek nem tudják, nem értik, hogy a trón és az oltár szövetségén kell nekik is dol­ gozniuk, mert az egyház számára min­ denféle államhatalom megfelelő, amely lehetővé teszi az egyház műkö­ dését. Mindszenty sem érti ezt Ennek következtében az ellenállása miatt vi­ lághírűvé lett főpapot a Vatikán maga csalja ki az országból, s fosztja meg esztergomi érseki székétől. Az egyházi vezetésnek az okosan kollaborálok a megfelelő emberek. Ez az egyházi ve­ zetés a békepapokat hamarosan elfo­ gadja, s még inkább örömmel fogadja az államtól tanulás címén Rómába utazni engedélyezett személyeket. Feltételezni a Vatikán részéről azt, hogy nem tudja, ezek kivétel nélkül beszervezett besúgók, alaptalan és na­ iv. A rendszerváltozás után II János Pál másodpercre azonos

időt térdel és imádkozik a vértanú Mindszenty és a besúgó Lékai sírja előtt Esztergom­ ban. Rendre a besúgók csoportjában levők kapnak püspöki székeket az egykori szovjet zónában ma is. Az elő­ zőleges államhatalmi jóváhagyás elengedhetetíenül szükséges feltétel. Besúgónak lenni csúnya dolog. Csúnya a kommunisták, a liberálisok, a nemzetiek számára egyaránt. Még a jézusiak számára is az. Szegény besú­ gók, szegény egyházi vezetők az emlí­ tett négy csoport össztüzébe kerül­ nek. A kommunisták gazdagságbanhatalomban maradván cinikusan nem törődnek azzal, hogy ők voltak a be­ súgók beszervezői, de szőrmentén botránkoznak azért a besúgáson. A li­ berálisok szintén, hogy üthessenek az egyházon. A nemzetiek igyekeznek úgy-ahogy védeni az egyházi vezető­ ket, mert tőlük várják szavazó táboru­ kat. A jézusiak pedig megállapítják, hogy a levéltárakat kezükben tartó kommunisták annak a

püspöknek ügynökmúltját világítják meg, akiét akarják. S azét nem, akikét egyelőre még nem akarják. Ennek következté­ ben markukban tartják mindazokat, akiket ők maguk segítettek hatalomra. A Vatikán az időt választja szövetsé­ gesül. Kellemetlen, ha kiderül az új varsói érsekről is, hogy besúgó volt. Kellemetlen. De akit a rendszerváltás­ kor szenteltek pappá, mára már negy­ venéves, s a püspökké szentelendők lassan-lassan azok közül kerülhetnek ki, akiket a kommunistáknak már nem volt módjuk besúgókká avatni. S visszatérhetnek a régi jó idők, amikor kard és kereszt - a jézustalan keresz­ tények szemében újból megférhet egy kézben. S az e világi ország to­ vábbra is lehet szövetségese az egy­ háznak, mely nem akar emlékezni ar­ ra, hogy Jézus Péterrel visszadugatta a kardot hüvelyébe. Eltűnik a pillanat­ nyi válság: marad a tört vér, fekete folt. S ki törődik Jézus álmával, aki ar­ ról

ábrándozott, hogy országot kelle­ ne csinálnunk, melynek semmi köze az erőszakhoz? Normalizálódunk. Elfelejtjük, hogy Hitler is, a Kreml is kierőszakolta az egyháztól a támogatást, s folytathatjuk a jól bevált régi szövetséget. Folytat­ hatjuk-e? Ledobtuk hatvan éve az atombombát, s a hidegháború ered­ ményeként felbomlott a második vi­ lág. Lassan-lassan belép mindenki a NATO-ba, akit csak meghívnak oda. Nincs szükség sorkatonaságra, csak jól képzett és jól megfizetett zsoldo­ sokra, akik milliók pusztulása nélkül is le tudnak vezényelni hadművelete­ ket. Csak egyetlen világ lesz, az első, s megvalósul Szulejmán szultán álma. Miként egy úr van az égben, legyen egy úr a földön is. Jurisics Miklós kő­ szegi várkapitány már nem tud útjába állani. Mr Bush jegenyefája az égig nőhet. A jézusi kétszerkettőnek nincs realitása. Aki ezt nem látja, megér­ demli, hogy kihulljon az idők rostá­ ján. „Feszítsd meg

őt!” - zúgja az egyetemes történelem. Az egyháztör­ ténelem pedig ujjong, hogy keresztjé­ vel Jézus megváltotta a világot. Aki pe­ dig ezt nem látja, mert szeme van, azt a szegényt lesajnáljuk. Kint és benn levők Az emberi társadalomnak van egy alakulata, amelynek tagja vagyok an­ nak következtében hogy ember va­ gyok, s ez az alakulat az emberi társa­ dalom. Van még egy ilyen alakulata: a család. Ennek is tagja vagyok annak következtében, hogy megszülettem. A nemzetnek már csak akkor vagyok tagja, ha annak vallom magam. Egy ál­ lamnak csak akkor, ha területén szü­ lettem, vagy ha másutt születtem, s kérem, majd az illetékes szerv megad­ ja nekem az állampolgárságot. Bár­ mely egyéb társadalmi alakulatnak ak­ kor vagyok tagja, ha teljesítem a taggá válás általa meghatározott követelmé­ nyét. A Bokor tagjának lenni úgy le­ het, hogy meghívnak egy Bokorhoz tartozó kisközösségbe, s én a meghí­ vást elfogadom. Ha

elhagyom a közös­ séget, megszűnik a tagságom. Ha so­ hasem kapok meghívást, vagy soha­ sem fogadom el a meghívást, és még­ is használom sajátomként a Bokor ne- (iUN D D L k ü l l ü f vet, akkor logikátlanul járok el. Azok ellen szóltam, akik így járnak el. Persze a Bokor örvendezhetik, hogy Isten úgy felvitte a dolgát, hogy vala­ kik már közösségeibe sem akarnak járni, mert olyannyira igaznak találják a Bokor-tartalmakat, hogy fölösleges közösségbe járniuk, s megalakítják a Bokorhoz nem tartozó, de a Bokor­ tartalmat képviselni akarók körét. Üd­ ■ vözölheti ennek következtében a Bo­ kor a Bokor-szimpatizánsok körét. Ahogyan a Bélyeggyűjtők Körébe be nem lépők is lehetnek a Bélyeggyűj­ tők Körével rokonszenvezők. Elég nagy volt a felháborodás. Le­ het, hogy jobbak és okosabbak, mint mi, a bent levők, csak éppen a nevün­ ket is használni akarják. Van erre vala­ mi történelmi analógia? Van.

A keresz­ B ékés G á b o r Hová kerültünk? Az E urópai U n ió e l it k l u b -t a b l ó ja Anglia: 1919-ben a világ szárazföld­ Észak-Afrikában, ahol sok ezer tank­ jének és népességének egynegyedét ját, nehéz teherautóját elveszítette. uralta és rabolta ki gyarmatbiroda­ (Tunézia „kiviteli cikke” két évtizedig lomként. Azt megelőzően saját mező- az ócskavas volt!) Portugália: a fűszer- és a rabszolga­ gazdasági lakosságát földjéről elül­ dözte, hogy ott birkalegelő legyen kereskedelem, a nemesfém-behozata­ szövőipara számára, majd a városba li konjunktúra szintén a gyarmatok özönlő „munkakerülőket” (évi nyolc­ szerzésére ösztönözte, de serege és van-százezer főt felakasztatott). Az ír­ királya elpusztult, így maga is spanyol sziget lakosságának felét kiirtotta, uralom alá került (a hóhér akasztása, másfél millió ír lakost Amerikába ül­ és az európai szolidaritás másik

arca). Spanyolország: Mexikó és Déldözött. A skótok között a tatárjárás­ hoz hasonló népirtást követett el. In­ Amerika kirablásában jeleskedett, de diában tízmilliók pusztultak el az an­ az óriási mennyiségű arany- és ezüst­ golok áldásos missziója nyomán. Ők kincsből templomokat, katedrálisokat épített iparfejlesztés helyett, így hiába ítélkeztek Trianonban. Belgium: Az anyaország nyolcvan­ volt első, hamar alulmaradt a verseny­ szorosát igázta le Közép-Afrikában. ben Belga Kongót kíméletlenül kifosztot­ ták, kényszermunkára fogott lakossá­ Falra hányt borsó? gát gyilkolták, megcsonkították, hogy munkára kényszeríthessék. Részlet Szabó Dezső A demokrácia Franciaország: Később lépett be a problémája (1939?) c. művéből: buliba, így ő a Balkánra, Törökország­ „így pl. a halál vak öngyilkosságú el­ ba és Oroszországba irányuló tőkeki­ fogadása az egy kisebb állam részéről,

viteli uzsorával, és kisebb gyarmatok­ ha egy nála nagyobb, katonailag és kal kereste kenyerét. Ők is ítélkeztek gazdaságilag sokkal erősebb állammal Trianonban. közös vámterületi viszonyba lép. Ter­ Hollandia: Az anyaország hatvan­ mészetes, hogy eleinte nagy farsangi szorosát gyarmatosította, és a keres­ kimutatások történnek, hogy ez a vi­ kedelmi hajózás, valamint a gyarmati szony milyen lakodalmas szőlő, lágy fűszer behozatala Európába nevezetű kenyér és sárga lé az elnyelendő állam üzletágat mondhatta magáénak. részére. És azután ? A becsábítás vállNémetország: Széttagoltsága okán vetettséges és egymásrautaltságos gökimaradt a buliból, majd az újrafel­ rögtüzei után? A »megközösvámterüosztás követelésével, két világháború­ letezett« áldozat csakhamar teljesen val és gázkamrákkal építette az euró­ elveszti önsorsa intézésének lehetősé­ pai kultúrát. gét, vak eszköz lesz az

idegen érdek Olaszország: Széttagoltsága és há­ akaratában a végső elnyeletésig. Ha­ borúi miatt a spanyolok és a napóleo­ nem az áldozatul kiszemelt ország po­ ni Franciaország igázta le. Később „sa­ litikai kalandorai, közéleti gengszterei kál jellegű próbálkozásával” Etiópiát amint észreveszik, hogy egy idegen hódította meg 1936-ban, de Hitier hatalom mind erősebb parancsot je­ néptárs kénytelen megtámogatni lent »Hazájukban«, bandita étvágyuk tény társadalomé. Kisajátították ma­ guknak Jézus Krisztus nevét, anélkül hogy szóba akarnának állni a jézusi örökséggel. Lassan-lassan odajutok, hogy nem is használom magunkra a keresztény elnevezést, s újat keresek: jézusiak igyekszünk lenni. E tekintetben mi va­ gyunk a külsők, s a keresztények a bent levők. szemérmetlen mohóságával mind korlátlanabb felajánlkozással igyekez­ nek megszerezni az idegen hatalom támogatását minden zsiványságnál

becstelenebb politikai törtetésük mel­ lé. Mint bordélyossá züllött apa leá­ nya testét pénzes uraknak, baromi ar­ cátlansággal ajánlgatják fel a hazai föld egyes pontjait (mai nyelven: pri­ vatizáció? - B. fíJ, a gazdasági függet­ lenséget, az állami függetlenség, a nemzeti élet minden biztosítékát. Az apokaliptikus versenyben az remél győzni, aki korlátlanabbul becstelen és sárosabb pofával tud végiggázolni meztelenre vetkeztetett anyja testén. Idegen júdáspénzből élő, »gaztényezett« lapjaikban nemcsak az idegen hatalom dicsőítését, hódító ideológiá­ ját táncolják meztelenre vetkeztetett ringyósággal, hanem: denunciálják nemzetük, fajtájuk minden védő moz­ dulatát, életösztönének minden jelen­ ségét, és vad hajrában uszítanak min­ denki ellen, akiben a nemzeti véde­ lem lehetőségét sejtik. A gengszterolimpiásszá züllött modern politikai élet e szörnyű gazemberei, fertelmes anyáktól

elvetélt hiéna-arcú ember­ bestiák dögletes versenyében nincs belső gátlás, nincs külső szentség, ami megállíthatná gerjedt iramukat.” Tocqueville aranyköpéseiből Be kell látnunk, hogy az emberek érzelmei általában mindig oda húz­ nak, ahol az erő rejlik. Meghódított országokban nem sokáig él a hazasze­ retet. Ezeket az embereket, kik már olyan erősen függnek a központi hatalom­ tól, ma hiába bízzák meg azzal, hogy időről időre megválasszák e hatalom képviselőit: szabad akaratuknak ez oly fontos, ám oly ritka gyakorlásában nem képesek meggátolni a gondolko­ dási, érzelmi, cselekvési képességük fokozatos elveszítését, s azt, hogy las­ sacskán az emberi szint alá ne süllyed­ jenek! Valóban nehéz elképzelni, hogyan is tudnának jó vezetőt választani ma­ guknak olyan emberek, akik végképp KAPU XX. ÉVFOLYAM GONDOLKODÓ nában, amióta kiderült, nem vagyunk valami könnyen elpusztítható fajta. Ráadásul

ezzel az derült ki, hogy (ka­ paszkodjunk meg!) külön faj va­ gyunk, genetikailag meghatározott faj, ősnép, amit az is alátámaszt, hogy ősnyelvet beszélünk. (Köztudott, hogy a magyar nyelv 68 százalék ősetimont tartalmaz és használ, míg a francia, német stb. kultúrnyelvek 2-34-5 százalékkal „jeleskednek” a sor vé­ gén.) Nem tudom, hízott-e a lelkem en­ nek a genetikai fölfedezésnek a tényé­ től, vagy sem (naná, hogy hízott, de ■ B ne m ondják el ezt senkinek), viszont abban holtbiztos vagyok, hogy e tény puszta megemlítése is (pl. ebben a kis írásban) megborzol majd egy csomó idegvégződést azoknál, akik nagyon nagy pénzeket áldoznak egy néger ős­ től való származás bizonyítására. Már filmet is láttam erről a tudománytalan marhaságról. Külön faj! Egészen különálló faj! Nekem elég ennyi. Biztosan körömszakadtáig fogják ezt tagadni egyesek Viszont ha azt látom, hogy Magyaror­ szágon bölcsödét

buldózereznek el, szülőotthonokat zárnak be, iskolákat ulányi páter XVI. Benedek hozzám eljutó külföldi katoli­ Vatikánban egy Szeretet Kongregáci­ kus folyóiratok alapján meg ót. Nem állított fel Más következett kell állapítanom, hogy az egy­ Mi? A pápa nekiment a II. Vatikáni Zsi­ házban valakik sikítanak. Sikítanak - natnak, melyet mégiscsak az Isten Lel­ látva azt, amit pápánk tesz. Ha volna ke megnyilvánulásának, térnyerésé­ erőm hozzá, megtölteném e folyóira­ nek gondoltunk. Voltak ennek halk és tok cikkeinek fordításával a Koinónia baljós előjelei: egy zsinat nem változ­ tathatja meg a hitletéteményt - tanul­ szeptemberi számát, de nincs. A sikítás az, ami elmaradt a 4. szá­ tuk meg az előjelekből Közölte is eze­ zad elején, amikor Eusebius, Konstan­ ket folyóiratunk (Buda Péter: Semmi tinápoly pátriárkája az Isten Országa sem változott, 2006/1). Pápaságának közénk érkezéséről

szónokolt, mert második éve aztán egyértelművé tette Konstantin, a császár, a keresztények ezeket az előjeleket. Mi történt e má­ oldalára állt. Ha lett volna a 4 század sodik évben? Három dolgot említek elején még olyan, aki tudta, hogy Jé­ csupán, melyek miatt sikított a keresz­ zus miért jött, sikított volna a hierar­ tény világ: Sobrino, motu proprio és chia részéről történt megállapítás mi­ tanítás az egyházról. Az első: Sobrino. Elhallgattatott egy att. Nem volt ilyen Vagy ha volt, hall­ teológust, aki vastag és tudós könyve­ gatott. Most miért sikítanak azok, akik ezt iben arról értekezett, hogy Jézus a teszik? Mert két év telt már el szegények elkötelezettje, s egyházá­ Ratzinger pápaságából, s nincsen két­ nak is annak kell lennie. írtam róla fo­ ségük tovább, hogy ez a 80 éves öreg­ lyóiratunkban: A Hittani Kongregáció ember attól, hogy másképpen írja ne­ közleménye Jón Sobrinóról

(2007/4) vét, maradt továbbra is az, aki volt pá­ és A találkozó (2007/5). A latin-ameri­ pává választása előtt. Eddig volt kétsé­ kai földrész püspöki konferenciája gük? Volt azért valami reményük an­ előtt történt m eg ez az elhallgattatás, nak ellenére is, hogy ebben az élet­ hogy tudja ott minden püspök, kik­ korban már ritkán sikerül más em ber­ hez tartsa magát a konferencián: a ré lennünk, mint amivé a hosszú évti­ globális kapitalizmus uraihoz vagy azok nyomorult áldozataihoz. A sikí­ zedek alatt formáltuk magunkat. Mégis miért reménykedtek? Csak tás emiatt messze hangzó volt, de az­ azért, mert pápasága első évében írt tán elhalt. Ma már nem sikít senki egy szép enciklikát, melyben az első Tudomásul vettük az elhallgattatást. A János-levelet elemezte: annak azt a püspökök nem sikítottak, s a katoli­ mondatát, hogy „az Isten szeretet”. kus médiák az ő kezükben vannak, így Úgy írta meg,

hogy még Hans Küngöt, e médiák tudják, hogy miért szabad, s kortárs tübingeni professzorkollégá­ miért nem szabad sikítaniuk. Volt ját is meghatotta. Küng várta is, hogy ilyen elhallgattatás már a Ratzinaz enciklika után a pápa felállít majd a ger-Wojtila-érában nem egy Minek A szüntetnek meg, kórházakat csuknak be, valószínűnek tartom, nem csak prof. Penfleld meg én és még egy pá­ ran tudnak faji különlegességünk tényéről; különben miért pusztítaná­ nak bennünket, ilyen szisztematiku­ san, mint népet. Mi ez, ha nem fajir­ tás? Nem tudom, van-e törvényünk faj­ üldözésre, fajirtásra. Mondom, kezdek egy kicsit más­ ként látni ilyen ügyekben. Balogh Bertalan (USA) ÍRÓ, PUBLICISTA sikítani? Feljajdul, aki akar, de nem lesz tőle az egyházban semmi sem más. Várhatjuk a következő elhallgat­ tatást. Jött is egyelőre a motu proprio, az­ az a pápa saját indításából rendelke­ zett. Miről? Arról, hogy a

híveknek há­ tat fordító latin nyelvű mise (a zsinat előtti) egyenrangú az utolsó zsinaton bevezetett új misézési móddal, me­ lyen a pap szembefordul a jelenlevők­ kel, s általuk érthető nyelven mondja, amit mond. (Azaz hogy mondaná Csángóföldön is, ahol a hívek csak ro­ mánul hallgathatnak misét - ha értik, ha nem értik azt; a püspökük és min­ den bizonnyal a Vatikán tudtával is.) A zsinat rendelkezését megelőzte a fél­ százados liturgikus mozgalom, s ren­ delkezése e mozgalom diadalát jelen­ tette. A motu proprio lesöpri az asz­ talról e zsinati rendelkezést. Lefebre szűk köre ennek érdekében ment skizmába; ő és hívei ragaszkodtak a trentói zsinat misézési módjához. Kit kérdezett meg e tárgyban a pápa? Mindenkit, aki igent m ondott neki. Már ez így van, ahol jog van, s ahol a jog azt tanítja, hogy minden hatalom forrása egyetlen személy meg azok, akik ez egyetlen személy szavának en­ gedelmeskednek. Hiába

szavazta meg tehát az előző zsinat a liturgikus konstitúciót! Vissza kell hozni a latin mi­ sét. Mire volt ez jó a pápának? Bőven megindokolja a motu proprio. Ebben nincs hiba. De ki mondhatott ellent az indokolásnak? Az, aki ki akart ke­ rülni a Vatikánból. Nem akadt ilyen A történeti folytonosságot akarta volna a motu proprio biztosítani? Akkor en­ gedélyezhette volna a báránylakomát is, mert Jézus annak a végén nyújtotta a kenyeret és bort tanítványainak. A püspökök hatalmától független, a sza- KAPU XX. ÉVFOLYAM G O N D O L KI) (HI bad katolikus világsajtó sikoltott, mert biak is minden következmény nélkül. a motu proprio lecsökkentette azt, A katolikus sikítok közül senkinek se amiért püspökök, papok és hívek fél­ jósolhatunk püspöksüveget. századon keresztül dolgoztak és lelke­ Ha mindez valakinek nem tetszik, sedtek: a liturgikus mozgalmat, amely segíthet magán. Ha laikus hívő, akkor győzött a legutóbbi

zsinaton. úgy, hogy elhanyagolja vallásának gya­ S hamarosan jött a harmadik sikíta­ korlását. Ha pap, akkor úgy, hogy ma­ ni való. A Hittani Kongregáció kiadott gára vonja egyházi feletteseink az elmúlt hónapokban egy írást: Kér­ rosszallását; azaz lemond arról, hogy dések és válaszok az egyházról szóló pályáján karriert csináljon. Ha püs­ tanítás némely vonásáról. Azt tudjuk pök, akkor aligha fog ilyen meggon­ meg belőle, hogy a protestáns egyhá­ dolatlanságot elkövetni, és hallgat. És zaknak nincs joguk magukat egyház­ ha Jézus elkötelezettje? Akkor mit csi­ nak nevezni, mert csak a katolikus náljon? Hallgasson a haza bölcsére, egyház számít Jézus egyetlen igazi aki azt mondta, ha egy mellény egyházának. Ezért aztán a Szentszék rosszul van begombolva, akkor újra számára nem elfogadható, ha protes­ kell gombolni azt. Jézus elkötelezettje tánsok is egyháznak mondják a magu­ akármit megengedhet

magának, mert két. Nem a zsinati okmányokra hivat­ mi történhetik vele? Összesen csak kozik ez az írás, hanem a Dominus annyi, amennyi mesterével történt. Jesus-ra, amelyet néhány évvel ezelőtt Ennek a tudatában mondhatja, hogy adott ki a mondott Kongregáció, le van hányva az egyházjog, mert Jé­ melynek prefektusát akkor zus csak egyházrendet ismert. Ezt Ratzingernek hívták. Ez a Kérdések és mondhatja: Tudjátok, hogy akiket a válaszok c. írás korrigálja a legutóbbi világ urainak tartanak, azok zsarno­ zsinatot, amely a katolikus egyház koskodnak a népeken, s vezető embe­ testvéregyházainak merte nevezni a reik éreztetik velük hatalmukat. Kö­ különböző protestáns egyházakat. Ez zöttetek azonban ne így legyen Ha az írás is természetesen a pápa jóváha­ valaki közületek nagy akar lenni, le­ gyásával látott napvilágot, és ugyan­ gyen a szolgátok, és ha valaki közü­ csak természetesen megint nem volt a letek első

akar lenni, legyen minden­ megkérdezettek között, aki ellen kinek a szolgája. Hisz a z Emberfia mondott volna az írásban foglaltak­ nem azért jött, hogy szolgáljanak ne­ nak. Sikítottak aztán az írás miatt ka­ ki, hanem hogy ő szolgáljon (Mk 10, tolikusok is, protestánsok is. Ez utób­ 42-45) XVI. Benedek is ismeri a fenti idéze­ tet. Ő is tudhatja, hogy a mellényét új­ ra kell gombolni. De öreg emberektől ilyesmit nem lehet már kívánni, fárad­ tak a kigomboláshoz is, hát még az újragomboláshoz. Újat csak fiatalokról várhatni, olyan Jézus korúaktól. Ők csinálhatnak egy olyan egyházat, ami­ lyenben rend van, és nem jog. Hu­ szonhét éve írtam egy kis könyvet. Az a címe, hogy Egyházrend. Az a leg­ főbb baja, hogy megkértem benne egyházam püspökeit, gondolkodja­ nak el tartalmáról. Az lett belőle, hogy hónapokon belül Ratzinger asztalára került a könyv, s az általa vezetett Hit­ tani Kongregáció megállapította

róla, hogy téves, veszélyes és félreérthető, s tizenöt évre eltiltottak attól, hogy az egyház tulajdonában levő ingatlanok­ ban misézhessek. Tizenöt év után fel­ oldotta ugyan büntetésemet, de ma is keressem azt az egyházi ingatlantulaj­ donost, aki befogad templomába. Volt az írásnak még egy baja: már hatvanon túl volt, aki írta; harminc év­ vel túl Jézus életkorán. Ezért aztán csak kis ribillió lett belőle. Mit tehet­ tem volna? Én is egyházi nevelésben részesültem, miként Ratzinger. Nem tudtam hamarább rájönni a haza böl­ csének igazára. Ötezer példányt ki­ nyomtattak könyvemből. Egy csak megmarad belőle, hogy ihletője le­ gyen azoknak a fiataloknak, akikben Olvasók és könyvterjesztők, figyelem ! A Z ALÁBBI K Ö N Y V E K M E G R E N D E L H E T Ő E K , TELEFON: 30 30 7 10, D. C K o rte n : Tőkés 30 30 társaságok világuralma Nemzeti stratégia 2020-ig B árány János: Hogyan lehetsz profi játékos B

rády Z o ltá n : Egy szerelem feljegyzései (Gyémánt László-illusztrációkkal) 71 1 1590,1380,480 ,900,- Fekete doboz 1940,- Rózsa-Flores Eduardo: Hűség (háborús versek) 1200,- B rády Z o ltá n : Rózsa-Flores Eduardo: B alogh B ertalan: C seke Z o ltá n : Beke G yörgy: 30 30 712 e-m ail: kapu@ chello.hu egy rossz versek kötete ahh, semmi. Jim M arrs: Titkos uralom C zike László: Magyarország privatizációja Sokcsevits D énes: Magyar múlt horvát szemmel Síposhegyi Péter: Elmúlt jövőnk története D o b ai Benedek: Borbély Tam ás: 900,900,2400,1200,2 3 1 0 ,1850,900 ,- Állapot: két háború között 900,- Oszlopszent 480 ,- 2016 D r. P le n te r János: MEGVÁSÁROLHATÓAK SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: FAX: 1360,- Gazdaság és államhatalom 1780,- Megrokkant élet 2 0 0 0 ,- Angol-magyar halálszótár Disznóságok gyűjteménye Pakkal: A fiús lány Sárdi R udolf: 1200,- Rózsa-Flores Eduardó: 1200,- Tuevo 1300,- : Só

O rb á n D ezső: Székely gesta K ö rö sp a tak i Kiss S á n d o r: Képtelen útirajzok M o g y o ró si G éza: Német kancellárok M o g y o ró si G éza: Berlin kompakt Szlam a Á rpád: Tizenöt év a pokolban Szávai A ttila: Mászóka Bardócz A ntal: Cinkosok T ó th K ároly A ntal: Út a magányos tüntetésig K áld y P éte r 900 ,35 0 0 ,1450,980,1200,1956,1250,1400,2200,- Ka p u - f ü z e t e k Soros, a gólem igaz története D r. G ergely Attila: R oób Gusztáv: Kiút a pénz és a multik világuralma alól D r. P lenter János: G öncz J ó zsef A hatalom árnyékában Amit a pénzről tudni kell Üj társadalmi rendszer megteremtésének lehetősége 390,- D r. N agy Bálint: „.és mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” 390,- 390,- Dr. Henkey Gyula: Felvidéki magyarok népességtörténete és etnikai-embertani képe 390,- 390,- M ayer Oszkár: 390,- D r. Szekerczés István: 390,- Jaszovszky László és Jaszovszky R u d o lf

Fradi-körkép 390,- Maffiokrácia 590,- Elveszett alkotmányaink Olvasók és könyvterjesztők, figyelem ! 2007. 10. 590,- () UNDO L M) IIU Nincs itt szabadság, s vak az erő: nemcsak jézusi elszánás, de a harminc rek részéről. Tárgya: Deák Ferenc éves Jézusnak fiatal ereje is megvan. nem a haza bölcse A mellényt nem talán a haszontalan, becstelen gyomlálja ki bérelt kezekkel a jót, Üzenem nekik: a könyvemben leírt kell kigombolni. Jól van úgy, ahogyan rend a teremtés rendje. Isten nem te­ be van gombolva Nincs szükségünk a a nemest remtett urakat. Maga sem úr Azonos­ Jézustól prédikált Istenre Kell a több Ki tudja, nem a fegyveres silány nak mondta magát minden éhes, min­ dénár. Úr akarunk lenni Nem kell a pusztít-e millió különbet? den hajléktalan, minden ruhátlan, rend. Más kell Az Isten vigasza a ren­ Ne hirdessétek hát a z erőt, az akár­ minden beteg és minden börtönbe detlenségben. Hogy Istenre találjanak

milyen diadalt, hanem a sose-voltat, a z eljövendőt, az ed­ zárt emberrel. Ezt a rendet az urak a jóllakottak, a ruhával, lakással ren­ akadályozhatják, de úgy remélem, delkezők és a másokat börtönbe zá­ dig örökké csak bebörtönözött hogy nem mindörökre. Egy Jézus ke­ rók Kell az Isten nekünk, mint egy fa­ új vezért, aki új szeretet. Az új ve­ vés ahhoz, hogy megvalósulhasson ez lat kenyér. De az az Isten, aki nem zért, aki új erő, az új vezért, aki majd szabaddá kényszeríti a z a rend. Sok kell belőle Akkor valósul anya/apa, hanem Úr Pénze van, és meg, ha sok lesz belőle. Az urak vilá­ hadserege, parancsolni tud, és van emberek és népek örök-nagy verse­ ga akkor fogy el, ha nem lesz pofája hatalma engedelmeskedtetni minket. nyét: már senkinek úrnak lenni. Nem lesz Mi is ilyenek akarunk lenni, mint az hirdessétek a Teljes Igazság istenét, pofája arra sem, hogy pénztárcájába istenünk. És egymás nyakába

akarunk aki átveszi az idő borulni. legmodernebb harceszközeit, és so­ többet tegyen, mint az egy dénár. Valami verssel kellene befejezni ezt ha vissza nem rettenve a rettenetes­ Azt mondod, hogy mindez kínaiul van sokak, Ratzinger számára is? Iga­ a csúnya szöveget. Megvan Szabó Lő­ től, ágyúkkal is felszereli jóakaratát: zat beszélsz, de nincs, aki lefordítsa rinc megírta nekem. Az a címe: Há­ hirdessétek a m indenkiért hadba neki az ő nyelvére, csak ő saját maga. rom törvény Az első a szeretet, a má­ szálló világos erőt, amelynek ura el­ Mikor fordítja le akár ő, akár akárki? sodik a szabadság, a harmadik az igaz­ söpri a z irgalom laza rendjét, a véletlenek buta egyensúlyát, s ve­ Amikor nincs szüksége már fordításra. ság Ez a harmadik söpri le az asztal­ Nincs, mert belülről hallja, hogy ez a ról az első kettőt: a szeretetet, mert az gye bár fö l teremtő tisztaságára a pokol álarcát és égesse fö l

mind­ rend. Nem tudok menetrendet adni nem kikényszeríthető és a szabadsá­ senkinek a kezébe, hogyan tudja meg­ got, mely rablásra szólít fel. Csak az azt, am i szépet ésjó t tíz ezredév meg­ szüntetni süketségét. Kell valakinek igazság m enthet meg minket, a har­ alkotott: joga lesz rombolni, mert a felszabadított emberért jönnie, aki a vakokat látókká, a ném á­ madik törvény. Ez: ő újrakezdi a z életet: és szent kard kat beszélőkké, a süketeket hallóvá te­ szi. Ki küldi el hozzánk ezt a valakit? Hazugság harsonája, bolond tör­ és szent trombitaszó Isten. Mikor? A múltban, a jelenben és vény a pu szta erő a földön, csak úgy lehet, ha Érte küzd a szol­ a jövőben. Állandóan ezt teszi De vé­ ahová meztelen húsból meztelenül ga tett! dekezünk küldése ellen. Magunkban dobott bennünket az isten: Ezt az igazságot Jézus nem ismeri. Hogyan? Vak akarok maradni, és né­ itt már m inden valakié, itt már az Ez az

igazság attól lesz a butaságnál is ma és süket. Hagyj békén! Küldj mást, erőt is előre szétosztották, nem engem! s az egyenlő meztelenséget azonnal nagyobb istentelenség, ha tartalmát Istennek tulajdonítjuk. így: maga az Mi jöhet még ezután? Az Istenben megszünteti a pénz: páncéllal védi örökösét, s a mási­ Isten is az igazság szolgája, ő viszi győ­ hívők, a Jézust emlegetők hitetlensé­ zelemre fegyvereit. Mi megköszönjük ge. Egy összeesküvés a vallásos em be­ kat sorsára bízza neki, ha győzünk. Bűneinket bánjuk, ha vesztünk, mert hát Isten ezért en­ Alsókálosa: Hámos-kastély gedte vereségünket, hogy az bűnbá­ natra indítson minket. S ebbe az értel­ metlenségbe belekotyvasztjuk még az Istent közelíteni akaró jámborságun­ kat is, mintha ennek az értelmetlen zagyvaságnak alapján lehetséges vol­ na eljutni egy, a minden teremtmé­ nyének egyaránt javát akaró jézusi anya-apa - Istenhez. Csak egy

Úr-istenhez juthatunk el vele. S ekkor, akiben jézusi lélek van, annak sikítani kell: így: Nem ez az Is­ ten. Istentelen eszközökkel nem lehet szolgálni őt. Ki kell gombolni a mel­ lényt, és újra gombolni. Főleg annak, aki Jézus teljhatalmú képviselőjének mondja magát. Ha nem képes rá, azért nem, mert ő is úr. O aztán igazán Ritkán él meg az ember kilencven évet. Még ha pápa is Megértem két konklávét. A nyolcadikra már nem Első írásos emlitese : 1247 számítok. De meglesz az Azért imád­ Birtokosok: Csathó, Draskóczy , Draveczky, E beczky , Fuló, Fügéi, kozom, hogy búcsúzzon el minden Hámos, Hevessy , Klein, K orompai, P écsi, Ravasz , S óry családok . úrtól és jogtól. K A PU XX. ÉVFOLYAM Függetlenségi Pártnak a vezetőségé­ vel. A nagykövet úr a parlamentbe jutásunk feltételét tárta elénk: két pontot azonnal töröljünk progra­ munkból! Mi persze mindenre elszánt heroikus pesszimizmussal se az elszá­

moltatást, se az ügynökök közéletből való kizárását nem töröltük progra­ munkból. Nagy Imre temetése napján, az üres koporsó mellett, a Műcsarnok-lép­ csőn díszőrséget állva határoztam el, hogy fölhagyok a politizálással és a közéleti szerepléssel. A koporsók INTERJÚ- Kl PORT - DOKUMENTUM mögötti hatalmi helyezkedések módja, egyezkedések stílusa erősen sértette szépérzékemet, az a viszszataszító stílus, amit aznap tapasztal­ tam, számomra mindent elárult a politikai játszmák embereiről. Eleve tudhatóvá vált: a rendszerváltást - ab ávó, a tojásánál fogva kiherélve kapjuk. Függetlenségi Párt? Még mit nem! Hornyák Tibor. Aki a háború utáni parlament legfiatalabb képvise­ lője. 56-nak hőse, halálraítéltje Ké­ Bulányi páter vasmiséje ulányi pátert két évtizede isme­ rem. Ennyi idő telt el, mióta Szakolcai Lajos könyve került a kezembe, és az olvasottak okozta legyűrhetetlen

kíváncsiságomtól fűtve keresni kezdtem az alkalmat, hogy találkozhassam vele. Egy olyan ember­ rel, akit a saját egyháza és a regnáló hatalom egyaránt belső emigrációba akart kényszeríteni. Egy olyan pap­ pal, aki következetesen ki tudott tar­ tani azon a vékony mezsgyén, amit egyháza s a hatalom megtűrt számára. Mert kiközösítve sokan éltek ebben az országban, mikor melyik hatalom erejének következtében, de hogy egy­ szerre kelljen távolságot tartania a ha­ talomtól s annak ellenzékétől - akár politikai, akár ideológia értelemben ilyen sors valóban csak keveseknek jutott. Bulányi György pedig ilyen sorsot vállalt a jézusi gondolat hirde­ tése, a szeretet szolgálatában. Bulányi páter most készül vasmiséjére. Vasmi­ séjére, amely úgyszintén csak a kivé­ teles sorsúak ünnepe lehet, hiszen ez hatvanötödik évfordulója elsőmisés dátumának. Erről szerettem volna be­ szélgetni vele 2007 decemberében. Úgy

kezdtem, hogy elküldtem kér­ déseimet annak bevezetőjével együtt. Sokan írtak már életedről, s sokan készítettek hosszabb-rövidebb ripor­ tokat Veled. A legutóbbi, nyolcvanéves születésnapi köszöntésül készült beszélgetést olvasva, amit bárki elol­ vashat a világháló www.bokorporta lh u /ta n u lm a n y o k /s ik e r to r te netpdf honlapján, azt gondoltam, nehéz lesz már valami újat kérdezni, valami eddig még el nem hangzott kérdést megfogalmazni. Akkor is úgy B 2 0 0 8 . 01 kezdted azt a beszélgetést, hogy nem bánnád, ha megérkezne az égi behí­ vód. Manapság is sokszor hallani, ol­ vasni ilyen mondatokat, közben eltelt majd tíz mozgalmas eseményekkel dús esztendő. Itt ülünk a piarista rendház szobájában, ahová - mint a családodhoz - behúzódtál, beillesz­ kedve a rendház más ismert rendjé­ be, és a vasmisédre készülsz. Úgy gondolom, nem szabad megkerülni azt a kérdést sem, hiszen magad fo­ galmaztál

úgy, amikor elérkezettnek láttad az időt, hogy ki-ki keresse meg a családját, s annak befogadó ölén folytassa életét, akkor határoztad meg úgy a piarista rendház lakóit, mint a családodat, ahová be- és visszatér­ hetsz. Kovács Teréz a Bokor közösség alapító tagja, könyveid s írásaid olva­ sószerkesztője, miséid kántora s min­ denes házvezetőd is, testvérei között találta meg azt, amit Te itt a rendház­ ban, s amit családodként emlegetsz. Hogyan élted meg az utóbbi tíz esz­ tendőt? Mikor költöztél a rendházba? Hogyan érzed s miként éled meg a rendház megújított életében magad? Bokor kis közösségépítő munka in­ nen a rendház falai közül? Jártál Angliában egy Brudenhof mintájú közösségben, ahol velük együtt dolgoztál, milyen tapasztala­ tokkal gazdagodtál, s voltak-e köztük hazaira adaptálhatók? Erdélyi útjaidról? Csíksomlyó, Rekecsin, Attyha. Bokor Nagy Táborról? Hozzáadott vagy elvett a

kisközös­ ség-építés lendületéből a rendszerváltoztatás? sőbb életfogytos. Amnesztiával szaba­ dult. Egy életre megkínozva Torgyán József alabárdosaként vonult vissza a közéletből. A közelmúltban hunyt el Lelke a hősök honába távozott. Előtte tisztelgek most azzal, hogy az ő fiiggeüenségi párti programja két gondolatát - a gazdasági és politikai bűnözők, a volt rendszer ügynökei által leginkább megvetett és gyűlölt két programpontját - közel húsz év telvén, remélem nem hiába telt évek után, ez írásban nemzeti kétparancsolatként emlegetem. Ne menjünk a Kossuth térre vagy Mind tolvajok és rablók cikkeid meg­ osztó hatása? Vasmisés tervek? íme a válasz: Drága Péter testvérem, olyasmiket kérdezel tőlem, melyek némelyikéről reggeltől estig tudnék beszélgetni Ve­ led. S pillanatnyilag minden szabad percemben csak utolsó kérdésed fog­ lalja le gondolataimat: mit is mondjak majd újmisém 65.

évfordulóján, 2008. január 5-én, szombaton dél­ előtt 10 órakor a vasmisémen a pia­ risták Duna-parti kápolnájában (Pesti Barnabás u. 2), ha megérem ezt a na­ pot. Annyi kiközösítés után, s e ká­ polnába mégis befogadva. Megéreme, mit fogok mondani rajta? Bizony nem tudom, s azt hiszem az utolsó óráig bütykölök majd a szövegen, hogy hű legyek a múltamhoz is, és meg se bántsak hűségemmel senkit sem. Megértheti a jó barát szíve, hogy számomra minden kérdése mi min­ dent bolygat meg bennem, mennyi a Scilla és Charibdis bennnük, melyek között csak vasmisém után merésze­ lek majd elvitorlázni, de előtte nem merek vállalkozni rá. El kell tehát a választ napolnom, de azért szeretném felhasználni a felkínált lehetőséget, hogy soraid olvasói is megérthessék azt, amit mondtál. Karácsony lesz a napokban, s az elmúlt évek egyik ka­ rácsonyán írtam valamit. Aki ezt elol­ vassa, megértheti, miért írtad azokat a

szavakat, amikkel megszólítottál. I nczédy Péter GONDOLKODÓ pártrendezvényen (nem állami fóru­ mon, mint pl. a parlament) bejelentet­ te, hogy a leváltott kormány az addigi ellenzék 27 tagját titkos megfigyelés alatt tartotta. Aznap este a tv-híradóban megjelent és nyilatkozott Deutsch Tamás, és párás szemmel bejelentette, hogy kézbe vette a róla szóló vaskos dossziét, amely még az anyja nevét is tartalmazta. Nos, ettől rögtön nevethetnékem támadt Az ügy kivizsgálása annyit eredményezett, hogy az új ti­ tokminiszter másfélmillióért vett egy semmitmondó magnószalagot. Most és itt üzenem neki, hogy ennyiért át­ adom neki gazdag műsoros magnó­ szalag-gyűjteményemet, és ezzel job­ ban jár, mert minőségi felvételek. Ami pedig most folyik, hogy napon­ ta újabb részleteket csepegtetnek, az már az óvodában is a kiscsoportosok­ ra jellemző. Úgy mennek a feljelenté­ sek keresztül-kasul rendőrségre, ügyészségre,

mint az óvó nénihez az elvett játékra panaszkodó kisgyerekek. Ez az egymás ellen felhalmozott szennyes ugyanúgy el lesz maszatolva, mint az 1998-as eset. ■ B ulányi J Azért az intő példa, hogy a politika folyamatosan produkálja a botrányo­ kat. Lehet ezzel tematizálni a közéle­ tet, s elterelni a figyelmet a valóságról. Ha a jelenlegi botrány lecseng, biztos­ ra vehetjük, hogy a kijelölt íróasztal­ ban kéznél van a következő, amivel foglalkoztatni lehet a közéletet. LÁBJEGYZETEK: 1 Palmiro Togliatti az Olasz Kommunista Párt főtitkára volt. Ez akkor a legerősebb ellenzéki párt volt Olaszországban. 2 Az MI5 (Military Intelligence 5) az elhárítás és az MI6 az angol titkosszolgálatok elnevezése. Kim Philby, amikor észlelte, hogy ellenőrzés alá vonták, Moszkvába szökött, ahol ünnepé­ lyesen fogadták. Magas kitüntetéseket, lakást kapott. Egy ideig tanácsadóként foglalkoztatta a KGB, majd elhagyatottan, elfelejtve,

néhány éve Moszkvában meghalt. 3 Belovai István alezredes a magyar katonai hír­ szerzés beosztottja volt. Londoni külszolgála­ ta alatt kapcsolatot épített ki a ClA-val, és tu­ domásukra hozta, hogy a szovjetek birtokába kerültek az NSZK keleti határai mentén elhe­ lyezett amerikai atomaknák koordinátái. Ezzel ez a védelmi sáv hatástalanná vált, mert szov­ jet támadás esetén az aknákat ki tudják kerül­ ni. Belovaira a katonai ügyész halálbüntetést kért. Másodfokon tizenöt évi börtönre ítélték A peranyagot 2015-ig titkosították. ítélete ma is hatályban van, hiszen a Varsói Szerződés katonai titkait keményen kell a végsőkig véde­ nünk. Az őt elítélő katonai bíró magas állami kitüntetést vett át másfél éve az államfőtől. 4 Felfe a BND (német hírszerző szolgálat) szov­ jet vonalának vezetője volt. Elhallgatott SSmúltjával a KGB beszervezte Kémcserével szabadult. Utolsó információm az volt róla,

hogy Berlinben a Humboldt Egyetem titkos szakán (itt Stazi-tiszteket képeztek) szakmai oktató. 5 Oleg Penykovszkij ezredes a szovjet katonai hírszerzés tagja volt, s kapcsolatot keresett és talált a CIA-val. Információi tették lehetővé, hogy Kennedy elnök keményen lépjen fel a szovjet rakéták visszavonásáért, amit végül Hruscsov kénytelen volt teljesíteni. Penykovszkijt rövid úton kivégezték. 6 Powers felderítő pilótát Moszkvában börtönbüntetéssel sújtották, majd kicserélték az USA-ban súlyos börtönbüntetésre ítélt szovjet mesterhírszerzővel, Ábel ezredessel. Ábel irá­ nyította az USA-ban az atomtitok megszerzé­ sén működő ügynököket, hazatérése után a KGB tanácsadójaként működött. 7 Orendy Norbert csendőr ezredes, aki Galam­ bos nevű rendőr tiszthelyettes rádiótávírász ügynökét építette be Horthy környezetébe. Orendyt az amerikaiak hazaszállították, és a Népbíróság halálra ítélte.

Kivégezték 8 Hermann Göring légimarsall, a német légierő főparancsnoka volt. Egy ideig a pártban Hitler helyettese. A nürnbergi perben halálra ítélték, de kivégzése előtt öngyilkos lett. páter Végül jó földbe hullott „VÉGÜL A JÓ FÖLDBE HULLOTT AZ, AKI MEGHALLGATJA, MEGSZÍVLELI A TANÍTÁST, S JÓ TERMÉST IS HOZ, AZ EGYIK SZÁZSZOROSÁT, A MÁSIK HATVANSZOROSAT, A HARMADIK HARMINCSZOROSÁT. ” (M edves testvéreim! Aki Isten gyermeke, az figyel a lelkiisme­ retére, a maga vallása szent szö­ vegeire, meg a testvéreiére is. Ilyen­ ként figyeltem a múlt vasárnapon a mise után a kerti pádon Zsolt testvé­ rünkre, aki elmesélte, hogy egy levele­ ző-beszélgető listát nyitott számítógé­ pén, s megkérdezte, hogy átküldheti-e azt nekem drótpostán. Mondtam neki, hogy köszönettel veszem. Átküldte, s megtudtam belőle, hogy arról beszélgetnek, hogyan kell érteni a Miatyánk szavát: „Bocsásd meg a vét­ keinket, miképpen

mi is megbocsá­ tunk az ellenünk vétőknek.” (Mt, 6,12) Én is hozzászóltam az anyaghoz, mégpedig úgy, hogy beütöttem a KIO 62. numerusát, melynek címe az Erő nem alkalmazás és üldözöttség fejeze­ ten belül a 4. pont: Boldogok a békességesek - az alábbi alcímekkel: a) Erő nem alkalmazás és béke. b) A panaszos K kibékítése. c) Jog az egyházban, d) Megbocsátás. - Ezt a 62 numerust nem idézhetem, mert hosszabb, mint amennyit egy prédikáció elbír. De hozzáraktam még az alábbi szö­ veget: Kedves Zsolt, a fenti szöveget 40 év­ vel ezelőtt írtam, az átkosban. Az em­ beri történelem mindig „lehányta” ezt a fenti jézusi szöveget. Konstantinig csak vértanúk lehet­ tünk ezzel a megbocsátással. Aztán jött a fordulat, s a keresztények is csinálták tovább, amit az emberiség Jézus előtt és Jézus után is tett. Konstantin után pedig már egyházi jóváhagyással ma­ guk a szentjeink is. Mindannyian tud­ juk, hogy a

Szent Jobb négyfelé vágat­ ja unokabátyja, Koppány testét. Kop­ pány is eszmei alapon állt, István is. Nem látok különbséget köztük. Mind a kettő az ütés elve alapján állt. S mind a áté, 13,23) kettő a maga istene nagyobb dicsősé­ gére verekedett. Az egyiknek istenét úgy hívták, hogy Hadúr, a másikét pe­ dig úgy, hogy Jézus Úr. Az 50-es évek elején a Gyűjtőfog­ házban kegyelemből fel nem akasztott életfogytosok beszélgetnek el nem fo­ gyó reménnyel az áhított jövőről. Egyikük mondja nekem: „Ha jön az óra, megnyílnak a börtönök. De tite­ ket, papokat, még egy darabig lakat alatt tartunk. Mi kimegyünk, elvégez­ zük a dolgunkat, s akkor jöhettek ki ti is - temetni.” Tanítványok nélkül nincs Jézusnak sem egyéb megoldása: Keresztre ke­ rülhet, és nem veszi el a világ bűnét. Marad az addigi bűnök summája, meg a Golgota bűne - az egyházi és világi urak jóvoltából - Kaifáséból, Pilátusé­

ból. Alternatív társadalomra van szük­ ség: az ütő emberek egyelőre megma- KAPU XXI. ÉVFOLYAM radó társadalma mellett a nem ütők társadalmára, azaz a Jézustól hirdetett Isten Országára. A jézusi, a Konstantin előtti kort kell folytatni. A Konstantin után folytatódó jézustalan keresztény kort le kell váltania egy másiknak, a jézusi Bokor mozgalomnak. Ez sem lesz olcsó mulatság, de már valamivel olcsóbb lesz, mert eltörölték a halálbüntetést. így aztán alternatív társada­ lomként megélhetünk benne - no, csinálunk olyat. Kortársaid között van a Bokorban a 16 gyerekes Király csa­ lád (Náci közel annyi idős, mint te), s mellette még négy család egyenként 10-10 gyermekkel. Magyar nemze­ tünk jövője az ő kezükben van. Üthet­ jük éppen az ütésre érdemesnek talál­ takat, de ez nem változat azon, hogy jelenünkben egy nőre 1,2 gyermek szülése esik. Biztosan elpusztul nem­ zetünk ezzel a szülési rátával.

Zsolt pedig ezt válaszolta: Kedves Gyurka bácsi, először is kö­ szönöm, hogy reagáltál. Ha a mi leve­ lezőlistánkon a későbbiek során és ebben a tárgykörben valaki behozza majd egy tanult pap vagy lelkész (pl. Török József, vagy Bolberitz Pál, vagy valaki más) véleményét, én a tiédet fo­ gom citálni. Azt kell gondoljam, hogy az évek során megérezhetted, hogy hitedet, elkötelezettségedet tisztelem, és ér­ deklődéssel hallgatom gondolataidat. Ezen a területen nagyságrendekkel fö­ löttem és általában felettünk állsz, hi­ szen egy élet koncentrált munkája áll szemben a mi - szükségszerűen megosztott, világi hívságokra, család­ ra, megélhetésre „koncentráló” figyel­ münkkel. Van azonban egyvalami, amiben senkit nem tartok magamtól feljebb vagy lentebb valónak. Ez pedig a tudatunk mélyén meglapuló lelkiis­ meretünk szerinti élet akarása vagy el­ utasítási hajlama. Engedelmet kérek: ennek szellemé­ ben

vetek föl egyetlen gondolatot, és el fogom fogadni, ha ezt a csekély kompromisszumos javaslatomat is visszautasítod. Arra utalok, hogy az az ember, aki érzékelhetően és élete so­ rán tartósan visszautasítja, hogy lelki­ ismerete szavára hallgasson, valójá­ ban nem testvér vagy felebarát, ha­ nem csak potenciálisan az. Aki pedig­ len se testvérem, se felebarátom, de rendre „megbánt”, arra nézvést sem a megbocsátási készség, sem a metanoia, sem a befogadó megbocsátás az én felfogásomban - nem értelmez­ hető. Az ilyen látszólag emberi lényért csak annyit tehet valaki, hogy kéri Is­ 2 0 0 8 . 10 (H)NUnLküUÚ tent, terelje vissza a nyájba testvérnek vagy felebarátnak. Már ez a fohász is a megbocsátási készség jelzése, és egy­ fajta békességet kívánó lelkűiét meg­ nyilvánulása, de egyben fennmarad egy védekező kétely az ilyen emberrel szemben. Ez a magatartás talán nem a jézusi példa direkt visszautasítása.

Az pediglen, ami napjainkban anyánként az 1,2 gyermek vállalását jelenti, valóban tragikus. Gondolod-e, hogy ha nem ilyen - közösségellenes - sátáni politikai elit ülne a nyakun­ kon, akkor is 1,2 lenne ez a statiszti­ kai adat? Nem tudom, de bízom ben­ ne, hogy nem így lenne. Viszontválaszom: Kedves Zsolt! Bizonyos vagyok ben­ ne, hogy ez a termékenységi ráta más lenne, ha sorsunk másképpen alakult volna: ha nem omlott volna össze 1918-ban a magyar birodalom, ha nem jött volna 1919, ha 1945-ben nem győz a Vörös Hadsereg, ha nyo­ mában nem jönnek vissza a moszkoviták, ha 1956. november 4-én nem ti­ porják el a szovjet tankok a forradal­ mat, ha 1990-ben a szovjet hadsereg távozása után nem vonul be a nemzet­ közi nagytőke, ha a bukott rezsim ká­ derei nem szolgálják ki gátlástalanul a tőkés társaságokat. Mindazonáltal és de! A rátáért fele­ lősök vagyunk mi is. És bizony a mi­ énk a nagyobb felelősség. Vedd elő a

Koinónia című folyóiratunk utolsó számát, s annak 1437. oldalán megta­ lálod Gazdag István A demográfia m int a 21. század csodafegyvere c tanulmányában, hogy az első és máso­ dik világháborúban győztes és színka­ tolikus Olaszországban ez a termé­ kenységi ráta 1,25. Azt is, hogy egész Európában a legmagasabb az ugyan­ csak győztes Franciaországban (1,9), de ez már a bevándorolt mohamedá­ nok sok-sok milliójának köszönhető. A keresztény Európa már határozott magáról. Nem Javítok: a jézustalan, istentelen Európa már döntött: kiirtja magát az élők sorából. Miközben az emberiség nem keresztény, pontosab­ ban nem jézusi, hanem Istenre és a Tőle kapott lelkiismeretére figyelő ré­ sze - bizony minden sátáni gátlás nél­ kül - teljesíti továbbra is a Teremtés könyvének szavát: „Legyetek terméke­ nyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet!” (Tér, 1,28) Mi, keresztények, nem ezt tesszük, hanem

húzzuk a vészharangot a de­ mográfiai robbanás miatt. Aljas és ha­ zug módon. Ezt mondjuk: „Elpusztul a Föld, ha tovább szaporodunk.” Attól nem pusztul el. Csak az autóinktól meg annak testvéreitől lyukad ki az ózonpajzs. Ismeritek már közelebbről is Attilát és Csurit. Május 31-én ismertem meg őket, mikor előadtam a Jobbikban. Jú­ nius 15-én velem voltak Visnyeszéplakon is. S barátkozgatunk minden le­ hetséges mennyiségben. Attila találta ki, hogy a keresztény kor után a Bo­ kor következik. Amikor negyven évvel ezelőtt írtam a KlO-t, már elkezdtük a közelítést a 1,2 tizedes ráta irányában: Évről évre fogyott az élveszületések száma ha­ zánkban. Megtudtam, hogy az akkori helyzetben 2,4 tizedesnek kellett volna lennie - ma azt olvasom, hogy 2,1 ti­ zednek - a rátának, hogy ne pusztul­ jon nemzetünk. S azt írtam meg a KIOban, hogy 2,4 gyermeket nem lehet szülnünk, csak hármat. Ez a tisztesség­ norma. Ekkor adjuk

tovább az életet, melyet szüléinktől s végső soron Isten­ től kaptunk. Ha valaki nem a tisztes­ ségetikát képviselné, hanem a jézusit, annak négy gyereket kell nemzenieszülnie. Magam a nemzetkipusztításra köteleztem el magamat az egyház indí­ tására és Jézus példájára. Őt megaka­ dályozta a nősülésben, hogy fel nem bontandó kötelékben élt Mennyei Aty­ jával. Bár volt, aki halálos szerelemmel szerette Jézust, és ő sem volt közöm­ bös iránta: Mária Magdolna. Ezek után elővettem a Bokor címlis­ táját, s megtaláltam benne az első két nemzedékben 197 olyan kislány ne­ vét, aki már elmúlt húsz. S elkezdtem kiírni belőle, hogy hány gyereknek adtak életet. Elment rá egy délutá­ nom. Ennek az eredményét fogom most közölni veletek. Találtam köztük 33 olyan abszolút nemzetkipusztítót, amilyen magam is vagyok. Aztán talál­ tam köztük 11 egykézőt és 27 „kétkézőt”, azaz relatív nemzetkipusz­

títót, tehát összesen 33 + 38 = 71-et. Következtek a tisztességnormát telje­ sítők, akik három gyereknek is adtak már életet. Ezeknek a száma 44 volt Ezeket követték a jézusi normát tel­ jesíteni akarók. Négy gyermeknek adott életet Istennek 43 szerelmetes lánya. Öt gyermeknek pedig 13 testvé­ rem - ötször áldja meg érte őket az Is­ ten. Hat gyermeket szült megint csak 13 testvérünk. Hét gyermeket szült az én anyukám, de az ő neve már nincs bent címlistánkban, mert már 34 éve eltemettem. De 7 Bokor-testvérem megütötte édesanyám istenszeretetének normáját, el is tudnám sorolni nevüket: Éva Vácról, Jutka Pestről, Márti Halásztelekről, a többit nem so- NYUGATI SZEMMEL rolom fel. De Ági nyolc gyerekkel ajándékozta meg férjét, Pistát. Kilen­ cet idáig még senki sem szült, de tízet négyen is. A Gabi, az Ancsa, az Orsi Orsinak a múlt vasárnap eskettem meg elsőszülött fiát, a hétgyerekes Jutkának a

negyedikjét, a Julit adtam Tamáshoz. A negyedik tízgyerekes Anikó, ott is volt nagy pocakjával a lagzin: abban volt a tizedik. S ezek után következik az eddigelé abszolút Bokor-csúcs: Zsike, aki 16 gyermeket szült Nácinak. Mikor a 12 jövését bejelentették nekem érdi há­ zuk előtt, ünnepélyesen kezet csókol­ tam Zsikének. A többinél már nem Szóltak nekik nagyobb gyerekeik: „Hagyjátok már abba, majd szülünk mi nektek unokákat.” Még egy dara­ big nem hagyták abba. Zsike mondta egyszer nekem.„Gyurka bácsi, én vagyok a világ leg­ ■ önzőbb asszonya, nem bírom ki, hogy ne legyen mindig egy kisbabám.” Ha elosztom a fenti 631 gyermeket az őket megszülő anyák számával, ak­ kor megkapom a 3,2-es termékenysé­ gi Bokor-rátát. Most pedig válaszolok Zsolt levelé­ nek első felére, mely így hangzott: „Az ilyen látszólag emberi lényért csak annyit tehet valaki, hogy kéri Is­ tent, terelje vissza a nyájba testvérnek vagy

felebarátnak. Már ez a fohász is a megbocsátási készség jelzése és egy­ fajta békességet kívánó lelkűiét meg­ nyilvánulása, de egyben fennmarad egy védekező kétely az ilyen emberrel szemben. Ez a magatartás talán nem a jézusi példa direkt visszautasítása." Én úgy gondolom, hogy ez a jelzés maga a megbocsátási készség. S az, hogy megmarad benned a védekező kétely az ilyen emberrel szemben, va­ lóban nem a jézusi példa direkt vissza­ utasítása. A tékozló fiú apjában is meg­ maradt a kétely fiával kapcsolatban. Fogalmazhatom ezt a kételyt úgy is, hogy megmaradt benne a reménység. Békességteremtőknek kell len­ nünk. Gondolhatom úgy is, hogy bi­ zonyos vagyok, hogy más lenne a ter­ mékenységi rátánk, ha nem azok vol­ nának az urak felettünk, akik uralkod­ nak rajtunk, ha egy hete a melegek nem vonulhattak volna fel, mert ezt a fajta nemzetgyilkosságot nem szabad egyetlen élni akaró nemzetnek sem

megünnepelnie. Rettenetesen szégyellem magam, hogy a keresztények a világ utolsói lettek. Hazánkban is A jézusi embe­ reknek nem ilyen a termékenységi rá­ tájuk. Nem 1,2, hanem 3,2! Jöjjön el a Bokor, azaz az Isten Or­ szága megteremtésének legújabb kí­ sérlete. H ollai H e h s O t t ó ( N é m e t o r s z á g ) A haldokló Nyugat - II. rész z első részben csak röviden ír­ tam Buchananról, az amerikai szerzőről, aki 2002-ben köny­ vet írt a nyugati civilizáció hanyatlásá­ ról. „A nyugat halála” annak idején Amerikában a tekintélyes New York Times bestsellerlistáján az elsők kö­ zött szerepelt, nagyon sokan elolvas­ ták, egy rövid ideig a megdöbbenés kísérte, aztán csend lett a könyv kö­ rül. Miért? Buchanan erősen konzer­ vatív, az amerikai liberális sajtó erő­ sen támadta, szélsőségesnek bélye­ gezték. Valahol azt a hasonlatot olvas­ tam, hogy Buchanan amerikai sikere olyasmi, mintha hazánkban

Csurka István könyve kerülne a sikerkönyvek közé. Nos, a régi lemez ismétlődik Ha valaki megírja az igazságot, nem azt nézik, mit állít, nem az érvei fonto­ sak, hanem az, hogy melyik oldalon politizál. Ha az illető konzervatív, ún jobboldali, a liberális sajtó darabokra tépi, rásütik a fajgyűlölő, fasiszta, anti­ szemita jelzőt. De ez vonatkozik a má­ sik oldalra is, egy igazán baloldalian gondolkodót nemritkán egyszerűen lekommunistáznak. A bal-, illetve a jobboldalra való be­ skatulyázás korunk gyermekbetegsé­ ge. Ha jobban odafigyelnénk, észrevehetnénk, hogy a globalizáció veszélyé­ re legélesebben a szélsőbal és a szél­ sőjobb reagál, de ezt a „közös” gon­ A dolkodásmódot senki nem akarja fel­ ismerni. Patrick J. Buchanan konzervatív, tiszteli a hagyományokat, hisz az erköl­ csös nevelésben, egyszerűen hiszi, amit kétezer éve tanítanak nekünk, hogy az igazán keresztény gondolko­ dás megmenthetné

(megválthatná) a világot. Nem az a kérdés, hogy a nyu­ gati kultúra (civilizáció) magasabb rendű-e a többinél, hanem az, hogy érde­ mes-e megmenteni, érdemes-e a foly­ tonosságát biztosítani. Talán éppen a keresztény, általában a nyugati filozó­ fia önbírálata, gyötrelmes, kétkedésre hajlamos gondolkodásmódja teszi a mi kultúránkat értékessé, érdekessé (ha nem is magasabbrendüvé). Buchanan aránylag keveset filozofál, többet érvel. A Nyugat, a mi híres kultúránk, amire még imitt-amott büszkék is vagyunk, elveszőben van. De életveszélyben van az egész nyugati társadalom, minden hagyományával, életstílusával, ún. civi­ lizációs teljesítményével. A ránk leselkedő veszély több irány­ ból tört ránk, de érdekes módon szin­ te egy időben. Talán nem is véletle­ nül. A második világháború szörnyű­ séges embertelenségeit a nyugati kul­ túra nem tudta kiheverni, talán soha nem is sikerül. A múlt

borzalmaiból keveset tanultunk, a 20. század máso­ dik felében is háborúk követték egy­ mást, ezért indult meg a hatvanas években az a hatalmas tiltakozási hul­ lám, ami végigsöpört Európán, de Amerikán is. Egy új kulturális forrada­ lom kezdődött, melynek „katekizmu­ sát” ismerjük és - valljuk be - sok mindenben egyet is értünk vele. Tör­ ténelmünk véres háborúk és hódítá­ sok eseménysorozata. A keresztény­ ség nevében gaztetteket követtünk el, népirtás, a nem fehér ember leigázá­ sa, más kultúrák lenézése, rabszolga­ ság, imperializmus; se vége, se hossza a gaztetteknek. Az új forradalom már nem fordult a forradalmak hagyomá­ nyos eszközeihez, nem ostromolta meg a palotákat - mint a bolsevisták a Téli Palotát -, nem ment a barikádok­ ra, ahogy azt a jakobinusok tették. Az új forradalom aláásta a keresztény er­ kölcsöt, nevetségessé tette a hagyo­ mányos szokásokat, a teljes egyenlő­

séget hirdeti, elveti a hazafiasságot, a nemzeti érzést veszélyesnek tartja hiszen a nemzetek története csak há­ borúk története -, a gazdasági életet globalizálta, mert a végső emberi cél, az igazi boldogság , megelégedés a pénz segítségével érhető el, tehát le­ gyen szabad áru és pénzforgás. Egy teljesen új társadalmat kell felépíteni, melyben a réginek, főleg a keresztény vallásnak - mint a társadalmi rend alapjának - semmi helye. KAPU XXI. ÉVFOLYAM GOI NDOLkODO lőből kizárták Dávid Ibolya riválisát, Almássy Kornélt. A Házszabály szerint akkor szűnik meg egy képviselőcso­ port, ha tagjainak száma tíz fő alá csökken. Almássy Kornélra nincs szük­ ség, nélküle is megvagyunk tízen gondolhatta Dávid Ibolya és Herényi Károly. Csakhogy az optimizmus rövid életűnek bizonyult, mivel a Tisztelet Társaság felszólította Vas János képvi­ selőt, hogy lépjen ki az MDF-frakcióból, és függetlenként

képviselje to­ vább a szépkorúakat. Vas János 2008 okt. 10-én kilépett Ugyancsak a Ház­ szabály szerint három napon belül le­ hetett kipótolni a frakció létszámát tíz főre megszűnés nélkül. Ez 2008 okt 13-án sikerrel járt, Lengyel Zoltán füg­ getlen képviselő - aki 2002-ben és 2006-ban a Fidesz színeiben került a Parlamentbe, majd a Fideszből rend­ őrségi affér miatt kilépett - beült az MDF-frakcióba. Ott frakcióvezető-he­ lyettesi tisztséggel honorálták. Len­ gyel Zoltán jelenleg a Független ■ B ulányi G yörgy Kisgazda-Nemzeti Egységpárt (nem az NDK-s Egységpártról van szó) elnök­ ségi tagja. Az MDF vezetői megígérték neki, hogy úgy szavaz, ahogy akar, nem köteles a frakcióval együtt szavaz­ ni. Szóval itt tart az MDF az 1990-es ún. rendszerváltás legnagyobb pártja Ha megszűnt volna az MDF frakciója, akkor havi 6,3 millió forintot veszített volna el a párt. Ezenkívül nem lett vol­ na jogosult

újabb törvényjavaslatok előterjesztésére, napirend előtti fel­ szólalásokra, és nem vehettek volna részt a házbizottsági munkában sem. Szóval kvázi éber kómába került volna az MDF. így viszont a 2010-es választá­ sokig biztosítva van a parlamenti frak­ ció! De mi lesz, ha megint kilép valaki? Félő, hogy Dávid Ibolya addig „tisz­ togatja” a pártját, amíg Giczy György és Torgyán József sorsára nem jut. Giczy György a KDNP elnökeként, Torgyán József az FKgP elnökeként a leghűségesebb vazallusában is hatal­ mának veszélyeztetőjét látta, és addig páter Kicsoda az Isten? em tudtam nem elvállalni, hogy beszéljek Rólad. Ha Ró­ lad sem beszélek, akkor nincs miért élnem. De hát mit tudok én Ró­ lad? Semmit. Istent nem látta senki, én sem. De most van 71 éve, hogy el­ mentem Érted Vácra piarista novíciusnak. S Te lettél a családom Te, akit nem láttam soha. Érted mentem oda, akiről nem tudok semmit. Te

hívtál? Nem tudom, de úgy éreztem, hogy el kellett oda mennem. Ha nem men­ tem volna el, most nem szólhatnék itt Rólad. Mit tudok Rólad mondani? Re­ ménykedem benne, hogy vagy. Hogy vársz. Hogy haza vársz, Magadhoz Tudom, hogy vársz? Nem tudom, s nincs ember, aki tudná. Elmondha­ tom, hogy remélem én is, amit mások is remélnek. Elmondhatom, hogy bi­ zony megkísért a gondolat, hogy sem­ mibe megy a reményem. S jól tudom, hogy nem azért hívtatok ide, hogy elé­ tek tárjam bizonytalanságom. De csak így becsületes. Mert úgy gondolom, hogy nem papi szövegre vagytok kí­ váncsiak, hanem emberi szóra. Olyan­ ra, aminek nincsen papszaga. Értelmes, emberi szöveget tudok csak mondani. Csak azt, hogy nemcsak világ van, de van alkotója is. A világ tör­ vényekkel rendezett. Ezeket a törvé­ N 2008. 11/12 nyeket tanítják az egyetemek termé­ szettudományi karán. Nem lehetnek a véletlennek a művei ezek a törvények. Nem tudom már, hogy ki

mondta, amit most idézek: Egy majom leül az írógép elé, s elkezdi csapdosni a bil­ lentyűket, s csapdosása eredménye Shakespeare összes művei lesznek. En­ nek az állításnak nincs valós tartalma. Magyarul: ez az állítás hülyeség. Az is törvény - a gondolkodás törvénye -, hogy a világ törvényszerűségei értel­ mes alkotót feltételeznek. Magam csak úgy tudok élni, hogy van előttem, fö­ löttem Isten, aki maga az értelem. Hogy lehet az embernek egyebet is gondolnia, tudom. Én nem tudom ezt az egyebet gondolni. S azt is tudom, hogy aki egyebet gondol, mint én, azt nem tudom meggyőzni arról, amit én gondolok. Próbáltam megtenni, s álta­ lában nem sikerült. Bár nem minden esetben volt így. Negyven éve megkér­ tem Debreceni Zsuzsát: írja le nekem következő találkozásunkra, hogy miért vallja ateistának magát. Azaz kértem tőle erről egy dolgozatot. Nem hozta el. Azt mondta, hogy inkább hisz S ez­ zel már szőkébbre is

kerekedett azok köre, akikhez szólhatok. Nemcsak az enyém. Bárki emberé Jézus köre is Csak azokhoz szólhatott, akik monda­ tisztogatta, gyalulta a pártját, amíg csupa forgács lett belőle. A KDNP az 1998-as, az FKgP a 2002-es választá­ son kibukott a Parlamentből. Orbán Viktor a 2006-os választás után 23 mandátumot átengedett a KDNP-nek. Orbán Viktor polgári szövetségben gondolkodik, és ebben helye van egy keresztény pártnak is, mely egy 1520%-os társadalmi bázissal rendelke­ zik. Egykori kisgazdákat is bevett a Fi­ deszbe (Túri-Kovács Béla és társait). Nem kizárt, hogy az MDF-fel is koalí­ ciót kötne, de Dávid Ibolya kétfrontos harcával a magyar politikai élet zárvá­ nyává tette az MDF-et. Sem a jobbol­ dal, sem a baloldal nem számíthat rá megbízható szövetségesként. Még 1990-ben jelentős támogatást kapott kül- és belföldi tőkésektől, ma már ez is megszűnőben van. Az MDF 2010 utáni sorsa bizonytalan, csak az

való­ színű, hogy egyike lesz a Magyarorszá­ gon bejegyzett 197 pártnak. ni tudták, hogy Istenem, Istenem. S ez baj? Nem gondolom bajnak. A hat és fél milliárd emberből jut azért nekem is Tizenkettő; vagy kevesebb, vagy több, akivel szót érthetek, akivel be­ szélhetek Rólad. Istenről gondolkodom. Azt gondo­ lom, hogy létezik, és sokkal értelme­ sebb mimagunknál. Mit gondolok még róla? Hát azt, amit kivetítek ma­ gamról. Azt, hogy csinál valamit Mit? Nem tudok értelmesebbet kitalálni, mint amit első elemistaként a kiskatekizmusban tanultam. Ezt: fenntartja a világot, és gondot visel rá. És ebben mi, emberek is benne vagyunk. Ez is kivetítés. A szülők eltartják és gondot viselnek a gyerekekre. Mi emberek, no meg a világmindenség az Isten csa­ ládja vagyunk. Hogyan tartja fenn, ho­ gyan visel gondot reánk, ezt ne kér­ dezzétek. Nem tudok válaszolni rá, de nem tudok más foglalkozást kitalálni számára, s azt sem tudom

elképzelni, hogy ne legyen valami foglalkozása. Istent csak a magunk képére és ha­ sonlatosságára tudjuk elgondolni. S azt is gondolom, hogy Isten is csak a maga képére és hasonlatosságára tu­ dott megformálni bennünket. Egysze­ rű a képlet. A gyerek hasonlít apjáraanyjára, s apa és anya gyermekére Mi az Istenre, s Isten meg reánk. Csak anyukának-apukának tudom gondolni őt. Közel 90 évesen is csak ennek. Akinek elmondhatom a ba­ jom. Aki a legközelebb van hozzám Aki olyan, mint én. Aki engem megért, és mindent megbocsát, ha kérem Őt. I GONDOLKODÓ Mit mondok el Neki? Kérem őt, hogy sikerüljön helytállnom ezen a lelkigyakorlaton. Kérem, hogy érjen már véget földi pályafutásom, mert egyre nehezebben futok, azaz hogy csak lé­ pegetek. Hiába kérem Nem válaszol Hiába, mert nem hallom a szavát. Mégis az, hogy elmondhatom neki a bajom, ez az egyetlen vigaszom s lehe­ tőségem. Ha gyermek születik, azt mondjuk róla, hogy

Isten ajándéka számunkra. Ha szerelembe esünk, ha párt talá­ lunk, azt mondjuk, hogy Isten kötött minket egybe, s ezért ezt a köteléket nem szabad elvágnunk. S ha baj ér bennünket, ha meghal, aki szeretünk, ha embertelenné lesz a sorsunk, ha ránk törnek a halált megelőző bajok, akkor meg azt mondjuk mind e bajok­ ra, hogy ez az Isten akarata, s ezeket el kell viselnünk. Mások elvesztését is, a magunk nyomorúságát is. Amikor én ezekre azt mondom, hogy ez az Isten akarata, teljes gondolkodási csődöm­ ről számolok be. Magamhoz hasonlók­ nak mondhatok ilyeneket, de ateisták­ nál ez a vélekedésem semmit sem ér. Beszélhetek egészen másként is. Az általam nagyra becsült Wass Albertnek van egy regénye: Adjátok vissza a he­ gyeimet! Színtere a románoktól, oro­ szoktól, kommunistáktól nyomorgatott erdélyi társadalom a múlt század 40-es éveinek közepén: sorsuk a tö­ mény szenvedés. Emberek, akik kivert farkasokként élnek a

Maros felső fo­ lyását körülvevő erdőrengetegben. Semmi köze szenvedéseiknek egy Is­ ten akaratához. Az emberi butaság és gonoszság, a hatalomtól kikényszerített gonoszság poklában élnek. Ha irgalmas akarok lenni Istennel szem­ ben, akkor azt mondom, hogy semmi köze hozzá. Hogy tehetetlenül kény­ szerül nézni az ember szenvedését. Annak következtében, hogy szabadsá­ got adott nekünk. Használhatnánk azt jóra is. Akarná is ezt az ember, de a hatalom kényszeríti őt, hogy gyilkol­ jon, hogy a határok másutt legyenek, mint ahol vannak. Muszáj, mert Hiüer is ezt tette. S ez ellen nincs más véde­ kezés, mint újra csak a gyilkolni kény­ szerítés vagy a kényszermunka, a hadi fogság, a láger. Auschwitzra gulag a fe­ lelet. Szenvedésre a szenvedés Isten akaratának ehhez semmi köze. Prohászka Ottokár püspök írt az el­ ső világháború idején egy könyvet: A háború lelke. Azt mondja el benne, hogy az emberek a

lövészárokban megtanulnak imádkozni. Imádkozni, de miért? Bajtársamat találja el a go­ lyó, s nem engem? Az én golyóm oltsa ki a másik ember életét, s nem az ő Sándor nem volt senki ember, Wass Al­ golyója az enyémet? Lehet ilyet mon­ bert még kevésbé. Mindketten öngyil­ dani Istennek, akiről azt állítjuk, hogy kosok lettek. Azért imádkozom, hogy mindenkit szeret? Schütz Antal írt egy már ekkora botrány ne történhessék könyvet: Isten a történelemben. Én velem S ha megtörténnék, akkor ettől nem találom Istent a történelemben. érvénytelen lenne az életem? Az a jó és Csak istentelenséget találok benne. hasznos is érvénytelen lenne, amit csi­ Gyilkosságokra kényszerítést. Csak náltak? Nem hiszem Márai és Wass azt, ami Jézusra is rászakadt, s közben életműve számomra nem kevesebb at­ imádkozott is: Istenem, Istenem, mi­ tól, hogy nem bírták végig a harcot. A legirgalmasabb, amit mondhatok ért hagytál el engem?

Ez a legirgalmasabb, amit Istenről mondhatok: el­ Istenről, hogy ilyen világot tudott te­ hagyta az embert. Sokkal logikusabb remteni Mindenki a javát adja annak, ateistának lenni: Dehogy van felettük amit tud. Nem írtam meg rosszabbul e egy jóságos Isten. Semmi sincsen fe­ lelkigyakorlat szövegeit, mint ahogyan lettünk. A fene érti, hogy minek van tudtam Isten sem végezett pocsékabb munkát, mint amilyen tudott. S ha va­ egyáltalában világ stb. De hát nemcsak ez van. Lehet máz­ laki istengyalázásnak minősítené e so­ listának is lenni. Nem lehet Andi rokat, akkor azt mondom, hogy a Zsol­ 1972/73 körüli szenvedései idején tárok nagyobb istengyalázások, mint az imádkoztam érte. így: Istenem, ha én jelen soraim Azok olyanok, mint nem tudod meggyógyítani, akkor Szabó Lőrinc Lóci fiának tettei: Lóci vedd Magadhoz őt. Magam igazán „megdögöleszti” az ablaküvegen má­ nem szenvedek embertelen kínokat, szó legyet, Isten pedig

Egyiptom min­ de olyan terhes az öregség, hogy újra den első szülöttét, meg a fáraó seregét meg újra ezt imádkozom: Országodba is, melyet belefojt a tengerbe. „Meg­ vigyél haza engem! Ahogyan a kántor dögöleszti” mindet. Én meg csak sírok énekli temetéseinken. Megszabadít­ azon, hogy a világtörténelem a „meghatna, de nem teszi Kedvét leli kínló­ dögölesztések” történelme Ennek az egész emberi történésnek dásomban? Szeretnék kertet ásni, málnát ültetni, sarabolni, de újra és csak akkor van valami isteni értelme, újra csak ágyamnak tudok dőlni, vár­ ha az életünk kétszakaszos. Ha van va a befejezést. Okos testvéreim meg folytatás De Isten sem maga nem szó­ mondják: még nem mehetsz, még fel­ lal meg, sem nem küld el senkit hoz­ adataid vannak. Én meg dühbe guru­ zánk odaátról, aki hitelesen be tudna lok szavaiktól; csak úgy magamban, számolni nekünk a folytatásról. Papok nekik nem mutatom. Mert nekem

val­ között élek, s próbálom tenni, amit ők lanom kell, hogy minden - és velem Mit tesznek? Szövegeket mondnak, a mise szövegét, a zsolozsma szövegét, is! - Isten akaratából történik. „Úgy nem értelek, mint te engem, a szentségkiszolgáltatások szövegét. S Ádáz” mondja Z a s L ó r á n t (USA) Babits, a magyar irodalom legkatoKRISZTUS URUNKNAK likusabb költője Istenről a kutyájá­ z,Krisztus Urunknak áld o tt születésén" hoz, akinek Ádáz a a pokol országát hozza ránk a kék fény. neve. Az a tényál­ Lesz döglött oroszlán/ az alm a megromlik/ lás, hogy be kell férgek járják á t a kádat meg a zoknit. vallanom, hogy Lesz üvöltés/ lárma/ szam ár megy a dombra/ semmit sem értek m érgezett lesz étel/ ital és az ostya. abból a világból, Három szor kiált a kakas/ míg elvérzik/ amelyikbe beleke­ bombát gyárt a tehén/ hideg lesz a tél itt. M egszám lálnak bojtárt/ csikót meg apát isy rültem. Sírva szü­

aki fut/ az fusson/ Belzebúbunk fát visz. letünk a világra, s Gyermekláncból fonnak kötelet a kosra/ elmondhatatlanul az ingen pókháló/ a pártelnök fosna. boldogító, ha vég­ Húggyal hintik fel ma só helyett a pályát/ re befejezhetjük korcsolyádon a kés vérereket vág át. földi pályafutásun­ Felfestik a falra a m eztelen szépet/ kat. Közben azért melle nincs/ de ringat gyermeket és béget. hálaadó himnu­ Kitűzik a zászlót/ a toronyban kobra/ szokat is éneke­ Évákat kísért meg/ a sliccében dogma. lünk, mint pl. én Varjak menetelnek/ a vadászok halnak/ is, ha végére érek a falvakból füst lesz gáznak/ ravatalnak. ennek a lelkigya­ H órihorgas ifjak/ hórihorgas vének énekelnek zsoltárt: félnek/ félrenéznek. korlatnak. Márai KAPU XXI. ÉVFOLYAM mindezen szövegek mögött személyek vannak, akik hiszik, hogy ami történik velünk, Isten akaratából történik. Ők is ezt gondolják rólam, ezt hallják tőlem, amikor

megszólalok. El sem tudom képzelni életüket s a magamét sem, ha nem volna ezen felül még valami egyéb is. Tanítanak az iskolában, bo­ nyolítják a Rendtartomány ügyeit: civil alkalmazottainknak mondják, hogy mit tegyenek annak az érdekében, hogy pl. átalakuljon az A épület is a Duna partján, hogy félszázados számkivetettség után két év múlva beköltöz­ hessen oda pesti gimnáziumunk. Min­ denki dolgozik valamit. Mindenki el van foglalva valamivel, s ennek a vala­ minek náluk az a háttere, hogy van Is­ ten, és hogy van örök élet, de nem en­ nek a megvallása az életük. Ez csak amolyan háttérzene az életükben. Azt hiszem, hogy addig lehet rend egy ember életében, amíg Isten és örökélet csak háttérzene. Ott van a hát­ térben, de nem erről szól az élet. Az élet a család és a munkahely és a hétvé­ gi munkaszünet, s a nyári vakáció, ami­ kor erőt gyűjtenek a folytatáshoz. Azzal gyűjtenek erőt, hogy ilyenkor nem

azt csinálják, amit hét közben és évköz­ ■ NYUGATI S Z E M M E L ben. Azt hiszem, hogy addig lehet mondani mindarról, ami történik ve­ lünk, hogy az az Isten akarata, amíg ta­ karítani, főzni, mosni és a lakásban rendet tartani kell, amíg naponta sietni kell az iskolába, a munkahelyre. Olyan az Isten az életünkben, mint ételünk­ ben a só. Só nélkül ehetetlen, de nem a só az ételünk. Isten nélkül nincs alap­ ja az életünknek, de nem az Isten aka­ ratának az elfogadása az életünk. Van egyik csoportomban egy ragyo­ gó házaspár, ötvenes éveiket élik. Szü­ leiket már részben eltemették, rész­ ben még élnek azok. A szülők magamkorúak Mindent megtesznek, hogy az öreg szülők éljenek, s nem tudják megérteni, hogy az öreg szülők már nem akarnak élni, be akarják fejezni az életüket. Mindebből az a végső ta­ nulság, hogy a hosszú élet létünknek egyik legnagyobb megpróbáltatása. Amíg fiatalok vagyunk, még

az akasz­ tófa tövében is Isten legnagyobb áldá­ sának tudjuk megélni azt, hogy élünk. Reménykedünk abban, hogy megjön a kegyelem az államfőtől, s ha börtön­ ben is, de még élhetünk és dolgozha­ tunk. A börtönben kedvezménynek minősül, ha dolgozhatunk. Magamat Márianosztrán éveken keresztül telje­ sen lekötött, hogy dolgozhattam a perzsaszőnyeget szövő üzemben. Vi­ dáman beszélgettünk, énekeltünk közben. A börtönőröket csak egy ér­ dekelte, hogy műszakonként minél több csomót kössünk. Magam eljutot­ tam a napi négyezer csomóhoz, s egyáltalában nem jutott eszembe, hogy ne Isten akarata volna, hogy bör­ tönbe legyek. Aki Istent szolgálja gondoltam -, annak ott a helye Az élet s az Isten egyik legnagyobb áldása a munka. Akár a szőnyegszö­ vés, akár az ócskavastelepen a lemez­ préselés, akár a Tempo vállalatnál az anyagmozgatás, a gurtnizás, akár a Medimpexnél az, ahogy rám volt bíz­ va a

propagandaraktár, s én abban rendet tarthattam, s kiszolgálhattam a vállalat dolgozóit, akik fent dolgoztak az emeleten, míg én rendeztem a pro­ pagandaanyagot a pincében. Ahogyan e pillanatban az az életem legnagyobb áldása, hogy készíthetem ezt az elmél­ kedést testvéreimnek, akik talán nem fognak megbotránkozni azon, hogy nem a papi szöveget mondtam nekik, hanem azt, ami a szívemből folyt. H ollai H ehs O ttó (N émetország ) Várható volt - és meg is érkezett egyedéve már az egész világ válságról beszél, pénzügyi, gaz­ dasági válságról. Sokan csodál­ koztak, sokunkat váratlanul érintettek az események, de a „figyelők”, akik már régen várták, tudták, hogy csak egy-két csepp hiányzik, és az amúgy is teli pohár végül kicsordul. Az Attac France, a franciák globalizációellenes szervezete tömören így fogalmaz: „A pénzügyi válság a neoliberaliz­ mus általános válságának újabb megnyilvánulása. ” A

huszadik század - nagyon erősnek tűnő - veszélyes diktatúrái eltűntek, s helyükbe egy még veszélyesebb, az egész világot uralma alá terelő rend­ szer lépett. A neoliberalista filozófia különböző elméletekből tevődött össze, s természetes következménye volt a hanyatló és népszerűségét mindjobban elvesztő szocializmusnak. A múlt század hetvenes éveitől kezdve az új filozófia alapozta meg a globalizmus elterjedését, mely az „egyéni sza­ badságtól” kezdve egy teljesen nyitott világpiacig minden jót ígért a világnak. N 2 0 0 8 . 11/ 12 Az új rendszert én röviden a pénz dik­ tatúrájának nevezném. A globalizmus sokat ígért, és voltak, akik sokat is kaptak, s ezek természet­ szerűleg védték és mai napig is kör­ mük szakadtáig védik a rendszert. Pe­ dig a globalista világrend alapjai meg­ rendültek. A tiltakozás és érvelés már a nyolc­ vanas években hallatta hangját, de a világ nem figyelt fel az

okos szóra. A nemzetközi politika szemérmetlenül behódolt a globalizáció szemfényvesz­ téseinek. Nyugaton az eredményesen fejlődő szociális piacgazdaságot meg­ fojtották, a kelet-európai országokat pedig a szocialista tervgazdaságból minden átmenet nélkül belekergették egy teljesen új kapitalista szisztémába, melynek vadhajtásaitól egyszerűen nem lehet szabadulni. Hála a sorsnak, a globalizmus gaz­ dasági rendszere - saját belső törvé­ nyeinek ellenőrizhetetlensége miatt bomlásnak indult, s csak idő kérdése, hogy végleg átadja helyét egy olyan új rendszernek, melyet még nem isme­ rünk, mert körvonalai még nem rajzo­ lódtak ki. A globalizáció Amerikából indult, bukása alapjaiban megrendíti az ame­ rikai világhegemóniát. Sajnos az amerikai birodalom bukása magával ránthatja Európát is - hiszen egy kö­ zös nyugati, keresztény civilizáció ré­ szei vagyunk -, tehát ne nagyon örül­ jünk Amerika

hanyatlásának, a kátyú­ ból inkább együtt próbáljunk szaba­ dulni. A kibontakozóban lévő válság köz­ vetlen okát ismerjük: a profit iránti kapzsiság nem ismert határt, nem kö­ vette az egyszerű logikát. Az ingatlan­ árak fokozatos emelkedése miatt a pénzpiac szereplői - a könnyű és gyors nyereség reményében - olyan ügyfeleknek adtak óriási hiteleket, akik bizonyos idő után fizetésképtele­ nek lettek. A hirtelen árcsökkenés az ingatlanpiacon meghozta a krachot. A válság Amerikából sajnos továbbgyű­ rűzik az egész világon, méretei kiszá­ míthatatlanok. A sokat dicsért gazda­ sági rendszer „önszabályozása” órák reszténység nem más, mint a végleges meg­ alapozása a szabadságnak, lelkiismeretnek, emberi jogoknak és a demokráciának, a nyugati civilizáció ismérveinek." (A Time of Transitionlespresso/www.chiesa 22/11/ 2004) Amikor az EU alaptörvényében mel­ lőzik a kereszténységet, akkor

eleve megcsonkított közös Európát próbálnak kialakítani. A magukat erre hívatottnak gondoló neoliberális pénzközpontú poli­ tikusok a végrehajtáshoz az alábbi mód­ szert szorgalmazzák: Integráció, mely valójában összegző összemosást jelentene minden vonatko­ zásban. Ezzel szemben csak a civilizáció területeinek összecsatolásában (inter­ face) indokolt: közlekedés, hírszolgálat, termelés, építkezés technikája; de nem indokolt a kultúrák pl. művészetek, vagy akár a kereskedelmi ízlés egységesítésé­ ben. A közös Európa óriás mozaikja csak a nemzetek kulturális, egyedi sokszínű­ sége révén nyújt értékes és élvezhető hozzájárulást a jól-léthez. Ez utóbbinak már megvan az elfogadott megnevezése és módja: Inkulturáció: a tudomány és művészet területén 1) dinamikus egyenértékűség, 2) a jogharmonizációban kreatív hasonulás, 3) a környezetvédelemben szervezett fej­ lesztés. Napjaink

politikai, gazdasági, pénz­ ügyi válsága erkölcsileg már az XIII. szá- Bulányí György páter Hiszek egy mindent adó atyában? z ember gondolkodó lény. Gondola­ tait másokkal is megosztja. Magam is gondolkodó lénynek ismerem ma­ gam. Meg is osztom másokkal gondola­ taimat. 50 éves koromra megírtam a KlO-t, a Bokor zöldfilozófiáját. Saját nemzedékének általam legtehetsége­ sebbnek vélt tagja el is olvasta. Ezt mondta róla: ha ma nem is jegyzik a tőzsdén, valamikor a szakmámban min­ denki erre fog hivatkozni. Harmincéves volt, amikor ezt mondta. Aztán kiábrán­ dult belőlem s a KlO-ból is. Negyven­ évesen azt mondta, hogy a Bokorban agymosás folyik. Fülem hallatára, s egy nyilvános előadásban. 55 évesen meglá­ togatott. Emlékeztettem rá, mit mon­ dott 15 évvel korábban. Mondott vala­ mit. Nem volt számomra fogható a tar­ talma annak, amit mondott. Kértem: ír­ ja meg a Koinóniában ezt az agy­ mosástémát. Nem

vállalta Ma is becsü­ löm őt és szeretem is. Azt hiszem, hogy ő is így viszonylik hozzám. Jézus gondolkodó lény volt. Nem írta le, amit tanított. Fölöslegesnek gondol­ ta. Ügy vélte, hogy a tanítása az ember számára nyilvánvaló. Kivégezték azért, amit tanított, s a tanításával megegyező élete miatt. A KlO-ban ezt a jézusi éle­ tet és tanítást mondtam el a magam te­ hetsége szerint. Az is agymosás volt, amit Jézus csinált azzal, hogy tanított? Attól tartok, hogy látogatóm azt is agy­ mosásnak tartja. S következtetek: az ember agymosó lény, s ha közli gondola­ tait az őt körülvevő világgal, akkor szük­ Ä ségképpen agymosást végez. Az ember, ha méltó nevére, akkor szükségképpen agymosását végez. S ha az ember névre méltók vagyunk, akkor agymosást vég­ zünk. Folytatom tehát az agymosást, s mondom tovább olvasóimnak, hogy mit hiszek. Hiszek egy Istenben. Nem Tudom, hogy van Isten. Mit tudok róla? Az

apostoli hitvallás következő két szava így hangzik: mindenható Atyában. Az Atyával kezdem. A magam antropomorf módján legfeljebb még A nyá­ nak mondhatnám Öt. De hát patriarká­ lis társadalomban élünk, ezért aztán nem kekeckedem. Jézus is A tyának mondta az Istent: Mi atyánk, ki vagy a mennyekben.; fölmegyek Atyámhoz, s a ti Atyátokhoz (Jn 20,17). Az evangé­ liumokban közel 300 ízben fordul elő ez szó, s most kiemelek ezekből egyetlen helyet: Atyának se szólítsatok senkit a földön; egy a ti Atyátok a mennyei (M t 23,9). Gyerekkoromban még értettük ezt. Még valamivel később is 43-ban szenteltek pappá, s ha szüleim levelet ír­ tak nekem, így címezték: nagyságos és főtisztelendő piarista tanár úrnak. A nagyságos a tanárt illette, a főtisztelen­ dő pedig a papnak járt. 45 tavaszán let­ tem atyává először. Két Svetitsbe járó lány jön fel a lépcsőn a debreceni piaris­ ta rendházban. O tt lakik akkor a Svetits

igazgatója, Mellau Marci bácsi is: H át ti mit kerestek itt? - A Bulányi atyához megyünk - válaszolják. Marci bácsi a fü­ lem hallatára számol be ezen botrányról zadi invesztitúraharcokban elkezdődött, és a XVIII. század óta kiteljesedett sze­ kularizáció (az Egyház „sekrestyébe szo­ rítása” Semjén Zs.) m iatt háttérbe szo­ rult lelkiségnek - tudás, erkölcs, jóakarat - ismét meg kell kapnia helyét Európá­ ban és világszerte is. Korunkban jó alkalom kínálkozik er­ re. Még az is lehet, hogy a globalizáció egy jófajta világegyetemesség formáját öltve Szent Ágoston: Isten városa, Morus Tamás: Utópia, Aldous Huxley: Szép új világ, netán George Orwell: 1984 című víziója után és helyett - a bibliai „és lészen egy akol és egy pásztor" (Jn, 10: 16) megvalósulásához vezet, mely igazi jól-léttel kecsegtet. az ebédlőnkben. Nem tudom lekottázni a beszámoló dallamát: az atyához men­ nek. M erő

újdonság volt ez a magyar történelemben: egy piarista tanár, aki atya. A 45 utáni világ hozta ki ezt belő­ lünk. Megbecsülés volt benne Meg­ szűnt a plébános úr, a tisztelendő úr, s átvette helyét az atya. Nem mindenütt. A piarista iskolák­ ban maradtunk továbbra is tanár urak. A Bokorban is megvoltunk jó ideig mindenféle atyázás nélkül. Hosszú szü­ net után megjelent a 70-es évek elején egyik péceli lelkigyakorlatunkon egy pi­ arista tanár, aki gimnáziumi növendé­ kem volt még a 40-es években Debre­ cenben. Találkozott a lelkigyakorlaton volt debreceni társaival is. A lelkigya­ korlaton résztvevők között voltak papok is, s e régi debreceni piarista tanítvá­ nyom ezt találja mondani: Hát akkor előbb az atyák s utána a testvérek. Megáll a kanál a levegőben, s megszólal egyik debreceni kortársa: E . (a kereszt­ neve) m it mondtál?. Vannak közöt­ tünk atyák is, anyák is. Olyan is van, aki 16 gyermeknek adott

életet, de lenácizzuk, lezsikézzük őket, s nem érzik emiatt megkisebbítve magukat A Bokorban nincsenek atyák-anyák, csak testvérek (és kedves laikus hívek sincsenek), akik Jézusnak a tanítványai kívánnak lenni, aki ezt m ondta tanítványainak: Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok (Mt 23,8). Magázás önözés, úrázás, hölgyezés sincsen, következésképen mindenki te­ gez mindenkit, mert mennyei atyánkat is, Jézust is tegezzük, amikor imádko­ zunk hozzájuk, beszélgetünk velük. Szü­ leinket is tegezzük, s azok barátait is. Ha egy nemzedékkel idősebbek nálunk, hozzátesszük keresztnevükhöz a bácsit vagy a nénit: Jóska bácsi, Teri néni. Bár nőtestvéreink némelyike tiltakozik elle­ ne, hogy nénizze őket a következő nem- zedék. Ennyivel is fiatalabbnak érezhe­ tik magukat. Mikor két és fél éve visszaköltöztem a piaristákhoz, engem is atyáztak már, de hamar leszoktattam rendtársamat erről, s a jézusi

szóhasználatra bírtam őket. Csodálkoztak, de megértették, s így az­ tán hetven év korkülönbség ellenére is tegeznek, és Gyurka bácsinak szólíta­ nak. Legalább ennyiben honi, azaz Bo­ kor-levegőt érzek magam körül. Hát ez volt apostoli hitvallás következő két sza­ vának az egyike, s a könnyebben elin­ tézhető: nem terjesztjük ki magunkra azt, ami csak az Istent illeti meg, a pap­ jait nem. Az édesapám, ídesapám, az más tészta. Van nekünk földi apánk is, de őt nem keverjük össze mennyei atyánkkal, ők csak földi apáink. Meg is becsüljük őket: sem apánkat, sem anyánkat nem szólítjuk keresztnevükön. A másik szóval már több bajom van: s ez a mindenható. Jézus ajkán nem talál­ juk, az evangéliumokban sem, Pálnál egyszer, s ott is idézet az Ószövetségből (2Kor 6,18), és még 9 ízben a Jelenések könyvében, s bizony-bizony nagyon nem jézusi tartalommal: Sátáni lelkek, akik csodákat művelnek, és elmennek a

földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára (16,14). Hát ez mi? A föl­ di királyok harcolni készülnek az Isten napján? A másik idézet még cifrább: Szájából éles kard tör elő, hogy lesújtson a nemzetekre. Vasvesszővel kormányoz­ za majd őket, és tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját (19,15) - s maga Jézus az, aki tapossa, a Királyok Királya és Urak Ura. Ez aztán a botrányok botránya: éles karddal sújta­ ni, vasvesszővel kormányozni, bosszúállás borsajtóját taposni, s mindezt Jézus teszi! Ah, hova vesztem el így? - Jcérdem Vörösmartyval. Hát az Újszövetség szent könyvéinek záró fejezetébe kerül­ tem, melyet maga a Szentlélek diktált a szent szerzőnek. Ébren vagyok, vagy csak lidérces álom gyötör? H át én ebből a fajta mindenható Is­ tenből bizony nem kérek. A Mindenha­ tó azzal lett mindenható, hogy menny­ nek és földnek, minden látható

és látha­ tatlannak Teremtője. H át ezt nincs is, ki vitassa, ha egyszer nemcsak hiszi, ha­ nem tudja is, hogy van Isten fölöttünk. Ezen túl viszont már baj van a minden­ hatóságával. Vírust is terem tett az Isten, s a vírusok megtámadhatnak minket is, szeretteinket. S akkor elkezdünk könyö­ rögni mindenható Istenünknek, hogy küldje már mindenható hatalmával a vírust a francba. S nem küldi Nem ta­ possa meg a bosszúállás vírus-sajtóját sem. Ugyan már miért nem? Hát szívte­ len! Mit sem tesz, ha egyetlen gyerme­ ket gyötör a 40 fok fölötti láz, s mehetek koporsót venni számára, melyben elte­ methetem minden reményemet. Aki mindenhatónak mondja az Istent, an ­ nak szívtelennek is kell mondania őt. Vagy nem mindenható, s nem is szívte­ len, csak tehetetlen. Nem küld 12 légi­ ónál többet, hogy kimentse egyetlen Fi­ át a Golgota gyötrelmeiből, s a Fiú kér­ dezheti majd: Istenem, Istenem, mért hagytál el engem?

Tény: az ember ki van szolgáltatva a betegségeknek, az emberi gonoszságnak és a halálnak. Tény: tehe­ tetlenek vagyunk velük szemben. Tény, hogy Isten csak nagyon rendkívüli ese­ tekben hajlandó beleavatkozni a világ folyásába és csodát tenni. És még egy nagyon súlyos tény: mindannyian tit­ kon reménykedünk abban, hogy ha ne­ künk, szeretteinknek lesz bajunk, akkor Isten belenyúl a folyamatba, és csodát tesz. És tény, hogy az esetek statisztikai többségében nem tesz csodát még a mi kedvünkért sem. Nem gyötröm tovább magam, és mondom a megoldást: A teremtéssel be­ fejeződik Isten mindenhatósága. Azon túl átveszi a szerepet a megteremtett vi­ lág öntörvénye. A vírus szabadon öl, az ember, az urak, a földi hatalmasságok nyugodtan ölnek, a halál pedig úr m in­ denki felett. S igaz az, amit Vörösmarty énekel 1851-ben: M int a földmwelő jól munkált földbe magot vet S várja virúlását Istene s munka után: Úgy a

sírokkal felszántott földbe halottak Hordja koronként a végtelen emberiség, És haloványan a dú s, a szegény és koronás fők Mennek alá, víg, bús, balga, mogorva vegyest. Az események közvetlenül az Isten ál­ tal megteremtett világ öntörvényének a kezében vannak. A vírus, az embertársa­ ink, az urak és a halál mondják meg, mi lesz velünk. A mindenható Istennek összesen annyi köze van ehhez, hogy ezek az erők nem szabhatnák meg sor­ sunkat, ha Isten nem teremtette volna meg láthatókat és a láthatatlanokat. Ha Istent, a m indenhatót tesszük felelősé a közvetlen okokért, akkor két lehetősé­ günk van: azt mondani, hogy legyen meg a te akaratod vagy azt, hogy Iste­ nem tégy csodát. Ha viszont nem tesszük Istent felelősé mindazért, ami történi velünk, akkor igénybe vesszük az orvostudományt. Hogy egyszerűbben mondjam: ha fáj a fogunk, elmegyünk a fogorvoshoz, s nem imádkozzuk sem azt, hogy legyen meg a te akaratod, sem

azt, hogy tégy csodát. Hogy folytassuk tehát hitvallásunkat? Hiszek egy Istenben, és milyen Atyában? Egy Atya nem fertőz vírussal, nem küld halába. Egy atya vagy anya csak jóra int. Ha támad a víms, or­ voshoz visz és ápol. Ha embertársaim bajt okoznak nekem, meglátogatnak a börtönben, s ha meghalok, eltemetnek. Egy atya vagy anya csak jót tesz gyerme­ kének. Egy atya egy anya csak ad Nem kellene-e Istent inkább mindent adónak mondani? Ezzel eleve kizárnánk minden negatívumot: vírust, öldöklést, halált. A ható melléknévvégből lesz a ható­ ság főnév. A hatóság jogért kiált A jog a végrehajthatás erőszakáért. A ható visz bele a jézustalanság közepébe. Ezzel szemben az adó melléknévvégből lesz az adás főnév. És az adás, az minden porcikájában Jézust kiált Az adni, a görög didonai igenév az Újszövetség egyik leg­ gyakoribb igéje. Az evangéliumokban csak a lenni, válni, birtokolni, mondani, érkezni, tenni

igék fordulnak sűrűbben elő nála. Az adok 231 ízben, s java ré­ szük Jézus ajkán. És nem kevés ízben az Istenről állítja Jézus azt, hogy Isten ad. Csak János evangéliumának egyetlen fe­ jezetét vegyük szemügyre, a 17.-et! Ti­ zenhétszer fordul benne elő az adni szó. E szavak után Jézus az égre emelte te­ kintetét, és így imádkozott: „Atyám, el­ érkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatal­ mat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy is­ merjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldték Jézus Krisztust. Én meg­ dicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvé­ geztem. Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. A

tanítást, amit kap­ tam tőled, továbbadtam nekik. El is fo­ gadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök Nem a vilá­ gért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid - hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém - , és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg vissza­ térek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem őket a neved­ ben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, így beteljesedett az írás. Most visszatérek hozzád, ezeket pe­ dig elmondom a világban, hogy örö­ möm teljesen az övék legyen. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. és

sze­ reted őket, am int engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesí­ tettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél. Megismertettem velük neve­ det, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük le­ gyen, s én is bennük legyek.” Jézus egyszer sem ejtette ki a száján Is­ tenről, hogy mindenható. Szentmisénk szövegében pedig többször is halljuk: Gyónom a mindenható Istennek. Irgalmazzon nekünk a mindenható Is­ ten. Hiszek egy Istenben, mindenható A tyában. Imádkozzatok, testvéreim, hogy áldozatunk kedves legyen a min­ denható A tyaisten előtt. Valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy Magyar István Mi lesz veled, honvédelem? mindig és mindenütt hálát adjunk Né­ ked, mi Urunk, szentséges Atyánk, min­ denható örök Isten.O ugyanis szenve­ désének előestéjén tiszteletreméltó szent

kezébe vette a kenyeret, és szemét az égre emelte, tehozzád az Istenez, min­ denható Atyjához. könyörögve ké­ rünk, mindenható Istenünk. Áldjon meg benneteket a mindenható Isten. Éppen hétszer. Nagyon Jézushoz illőnek és méltónak gondolnám, ha lecserélnők mind a hét helyen a mindent adó kifejezésre. egtörtént! 2010. április 25-én a vá­ új kormány minisztereinek névsorát A lasztások második fordulójában vég­ honvédelmi miniszteri poszt váromá­ leg eldőlt, hogy a következő négy nyosa Dr. Hende Csaba, KDNP [jogász] évben a Fidesz-KDNP kétharmados - a szerk. megj) többséggel fogja magát a parlamentben A kinevezést követően hetek, hóna­ képviseltetni és az országot kormányozni. pok, akár évek telhetnek el ismét anél­ Sajnos ez az eredmény bármennyire is kül, hogy valami érdemleges változás hatalmas támogatottságot sugall, koránt­ történjen a haderő (hadsereg) katasztro­ sem egyértelmű. Véleményem

szerint fális helyzetében Az mindenki számára ugyanis a szavazók jelentős része (mint egyértelmű, hogy ehhez lelkesen asszisz­ ahogy az már máskor is megtörtént) nem tálnak a háttérben munkálkodó „szakér­ valamire vagy valakikre, hanem valami tők” és a különböző honvédséghez köze­ vagy valakik ellen szavazott! li intézmények igazgatói, elnökei vagy A tények azonban magukért beszél­ azok ipam-apamjai. Természetesen ezek nek. így a kormány megalakítását köve­ többsége korábban magas beosztású ka­ tően a miniszteri posztok szétosztásakor tona volt. Pedig az elmúlt években (és az várható, ami eddig már néhányszor ezalatt nem csak az utolsó nyolc évet lezajlott. A különbség talán csak annyi kell érteni) a haderő szét-, át-, oda- és lehet, hogy a kormánypártnak nem kell visszaszervezése, modernizálása, finansemelyik más párttal koalíciót kötnie, szírozhatóbbá tétele, karcsúsítása, kéígy nincs

rákényszerítve arra, hogy né­ pességalapú átalakítása, az elharapódzó hány miniszteri posztot átengedjen. Szó­ liberális szemlélet, a hozzá nem értő fe­ val minden miniszteri beosztást a saját minista törekvések a rendszerváltástól emberei között fog szétosztani. napjainkig a honvédelem teljes vertiku­ A honvédelmi tárca a rendszerváltást mában káoszt okoztak. Ehhez járult még követően soha nem tartozott a „csúcs­ hozzá a honvédségi vagyon jelentős ré­ minisztériumok” közé, sőt ezt leginkább szének elherdálása is. zsákmánytárcaként kezelték, vele jutal­ Az anyagi romlás (rontás) mellett fo­ mazva az aktuális kormány hűséges lyamatos tendenciát mutatott a meglé­ (párt)embereit, illetve koncként odave­ vő hagyomá­ tették a koalíciós partnernek. így a hon­ nyok és a szelle­ C a r i n e x K ft. védelem ügye és a honvédség is a „hozzá mi tőke leépíté­ 1113 B u d ap e st, Nagyszőlős u

. 51 1518 B udapest, Pf.: 19 nem értők” hangzatos lózungjai és rózsa­ se, illetve le­ Tel.: 386-8667 386-8669 színű köddel körülvett reformjai követ­ épülése is. En­ Fax: 386-8666 w w w .carinexhu keztében egyre silányabb képet mutat. nek a folyamat­ info@ carinex.hu Tehát előreláthatóan egy a biztonságpo­ nak az első lépé­ V édett tárgyalók kialakítása litikai, honvédelmi berkekben ismeret­ sei voltak a ka­ Lehallgatás elleni védelem len vagy kevésbé ismert KDNP-s képvi­ tonai oktatási Járm ű-, személy-, és tárgykövetés Speciális hang-, és képrögzítő eszközök selő lesz a honvédelmi miniszter, felte­ in té z m é n y e k , K ábítószer és robbanóanyag detektorok hetően történész, jogász, tanár vagy ta­ tisz th e ly e tte s­ Éjjellátók, hoképkam erák nító stb. (A cikk elkészülte után 2010 képzők, katonai Biztonsági tanácsadás, oktatás május 3-án Orbán Viktor kihirdette az főiskolák

bezá­ M KAPU XXIII. ÉVFOLYAM rása, felszámolása, összevonása, lerom­ bolása. A katonai akadémia egyetemmé tör­ ténő átszervezése kezdetben nagyon biz­ tató eredményeket produkált. Az elmúlt néhány év történéseit és a pillanatnyi helyzetet ismerve megállapítható, hogy a tisztképzés jelenlegi állapotát tekintve egy totális csőd. A túlcivilesedett gon­ dolkodásmód, valamint a pénz- és bévételorientált vezetés a katonai képzésre nagyon kevés figyelmet fordít. Arról nem is beszélve, hogy az erre a képzési formára ráerőltetett ún. bolognai rend­ szer szinte lehetetlenné teszi a „profi” tiszti felkészítést. Ez egyaránt igaz a BSC (alap) és az MSC (kiegészítő) képzésre is. A másik nagy probléma a leendő tisz­ tek felkészítése terén a honvédségben és annak intézményeiben is elharapódzó bűnözés. Hogyan lehet itt erkölcsről, becsületről (tiszti becsületről!), katonai etikáról,

hivatástudatról beszélni, ami­ kor magas beosztású és magas rendfoko­ zatú tisztek, főtisztek, tábornokok (köz­ tük a Zrínyi-egyetem rektora) különbö­ ző bűncselekmények vádjával kerülnek letartóztatásra, vizsgálati fogságba és in­ dul ellenük eljárás. Ezek az emberek nem egyszer tetemes anyagi károkat okoztak, arról nem is beszélve, hogy az anyagi károkon felül sokkal súlyosabb és még elkeserítőbb az erkölcsi veszteség, amit tettükkel a testületnek szereztek. Vajon mennyi időnek kell majd eltel­ nie, hogy ez az irritáló szégyenfolt a ma­ gyar katonatársadalom megbecsüléséről Jézus egy van, és hitvalló sincs sok” Siposhegyí Péter beszélgetése Vácott Bulányi György páterrel SP: Annak oka, hogy vállaltam ezt a mai estét, a mellettem ülő úr személye. Én nem vagyok, nem voltam az ő közösségeinek tagja, nem is ismertük egymást jó sokáig, legfeljebb tudtunk egymásról, de mindig nagy tisztelettel

viseltettem a karakán, igaz hitvallók iránt. Néhány nappal ezelőtt meg­ néztem a televízióban egy filmet, lengyel meg olasz, meg talán német koprodukciós film volt, ez volt a címe: Karol. Egy em­ ber, akiből pápa lett. K itűnő film volt, kétrészes, egy igaz hitvallóról, egy nagyon bátor fiatalemberről, aki még a géppuskát is a vállára vette a hazáját földbe taposó há­ borúban. A ki aztán a háború sokkját köve­ tőén vállalta a papi hivatást, vállalva a szembenállást egy, a mi Rákosi-rendszerünknél kegyetlenebb diktatúrában. Én nem vagyok könnyezós, anyám sírjánál sem sírtam, csak megdöbbentem, de majd­ nem elsírtam magam annál a jelenetnél, amikor a Nova Huta-i kereszt állításánál ami egy megtörtént eset ott áll a tömeg, vele szemben a tank, és ez az ember odaáll a tankok elé, és elfordulnak a tankok. És akkor arra gondoltam, nagyszerű lehet ke­ reszténynek lenni ott, ahol ez a film igaz

dokumentumokból tud táplálkozni. Én, en­ gedjék meg nekem a személyes véleménye­ met, sosem hittem azt, hogy a lemetszett ág kihajt. - egy általam nem nagyra becsült ú r jelmondatát. Én abban hiszek, amit ab­ ban a filmben láttam, meg a hitvallókban hiszek. Mindszentyről szoktam írni, hogy nem biztos, hogy nagyon okos ember volt, de nagyszerű keresztény, és ez talán fonto­ sabb. És elkezdtem gondolkodni a film né­ zése közben, hogy vajon én, aki írtam ilyes­ miket, Magyarországon kikről tudnék vagy tudtam volna ilyet, és csupa halott ember ju to tt eszembe: Ravasz meg Apor, meg ha­ sonlók történetei. Meg visszatérve oda, ahonnan a történet elindult, amikor a tit­ kosszolgálat megölte Popjuleszkót, akkor kiadták a jelszót, hogy százat helyette, és másnap száz lengyel író vette fel a papi ha­ bitust. Nálunk meg, hogy egykori tanárom, Bolberitz Pál, akivel közösen jó múltkorá­ ban szerepeltünk egy rendezvényen, mond­

ta, hogy Magyarország missziós terület, és ez elég szomorú. És amikor az élők között kezdtem el gondolkodni, hogy vajon kiről írnék, akkor eszembe ju to tt a mellettem ülő úr. És amikor ez a lehetőség adódott szá­ momra, hogy itt együtt legyünk, tulajdon­ képpen ez az oka, hogy páter Bulányi György őszinte tisztelőjeként, hitvallásá­ nak, karakánságának, kitartásának őszinte tisztelőjeként, nem mindent befogadva, de semmiben sem vitázva teológiai állításaiból, itt vagyunk együtt. Remélem, őszinte, iga­ zi keresztényi szeretetben kerül sor reá, ke­ resztényi együttlétben, mert kereszt egy van, Jézus egy van, és hitvalló sincs sok. És akkor ezen expozé után áttérnék a dialógus műfajára. Kezdjük az alapoknál! Atyám, aki egyébként egy kórházból érkeztél hoz­ zánk, ezt el kellett mondanom, de hát kö­ szöntött valaki, aki régóta ismer, és mond­ ta, hogy nagyszerű állapotban vagy. Hogy tudtad

megőrizni - kezdjük a végénél - ezt az állapotot? Ennyi minden után. B Q y: Köszönöm a meghívást, köszönöm a megjelenést, köszönöm a köszöntést. M ondjak egy váci szót is! Kórházból jö t­ tem és Inczédy Péter barátom azt m ond­ ta: Te, Gyurka bátyám, a váci közönség számára fel k e ll ve n n i a reverendát. Jó! - mondom m egállunk a Piarista köz­ ben, hogy felvegyük a reverendát. M ire Péter: Na, ha még érte ke ll menjünk, mégsem ke ll! H á t a váci közönség a szá­ momra azért nagyon jelentős, m ert 72 esztendővel ezelőtt ebben a városban vettem fel először azt a reverendát, am it most nem hoztam el. It t lettem piarista novícius. N a most, a kérdésre válaszol­ nék. Nekem valaki azt mondta, hogy akik nem hazudnak, nem tudnak meg­ halni. M o n d o k erről egy kis történetet, és akkor ez többet fog jelenteni. 2006 karácsonyán a m inden magyarok piaris­ tájának főnöke, U rbán Józsi, aki fele­ annyi

idős sincsen, m in t én, megkérdezi tőlem: G yurka bácsi, volna-e kedved főcelebráns le n n i december 24-én a reg­ geli misén? Ez a n n yit jelentett, hogy én mondhattam a szokásos ötperces prédi­ kációt. És h á t m ondtam a nem szokáso­ sat, hanem azt, ami nálam szokásos, s utána átm entünk az ebédlőbe, és elkez­ dődött a reggeli. Rubovszky G yu ri nevű fiatal piarista o tt ü l már, és én ránézek: na? És erre G y u ri azt mondja, persze, hogy így van, ahogy mondtad, de h á t ezt nem szabad kim ondani. M ondom : G yu­ rikám, én azok közé tartozom, akik m in­ dig k im o n d já k azt, amit gondolnak. Ez aztán meg is magyarázza az egész élete­ met. Nemcsak azt, hogy még megva­ gyok, hanem az előzményeket is. - Igen, tulajdonképpen pont az jutott eszembe, amikor ezt mondtad, akár el is hagyhatnánk, mert ez a kvintesszenciája a dolgoknak. De hogy jutottál el idáig? Ilyen családban nőttél fel? Szókimondó, bátor emberek

között? Mert valamit hozunk ha­ zulról. - H á t ha nagyon sokáig tart, amit mondok, akkor lőj le! - Nem, nem lőlek le! Ezt azért mertem mondani, mert egyszer, elnézést a szemé­ lyes példáért, szülővárosomban szerepel­ tem, odajött egy idős ember, és azt mond­ ta, maga teljesen úgy beszél, m int a kedves édesapja a népbíróság előtt. Mondtam, nem nagy szégyen, mert - állítólag - nem vallott senkire. Nahát ez az, maga meg ezt tanulta meg! Te mit tanultál meg? Ezek szerint valahonnan Te is ezt. - A pám 1893-ban született, és m int a századvégi ifjúság, szabadgondolkodó v o lt ő is. Ú gy mesélte el nekem, hogy a h itta n ó rá t arra használták fel, hogy kici­ kizték a papot, hogy hogyan tudja azo­ kat a szamárságokat e lh in n i, amiket mond. És 1924-ben édesapám jö tt, m int 30 esztendős fiatalember, a hivatalából a Bakáts téren keresztül májusban, és k i­ szűrődött az orgonaszó, és n e ki be kellett mennie a

templomba, és ahogy bement, o tt á lltó helyében már tudta, hogy van Isten. A h o g y ezt a francia katolikus írók is megírták magukról. Pontosan úgy tör­ tént. N a h á t ennek a hatása az lett, hogy én ötéves koromban elkezdtem blablázva misézni. V o lt valami nagyon vastag könyvem, azt kiterítettem magam mel­ lé, a nővéremet letérdepeltettem ma­ gam mellé ministránsnak, és blabláztam, mert h á t la tin u l nem tudtam. N o hát a folytatása az lett, hogy ebből a szabad­ g o ndolkodóból és szabadgondolkodó férjéhez igazodó anyámból - mert ő iga­ zi feleség v o lt - a jezsuiták nevelésének hatására h itv a lló katolikus család lett, családi gyóntatóval. Én hatesztendős korom ban elsőáldozó lettem a jezsuita tem plom ban. K ivonultunk, apám be a gyóntatószékbe, anyám be a gyóntató­ - Mindenki vissza akarta szerezni- Bo­ csánatot kérek, Trianon után a legszebb szomorú riportot a katolikus származásúnak nem

mondható, bár zseniális Karinthy Frigyes írta. Ezt hajlamosak vagyunk elfe­ ledni. Tehát azt mondani, hogy féltette a nemzetet Szabó Dezső meg Wass Albert, és aki esetleg zsidónak született, az meg nem. Ez valami fatális félreértés Lánczi Leó, a Gyáriparosok Országos Szövetségé­ nek elnöke a szó szoros értelmében sírt 1920. június 4-én, a GYOSZ ülésén, és nem az elvesztett gyárait siratta, hanem a hazáját. Ezt el kellett mondanom, talán nem baj. - Hát ez így v a n . Az objektív ténye­ ző az vo lt, hogy a Vörös Hadsereg ’45. februári ottlé te Debrecenben a n n y it je­ lentett, hogy megszűnt az álom, am iért é lt a magyar, az a magyar, aki még NagyMagyarországon született. N em lehetett belenyugodnunk ebbe! Ez a szovjet az objektív tényező. Most jö jjö n a szubjek­ tív. A m ik o r én Budapest ostroma után 45 februárjában megérkezem Debrecen­ be, utánam pár nappal beköltözködik rendházunkba egy horvát

jezsuita, aki igazolta magát Bánás prépost úrnál, a későbbi veszprémi püspöknél, aki meg szólt az igazgatónak, és kapott egy szobát mellettem a rendházban. Most erről egy kisregényt lehetne mondani, de k ifu ­ tunk az időből, úgyhogy a kisregény he­ lyett csak azt mondom, ez a h o rvá t je ­ zsuita magyarul se tudott, de tolmácso­ kat felhasználva - például a ném et sza­ kos Bulányi Györgyöt - kisközösségeket hozott létre. O ugyan nem m ondta, de m indannyian sejtettük, és ez aztán ké­ sőbb beigazolódott, hogy X II. Piusszal beszélt, m ie lő tt átvetette volna magát a fronton, és e ljö tt a szovjet hadseregtől megszállt területre. Es X II Piusz azt mondta neki, hogy jó, menj el, de ne h i­ vatkozzál rám. És ő azt mondta el ne­ A LOVAS CSÁNGÓK VISSZATÉRNEK Ä FALUBA künk, hogy ha meg akarjuk őrizni a h i­ tünket, akkor kisközösségeket ke ll létre­ hozni, m ert a tem plom i közösségeket tönkreverik az

elvtársak. - A hogy Oroszországban. Lett belőle ko­ sárlabdapálya. - És h á t mondta ezt munkásfiúnak, m unkásleánynak, gimnazista fiúnak, gimnazista leánynak, m ondta ezt fe ln ő t­ teknek. Tulajdonképpen a Bánás egy családhoz irányította, és annak a gyere­ keiből és szüleiből adódott a kisközösség magja, én meg m ellette éltem. Ö t hét után azt mondta, hogy n e ki most már tovább k e ll menni a Szovjetunió irányá­ ba, és megkér engem, hogy az ifjúsági csoportot vegyem át tőle, a m it ő össze­ hozott. Én azt mondtam, hogy nagyon szívesen átveszem, de m it k e ll azzal csi­ nálni? H á t, azt mondja, vegye elő a teo­ lógiai tankönyveit, és magyarázza a fia ­ taloknak, hogy van Isten, meg a lélek halhatatlan, meg van örök élet. Jó! Megpróbálom. H át én a debreceni kato­ likus fiataloknak a legjavával találkoz­ tam, a könyökükön jö tt az k i, hogy van Isten, va n örök élet. M iv e l ezekre az

arisztotelészi és Schütz A n ta l-i témákra nem v o lta k vevők, elővettem a Szent­ írást. Kínomban Próbáljátok azt megér­ teni, hogy 1945-ben m ié rt veszi elő egy pap kínjában a Szentírást? A legrango­ sabb katolikus világban nőttem fel a pesti piaristáknál, v o lt le lk i vezetőm, lelki atyám, és kérdeztem tőle, hogy m it olvassak? H á t olvasd el Kempis Tamás Krisztus követését. Készen vagyok vele! Olvasd el még egyszer! Elkészültem! M it olvassak? H á t Szalézi Szent Ferenc Timóteáját. O tt vo lt apám könyvesszekrényében az ötkötetes, ’27-ben kiadott Szent István társulati B iblia, levehettem volna bárm elyik pillanatban a polcról, de nem kaptam rá indítást. Ez olyan re­ formátus dolog volt. N em katolikus do- KAPU XXIII. ÉVFOLYAM székbe, majd nővérem és én is. A hogy később szüleim elmesélték nekem, azt mondta a páter apámnak, anyámnak: Kedveseim, én nagyon szeretem magúkát, de maguk m ia tt nem

akarok a po­ kolba kerülni. Ennek a szövegnek le tt az eredménye, hogy nem kétgyerekes csa­ ládban nevelkedtem, hanem hétgyere­ kes családban. Az utolsó testvéremről rendtársaim úgy beszéltek, hogy G yu r­ kának az a húga, aki a noviciátusban született, mert én már akkor novícius voltam itt, Vácott. Egyik testvéred nekem megbízóm volt, és Minds zentyről akart velem darabot íratni Sinkovits Imrének. Tehát még a civilnek maradt testvérednek is volt ilyesfajta vom ZÓdása. H át nem lehet letörölni ennek a családnak a levegőjét az emberről, akár­ m ilyen utat is választ később. megma­ rad majd’ minden. Egyik testvérem, aki messzi más utakon m ent, azt mondta: Gyurikám, én m indent úgy hiszek ma is, m in t ahogy gyerekkoromban elhittem . Szóval, ezt nem lehet kitö rö ln i. A n n y it mondok még, hogy anyám már negyve­ nen túl volt, am ikor a legkisebbik test­ vérem fogant, és az orvosok azt m ond­ ták, hogy feltétlenül

el ke ll venni, mert veszélyes. Erre anyám azt mondta: leg­ feljebb meghalok, de nem engedem e l­ venni a gyermekem. H á t ilyen családi levegőben nőve természetes, hogy apám ’28-ban, 80 esztendővel ezelőtt, beíra­ to tt a piaristákhoz. A ztán a nyolceszten­ dős nevelés következménye az lett, hogy én is piarista akartam lenni. Na, most ez egy nagyon szép egyenes út, mert személyeddel kapcsolatban nyilván mindenkinek ugyanaz ju t eszébe: a Bokor. Tehát a másik út. H a nincs a politikai változás a világban, tehát nincs világháború, nincs rendfeloszlatás, akkor is külön utakra kerülsz, vagy akkor úgy gondolod, hogy éled a rendtársaidhoz hasonló életedet? H át ez nagy kérdés. Van egy objek­ tív és egy szubjektív tényező. Az objek­ tív tényező az, hogy 1945 februárjában a Vörös Hadsereg már benn van Debre­ cenben, ahol én piarista tanár vagyok. Ez elég objektív. Emsen objektív. ’42 nyarán még h ív o tt k i a

rendtár­ sam, Gerencsér Pista, aki a Székely H adtestnek a hadtestvezető lelkésze v o lt, a Donhoz: Gyurka, nem akarsz k i­ jönni? Hátbeszélj az elöljárókkal. Szíve­ sen - válaszoltam , mert én is vissza akartam szerezni Nagy-Magyarországot a Donnál. A k i abban az időben élt, az é rti ezt az összefüggést. log. N em így neveltük a gyerekeket A következő nemzedéknek m ár a Szentírást adtuk a kezébe. Kézbe vettük a Szentírást, és végzetes következménye le tt ennek. A végzetes következménye az le tt, hogy találkoztam o tt azzal a m ondattal, hogy a barátaidat szeretni ke ll, ehhez nem kell nagy tudomány, er­ re képes a pogány is, a vámos is. De az ellenségeiteket is szeressétek! Na most az előbbi objektív tényező ebben a pilla ­ natban találkozik a szubjektív tényező­ vel, és akkor ez azt je le n ti a számomra a 40-es évek közepén, hogy ide figyelj, ko­ mám, neked szeretned k e ll az oláhokat, a tótokat, meg

azokat az elvtársakat is, a kik k i akarják nyírni a hazádat, az egy­ házadat is. Értitek ezt? H á t akkor a ko­ pernikuszi fordulat semmi sem a világ­ történelemben, semmi sem ahhoz ké­ pest, ami fordulatot je le n te tt az én tör­ ténetemben. Nekem, aki még ’42-ben kim ennék a Donhoz, hogy ezektől a tó­ to k tó l, oláhoktól visszaszerezzük azt, ami a m iénk. Nekem ezeket is szeretnem ke ll, és az elvtársakat is szeretnem kell. És m indezt nem egy személyben élem át, hanem - „négy-öt magyar összehajol’’ tizenéves fiúkkal és lányokkal. Rájö­ v ü n k arra, hogy a jézusi új szövetség nem az, am it csináltunk 1700 éven ke­ resztül, nem az, amit a magyar keresz­ ténység címen csináltunk ezer eszten­ dőn keresztül, hogy vágtuk az ellenséget, m in t a nyers tököt. Hogy ennek semmi köze sincsen ahhoz, a m it Jézus akar. M ost gondoljatok egy huszonéves gye­ rekre, meg gondoljatok ö t-h a t tizenéves fiúra és

lányra, és képzeljétek el, hogy m ekkora öntudat kezdett m inket da­ gasztani. Fölfedeztük a spanyol viaszt A zt, hogy Jézus azt m ondta, hogy m in­ d e n k it szeretni kell. Ilye n egyszerű volt az egész. Es innen indult ez a sajátos ú ti Egy­ szer találkoztam valakivel, aki egy harma­ dik személyre, akit szintén ismertem, azt mondta, hogy az bulányista. N a most, mi­ után te magad lévén a Bulányi, tőled talán eléggé autentikusan megkérdezem, egyálta­ lán van ilyen1 Már nem bulányista, mert az biztos van. De van bulányizmus isi Ezt döntsd el te magad azoknak az alapján, amiket én itt el fogok mondani. Jó, igyekszünk! Összes egyházi elöljáróm a legszoro­ sabban ö le lt a keblére, m e rt tapasztal­ ták, hogy oly mondanivalóm támadt en­ nek következtében, a m ive l az ország m inden részében tudtam lelkigyakorla­ to t tartani. A kisvárdai nővérek tito k ­ ban szedték össze a gyerekeket, és el­ m ondták nekem: atya,

hát ezek a lányok még éjfélkor is arról beszélgettek egy­ mással, am it az atya m ondott nekik. Ü g y fogadták ezt a gyerekek akkor, ahogy ez a másik gyerek mondta nekik. A huszonévesek és tizenévesek nagyon közel vannak egymáshoz. N em az any­ ju kn a k és az apjuknak hisznek a tizen­ évesek, hanem egy huszonéves káplán­ nak vagy papnak. - Kellő esztétikai megfontolásból is. Te­ hát ezt Mécs Lászlóról szokták mondani, hogy nagy hatású lelkigyakorlatokat tudott tartani, mert mentek a budai úriasszonyok a templomba, és mondták, hogy de szép férfi. Aztán nem olvasták a verseit Ez nem az a műfaj volt. A szülők, nál? H á t nincs. Öltözzön! És elvisz az A V O . N e m akarok hosszadalmas lenni A vége az, hogy csinálnak két hónapi, napi tízórás vallatás után egy jegyző­ könyvet, am inek alapján az államügyész kötél á lta li h a lá lt javasol a fejemre. - Ahogy általában akkoriban az államügyésznek ez volt a

feladata. Levelezőn vé­ gezték a jogot két hónap alatt. Ezt az egyet tanították nekik. - De végül azt mondták, hogy élet­ fogytiglani elég lesz. ’56-ban kijövök, ’56 után visszavisznek. életfogytiglan Ha egyszer az életfogytiglan le te lik, de­ hogy csinálok én többet kisközösséget, minek? ’56-ban találkoztam a legbuz­ góbbakkal, azt mondták nekem: atya, B ulanyi páter és S iposhegyi P eter a kik nem tíz- és huszonévesek voltak, aggódva nézték, hogy amikor az oroszok i t t vannak, akkor ezeket a gyerekeket B ulányi fö ld a latti titkos közösségbe sze­ d i össze. Nem Ezek a gyerekek m érle­ gelték, hogy m i lehet a dolgokból, de legbensőbb ind ítta tá sra jö tte k össze Debrecenben is, és az ország m inden te­ rületén. És a debreceni püspöki helynök, Laci bácsi, és a piarista akkori ma­ gyar rendfőnök, S ík Sándor, és a váci i l ­ letőségű Endrey M ih á ly, az A c tio Cath o lic a püspöke, m in d a

keblükre ö le l­ tek. M ár szerveztük Endrey M ih á lly a l a három szintű országos lelkigyakorlato­ kat. A ztán ’52 augusztus 28-án, Keresz­ te lő Szent János fölvételének napján, egy este csöngött a csöngő a lakásomon. K in y ito m az a jtó t. V a n fegyver magá­ nem tu d u n k kisközösséget csinálni, mert bennünket nem bánt ugyan az A V O , de a kikkel elkezdünk barátkozni, azokra rászállnak, s leoperálják őket ró­ lunk, és sem m it sem tudunk majd csi­ nálni. H á t ezzel megyek én vissza a bör­ tönbe H á t most minek akkor még egy életfogytiglani börtönt beszerezni? Lete­ szem magamnak a fogadalmat: N em csi­ nálok többet kisközösséget, csak egyszer szabaduljak k i. H át egyszer szabadultam, ’61-ben. - És akkor munkás lettél. - Se a rendemnek, se a püspököknek nem v o lt m ódjuk szóba á lln i velem, de a Jászberényi ú ti ócskavastelepen szóba álltak velem, és o tt cipelhettem három műszakban az

ócskavasat meg a kokillát, meg m egrakhattuk a vagonokat. Nem tudom, hány tonnát kellett naponta megemelni, de nem vo lt probléma, mert a börtönben ötven fekvőtámaszt csinál­ tam minden nap, s ennek következté­ ben izmos legény lettem. És vasárna­ ponként a váci egyházmegye területén, a legkülönb papnál, a Halász Bandinál töltöttem az időm et azzal, hogy az egy­ házközséget szolgáltam. N a most így m ent ez egészen 1964-ig, amikor jö tt a zsinat, és most kezd rázós lenni, am it mondok. A zsinat nem mondott semmit sem az engem é rin tő szituációról, de a püspökök a zsinat szüneteiben megbe­ szélték egymással azt, hogy jobb, ha a szovjet zónában vannak püspökök, m in t ha nincsenek. Ennek eredménye az lett, hogy ’64. szeptember 14-én a V a tik á n szocialista hazánk kormányával 70 évre titkosított - aki fiatal, még megérheti, hogy nem lesz titkosított - részleges megállapodást köt, amelynek értelm é­ ben

újra lehetnek püspökeink. ’51-ben szentelték az utolsó püspököt, talán az Endrey M ih á lyt meg a Kisberk Imrét. Most újból lehet püspököt szen­ telni. Az államhatalom előzőleges bele­ egyezése esetén. M ost értsétek meg a szi­ tuációt! ’45-től ’64-ig egyértelmű vo lt: Vannak a békepapok, és vannak a nem békepapok. A nem békepapok nem feküsznek le a hatalomnak. A békepa­ pok keresik a megegyezés útját. M in d szenty nem v o lt békepap S vo lt, aki azt mondta, hogy ez így nem megy. H át ezek voltak a békepapok. Na most egy­ értelmű, hogy a Vatikánnal megegyező államhatalom azokat a személyeket en­ gedi püspökké szenteltetni, akik a meg­ egyezés útját keresik. Ez nemde világos, am it most mondtam? - Tiszta és egyszerű. - Az egyik is szereti az egyházat, és a másik is szereti az egyházat. Az egyik is az egyház javát akarja, a másik is az egy­ ház javát akarja. O tt vagyok a szentelé­ sen. O tt van a

püspökké szenteltek kö­ zött egyik egyetemi lelkész társam - ’48ban egyetemi lelkész lettem az iskolák államosítása után. És nézem ezt az egész hoppárét, és akkor bennem elbődül a borjú. A következőt bőgi: Jól megnéz­ tem én a 40-es évek közepén azt, hogy m i van az evangéliumban? Az egész v i­ lág hülye, csak én vagyok egyedül az okos? És munkába kezdek, és négy évig dolgozom, és é négy év eredményekép­ pen hat vastag szamizdat kötetben elké­ szülök 50 éves koromra legjelentősebb munkámmal, am inek az a címe: Keressé­ tek az Isten országát! Honnan jö tt Jézus? M ié rt jö tt Jézus? M i az az út, am it m uta­ tott? M ié rt nem fogadtuk be őt? M i fán terem a Sátán országa, az evilági ország és az Isten országa? És mire ezt megírom, addigra elfeledem azt a fogadalmat, amit letettem a börtönben, hogy én soha töb­ bet kisközösséget nem csinálok. És ’68ban - ’5 2 -tő l ’68-ig tartó 16

éves halál után - lé tre jö tt az egyik új kisközösség. És ugyanaz megismétlődik, am i a 40-es években. Emlékszem, hogy 1973-ban már 13 titko s lelkigyakorlatot tartottam az ország különböző pon tja in . Szóval ez v o lt a másodvirágzás. Az A V O csak f i ­ gyel bennünket, de nem visz már el. Nem kerülök újra letartóztatásba. M i­ ért? Ta lá n azért, mert él még valaki, aki m iatt az A V O nem csinálhat azt, amit akar. Ezt a valakit úgy hívják, hogy Mindszenty József. M ik o r Mindszenty meghal, a rákövetkező évben Lékai László érsek és bíboros lesz, és az illeté­ kes állam i fórum ír egy levelet neki. A levélnek a tartalma az, hogy Bulányi György nem a mi ellenségünk, hanem a ti ellenségeket. - Ez az Állami Egyházügyi Hivatali - M ost it t álljon meg egy pillanatra a menet, hogy világos legyen valami! Jé­ zus, ha csúnyát akart m ondani, akkor azt mondta, hogy főpapok, írástudók és vé­ nek. Ha Jézus

csúnyát akart mondani, akkor azt mondta, hogy k irá ly o k és helytartók, fejedelmek és papi fejedel­ mek. Kaifás és Pilátus egy cég Ha ezt el­ bocsátod, nem vagy barátja a császárnak - mondja Kaifás Pilátusnak. Erre Pilá­ tus: Keresztre feszítem őt. Ez szövetség, a trón és o ltá r szövetsége. Ez a történe­ lemben m indig jellemző v o lt. Árpád apánknak is megvolt a maga fő táltosa, ha nem is ismerjük a nevét. Ez minden kultúrában így van. Csúnya szót mon­ dok, ez a hatalm i elit. A leggazdagab­ bak. Az ellentéte a nem normális A magyar történelemben v o lt húsz eszten­ dő, ami nem volt normális, amelyet Mindszenty meghatározott: ’45 és 64 között. Ebben a húsz esztendőben nem vo lt meg a trón és o ltár szövetsége. Ahogy kipenderítették ő t ebből az or­ szágból, azonnal meglett a tró n és oltár szövetsége. És a Lékai bíborosként sem írhatta meg annak az úriembernek, aki megmondta, hogy a Bulányi nem a

mi ellenségünk, hanem a tiétek, nem írhat­ ta meg azt, am it gondol. Ez a Lékai pia­ rista diák v o lt. Tőlem talán n yolc évvel följebb já rt, nem Pesten, hanem K ani­ zsán. M ondtam , hogy a békepapok meg a nem békepapok az egyik oldal és a má­ sik oldal, és mind az egyházat akarta menteni a maga módján. V o lt egy sze­ mélyes beszélgetésem vele, melyen ke­ ményen m ondtuk a magunkét, ő, a m it m ondania kellett, én meg, am it nekem k e lle tt mondanom. A végén, am ikor a lehallgató közeléből az előszobába ér­ tü n k , és felsegítette rám, az öregebbikre a télikabátot, a fülembe súgta: Vissza­ adom én nekik ezt az ügyet. N em tu d ­ ta visszaadni. Ez v o lt ’76-ban S m in ­ d e n k it meg ke lle tt győznie arról, hogy én mekkora nagy eretnek vagyok. - M i volt az érv? A tanításod vagy egy­ általán az a szervezet, ami téged körülvett? - M in d já rt fogod lá tn i. Köszönöm a megjegyzést! - M ert nem mindegy!

- A d o k rá választ, és ha nem jó, akkor szólj megint. It t já rt m inden piaristák főnöke. Berakhattam a diplomatatáská­ jába azt a hatkötetes szamizdatot, hogy vigye k i Rómába, és vizsgáltassa meg. Megvizsgálták Rómában, és azt m o n d ­ ták, hogy semmi nincsen benne, am i e l­ lenkezik az egyház tanításával. V a la m it még csináltunk 7 6 után. M i ez a valami? Nem lehet egy nemzedéken keresztül következmények nélkül olvas­ n i a Szentírást. A z t olvassa benne az em ­ ber, hogy szeressétek ellenségeiteket. A z első nemzedéknek egy tagját, egy négy­ gyermekes, negyvenes éveiben já ró apát, aki annak idején egyetemistaként leszolgálta a maga katonaévét, b ehívják katonai szolgálatra. Egyetemen ta n íto tt az ille tő . Visszaadja a behívót De em­ ber, matematikát fog tanítani a k a to ­ náknak! - mondják neki. Nem, nem, nem fogok m atematikát tanítani. És ez­ zel 7 9 őszén e lindul a magyar keresz­

ténység történetében az, am it e lő ttü n k csak a nazarénusok és a Jehova ta n ú k te tte k, hogy támadnak katolikus fiú k , a k ik azt mondják, hogy nem tesszük le a katonai esküt, mert o tt megesküdnénk arra, hogy az ellenséget elpusztítjuk, de n e k ü n k nincsenek ellenségeink. H a egyszer Jézus tanítványai vagyunk, m i nem tehetünk katonai esküt. H a rm in c - egynéhány fiatal megy Baracskára és nem Baracskára, a börtönökbe. H árom évre, katonai szolgálat megtagadásáért. Jár Pest és Róma között a Poggi érsek és a M ik ló s Imre, az Á lla m i Egyházügyi H iv a ta l vezetőjével tárgyal, az pedig megüzeni a Poggin keresztül nekem, hogy az egész kisközösségi munkának zöld utat nyitnak, csinálhatunk m in ­ dent, csak erről szokjunk le, a katonai szolgálat megtagadásáról. A k k o r meg m i a fenének csináljunk kisközösséget, ha erről leszokunk? N a most csúnyát fogok m ondani, akkor beérhetjük azzal, hogy

mmin™ KAPU XXIII. ÉVFOLYAM já ru n k templomba. A tem plom ban Szent István király kardja látható, a tem plom i, a hivatalos, a hazafias keresz­ ténység, o tt nem probléma az, hogy be­ hívnak bennünket katonának. Az én gyerekkoromban két hivatás v o lt. V o l­ tak a foglalkozások, és v o lt a k é t hivatás. Az egyik hivatás, hogy az ember elmegy papnak, a másik meg, hogy elmegy a Ludovikára, ahol a Horthy-rendszerben képezték k i a tiszteket a hazának. Ez a kettő magasztos út, a trón és o ltá r szö­ vetsége. H iába üzeni nekem meg ezt M iklós Im re a Poggival, nem mondom azt, fiúk, hagyjuk abba ezt a marháskodást, menjetek, s ne tagadjátok meg a fegyvert. ’82-re összeül a T ribunal Budapestiense, vagy pesti inkvizíció L é ka i elnök­ letével, és Gállal, Vanyóval, Rózsával, Erdővel. Azzal, hogy dialógusra hívnak engem. H á t ha a dialógusra ö ten hív­ nak, én is megyek Halász B andival, Demeczky Jenővel, Merza

Jóskával, A n d ival. Csak a Bulányi atyát k é rik jö n ki Erdő Péter. Bemegyek, és tudomásul kell vennem, hogy nem dialógusra hív­ tak, m ert Lékai bíboros k ije le n ti, hogy a professzor urak és ő az egyház tévedhe­ tetlen tanítását képviselik. T évedhetet­ len emberekkel nem lehet dialogizálni. M ert vagy azt ismétlem, a m it ő k tévedhetetlenül mondanak, vagy m in e k be­ széljek? A rra az elhatározásra jutok, hogy semmiféle kérdésre n em válaszo­ lok, tegyenek fel írásban kérdéseket, és én meg fogom azokat válaszolni. Megvá­ laszolom. Lékai bíboros azt ké rd i: K i ír­ hatta meg a válaszokat Bulányinak? Senki, ő maga írta. Kapok utána tőlük egy írást, hogy ezek és ezek a tévedése­ im. Válaszolok: ezeknek egyikét sem képviselem. Nem vonom ő k e t vissza? M egjelenik az Ú j Emberben ’82 júniusá­ ban, hogy m ivel Bulányi G yörgy nem vonja vissza téves tanításait, ezért e ltilt­ ju k a nyilvános papi

működéstől, misé­ től, szentbeszédtől, szentségkiszolgálta­ tástól. - H át az illegálistól nem is lehet valakit eltiltani. - Ezt meg kell magyarázni. A z egyház­ ban van egyházjog, az egyházjog ismeri a kiközösítést, s akit kiközösítenek, azt m indjárt el is égetik, de a felvilágosodás óta ez elmarad. Aztán ismeri az egyház­ jog még a felfüggesztést, és sem m i mást. Ezt a harm adik fajtát az én számomra ta­ lálta k i a V atikán. Ez a n n y it jelentett, hogy m in d e n t csinálhatok, a m it egy pap csinálhat. M indent Misézhetek, prédi­ kálhatok, szentséget szolgáltathatok, m in d e n t csinálhatok, s akárhol, folyó­ parton, réten, erdőkben, reformátusok­ nál, akárhol, csak a katolikus egyház épületeiben nem. N a most, figyeljétek meg! Ezt nem a magyar katolikus püspö­ k i kar főzte ki, hanem ezt a kedves szo­ cialista hazánk, M ikló s Imre egyfelől, másfelől pedig a V a tiká n , II. János Pál, s

Ratzinger, a H itta n i Kongregáció bíbo­ rosa. A M ikló s Imre dühöngött, hogy m iért b á n ik ilyen kesztyűs kézzel ez a Ratzinger a Bulányival. H á t ez v o lt a kesztyűs kéz? - És m it vártak volna, hogy apró dara­ bokra vágjanak, mint Koppány vezért, és kirakjanak a különböző várfokokra? A felfüggesztés a papi működés alól, ez a m in im u m , am it elvártak volna. A bírósági tárgyaláson a főbűn elő sem ke­ rült, a katonai szolgálat megtagadása. El sem tudom mondani, m ilyen eretneksé­ gek, de m indegyiket megválaszoltam, és szerencsére ’89-ben a Páter Bulányi cím ű könyv 30.000 példányban jelent meg, úgyhogy m indenki megismerheti a tö r­ ténteket a részleteiben is. Az elő sem ke­ rü lt, hanem olyan dogmatikai finomsá­ gok, amelyeket simán meg lehetett vá­ laszolni. A z is benne v o lt a pesti elítélés­ ben, hogy írásaimat felterjesztik a H itta ­ n i Kongregációhoz. A kongregációban akkor m ár

Ratzinger ül. Ratzinger ö t esztendőt emésztgeti a dolgokat, amikor végül is megjön a válasza, megjelenik a Népszabadságban és az Ú j Emberben: am it írok, téves, veszélyes és félreérthe­ tő. ahogy hangzik És ítélet? Semmi! H elyben hagyja azt, a m it ö t esztendővel korábban a T rib u n a l Budapestiense, helyben hagyja, hogy a nyilvános műkö­ dés meg van tiltv a nékem. Ezt helyben hagyja. ’91-ben meglátogatom Ratzingert A z ő kérésére N em kötelező el­ mennem, de meghívtak előadni Rómá­ ba, és meglátogatom őt. Ez alkalommal m ondja nekem: Én nem ítéltem el az atyát. A m ik o r meg a hazai püspökökhöz fordultam , hogy tegyük már rendbe leg­ alább a rendszerváltozás után ezt a d o l­ got, ő k megmondták: kedves atya, a ma­ ga ügye teljesen Rómán fordul. Komámasszony, h o l az olló? ’96-ban megint it t já r a piarista gene­ rális, s megkérem, hogy vigyen már egy levelet Ratzingemek, aki még m indig nem

pápa, csak a H itta n i Kongregáció­ nak a prefektusa, de ő vo lt, aki csinálta ezt a nagyjából húsz esztendőt. A zt írom meg ebben a levélben, hogy az én ha­ zámban 15 le tö ltö tt esztendő után az apagyilkosnak is megbocsátanak, hát m i baj van velem? Leírom a Hiszekegyet, Hiszek egy Istenben, m indenható atyában. és aláírom Hát mi baj van velem? Egy k ü lfö ld i újság azt mondta, hogy nem lehet érteni, miért h a to tt ez a levelem, mert azt üzente a Ratzinger a generálissal, hogy ő mindent elintéz a püspökökkel. A z aranymisémet a v o lt pártfőiskolán, am i ma a Professzorok Háza, tudtam csak elmondani, ez v o lt ’93-ban, de ’97-ben megérkezett R atzin­ ger levele a Magyar Püspöki Karhoz, és a kar kimondta, hogy megszűntek a ko rlá ­ tozó intézkedések. Azok a korlátozó in ­ tézkedések szűntek meg, amelyek értel­ mében én csak egyházi tulajdonon k ív ü ­ l i helyeken, intézetekben prédikálha­ tok. És

már i t t is vagyunk az utolsó idő­ ben, aminek m i a jellemzője? Megszűn­ tek ezek az intézkedések? H át akkor szűnnek meg, am ikor egy püspök vagy egy plébános meghív a templomába, hogy o tt va la m it csináljak. De ha nem h ív meg, akkor marad minden a régi­ ben. H át most már tíz esztendő e lm últ azóta, s elm últ hatszáz vasárnap meg ün ­ nep, és akadt húsz vagy huszonöt a h a t­ száz vasárnapból, amikor meghívtak. - A semminél több. - A semminél több. Van még kérdé­ sed? - Tulajdonképpen egyvalami. M ert én azt szeretem, gondolom mások is, hogy ha úgy tudunk az asztaltól felállni, hogy az emberekben még valamiféle hiányérzet ne maradjon. Egyvalami volna Könnyű volte mindezek után, amit hallottunk? M ikor nekem a rendházadban elmondtad a név­ sort a ’82-es vizsgálatodról, egy kicsit meg­ fájdult a szívem, hisz három volt tanárom neve hangzott el, és négyesnél rosszabbat egyik sem adott, s igen szomorú

lettem at­ tól, hogy mire használták őket. De ez mel­ lékkörülmény . Mindezek után könnyű volt megállni, hogy ne haragudj senkire? Ne gyűlölj senkit? M ert nekem egyébként eb­ ből, amit elmondtál, az volt az érzésem, hogy ezek az emberek nem gyűlöltek téged, csak használták őket valakik valamire. Ok úgy voltak ezzel. ■■ - bocsánat, megint egy személyes példa. Sajtóügyben elítéltek X évvel ezelőtt, és a nyomozótiszt a vizsgálat végén azt mondta, hogy örülök, hogy meg­ ismerkedhettünk, művész úr. Na most ilyet nyomozó akkor mond valakinek, ha szíve szerint azt mondaná, hogy menjen már ha­ za, és hagyjuk ezt a fenébe. Csak őezt nem mondhatta. Nem ugyanezt érezted? - Az v o lt a kérdés hogy van-e harag a szívemben? - Igen, igen. Ez a fontos kérdés, a többi mellékes. - ’97 szeptemberében, m ikor rendbe tették az ügyemet, akkor a parlam enttől kezdve fölujjongottak sokan, hogy a rendszerváltás ezzel válik

teljessé, hogy a Bulányit rehabilitálta a Szentszék. Ha­ ragudott-e valakire Jézus? Ezt a hosszú életet úgy tudtam végigcsinálni, hogy minden tettem et erre a mérlegre teszem reá. Ha megvolt a véleménye a főpapok­ ról, az írástudókról, a vénekről, a kirá­ lyokról és a helytartókról, és nem csi­ nált titk o t belőle, én se csináltam titk o t abból, m i a véleményem erről a tró n és oltár szövetsége jegyében lé tre jö vő egy­ házi intézményről. Sosem csináltam t i t ­ kot. A bból, hogy én nem ta rto m jézusi útnak. Két okon is Jézus példájából meg a lelkiismeretemből. Én o tt élek most a pesti rendházban 16 piarista között. Ezeknek egyike ’97-ben azt nyilatkozta a genfi Okomené dapjában rendtársáról, Bulányiról, hogy a Bulányi integrálha­ tatlan. És am ikor találkozunk egymással, egymás nyakába borulunk. A zért, mert az ő lelkiismerete azt mondja, hogy ez az út, ahol a Bulányi jár, sehova sem

vezet. H át Jézus esetében is sehová vezetett, csak azt Golgotának hívták. -íg y a mai szemmel nézve ez nem siker* történet. - Nem tudom, ezt a jövő tu d ja meg­ m ondani. Dosztojevszkij Karamazov testvérek c. regényében van a Karamazov Ivánnak egy poémája, s a poémának a tartalmát elmondom. Jézus a X V I szá­ zadban újra megtestesül, és Saragoza p i­ acán meggyógyít egy halálos beteget. És o tt van Torquemada is, az in kvizíció bí­ borosa, és azonnal fölméri a helyzetet, és in t a katonáknak, és Jézust rögtön elviteti. És éjszaka fölkeresi Jézust a börtön­ ben, és hosszú előadást tart n e ki - azaz­ hogy Karamazov Iván. A végső summá­ ja ez: azt m ondja Jézusnak, hogy menj vissza! A m it te akartál, az nem lehetsé­ ges! A m i lehetséges, azt csinálja az egy­ ház! És Jézus nem válaszol neki, és T o r­ quemada otthagyja Jézust. Hátha az a rendtársam, a k it én szere­ tek és átölelek, azt mondja, hogy a

Gyurka integrálhatatlan, hát én is tu­ dom, hogy integrálhatatla n vagyok. M ert a trón és oltár szövetségében áll fenn a történelem. A hatalm i e lit vezeti a társadalmat, és ez a hatalm i e lit ren­ delkezik az egyház részéről olyan befo­ lyással - az összes egyházakat figyelembe véve - , hogy egy pár százalék még temp­ lomba jár. S ha a felvilágosodás követ­ keztében, amely kivette a főpapok kezé­ ből a gyufát, golgotái következmények nélkül lehet mondani azt, a m it Jézus mondott, és am iről Torquemada azt mondta, hogy nem lehetséges, megvaló­ síthatatlan, hát akkor m ié rt ne mond­ jam tovább a magamét? Szeretnek, meg­ becsülnek engem a Piarista közben. Én vagyok a Gyurka bácsi o tt. Tudják, hogy m it mondok. Azt is tudják, hogy integ­ rálhatatlan vagyok. É rtite k ezt? Most m ié rt haragudjak akárkire? Nem harag­ szom senkire. Ám en! Épp akartam mondani szerény dramaturgiai érzékitek hogy ez egy

nagyszerű, pompázatos zárszó volt, és egy fantasztikus változást láthattunk, azt hiszem. Sejtettem egyébiránt, hogy sok dolgom nem lesz, de így volt természetes, és így volt helyes. A változás, ami számomra rendkívül izgalmas volt, így alig egymétemyi távolságból, hogy már bocsáss meg érte, de kórházból idehoztunk egy idős embert, és itt megtörtént az a fajta emberi csoda, amit valóban csak az el­ hivatottak, a kiválasztottak tudnak. M int a nagy színészek, és ezt most nemcsak vala­ miféle pejorációnak tekintsék, mert kérem, a drámaíró számára a színész fontos em­ ber. A m ikor az idős színész már alig tud el­ menni az öltözőtől a színpad széléig, de amikor kilép a nézők elé, akkor műveli a csodát. Egy fiatalembert hallottak, azt gon­ dolom, ez nem volt vitás, egy kilencvenesztendős, alig kilencvenedik évét taposó fia ­ talembert, akivel lehet vitatkozni, nem kell minden szavát szentírásnak tekinteni,

mert a Szentírás a szent írással azonos, mi meg csak egyszerű emberek vagyunk, de egy biztos. A zt mondta, amit gondolt, és még valami biztos, egy életen át azt mondta, amit gondolt. És ha körbetekintünk ebben a zavaros világban, ebben a hitvány magyar közéletben, ez önmagában akkora élmény, amiért azt gondolom, érdemes volt meghall­ gatni. Hiszen a mai világ arról szól, és én most nem az egyházról beszélek, hogy a mondatokat kódolni kell, a mondatokat megmagyarázni kell, és ha valaki mond va­ lamit, lassan eljutottunk odáig, hogy azt mondjuk, na, így biztos nincs, mert ezt mondta. Egy ilyen világban egy olyan em­ ber, aki azt mondja egy életen át, amit gon­ dol, bármit is gondol, érték, megőrzendő, tisztelendő a szónak minden értelmében. És én a magam részéről még egyszer mondom, m int néhány ügyben megperzselt egykori if­ jú , sokszorosan megfigyelt író és egyházi d i­ ák, nagyon örülök, hogy így együtt

lehet­ tünk, és nagyon remélem, hogy ez keresz­ tényekhez méltó keresztény este volt. Mindnyájunk nevében köszönöm figyelmü­ ket, és örülök, hogy ennyien elfáradtak ide. - Hadd m ondjak egyetlen szót! A h u ­ szonöt alkalom között ez vo lt az első a l­ kalom , amikor püspöki meghívásból be­ szélhettem. D r. Beer Miklós püspök: Köszönöm, hogy it t voltál, és köszö­ nöm mindnyájatoknak, hogy eljöttetek. Én is láttam a film e t II. János Pál pápá­ ról: talán ez v o lt a címe: Egy ember, aki pápa lett. Ezt a k o rt átéltük m i it t M a ­ gyarországon is. Megsejtettük, hogy az Ú risten számunkra kacskaringósnak tű ­ n ő utakon át építi országát, de utólag k i­ derül, hogy mégis egyenes az út. Gyurka bácsi ennek a kornak hiteles tanúja, aki bátran felvállalta az ú t kacs­ karingóit is. A Jóisten áldjon meg! Nyílászárókat cserélne vagy építene be lakásában? REDŐNYÖK / MOTOROS REDŐNYÖK /

RELUXÁK / SZÚNYOGHÁLÓK / SZALAGFÜGGÖNYÖK / TOLÓAJTÓK Műanyag nyílászáró termékeink: ablak, ajtó, tetőablak, redőny, reluxa, rovarháló nagy választékban. Többéves cégünk minden nap rendelkezésére áll. Magánszemélyek, lakóparkok, gyárak megrendelését várjuk. Referenciánk: a visszatérő elégedett ügyfelek. Megbízható precizitásunk már legendás. Csak így tudtunk a piacon maradni, mert a legjobb reklám „szájról szájra” terjed! Bővebben: h t t p : //w w w . s z id o n e x a tw h u 06 30 261-3555; 06 30 570-9757 (Megrendelésével a KAPU szerkesztőségét segíti!) 2218 N LINCOLN AV2 CHICAGO ILL 60614 á ^ a to ltk u s í Ü la g p a r o k V a s á r n a p j a Catholic Hungarians Sunday 88. évfolyam 47 szám A magyarság legnagyobb katolikus hetilapja The world’s largest Catholic Hungarian weekly KIADÓHIVATAL: EDITORIAL OFFICE: P.0 Box 2464 Egyes szám ára: 45 cent Volume 88, No. 47 Price of one copy: 45 cents

Youngstown, Ohio 44509 Tel.: (216) 799-2600 és 799-3335 (USPS 891-440) 1881. december 13 December 13,1981 DR. MIHÁLYI GILBERT: „ E n m eg, ha zók. ”K m a j d fö le m e ln e k a fö ld r ő l, m i n d e n k i t m a g a m h o z v o n ­ r i s z t u s v o n z ó e r e je m a is h a t. E z t é r z i k a t i z e n é v e s e k é s id ő ­ s e b b e k , a k i k a b á z is c s o p o r to k b a n ta p a s z ta l já k K r i s z t u s k ö z e ls é g é t. „ H a g y já to k m o n d ta J é z u s ta n ítv á n y a in a k é s u tó d a ik n a k jö jje n e k h o z z á m , n e a k a d á ly o z z á to k ő k e t. G ilb e r t A t y a c ik k e . A z e m ig r á c ió b a n is ”E K r is z tu s ju tn u n k . E r r ő l s z ó l C so n k a E m il c ik k e S e m , hadd r r ő l s z ó l D r. M ih á ly i k ö z e ls é g é b e k e ll e ln y o m á s , se m kö zö m ­ b ö s s é g n e m á llh a t ú tjá b a n K r is z tu s v o n z ó e r e jé n e k .

CSONKA EMIL: Az emigráció felértékelése Rómában történt valami. Rómában a pápa felértékel­ te a magyar emigrációt. Októberben történt ez, a for­ radalom 25. évfordulójának a hónapjában, október elején. Ismerjük a tényeket. Az euró­ pai magyarok zarándoklatot szerveztek az örök városba. Szent Erzsébet halálának 750. évfordulója alkalmából. Ezt az évfordulót Európa csaknem valamennyi országa ünnepli, nemcsak a német nyelvű ál­ lamok, mert Árpád-házi Szent Erzsébet ma is, hét évszázad után is Európa egyik legnép­ szerűbb szentje, hivő tömegek és képzett egyének körében egyaránt. II János Pál maga is nagy Szent Erzsébet tisztelő; a felebaráti szeretet, a szociá­ lis igazság, az emberi méltó­ ság és szolgálat jelképének mondja. Egész Európából érkeztek magyar csoportok, papjaik ve­ zetésével. A gazdag lelki, szel­ lemi és kulturális program is­ mertetése itt nem feladatom. De ki kell emelni

egy jelentős mozzanatot: a pápa és a ma­ gyar papok koncelebrációját. Mindenkit meglepett és min­ denkit végtelen örömmel töl­ tött el a zarándoklat megnyitó ünnepsége után érkezett hír, hogy a Szentatya meghívja az emigráns magyar papokat nyá­ ri rezidenciájába, Castel Gon­ dozóba. Meghívja: jöjjenek, misézzenek vele együtt, jöj­ jenek valamennyien! így tör­ tént, amire a történelemben még nem volt példa, hogy a római pápa 28 magyar pappal együtt mondta a szentmisét. Mit jelent ez, túl a részt­ vevők egyéni élményén? Hon­ nan ez a nagy megtiszteltetés? Egy évvel korábban, 1980 ok­ tóberében, mikor a Szent Péter-bazilika altemplomában pá­ pai misével szentelték fel a magyar kápolnát, jelen voltak ugyan a magyar püspökök és segédpüspökök, mintegy hú­ szán, de nem volt szó arról, hogy a pápával koncelebráljanak. Nem mintha II János Pál nem lenne tisztában a hazai hierarchia fontosságával és sú­

lyosságával. Nagyon is tisztá­ ban van. Mutatja ezt, hogy pá­ pasága eddigi három évében ötször is külön foglalkozott a magyar egyház helyzetével, le­ vélben vagy üzenetben, szent­ beszédben vagy emlékezésben. De azzal, hogy hozzájárult az emigráns magyar papság ál­ tal felvetett gondolathoz, az idei zarándoklathoz, s megígér­ te, hogy figyelembe veszi a külföldi magyarok zarándok­ latát, a pápa kinyilvánította, hogy tisztában van az emigrá­ ció, az emigráns lelkészkedés jelentőségével és az emigrá­ cióban élő magyar hívők er­ kölcsi, szellemi, vallási szük­ ségleteivel és alapállásával. Ezen nem kell csodálkozni! A jelenlegi pápa, Karol Wojtyla, a második világháború után maga is külföldön, NyugatEurópában ténykedő pap volt, a lengyel emigránsok papja. Megérti, átéli tehát a hazától távol élés lelkiállapotát és ugyánakkor szükségességét. II János Pál tudja, miért vannak

emigrációk, és nyilvánvalóan átérzi az emigráció abszolút fontosságát. Az emigráció nem más, mint egy olyan nemzettest léte és élete, amely nincs alá rendel­ ve a rabságba került haza rab viszonyainak. Mind egyénileg, mind testületileg az emigráció szabad intézmény. A nyugati demokráciák vérkeringésében élve, a szabad világ szabadsá­ gának részese, annak minden előnyével és kötelességével. Állapotbeli különbség van ott­ hon és emigráció között. Az otthon népe, hívei és papjai, hivő tábora és hierarchiája, ha akarja, ha nem, nem cse­ lekedhet az abszolút szabadság lehetőségei és kívánalmai sze­ rint. Az emigráció viszont igen Egy hazai pap, amikor szent­ beszédét írja vagy mondja, agyában ott érzi a cenzort. Az emigráns papnak ilyesmire nem kell gondolnia. Szükség­ képpen, az emigrációban a papnak nemcsak lehetősége, hogy korlátok nélkül beszél­ jen, hanem kötelessége is. Ugyanannak az

egyháznak két különböző papja két különbö­ ző állapotban végzi ugyanazt a munkát, melyre vállalkozott, mikor elkötelezte magát arra a hivatásra, amely e szavakkal kezdődött: „Tu es sacerdos.” II. János Pál, aki egyként tisztában van (mert megélte mindkettőt) a keleti és a nyu­ gati adottságokkal, súlyt helye­ zett tehát arra, hogy megtegye a disztinkciót, s e zarándok­ lattal és fogadással mintegy dokumentálja az emigráció lét- jogát. Más szóval ez azt jelen­ ti, hogy a-Vatikán a jelen pá­ pa alatt elengedhetetlenül fon­ tosnak tartja az emigráns pap­ ság különállását a hazai hie­ rarchiától. Ez teljesen érthe­ tő. Mert a Vatikán egyik, s talán fő feladata az, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal (Állami Egyházellenes Hiva­ tal) járszalagjára fűzött hazai egyház nehéz helyzetét könynyítse, diplomáciával, türelem­ mel enyhítse a hazai egyházra nehezedő nyomást; de ugyan­ akkor vigyáznia kell

arra, hogy az Állami Egyházügyi hivatal, áttétellel, a hazai bé­ kepapok vagy éppen a marká­ ban tartott hierarchia révén, ne fűzhesse járszalagjára az emigráns papságot is. Hiszen esztelenség volna és egy két­ ezer éves kifinomult diplomá­ cia öngyilkossága, ha oly po­ litikát folytatna, mely így fest: adva van a magyar papság­ nak egy szabad részlege, de ez mondjon le szabadságáról, menjen bele olyan kooperáci­ ókba, melyek révén lassan de biztosan szintén a kommunis­ ta egyházügyi hivatal függvé­ nye lenne. Fogollyá tenni még a szabad magyar papságot is? Ez az, amit a pápa nem akar­ hat és nem is akar. A hazai hierarchia és pap­ ság viszonya bonyolult és ne­ héz. Ennek forrása nem a pa­ pok akaratában van, hanem hazánk és Egyházunk adott helyzetében, vagyis abban, hogy Magyarországon kommu­ nista diktatúra és szovjet meg­ szállás van. Ezen belül ki le­ het és ki kell dolgozni a lehet­ séges

kapcsolattartást, annak sok kis finom módját és egyé­ ni érintkezésekben rejlő lehe­ tőségeit. Az emigráció, vagyis a nemzettest szabad része nem (F olytatás az 5. oldalon) A magyar katolikus élet új hajtását a kommunisták Lékai bíborossal akarják megfojtani Walter Cronkite a szabad­ egyházi kisközösségek szép ki­ ságharc évfordulójakor Buda­ fejlődése mély életképességről pestről tv-beszámolóját így tanúskodik. Az elnyomás el­ zárta: „Nem láthatunk ugyan lenére is új hajtásba virágzik a magyarok szívébe és elmé­ a magyar kereszténység. jébe, de a külső dolgokból az • Bulányi atya, állapítható meg, hogy ha be­ a mozgalom lelke tömik a nép gyomrát, akkor nem lázong.” Valótlanság! Ennek az egyházi kisközös­ Mert a kommunista elnyomás ségi mozgalomnak atyja és ve­ nem a gyomor ügye. Az ember zetője Bulányi György, a 62 maga van emberségében meg­ éves piarista tanár, aki 1952

alázva és szabadságában meg­ 1960 között börtönben szen­ bénítva. Félrevezetés! Mert vedett Utána meg nem vették hozzánk olyan hírek érkeznek, fel papi munkára. Szállító cég­ hogy a magyarság igenis sza­ nél dolgozott. De engedély hi­ badságharcot folytat szívében ányában is misézik, prédikál és elméjében, s nyíltan keres, és lelkigyakorlatokat ad főleg kutat új életlehetőségek után. ezeknek az egyházi kisközös­ A Chicago Tribune novem­ ségeknek, amelyek hosszú esz­ ber 8-i száma első oldalának tendők alatt szépen kifejlőd­ alján a magyar „kapitalista” tek. Paptársai közül többen fejlődés dicséretével eltereli a megnyitják előtte templomuk figyelmet a lényegesről: az em­ termeit. Tudja, hogy a kom­ beri méltóság és emberi jogok munista kopók figyelik, s min­ elrablása Magyarországon a fő den percben letartóztathatják. probléma, s a kérdések kér­ De László professzor úgy tud­ dése

nem anyagi természetű! ja: Bulányi atya meg van győ­ A Chicago Tribune azt szug- ződve, hogy a mozgalom elég gerálja, mintha a magyar em- erős üldözés túlélésére még t e r a Vasfüggöny börtönében akkor is, ha vezetőjét elvesz­ lemondana embersége legben­ tené. Micsoda hősies elszánt­ ső igényeiről holmi anyagi fej­ ság! lődésért. Félrevezetés! Mert Elgondolásai, amiket teoló­ hozzánk befutnak otthoni hí­ giai és lelkipásztori jellegű írá ­ rek, amelyek éppen azt bizo­ sokban fejt ki, sokszorosítva nyítják, hogy semmiféle „ka­ forognak közkézen. A Biblia pitalista” előrehaladás se bol­ alapján a jelen egyházi veze­ dogítja igazán a magyart. Em­ tőséget elmarasztalja, de ma­ berségének elismerését köve­ gát a Vatikánt is, mert enge­ teli. És éppen ebben akadá­ dik, hogy evilági hatalom az lyozza meg a párt-állam, és egyházi és hitéletbe, az evan­ még a katolikus egyházat is gélium

élésébe beleavatkozzék. arra akarja rávenni, hogy fojt­ Szemükre hányja a magyar sa meg ezt a próbálkozást. püspököknek, hogy meghunyászkodásuk miatt a magyar • Leslie László professzor egyház a szentségek kiszolgál­ dokumentuma a magyar tatására van korlátozva. Új katolikus élni akarásról utat hirdet: az utóbbi évek egyház-állam viszony norma­ A montreáli Concordia egye­ lizálásának csalfa politikájá­ tem professzora főleg egyhó­ nak elhagyása helyett arra napos otthoni adatgyűjtése és buzdítja őket, hogy térjenek egyéb források alapján Toron­ át az evangelizálás munkájára tóban a Vallásszociológia T ár­ Jézus meghagyása szerint. saság 1981 augusztusi gyűlé­ Szerinte a keresztényeknek sén angol nyelvű tanulmányt nem szabad engedniük, hogy olvasott fel, amelyben arról evilági hatalom beleszóljon az számol be, hogy a magyar ka­ evangélium élésébe. Mert csak tolikus egyház nem „hallgató”, ez az

evangéliumi élet fog nem „behódolt” egyház, mert hatni korunk szekularistáira, az utóbbi években ott is, mint pogányáira és erre a hitehaa világ annyi részében, az ún. gyott társadalomra A p á p a szó za ta a m agyar néphez II. János Pál pápa Árpád­ házi Szent Erzsébet halálának 750. évfordulója alkalmából fi­ gyelemreméltó üzenetet inté­ zett a Magyarországon élő ka­ tolikus híveihez. A Szentatya a jubileum évében társadal­ munk mai problémáira muta­ tott rá. II. János Pál pápává válasz­ tása óta immár harmadszor fordult a magyar néphez. A két részből álló üzenet szöve­ ge egyébként a vatikáni rádió magyar műsorában is elhang­ zott. Az első levél Magyaror­ szág keresztény arculata meg­ őrzésére, a második levél a hitoktatás fontosságára hívta fel a figyelmet, ezenfelül az üzenet olyan buzdításokat is tartalmaz, amelyeknek idősze­ rűségét a mai magyar társa­ dalomban és

Egyházban nem lehet kétségbe vonni. Árpád-házi Szent Erzsébet alakjának felidézése után a pá­ pa a felebaráti szeretet csele­ kedeteiről és a családi hűség szükséges voltáról beszélt. A fiatalokat ezekkel a szavakkal buzdította: Kössétek oda életeteket Krisztushoz és őbenne testvé­ reitekhez! Nézzetek körül fi­ gyelmesen saját környezete­ tekben, akár a kórházakban, családi fészkekben, szeretet­ otthonokban, intézményekben megtaláljátok azt az idős test­ vért, a beteget, a rokonaitól elhagyott rokkantat, a testi és szellemi fogyatékost, akiben Krisztust szolgálhatjátok. Mindenhol el kell hinteni a hit magvát, és használni kell az Egyház által felkínált ke­ gyelmi eszközöket írja a pápa, majd a házastársakhoz fordul, és arra biztatja őket, hogy megingathatatlan hűség­ gel ragaszkodjanak egymás­ hoz. De nem felejti el felhívni a figyelmet egy másik fontos magyar de nemcsak m a­ gyar problémára,

amikor a következőket írja: Fogadjátok hálával a te­ remtő Isten legszebb ajándé­ kát, az új életet, amely fo­ gantatása első pillanatától szent és sérthetetlen. Alakítsátok át otthonai­ tokat családegyházzá, neveljé­ tek gyermekeiteket a hitre. Hi­ szen a magyar társadalomnak különös szüksége van Krisz­ tusba öltözött férfiakra és nők­ re, akik ugyanolyan örömmel végzik a szeretet ezerféle szol­ gálatát, anyagi és szellemi ja ­ vakban szűkölködők megsegí­ tését, mint a Megváltó tette. II. János Pál a magyarok­ hoz intézett levelének végén így buzdítja a katolikusokat: pád-házi Szent Erzsébet, Euró­ pa-, sőt világszerte ismert és szeretett szentje. Erzsébet vi­ lágviszonylatban gondolkodott, zseniális szívvel megérezte a szeretet egységes, buzdító ere­ jét. Erzsébet életében azon buzgólkodott, hogy hidat ver­ jen a szemben álló társadalmi osztályok között, hogy egye­ sítse

szülőföldjének különféle megnyilvánulásait, és végül, hogy boldog egységbe foglalja a szíveket. A pápa levelének utolsó mondatában azt a kívánságát fejezi ki, hogy az Árpád-házi Szent Erzsébet jubileumi év a magyar katolikus egyház meg­ újulására fog vezetni. Ezután a Magyarok Nagy­ asszonya anyai szeretetébe ajánlja őket, és különleges sze­ Legyetek büszkék rá, retettel küldi a magyar nép­ hogy a magyar föld sarja Á r­ nek apostoli áldását. Több ezer ilyen kis csoport működik szerte Magyarorszá­ gon. A hierarchia megbénultsága miatt maguk, függetlenül a hivatalos magyar egyháztól, öntevékenyen dolgoznak hitük ápolásán és igazibb megélésén. Erre a függetlenségre való tö­ rekvésük egyben a mai magyar egyház, illetve vezetőinek k ri­ tikája és elmarasztalása. Szán­ dékuk ugyanis komoly: vallási elmélyedés, gyakorlati hitélet, tevékeny felebaráti szeretet és keresztény tanúságtétel a

cél­ juk. így többek között pacifis­ ták, fegyvert nem fognak, a katonai szolgálatot megtagad­ ják. Pacifizmusuk azonban re ­ ális: nem naívul egyszerűen Amerika-ellenesek, mert hisz napról napra érzik a Szovjet­ unió hatalmi erőszakát. • A párt-állam sakkban tartja az egyházi élet minden megnyilvánulását Igen ám, de a párt-állam gúzsban tartja az egyházi és a hitélet minden rezdülését. Ellenőrzése alól nem szabad kisiklani semminek sem. Ezért szemében ezek a független egyházi kisközösségek illegális alakulatok, s igazában állam­ ellenes tevékenységet űznek. Nem lehet őket tovább tűrni. A párt természetesen tudja, hogy itt nem egyszerűen va­ lami „jámbor” vallásosságról van szó, hanem az ateista ál­ lamhatalomnak való ellensze­ güléséről is, az Egyház és az állam ún. megegyezésének el­ lenzéséről is. Nem tűrhetik ezt a mozgalmat, hiszen széles kö­ rökben alááshatja erőszakha­ talmukat. A

kommunista rezsim azon­ ban a mai helyzetben nem akar visszatérni a tömegletartózta­ tás módszeréhez. Ezért a rend­ őrség helyett Lékai bíboros é r­ sekre és a püspökökre bízzák, hogy teremtsenek rendet, rendszabályozzák meg Bulányit, és teljes ellenőrzésük alá helyezzék ezt az elburjánzott mozgalmat. Magyarán, a „pisz­ kos munkát” a párt-állam a püspökökkel végezteti el. Végeredményben ezért já ­ rult hozzá kinevezésükhöz. Lékai nem ingyen kapta az esztergomi érsekséget. Neki engedelmes végrehajtójának kell lenni mindannak, amit az Egyházügyi Hivatal előír. H ű­ en kell szolgálnia a zsarnokot és az elnyomót. Elvárják tőle! • Lékai bíboros végrehajtja a párt-állam ukázát Esztergom érseke tudja el­ kötelezettségét: szolgálja a párt-államot. Az 1976 évi téli püspöki konferencián kiadott hivatalos közleményben figyel­ meztette az egyházi kisközös­ ségeket, hogy elkülönülésük­ kel

szakadást okoznak, és kér­ te, hogy térjenek vissza az egyházmegyei plébániai keret­ be. László professzor azt is tudja, hogy a bíboros szigo­ rúbb lépést akart tenni úgy, hogy megtiltja a katolikusok­ nak az egyházi kisközösségek­ hez való csatlakozást. Ez azon­ ban meghiúsult, mert Cserháti pécsi püspök és Szennay pan­ nonhalmi főapát nem támo(Folytatás az 5. oldalon) 1981. dec 13 5. oldal K A T O L IK U S M A G Y A R O K V A S Á R N A P J A Az emigráció felértékelése (Folytatás az 1. oldalról) ít é lh e t i e l s o m m á s a n a fo g o ly á lla p o t b a n le v ő n é p é s v a llá s o s tá b o r , h ív e k é s h ie r a r c h ia m in ­ d e n k o r i m a g a ta r tá sá t, m er t n e m tu d h a tju k , e m a g a ta r tá s­ b a n m e n n y i a k én y szer szer e­ p e , é s m e n n y i a z e g y é n i tú l­ t e lj e s ít é s . E h h e z a z e d d ig in é l is tö b b é s a la p o s a b b in fo r m á c ió ­

r a é s f in o m a b b b e le é lő ö s z ­ tö n re v a n szü k ség ü n k . T u d ­ n u n k k e ll m in d e n e s e tr e , h o g y a je le n le g i m a g y a r p ü sp ö k i k a r n a k tö b b k iv á ló , tö r h e te tle n é s t is z t a ta g j a v a n , n e m m in ­ d en p ü sp ö k b ék ep ü sp ök , n em m in d e n p a p b é k e p a p , s n e m m in d e n b é k e p a p ig a z á n b é k e ­ p a p . T u d n u n k k e ll a z t is , h o g y e g y h a z a i p a p , b á r m e ly s z in ­ te n á llj o n is , n e m e g y s z e r a m o d e r n m á r tír o m s á g o t v á lla l­ ja , m e r t a h it fe n n ta r tá s a é s a h ív e k s z o lg á la t á b a n o ly a n te k e r v é n y e s u t a k r a k é n y s z e r ü l, m e ly e k lá t s z a t r a e líté le n d ő k . M in d e z p e r s z e n e m je le n th e ti a z t, h o g y m in d e n , g á tlá s ta la n u l a k o m m u n is ta r e n d s z e r é s a S z o v j e t u n ió s z o lg á la tá b a s z

e ­ g ő d ő r e v e r e n d á s s z e m é ly , m in ­ d e n m é z e s b e s z é d ű p a p e le v e f e l m e n t é s t k a p o ly a n c s e le k e ­ d e t e ih e z , m e ly e k n e m a h it é s a z E g y h á z é r d e k e it s z o lg á ljá k , h a n e m ö n é r d e k b ő l é s h itv á n y ­ s á g b ó l a d ik ta tú r á t e r ő s ítik . E g y s z ó m in t sz á z : a s z a b a d fö ld i m a g y a r o k n a k é s m a g y a r p a p o k n a k ig e n le lk iis m e r e te ­ s e n k e ll k é p e t a lk o tn io k h a z a i le ta g a d h a ta tla n tö r té n e lm i té n y . E b b e n s z e r e p e t já ts z ik a z is , a m it s z ü le itő l t a n u lt , a k ik m in t v a la h a a k ö z ö s b ir o ­ U gyan ak k or azonban a z d a lo m , a z O sz tr á k M a g y a r a la p v e t ő h e ly z e t v á lt o z a t la n , M o n a r c h ia p o lg á r a i a t ö b ­ e t e k in t e t b e n e g y á lta lá n n e m b i le n g y e ln é l jo b b a n is m e r

té k n e h é z v a g y b o n y o lu lt v ilá g o s a D u n a -v ö lg y i n é p e k é le t é t , k é p e t a lk o tn i. E z p e d ig a z , a m it s íg y a m a g y a r s á g é le t é t is M in d s z e n t y b íb o r o s n e m s o k ­ A z o n k ív ü l W o jty la , m in t t ö r ­ k a l h a lá la e lő tt íg y f o g a lm a ­ t é n e lm ile g m ű v e lt e m b e r , m in t z o t t m e g b ö lc s e n , n y u g o d ta n k r a k k ó i p a p , a u to m a tik u s a n é s s z o m o r ú a n : „ M a g y a r o r s z á g tö b b e t tu d M a g y a r o r s z á g r ó l, é s a m a g y a r o r s z á g i e g y h á z m in t a z o la s z p á p á k t u d t a k . n e m s z a b a d ! ” V a n -e , a k i t is z ­ A le n g y e l-m a g y a r t ö r t é n e lm i t a f ő v e l é s j ó lé le k k e l k é t s é g ­ k a p c s o la t o k a t d iá k k o r a ó t a b e v o n n á e d ia g n ó z is ig a z á t? h o r d j a e s z é b e n é s s z ív é b e n . V a n - e , a

k i jó l is m e r v é n a j e ­ T e h á t , m in t m o n d o ttu k , a m a ­ le n le g i h a z a i e g y h á z i v is z o n y o g y a r s á g e g é s z é t s z e r e ti, s h a k á t, a z t m e r n é á llíta iű , h o g y m é g is d is z tin k c ió t te s z h a z a i e z a z a la p v e t ő h e ly z e t, e h e ly ­ é s k ü lf ö ld i m a g y a r s á g k ö z ö tt, z e t lé n y e g e m e g v á lto z o tt? en n ek m egvan az oka. A z ok E b b ő l a d ó d ik , h o g y a z e m ig ­ p e d ig a z a v o n a l, a m e ly e t k ö z ­ r á n s p a p s á g é s á lta lá b a n a z is m e r t k ife je z é s s e l v a s f ü g ­ e m ig r á c ió lé te , fü g g e tle n lé t é ­ g ö n y n e k n e v e z ü n k , s a m e ly , n e k m e g ő r z é s e e lső s z á m ú p a ­ e lle n té tb e n a k o m m u n is ta r a n c s . E p a r a n c s te lje s íté s é t r e n d s z e r e k e t a jn á r o z ó sok k ö n n y ít i m e g e z u tá n a z a té n y , n y u g

a t i e m b e r m o n d ó k á já v a l, h o g y n . J á n o s P á l p á p a f e l­ m é g m in d ig , m é g m a is á ll S é r t é k e lt e a z e m ig r á c ió t. A z a ­ m á s o k a z é le t tö r v é n y e i é s k ö ­ r á n d o k la t s z e r v e z ő i m e g k ü lö n ­ t e le s s é g e i o d a á t é s id e á t, é s b ö z t e t e t t fig y e le m b e n r é s z e s ü l­ a k i id e á t é l, e g y s z e r ű h iv ő t e k a v a tik á n i h iv a ta lo k r é s z é ­ v a g y p a p , n e m c s e le k e d h e t é s r ő l. A m a g y a r z a r á n d o k o k a b e s z é lh e t ú g y , m in th a m a g a is S z e n t P é t e r té r e n a S z e n ta ty a a k a litk á b a n le n n e . E z a t a ­ k ö z v e tle n k ö z e lé b e n k a p ta k h e ­ n u ls á g a a n n a k , h o g y 1 9 8 1 o k ­ ly e t . S ő t, m e g fig y e ltü k , jo b b t ó b e r é b e n a r ó m a i p á p a f e l ­ h e ly e t , m in t a le n g y e l z a r á n ­ é r t é

k e lt e a z e m ig r á c ió t. E z z e l d o k o k cso p o r tja ! k o m o ly fig y e lm e z te té s t a d o tt, I I . J á n o s P á l, ú g y is m in t é s n a g y te r h e t r ó tt r á n k le n g y e l p á p a , te r m é s z e te s e n a m a g y a r s á g e g é s z é t s z e r e ti. E z R ó m á b a n tö r té n t v a la m i! p á ly a tá r s a ik r ó l, é s m in d e n e k ­ e lő t t j ó in fo r m á c ió v a l k e ll r e n d e lk e z n iö k . A magyar katolikus élet új hajtását a kommunisták Lékai bíborossal akarják megfojtani g é d iá já n a k ta r tjá k . A z o n n e m c s o d á lk o z n a k , h o g y a r e z s im ü ld ö z i ő k e t, d e e z t a b íb o r o s é r s e k t ő l n e m v á r tá k . V is z o n t E szter g o m érsek e k ét szék k ö ­ z ö t t a p a d a lá e s ik . A m ik o r a k is k ö z ö s s é g e k ifjú s á g a M á r ia g y ü d ö n h á r o m n a p ig tá b o r o z v a le lk ig y a k o r la to z o tt á lla m

i e n ­ g e d é ly n é lk ü l, a z E g y h á z ü g y i H iv a t a l b e id é z te a b íb o r o s t, é s ú g y le h o r d t a , m in t e g y g y e r e ­ k et. (Folytatás az 1. oldalról) g a ttá k . S ő t: m in d k e tte n N y ír i T a m á s t e o ló g ia i a k a d é m ia i t a ­ nárral cikket írtak a T e o l ó g i á ­ b a n é s a V ig íliá b a n a z e g y ­ h á z i k is k ö z ö s s é g e k r ő l, é s C s e r ­ h á ti b u z d íto tta p a p ja it, h o g y a la k ít s a n a k ily e n k is k ö z ö s s é ­ g e k e t . K ö z b e n p e d ig V I P á l p á p a E v a n g e lii N u n tia n d i c í­ m ű k ö r le v e lé b e n d ic s é r ö le g b e ­ s z é l a z E g y h á z m in d e n r é s z é ­ b e n s a r j a d z ó k is k ö z ö s s é g e k r ő l. A z 1 9 7 7 . é v i ta v a sz i p ü sp ö k i k o n f e r e n c ia k ö z le m é n y e ú jr a fe ls z ó líto tt a a b u lá n y istá k a t, h o g y m ű k ö d je n e k e g y ü tt

a h ie ­ r a r c h iá v a l. K ö z b e n L é k a i a R ó ­ m á b a n s z é k e lő p ia r is ta g e n e ­ r á lis t k é r te , h o g y r e n d e lje e l B u lá n y i a ty á t M a g y a r o r s z á g ­ r ó l, d e a r e n d fö n ö k n e m te lje ­ s íte tte k é r é s é t. E z u tá n L é k a i L á s z ló p r o fe s s z o r é r te s ü lé ­ s e s z e r in t R ó m á b a n m e g ­ v á d o lt a B u lá n y it h e r é z is r ö l é s s c h iz m á r ó l. E z ö s s z e s ír á s á t la ­ tin n y e lv e n b e n y ú jto tta r e n d f ő n ö k é n e k é s a H it K o n g r e g á ­ c ió j á n a k , s ta n ítá s á b a n n e m ta lá lta k s e m m i g y a n ú s a t. 1 9 8 0 h ú s v é t j á n II. J á n o s P á l a h it­ o k ta tá s r ó l le v e le t k ü ld ö tt a m a g y a r p ü sp ö k ö k n e k , a m e ly ­ b e n tö b b e k k ö z ö tt k é r te ő k e t, h o g y t á m o g a s s á k a k is k ö z ö s ­ s é g e k e t, é s h a

sz n á ljá k fe l a z o ­ k a t k a te k é tik a i m u n k a k e r e ­ té ü l. A k is k ö z ö s s é g e k ifjú s á g á ­ n a k n a g y m a r o s i ta lá lk o z ó já n m e g j e le n t u g y a n L é k a i b íb o ­ r o s , d e a b u lá n y ista p a p o k k a l n e m v o lt h a jla n d ó e g y ü tt m i­ s é z n i. A z if j ú s á g h e ly e tt a j e ­ le n le v ő p a p o k n a k p r é d ik á lt, b u z d ítv á n ő k e t, h o g y e n g e d e l­ m e s k e d j e n e k p ü s p ö k e ik n e k . L á s z ló p r o fe s s z o r tó l é r te s ü l­ tü n k , h o g y B u lá n y i a ty a é s k ö ­ v e tő i s z é g y e n te lje s m a g a ta r ­ tá s n a k b é ly e g z ik L é k a i e ljá r á ­ sá t, s e g y b e n a z E g y h á z tr a ­ . • Bulányi atya a magyar Walesa vallásmozgalom élén E s o r o k ír ó ja b e n s ő h a s o n ­ la t o s s á g o t lá t a le n g y e l é s a m a g y a r m o z g a lm a k k ö z ö tt. W a le s a a s

z a k sz e r v e z e te k s z e r ­ v e z é s é v e l és a m u n k á sjo g o k v is s z a k ö v e te lé s é v e l e g y b e n h a ­ z a f ia s k ü z d e lm e t is f o ly t a t a s z o v j e t e ln y o m ó e lle n . B u lá n y i p e d ig a m é ly e b b é s s z a b a d a b b v a llá s i é le tm e g ú ju lá s ig é n y é ­ v e l a la k ít k i e lle n á llá s i f r o n ­ t o t a s z o v j e t e g y h á z p o litik á v a l v a la m in t a z e ln y o m á s b a n t e ­ h e t e t le n n é v á lt p ü s p ö k ö k k e l s z e m b e n . E z is s z o lid a r it á s a le g j a v á b ó l! H a m á s s ík o n is , d e e g y c é lú a k , é s m in d k e ttő tö r té n e lm i je le n tő sé g ű . A m a ­ g y a r e g y h á z i k is k ö z ö s s é g e k a v a s fü g g ö n y b ö r tö n é b e z á r t E g y h á z n a k m e g le p ő e n s z ív ó s é le t k é p e s s é g é r ő l, v a la m in t f r is s e s é g é r ö l ta n ú sk o d n a k . A k e

­ r e s z t é n y h it o ly a n íg é r e t e s k i­ h a jtá sa , a m i b á n tja é s z a v a r ja a z e ln y o m ó t, v á d o lja a z e g y ­ h á z i v e z e tő sé g e t. A z e r ő sz a k p a r a n c s u r a lm á b a n , m in t a le n ­ g y e l S z o lid a r itá s , e z a m a g y a r v a llá s o s s z o lid a r itá s is k ih ív á s . K ih ív á s m in d e n e lle n , a m i a z e m b e r s z e lle m i-le lk i s z a b a d s z á r n y a lá s á t g ú z s b a a k a r ja k ö t n i, v a g y p e d ig n e m m e r é r ­ t e s e m m it s e te n n i. . n E z a k ih ív á s e g y r e s o d r o z . A B u d a p e s te n m e g je le n ő Ú j E m b e r c ím ű , m a g á t k a to lik u s ­ n a k n e v e z ő h e tila p 1 9 8 1 . o k ­ tó b e r 1 1 -i sz á m á n a k 6 . o ld a ­ lá n B a k o n y i J ó z s e f n a g y k a n i­ z s a i k á p lá n , a b é k e p a p s á g o r ­ s z á g o s titk á r s á g á n a k a t a g j a íg y p ö fé k e l a z e v a n

g é liu m i h it ­ é le t k iv ir á g z á s a e lle n : „ A k o n s z o lid á c ió f e ls z á m o ­ lá s a , a z á lla m m a l v a ló n y ílt k o n fr o n tá c ió , a k a to n a i s z o l­ g á la t m e g ta g a d á sa , a z e g y h á z i s t r u k t ú r a a la p v e tő m e g v á lt o z ­ t a t á s a , k ife je z e tt s z e m b e h e ­ ly e z k e d é s é s a m a g y a r k a to li­ k u s h ie r a r c h ia á lla n d ó b ír á la ­ ta , M a g y a r o r s z á g b íb o r o s p r í­ m á s á n a k n y ílt é s e g y é r t e lm ű tá m a d á sa , a » v é r ta n ú s á g « k i­ f e j e z e t t k e r e s é s e , m in d e z e k ta r th a ta tla n e lv e k , n e m k a t o ­ lik u s e lv e k ! A k i a z e g y h á z b e n ­ s ő e g y s é g é t b o m la s z tja , a z e l­ le n s é g e a z e g y h á z n a k é p p e n ú g y , m in t a m a g y a r n é p n e k ! A z t is m e g k e ll e m líte n i, h o g y a h ie r a r c h ia b ír á la tá v

a l n e m k iz á r ó la g o s a n a z ifjú s á g i p a s z t o r á c ió t v é g z ő le lk ip á s z to r o k v á d o lh a to k ; s z é p szám m al a k a d n a k a z id ő s e b b le lk ip á s z ­ t o r o k k ö z ö tt is , a k ik a j e l e n ­ le g i h e ly z e tte l n e m é r te n e k e g y e t , é s n y ílta n t is z t e le t le n ü l b ír á ljá k fő p á s z to r a ik a t. M i a b é k e m o z g a lo m fe la d a ta e b ­ b e n a h e ly z e tb e n ? E lít é ln i m in d a z o k a t a p r ó b á lk o z á s o k a t é s e r ő fe s z íté s e k e t, ifjú s á g i c s o ­ p o r to k a t, m e ly e k a z ig a z i c é ­ lo k m ö g é r e jtő z v e , n e g a tív p o ­ litik a i ta r ta lm a t h o r d o z v a a z e g y h á z eg y ség é n e k m eg b o n tá ­ s á t tű z té k k i c é lu l. N e m e n g e d ­ jü k , h o g y eg y n eh éz és fá r a d ­ s á g o s ú t m e g té te le u tá n v e ­ s z e n d ő b e m e n je n m in d a z , a m it

e lé r tü n k e g y h á z u n k é s n é p ü n k é r d e k é b e n .” ■<■ M E G JE L E N T ! K A PH A TÓ ! C H A R LES W O JA T SE K From Trianon to the First Vienna Arbitral A w ard T h e H u n g a r ia n M in o r ity in t h e F ir s t C z e c h o s lo v a k R e p u b lic , 1 9 1 8 1 9 3 8 ; M o n t r e a l. I n s t it u t e o f C o m p a r a tiv e C iv iliz a tio n s , 1 9 8 1 A k ö n y v á ra az U S A -b a n és K a n a d á b a n f ű z v e 1 3 ,7 5 ; k ö t v e 1 9 , d o llá r . Á r u lj a : M . K o lb e E d itio n s , P 0 B o x 2 0 5 8 , P o s ta l S ta tio n “ J . C ” , S h e r b r o o k e , Q u e b e c J 1 J 3 Y 1 , C a n a d a Cserépkályfiak e r e s ü n k ! Ü j v á lla la t, j ó k e ­ r e s e t i le h e tő s é g a m e g f e le lő tu d á s s a l r e n d e lk e z ő s z a k e m ­ b e r n e k . J e le n tk e z é s ír á s b a n : F r o n t R a n g e C o n tr a c to r s In c . M r s . É v a C se h , P r e s id e n t, L a n c e lo t

P a r k , L a fa y e tte , C o ­ lo r a d o 8 0 0 2 6 (m a g y a r v a g y a n g o l n y e lv e n ). Csonka Emil beszédei, előadásai L a p u n k m u n k a tá r sa , a z is ­ m e r t k ö z ír ó é s t ö r t é n é s z , a z Ú j E u r ó p a c ím ű k ü lü g y i fo ­ ly ó ir a t fő s z e r k e s z tő je e b b e n a z é v b e n 1 5 e lő a d á s t ta r to tt E u ­ r ó p á b a n é s A m e r ik á b a n , a z 5 6 o s fo r r a d a lo m 2 5 . é v f o r d u ló j a a lk a lm á b ó l. H e id e lb e r g , B é c s , G r á c , Z ü r ic h é s L u z e r n m a ­ g y a r ja in a k a m e g h ív á s á r a A fo r r a d a lo m o k n y o m o z ó t ö r t é ­ n e te , 1 9 4 5 1 9 5 6 c ím ű k ö n y ­ v é b ő l o lv a s o tt f e l m in t e g y s z e r ­ z ő i e s t k e r e té b e n . A z E g y e s ü lt Á lla m o k b a n h á r o m n a g y v á r o s , § a n D ie g o , S a n F r a n c is c o é s C h ic a g o m a g y a r s á g a e lő t t b e ­ s z é lt

1 9 5 6 -r ó l, r é s z b e n s z a b a d e lő a d á s . r é sz b e n k ö n y v r é s z le ­ te k fe lo lv a s á s á v a l. A z e lő a d á s t m in d e n ü tt n a g y é r d e k lő d é s f o ­ g a d ta , és n a g y é r d e k lő d é sr e m u ta to tt a z u tá n a k ö v e tk e z ő e l e v e n v ita . K a n a d á b a n T o r o n tó m a g y a r ­ s á g a e lő tt b e s z é lt C s o n k a E m il, a fo r r a d a lm a t m e g e lő z ő é v t i­ z e d p o litik a i e s e m é n y e ir ő l. V is s z a té r v e E u r ó p á b a , o k t ó ­ b erb en h árom n a g y v á ro s m a ­ g y a r s á g a h ív ta m e g a z é v f o r ­ d u ló ü n n e p i s z ó n o k á n a k : L a u ­ s a n n e , F r a n k fu r t é s H a m b u r g . C so n k a b e s z é d e in e k v is s z a té r ő m o ttó ja : M a g y a r o r sz á g o n 5 6 b a n a v ilá g tö r té n e le m n a g y , k la s s z ik u s fo r r a d a lm a in a k e g y ik e z a jlo tt le , a 2 0 . s z á z

a d ­ b a n a m agyar n ép b o n to tta k i a s z a b a d s á g e s z m é in e k z á s z ­ la já t, e r r e a fo r r a d a lo m r a g ő g v a g y s z e r é n y s é g n é lk ü l e g y ­ s z e r ű e n b ü s z k é k le h e tü n k . V é g ü l C so n k a E m il e g y ik e lő a d ó ja v o lt a z im m á r o n h í­ r e s lu g a n ó i k o n f e r e n c iá n a k , m e ly e t a S v á jc i M a g y a r I r o ­ d a lo m é s K ö n y v b a r á to k K ö r e (S M I K K ) r e n d e z m in d e n é v ­ b e n . A z id e i t é m a A b e f e j e z e t ­ le n fo r r a d a lo m c ím m e l 1 9 5 6 o t tá r g y a lta . C so n k a E m il e lő ­ a d á sá n a k a c ím e : A fo r r a d a ­ lo m tö r té n e lm i o k a i. A z e r ő s e n in te lle k tu á lis h a llg a t ó s á g a z e lő a d ó fe jte g e té s e it n a g y e lis ­ m e r é s se l fo g a d ta , é s h o s s z a n ta r tó te ts z é s n y ilv á n ítá s s a l k í­ s é r t e . C s o n k a E m il r

é s z le t e s e n k if e j t e t t e k ö n y v e a la p t é t e lé t is : a fo r r a d a lo m b a n n e m k is r é ­ s z e v o lt a n n a k is , a h o g y a s z o v ­ j e t m e g s z á lló h a d s e r e g é s a k o m m u n is ta p á r t M a g y a r o r ­ szá g r a ér v e b e m u ta tk o z o tt. A fo r r a d a lo m le g fő b b k ö v e t e lé s e C so n k a m e g h a tá r o z á s a s z e r in t: ig a z i d e m o k r á c ia , t ö b b p á r t ­ r e n d s z e r , sz a b a d v á la s z tá s é s n e m z e ti fü g g e tle n s é g . 5 6 f o r ­ r a d a lo m v o lt é s s z a b a d s á g h a r c . ★ tsbnka Emil könyve: A for­ radalom oknyomozó története, 19451956; 560 oldal. Ára: 20 , dollár. Megrendelhető a szerző címén: Emil Csonka, Elektrastr. 58, D8000 Mün­ chen 81, West Germany. Ez a könyv éppen ebben az évben a legszebb, legokosabb karácsonyi ajándék. Vége az életv esz ély e s rekordőrületnek N egyed évszázad on á t az e m b e

r e k k a r d o k a t n y e lte k , ó rá k o n át szöges á g y a k b a n fe ­ k ü d te k , tü z e t é s k e r é k p á r t e t­ te k , c sa k a z é r t, h o g y b e k e r ü l­ je n e k a fu r c sa r e k o r d o k a n g o l é v k ö n y v é b e , a G u in n e s s b e . A z é le tv e s z é ly e s r e k o r d o k ­ n a k m o st v é g r e b e fe lle g z e tt. A k ö n y v le g ú ja b b a m e r ik a i k i­ a d á sá b a n m á r n e m s z e r e p e l­ n e k k a r d n y e lö k é s k e r é k p á r e v ő k , m ű k e d v e lő fa k ír o k , a k ik s z e n d v ic s k é n t k é t s z ö g e s d e s z ­ k a k özé á g y a zv a fek szen ek e g y v a g y tö b b ó r á n á t. H e ly e ttü k a tö b b i k ö z ö t t b e k e r ü lt a k ö n y v b e e g y N e w Y o r k -i fe stő , a k i 8 2 0 0 0 k é p e t a lk o to tt; é s e g y 5 2 é v e s c h ile i a ssz o n y , a k i 4 5 . g y e r ­ m e k é t v á r ja . D e m a g a G u in n e s s is b e k e ­ r ü

lh e tn e s a já t é v k ö n y v é b e : 1 9 5 5 ó ta ö s sz e s e n 4 4 m illió p é ld á n y b a n v á s á r o ltá k s z e r t e a v ilá g b a n , é s íg y m in d e n id ő k le g n a g y o b b „ b e s t s e lle r j é n e k ” s z á m ít. E d d ig 2 3 n y e lv e n j e ­ le n t m e g , é s m o s t k ín a iu l is n y o m n a k b e lő le . SPORTj Rovatvezető: Bátori János Már csak két hely kiadó A z e lm ú lt h é te n le já ts z o tt V B -9 e le j t e z ő k Á z s iá n é s Ó c e á n iá n k iv ü l m in d e n fö ld r é s z e n tis z tá z tá k a d ö n t ő ­ b e j u t á s t . E z a z t je le n ti, h o g y 2 2 c s a ­ p a t m á r ú tle v é lle l a z s e b é b e n v á r j a a jö v ő é v i r a jto t, ille tv e a z t m e g e lő z ő e n , j a n u á r 1 6 -á n a s o r s o lá s t. T a lá n a le g ­ n a g y o b b m e g le p e té s t M e x ik ó k ie s é s e s z o lg á lta tta . A d e r é k a z té k o k u g y a n is 1 9 3 4 (O la

sz o r s z á g ) é s 1 9 7 4 ( N é m e t ­ o r s z á g ) k iv é te lé v e l m in d e n v ilá g b a jn o k i d ö n tő n r é s z t v e t t e k . A h u szo n k ét c s a p a t n é v s o r a a k ö v e tk e z ő : 1. A r g e n tín a m in t v é d ő ; 2 S p a n y o lo r s z á g m in t r e n d e z ő E U R O P A : 3 . N y u g a t - N é m e t o r s z á g ; 4 A u s z tr ia ; 5 B e lg iu m ; 6 F r a n c ia o r s z á g : 7 . S z o v j e t u n ió ; 8 C s e h s z lo v á k ia ; 9 M a g y a r o r ­ s z á g , 1 0 . A n g lia 1 1 O la s z o r s z á g , 1 2 J u g o s z lá v ia , 1 3 S k ó c ia ; 1 4 É sz a k -Ir o r sz á g ; 1 5 . L e n g y e lo r s z á g D E L -A M E R IK A : 1 6 B r a ­ z ília ; 1 7 . C h ile ; 1 8 P e r u É S Z A K - É S K Ö Z É P -A M E R I K A : 1 9 H o n d u r a s ; 2 0 . S a lv a d o r A F R I K A : 2 1 A lg é r ia ; 2 2 K a m e r u n A z u to ls ó e r e d m é n y e k : V . c s o p o r t: J u g o s z lá v ia L u x e m ­ b

u r g 5 0 ; J u g o s z lá v ia G ö r ö g o r s z á g 2 1. H L c s o p o r t: C s e h s z lo v á k ia S z o v j e t u n ió 1 1 . I c s o p o r t: N y u g a t - N é m e t ­ o r s z á g B u lg á r ia 4 0 . A fr ik a : K a m e r u n M a r o k k ó 2 0 é s 2 1 . A m e r ik a : H o n d u r a s M e x ik ó 0 0 : S a lv a d o r H a it i 1 0 • LABDARÚGÁS T e k in te tte l a r r a , h o g y a m a g y a r v á lo g a to tt b e j u t o t t a j ö v ő é v i V B 2 4 -e s d ö n t ő j é b e , a z M L S Z M é s z ö ly K á lm á n s z ö v e t ­ s é g i k a p itá n y k é r é s é r e s ű r íte tte a b a jn o k i fo r d u ló k a t, s ő t: ta v a s z r ó l n é g y f o r d u ló t d e c e m b e r b e n já ts z a n a k le . 1 9 8 2 m á j u s 1 -é n a b a jn o k s á g b é f e j e z ő d ik , a v á lo g a to tt m e g k e z d i e lő k é s z ü ­ le t e it a V B -r a , a t ö b b i c s a p a t n a k a s z ö v e t s é g k ü lö n t o r n á t

ír k i. É p p e n a fe n tie k m ia tt, a z e lm ú lt n y o lc n a p a la t t h á r o m b a jn o k i fo r d u ló t j á t s z o t t a k . A 15. forduló eredményei (november 25): ZA L A EG E R SZ E G S Z E G E D 2 1 VOLÁN C S E P E L 3 0 D IÓ S G Y Ő R B É K É S C S A B A 2 2 N Y ÍR E G Y H Á Z A D E B R E C E N 0 1 R Á B A E T O F E R E N C V Á R O S 2 0 V ID E O T O N P É C S 1 0 Ú JP E S T I D Ó Z SA H O N V É D 3 2 VASA S Ó ZD 3 1 - ^ ,■)?,‘j ,: • A 16. forduló eredményei (november 28): ZALA EG ERSZEG V O LÁ N 1 0 SZEG ED H A L A D Á S 4 3 T A T A B Á N Y A V A S A S 1 0 Ó ZD Ú J P E S T I D Ó Z S A 0 0 H O N V É D V I D E O T O N 1 2 P É C S R Á B A E T O 1 2 F E R E N C V Á R O S N Y ÍR E G Y H Á Z A 3 0 D E B R E C E N D I Ó S G Y Ő R 2 1 BÉK ÉSCSA BA C S E P E L 0 0 A 17., utolsó őszi forduló eredményei (december 2): H A L A D Á S Z A L A E G E R S Z E G 1 1 VOLÁN B É K É S C S A B A 0 1 CSEPEL

D E B R E C E N 5 - 0 D IÓ S G Y Ő R F E R E N C V Á R O S 2 0 N Y ÍR E G Y H Á Z A P É C S 1 0 R Á B A E T O H O N V É D 1 0 V ID E O T O N Ó Z D 2 0 Ú JP E S T I D Ó Z SA T A T A B A N Y A 2 0 V A SA S S Z E G E D 0 0 A Z Ő S Z I ID É N Y V E G E R E D M E N Y E 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 0. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. Ú jp e sti D ó z sa V id e o to n R ába ETO T a ta b á n y a V a sa s H onvéd F eren cváros H a la d á s Z a la e g e r s z e g C sep el B ék éscsab a N y ír e g y h á z a D ebrecen P écs Ó zd V o lá n D ió s g y ő r S zeged 17 8 17 10 17 10 17 8 17 7 17 8 17 8 17 6 17 6 17 5 17 4 17 6 17 6 17 6 17 4 17 3 17 3 17 3 7 2 3 4 2 5 6 3 6 4 3 6 1 8 5 6 5 6 7 5 8 5 5 6 4 7 2 9 5 8 7 7 7 7 1 13 29 26 45 32 31 28 35 25 17 19 21 17 25 25 23 20 23 14 16 19 31 25 24 21 27 24 24 19 26 22 31 25 26 24 34 38 23 23 22 22 20 19 17 17 17 16 16 16 16 14 13 13 13 8 ★ K ö z é p -e u r ó p a i K u p a : H a la d á s V itk o v ic e 2 - - 2 . T

Á M O G A S S A H I R D E T Ő IN K E T ! A tavaszi magyar-angol elömérközésének négy „terebélyes’ tagja: Budai II, Szusza, Puskás és Kárpáti 1982. február 14, KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 4. o ld a l 6. évközi vasárnap O lvasm ány Mózes harmadik könyvéből (13, 12, 4446) A pusztai vándorlás idején az Úr így szólt M ózeshez és Áronhoz: .A kinek bőrén daganat, v a r vagy világos folt keletkezik, ami a lepra tü n ete lehet, azt vi­ gy étek el Á ron főpaphoz v ag y fiai közül vala­ m elyik paphoz. M indaz, akit a lepra tisztátalanná tett, és a pap m egállapítása elkülönítésre ítélt, megszagga­ tott ru h á b a n és hajadonfővel járjon; száját fedje be, és kiáltsa: Tisztátalan, tisztátalan! A m íg csak leprás és tisztátalan , mindaddig egyedül lakjék a táboron kívül!” E z az Isten igéje. Zsoltár 31 ( 1 - 2 , 5, 11) H ozzád menekülök, Istenem: megszabadí­ tasz, és örömöt szerzel. B oldog,

akinek az Ú r m egbocsátotta bűneit: nem ta rtja számon gonosz tetteit. B oldog az, kinek vétkét az Ú r fel nem rója, és a k in e k lelkében nincsen álnokság. H ozzád menekülök, Istenem: megszabadí­ tasz, és örömöt szerzel. Bűneim et megvallottam néked: vétkeimet el nem titkoltam . E lhatároztam : „megvallom az Úrnak, hogy gonoszát tettem ”, és m egbocsátotta vétkemet. H ozzád menekülök. Istenem: megszabadí­ tasz, és örömöt szerzel. t Igazak, ujjongjatok és v igadjatok az Úrban; örvendjen mindaz, aki egyenes szívű! H ozzád menekülök. Istenem: megszabadí­ tasz, és örömöt szerzel. Szentlecke Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből (10, 31, 11, 1) Testvéreim ! Akár esztek, a k á r isztok vagy bárm i m ást tesztek: mindent Isten dicsőségére te­ gyetek! Se a zsidókat, se a p o gányokat, se az Isten egyházát meg ne botránkoztassátok, mint ahogy én is mindenkinek kedvében járok! Nem azt ke­

resem, ami nekem hasznos, hanem azt, ami má­ sok ja v á ra szolgál, hogy üdvözöljek. . L egyetek követőim, m int ah o g y én Krisztus követője vagyok! Ez az Isten ig éje. Alleluja, alleluja, alleluja! N a g y próféta tám adt köztünk: Isten meg­ látogatta az ő népét. Alleluja, alleluja, alleluja! Evangélium Szent Márk könyvéből (1, 4 0 - 4 5 ) A m ikor Jézus Galileában tan íto tt, egy lep­ rás jött hozzá. Térdre borult előtte, és így kér­ lelte: ,.H a akarod, megtisztíthatsz engem” Jézus megkönyörült rajta. K inyújtotta kezét, m egérintette, és igy szólt hozzá: „Akarom, tisz­ tulj meg!” E rre azonnal elmúlt a leprája, és meg­ tisztult. Jézus azonnal elküldte ezzel a szigorú meg­ hagyással: „Vigyázz, egy szót se szólj erről sen­ kinek; hanem menj, mutasd meg m agadat a pap­ nak, és bizonyságul ajánld föl tisztulásodért az áldozatot, amelyet Mózes rendelt!” Ő azonban alig, hogy elm ent, mindenfelé

hsresztelni és terjeszteni kezdte a dolgot. így az­ tán Jézus nem mehetett nyilvánosan a városokba, hanem távoli, magányos helyeken tartózkodott. Az em berek mégis mindenünnen tódultak hozzá. Ezek a z evangélium igéi. HELP WANTED OFFSET PRESSMAN M /W Moore B usiness C enter is in need of 11xl 7 off­ s e t p ressm en to run Itek press and camera. Free pension, h e alth and life insurance with ch er highly co m p etitiv e fringe benefits included. Call Bob Billermon, 2 0 1 -6 5 2 -8 7 9 2 . Moore Business C enter, 6 6 9 Rt. 17 South, Paramus, NJ Equal opportunity em ployer m l f M O L D TO OL MAKER Experienced appren­ tice 50 hr. week Excellent benefits & wages Shop located in Summit, N.J Call 201-273-8666 M A N Y PEOPLE ENJOY A V IS IT TO BEAUTIFUL H ILT O N HEAD ISLAND! SALES REPRESENTATIVES W ERE LOO KING FOR NURSES Eorn $ 5 0 0 .0 0 to $ 1 ,0 0 0 0 0 weekly Work fo r a New York stock exchange co. Second language a big plus. Call M r. Huebner, 419-841-2433

10 a m -10pm , Sunday, Monday and Tuesday. TO LIVE A N D WORK HERE! -AUTO MECHANICS ( 1 ) H E A V Y DUTY TRUCK ( 1 ) A U TO M O TIV E M ust be ex p erien ced and have own tools. Good working conditions and liberal fringe benefits including: Paid Sick Days, Holidays, Major Medi­ cal and Dental Plans. Call Stan for appointment WERNER FORD 2 0 1 -4 7 1 -1 1 1 1 485 River Drive FOR ALL SERVICES & ALL SHIFTS An excellent opportunity for graduate and regis­ tered nurses in a modern progressive facility. Enjoy the b eauty and excitem ent of Hilton Head. We offer excellent salary, fringe benefits and a chance for significant professional growth in stim ulating surroundings. If YOUD like to be more than just a visitor, w e invite you to contact: H ILT O N HEAD HOSPITAL Konfliktus két magyar pasztoráciés felfogás között A hierarchia és a bázisközösségek (II. folytatás) • A JÖVŐ ÚTJÁT BÁZISRÓL ÉPÍTŐ KEZDEMÉNYEZÉSEK Közveüenül a háború után, de még

inkább 1946 óta, az egyesületek betiltását követően a közösségi vallásos megnyi­ latkozások baráti társaságok keretében történtek. Egyesek a lehetetlenné vált közéleti katolicizmus helyett új, az adottsá­ goknak megfelelő, hitelesen megélhető egyházi formát keres­ tek, és „családegyházakat” alakítottak, mások a hitoktatás kiesése miatt az „evangelizációs deficit” mérlegét igyekeztek javítani magán hittantanulással, ismét mások egyszerűen csak az elmélyült ima közösségi alkalmait keresték. A különféle irányokból napjainkra két csoport vált külö­ nösen ismertté. A „regnumosok”, a volt Regnum Marianum hitoktató papi munkaközösség ifjúsággondozó munkája nyo­ mán keletkezett. Ennek csoportjai elsősorban a vallási tovább­ képzést tekintik fő feladatuknak, és beépülnek az adott kere­ tekbe. A „bulányisták”-at egyik markáns szellemi vezetőjük, Bulányi György piarista után nevezik

így. Ezek a csoportok főleg fiatal felnőttekből állnak, egymás között jobban integ­ ráltak. A legújabb konfliktusban ez utóbbi csoport spiritualitása, lelkipásztori felfogása áll előtérben. Egy egyházi elöljáróhoz írt levélből vett idézettel illusztráljuk az evangéliumot élet­ programmá és lelkipásztori útmutatássá tette elgondolásukat: „A Názáreti Jézus emberré lévén, elkezdte e földi tereken hirdetni Isten országát, reményt öntve tanítványainak szívébe, hogy az Isten országa közel van, azaz Isten segítségével a tanítványok az ő Egyházában megvalósíthatják ezen n földön az örök ország földi mását. Ezért aztán tanítványainak is vissza kell utasítaniuk a Sátán kísértéseit, ahogyan tanítójuk tette a pusztában. Azaz semmi módon nem szabad evilági nagyok­ nak lenniök, hanem törekedniök kell kicsiknek, utolsóknak, alacsonyaknak lenniök, mint aminők a gyermekek. Nem sza­ bad gazdagoknak

lenniök, hanem törekedniök kell szegényekké lenni. Semmi módon nem szabad meggyilkolni felebarátaikat, Isten krisztushordozó képmását, hanem inkább arra kell töre­ kedniök, hogy szelídek és bárányok legyenek a farkasok kö­ zött. Isten szerelméért szeretet minden ember iránt, melyet alacsonysággal, szegénységgel és erőt nem alkalmazással gya­ korolunk ez az ő jó híre számunkra. Akkor és most Ez a mi hitünk summája, amelyben megtalálható a keresztény élet minden területe. Ki ne tudná, hogy az emberiség fele éhezik? Ki ne tudná, hogy a gazdagok gazdagságukból növelik a katonai felszere­ lést gazdagságuknak nagyon sok ember erőszakos halála által történő megvédésének céljából? Ki ne tudná, hogy az elő­ zőkből következően végső katasztrófa fenyegeti az emberiséget? De a megtestesülés által elközelgett hozzánk a megmentődés. A világ Megmentőjének a tanítványai tartoznak tehát hallgatni az őket

tanító egyetlen Tanítóra. Utánozva tartoznak tenni, amit ö tett, hiszen példát adott nekünk. Következésképpen nem lehetnek különbek tanítójuknál, amíg hallgatják és teszik a szavait.” A vallásos kiscsoportok tevékenysége egészen 1976 ta­ vaszáig rendőrségi ügy volt. Illegális szervezkedéssel, állam­ rend megdöntésére irányuló összeesküvés előkészítésével, ál­ lamellenes cselekményekkel vádolták őket, és súlyos bünteté­ seket szabtak ki rájuk. A vádak egyetlenegyszer sem voltak igazolhatók, az egyházi kiscsoportokat bebizonyítottan csak a vallásos élet foglalkoztatta. A pörök az államvezetésnek több tekintélyvesztést jelentettek, mint amennyi eredményt hoztak. 1976-ban azután az ENSZ polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának magyarországi kihirdetése (1976. évi 8 számú törvényerejű rendelet) megváltoztatta a vallásos kis­ csoportok állami megítélését, s „türelmi

rendeletként” lehe­ tővé tette a magánházaknál történő közös imádkozást. A magyar egyháznak ugyanezen időben kinevezett feje, dr. Lékai László esztergomi érsek, magyar prímás lett az állam szemében a magyar egyház felelőse, reá várt most tehát az 1950-es meg­ állapodás második szakaszának megvalósítása: a püspöki kar „a magyar egyház törvényei szerint eljár azok ellen az egy­ házi személyek ellen, akik a Magyar Népköztársaság törvé­ nyes rendje és kormányának építő munkája ellen fellépnek”. Az állam felfogása szerint tehát az Egyház működési területe a kiscsoportok egyházi jellegének elismerésével kibővült, de egyúttal kibővült a püspökök felelősségének területe is. Az élet azonban nem hagyja magát újabb és újabb egy­ házpolitikai határozatok formuláiba gyúrni. A kiscsoportosoknak fájó emléke marad, hogy a püspöki kar 1961. március 15-i, általános megütközést keltő

körleve­ lében az akkor épp bíróság elé állított kiscsoportosoktól „mind magát, mind a hazáját becsületesen szolgáló, törvényeit tisz­ teletben tartó katolikus papságot elhatárolni kívánta”. A kis­ csoportosok, akik a nehéz időkben a börtön árnyékában sem törődtek azzal, mit ismer el az egyházpolitika egyházi tevé­ kenységnek, mit nem, hanem egyedül az evangélium tanítását vették figyelembe, az állam említett „türelmi rendelete” és VI. Pál pápa 1975-ben megjelent Evangelii Nuntiandi kör­ levele után melyben a kiscsoportokat „az Egyház remény­ ségének” nevezte még kevésbé igazodtak az egyházi és állami hatóságok most már közös kívánságaihoz. A püspöki karnak a csoportok életébe közvetlenül bele­ nyúlni azok baráti, nem hivatalos jellege miatt nem volt módja. Kezdetben a csoportkáplánok áthelyezésével akart rá­ juk hatni, de ez a módszer a csoportok országos elterjedtsége miatt

elvesztette figyelmeztető hatását. Az áthelyezett káplá­ nok új helyükön egyszerűen új csoportfoglalkozásba kezdtek. A magyar püspöki kar 1976-os téli ülése foglalkozott első alkalommal a nyilvánosság előtt a bázisközösségekkel. A zsi­ nat elvei nyomán hasznosnak minősítette működésüket, de Életének 88. esztendejében a Wisconsin állambeli Green Bay városában elhunyt dr. Holbay Kasszián premontrei kanonok. P .0 B ox 1 1 1 7 H ilto n H e a d Is la n d , SC 2 9 9 2 5 o r c a ll 8 0 3 - 7 8 5 - 6 1 2 2 , e x t. 2 1 2 Garfield, NJ PHYSICAL THERAPIST OPERATORS Experienced M errow & Rimoldy operators needed. M ust b e experienced on sweaters. Call 2 1 2 -3 8 7 -4 8 0 0 Mon-Fri, 9 to 5. P. DR ANDRÁS IMRE SJ: ESCAPE THE COLD! Work with non retarded physically handicap­ ped pre-schoolers and infants. Mon-Fri, 8am-4pm. C ontact UCP, 3150 SW 13 C t, Ft. Lauderdale, Fla 33312 305-584-7178 Az ünnepélyes gyászistentisztelet és búcsúztatása

a West DePere-i Szent Norbert premontrei apátságban volt Magyarországi életében mint tanár az ifjúság szol­ gálatában állott. Miután hazáját el kellett hagynia, az idegen pasztoráció sohasem elégítette ki, és minden alkalmat meg­ ragadott arra, hogy magyar plébániákon segítsen. A jó Isten adjon neki örök nyugodalmat! egyben „eligazítást”, tehát utasítást is adott: a kiscsoportok „hallgassák meg mindenkor a törvényes fopasztorok irányító sza v á t. Ez elősegíti azt is, hogy e kisebb csoportok nem szakadnak ki a helyi e g y h á z k ö z s é g b ő l es Krisztus misztikus testének, az egész földkerekségre kiterjedő Egyhazának a kom­ munájából. Tehát kizárják az elszektasodas veszélyét Ezt a diszkrét hangú és inkább a közvélemény tájékozta­ tására, mint a kiscsoportok befolyására alkalmas nyilatkozatot határozott figyelmeztetés követte az 1977. évi tavaszi ülésen: „A konferencia megerősítette

legutóbb tett nyilatkozatát: csak olyan közösségek fejthetnek ki áldásos tevékenységet, melyek a legutóbbi római püspöki szinódus szándékának megfelelően a hierarchiával együttműködve elismerik az egyházi tanítóhivatalt, és az eddig bevált egyházközségi és egyházmegyei lelkipásztori kereten belül kívánnak működni. /trrv T v m A T TTTTO DR. BÁLINT IMRE: P acifisták-e a k atoliku sok? A Szentatya karácsonyi üze­ netében erősen kihangsúlyoz­ ta, hogy az ember legmagasztosabb földi célja a megvál­ tás és a béke. Lehetett mást üzenni Krisztus helytartójá­ nak, mint amit az angyalok zengtek a pásztoroknak: „Bé­ kesség a földön a jóakaratú embereknek”? A gondolkodó ember szívéről hamar az aj­ kára buggyan a kérdés: „Ha nincs béke igazság és szeretet nélkül. s ha az ember a lelke mélyén ez a vágy a leg­ erősebb, miért festi be a tör­ ténelem több oldalát a vér, mint a szelíd galambok

színe?” Bizonyítottan mondhatjuk, hogy Egyházunk tudatosan en­ nek a békének a szolgálatában áll, mert ez a lényege, hiva­ tása, isteni öröksége. Emlékez­ zünk csak, milyen szavakkal szerelte le az Úr Pétert a Getszemáni kertben, amikor Mes­ tere védelmére kelt: „Tedd vissza hüvelyébe a kardodat, mert aki kardot ránt, karddal vész el!” Ahogy feltámadása után megjelent apostolai közt, akkor is a Békesség Nektek!kel köszönt rájuk. Vizsgálódjunk csak egy ki­ csit e téma körül! Az argentínai lengyelek sze­ rint a Szentatya békeböjtöt tart, s mióta népe a statárium vörös ostroma alá került, ima­ zsámolyára roskadva könyö­ rög a világ hőn óhajtott meg­ békéléséért. Ahol egy ország belső vagy külső rendje bajba jut, a püspöki kar azonnal, mint egy fényjelző lámpa lép működésbe. Tekintélye teljes súlyával emeli fel szavát; kér, figyelmeztet, mozgósítja a köz­ véleményt, hogy barikádot emeljen

a háborús villongások ellen. Még a baloldalisággal gyanúsított Helder Cámara brazíliai püspök is ezt a ma­ gasztos szót helyezi szónokla­ tai tengelyébe ugyanúgy, mint a „haladók, harmadvilági és felvilágosult” jelzőkkel illetett irányzatok hívei. Rotondi jezsuita a Keres­ sünk együtt című munkájában a harcias mohamedánok felé is nyíltan kimondja, hogy a vallásháborúk ellenkeznek nemcsak Krisztus parancsai­ val, hanem a Koránban han­ goztatott felebaráti szeretettel is. Ennek ellenére az Egyház abszolút értelemben sohasem ítélte el a jogos háborút. Gon­ doljunk csak a középkori ke­ resztesháborúkra, apogánynak kipellengérezett törökök-arabok elleni hadjáratokra, a nán­ dorfehérvári diadalra, ahol ró­ zsafüzérrel a kezükben vagdalkoztak őseink. Hierarchiánk nagy bölcsen bizonyos feltételeket szab ki a jogos, mondhatni törvényes háborúk elé: 1. A háborúindí­ tás jogosultságának alapja csak az

erkölcsi igazság, a nemzeti érdek elérése vagy megvédése lehet. 2 A hadbaszálló népnek csak a legfőbb, független és elismert hatósági szerve üzenheti meg a hábo­ rút, de csak akkor, 3. amikor m ár a békés megegyezés min­ den lehetősége kimerült. 4 A hadviselést csak emberséges és nemzetközileg elfogadott mó­ don szabad végrehajtani. Az Egyház kódexe szerint nem magában a háborúban, hanem az igazságtalanságot, az elnyomást, az erőszakot, jog­ bitorlást okozó vagy fenntartó emberi szándékban rejtőzik. Ebben az értelemben bővel­ kedik az Ószövetség a hábo­ rús kifejezésekben, imákban, leírásokban. így olvasunk a bosszúálló Istenről, Ábrahám, Mózes, Jozsue, Sámson, Dávid harcairól, amelyre magátol a Jehovától kaptak parancsot. Az akkori pogány és vad népek között a Messiás népe csak kü­ lönös isteni, a seregek Urának beavatkozásával volt képes hi­ vatását betölteni. Olvassuk csak el a Bírák

könyvének IV: 15. részét, a Makkabeusok X:3635:515 részeit! Az Újszövetségben sem találunk határozott részeket a háború abszolút elítélésére. Amikor a katonák megkérdezik Keresz­ telő Szent Jánost, mit tegye­ nek, hogy az Úr parancsolatait teljesítsék, nem biztatja őket a fegyverletételre vagy meg­ szökésre, hanem azt tanácsolja nekik, hogy elégedjenek meg a zsoldjukkal és viselkedjenek erkölcsösen. Az Úr megdicséri a római százados mély hitét, hogy pogány létére bízott ben­ ne, amikor a leánya halálán volt. Az Apostolok Cselekedete szintén dicsérettel szól Kornélius századosról vallásossága miatt. Érdemes felütni Szent Pálnak a zsidókhoz írt leve­ leit: „Azok az emberek, akik hitükkel birodalmakat hódítot­ tak meg, szolgálták az igazsá­ got, teljesítették az ígéretüket, mind erősek voltak a harcme­ zőn, és megszalasztották az el­ lenséget. A minden katonai intézmény és fegyveres megmozdulás

el­ len szavaló „békehívek” gyak­ ran szeretik emlegetni az Úr kijelentését: „Ha megcsapták arcod egyik felét, tartsd oda a másikat is!” A szomorú az, hogy ezek a minden úton és eszközzel a békét hajhászó egyének igen ritkán tiltakoz­ nak a marxista világhódítás ellen. Figyelmükbe ajánljuk ezeknek Szent Ambrus, Szent Ágoston, Szent Bemard főpa­ pokat, akik megértették az is­ teni szemszögből is elismer­ hető háborúk jogosságát. Aquinói Szent Tamás nyíltan kimondotta, hogy az önvédelmi és közérdekű háború nem bűn. Eszerint is el kell ítélnünk a zsákmányért, politikai haszo­ nért, az erősebb jogán alapuló hódításért, világhatalomért, vallási felsőbbségért folyó, mondhatni kalózkodó háború­ kat, ahogy el kell ismernünk a népek emberi jogaiért, igaz­ ságért, vallási szabadságért indított háborút is. Főként most, amikor arról lesz szó egy világkonfliktus esetén, hogy engedjük-e majd

az is­ tentelen, embertelen kommu­ nizmus világuralmát létrehoz­ ni, s képesek leszünk-e az Is­ ten és haza nevében életünket is feláldozni egy Istennek tet­ sző új világért? Vigyázat: a vörösök sátáni rafinériával bomlasztanak a minden ellenállást kizáró bé­ keeszme terjesztésében: itt-ott befurakodnak az egyházi kö­ rökbe is. Hogy sírnának, hogy vernék a mellüket ezek a megesalt, gyáva vagy ostoba em­ berek, ha meg kellene majd érniök az ellenség győzelmét, akinek akarattal vagy akarat­ lanul segédkezet nyújtottak. . 4 oldal r- »82. február 21 K A T O L IK U S M A G Y A R O K V A S Á R N A P J A P. DR ANDRAS IMRE S J: Évközi 7. vasárnap ; Olvasmány Izajás próféta könyvéből (43, 1819, 2 1 -2 2 , 24b25) Konfliktus két magyar pasztorációs felfogás között A hierarchia és a bázisközösségek viselésére ott vannak a politikai pártok, ott van az ateizmus is. Tudatosítanunk kell, hogy az

emberek nem hajlandók a templomba jönni azért, hogy becsületesek legyenek. Meg van­ nak győződve arról, hogy erre templomba járás nélkül is képesek. (III. fo ly ta tá s ) Prófétája által szól hozzánk az Úr: Ne hánytorgassátok a múltat, ne a régiekre nézzen szemetek! Tudjátok meg, hogy újat alko­ tok! Nem látjátok, hogy itt van köztetek? Én utat építek a pusztaságon át, a sivatagot majd folyamok szelik át. M agamnak teremtettem népemet, hogy hir­ desse dicsőségemet. Te, Jákob népe, elfeledtél engemet, te nem is törődtél velem. De bűneiddel annál inkább sértegetsz, és hűtlenséged fárasztja már szívemet. Tudd meg tehát, hogy csakis magamért, csak önmagamért törlőm el bűneidet, és vétkeidre többé nem emlékezem. Ez az Isten igéje. Zsoltár 40 (2 3, 45, 13 14) Gyógyítsd meg telkemet, Uram, mert vét­ keztem ellened! Boldog, aki a szegénynek gondját viseli: Is­ ten megmenti a balsors idején. M egtartja őt az Úr,

és élteti, boldoggá teszi itt a földön, nem juttatja ellenségeinek marta­ lékul. Gyógyítsd meg lelkemet, Uram, mert vét­ keztem ellened! Fekhelyén Isten enyhíti fájdalmát: beteg­ ágyában megnyugtatja. így szóltam: „Uram, könyörülj rajtam: gyó­ gyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!” Gyógyítsd meg lelkemet, Uram, mert vét­ keztem ellened! Ártatlanságomért védtél engem, színed elé állítasz mindörökké. Áldott az Ür, a választott népnek Istene öröktől fogva mindörökké! Úgy legyen, ámen! Gyógyítsd meg lelkemet, Uram, mert vét­ keztem ellened! Szentlecke Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második leveléből (1, 1822) Testvéreim! Isten a tanúnk, hogy a hozzátok intézett szavainkban nem mindegy az „Igen” és a „Nem . Isten Fia, Jézus Krisztus ugyanis, akit mi én, Szilvánusz meg Timóteosz hirdet­ tünk köztetek, nem volt egyszer „Igen”, máskor pedig „N em ” , hanem az „Igen”

valósult meg benne. Isten valamennyi íqérete „Iqen”-né lett Jézusban. Ezért hangzik föl általa ajkunkon az „Ámen” Isten dicsőségére. Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban. Ö az, aki pecsétjével megjelöl minket, és mint foglalót, szí­ vünkbe árasztotta a Szentleiket. Ez az Isten igéje. Alleluja, alleluja, alleluja! Az Úr elküldött, hogy a szegényeknek öröm­ hírt vigyek, és a bűn rabjainak szabad életet hir­ dessek. Alleluja, alleluja, alleluja! Evangélium Szent Márk könyvéből (2, 1 - 12 ) Egy alkalommal Jézus (tanító útjáról) viszszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, olyan sokan sereglettek össze, hogy még a ház előtti téren sem fértek el. Miközben hirdette nekik az evangéliumot, egy bénát hoztak oda. Négyen vitték A tömeg miatt azonban nem tudtak Jézus elé jutni. Ezért fölmentek a ház (lapos) tetejére. Jézus fölött föl­ bontották a tetőt, és

így bocsátották le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Hitük láttára Jé­ zus így szólt a bénához: „Fiam. bocsánatot nyer­ tek bűneid.” Ült ott néhány írástudó is. Ezek ilyen gon­ dolatokat forgattak magukban: „Hogyan beszél­ het ez így? Hiszen ez istenkáromlás. Ki másnak van hatalma a bűnök megbocsátására, mint egye­ dül Istennek?” Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „M it ütköztök meg ezen? Mi könnyebb? Ha azt mondom a bénának: bocsánatot nyertek bűneid; vagy ha azt: kelj föl, fogd ágyadat és : járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma itt a földön arra, hogy megbocsássa a bűnöket!” Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked: : kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Az fölkelt, megfogta ágyát, és mindenki szeme láttára kiment. Akik ott voltak, az ámulattól szinte magukon kívül dicsőíteni kezdték Istent, és mondogatták: „Ilyet még sohasem láttunk^ Ezek

az evangélium igéi. k A püspöki kar 1978-ban körlevelet intézett „A lelkipász­ torkodó papsághoz, a lelkipásztori munka korszerű elmélyí­ tésének előmozdításáról”, mely anélkül, hogy nyíltan ki­ mondaná felsorolja a bázisközösségek életében a püspöki kar által kifogásolt jelenségeket, és idéz az egyik kiscsoportos írásból: „Nem is olyan régen a papság között feltűnést keltett egy füzet, amely a lelkipásztorkodás hatásos új útjait próbálja felkutatni. De ugyanakkor a püspököt csak említi: » el van veszve az az ügy, amelyet püspöki rendelettel próbálnak megoldani: nem szabad betévedni a .felülről’ csinálás zsák­ utcájába«. A felszentelt papság is csak »hátvédnek« jó arra hogy az új utak keresői nyugodtan dolgozhassanak még az egyházközségi és egyházmegyei határokon is átnyúlva. Nem tartja fontosnak a püspök tudatával és engedélyével történő munkát, sőt annak tudta és

akarata ellenére tevékenykedik. Ez nem a Zsinat hangja és szelleme, hanem a püspökök tes­ tületéről a leszakadást hirdeti meg.” Az idézett lelkipásztori értekezés szerzője, P. Bulányi azonban nem vállalta a neki tulajdonított idézetet, mely „ta­ nulmányát tévesen interpretálja, tévesen idézi és még tévesebb konklúziót von le a felállított téves premisszákból”. A tévedés okát a szerző abban vélte megtalálni, hogy nem ta­ nulmányát, hanem annak Lékai kardinális által készíttetett kivonatát tanulmányozták, amely az eredeti szöveget rövidí­ tette, és összefüggéséből kiszakítva idézett. Ez a Lelkipásztori marketing című írás azóta is gyakran szerepel egyházi állásfoglalásokban. Szövege azonban csak kéz­ iratos formában hozzáférhető. Mivel az említett írás a szóban forgó kiscsoportok lelkipásztori koncepciójának hű tükre, né­ hány idézetet hozunk azokból a témakörökből, amelyek kü­

lönösen kiváltották a püspökök kritikáját; T é m a k ö r : a h ív ő k e t c sa k a r a d ik á lis a n g é liu m é r d e k li. k é p v is e lt e v a n ­ Korunkra eljutottunk oda, hogy vagy reményt tudunk kelteni az immanens ország, a jézusi szemléletet képviselők, a jézusi életet élők történelmi és történelmet formáló közös­ ség iránt, vagy csak az öregeket, gyermekeket, a haldoklókat és a habalygósakat nyerhetjük meg. Mindez annyit jelent, hogy korunkban vagy konkrét (bár csalódat magában fog­ laló) szeretetközösségek építésének és ezek templomi koordi­ nációjának fogjuk fel küldetésünket, vagy elfogy a küldetés­ lehetőség a lábunk alól. Vagy létrehozzuk a nem biológiai (vérségű) alapú, és nem politikai jellegű (nem gazdagodni, erőt alkalmazni akarni és hatalomra jutni akarni) szeretetközösségeket, vagy nem vagyunk semmi másra valók, csak arra, hogy mint észre nem vehető, jelentéktelen

liturgikus szolgáltató üzemet az egyre csökkenő kereslet összetaposson. Rá kell jönni, hogy minden egyéb, mint a radikális evangélium eladhatatlan. Meg kell értenünk, hogy a tisztesség-etika kép- Emlékezés Csia Istvánra Az ő alakját idézem, a régi jó barátét; aki életének 82. esztendejében, 1981. október 28-án egy budapesti öregotthon­ ban fejezte be földi életét. Az arany vitézségi éremmel kitüntetett, az orosz hómezőt és az olasz montét járt kiváló katonát, aki életével adott példát arra, hogy az igazságért nagyigényü embernek éppen a lát­ szólag megoldhatatlan dolgokért érdemes küzdeni. Látom őt, a Rákosi Mátyás börtönében megkínzott, vére­ sen földre tiport embert, a hitével, szellemével a legnagyobb ínség idején is sokakat erősített bajtársét. Hallom a versein átkopogó fájdalmát, amint a mártírhalált halt testvérre, baj­ társra emlékezik: M o s t ü r e s e n á ll a h elyed , S z e m e

m a k ö d lő n o v e m b e rb e n é z, E g y s z á l a t h ú zo k k i a n y ir k o s s z a lm a z s á k b ó l, S s z í v e m o ly nehéz. Mint villanásnyi kép, előttem a markáns arcú, Háromszék stigmáit viselő székely, akinek számára a meghitt horizont, Erdély. A kéklő havasok, a fűrészfogú fenyveserdők, mint élő arcok egy ablakon át. S már ismerem őt a budai aggmenház falai között, a sorsát zokszó nélkül viselőt. Ez a csendnek, a meditációnak ideje, ezekben az esztendőkben írja legszebb verseit. Ritmus és rím ringatják a magyar nyelv kristályosán tiszta virágait, az anyagi kultúra hírnökei helyett azt a lelki kultúrát, amelyik nincs hatalomhoz vagy szegénységhez kötve, lelkének mély­ ségeit tölti ki, s ezért a létnek minden viszonylata között el­ kísér. Ha egy olyan látogató, barát toppan be hozzá a „kata­ kombába”, aki az ifjúi időket említi, ő a régi derűvel emlé­ kezik, s mint aki nagyon

messzire néz: Igen, amikor 1820 évesek voltunk, a többi baráttal együtt szüntelenül és nyakig szerelmesen, felnőtt nagyképű­ séggel a halálról beszélgettünk, s éjjelenként csakis azt a nótát húzattuk a cigánnyal: „Azt mondják tavasz van, én nem tudok róla.” Persze ugyancsak tudtunk róla, hiszen azért voltunk olyan fékezhetetlenül vidámak, a szó szoros értelmében fékezhetetlenül, mert amikor másnak hajnalt harangoztak, nekünk haj­ nalt hegedültek. Istenem, millen idők, miilen idők Olyan mint a régen elszállt vonatfüst: T é m a k ö r : J ézu s c sa k f e l n ő t t e k k e l fo g la lk o zo tt. A megtestesült Isten földön jártában nem tartott fenn templomi üzemet, ahol szentségeket vagy szentelményeket szolgáltatott volna ki. Nem foglalkozott gyermekekkel Jé­ zus felnőtt emberek tanításával foglalkozott csupán. Nem ült otthonában, nem várta, hogy ki és mikor ér rá rányitni az ajtót, hanem járta az Atya

által rábízott területet, Izraelt s a jó cselekedeteket mintegy követként küldve maga előtt, tanította mindazokat a felnőtteket, akikkel jártában találko­ zott E felnőttek közül valakik csatlakoztak hozzá, azaz követték őt útjain. Kiválasztott ezekből magának tizenkét 20 év körüli fiatalembert, s ezek tanítása kedvéért időnként el­ vonult a nyilvánosság elől. T é m a k ö r : A z é le ts z e n ts é g e t c s a k a b á ziso n v a ló s íta n i, fe lü lrő l e lr e n d e ln i le h e te tle n . le h e t m eg­ A z Egyház nem hatalmi szervezet: sem rendőrsége, sem katonasága. Jézus kiadhatja a parancsot a pápának, a pápa a püspöknek, a püspök a plébánosnak, a plébános a hivőnek, hogy szent legyen. De ezt a parancsot se Jézusnak, se a pá­ pának, se a püspöknek, se a plébánosnak nincs módja végre­ hajtani. Már pedig az Egyháznak semmi más célja nincs, csak az, hogy az ember szent legyen. Ezt azonban csak nekem,

az egyednek van hatalmam végrehajtani önmagámon Isten segítségével. Ez a legmélyebben fekvő oka annak, hogy míg az országok dolgát onnan felülről csinálják, az Egyház dolgát hiába akarják felülről csinálni. Csak alulról lehet Egyetemes történelmi ta­ pasztalat, hogy az Egyházban a nagy dolgok alulról születtek. T é m a k ö r : A p a szto r á c ió b a n n e f e lü lr ő l v á r ju k a m e g ú ju lá s t. Nem feliratkozni és beadványozni. Nem szabad betévedni a felülről csinálás zsákutcájába. Azaz rendre éceszeket adni a püspöknek, hogy ezt és ezt rendelje el. Reménytelen és sikertelen törekvés. A püspöknek csak nagyon erős papi tudati háttér esetén van módja a hívek miatt is, az aula miatt is valami olyat elrendelni, ami túlmegy a hagyományos elképzeléseken. A hierarchia és a bázisközösségek kapcsolatába drámai fordulatot hozott az, amikor 1979 szeptemberében egy fiatal „bulányista” értelmiségi

lelkiismeretére hivatkozva megtagad­ ta a katonai szolgálatot, amiért a magyar bíróság a fennálló törvények értelmében elítélte. A kiscsoportok, mint ilyenek is kapcsolatba kerültek az üggyel, részben mivel felbujtás gya­ nújába estek, részben, mivel beadványban kérték a püspöki kart, járjon el az államnál a nem fegyveres, alternatív szo­ ciális szolgálat engedélyezése ügyében. Lékai bíboros prímás ekkor immár másodszor megkísérelte, hogy P. Bulányit elöl­ járóival külföldre helyeztesse. De megoldást ez sem hozott volna, mivel a kérdéses kisközösségek tagjai felnőttek, akik a csoportok evangéliumi vizióját saját lelkiismereti döntésük alapján vinnék tovább. 1980 pünkösdjén Lékai bíboros első ízben vett részt a báziscsoportok országos találkozóján, és a Nagymaroson öszszegyűlt fiataloknak misét mondott. Beszédében így tolmá­ csolta a püspöki kar kiscsoportoknak szóló üzenetét: „Hall­

gassatok a helyi hierarchia kívánságára! Nem kell bővebben magyaráznotok, hogy közösségi igény a máriás áhitat, a litá­ nia, az elmélkedés de ezeket a templomon belül végezzétek, akár a sekrestyében, akár a templomban, akár az oratórium­ ban.’^ Az 1981-es kiscsoportos találkozóra szintén elfogadta a meghívást, de a koncelebráló papoktól egy nyilatkozat alá­ írását kérte, melyben bizonyos kiscsoportos tételektől elhatá­ rolják magukat. Ettől a nyilatkozattól a papság vonakodása miatt végül is eltekintett. 1980 nyara óta a hazai kiscsoportokat a hivatalos nyilat­ kozatokban megkülönböztetik egymástól. A regnumos csopor­ tok, akik 1961-ben még a nagy egyházpolitikai per főszerep^ • (Folytatás az 5. oldalon) S ze n t E rzsébet-ünnepség Árpád-házi Szent Erzsébet halálának 750. évfordulója al­ kalmával lélekemelő ünnepséggel állított emléket a Los Angeles-i Prohászka Ottokár Csoport. A

sokat szenvedett ma­ gyar királylánynak kijáró hódolat 1981. november 29-én volt a Szent István Egyházközség dísztermében, A Himnusz eléneklése után Horváth Benedek, az egyházközség plébánosa lelket szépítő, fenséges megnyitó imájában követendő példaképnek állította a szeretet nagy szentjét. Mohos Mónika, a Szent Erzsébet-osztály tanulója kedvesen szavalta el ölbey Irén versét. Gelencsér Pál premontrei atya ünnepi emlékbeszédében elmondta, hogy II. Endre király le­ ánya példaképe volt a gyermekeknek, a leányoknak, a jegye­ seknek, az anyáknak, az özvegyeknek és a szerzet’esnőknek. Szeleczky Zita színművésznő ragyogó előadással Mécs Lászlóversekkel gyönyörködtette az ünneplőket. Majd Kisjókai Er­ zsébetnek erre az alkalomra írt Szent Erzsébet üzenete című versét, mint egy „hárfát pengető zsolozsmát”, könnyezve hall­ gattak a megjelentek. A mi kedves Szeleczky Zitánk, aki 1966 óta nagy

támogatója a Szent Erzsébet szegényeinek, ez alkaA m o z d o n y sikkan t, lommal szíve minden szeretetét hozta elénk. Lindner Olga, S e b e s k e re k e k e n e m lé k e k g u r u ln a k az egyházközség hűséges orgonistája, Schubert Ave Máriájá­ S a z e lh ö m p ö ly g ö Id ő k v i z e i ó h , val emelte magasba lelkünket. Wirth Tamás, fáradhatatlan S z í v e m b e r v issza sú g n a k . karmesterünk vezetésével előadott Nagyasszonyunk, hazánk reménye című énekkel mindannyian „zokogva esdekeltünk, Lelkének centrumában a mindent bevilágító istenhit! Hoz­ hogy a drága Szent Szűz el ne hagyjon! Iván Terézke záró­ zá a történet. Amikor az öregotthoni több ágyas, nyugtalan szavában kifejezte: „A vallásos és jellemes ifjúságot nevelő fekvőhelye után az épület alagsorában picinyke szobácskát Prohászka Ottokár Csoport reméli, hogy a rózsacsodás király­ kap, az őt látogató barát csodálkozva kérdi:

„Valóság lehet-e, leány szelleme testvérekké tett ma mindannyiunkat, akik erre hogy te most egyedül laksz?” Erre a felelet: „Nem, mert ket­ a bensőséges ünnepre a megértést és a szeretetet hozták a ten. Krisztus és én szívünkben!” Az emlékezetes délután a székely himnusszal ért Emlékezéssel ma a magyar katcnaeszmény letéteménye­ véget. A műsort Szalay Gyula rajztanár vezette nagy hozzá­ sére. A kardot és tollat forgatott, fénnyel, sikerekkel és súlyos értéssel. A templomi Te Deumot és a szentségi áldást a pápai szenvedésekkel teli életet élt vitézre. Aki immáron meg­ himnusszal zártuk Visszatérve a díszterembe, kávét és süte­ futotta a maga útját nem cserélt köpönyeget és gondolatot ményt fogyasztottunk, és szép lelki élmény gazdagságával tér­ a „haladó” időkkel. tünk haza. Szakáts Istvánná Kalló Erzsébet 1082. február 21 5 . old al k a t o l ik u s m a g y a r o k v a s á r n a p j

a Konfliktus két magyar pasztorációs felfogás között lői voltak, és akiket a püspöki kar már idézett körlevele meg­ bélyegzett, mert „bűnös tevékenységükkel a katolikus egyház kárára is cselekedtek”, az új megítélés szerint a hierarchiá­ val együttműködő, dicséretesen dolgozó, elismert egyházi cso­ portok; míg a bulányistákat egyre több bírálat éri, és admi­ nisztratív intézkedések központjai: A báziscsoportok mindig egy vezető egyéniség köré cso­ portosulnak, akiknek vakon engedelmeskednek, és egyházat akarnak alkotni az egyházban mondta Lékai kardinális egy interjúban Ausztriában, 1981 júliusában. , Egy szentelés előtt álló teológusnak szentelése feltételéül egy, magát a kiscsoportoktól elhatároló nyilatkozat aláírását szabta meg püspöke. A bevezetésben említett két papi felfüggesztésben is a főszerepet a főpásztorok bírálásán kívül a kiscsoportos eszmék hirdetése játszotta.

Egy, a Kathpress-szel, az ausztriai katolikus sajtótájékoz­ tatóval folytatott beszélgetésben Lékai bíboros állást foglalt a hierarchiával együtt nem működő kiscsoporttal kapcsolat­ ban: „Fenyeget az a veszély, hogy ezek által »protestáns gon­ dolatok« terjednek el a katolikus egyházban. Ezeket a kis­ csoportokat hajlíthatatlan szigorúság jellemzi. Azt várják tőlünk püspököktől és papoktól, hogy valamennyien szentek legyünk. Egyesek azt vélik, hogy az Egyháznak vissza kellene húzódnia a katakombákba, mert egy ateista államban csak így tudja megőrizni valódi keresztény jellegét. Ahelyett, hogy templomokat renoválna, és ezekben a templomokban százak­ nak és ezreknek tartana istentiszteletet, a papok az emlí­ tett kiscsoportok szerint »a családokba kellene, hogy men­ jenek«, és magánházakban kellene a keresztényeket maguk köré gyűjteniük. Ez a felfogás azonban azt jelenti, hogy a pa­ pok a magyar katolikusok

csak egy kis részével törődnének, és a többieket szükségszerűen elhanyagolnák . Ez a lebecsülő vélemény igazságtalan a plébániákon fáradságos, de szükséges munkát végző sok száz pappal szemben.” Az esztergomi székesegyház felszentelésének 125. évfor­ dulóján mondott beszédében 1981 szeptemberében. Lékai prí­ más közvetlenül a papokhoz és a hívekhez fordult: „Akadnak közöttünk, az áldozópapság soraiban is, a hívek között is, akik úgy vélik, hogy nekik a Szentlélek különleges sugalmazásokat ajándékoz, ellentéteseket az Egyház tanításával, az Egyház fennálló fegyelmével. Az ilyenek nyugtalanságot okoz­ nak a hívek életében. Akik manapság szembe akarnak állítani titeket püspökeitekkel, és lebecsülik felszentelt pap­ jaitok lelki többlétét, azok elferdítik Krisztus evangéliumát. Ne engedjétek be lelketekbe az egyházrombolókat!. Mint az ország prímása aggódva látom, hogy egyes

túlzásra hajlamos papjaink s híveink is katonai szolgálat megtagadására buzdítják hadköteles fiataljainkat. És teszik ezt a Szentírásra és az Egy­ ház tanítására való hivatkozással úgy, hogy a mi fiataljaink egyenesen a katolikus hitükből kifolyólag mondjanak nemet határozottan a katonai szolgálatra. És megdöbbenéssel hall­ juk, hogy akadnak, akik engedelmeskednek szavuknak.” 1981. november 25-én egy Kathpress interjúban Cserháti ■viózsef pécsi püspök, a Magyar Püspökkari Konferencia tit­ kára, aki pártfogolja a bázisközösségeket, a következőképpen nyilatkozott a fent említett két felfüggesztésről: „Vannak ese­ tek, amikor világosan ki kell mondani: eddig és ne tovább! azért, hogy a közösséget megóvjuk. A felfüggesztés minden érintettet gondolkozásra kell, hogy késztessen.” • KIÉRTÉKELÉS A magyar egyházi kiscsoportok három évtizedes múltja és minden nehézséget túlélő belső ereje meggyőzően

támasztja alá Krisztus- és egyházszemléletüket, amelyet apostoli indí­ tásból kezdettől fogva a magyar egyház jövőbe vezető útjaként ajánlanak. Hatásuk máris jelentkezik a hívek között, és olyanokat is indít, akik nem tartoznak hozzájuk. Jelentőségük miatt tartják a főpásztorok is oly fontosnak, hogy beilleszked­ jenek az adott egyházi keretbe. A kiscsoportok beilleszkedését a mai nyugodtabb és nyitottabb életbe megnehezíti számukra a múltban kényszerűségből megszokott vallási önállóság és bizonyos radikális szemléletmód. Megnehezíti az is, hogy a magyar egyház vezetősége nem -találta meg még annak mód­ ját, hogyan tegye a bázisközösségek „új borát új tömlőbe”. Az eddig alkalmazott egyházkormányzati intézkedések és fe­ gyelmi rendszabályok alkalmatlannak bizonyultak, konfliktu­ sokat okoztak, és fokozták a bizalmatlanságot az egyházi ve­ zetés iránt. Az intézkedések eredménytelensége

megerősíti azt a bevezetőben kifejtett elgondolásunkat, hogy itt lényegében átfogó pasztorális elgondolások különbözőségéről van szó, mely­ nek érvényességét a jövőre sem a püspökök jogi illetékessége, sem a kiscsoportok egyes tagjai részéről írásban vagy szóban tett kijelentések teológiai kivizsgálása amit Lékai kardi­ nális nemrégiben elrendelt nem fogja eldönteni. Az egy­ házfegyelem ellen formálisan vétő káplánok megbüntetése, vagy a merészen fogalmazott teológiai kijelentések visszauta­ sítása még nem jelent a magyar egyház mai adottságainak megfelelő pasztorációs célkitűzést. Nem kétséges, hogy a hagyományos keretek között folyó pasztorációra a jövőben is szükség lesz a magyar egyházban. Kérdés azonban, meg tudja-e oldani a jövő lelkipásztori fel­ adatokat kizárólag a régi módszerekkel, nem kellene-e a bá­ zisközösségek „családegyház” elgondolását és az érte dol­

gozókat is érvényesülni hagyni? Cserháti püspök a Kathpressben közölt beszélgetésben hasonló utakon keresi a meg­ oldást: „Nekünk, az Egyház felelőseinek meg kell keresnünk a kielégítő választ a velünk egyet nem értő fiatalok kérdéseire. De nekünk is jogunk van magatartásukat illető kritikus kérdé­ seket intézni hozzájuk. Nem kölcsönös exkommunikáció, ha­ nem a kommunikáció visszaállítása az út, amelyen biztosítani tudjuk az Egyház egységét.” A püspökök és a bázisközösségek termékeny együttműkö­ déséhez mindenekelőtt több kapcsolatra volna szükség: talál­ kozásokra; a kérdések és feleletek közvetlen kicserélésére; egymás meghallgatására, és annak meghallására, amit a má­ sik mondani akar; a stílusnak és a tulajdonképpeni mondani­ valónak szétválasztására; a körülmények helyes értékelésére. Szükség lenne mindkét részről az eltérő állásponttal szembeni toleranciára és a

kivárni tudásra. És végül ami a legfon­ tosabb szükség volna minden felismert érték támogatá­ sára függetlenül attól, a hierarchia vagy a báziscsoportok voltak-e a kezdeményezők. O lvassa és terjessze a K atolikus Magyarok Vasárnapját! Az amerikai katonai szolgálatra való összeírás Gerald Ford elnök a vietnami háború után, 1975-ben fel­ függesztette a katonai sorozásra való összeírás kötelezettségét úgy, hogy az amerikai haderő az önkéntes jelentkezésre ala­ pult. Jimmy Carter elnök 1980-ban, a Szovjetunió afganisz­ táni inváziója után a kötelezettséget újból életbe léptette. Emlékezetes még az a nagyszabású hadjárat, ami az ellen az akció ellen indult elsősorban a szélsőliberális ACLU (Ameri­ kai Polgári Jogok Szövetsége) részéről. Sajnos, magas egyházi körök is csatlakoztak ehhez az akcióhoz, azzal pedig amikor már a nyilvántartási kötelezettség törvényerőre emelkedett, annak a

megtagadására biztatták az ifjakat, és „lelkészi segít­ séget” ígértek nekik, ha bajba kerülnek; jogilag nézve a dol­ got, bűncselekményre való felbujtási, vagy legalábbis bűn­ pártolást követtek el. Amióta 1980-ban a nyilvántartási kötelezettség életbe lé­ pett, kereken 6,6 millió ifjú tett annak eleget, ezzel szemben mintegy 800 000-re tehető azoknak a száma, akik nem regiszt­ ráltatták magukat, amivel öt évig terjedhető börtönt és 10 000 dollárig terjedhető pénzbüntetést érdemeltek ki. Ugyancsak bűncselekményt követ el az is, aki ugyan nyilvántartásba vé­ tette magát, azonban elköltözött, és a címváltozást nem jelen­ tette be a sorozási bizottságnál. Eddig egymillió azoknak a regisztráltaknak a száma, akik bejelentették címváltozásukat, azonban a sorozási bizottsági szolgálat becslése szerint ennél sokkal többen költözködtek. Ronald Reagan az 1980. évi választási harca során elő­ ször

„értelmetlen cselekménynek” nyilvánította a nyilvántar­ tásba vétel fenntartását ami jellemző az amerikai elnökválasztási rendszerre, amikor is a jelölteknek bizonyos körök jóindulatának (és szavazatainak) megszerzése végett olyan ígé­ reteket és nyilatkozatokat is kell tenniük, amiket maguk sem gondolnak komolyan. Most, egy év elteltével, január közepén elrendelte a 18 éves ifjak nyilvántartásának további folytatá­ sát, amivel együtt járna az ellenszegülők vád alá helyezése. A washingtoni igazságügyminisztérium azonban február 28-ig kíméleti időt adott, úgy, hogy aki addig eleget tesz a kötele­ zettségének, azt nem fogják megbüntetni. Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy a regisztrálást, amely esetleg a sorozási kötelezettség visszaállításához vezethet, csak végszükség esetén célszerű és jogos elrendelni, ez a helyzet most, a lengyelországi válság idején valóban fennáll, mert nem lehet tudni, hogy a

Szovjetunió milyen eszközökhöz fog folyamodni a problémák számára kedvező megoldására. Ez az elgondolás vezette Reagan elnököt újabb állásfoglalásában. A büntetlenség biztosítása pedig azok részére, akik február 28-ig eleget tesznek kötelezettségüknek, feltétlenül célszerű intéz­ kedés, mert bizonyára sokan lesznek, akik a bűnvádi eljárás elkerülése véget most nyilvántartásba vétetik magukat. (Cs. Z) A labdarúgó-világbajnokság hírei A világbajnoki döntőbe került 24 csapat közül szinte valamennyi meg­ kezdte előkészületeit. A magyar válo­ gatott mint arról már több ízben beszámoltunk Ausztráliában és ÜjZélandban túrázik több-kevesebb sikerrel. A sydney-i torna első mér­ kőzését az ottani magyar csapat, a St. George Budapest ellen az utolsó per­ ESPAfslA 82 cekben elért gólokkal 20-ra nyer­ ték. Az összeállítás a következő volt: Katzirz Szántó,

Ke­ rekes, Garaba, Tóth Rab, Nyilasi (Moldván), Sallai (Pölöskei) Bodonyi (Izsó), Törőcsik (Kiss), Váradi. Pölöskei és Kiss szerezték a gólokat. A torna döntőjét mint megírtuk a magyar váloga­ tott az újvidéki Vojvodina ellen vívta. Az összeállítás Katzirz és Nyilasi sérülése miatt ismét változott: Kakas Szántó (Moldván), Kerekes, Garaba, Tóth Sallai, Rab, Csongrádi Kiss (Bodonyi), Törőcsik, Váradi (Pölöskei). Már a 7 perc­ ben vezetett a magyar csapat Csongrádi 20 méteres bombá­ jával. A jugoszlávok nagy becsvággyal küzdöttek, és meg is fordították az eredményt. Maries két góljával 21-re győztek Meg kell jegyezni, hogy Nyilasi Tibor, a csapat kapitánya, az utóbbi időben térdsérülés miatt többet ül a lelátón mint játszik a pályán. Ausztráliában hosszú kihagyás után a St. George Budapest ellen játszott kitűnően Azonban a 87. percben térdéhez kapott, jelezve, hogy sérülése kiújult

Általános vélemény szerint már régen meg kellett volna ope­ rálni a térdét. •k A Magyarországgal egy csoportba sorsolt Salvador is meg­ mutatta oroszlánkörmeit. Otthonában gól nélküli döntetlen fél­ idő után 21-re legyőzte a néhány A-válogatottal megerő­ sített román utánpótlás-válogatottat. A mérkőzést 45 000 néző szurkolta végig, és a hazaiak különösen technikailag villogtak, no meg az állóképességük is kitűnő volt. A két salvadori gólt Hernandez szerezte. A románok részéről Petru volt eredményes ★ Az argentin Boca Juniors Japánból Mexikóvárosba ér­ KERESEM megvételre Víz­ kezett, és a helyi America csapatát 21-re legyőzte. A vá­ IDŐS NAPJAIKAT töltsék a nap­ fényes Californiában Los Angeles vári Mariska szakácskönyvét. logatott Maradona szerezte az egyik gólt a 25. percben közelében, kicsi, kertes, családias Úgyszintén más, régi szakácsöreg-otthonunkban. Bőséges, finom Itt kell

megjegyezzük, hogy Gallego, az argentin váloga­ magyar ételek, teljes ellátás. Ma­ könyvek is érdekelnek, főleg tott középpályása nem valami hízelgőén nyilatkozott Maradogyar orvos látogatja az öregotthontU egyházközségek vagy egyesü­ náról. A River Plate (a Boca Juniors nagy riválisa) együtte­ Magyar tulajdonos, 24 érás felügye­ le t. Alacsony árak letek által összegyűjtött recep­ sével Peruban portyázó G a lle g o kijelentette: „ D ie g o M a r a d o n a PALM GUEST HOME tek. Árajánlatokat SZAKÁCS4116 Walnut Street nem igazi profi já té k o s , hanem egy elkényeztetett kisgyerek, Baldwin Park, CA. 91706 KÖNYV jeligére a Vasárnap és nagyon csodálkozom, hogy a válogatottban különleges ki­ Telefon: (213) 960-2233 címére kérek. váltságokat élvez. A VB után nem kívánok többet szere­ pelni a válogatottban, s ennek egyik fő oka, hogy nem szeretem a csapaton belüli egyenlőtlenségeket.” Menotti szövetségi

kapitánynak a jelek szerint lesz elég dolga, hogy a bajtársi szellemet a válogatotton belül helyre­ lom gyermekellenes szemléle­ állítsa, ami az utolsó VB-n annyira jellemezte az argentinokat. (Folytatás az 1. oldalról) Luis Cesar Menotti különben kijelentette, hogy a VBzó, fizetésből élő, mellékjöve­ tében, nem az értelmiségi nők delemhez is sok munkával jutó hivatást választó „hozzáállá­ döntőben legszívesebben Németország ellen játszana csapatá­ állampolgárnak lenni jóval ke­ sában” kell keresnünk első­ val. „Ha ez a párosítás megvalósul mondotta , akkor vésbé kifizetődő. Értelmiségi­ sorban annak okát, hogy a szü­ valóban Dél-Amerika és Európa legjobb csapata mérné össze nek lenni pedig különösen nem letések száma csökken, hanem tudását. A mi csapatunkban egyébként megvan minden te­ az kivéve egy igen szűk a lehetőségek hiányában. A la­ hetség és képesség a világbajnoki cím

megvédéséhez.” réteget (I). Az értelmiség ön­ káshiányban, mely leginkább Most már csak az a kérdés, hogy mit szólnak mindehhez nön társadalmi haszontalansá- az értelmiséget sújtja, és mely­ a brazilok? gát a lakáskiutalások pont- nek tehertételeivel kizárólag az ★ rendszerében is megtapasztal­ értelmiség számol évekre elő­ IV. csoport: Csehszlovákia Limában játszott előkészületi hatja, jövedelme méltatlanul re, mérlegelve a gyerek világ­ mérkőzést a Sporting Cristal ellen, és Strava góljával 10-ra alacsony. Vagy elmegy ben­ ra hozásához és felnevelésé­ győzött. zinkutasnak, temetőőrnek, és hez szükséges körülményeket. ★ megszűnik értelmiségi lenni. S mivel ezek hiányoznak, szin­ V. csoport: JugoszláviaHajdúk 10 Split, 20 000 néző Pedig ez a réteg szeretne és te védekezésképp alakul ki a A válogatott a következő összeállításban kezdett: Pantelics tudna több gyereket nevelni,

társadalomban egy gyerekel­ Krmpotics, Zoran Vujovics, Zajec, Sztojkovics Gudelj, Zlato okosan, felelősséggel, már ha lenes szemlélet. De vajon ki Vujovics, Petrovics Halildodzsics, Surjak, Szuszics. lenne hol, ha nem túl a har­ hibáztatható ezért? Csakis az mincötön, negyvenen jutna ’ a rendszer, mely képtelen a lehetőséget a lakást biz­ saját otthonhoz . ” A VI. csoportbeli Brazília Natalban fogadta Kelet-Német„A lakáshiány nem az ér­ tosítani polgárai számára La­ ország válogatottját és Isidoro, Renato, Serginho, illetve Dörtelmiség belügye folytatja kást, otthont, amiről ezt írja ner góljaival 31-re győzött. A hazaiaknál nem játszott a Beke Kata a drámai helyzet­ Beke Kata cikkében: „A lakás sérült Socrates. A brazilok összeállítása a következő volt: képleírást , de másoknak nem a sokgyermekes családo­ Valdir Perez Leandro, Oscar, Luisinho, Junior (Pedrinho) legalább reményük lehet. kat megillető

különleges ked­ Cerezo, Renato, Zico Isidoro, Roberto (Serginho), Sergio. Pontok, munkáslakás-akciók, vezmény, hanem elemi életamelyekben hiszen ez is szükséglet, alapvető emberi megesik valóban munkások jog.” vesznek részt. Az értelmiség­ PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! nek azonban nemcsak pillanat­ Legalábbis annak kellene Értesítjük olvasóinkat, hogy az idei .spanyolországi VB-re nyi helyzete keserves, hanem lennie: alapvető, természetes való tekintettel pályázatot hirdetünk. Aid részt akar venni, reménye sincs. Ezt érezte az emberi jognak. De miért ép­ töltse ki, vágja ki és küldje el SPORTROVAT megnevezéssel pen e téren biztosítaná a rend­ az átéjszakázott évekkel értel­ miségivé vált fiatal munkás, szer polgárai részére jogokat, szerkesztőségünknek (1739 Mahoning Ave., Youngstown, Ohio aki harmincévesen, két gye­ amikor a nekik járó annyi más 44509) az alanti tippszelvényt. Mindenki csak egy szelvénnyel rekkel,

szülőknél szorongva ta­ jogtól megfosztja őket? Azzal pályázhat! Beküldési határidő: 1982. június 10 lálkozott azzal, hogy pontokat viszont, hogy immár negyedik Nyeremények: 1. díj: Jókai Mór Jövő század regénye és lehetőségeket vesztett. évtizede képtelen segíteni a Nemrég hallottam egy har­ lakáshiányon, olyasmitől foszt­ című 3 kötetes könyve; 2. díj: Nyíró József Zöld csillag; 3 díj: mincöt évesen saját lakásba ja meg az állampolgárokat, ami Szitnyai Zoltán Fények és árnyak. költöző, gyötrelmes hármas minden egészséges élet értel­ társbérletből csak véletlen sze­ me és célja: a családalapítás­ I TIPPSZELVÉNY rencsével szabaduló diplomás tól, az utódneveléstől. Lehet, asszonytól: »Ha ez korábban hogy másutt, a szabad nyugati | Melyik csapat lesz a világbajnok? történik, most lehetne három világ néhány országában is gyermekünk!« A hiányt, a kevesebb gyerek születik a nincsent, a

sose voltat, lehe­ kelleténél, de ott nyilván más | Melyik csapat adja a gólkirályt? tetlent nem tükrözhetik a sta­ okok játszanak közre, és az az tisztikák. Van értelme annak ő gondjuk Beke Kata is meg­ | A III csoportból melyik két csapat jut tovább? egyáltalán, hogy a szülési felel az erre hivatkozóknak: kedv, nem pedig a lehetőségek „Fütyülök a »másutt is így hiányáról beszéljünk?. ” megy, nincs mit tennünk« ér­ vekre, mert úgy gondolom, a | Név és telefonszám: ★ A l a p v e t ő e m b e ri jo g . hollandok Hollandiáért, a své­ dek Svédországért, mi azonban | Pontös cím . Visszaérkeztünk a kiindulá­ Magyarországért vagyunk fe­ I si ponthoz: nem a társada­ lelősek.” A la k á sp o k o l köreiben LOJIS S2ATU Á RY 2 2 1 8 . N LINCOLN AV5 CHICAGO ILL 60614 katolikus jilagparok^aöárnapja Catholic Hungarians’ Sunday 89. évfolyam 11 szám A m agyarság legnagyobb k a to lik u s hetilapja Volume

89, No. 11 The world’s largest C atholic Hungarian w e e k ly K IA D Ó H IV A TA L: ED ITO RIA L OFFICE: P.0 Box 2464 Youngstown, Ohio 44509 Tel.: (216) 799-2600 és 799-3335 E gyes szám ára: 45 cent Price o f on e c o p y : 45 cen ts (USPS 89 1 -4 4 0 ) 1982. március 21 March 21,1982 CSONKA EMIL: DR. VARGA LÁSZLÓ: ROMANIA ELŐTTÜNK. koznak, és az utóbbi időben, Sajnos nem a szabadságjo­ főleg fiatal pszichológusok, gok élvezetében, hanem az már-már közel járnak az igaz­ életuntakban. sághoz: az okok között „az élet M agyarország több mint egy feszü ltségét” említik, továbbá, évtizeden át az öngyilkosok vi­ hogy „az emberi kapcsolatok lágranglistáján első volt. Az lazábbak, durvábbak lettek” . ENSZ legutóbbi, 1979-es sta­ Az „ön ism eret” hiányáról is tisztikája szerint Románia m egelőzött bennünket. Még beszélnek, egyesek „magyar­ hozzá alaposan. Közel 40 száza­ ságkutatást” igényelnek Az

lékkal többen követnek el Ro­ em lített okok mind léteznek. mániában öngyilkosságot, mint De az igazi okok máshol ke­ nálunk. Kik? Ez a feszítő kér­ resendők, amiről nem mernek dés. A románok? Az erdélyi­ beszélni: a rendszerben A m agyar ember tulajdonsá­ ek? A szászok? Sajnos, nem tudjuk. A rom án hatóságok gának m agva: véleményét sza­ középkori titkossággal kezelik badon, nyíltan, félelem nélkül elm ondhassa. ezeket az adatokat. Még egy N épünk nem hatalomra törő, születési bizonyítványt sem le­ het tőlük kapni. Hát még azt, nem terrorista, gondolkodó, hogy kik vannak a számok mö­ töprengéseit szereti nyilvános­ gött . R em éljük nem az er­ ságra hozni Véleményével, délyi m agyarság vezet a ro­ gondolatainak közlésével kíván mán statisztikában. Mert ha a közéletben, hazája sorsában igen, akkor a hazai és a ro­ részt venni. Ez a tulajdonsága mán statisztika együtt már végigvonul

történelmünkön. Az aranybulla sem más, mint nemcsak eg y én i tragédiákat, de nem zetpusztulást is jelez­ az akkori vezetőréteg közlése II. E ndrével, hogy a királyi ne. Amíg nem tudjuk meg a román statisztika belső ará­ önkényt nem tűrik. De 1956 nyát, rem éljük, hogy az erdé­ sem m ás, m int a magyar if­ lyi m agyarság a szaporodás­ júság 16 pontjának közlése. A ban és nem a temetésben ve­ forradalom azért tört ki, mert a titkosrendőrség megakadá­ zet. Románia élre ugrása az el­ lyozta, hogy a magyar ifjak ső pillanatban azt az érzést m egbízottja a rádióban el­ kelti, hogy nálunk csökkent az m ondja a nép akaratát. i A két háború közötti rend­ öngyilkosok száma. Sajnos nem. N övekedett! 1979-ben az szernek sok fogyatékossága ENSZ fenti statisztikája sze­ volt, d e előnyére Írandó, hogy rint, m inden százezer magyar­ a nem zet minden rétegének ból 46 lett öngyilkos. A buda­ m egvolt a helye, ahol

vélem é­ pesti M agyar H írlap december nyét elm ondhatta. A legkisebb 3-i szám ában m egjelent cikk faluban is voltak olvasókörök, szerint 1980-ban a 46-ból 48 ahol pipa m ellett ellenzékieslett. Ez a szám annál is in­ kedhettek Ott voltak a szak­ kább figyelem re méltó, mert mai csoportosulások, a cipész­ hazánkban az elm últ 20 év­ től a gyárosig. Az egyetem is­ ben az öngyilkosok száma min­ ták szám os egyesületben vitáz­ den korcsoportban megnöve­ tak, ha kellett a kormány el­ kedett, k iv év e a fiatal lányok­ len. Ott voltak a szakszerveze­ nál 15 19 év között. És még tek, ahol néha robbanásig fe­ egy fekete adat: ha ma, a szültek az ellentétek. A szelle­ nemzetek között megrendez­ mi em berek, írók, művészek, nék a népcsökkentés öttusa­ versenyét: öngyilkosok, alko­ holisták, válások, abortusz, idegbetegség: sajnos a világbajnokságot mi nyernénk meg. A rendszer is felfigyelt fenti M oszkvában

manapság min­ jelenségekre, és évek óta ku­ denki a cirkuszbotrányról sut­ tatják az okokat. Szociológu­ tog, d e a sajtó, és általában sok, pszichológusok konferena tájékoztató szervek mély ciáznak, cik keket írnak, nyilat­ hallgatásba burkolóztak. koznak. Ez h elyes De az már A n em mindennapos korrup­ nem, hogy mellébeszélnek. Né­ ciós produkció kapcsán mind ha az is felhangzik az okok gyakrabban emlegetik a Brezsközött, hogy a hirtelen jólét nyev család nevét is. Persze, megzavarta népünket. Ostoba nem m inden ok nélkül, mivel és cinikus m egállapítás. Elő­ köztudom ású, hogy a letartóz­ ször azért, m ert az emberek tatott főszereplők a szovjet a jólétből nem menekülnek a állam fő és pártvezető leányá­ halálba, ellenkezőleg, oda tö­ nak legm eghittebb baráti kö­ rekednek. Továbbá, mert Ang­ réhez tartoztak. liában, K anadában, Svájcban, A korrupció- és a zsarolási Svédországban, Dániában,

Bel­ botrány középpontjában az giumban, Amerikában, ahol eddigi hírek szerint a 20 nagyobb a jó lét mint nálunk, ezer alkalm azottat foglalkozta­ az öngyilkosságok száma fele tó cirkuszvállalat igazgatója a mienknek. A szegénység sem áll. N éh án y nappal ezelőtt tar­ ok, mert M exikóban és főleg tóztatták le, miután a rendőr­ Görögországban, ahol elég ség eg y meglepetésszerű ház­ nagy a szegén ység, mégis, az öngyilkosok szám a kb. tizen­ kutatás során 1 millió dollár értékű gyém ántot és több száz­ ötöd (!) része, m int nálunk. ezer dollárnyi kemény valutát Mi a h ely zet a Szovjetunió­ ban? Az ENSZ statisztikája talált m oszkvai otthonában. A m esés vagyont a cirkuszigaz­ pontokkal jelzi, hogy a Kreml gató azoktól a szovjet artis­ nem szolgáltat adatokat. A m agyar statisztikai adatok táktól zsarolta ki, akiket ma­ gas sáp ellen éb en nyugati ven­ még súlyosabbak, ha tudjuk, d égszereplésre

küldött. Az, aki hogy az öngyilkosok legtöbbje nem v o lt hajlandó a sokszor a munkások közül kerül ki. 3000 dollárt is meghaladó Onnan, akiknek a marxizmus„hálapénzt” Kolevatov zsebé­ leninizmus boldogságot ígért, be csúsztatni, az nem mutat­ a magyar alkotm ány szerint hatta be nyugati porondon cir­ pedig „m inden hatalom” az kuszi képességét. Egyre sűrűb­ övéké. K ivéve az élet joga ben m ásodosztályú, de ellen­ Mint em lítettem , az öngyil­ szolgáltatásra hajlandó artis­ kossággal eg y re többen foglal­ egyesületeikben szabadon v é ­ lekedhettek. Az egész országot átszövő társadalmi egyesüle­ tek százaiban eleven élet volt. A munkásifjúságnak is m eg­ voltak a csoportjai, ahol kö­ tetlen ül beszélhetett. A pa­ rasztifjúság a KÁLÓT m eg­ szervezése után méltó h elyet kapott, ahol szabadon érvel­ hetett. Ezeken a nem leb ecsü ­ len d ő fórumokon kívül ott vol- tak a politikai pártok. E

lső­ sorban az ellenzékiek, m elyek­ nek sok gyűlésén forró volt a hangulat. Újságjaik is voltak, ahol az olvasó kedvére olvas­ hatta a kormányt bíráló cik ­ keket. Ott voltak a képviselőtestü letek , a városi törvényhatóságok, a parlament, ahol az ellenzék nem tett lakatot a szájára. Mi van ma mindezekből? Sem m i A szókimondó magyar népnek nincs egyetlenegy fó­ rum a sem , ahol vélem ényét szabadon, félelemmentesen e l­ m ondhatná. H a a mai Magyarországból visszatekintünk a „burzsoá, népelnyom ó Horthy-korszakra” , úgy tűnik fel, hogy a k ét háború közötti országban a francia forradalom szellemi zson gása volt, a mai szólássza­ badság siralomházához hason­ lítva. Elképesztő, hogy a tízmillió m agyarnak egyetlen olyan h e­ ly e sincs, ahol elbeszélgetne, amiből például édesapám szü­ lőfalujának, Csornának a há­ ború előtt több mint tucat volt. A külföldi turistának, a ha­ zalátogatóknak

érthetően m inden szép. Élvezik a szép Duna-partot, az előkelő szál­ lodákat, a budai Várat, az egy­ m ás után rohanó autókat, a telt kirakatokat. De ezek nem tundnak beszélni. Ezeknek n in cs vélem ényük. A magyar em ber nem tudja sokáig véka alá rejteni véleményét. Igén y­ li, hogy szóljon, amelyet egyik legjobb mondásunk így fejez ki: Letette a garast! V agyis elmondta, amit akart! De hol? Nemcsak a gyümölcs rom ­ lik meg, a gondolat is. Az előbbit könnyű elintézni, k i­ dobjuk. Kész De mit tegyen hazánkfia a megérett gondo­ lattal? Elromlik. Belül R ont­ ja az ideget, bomlasztja az egyéniséget, felőrli az eg y én i­ séget. Az egész embert A fiatal magyar szociológu­ sokat, pszichológusokat is fé l­ tem, mert miközben az ö n g y il­ kosság okait vizsgálják, az ig a ­ zi okokat nem mondhatják ki, le kell nyelniök, és ők ham a­ rább megbetegednek, mint az orvosságot megtalálnák. E gyet k ellene tenniök, ami h

ivatá­ suktól és igazságot kereső fia ­ talságuktól elvárható: aján l­ ják a rendszernek, hogy n y is­ sanak meg néhány fórumot, ahol népünk félelem m entesen beszélhet. Meglátják, egyszer­ re lefelé megy a halálgörbe. És ha még arra is lenne b á­ torságuk, hogy azt a réteget segítenék, ahonnan ez a b o r­ zalm as halál legjobban szedi áldozatait - a munkásságot - , és kinyitnák újra a szakszer­ vezetek kapuit, ahol elm ond­ hatná véleményét, kiönthetné panaszát, akkor azzal m enne haza és hajtaná fejét álomra, h ogy „letettem a garast" nem pedig az életét. M é s z á r o s L á z á r A m últ esztendő során több cikkünkben foglalkoztunk a hazai kommunista kormány propagandisztikus célzatú te r­ vével, nevezetesen azzal, hogy M észáros Lázárnak, az 1848/ 49-es forradalom és szabadság­ POLITIKAI CIRKUSZ A MOSZKVAI CIRKUSZ KÖRÜL ták kezdték képviselni a szov­ je t m utatványos ipart külföl­

dön. Az áhított nyugati ven­ dégszereplésekhez persze az ú tlevélh ivatal engedélye is szü k séges. A cirkuszfőnöknek azonban ide is megvolt a szo­ cialista összeköttetése. Való­ szín ű leg ennek a következmé­ nye, hogy Kolevatov letartóz­ tatása után menesztették Zo­ tov b elügyi tábornokot, a szov­ je t útlevélhivatal kiutazási osztályának vezetőjét. A leg­ főbb kifogás vele szemben az volt, hogy nem akadályozta m eg az osztályán meghonoso­ dott korrupt gyakorlatot. K olevatovon kívül, akinek főigazgatói rangja csaknem m iniszterhelyettesnek felel m eg, őrizetbe vettek még egy artistát is, akit cirkuszi ber­ kekben „Borisz a cigány” n é­ v en tiszteltek. A főigazgatóhoz hasonlóan, a cigány is Brezsn y ev lányának a baráti köré­ h ez tartozik. Az 52 éves Gal­ lin a első férje ugyanis szintén cirkuszi artista vblt. Jelenle­ gi házastársa: Jurin Csurbatov tábornok, a szovjet belügy­ m inisztérium ban

mint minisz­ terh ely ettes tevékenykedik. B oriszt, a cigányt jan. 19én tartóztatták le ékszercsem­ p észés vádjával. Ö vezette a ren d őrséget a főigazgató valutaüzelm einek a nyomára. A cigányt egyébként különös kö­ rülmények- között vették ő ri­ zetbe. Azon a napon, amikor az egész kremli hierarchia a Vörös téren fagyoskodott az elh un yt főideológus, Szuszlov tem etése alkalmából. Ha ez így igaz, akkor ez arra vall, hogy a letartóztatás elrendelői kivártak egy olyan p illana­ tot, amikor egyetlen m agas rangú szovjet vezető sem ta r­ tózkodott hivatalában, s Brezsn yev lánya barátjának őrizet­ be vételéről csak akkor érte­ sülhetett, amikor a cigány már rács mögött volt. Az esetleges mentőakciókat tehát csak k és­ v e lehetett volna megindítani. N yugati megfigyelők szerint a cirkuszi botrány mindenkép­ pen kellemetlen a Brezsnyev fam íliának. Messzemenő kö­ vetkeztetéseket persze n em leh et

levonni még az ügyből. A UIT amerikai hírszolgálati iroda tudósítója azonban nem tartja kizártnak, hogy a 76 éves Brezsnyev várható krem ­ li örökségéért dúló belső h a ­ talm i harc egyik fejezetének vagyunk tanúi. A megbízható Brezsnyev-barát, a befolyásos és tekintélyt parancsoló Szuszlov halála után, úgy látszik aktivizálód­ nak azok, akik az államfői vagy főtikári posztot szeretnék megkaparintani, inkább előbb mint utóbb. FÖLEMELT FEJJEL - ERJEDÉS A MAGYAR EGYHÁZI ÉLETBEN Nem vitás immáron, a h a ­ zai egyházi életben h ullám ve­ rések tapasztalhatók. Az, am i néhány éve volt, nincs többé. Bármiként jellemezték is eg y ik v a g y másik oldalról a régi á l­ lapotot, a hívek és az E gyház ájultságának, vagy h ivatalos elnevezéssel „állam és E g y ­ ház közti jó viszonynak”, v a g y p ed ig „normalizálásnak”, ma m ár megállapítható, hogy az ezekkel a jelzőkkel körülírt, szinte

temetői csend ma m ár nem létezik. M agyarország nem maradhatott elzárt szig et Európa közepén, az em berek, eszm ék és információk szabad áram lása nem maradt hatás nélkül a magyar katolikus tá r­ sadalomra sem, m egérintette a híveket éppúgy, mint a p ap ­ ságot, a fiatalokat csakúgy, m int a reménytvesztett ö r e g e ­ ket. A nemzetközi összefüggések h atása alól nem vonhatta ki m agát sem a kommunista Á l­ lam i Egyházügyi Hivatal, sem az Egyház hierarchiája. M oz­ galmasságot, erjedést, s z e lle ­ mi érdeklődést és n yu gtalan ­ ságot hozott a magyar h iv ő életéb e mindaz, ami k örü löt­ tünk a világban történt és tör­ ténik. Az egyházi kisk özössé­ gek, az ún. bázisközösségek Európa-szerte kivirágzó m oz­ galmának a hullámai elérték Magyarországot is, nálunk is bázisközösségek alakultak. h a m II. János Pál pápa m e g v á ­ lasztása, az új pápa erős é r ­ deklődése a magyar

eg y h á zi helyzet iránt, három le v e le és több üzenete a m agyar p a p ­ sághoz és hívekhez, e p á p a minden elődjénél n agyob b fokú közép-európai h ely zetism e­ rete, mindez szintén m e g te tte a magáét. Szinte azt m o n d h a t­ juk, hogy egy krakkói fő p a p m egjelenése a pápai szék b en majdnem ugyanolyan nagy h a ­ tással volt a lengyelbarát m a ­ gyar népre, mint m agukra a lengyelekre. Ez cáfolh atatlan és megdönthetetlen faktum . A magyar katolicizmus, az e g y ­ házi élet, az állam és az E g y ­ ház viszonya, a hierarchia m a ­ gatartása mind-mind er ő sen összefügg azzal a ténnyel, h o g y Karol Wojtylából II. János P á l pápa lett. És végül éreztették hatásukat a lengyel fe jle m é ­ nyek, az önálló gondolkodás és a másként gondolkodás le n ­ g y el példája, továbbá az, h o g y Nyugat-Európában vagy K elet-Németországban b ék em oz­ galmak indultak el, és n em e g y országban e békem

ozga­ lomban hivő emberek, ső t e g y ­ házi szervezetek is részt v e t­ tek. Magyarország, mint m on ­ dottam, nem sziget, hanem ez most ismét megm utatkozik , Európa közepén, Európa szívében van. Ez az általános, nem zetközi (Folytatás az 5. oldalon) v a i A n g l i á b a n harc hős tábornokának az a n g ­ liai Titley falu tem etőjében nyugvó földi maradványait h a ­ zaszállítsák. A m agyarországi kormány mindent elk övetett az ügy sikere érdekében: p ró ­ bálkozott szép szóval, k éréssel, ravaszkodással, fen yegetéssel, rágalomhadjárattal, de törek ­ v é se nem járt sikerrel. A M a­ gyar Szabadságharcos V ilágszövetség angliai csoportjának és más emigráns szervezetek­ nek, de főként Mészáros Lá­ zár New Yorkban élő eg y en es ági leszármazottjának erély es közbelépése és tiltakozása meghozta eredményét: az a n ­ gol hatóságok elutasították a magyarországi szervek k éré­ sét. Az angliai

magyarok időköz­ ben díszes síremléket em eltek Mészáros Lázár hamvai fölé, és a sír valóságos nemzeti za ­ rándokhellyé változott. D e a magyarországi kormány sem ült ölbe tett kézzel, és k u ­ darcába nem nyugodott b ele. Az angol sajtóban m ég n agy múltú, komoly és előkelő n a ­ pilapokban is félrevezető cikkek, tudósítások jelen tek m eg, és szerzőik érzelm esen ecsetelték a magyar szabad­ sághős sírjának elhanyagolt­ ságát, és arra célozgattak, hogy a sírnak M agyarorszá­ gon volna a helye. Ám az angliai m agyarok gyors reakciója most sem m a ­ radt el. 1981. november 17-én a D aily Telegraph adta hírül, hogy a hazai kormány egyik m agas rangú tagja, dr. B erecz János angliai látogatása során a brit külügyminisztériumban elsősorban Mészáros Lázár hamvainak hazaszállításáról tárgyalt. Szerencsére er ed ­ ménytelenül. A Kádár-rezsim kérését ezúttal is elutasították. m a r a d n a k

Az angol kormány h iv a ta lo s szervei kijelentették a sa jtó képviselőinek: döntésük v é g ­ leges, és az ügyről többé n in cs m it tárgyalni. Mészáros Lázár aki 1849-ben a megszálló oro sz csapatok elől m enekült k ü l­ földre földi m aradványai nem kerülnek vissza az o ro sz megszállás alatt levő M agyarországra. DR. CSIKÓS ZOLTÁN: Javaslat az amerikai hadviselési taktika megváltoztatására Edward Meyer táb orn ok , amerikai vezérkari főn ök az elm últ évben kidolgozott e g y új taktikai tervezetet, a m e ly e t m ost rövidesen tu d om ására fognak hozni az Európában l e ­ vő katonai parancsnokoknak és a NATO -szövetségeseknek. Ez a tervezet egy katonai k é ­ zikönyv formájában fo g m e g ­ jelenni, amelynek „ A irla n d B attle 2000” lesz a cím e. Vezértémája ennek a t a n u l­ mánynak az, hogy az az e lv , am it az amerikai h aderő e d ­ d ig követett: „minél n a g y o b b , m inél nehezebb, annál

jo b b ” , n em vált be. Az, hogy m in d nagyobb páncélosokat g y á r to t­ tak, hogy mind k om p lik áltab b műszereket használtak, é p p e n olyan hiba volt, m int a t ű z ­ fegyverek túlzottan g y o r s tü z e ­ lő v é tétele, mert en n ek a k ö ­ vetkezm énye sokszor az le tt hogy azok felm ondták a s z o l­ gálatot. M eyer tábornok és a ta n u l­ m ányt szerkesztő társai snlr (Folytatás a 6. old a lo n ) í 1982. március 21 3. o l d a l K A T O L IK U S M A G Y A R O K V A S Á R N A P JA A kritikátlanság fertőzése (F o ly ta tá s a 3 . o ld a lró l) irodalomhoz való tartozás! Nem hiszem, hogy akadna kül­ földön olyan alkotó, akinek ne az lenne a titkos óhaja, hogy az idekint alkotott művét va­ lamikor a független magyar irodalmi kritika elismerje. Higgyék el nekem, hogy azok, akik a földrajzi fekvés vagy a befogadó államok sze­ rint a különálló magyar iro­ dalmak fogalmát találták ki, egytől egyig

politikai vagy más irodalomellenes kategóriákban gondolkodtak. Amint nem le­ het az író felekezetét, osztá­ lyát, politikai hovatartozását vagy életkorát felosztási kate­ góriaként elfogadni, éppen úgy nem lehet felosztási szempont az írásmű születési helye. Tö­ kéletesen mindegy, hogy a mű Budapesten, Kassán, Kolozsvá­ ron, Szabadkán, New Yorkban, Torontóban, Párizsban, Lon­ donban, Sao Paulóban, Mün­ chenben, Bécsben, Rómában vagy Sydneyben született meg. A szempont csak egy lehet, és­ pedig az, hogy a mű a magyar irodalom kategóriájába sorol­ ható-e, vagy pedig, mint iroda­ lom alatti papírpazarlás, nem tartozik oda. A dilettánsok nyugati bur­ jánzásának harmadik oka az, hogy a könyvek fizetett vagy fizetés nélkül megjelenő hir­ detései legtöbbször mielőtt még bármilyen ismertetés is megjelenhetett volna ege­ kig magasztalják a szerzőt és művét. Szegény olvasó a hir­ detések alapján azt hiheti,

hogy a szerző a francia aka­ démia halhatatlanjainak egyi­ ke. A negyedik ok valami­ lyen formában az első ket­ tőnek a származéka. Pl egy katolikus kritikus nem mer egy protestáns író művének hibái­ ra rámutatni (vagy megfordít­ va), mert könnyen felekezeti elfogultsággal vádolhatják őt. Az urbánus író meg sem kísérli egy népi író művét irodalmi górcső alá helyezni, mert pol­ gári elfogultság vádjával illet­ hetik. Mi lesz tehát a kritika hiá­ nyának a következménye? A hazafias, egyházi vagy politi­ kai szólamokkal rímelők és ezekre a szólamokra történetet építők serege, mint költő vagy novellista vonul fel az újsá­ gok hasábjain és az ünnepi rendezvények színpadán. A szegény olvasók, nézők és hall­ gatók azt hiszik, hogy százá­ val mint a gyom a gondo­ zatlan kertben nőnek fel körülöttünk a kitűnőek. Ennek az egyre növekvő hemzsegésnek, az álkitűnőségeket terem­ tő tapsnak és

reklámozásnak lassan olyan hatása lesz, mint a pénzügyi életben a nagy tö­ megű és fedezet nélküli bank­ jegyek piacra dobásának, vagyis a „hígításnak”. Leszál­ lítja a piacra dobott és vala­ mikor aranyfedezettel rendel­ kező nemes valutánknak: a magyar irodalomnak az érté­ két. Fölemelt fejjel (Folytatás az I . oldalról) háttere annak az erjedésnek, amely az elmúlt évek csend­ jének, tespedésének, mozdulat­ lanságának úgy látszik véget vetett. Ebben az összefüggés­ ben kell vizsgálnunk azt a két legutóbbi nyilatkozatot, amely két ellentétes oldalról napvi­ lágot látott. Az egyik az Ál­ lami Egyházügyi Hivatal ve­ zetőjének, Miklós Imrének nyi­ latkozata a pártlap, a Népszabadság hasábjain. Külön elemzést is megérde­ melne, de most csak annyit, hogy Miklós Imre aggódik, és óvatosan fenyeget. A tapasz­ talható természetes erjedést igyekszik törvényellenesnek minősíteni, s a hivő

társada­ lomban és a papság köreiben megindult vitát egyfajta spa­ nyolfalnak minősíti, mely mö­ gött politikai szándékok hú­ zódnak meg. E legfőbb állami, kommunista megnyilatkozás puszta ténye igazolja, hogy az önálló gondolkodás és a más­ ként gondolkodás friss levegő­ je valóban megérintette a ma­ gyar egyházi életet is. A másik megnyilatkozás ép­ pen az ellenkező oldalról jön, egy figyelemreméltó magyarországi tömörüléstől, melynek a neve „Dignitatis Humanae Bizottság”. Mint a név is mu­ tatja, a bizottság az emberi méltóság érdekében emeli fel fejét és hangját. A bizottság mint a Budapesten ez év ja­ nuárjában kiadott újabb nyi­ latkozat mondja céljának tekinti a magyar katolikus egy­ házat ért jogtalanságok feltá­ rását. A nyilatkozat hangsú­ lyozza, hogy a bizottság meg­ győződése: álláspontjával a magyar katolikusok többségé­ nek a véleményét képviseli. Ez az elsődleges

célja, de ezen túlmenően figyelemmel kíséri mint a nyilatkozat mondja „az erősödő nyu­ gati békemozgalmakat s a len­ gyelországi eseményeket” is. A magyar egyházi problémák tárgyalása során a nyilatkozat foglalkozik a bázisközösségek­ kel, s megállapítja: „Ebben a folyamatban hangzik szó szerint a nyilatko­ zat a közösségek közösség­ ben akarnak élni a magyar hierarchiával is, és távol áll valamennyiüktől, bármelyik irányzathoz tartozzanak is, hogy megbontsák a magyar egyház egységét, vagy ártsa­ nak az ország társadalmi és politikai rendjének.” A Dignitatis Humanae Bi­ zottság nyilatkozata a továb­ biakban emlékeztet arra, hogy a Szentatvának 1980 húsvét- STIRLING GYÖRGY: Az utolsó szabad magyarországi újság fejfajara - 35 éve szűnt meg a Holnap Március 15-én ünnepeltük a szabad magyar sajtó születés­ napját: 1848-ban a cenzúra el­ törlésével és a sajtószabadság deklarálásával ezen a

napon kezdődött a forradalom. Az 1848-ban kivívott sajtószabadság csaknem egy teljes évszázadon át a magyar nép féltett kincse volt, amíg egy szép nem, egy fájdalmasan csúf, gyászos napon elvették, elorozták, elrabolták tőle. En- S a jtó é rte k e z le te k helyett több ko nzervatív tá jé k o z ta tá st A második világháborúban a BerlinTrieszt vonalát elért, világuralomra törő Szovjetunió a koreai, vietnami, afrikai és közel-keleti támaszpontjainak kiépítése után most a közép­ amerikai térség uralmának biztosításával akarja a roose­ velti liberalizmus mákonyának ötven éven keresztüli módsze­ res adagolásával megbénított Amerikát a nukleáris háború fenyegető zsarolásával meg­ adásra kényszeríteni. Ha Salvador követi Nicara­ guát a szovjet tömbbe, akkor Guatemala, Costa Rica és Hon­ duras csatlakozása elkerülhe­ tetlen, s a közép-amerikai csat­ lósok Panamától Dél-Mexikóig fognak terjedni. Hol

itt a meg­ állás? Mert a társutas politi­ kusok és a hírközlés ugyanazt az előírást követik, mint Viet­ nam esetében, destruálni min­ dent és mindenkit, aki ellenáll a szovjet törekvéseknek. Ma még Reagan népszerű, de Ni­ xon is az volt, és mit csináltak belőle? Nixon is elsöprő győ­ zelmet aratott az észak-vietna­ miaktól térden állva békét kö­ nyörgő McGovern felett, mi­ ként Reagan a tudatlan és te­ hetetlen Carter felett. De a rá ­ galomhadjárat már Reagan el­ len is régen elkezdődött, és napról napra erősödik. Vietnamban a hírközlés szándékosan elhallgatta az északvietnamiak kegyetlenke­ déseit Huenál a Tet-támadás alkalmával, hogy hamis képet adjon az amerikai népnek a kommunista győzelem várható következményeiről. Elvitathatatlan bizonyítékok ellenére a hírközlés a Vietkongot hazafias és lelkes forradal­ mároknak festette le, meg se említve azt a tényt, hogy Ha­ noi segítsége nélkül a

hazafias gerillák egyetlenegy puskalö­ vést sem tudtak volna leadni. Ez azt is jelenti, hogy ha a vietnami háborút hadüzenet előzte volna meg, akkor ezeket a hírközlőket hazaárulásért nyugodtan perbe lehetett volna fogni. 1972-ben a délvietnamiak megállították Hanoi támadá­ sát, és 1975-ben azért vesztet­ tek, mert az amerikai törvényhozás leállította az utánpótlást, így a délvietnamiak nem hazá­ jukban, hanem elsősorban Wa­ shington és New York utcáin vesztették el a háborút. S miért állt a hírközlés ez ellenség mellé? Azért mert egy részük azt gondolta, hogy a kommunisták egy jobb rend­ szert fognak létesíteni, de azért is, mert a hírközlés be akarta bizonyítani saját igazát. Egy­ ügyű, de való indokok. A hírközlés újra „farkast” kiált, most Salvador esetében, pedig az közelebb van Texashoz mint Boston, és nem 10 ezer mérföldre, mint Vietnam. A Reagan-kormánynak hihe­ tetlen erőfeszítésébe kerül

az amerikai népet a liberális hír­ közlés mákonyának mámorá­ ból kijózanítani, és megakadá­ lyozni, nehogy újra megtántorodjék. A hírközlés újra hazafias ge­ rilláknak nevezi a kommunis­ ta államokban kiképzett és szovjet fegyverekkel felszerelt salvadori partizánokat és szabotőröket, akik egyre növekvő népszerűsítő hadjáratot indí­ tottak az egész világon, de kü­ lönösen Amerikában a közvé­ lemény megnyerésére. A na­ pokban az NBC televízió „To­ day” műsorán Cayetano Carpio salvadori kommunista p ar­ tizán kijelentette, hogy ÉszakAmerikában mindenki tekintse Fidel Castrót lelkesítő példá­ nak, akkor mi higgyük el, hogy ezt egy hazafias salvadori ge­ rilla mondta, és azt is, hogy a szovjet géppisztolyok és ak­ navetők minden szombaton reggel 8-tól 10-ig hullanak le a banánfákról, mert a hírköz­ lés azt szeretné, ha mi ezt így elhinnénk. Nekünk meg kell nyerni a háborút Amerikában - mon­

dotta Hector Oqueli, a parti­ zánok egyik vezére, miközben nézte az amerikai televízió mű­ sorát; amihez Ruben Zamora csak annyit tett hozzá, hogy ők megkísérlik megváltoztatni a róluk kialakult képet. Erről a Ruben Zamoráról írta Anne Geyer a Plain Dealerben, hogy nagyon vonzó egyéniség, és hajlandó tárgyalni a választá­ sokról. Ennek ellenére mon­ dotta Anne Geyer a Reagan-kormány a szegény Ruben Zamorát el akarja törölni a föld színéről, pedig ha tárgya­ lunk Zamorával, akkor tekin­ télyünk nőni fog a világ sze­ mében. Az ún. gerillák fő célja mint mondják , hogy meg­ cáfolják a Reagan-kormány állítását, mely szerint ők a Szovjetunió és Kuba bábjai, ezért még a múlt év végén számos amerikai riportert hív­ tak meg táboraikba, melynek eredményeképpen száipos cikk jelent meg róluk az újságok­ ban. Zamora legfontosabbnak tartja az újságok közül a New York Timest, a Washington Postot. a Los

Angeles Timest, a Miami Heraldot, a Wall Street Journalt, a Boston Globe-ot és a Chicago Tribune-t. Legutóbb Manuel Ungo par­ tizánvezér jelent meg az NBC „Meet the Press” című műso­ rán. A salvadori partizánoknak szándékukban van komputerizálni és megszervezni az ame­ rikai riporterek és szerkesztők neveit, akikkel állandó kap­ csolatot óhajtanak fenntartani. Ilyen .az amerikai hírközlés az Amerikát nukleáris háború zsarolásával fenyegető közép­ amerikai szovjet csatlósok for­ radalmának tükrében. William Rusher amerikai ú j­ ságíró azt ajánlja Reagan el­ nöknek, hogy á hírközlés el­ lenséges baloldali propagandá­ jának és a középkori vallatá­ sokra emlékeztető sajtóérte­ kezletek ellensúlyozásáratart­ son ő is időnként kandalló mel­ letti televíziós beszélgetéseket, igénybe véve az elnöknek ki­ járó privilégiumot. Nem is olyan rossz gondolat, hát ha még valóra válnék dr. Szentmiklósy

Élés Géza ján a magyarokhoz intézett, és magyarul is megküldött le­ vele erőt adott a bázisközössé­ geknek. Foglalkozik a nyilat­ kozat az 1981-es májusi nagy­ marosi találkozóval. Sajnála­ tát fejezi ki olyan törekvések miatt, amelyek a báziscsopor­ tokat igyekeztek vagy igyekez­ nek megosztani. Külön szakasz foglalkozik Bulányi György piarista atya személyével, s azt írja róla: „Hosszú börtönévekkel ta­ núskodott hite és Egyháza iránti elkötelezettségéről.” A nyilatkozat szerint Bulányi György a II. Vatikáni Zsinat­ ra hivatkozva vallja a katonai szolgálatnak lelkiismereti ala­ pon történő megtagadásának jogát. Közli a nyilatkozat, hogy az egész országban felháborodást váltott ki Kovács László és Gromon András papok felfüg­ gesztése. A Dignitatis Huma­ nae Bizottság szolidaritását nyilvánítja ki velük kapcsolat­ ban. A nyilatkozat üdvözli a nyu­ gat-európai békemozgalmakat, s

figyelemreméltó, hogy ellen­ tétben sok hasonló nyilatko­ zattal, nem csupán egyoldalú leszerelést, hangoztat, nem­ csak a Nyugat-Európában be­ vezetni szándékolt neutron­ fegyverek ellen tiltakozik, ha­ nem ezt is kijelenti: „Köve­ teljük a Kelet-Európábán már hadrendbe állított szovjet kö­ zép-hatótávolságú rakéták le­ szerelését, és hogy mindkét oldalon tegyenek erőfeszítése­ ket a teljes katonai leszerelés érdekében.” Lengyelországról a követke­ zőket olvassuk a nyilatkozat­ ban: „II. János Pál pápa, a lengyel nép és egyház, a nyu­ gati kormányok és a nemzet­ közi közvélemény jelentős tá­ bora mögé felsorakozva mi is követel iük: a lengyel nép sza­ badságának a megadását, a rendkívüli állapot azonnali be­ szüntetését, az elítéltek és in­ ternáltak azonnali szabadon bocsátását, a különböző társa­ dalmi erők folytatódó dialógusát, mint a jelenlegi válságból. DR. WENINGER

ENDRE kivezető egyetlen lehetőséget, f 1982. évi nagyböjti rádióelőadás-sorozata: Tiszteletünket és nagyrabecsü- f lésünket fejezzük ki mindazok-1 j március 1: Hiszek egy Istenben; nak az egyéneknek és csopor-l 2 március 8 : Hiszek Jézus Krisztusban; tosulásoknak, akik a lengyel! 3 március 15: Hiszek a Szentlélekben; népet történetének ebben a l ^ március 22: Hiszek a Szentírás isteni sugalmazásában; drámai szakaszában a lengyel! 3 március 29: Hiszek a bűnök bocsánatában; emberbaráti szervek áltál se-j g Április 5: Hiszek a feltámadásban; gítik és támogatják. » 7 . április 11: Hiszek az örök életben Ezekkel a szavakkal végző- ^ Az előadások minden hétfőn 5 és 6 óra között, húsvét vadik a Dignitatis Humanae 1- ^ sám apján pedig 6 és 7 óra között hallhatók a KOSSÁNYI zottsáe Budapesten, ez év ,ia-j| RÁDIÓN (Nationality Broadcasting Network), nuárjában kiadott nyilatkoza- jf 0 ta, amely önmagáért beszél.

5 2 1 2 2 J J f nek ma már sok évtizede, pon­ tosan harmincöt éve. 1947. április 16-án kelt az a levél, amely a minap került a kezembe, Magyarországról kimentett irataim, emlékeim rendezgetése közben. Nézem a kezemben tartott megsárgult, töredezett papírosú levelet: egy újság kiadóhivatala HOLNAP volt a lap címe közölte velem, hogy munkaviszonyom a „ki­ adással kapcsolatosan bekövet­ kezett kényszerítő körülmé­ nyek folytán” azonnali hatálylyal megszűnt. Majd befejezé­ sül: „Ha a fennálló akadályok amelyek a lap megjelenését egyelőre lehetetlenné teszik, elhárulnak, úgy újból alkal­ mazni fogjuk szerkesztősé­ günknél.” Olvasom a kezemben tartott levelet, és emlékek sora merül fel a múltból. Szárnyaló re ­ mények, ifjonti hévvel és lel­ kesedéssel végigharcolt h ar­ cok, csaták és küzdelmek, adott és kapott sebek, eszmék­ kel és érvekkel vívott tusák, (ha kellett) ököllel és széklá­

bakkal osztogatott és elszen­ vedett csapások, nagy bízások és még nagyobb csalódások, vereségek, kudarcok, s végül a pokol legmélyebb, legsötétebb bugyra, az egyén és az ország semmibe hullása, a börtön vi­ gasztalan éjszakája, a sivár hétköznapok egyhangúsága és személytelenné szürkítö, jö­ vőt nem ígérő szakadatlan ro ­ bot taposómalma, mely otthoni véreink számára ma is a lét realitása. Az utolsó négy évtized története, egv nép kál­ váriajárása . ★ Egy újság elindul. Mintegy háromnegyed évvel az 1947-es őszi választások előtt 1946-47 fordulóján lépett a magyar közélet po­ rondjára egy új ellenzéki párt, melynek zászlója alá valóság­ gal tódult az ország népe. Az 1945-ben többséget kapott és a szavazatokkal ráruházott bi­ zalmat gyáván eljátszó Kis­ gazdapártból kiábrándult tö­ megek a Magyar Szabadságpártban vélték megtalálni azt a polgári demokratikus moz­

galmat, mely a siker rem é­ nyével veheti fel a harcot Rákosiékkal. A pártot a Kisgaz­ dapártból kivált, annak tehe­ tetlenségével elégedetlen poli­ tikusok alapították keresztény nemzeti programmal, amely azokban a kritikus időkben egyedül látszott alkalmasnak pozitív világnézeti alapot adni a hatalomra törő munkáspár­ tok politikájával szembeni harcnak. És e harc iránytűje és zászlóvivője volt a Holnap. Az új lap 1947. március 15én jelent meg a pesti utcán, abban a lélektani pillanatban, amikor a közönség már megcsömörlött a koalíciós pártok lapjainak talpnyaló, megalku­ vó, istentagadó, kommunista frázisoktól hemzsegő és a szov­ jet felsőbbrendűséget tömjénező stílusától. A városok és a falvak népe egyaránt szomjaz­ ta az igaz szót, biztatást, iránymutatást és egyértelmű, ke­ mény kiállást várt az újságok­ tól. És mindezt megtalálta a Holnap hasábjain, melynek el- CserépkályJiaé p fto

m esfert keresünk! Új vállalat, jó ke­ reseti lehetőség a megfelelő tudással rendelkező szakem­ bernek. Jelentkezés írásban: Front Range Contractors Inc. Mrs. Éva Cseh, President, Lancelot Park, Lafayette, Colorado 80026 (magyar vagy angol nyelven). IDŐS NAPJAIKAT töltsék a nap­ fényes Californiában Los Angeles közelében, kicsi, kertes, családias öreg-otthonunkban. Bőséges, finom magyar ételek, teljes ellátás. Ma­ gyar orvos látogatja az öregotthont Magyar tulajdonos, 24 órás felügye­ let. Alacsony arak PALM GUEST HOME 4116 Walnut Street Baldwin Park, CA. 91706 Telefon: (213) 960-2233 ső száma nem véletlenül jelent meg éppen március 15-én, a magyar sajtószabadság szüle­ tése napján. A párt vezetősége jelképesnek szánta ezt az idő­ zítést: a Holnap a szabad sajtó hangját hozta az akkor m ár jórészt kommunista ellenőrzés alatt álló áporodott levegőjű közéletbe. Soha még lap a magyar saj­ tó történetében

akkora sikeft nem aratott, olyan lelkes fo­ gadtatásra nem talált, mint a Holnap. Az első számot, mely­ nek Mivégre vagyunk a föl­ dön? című vezércikke megfo­ galmazta a párt programját, és utat mutatott, órák alatt el­ kapkodták. És ez így ment napról napra: az újságosok magas felárral a „pult alól” adtak megszokott vevőiknek egy-egy példányt. Papírellátá­ si nehézségekre hivatkozva a kormány igen szűkén bánt a papírkiutalással: a Holnapnak csak annyi papír jutott, ami­ ből 40 000 példányra futotta, noha hét-nyolcszor annyira lett volna igény az ország m in­ den részéből, és a pártközpont­ ban külön munkaerőket kellett alkalmazni az előfizetések hal­ latlan tömegének nyilvántartá­ sára. ★ Kimondják az ítéletet. De ez már sok volt Rákosiéknak! Még csak tíz napja tartott a Holnap diadalútja, amikor cselekvésre szánták el magukat. Mivel a lap betiltá­ sára törvényes alapot nem ta­ láltak

(és akkor még ügyeltek a formaságokra, a törvényes­ ség látszatára), fondorlatos tervet főztek ki. Céljaik érde­ kében az akkor már csaknem teljesen kommunista befolyás alatt álló szakszervezeteket mozgósították: rábírták a nyomdászok szakszervezetének vezetőségét, hogy tiltsa meg tagjainak a Holnap előállítá­ sát, tiltakozásul a lap „reak­ ciós” hangja ellen. Ehhez a „spontán” sztrájkhoz csatla­ koztak a papíripari munkások és a lapterjesztők szakszerve­ zetei is, úgyhogy a lap meg­ jelenését gyakorlatilag sikerült lehetetlenné tenni. A tizenegyedik számra ké­ szültünk, amikor a nyomdász szakszervezet helyi bizalmija közölte: a nyomdászok „politi­ kai meggyőződésük” miatt nem hajlandók kinyomtatni az ú j­ ságot. A Pesti Hírlap épületé­ ben levő Légrády nyomda öreg szedői könnyes szemmel álldo­ gáltak a megbénult gépek kö­ zött: csinálták volna ők szíves­ örömest a lapot, de

megfenye­ gették őket, hogy a kenyerük­ kel játszanak, ha felveszik a munkát. Közel egy hónapig folyt az elkeseredett küzdelem a lap életéért, de a tárgyalások nem vezettek eredményre. A szakszervezet Rákosiék nyomá­ sára megmakacsolta magát, a kormány pedig semmit sem tett a sajtószabadság durva megsértése ellen. Segítőkész­ ség csak az olvasótábor felől mutatkozott: százával érkeztek levelek, tucatjával jöttek kül­ döttségek. Ki nyomdát, ki ro ­ tációs papírt kínált, és egye­ temi hallgatók, csepeli m un­ kások ajánlották fel közremű­ ködésüket a lap terjesztésé­ ben. Fantasztikusnál fantasztikusabb tervek születtek a lap megmentésére, de végül is minden hiábavalónak bizo­ nyult. Be kellett látni, hogy a kommunisták halálos ítélete ellen nincs fellebbezés, minden céltalan. Április 16-án kapták kézhez a lap munkatársai a felmondólevelet. A kommunizmus elleni utóvédharc során elvérzett a

Holnap, de nevét örökre b e­ írta a magyar sajtótörténetbe. Gyászos végével elnémult az utolsó független ellenzéki hang is a magyar közéletben: a „kényszerítő körülmények” folytán el kellett hallgatnia, s mivel a „fennálló akadályok” azóta sem hárultak el, szabad sajtó 35 éve nem létezik h a ­ zánkban. 1982. június 6 K A T O L IK U S M A G Y A R O K V A S Á R N A P J A CSONKA EMIL: H ír a h a z a i b á z I s c s o p o r t o k r ó 1 A tek in télyes angol napilap, a londoni Times a magyarországi katolikus bázisközös­ ségekk el foglalkozik, és ezzel kapcsolatban Bulányi György piarista atya szerepével. Be­ vezetőjéb en arról ír, hogy az Európa-szerte tapasztalható atom ellenes mozgalom Ma­ gyarországra is átcsapott. Több ezer katolikus csoport van, am ely az elmúlt évek során létesü lt, mégpedig a val­ lásüldözés hosszú periódusa alatt. Ezek a csoportok titok­ ban találkoznak egyik vagy a másik

házban, imádkoznak, el­ m élkednek, m isét hallgatnak, igyekeznek elevenen tartani a hitet. A londoni lap száz ilyen m agyar csoportosulásról be­ szél, am ely Bulányi atyát tart­ ja a vezetőjén ek . A fehér hajú pap, aki úgy a hatvan körül jár, m eg van győződve arról, hogy a katolikusoknak keresz­ tény m ódon kell élniük, úgy, mint K risztus és a tanítványok éltek. Vagyis szegényen, alá­ zatosan és erőszak nélkül. B ulányi 1500 követője való­ ban az erőszak nélküliség hí­ ve, és épp en ezért formálisan is kérvényezte, hogy a kötelező katonai szolgálat helyett hadd végezzen ún. szociális munkát Az ily en magatartás azonban egy kom m unista államban va­ lósággal zendülésnek számít, és éppen ezért többeket bebörtö­ nöztek, három papot pedig fel­ függesztettek, mivel hirdették a lelk iism ereti ellenállás elvét. A báziscsoportok gyakran öszszejönnek, m int valami dzsun­ geltávirat jelére,

ilyenkor za­ rándoklatot szerveznek, imád­ koznak, vitatkoznak, megtár- Amit nem szabad feledni hagynunk (Folytatás a 3 . o ld alró l) Nem zetközi Kereszténydemok­ rata Unió segítségét az adatok összegyűjtésében. A két kiad­ vány a világban sokfelé el­ került, és teljesítette hivatá­ sát: ráirányította a közfigyel­ met a m agyarországi zsarnok­ ság jogtiprásaira, önkényeske­ déseire, és emlékeztetett a kényszerm unkát szenvedettek gyötrelm eire. Mert ezek re emlékeztetni so­ ha el n em múló, soha meg nem szűnő kötelességünk! Ma­ gyarországon jóllehet a Ká­ dár-rendszer formailag nem vállal k özösséget a Rákosiidök törvénysértéseivel még ma sem szabad szóvátenni az annak idején jogtalanul inter­ nálótáborokban és börtönök­ ben tartott, kényszermunkára kötelezett százezrek ellen el­ követett em bertelenségeket, és (kivéve a kommunistákat) re­ habilitációban sem részesült még sen k i

sem . A magyaror­ szági sajtó néhány héttel ez­ előtt hosszú cikkeket közölt a volt koncentrációs lágerek felszabadulásáról, Buchenwald, Auschwitz, Mauthausen és a többi lá g er szovjet csapatok által történ t felszabadításának 37. évfordulója alkalmából, kolumnás cikkekben emlékeztet­ ve a zsidók szenvedésére. Recsk, Várpalota, Tomaj, Csolnok és a többi magyarországi kényszerm unkatábor szeren­ csétlen jeiről egyetlen sor sem jelenik m eg otthon. Rájuk em­ lékezni, sorsukra emlékeztetni, a mi feladatunk. Azok emléké­ nek tartozunk ezzel, akik nem élték túl a borzalmakat, akik soha nem tértek haza a kény szermunkatáborokból. OLVASSA ÉS TERJESSZE A KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJÁT! LA PJA IK A T tö lts é k a n a p ­ jai if o r n iá b a n Los A n g e les i, k ic s i, k e rte s , c s a lá d ia s in u n k b a n . B ő ség es, fin o m jt e l e k , te l j e s e llá tá s . Mas l á to g a tja az ö r e g o tth o n t jl a j

d o n o s , 24 ó rá s felügyeo n y á ra k . L M G U E S T HOME U 1 6 W a ln u t S tr e e t Iw in P a rk , CA. 91706 e f o n : (213) 960-2233 gyalják az erőszaknélküliség elvét. Radikális és mérsékelt m agyar papok egyaránt m eg­ vannak győződve arról, hogy ez jelen leg spontán jelenség, és nem a Nyugatról befolyá­ solják. Maga Bulányi is azt mondja, hogy ez a mozgalom ered eti magyar, „autochton” képződm ény. Ugyanakkor per­ sze tudják, hogy a kommunis­ ta Kelet-Németországban is lé­ tezik ez a mozgalom fiatal pro­ testánsok körében, akik a ka­ tonai szolgálat helyett a szo­ ciális szolgálatot óhajtják. A londoni Times rámutat arra, hogy K elet-Ném etország­ ban az egyházi vezetőség tá ­ m ogatja és védelmezi ezek et a fiatalokat, M agyarországon viszont az Egyház vezetősége nem védi őket, sőt, fegyelm i rendszabályokat alkalmaz e l­ lenük. A lap megvizsgálja e n ­ nek az okát, és világosan fe l­ tárja,

hogy az Egyházat a kommunista rendszer k én ysze­ ríti erre a magatartásra. M eg­ írja, hogy az Állami E gyház­ ügyi Hivatal mint a lap m ondja nagy ravaszul az Egyházat, illetve az E gyház vezetőségét tolja előtérbe a népszerűtlen lépések m eg téte­ lénél: „Az állam nem maga akar lesújtani a mozgalomra, hogy ne veszélyeztesse viszonylagos liberális hírnevét, hanem a püspökökre gyakorol nyom ást, hogy ők fojtsák el a m ozgal­ mat. Miklós Imre, az Állam i Egyházügyi Hivatal vezetője nyilvánosan azt mondja, hogy ez az Egyház belügye; csa k ­ hogy ö maga figyelm eztette a püspököket, hogy az Egyház helyzetének javulására n e szá­ mítsanak, ha nem lépnek fel sikeresen a mozgalom e lle n .” Amikor megáll az ész Olvasónak, írónak egyaránt fárasztó, ha állandóan csak politikai, háborús, közgazdasági problémákkal kell foglalkoznia. Alkalomad­ tán igencsak elkel egy kis szívd erítő humor, jókedv, amire

sajnos oly ritkán nyílik alka­ lom; az utóbbi időben még szeretett és nagyra b ecsü lt barátunk, Só Bernát is eg y re gyéreb­ ben jelentkezik jókedélyü cik k eivel a messzi Ausztráliából. A rossznyelvek szerin t mosta­ nában kengurutenyésztésre adta a fejét, és nem ju t ideje cikkírásra. De az is lehet, hogy m indez csak rosszindulatú h íresztelés. Minden­ esetre addig is, míg az ő cik k e befut, kell valam i hétköznapi esemény fölött derülnünk. Ilyesm i történt velem a közelm últban. Elő­ ször jól kimosolyogtam magam, és csak utána kaptam észbe, hogy inkább sírnom k ellett vol­ na. Ezért is adtam a fenti cím et enn ek a jám­ bor kis elmefuttatásnak. De, hogy a dologra térjek, van nekem egy 41 év körüli nőismerősöm, akinek rnár a szülei is tőről metszett jenkik voltak. A na­ pokban megállított az utcán, és nem csekély méltatlankodás közepetté elpanaszolta, hogy leán ya már csaknem két hónapja van Spa­

nyolországban; remekül érzi ott m agát, de ki­ fogyott a földi kincsekből, és pénzt kér a ma­ m ájától. Lecsillapítottam a m am át azzal, hogy h asonló dolgok már sűrűn fordultak elő a történelem ben; ajánlottam neki, hogy ne uta­ sítsa vissza leánya kérését, elv ég re ő maga is volt egyszer fiatal Hol van az a Spa­ nyolország? kérdi tőlem a mam a. Vala­ hol Európában? M egnyugtattam, hogy ott van. Persze, kissé megdöbbentem, tudva azt, hogy ez a mama bachelor-fokozatot kapott angol nyelv- és irodalomból, sőt, mi több, je­ len leg a komputerek tudom ányát is tanulja. Igaz is mondtam magamnak , elvégre ezeknek a tudományoknak a földrajzhoz sem­ mi közük nincs. A párbeszéd tovább folyt, és a m ár nem fiatal mama k ijelentette, hogy mi­ előtt egyetlen centet is k üldene leányának, előbb tudni óhajtja, miféle politikai rendszer van Spanyolországban. K irályság feleltem én. És ki a király, Franco? kérdi a

döbbe­ netes mama. Megnyugtattam, hogy Franco soha életében nem volt király, és egyébként is, már évek óta halott. Felvilágosítottam a jól tájékozott marná*, hogy a je le n le g i királyt Juan Carlosnak hívják. A mam a felhúzta az orrát, a szája szélét szögletbe rakta, és finy- nyásan k ijelen tette, hogy soha életében nem hallott róla, amit én készséggel elhittem neki. Ügy éreztem , leányának teszek szív ességet, ha elm ondom a mamának, hogy Spanyolor­ szágban parlam entáris rendszer van, és a k i­ rály dem okratikusan uralkodik, tehát a pénzt nyugodtan elküldheti. Legnagyobb m eg lep eté­ semre azonban ellentétes reakciót váltottam ki a jól tájékozott mamából. Elmondta ui, h ogy leánya írása szerint az utcákon hem zseg a sok fegyveres rendőr és katona, a köznyugalm at pedig sűrűn zaklatják törvényellenes c s e le k ­ mények! E rre aztán végére ért a tudom ányom . Kezdjem el és magyarázzam a

bachelor-fokozatú m am ának, hogy jómagam négyszer voltam Franco Spanyolországában, igen kevés ren d ­ őrt láttam, katonát meg egyet se; hiába is mondanám, hogy annak idején egy fiatal lány éjjel 2 órakor nyugodtan kimehetett az utcára anélkül, h ogy valaki is bántotta volna. Ez a mama soha el nem hinné mindezt; de m ég azt se, h ogy mindazokat, amikről a leán ya ír, a Franco-diktatúrából a demokráciába tör­ ténő h irtelen átpottyanás eredm ényezte. De ha netán-tán m égis elhinné, akkor viszon t a leányának nem fog pénzt küldeni. Ezért ta ­ nácsosabbnak tartottam, ha elhallgatok. E l­ váltunk hát, s ó is, én is magunkra m aradtunk a gondolatainkkal. Fogalmam sincs, ö m iről elm élkedett, annyit viszont tudok, hogy en g em a kezdeti m osoly, majd elkábulás után m é ly ­ séges lev ertség fogott el. Mindez pedig azért, hogy ennek az egyetem i végzettségű nőnek a gondolkozásába bepillantást nyerve, m it ta lá l­ tam

ott. H iszen ennél az asszonynál m ég G öre Gábor lepéndi bíró úr is aki egyéb k én t világjárta em ber volt szélesebb látókörrel rendelkezett a maga idejében! Miközben ilyen gondolatokkal foglalk oz­ tam, egyszerre csak valami nyugtalanító é r ­ zés kerített hatalmába, amely egyre erősbödött anélkül, hogy tudtam volna, mi az? V égre aztán rájöttem , hogy mi nyugtalanít. N agy hirtelen eszem be jutott, hogy városunkat, á lla ­ munkat, országunkat és azok sorsát irányító politikusaink közül vajon hánynak leh et ily széles látóköre, mint ennek a bachelor-fokozatú mamának? Mire az elmélkedésemben id á­ ig jutottam, egyszerre hideg borzongás futott végig a gerincem en! 1982. m ájus 26 dr. Halmos Milán NUKLEÁRIS BEFAGYASZTÁS, NEMZETI ÖNGYILKOSSÁG J elen leg a Szovjetunió a nukleáris bombák pusztító ere­ jén ek kétszeresével rendelke­ zi, Amerikához viszonyítva. Ezenkívül, ha Amerika befa­ gyasztaná most a

nukleáris fegyverek gyártásához szüksé­ ges B 1 bombázók, Trident tengeralattjárók és a cirkáló rakéták gyártását, akkor még hátrányosabb helyzetbe jutna, m ert ezen a téren is a Szov­ jetu n ió vezet, nem beszélve a konvencionális fegyverek te­ kintetében meglevő óriási fö­ lényéről. ■ Amerika 1967 és 1980 között egyetlen egy rakétával sem nö­ v elte stratégiai fegyvertárát, és hosszútávú bombázókat sem gyártott. Ezzel szemben a Szovjetunió hihetetlen mérték­ ben gyarapította mind a nuk­ leáris, mind a konvencionális fegyvereit, különösen haditen­ gerészetét, amit Amerika a fe ­ lére csökkentett le. Tagadhatatlan, hogy az e l­ m últ évtizedek békéjét a nuk­ leáris egyensúly biztosította, ami az utóbbi évtizedben a Szovjetunió javára billent, m ely egy pillanatig sem fog habozni, hogy zsaroló követe­ léseiv e l fellépjen, ha úgy érzi, hogy ezt megteheti súlyosabb m egtorlás veszélye

nélkül. Ezért a dolgok jelenlegi ál­ lása szerint minden befagyasz­ tás Amerika számára nem zeti öngyilkosság lenne. Az amerikai közvélem ény­ ben egyre nagyobb hullám o­ kat vernek a pacifista, Amerik a-ellen es társutasok és az ál­ taluk megszédített, jobbára j ó ­ indulatú, de tudatlan tömegek, a nukleáris fegyverek gyártá­ sának befagyasztási propagan­ dájával, ami lényegesen m eg­ n eh ezíti a Reagan-kormány azon politikáját, mely a kato­ n ai készenlét egyensúlyba ho­ zására törekszik a Szovjetunió­ val szemben azzal a céllal, h ogy a szabad világ fennm a­ rad ását biztosítsa. A radikális baloldal azt a képtelenséget ismétli sulyko­ lásszerűen, hogy a mai atom ­ korszakban a kommunizmus elfogadása az egyetlen elő fe l­ té tele az emberiség további létezésének, mert ellenkező esetb en a nukleáris m egsem ­ m isü lés elkerülhetetlen. A b é­ kés, szabad élet lehetősége, m int az emberiség

legfőbb jö ­ vőb eli célja, meg sem fordul a fejükben. Se szeri, s£ száma azoknak a hirtelen felburjánzott szer­ vezeteknek, mélyek szajkószerűen ismétlik a szovjet pro­ pagandát a készséges hírköz­ lés, gyűlések és tüntetések ú t ­ ján. A szervezetek különböző hangzatos neveket vettek fel: Egyházi és világi aggódók; Krisztus békéje; Orvosok a társadalmi •felelősségért; Á p o­ lónők szövetsége a nuk leáris háború megakadályozására; B éke és igazság stb. A legújabb keletű szervezet a Nukleáris fegyverek b efa ­ gyasztási kampánya és a N u k ­ leáris fegyverek v ersen g ésé­ nek megállítása, m elynek tá ­ mogatói között szerepel B ella Abzug volt New York-i k ép ­ viselőnő és Dániel Ellsberg, aki titkos katonai iratokat lo ­ pott el. A kommunisták nagy ig y e ­ kezettel támogatják a b e fa ­ gyasztási mozgalmat, íg y a Jogászok Nemzeti S zövetsége és az Egyesült Államok B é ­

ketanácsa, mely fiók egyesü le­ te a Szovjetunió kezében lev ő Világbéketanácsnak. A b efa ­ gyasztási mozgalom m ind az Egyesült Államokat, m ind a Szovjetuniót felhívja a n u k leá ­ ris fegyverek gyártásának megszüntetésére, de sem m i hajlandóságot nem mutat arra, hogy ezt a felhívását M oszk­ vában is nyilvánosan m e g te­ gye. dr. Szentmiklósy Éles G éza Esélylatolgatás a VB-döntő körül , (III. f o l y t a t á s ) Magyarország kétszer, 1938-ban és 1954-ben elb uk ott a Rímet Kupa döntőjében. A csoportelsőként való továb b ju tás az európai selejtezők egyik, számunkra nagyon k ellem es és örvendetes esem énye. A magyar válogatott 28 játékossal május 16-án b ev o n u lt a tatai edzőtáborba. A keret a VB kezdetéig 22-re szűkül, mert csak annyit leh et benevezni. A 28 játékos a k övetk ező Kapusok: Mészáros, Katzirz, Kiss Imre, Zsiborás. Védők: M ar­ tos, Bálint, Garaba, Tóth, Szántó, Kerekes

Attila, Rab, Varga, Csuhay. Középpályások: M üller, Nyilasi, Csongrádi, H ann ich , Póczik, Sallai, Csapó, M ucha. Csatárok: Fazekas, T örőcsik, Kiss László, Pölöskei, B odonyi, Szentes, Kerekes G yörgy. Kapitányuk M észöly Kálmán, 1980 júliusa óta; 41 éves. Leggyakoribb összeállításuk: Mészáros Martos, B álin t, Ga­ raba, Tóth Müller, N yilasi, Sallai Fazekas, T örőcsik, Kiss. Ezt az összeállítást már a selejtezők alatt is sok kritika érte. Most, hogy a bajnokság véget ért, és a felkészülés m eg ­ kezdődött, ismét m egszólaltak azok, akik néhány já ték o s k e­ rettagságát nem h ely eslik . A legtöbb bírálat Kiss Lászlót érte, aki a selejtezők során csupán ügyes és szerencsés g ó lja iv a l vétette észre magát. Á ltalában az egyes m érkőzéseken csak 15 20 percet játszott teljes eröbedobással. Ez p ed ig a mai labdarúgásban éd esk evés. M észöly Kálmán vele kapcsolatban arra hivatkozik,

hogy n éhányszor megrázza magát, és gólt lő. Pedig egy olyan csatár, am elyik 90 percig tud hajtani, több alkalmat talál a g ó llö v ésre m int Kiss, ha azt állandóan k eresi. A másik bírált T örőcsik András. Kétségtelen, hogy T örőcsik az egyik legjobb m agyar labdarúgó. De sú lyfeleslege, ed zés­ hiánya van, és fő leg az előbbin nem tud segíten i. T alán a közös felkészülés a la tt be tudja pótolni ezeket a hiányokat. Ha nem, el kell tekin ten i szerepeltetésétől! A selejtezők b efejeztével, a bajnokság ideje alatt lejá tszo tt néhány edzőmérkőzés nem elégítette ki sem a kapitányt, sem a közvéleményt. A két legfontosabb Ausztria és Peru elle n vereséggel végződött. A dél-amerikaiak ellen hiányoztak az idegenlégiósok, és rögtön kiderült, hogy a hazai já ték osok nem tudják pótolni B álintékat. Még mindig az „öreg” F azekas a legjobb jobbszélsö, a hátsó alakzat el sem képzelhető a kül­

földön játszók nélkül. Ez sokat elárul a magyar bajnokság színvonaláról. A felkészülési időszak alatt a spanyol H ercules és E lche, valamint a német FC K aiserslautern lesz a válogatott ed ző ­ társa. A magyar k ü ld öttség június 11-én repül A lican téb a, ahol már aznap d élu tán átmozgató edzésen veszn ek részt a játékosok. Aztán jö h e t az első ellenfél: Salvador Ha a csoport erő v iszo n y a it figyelembe vesszük, n em sok esélyt látunk a továbbjutásra. Óriási javulásra van szü k ség ahhoz, hogy ki tudjuk azt harcolni. A csoportm érkőzések időpontja: Június 13-án (m e g n y itó ): Argentína Belgium; jú n iu s 15-én: Magyarország S alvador; június 18-án: A rgentína Magyarország; június 19-én: B e l­ gium Salvador; június 22-én: Belgium M agyarország; jú ­ nius 23-án: Argentína Salvador. Tippünk: Argentína és Belgium. IV. CSOPORT Tagjai: Anglia, F ranciaország, Csehszlovákia, K uvait. Az angolok

első alkalom m al csak 1950-ben léptek ki e l­ szigeteltségükből, s vettek részt a brazíliai világbajnokságon. Házigazdaként 1966-ban lettek elsők, s most 1970 óta csak nézők voltak. G reenwood nagy reményekkel kezdte kapitányi működését, de végül a m agyarok mögött másodikként, csak a svájciak segítségével jutottak tovább. A válogatott az utóbbi időszakban messze elm aradt a klubcsapatok ered m én y esség é­ től. Csak nagy javulás után juthatnak tovább ebből a roppant nehéz csoportból. Kapitányuk Ron G reenv/od, 1977 augusztusa óta; 60 éves. Leggyakoribb összeállításuk: Shilton (C lem ence) N eal, Thompson, Martin, M ills Coppell, McDermott, Robson, Brooking Keegan, M ariner. A franciák egyetlen helyezésüket Svédországban érték el; a világbajnokság történ etéb en komoly szerephez jutottak, h i­ szen a torna első ván dordíját Jules Rímet, a FIFA francia elnöke ajánlotta fel, s az ő n evét viselte. A mai csa

p a t az Argentínában szerepelt egy ü ttesre épül, első számú já ték o sa változatlanul Piatini, a rettegett szabadrúgáslövő. Kapitányuk M ichel H idalgo 1975 január óta; 46 év es. Leggyakoribb összeállításuk: Castaneda Janvion, Lopez, Tresor, Bossis G iresse, Piatini, Genghini R ocheteau , Lacombe, Six. Érzésünk szerint ott lesznek a 12 között A csehszlovákok kétszer játszottak a világbajnoki cím ért, de 1934-ben az olaszok, 1962-ben a brazilok jobbak voltak náluk. Az utóbbi időben az Európa bajnokságokon csillogtak : Belgrádban elsők, Róm ában harmadikok lettek. Mai csa p a ­ tukból azonban hiányzik az olyan kiemelkedő egyéniség, m int amilyen annak idején P lan ick a és Nejedly, illetve a P lu sk al, Masopust fedezetpár volt. E nnek ellenére több esély t adunk nekik mint az angoloknak. Kapitányuk Jozef V englos, 1978 augusztusa óta; 54 év es. Leggyakoribb összeállításuk: Sém án Jakubec, Vojácek, Fiala, Barmos

Panenka, Stam bachr, Jurkemik Vizek, M asny, Nehoda. Kuvait, a kis olajország válogatottjának k ialakítását a Brazíliában m enesztett Zagallo kezdte, majd honfitársa fo ly ­ tatta. A labdarúgás a legnépszerűbb sport, a brazilok tech n ik á s játékfelfogást igyekeznek követni. Ez viszont kevés le sz Spa­ nyolországban. Talán m ég pontszerzésre sem lesznek k ép esek Kapitányuk: Carlos Alberto Pereira (brazil), 1978 óta; 39 éves. Leggyakoribb összeállításuk: A1 Tabuisi N M u­ barak Al Hashash, M. Mubarak, A1 Mubarak A1 G hanem , A1 Buloushi, Ahmed K am eel, Al Dakheel, Al Ambari. A csapatmérközések időpontja: Június 16-án: A n g lia Franciaország; június 17-én: Csehszlovákia Kuvait; jú n iu s 20-án: Anglia Csehszlovákia; június 21-én: F ranciaország Kuvait; június 24-én: Franciaország Csehszlovákia; jú n iu s 25-én: Anglia Kuvait. Tippünk: Franciaország és Csehszlovákia. (FOLYTATJUK) 8. oldal 1982. június 13 K A T O

L IK U S M AG YARO K V A S Á R N A P J A S a jn á la to s in c id e n s N a g y m a ro s o n A ném et katolikus hírszol­ gálati iroda jelen ti: Nagyma­ roson sajn álatos incidensre ke­ rült sor. A m agyarországi bá­ zisközösségek fiataljai közül több ezren gyű ltek össze a nagym arosi m isére, és úgy ter­ vezték, hogy ez egyfajta béke és kiengesztelöd és kezdete le­ gyen Lékai László bíboros és a bázisközösségek kiemelkedő papjai között. Az eredeti terv szerint a bázisközösségek pap­ jai és a prím ás közösen koncelebráltak volna. Lékai Lász­ ló azonban elu tasította két pap részvételét, B ulányi György piarista atya és K ovács László káplán szem élyét. Mind Bu­ lányi, mind K ovács úgy gon­ dolta, hogy a koncelebrációval nyilvánosan megmutathatják engesztelődé szándékukat, és ezzel a n agyvilág számára is bizonyítják: h elytelen az a feltételezés, hogy az úgynevezett bulányisták nem

akarnak a püspöki karral együttműködni. Lékai döntése, hogy nem haj­ landó együtt m isézni feulányi és Kovács atyával, felháboro­ dást váltott ki. Amikor Lékai döntése is­ meretessé vált, az egyik részt­ vevő még a m ise előtt a mik­ rofonhoz lépett, közölte a za­ rándokokkal, hogy mi a hely­ zet, s felszólította a báziskö­ zösségek tagjait, hogy aki til­ takozni óhajt, szintén mond­ jon le a közös miséről. Ezek után több száz fiatal elhagyta a templomot. * Egy m ásik jelentésében a hírszolgálati iroda közli, hogy a magyar püspöki kar a hit kérdéseivel foglalkozó kongre­ gáció elé utalta Bulányi atya ügyét. Lékai László később azt a m agyarázatot adta nagyma­ rosi döntésének, hogy azért nem akart B ulányival és Ko­ váccsal m isézni, m ert a folya­ matban levő ü gyb e nem óhaj­ tott beavatkozni, nem akarta, hogy az leg y en a látszat, mint­ ha a m agyar püspökök egyetértenének B

ulányi tanaival. Nemcsak a KNA, hanem álta­ lában a nyugati sajtó is, újab­ ban gyakran ír a magyar bá­ ziscsoportokról, Bulányi atyá­ ról, K ovács Lászlóról és azok­ ról, akik nyugati és keletné­ met m ozgalm akkal párhuzamo­ san hirdetik a lelkiismereti szabadságot, azt, hogy aki lel­ kiismereti okokból nem akar fegyvert fogni, annak legyen szabad katonai szolgálat he­ lyett szociális vagy békeszol­ gálatot végezn ie. H ogyan k e ll b á n n i az e m ig rá c ió v a l? A Magyar H írek április 2-i számában olvashatjuk dr. Gosztonyi János világszövet­ ségi főtitkár egyik legutóbbi nyilatkozatát, m ely arról szól: hogyan kell kezelni az emig­ rációt? G osztonyi elvtárs a vi­ lágszövetség terv eit ecsetelve arról beszélt, hogy kapcsola­ taikat az em igrációval tovább akarják fejleszten i minden vonalon. „Több seg ítség et akarunk adni a velünk együttmüködö egyesületeknek" csillogtat­ ta meg a leh

etőségek et azok előtt, akik már kacérkodnak az együttm űködés gondolatá­ val, vagy tán hajlam ot is árul­ nak el rá: m ert vannak ilye­ nek bőven, a kálm ánlászlókon és különböző hangzatos nevű akciókon és m ozgalm akon kí­ vül is. Gosztonyi így dicsek­ szik: „Örvendetes, hogy a kapcso­ latkeresésnek eg yre több je­ lét mutatják az egyházi em be­ rek és a cserk észvezetők is.” A kilátásba h elyezett „segít­ ség” ami leh et u gye anyagi természetű is m ost bizonyá­ ra még többek k eh iében fel­ éleszti majd a hazafiúi érzése­ ket a Magyar Népköztársaság iránt, és növekedni fog azok száma is, akik hídépítői babé­ rokra pályáznak. H iszen oly keveset kíván ezek ellenében a népi dem okrácia! Gosztonyi elvtárs világosan fogalmazott: „Amit mi az együttm űködés feltételeként m egszabunk, és amit a jövőben is kérünk, az nem több, m int egyfajta, lo­ jalitás a mai Magyarország

iránt, és ezen belül annak tu­ domásul vétele és tiszteletben tartása, ami idehaza van. Ért­ ve ezen országunk m ai törvé­ nyeit, szokásait és szövetségi rendszerét.” S mindezek után nem átall­ ja hozzátenni: „Mi a régi és új kapcsola­ tokba nem építettünk és a jö­ vőben sem építünk be sem m i­ féle napi politikát. Tiszteletben tartottuk és tartjuk partnere­ ink politikai és világnézeti meggyőződését." Hogy a két k ijelen tés között van némi ellentét, azt Gosz­ tonyi egyszerűen figyelm en kívül hagyja. Vagy nem is ve­ szi észre, mert hogy a tabukérdésekkei szem ben is lehet­ ne joga a kritikára valakinek, az eszébe sem jut. Ami az ö esetében, aki gyerekkora óta a kommunizmusban él és pártszemináriumok agymosá­ sában nőtt fel, talán még ért­ hető is. De érth etetlen és meg­ bocsáthatatlan azok esetében, akik szabadságban éltek és él­ nek ma is, és akik a demok­ rácia, a szabad

vélem én ynyil­ vánítás híveinek vallják ma­ gukat. Ha ezek ilyen kö­ rülmények között, ilyen felté­ telekkel b elem enn ek a kap­ csolatkeresésbe, bármiféle „kulturális” és „politikam en­ tes” együttm űködésbe, nincs és nem lehet m entségük. És az a szólam sem állja m eg a he­ lyét, hogy „nem a rendszerrel, hanem a néppel, eg y es em be­ rekkel tartunk kapcsolatot”, mert a rendszert nem lehet megkerülni, a rendszer tudta és engedélye nélkül nem lehet senkit sem m eghívni, nem le­ het senkivel sem barátkozni. A rendszer pedig a m eghívótól is m egköveteli azt a.bizonyos „egyfajta lojalitást” -, a kiuta­ zási vízumot csak annak ad­ ják meg, akinek a m eghívója a személy vagy a szerve­ zet lojális a kom m unizm us­ sal, és tartózkodik m inden kri­ tikától. Bármilyen egyén i, szem ély­ re szóló m eghívás is a rend­ szernek használ, K ádárék elő­ nyére válik. M ert autom atiku­ san

csökkenti azok számát akik a szabad világban bírál ják a kommunizmust és meg merik mondani az igazat. Ne áltassuk magunkat: £ rendszer m indenből tőkét ko vácsol, és ellen őrzése alól sen ki sem vonhatja ki magát. Még külföldön, a szabad vi lágban sem, am ire m ég jog alap is van. A kettős állam polgárság. Gosztonyi érin tette azoknál az ügyét is, akik öreg koruk ban hazatelepülnének, vágj évente legalábbis hosszabt időt akarnának M agyarorszá gon tölteni. „Mivel ezek ingatlant nen vásárolhatnak (h ogy miér nem, arra nem tért ki Gosz tonyi), nyugdíjas otthonokat penziókat hozna létre a világszövetség.” Am i nem lenne rossz üzlet az állam nak, hiszen minden M agyarországra érke­ ző dollár szám ít. A viszonos­ ságra akár a „kultúrcsere” esetében itt sem sokat ad a rendszer. G osztonyi elvtárs ugyanis b eszélt hazai nyugdí­ jasok nyugatra való kiengedé­ séről. K ifejtette, hogy a gye­ rekek m agyar

tanulására jó hatással len nének a nyugdíjas nagypapák és nagymamák, akiknek m eg k ellen e adni a lehetőséget, hogy unokáikkal foglalkozhassanak. „A baj csu p án az foly­ tatta Gosztonyi , hogy a je­ lenlegi nyugdíjrendelkezések szerint a nyugdíjas magyar ál­ lampolgárnak, ha külföldre tá­ vozik, csak három hónapig fo­ lyósítják a nyugdíját. Kívána­ tos volna rendelkezéseinket ki­ csit rugalm asabban kezelni, és KARMAL, AZ AFGAN BAB A Los A ngeles Tim es ame­ rikai napilap Ú j-Delhiből arról ad hírt, hogy az Irán terüle­ téről tevékenykedő afgán sza­ badságharcosok bizonyos ne­ hézségekkel kénytelenek szá­ molni az utóbbi időben. Egy titkos iráni rádióállom ás az­ zal vádolta H om eini kormá­ nyát, hogy afgán szabadságharcosokat tartóztatott le és adott át a kabuli rezsimnek. Irán különben hajlandónak mutatkozott arra, hogy közve­ títse a Pakisztán és Afganisz­ tán közötti diplom áciai

tár­ gyalásokat, am elyek a két és fél éve tartó szovjet megszál­ lás után m egszakadtak. Egyes hírek szerint júniusban tár­ gyal majd egym ással a két or­ szág megbízottja Genfben. Ko­ rábban az irániak mindenféle kapcsolatot visszautasítottak Afganisztánnal, és csak abban az esetben lettek volna készek bizonyos tárgyalásokra, ha azokon az afgán szabadsághar­ cosok képviselői is részt vesz­ nek. A Los Angeles Tim es tudó­ sítója aríól is beszám ol, hogy a múlt héten Kabulban in­ diai afgán kereskedelm i tár- Kuba békülni akar? N tM M IitlIIM IItd tlS IIM M IM M M IIIIIIIM IIIla iilM M tS ttia flIiX IIitB itlia M M itlIM IIIIM a ilM B IIIB tlI Kuba állítólag szeretné békésen rendezni kapcsolatait az E gyesült Államokkal, és kész komoly tárgyalásokba bocsátkozni ennek mó­ dozatairól. Ebben az értelem ben tudniillik, hogy hajlandó v a lam iféle viszonylagos modus vivendi m egterem tésére Havanna az utóbbi

időben erőteljes jelzések et juttatott el Wa­ shingtonhoz, m iközben a Reagan-kormány is tett bizonyos k ísérleteket bár nem túl nagy lelkesedéssel F idel Castro szándékainak kipuhatolására. így H aig külügyminiszter múlt év novemberében M exikóban titokban talál­ kozott Carlos Rafael Rodriguez kubai alelnökkel, és ez év m árciusában Vernon Walters, a washingtoni külügym inisztérium utazó nagy­ követe csendben felk ereste Havannát. Csak­ hogy az amerikai kezdem ényezések célja el­ sősorban Mexikó és az európai szövetségesek megnyugtatása volt, a Castróval való megbé­ kélés lehetőségében am erikai részről eleve ké­ telyek merültek fel, és a tárgyalások kö­ zölték W ashingtonban hivatalos személyek valóban nem hoztak sem m iféle eredményt. Kuba nem hajlandó igazi engedményekre, jel­ zései propagandatrükkök, az egész dolog egy fantasztikusan fe lé p íte tt hazugság. Az amerikai korm ány ezek után

megszi­ folyósíthatnánk a nyugdíjat mindazoknak a nagyszülőknek, akik a N yu gaton élő unokáik­ kal akarnak foglalkozni.” Aminek az állam ra nézve az a nagy elő n y e lenne, hogy a nagypapa vagy nagymama la­ kása felszabadulna, és hasz­ nosan járu ln a hozzá a lakáshelyzet javításához. Gosztonyi ötletében a magyarországi la­ káskérdés m egoldása rejlenék, ha lenne an nyi nyugatra vá­ gyó, idős korú, ahány fiatal házaspár lakásra vár. Nem lenne egyszerűbb ezek számá­ ra m egkönnyíteni a kivándor­ lást, hogy aki akar elmehes­ sen, mint az term észetes bár­ mely norm ális demokratikus rendszerben? De ennyire „ru­ galmasan” azért mégsem me­ ri kezelni G osztonyi a dikta­ túra útlevél-rendelkezéseit, mert félő, h ogy kiürülne a fél ország. (FMH) gorította a kereskedelmi forgalm at és a Ku­ bába történő utazási lehetőségeket korlátozó intézkedéseket, és folytatja egy olyan rádióállom ás

szervezését, amelynek az lesz a fel­ adata, hogy objektív információkat sugároz­ zon Castro szigetországába. Jövőbeni tárgya­ lások lehetőségét Kubával am erikai részről n em zárják ki teljesen, de enn ek kemény feltételek et szabnak; nevezetesen azt, hogy Kuba hagyjon fel világméretű kalandorpoli­ tikájával, és módosítsa a Szovjetunióhoz fű­ ződő kapcsolatait. H aig külügyminiszter azt m ondta ugyan, h ogy Castro gyötrődve töpreng, vajon viszszatérjen-e a nyugati táborba; de kubai ügyek­ ben jártas amerikai szakértők n em igen tart­ ják valószínűnek, hogy hajlandó len n e ilyen m onum entális fordulatra. Az ed d igin él nagyobb rugalm asságra azonban komoly okai lennének. A kubaiakat mélyen nyugtalanítja az enyhü­ lés légkörének megromlása; Reagan elnök nyi­ latkozatait is nagyon komolyan veszik, és úgy érzik, hogy egy esetleges am erikai támadás­ nak nem tudnának ellentállni. E zenkívül a 23 év e uralm

on levő forradalmi rendszer példát­ lan gazdasági problémákkal küszködik. Kubá­ nak kétségbeejtöen kevés a kem ényvalutája. gyalás volt. A kommunista ura­ lom átvétele, 1978 óta ez az első eset, hogy India gazdasági m egbeszéléseket folytatott az afgán bábkorm ánnyal. Kórhá­ zi felszerelések et szállítanak majd Kabulnak, ezenkívül né­ hány kisebb ipari létesítm ény­ hez nyújtanak anyagi segítsé­ get. A K elet-Ném etországban tartózkodó Babrak Karmai nem nyilatkozott, hanem Potzdamban egy autógyár munká­ sai előtt n yíltan bevallotta: rendkívüli nehézségekkel tud­ ja csak korm ányozni Afganisz­ tánt, mert az általa „ellenfor­ radalmi erőkn ek ” bélyegezett ellenállók m int mondta gerillaháborút folytatnak. Nem titkolta, hogy 1979 de­ cemberében, a Szovjetunió ál­ tal irányított állam csíny kö­ vetkeztében került uralomra, és az eddig eltelt időszakot nem tudta v oln a átvészelni szovjet

seg ítség nélkül. H onecker k eletn ém et állam­ fő szerdán d íszvacsorát adott Babrak Karmai tiszteletére. Beszédében a k ét ország között megkötendő barátsági és együttm űködési szerződést méltatta. R észleteket nem árult el, de az AP amerikai hírszolgálati iroda kelet-né­ metországi tudósítója szerint Babrak Karmai nagyobb tá­ mogatást óh ajt elérni látoga­ tásával. A Szovjetunió után K elet-Ném etország támogatja leghatásosabban az afgán báb­ kormányt. Ú T IT Á R S írja fr. Szépe László, dr NEM SÜRGŐS H ogy az életben mi mennyire nem sürgős, arra szomorú példa volt egy fiú esete még a régi időkből. Csúnyán m eg­ zúzott lábbal hozták be a kórházunkba egyik vasárnap délután. Ügy történt, hogy megbeszélték a kislánnyal, akinek udvarolt, hogy találkoznak a belvárosi m ozinál, és megnézik az új fil­ met. Am ikor házuktól a villam osm egálló felé ment, látta, hogy jön az ö

villamosa. Szaladni kezdett, de csak a lépcsőt érte el, m ár nem tudott jól megkapaszkodni, és a kocsi oldala fél lábát összeroncsolta. Még szeren cséje volt, hogy nem került a kerekek alá. H a m egvárta volna a következő villamost, elkerülhette volna a szerencsétlenséget, esetleg csak 10 percet késett volna a találkozóról. De a valóságban nem késett volna el, mert amint később kitudódott, a kislány fél órával később ért a találkozó h elyére . íg y vagyunk mi is gyakran az életben. Sietünk, néha szaladunk kívánságaink villam osa felé, mert úgy érezzük, hogy nagyon sürgős vágyaink teljesítése, a sietésben hibát hibára követünk el, s a végén rájövünk, hogy mindez nem is volt sürgős. Azt mondottuk előző beszélgetésünkben, hogy ha földi dolgokról van szó, nem minden fontos. Nagyobb hiba azonban az, am ikor valamire kimondjuk: Sürgős! Amikor valamelyik kívánságunkra, tennivalónkra ráütjük a sürgős

pecsétet, mint egy katonai SAS-behívóra. N in cs nagyobb oka a rosszul végzett, sikertelen munká­ nak, m int amikor azt sürgősnek m ondjuk ki. Már maga a fe­ szültség, az izgalom, hogy időben m eglegyen, nagyon m eg­ zavarja figyelmünket, pontos m unkánkat. Az élet gyakran megtanít arra, hogy mit ér a sietés, rohanás, ha a célt már nem tudjuk m ajd élvezni. Hány em ­ berrel történik meg, hogy éjt-nappalt izzad, hogy minél előbb felépüljön a háza, melyet m agának megálmodott, s amikor az készen van, már csak az örököse tud beköltözni, mert ő agyonhajszolta a szívét? H ány szülővel történik meg, h ogy úgy dolgozik, mintha valaki kergetné, megvonja magától a pihenést, vakációt, még a rendes élelm et is, csak mielőbb ben t legyen a bankban a kitűzött bankbetét, aztán gyakran m ár csak az utód fogja azt gyorsan, könnyelműen elkölteni? Óh, nem azt akarjuk ezzel m ondani, hogy ne végezzük el azt, am i sürgős, de ne

legyen kapkodás, egészségrontás belőle. N em mondjuk, hogy igaza van P ató Pálnak, amikor azt mondja: H ej, ráérünk arra még! D e tudjunk mértéket tar­ tani az iramban! Tudjuk kiválasztani, mi való előbbre, és tudjuk kiszabni a munkatempót erőnkhöz képest. Igaz a közmondás: Amit ma m egtehetsz, ne halaszd hol­ napra! D e néha igenis hasznosabb várn i valam ivel a holnapra, és jól m egfontolni kapkodás helyett. M aga a szó, hogy sürgős, már egym agában is nyomasz­ tóan hat a lélekre, idegekre. Olyan, m intha egy szigorú mun­ kaadó állna a hátunk mögött stopperórával, esetleg korbács­ csal. Ilyen érzésben már a munkánk is csak selejtes munka lesz Ha hozzászokunk ahhoz, hogy munkánkat, napirendün­ ket „sü rgős” jelzőkkel látjuk el, akkor veszélyeztetjük, tönkretehetjük lelki nyugalmunkat, békénket. Semm iféle földi dolog nem leh et annyira sürgős, hogy m iatta érdem es lenne elron­ tani egészségünket,

idegeinket és lelki egyensúlyunkat. Aki nyugodt, boldog ember akar lenni, annak meg kell tanulnia az élet normális tempóját. Ez különösen fontos a mai rohanó világban. Megint a B ibliából veszünk intelmet: Mi az idő? Események sorozata, leh et lassú, lehet gyors. Isten azonban örök. „Nála egy nap olyan, mint ezer év, és ezer év olyan mint egy nap.” A lelkünk is időtlen, csak a földi testben szám lál napokat, éveket. A földi élet siet. Sietni akar a feln ö v éssel, a gazdagodás­ sal, élvezetekkel. Ez okozza a m indig gyorsabb és gyorsabb hajszát. Aki nem látja a lelke és a földi dolgok értéki kü­ lönbséget, az belelovalja magát a hajszába, s a végén maga is belefullad. A papnövendékeket ettől a világi belefulladástól szeret­ nék a papnevelők megmenteni, s ezért a szemináriumban sokat hangoztatták nekik: Mit ér az em bernek, ha az egész világot is m egnyeri, de lelkének kárát vallja? Gyakorlati oktatást is adtak

ebben. Pl ha valaki postát kap, az várjon 10 percig, s csak azután bontsa fel a levelet. Vagy ha egy szelet csokoládéja van, várjon vele 10 percig. Hasznos gya­ korlatok. Jobb, ha magunktól tanuljuk m eg a m értéket a sietésben, mintha az élet tanítana meg erre az elhibázott, elkapkodott sikertelenségekkel, balesetekkel. Amikor úgy érezzük, hogy a sürgős tennivalók össze­ nyomnak, kérdezzük meg magunktól: Sürgős? Nem! Semmi sem sürgős! A Kreml naponta több mint 8 millió dollárt költ ugyan a latin-am erikai szövetségesre, de közben maga is aranytartalékait árulja, h ogy készpénzhez jusson, és csökkenti a Kubába irányuló k ö ltséges olajszállítmányait. U g y a n ­ akkor a gazdasági nehézségekkel párhuza­ mosan a Kubában újonnan felnövő n em ze­ dék tagjai töm egesen keresnek munkát. A havannai kormány tudja, hogy a rend ­ szer még további húsz évig nem élhet m eg egyedül F id el Castro elbűvölő

egyéniségéből jegyezte m eg a napokban egy Havannában működő nyugati diplomata. Amerikában egyesek arra mutatnak rá, hogy kubai részről ez alkalommal a m últban hangoztatott előfeltételek nélkül hajlandók az Egyesült Állam okkal tárgyalásokba bocsátkoz­ ni; tehát nem k övetelik az amerikai gazdasági blokád m egszü ntetését és az amerikaiak k ivo­ nulását a guantanam ói katonai támaszpontról. Továbbá: kubai h ivatalos személyiségek bár elvileg nem mondanak le a külföldi forradal­ mak fegyveres tám ogatásáról újabban azt állítják, hogy a salvadori gerilláknak küldött fegyverszállítmányokkal m ár 15 hónappal ezelőtt felhagytak. Reagan elnök kormányának köreiben viszont az hallható, hogy a kubai állítások nem érdem elnek hitelt, hiszen a ku­ bai katonák és tanácsadók továbbra is ott vannak Angolában, Etiópiában, Dél-Jemenben és szórványosan egész Közép- és Latin-Amerikában. Egyes szakértők

azonban derűlátób­ bak. A külügyminisztériumban többen képvi­ selik azt a nézetet, hogy Reagannek folytatni kellene a tanácskozásokat, hogy legalább ki­ puhatolja a kubai nyilatkozatok őszinteségét. A kapcsolatok javulása K ubával csökkenthetné az Egyesült Államok közép-amerikai problé­ máit, és hozzájárulhatna azoknak a károknak az enyhítéséhez, am elyeket a falklandi válság fejleményei okoztak az E gyesü lt Államok ér­ dekeinek Latin- Amerikában. 1982.lUButztui81 3. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA NÉMET KATO LIKU S L A P A BULÁNYI-ÜGYRŐL A m agyar püspöki konfe­ rencia a m aga részéről lezárta Bulányi György piarista atyá­ val kapcsolatos vizsgálatát, és a kifogásolt nézeteket felter­ jesztette Rómába a Hittani K ongregációhoz. A döntésig a püspöki konferencia Vala­ m ennyi m egyés püspöke saját egyh ázm egyéje területén meg­ vonta B ulányi Györgytől a pa­ pi tev ék en y ség jogát.

Mi vár­ ható ezek után Rómától? A B ulányi-ügyet részletesen ism erteti a nyugat-németor­ szági Freiburgban megjelenő, nagy tekin télyű havi folyóirat, a H erder Korrespondenz leg­ utóbbi szám a. A cikk szerzője a következőket írja a várható római döntésről: A Bulányi-ügyben várható római d öntésre méltán figyel­ hetünk feszü lt érdeklődéssel, annál is inkább, mert Lékai bíboros, a római eljárás ered­ m ényét m eg sem várva, június 9-én felfüggesztette Bulányit. Erre azonban csak azután ke­ rülhetett sor, hogy mivel piarista szerzetesről van szó a rend generálisa erre felha­ talm azást adott Lékai bíboros­ nak. M iután most már az ügy­ ben m indenképpen Róma ha­ tároz, feltételezhető, hogy a pápai hatóságok, különösen a H ittani Kongregáció, nem szo­ rítkoznak csupán ennek az ügynek az eldöntésére, vagyis a határozat lényeges tényező leh et M agyarország egyházi és teológiai

életének fejlődésében általában is. A H erd er Korrespondenz cikkírója szerint feltételezhe­ tő, h ogy Róma a világegyház teológiai m értékegysége sze­ rint fo g eljárni, ami azt jelen ­ tené, h ogy esetleg nem mellőz vagy n em v et el olyan foga­ lom alkotásokat, amelyek Ma­ gyarország k issé elfogult teoló­ giai és egyh ázi légkörében szo­ katlanul hangzanak. Rómában nem uralkodnak a magyaror­ szágihoz hasonló politikai és em beri körülmények. Ez azt jelen ti, hogy adottak egy ki­ fogástalan eljárás lehetőségei. Ebben a helyzetben Róma nyil­ ván csa k arról fog döntést hozni, hogy mennyiben fogad­ hatók el Bulányi ismételt meg­ nyilatkozásai, amelyek szerint k övetőivel együtt minden te­ kintetben hűséges kíván ma­ radni az Egyház tanításához. Csak Róma van abban a h ely ­ zetben, hogy megállapíthassa, vajon a felpanaszolt teológiai n ézeteltérés valóban hittudo­ m ányi jellegű, avagy a jelen ­

legi viták szándékosan felidé­ zett vagy véletlenül támadt n ézeteltérések és a párbeszéd­ re irányuló készség hiánya m i­ att elm érgesedett légkör kö­ vetkezm ényei? A m egoldás ezek után nem an nyira a hivatalos tanítástól eltérő nézetek m egállapításá­ ban fog állni, mert inkább a n ézeteltérésh ez vezető emberi gy en g eség ek feltárásában, am ennyiben ez a magyar eg y ­ házpolitikai helyzetben leh et­ séges. Róma a magyar egyház jö ­ v ő jére való tekintettel feltéte­ A Herder K orrespondenz lezh etően azt is meg fogja fo n ­ cikkírója úgy véli, h ogy az tolni, hogy a konfliktushely­ ügynek nem szabad B u lá n y i zetb ől kiindulva többet is t e ­ személyes sorsán és a b á zis­ het, m int csupán döntést hoz, csoportok egy részére g y a k o ­ v a g y esetleg nem dönt a Lékai rolt hatásán túlmenő je le n tő ­ bíboros által előterjesztett és séget tulajdonítani. A m agyar B ulán yi

ellen irányuló vá d a k ­ katolikus egyházban sok sü r­ ban, illetve teológiai k érd ések ­ gős és időszerű kérdést k e lle ­ ben. ne megoldani, a báziscsop or­ Egyébként októberben v a la ­ tok ügye csupán egy ezek kö­ m enn yi magyar m egyés p ü s­ zül. A jelenlegi h elyzetb en pök „ad limina” látogatásra szinte az a benyomás a la k u l­ je le n ik meg a pápa előtt. E b ­ hat ki, mintha az Állam i E g y ­ ből az alkalomból részletesen házügyi Hivatalnak és a p á rt­ tájékoztatják az Egyház fe jé t egyházm egyéjük helyzetéről. nak érdeke lenne a B ulán yiA Bulányi-ügy és a b áziscso­ ügyet feljátszani, h ogy ne portok viszonya a h ierarchiá­ kényszerüljön engedm ényekre sokkal alapvetőbb k érd ések ­ hoz, m ár szóba került a le g ­ utóbbi „ad limina” látogatáson ben mindaddig, amíg az e g y ­ is. A téma most új id őszerű ­ házi vezetés nem tan ú sít a sé g e t kapott.

jelenlegitől eltérő m agatartást. JUGOSZLÁVIA A PÁRTKONGRESSZUS ELŐESTÉJEN A N ew York Times kikül­ dött tudósítója Belgrádból k el­ tezett cikkében azzal foglalko­ zik, hogy milyen problémák várnak megoldásra az ország­ ban most, a kommunista párt 1 2 . kongresszusának előesté­ jén. A tudósító emlékeztet T i­ to néhai elnök erőfeszítéseire, am elyekkel a sok nemzetiségű országból egyetlen jugoszláv nem zetet akart kovácsolni. De az igazság az, hogy bár Tito kom oly eredményeket ért el, m egoldani semmit sem tudott. Továbbra is fennállnak a fe ­ szü ltségek a jómódú szlovének és az elmaradott albánok; a szerbek és a horvátok; a m o­ ham edánok és a keresztények között. A bajokat csak tetézi az évek óta tartó gazdasági válság. A 70-es évekre az életszín­ von al em elkedése volt a je l­ lem ző. És mi a helyzet ma? A munkanélküliség eléri a 12 százalékot, az infláció rátája a 45 százalékot.

Akadozik a közellátás, csakúgy, mint az ipari termelés, részben | azért, m ert a valutahiány következ­ tében le kell mondani fontos nyersanyagok, alkatrészek be­ hozataláról. Az ország külföldi adósságainak összegét 18 m il­ liárd dollárra becsülik. A kül­ kereskedelm i mérleg hiánya 1 m illiárd dollár körül mozog. A vázolt helyzet két baljós következm énnyel járt. Elapad­ tak a nyugati hitelforrások és fellend ü lt a kereskedelem a Szovjetunióval. Ezzel kapcsolatban egy m a ­ gas rangú korm ánytisztviselő a következőket mondotta: A nyugati bankok n em folyósítanak nekünk h itelek et, h ogy átvészeljük a mostani n e ­ héz időket. Ezzel szem ben a Szovjetunió mindent hajlandó m egvásárolni tőlünk, am it csak piacra dobunk, tek in tet nélkül a minőségre. Ezzel le ­ szállítja a mércét, csök k en ti versenyképességünket, s v é g ­ ső soron függő helyzetbe k e ­ rülünk tőle. Ez senkinek sem jó, sem

nekünk, sem a N y u ­ gatnak. Az amerikai újságíró e m lé ­ keztet arra, hogy az eg y e s szövetségi köztársaságok közt m ég mindig igen nagyok a különbségek. Horvátországban és Szlovéniában például az e g y főre eső jövedelem hatszorosa a m egfelelő koszovói adatnak. P ed ig a bajok egyik gyök ere ép p en az, hogy a szövetségi kormánynak politikai okokból k ellett gazdaságilag tarthatat­ lan intézkedéseket hoznia. H ogy ez milyen feszü ltségek ­ hez vezetett, azt Tito id ejéb en m ég sikerült elkendőzni. Ma m ár nem lehet. Ugyancsak Jugoszláviával kapcsolatban a Süddeutsche Zeitung a bürokrácia tú lbu r­ jánzásáról ír. Emlékeztet arra, hogy az 1974-es alkotm ány lé ­ nyegében az állam elh alásának lenini elvét tűzte ki célu l, te ­ hát azt, hogy a társadalm at idővel közvetlenül a dolgozók irányítják. De az azóta eltelt 8 év folyamán az esem én y ek egészen más irányt vettek. A szövetségi

köztársaságok, tartományok, városok és fa l­ vak érdekvédelmi szerv ezetei mind bürokratikus központok­ ká váltak. A dolgozók h e ly e tt ezek próbálják m agukhoz ra ­ gadni valamennyi döntés m e g ­ hozatalát. Mi több: ezek az érdekközösségek egym ás ro v á ­ sára próbálják érv én y esíten i akaratukat, a gazdaságosság elvét teljesen figyelm en kívül hagyva. Mi történt tehát? A munkásönigazgatás h a tósági vízfejek gyülekezetévé dagadt. Azok, akik a jugoszláv á l­ lam szövetségi jellegén ek a k i­ domborítását szorgalm azták, úgy érveltek, h o g y csa k ily módon lehet m egakadályozni a nacionalizmus ú jjászü letését. És valóban: a központi kor­ mány hatásköre egyre jobban összezsugorodott. Ám a h a ta ­ lom nem a munkásokra ruházódott át, hanem a h e ly i b ü ­ rokratikus szervezetekre, m e­ lyek ezt a hatalmat k orántsem a gazdaságosság fig y elem b ev é­ telével, avagy a dem okratikus

jogszabályok szerint g y a k o ro l­ ják. A VILÁGKIÁLLÍTÁS, az ellopott bélyegző és a cigányprímás A tlanta államban 1895-ben volt világkiállítás. 97 év óta tost először rendezték az E gyesü lt Államok délkeleti részén, Inoxville-ben, Tennessee állam ban az 1982-es World’s Fairt, zaz világkiállítást, május 1-tól október 31-ig. A vasfüggöny íö g ö tti államok közül egyedül M agyarország vett részt. S ha íár Magyarországnak is jutott pavilon, vajon ki a felelős a iállítás minőségéért, összeállításáért stb? Bizonyára hasonló érdés vetődik fel mindenkiben (nem zetiségre való tekintet élk ü l!) aki a magyar pavilont m egtekinti. Szabadságom első napján útnak indultam Tennessee ál­ un felé. 9 4 fokos hőségben július 11 -én érkeztem a kiállításra, ppen azon a napon, amikor az 5 m illiom odik látogató érkezését nnepelték, aki különböző kitüntetésekben is részesült. M indenütt nagy tömeg

volt. A japán pavilon előtt kb fél ilom éteres sor állt már reggel 1 0 -kor, pár perccel a nyitás tán, am i kb. másfél órás várakozást jelent, amíg az em ber p a v ilo n kapuján beléphet. A kínai, ausztráliai és kanadai avilonok előtt hasonló jelen ség et találtam. S a nagy hőség [lenére a tömeg türelmesen várt. A várakozási időt arra asználtam fel, hogy tanulm ányoztam a szélrózsa minden ré­ séről ide érkezett, különböző nem zetiségű látogatók tarka jházatát, arckifejezését és a bábeli nyelvzavarban elkapott legen nyelvű beszélgetéseket. A legtöbb pavilonnál, n ép viseletb en , a kiállító állam külöttei fogadták a látogatót. M inden államnak van (azaz volt!) ivatalos bélyegzője, amellyel a látogatók programkönyvét, agy kívánságra más em lékfüzetét lepecsételik. D élután két óra felé végre a m agyar pavilonhoz értem , tt n em kellett sorba állni. Ott szabad volt az út, s nem állt jmeg.

Amint az ajtón beléptem , kézzel írott felírás fogadott: Sorry! Stamp for passports and guide books has been Stolen!” ajon ily en felirat láttán m ilyen leh et az első benyomása a aponta érkező 60 70 ezer látogatónak? Minden nem zetnél 5 asztalhoz van láncolva a b élyegző, és a nemzet kiküldöttje ezeli. N em lehetett volna a m agyar pavilonba is beszervezni alakit aki magyarul tud beszélni, aki a magyar vonatkozású erdősekre képes lenne felvilágosítást a d n i. s akinek szív­ gye lett volna a bélyegzőre is vigyázni? A bejáratnál álló át am erikai alkalmazott M agyarországon nyomtatott, angol yelven írt szakácskönyveket, Rubik-kockát és hanglem ezt rult, de minden kérdésre azt a választ adta: „I don’t know . ” Á m agyar pavilon falait sű rű n teleragasztották híres tuósaink, zenészek, színészek stb. fekete-fehér felnagyított rcképével. Alatta 5 10 sor m agyarázat Néhány lépéssel toább a sarokban állandóan m

ozog az embernagyságnál nazobb színes Rubik-kocka M ellette a gyöngyösi erőmű silány, szegényes utánzata. P ersze a látogatók javarésze a kép ek m ellett pillanatok alatt tovasiet, hiszen a sok idegen közül szám talan talán nem is tud angolul olvasni, vagy talán m a­ napság a fekete kép, főleg idős férfiak képe, csak k evés lá to ­ gatót tud annyira m egragadni, hogy időt vegyen m agának, és el is olvassa, hogy pl. Irinyi János, a foszforos g yu fa fe l­ találója . vagy miért n y ert kitüntetést „István Szabó” A szabad Nyugat színpom pás pavilonjai m ellett a sok élő és halott magyar fek ete képe szinte a szomorú g y á sz érzését kelti a látogatóban. Vajon ez a szegényes k iállítás a ném a panasz felkiáltójele-e a szabad Nyugat felé, m ely szív et rázó példával bizonyítja a m ost otthon szenvedők „paradicsom i jó létét”? Csak ez ma M agyarország, fekete képek és a Rubikkocka, semmi más? D e .

még volt más is: a T he Csárda étterem, 65 szem ély részére. Amint beléptem k ét kiszolgáló leány üldögélt ott Az egyiken kalocsai hím zett blúz, kötény, főkötö, rakott szok ­ nyával. A másikon fehér blúz, fölötte az előbbi v ise le t m el­ lén y e (igazságosan m egosztoztak az ereded viseletén!), fek ete szoknyával. Ez utóbbi hozzám jött, és kérdezte angolul, m it szeretnék rendelni? V álaszom az volt: a magyar p avilon b an magyarul szeretnék rendelni! Erre a lány elment, és közben az étlapot nézegettem: G oulash 4 ,9 5 ; Szegedi Mushroom Salad 4,95; Töltött paprika 9,95; Rabbit paprikas 10,95; C abbage Hungarian 11,95; H ungarian Chicken Crepes 10,95. Végre előkerült A ndrás szakács (vezetéknevét n em sik e­ rült megtudni), aki elárulta, h ogy Budapestről jött 6 hónap ra főzni. Mondtam, hogy szeretn ék magyarul rendelni H am ar felírta amit kértem, s gyorsan távozott, nehogy alkalm am le ­ gyen kérdezni valamit. D

e az asztal végétől még hamar v issz a ­ szólt: „Cigányprímást n em akar hozzá rendelni?” íme: magyar pavilon, m agyar étterem, magyar v en d ég szeretet népi dem okratikus módra. (G. M ) Hogyan látja a NATO követendő stratégiáját Rogers tábornok? Rogers tábornok, a NATO európai haderőinek főp a ra n cs­ noka ismertette elk ép zeléseit az Észak-Atlanti S zövetségnek a Szovjetunióval szem ben al­ kalmazható stratégiájáról. A tábornok ezeket az elk ép ­ zeléseket az Europa A rch iv és a Foreign Affairs cím ű fo ly ó ­ iratokban fejtette ki először, válaszként prominens am erikai szem élyek azon indítványára, hogy az E gyesült Á llam ok mondjon le az atom fegyverek elsőként való bevetéséről. Rogers tábornok abból in ­ dul ki, hogy a Szovjetunió kész a tárgyalásokra. Senkit se tévesszen m eg Moszkva eddigi hajthatatlansága. A fegyverkezés ellen ő r­ zéséből majd csök k en téséb ől reá nézve is komoly

előnyök származnának. Először is m eg­ menekülhetne az atom háború pusztításától, m ásodszor pedig az eddig fegyverkezésre fordí­ tott óriási anyagi eszközök egy részét égető gazdasági prob lé­ mái megoldására h a szn á lh a t­ ná fel. Mindaddig azonban, am íg az érdemi tárgyalások m eg nem kezdődnek, a N yugatnak nö­ velnie kell hagyom ányos fe g y ­ verzetét. Ez a feg y v erzet ma nem felel meg a k ö v etelm é­ nyeknek. Ha a varsói szerződés c s a ­ patai váratlanul hagyom ányos fegyverekkel indítanának tá­ madást a NATO ellen , le g fe l­ jebb arra maradna idő, hogy a tagországok vezetői eld ö n t­ sék: hajlandók-e a to m feg y v e­ reket bevetni? N e áltassu k magunkat: m ulasztást k ö v et­ tünk el, nem rendelkezünk kellő mennyiségű h a g y o m á ­ nyos fegyverrel, teh á t je le n le g rá vagyunk utalva a rö v id és közepes hatósugarú atom rak é­ tákra. Az egyensúly m eg terem ­ tése a

hagyományos fe g y v e r ­ zet terén nem jelenti azt, hogy pontosan ugyanannyi h arck o­ csival vagy repülővel k ell ren ­ delkeznünk, mint a m en n yi a varsói szerződésnek van. A tényleges harctéri h ely ze­ tet figyelembe véve, arra van szükségünk, hogy fel tudjuk tartóztatni a hagyom án yos fegyverzettel indított tám adás első hullámát. Közben, u g y a n ­ csak hagyományos eszközök­ kel, olyan veszteségeket kell okoznunk a második h ullám ot alkotó hadosztályoknak, h ogy mire a frontra érnek, e lv e sz ít­ sék lendületüket. Ha er re ké­ pesek vagyunk, akkor lén y e­ gében előkészítettük az elle n támadást. Az ed d ig in él jóval nagyobb mértékben k ell fe l­ használnunk a leg k o rszerű b b elektronikus harcászati e s z k ö ­ zöket. Szigorú e llen ő rz ésü n k alatt kell tartani a te n g e ri u ta ­ kat és Európa lég iterét. Rogers tábornok e m líté s t tesz arról, hogy az im é n t v á ­ zolt

stratégián alapul a NA T O európai védelmi k o n c ep ció ja , de megvalósításához k o m o ly beruházásokra lenne sz ü k ség . Ám, ha a NATO sze rt te n n e a stratégia m eg v a ló sítá sá h o z szükséges hagyom ányos f e g y ­ verekre, ezzel nem csak a S z o v ­ jetunióra gyakorolt e lr e tte n tő hatást növelné, hanem e g y b e n csökkentené az ato m h á b o rú kirobbanásának a v e s z é ly é t is. Amennyiben ugyanis a s z o v ­ jet támadás m ásodik h u llá m a elakadna, Moszkva v á la sz tá s elé kerülne: vagy v issza v o n u l, vagy beveti rövid és k ö zep es hatósugarú atom rakétáit. Ez azonban végzetes d ö n tés l e ­ het, mert nem lehet e lő r e tu d ­ ni, nem vezet-e a h a d á sz a ti atomfegyverek b e v etéséh ez . Melyik szovjet politikus te n n é ki magát ilyen b izo n y ta la n sá g ­ nak, ilyen kockázatnak? Rogers tábornok szerin t é p ­ pen ez a bizonytalanság a le g ­ fontosabb tényező a sz o v je

t hódításvágy m egfék ezéséb en . Ezért nem szabad a NATOnak eleve lemondania az a to m ­ fegyverek elsőként v a ló b e v e ­ téséről. Egy ilyen lemondás u g y a n is egyrészt növelné a S zo v jetu n ió támadókedvét, m ásrészt E u ró­ pában azt az aggodalm at k e lt­ hetné, hogy az E gyesü lt Á lla ­ mok immár nem k ezeskedik Európa biztonságáért. E g y sze­ rűen nem kerülhetjük m eg azt a kérdést, hogy a lem on d ás erősítené vagy g y en g íten é-e a szövetségesek ö sszeta rtá sá t és az E g y e s ü lt Á lla m o k s z a v a h i ­ h e tő sé g é t? Különben is: a ko­ csit fognának a lovak elé, ha először lemondanánk az atom ­ fegyverek elsőként v a ló b e v e ­ téséről, majd pedig k ísérletet tennénk hagyom ányos fe g y ­ verzetünk felfuttatására, h ogy ne legyen szükség az a tom ­ fegyverek bevetésére. H a e g y ­ általán valam iféle p o litik ai nyilatkozatra van szü k ség, ak ­ kor azt

valahogy íg y k ellen e megfogalmazni: a NATO s o ­ hasem fog tám adást in d íta n i sem a varsói szerződés, sem más ellen, de ha őt éri tá m a ­ dás, fenntartja m agának a v é ­ dekezés minden le h e tő sé g é t, mert csak így hídja az a g reszszort meggyőzni arról, h o g y a támadás sokkal töb b k o c ­ kázattal jár, m int le h e ts é g e s előnnyel. IRKA A legelőnyösebb pénzküldési lehetőség Magyarországra. A jándékcsom agok, műszaki cikkek, televíziók, autók, k ertészeti kisgépek, stb. Minden IK K A küldemény vámmentes! R endeléseket továbbítunk Magyarországra, A m erika é s Kanada minden részéből. IKKA KÖZPONTI BEFIZ E T Ő H E L Y F Ő K É P V IS E L E T L egnagyobb h iv a ta lo s magyar utazási iroda. IAGENCY N T E RTRAVEL N A TSERVICE IONAL Division of Intragserv Ltd. 5 1 9 Bloor Street West, Toronto M5S1Y4, Ontario Telefon: 5 3 7 - 3 1 3 1 BUSINESS OPPORTUNITY MEGJELENTEK HUNGARIAN RESTAURANT NÉGYESY

IRÉN TÜZV1RÁG és VASVIRÁG versesk ötetei in the heart of D aytona Beach, Florida! I acre property, s e a ts 1 5 0 with lots of room fo r expansion, liquor license,- all new equ ipm ent" Total price $ 4 5 0 , 0 0 0 . 0 0 , /2 cash owner will carry b a la n c e Jensen-Watson R ealty. Ask fo r M aria k e ttő e g y ü t t 1 8 , d a r a b o n k é n t 10 d o llá r . M e g re n d e lh e tő : N é g y e s y Irén , P. O B o x 3 4 1 , S m ith v ille , O h io 4 4 6 7 7 A (9 0 4 ) 2 5 3 -9 9 6 7 . Beszélek magyarul! 2218 N LINCOLN AVS CHICAGO ILL 6 0 ^ 1 4 ^atoltkusí Jlagparok^aöántapja Catholic Hungarians’ Sunday 89. évfolyam 30 szám A m agyarság legnagyobb k atolik u s hetilapja P .0 Box 2464 Y oungstow n, Ohio 44509 Tel.: (216) 7 9 9 -2 6 0 0 és 799-3335 (U S °S 291-640) 1982. a u g u sz tu s 15 Bulányi v á la sz a Lékai bíborosnak: Nem hirdetek tévtamt, amivel vádolnak Istent, és hogy amit m egism e­ rünk belőle, arról szóval és

tettel bizonyságot tegyünk. E k ötelességünk teljesítéséről a legkem ényebb büntetések és fen yegetések , életünk elvéte­ lén ek veszélye sem riasztott el eddig minket, és Isten se ­ gítség év el a jövőben is áll­ hatatosak akarunk maradni eb b en .” „A Vatikáni Zsinat szándé­ ka szerint figyelve az idők je le it (vö. Mt 16, 4) igyeke­ zünk tisztán látni, hogy ma és itt m iben áll az Isten országa. Az eddig meglátottak erejében törekedünk az é le t s z o lg á la tá ­ ra . Az élet szolgálatában a fen y eg ető nemzethalál színe elő tt közösségeinkben reá­ lis esem énynek tekintjük a n égy-, öt-, hat- és többgyer­ m ekes családot, a gyermekei feln ev elésére otthon maradt éd esan yát, és egy fizetésből is m egélhetést. A háború óta csak az abortuszokkal ötm illió­ nyi életet ítéltünk halálra. Mo­ h ács és a Don-kanyar ehhez viszon yítva említésre is alig m éltó veszteségnek nevei. A

kisközösségeinkhez tartozó család ok az életükkel protes­ táltak társadalmunk legn a­ gyobb erkölcstelensége ellen: a z é le ts z ín v o n a l é r d e k é b e n e z a n e m z e t m e g e szi g y e r m e k e it." „Az élet szolgálatában esz­ m ényünknek tekintjük a z e m - b e r ö lé s m in d en m á s f o r m á j á ­ n a k e lu ta s ítá s á t is. Nem tan u ­ lunk többé hadviselést! Im ád­ kozunk azért, hogy B íboros Ú r Jézusra formált és k a to li­ kus szívét is töltse el büszke öröm m el, hogy 1979 szeptem ­ b ere óta még nyolc m agyar katolikus tett hősies hitvallást, s jelen leg is négyen hordoznak ezért tanúbizonyságot tevő b i­ lin csek et.” „Az élet szolgálatában . tesszük, hogy minden m egta­ karítható fe le s le g ü n k e t é s n e m f e le s le g ü n k e t e lju tta s s u k a z é h e z ő k n e k , mert ez »a tiszta és szeplőtelen vallásosság« (Jak. 1, 27), mert a milliárdnyi fe le

­ barátban éhező Jézus m egeteté se nélkül nem várhatjuk, hogy Atyja áldottai közé s o ­ roljon minket (vö. Mt 25, 31 4 6 ).” Ezután Bulányi György m ég áprilisban is írt egy levelet. D e a magyar püspöki kar jú ­ nius eleji konferenciáján Gál F eren c, Vanyó László, Rózsa H uba és Erdő Péter, h ittu do­ m ányi akadémiai professzorok előterjesztésére úgy döntött, hogy Bulányi György április 19-i feleletében sem tett e le g e t Lékai bíboros felhívásának, h ogy az Egyház tanításával e l­ lenkező nézeteit vonja vissza. Ezért a püspöki kar B ulányi kivizsgálását lezárta és felter- jesztette a római Hittani K ong­ regációhoz kifogásolt ta n ítá ­ sát. De meg sem várva a K ong­ regáció legfelsőbb á llá sfo g la ­ lását, minden püspök a sa já t egyházmegyéjében B ulán yi Györgytől megvonta a n y ilv á ­ nos misézés, az igehirdetés, a szentségek, valamint a szentelmények

kiszolgáltatásának a jogát. A Kedves Olvasónak tudnia keli, hogy Róma már 1980-ban megvizsgálta Bulányi G yörgy másait, és nem akadt sem m i kifogása, mert úgy találta, hogy bizonyos „gyanús” ta n í­ tások nem teológiai jellegű ek , hanem a magyar egyház konk­ rét helyzetére vonatkozó m eg ­ jegyzések. Minden úgy látszik, hogy „politikai” tartalmú m e g ­ jegyzései hívták ki e lle n e a pártállam dühét, s ez L ékaira és a püspökökre bízta en n ek megoldását. Ezek „ v a llá so s” ü gyet koholnak belőle. Lékai szemében Bulányi egyik nagy eretneksége, hogy a katonai szoígálatmegtagadást h irdeti, viszont a bíboros ebben a k ér­ désben erősen képviseli a m ar­ xista rendszer érdekeit. E g y ­ szóval: a Bulányi-ügy a m a ­ gyar katolikusok egyh ázp oliti­ kai nyugtalanságának és e lé g e ­ detlenségének a m egnyilván u ­ lása. dr. Mihályi G ilbert STIRLING GYÖRGY: H azafi v a g y áruló? ■k

N in c s en y h ü lé s L e n g y e lo r s z á g b a n E g y h á z d o g m á it a k a rju k le­ c s e r é ln i. Misztériumok azok, am elyekre vonatkozik a páli kitétel: »csak tükör által és hom ályosan látjuk Istent és az ő titkait« (1 Kor 13, 12). A jézu si életalakítás megértése és utánzása, ez az, ami ben­ nünket alapvetően érdekel.” „A k ét találkozón elhang­ zott egyértelm ű kijelentéseim, valam int válaszaim nyilván­ valóvá teh ették a Bíboros Úr szám ára is, hogy Egyházunk­ nak az igazságban el nem té­ vedő tanításához ragaszko­ dunk. E ragaszkodásunkat most újból kijelentjük. Ha bár­ minemű beszédünkben, írá­ sunkban olyasm it találnak, ami fenti szándékaink ellenére is ellen k ezésben levőnek ítélne az em lített tanítással, tisztelettel fogunk fig y eln i főpásztori tisz­ téből fo ly ó megértő, felelős és szeretettől vezérelt kiigazítá­ sára, h o g y azt lelkiismeretesen

fontolóra vehessük.,, „Már a december 5-i »dia­ lógus« során is kértem, hogy csatoltassan ak a jegyzőkönyv­ höz G á l és V a n y ó professzo­ roknak írásainkról készített b ír á la ta i, am elyek elfo g a d h a ­ ta tla n h a n g n e m ű e k . Kérése­ met a B íboros Úr elutasította. A jegyzők ön yv sem kérésemet, sem annak elutasítását nem tartalm azza. Ezennel újra ké­ rem a csa to lá st!” „ Isten re és Egyházra hall­ gatva változatlanul Jézustól kapott feladatunknak tekint­ jük, h o g y kisközösségeinkben egyre jobban megismerjük a m agát velü n k közölni akaró The w orlds largest Catholic Hungarian w e e k ly KIADÓHIVATAL: EDITORIAL OFFICE: E g y es szám ára: 45 cen t A B ulán yi-ü gy egyik nagy port fö lv ert esem énye a ma­ gyar politikai és egyházi élet­ nek. A B u lán yi György piaris­ ta tanár alapította kisközössé­ gek az evangélium i hitélet me­ legágyai lettek, viszont Bulá­ nyi

bírálja a bíborost és a püspököket, hogy túl engedé­ kenyek az elnyomóval szem­ ben, és ú gy látja, hogy a lel­ kipásztorkodásban sokkal töb­ bet tehetn én ek . így érthető, hogy B u lán yi magatartása fe­ lette vörös posztó a pártállam­ nak, de a m ai helyzetben „egy­ házi” ü gynek tekinti, és azt akarja, hogy a püspöki kar járjon el ellen e, és némítsa el. Erről h osszasan írtunk a Va­ sárnap 1981. december 13-i számában. Azóta az a fejlemény, hogy Lékai bíboros Bulányi írásai­ ban régebbiekben és a leg­ újabbakban keresi azt, hogy m egfogja, és mint vallásos tévtanok hirdetőjét megbélyegez­ ze és félreállítsa. Bulányi két­ szer is találkozott egyházi ki­ vizsgálóival, de nincsen meg­ elégedve, ahogy kezelték. Ez­ után írta Budapesten 1982. m árcius 7-én kelt levelét a bíboros-érsekhez. Ezt a leve­ let közli a B eszélő 3., a magyar szam izdat, a disszidensek föld­ alatti

publikációjának leg­ újabb szám a, amit egyik chi­ cagói barátom hozott ki csa­ ládi látogatásról hazatérve. Máshol ugyanis nem jutna n yilván osságra Bulányi levele. S hogy em igrációnk is tudjon róla és megismerkedjék ezzel az egyházpolitikai válsággal, leközöljük főbb kitételeit: „N em a Denzingerrel van bajunk, hanem a kicsi, sze­ gény, üldözött Jézust akarjuk az életün k kel utánozni a szol­ gáló, adó, békességterem tő sze­ retet szolgálatában. N em az Volume 8 9 , No. 3 0 Aki látta a televízióban a len g y el parlament július 21-i ü léséről közvetített pár perces tudósítást, lehangoló, sőt nyo­ m asztó benyomásokkal zárta el a készüléket. A kamera v é ­ gigpásztázta a hatalmas terem padsoraiban ülő képviselők ar­ cát, és ami ezeken az arcokon tükröződött, többet árult el a len g y el viszonyokról, mint egy viharos tüntetést, tömegfelvo­ n u lást vagy az üres boltok elő tt

kígyózó sorokat mutató képriport. A lengyel nép kép­ v iselő i akiknek december 13., a rendkívüli állapotok ki­ h ird etése óta csak statiszta­ szerep ju t az ország ügyeinek in tézéséb en magukba roskadva, egykedvűen bámultak m aguk e lé Jaruzelski tábornok b eszéd e alatt. Sokan kezükbe tem ették arcukat, és úgy h all­ gatták Lengyelország urát. Látszott, nem várnak semmit a diktátor szavaitól: a képről a rem énytelenség levegője áradt. P ed ig amikor pár nappal előbb a PAP sajtóügynökség hírül adta, hogy a lengyel nem zeti ünnep előestéjén Ja­ ruzelski beszélni fog a parla­ m entben, sokak szívében fe l­ tám adt a bizakodás: hátha b e­ je le n ti a rendkívüli állapotok felfüggesztését, vagy legalább is je le n tő s enyhítését, és haza­ en g ed i a sok ezer internált, letartóztatott s börtönben sor­ sára váró politikai fogoly többségét. Talán még Walesát is . Jaruzelski tábornok h e ly

z e ­ te nem irigylésreméltó. N ép e döntő többsége árulónak, Moszkva bábjának tartja, és csak kevesen vannak, akik úgy látják: azért vállalta ezt a n ép ­ szerűtlen feladatot, hogy m eg ­ m entse hazáját egy m ég sú ­ lyosabb megpróbáltatástól, a szovjet inváziótól. Hol az ig a z­ ság, hová soroljuk ezt a soha nem mosolygó, belső érzéseit egyetlen gesztussal el nem áruló, szenvtelen embert, aki m indig fekete szem üveget v i­ sel, hogy senki se láthassa sze­ m eit, ne olvashasson a tek in ­ tetében? Minek tartsuk Jaruzelskit: áldozatos hazafinak vagy hitvány árulónak? N em így történt. Jaruzelski első szavai után nyilvánvalóvá vált, hogy az enyhülésre, tár­ sadalm i megbékélésre várókat csalód ás éri. Érdemes volt fi­ gyeln i a televízióban Jaruzels­ ki arcát: tanulmánynak is b e­ ille tt ez az arc. Tekintete b i­ zonytalan volt, valósággal réveteg. Igyekezett fegyelm ezet­ ten és mereven előre

nézni, de szem ei időnként m egrebben­ tek, s zavartan siklottak végig a padsorokon, mintha támaszt, biztos pontot keresnének. P u ­ ha, egyáltalán nem katonás v o ­ n ásai még inkább szétesőknek tűntek, szája sarkán a csügge★ N y ila tk o z ik a d ik tá to r teg hajlat belső vívódástól vá lt m ég keserűbbé. Beszédét fakó, Erre a kérdésre próbál v á ­ h alk hangon, egyetlen érzel­ laszt találni a Washington P o st m ekre utaló mozdulat nélkül len gyel születésű tudósítója, m ondta el, s egyetlenegyszer Tad (Taddeusz) Szüle is, aki sem em elte fel a hangját. néhány héttel ezelőtt b eszé l­ Szürkén, tompán koppantak g etést folytatott a tábornok­ szavai, mint koporsófedél szö ­ kal ő az első nyugati ú jsá g ­ g eire hulló monoton kalapács­ író, akit a diktátor a rend k í­ ü tések. Önmagával m eghason- vü li állapot kihirdetése óta fo ­ lo tt em b e r . Vajon így be- gadott , és leírja m

indazt, sz é l-e az, aki tudatában van am it a varsói Lazienki parkra iga zá n a k ? . n éző miniszterelnökségi palota Nem , nem enyhítette lé n y e ­ fogadótermében hallott. Az gesen a katonai diktatúra kor­ interjú a Post július 18-i, v a ­ látozó intézkedéseit, és nem sárnapi számában jelent m eg: bocsátotta szabadon a sok ezer érdem es kiemelni belőle n é ­ letartóztatott Szolidaritás-tagot h ány részletet. sem . Walesa előtt sem n yílt A beszélgetés során J a ru ­ m eg a börtönajtó. A rács m ö­ zelski minden igyekezete arra gött levők csupán alig egytize- irányul, hogy m eggyőzze az dének, mintegy háromszáz em ­ am erikai újságírót: a m últ év bernek hazaengedését je le n ­ decem ber 13-án életbe lé p te ­ tette be Jaruzelski. Jelentős tett rendkívüli lén yegéb en enyhítésnek még nem érkezett statáriális állapotot jelen tő el az ideje mondta a d ik ­ intézkedések elkerülhetetlenek tátor ,

mert a nép ellen sé­ voltak, s azokra éppen Leng ei (? ) a gyöngeség jelét lá t­ igyelország szuverenitásának nák ebben, és ez katasztrófát ’m egőrzése végett volt szükség. zúdíthatna az egész országra. (Folytatás a 3. oldalon) Price o f o n e c o p y : 45 c en ts A ugust 1 5 ,1 9 8 2 Az Egyház a második világban A csehszlovákiai eg yh ázi helyzet rendkívül sajátos. M int minden kommunista rendszerű államban, az állam e lle n s é g e ­ sen áll szemben az E gyházzal és a vallással egyaránt. 1945 után Csehszlovákia terü letén is szabályszerű egyházüldözés folyt, főpapokat és papokat b e ­ börtönöztek, a h ittan tan ítást megnyomorították, az eg ész egyházi életet rendkívül k e s­ keny korlátok.közé szorították Ennek az egyházüldözésnek az „eredm ényei” ma is é r v é n y e ­ sek, vagyis az Egyház szoron ­ gatott helyzetben van. Csak egy nem sikerült: a va llá so s élet hitének, sőt

nyugodtan mondhatjuk önvédelem ből folyó ellenállásának a m eg tö ­ rése. Különösen Szlovákiában öntudatos katolikus papok és hívek élnek, akik ma is tö ret­ len harcban állnak az állam i hatóságokkal. A 45 utáni egyházüldözés egyik máig is ható k ö v etk ez­ ménye, hogy Csehszlovákia 13 egyházmegyéjéből csa k h á ­ romban van szabályszerű p ü s­ pök és kettőben vikárius. A Szentszék és a cseh szlo v á k kommunista állam közötti egyik fő vitás kérdés éppen a püspöki székek b etöltése. É s itt jön az, amit sajátos h e ly ­ zetnek mondottunk. A sajátosság abban áll, h ogy Csehszlovákiában a h iv ő tö­ megek és a papok nagy része is, nem kívánja m inden áron, hogy a püspöki székeket b e ­ töltsék. Nem kívánja azzal az indokolással, hogy ha csak olyan pap lehet püspök, aki a kommunista állam k eg y ét b ír­ ja, vagyis afféle békepüspök lenne, akkor jobb, ha ily en püspököt a Szentszék

n em is nevez ki. Ez a m entalitás, m ely a hit és az Egyház lén y eg ét védi az ateista állam b esziv á r­ gásától, ez a gondolkodás ala­ kította ki C sehszlovákiában azt a magatartást . is, am ely kezdettől fogva és m indm áig gyanús szemmel nézi a b ék e­ papi mozgalmat, akárm ilyen néven működött is. Jól tudjuk, hogy Csehszlovákiában a b é ­ kepapi tevékenység k erete a szépen hangzó Pacem in T er­ ris nevű szervezet. És éppen ekörül támadt bonyodalom az utóbbi időkben, egyfajta k ö tél­ húzás a kommunista állam és a Vatikán között. II Ján os Pál pápa már 1981. d ecem b er 13án levelet intézett a c se h sz lo ­ vákiai püspökökhöz, am elyb en szóvá tette az Egyház m űkö­ dését korlátozó in tézk ed ése­ ket, megemlítette a sze n v e d é­ seket, amelyeket a k om m u­ nista párt és a korm ány ok o­ zott az Egyháznak, fe lp a n a ­ szolta a püspökök és papok á l­ lamilag szabályozott b eo

sztá ­ sát, a teológiai oktatás szá n ­ dékos elszegényítését és a h it­ tantanítás korlátozását. Ezt követte 1982. m árcius 8-án A zürichi székhellyel m ű k ö­ dő Hitélet a második v ilágb an elnevezésű, vagyis a k om m u­ nista rendszerű országok e g y ­ házi helyzetével foglalkozó szervezet jelentése szerin t a Szovjetunióban működő orto­ dox nőmozgalom egyik tagját, Nataljá Lazarevát L eningrádban 4 évi börtönbüntetésre és2 évi száműzetésre ítélték. A egy vatikáni k ongregáció d o­ kumentuma, amely a p a p o k ­ nak tiltja a politikai te v é k e n y ­ séget. Csehszlovákiára v o n a t­ koztatva ez a dokum entum a békepapok m űködését érin ti, más szóval a Pacem in T erris ellen irányul. A dokumentumot C seh szlo ­ vákiában kéz alatt te r je sz te t­ ték, de a prágai érsek, T om asek bíboros, valam int a brünni és a budweisi vikárius n y íl­ tan is tudomására h o ztá k a papoknak.

Ennek h atása a la tt több pap, aki eddig ta g ja v o lt a Pacem in Terris s z e r v e z e té ­ nek, kilépett. Ez n agy iz g a l­ mat okozott a cseh szlovák h a ­ tóságok körében, ah ogy p é l­ dául ezt a R heinischer M er­ kur című nyugatném et h e ti­ lap július 14-i szám ában j e ­ lenti. Ez az újság a n y u g a t­ német katolikus és p ro testá n s elit lapja A Pacem in Terris v e z e tő ­ sége is meghökkent, és n em ­ rég levelet intézett az o rszág püspökeihez és más eg y h á zi fórumaihoz. A levél v éd ek ező és magyarázó irat, ig y ek szik a békepapi mozgalom szerep ét pozitívan feltüntetni. H iv a tk o ­ zik arra, hogy az 1948 49ben kezdődő üldözés i d e j é n e mozgalom m entette m e g az Egyházat a teljes szétzúzástól. A levél hivatkozik régeb bi v a ­ tikáni dokumentumokra, ezzel akarva igazolni, hogy a S zen t­ szék nem mindig b ély eg ez te meg a Pacem in T erris szer­ vezetét. A levélírók m o

st is hangoztatják az Egyház, a p á­ pa és a püspökök iránti lo ja ­ litásukat. És végül ig y ek ezn ek bizonyítani, hogy az ú jab b p á­ pai dokumentum, am ely a p a­ pok politizálását tiltja, n em vonatkozik a Pacem in T erris munkájára, mert az v é g e r e d ­ ményben csak a b ék éért te ­ vékenykedik. A levelet vizsgálva, sza k ér­ tők különösnek tartják, h o g y egy papi szervezet n y ílt le v é l formájában óhajt p á rb eszéd et folytatni a püspökökkel. M á s­ felől rámutatnak arra, h o g y a levél hangja m érsék elt, lé ­ nyegileg elismeri, hogy a m o z­ galom aláveti magát a p ü sp ö ­ köknek. Ugyanakkor azo n b a n ez a levél nem tér az E gy­ ház és a vallás sú lyos s é r e l­ meire, a hitoktatás ír e g n y o m o rítására, vagy pl. a S zen ta ty a tavalyi levelében fe lso r o lt p a­ naszokra. Az egyházi helyzet ism e r ő i rámutatnak, hogy az e g é sz csehszlovákiai vallásos p ro b ­

lémát nem lehet lecsö k k en ten i két pontra, ahogy a le v é l teszi, vagyis a hierarchia k é r d é s é ­ re, vagy arra, hogy a P a c e m in Terris a békét szo lg á lja ; mert ez a szervezet, h a b e ­ szél, mindig a szovjet stílu sú békére gondol, ami m é g sem azonos azzal, ahogy a b é k é t a jóakaratú em berek e lk é p z e ­ lik. földalatti egyház éle té b e n te ­ vékeny asszonyt m á rciu sb a n fogták le a szovjet re n d ő rh a ­ tóságok. Vallatása után to v á b ­ bi 50 személyt h a llg a tta k ki, amiből a svájci hírforrás arra következtet, hogy a K G B -n ek sikerült megtörnie az o r to d o x nömozgalom hívének e lle n á llá ­ sát. (Folytatás a 8. oldalon) 1982. a u g u s z tu s 15 5 . o ld a l KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA --------------------------------------------------------------------------------- - / ----------------------------------------------------------------------------------------- N y u g t

a -A l a n B u d a p e s te n s á g a k m e g je le n ő a t o l i k u s BESZÉLŐ c ím ű e g y h á z b a n s z a m iz d a tk ia d v á n y SPO RT le g ú ja b b , 3 . s z á m á b ó l E lőző számunkban ismertet­ tük K ovács László budapesti káplán felfüggesztésének tör­ ténetét, L ékai László beszédét a k atoliku s pacifisták ellen, s részletek et közöltünk katoliku­ sok tiltakozó leveleiből. Azóta két nevezetes ese­ mény történt. A püspökkari k on feren cia Lékai bíboros sü rg etésére határozatot fo­ gadott e l a piarista Bulányi G yörgy tan ai ellen, melyeket pedig korábban a Vatikán az Egyház tanításán belül elhe­ lyezkedő „profétikus” megnyi­ latkozásoknak ismert el. A püspökök nyilatkozatát bárki elolvash atja az Üj Ember már­ cius 2 1 -i számában; nem ez a h ely zet B ulányi állásfoglalá­ saival, am elyek et pedig a bá­ zisk özösség irányadónak tart, s a m

ely ek fontos szerepet ját­ szottak a pacifizmus erősödé­ sében is. Dokumentumként át­ vesszük teh á t az ajándékiro­ dalom ból így nevezik a ka­ tolikusok a maguk szamizdatját B ulán yi összefoglaló­ ját sa já t nézeteiről, amelyet ered etileg Lékai László bíbo­ ros szám ára jegyzett le. Időközben katolikusokból bi­ zottság alaku lt Dignitatis Hum anae (em b eri méltóság) né­ ven. A bizottság azt a célt tűzte m aga elé, hogy figyelem­ mel k ísérje a vallásszabadság m egsértésén ek eseteit; vizsgál­ ja az állam és az Egyház kap­ csolatát, valam int az egyházi hierarchia, az alsópapság és a h ivők viszonyát. Tagjai nem fedték fe l kilétüket, nyilatko­ zataikat valam ennyien a bi­ zottság n ev éb en jegyzik. Má­ sodik dokumentumunk egy ilyen nyilatkozat. Lapunk számára készült Ke­ lem en Csaba cikke, amely köz­ vetítő álláspontot képvisel a p acifista bázisközösségek és a h ierarch ia

felfogása között. A bevonulásom előtti éj­ h e l y z e t m e g o ld h a ta tla n , s n e m szakán. " g o n d o lo m , h o g y e b b e n a h e l y ­ K ere sz tk é rd és: Van-e írógépe? - Van. Az egyik bíró kijelenti: nem hisz neki, mert a beadvány n em vall rá: gyenge ered­ m énn yel érettségizett. A vád­ lott elmondja, hogy szülei aka­ ratából járt építőipari iskolá­ ba, érdeklődése valójában más irányú; ezért is nem dolgozik a szakmájában. A tárgyalás v ég et ér anélkül, hogy a b e ­ adványt ismertetnék. ítélethirdetés: az elsőfokú ítéle t nem törvénysértő, m ér­ ték ét is helyénvalónak tartják. Ism ét megbilincselik a vádlot­ tat, és elvezetik. Ismerkedjünk meg Csizma­ dia beadványával: T is z te lt n o k sá g ! K a to n a i P a ran cs­ A z z a l a k é ré sse l fo rd u lo k a T. K a to n a i P a ra n c sn o k sá g h o z, h o g y r é s z e m r e a f e g y v e r n é l­ k ü li c i v i l

b é k e szo lg á la to t e n ­ g e d é l y e z n i sz ív e s k e d jé k . V a llá s i m eggyőződésem a la p já n u g y a n is le lk iis m e r e te m t i l t j a , h o g y k a to n a i s z o lg á la to t t e l j e s í t s e k . R óm ai k a to lik u s v a llá s ú vagyok, és e g y h á z a m s z ig o r ú é s f é lr e é r th e te tle n p a ­ r a n c s a a z, hogy s e m m ily e n é le t h e l y z e t b e n ne c s e le k e d je m a le lk iis m e r e te m ellen . H a íg y te n n é k , a k k o r b ű n t k ö v e tn é k e l. O rsz á g u n k a lk o tm á n y á t, m e l y tö r v é n y e s r e n d ü n k le g ­ m a g a s a b b szin tű k é p v is e lő je , t i s z t e l e t b e n ta rto m . A lk o tm á ­ n y u n k 70. p a ra g ra fu sa e lő ír ja a h a d k ö te le z e tts é g e t. U g y a n ­ a k k o r a 63. p a ra g ra fu s b iz to ­ s í t j a m in d e n á lla m p o lg á rn a k a l e l k i i s m e r e t i sza b a d sá g o t é s a v a llá s s z a b a

d g y a k o r lá s á n a k jo g á t. A lk o tm á n y u n k 70 é s 6 3 p a r a g r a f u s a e g y e n ra n g ú . í g y n e m le h e t e n g e m k a to n a i s z o l ­ g á l a t r a k ö te le z n i a 63. p a r a g ­ r a f u s m e g s é r té s e n élk ü l, é s é n s e m te h e te k e le g e t le lk iis m e ­ r e t e m n e k , h o g y m eg n e s é r t e n é m a 70. p a ra g ra fu st A z e t b e n a z e g y e d ü li m e g o ld á s a le lk iis m e r e ti s z a b a d s á g k o r ­ lá to z á s a lenne. Á lla m p o lg á r i k ö t e l e z e t t s é g e ­ im a ló l n e m a k a ro k k ib ú jn i. F e g y v e r t e l e n c iv il b é k e s z o lg á ­ la to t s z ív e s e n te lje s íte n é k , a m i n t a z tö b b o r s z á g b a n Is le h e ts é g e s jo g s z e r in t é s b ü n ­ te tle n ü l. E g yh á za m , m e ly h a ­ g y o m á n y o s a n jó v is z o n y b a n v a n á lla m u n k k a l, a k ö v e t k e z ő k é r é s s e l fo rd u lt a

z á lla m o k v e z e tő ih e z : „ M é ltá n y o sn a k l á t ­ s z ik , h o g y a tö r v é n y e k m e g ­ é r t ő é n g o n d o sk o d ja n a k a z o k ­ r ó l, a k ik le lk iis m e r e ti o k o k b ó l n e m fo g n a k f e g y v e r t , d e k é ­ s z e k b é k é s fo rm á b a n s z o lg á ln i a z e m b e r e k k ö z ö s s é g é t.” G a u ­ d iu m e t s p e s 79. a II V a ­ tik á n i Z sin a t d o k u m e n tu m a . B u d a p e s t, 1982. fe b r 2 4 C sizm a d ia G á b o r Csizmadia a baracskai fo g ­ házban tölti büntetését. L ev e­ leib en arról számol be, h ogy lelk i békéje tökéletes, bár gyakran gúnyolják, és n éh a bántalmazzák is. ★ N éhány héttel később k elt Sim onyi Béla erdészmérnök beadványa. (Simonyi lakcím e: Székesfehérvár, Rákóczi út 16, IX. em 51) Simonyi a főisk o­ la elvégzése előtt eg y év es szolgálatot teljesített; időköz­ ben pacifista lett, újabb b e ­ h ívásakor

megtagadta a fe g y ­ veres szolgálatot. Részletek a m árcius 1-én kelt beadvány­ ból: T is z t e l t H a d k ie g é szítő P a ­ r a n c s n o k s á g és T ö r v é n y s z é k : A z e m b e risé g k é th a r m a d a é h e z ik , g y ó g y íth a tó b e te g s é g e k g y ö t r i k , m ik ö zb en a zo k , a k i k ­ n e k m ó d ju k len n e s e g íte n i r a j ­ tu k , a z eh h ez szükséges őszszeg ek s o k szo ro sá t k ö ltik p u s z ­ t í t ó e s z k ö z ö k r e . É le te m e t c s a k ­ is m á s o k s e g íté s é n e k s z o l g á ­ la tá b a n k ívá n o m e ltö lte n i, o l y te v é k e n y s é g g e l, a m e ly nem M ielőtt azonban megismer­ kednénk a két dokumentum­ mal és a cikkel, emlékeztet­ jük olvasóinkat, hogy a fegy­ veres szolgálatot elutasító ka­ tolikusok ellen nem szűnt meg az állam i represszió. 1982. április 2-án tárgyalta A szocialista országok eg y ik legnagyobb a L egfelsőbb Bíróság

Katonai problém ája a lakáskérdés, ez alól talán többéT anácsa Csizmadia Gábor k evésb é Kelet-Németország k ivétel, a többi ke­ ügyét. A Beszélő szerkesztői leti államban évtizedek óta m egoldhatatlan­ közül H araszti Miklós volt je ­ nak látszik a lakosság szám ára építendő ele­ len a m in tegy húszfőnyi hall­ gen d ő lakás. gatóságban. N em kivétel itt a Szovjetunió sem , jól­ B eszám olója: leh et sehol a világon nem ép íten ek évente Az ü gyész, a jegyző és a há­ an n yi lakást, 1956 óta m integy 50 milliót, és rom bíró egyenruhában. Az pl 1979 81 között 62 m illiárd rubelt költöt­ ü gyvéd n ő az utolsó pillanat­ tek új lakások építésére, a lakáskeresők száma ban érkezik, csak helyettesíti sem m ivel nem csökkent. a védőt, s bár először látja a S nem csak kevés a lakás, hanem az újon­ vád lottat nincs ideje beszél­ n an építettek zöme túl kicsi, egészségügyileg getni v

ele. Csizmadia 1959-ben n em kielégítő 1920-ban pl törvén yb e foglal­ szü letett, budapesti lakos, épí­ ták, hogy egy lakásegységben m inden szem ély­ tőipari szakközépiskolát vég­ re 9 négyzetméter legyen a norm a. Több mint zett, je le n le g újságkihordó, ötven évvel ezután, a hetvenes évek b en Henry házas. Bilincsben hozzák; a M orton amerikai szakértő m egállapította, hogy bíróság engedélyezi, hogy a a Szovjetunió lakosságának n agy része még tárgyalás után néhány percig ezt az 1920-as normát sem éri el, átlagosnak b eszélh essen feleségével. Csiz­ tekinthető, hogy minden szem élyre eg y laká­ m adia G ábom é teljes megér­ son b elül csak hét négyzetm éter terü let jut. téssel tám ogatja férjét. A moszkvai újságokban éppúgy nem ta­ E lső fokon két év nyolc hó­ láln i lakáshirdetéseket, mint pl. házassághir­ napi . fogházra ítélik Csizma­ d etések et sem A fővárosi „lakásb

örze” egy diát. A védő a büntetlen elő­ régi moszkvai negyedben zajlik Az ott talál­ életre, a példás családi életre h ató nyilvános fürdő előtti parkban százával és a d icsérő munkahelyi véle­ láthatók fel s alá sétáló em berek, kis táblák­ m ényre hivatkozva enyhítést kal a kezükben vagy nyakukban, m intha sztráj­ kér: a vád lott személyisége és kolok seregét látná az ember. Sztrájkról szó életv eze tése nem veszélyes a sin cs, itt láthatók ? m ozgó újsághirdetések, társadalom ra. Kéri, hozzák a lakáskeresők tömege közelebb a büntetést a 18 hó­ A legkülönbözőbb lakásm egoldásokat ke­ napi sorkatonai szolgálat idő­ resik ilymódon a lakosok: o lvash ató itt egy tartam ához. Ami magát a vá­ fiatal párnál, hogy egy nagy négyszobás la­ dat jelen ti, kijelenti: védence k ást cserélnének két kisebbre, m ert már ele­ k étség telen ü l megszegte a tör­ gük van abból, hogy az

apósékkal, anyósékkal vén yt, és ő nem talál magya­ k ell egy lakásban élniök; diákok és katonatisz­ rázatot e r r e a magatartásra. tek próbálnak ilymódon, ha csak egy kis lyuk­ A vádlott emlékeztetni igyek­ hoz is jutni, ahol esetleg eg y etlen ágyat mond­ szik a bíróságot beadványára, hatnak magukénak, W. C az udvaron, fürdő­ de félbeszakítják azzal, hogy szoba egyáltalán nincs, közös konyha több más később összefüggően beszélhet családdal. S akik itt nagy n eh ezen kisebb szo­ majd. Jelentkezik az ügyész, bához jutottak, de nem m oszkvai lakosok, azok és visszautasítja a védő érve­ szám ára még csak most kezdődik a neheze. lését: a vádlott a legszentebb M ivel minden szovjet állam polgárnak, akik állam polgári kötelességet szeg­ n em született moszkvaiak, a rendőrségtől még te m eg, magatartása tehát kü­ tartózkodási engedélyt is b e k ell szerezniük. lö n ö sen veszélyes a társada­

Igazolniuk kell, hogy hol fognak dolgozni, hi­ lom ra. vatalosan utaztak-e el az előb bi lakóhelyről A rövid kihallgatás egyet­ (e z annyit jelent, hogy b ejelen tették -e eltávo­ len tém a körül forog: maga zásukat az ottani rendőrségen), s h ogy van-e hozta-e a döntést a vádlott, m ár Moszkvában lakásuk? íg y aztán nem cso­ vagy b efolyás alatt áll-e? da, hogy a fővárosba fölköltözködni kívánók, h acsak valamilyen rokonnál n em húzhatják K érdés: M ikor írta beadványát? m eg magukat, első útjuk a M oszkvában talál­ f o r d íth a tó se n k i á r ta lm á r a . E z é r t a f e g y v e r e s k a to n a i s z o l ­ g á la to t m in t e z z e l a z e l ­ v e m m e l e lle n té te s e t n e m tu d o m vá llaln i. S ze r e tn é m h a n g s ú ly o z n i, h o g y m in d en o ly a n m ó d o n s z í ­ v e s e n szo lg á lo m h a zá m a t, m e l y n e m ü tk ö zik e lő b b i e l v e m b e . K ie m e lte n m e g fe le lő s

z á m o m ­ ra a z e g é szsé g ü g y i é s s z o c i á ­ lis te v é k e n y s é g . I ly e n , m á s o ­ k a t szo lg á ló t e v é k e n y s é g e t a s z á m o m r a k ije lö lt k a to n a i s z o l ­ g á la tn á l n e h e ze b b k ö r ü l m é ­ n y e k k ö zö tt is s z ív e s e n v á l ­ la lo k . K a to n a i e sk ü t s z o lg á la to m m e g k e z d é s e k o r te tte m . J e l e n ­ le g , tö b b m in t h a t é v m ú ltá n , e z t a fe n tie k b e n m e g j e l ö l t é le te lv e m s z e r in t k é r e m é r t e l ­ m e zn i: a m in d e n k it s z e r e t ő I s ­ te n ta n ítá sa s z e r in t k ív á n o k é l ­ ni. S zü k sé g e s e té n k é s z s é g g e l a lá ír o k a fe n ti e lv e m m e l ö s s z ­ h a n g b a n álló fo g a d a lm a t. (A honvédeskü az MNK „ e lle n s é ­ geinek m egsem m isítésére” k ö­ telez. A szerk) H a n g sú ly o zo m , h o g y á l l á s fo g la lá so m b a n s e m m if é

le p o l i ­ tik a i sze m p o n t n e m j á t s z i k s z e r e p e t. T a rtó zk o d o m a t t ó l is , h o g y h ason ló á llá s f o g la lá s r a m á sokat r á b e s z é lje k , m in t­ h o g y en gem s e m b e s z é l t r á e r r e sen k i. N a g y o n re m é le m , h o g y k é ­ r e lm e m n e k m á s e lb ír á lá s a is le h e ts é g e s , s e m m in t h o g y e g y ­ s z e r ű e n tö r v é n y b e ü tk ö z ő n e k íté lik m eg. Á llá sfo g la lá so m a t a r ó m a i k a to lik u s e g y h á z ta g ja k é n t t e ­ s z e m . „ N e k te k , a k ik h a l l g a t ­ to k , e z t m o n d o m : s z e r e s s é t e k e lle n s é g e ite k e t, te g y e t e k j ó t h a ra g o sa ito k k a l. A z o k r a , a k ik á tk o z n a k tite k e t , m o n d ja to k á ld á s t, és im á d k o z z a to k r á g a l ­ m a zó ito k é rt!" (L 6 , 27 2 8 .) Simonyi Bélát, aki h a th ó n a ­ pos szolgálatot tagadott m eg, 1982 áprilisában

16 hónapi szab gvesztésre ítélték. MOSZKVAI MOZAI KOK ható illegális lakásbörzék egyikéhez vezet. S kénytelenek lesznek vadidegen em berekkel összeköltözve két szobát bérelni, közös k o n y ­ hával . S a fek etep ia c nemcsak a lakások terén virágzik. É rdekes m egfigyelést tehet az, aki esetleg eljut Moszkvába mint turista. A p o lg á ­ rok öltözködése és az üzletekben kínált ru h a­ cikkek között különös a különbség. S zem be­ tűnő, m ennyire jobban öltözöttek az em berek az utcákon, s m ilyen kevés és silány a ru h á­ zati választék az áruházakban, üzletekben. Mindenki m egpróbál valamilyen im portcikket fölhajtani a feketepiacon, legyen az k eletn é­ met cipő vagy m agyar férfi pulóver, m in den jobb, m int a sa já t ország iparának term éke. Idézünk egy viccet a moszkvai K rokodil című újságból: „Az áruház hangszórójából h a ll­ ható: igen tisztelt vevők, áruházunk b őráru ­

osztályára 500 darab importált pénztárca é r ­ kezett. Ebből 450 darabot áruházunk d olgozói vettek m eg, 49 darabot időközben elad tu nk a vevőknek, akik előjegyeztették nálunk. Egy darab pénztárca kirakatunkban látható, ahol önök is m egtekinthetik!” S zerencsés az az átlagember, akinek is­ m eretségi körében egy áruházi eladó is van. így biztos leh et abban, hogy alkalm akként tíz­ húsz rubel borravalóért az illető félretesz neki valam ilyen im port árucikket, vagy ép p en a zöldségboltban friss salátához jut ilym ódon. Hadd álljon itt m ég egy idézet arra nézve, hogy az é le t m ilyen területén zajlik a feketézés, hol kicsiben, hol nagyban. A m oszkvai hivatásos sofőrök ingyen tankolják föl g ép ­ kocsijukat a különböző állami benzinkutaknál, ahol a vállalatuk által kiállított benzinjeggyel fizetnek. Szinte minden sofőrnek m egvan a maga útvonala, ahol egy-két privát autós is ­ merős vár rájuk

hetenként. Elég két, három vagy négy ujjat fölemelni, s már folyik is a benzin a teherautóból egy csövön át a privát autóba. A h ivatalos ár 1 rubel literenként A sofőr így h eten te 40 80 rubellel többet keres, hiszen neki sem m ibe nem került a 76 oktános benzin. N em ritkák az olyan esetek, a m it is ­ merősöm m esélt, az ő barátja 11 év e n ke­ resztül volt eg y Moszkvics tulajdonosa, ez alatt az idő alatt mintegy tízezer liter b en zint tanleolt, d e soh asem valamelyik benzinkútnál. Csodálkozhatunk hát, hogy m iért éln ek ennyire rosszul a Szovjetunióban, m iért nem fejlődik a gazd aság ("kivéve a hadiipar), m iért lesz évről évre nehezebb a belső ellá tá s, ha m indenhol ez a keleti cserebere-m entalitás uralkodik? Csáki Tibor Rovatvezető: Bátori János ^ * ’ • V ÍV ÁS V Múlt heti szám unkban röviden beszámoltunk arról, h o g y a római világbajnokságon Pap Jenő párbajtőrben, v a la m in t a

kardcsapat aranyérm et szerzett. Most bővebben foglalkozhatunk a római esem én yek k el, m ert a hivatalos je le n tések javarésze birtokunkban van, így például, hogy női tőrcsapatunk Tordasi Ildikó kitűnő sz e ­ replésével az előd öntőben legyőzte a Szovjetuniót, és az olaszok ellen vívta a d öntőt. A magyar lányok az utóbbi é v e k ­ ben mindig legyőzték az olaszokat, és kissé elbizakodottan lép ­ tek pástra, ami m eg is bosszulta magát. Az olaszok győztek, a magyaroknak csak az ezüstérem jutott. Pap Jenő első és K olczon ay Ernő harmadik h elyezése után párbajtőrcsapatunk is m egállta a helyét. Az elődöntőben ki­ kaptak ugyan Svájctól, d e a harmadik helyért vívott k ü zd e­ lemben legyőzték az olaszokat. Kard egyéniben G edővári Imre szerzett bronzérm et, a többi magyar várakozáson alul szerepelt. A világbajnokság statisztikája: FÉRFI TÖR (e g y é n i): 1. Romanykov (szovjet); 2 N um a (olasz); 3. Cervi

(o la sz) FÉRFI TÖR (c sa p a t): 1. Szovjetunió; 2 Franciaország; 3. Olaszország NŐI TÖR (e g y én i): 1. Gilzajova (szovjet); 2 V accaron i (olasz); 3. Niklaus (k eletn é m et) NŐI TÖR (csapat): 1. Olaszország; 2 M a g y a r o r s z á g (T o r­ dasi Ildikó, Kovács Edit, Szőcs Zsuzsa, Maros Magda, S tefan ek Gertrud); 3. N yugat-N ém etország PÁRBAJTŐR (e g y é n i): 1. P a p J e n ő (M agyarország); 2 Riboud (francia); 3 . K o l c z o n a y E rn ő (M agyarország) PÁRBAJTŐR (c sa p a t): 1. Franciaország, 2 Svájc; 3 M a ­ g y a r o r s z á g (K olczonay Ernő, Géléi István, Pap Jenő, S zék ely Zoltán, Takács P éter). KARD (egyéni): 1. K rovopuskov (szovjet); 2 A lsan (sz o v ­ jet); 3. G e d ő v á ri I m r e (m agyar) lYrtivu icsapat;: 1 . m a g y a r o r s z u g vdujuuso m ire, íncuíuv G y ö rg y , Nagyházi Z o ltá n , G erevich Pál, G e d ő v á r i I m r e ) ; 2. Olaszország; 3. Szovjetunió Súlyos,

végzetes b a le set történt Rómában, a v iv ó v ilá g b a jnokság ötödik napján. A tőrvívó csapatverseny során a n ém et Behr és a szovjet S zm im o v vívott. Behr 4:3-as v ezetésén él e l­ tört a nyugatnémet v ív ó tőre, és 12 cm-re behatolt a vad onatúj sisakon keresztül, a bal szem üregen át a szovjet vívó a g y v e ­ lejébe! Szmimov összeesett, és elvesztette eszm életét. A zonnal három orvos, köztük dr. Kam uti Jenő próbált segíten i rajta, hozzáfogtak az ú jraélesztéshez. A nyugatnémet orvos szívm aszszázst, dr Kamuti szájból szájba légzést alkalmazott N agyon hamar megérkezett a m entő, addigra újraindult a szív. Szm irnovot egy idegsebészeti klinikára szállították A rön tgen ki­ mutatta, hogy m egsérült a homloklebeny, és az agykam rák is bevéreztek. Szm im ovot sok áig csak a gépek tartották életb en A klinikai halál már ré g en bekövetkezett. • LABDARÚGÁS A néhány héttel e z elő tt

befejeződött spanyolországi v ilá g bajnokságon gyengén szerep lő magyar csapatot de fő leg a kapitányt, Mészöly K álm ánt a hazai sajtó élesen tám adja. Az alábbiakban közöljük a G yőrben megjelenő K isalföld cikkét, Meddig tart a felelősség? címmel: M ié rt e z a c s e n d , M i é r t e z a sze m é r m e s h a llg a tá s? S zá m u n k ra m á r t ö b b m in t három h e te , a z e g é s z v ilá g szá m á ra is k ö z e l tíz n a p j a v é g e t é r t a M u n d ia l, é s a z o k b a n a z o rszá g o k b a n , a m e l y e k é r d e k e lte k v o lta k a n a g y v i l á g v e r ­ s e n y e n , é r té k e lik , b o n c o l g a t j á k c sa p a tu k s ik e r é n e k v a g y k u ­ d a rc á n a k o k a it, c s a k n á lu n k n in c s szó s e m m i ily e n r ő l! A z u to lsó h iv a ta lo s n y i l a t k o z a t m ég s p a n y o l f ö ld ö n h a n g ­ z o tt el: f e le m e lt f e j j e l m e h e tü n k haza! A zu tá n f e le m e

lt f e j j e l , c s a k é p p e n n em a b e j e l e n t e t t id ő ­ p o n tb a n m e g é r k e z e tt a c s a p a t a r e p ü lő té r r e , m e r t a z é r t m é g ­ s e m ú g y tö r té n t m in d e n o t t a V B -n , a h o g y t ö r t é n h e t e t t v o ln a , a h o g y tö r té n n ie k e l l e t t v o ln a . A fe lk é s z ü lé s , k e r e t ö s s z e á l l í t á s , m a jd a k iu ta z ó k k i j e l ö l é ­ s é n é l a k a p itá n y ö n é r z e t e s e n u ta s íto tt v is s z a m in d e n b í r á l a t o t , m o n d vá n : ö a f e le lő s , t e h á t e g y e d ü l ö a jo g o s u lt a d ö n t é s r e ! A m ió ta v is z o n t c s a p a t u n k b e f e je z te s z e r e p lé s é t, n e m t ö r ­ té n t e g y e tle n s z ó e m l í t é s s e m a fe le lő ssé g rő l! P e d ig n e m a z ú jsá g író k , n e m a s z u r k o ló k , h a n e m n e v e s e d z ő k , m i n d e n k i á lta l v ilá g h írű s z a k é r t ő k n e

k e lis m e r t v o lt já té k o s o k n y i l v á ­ n íto ttá k ki, h o g y v á l o g a t o t t u n k s ú ly o s s z a k v e z e té s i h ib á k m i a t t n e m k e rü lt a le g jo b b t i z e n k e t t ő k ö zé . És e z t a lá ír h a tjá k a z o k is , a k ik n e k c sa k a t v - b e n l á t o t t a k ju to tta k o s z tá ly r é s z ü l. H a m o st v is s z a g o n d o lu n k a fe lk é s z ü lé s r e , a z a k k o r e l ­ h a n g zo tta k ra , f u r c s a k ö v e t k e z t e t é s e k e t v o n h a tu n k le. A z e g y i k v e z é r e lv v o lt: s ik e r r e l k e l l s z e r e p e ln ü n k S a lv a d o r e lle n , h o g y k e llő ö n b iza lm a l e g y e n a c s a p a tn a k a to v á b b i k ü z d e lm e k r e . A z ö n b iza lm a t a d ó e r e d m é n y m e g le tt! E rre m i tö r té n t? A r g e n t í n a e lle n o ly a n ö s s z e á llítá s b a n l é p e t t p á ly á r a a c s a p a t, a m i l y e n b e n e lő tte so h a n e m j á

t s z o t t , a m e l y n e m is h a s o n líto tt a S a l v a d o r e lle n ih e z. J ó e lő re is m e r te m in d e n k i e lle n fe le in k e t, n e m a z u to ls ó p illa n a tb a n tu d tu k m e g , h o g y S a lv a d o r u tá n A r g e n t í n a le s z a z e llen felü n k . T u d n i k e l l e t t a z t is, h o g y a v i lá g b a jn o k e l l e n m e g e r ő s íte tt v é d e l e m m e l k e ll já tsza n u n k . A k k o r p e d i g m i é r t n em o ly a n c s a p a to t p r ó b á l t ö ss z e á llíta n i a k a p itá n y , a m e l y e r r e a fe la d a tr a a lk a lm a s ? E k é t ö s s z e á llítá s is m e r e t é b e n a r r a k e ll g o n d o ln u n k , h o g y v á lo g a to ttu n k tu la jd o n k é p p e n S a lv a d o r e lle n k é s z ü l t T a tá n , é s a m á sik k é t m é r k ő z é s t e l e v e f e la d ta a s z a k v e z e té s ! A k ö z é p ­ a m e rik a ia k e lle n j á t s z o t t u g y a n is a z a c s a p a t, a m e ly a z i

t t h o n i (F o ly ta tá s a 8. o l d a l o n ) KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 2.oldal RÓZSA LÁSZLÓ PILLANTÁS A NAGYVILÁGBA k atolikus ülagparob Vasárnapja Catholic Hungarians Sunday KIADÓHIVATAL - EDITORIAL O f TICE: P ublished w eekly except Easter & C hristm as an d 2 w eeks In July by th e C atholic Publishing Co., Inc, 1739 M aboning Avenu* Y oungstown, Ohio 44509. Telefoni (216) 799-2600 A l a p í t o t t a 1894 o k tó b e r 2 4 -é n M sg r. B ö h m K á ro ly i p á p a i p r e lá tu s - p lé b á n o s . E s t a b l i s h e d O c to b e r 24, 1894 by R ev. M sg r C h a r l e s B o e h m P ap al P r e la te - P a s to r . M a n a g in g E d ito r: F a th e r NICHOLAS D E N G L , O . F M T H IS N E W S P A P E R IS ENTIRELY FOR T H E P U R P O S E OF PR O M O T IN G CATHOLIC W E L FA R E A N D IS A N O N -PR O FIT O R GA N IZA TION ELŐFIZETÉSI ARAK: K ét é v re Egy é v r e Fél é v r e SUBSCRIPTION RATES: . $37.00 F o r tw o y e a r s . .

$20.00 F o r o n e y e a r . . $1200 F o r six m o n t h s . N y u g d íja so k n a k $15.00 e g y é v r e $37.00 $20.00 $12.00 A S z e n t I s tv á n F e re n c e s K o m m is s z á r iá tu s m e g b íz á s á b ó l F e l e l ő s s z e rk e s z tő : P. DENGL M IK LÓ S O F M S z e r k e s z tő : DUNAI ÁKOS 1 7 3 9 M a h o n in g A venue, Y o u n g sto w n , O h io 4 4 5 0 9 T e le fo n : (216) 799-2600. ADVERTISEMENT RATES: $4 .0 0 p e r c o l u m n in c h 1 4 tim e s ; $350 p e r c o l u m n in c h 5 15 tim e s ; $ 3 .0 0 p e r c o lu m n in c h m o re t h a n 15 t i m e s ; 1 p a g e $125.00; J p a g e $24000; 1 f u ll p a g e $ 4 6 0 0 0 S e c o n d c l a s s p o s ta g e p a id a t Y o u n g s to w n , O h io A la p b a n m e g j e l e n t c ik k e k n em fe je z ik ki s z ü k s é g s z e r ű e n a s z e r k e s z tő s é g v é le m é n y é t. A z a l á í r t c ik k e k é rt m in d e n e s e t b e n a z o k s z e r z ő i fe le lő s e k A magvar

katolikus egyház Az angol katolikusok heti­ lapja, a T he T ablet legutóbbi számában hosszú cikket közöl a m agyar katolikus egyház helyzetéről. M egemlíti, hogy míg a gazdasági reformpoliti­ kát a N yu gaton rokonszenvvel figyelik, addig az egyházpolitikát fenntartásokkal és kritikus szavakkal kísérik. A bírálók eg y része még a katolikus egyh ázi hierarchiát sem kíméli, m ert szerintük túlságosan engedékeny a kommunista hatóságokkal szemben. Az alábbiakban kivonatosan közöljük a cikk fontosabb m egállapításait: A brit katoliku sok lapja tu­ dósítója m agyarországi látoga­ tása során azt a benyomást szűrte le, h ogy a m agyar ka­ tolikusok lapja, a Vigilia, a legnívósabb és a legolvasot­ tabb f o l y ó i r a t a a z országnak. A képet azonban rontja az az elkeseredett, n yilván os vita, amely az eg yh ázi hierarchia és a bázisközösségek b e cso­ portosult fiatalok egy része között folyik hosszú hónapok óta.

A brit v a llá so s lap tudó­ sítója részletesen beszám ol az ún. R u lányi-ü gyröl és arról, hogy a h e tv e n é v e s piarista atyát tév esn ek vélt teológiai nézeteiért a m agyar püspöki kar eltiltotta papi tevékeny­ ségétől. Vajon csak u gyan csupán teológiai- v itáról van itt szó? teszi fel a kérdést a lap tudósítója. Magyarországon nagyon sokan úgy vélik, hogy politikai szem pontok is szere­ pet játszottak. B ulányi atya kővetői közül sok an megtagad­ ták a katon ai szolgálatot, és ehelyett szo ciá lis munkát kí­ vánnak vég ezn i. A pacifizmus­ nak ez a je le n tk e zése az álla­ mi hatóságokat is nyugtalanít­ ja, és valam ifajta politikai el­ lenzék k ialak u lásától tartanak, de ezt szeretn ék úgy sem lege­ síteni, hogy ne kelljen brutá­ lis elnyom ó intézkedéseket fo­ ganatosítani ellen e. Az Állam i Egyházügyi Hi vatal ezért szív esen venné, ha ezt a problém át a püspöki kar oldaná

m eg, de Miklós Imre, az Állami E gyházügyi Hivatal elnöke a Népszabadságnak adott interjúban, am ely figyel­ meztetés volt a hierarchia felé, ezt mondotta: ,Az állami szer­ vek nem tűrik, hogy valaki a vallás lep le alatt megszegje az állam tö r v é n y e it!” m ’ Eliza And The. Hause That Jack B uilt w A m agyar katolikus egyház szabadsága sokkal kisebb, mint a lengyel v a g y a jugoszláv ka­ tolikus egyh ázé. Az Állami Egyházügyi H ivatal beleszól a legtöbb k in evezésb e, ellenőrzi a katolikus sajtót és az egy­ házi tájékoztatási szerveket. A püspököktől pedig elvárja, hogy szerep et vállaljanak a hivatalos békemozgalomban. Mindez p ersze elmarad a Rákosi-korszak vad egyházül­ dözésétől folytatódik a ka­ tolikus lap szem le , de az Egyházat m égis az a veszély fenyegeti, h ogy fokozatosan a sarokba szorul, elveszti jelen­ tőségét. E bben a helyzetben a bázisközösségek m egszületé­ se és virágzása

bizakodásra adhat okot, ha nem követke­ zett volna be a szakadás a bí­ boros és a bázisközösségek között. T ragik us len n e, ha ez a szakadás továb b mélyülne, és leh etetien n é tenné, hogy az Egyház é lé r e állna annak a vallási m egújulásnak, mely talán már kibontakozóban van M agyarországon írja az an­ gol lap tudósítója. (R. L) ra. K özbevetöleg említést ér­ a lk a lm a z n a k a s zib é ria i dem el, h ogy amerikai politi­ g á z v e z e t é k é p íté s é n é l kai körökben nemrég utalá­ sokat tettek, amelyek szerint Egyre több forrásból erősí­ n in csen ek bizonyító adatok ar­ tik m eg azt a hírt, hogy a szov. ra n ézv e, hogy a gázvezeték ép ítésé n é l politikai rabok is jet hatóságok a földgázvezeték építésénél nagyszámú kény­ dolgoznak. szerm unkást foglalkoztatnak. A h írek ennek ellenére erő­ sen tartják magukat. Az an­ A szibériai gázvezetékkel, gol T im es emlékeztet,

hogy a illetve az alkalmazott rabszol­ szovjet igazságszolgáltatás a gam unkával kapcsolatos hírek politikai fogoly kategóriát nem már jú lius végén bejárták a ism eri, ugyanakkor állam elle­ világsajtót. A frankfurti szék­ nes tevék en ység, szovjetelle­ hellyel alakult, emberi jogok nes izgatás cím én sok embert védelm ére életre hívott nem­ ítéln ek el. Jellemző, hogy a zetközi társaság felkérte H el­ kényszerm unkatáborokat hiva­ mut Schm idt kancellárt, hogy talosan javító, nevelő munka­ szüntesse m eg a nyugatnémet táboroknak nevezik, amelyek részvételt a vezeték építésé­ lakói a legsúlyosabb munká­ ben azért, m ert az jelentős kat végzik a Szovjetunió gyak­ részben kényszermunka igényran legh id egeb b vidékein; utat, b evételével folyik. vasu tat építenek, erdőirtással Az em berjogi szervezet szó­ foglalkoznak és bányákban vivője szerint hosszabb idő dolgoznak. óta rendszeres tájékoztatást

Bár Sztálin halála után a kapnak szovjet polgárjogi ak­ kényszerm unkások millióit bo­ tivistáktól, akik beszámolnak csátották szabadon a táborok­ arról: m ilyen embertelen kö­ ból, a kényszermunkatáborok rülm ények közt folyik a veze­ in tézm én yét továbbra is fenn­ ték építése. Nyolc, a gázveze­ tartják. E gy nemrég nyugaton ték útvonalában fekvő tábort publikált k önyv szerint, ame­ is em legetnek. Állítólag 100 lyet fén y k ép ek és térképek il­ ezer kényszerm unkást vettek lusztrálnak, még mindig leg­ a szovjet hatóságok igénybe alább k étezer tábort tartanak az építési munkálatoknál. n yilván a Szovjetunióban. Rendkívül nehéz fizikai mun­ Az em b erjo g i szervezet vád­ káról, elsősorb an földmozga­ jaira nyugatném et, angol és tásról van szó. A rabok szi­ gorúan el vannak különítve a francia h ivatalos helyen azt válaszolták: nincs tudomásuk szabad m unkásoktól, különö­

arról, h o g y a gázvezeték épí­ sen pedig, a külföldi szakmun­ tésénél kényszermunkásokat kásoktól. É lelm ezésük nagyon alkalm aznának a szovjet ha­ rossz, fű tés nincs, a munkatóságok. A vád azonban maka­ körülm ények embertelenek! csul tartja magát. William Az angol Times moszkvai Clark, am erik ai nemzetvédelmi tudósítója m in tegy 5 millióra szaktanácsadó, egyik nemré­ teszi a kényszerm unkások lét­ gen elh a n g zo tt beszédében számát a Szovjetunióban. A szintén utalt arra, hogy rabok rabok jó része ún. köztörvény­ dolgoznak a gázvezetéken, és be ütköző bűncselekm ényekért hogy a h írek et a legerőtelje­ van elítélv e, de sok köztük a sebben kivizsgálják. politikai fogoly is. Mivel olcsó A n y u g a tn ém et Der Spiegel munkaerőről van szó, a rabok cím ű m agazin legújabb szá­ keresete e g y átlagmunkás ke­ mában szin tén vet egy pillan­ resetének a fele, annak is nagy tást a k érd

ésre, és m eglepe­ részét rabtartás cím én levon­ téssel regisztrálja, hogy a ják. kényszerm unkatáborok kap­ Szovjet részről a vádakat csán vita m erülhet fel. Köz­ hevesen tagadják, mondván, tudott, h o g y a szovjet állam hogy a Szovjetunióban nin­ immár 63 é v e alkalmaz kény­ csenek p olitik ai foglyok, és a szerm unkát, azóta léteznek vádakat W ashington terjeszti rab tábor ok is, és hogy a Szov­ a gázvezeték építésének meg­ jetu nió ip arát sok millió kény­ akadályozására vagy lassításá­ R e a g a n ism é t c s a tá t n y e r t Az elm últ napokban az USA eln ö k e csaknem minden rész­ letkérdésben győzelmet aratott a kongresszusban a nem zetvé­ d elm i költségvetési harc első szakaszában. Mi tette lehetővé a Reagankorm ány győzelmét a 177 m il­ liárd dolláros jövő évi megaján lási csatában? N yilvánva­ ló a n az, hogy az ország nagy töb b sége most is, mint az e l­ nökválasztás

idején, egyetértő­ én áll az elnök mellett, m ivel A m erika túlságosan hosszú id e ig elhanyagolta nem zetvé­ d elm én ek fejlesztését úgyszól­ v á n m inden területen, és tette ezt akkor, amikor a Szovjet­ u nió a világtörténelemben so ­ ha n em tapasztalt nagyméretű fegyverk ezést folytatott és ma is folytat. Nem kevésbé ez R eagan elnök érvelésének a sik ere. Amerika csak növekvő katon ai képességének birtoká­ ban biztosíthatja a tartalmas és valóban kétoldalú leszere­ lési egyezm ények létrejöttét hangoztatta az elnök. 4» G le m p é r s e k b e szé d e C z e s to c h o w á b a n Az elm últ héten a lengyelországi kegyhelyen m integy 300 000 zarándok gyűlt össze annak megünneplésére, hogy a legn agyobb tisztelettel ö v e­ zett nem zeti ereklye, a czesto ch ow ai Fekete Madonna 600 é v v e l ezelőtt került az ország­ ba. A katonai uralom b eveze­ té se óta még soha ennyi em ­ b er nem volt együtt,

és a prí­ m ás b eszéde kétségtelenül po­ litik a i jelentőségű volt a n él­ kül, hogy a napi jelenségek szin tjére ereszkedett volna le. G lem p érsek az állami h a­ talom és a társadalmi csopor­ tok közti párbeszéd sürgős fe l­ v é te lé t sürgette, és ezt azzal indokolta, hogy ha az em berek a fogukat csikorgatva hallgat- H elyünk A m erikáb an (F o ly tatás az I . o ld a lró l) mely h itelek k el, kultúrcserével és más eszközökkel igyekszik „lazítani” a m agyarországi ál­ lapotokon, M iután ezen a sí­ kon az AMEZ képtelen volt az am erikai külügym inisztéri­ um partn erévé szegődni, saj­ nos, de érthető, hogy nem is kérték ki v élem én y ét a leg­ utóbb m egkötött amerikai magyar kulturális egyezményt előkészítő tárgyalásoknál. Az ideológiai béklyóba szo­ rított AMSZ nem csak képte­ len együttm űködni a pragma­ tikus am erikai „lazítással”, de nem tudott ellentámadásba menni a

bud ap esti kormány által a M agyarok Világszövet-, sége égisze alatt folytatott „la­ zító" hadjárat ellensúlyozásá­ ra sem. Ez a „lazítás" első­ sorban az am erikai magyarsá­ got vette célba. Abszurdum­ nak hangzik, de való, hogy az AMSZ m ég egy tiltakozó leve­ let sem k üldhetett hivatalosan haza, m ert ez az otthoni rend­ szer „elism erését” jelentené, így adódott, hogy több mint tíz év óta olyan egyoldalú „futballm érkőzést” játszunk, melyben az ellen fél állandóan a mi térfelünkön tartózkodik. Azért, m ert ideológiai okokból megfogadtuk, hogy nem lép­ jük át a p álya közepén húzódó M vörös vonalat, nem megyünk át az ellen fél térfelére. Ez a m agatartás az intranzigens politikai em igráció el­ veiből fakad, m ely a legtelje­ sebb elu tasítás álláspontjára helyezkedik a magyarországi rendszerrel szem ben. Azzal a jelszóval, hogy „a magyar néppeVi bármikor szót értünk, de

r rm ányzattal n em ”. Világris a«ti szem pontból ez az ály; this aiont tiszteletrem éltó Ilyen I A lbert W ass szerm unkás élete árán építet­ ték föl. A kényszermunka a szovjet gazd asági élet szerves része írja a D er Spiegel. £ K é n y s z e r m u n k á s o k a t is facilitate meg n em alkuvó ellenzékre, mely ostorozza az otthoni hely­ zetet, igen is szükség van. U gyanakkor azonban fenti szlogan k ö v etése igen fogas kérdéseket tám aszt. Ki hiva­ tott m eghatározni, hogy hol a határvonal a nép és a rend­ szer között? Mi az a krité­ rium, m elyn ek alapján a nép­ ből kiközösítünk valakit? A párttagság önmagában nem lehet ilyen kritérium, hiszen tudjuk, hogy százezrek csak m egélhetésük miatt csatlakoz­ tak a párthoz, és sok jó ma­ gyar van közöttük. Befolyásos helyeken is, akikre a lazítás­ ban szám ítani lehet. Feketelis­ tát készíteni azokról, akiket nem tekintünk a magyar nép­ hez

tartozónak, egyszerűen le­ hetetlen. Tetszetős szólam ok követése tehát nem is olyan könnyű do­ log. Már em iatt is, az AMSZnek mint társadalm i szerve­ zetnek nem kell szükségképpen elfogadni a politikai emigrá­ ció jelszavait és módszereit. Lényeg az, hogy nagy nemzeti sorskérdéseinkben mint a *s népszaporodási tragédia meg­ állítása, a trianoni határok igazságos megváltoztatása, ki­ sebbségeink védelm e, a ma­ gyar ifjú ság nem zeti öntudatá­ nak ápolása és elsorvasztott keresztény egyházaink újjá­ élesztése kérdésében egyetértsiink. M indazok, akik eze­ ket a sorsk érd ések et odahaza is szívükön viselik, automati­ kusan szövetségeseinknek te­ kintendők. M int korábban ír­ tam e lap hasábjain: „A ma­ gyarságm entés csillaga alatt mindnyájan, mindenkor, min­ denütt eg y esü lh etü n k .” E gyesü lh etnénk az AMSZ keretében is, m ely elég tágas ahhoz, h ogy azon belül mind a pragm atikus,

mind a meg nem alk u v ó vonal hívei helyet foglaljan ak a munkaterü­ letek okos felosztásával. Egyik vonalnak sem lenne szabad a másik ta g ja it kiközösíteni on­ nan, leg feljeb b csak akkor, ha valakinek illojalitása közös cél­ jaink irán t bebizonyítható. Sajnos, az AMSZ nehézségei jórészt ily en kiközösítő szel­ lemből fakadnak, mely évek óta m érgezi a szervezet lég­ körét. + A m i b e n te h e ts é g te le n e k vagyunk F ajtánk bármennyire is te­ h etség es és sokoldalú, az egy­ más v élem én y ét eltűrni nem képes m e rev sé g sajnos egyik legnagyobb hátrányunk. Jelle­ münkből h iányzik a rugalmas­ ság, s en n ek meg is fizettük az árát történelmünkben. N em zetünk legnagyobb diplo­ matái, F rá ter György, Bethlen Gábor és D eák Ferenc ritka k ivételn ek tekintendők. Ők ér­ tettek ahhoz, hogyan kell szol­ gálni n ép ü n k örök érdekeit az „ahogy leh et, amit lehet és amikor le h e t”

alapon. A B ud ap esti Szemle még 1935-ben e g y tanulmányt kö­ zölt B ogn ár Cecil tollából a m agyar karakterről. Ebben a szerző rám utat arra, hogy ra­ vaszság, hajlékonyság, tette­ tés és h íz elg és hiányzik a ma­ gyarok jellem éb ő l. Pedig ilyes­ mi, k ü lö n ö sen a rugalmasság, igen h a szn o s a diplomáciában és nem zetk özi propagandában. A m agyarok úgymond inkább az elszigetelt nagy tet­ tek nép e, m int a kitartás és tervszerű munkát igénylő ered m én yek é. Nem tud alkal­ mazkodni a gyorsan változó h elyzetek hez, s nyílt összetű­ zések ben jobban megállja a h ely ét, mint háttérben fo ly ­ tatott praktikákban. A m agya­ rok n eh ezen találják meg a legjárhatóbb utat céljaik e l­ érésére. Hajlamosak nagyobb fo n tosságot tulajdonítani nüanszoknak, mint a valóban lé ­ n yegesn ek . Nagyhangú szóla­ m okban, emocionális gondol­ kozásban és ünnepélyekben élik ki magukat. Múltjuk d i­

c ső sé g é t zengő álmok világá­ ba m enekülnek ahelyett, hogy szívós munkával igyekeznének ja vítan i helyzetükön. Ami talán leglényegesebb: a m agyarokból hiányzik az an­ golszászok egészséges ösztöne és gyakorlati érzéke a prob­ lém ák megoldására, eltérő n é­ zeteik kiegyenlítésére, és az a készség, hogy azonnali eg y ­ ség b e tömörülve keressenek kiutat a válságokból. Józan, ésszerű gondolkozásuk nagy­ ban seg ítette őket történelmük folyam án mutat rá a szer­ ző. Valljuk be, hogy ez a csak­ nem fél évszázada írt jellem ­ rajz ma is érvényes. Az ott felvázolt tulajdonságok vagy azok h iánya sokban oka annak, hogy az amerikai magyarság eddig nem volt képes teljes p oten ciálját céljaink érdeké­ ben csatasorba állítani. R em élnünk kell, hogy az an­ golszász gondolkodást magába szívott második és harmadik m agyar nemzedék mentes lesz e sajátosan magyar hátrányok­ tól. Ők

lehetnek az a „titkos fe g y v e r ”, m ely az idők folya­ mán győzelem re viheti ügyün­ ket a világban. Mi, öregek, p edig szívleljük meg Arany János intését: N e m e lé g c sa k e m le g e tn i; T u d n i is k e ll jó l s z e r e tn i T u d n i b ö lc s e n a h azát. nak, akkor olyan légkör terem ­ tődik, amelyben nem le h e ts é ­ g es a társadalmi m egbékélés. A prímás nagy fig y elm et szentelt a parasztság ü gyén ek , erről így beszélt: A mezőgazdaság e lh a ­ nyagolása, összehasonlítva az ipar és technológia fe jlő d é sé ­ vel, nemcsak lengyel, hanem világszerte tapasztalható k á­ ros jelenség. Már XXIII Ján os pápa történelmi enciklikájában kifejtette: A földtől, a m e­ zőgazdasági munkától való m e ­ nekülés fö oka, hogy a föld et m űvelők észrevették érdekeik általános elhanyagolását. Az érsek ezután d icsérte az 1950-es években m egkezdett földosztást. Akié a fold m ondotta

, azé a szabadság! A föld felosztása a parasztok között a szabadság jele volt! A prímás ezután kárhoztatta a földtől, a paraszti élettől tör­ ténő menekülést. V ilágosan kifejtette, hogy az Egyház sík ­ ra száll a parasztok szak szer­ vezete, az agrárszolidaritás m ellett. A vidéknek szüksége van olyan szakmai szervezetre, am ely megvédi a parasztok érdekeit. A szervezkedésre v a ­ ló jog az ember term észetes joga, és ezt valójában nem kell engedélyezni számára, és ez a jog nem vehető el tőle. 4» N a g y a k e le tjü k a z e u ró p a i k a s té ly o k n a k Ezekben a hónapokban e g y ­ kori királyi és hercegi k a sté ­ lyok cserélnek gazdát E u ró­ pában. A német n y elv terü le­ ten pl. mintegy 2000 kisebbnagyobb talált, illetve vár m ég vevőre. A kastélyvásárlók többsége arab és amerikai! A k astélyok árai igen különbö­ zőek. Egy 22 szobás osztrák kastélyért, istállóval, ten iszp á ­ ly á

v a l és nagy parkkal eg y ü tt kb. 220 000 dollárt kérnek; igaz viszont, hogy a tető a la ­ pos javításra szorul . 4» E z e n tú l a z „ ig e n ” n e m l e s z e lé g a h á z a s s á g k ö té s n é l A múltban a jegyespárok egyszerű, halkan kim ondott ig en jév el és az eskető lelk ész hosszú beszédével a szerepek nagyon egyoldalúnak tűntek az oltár előtt. Ez a jövőben m ás­ képpen l e s z . A svéd e v a n ­ gélikus egyház ezentúl m e g ­ engedi, hogy a m enyasszony és a vőlegény ne csak rövid igen n el válaszoljon, hanem hosszabb monológgal ind ok ol­ ja meg, hogy miért akar szív e választottjával házasságra lé p ­ ni. A monológ lehet pl sz e ­ relm i vallomás, költem ény, vagy, hogy egymás nélkül el sem tudják képzelni az éle te t stb. A monológ term észetesen nem lehet akármilyen. A le l­ késznek előzőleg engedélyezni kell az írásban benyújtott szö ­ veget, hogy megfelel-e a sz e r ­ tartás

méltóságának. A lelk ész feltételezhetően biztosan töröl majd olyan részeket, a m ely ­ ben pl. a menyasszony fogadkozik, hogy férjének ágyba v i­ szi a reggelit, és hogy élete párja bármikor elm ehet k ed ­ v en c labdarúgócsapatának a m érkőzésére. 4» T é n y le g ü d ü lé st je le n t c n y a r a lá s ? A nyugat-berlini egészségü gyi hivatal egyik szakorvosa olyan megállapítást tett, m ely az üdülni vágyók lépten-nyom on felbukkanó kényelm etlen­ ség é re utal. Mert mit is állít a derék professzor? Nem tö b ­ bet, de nem is kevesebbet, h ogy egészségi okokból n in cs szü k sége szabadságra sen k i­ nek. A hosszú utazások ren d ­ szerint fokozottabb stresszt idéznek elő, és igen sok fe le s ­ leg es mérgelődéssel járnak. Az orvosság tehát: Itthon m arad­ ni, és így kipihenni a m unka fáradalm ait, ahelyett, hogy a szabadság kényelm etlenségei­ v el terhelnénk meg amúgy is m eg v iselt

idegrendszerünket. (sM AÁé&wafr A MAGYAR FALUBAN, SZEPTEMBER 5-ÉN ÄUG 1-63Í LOUIS SZATSARY 2 2 1 8 N LINCOLN AVE CHICAGO ILL 60614 k a t o lik u s ; J ffla g p a r o ít V a s á r n a p j a 89. évfolyam 34 szám C a t h o lic A m agyarság legnagyobb k atolik u s hetilapja Volume 89, No. 34 H u n g a r ia n s ’ S u n d a y The world’s largest C atholic Hungarian w e e k ly KIADÓHIVATAL: EDITORUL OFFICE: P.0 Box 2464 Youngstown, Ohio 44509 Tel.: (216) 799-2600 és 799-3335 E g yes szám ára: 45 cent Price o f o n e c o p y : 45 cen ts (USPS 291-640) 1982. szeptember 12 September 12,1982 MKP: A magyar életért a magyar néppel vagy nélküle? A legősibb isteni kinyilatkoztatás a védelem, az élet védelme. Ez a törvény mindent felülmúl, de ezt a törvényt nem múlja felül senki és semmi. Ezt a törvényt minden lény magával hozza, a legkisebb egysejttöl a legmagasabbrendü teremtményig, az emberig. Ezt a törvényt nem tudja senki

megsemmisíteni, de mindenki megsemmisül, aki ezt a törvényt megsérti. Az életet az Isten alkotta, de a védelem a megszületett lény kötelessége. A védelem mindenkit kötelez: egyént, közösséget, társadalmat, népet, nemzetet. Nekünk, magyaroknak, legfőbb kötelességünk elsősorban a magyar élet védelme. Ezek azok a törvények, ame­ lyeket a Magyar Életért Moz­ galom alapítói felismertek, és amelyek irányítják cselekede­ teit. ★ A Magyar Életért Mozgalom, miként neve is mutatja, azért alakult, hogy segítsen azok­ nak a magyar férfiaknak és nőknek Magyarországon, akik a magyar életért küzdenek, akik tudatában vannak annak, hogy a magyar nép végzetes tragédiájának utolsó felvonása közeledik, s ezért még a le­ hetetlent is megkísérlik, hogy visszafordítsák a 24. órán már túlment mutatót. Közel másfél éves működé­ sűnk alatt sok szimpátiával ta­ lálkoztunk a külföldi magyar­ ság részéröl. Miközben

szám­ talan cikknek a megjelenését újságokban, rádióállomásokon és a most folyó bélyegakciót finanszíroztuk, meg kellett ál­ lapítanunk, hogy a kiváltott reakció nem elég erős, nem elég hatásos. „Rokonszenves mozgalom vagyunk, érdemes munkánkat figyelemmel kísér­ Rejtélyes merénylet A pápa elleni merénylet rej­ télyes hátterét kívánta felde­ ríteni a Reader’s Digest című folyóirat munkatársa. Négy hónapot töltött a nyomozással. Bejárta Törökországot, Tuné­ ziát, Nyugat-Németországot és más államokat, míg végül öszszerakta a mozaikokat és meg­ írta leleplező cikkét. Kezdjük a megdöbbentő ese­ ménnyel. 1981 május 13-án a Szent Péter téren egy fiatal férfi két lövéssel súlyosan megsebesítette a katolikus egy­ ház fejét, II. János Pál pápát A tettest elfogták a helyszínen. Megállapították, hogy Mehmet Ali Agcsának hívják, 23 éves, török állampolgár. Egy isztam­ buli börtönből

szökött meg, ahol a halálos ítélet végrehaj­ tására várt, egy török lapszer­ kesztő meggyilkolása miatt. Az újságok megírták, hogy Ali Agcsa a török neonácimozga­ lom fasiszta tagja. A pápa merénylője azonban valójában sohasem volt tagja a török Szürke Farkas neonáci szervezetnek írja a Reader’s Digest munkatársa. Nem egye­ dül, önszántából követett el majdnem halálos végű me­ rényletet a pápa ellen, hanem egy gondosan kitervelt nem­ zetközi összeesküvés eszköze­ ként adta le a lövéseket. 1981 júliusában állt első íz­ ben a római bíróság előtt a pápa merénylője. Ez a tárgya­ lás csupán 72 órán át tartott. Kizárólag azt vizsgálták, bünös-e a pápa megsebesítésében? Egyetlen szó sem hang­ zott el arról, hogy összeeskü­ vés volt-e a háttérben. Agcsát életfogytiglani börtönbünte­ tésre ítélték. Nem foglalkoztak a tárgyaláson azzal a ténnyel sem. hogy a fiatal török terro­

ristának két cinkosa volt a helyszínen. Az egyik elvegyült a tömegben, kezében revol­ verrel. Egy amerikai tv-riporter felvételén jól látszik ez a cinkos, de csak hátulról tud­ ták lefilmezni. Ali Agcsa má­ sik segítőtársának félig elta­ kart arca látszik azon a pilla­ natfelvételen, melyet egy olasz fényképész készített a merény­ let alkalmával. A török rend­ őrség később megállapította, hogy az illető neve Omer Ay, I ugyancsak börtönből menekült török terrorista. A két cinkos jelenléte is arra mutat, hogy Ali Agcsa mögött titokzatos erők rejtőz­ nek. De a Reader’s Digest tu­ dósítója további tényekkel is szolgál. Idézi Ali Agcsa egyik vallomását, amelyet kihallga­ tás közben tett. „Nem teszek különbséget fasiszta és kom­ munista terroristák között. Az én terrorizmusom nem vörös vagy fekete, hanem vörös és fekete: terrorista vagyok!” Ezután az önvallomás után a Reader’s Digest

tudósítója, ugyancsak Ali Agcsa saját sza­ vaival idézi fel azt az időt, amikor a fiatal török terro­ rista kapcsolatba került a szél­ sőbaloldallal. Római börtön­ cellájából Agcsa a következő­ ket írta: 1977-ben elhatároztam, hogy Palesztinába utazom. Volt is­ ni!” Kb. e néhány szóban fog­ lalható össze a rólunk alkotott vélemény. Megindulásunk pillanatában tisztában voltunk azzal, hogy a magyar népesedési problé­ mát sem külföldön, sem kül­ földről megoldani nem lehet. Azzal is tisztában voltunk, hogy a probléma nem anyagi, hanem erkölcsi természetű. Tehát a többek által javasolt kelengyeakció, vagy itt-ott egy-egy gyermek keresztapa­ ságának vállalása, vagy né­ hány lakás költségeihez való hozzájárulás nem segít. Éven­ te több ezer új lakást kell épí­ teni. Ha a külföldi magyarság minden erejét megfeszítve esz­ tendőnként 10 lakást tudna (de nem tud) felépíteni, ez annyit jelentene,

hogy az utol­ só magyar nem 200, hanem 201 év múlva pusztulna el. Amíg működésűnk csak kül­ földre szorítkozott, addig a fen­ tebb említett rokonszenv ki- sérte munkánkat. Azonban mi­ kor kiderült, hogy működé­ sűnket ki kell terjeszteni Ma­ gyarországra, és fel kell ven­ ni a kapcsolatot hazai szelle­ mi emberekkel és a kérdésben jártas szakemberekkel, az ed­ dig tanúsított rokonszenv egy csapásra a tizedére esett. Pl az egyik kanadai lapban meg­ jelent egy közlemény, misze­ rint mozgalmunk eltért az ere­ deti céljától. Persze, ebből egy szó sem igaz. Egy másik eset: az az egyesület, amelynek véd­ nöksége alatt bizottságunk megalapította a mozgalmat, nemrégiben közgyűlési határo­ zattal megszakított minden kapcsolatot velünk. Azért tö r­ tént ez, mert valóban érintke­ zésbe léptünk magyarországi személyekkel kizárólag társa­ dalmi úton, erélyesen ügyelve arra, hogy működésünknek semmiféle

politikai jellege, szí­ ne, íze ne legyen. Valami végzetesen szörnyű nézet arra az álláspontra kész­ tet különben jó szándékú és erős magyar érzésű magyaro­ kat, hogy addig, amíg a je­ lenlegi rendszer fennáll, sen­ kivel ismétlem , senkivel nem szabad otthon szóba állni. Még akkor sem, ha ebbe az elzárkózásba a magyar nép be­ lepusztulna. Mert nem csupán rémkép, rossz álom: a magyar nép valóban pusztul. Sőt, mi­ ként a nemrég itt járt Fekete Gyula, a református papok New York-i konferenciáján ki­ mutatta, már 20 éve pusztul, amióta a 24 és 40 év közötti korosztályok fogynak. Egy ide­ ig az öregek tartották a lét­ kolatársam, Szedat Kadern ad­ számot, de 1980 óta már azok ta az ötletet. Együtt utaztunk sem. Mégis: Eb ura a fakó, mi először is Damaszkuszba, ahol szóba nem állunk! Pusztuljon találkoztunk Teszlim Torével. a nemzet, mi nem segítünk! Hármasban folytattuk az utat Az ember lelke megrendül

Bejrútba, ahol negyvennapos ilyen konok, szűk látókör ta ­ gerillakiképzésen vettünk pasztalatán. De ezek a konok, részt. Ennek befejezése után szűk látókörű emberek nem Teszlim Tore segítségével ha­ rendülnek meg, sem szemük, zautaztam Törökországba. sem szívük nem rezdül meg K>. ez a két ember, akinek a magyar nép súlyos erkölcsi nevét Ali Agcsa említette? nyomora iáttán. Ha valakinek (Folytatás a 4. oldalon) otthoni hozzátartozója beteg, szabad orvosságot hazaküldeni. Ha éhes, szabad élelmet hazaküldeni, ha ruhátlan, sza­ bad ruhát hazaküldeni. De ha a lelke beteg, nem szabad egy oldalas könyvet, amelyet A jó szót hazaküldeni. Pedig szlovák irodalom története cí­ Krisztus mondotta: „Nemcsak men a Magyar Tudományos kenyérrel él az ember, hanem Akadémia adott ki 1969-ben. minden igével, ami Isten szá­ Ezenkívül számtalan értékes jából származik.” Civilek és tanulmányt publikált a szlo­ papok

missziókat szerveznek vák irodalom különböző prob­ az egész világon mindenfelé. lémáiról. Illyés megtanult szlo­ Kórházakat alapítanak, iskolá­ vákul. Mindkettőjük élénk kat építenek, orvosságot, élel­ kapcsolatban állt és áll szám­ miszert gyűjtenek és külde­ talan szlovák íróval, költővel nek, de ezenkívül terjesztik az és az irodalom körébe vágó evangéliumot is. Köztük m a­ tudományos toliforgatóval. (C gyar papok is vannak. És ezek Stitnicky, J. Smrek, I Kusy, a civilek és papok szétmennek M. Pi^ut, E B Lukáí és má­ az egész világra! Csak Magyarsok.) országra nem jut belőlük egy A szóban forgó könyvben sem! Pedig, ha valahol ma Illyés és Sziklay is nyomaté­ szükség van missziós munká­ kosan és kompromisszum nél­ ra, Magyarország az a hely. kül elítéli a magyar soviniz­ ★ must, amely eluralkodott a Amióta a magyar közgaz­ magyar nemzetiségi politikán, dászok két bátor intézkedés­

főleg az 1867. évi osztrák sel az emberi természethez kö­ magyar kiegyezés után. A Szlo­ zelebb hozták a gazdasági vák Matica és a gimnáziumok rendszert (az első volt az új bezárását „szégyenletes dolog­ gazdasági* mechanizmus beve­ nak” minősítik (22. oldal), és zetése, a másik a magánszek­ azt írják, hogy az akkori ma­ tor kiterjesztése), azóta a m a­ gyar kormányok „a világ leg­ gyar nép, más kelet-európai gonoszabb és legostobább nem­ népekhez viszonyítva jól él zetiségi politikáját űzték” (25. anyagilag. Erkölcsileg azonban oldal). A sovinizmust, mint súlyosan nyomorog. Azért, olyant (akár magyar, akár mert amíg a közgazdászok az (Folytatás a 2. oldalon) (Folytatás a 4. oldalon) Értelmes magyar hangok címen a Kölnben megjelenő Slobodné Slovensko szlovák újság 1982 augusztusi számá­ ban olvastuk, és ismertetjük az alant közölt „a. g” rövidí­ téssel szignált írást. Tudomá­ sunk

szerint ár. Arvéd Grébert, volt szlovák diplomata szokta „a. g" rövidítéssel alá­ írni írásait. íme a cikk szó szerinti for­ dítása: Budapesten Szellem és erő­ szak címen megjelent 1978ban Illyés Gyula könyve. A könyv szerzőjét az élő magyar írók legnagyobbjának tekintik. A könyv jelentős része a szlo­ vákmagyar viszonnyal fog­ lalkozik. Illyés és Sziklay Lász­ ló között levélváltás formájá­ ban írt részben mindketten elemzik a magyarok és szom­ szédaik között fennálló nem­ zetiségi kapcsolatokat. Mind­ kettőjüket személyes érdeklő­ dés fűzi a szlovák problema­ tikához. Sziklay László jeles magyar író, aki tudományos alapon foglalkozik az irodalomtörté­ nettel. Többek között írt a szlovák irodalomról egy 885 Isten g y e n g e s é g e m in t a (E g y e r ő se b b , h a ta lm a s o k b á to r p a p e r e je p o rtréja ) Akinek portréját megkíséreljük e sorokban lerajzolni,

egyszerű szerzetespap; neve Európa-szerte ismert lett a jelen­ legi Magyarországon uralkodó ateista, materialista, vallásel­ lenes rendszerben folytatott apostoli munkája révén. Az ún keresztény bázisközösségek apostoláról, Buiánvi Györgyről van szó, aki „szúrós szálka lett” a magyar egyházi életet irá ­ nyító és sorvasztó Egyházügyi Hivatal kezében. Újabban több­ ször olvastunk róla a Vasárnap cikkeiben, és e sorok írója abban a szerencsés helyzetben van, hogy a szemináriumban növendéktársa, majd egy ideig munkatársa volt abban az apos­ toli munkában, melyet Bulányi atva már 1948-ban elkezdett. Sokan emlékezni fognak arra, hogy ez volt az az esztendő, melyet Mindszenty hercegprímás Mária-évnek nyilvánított, és célul tűzte ki a háború utáni magyarság vallási és erkölcsi meg­ újhodását. Bulányi György mint tanárember, a Magyar Kegyes T a­ nítórend (piaristák) tagja, úgy gondolkodott, hogy a modern

világ „rekrisztianizálása” újrakeresztelése érdekében az Ur Jézus módszeréhez kell visszatérni. Mi volt az ö módszere? Tizenkét tanítványt gyűjtött maga köré, akiket apostoloknak nevezett; ezekkel külön foglalkozott, s jobban beavatta őket az Isten országának titkaiba; együtt élt, járt, kelt velük, a tanítványok látták élete példáját, eltanulták a néppel való bánásmódot, s mikor Jézus elég érettnek érezte őket, a Szent­ lélek erejével felruházva elküldte őket az „egész világra”, hogy folytassák az ő munkáját, szintén tanítványokat nevelve, akik megint tovább terjesztik az igét, míg az evangélium mint kovász, áthatja az egész emberiséget. Bulányi atya is ezt tette: maga köré gyűjtött lelkes papo­ kat, szerzeteseket, intelligens hivő világi férfiakat és nőket, akiknek mint vázolta az lenne a feladatuk, hogy szintén gyűjtsenek maguk köré főleg fiatalokat, tanítva őket a keresz­ tény hit,

a Szentírás mélyebb ismeretére, az evangélium által inspirált erkölcsös életre, a modern kor problémáival való szembenézésre, ismét azzal a céllal, hogy ezek a fiatalok pár éves kiképzés után szintén alkalmassá váljanak egy másik ilyen tíz-tizenkét tagból álló csoport vezetésere. Könnyű el­ képzelni, hogy ha ez a módszer sikeresnek bizonyul, a „lavina törvénye” alapján elérik és áthatják a magyar társadalom minden rétegét, főleg az ifjúságot, és egy csodálatos hitbeli reneszánsz melegágyaivá válnak. Matematikailag: 12x12x12x12 számítva elméletileg közel hárommilliós számot kapunk. A párt a maga beépítettjei revén akik mindenhová befurakodnak rögtön felfigyelt erre az akcióra, és hiába hangoztatta Bulányi atya, hogy célja tisztán a vallásos neve­ lés, ők ebben a saját „sejtrendszerük” lemásolását látták, el­ felejtve, hogy az szintén Jézus módszerének sátáni kisajátítása volt,

ezért Bulányi atyát társaival együtt letartóztatták a „szocialista államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, tiltott vallásoktatás” címén. A hírhedt „Bulányi-per” tagjai, beleértve egy kedvesnővért, több piarista atyát (köztük az azóta elhunyt Juhász Miklóst) 1214 évi börtönre, Bulányi Györgyöt pedig mint „főbűnöst” életfogytiglani börtönre ítélték. Aki ismeri az 1950-es évek magyarországi börtönvilágát, az elképzelheti mindazokat a gyötrelmeket, verést, éheztetést, fázást, amit az elítélteknek át kellett szenvedniük, különösen Bulányi atyának, aki a börtönben is folytatta apostoli m un­ káját, s ha több fogollyal zárták össze, akkor ott is folyt a „teológiai szabadegyetem” . Az eredmény: sötétzárka, amely tudvalévőén legjobban megviseli az idegeket. A dicsőséges 1956-os magyar szabadságharc öt is kisza­ badította, de mikor a hősi harcokat a szovjet beavatkozás vérbe

fojtotta, Bulányi atya, Juhász atya nem éltek a nyu­ gatra való menekülés lehetőségével. Otthon maradtak, s a visszaólálkodó rendszer újra letartóztatta és börtönbe vetette őket. Az ún. enyhülés éveiben 196468 , amikor még Kádár elvtárs is meglátogatta a pápát saját renoméjának nö­ velése és a Mindszenty-ügy megoldása érdekében, VI. Pál pápa közbenjárására a még börtörben levő katolikus papok, szám szerint mintegy harmincötén, amnesztiát kaptak, köztük Bulányi atya is. Ö, mintha mi sem történt volna, tovább foly(Folytatás a 4 oldalon) Szent István Zarándoklat Youngstownban A Szent István-búcsú szeptember második vasárnap­ ján, 12-én lesz a hagyományos programmal: A korán érkező búcsúsok számára magyar nyelvű szentmisét mutatunk be déli 12,30 órakor; közvetlenül utána ebédet szolgálunk fel. Délután 2,30-kor elvégezzük a bűnbánat és engesztelés szellemében a Vasfüggöny-keresztutat. Az

ünnepi szabadtéri szentmise délután 3,30 órakor kezdődik az összes jelenlevő lelkipásztor közre­ működésével. Az ünnepi szónok dr Miskolczy Kálmán, a barbertoni magyarok szeretett lelkipásztora lesz. Mindenkit szeretettel vár a jó csíksomlyói Mária, Szent István királyunk, aki őt Nagyasszonyunkká tette, és a kegyhely őrei, az erdélyi ferencesek. U . 4. oldal 2 1982. szeptember 12 KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 4 . évközi vasárnap O lvasm án y Izajás próféta könyvéből (5 0 , 5 9a) P r ó f é t á j a á lta l sz e n t M e g v á l t ó n k íg y b eszél: A h a l l á s o m a t m e g n y ito tta U r a m , Iste n e m ; én n ie g n e m e lle n k e z te m , tő le n e m f o r d u lta m el. H a g y t a m , h o g y te stem v e r je k , a r c o m té p d e s s é k ; t ű r t e m , h o g y g y a lá z z a n a k , o r c á m k ö p d ö s s é k . A z Ú r a z én seg ítő I s te n e m , e z é r t nem é r ­ h e t s z é g y e n t s o

h a életem ! K e m é n n y é te tte a rc o m , m in t a s z ik la s z irt, m e i t m á r tu d o m , h o g y m eg n e m s z é g y e n ü lh e te k . K ö z e l v a n , a k i ig a z s á g o t s z o l g á l t a t n e k e m . Ki s z á l l h a t p e r b e é n v ele m ? Á llju n k k i e g y ü tt! Ki az é n e lle n f e l e m ? E lé b e m á lljo n ! J ö n m á r a z Ú r, az é n s e g ít ő Is te n e m . Ki m e r n e e n g e m k á rh o z ta tn i, é s íté ln i e lle n e m ? Ez az Isten igéje. Zsoltár 114 (1 2, 3 4, 5 6, 8 9) Ezentúl Isten színe előtt járok az élők földjén. H á l á s a n s z e re tle k té g e d , I s te n e m , m e rt m eg ­ h a l l g a t t a d k ö n y ö r g ő s z a v a m a t. K e g y e s s z ív v e l v o ltá l i r á n t a m , m id ő n h o z ­ z á d k i á l t o t t a m é letem fo ly a m á n . Ezentúl Isten színe előtt járok az élők földjén. M e g k ö t ö z ö t t a h a lá l, b ö r t ö n b e z á r t az e l­ m ú

lá s ; n y u g t a l a n s á g és fá jd a lo m f o g a d o tt. D e s e g íts é g ü l h ív ta m az Ú r n e v é t : „ Is te n e m , m e n ts d m e g le lk e m e t!” Ezentúl Isten színe előtt járok az élők földjén. I r g a l m a s a mi U ru n k , é s ú g y íté l fö lö ttü n k ; Is te n k ö n y ö r ü l ra jtu n k . A v é d t e l e n e m b e rn e k g o n d j á t v is e li: sen k i v o lta m , m é g is ü d v ö z ít Ezentúl Isten színe előtt járok az élők földjén. K i r a g a d o t t a h a lá lb ó l, l e t ö r ö l t e szem em k ö n n y e it, m e g ó v o tt, n e h o g y a m é l y b e h u llja k . E z e n t ú l I s te n színe e lő tt já r o k a z é lő k fö ld jén . Ezentúl Isten színe előtt járok az élők földjén. Szentlecke Szent Jakab apostol leveléből (2, 1 4 18) T e s t v é r e i m ! M it h a s z n á l, h a v a l a k i a zt m o n d ja , h o g y v a n hite, d e h itb ő l f a k a d ó c s e le k e ­ d e te i n i n c

s e n e k ? V a jo n ü d v ö z íth e ti- e ő t ez a hit? H a p é l d á u l e g y te s tv é r r u h á z a t b a n v a g y a m in d e n n a p i é le le m b e n s z ü k s é g e t s z e n v e d , ti p e ­ d ig a z t m o n d j á t o k . M e n je te k b é k é b e n , m e le g e d ­ je te k m e g é s la k ja to k jól!” d e n e m a d j á t o k m eg n e k ik m in d e z t, a m ire p e d ig s z ü k s é g ü k v a n , m it h a s z n á lto k n e k ik ? U g y a n íg y v a n a h i t t e l is. H a nem f a k a d n a k b e lő le jó c s e le k e d e te k is, c s u p á n h o lt d o lo g ö n m a g á b a n . H a p e d ig e r r e a z t m o n d ja v a l a k i : „ N e k e d h ite d v a n , n e k e m p e d ig c s e le k e d e te im ” , a z t v á ­ la s z o lo m n e k i: „ M u ta s d m eg t e t t e k n é l k ü l i h ite ­ d e t m e r t é n te tte im m e l b iz o n y íto m h ite m e t! ” Ez az Isten igéje Alleluja, alleluja, alleluja! C s a k J é z u s k e re s z

tjé v e l d ic s e k s z e m ; m e g h a lt ra jta n é k e m a v ilá g , és é n is a v i l á g n a k . Alleluja, alleluja, alleluja! Evangélium Szent Márk könyvéből (8, 2 7 - 3 5 ) J é z u s e g y a lk a lo m m a l e lin d u lt B e ts z a id á b ó l F ü lö p C é z a r e á j a v id é k é re . Ú tk ö z b e n m e g k é r d e z ­ te t a n í t v á n y a i t : „ K in e k t a r t a n a k e n g e m a z em ­ b e re k ? ” A z o k íg y v á la s z o lta k : „ N é m e l y e k K e re s z ­ te lő J á n o s n a k , m á s o k Illé sn e k , is m é t m á s o k v a la ­ m e ly ik p r ó f é t á n a k . ” F r r e m e g k é r d e z te tő lü k : „ H á t ti k in e k t a r ­ to to k e n g e m ? ” P é te r v á la sz o lt: „ T e v a g y a M e s ­ s iá s .” A k k o r a le lk ű k r e k ö tö tte , h o g y e z t s e n k in e k se m o n d j á k el ró la . E z u tá n a r r ó l b e s z é lt n e k ik , h o g y a z E m b e r f i á n a k s o k a t

k e ll s z e n v e d n ie . A v é n e k , a f ő p a p o k é s az ír á s tu d ó k e l v e t i k é s m e g ­ ö lik , d e h a r m a d n a p r a fö ltá rn á d . E r r ő l e g é s z e n n y ílta n b e s z é l t n e k ik . P é t é i e k k o r fé lre v o n ta . é s s z e m r e h á n y á s t te tt n e k i. D e ő h á tr a f o r d u lt, r á n é z e t t t a n í t v á n y a i ­ ra , é s i g y k o r h o l t a P é te rt: „ T a k a r o d j e lő le m , s á ­ tá n ! E m b e r i m ó d o n g o n d o lk o d o k é s n e m a z Iste n te r v e i s z e r i n t . E z u t á n í g y s z ó lt a n é p h e z é s ta n í t v á n y a i h o z : „ H a v a la k i k ö v e tn i a k a r engem , ta g a d ja m eg ö n ­ m a g á t, v e g y e fö l k e re s z tjé t, és k ö v e s s e n en g em ! M e r t a k i m e g a k a r i a m e n te n i é le té t, e lv e s z íti azt. D e a k i é r e t t e m é s a z e v a n g é liu m é r t e lv e s z íti é le ­ té t, m e g m e n

ti a z t. Ezek az evangélium igéi. TŰZEX IKKA 1 T el.t 226 8868 és 5215526 J lemez, könyv, kerámia sto. GYÓGYSZER j Magyar, angol betűs írógép Erdélyi osornagok, herendi porcelán, taperecorder NÁDAS 6YULA 142S G rae« A vanue, LAKEWOOD (Clavaland), O hl« 44107 Rejtélyes merénylet (Folytatás az I . oldalról) Szedat Kadern, Törökország egyik legveszedelmesebb bal­ oldali terrorista bandájának a tagja. Tavaly sikerült letar­ tóztatni. Teszlim Tore pedig az ún. török népfelszabadító haderő feje. Az ankarai rend­ őrség szerint ez kommunista csoportosulás. Tore, a hírek szerint Libanonban egy palesz­ tin menekülttáborban gerilla­ oktató. A Reader’s Digest mun­ katársa ezután így folytatja: 1977. december 13-án Ali Agcsa élete új fordulatot vett. Titokzatos kezek csekkszámlát nyitottak nevére egy isztam­ buli bankban. Az első befizetés 40 000 török font volt, ami kb. 2000 amerikai dollárnak felel meg. Egy rendkívül szegény

török diák számára ez az öszszeg valóságos vagyonnak szá­ mított. És utána tovább ér­ keztek a titokzatos befizetések, amelyek jelentős szerepet ját­ szottak a pápa későbbi me­ rénylőjének sorsában. 1979. február elsején meg­ gyilkolták Abdi Ipecki török lapszerkesztőt. Öt hónappal a gyilkosság után az isztambuli rendőrséget felhívta egy is­ meretlen, és közölte: a Mar­ mara kávéházban megtalálják a szerkesztő gyilkosát, egy Ali nevű jobboldali diák szemé­ lyében. A rendőrség azonnal kiszállt a helyszínre, és Ali Agcsát őrizetbe vette. A tár­ gyaláson bevallotta bűnössé­ gét. Halálra ítélték, és a Kartal-Maltepe katonai börtönben várt kivégzésére. Illetve: ki­ szabadítására. A tárgyaláson ugyanis rejtélyes nyilatkoza­ tot tett. Egy alkalommal ezt mondta: Elfogatásom után felke­ resett Fehmi Gunes belügymi­ niszter, és azt a javaslatot tet­ te: amennyiben azt vallom, hogy az egyik párt

megbízá­ sából öltem meg a lapszerkesz­ tőt, vagy ha azt állítom, hogy ennek a pártnak tagja vagyok, akkor ö, a belügyminiszter, se­ gíteni fog rajtam. A Reader’s Digest tudósító­ ja beszélt Fehmi Gunes volt török belügyminiszterrel, aki kijelentette: Ha igaz lett volna, amit Agcsa rólam állított, már ré­ gen felakasztottak volna. De Ali más alkalommal 1979. október 24-én a tár­ gyaláson kijelentette: Nem öltem meg Ipecki lapszerkesztőt, de tudom, ki a tettes. Azt is hozzáfűzte, hogy a legközelebbi tárgyaláson meg­ mondja a nevet. Ezután a minden kétséget kizáróan zsarolásszámba menő kijelentés után megmozdultak az Ali Agcsa mögött álló ti­ tokzatos erők. Szavai ugyanis azt a fenyegetést tartalmazták: ha nem hoztok ki a börtönből, elmondok mindent. Szovjetunión kívül Bulgária a legmerevebb kommunista rendörállam Európában. A tér rorista tevékenység támogató­ ja, a hetvenes évek eleje óta fegyverrel

látja el NyugatEurópa terrorista bandáit, es az ország határain belül ge rillakiképzést és ha kell menedéket nyújt nekik. Ali Ag­ csa egy hamis indiai útlevéllel érkezett Bulgáriába, ahol vé­ gül is a Vitosha luxusszállóban lakott. Amint azt a római rend­ őrségi kihallgatáson vallotta: itt vette át egy Szíriáitól azt a 9 milliméteres Browning-revol­ vert, amellyel a pápa elleni m erényletet végrehajtotta. A szíriai nevére nem emlékezett. De új útlevelet is kapott, egy török honfitársától, akinek ne­ vére érdekes módon visszaemlékezett. Elmondotta, hogy az illetőt Omer Marszannak hívják, Münchenben él és feketepiaci üzletekkel fog­ lalkozik. 1500 dollárt kapott azért, hogy a hamis török út­ levelet Szófiába hozza. Ez meg is történt. Omer Marszan ezen­ kívül bemutatta Ali Agcsát egy bolgár férfinak, akit Musztafeovnak neveznek. Róla sem­ mit sem tud a nyugati rend­ őrség, de később kiderült: je­

lentős szerepe van az Agcsa körüli szövevényben, mely vé­ gül is a pápa elleni merénylet­ hez vezetett. Amagyar életért. (Folytatás az I . oldalról) kiváló író, a népszerű tudomá­ nyos lapban, az Élet és Iro­ említett két intézkedéssel ter­ dalom hasábjain ír a népes­ mészetes irányba terelték a 1979. november 25-én Ali ségfogyás ellen, aprólékosan Agcsa katonai egyenruhában gazdasági életet, addig a jo­ kielemezve az okokat, és rá­ gászok természetellenes módon kisétált a börtönből. Nyolc he­ mutat a megoldásokra is. Ö a lét legfőbb alaptörvényét, lyen igazoltatták fegyveresek, az élet védelmét egyszerűen maga különben hétgyermekes minid a nyolc alkalommal to­ apa. vábbengedték. Ezt pedig csak kihagyták az 1954 utáni ma­ Kunszabó Ferenc az elsza­ gyar törvénytárból. Ennek kö­ úgy tehette, hogy magas állású vetkezményeként az abortusz, kított magyarság védelméről egyének

segítettek neki. Egy a velejáró léha élet, az önzés írt egy kiváló és feltűnő ta­ nappal később levelet írt a nulmányt, amely az egyik nyu­ tizedeli a magyar népet. Millijet című török lapnak, és De Krisztus mint annyi­ gati folyóiratban jelent meg. ebben közölte: ha II. János Pál szor a történelem folyamán E néhány kiragadott példa isztambuli látogatását nem bizonyítja, hogy Magyarorszá­ mondják le, akkor megöli a most is küldött prófétákat, gon vannak új szemléletű em­ Szentatyát. Minden valószínű­ akik a kialudt fáklyákat újra berek, akik alkalmasak arra, ség szerint megbízói azért írat­ meggyújtották. Vannak Fekete hogy megkezdjék az egyetemes ták Agcsával ezt a levelet, Gyulák, Varga Domokosok magyar társadalom átnevelémert m ár akkor megfogamzott Kunszabó Ferencek írók bennük a pápa elleni merény­ közgazdászok, tanárok, papok sét. Ezeknek az új szemléletű orvosok. Hogy hogyan gondol­

let terve. embereknek úgy érzem, mi, a Egyelőre azonban Ali Ag- koznak és hogyan írnak az új Magyar Életért Mozgalom hí­ csát, a halálra ítélt szökevényt, fáklyavivők, arra példa Csoóri vei, természetes szövetségesei Sándor, aki megírja, mi okoz­ vagyunk. Ezt a tényt nekünk át kellett juttatni a határon. Ez sikerült, és az út első állo­ ta a jelenlegi erkölcsi nyomo­ hangoztatni kell, és ki kell mása Bulgária volt. A Reader’s rúságot: „ a soványító év­ nyilvánítani feléjük és min­ Digest munkatársa erről így tizedek után, hogy létrejöjjön denfelé. Tudtukra kell adnunk, a sokat áhított anyagi bizton­ hogy nincsenek egyedül. Mi számol be. Ali Agcsa 50 napot töltött ság, ahhoz gazdaságszemléletü bátran és erélyesen hirdetjük: Bulgáriában. Ez már önmagá­ elfogultság kellett De nekünk A felebaráti szeretetet ki kell ban is rendkívül gyanús fényt nemcsak a hiányzó kenyeret, terjeszteni minden

magyarra vet későbbi tevékenységére. A hanem a hiányzó (nemzet)tu­ az egész világon , most első­ datot is pótolni kellett volna. sorban Magyarországra Ne Ezt mi elhanyagoltuk.” féljünk, merjük eldobni az ócs­ Egy másik példa Fekete ka, repedezett tömlőt, és tölt­ Gyula, aki legújabb könyvé­ sük a régi bort új tömlőbe! nek, az 1981-ben kiadott El­ A régi bor alatt a hagyomá­ fogultságaim térképe 267. ol­ nyos erkölcsöket értjük Viszdalán így ír: „Az emberi lét sza kell helyezni ezeket az (Folytatás az I . oldalról) első számú és legmagasabb- erkölcsöket a magyar csalá­ tatta a bázisközösségek szervezését, a rendőrségi „behívások” rendű törvénye: az élet to­ és „figyelmeztetések” ellenére is. A rendszert főleg az idege­ vábbvitelének parancsa Olyan dok életébe Mégpedig a tel­ sítette, hogy ezek a kis vallási közösségek felkeltették az ifjúság alaptörvény ez, amely semmi­ jes

életbe: az erkölcsi, szelle­ érdeklődését: nem templomban, hanem magánházakban gyűl­ lyen más törvénynek nem ren­ mi és anyagi életbe és a tek össze mint az első keresztények az üldözések korában delhető alá, viszont amelynek tervezésbe. A tervezés felada­ ta, hogy a javakat az új ma­ egy pap vagy rátermett világi vezetésével; imádkoztak, olvas­ minden más törvényt végső gyar élet szolgálatába állítsa. ták a Szentírást, megbeszélték a keresztény hitükből fakadó esetben alá kell rendelni.” A A munka otthon már elkez­ időszerű erkölcsi problémákat, iparkodtak egymást testvéri 268. oldalon így folytatja: dődött Minket, a Magyar Éle­ szeretettel segíteni, támogatni, nem annyira anyagilag, mint „Még az igazságos háborúk­ té rt Mozgalom híveit, lelkiis­ inkább jó példával, az egymás hitén való épüléssel. nak, a szabadságharcoknak, a meretünk arra kényszerít, Mindenki előtt világos, hogy

az ateista kommunista rend­ mártírhalálnak is egyedül az hogy ebben a munkában se­ szer vezetőinek szemében mindez egyenlő a legveszedelmesebb ad értelmet, ha egyesek ha­ gítsünk. összeesküvéssel, mely alapjában képes megrendíteni a már lála mások a közösség A minden magyarra kiter­ több mint harminc éve folytatott ateista propagandát, főleg életét szolgálja.” Végül a 269 jedő felebaráti szeretet és a az ifjúság körében. oldalon egyik korábbi írásából Viszont a rendszer, akárcsak a lengyeleknél, most egy idézve így kesereg: „Eltetve- Magyar Életért Mozgalmat alapító bizottság nevében: dilemma harapófogójába került: Legegyszerűbb volna egy sedtünk. Iszonyúan eltetvesedHorváth Lajos újabb Bulányi-per, a résztvevők, főleg a báziscsoportok veze­ tünk. Kérem, nem veszik ész­ (Horváth Anna, Pluhár Ró­ tőinek letartóztatása, de ez már nem megy olyan könnyen, re az illetékesek, hogy álla­ zsa,

Szilárd Zsuzsanna, Jahoda mint 1949-ben. Bulányi atya nevére külföldön is felfigyeltek, milag tenyésztjük tetveinket?” József, Lőrinc István, dr. Szi­ különösen egy mellékesnek tűnő ügy kapcsán. A rendszer Varga Domokos, a másik lárd Mario, Somogyi Zoltán) vádja szerint e bázisközösségek egyes tagjai megtagadják a katonai szolgálatot: a valóságban: egyesek kérik a fegyveres N o w a v a ila b le fr o m N e w Y o rk L i f e . szolgálat alóli mentesítésüket, hivatkozva lelkiismeretükre, me­ lyet Jézus szavai inspirálnak: „Aki fegyvert fog. fegyver által U P T O $ 3 ,1 0 0 is vész el.” A kommunista rendszer, mely annyira fegyverke­ zik, de képmutatóan békét prédikál, és a Nyugaton meg Ame­ A M O N T H rikában a fegyveres szolgálat megtagadására buzdítja a fiatal­ ságot, hogyan indítson tehát pert Bulányi atya és hívei ellen? W H IL E H O S P IT A L IZ E D ! A magyar püspököket és érsekeket próbálja

felhasználni, hogy N e w h o s p ita l c o n f in e m e n t p o l i c y pays you up to $100 papi működését lehetetlenné tegyék. Az eretnekség, az enge­ a day, or a maximum of $3,100 per month, for as long as detlenség vádjával akarják kényszeríteni az egyházi hatósá­ one year during each hospital stay. And it pays gokat Bulányi atya felfüggesztésére, papi tevékenységét illető­ regardless of any other coverage you may have. Use the leg. Szomorú fényt vet ez a magyar egyház kiszolgáltatott­ money to help meet bills that your hospital-surgical ságára, amikor püspököket arra kényszerítenek, hogy legjobb, policy may not cover. leghűbb, vértanúságra kész fiai ellen lépjenek fel „egyházi Available to individuals from 18 to 59, including fenyítékkel” . spouses and children, regardless of health. And we won’t A Buiányi-ügy tehát nem elszigetelt jelenség, hanem az cancel your coverage no matter how many claims you elnyomott, üldözött

magyar katolikus egyház életerejének egy make, as long as your policy is in force. új pt keresésének bizonytalansága és megnyilvánulása. Mert For complete details on benefits and first year hasonló jelenségek mutatkoznak a Nyugaton és Amerikában limitations on pre-existing health conditions get in touch is, ahol bár álcázva, de szintén működnek a vallásellenes with me. Or mail the coupon below erők, s ahol szintén érzik a kereszténység megújhodásának szükségét, a lélek istenéhségének ízesebb kielégítését, az r „RONALD J. SAUNDERS új bor új tömlőkbe való töltésének kiáltó igényét. A nyugati Í i New York Life Insurance Company karizmatikus mozgalmak is hasonló igényből fakadnak, és City Center One 10th Floor “G o a h e a d net, ” nyilván ugyanaz a lélek inspirálja őket, mint a vasfüggöny I Telephone (216) 747-0731 or 744-7145 * 1 mögött élő keresztényeket. Minden megújhodási törekvés eret­ ! Give me

information about New York Lifes hospital confinement nekgyanús a kényelmesek, a kevésbé bátrak (ne használjuk I policy that will pay me up to $100 a day if | m hospitalized. a gyáva szót) szemében, de mindéi, ilyen mozgalomnak tűzI Name próbája az Egyházhoz, a pápához való hűség, és a vértanú­ ságra is kész áldozat. Mindkettőt megtalálhatjuk a báziskö­ I jAddress zösségek vezetőiben és tagiaiban, így bízhatunk benne, hogy szerzőjük és igazi mozgatoiuk (primum mobile) a Lélek, aki I City State Zip ott fúj ahol akar, és aki minden elnyomás és üldözés vagy értetlenség ellenére végül is diadalmaskodik, mert „Isten gyen­ gesége erősebb mint a hatalmasok ereje” . Isten gyengesége. 1982. december 19 KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Emigránsnak lenni: tudod, mit jelent? Valahányszor e sorskérdé­ sen gondolkozom, rendszerint eszembe j uu ak az alafcbi so­ rokMagyarnak lenni: tudod mit [jelent? Magasba vagyva, kuzdni í

egyre lent. Adjuk össze a kettőt, s meg­ tudjuk, mit jelent magyar emigránsnak lenni! Éppen azért döntsd hát el magadban végérvényesen, mi vagy, mivé akarsz lenni: emigráns, vagy csak egyszerűen anyagi érdek­ ből hazáján kívül élő magyar? Ha itt születtél, vagy kicsi ko­ rod óta itt nevelkedtél, s nincs meg ugyanaz az emigráns él­ ményed, mint szüleidnek, az állásfoglalást akkor se kerül­ heted el. Megmaradván befo­ gadó hazád hűséges polgárá­ nak, hajlandó vagy-e odaállni roskatag szüleid támogatására, hitük erősítésére, hogy sze­ meiket nyugodtabban hunyják le? Hajlandó vagy fáradt ke­ zükből fokozatosan átvenni a stafétabotot, és fiatal erőddel tovább futni az általuk elkez­ dett úton? Tudod jól, hogy ez nagyon nehéz. De érzed azt is, hogy ez a felemelőbb, ideálisabb. Haszonra, pénzre, kitüntetésre, elismerésre, ju­ talomra ne számíts; bírálatra, gúnyra, gáncsoskodásra annál inkább. Egyetlen

jutalmad az a tudat, hogy nemzeted érde­ kében jól vagy kevésbé jól, de munkát, áldozatot vállaltál. Jusson eszedbe az is, hogy nem te vagy az első és az egyetlen, aki ezen az úton járt és jár: Thököly Imre és Zrínyi inna nyitották meg a sort, neh a mai napig se zárult le. természetesen, ha úgy gon­ dolod, hogy számodra máshol szeböen süt a nap, sose zavar­ tasd magad holmi emigrácios magyarkodással, ósdi elvekhez való, nem kifizetődő ragasz­ kodással! Ha magyar őseid nyelve, hagyományai, meggyő­ ződése túl kényelmetlenné vál­ tak, nyugodtan változtasd meg a neved, felejtsd el a szüléid­ től reád maradt nyelvet, és az újdonsültek hazafiságával igyekezz túltenni azokon, akik­ nek ősei már 200 éve laknak ezen a földön. De azért légy óvatos: ne dorgölözz túlságo­ san az írek, skótok walesiek­ hez, mert ők sohasem ismer­ nek el a sajátjuknak. De hiá­ ba szaglálgatsz a latin vagy szláv népek háza táján

is, mert lemosolyognak. Legoko­ sabb, ha keveréknek adod ki magad: így bárhova odasom­ polyoghatsz, és meggyőződésbeli viharok sose fognak nyug­ talanítani! Amennyiben az emigráns sorsot vállalod, előbb-utóbb megtalálod lelki egyensúlyod és a járandó utat. Azt az utat, amelyen II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos is jártak, és amit minden idők magyar emigránsai számára kijelöltek. Ők nem kezdtek dialógust, nem konferenciáztak, nem koegzisztáltak, és nem banketteztek a hazájukat rabságban tartó hatalommal, elveiket még rész­ ben sem adták fel. Legfőbb gondjuk az volt, mit is tehet­ nének az otthon rabságban élő nemzetért. A fejedelem Nagy Péter cárral, a lengyelekkel, poroszokkal, franciákkal, sőt még a törökökkel is próbált kapcsolatot létesíteni, azonban ezek egyikének sem állott pil­ lanatnyilag érdekében a ma­ gyarság megsegítése. Magyarország leggazdagabb föura, visszautasítva a tálcán kínált császári

kegyet, koldusszegé­ nyen halt meg Rodostóban. Soha, egy percre sem alkudott meg! Magyar emigráns, ezt soha el ne felejtsd! Az Egyesült Államokban még soha senkit nem fogadtak több lelkesedéssel, mint Kos­ suth Laiost. A Kongresszusban b^széh, végigíárta az országot, mégse tudta Amerikát meg­ mozdítani hazája érdekében. Miért? Mert Amerika pilla­ natnyi érdeke ezt nem tette lehetővé. Kossuth Olaszországban ma­ gyar légiót is szervezett; a honvédek vitézül küzdöttek Garibaldi zászlója alatt, s még­ is, mi történt? A Magenta-Solferinói diadalok után III. Na­ póleon és az olaszok érdeke békét követelt meg, s a magyar szabadság ismét hoppon ma­ radt. Az első világháborús Masaryk-Benes-féle emigrációt ál­ talában a legeredményesebb­ nek tartják Elfelejtik azt. hogy az antant háborús céljai között a monarchia feloszlatá­ sa kezdettől fogva elsők között szerepelt. Masarykék tehát a már mozgásban levő

szekérre kapaszkodtak fel, meg kell ad­ ni, idejében és ügyesen. Törté­ nelmi naivitás azonban annak feltételezése, hogy a masaryki emigrációnak módjában lett volna az antant hatalmak ere­ deti elhatározását megfordíta­ ni az esetben, ha a monarchia fenntartása lett volna az ere­ deti cél. Ez kb annyiba megy, mint amikor a kakas azt hiszi, hogy a nap az ő kukorékolá­ sára kel fel. Nézzünk szemébe a valóság­ nak: nincs az a holdkóros ma­ gyar, aki el tudná képzelni, hog>r Amerikát rá lehetne ven­ ni bármilyen Magyarország felszabadítása érdekében tör­ ténő eredményes- lépésre. Ilyesmire nálunk sokkal erő­ sebb emigrácios csoportok se képesek. Akkor pedig hagyjuk nyugodtan abba a szalmacséplést, hogy a liberális, baloldali emigráció érzékenyebb fülekre talál Washingtonban, mint a jobboldali. Az igazság az, hogy jelenleg Amerika politikai ve­ zetése úgv érzi. hogy minden, » ’•psf’mgönv mögött éo nép

felszabadítására irányuló cse­ lekmény háborús veszélyt rejt magában. Igaz, nem igaz, majd a jövö megmutatja. Egyébiránt az első és második világhábo­ rú idején az amerikai magyar­ ságot hamisítatlan liberálisok képviselték. Mennyire jutot­ tak? Annyit se tudtak elérni, hogy a békeszerződés pöröly­ csapásait valamennyire is mér­ sékeljék. Mindez természete­ sen nem jelenti azt, hogy az emigráció ölbe tett kézzel, tátott szájjal várja a sült galam­ bot. Az emigráció feladata mindenek előtt annak az elv­ nek a megtartása, fenntartá­ sa és átadása, amely őt az ott­ honi elnyomó hatalommal szembe állította. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az emigráns nem nemzetével áll szemben, hanem a nemzet fö­ lött uralkodó diktatúrával, mely elöl emigrációba vonult. Hazafelé dolgozók szívesen al­ kalmazzák ezt a hamis beállí­ tást, megtévesztés céljából. Feladata az emigrációnak az is, hogy ezt az

elvet a követ­ kező nemzedéknek is átadja, ameddig az otthoni elnyomó hatalom a nemzet nyakán ül. Ez a legnehezebb emigrácios feladat! Az emigrációk története azt bizonyítja, hogy bennük tel­ jes egység, tökéletes megértés sose volt. Politikamentes emig­ ráció nem létezett. Ez még alapjában véve nem is lenne baj. Mindaddig, amíg az emig­ ránsok politikai elveik fenntar­ tása mellett egyetértenek ab­ ban az alapelvben, hogy az el­ nyomó hatalommal semmine­ mű megalkuvásra, barátkozásra nem hajlandók, semmi hiba nincs. Mindegyik dolgozik a nemzet érdekében azokkal a módszerekkel, amelyeket poli­ tikai felfogása szerint helyes­ nek tart, legfeljebb ügyel ar­ ra, hogy ezt a munkát a többi emigráns csoporttal összehan­ golja. Egyszeriben megszűnt emigráns lenni az, aki az ott­ honi elnyomó hatalommal kokettál, dialogizál, konferenciázik, gyermekét úttörőtáborba küldi magyarságot tanulni; aki nem hajlandó észrevenni,

hogy ezen az úton csupán egyorányú közlekedés folyik, amely­ bél egyedül csak az elnyomó hatalomnak van haszna; akit érzéketlenül hagy az a tény, hogy az emigráns magyar a hangját odahaza nem hallat­ hatja, hogy innét oda költő, művész, politikus csak akkor mehet, ha az otthoni hatalom nótáját fújja. Vannak, akiket elcsábít az otthoni szirénhang, hogy „te­ gyük félre a politikát”. Min­ dent félretehetünk, csak ép­ pen a nemzeti politikát nem, amely a két oldalt szembe ál­ lítja. Ne üljünk fel annak se, hogy fiataljainkat „politikamentesen” neveljük, ezzel az ő malmukra hajtjuk a vizet, mert ők viszont a saját ifjúsá­ gukat igencsak a saját ideoló­ giájukban nevelik. Akik a nemzeti politika és az emigrá­ ció alapelvei tekintetében az elnyomó hatalommal egyez­ kedni hajlandók, azokat az emigráció egyszer s minden­ korra leírhatja. De leírhatja az otthoni belső emigráció is, akiket szintén elárultak.

Ezek­ ből lesznek az opportunisták, társutasok, legjobb esetben a lenini „hasznos idióták”, még ha ezt nem is hajlandók elis­ merni. Rájuk építeni még anynyira se lehet, mint szegény, rozzant öreg csáklyásokra, akikben érző magyar szív do­ bog még akkor is, ha a nem­ zet javát hosszadalmas szó­ noklatokon kívül egyébbel már alig bírják szolgálni. Emigráns magyar! Mielőtt végleg eldöntenéd, hogy hová állsz a nagy tülekedésben, a r­ ra gondolj, vajon mit tenne Rákóczi és Kossuth a te he­ lyedben? dr. Halmos Milán MOLNÁR TAMÁS: A Z E G YH Á Z HELYZETE M A G YA R O R SZÁ G O N Csodálatos az emberi zsenialitás, mely pozitívummá vál­ toztatja bizonyos esetekben azt, ami egyébként a zavarkeltést szolgálja. A tragikus lengyel események következtében alig derül elég fény a szomszédos Magyarországra, főleg pedig a magyar katolikus egyházi életre. A magyar egyház amúgy is engedelmesen aláveti magát a párt

utasításainak az egy­ házfők jóvoltából. Amit pedig a Nyugat a Szovjetunióban és a csatlós államokban folyó vallási életről tud, két hamis és torz hiedelem tárgya. Az egyik ilyen hiedelmet a lengyel egyház segítette elő, persze akaratlanul, a nyugatiak azt gon­ dolják, hogy a lengyel egyház lázadásra serkenti a népet egy, alapjában véve nem is olyan rossz állapot megdöntésére. A másik hiedelmet azonban ottani látogatók, köztük Billy Graham táplálják rosszindulatúan, Graham esetében butaságból. Ezek a látogatók csak azt akarják észrevenni és meglátni, amit a keleti hatóságok az orruk alá dugnak, és kedvező ítélettel té r­ nek vissza nyugatra. Bár még ezek is bevallják néha, hogy létezik bizonyos egyházüldözés Oroszországban, kivéve talán az ostoba Billyt, aki „hivök tömegei” előtt prédikálhatott, akik között több volt a titkosrendör, mint igazi keresztény hivő . Visszatérve Magyarország

helyzetére, ott nagyszámban található „bázisközösség” és „kereső csoport", amin a nyu­ gati katolikusok általában megbotránkoznak, holott éppen ezek tartják fenn az igazi hitet. Ez a jelenség egy új realitást tük­ röz, egy bizonyos „nyilvános katakombát” jelez, különöskép­ pen a lengyel Szolidaritás létrejötte óta. Van továbbá Magyarországon egy katolikus szamizdatirodalom, ami csak részben titkos, hiszen egyik legjelentősebb kiadványa címét a börtö­ nök rácsáról vette. Ez a lap mintegy ezer példányban jelenik meg, és öt szerkesztője mind közismert író, nevük, lakcímük, telefonszámuk megtalálható a lapban. A benne közölt írások a politikai és egyházi elnyomást, az ország elmaradott állapo­ tát, az ellenállásban részt vevő személyeket, és leginkább a kommunista uralom óta lefolyt legsötétebb évek igaz történe­ tét ismertetik. De hogyan tűrheti a rendszer az ilyen „földalatti” lap

létezését? S vajon meddig fogja egyáltalán eltűrni? Igaz, Ma­ gyarország nem Oroszország, mely a keleti jégmező központja, és más hagyományok élnek mindkét államban. Végül pedig tudnunk kell, hogy Magyarország és Lengyelország két test­ vérország, s köztük állandó és teljes a kölcsönhatás, egyházi téren is, hiszen Kelet-Európábán a vallás egybefonódott a hazafisággal és a nemzeti hagyományokkal. A magyar kom­ munista rendszer persze még a negyvenes évek végén felszá­ molta az összes egyházi szervezetet: a cserkésrmozga’mat, a legény- és leányegyleteket stb., melyeket a Kádár-rezsim sem engedélyezett visszaállítani. Még ha netán maguk a püspökök kérnék is azok újbóli megnyitását, az Állami Egyházügyi Hi­ vatal azt megtiltaná. így hát az egyházi fegyelem és engedel­ messég nevében a párt határozza meg az egyháziak maga­ tartását. Ennek ellenére manapság mintegy 4000 bázisközösség há­

lózza be az országot és jut el annak minden részébe, egyetlen ember, Bulányi György paptanár jóvoltából. Mint piarista rendtag és filozófus, többször ült már börtönben, misézett a cellákban az 1956 előtti években. Egy szemtanú meséli, hogy Bulányi atyának megvolt egy példánya a „Humanisme intégral”-ból, amit a börtönlakók titokban fordítgattak franciáról magyarra. Bárhogy vélekedik is az ember Maritain fenti mü­ véről, kétségtelen, hogy annak olvasása a hit fényét sugározta a börtönök és táborok sötétjében. De mivel foglalkoznak a bázisközösségek? Természetes, hogy nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, mint nyu­ gati barátaik, hogy Jézus politikai és szociológiai jelentőségét vizsgálják, a magyarok az evangéliumot olvassák, énekkaro­ kat hívnak létre, gitároznak, és a vallásra áhító fiatalok előtt ismertetik az alapvető keresztény hitigazságokat. Magánlaká­ sokon gyűlnek össze,

sokszorosított lapokon terjesztik a ka­ tolikus tantételeket, és főleg távol tartják magukat a hivatalos Egyháztól minden téren, kerülik a püspökségek és plébániák szerveit. Bulányi atya személyesen utazgat szerte az országban, bírálja a püspököket szentírási idézetekkel, és főleg elítéli a „normalizációt”, amit Lékai prímás hangoztat lépten-nyomon, az a Lékai, akit Wyszynski az 1978-as római konklávén áruló együttműködőnek nevezett. A mostani magyar prímás termé­ szetesen üldözi a bázisközösségeket, de az üldözésben nem vesz részt minden magyar püspök és más egyházi személyiség, akik ma már kevésbé lagymatagok, mint a múltban. Az intrikák dacára Róma egyelőre megengedi a mozgalom működését. Bulányi atya már előre alávetette magát Róma döntésének, mikor saját maga megküldte Rómába írásainak latin fordítását átvizsgálás végett. Bulányi tevékenységének óriási visszhangja van,

de tőle független sok más csoport is működik s tart rendszeres összejöveteleket. Egyesek még püs­ pököket, sőt a prímást is meghívják körükbe, s azok aligha tudnak kitérni a meghívás elöl. Ez bizonyos mértékben fedezi a csoportokat a rendőrséggel szemben, bár néha betiltanak egyes programot vagy műsor részt (pl. egy Szent Ferencről A szovjet kémiai hadviselés A washingtoni külügyminisz­ térium november 29-én jelen­ tést adott ki, mely szerint tár­ gyi bizonyítékai vannak arról, hogy a Szovjetunió Afganisz­ tánban 1980 óta kémiai fegy­ vereket használt az ottani ge­ rillák elleni harcban. A kül­ ügyminisztérium azt is közöl­ te: arról is vannak jelentések, hogy szovjet katonák megmér­ gezték az afgán ellenállók ál­ tal használt vizet, ami sok esetben halált okozott. Továb­ bi állítása a külügyminiszté­ riumnak, hogy Moszkva foly­ tatja a kémiai fegyverek és mérgek szállítását a vietnami és

laoszi szövetségesei részére Kambodzsába és Laoszba. Az elmúlt két év során több­ ször látott napvilágot hasonló jelentés, azonban megfogható tárgyi bizonyítékok hiányában a hírek elhallgattak. Most vi­ szont a tárgyi bizonyítékok rendelkezésre állnak, éspedig Afganisztánból való két szov­ jet gázálarc formájában. Eze­ ken olyan mérgek nyomait fe­ dezték fel, amelyek felhólyagozást, émelygést, hányást és hasonló rosszulléteket okoz­ nak. Gary Cracker külügyminisz­ teri szóvivő szerint az egyik gázálarcot egy halott szovjet katona fejéről vették le, akit a gerillák olyan szovjet tá­ madás során öltek meg, ahol a támadók mérgező fegyvere­ ket használtak. A másik gáz­ álarcot, amit bemutattak az újságíróknak, Kabulban sze­ rezték egy „különleges had­ művelet" során. Ugyancsak bemutattak az újságíróknak fényképeket egy laoszi fiúról, aki a tavasszal egy „sárga esö”-támadás

alkalmával égé­ si sebeket szenvedett. A fény­ képeket egy USA-tisztviselo készítette Thaiföld északkeleti részén egy menekülttáborban. Amerikai számítások szerint kémiai fegyverekkel és m ér­ gekkel végrehajtott szovjet tá­ madások során a megöltek szá­ ma Laoszban legalább 6000, Afganisztánban 3000, Kambod­ zsában 1000. Eltekintve attól, hogy háborúban a kémiai fegy­ verek és mérgek használata a nemzetközi jog szerim tilos, egyben az emberi érzés meg­ csúfolását jelenti, mert az fő­ képp a polgári lakosságot érin­ ti. Tessék elképzelni, hogy á r­ tatlan polgárok mit éreznek, ha tudják, hogy ilyennek van­ nak kitéve ők és családjuk, csak azért, mert a Szovjetunió nem nyugszik bele, hogy az afgán nép nem akar kapitulál­ ni. Az amerikai kormány tud­ ja ezt, és most megkísérli vi­ lágszerte nyilvánosságra hoz­ ni a megállapításait azzal: vi­ lágszerte ítéljék el a szovjet eljárást, és

igyekezzenek rá nyomást gyakorolni, hogy ezt a tiltott hadviselést hagyja ab­ ba! Azonban Robert Dean, külügyminisztériumi tisztviselő szerint eddig csupán három ország, Anglia, Kanada és Thaiföld csatlakozott az USA akciójához. És ez a legszomorúbb az egész dologban. A szabad vi­ lágban csupán három ország meri nyilvánosan elítélni az orosz orgyilkosságokat. Vajon mi lehet ennek az oka? Az elítélést megtagadó országok vezetői talán félnek az új szov­ jet vezértől, csupán azért, m ert az nem olyan öreg és roska­ tag, mint amilyen az elődje volt? Az ENSZ közgyűlése novem­ ber 29-én 114:21 szótöbbséggel hozott határozatával felhívást adott ki, hogy az összes kül­ földi csapat vonuljon ki Afga­ nisztánból! Az elmúlt három év során ez már a negyedik ilyen határozat. Azonban nem történt semmi, éspedig azért, mert az ENSZ közgyűlési ha­ tározatainak nincs semmiféle szankciójuk. Ilyen csak a Biz­ tonsági

Tanács határozatainak van, ott pedig a Szovjetunió vétójogával élne. Természete­ sen ezen lehetne segíteni, mert az ENSZ alapszabályai köze fel kellene venni, hogy amikor valamelyik tagállam ügyét tár­ gyalják, az érdekelt államnak sem szavaz; ti, sem vétójoga nincs. Ilyenre azonban hiaba várunk. DR CSIKÓS /.UTÁN HAJNAL LÁSZLÓ Ga BOR: PASSIÓ (Évának, Karácsonykor) Uram! Mi az amit elitéinek: a bűnt vagy a bűnöst? Néhány dolog ismert, de még több ismeretlen, az ajtó vonaláig ismerek mindent, de azon túl semmit. Es ha kinyílik, Te bevezetsz vagy ki! és megmutatsz, ugye megmutatsz mindent. Uram! Nem akarok szánalmas gyereket látni többé, mert undorom lesz a valóditól, a testtől, az örökké megpattanó szerelmektől, és miért csak jó van és rossz, és miért csak rút és szép, és a gyönyörnek m i é r t csak kínja va n . Uram! Mi lesz, ha szemünket megszállja a dér? „Pedig a hit általában bizalom!” Mi lesz,

ha tengertulajdonságúak leszünk? „Pedig a bizalom áhitatott melegség!” Mi lesz, ha testünk majd dermedni kezd? „Pedig a remény kezdetben elég!" Uram . már érzem dobogni a szívem ott túl az ablak rácsán, hol a fejek zöld füvét akarattal letarolják: Világ szerelme értelem . az ereket miért pengézik el, s hagyják ott vonaglón? Látod, massza mélyén az erő, mint viharnak lelke a csend most ki-be dob-ban fél-tem-pó-ban lük-tet. Uram! A mi kezünk a sárból majd kenyeret dagaszt! készült filmet, egy egyházzenei hangversenyt stb.), máskor viszont engedélyeznek gyűléseket. Az egyháziak feje fölött mindig ott lebeg a veszély, hogy a túlságosan népszerű papo­ kat áthelyezik, vagy még jobban korlátozzák az amúgy is vé­ kony vallásszabadságot. A helyzet annyiban elviselhető, hogy a szembenálló felek ismerik egymást, a nyugati országokra jellemző végtelen naivság Magyarországon nem létezik. Tud­ ják jól, honnan

fenyeget veszély, és nem esnek könnyen bele a téves melléfogások vermébe. Csak a Billy Grahamhoz h a ­ sonló hasznos idióták ártanak a hit és a hívők érdekeinek. (A cikk eredetileg franciául jelent meg a Monde & V;e című folyóiratban) 1984. április 2 2 -2 9 15. oldal K A T O L IK U S M A G Y A R O K V A SÁ R N A P JA A Bulányi-ügyről Mi lesz a szovjet hadifoglyokkal? Az afgán gerillák a múlt­ ban több, fogságukba esett szovjet katonát adtak át a Nemzetközi Vöröskeresztnek. A katonákat kedvező kö­ rülmények között a semle­ ges Svájc őrizetére bízták. Rövidesen előtérbe kerül azon­ ban hazatelepitésük rendkí­ vül kényes kérdése. A svájci Zugerbergen in­ ternált szovjet katonák sor­ sára tulajdonképpen az hív­ ta fel a világ figyelmét, hogy tavaly júniusban egyikük nem tért vissza városi kimenőjé­ ről, és mint később kiderült, á ts z ö k ö tt N ém etországba, ahol politikai

menedékjogért folyamodott. A különböző nyugati újsá­ gok azóta vitatkoznak arról, hogy a berni hatóságok helye­ sen viselkednek-e az internál­ takkal szemben, illetve hogy milyen lehetőségek állnak nyitva az említett svájci ható­ ságok előtt. Arról van szó, hogy a Nem­ zetközi Vöröskereszt közve­ títésével és égisze alatt meg­ egyezés jött létre, amelynek értelm ében az afganisztáni szovjet katonai m egszállás ellen harcoló gerillák néhány foglyul ejtett katonát kien­ gedtek Svájcba, ahonnan azok kétéves tábori tartózkodás után visszatérhetnek szülőföld­ jükre. Ezzel kapcsolatban a L E xpress című francia na­ pilap a közelmúltban azzal vádolta a svájci illetékese­ ket, hogy kiszolgáltatják a hadifoglyokat a szovjet ható- A magyar jövő letéteményesei (Folytatás az I . oldalról) tanig vagy az elsőáldozásig, szaköpdösését várja. Eközben de kellő háttér híján mindez már a tanárok is

rémülten ria­ később csupán gyermekkori dóznak az erkölcsi züllés mi­ emlékké szürkül az életében. att, de túl későn. Évtizedek hibáit nem lehet évek alatt De talán még nagyobb helyrehozni, s a tanári fize­ baj az, hogy a kommunista tésért ehhöz a hivatás egy­ állammal alkudozó hivatalos két m egszállottján kívül egyház nem jelent vonzerőt más úgysem lenne hajlandó az ifjúság számára. Az esz­ megerőltetni magát. így az ményképek tehát itt is hiány­ úttörőmozgalom s a KISZ is cikkek. Az ötvenes évek ifjú­ végképp devalválódott: meg­ ságának mily erkölcsi erőt győződés és lelkesedés híján adott a raboskodó Mindszenüresen kongó szervezetek, me­ ty! A „kis lépések taktikája” lyekbe automatikusan lép be ilyennel nem szolgálhat. Szent mindenki a vele járó előnyö­ Imre s a többi magyar szent kért. Helyette azonban közös- példája pedig túl messzi tör­ ségszomjában torzót alkot az

ténelem nek tűnik. Mennyi­ ifjúság az aluljárókban. vel inkább jelent erőt, és édes­ get vissza hithöz, Egyházhoz S vajon mit tehet ilyen a személyes élet gondjaira háttér mellett az Egyház? A választ adó, mindig jelenlévő hagyomány m iatt vagy „az Krisztus! Ám sajnos a pap­ anyós és a szomszéd meg ne ságnak az a része, mely az szóljon” érvvel megkeresz­ igazságra szomjas fiatalok­ telt csecsemő legjobb eset­ nak a valódi, kozmetikázatben talán eljut az iskolai hit­ lan Jézust hirdeti, az állam Hogyan reagálnak. és az Egyház tragikus „jó vi­ szonyából” kifolyólag „ván­ dor-papság”. Olykor fel is függesztik őket püspökeik, és sakkbábukként helyezgetik őket rendszeresen ide-oda, mondván: e papok az egyhá­ zi tekintély ellen lázadó, lázitó, eretnekgyanús, rebellis elemek. A valódi ok azonban az, hogy túl sok fiatalt mozgósí­ tanak, ami az Állami Egyház­ ügyi (vagy ahogyan a hívek nevezik

egymás közt: E gy­ házüldözési) Hivatal s egyéb politikai megfigyelő szervek véleménye szerint államelle­ nes bű n tett. Az eredmény: egy-egy pap áthelyezésénél a hitben még túl fiatal gyere­ kek a szellemi megerősödés lehetősége nélkül lemorzso­ lódnak. S az országos, távla­ ti eredmény: hol dobogó, hol é lb o ly b a n diadalm askodás ifjúságunk számára a követ­ kező csodaszép sportágakban: egy főre jutó nikotin- és alko­ holfogyasztás, rekord abor­ tusz és válás, fiatalkori ön­ gyilkosság, érdektelen hitet­ lenség, teljes passzivitás ma­ gyar ügyekben. Sorolhatnánk M in d e z p e rsz e n e m a m a ­ (Folytatás az 1. oldalról) államelnök is. Utalt arra, hogy az abortusztörvény megsértői nem gyakorolhatják tovább orvosi hivatásukat. Az államfő sze­ rint a terhesség-megszakítások számát legalább 30%-kal kell csökkenteni, s minden családnak 34 gyermeket kellene nevel­ nie. A Román Egészségügyi

Főtanács egyébként rövidesen in­ tézkedési programot dolgoz ki a születési arányszám növelésé­ re: a megyéknek demográfiai tervmutatókat kell teljesiteniök.) A z új népesedéspolitikai intézkedésekre nyilván azért ke­ rült sor, mert az utóbbi években Romániában emelkedett a terhesség-megszakítások száma, kevesebb gyermek szüle­ tett. Ennek ellenére a romániai születési arányszám, amely 1970-ben 21 egész egytized ezrelékkel a legmagasabb volt a Duna-medencében, az 1982-es 14 egész háromtized ezrelékével még mindig meghaladta a magyarországiét, amely akkor 12 egész öttized ezrelékével a Duna-medencében a legalacsonyabb volt. A nyugati lapok bukaresti tudósítói rámutatnak: amenynyiben tovább csökken a román nők szülési kedve, aligha érik el az 1990-re kívánatosnak tartott 25 milliós lakosságot. Az országban idén január elsején 22 593 720-an éltek. Romániában most ennek az irányzatnak akarnak véget vet­ ni.

Hírügynökségek kérdése: vajon miért most döntöttek így, amikor az ország amúgy is közismert gazdasági (többek kö­ zött ellátási) gondokkal küzd A választ olyan hosszú távú és elemeiben már régóta kirajzolódott politikai koncepció­ ban adják meg, amely a nagy népességgel mint politikai-stra­ tégiai tényezővel számol.” g y a rs á g egészére vonatko­ zik, és nem minden rétegre egyenlő mértékben, de az ará­ nyok alakulása napról napra rosszabb lesz. Ezt bizonyít­ ja az is, hogy már a közvéle­ ményt egyéb tekintetben cse­ csemőnek konzerváló „állam bácsi” is engedélyt adott egyes g aran táltan hatalomhű szo­ ciológusoknak a vészharan­ gok megkondítására. Természetesen hiábava­ ló lárma lesz csupán mindez keresztény hitre, erkölcsre ne­ velés nélkül. Tán borúlátóak volnánk? Ha nem volnánk azok, akkor sem lenne kevésbé borult a magyar ég fölöttünk. Hiszünk az imák, a prófétai

szavak és példamutató tettek erejében, de meddő marad a hit és a szó, ha továbbra sem alakul ki az Egyházban, a szülőkben, a ne­ velőkben egyaránt a szabad akarat tettekre irányuló, meg­ újulni akaró jó szándéka. Holnap a templom kárpitja meghasad, összebújunk rettegő kis csoportban, s megrendül a föld lábunk alatt Talán mert megtelt értem szánalommal sagoknak. Bern emiatt diplo­ máciai úton tiltakozott az em­ líte tt újság szerkesztőségé­ nél, és közölte: a szemrehá­ nyások teljesen alaptalanok. A német sajtó már koráb­ ban rám utatott arra, hogy Svájc helyzete az adott kö­ rülmények között rendkívül kényes. Egyrészről k é tsé g ­ telenül mindenkit kísért an­ nak az emléke, hogy annak idején mi várt a német hadi­ fogságból hazatérő szovjet katonákra, és egyelőre sen­ ki sem tudhatja, mi lenne a sorsuk a Szovjetunióban az Afganisztánból szabadult fia­ taloknak; másrészről vi­ szont az

egyezmény svájci részről történő megszegése eleve megtorpedózhatná to ­ vábbi hadifoglyok kiszaba­ dulását. A Szovjetunió ugyan­ is a megállapodás tiszteletben tartását ahhoz a föltételhez köti, hogy a Svájcba érkező szovjet hadifoglyok írjanak alá hazatérési kötelezvényt. A Neue Zürcher Zeitung minden kommentár nélkül nyil­ vánosságra hozott beszámo­ lójában közli, hogy a berni hatóságok a hadifoglyokra akarják bízni: hazatérnek-e vagy sem. A döntés megkönynyítése érdekében lehetővé te­ szik számukra, hogy időről időre szabadon közlekedjenek a táborhoz közeli városban, rádiót hallgassanak, tv-t néz­ zenek, könyveket és újságo­ k at olvassanak, egyszóval megismerkedjenek a nyugati életformával. Ezen túlmenően tudomá­ sukra hozták azt is, hogy a már aláírt hazatérési kötelez­ vény ellenére a svájci jog szerin t folyam odhatnak politikai menedékért. Azt azon­ ban senki sem vállalja, hogy

erre rábeszélje őket, részben politikai okokból, részben pe­ dig mert a politikai menedé- A Bulányi György piaris­ ta atya szellemi vezetése alatt álló kisközösségek tagjaiból áll a Humanae Dignitatis el­ nevezésű bizottság. 1984 ja ­ nuár 6-i keltezésű nyilatkoza tukban a nyugati közvélemény tudomására hozzák, hogy ku lönm egbízottat kívánnak a kiscsoportok ügyében a Va­ tikánba küldeni. Megállapítják, hogy a helyzet nem javult, sót: egyes püspökök intézkedései nyo­ mán csak további rosszab­ bodásra van kilátás. Újólag kijelentették, hogy a helyi egyházi vezetőkkel a számos csalódás ellenére is e g y ü tt­ működni kívánnak. Felszólít­ já k továbbá Lékai bíborost és a püspököket, hogy kezd­ jenek becsületes párbeszédet Bulányi atyával és az érin­ te tt kiscsoportokkal. P. Bulányinak 1951 óta állami rendelkezésre ti­ los nyilvánosan miséznie. A köré csoportosuló ifjúsági kó

zösségek hosszú ideig tulaj­ donképpen zavartalanul fej­ lődhettek. A bonyodalm ak néhány évvel ezelőtt kezdőd­ tek el, amikor nyilvánvaló­ vá vált, hogy a bulányisták a katonai szolgálat megtaga­ dását megengedhetőnek ta rt­ ják. Sorozatos fig y elm ezte­ tések Lékai bíboros részéről, ifjúsági lelkészek felfüggesz­ tése, a Magyar Püspöki Kar elítélő állásfoglalása van már az ügy hátterében. A kapcsolat a többnyire m ár felfügesztett bulányis^ ta papok és a hierarchia ve­ zetői között annyira elmérge­ sedett, hogy most a kiscso­ portok közvetlenül a Vatikán­ hoz kívánnak fordulni igazuk megvédése végett. A Szentszék a B ulányi atya ellen felhozott teológiai jellegű vádakról egyáltalán k é r t v a ló to ly a m o d á « u ftm szakítást jelentene a család­ jukkal is. Ez az oka annak, hogy a svájci illetékesek távol tartják a tábortól a látogató­ kat is. Föltételezik ugyanis, hogy a

látogatók legalább­ is egy részük megpróbálnák befolyásolni azt a kilenc szov­ jet fiatalt, aki pillanatnyilag a zugerbergi táborban tartóz­ kodik. Ugyanebből a megfonto­ lásból csak éppen ellenke­ ző előjellel a kötelező mi­ nimumra korlátozzák a szov­ je t követség alkalm azottai­ nak látogatási lehetőségét is, mert ezek viszont arra akar­ ják rábírni a hadifoglyokat, hogy a két év letelte után tér­ jenek vissza a Szovjetunió­ ba. Egyelőre a hadifoglyok élik mindennapi életüket, vala­ mi munkát is végeznek, ami­ nek fejében napi nyolc frank zsebpénzt kapnak, és arány­ lag nyugodtan törhetik a fejü­ ket: mitévők legyenek? De már nem sokáig törhe­ tik a fejüket. Az első három­ nak ugyanis május 27-én já r le a kétéves svájci tartózko­ dása, és akkor vissza kellene térniök a Szovjetunióba. Hogy ezt megteszik-e, és ha igen, akkor mi történik velük, az majd csak jó másfél hónap múlva derül

ki. bíboros 1983 áprilisában a magyar sajtóban is közzétett levelében figyelmeztetést kül­ dött mindkét fél részére, hogy az egység érdekében keressék a megbékélés útját. Hivatalos egyházi körök és az Állami Egyházügyi Hivatal szerint a „pápai döntés” a bulányisták egyértelmű elítélését jelenti. A kiscsoportok szerint erről szó sincs, s a levélben kihang­ súlyozott „atyai b u z d ítá s” m egvalósítását h iányolják. A viszály tehát nem szűnt meg. A magyarországi hely­ zet ismeretében elengedhe­ tetlen, hogy a törekvésükben kétségkívül jószándékú b u ­ lányisták akár bizonyos fontosnak tartott meggyőződé­ süknek feladásával h o z o tt fájdalmas áldozatok árán is a püspökökkel legalább anynyira békét kössenek, hogy ez az államot kielégítse. Itt elsősorban a katonai szolgálat m egtagadásának kérdése merül fel, valam int a püspöki fennhatóság felté­ tel nélküli

elismerése. F iata­ lok ezrei szenvednek a kato­ nai szolgálat értelm etlensé­ ge miatt. Hasonlóképpen szen­ vednek papok százai püspö­ keik kiszolgáltatottsága kö­ vetkeztében. Mégsem az en­ gedelmesség feltételeit h an ­ goztatják, hanem fogat ösz- n y ila tk o z a tt. szeszorítva szolgálnak. Mii* a tiszta lelkiismerettel katonaskodo fiatalok, mind a be­ csületesen „továbbszolgáló” papok példája intő, s m utat­ ja, hogy nyitva az út a komp­ romisszum felé. Am hasonlóképpen báto­ rító hatást kellene kiváltania a püspökökben a bulányistaknak az elveikhez még a bör­ tönnel sem törődő ragaszko­ dása. A katolikus hívekkel és az elszánt kiscsoportokkal a háttérben érdemes lenne nem­ csak „az állam és az Egyház gyümölcsöző kapcsolatairól” nyilatkozni, hanem a marxiz­ mus és a kereszténység kö­ z ö tt fennálló a n tag o n isztikus ellentétekről is hitet ten­ ni, mint ahogy azt a marxis­ ták

rendszeresen meg is teszik. Akkor talán a papoknak es a híveknek egyaránt könynyebb volna püspökeiket való­ ban a saját püspökeiknek érez^ ni. Vajda Albert búcsúja Európától Az eddig Münchenben élő neves humorista elhagyta Európát, és floridai otthoná­ ba költözött. Előzőleg egy­ személyes, kétrészes vidám műsorral mondott búcsút ausztriai és németországi ma­ gyar közönségének. Ú tjának minden állomásán zsúfolt né­ zőtér nevette és tapsolta vé­ gig az előadásokat. C a R ara U Első állomása Bécs volt, majd Frankfurt, Düsseldorf, Köln, Stuttgart, Ulm és vé­ gül München következett. Vajda műsorának ez volt a címe: Csak rosszabb ne le­ gyen. de jobb lehet Az első részben Korunk k iv e sé ze tt kórképét nyújtotta át a kö­ zönségnek, a második részben pedig Kell-e nyelvtudás a talp­ nyaláshozt alcímmel a szatí­ ra és a kinevettetés eszközei­ vel festett elrettentő képet minden rendszer

kiszolgálóiról ex talpnyalóiról. Vajda Albert és felesége ezentúl a Mexikói-öböl p á rt­ ján fekvő házukban élvezik majd a kellemes floridai éghaj­ latot. Persze az örökmozgó hu­ morista sok feladattal tele­ pült át Amerikába. Megma­ radt a Szabad Európa Rádió kötelékében, s Floridából foly­ tatja népszerű műsorait. Ezen­ kívül szerződést kötött egy nagy nyugatnémet lapválla­ lattal, hogy amerikai tudósí­ tóként német nyelvű cikkek­ kel számol be az amerikai élet­ ről. És végül: szeptember-ok­ tóberben nagy előadókörútra utazik, s több mint tizen­ öt amerikai és kanadai város­ ban nyújt majd derűt és ne­ vetést itt élő honfitársaink­ nak. Magyar küldöttség a Fehér Házban Átrendeződnek az őrök sorai, s elléptetnek mind a lovasok. M int forgószél viharban, fejem fölött kereszted az ég felé lobog. S én a kereszt tövébe roskadok, ajkamat harapva, némán, amíg te ott fenn kitárod a

karod, hogy túl sokakat öleljél át. (Borisz Paszternák: Mária Magdolna) M e l e g s z e r e te tte l k í v á n b o l d o g h ú s v é ti ü n n e p e k e t m i n d e n m a g y a r c s a l á d n a k a w o o d b r i d g e - i K a r m e l - h e g y i B o ld o g a s s z o n y E g y h á z k ö zség nevében Very Rev. Michael M Vincze, Dean 267 Smith Street Woodbridge, N J 07095 Amerikában demokrácia van, és a Pennsylvania sugár­ úti elnöki rezidenciába elég könnyen bejuthat bárki, az elnöki dolgozószoba, az Óval Office azonban már nem min­ denki előtt nyílik meg. Oda belépni már valóban külön­ leges megtiszteltetést jelen t a meghívottak számára, azonfölül pedig nem mindennapi élményt. M árcius 29-én m a g ya r küldöttség tagjai és egy ma­ gyar művészcsalád M akk Im re festőművész, valamint felesége és fia nyertek be­ bocsátást Reagan elnökhöz, abba a helyiségbe, melyet fény­ képről az egész világ ismer, de ahol még

kevesen fordultak meg. A z emigrációs sajtó már régebben hírt adott arról: a messzi Hawaiiban élő k ivá ­ ló magyar festőművész, M akk Imre megfestette Reagan el­ nök életnagyságnál nagyobb portréját. A művész a Fehér Házhoz fordult elnöki kihall­ gatásért, hogy annak kereté­ ben fölajánlhassa a festm ényt az elnöknek. A Fehér Ház által m eg­ jelölt időpontban a Fehér H áz m elletti kormányzati épület­ ben jelent meg a magyar cso­ port. Itt egy kisebb tanácste­ remben először egy óra hosszat tartó politikai tá jéko zta tó t ta rto tt Robert Reilly elnöki különtanácsadó és Paula Dobriansky, a National Security Council előadója. Délután fél ötkor a ma­ gyar küldöttség előtt kitárult az Oval Office ajtaja A z el­ nök barátságosan fogadta a belépőket, akiket Pásztor Lász­ ló, az Amerikai Magyar Szö­ vetség intézőbizottsági elnö­ ke egyenként mutatott be a házigazdának. Utána M a kk Imre

szólt pár szót a közben megfelelő világításba helye­ zett kitűnő portréról, m elyet Reagan elnök kedvtelten szem ­ lélt, majd látható örömm el mondott köszönetét érte. Rövid beszélgetés u tá n Pásztor László átadta az el­ nöknek a Közös Magyar K ül­ ügyi Bizottság memorandu­ mát, mely a magyar politikai emigráció álláspontját tartal­ mazza az Egyesült Államok közép-kelet-európai p o litik á ­ jával kapcsolatosan, (S. Gy) L O U IS SZATUÁRY 2218 N L IN C O L N AVS CHICAGO I L L 60614 r j Vasárnapja* ÍQ ttcíiku^ Catholic Hunsarians Sunday V olum e 93, N o . 43 93. é v f o l y a m , 45 szám KIADÓHIVATAL: - EDITORIAL OFFICE: P.O Box 2464 Y o u n g sto w n , O h io 44509 Tel.: (216) 7 9 9 -2 6 0 0 é s 799-3335 N o v e m b e r 9, 1986 1986. n o v e m b e r 23 P. Krupa Sándor OFM R e tte g e tt n a p Október 23-a félelmetes nap a hazai kommunisták előtt. Ebben az esztendőben fokozot­ tan is az volt a

kerek évfordu­ ló miatt. Aki retteg, fél, de mert időlegesen kezében a ha­ talom, az az erőszak fegyveré­ hez nyúl. Ezt tette most is a rendszer. A szabadságharc évfordu­ lója előtti napokban erőszakkal szállították be a gyöngyösi kórház idegosztályára Rusai László hatvani lakost, mert ok­ tóber 20-án táblát tett ki la­ kása ablakába: „Szabadságot Magyarországnak!” A 31 éves fiatalember im­ máron másodszor tapasztalta meg a rendszer „jóságát”. Először a tavalyi választáso­ kat megelőző gyűlések során került kapcsolatba a rendőr­ séggel. Az említett gyűlésen felszólalt, aminek következmé­ nyeként őrizetbe vették és 39 napig börtönben tartották. Ebből *30 napot magánzárká­ ban töltött. A kihallgatások során tettlegesen is bántal­ mazták. Olyan idegállapotban szabadult a börtönből, hogy öngyilkossági kísérletet tett. Ezért ideggyógyászati kezelés­ ben részesítették. Rusai László

környezeté­ nek véleménye szerint teljesen kiheverte a börtön megpróbál­ tatásait. Egy kollégiumban nevelőként dolgozott és egyete­ mi felvételi vizsgájára készült az utóbbi hetekben. Október 23-a előtt részt vett egy, a 30 év előtti forradalom kitörésé­ nek okait elemző nyilvános vitán, ahol olyan kijelentése­ ket tett, amelyekkel újból ma­ gára vonta a hatóságok figyel­ mét. Ezt követően tette ki ab­ lakába október 20-án a „Sza­ badságot Magyarországnak!” feliratú táblát. Először a Belügyminiszté­ rium civil ruhás alkalmazottai jelentek meg lakásán. Felszólí­ tották, hogy önként menjen ve­ lük az ideggyógyintézetbe. Ru­ sai László ezt megtagadta. Ek­ kor mentőautót hívtak, majd azon erőszakkal vitték a gyön­ gyösi kórház idegosztályára. Baráti köréből származó érte­ sülés szerint kezelésben nem részesítik, orvosa arról faggat­ ja a 31 éves fiatalembert, hogy „mi a

kapcsolata 1956-tal?” Megjegyezték, hogy az osztályvezető orvos elkéri a személyi igazolványt azoktól, akik láto­ gatni akarják Rusai Lászlót, és kijegyzi az adatokat, mielőtt megtagadná a látogatási enge­ délyt. Rusai barátai Budapesten „jelentést” tettek közzé az ügyről, amelyet eljuttattak a nemzetközi hírügynökségekhez is. A jelentés így hangzik: Jelentés a pszichiátria po­ litikai eszközként való alkal- mazásáról Magyarországon. Rusai László esete. R usai László, született 1955. november 2-án, Hatvan, Székely utca 12. szám alatti la­ kos. 1986 október 20-án laká­ sáról önkényesen a gyöngyösi Bugác Pál kórház idegosztályá­ ra szállították. Az elmeosz­ tályra való beszállítását, amely feltételezhetően rendőri kezde­ ményezésre történt, a hatvani mentőállomás alkalmazottjai végezték. Eljárásuk során erő­ szakot alkalmaztak, bár Rusai nem tanúsított fizikai ellenál­ lást.

Azóta október 23-án át­ szállították a visontai pszichi­ átria zárt osztályára. Rusai Lászlót a vonatkozó magyar jogszabályok megsértésével bí­ rósági határozat nélkül szállí­ tották el és tartják fogva. Rusai László állásából el­ bocsátott nevelő tanár, a Vox Humana Kör tagja, a Kör „Ég­ tájak között" című folyóiratá­ nak egyik szerkesztője. Neve szerepel a magyar forradalom 30. évfordulójára kiadott fel­ hívás kibocsátói között. 1985ben politikai okból, a közösség megsértése címén rendőrható­ sági figyelmeztetésben része­ sült. A z azt megelőző 39 napos vizsgálati fogság alatt a több­ szöri bántalmazás miatt olyan súlyos lelki sérülést szenve­ dett, hogy szabadulása után ideggyógyászati kezelésre szo­ rult. Jóllehet, mostani, zárt intézetbe történt beszállítása előtt saját és barátai kijelenté­ se szerint kitűnő egészségi és szellemi állapotnak örvendett,

félő, hogy fogvatartása veszé­ lyezteti testi és szellemi ép­ ségét. Kérjük e jelentés olvasóit, szervezeteket és magánszemé­ lyeket egyaránt, hogy minden rendelkezésükre álló eszközt vessenek latba Rusai László szabadon bocsátása érdekében. Kérjük, hogy a helyzet komoly­ ságát ne becsüljék alá, mivel olyan esetről van szó, amely a jövőben az emberi jogok korlá­ tozásának széles körvonalban alkalmazott gyakorlatává vál­ hat. Aláírások Eddigi értesülések szerint Rusai László esete a legsúlyo­ sabb azok között a megtorló intézkedések között, amelyeket a rendőrség a forradalom 30. évfordulója alkalmából az 56os eseményekre emlékező ma­ gyar állampolgárok ellen ho­ zott. Ismeretes, hogy az utcán letépték október 23-án a nem­ zetiszínű kokárdákat a kabát­ hajtókákról, és aki ebbe nem egyezett bele mind például egy Buda Géza nevű fiatalem­ ber -, azt bevitték a rendőr­ ségre és ott

vették el tőle a ko­ kárdát. Isten és a cézár ölelkezése Magyarországon Az amerikai N ational Catholic Registerben e különös cím alatt jelent meg egy cikk Magyarországról. A kát Egy­ ház helyzetével foglalkozik a prímási szék betöltésével kap­ csolatban. Lényegét az alábbi­ akban adjuk. Az 56-os forradalom után a püspökök őrlő kerekek közé ke­ rültek. Bármelyiktől lehetetlen megszabadulniok. Ha egyikből kievickélnek, annál jobban be­ leesnek a másikba, és e kerekek döntik el, hogy a következő nemzedéknél merre megy az Egyház. A papok azt mondják: süllyedt az ország erkölcsei­ ben. A hívek pap után kiálta­ nak és pápai sürgetésre, hogy a püspökök ne legyenek a kor­ mány bábjai. A püspökök azt felelik: a marxista kormány nyomja őket, hogy legyenek ta­ nulékonyak és engedelmeskedők. Egyébként eltörli őket! A püspökök szeretnék enged­ mények árán is , ha az Egy­ ház élhetne; inkább

megnyir­ bált szabadsággal is, mint hogy teljesen katakombába kelljen vonulnia, az üldözöttek állapotába kerüljön. Ám ez a kétféle szolgálat nem elégíti ki se az államot, se a híveket! „K ét úrnak nem lehet szolgál­ ni egyszerre” mondta Jézus. A rendszer hisz marxizmusá­ ban és abban, hogy a vallást el­ sorvaszthatja. Ha nem is most, de egyszer majd végleg eltün­ tetheti. Számára az elért ered­ mények biztatók. Mivel a fojtogatás hosszas lehet s nem is olyan könnyű, szeretné hóhér- munkájához a püspökök segít­ ségét megnyerni. Tűri hát a püspököket, mint régi idők nemkívánatos relikviáit, míg végleg el nem tüntethetők a színről. „Erőszakkal nem siet­ tethetjük ezt a folyamatot mondotta egy kommunista újságíró , nehogy forradal­ mat idézzünk elő a nép között. A nép lassan magától megérik erre.” Azok a hívek, akik szeretik Egyházukat, a püspököket cin­ kosoknak, báboknak nevezik, akik

hosszú távon a kommunis­ ták kezére dolgoznak. A keleti blokkban, legin­ kább Magyarországon, az Egy­ ház és állam viszonya egyre za­ varosabb. Ami eddig ideológiai harc volt, most sakkjátszmává fejlődik. Átölelték a partnerek egymást, de az ölelkezés mind­ kettőnek egyre kellemetlenebb. Mégis, az ölelkezés végét most még egyik sem kívánja! Közben megoldásra vár két probléma. Sóhajtozik az Egyház: prímás kellene! Ismé­ telgeti az állam: a Bulányi-bázisközösségeket meg kellene szüntetni. Ám ki legyen a prímás, hogy az állam is, meg az Egy­ ház is jól járjon vele? Kalocsá­ nak az 59 éves „fiatal” főpap­ ja, Paskai László? Az állam kedvencének, választottjának tartják. Mérsékelt, hajlékony, szolgálatkész. Pont a keresett típus. A Registernek nem volt hajlandó még egyszersem in­ terjút adni. Mintha Lékai lel­ két ő örökölte volna. Vagy Cserháti József, Pécs túl öreg Kádár kiegyenlített.

Óriási munkára vállalkoz­ nék, aki össze akarná gyűjteni mindazokat az írásokat, melyek az utóbbi hetekben az amerikai újságokban és folyóiratokban az ötvenhatos magyar forrada­ lomról megjelentek. Se szeri, se száma azoknak a történelmi do­ kumentumoknak és visszaemlé­ kezéseknek, amiknek írói föl­ idézték a 30 év előtti magyarországi eseményeket. A világ nem felejtette el Ötvenhatot! Három közös vonása van ezeknek az írásoknak: vala­ mennyi rokonszenvező hangon foglalkozik a magyar nép kom­ munistaellenes felkelésével és kivétel nélkül mindegyik elíté­ lően szól Kádár akkori árulásá­ ról s ebből következő gyaláza­ tos szerepéről a szabadságharc vérbefojtásában, az orosz csa­ patok behívásában. Ugyanak- kor minden amerikai újságíró abban látja az igazi „szenzáci­ ó t” és ezt is domborítja ki, hogy három évtizeddel a tragédia után Magyarországon ma el­ fogadható az élet: az un.

keleti (szovjet) blokkban viszony­ lagosan a legjobb. De és ez a harmadik hasonlóság a cikkek között csak nagyon kevesen mutatnak rá a logikai össze­ függésre, miszerint az, hogy a magyarok ma kicsivel könnyeb­ ben élnek a szomszédaikhoz ké­ pest, kizárólag az ötvenhatos felkelésnek köszönhető. * Erre példák sorát lehetne bemutatni, de mint fentebb említettem volt az anyag á t­ tekintése szinte lehetetlen s így csak egyetlen újságból raga­ dunk ki szemelvényeket. Ez pe­ dig a WASHINGTON POST A forradalom hivatalból kijelölt szemtanúi magyar emigráció keretében nincsen olyan kétbalkezes fotó­ amatőr és nincsen olyan naiv ünnepségrendezó, aki csak megközelítően hasonló baklö­ véseket követne el, mint a do­ kumentumfilmgyártás titán­ jai. Most nem Moszkvából irányított agymosókról lesz szó, hanem itteni jóindulatú, konzervatív és minden kétsé­ get kizárva nem kommunistabarát profikról. A bajor

televízió dokumen- figyeli és ha kell, nem késik korlátozó és kényszerítő hatal­ mát gyakorolni. Nagyobb dön­ tést egyetlen pap sem tehet az állam által kézben tartott püs­ pöke nélkül. Viszont a püspök sem tehet semmit az állam en­ gedélye nélkül. így valóban nem a püspökök, hanem az ál­ lam vezeti az Egyházat. A megemészthetetlen pedig az a szomorú tény, hogy ebbe az egyházvesztő szisztémába a püspökök „maguktól” mentek bele. Közben az a különös hely­ zet állt elő, hogy a mindenható cézári állam egyre jobban kényszerülne az Egyház „ tá ­ mogatását” igénybe venni. A nemzet gazdasági helyzete ugyanis egyre romlik, s vele a nép nyugtalansága fokozódik. Kellenének hát papok, hogy csitítsák a népet, intsék őket türelemre és tanítsák lemon­ dásra. Valóban, legyen a val­ lás és a papok Lenin által em­ legetett „ópiumai” a népnek. Elő a vallás idegcsillapító piruláival, a

mennyország ke­ csegtető varázsával! Mindezt nem, ó, nem ingyen kérik. H aj­ landók érte fizetni, Majd meg­ engedik, hogy több vallásos könyvet nyom tathassanak, több iskolát vezethessenek, az Egyházon kívül többet dolgoz­ hassanak. Persze „nesze semmi, fogd meg jól” dolgok ezek az igazi igények mellett, de szem- és szájbekötősnek hatásosak lehetnek, legalábbis külföld felé. A rendszer számára ijesz(Folytatás a 2. oldalon) Stirling György: Filippi István: Elismerésre méltó tény az, hogy a nyugatnémet televízióműsorszerkesztők, filmesek, fényképészek, rendezők és for­ gatókönyvírók már akkor el­ kezdték az 56-os magyar forra­ dalom 30. évfordulójához szük­ séges előkészületeket, amikor az emigráció még nem is gon­ dolt arra. Természetesen a hi­ vatásos szakemberek nem kap­ kodhatnak, hiszen határidőre dolgoznak. Fontos a képzett­ ség és a rutin. Igen ám, de a püspöke, akit a nép „vörös

püs­ pöknek” és „öreg rókának” ne­ vez? Talán Székesfehérvárról Szakos Gyula, aki szintén már hetvenben jár? Esetleg a 66 éves bencés főapát, Szennay András? . Term észetesen Róma is keresi a prímást. Na­ gyon emlegetik Kada Lajost is, aki tipikus hajlékony diploma­ ta sok nyelvvel és nagy kép­ zettséggel. Ámde bárkit is válasszon Róma, sohasem szabad elfelej­ tenünk, hogy a jóváhagyás és szentesítés csak Kádáréktól jö­ het! ók pedig valószínűleg nem ölelnek keblükre olyant, aki in­ kább kerékkötőjük, mint sze­ kértolójuk lenne! Egy bizo­ nyos, mégpedig az, hogy nem Rómában döntik el az Egy­ ház jövőjét és programját, ha­ nem Budapesten. A kommu­ nistáknak nagyon meg kell néz­ niük, hogy kit választanak, mert Európában a kommunista csatlós államok Magyarország­ nak nemcsak eltérő gazdasági életét, hanem a vallással szem­ beni magatartását is szemmel tartják. Moszkvának nem te

t­ sző rossz példát nem m utathat­ nak. Mivel nagyon sok függ e lépéstől, vannak, akik úgy vé­ lik, évek is eltelhetnek, míg Esztergomban prímás lesz. Az állam részéről az Egy­ házzal való alkudozásban nagy té t a Bulányi-probléma megol­ dása. Tagadhatatlan, hogy Ma­ gyarországon nyílt vallásüldö­ zés nincs, de nyugati értelem­ ben vett szabadság sincs. Az állam az Egyház életének min­ den mozdulatát vizsla szemmel tumfilmgyártó csoportja tehát Budapestre utazott, felkereste a Belügyminisztérium agitációs propagandaosztályát és megkérdezte a kultúrügyekkel foglalkozó tanácsos elvtársat, hogy ismer-e véletlenül olyan németül jól beszélő magyaro­ kat, akik részt vettek az 56-os forradalomban és erről hajlan­ dók lennének bajor riporterek­ kel társalogni. Szerencséjük van az uraknak, hogy hozzám fordul- tak vigyorgott a főosztály­ vezető elvtárs, akinek füttyen­ tésére azonnal három alakot

tessékeltek be a szobába. Ők a forradalom tanúi; Kádár elv­ társ és a baráti szovjet hadse­ reg közös akciója után NyugatNémetországba disszidáltak, o tt éltek maguk között, majd a nyolcvanas évek elején visszakéredzkedtek hozzánk és na­ gyon jól érzik magukat szocia­ lista népköztársaságunkban. (Folytatás a 8. oldalon) lesz, mely nemcsak azért érde­ mel külön figyelmet, mert az amerikai fővárosban adják ki s a világ egyik vezető napilapja, hanem mivel a két cikkben, ami­ ket a magyar forradalom évfor­ dulóján közölt, figyelemreméltó megállapítások és számunkra új részletek is olvashatók. A cikkek „30 Years After the Tanks Crushed a Revolu­ tion” és „Budapest: 30 Years Later” címek alatt jelentek meg a POST október 19-i, ill. 23-i számában és főleg az elsőt érde­ mes gondosan tanulmányozni. Ez az írás mint szerzője, Elie Abel, a Stanford egyetem jelenleg Bécsben tartózkodó professzora megjegyzi

egy háromórás beszélgetés alapján készült, mely közte és Kádár János közt folyt le. A professzor maga is meg volt lepve írja a bevezetésben , hogy a kom­ munista párt főtitkára hajlan­ dónak mutatkozott neki inter­ jú t adni és főleg 1956-ról beszél­ ni, bár mint később kitűnt voltak kérdések, amelyek elől Kádár elzárkózott. Ezek közé tartozott pld. a Nagy Imre-ügy, különösképpen a kivégzett for­ radalmi miniszterelnök rehabi­ litációjának lehetősége. A forradalom okairól szól­ va Kádár hosszasan magyaráz­ ta a? amerikai professzornak, hogy a gyökerek addig nyúlnak vissza, amikor 1953-ban Moszk­ va leváltotta a kemény vonalat képviselő Rákosit és Nagy Im ­ rét tette helyébe, mert ekkor rendült meg a tömegek bizalma a pártban. De a miniszterelnök­ cseréről szóló angol mondatot érdemes szószerint idézni a be­ szélgetésből: „The Kremlin re­ placed hardline prime minister Mátyás Rákosi

with the mode­ rate Imre Nagy.” Ezt a mondatot ugyanis mint Kádár szavait írja le a cikk szerzője. És az ember elképed ilyen cinikus őszinteség vagy akaratlan elszólás? hallatán. Mert azt pontosan tudjuk és tudtuk eddig is (pld. Méray Ti­ bor könyvéből, melyben leírja, miképp rendelték a moszkvai „presidium” színe elé Rákosit s akkor, ott közölték vele: bukott ember), hogy a magyarországi helytartókat a szovjet politbüró nevezi ki. De ezt eg y hivatalban lévő magyar pártvezető szájá­ ból hallani megdöbbentő! * A kommunisták egyik vál­ tig hangoztatott szemérmetlen hazugsága, hogy Magyarország valójában csak 1945 óta függet­ len. S ez nekik, meg a „felszaba­ dító” Szovjetuniónak köszönhe­ tő! Ugyan micsoda független­ ség az, ahol az ország vezetőit egy idegen nagyhatalom pártjá­ nak politikai bizottsága helyezi pozícióba s bármikor megfoszt­ hatja tisztségétől? Milyen füg­ getlenség az, ahol egy

kis nép névleges vezetője minden tekin­ tetben függ a szomszédos nagy­ hatalomtól és tudja, hogy már egyetlen félremagyarázható lé­ pése miatt is eltüntethetik a süllyesztőben? Józan ésszel el(Folytatás a 2. oldalon) 1986. november 23 KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 2 . o ld a l Csáki Tibor Catholic Hunsanans Sunday m Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks in July by the Catholic Publishing Co., Inc, 1739 Mahoning Avenue, Youngstown. Ohio 44509-2413 Telefon: (216) 799-2600 or 799-3335 A lapította 1894. október 24-én M sgr B öhm K ároly pápai prelátu s-p léb ó n o s. E stablished October 24, 1894 by Rev. M sgr C h o rle s B o eh m P apal Prelate-Postor. M onoger Editor: Fother NICHOLAS DENGl, O .FM THIS NEWSPAPER IS ENTIRELY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Két é v r e . $3700 Egy é v r e .$2000 Fél é v re .$1200 SUBSCRIPTION RATES: For tw o y e a r s .

$3700 For o n e y e a r .$2000 For six m o n th s .$1200 Felelős szerkesztő: P. DENGL MIKLÓS O FM Szerkesztők: P. KISS BARNABÁS - P LIGETI ANGELUS P.O Box 2464, Youngstown, O hio 44509-0464 Telefon: (216) 799-2600; 799-3335 ADVERTISEMENT RATES: $ 4 .0 0 p e r colum n inch 14 tim es; $350 p e r c o lu m n in ch 5 -1 5 tim es; $3.00 per colum n inch m ore th a n 15 tim e s ; V* p o g e $125.00; ‘6 p a g e $24000; 1 fu ll p a g e $ 4 6 0 0 0 S econd class postage paid a t Y o u n g sto w n , O h io A la p b a n m e g je le n t cikkek nem fejezik ki s z ü k s é g s z e rű e n a szerk esztő ség v é le m é n y é t. Az aláírt cikkekért m inden e s e tb e n a z o k sz e rz ő i felelő sek Isten és cézár ölelkezése. ( F o ly ta tá s a z 1. oldalról) tó, h o g y a z if jú s á g egyre jo b ­ b an e lh a jlik a k o m m u n is ta ide­ o ló g iá tó l. O t t é s a rra keres új e sz m é k e t, a h o l s a m e rre a kom ­ m u n iz m u s le g k e v é s b é

kíván ja. „ S en k i s e m h isz m á r a kom m u­ n iz m u s b a n m o n d já k a fia ta ­ lok. S z á m u n k r a M arx m ár nem m o n d s e m m it! ” A z ifjú ság a v a llá s o k felé is fordul. S zá­ m u k a te m p lo m o k b a n feltűnő­ en n ö v e k s z ik é s B u lá n y i kiskö­ zö ssé g e i felé h ú z ó d n a k . L egfá­ jó b b e k ö z ö s s é g b e n az, hogy k r itiz á ljá k a p ü sp ö k ö k e t. Nem s z a k a d ta k e l tő lü k , de m inden­ ben n e m is en g ed elm esk ed n ek . K a to n á s k o d á s r ó l p ed ig m ég csa k h a lla n i s e m ak arn ak . Az á lla m n a k a z u tó b b i pro b lém át m e g o ld a n i n a g y o n k eserves lenne. E z é r t sz e re tn é k , ha a v allá s, a p ü s p ö k ö k intéznék el. M égis v a n n a k , a k ik a Bulányiü g y e t n e m á lla m in a k , hanem e g y h á z in a k v é lik és m ozgal­ m á t k á r o s n a k t a r t j á k az E g y ­ h á z ra n é z v e is. A

z á lla m n a k e g y re fájóbb sebe az a lk o h o liz m u s , a k áb ító ­ szerek e g y r e n ö v e k v ő haszná­ la ta , az ö n g y ilk o ssá g o k növe­ k e d é se . A z u tó b b ib a n világel­ sők. E z e k h e z so ro lh a tó k az el­ v á lá s o k , m a g z a te lh a jtá s o k g y a r a p o d á s a é s a szap o ru lat m é ly p o n t a lá sü lly ed ése. Az if­ jú s á g e rk ö lc s i ro m lá sa , a fia ta l­ k o rú b ű n ö z ő k sz á m á n a k növe­ k e d é se , s t b . s tb G y ertek h á t, p a p o k , p ü s p ö k ö k , p ápák, állít­ s á to k m e g e z t a ro m lá st (am it ők m a g u k id é z te k és idéznek elő, c s a k e z t n e m v alljá k be), ha tu d já to k ! ím e , d o lg o zhattok! F o g ju n k ö ssz e ! ö lelk ezésü n k leg y en s z o r o s a b b az eddiginél! N a g y , ig e n n a g y baj van o tt, a h o l a z is te n te le n vörös z s a rn o k o k , c é z á ro k a vallással, Is te n n e l v a

ló ö lelk ezést kere­ sik! E z n e m s z o k o tt üdvösségese n s ik e r ü ln i a z eg y ik fél re t­ te n tő v e s z te s é g e nélkül. N em igazi ö le lé s a z , a m ire korbács­ csal h a j t j á k a h ív ő t, a p ap o t, a p ü s p ö k ö k e t é s a p á p á k a t. M e rt m e g c á f o lh a ta tla n ig azság az: I s t e n n e m ö lelk ezh et a S á­ tá n n a l! A k k o r sem , h a azt Cé­ z á rn a k , K á d á r n a k , G orbacsovn a k h ív já k ! A terro r id eo ló g iá ja k ü n k f á r a d h a ta tla n u l a fek ete F e l s ő - a u s z t r i a i ta n y á n k k e r tjé b e n ü lte m és jólesóen le lk ű g o n o sz te v ő k e t m ég s ü t t e t t e m m a g a m a t az őszi S h a k e s p e a re , Schiller és D i­ n a p s u g a r a k k a l . K ö rü lö tte m c k e n s is , ez m ár k issé g ro ­ b é k é s v o lt a világ: gyerekeim te s z k n e k é s esetlen n ek is h a t a v a la m e ly ik legelésző kecsk ét m o d e rn

fe lfo g á s szám ára. S r á ­ a k a r t á k m e g fo g n i, az á lla t a d á s u l h o g y a n ábrázolják eze­ a z o n b a n leg elészn i ak art, nem k e t a g o n o sz te v ő k e t? Az ő g o ­ h a g y ta m a g á t sim ogatni. L á ­ n o s z a ik a leg n ag y o b b m érték ig b a m n á l a lig egyhónapos kiscit u d a t á b a n v a n n a k g o n o szsá­ c á k j á t s z o t t a k , az én kezem ­ g u k n a k . í g y okoskodnak: nem b e n e g y j ó k ö n y v volt. M i kell tu d o k ú g y éln i, hogy ro ssz a t ne m á s a b o ld o g sá g h o z ? A világ te g y e k . N o sz a h át, ráu szíto m a p á m a t a testv éreim re! H ad d z a ja id e a lig h a lla tsz o tt: a k e s­ ré s z e g e d je n m eg az áld o zat k e n y k o c s iú t a p a ta k tú lo ld a­ k ín ja itó l! J a g o n y íltan vallja, lá n v a n , a k ö v etk ező szom széd h o g y in d íté k a i, céljai sö tétek , h á z a is v a g y kilom éternyire. K é s ő b b elk ö

v ettem az t a g y ű lö le tb ő l fak ad n ak . P edig h á t á lta lá b a n nem így van. m e llé fo g á s t, h o g y bekapcsol­ ta m a r á d ió t. A z idill eg y szer­ H o g y az e m b e r ro ssz a t teg y en re e lm ú lt: a k k o rib a n té ríte tté k a z t a r o s s z a t először m in t v a la ­ el K a r a c h ib a a P a n A m -gépet, s m i jó , ész- é s tö rv én y szerű cse­ a t e r r o r i s t á k tü z e t n y ito tta k az le k e d e te t kell tu d a to síta n ia . u ta s té r b e n , 18 h alott, tö b b S z e re n c s é re o ly an az em ber te r ­ m é sz e te , h o g y m indenre, a m it m in t sz á z se b e sü lt. T örökor­ s z á g b a n is a k k o r ro b b an t bom ­ c s e le k s z ik , ö n ig azo lást kell k e­ b a e g y z sin a g ó g á b a n , 28 h a ­ re sn ie . M a c b e th önigazolása lo tt. S z e p te m b e rb e n a francia g y e n g e lá b o n állt, ezért em ész­ fő v á ro s b a n n a p o n ta ro b b an tak t e t t e

fel s a j á t lelkiism erete. De a t e r r o r i s t á k pokolgépei, leg­ m é g J a g o is csak b árán y . A tö b b s z ö r á r ta tla n járókelőket s h a k e s p e a r e - i g o n o s z te v ő k ölve, s e b e s ítv e . U g y anakkor f a n tá z iá ja s lelki szilárd ság a k im e rü l tíz e g y n é h á n y hullával. tö r té n t, h o g y B erlinben ism ét É s m ié r t? M e rt nem v o lt ideo­ eg y m e n e k ü lé s i k ísérletet h iú ­ ló g iá ju k ! s í t o t t a k m e g a keletném et h a ­ tá rő rö k . A n y u g a ti oldalon Id e o ló g ia ez b iz to sítja a tö b b s z á z a n teh etetlen ü l néz­ g o n o s z te ttn e k az á h íto tt ig a ­ té k , h o g y a n sz á llítjá k el a se­ z o lá s t, a g o n o sz te v ő n e k a sz ü k ­ b e s ü lt s z a b a d s á g r a vág y ó t a s é g e s k i t a r t á s t és szilárd ság o t. D D R h a tá r ő r e i. E g y o ly a n társad alo m elm élet, A t e r r o r a világ m

inden a m e ly s e g ít nek i tisz tá ra m o s­ ni g a z t e t t e i t ö n m aga és m ások p o n tjá n sz e d i á ld o zatait. A k á r­ s z e m é b e n , ú g y , hogy nem szi­ k ik is le g y e n e k a te rro ristá k a ra b c s o p o rto k , francia ú jfa ­ d a lm a t, á tk o t, hanem elism e­ s is z tá k , n y u g a tn é m e t an arch is­ r é s t é s d ic s é r e te t kap. tá k , v a g y é p p e n k eletném et k a ­ S a jn o s íg y m e ríte tte k e rő t to n á k , t e t t ü k e t valam ilyen az in k v iz ito r o k a k e re sz té n y ­ sé g b ő l, a h ó d ító k abból, hogy a id e o ló g iá v a l igyekszenek m eg ­ h o n h a t á r a i t , a g y a rm a to sító k , m a g y a rá z n i. N ézzük meg, ho­ h o g y a civ iliz á c ió t, a ja k o b in u ­ g y a n f e jlő d ö tt ki a terro r ide­ so k a b b ó l, h o g y az egyenlősé­ o ló g iá ja ? A go n o sztev ő így g e t é s a te s tv é ris é g e t te rje sz ­ n y e r ig a z

o lá s t önm aga elő tt. te t t é k . É s a X X században? D e h o g y é r t s ü k e z t a szót: g o ­ H a d d id é z z ü n k it t egy levelet n o s z te v ő ? L étezik -e ilyen a vi­ 1922. m á ju s 17-ről keltezve: lá g o n ? L e g s z ív e s e b b e n a z t m o n d a n á n k , h o g y nem létezik, ,,K e d v e s K u rszk ij elvtá rs! M e g b e s z é lé s ü n k kiég és zíilyen e m b e re k nincsenek. En-; ,,J lé s e k é p p e n m eg kü ld ö m Ö nnek g e d jü k m e g a gyerm ekm esék* nek, h o g y az áb rázo lás eg ysze­ a B ü n t e t ő T ö rv é n y k ö n y v p ó t­ r ű s íté s e v é g e t t g o n o szo k at sze­ p a r a g r a fu s á n a k tervezetét. re p e lte s s e n . D e am ik o r a világA z a la p e s z m e rem élem vi­ iro d a lo m n a g y s á g a i ötlik ki ne­ lágos, a p is z k o z a t m inden hiá- Dr, Nánay Endre: Egy világbirodalom története dióhéjban A m a g y a r fa jszárm azás, ősein k e r e d e te

sik e re se n és sze­ re n c sé se n tú l é l t e a történelm i v itá t. A h o n a la p ítá s és annak id eje s o h a n e m v o lt v ita tá r ­ gya. E z e r é v ü n k és abb an ne­ m es tö r té n e lm i szerep ü n k v i­ lá g tö r té n e lm i té n y . Ú ja b b a n s o k a t o lv a sh a ­ tu n k N y u g a to n az o rszág u n ­ k a t is u r a ló o ro sz n ép szárm a­ z ásáró l, a n n a k k ö d b e vesző ő s­ éveiről, s ő t a v o n a tk o z ó v itá k ­ ról. E g y e s e k (a m a g y a r szárm a­ z á s s a l e l l e n t é t b e n ) á llítjá k , hogy az o ro s z s z á rm a z á s ezer éve, az o ro s z h o n a la p ítá s idő­ p o n tja t e k in te té b e n a tö rté n e l­ m i k ú tf ő k in g a d o z ó k . A v i t á k n e m tu d já k hitele­ sen b e le ille s z te n i a tö rténelem első tíz s z á z a d á b a az orosz n em zeti s z á r m a z á s i m ú lta t. A sz o v je t-o ro sz tö rté n e le m k u ta ­ tó k

(pl. S z a m a k v a s z o v ) úgy ta ­ lálja, h o g y a L a d o g a tó és a N év a p a r t j á n a 3 4 század v á n d o rló i m á r o ro szo k voltak. A le g e n d á k a r r ó l szólnak, hogy a v ik in g s z á r m a z á s ú R urik le tt v o ln a az e ls ő összefo g ó , aki Kije v b e n (a m a i U k ra jn a főváro­ sá b a n ) é l t é s ta lá n u ra lk o d o tt v o ln a az a k k o r szétfo ly ó erede­ tű (ré s z b e n ta l á n szláv) népe­ k en v a g y tö rz s e k e n . Az im m á­ ro n tö r té n e lm i k ó d ex ek (így az E n c y c lo p o e d ia B rita n n ic a . Vol 19. 692 o ld a lá n ) 972-ben jelölik m e g a k ije v i s k a n d in á v (nem orosz) d i n a s z tia k ezd ő uralm i lé té t. E z u t á n j ö t t v o ln a (a m ár tö r té n e l m i l e g is e lfo g a d o tt) n o r m a n n - v a ra n g i V ladim ir h er­ c e g s é g e K i j e v b e n , m e ly rő l a z o n b a n (k ü lö n ö se n ú jab b an a n y u g a ti u k r á n

o k ) á llítjá k , hogy n em o ro s z v o lt. E b b e n az idő­ b e n m á r a d a to k v a n n a k az o t­ ta n i k e r e s z té n y s é g rő l, Cirill és M etó d t é r í t ő k p e d ig a B ibliát is le f o r d íto ttá k s z lá v nyelvre. LISZT FERENC (1811-1886) EMLÉKHANGVERSENY 1986. november 30-án vasárnap délután 2.30 órai kezdettel a Szent János katedrálisban (East 9Superior, Cleveland, Ohio) M i n d e n k i t s z e r e te tte l v á r a r e n d e z ő s é g . B e lé p ő d íj n in c s ö n kéntes a d o m á n y o k a t e lfo g a d u n k . P a rk o lá s a k a te d rá lis g a r á z s á b a n . A fe n tie k sok ezer oldal tö rté n e lm i v itá in a k kivonata. E z is a z t ig a z o lh a tn á , hogy a je le n O ro s z o rs z á g , vagy az első v ilá g h á b o rú ó ta U SSR (U nited S o v ie t S o c ia lis t Republics), az ­ az az E g y e s ü lt S zo v jet Szocia­ lis ta K ö z tá r s a s á g orosz tö r té ­ nelm i m a g ja az

u k rá n föld, az ő s-u k rá n te r ü le t, m elynek a k ­ k o rib a n is K ije v v o lt a központ­ ja (fő v á ro sa ) és 25 ezer négyz e tm é rfö ld n y i v o lt a területe, m íg az a b b ó l k ilé p e tt vagy ki­ a la k u lt m a i o rosz birodalom 6 593 391 n é g y zetm érfö ld , p o n ­ to s a b b a n a föld egyhetede. H a ehhez n e m c s a k a csatlósokat, h an em az á lta la elfoglalt (uralt) o r s z á g o k a t is hozzáadjuk, a g ló b u s fe lé t is m eghaladja a m ai m o s z k v a i birodalom . A z o ro sz -m o sz k v a i első n a g y fe je d e le m s é g kb. 1460-ból való é s k ö r z e te n éh án y százezer n é g y z e tm é rfö ld . (E kkor m ár az első m a g y a r uralkodóház, az 1Á rp á d -h á z is rég en k ihalt, 1301-ben.) A te rü le th ó d ítá so k Iv á n c á r r a l (III.) kezdődnek Az o ro s z c s á s z á r s á g idejét a 1tö rté n e le m 1645-re teszi. A n a g y h ó d ító (az első) N agy P é­ te r, a k

i 1 6 9 6 -b a n eléri m ár a Fek e te - te n g e r p a r t j á t . Az orosz tö rté n e le m k e z d e ti századai­ b a n á z sia i je lle g ű v o lt s csak N a g y P é t e r h ó d íto tt n y u g a t felé, s ő t E u r ó p a m eg h ó d ításá­ ról is á b r á n d o z o tt. (Végrende­ lete is e rrő l tan ú sk o d ik .) N agy P é te r a l a p í t o t t a m eg az orosz k u ltú r a k ö z p o n tjá t és egyben f ő v á ro s á t is , S z e n tp é te rv á rt (ma L e n in g rá d ); birodalm a a K e le ti-te n g e rtő l a F ekete-ten­ g e rig t e r j e d t és elfo g lalta a B al­ tik u m o t is . S z á z év re rá (1762ben) K a ta lin c á rn ő (II) volt N a g y P é te r h e z haso n ló hódító orosz u ra lk o d ó . L engyel és Po­ r o s z o r s z á g e g y részét is annekt á l t a . N a p ó le o n volt (H itler e lő tt) a z e lső , aki le a k a rta tö ­ rö ln i O ro s z o rs z á g o t a té rk é p ­ rő l, d e b e le b u k o tt v

állalkozásá­ b a . A z o ro s z o k az oszm án biro ­ d a lo m m e g h ó d ítá s á v a l v ilág h a­ ta lo m r a tö r te k . I M iklós cár a l a t t , d e sik e rte le n ü l, ú jra k elet fe lé p r ó b á lk o z ta k , m ely n ek s o r á n az a k k o r gyenge K ínától h a ta lm a s te rü le te k e t v e tte k el, a m it m o s t is b irto k u k b a n ta r ­ ta n a k . 1 9 0 5 -b en azonban a kis J a p á n t ó l v e re s é g e t szenvedtek. K é n y te le n e k v o lta k m ég a S z a k h a lin -s z ig e te k rő l is kivo­ n u ln i. A z e lső v ilág h áb o rú nem h o z o tt te r ü le ti sik ert az oro­ sz o k s z á m á r a , csa k L enint és a k o m m u n iz m u s t. A m ásodik v i­ lá g h á b o r ú b a n A m erika Roosev e ltje t e h á t nem az orosz m e g a la p íto tta Sztálin szám á­ r a a c á r o k á lta l soha m eg nem v a l ó s í t o t t b iro d a lm a t, m ely B e r lin ig k ite rje s z te tte h a ta l­ m á t, e u ró p a

i és ázsiai h atalo m l e t t . N y u g a t, benne különösen A m e r ik a a k k o ri együgyű poli­ t i k á j a (v a g y ta lá n R oosevelt és t á r s a s á g á n a k szo v jet vonala) E u r ó p á r a é s az egész v ilág ra a tö r té n e le m s o rá n m ég soha n e m p r o d u k á lt p ro b lém át zú d í­ to tt. A je le n sz o v je t h atalo m és ü g y e s p o litik á ja a világ m in­ d e n o r s z á g á n a k állandó és ne­ h e z e n m e g o ld h a tó felad ato k at a d . A k o n tin e n s e k és a ra jtu k é lő k n a p o n ta új és új m eglepe­ té s e k r e é b re d n e k , olyanokra is, m e ly e k n e m c s a k politikailag, d e g a z d a s á g ila g sem m egoldha­ tó k . J o g o s a n m o n d ják az euró­ p a i p o litik u s o k : A m erika főzte a je le n m e n ü t, h á t egye is meg. Á m az ú j A m e rik a nem a k a rja e lf o g y a s z ta n i v o lt elnöke, R oo­ s e v e lt f ő z tjé t. n y o s s á g a ellenére:

n y ílta n k i k e ll d o m b o ríta n i az elvi á llá s­ p o n to t, a z t am i p o litik a i é r te ­ le m b e n igazságos, a m i m o tiv á l­ j a a terro r lényegét és jo g o s u lt­ sá g á t, a n n a k e lke rü lh etetlen sé­ g é t. (!) A bíróság, a tö r v é n y s z é k n e m re k e szh e ti k i a terrort; i l y e s m i t ígérni is csak csa lá s v a g y öncsalás lenne, ellenben m e g k e ll okolni, tö rv é n y e s s é te n n i világosan, k ö n tö r fa la ­ z á s n élkü l. A lehető leg tá g a b b fo g a lm a zá sra kell tö reked n i, m e r t csa k a forradalm i jo g é r ­ z é k (te h á t nem a b íróság, az e s ­ k ü d te k , hanem egy ideológia, a k o m m u n is ta ideológia) s z a b ­ h a tja m e g a gyakorlatban a te r­ ro r szé le se b b vagy k e v é sb é s z é ­ le s a lka lm a zá sá n a k fe lté te le it. K o m m u n ista ü d v ö zle tte l: L e n in ” A len in i ú tm u ta tá s a t e r ­ r o r t ille tő e

n olyan g o n o s z te t­ te k h e z v e z e te tt, m in t a s z tá li­ n i e m b e rirtá s , ahol csak v a g o n ­ k é r d é s t csin áltak a k iv é g z e n ­ d ő k b ő l. A z ötvenes évek R á k o ­ s i-k o rs z a k a hűen k ö v e tte e z t az id e o ló g ia i ú tm u ta tá s t, s z á z e z ­ r e k e t d e p o rtálv a, kivégezve. A m a i n y u g at-eu ró p ai, m a g u k a t m a jd ’ m inden k iv é te l n é lk ü l b alo ld alin ak valló v á ro s i g e ril­ lá k u g y a n e z t az id e o ló g iai ö n ­ ig a z o lá s t k ö v etv e r o b b a n tj á k p o k o lg ép eik et fo rg a lm a s u t a ­ k o n , p ály au d v aro k o n , k á v é h á ­ z a k b a n . S ugyanezzel az id e o ló ­ g ia i alappal ren d elk ezik az a k e le tn é m e t (de a k á rm ily e n sz o ­ c ia lis ta országé) h a tá rő re , ak i c é lb a vesz egy e m b e rt, a k in e k c s a k az a „ b ű n e ", h o g y n e m a k a r a vasfü g g ö n y m ö g ö tt

élni. T e tté é r t a k o m m u n ista á lla m v e z e tő i m egdicsérik, k a p e g y p le c s n it a m ellére, t e t t e íg y ö n ­ ig a z o lá s t n yert. A te rro r L enin ó ta a k o m ­ m u n is ta ideológia v é g r e h a jtó eszk ö zév é v á lt, s az is m a r a d t n a p ja in k ig . A sz o c ia lista o r s z á ­ g o k o n belül m ag a az á lla m a p ­ p a r á tu s gyakorolja. E z a z á l­ la m te rro r az á lla m p o lg á ro k fe­ l e t t m inden m ás ideológiai e lté ­ r é s t halállal vag y b ü n t e t ő t á ­ b o rra l torol meg. A n y u g a ti, d e m o k ra tik u s á lla m s z e rv e z e ­ te n belül a te rro r c sa k v a la m e ­ ly ik cso p o rto su lás, r itk á n e g y é ­ ni t e t t eszköze, m in d e n e s e tre a le n in i ú tm u ta tá s sz e rin t, a t e r ­ r o r t, m in t valam i s z ü k s é g s z e ­ r ű t ideológizálva. Kádár kiegyenlített ( F o ly ta tá s az 1 . oldalról) k é p z e lh e tő -e, hogy

egy ily e n s z ő rö stü l-b ő rö stü l k is z o lg á lta ­ t o t t v e z e tő mer önálló d ö n té s e ­ k e t h o zn i? . T u d ju k , hogy 1956 n o v e m ­ b e ré b e n K á d á r is így k e rü lt h a ­ ta lo m r a . Ő m aga m o n d ja az in ­ t e r j ú so rá n , hogy az o ro szo k e lő sz ö r M ünnich F erencet a k a r ­ tá k a szolnoki ellenkorm ány élé­ re á llíta n i, végül H ruscsov a z é rt d ö n t ö t t in k á b b őm ellette, m e r t ő t R á k o s i b ö rtö n b e c su k ta s ez j ó p o n t o t je le n th e te tt sz á m á ra a m a g y a r nép szem ében. * E z v o lt a g y a k o rla t 1953b a n é s ez v o lt 1956-ban. M ily en o k u n k len n e feltételezni, h o g y a z ó ta v a la m i is v á lto z o tt v o ln a e té r e n ? K á d á r M oszkva k e g y é ­ b ő l l e t t azzá, ami s ezért m in d ig ú g y k ell tán colnia, ah o g y m e g ­ b íz ó i fü ty ü ln e k . Ki v an sz o lg á l­ t a t v a G o rb acso

v kényére-kedv é re é s széd ületes n a iv sá g a z t k ép zeln i, hogy am it csinál, s a já t k ü lö n elképzelése szerin t, a m a ­ g a k ezd em én y ezésére csin á lja . M o s z k v a m inden lépését figyeli é s e lő z e te s jó v á h a g y á s n é lk ü l s e m m it sem te h e t, k ü lö n b e n m á r r é g m e n e sz te tté k volna. A k o m m u n is ta csatlós o rsz á g o k p o litik á ja csakis M oszkva é rd e ­ k e it sz o lg á lh a tja , de néha ezek a z é rd e k e k nehezen és csak á t ­ té te le s e n v ehetők észre. A z is M oszkva érdeke, h o g y M a g y a ro rs z á g o n nyu g alo m é s v is z o n y la g o s jó lét legyen, a m i b iz a lm a t éb re sz t a N y u g a tb a n é s ez a k ira k a to rs z á g je le n ti a z t a b iz o n y o s k isa jtó t, am i so k m in d e n re j ó s am it k á r lenne b e­ c s u k n i. (O lyasféle szerep ez, m in t a m it H ongkong tö lt b e a k o m m u n is ta Kína és a k a p ita ­

lis tá k k ö z ö tt.) 1956-ban K á d á r a z t a f e la d a to t k ap ta, hogy elő­ s z ö r k ím é ltle n eszközökkel te ­ r e m ts e n re n d e t M a g y a ro rsz á ­ g o n , a z tá n okulva a fo rra d a ­ lo m b ó l b án jo n k e sz ty ű s k é z ­ zel a m a g y a ro k k a l s így t a r t s a ő k e t to v á b b r a is a szo v jet akolb a n . K á d á r elvállalta a sz e re ­ p e t s a z ó ta is gazdái m egelége­ d é s é re v ég zi dolgát: k iir to tta a m a g y a ro k b ó l a nem zeti é rz é s t s a p o litik a i érdeklődésnek m é g az ír m a g j á t is, önzővé és a n y a ­ g ia s s á t e t t e őket s végül e lérte, h o g y a ,n é p m inden eszközzel p u s z títja ö n m ag át és m ég a s z a ­ p o r o d á s r ó l is le te tt. H a s z n o s lenne, ha a h a m is K á d á r-m íto s z terjesztő i e lg o n ­ d o lk o z n á n a k ezek f ö l ö t t . < * A k a d azonban m ég m ásik , s z á m u n k r a ú jd o

n sá g o t je le n tő r é s z le t is az am erikai profeszs z o r é s K á d á r beszélgetésében, a m i ta lá n m ég m egdöbbentőbb. A p ro fesszo r k érd ésére, h o g y m ié r t v állalk o zo tt a fo rra d a lo m leverésének piszkos m u n k á já ra , K á d á r három okot em lít. A z el­ ső, h o g y csak így le h e te tt m e g ­ a k a d á ly o z n i a p o lg á rh á b o rú t, a m á so d ik , hogy ezzel a k a r t m e g ­ előzni egy am erikai-szovjet öszs z e c s a p á s t M a g y a ro rsz á g fö ld ­ jé n (am i legalább o ly an k é p te ­ len ség , m int am ilyen o s to b a é rv a z első) s végül: „ E g y s z e rű e n ki a k a r t a eg yen líten i a tö rté n e lm i j á t s z m á t idézem a P O S T c ik ­ k é t , am i e g y n u llra á l l t a re a k c ió ja v á ra , m ivel 1 9 1 9 -b en a jo b b o ld a l m ellé álló o r s z á g o k se g ítsé g é v e l sik e rü lt le v e rn ie a K u n Béla-féle T a n á c s k ö z

tá r s a ­ s á g o t. 1956-ban m o n d ta K á ­ d á r m osolyogva e g y -e g y re a la k u lt az ered m én y .” N o h a K ád ár J á n o s t a legú ja b b k o ri m a g y a r tö r té n e le m le g s ö té te b b f ig u r á já n a k t a r ­ to m , ekkora cinizm ust m é g ró la se m feltételeztem volna! M it le­ h e t e rre m ondani? A k i le g tis z ­ tá b b nem zeti fo rra d a lm u n k e l­ á r u lá s á t, idegen h o rd á k n a k az o r s z á g r a sz a b a d ítá sá t, a m a g a b o ssz ú á lló tö m eg g y ilk o s s z e re ­ p é t é s a forradalom v e z e tő in e k k iv é g z é s é t csak ilyen g y a t r a é rv e k k e l tu d ja in d o k o ln i s r á ­ a d á s u l m indezt m ég k é p e s a r ­ c á tla n v ig y o rral ki is je le n te n i, a n n a k a lja ssá g á ra és g á t l á s t a ­ la n s á g á r a egyszerűen n in c s e n m eg felelő jelzőnk . * S m o s t hadd fejezzem b e e z t a k is e lm e fu tta tá s t a P O S T

-b a n m e g je le n t m ásik o k tó b e r 23-i c ik k p á r m o n d atáv al. A z a m e r i­ k a i ú j ság iró néh án y s o rra l fö l­ e le v e n íti a 30 év e lő tti m a g y a ro r s z á g i esem én y ek et (k ö z b e n m e g je g y z i: a K rem l k e z d e tb e n h a b o z o tt, m ert v á rta , v a jo n a z E g y e s ü lt Á llam ok tá m o g a tja - e a m a g y a r felkelést), a z tá n íg y z á r ja v isszaem lék ezését: „ A z 1956-os forradalom b ű n t u d a t o t h a g y o tt az am erik aiak b an a h ő s m a g y a r nép irá n t, m e rt id ő n ­ k é n t e le jte tt szav ak b ó l a m a ­ g y a r o k a rra k ö v e tk e z te tte k , h o g y jö n a n y u g ati se g ítsé g . D e a z so h a se m é rk e z e tt m eg. A z ó ­ ta , h arm in c év a la tt az E g y e s ü lt Á lla m o k csak ó v a to sa n b í z t a t ­ j a a k eleteu ró p ai n ép ek et, tu d o ­ m á s u l véve a szovjet je le n lé t re ­ a l i t á s á t ebben a té rs

é g b e n . A fo rra d a lo m tan u lság a, h o g y a s z o v je t blokk o rszág ai m in d a m e g m a ra d á s b a n , m ind a fe jlő ­ d é s b e n elsősorban ö n m a g u k ra s z á m íth a tn a k .” A tan u lsá g o t m i is le v o n tu k a tö rté n te k b ő l: ez n e k ü n k m á r s e m m i ú ja t nem m ond. C s a k i s ­ m é t m eg erő síti, a m it e d d ig is tu d tu n k . É s b á r 1956-ban se h i t t ü n k volna az a m e rik a i íg é ­ re te k n e k ! . OLVASSA ÉS TERJESSZE A KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJÁT! KÉT ÉVRE VAGY KÉT CÍMRE 37 DOLLÁR, EGY ÉVRE 20 DOLLÁR, FÉL ÉVRE 12 DOLLÁR. 1987. m á ju s 24 3. oktal k a t o l ik u s m a g y a r o k v a s á r n a p j a Kovács Sándor: (Bécs) HAT MEGTÖRTÉNT . igen, 1987 április 25-én b e ik ta ttá k h iv a ta lá b a Magyarország új p rím á s á t, dr. Paskai L ászlót. M o st, hogy még jófor­ m án el sem k ez d te prím ási mű­ ködését, n ehéz lenne

megjósol­ ni, m it v á r h a tu n k tőle. Nehéz lenne, h a 1987. m árcius 13-án a nagy p é ld á n y sz á m ú osztrák n ap ilap b a n , a W och en presseben nem lá t o t t volna napvilá­ g o t H e rb e rt B oeck interjúja dr. P ask ai L ászló v al. A n n a k ellenére, vagy talán éppen a z é rt, h o g y m ár a cím „ W ir b ü s s e n f ü r M in d s z e n ty s F e h le r" („M indszenty vétkei m ia tt v ez ek elü n k ", ami idézet volt P a s k a itó l) m eglepett, k ív án csia n k ezd tem olvasni. K ív á n c s is á g o m előbb csak a lá b b h a g y o tt, m ajd egyre in­ kább elg o n d o lk o d ásra késztet­ tek a p rím á s á lta l m ondottak. H o g y m ié rt, vegyük sorjá­ ba: K é ts é g te le n tény, hogy a m ag y ar k a to lik u s egyház pap­ ja in a k s z á m a m egdöbbentő m érték b en csökken. E zt P as­ kai sem ta g a d ja , sőt pontos a d a to k k a l szolgál: „1984 végén 2630 p a p u n k v o lt M

agyaror­ szágon, d e 13 évvel ezelőtt még 3340.” V isz o n t a rra a kérdésre, hogy m ib en lá tja ennek okát, a kor szellem e, v ag y a kom m u­ n ista n y o m á s okozta a vissza­ esést, P a s k a i egyértelm űen az előzőt je lö lte m eg. A m agyar egyház új feje m egdöbbentő m ódon c s u p á n anyagi jellegű p ro b lé m á k a t lá t em ögött a szo­ m orú té n y m ö g ö tt. Véleménye sze rin t n a p ja in k b a n m ár nem elég a t t r a k tí v a papi pálya, m ajd h o s s z a sa n ecseteli a pap­ ság nehéz h ely zetét, hogy sok fá ra d s á g o t ig én y lő m unkájuk u tá n m ily e n csekély anyagi ja v a d a lm a z á s b a n részesülnek. M in th a e m e lle tt a valóban sú ­ lyos p ro b lé m a m ellett nem ne­ hezedne az élet minden terüle­ tén n a g y n y o m ás am it a k o m m u n ista rezsim központi­ lag irá n y ít azokra, akik úgy­ m ond v a llá s o s életet élnek, akiknek g y erm e k ei előbb hitok­

ta tá s r a já r n a k , m inistrálnak, m ajd a k e v é s p ap i szeminárium egy ik én ek h allg ató i lesznek. M eg d ö b b en tő dolog ez. Az vi­ szo n t e g y e n esen felháborító, ah o g y P a sk a i az 1945 utáni időről beszél. Szerinte a m a­ g y a r kom m u n isták , élükön az­ zal a R ákosi M átyással, akit „ S z tá lin legjobb m agyar ta n ít­ v á n y á n a k ” volt szokás nevez­ ni, p á rb e sz é d e t kívántak foly­ ta tn i a V atikánnal és nem állt sz á n d é k u k b a n az egyház m eg­ se m m isíté se . E zzel az égbekiáltóan nagy tö rté n e le m h a m isító állítással P a s k a i tú lte s z a kom m unista p á r ttitk á ro k o n is! pedig ma m á r n em csa k a hívők, de az e g é sz m a g y a r közvélem ény tis z tá b a n v a n azzal, hogy a II. v ilá g h á b o rú t követő másfél év­ tiz e d b e n olyan féktelen vallás­ ü ld ö z é s d ú lt az országban, am ely csa k a

szovjetunióbeli­ hez h a so n líth a tó A sz o v je t fegyverek árnyé­ k á b a n h a ta lo m ra ju tó kom m u­ n is tá k a m arxizm us-leninizm u s t a vele párosuló m ateria­ lizm u ssal és antiklerikalizm ussal e g y ü tt a teljes ateizm us h ird e té s é t tű zték zászlajukra. M i m á s t szolgált volna példá­ ul a v allás- és közoktatásügyi m in is z te r X X X III/1948-as re n ­ d e le té , am ely állam osította az ö ssze s k ato lik u s iskolát, m ajd az e z t k ö v ető 5/1949 szám ú tö r­ v é n y e re jű rendelet, amellyel a k o rm á n y tö rö lte az iskolai ta n ­ re n d rő l a h ito k ta tá st, később p e d ig eg y külön rendelkezéssel (a 1101-11-1/1950 VKM szám ú v é g re h a jtá s i utasításban) m eg­ n e h e z íte tte a fakultatívvá t e tt isk o lai h ito k ta tá st. A v a llá s likvidálásának sz á n d é k á t m u ta tta az is, hogy 1948. decem ber 26-án az Ál­ lam v éd elm i Osztály (később Á

llam védelm i Hatóság) elhur­ c o lta M indszenty József bíbo­ ro s h erceg p rím ást és koholt v á d a k alap já n életfogytiglani b ö rtö n b ü n te té sre ítéltette. A z­ tá n n a g y o n rövid idő m últán k ö v e tte fő p ap ját a fogságba ezer később még 2500 sz e rz e te s és apáca, akiket 1950 m á ju s-jú n iu sá b a n internáltak. E zz el kikényszerítették, hogy G rő sz J ó z se f kalocsai érsek a lá ­ írja az „állam és egyház m eg­ á lla p o d á s á t” , ami viszont nem r ia s z to tta vissza a rezsim et a t ­ tól, h o g y rá p ár nappal felosz­ la s s á k a szerzetesrendeket és az e g y m á s t követő papi p erek fo ly a m á n 1951. június 28-án le­ ta r tó z ta s s á k Grósz érseket is. T e h á t a hatalom akkor k ü ­ lö n ö sen és ma is, bár k ifino­ m u lta b b eszközökkel a m a te ­ ria liz m u s m egvalósítása érd e ­ k éb e n az egyház fölszám olásá­ ra tö re k e d e

tt (és törekszik). P a sk a i az interjúban elége­ d e tte n beszél az egyház és az állam kapcsolatáról, hogy fele­ lős vezetők itt Pozsgai Im ­ ré t, a H azafias N épfront f ő tit­ k á r á t em líti név szerint p a r t ­ n e rn ek ism erik el az eg y h ázat. A prím ás nem veszi, v a g y n em a k a rja észrevenni, hogy az 1956-os forradalom lev erését k ö v ető úgynevezett konszoli­ d áció s korszak kezdete ó ta az e g y h á z ra nehezedő n y o m á s eg y h ü lése csak látszólagos. A k o m m u n isták ezen a tére n is, m in t m egannyi más k érdésben m ég, a lenini tak tik át alkalm az­ zák. E szerin t a vallás felszá­ m o lásáv a l kapcsolatban a le g ­ fo n to sa b b a hívők bevonása az új (szocialista) élet aktív ép í­ téséb e . Lenin tan ítása sze rin t a hív ő k bevonása a kom m uniz­ m u s felépítéséért v ív o tt g y a ­ k o rla ti harcba, valam int a t ö ­ m e g e k körében e g y id e jű le

g f o ly ta to tt tartós m a te ria lista p ro p a g a n d a a leghatékonyabb m ó d sz e r a vallásos nézetek fel­ szám olásában. ím e az eg y sze­ rű , de „tudom ányosan" m e g ­ a la p o z o tt módszer! P ersz e a rezsim üg y esen fe lh a sz n á lja az egyházon belül m u ta tk o z ó ellentéteket is. A k o m m u n is tá k g o n d o sk o d n ak a rró l, hogy az egyházi h ie ra r­ c h ia soraiban m indig legyen o t t valak i vagy valakik, ak ik m e g z a v a rjá k az egyház e g y sé ­ g é t. E rr e az egyik legkézzel­ f o g h a t ó b b p é ld a B u l á n y i G y ö rg y piarista atya m ozgal­ m á n a k m egítélésében m u ta tk o ­ zik. P ask ai például egyenesen sz e k tá n a k , fanatikusok m o z­ g a lm á n a k nevezi a kisközössé­ g e k e t. Teszi ezt annak ellenére, h o g y I I . János Pál pápa 1982b a n a r ra kérte a m agyar p ü s ­ p ö k ö k e t, hogy tám ogassák és se g ítsé k elő a bázisközösségek

fejlő d é sé t. A teljesség k ed v é­ é r t hozzá kell tenni, hogy a bázisközösségeket pedig a rra kérte, hogy ta rts á k be VI. P ál páp án ak az E v a n g e lii n u n tia n d i kezdetű apostoli b u z d ítá ­ sáb an lefek tetett n o rm ák at. Dr. Paskai L ászló a k o m ­ m u n ista dezinform ávció en g e­ delm es eszközeként m ég a z t is kijelentette, hogy h a a m ú ltb a n v o ltak is súrlódások eg y h á z és állam között, an nak eg y e d ü l M indszenty bíboros v o lt az oka, az ő bűnei m ia tt k e lle tt vezekelni, k e rü lt h á tr á n y o s helyzetbe az egyház. E z z e l olyan időben gyalázza a m á r ­ tír bíborost, m ikor szerte a v i­ lág b an illegálisan M a g y a rországon is egyre e rő sö d ik az a mozgalom, amely b o ld o g ­ g á av atásán ak előkészítésén f á ­ radozik. A több m int tíz e s z ­ ten d eje halott M indszenty v a ­ lóban kérlelhetetlen ellenfele v o lt a kom m unistáknak, a k ik

m ég halálában is félnek tőle. P askai M indszentyt okoló fejtegetéséből csupán a z t fe le j­ te t t e ki, hogy a többi k e le t­ eu ró p ai országban (A lbánia, B u lg ária, C sehszlovákia, R o­ m án ia, stb.) nem v o lt M in d ­ sz e n ty , a kom m unisták m ég is ü ld ö zték az egyházat. D r. Paskai László az i n te r ­ jú végén szemére veti a n y u g a ­ ti k ritikusoknak, hogy tú l s ö té ­ te n lá tjá k a m agyar e g y h á z h e ly z e té t és jö v ő jét. E z z e l szem ben az igazság az, h o g y a k ritik u so k így én is, ak i p á r évvel ezelőtti m en ek ü lésem et k ö vetően váltam N y u g a to n élő em ig rán ssá a v alóságot, a té ­ n y e k e t látják. Az, hogy a v a ló ­ sá g sö tét, arról nem te h e tü n k . Ig az, aki rózsaszín szem ü v eg en k eresztü l nézi azt, an n ak n em fekete. Feltételezem , hogy P a s ­ kai Lászlónak is ilyen s z e m ­ ü v eg e van, de azt is fe lté te le

­ zem , hogy néha-néha a z é rt k i­ k u k u csk ál mögüle, de n em a k a r v a g y nem mer az így lá t o t ta k ­ ról beszélni. H á t m e g tö rté n t. . igen, 1987 április 25-én b e ik ta ttá k hivatalába M a g y a ro rsz á g új prím ását, dr. P a s k a i L ászlót. Annak ellenére, h o g y m ég jóform án el sem k e z d te p rím ási m űködését, nem is o ly an nehéz m egjósolni, m it v á rh a tu n k tőle. Stirling György: Szovjet atomfegyverek Magyarországon A m in a p osztrák bélyeg­ gel, a p o stab ély e g ző tanúsága szerin t B écsb e n feladott levelet k ap tam . F e la d ó nem volt rajta, ezért k ü lö n ö seb b érdeklődés nélkül b o n to tta m fel, hiszen senkim sin c s A usztriában, aki­ től ü z e n e te t várn ék. De ahogy v é g ig fu to tta m az első géppel írt s o ro k a t, lá tta m , nem m in­ dennapi lev ele t ta rto k a kezem­ ben, s e n n e k bizony érdemes fi­ gy elm et szen teln i! E g y ik

rég i gyerekkori ba­ rá to m ír ta , aki m a valamelyik nag y p e s ti b an k in tézet vezető tisztv ise lő je , s m in t ilyen gyak­ ran j á r külföldön. P ár éve W a s h in g to n b a n is m egfordult s ak k o r k ö lcsönösen följegyez­ tü k e g y m á s cím ét, de azóta a kötelező k arácso n y i üdvözlet­ v á ltá so n k ív ü l nem sokat h a llo ttu n k egym ásról. Megle­ p e tt h á t, m ily en sürgős közöl­ n iv aló ja a k a d t, hogy m ost egy­ szerre ily en h o sszú gépelt leve­ let k ü ld ö tt. A levél o ly an érdekes, hogy a lén y e g é t m eg kell ism ertet­ nem az o lv asó v al. A bevezető b a rá ti so ro k u tá n következő ré szt a m it a levél írója is a n y ilv á n o ssá g n a k szánt az a lá b b ia k b a n szó szerint közre­ adom h á t: „ B é c s b e n v a g y o k n éh án y n a p ra h i v a t a l o s k ik ü ld e té sb e n íg y szó l a levél és fe lh a sz­ n á lo m a z a lk a lm a t,

h o g y va la ­ m it m e g ír ja k N ek ed . E z na­ g y o n f o n t o s d o lo g , de o tth o n ­ ról n e m a k a r ta m m egírni, m e r t so h a n e m le h e t tudni, és ha v é ­ le tle n ü l e lk a p n á k a levelem et, n a g y b a jo m leh etn e belőle. I n n é t B é c s b ő l talán v e s z é ly te ­ le n ü l ir h a to k , b á r a z é r t jo b b n a k lá to m f e la d ó n é lk ü l írni. S z ó ­ val, p á r h ó n a p p a l e z e lő tt P á p á ­ ra k e l l e t t u ta zn o m , a z o tta n i kir e n d e lts é g ü n k h ö z . M á sn a p h a ­ m a r v é g e z te m és m ég d é le lő tt e lin d u lta m hazafelé. M á r régen j á r t a m V eszp rém b en , g o n d o l­ ta m , n e m a G y ő r-T a ta b á n y a a u tó p á ly á r a térek rá, a h o g y id e f e lé j ö t t e m , hanem elk erü l­ v e a fő ú tv o n a la k a t, a g y ö n y ö ­ rű B a k o n y o n á t lá to g a to m m e g a v á r o s t é s o tta n i a ro k o n a i­

m a t, a z tá n F e h é rv á r felé h a jto k v is s z a . T is z ta téli n a p sü té sb e n h a j t o t t a m B a k o n y b é l felé, a h o l r é g e n s o k a t já rta m , m in t tu r is ­ ta. F o r g a lo m alig, néha e g y -e g y te h e r a u tó , k ö ztü k a z t h isze m , o r o s z is. M á r P á p a u tán h a m a r f e ltű n te k a z ú t m entén nálu n k j ó l i s m e r t je lz ő tá b lá k : á th ú z o tt f é n y k é p e z ő g é p rajza, f é n y k é ­ p e z n i tilo s ! K a to n a i lé te s ít­ m é n y , la k ta n y a , repülőtér, m i­ e g y m á s . A n n y ir a m e g s z o k ta m ő k e t, n e m is fig y e lte m rájuk. A z t á n a m ik o r m ár nem le h e t­ te m m e s s z e B a k o n y b é ltő l, e g y k a n y a r b a n látom , tö b b te h e r­ a u tó p a r k o l a z ú t szélén , d e ú g y , h o g y lezárják a z e g é s z j o b b s á v o t. L a s s íto tta m , h o g y k ik e r ü lje m ő k et, d e a z u to ls ó m

ö g ü l g é p p is z to ly o s k a to n a lé­ p e t t k i é s tá rc sá v a l le in te tt. A m i k o r m eg á llta m , m e g k é r ­ d e z t e , h o g y h o vá m e g y e k . A z ­ tá n a z t is, h o g y h iv a ta lo s ú to n v a g y o k - e v a g y o t t la k o m . M o n d ta m , h o g y csak p a s s z ió z o k , m ir e e lé g u d va ria sa n k ö ­ z ö lte , h o g y erre nem m e h e te k t o v á b b , m e r t B a k o n y b é l és H á r s k ú t k ö z ö t t le van z á r v a a z ú t. F o r d u lja k v issza P á p á ra é s m e n je k a 83-as főú ton V e s z p ­ r é m b e . G o n d o lh a to d , n a g y o n m é r g e s v o lta m , d e ily e n k o r n e m ta n á c s o s v ita tk o zn i. L a s ­ s a n h á tr á lv a m eg fo rd u lta m é s k ö z b e n j ó l m e g n é zte m a te h e r ­ a u tó k a t. M in dn ek o ro s z r e n d ­ s z á m a v o lt. A v is s z a p illa n ­ tó b ó l m é g lá tta m , h o g y a k a ­ to n a fe lír ta a re n d s

z á m o m a t. A m íg h a jto tta m v is s z a f e lé , e s z e m b e j u t o t t m in d a z, a m ir ő l P e s t e n b eszéln ek a z e m b e re k . H o g y a B akonyban s z o v je t r a k é ta k ilö v ő á llo m á so k v a n ­ n a k . D ü h ö s v o lta m m a g a m ra , h o g y e z k im e n t a fejem b ő l, a m i­ k o r a B a k o n y o n a k a rta m á t ­ v á g n i. B iz to s a n e z é r t v a n n a k a „ f é n y k é p e z n i tílo s ” tá b lá k k i­ lo m é te r e k e n á t és e z é r t n em e n ­ g e d t e k to v á b b . A z tá n b a j n é l­ k ü l b e é r te m V eszp rém b e, a h o l a r o k o n o k n á l e b éd eltem . A m i ­ k o r e lm o n d ta m nekik a z é lm é ­ n y e m e t, ú g y b á m u lta k rám , m i n t e g y m arslakóra. H á t t e n e m tu d ta d , h o g y a B a k o n y ­ b a n a n n y i a z orosz, m in t a s v á b b o g á r k é rd e zté k é s k é t h e ly e n is van n ak ra k é tá ik ? A H a j a g te tő a la

tt, m e g a z Ih a rk ú t t ó l é s z a k r a e ső h o s s z ú v ö lg y b e n . M in d k e ttő h ö z B a k o n y b é le n á t v e z e t a z út, a m i t ő k é p í t e t t