Biológia | Tanulmányok, esszék » Kutszegi Gergely - A nagygombák fontosabb hazai fajai I.

ÁTE Növénytani Tanszék, növényrendszertan gyakorlat biológusok (BSc) számára, 2021.0929 3. A nagygombák fontosabb hazai fajai I. Összeállította: Kutszegi Gergely Bepillantás a tesztekbe: a „rémrács” GOMBÁK ZUZMÓK pontszám pontszám Latin taxonnév 2 Latin taxonnév 2 Magyar taxonnév 1 Magyar taxonnév 2 Családnév latinul 2 Családnév latinul 2 Családnév magyarul 1 Családnév magyarul 1 Életmód 1 Élőhely/aljzat 1 Élőhely/szubsztrátum 1 Teleptípus 1 Termőtesttípus 1 Érzékenység 1 Étkezési érték 1 Σ 10 pont/taxon Σ 10 pont/taxon 10 taxon/teszt Az aszkuszos gombák termőtesttípusai apotécium módosult apotéciumok peritécium Peziza csészegombák • Termőtest: apotécium, ritkán gyenge, rövid tönkkel; parafíziseik gyakran élénk színűek • Hús: vékony, porcos • Életmód: szaprotróf • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben, korhadó faanyagon, talajon •

Termőtestképzés: vannak tavaszi, nyári és őszi fajok is • Spórapor: fehéres • Étkezési érték: néhány faj ehető, többségük erre alkalmatlan • Család: Pezizaceae Peziza spp. - csészegombák 5 cm Élőhely: erdő nem ehetők, mérgezők, v. ehetők Peziza spp. - csészegombák 1000 × a Peziza vesiculosa faj himéniuma Élőhely: erdő 3 cm nem ehetők, mérgezők, v. ehetők Helvella papsapkagombák • Termőtest: összetett, nyeles apotécium (süveg, tönk), a süveg gyakran kétcsúcsú, lebenyes; a himénium a süveget borítja • Hús: vékony, törékeny; a tönk belül szabálytalanul üreges • Életmód: szaprotróf • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben • Termőtestképzés: főleg ősszel • Spórapor: fehér • Étkezési érték: mérgezők • Család: Helvellaceae Helvella crispa – fodros papsapkagomba 7 cm Élőhely: erdő, gyep mérgező Gyromitra papsapkagombák • Termőtest: összetett, nyeles

apotécium (süveg, tönk), a süveg agyvelőszerűen tekervényezett, ráncos; a himénium a süveget borítja • Hús: vékony, törékeny; a tönk belül szabálytalanul üreges • Életmód: szaprotróf • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben • Termőtestképzés: főleg ősszel • Spórapor: fehér • Étkezési érték: mérgezők • Család: Discinaceae Gyromitra esculenta – redős papsapkagomba 10 cm Élőhely: erdő mérgező Morchella kucsmagombák • Termőtest: összetett, nyeles apotécium (süveg, tönk) méhsejtszerű mintázattal; a himénium a süveget borítja • Hús: viasszerű, törékeny, belül egy nagy üreggel • Életmód: szaprotróf • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben, réteken • Termőtestképzés: tavasszal • Spórapor: fehéres, krémszínű • Étkezési érték: ehetők • Család: Morchellaceae Morchella esculenta – ízletes kucsmagomba 10 cm Élőhely: lomberdő ehető Ptychoverpa bohemica – cseh

kucsmagomba 5 cm Élőhely: lomberdőben ehető Tuber szarvasgombák • Termőtest: módosult apotécium, kívül szemölcsös burokkal; a himénium a belső tekervényes glebakamrák falán található; a spórákat állatok terjesztik • Hús: puha, v. fás, fiatalon aromás illatú • Életmód: mikorrhizás • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben • Termőtestképzés: nyáron, ősszel, télen • Spórapor: sárgásbarna, barna • Étkezési érték: ehetők, v. étkezésre alkalmatlanok • Család: Tuberaceae Tuber spp. - szarvasgombák 5 cm Élőhely: erdei talajban ehetők, v. nem ehetők A bazídiumos gombák termőtesttípusai pilotécium holotéciumok krusztotécium gaszterotéciumok Nem kalapos termőtestű gombafajok • Holotécium: az aljzattól elemelkedő, de nem kalapos termőtesttípus; formája változatos (kalap- és tönkrészre különülő, korall, vagy bunkó alakú, kalapszerű); termőrétege felszíni elhelyezkedésű,

trámája lehet sima, ráncos, v. csapos • Gaszterotécium: zárt, gömbölyded termőtesttípus; kívülről burok veszi körül (peridium), belül a spórákból és az azok szórását biztosító kapilíciumfonalakból álló gleba található • Krusztotécium: mindig faanyagból kinövő, konzolszerű, tönkrésszel, v. anélkül, oldalt álló poroid, v sima trámájú termőtesttípus; húsa kemény, elparásodó, fás, v sajtkeménységű; lehet egynyári, v. többéves, évgyűrűszerűen növekvő; az útjába kerülő akadályt körülnövi Auricularia - fülgombák • Termőtest: fül-, v. kagyló alakú, féloldalas, módosult krusztotécium • Hús: porcos, kocsonyás • Életmód: szaprotróf, xilofág • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben, faanyagokon • Termőtestképzés: ősz • Spórapor: fehér • Étkezési érték: ehetők • Család: Auriculariaceae Auricularia auricula-judae – júdásfülgomba 15 cm Élőhely: erdőben, faanyagokon

ehető Cantharellus (A) és Craterellus (B) fajok • Termőtest: holotécium, alul sima felszínnel, v. villásan elágazó ráncokkal, a termőréteg a kalaprész alsó részét borítja A • Hús: puha, tömör, kellemes illatú, ízű (rókagombák); vékony, törékeny fűszeres szagú (trombitagombák). • Életmód: mikorrhizások • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben, talajon • Termőtestképzés: nyár, ősz • Spórapor: halványsárga, ill. fehéres • Étkezési érték: ehetők • Család: Cantharellaceae B Cantharellus cibarius – sárga rókagomba 5 cm Élőhely: savanyú talajú erdők ehető Craterellus cornucopioides – sötét trombitagomba 10 cm Élőhely: savanyú talajú erdők ehető Ramaria korallgombák • Termőtest: korallszerűen elágazó holotécium; a himénium az ágakat borítja • Hús: merev, törékeny, puha • Életmód: mikorrhizás, v. szaprotróf • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben, talajon,

néhány faj faanyagon • Termőtestképzés: ősz • Spórapor: sárga, barnássárga • Étkezési érték: kevés ehető, étkezésre alkalmatlanok, gyengén mérgezők • Család: Gomphaceae Ramaria flava – sárga korallgomba 10 cm Élőhely: lomberdő (mikorrhizás) feltételesen ehető Clavariadelphus - mozsárütőgombák • Termőtest: bunkó alakú, hengeres holotécium; a himénium a felszínét borítja • Hús: fehéres, puha • Életmód: mikorrhizás • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben, talajon • Termőtestképzés: ősz • Spórapor: fehér • Étkezési érték: ehetők, v. étkezésre alkalmatlanok • Család: Gomphaceae Clavariadelphus pistillaris – vaskos mozsárütőgomba 5 cm Élőhely: lomberdőben nem ehető Sparassis - káposztagombák • Termőtest: általában gömb alakú, fodros, hullámos holotécium; a himénium a hullámok mindkét oldalát beborítják • Hús: fehéres, kemény, rugalmas • Életmód:

szaprotróf, nekrotróf • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben, talajon • Termőtestképzés: ősz • Spórapor: sárgás, krémszínű • Étkezési érték: fiatalon ehetők, öregen étkezésre alkalmatlanok • Család: Sparassidaceae Sparassis crispa – fodros káposztagomba 15 cm Élőhely: kéttűs fenyők alatt, fák tövében ehető Hydnum gerebengombák • Termőtest: holotécium, a termőréteg a karéjos kalaprész alsó felszínét borító tüskéken található • Hús: puha, tömör • Életmód: mikorrhizás • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben, savanyú talajon • Termőtestképzés: nyár, ősz • Spórapor: fehér • Étkezési érték: fiatalon ehetők • Család: Hydnaceae Hydnum repandum – sárga gerebengomba 10 cm Élőhely: savanyú talajú erdő ehető Poroid trámájú taplógombák • Termőtest: krusztotécium, tönkkel, v. anélkül; egynyári, v többéves, évgyűrűszerűen növekvő; az útjába kerülő

akadályt körülnövi • Hús: lehet kemény, parás (Ganoderma), v. sajtkeménységű (Trametes), ill. puha, lédús (Fistulina, Polyporus) • Életmód: szaprotróf, nekrotróf parazita • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben, fán • Termőtestképzés: nyár, ősz, egész év • Spórapor: barnás, v. fehér (Fomes, Trametes, Polyporus) • Étkezési érték: nem ehetők, ehetők, gyógyhatásúak • Családok: Fistulinaceae, Ganodermataceae, Polyporaceae (gen.: Fomes, Trametes, Polyporus), Fomitopsidaceae (gen.: Laetiporus) Fistulina hepatica – májgomba 7cm Élőhely: keményfák töve, tuskója ehető Ganoderma lucidum – pecsétviaszgomba 5 cm Élőhely: keményfák töve nem ehető, de gyógyhatású Fomes fomentarius – bükkfatapló 40 cm Élőhely: főleg lombos fákon nem ehető Trametes versicolor – lepketapló 10 cm Élőhely: keményfák tuskóján nem ehető, gyógyhatású Polyporus squamosus – pisztricgomba 25 cm

Élőhely: élő keményfákon ehető Laetiporus sulphureus – sárga gévagomba 20 cm Élőhely: lombos fákon ehető Lemezes trámájú kalaposgombák • Termőtest: pilotécium, tönkre (stipes) és kalapra (pileus) különül • A lemezes trámájú pilotécium a leggyakoribb termőtesttípus a nagygombáknál • Hús: puha, rugalmas, merev, v. törékeny, sosem parásodó • A tönk lehet oldalt vagy középálló A pilotécium fejlődésének lehetséges útjai A hemiangiokarp termőtestek burokmaradványai A tönk morfológiai bélyegei I. A tönk morfológiai bélyegei II. A lemezek morfológiai bélyegei A boszorkánykör Pleurotus - laskagombák • Termőtest: a kalap kagyló formájú, a tönk oldalt álló (excentrikus) • Hús: a kalapban puha, a tönkben szívós • Életmód: szaprotróf, xilofág • Élőhely: korhadó fán • Termőtestképzés: ősz • Spórapor: fehér, krém, szürkéslila • Étkezési

érték: ehetők • Család: Pleurotaceae Pleurotus ostreatus – késői laskagomba 10 cm Élőhely: korhadó lombos fa ehető Clitocybula (A), Gymnopus (B) - fülőkék • Termőtest: a kalap domború, majd kiterülő, csupasz, a közepén gyakran púppal, bőrszínű, barnás; a lemezek tönkhöz nőttek, ritkán állók, a tönk változatos, gyakran csoportos • Hús: a tönkben szívós, a kalapban rugalmas, több faj jellegzetes szagú • Életmód: szaprotrófok • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben, talajon, fán • Termőtestképzés: nyár, ősz • Spórapor: fehér, krémszínű • Étkezési érték: ehetők, étkezésre alkalmatlanok • Család: Marasmiaceae A B Clitocybula platyphylla – széleslemezű fülőke 10 cm Élőhely: erdőkben, lombavaron nem ehető Gymnopus fusipes – árvégű fülőke 10 cm Élőhely: lomberdőkben, fák tövében fiatalon ehető Marasmius - szegfűgombák • Termőtest: a kalap domború, majd

bemélyedő, a közepén púppal; a kalapszél gyakran bordázott, a lemezek kolláriumba nőnek össze, v. szabadon állók, ritkán állók, fehéresek, krémszínűek; a tönk szívós, rostos • Hús: a kalapban vékony, a tönkben szívós • Életmód: szaprotróf • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben, réteken, talajon, avaron, fán • Termőtestképzés: nyár, ősz • Spórapor: fehéres • Étkezési érték: ehetők, étkezésre alkalmatlanok • Család: Marasmiaceae Marasmius oreades – mezei szegfűgomba 7 cm Élőhely: gyepek ehető Omphalotus tölcsérgombák • Termőtest: a kalap domború, majd tölcséres, sima vagy benőtten szálas; a lemezek lefutók, a tönk kalapszínű • Hús: a kalapban puha, a tönkben szálas • Életmód: szaprotróf, xilofág • Élőhely: főleg lomberdőkben • Termőtestképzés: nyár, ősz • Spórapor: fehér, sárgásfehér • Étkezési érték: mérgezők, étkezésre alkalmatlanok • Család:

Omphalotaceae Omphalotus olearius – világító tölcsérgomba 10 cm Élőhely: lomberdőkben, tuskókon mérgező Hygrophorus - csigagombák • Termőtest: a kalap domború, nyálkás, a lemezek lefutók, ritkán állók; a tönk felső része mindig szemcsés, ritkán vélumos, lefelé lehet szálas, pikkelyes • Hús: puha, fehér • Életmód: mikorrhizás • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben, talajon • Termőtestképzés: ősszel • Spórapor: fehér • Étkezési érték: ehetők • Család: Hygrophoraceae Hygrophorus eburneus – elefántcsont csigagomba 6 cm Élőhely: lomberdőkben ehető Laccaria - pénzecskegombák • Termőtest: a kalap domború, majd benyomott, köldökös, sima; lemezei tönkhöz nőttek, ritkán állók, vastagok, a tönk hosszú, vékony • Hús: vékony, a tönkben szálas, rostos • Életmód: mikorrhizás • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben, mohában • Termőtestképzés: nyár, ősz • Spórapor:

fehér, lilás • Étkezési érték: ehetők • Család: Hydnangiaceae Laccaria amethystina – lila pénzecskegomba 5 cm Élőhely: erdőkben ehető Clitocybe tölcsérgombák • Termőtest: a kalap domború, majd tölcséres, sima; a lemezek lefutók, a tönk kalapszínű • Hús: a kalapban puha, a tönkben szálas, szaguk változatos • Életmód: szaprotróf • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben, réteken, talajon • Termőtestképzés: nyár, ősz • Spórapor: fehér • Étkezési érték: 1-1 faj ehető, mérgezők, étkezésre alkalmatlanok • Család: Tricholomataceae Clitocybe rivulosa – parlagi tölcsérgomba 5 cm Élőhely: gyepekben mérgező Clitocybe odora – zöld ánizsgomba 7 cm Élőhely: erdőkben ehető Clitocybe nebularis – szürke tölcsérgomba 12 cm Élőhely: erdőkben ehető Lepista tölcsérgombák • Termőtest: a kalapjuk ellaposodó, középen bemélyedő; lemezeik lefutók, krémszínűek,

lilásak • Hús: vastag, puha, jellegzetes szagú • Életmód: szaprotróf • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben, talajon • Termőtestképzés: nyár, ősz • Spórapor: szürkés, rózsás, krémsárga • Étkezési érték: ehetők, étkezésre alkalmatlanok • Család: Tricholomataceae Lepista nuda – lila pereszke 10 cm Élőhely: erdőkben ehető Tricholoma pereszkék • Termőtest: a kalapjuk domború, majd ellaposodó, gyakran púppal, felszíne sima, benőtten szálas; a lemezek pereszkefoggal lefutók • Hús: fehéres, puha, sárgulhat, vörösödhet; jellegzetes szagúak, kesernyések, csípősek • Életmód: mikorrhizások • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben, talajon • Termőtestképzés: nyár, ősz • Spórapor: fehér, halvány krém • Étkezési érték: néhány faj ehető, többségük erre alkalmatlan v. mérgező • Család: Tricholomataceae Tricholoma spp. - pereszkék Tricholoma sulphureum Tricholoma terreum 6 cm

Élőhely: erdőkben ehetők, nem ehetők, mérgezők Calocybe pereszkék • Termőtest: a kalapjuk domború, majd ellaposodó, felszíne sima, száraz; lemezeik sűrűn állók, pereszkefoggal lefutók • Hús: fehéres, vastag, gyakran lisztszagú • Életmód: szaprotrófok • Élőhely: gyepekben és erdőkben • Termőtestképzés: tavasztól őszig • Spórapor: fehér • Étkezési érték: ehetők • Család: Lyophyllaceae Calocybe gambosa – májusi pereszke 6 cm Élőhely: erdőkben, gyepekben, tavasszal ehető Mycena - kígyógombák • Termőtest: a kalap kúp, v. harang alakú, a kalapszél bordázott; a lemezek tönkhöz nőttek, v. felkanyarodók; tönkjük üreges, vékony, gyakran csoportos • Hús: puha, vizenyős, több faj retekszagú, tartalmazhat tejnedvet • Életmód: szaprotróf • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben, talajon, fán • Termőtestképzés: nyár, ősz • Spórapor: fehér, halvány krém • Étkezési érték:

a retekszagúak mérgezők, többségük étkezésre alkalmatlan • Család: Mycenaceae Mycena pura – retekszagú kígyógomba 6 cm Élőhely: erdőkben mérgező Armillaria - tuskógombák • Termőtest: a kalap domború, púpos, közepén pikkelyekkel, sárgásbarna; a lemezek kissé lefutók, fehéresek, krémszínűek; a tönk hosszan szálas, pókhálószerű (sárgás) gallérzónával • Hús: a kalapban rugalmas, a tönkben szívós • Életmód: szaprotróf, nekrotróf parazita • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben, fán, v. talajon • Termőtestképzés: nyár, ősz • Spórapor: fehér, krémszínű • Étkezési érték: feltételesen ehetők (20 perc főzés) • Család: Physalacriaceae (a téli fülőke is ide tartozik) Armillaria mellea – gyűrűs tuskógomba 10 cm Élőhely: tuskókon, fák tövében feltételesen ehető Flammulina velutipes – téli fülőke 6 cm Élőhely: tuskókon, fák tövében ehető Amanita -

galócák • Termőtest: a kalap félgömb, harang alakú, széle gyakran bordázott, burokmaradványokkal díszített; lemezei általában fehérek, szabadon állók; a tönk bocskorral és gallérral • Hús: puha, vizenyős, fehéres • Életmód: mikorrhizás • Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben, talajon • Termőtestképzés: nyár, ősz • Spórapor: fehér • Étkezési érték: három faj halálosan mérgező, több faj gyengébben, néhányuk feltételesen ehető • Család: Amanitaceae A galócatojás és a burkok Amanita phalloides – gyilkos galóca 13 cm Élőhely: erdőkben halálosan mérgező Amanita phalloides var. verna – fehér gyilkos galóca 13 cm Élőhely: melegkedvelő tölgyesek halálosan mérgező Amanita citrina – citromgalóca 10 cm Élőhely: erdőkben mérgező Amanita muscaria – légyölő galóca 15 cm Élőhely: savanyú talajú erdők, fenyvesek mérgező Amanita pantherina – párducgalóca 10

cm Élőhely: erdőkben mérgező Amanita rubescens – piruló galóca 13 cm Élőhely: erdőkben feltételesen ehető Amanita caesarea – császárgomba 13 cm Élőhely: erdőkben ehető Amanita fulva – rőt selyemgomba 10 cm Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben feltételesen ehető Entoloma - döggombák • Termőtest: a kalap domború, púpos, sima, v. szálas; lemezeik éretten rózsásak • Hús: a kalaphús vékony a lemezekhez képest, fehéres, gyakran lisztszagú • Életmód: szaprotróf, a tövisaljagomba mikorrhizaképző (Rosaceae) • Élőhely: lomb- és fenyőerdőben, réten, talajon, faanyagon • Termőtestképzés: tavasszal, nyáron, ősszel • Spórapor: rózsaszín • Étkezési érték: csak a tövisaljagomba ehető, a többi faj erre alkalmatlan, v. mérgező • Család: Entolomataceae Entoloma clypeatum – tövisaljagomba 6 cm Élőhely: cserjésekben (Rosaceae) ehető Entoloma sinuatum – nagy döggomba 15

cm Élőhely: lomberdőkben mérgező Pluteus - csengettyűgombák • Termőtest: galócahabitusú; lemezeik fehéresek, majd rózsásak, szabadon állók, a csengettyűgombáknál nincs általános burok • Hús: vizenyős, puha • Életmód: szaprotróf, xilofág • Élőhely: korhadt fán és növénymaradványokon • Termőtestképzés: nyár, ősz • Spórapor: rózsaszín • Étkezési érték: ehetők • Család: Pluteaceae Pluteus cervinus – barna csengettyűgomba 10 cm Élőhely: korhadó faanyagon ehető Gomphidius - nyálkásgombák • Termőtest: a kalap kezdetben domború, majd tölcséres, nyálkás, barnás, v. rózsás; lemezeik lefutók, ritkán állók, szürkések; tönkjük nyálkás, burokmaradványnyal díszített • Hús: puha, fehéres • Életmód: mikorrhizás • Élőhely: fenyőerdőkben, talajon • Termőtestképzés: nyár, ősz • Spórapor: feketés • Étkezési érték: ehetők • Család: Gomphidiaceae

Gomphidius glutinosus – barna nyálkásgomba 10 cm Élőhely: fenyvesekben ehető