Történelem | Középiskola » Az Aranybulláról részletesen

Az Aranybulláról részletesen Az aranybulla eredeti jelentése: az az arany pecsét, mely a magyar királyok fontosabb okmányain volt III. Béla óta Aranybulla néven azt az aranypecsétes szabadságlevelet értjük, amellyel II. András magyar király 1222-ben helyreállította és újabb intézkedésekkel bővíttette I. István király alkotmányát Azok a viszályok, amik egyrészt a királyi család tagjai, másrészt ezek és a főnemesség között elharapóztak, II. András alatt érték el tetőpontjukat A könnyelmű, pazarló király gondatlanul osztogatta a királyi és a várjószágokat s így ő maga jövedelmének nagy részétől megfosztva kénytelen volt mind újabb és újabb jövedelmi forrásokat nyitni, melyek súlyosan terhelték a nemzetet. A meggazdagodott és nagy fegyveres erővel rendelkező urak nem ismertek el sem jogot, sem törvényt. Kényük-kedvük szerint nyomták és zsarolták nemcsak saját jobbágyaikat és a v árosok lakosait, hanem a s

zabad birtokosokat is; kiknek vagyonát erőszakkal lefoglalták, személyüket pedig büntetlenül bántalmazták. II András fia, IV Béla ifjabb király az elnyomott gyengébb nemesség élére állt, és a főnemesek nem akadályozhatták meg, hogy II. András e szánalmas állapotok javítására 1222-ben országgyűlést ne hirdessen. Ez az országgyűlés állapította meg azt a szabadságlevelet, amely 1949-ig a magyar alkotmány alapja volt. II. András ígéretet tett az eladományozott vár- és udvarnokföldek visszavételére Eredményt akkor értek el, amikor a bárók kiszorították a hatalomból a k irály híveit, őt pedig kényszerítették az Aranybulla (arany függőpecséttel ellátott királyi oklevél) kiadására 1222. májusában. Ezt a nemesi alkotmányt eredetileg hét példányban készítették el, de nem maradt fent egy sem. Ez a serviensek érdekeit védi A bulla 31 cikkelyt tartalmaz, melyben, a király írásban fogadja, hogy nem adományoz el többé

királyi birtokokat, hivatalokat és az idegenek nem kaphatnak birtokadományt, tisztségeket is csak a tanács jóváhagyásával viselhetnek. Tiltja egész vármegyék eladását és, hogy a kamarák élén zsidók álljanak. Meghatározta a pénz értékállóságát: húsvéttól húsvétig. II András megtiltotta a tized pénzbeli szedését és a só tárolásába is beleszólt. Az Aranybulla a v árjobbágyok és a v endégek szabadságjogait is megerősítette. Az aranybulla első cikkelye a székesfehérvári törvénynapokról ír. Ez a cikkely kimondja, hogy Szent István ünnepét évente meg kell tartani, Székesfehérváron, s az összes serviens, aki az ünnepségen részt akar venni ezt megteheti. A második cikkely a serviensek személyének és birtokainak biztonságáról szól. Ez a cikkely kimondja, hogy servienseket bírói ítélet nélkül nem lehet elfogni, birtokaikat tilos feldúlni. A harmadik cikkely a serviensek valamint az egyház népeinek minden adó

és beszállásolás alóli mentességéről szól. Ez a cikkely kimondja, hogy a serviensek birtokai után nem fognak adót szedni, valamint házaikban az ő kérelmük nélkül nem szállnak meg. A cikely továbbá kimondja, hogy az egyháziaktól sem fognak adót szedni. A negyedik cikkely a serviensek birtokainak örökléséről szól. A serviens fiú utód nélküli halála után birtokának negyedrésze lányára száll, a többiről szabadon rendelkezhet. Váratlan, a vagyon feletti intézkedés nélküli halál esetén, a vagyonról rokonai ítélkezhetnek. Ha semmilyen rokona sincs, a hagyaték a királyra száll. Az ötödik cikkely a megyei igazságszolgáltatás szabályozásáról szól. Kimondja, hogy a megyei ispánok a serviensek birtokai felett nem ítélkezhetnek, csak pénz és tizedügyben. A megyei udvarispánok csak váruk népe felett ítélkezhetnek. A tolvajok és rablók felett a királyi billogosok ítélkezzenek, de csak az ispán előtt. A hatodik cikkely

a népítélet megszüntetése a tolvajlások ügyéről szól. Ez a cikely kimondja, hogy a nép senkit se kiálthat ki tolvajnak. A hetedik cikkely a serviensek és mások hadkötelezettségének szabályozásáról szól. Ez alapján, ha a király külföldön kívánt hadat vezetni, a servienseknek nem kellett vele tartaniuk. 1 Ha azonban külföldi had támadt az országra, a servienseknek hadba kellett állniuk. Azok az emberek akik ispánsággal rendelkeztek, vagy tőlük pénzt kaptak a királyi haddal harcba kellett menniük. A nyolcadik cikely a nádor bírói jogköréről szól. Ez a cikkely kimondja hogy a nádornak minden ember felett egyformán kell ítélkeznie. Azokat az ügyeket, amelyek fővesztésre vagy birtokfeldúlásra vonatkoztak a király tudta nélkül a nádor nem fejezhette be. Helyettes bírákat a nádor nem tarthatott, csak egyet, az udvarában. A kilencedik cikkely az udvarbíró jogköréről szól. Az udvarispán, amíg a királyi udvarban

tartózkodott, mindenki fölött ítélhetett, és az udvarban elkezdett ügyet bárhol befejezhette. A tizedik cikkely a a háborúban meghalt főtisztviselők és serviensek fiairól szól. Ez alapján ha valamely fő tisztséget viselő jobbágy a háborúban meghalt, annak fiát vagy testvérét hasonló tisztséggel kellett megajándékozni. Ha serviens halt meg ilyen módon, annak fiát a király úgy ajándékozta meg, ahogy jónak látta. A tizenegyedik cikkely az idegenek tisztségviseléséről szól. Ennek alapján ha idegen előkelő jött az országba, az ország tolmácsa nélkül méltóságokra nem emelhették. A tizenkettedik cikkely az özvegyek védelméről szól. A meghaltak feleségeit vagy azokét, akik bírói ítélettel halálra ítéltettek vagy párbajban elestek, semmiféle okból nem foszthatták meg hitbérüktől. A tizenharmadik cikkely a királyi főtisztviselők hatalmaskodásai ellen szólal fel. A jobbágyoknak úgy kellett követniük a királyi

udvart, vagy úgy kellett utazniuk bármerre, hogy a szegényeket el ne nyomják, és ki ne fosszák. A tizennegyedik cikkely a hatalmaskodó ispánok büntetéséről ír. Ez alapján ha valamelyik ispán nem viselkedett tisztességesen, ispáni tisztéhez méltóan, vagy a várához tartozó népek feldúlta, ha ez rábizonyult, az egész ország színe előtt csúfosan megfosztották tisztségétől, és az elvett dolgokat vissza kellett adnia. A tizenötödik cikkely az alacsonyabb rendű udvari népek önkényeskedése ellen szól. Ez alapján a lovászok, pecérek és solymárok a serviensek falvaiban nem szállhattak meg. A tizenhatodik cikkely a megyéknek vagy országos tisztségeknek örökjogon való eladományozása ellen szól. Ez kimondja, hogy egész megyéket vagy bármiféle méltóságokat örök tulajdonul vagy birtokképpen nem adománytak. A tizenhetedik cikkely a szolgálattal szerzett birtokokról szól. Azoktól a birtokoktól, melyeket valaki igaz szolgálattal

szerzett, az iletőt megfosztani nem lehetett. A tizennyolcadik cikkely a servienseknek a királytól az ifjabb királyhoz való szabad átmeneteléről szól. A serviensek, miután engedélyt kaptak, az idősebbtől a fiatalabbhoz, és ezért birtokaikat feldúlni nem szabadott. A tizenkilencedik cikkely a várjobbágyok és a telepesvendégek jogainak tiszteletben tartásáról szól. Miszerint a várjobbágyokat a szent királytól elrendelt szabadságban kellett megtartani, a vendégeket is, bármilyen nemzetből valók voltak, a kezdettől fogva nekik engedett szabadságban kellett megtartani. A huszadik cikkely a tizedfizetés módjáról szól, miszerint a tizedet senkinek se kellett pénzben megváltani, hanem ahogy a föld meghozta a bort vagy termést, úgy kellett fizetni. Ha a püspökök ebben ellentmondtak, abban őket nem segítették. A huszonegyedik cikkely a püspöki tizedből a királynak járó juttatásokról szól. Ez alapján a püspökök a serviensek birtokai

után tizedet nem adhattak az uralkodó lovainak áthordásra, sem saját népeiknek. A huszonkettedik cikkely a serviensek birtokainak mentességét a legeltetés alól fogalmazza meg. Ez alapján a disznókat a serviensek erdőiben vagy rétjein nem lehetett legeltetni az ő akaratuk ellenére. 2 A huszonharmadik cikkely az új pénz érvényességi idejéről szól. Eszerint az új pénznek egy évig (húsvéttól húsvétig) érvényben kellett maradnia. A dénároknak olyannak kellett lenniük, mint Béla király idejében. A huszonnegyedik cikkely az izmaeliták és zsidók kamarai tisztségviselése ellen szólal fel. Eszerint kamaraispánok, pénzverők, sótisztek és vámszedők az ország nemesei, izmaeliták és zsidók nem lehettek. A huszonötödik cikkely a só raktározásáról szól. Eszerint sót az ország belsejében nem szabadott tartani, csupán Szabolcson és Szegeden és a végeken. A huszonhatodik cikkely a birtokoknak külföldi személyek részére

való adományozása ellen szól. Birtokokat nem szabadott az országon kívüli személyeknek adományozni Ha ilyeneket adományoztak vagy eladtak, meg kellett engedni az ország lakóinak, hogy azokat visszaválthassák. A huszonhetedik cikkely a nyestbőradó fizetéséről szól. A nyestbőradót a Kálmán király által elrendelt szokás szerint kellett fizetni. A huszonnyolcadik cikkely a bírói ítélet érvényben tartásáról szól. Miszerint ha valakit bírói úton elítéltek, a hatalmasok közül senkinek se szabadott őt megvédeni. A huszonkilencedik cikkely a k irályi és az ispáni jövedelmek elhatárolásáról szól. Az ispánok csupán ispáni tisztük jövedelmével élhettek. Egyebeket, amelyek a királyt illették, a csöböradót, (pénz-)adókat, ököradót és a v árak jövedelmének kétharmad részét, a király birtokolta. A harmincadik cikkely az országos tisztségek halmozása ellen szól. A négy jobbágyon kívül senki se viselhetett két

tisztséget. A harmincegyedik cikkely az ellenállási záradék, ami kimondja: ha a k irály és utódai nem tartják be a bullában leírtakat, egyenként vagy együtt fellázadhatnak ellene. Forrás: www.palyahu www.wikipediaorg www.ehumanahu Felcsút, 2007-02-18 3