Művelődés | Művelődésgazdaságtan » Művelődésgazdaságtan

MŰVELŐDÉSGAZDASÁGTAN (A művelődésre, kultúrára, művészetekre elköltött pénz a közérdek hatásának köszönhető. Közösségi döntések mechanizmusa. A gazdaság alapja a piac. A társadalom mechanizmusának mozgatója a demokrácia) MI A MŰVELŐDÉS? A művelődés a kultúra javainak elsajátítása, megőrzése, fejlesztése, továbbadása, hogy az egyént segítse a társadalomban, a világban való eligazodásban, érvényesülésben. A művelődési folyamat az egyénekre vonatkozó fogalom. MI A KULTÚRA? A kultúra a közösségek által felhalmozott tudás és értékek összessége, a művészeti javak, alkotások, normák, szabályok. MILYEN ÉRDEKEK FŰZŐDNEK A KULTÚRA FENTTARTÁSÁHOZ? Az egyén: - gazdasági célokra használja a tudást, részére ebből származik haszon A közösség: - a társadalom fenntartása, a folyamatosság, a civilizáció fentmaradása és továbbvitele a célja és ebből származik a haszna. Ezért érdeke a

társadalomnak a gazdaság mellett a humán tőke megtartása és fejlesztése. (H-faktor) A fizikai tőkejavak és a rendelkezésre álló munkaerő mellett, a humán tőke, a H-faktor is szerepet játszik a gazdaságban, hiszen a magasabban képzett munkaerő gyorsabb, dinamikusabb fejlődést tesz lehetővé. A MŰVELŐDÉSI ÁGAZATOK SZEREPLŐI: - kultúra teremtők - kultúra közvetítők -.kultúra karbantartók, megőrzők Ezek azok az intézmények, amelyek a fenti feladatkörök szerint vesznek részt a kultúra teremtésében. (Fő profiljuk szerint) 2 A fogyasztói oldal: A szűkösség elve a kultúra területén is érvényesül. A művelődés javai nem csak szabad javak, hanem gazdasági javak is. A művelődésben szereplő fogyasztók az egyéni hasznukat próbálják maximalizálni. A fogyasztó azt vizsgálja, hogy mit kap, mekkora áldozatért cserébe Ár Haszon viszony. Ezeket a fogyasztókat nevezzük a kultúra javainak fogyasztóinak. A termelői oldal:

Alkotók: festők, zeneszerzők, művészek, oktatási program előkészítői, oktatók, stb. Számukra a fizetség, a hírnév, a presztízs maximalizálása a cél. Közvetítők, intézmények: a meglévő javakat adják tovább, közvetítik azokat, megőrzik őket, teret adnak a bemutatásukra. Profitra törekszenek (média, mozi, múzeum, stb) Az állam: Szabályozó, döntéshozó szerepe van a kulturális piacon. A közérdeket szem előtt tartó intézményrendszer. A MŰVELŐDÉSI JAVAK Mi a produktuma a kulturális termelésnek? Mi az output? A befogadó számára ez a megszerzett tudásban, az élményben, az érzékszerveinkkel befogadott szépben realizálódik. A termelő szempontjából az az információ, amit előállított és felkínált a fogyasztók számára befogadásra. A művelődési javak tehát információs termékek, élménytartalommal bírnak, üzenetet közvetítenek. A befogadó szemszögéből egyszerre tartalmazzák az értéket és a közvetítő

közeget. A művelődési javak hasznosságuk szempontjából nagyon különbözőek a befogadók részére. Szubjektív az értékítéletek szempontrendszere. (Ez magyarázza azt is, hogy nem minden a termelői oldalon előállított jószág válik egységesen értékké, élménnyé minden befogadó számára) A művészeti javak megítélése nagyon szubjektív lehet hasznosságuk, értékük szerint. Az oktatás javainak megítélésében azonban vannak objektívebben mérhető elemek, hiszen ezek hasznossága nem kérdőjelezhető meg a társadalom egyetlen rétege részéről sem. Az oktatásnak komplex értékstruktúrája van. 3 A művelődési javak kiválasztásakor - ugyanúgy, mint a fogyasztási cikkek kiválasztásakor minden embernek információkra van szüksége az értékítéletük segítéséhez. A döntés előtt bizonyos termékekről már rendelkezünk alapos információkkal, amely megkönnyíti a választást. (fogyasztási cikkeknél a reklámok,

használati útmutatók, a kipróbálás és összehasonlítás lehetősége segít) A szabad piac feltételezi, hogy azon javak, amelyeket nem ismerünk, megismerhetőek, kipróbálhatóak, tesztelhetőek legyenek a választás előtt. A művelődési javai - művelődési jószág, élmény jószág - többnyire olyanok, melyeknek értékét csak az elfogyasztásuk után tudjuk megállapítani. A filmet meg kell nézni, a könyvet el kell olvasni ahhoz, hogy értékelni lehessen. Az előállítóknak ezért a szabad piaci normákhoz igazodva, az információkat helyettesítő jelzéseket kell adniuk, amelyek segíthetik a fogyasztókat a választáskor. Ilyen jelzések az egyéb piaci viszonyokból jól ismert reklámok, szakember általi ajánlatok, a márkanév. A művelődési javakat is lehet reklámozni, de ez önmagában kevés, hiszen csak a termék meglétét jelzi, a minőségre nem ad biztonságos garanciát. Ezért a művészeti piacon a termék biztonságos visszacsatolt

értékítéletét adhatják a következő módszerek: - kritikák, díjak, versenyek (Oscar, Grammy) szakszerű ismertetés véleményvezetők működése sztárolás, hírnév, elismertség az alkotóról vagy a közvetítőről (image) A kulturális javaknál is differenciálódik a reklámozhatóság, az információadás lehetősége. Egy oktatási program megítélése, annak hasznossága szempontjából, vagy egy könyv elolvasása annak szempontjából, hogy azt ki és miért olvassa. A FOGYASZTÓI MAGATARTÁSOK TÍPUSAI A nyájhatás: Az aktuális trendek követésének kényszere figyelhető meg a fogyasztóknál. Az a hasznos az egyén számara, ami divatos, elismert, sztárolt, amivel a társadalmi elvárásoknak megfelelhet. Ezért kell sztárokat csinálni, divatot teremteni a termelői oldal érdekében, hogy az emberek fogyasszanak. (A birkák, be-be-be) A nyájhatás sok esetben a normál javak sikerében is meghatározó lehet. A szubhatás: Ez a magatartás a

trendek elutasítását, a másság és a kívülállás hangsúlyozását tekinti céljának. (Balhé) 4 A fogyasztási hajlandóság: Azt jelenti, hogy magunktól, szabad akaratunkból döntünk úgy, hogy a kiválasztott termék hasznos számunkra. A kulturális javak nagy részét szabad akaratunkból fogyasztjuk, azonban van egy szűk kör, amely kötelezően fogyasztandó mindenki számára, mert ha az nem történik meg, jogi szankciókat von maga után. Ez az oktatás, azon belül is a kötelező oktatás A fogyasztási képesség: A fogyasztási képesség megléte nem csak a fizetőképes kereslet meglétét jelenti. A művelődési javak fogyasztásához egyéni érdekek is fűződnek. Az elfogyasztott kulturális javak nem semmisülnek meg, mint más javak esetében, hanem fogyasztási és termelői tőkévé válnak. A további befogadás feltétele lesz az egymásra épülő befogadott kulturális tőke. Ez az a tudás, amely újabb és újabb tudásanyag

befogadását és megértését teszi lehetővé, valamint felébreszti az igényt erre. A befogadott ismeretek nem vesznek el, ha frissítik, karbantartják őket, állandó értékké válnak, szemben a hagyományos piaci javakkal. A művelődési javaknál nem működik a legnagyobb határhaszon elve. Minél műveltebb valaki, annál alkalmasabb lesz újabb javak (tudás, ismeretek) befogadására. A befogadásnak itt idő és gazdasági korlátai lehetnek. A művelődési javak fogyasztásához: - anyagi áldozatra - időáldozatra, és ebből következően - az elmaradt haszonáldozat meghozatalára van szükség. (Ez az oka annak, hogy a sokat kereső értelmiség hiába rendelkezik anyagi javakkal, mégsem fogyaszt kulturális javakat, mert nincs rá ideje.) A MŰVELŐDÉSI JAVAK FOGYASZTÁSÁNAK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI HATÁSAI Externális (külső gazdasági) hatás: Amikor az üzlet haszna nem csak azokra vonatkozik, akik azt közvetlenül kötik. (környezetvédelem)

Negatív hatás: Amikor az üzlet költségei nem csak a termelőt, hanem mindenkit terhelnek A költségek csordulnak túl. (környezetszennyezés) 5 Pozitív externális hatás: Ebben az esetben az üzlet haszna csordul túl. A művelődés nem csak a közvetlen befogadóra, hanem a környezetre, a társadalomra is hat. Minél műveltebb egy társadalom annál kevesebb az antiszociális, társadalom és környezetromboló hatás. A vállalatok képzettebb munkaerőhöz jutnak, ha a dolgozó, aki színházba megy, másnap kipihentebben, felszabadultabban áll munkába, jobb lesz a hangulata. A vállalat anélkül, hogy befektetett volna ebbe a folyamatba (munkaidőn kívül történik, nem a vállalat veszi a színházjegyet) hasznot húz belőle, mert a munkaerő, amelyet birtokol, hatékonyabbá válik. Ide sorolhatjuk még a kulturális értékek idegenforgalmi hatását is. A művelődéshez tartozó intézmények Azokat az intézményeket soroljuk ide, amelyek valamilyen

módon részt vállalnak a kultúra, a művészetek közvetítésében, átadásában és megőrzésében. - Oktatási intézmények Kultúra megőrzését, bemutatását szolgáló intézmények (múzeumok, képtárak, színházak, mozik, előadó termek, galériák,) A feldolgozó ipari ágazat intézményei (könyvkiadók, lemezgyárak, média, sajtó,) A kultúrával foglalkozó intézmények problémáinak forrása közös: a szűkös anyagi forrásokban keresendő. A fogyasztói szempontok A fogyasztók elsősorban hasznuk szerint választják ki a számukra fontos művelődési javakat. Azonban a művelődési javak valós értéke, az esetek nagy részében, csak elfogyasztásuk után mérhető. (élményjavak) Vannak olyan kulturális javak is, amelyeknek nem csak eszmei értékük van. Egy értékes festmény esztétikai értéke mellett, komoly anyagi értéket is képvisel. Az oktatásban is megjelenik a későbbi, várt gazdasági haszon kérdése. Az emberek olyan

szakmákat tanulnak, amikből a későbbiek során, a munkaerőpiacon hasznot húzhatnak. A gazdasági értékek mellett megjelenik a presztízs értékek is. A művelődési javak tehát komplex értékrendszerrel rendelkeznek. Társadalmi, gazdasági, esztétikai, stb. értékekkel Ez a komplexitás az, ami megkülönbözteti őket a hagyományos javaktól. Ezért a művelődési javak megítélése - értékük szerint -, nagyon szubjektív. Fogyasztásukat befolyásolja az éppen aktuális divat, és a társadalmi elvárások. Ezek a tényezők diktálni tudják az embereknek, hogy mit fogyasszanak. 6 Humán és kulturális tőke A kulturális és művelődési javak fogyasztása során az emberek kulturális és humán tőkéje halmozódik fel. A humántőke a jövőre vonatkozik, a jövőbeni gazdasági érvényesülésünket segíti elő. A kulturális tőke a különböző művelődési és kulturális javak befogadásához és megértéséhez ad segítséget. A

felhalmozott kulturális tőkének a fogyasztóra nézve van bizonyos tehetetlensége. Az elfogyasztott és sokra értékelt, élvezett jószág gerjeszti az újabbak fogyasztását. Ez a fogyasztói tehetetlenség. Ha egy szerző könyve tetszett, valószínű, hogy a következő könyvét is megvesszük, kedvenccé válik, míg ha nem nyeri el a tetszésünket, nehezen lehet majd eladni nekünk a következő művét. Ez az oka annak, hogy nehéz újoncként betörni a piacra. Sok tehetséges művész, alkotó, író közül, csak kevesen válnak ismertté, sikeressé, vagyis piaci szereplővé. Az igazán sikeres alkotók, már gyerekkorukban kezdenek azzal a művészeti ággal foglalkozni, amivel aztán ha kitartóan foglalkoznak valószínűsíthető, hogy befutnak. A művelődés és a kultúra finanszírozása A kultúra és a művelődés finanszírozásában az állam mindig is vállalt több-kevesebb szerepet. Erre szükség is van, mivel ez az ágazat nem profitorientált,

saját bevételeiből nem tudná fenntartani magát. Az államnak tehát szerepet kell vállalnia ezeknek a fontos és hasznos értékeknek a finanszírozásában. A magántőke is jelen van azonban a kulturális piacon, és a finanszírozásból is kiveszi a részét. A mecenatúra intézménye már a középkorban is működött, a reneszánsz Európa nagy művészeinek munkásságát az előkelő nemesi családok finanszírozták. Napjaink jóléti társadalmaiban az oktatás, a közoktatás ingyenes, a felsőoktatásban az első diploma megszerzése ugyancsak alanyi jogon jár. Az állam garantálja az információhoz való hozzájutást mindenki számára, könyvtárakon, teleházakon, a televízión és a rádión keresztül. Színházakat és múzeumokat működtet A kulturális javak közvetítésében és terjesztésében az állam szerepe tehát mélységes és hatékony, sok mindenre „ráteszi a kezét” és befolyásolja a fogyasztási szokásokat. A művelődési javak

kívánatosak az egész társadalom részére. A fogyasztást lehetővé kell tenni a társadalom minden tagjának, hogy a hasznok és a ráfordítások aránya a fogyasztást segítse elő. Az állami közreműködés ösztönzőleg hat a fogyasztásra Az ösztönzéssel néha a „végletekig megy”, bizonyos javak fogyasztását kötelezővé teszi, ilyen az iskolakötelesség. A nyomásgyakorlás egyik eszköze lehet az állam részéről, hogy bizonyos javakat ingyen ad. A magánjavak köréből a társadalmi akarat kiemel dolgokat, és azok így válnak közjavakká. Ha csak a piac működtetné a művelődési javakat, előfordulhatna, hogy bizonyos területeken megszűnne a fogyasztás. Azok a területek, amelyeknek nem lenne fizetőképes kereslete, teljesen elsorvadnának. Ahol viszont a fizetőképes kereslet a piaci viszonyok között is él, nem biztos, hogy az igazi értékeket fogyasztják. A közösségi döntések ezért arról szólnak, hogy egy adott időszakban

bizonyos összegeket olyan kulturális javakra szánunk, amelyek nem piaci szereplők. 7 Ezeknél a döntéseknél a többségi akarat jelenik meg, illetve annak kellene megjelennie. Mivel a közpénzek elosztását mindig az aktuális politika irányítja, az egyéni elvárásokat nem feltétlenül elégíti ki, és nem jut hozzá a javakhoz mindenki. (A felsőoktatás ingyenes ugyan, de nem juthat hozzá mindenki, hiszen a felvételi rendszer és a mennyiségi korlátok szabályozzák a felvételt nyerők számát) Minél differenciáltabb, minél összetettebb és sokrétűbb a társadalom, annál kevésbé tükrözik a közösségi döntések a köz valódi akaratát. A nonprofit szervezetek egyik célja az, hogy ezeknek a kisebbségi akaratoknak, egyéni törekvéseknek teret adjon, segítse a megjelenésüket. A nonprofit szervezetek ezért jönnek létre. Közérdekből az állam a következő területek finanszírozásában vállal szerepet: - Kiemelt állami

intézményeket üzemeltet (Nemzeti Múzeum, Nemzeti Színház, könyvtárak, televízió, rádió, stb.) - Az oktatásban vállal szerepet (elsősorban a középfokú képzésig) - Biztosítja az információk átadását (könyvtárak, média) - Pályázatokat hirdet, melyeken közpénzeket lehet elnyerni kulturális beruházásokra (nemzeti kulturális pályázatok) - Önkormányzati szinten is megjelennek ilyen programok, az iskolákat 30%-ban a helyi önkormányzatok finanszírozzák Az állam szerepvállalása a művelődési javak fogyasztásában Állam Egyén E Szolgáltató SZ A szolgáltatók a hasznosságot hirdetik fogyasztásra szánt javaikról, az egyének fogyasztásukkal igazolják vissza a szükségleteiket. Az egyének döntési szuverenitása bizonyos javak fogyasztásánál az állam befolyásolásától, nyomásától nagymértékben csökken. Különböző társadalmi értékszempontok alapján dől el, hogy mely javak kerülnek a fogyasztói struktúrába

állami finanszírozással. A szolgáltatók értéktöltetű, értéktöbbletet sugalló szlogenekkel jelennek meg a piacon az áruikkal, mert nekik az érdekük az, hogy minél többet adjanak el belőlük. Nem fognak olyan javakat finanszírozni, amik nem hoznak hasznot számukra. 8 A pozitív externális hatás következtében, a közteherviselésben is vannak kultúratámogató források. Az állam jóléti rendszerének része, hogy az adók bizonyos hányadát ilyen javak finanszírozására költik (egészségügy, kultúra, idegenforgalom, stb.) Az állami adókból költenek oktatásra, kultúrára, egészségügyre, művelődésre. A vállalatok adóiból finanszíroznak közoktatási projekteket, így visszaforgatják a pénzt a munkaerő képzésén keresztül a vállalatokhoz. Az idegenforgalmi adók szedéséből az önkormányzatok helyi feladatokat, intézményeket tudnak finanszírozni, utakat építhetnek, műemlékeket tarthatnak fenn, stb. A kulturális

járulékot a feldolgozó ipari cégek fizetik, a kultúra közvetítő termékek gyártói, a sajtótermékgyártók, könyvkiadók, stb. Önkéntes forrásvállalással pedig a mecénások, szponzorok, vállalkozók által létrehozott társulatok, alapítványok járulnak hozzá a finanszírozáshoz. Általában közvetett módon, de hasznot húznak a mecénások az ő általuk szponzorált eseményekből. Olyan termékeket gyártanak, amelyekkel a szponzorált esemény közönségét célozzák meg. Az állam hatalmi eszközökkel, jogszabályok megalkotásával vesz részt a kultúra finanszírozásában. A vállalkozók önkéntes alapon, a piac kényszerítő hatására lépnek be a finanszírozásba. A nonprofit szervezetek a belső igénytől, a belső kényszertől, a szándéktól vezérelve lépnek be a finanszírozók közé. Közjavak Ez a fogalom ma már csak elméleti fogalomként értelmezhető. Akkor nevezünk valamit közjószágnak, ha létrehozása után nem tudjuk

kizárni, hogy azt bárki fogyaszthassa. A közjavak oszthatatlanok A magánjavaknál a kizárás a fogyasztásból megoldható, ha nem olyan jószágról van szó, amelyet fizikailag nem lehet elzárni azok elől, akiket ki akarunk zárni a fogyasztásból, mert nem fizettek érte. A közjavak egyik jellemzője, hogy a fogyasztók nem rivalizálnak egymás között, nem fogyasztják azokat el egymás elől. Egyszerre fogyaszthatóak mindenki számára Az egyéni fogyasztó számára ebből az a következtetés vonható le, hogy „potyautasként” vehet részt bizonyos közjavak fogyasztásában. A köztéri szobrokat azok is megnézhetik, akik egyébként nem fizetik meg adójukat, hiszen az állam nem fogja ezeket a szobrokat elszállítani, vagy letakarni azért, mert néhányan nem fizetnek adót. A közjavak a piacnak kudarcot jelentenek, mert itt nincs haszon. Ezért a közjavak fenntartása az állam feladata, hiszen neki van jogi lehetősége az adók kivetésére és

beszedésére, amelyből a közjavakat finanszírozhatja. Klasszikus példája a közjavaknak a világítótorony. A budapesti Andrássy út kandeláberjeit viszont vállalkozók, vállalatok pénzén újították meg, ez tehát egy jó példa a magánszféra által finanszírozott közjavakra. Ma a kulturális javakat nevezzük közjavaknak, de ezek már nem nevezhetőek a szó klasszikus értelmében közjavaknak, mert fizetni kell értük. A technikai fejlődés mára szinte minden területen lehetővé teszi a kizárását a fogyasztásból azoknak, akik nem fizetnek. 9 Ezeknek a közművelődési szolgáltatásoknak a mennyiségi korlátok szabnak határt. Az oktatásban a tantermek száma adja meg a felső határt, de szükség esetén ezek a paraméterek növelhetőek. A közjavak széles rétegek számára való elérhetősége gazdasági érdek is, mert minél többen férnek hozzájuk a fenntartás fajlagos költsége annál csekélyebb. Bizonyos jószágok akkor sem

rendelkeznek maximális szuverenitással, ha magántulajdonban vannak. Ilyenek az értékes műalkotások, festmények Klubjavak Ezek a jószágok a közjavak részleges tulajdonságaival rendelkeznek. (pl egy pedagógus normál esetben egyszerre30 tanulót oktat, mert nem lenne gazdaságos, ha minden diákra jutna egy tanár) Monopóliumok Olyan jószágok, amelyeknek fogyasztására kizárólagos joga van valakinek. Olyan kizáró feltételek jelennek meg, amelyek megteremtik ezt a lehetőséget. Miért kell a kultúrát finanszírozni? A demokrácia érdeke a „H faktor” fejlesztése, mert ha tartós a szegénység, akkor az embereknek nem lesz kedve a demokráciához sem. A nemzeti presztízs, a nemzeti tudat, a hagyományok és a nemzeti identitás fenntartása és ápolása a kultúra feladata. Az ízlésformálás össztársadalmi érdek ez is a kultúra feladata. Az innováció, a beruházások, a fejlesztések a jövő javítását szolgálják, ehhez azonban a jelenben

kell tevékenykedni. A kortárs, kísérletező, újszerű művészeteket is a társadalomnak kell felkarolni. Jellemzően az utókor ismeri el, a meg nem értett kortárs művészeket. A jelenkor művészeti alkotásai közül nagyon kevés az, amelyik a saját lábán megáll a piaci viszonyok között. A mai magyar művészeti ágazatok nem rendelkeznek stabil finanszírozási háttérrel, a szobrász karácsonyi csengettyűt és gyertyát gyárt, a festő pedig moziplakátokat fest, hogy meg tudjon élni. Az állam csak szűk körben biztosítja a stabil hátteret (oktatási, közművelődési javak) és az állampolgárok nagyon korlátozottan tudnak beleszólni az elosztásba. A klasszikus nyugati demokráciákban kiépült az ellenőrzési és beleszólási lehetőségüket biztosító intézményrendszer. Ezekben az államokban az állam mecénási szerepet tölt be, a döntés jogát átadja azoknak a nonprofit szervezeteknek, amelyek közelebb állnak a valódi feladatokhoz.

Ők közelről tudják felmérni és eldönteni, hogy kinek, mire van szüksége El kell dönteni, hogy színtereket vagy intézményeket finanszírozzon az állam. Sok olyan intézmény és színtér kerül ki az állami finanszírozásból, ahol erre nagy szükség lenne, és sok olyan kerül be, ahol ez nem annyira indokolt. Vannak olyan intézmények, ahol az állam jelenléte elengedhetetlen, a kultúra megőrzése érdekében. 10 A jövedelempotenciál és a fogyasztás összefüggései Bizonyos javak fogyasztása jövedelemhiányhoz is köthető. (Jövedelempotenciál) Mindenki számára a jövedelmi korlátjai szabják meg, hogy mit vehet meg és mi az, amit már nem. A fogyasztáshoz nem csak hajlandóságra, hanem képességre is szükség van. Nem fog senki könyvet vásárolni, ha nem tud olvasni, és a vakok sem vásárolnak képeskönyvet. Ha valaki rákap egy termék fogyasztására, szenvedéllyé válik, akkor az ár másodlagos szerepet fog betölteni.

(Szenvedély jószágok) A jövedelemkorlátok miatt támogatni a kultúrát, nem egyenlő azzal, hogy a kultúrafogyasztók száma emelkedik. Azok fognak többet fogyasztani, akik addig is fogyasztották, akik addig sem mentek színházba, azok akkor sem mennének el, ha ingyen lehetne. Nem ez a legjobb módszer az ösztönzésre. Az egyéni döntéseket a szubjektív szempontok alapján hozzuk meg a kulturális javaknál: - Esztétikai, művelődési, intellektuális tartalom és haszon - A költségek, áldozatok, ráfordítások és a haszon arányát vizsgálva - Kényelmi szempontok alapján - Megértési és befogadási képességek, és ezek költségei alapján (mit kell tennem, hogy fogadóképes legyek) - Információ megosztó költségek - Anyagi áldozatok (jegyár, ruha, utazási költség, kóla a büfében, stb.) - Az időtényező (időáldozat), az elszalasztott kereset alapján - A várható jövedelemhatás alapján. (fogok-e többet keresni, ha megveszem?) A

művelődési ágazat elhelyezkedése a makrokörnyezetben A makrokörnyezet hatásai és a művelődés visszahatásai nagyon aktívak és kölcsönösek. A kultúra hat a: - politikára gazdaságra társadalomra (identifikáló szerepkör) A művelődés szervesen illeszkedik a társadalmi környezetbe (demográfiai környezet). Feladatokat és mozgásteret ad és kap a társadalmi kulturális folyamatokhoz, a gazdasághoz és a jogi, politikai, technikai fejlődéshez. Demográfiai környezete: A népesség számát és struktúráját jelenti. A keresleti oldalt képviseli a kapcsolatban, mennyiségi (lélekszám, életkor) és minőségi (tudásbeli különbségek) hatásai alapján. Magyarország népességalakulása az elmúlt húsz évben folyamatos deficitet mutat. (születés < halálozás) A születések száma húsz év alatt a felére csökkent, Ez az elöregedési folyamat jellemző az EU országaira is. Ennek következtében a csökken a kereslet a kultúra, és a

művelődés iránt. Felesleg, kapacitástöbblet jelent meg az oktatási piacon. (wwwkshhu, wwwokihu jelentés a közoktatás helyzetéről Magyarországon) 11 A mennyiségi oktatás gyakorlata helyett ez a tendencia lehetőséget adhat a minőségi oktatás megteremtéséhez. Sajnos az iskolák, és főleg a pedagógusok nincsenek kellően ösztönözve erre (pénzhiány). Mennyiségi és minőségi problémák állnak egymással szemben A népesség alakulása, a változások is befolyásolják a kereslet alakulását. Az igények a különböző családokkal kapcsolatos politikai döntések utáni időszakokban hirtelen emelkedtek, aztán lassan újra visszaestek. Az 50-es években a Ratkó korszak gyerekei, majd a 70-es években a gyes - gyed bevezetése utáni születések miatt emelkedtek az igények. Ez a két időszak volt, amikor növekedett a születések száma, de a 80-as évek óta ismét folyamatosan csökken. A családok nagysága is csökkenő tendenciát mutat.

Ez által a kultúra finanszírozásának egy főre jutó költségei nőttek, de ez a növekedés relatív, mert a családok létszáma ugyanakkor csökkent. Az egy személyre jutó fajlagos kiadás nőt, de az összkiadás (nemzeti összkiadás) nem változott. A család, főleg a hagyományos értelemben vett nagycsaládok, ahol több generáció élt együtt, a szocializáció legfontosabb helyszíne. Ma az egy - két generációs, vagy a csonka családok váltak jellemzővé. A nők is aktívan dolgoznak, a szocializáció feladata áthárult az iskolákra. Az iskolák felelőssége megnőtt, már nem csak az oktatás szerepét tölti be, hanem a szocializációét is. A magyarországi, porosz típusú iskolarendszer nem nagyon alkalmas erre a feladatra. Nem tanít az együttélésre, a kommunikációs készségeket nem fejleszti kellően, és nem tanít az értelmes életvitelre sem. Halálozás: A művelődés nem tud gyorsan visszahatni a demográfiára. Csak lassan és hosszú

távon képes kifejteni hatását. Feladata az életvitellel, az egészséggel kapcsolatos felvilágosítások megszervezése, hogy szemléletváltás induljon a jelenlegi katasztrofális helyzetben. Komoly problémákat jelent az alkoholok és drogok fogyasztása, valamint a dohányzás, főleg a fiatalok körében. Célszerű lenne az étkezési szokásokon változtatni, valamint a különböző betegségek megelőzésének a fontosságát hangsúlyozni. Az értelmes, tartalmas élet lehetőségét kell megteremteni (mentálhigiénés felvilágosítás), a művelődés pedig értelmes elfoglaltságot tud kínálni ehhez. Házasság és válás A statisztikai adatok szerint, a magyarországi házasságkötések 50%-a válással végződik. Ilyenkor a gyerekek általában az anyához kerülnek, ami nem jó, mert a felnövekvő pulya nem kap férfiszocializációs modellt. Földrajzi eloszlás A Magyar lakosság egyötöde él a fővárosban és a vonzáskörzetében. A népsűrűség

itt 108 fő/km² A Magyar lakosság 47,7 %-a férfi 52,3%-a nő, vagyis ezer férfira 1096 nő jut. 12 Demográfiai mozgás A gazdaság magához vonzza a képzett, művelt embereket. A képzett munkaerő a fővárosba és annak környékére, valamint az észak-nyugat magyarországi területeken telepszik le. A keresetek közötti különbségek is jelentősek a keleti és a nyugati régiók között. (1:1,5) A folyamat gerjeszti önmagát, mert a munkalehetőségek is ott jelennek meg, ahol a képzett munkaerő jelen van. Etnikai problémák Magyarország ugyan klasszikus értelemben nem nevezhető többnemzetiségű országnak, mert a számuk elenyésző, de jelen vannak. Ahol az anyagi és tárgyi feltételek ezt lehetővé teszik ott általános iskolát, és középiskolát tartanak fenn részükre, valamint autonóm önkormányzatokkal rendelkeznek. A cigányszármazásúk száma nem pontosan meghatározható, de körülbelül 500-800 ezerre tehető a lélekszámuk.

Közöttük a munkanélküliségi arány a férfiaknál 50% körüli, míg a nőknél közel 100%. A művelődési ágazat feladata, hogy ezeket a lemaradó, perifériára szorult rétegeket támogassa, felzárkóztassa és oktassa. A romákat az elmúlt évtizedekben főleg a fizikai munkáknál foglalkoztatták, de mára az átalakuló gazdaságban ezek a munkahelyek megszűntek. A szellemi munkások iránti kereslet nőtt meg, ezért nincs esélyük a munkaerőpiacon. Mivel az esetek többségében épp, hogy a nyolc osztályos általános iskolát elvégzik, esélyük sincsen a munkaerőpiacon megfelelni az elvárásoknak. Gyakran az iskolaérettséget vizsgáló felméréseken sem felelnek meg, mert a családi környezet és a szokások nem a megfelelő szocializációban részesítették őket. Nagy kérdés, hogy integráltan vagy szeparáltan oktassuk őket. Integrált oktatás: - feszültségeket okozhat(-) - a szintbeli eltéréseket nem tudja korrigálni(-) Szeparált

oktatás: - hatékonyabb lehet, biztonságosabb, nyugalmat ad(+) - a sajátos igényeket tudja kielégíteni(+) - nem ad szocializációt a külső környezet felé(-) - sokkoló lehet a valóságba való kikerülés(-) Gazdasági kapcsolatok A jövedelmek vásárlóértékének romlása, csökkenti a fogyasztást. (infláció) Reáljövedelem csökkenés. Az utóbbi néhány évben a gyors romlás megszűnt, némi javulás is megfigyelhető, de most vagyunk az 1989-es szinten. A preferenciák miatt, a kultúra a fogyasztásban a háttérbe szorult. Az emberek inkább az alapvető életkörülményeik javítására fordítanak pénzt. A fogyasztási struktúrák átrendeződtek. Egyedül az oktatás fogyasztása az, amelyik nem sínylette meg ezeket a válságokat, a nyolcvanas évekhez képest 2-2,5 szeres a növekedés. 13 A kultúra egyéb területei a színházak, mozik, múzeumok válságos helyzetbe kerültek. A televízió, a rádió, a számítógépek fogyasztása maradt

az eredeti szinten, de a valódi kultúra fogyasztása a perifériára szorult. Az ország területileg is megosztottságot mutat, a fejlett és fejletlen területek tartósan stabilizálódtak. Intézmények Az oktatás, a színházak, a közszolgálati média, és az állami múzeumok közpénzekből működnek. Az államháztartás, vagyis az államkassza részei: 1. A központi költségvetés 2. Az önkormányzatok (decentralizáló szerepük van az állami intézmények struktúrájában). - A központi költségvetés 40%-a kerül vissza az önkormányzatokhoz, mellette pedig a helyi adókból, a saját vagyonukból és a vállalkozásaikból tartják fent magukat. - Közoktatási, és közművelődési normatívákat kapnak - Lélekszám alapján fejkvótát kapnak - A kisebbségek után is jár fejkvóta, de a gyakorlatban ezt sokszor másra költik el 3. A társadalombiztosítás 4. Elkülönített állami alapok, különböző meghatározott célokra elkülönített pénzek:

- munkaerő piaci alap (szakképzésre) - műsorszórási alap (a média finanszírozására) - nemzeti kulturális alap (ez ma már nem elkülönített pénz, hanem beépül a NKÖM költségvetésébe. Magyarország államadósságának kezelése az államkasszára súlyos terheket ró, ezért sok fontos feladatra nem jut pénz: - A vállalkozások fejlesztésére A közszolgálati területek finanszírozására (művelődési ágazatba) A pénzhiányt a kultúra valamennyi területe megsínylette, az oktatás volt az egyetlen terület, ahol ez a hatás kevésbé volt érzékelhető. 30%-os infláció mellett, a támogatások mértéke stagnált. Maradék elv: Ez az elv a költségvetésből finanszírozott ágazatokat prioritásuk szerint csoportosítja. A támogatások e szerint a rangsor szerint kerülnek kifizetésre. A maradék pénzből, a maradék ágazatok kapnak, de a maradékok között is az utolsók egyike a kultúra. 14 A művelődési ágazat és a munkaerőpiac

kapcsolata A művelődési ágazatban keletkezik a képzett munkaerő. (munkaerőképzés, oktatás) A munkaerő piaci konjunktúrák kialakulása miatt, néhány oktatási ágazat megerősödött (közgazdász, informatikus, jogász, pénzügyi képzés), míg más, kevésbé favorizált képzés meggyengült, vagy teljesen megszűnt (agrármérnök, bányamérnök). Mivel a szolgáltat ipari ágazat is dinamikusan fejlődik, fontossá vált az itt dolgozók informatikai, nyelvi, kommunikációs és menedzserismereti képzése. A humán tőke ugyanúgy elkopik, amortizálódik, mint az eszköztőke, ezért 6-7 évenként generálisan meg kell újítani. Megnőtt tehát a kiegészítő képzések jelentősége Egyre több a különböző tréningeket szervező vállalkozás, felértékelődött a munka melletti tanulás jelentősége. Fentiekből következik, hogy a művelődési ágazat és a munkaerő piac között szoros kapcsolat alakult ki. Minőségi, aktivitási

értéknövekedés figyelhető meg az emberek igényeiben, hiszen a jobban képzett munkaerő könnyebben, és kedvezőbb kondíciókkal tud elhelyezkedni. A humán tőke fontossága előtérbe került! Oktatási feladatok Állami oktatási intézményrendszer: Az állami oktatási intézményrendszer struktúrájának átszervezésére van szükség, hogy meg tudjon felelni a gyorsan változó igényeknek. Fontos, hogy a munkaerőpiaci igények alakulásához gyorsan tudjanak a képzési tematikák alkalmazkodni. A kevésbé releváns ágakat le kell építeni, amelyek után pedig nő a kereslet azokat beemelni az intézményi struktúrába. Napjainkban ezek a folyamatok még lassúak, főleg a felsőoktatásban. Az új képzéseket viszonylag gyorsan indítják meg, ám sok elavult, lefutott szakma oktatása ugyanolyan méretben folyik, mint amikor még nagy volt rájuk az igény. Ez komoly problémát jelent, mert az oktatás sokszor eleve a munkanélküliek számát növeli. (ilyen

probléma a túlzott méretű pedagógusképzés) A vállalati kultúrafinanszírozás: A vállalatok csak olyan képzéseket finanszíroznak, amelyek saját humántőke pótlásukhoz biztosítják a munkaerőt. A munkaerő (humántőke) megtartását néhány cég kulturális események megvásárlása révén is segíti. (pl megveszi a dolgozói részére egy színház előadását, vagy egy koncertet) Ez csak zárt körben történő fogyasztást tesz lehetővé. A külső kultúra finanszírozás csak abban az esetben történik, ha az valamilyen üzleti hasznot hoz a vállalatnak. Az ilyen kultúrafinanszírozások a vállalatok PR tevékenységéhez tartoznak A haszon nem feltétlenül jár közvetlen anyagi haszonnal, hanem a hírnév és a presztízs erősödését jelenti. Kétféle módon történhetnek a külső kultúrafinanszírozások. A mecenatúra olyan támogatási forma, ahol a mecénásnak semmilyen ellenszolgáltatást nem nyújtanak, nem jelenik meg a neve, a

közönség számára „rejtve” marad. A szponzorálás különböző feltételekhez köti a támogatást. Ez egy szerződésszerű kultúrafinanszírozás, lefektetett kötelezettségekkel a szponzorált fél részére. A szponzor neve, sőt esetenként termékei is megjelennek az eseményen. A vállalkozások jelenléte a kultúrában: 15 Ezek a cégek lehetnek állami, vállalati (magánszféra, üzleti vállalkozások) vagy nonprofit szereplők. A piacon szolgáltatóként jelennek meg, termékeiket a piacon jelentkező kereslethez igazodva próbálják értékesíteni. (mozik, kereskedelmi televíziók, az írott sajtó, a könyvkiadás, stb.) A magánvállalkozások az oktatási szférában is megjelentek. Az állami intézmények némi késéssel jelentek meg a piacon a releváns képzéseket tartalmazó kínálatukkal, mint a magánvállalkozások. Ez is bizonyíték arra, hogy az állami oktatási struktúra kevésbé tud rugalmasan reagálni a piaci viszonyokra, mint

a magánszféra. A sok magániskola között azonban sok olyat találhatunk, ahol a képzés színvonala sok kívánnivalót hagy maga után. A vállalkozások közötti verseny kialakulása azonban segít abban, hogy a kevésbé jó intézmények jobb minőségre törekedjenek, vagy ha ez nem megy, bezárják kapuikat. Társadalmi, kulturális környezet Az utóbbi néhány évtized alatt erősen átrendeződtek és átalakultak a kulturális normák és értékek. Megváltozott a magas és a tömegkultúra közötti arány és az egymáshoz való viszonyuk is. Nyomul, előretör a tömegkultúra. Az alulról szervezett és irányított kultúra gerjeszti a személyes igényeket kielégítő tömegkultúra terjedését. A piac diktál, a kereslet határozza meg a kínálat minőségét és mennyiségét. Mivel a magaskultúrára nincs ekkora fizetőképes kereslet, a háttérbe szorul. Ezt a folyamatot erősíti a globalizáció is, a kultúra néhány eleme tömegcikké válik, az

amerikai kultúra árasztja el Európát is, az igazi értékeket képviselő magaskultúra fizetőképes kereslet hiányában a perifériára szorul. Ebben a helyzetben nő meg az állam kultúrafinanszírozó felelőssége. A nemzeti kultúrát, az egyedi, a hagyományos és kreatív szellemben történő alkotást kell felkarolnia. Egy nemzet értékeit nem az autógyártásán lehet lemérni, mert autót mindenki a fizika és a racionalizmus alapján, egy kaptafára gyárt. Értékek kérdése Fontos kérdés, hogy mit tekintsünk kultúrának, műveltségnek? A mai nézetek szerint a gazdasági szempontok döntenek arról, hogy mi értékes. Ha valaki iskolát végez, és arról valamilyen bizonyítványt kap akkor annak segítségével el tud helyezkedni, vagyis pénzkeresethez jut. Minél jobb a képzettsége, annál többet kereshet, tehát ezek a képzések lesznek a felfogás szerint az értékesebbek. (rosszul fizetett pedagógus ↔ jól kereső közgazdász) Ha nem a

jövedelemhez kötjük az értékeket, hanem a hivatás szépségéhez akkor ez a két szakma helyet cserél a megítélésükben. A tanári hivatás szép, a közgazdász munkája száraz, szürke. A tudás szempontjából a korszerű tudást helyezzük a csúcsra, a normál, általános műveltség kevésbé értékes a mai piaci viszonyokban. (Ma a presztízsfogyasztásnak van kiemelt szerepe) 16 A társadalom műveltségi állapota Magyarországon az iskolai végzettségeket vizsgálva állapítják meg a társadalom műveltségi állapotát. Ez a módszer nem mindig tökéletes, de társadalmi méretekben a leghatásosabb (nem minden diplomás okos, és nem minden iskolázatlan buta) Az iskolai végzettségeket vizsgáló elemzések szerint Magyarország jó mutatókkal rendelkezik az európai országokhoz képest. Az általános képességek terén (olvasás, írás), viszont romlik a helyzet az előző időszakokhoz képest, kivéve az informatikát. Magyarországon a

beiskolázás nagyjából teljes körű, 98%-99%. A beiratkozott diákoknak 96%-a végzi el az általános iskolát és ennek a 96%-nak a 90%-a tanul tovább középfokon. A felsőoktatásba való bekerülésnél azonban már komoly esélyegyenlőtlenségek jelennek meg. Sok esetben ezeknek a hátrányoknak nem etnikai, hanem inkább gazdasági okai vannak. A jövedelmi helyzet, a lakóhely vagy a családi háttér hiánya okozza a problémát. A kulturális intézmények finanszírozása A centralizált demokratikus rendszerekben a köz dönti el, hogy mire költi az állam az adókból, és egyéb járulékokból befolyt pénzt. A döntést a szavazatok leadásával realizálják, ilyenkor szavazatukkal valamely párt pénzügyi programját támogatják, vagy ellenzik. A pénzeszközök felhasználása az állami és a magánszféra dimenziójában különböző módon történik. Az állam nem racionálisan hozza meg pénzügyi döntéseit, hanem a törvények és rendeletekkel

összhangban. A magánszféra racionálisan dönt, rugalmasan kezeli a pénzügyeket. Az állam költségvetési döntései a parlament határozatai alapján születnek. (adók, illetékek, vám, stb.) A költségvetési intézmények működése sokszor díjbevételi tevékenység, de ezek nem vállalkozások! A tevékenység bevételéből fedezik a működés költségeit, de a cél nem a profit szerzése, hanem a minél magasabb színvonalú teljesítés. A költségvetési intézmények pénzügyi működése is szabályokhoz kötött: Vannak bevételi kötelezettségeik: - Az odarendelhető jogszabályok alapján, a szolgáltatásért fizetni kell A közoktatásban ilyen jellegű bevétel nincs, csak az állami, önkormányzati forrásoktól kapják a bevételüket Ahol az alaptevékenységen kívül más szolgáltatás is folyik, ott előírja a fenntartó, hogy mekkora bevételt kell teljesíteni (művelődési házak, színházak, múzeumok, stb.) Az állami támogatás és

a saját bevételek együttesen számítanak a költségvetési alapnak. Ezekben az intézményekben a beszerzések is szabályokhoz kötöttek. A beszerzések a közbeszerzési eljárás útján valósulhatnak meg. Az államilag kiírt pályázat nyertesétől kell vásárolniuk, akkor is, ha van olcsóbb, vagy ha egy adott terméket már hosszabb ideje mástól vásároltak. Ez is megmutatja az állami szervezetek nehézkes, irracionális döntési mechanizmusának hibás rendszerét. Kiadási lehetőségek: 17 A kiadási előirányzatok rendelkeznek arról, hogy mennyi pénz, és mire költhető az intézményekben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközöket maradéktalanul el kell költeni. Év végi mérleg: A bevételi és kiadási oldal különbsége adja meg az év végi mérleg összegét. Sok esetben a mérleg negatív előjelű, tehát nagyobb a kiadási oldal, mint a bevételi. Ilyenkor az intézmény fenntartója több lehetőség

közül választhat: 1. Gazdasági vezető nevez ki a cég élére, ezzel korlátozva annak autonómiáját, de megpróbálja megmenteni a csődtől. Ha nagyon nagy a gáz lehetősége van akár az intézmény megszűntetésére is. Ha a feladat, amelyet a szervezet ellátott fontos, akkor újat hoz létre helyette. 2. Privatizálhatja az intézményt, mint azt a mozik, a televíziók, a sajtó, vagy a művelődési intézmények esetében tették. Ebben az esetben az állam anyagi kötelezettségei megszűnnek. 3. KHT-t hoz létre (Közhasznú Társaság) A KHT-k lényege, hogy az állami fenntartó a kötelezettségvállalást átruházza egy nem állami fenntartó részére. A feladat teljesítésének biztosítása állami feladat marad, de a finanszírozást egy megbízott, nem az államháztartásba tagolódó cég látja el. Példa: Egy múzeum üzemelésével kapcsolatos kiadási és bevételi oldali feladatok - Fenntartás - Állagmegóvás (műtárgyak és az épület is) -

Restaurációk - Új beszerzések - Dolgozók bérezése (közalkalmazotti bérttábla alapján) - Kiállítások szervezése - A tárlatok szervezése - A műtárgyakhoz való hozzáférés biztosítása Eszköz és vagyongyarapítás: Mindig a fenntartó döntésén múlik, hogy finanszírozza-e az új beruházásokat. Az intézmények számára ilyen célból általában nem adnak pénzt, és mivel a költségvetési intézményeknél nincs lehetőség felhalmozásra, nem tudnak ilyen célra félretenni. Az államilag átadott pénzforrások mindig meghatározott feladatokhoz rendeltek. Nem eredményérdekeltségűek, hanem maradványérdekeltségűek, de csak fenntartói szempontból, mivel az év végén megmaradó pénzeszközöket nem halmozhatják fel, hanem azt visszafizetik a fenntartónak. Ezért saját beruházások finanszírozására nincsen lehetőség, de az intézmények abban sem érdekeltek, hogy takarékoskodjanak, mert ha megtakarítanak, akkor a következő évben

lehetséges, hogy eleve annyival kevesebb pénzt kapnak. Ezért van a költségvetési intézményekben az év végén eszetlen költekezés, szinte mindent megvesznek, amit lehet, hogy elfogyjon a pénz. A maradvány sorsáról tehát a fenntartó dönt, és általában hozzácsapja a következő évi ellátmány összegéhez úgy, hogy annyival kevesebbet utal. (az intézménynél hagyja ugyan, de a másik kezével el is veszi) A költségvetési intézmények pénzgazdálkodása fentiekből következően nem racionális: 18 - Mivel feladathoz kötött, csak adott célra költhető el, nem csoportosítható át más célokra, még azokra sem, amikre egyébként kapnak forrásokat Ha nem költik, el elveszítik a pénzt (el kell költeni) Ezekből következik, hogy nem ösztönöz gondos, takarékos gazdálkodásra Nem halmozhatják fel, nem vihetik át a következő évre, nem valósíthatnak meg saját ötleteket, beruházásokat Nem gazdálkodnak a szó klasszikus

értelmében, és nem tervezhetnek saját beruházásokat Kincstári rendszer: A magyar költségvetési intézmények a Kincstári felügyelete alatt üzemelnek. A Kincstár látja el a pénzforgalommal kapcsolatos feladatokat, a nyilvántartást és az elszámoltatást. A szakminisztériumok által hozott döntések alapján kerülnek a pénzek a Kincstárba, és ők bonyolítják le a pénzforgalmat. A költségvetési pénzeket havonta utalják ki az intézményeknek. ÁLLAM KINCSTÁR Pénz INTÉZMÉNY Pénz A Kincstár a „kassza” szerepét tölti be, nincs valós gazdálkodása. Az intézményekben nettógazdálkodás folyik. Nem kapják meg a fizetések személyi jövedelemadó és nyugdíjpénztári befizetési részét, azt az állam rögtön magánál tartja. A pénzforgalom MNB számlákon keresztül bonyolódik, minden költségvetési intézménynek ott van számlája. Helyi szinten történő gazdálkodás: Annyi pénz kerül az intézményekbe, amennyi a bérek

kifizetésére és az alapvető üzemeltetéshez kell (krétát, írószert tudnak venni). Még a rezsiköltségek sem jutnak el idáig, azt a fenntartó fizeti be a szolgáltatóknak. (Ebben sincs takarékossági érdekeltség) Semmifajta önállóságuk nincs. Azok az intézmények, amelyek szerteágazóbb feladatokat látnak el, kapnak némi önállóságot a gazdálkodásban. (Egyetemek, speciális szakiskolák, stb) Egy egyetemnek például lehet könyvkiadása, végezhet gyógyító tevékenységet, vagy speciális oktatást, felnőttoktatást szervezhet. Ilyenkor az intézmény önálló gazdálkodási részleget hoz létre, a pénzügyek rendezésére. Az ellátandó feladatok azonban itt is kötöttek, meg van szabva, hogy milyen jellegű feladatok ellátására fordíthatják az összegeket, megszabott osztálylétszámok, és teljesítendő óraszámuk van. 19 A költségvetési szervek finanszírozási forrásai: Helyi szinten erre a különböző adókból befolyó

pénzeket használják. Mivel a települések mérete, lélekszáma, területi elhelyezkedése, iparosodottsága befolyásolja a beszedett adók mértékét, a visszaosztásnál az államnak ki kell egyenlíteni az ebből fakadó különbségeket. Ha ezt nem tenné, a kistelepüléseken teljesen megszűnhetnének a kulturális, művelődési és oktatási intézmények. Az önkormányzatok többsége, csak helyi adókból nem is tudná üzemeltetni ezeket az intézményeket, ezért a helyi adók mellé kapják a költségvetési hozzájárulásokat. A visszaosztás központosítva történik lélekszám szerint. A befizetett személyi jövedelemadó 40%-a kerül vissza az önkormányzatokhoz, a lélekszám és a feladat ellátásához rendelt normák arányában, nem pedig a befizetett összegek szerint. (oktatási norma, fejkvóta) Helyi szinten az önkormányzatok forrásaiból keletkezhetnek még plusz bevételek. Az állami és a helyi forrásokból látják el a feladataikat.

Kötelező feladatok: - Közoktatási feladatok. Az önkormányzatoknak kötelessége fenntartani az oktatási intézményeket - A helyi kulturális örökség megtartása, ápolása, fenntartása - Információadási kötelezettség (kö9nyvtár, levéltár, teleház, stb.) - A közművelődés számára teret kell biztosítaniuk Ezeket a kötelezettségeket törvény írja elő az önkormányzatok részére. Ezeken kívüli feladatokról, valamint arról, hogy ezeket milyen extrákkal és színvonalon teljesítik, már helyi szinten döntenek, a helyi forrásokon múlik. Megyei szinten művelődési házat kell üzemeltetni, helyi, települési szinten a művelődés színterét – ami nem biztos, hogy művelődési ház – kell biztosítani. A központilag meghatározott feladatok adják a bázisát a közművelődésnek, ezeknek a fenntartása kötelező. A központi költségvetés a költségek kb 70%-át adja, a maradék 30% a helyi finanszírozás. A helyi döntések nyomán

juttatott pénzeszközök nagyon differenciáltan oszlanak el. Vannak önkormányzatok, akik sokat adnak a kultúrára, és vannak, akik semmit Ezeket a döntéseket a lehetőségek, és a hajlandóságok alapján hozzák meg. Azokon a településeken ahol az állampolgárok aktívan részt vesznek az ügyvitelben, és a helyi viszonyok szervezésében jobb a helyzet, mert ők „kiverik” az önkormányzatokból a pénzt. Ahol nagy az érdektelenség, ott nem biztos, hogy látszólag felesleges feladatok ellátását finanszírozzák majd. Lehetőségek: - Vagyoni helyzet Saját tulajdon mértéke Gazdasági eredmények Saját adók (súlyadó, stb.) Föld, és ingatlanvagyonból származó bevételek Ezek a bevételek minden önkormányzatnál különbözőképpen alakulnak. Hajlandóság: Ezért a kulturális élet finanszírozása is differenciálódik. 20 Finanszírozási technikák az állami szektorban (módok, elvek): Vannak feladatok, amelyek folyamatosságot,

stabilitást igényelnek. Ezekhez a normatív finanszírozási forma tartozik. (ilyen, pl a fejkvóta) Ez a finanszírozási forma azért jó, mert teljesen objektív, egyéni, differenciáló elbírálás nélkül adják. A támogatást, a szolgáltatást igénybevevők száma alapján határozzák meg (oktatás) Van kötött és nem kötött normatíva. A kötött normatívának konkrétan a támogatott intézménybe kell megjelennie, a résztvevők számának arányában. (ahány tanuló, annyi egységnyi pénz) A nem kötött normatíva nem fejpénzszerűen működik, hanem konkrét feladatokat támogató pénzeszköz. Az önkormányzat az adott feladatra, de differenciáltan osztja szét az intézmények között. Ebben a formában már működhet a lobbyzás, sógor-koma biznisz Néhány példa a 2000-2001 évi normatívákra: Óvodai nevelés: 115000Ft/fő/év (ez nem kötött kvóta, nem a lélekszám, hanem a feladatok alapján osztják el) Alapvető oktatás (általános

iskola): 2001-ben, 120300Ft / 2002-ben, 135000Ft Középiskola elméleti oktatás: 2001-ben, 143700Ft / 2002-ben, 161200Ft Középiskola gyakorlati oktatás: 2001-ben, 66000Ft / 2002-ben, 74000Ft A normatíva rendszer azért született, hogy ne legyenek az elosztásban szubjektív elemek, ne kerülhessen veszélybe egyetlen intézmény működése sem. Stabilitást, és egyenlőséget teremt a felhasználók között. A normatívák kialakítása: A normatívák összegét hosszas felmérések alapján találták ki, figyelembe véve minden lehetőséget. Az alapnormatívák nem kötött normatívák, elosztásukkor működnek az alkumechanizmusok. (Aki jobban nyal, többet kap) Miután meghatározták egy adott terület normatíváját, évente az infláció mértékével emelik, valamint ha a feladatkör bővül, vagy specializálódik, felülvizsgálják, és módosíthatják a támogatás összegét. Ezek a speciális feladatokra juttatott pénzek, a kiegészítő normatívák.

A kiegészítő normatívák kötöttek. Ilyen kötött normatívát kapnak: - A felzárkóztatási feladatokat végzők - Az idegen nyelvű oktatást végzők - A speciális feladatokat végzők Kötött kiegészítő normatíva, a területi (kistelepülési) normatíva is. A fajlagos fenntartási költségek kiegyenlítésére, a kis létszámú iskoláknak adják ezt a támogatást. Közművelődési normatívák: Az állam éves szinten a költségvetésből 8 milliárd forintot fordít helyi szinten, és 4 milliárd forintot megyei szinten a közművelődésre. 21 Ezen kívül, a helyi normatíva 2001-ben 792Ft/fő, míg 2002-ben 859Ft/fő volt az évente. Megyei, és fővárosi szinten 67,5 millió forintból, és fejenként 265Ft-ból kell gazdálkodniuk az intézményeknek. A normatívák összegét az állandó, bejelentett lakosok száma szerint határozzák meg. A kötelezően végrehajtandó feladatok ebből a pénzből: Helyi szinten. - Múzeumok - Levéltárak -

Könyvtárak - Közművelődési intézmények fenntartása Megyei szinten. - megyei illetékességű múzeumok - művelődési központok fenntartása Intervenciós jellegű források: Ezek eseti jellegű források, nem eleve elrendeltek. Nem a folyamatos működéshez kellenek, hanem konkrét, egyszeri projektek, rendezvények, feladatok, fejlesztések finanszírozásához. Ezt a támogatást az feladathoz tartozó szakminisztérium utalja ki. (oktatási minisztérium, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, stb.) Az intervenciós csatornák: - A minisztérium által kiírt saját pályázatok - Állami intézmények döntenek az elosztásról (közalapítványok, melyek 1994 óta alakulhatnak, de csak az állam hozhatja őket létre) A közalapítványok közpénzekből működnek, ezért ilyeneket csak állami intézmények hozhatnak létre. Csak a közjót, a közérdeket szolgálhatják, a pénz garantáltan nem költhető másra. (pl Mozgókép alapítvány, a magyar

filmgyártás támogatására) A közalapítványok döntéshozó testülete a kuratórium. A kuratóriumban nem lehet többségben az alapító, és részt vesz benne a közvetlen szakma is, biztosítva ezzel a jó, szakmai döntéseket. A döntések így decentralizáltak, széles megegyezésen alapulnak A normál alapítványokkal szemben a közalapítványt a létrehozója megszüntetheti, ha már nem látja el jól a feladatát. Ilyen esetben lehetőség van újabb, jobb közalapítvány létrehozására A közalapítványok is az újraelosztás rendszerében vesznek részt, egy széles társadalmi bázison alapuló elosztási rendszerben. A kultúra, a művelődés közérdek, közügy. A kultúra átadása, megőrzése jelenti a társadalom folyamatosságát, fennmaradását. Ahhoz, hogy demokratikus keretek között tudjunk élni, műveltnek kell lennünk. A kultúrának a nemzeti identitástudatban játszott szerepe is nagy A humántőke fejlesztése a kultúra és a

művelődés feladata. Képzett, értelmes munkásokra van szükség, ezáltal jobban fejlődik a gazdaság, a fejlődés pedig a lakosság egészére hat. A művelt társadalom sok felesleges kiadástól is megóvja magát. (rongálások) Meg kell teremteni a művelődéshez jutás lehetőségét mindenki számára. Bizonyos szintig teljesen egyenlő esélyeket kell teremteni, sőt a művelődési és kulturális javak egy részének a fogyasztását törvényes eszközökkel ki kell kényszeríteni. (kötelező oktatás) A gazdasági folyamatokat úgy kell egyensúlyba hozni, hogy rövid és hosszú távon egyaránt a kellő támogatást tudja adni a kultúrának, oktatásnak, művelődésnek. Vigyázni kell az adópolitika eszközeivel, mert az alacsonyabb adók ugyan gazdaságélénkítők rövidtávon, de hosszabb 22 távon mindig az oktatás és a kultúra a vesztese ennek a beavatkozásnak. A kevesebb befolyó adóból, a kultúrára adnak először kevesebbet. A pénzek (a

nem kötött támogatások) elosztásánál aktuálpolitikai szempontok kerülnek a felszínre, a szakmai háttér mellett. Politikai alkudozások eredményeként születnek a döntések Ezért a pénzhez jutás esetlegessé, bizonytalanná válhat. A költségvetési (állami) finanszírozási döntésekhez tartoznak ugyan jogi, törvényi garanciák, de mivel adott esetben a törvényeket is lehet módosítani, könnyen kerülhetnek intézmények nehéz helyzetbe. Elkülönített állami pénzalapok: Ezeket az alapokat konkrét feladatok finanszírozására hozzák létre. A források az államháztartáson kívüli területekről áramlanak általában. Ilyen intézmény a Nemzeti Kulturális Alap, vagy a munkaerő piaci alap, melynek része a szakképzési alap is. Ezeknél az alapoknál a teljes költségvetés nem játszik szerepet, a különböző alapokra elkülönített pénzek, csak az adott feladatra költhetőek el. Biztonságos, célirányos a megjelenésük, ezeket a

pénzeket nem lehet máshova átcsoportosítani. (kötött forrás) Forrásuk nem az általános adókból ered, hanem speciális céladók biztosítják. Az NKA: Alapszerű gazdálkodást folytató intézmény. Ez azt jelenti, hogy nem tartozik a központi költségvetésbe, így mentesül az alkumechanizmus pénzosztási hadakozása alól. Az NKA fő forrása a kulturális járulék. Minden olyan nem állami cég fizeti ezt a járulékot, amelyik kulturális tevékenységgel, szolgáltatással, közvetítéssel foglalkozik. (1%, 15%, 2% a mértéke, de az erőszakos és pornó filmeken 25%) Ilyenek a könyvkiadók, lemezkiadók, hifi berendezések gyártói, forgalmazói, újságkiadók, és az újságértékesítést végző cégek. A szerzők nem fizetik ezt a járulékot) Erre a járulékra azért van szükség, mert a tömegkultúra (a filmnek, a magazinok, CD-k, stb.) bevételeiből lehet finanszírozni az értékes kultúrát. Az élő kultúrát finanszírozza meg a

konzervkultúra. (CD, könyv, film zenészt, írót, filmest finanszíroz) Az értékes kultúra kapja a támogatást az értéktelentől. Ez egy kényes probléma, mert nehéz eldönteni, hogy mi értékes és mi nem. Anyagi értelemben a piacon felértékelődik a kevésbé értékes kultúra is, mert az adók beépülnek az árába. A lényeg az, hogy a nyereséges kulturális vállalkozások finanszírozzák az értékes, de a piaci viszonyok között meg nem élő kultúrát. A Munkaerő piaci alap: Ennek része a Szakképzési Alap. Forrása a szakképzési járulék, melyet azok a vállalatok fizetnek, amelyek a szakképzett munkaerőt foglalkoztatják. Így hozzájárulnak a képzett munkaerő megteremtéséhez. A kifizetett munkabérek 2%-a a járulék összege A kulturális alapok fizetésének előnyei: - Kötött a finanszírozás iránya, csak és kizárólag a kultúra kaphatja A forrást biztosító, és a forrást felhasználók között szoros szakmai kapcsolat van

Ezek a céladók viszonylag jól kalkulálhatóak, mert az értékesítési tendenciákból tudni lehet a forráságazatok körülbelüli bevételeit 23 - A felhasználásra nem kerülő forrásokat nem vonják el, vagy csoportosítják máshova A szétosztást különböző szakmai kollégiumok végzik, erőteljesen szakmai alapú döntések születnek A pénzeket csak nyilvános pályázatokon keresztül oszthatják szét, a meghirdetés, és az eredmény is nyilvános. (1993 XXIII Törvény) A döntési testületben a kormány képviselőin kívül, a szakmai képviselet is jelen van Nem bürokratikus a működése ezeknek a szervezeteknek, széles társadalmi bázison nyugvó, szakmai döntéseket hoznak. Sajnos az utóbbi néhány évre megszűnt az NKA önállósága. 1999 január 1-től a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium felügyelete alá került. Ezzel a döntéssel leszűkült a források köre is. A forráselosztásban a minisztériumé (miniszteré) a

döntő szó A szakmai kollégiumokban is beszűkült a szakmai ráhatás dominanciája. Ez azért szomorú, mert ha nem ilyen miniszterünk lenne, aki valóban szereti a kultúrát, és szívén viseli annak sorsát, akkor akár súlyosabb válság is kialakulhatna a művelődési szférában. A vállalkozási szféra finanszírozó szerepe: Az externális hatások következtében, megjelent a kultúrafinanszírozásban a magánszféra is. (vállalatok, non profit szervezetek) A vállalkozások, vállalatok működtetik a kultúra piaci szereplőit. (mozik, könyvkiadás, oktatási piac, média, stb.9 A vállalat nem csak működteti, de fogyasztja is a kultúra javait. Megrendeli a reklámjait a grafikustól, filmesektől, vagy arculattervezést, környezetformálást kér. A vállalat lehet direkt szereplője a kulturális piacnak, ez abban az esetben van így, ha a fő profilja eleve a kulturális szolgáltatás. A vállalatok lehetnek belső, és külső kultúrafinanszírozók:

Belső kultúrafinanszírozás: - művelődési házak, amelyeket egy vállalat tartott fent (MÁV, Gázművek) - Vállalati könyvtár - Tanulmányi szerződések (nem csak a szakmába vágó oktatás finanszírozása) - Jóléti kulturális fogyasztás finanszírozása (Brigád színházlátogatás) Az eddig felsoroltak a 70-es 80-as évekre voltak jellemzőek, az ilyen jellegű finanszírozások szinte teljesen megszűntek. Abban az időben a vállalat átvállalt állami szerepeket, azzal, hogy ilyen jellegű szolgáltatást nyújtott. Ma a vállalatokon belül olyan kultúrafinanszírozás folyik, amelyhez érdeke fűződik a cégeknek. Elsősorban olyan oktatást finanszíroznak, amely saját humántőkéjük fejlesztéséhez járul hozzá. A másik eset, ha a munkaerő megtartása érdekében szerveznek belső, kulturális programokat. Megvesznek komplett színházi előadásokat, vagy koncerteket Külső kultúrafinanszírozás: Két módon vehet részt egy vállalat a kultúra

nyílt finanszírozásában. A szponzorálással, és a mecenatúra intézményével. 24 Szponzorálás: - - Ez egy kötött, szabályozott támogatási szerződés. A támogatott viszontszolgáltatást ad (publicitást, reklámfelületet, értékesítési lehetőséget, stb.) A támogatás kérésekor a szponzoráltnak kell koncepciót adnia a szponzor felé, mert az sosem elég indok, hogy azért kell pénz, mert nincs elég. A támogató, csak racionális érvekkel győzhető meg, tudnia kell, hogy miért jó az, ha az adott rendezvényt, projektet, terméket támogatja. Az adóból elszámolható Mecenatúra: - Nincs üzleti szerződés jellege Ez egy egyoldalú forrásátadási ügylet Az ilyen jellegű támogatás nemcsak egyszerűen elszámolható az adóból, hanem extra kedvezményeket is kapnak érte az államtól A mecénást nem reklámozzák, nem jelenik meg, nincs ellenszolgáltatás Az azonban mindkét támogatási forma esetében igaz, hogy a vállalatoknak

nincs közvetlen üzleti haszna belőlük. A hosszú távú üzleti megtérülés reményében finanszírozzák a kultúrát. A hírnév, az image értéke növekszik, amely később váltható valódi üzleti haszonná