Politika, Politológia | Nemzetközi szervezetek » A Kőolajat Exportáló Országok Szervezete, OPEC

Opec országai A Kőolajat Exportáló Országok Szervezete (OPEC) Tartalomjegyzék 1. Alapítás 2 2. A szervezet székhelye 2 3. Szervezeti felépítés 3 3. 1 A Konferencia 3 3. 2 Az Igazgatótanács 3 3. 3 A Titkárság 4 3. 4 A Gazdasági Bizottság 6 4. Főbb célok és Tagság 7 4. 1 Főbb célok: 7 4. 2 Tagság 8 5. A modern ipar fejlődése az OPEC-országokban 16 6. Az OPEC-országok jövedelmeiért folytatott küzdelem 18 6. 1 Fegyverkezés, fegyvervásárlás 19 6. 2 A tőkekivitel 20 Irodalomjegyzék: . 22 Mellékletek: . 23 1 Opec országai A Kőolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) 1. Alapítás Az OPEC létrehozására irányuló első lépésre 1949-ben került sor, amikor Venezuela megkereste Irakot, Iránt, Kuwaitot és Szaúd-Arábiát és azt javasolta nekik, hogy tartsanak eszmecserét és keressék meg annak a módját, hogy hogyan tudnának rendszeres és közelebbi kapcsolatban maradni egymással. A közelebbi együttműködés

szükségessége még nyilvánvalóbbá vált 1959-ben, amikor az olajcégek egyoldalúan hordónként 5 és 25 ¢-vel csökkentették a venezuelai nyersolaj árát, a közel-keleti olajét pedig 18 ¢-vel hordónként. Ez ahhoz vezetett, hogy a Kairóban megtartott Első Arab Kőolajkongresszus határozatában felhívta az olajcégeket arra, hogy konzultáljanak a kőolajtermelő országok kormányaival, mielőtt bármilyen egyoldalú határozatot hoznának a kőolajárakra vonatkozóan, és hozzanak létre egy általános megállapodást egy ún. „Olajkonzultációs Bizottság” felállítására. 1960 augusztusában a kőolajcégek további, hordónkénti 10-14¢-vel csökkentették a közelkeleti nyers kőolaj árait. Az ezt követő hónapban Irak kormánya Bagdadba hívta Irán, Kuwait, Szaud-Arábia és Venezuela legfelsőbb szintű delegációit, hogy megvitassák az országaik által termelt nyersolaj árának csökkentését. Ennek eredményeként 1960 szeptember 10-14

között egy konferenciát tartottak Bagdadban, melyen Irán, Irak, Kuwait, Szaud-Arábia és Venezuela kormányai képviseltették magukat. Ez volt az első Konferencia , amely létrehozta az OPECet, mint állandó kormányközi szervezetet 2. A szervezet székhelye A Második Konferencia döntése alapján a szervezet székhelye Genf, Svájc lett, ahol az OPEC Igazgatótanácsa első alkalommal 1961 májusában ült össze. 1965 áprilisában az OPEC Konferencia úgy döntött, hogy a szervezet főhadiszállását áthelyezi Bécsbe, Ausztriába. Az osztrák kormánnyal folytatott tárgyalások sikeresek voltak és 1965. s zeptember 1-én egy Vendéglátói Megállapodás került aláírásra az akkori Külügyminiszter, a későbbi Dr. Bruno Kreisky és az OPEC akkori Főtitkára, Mr Ashraf Lutfi között. Kezdetben az OPEC bécsi 2 Opec országai központját két kisebb épületben helyezték el, később áttették a Dr. Karl Lueger Ring 10-be, ahonnan 1977. márciusában a

jelenlegi Titkársági helyiségekbe költözött az Obere Donaustrasse 93. alá, a Duna-csatorna mellé Bécs második kerületében 3. Szervezeti felépítés 3. 1 A Konferencia A szervezet legfelsőbb szerve, és az általában a tagországok Olaj- Bánya- és Energiaügyi Minisztere által vezetett delegációkból áll. A Konferenciának, amely évente legalább két alkalommal ülésezik és határozatait az egyhangúság elvére alapozva fogadja el, feladata a Szervezet általános irányelveinek kidolgozása, és az ezen politika megvalósításához szükséges megfelelő módok és eszközök meghatározása. Ezenkívül a Konferencia dönt a Szervezethez érkező tagsági kérelmek ügyében, valamint a Igazgatótanács által a Szervezet ügyeivel kapcsolatban beadott jelentésekről és ajánlásokról. A Konferencia hagyja jóvá az egyes tagországok által delegált Igazgató kinevezését, és megválasztja a Tanács Elnökét. Ezenkívül, a Konferencia

irányításával készíti el a Tanács a Szervezetet érintő kérdésekre vonatkozó jelentéseket vagy ajánlásokat, valamint megtárgyalja és jóváhagyja a Szervezet költségvetését, a Tanács által beadott költségvetés alapján. 3. 2 Az Igazgatótanács A minden egyes tagország által kijelölt és a Konferencia által két évre jóváhagyott egy-egy Igazgatóból áll. A Tanács irányítja a Szervezet vezetését; végrehajtja a K onferencia határozatait, kidolgozza a Szervezet éves költségvetését és a K onferencia elé, terjeszti azt jóváhagyás céljából. Ezenkívül döntéseket hoz a Főtitkár által beterjesztett jelentésekkel kapcsolatban és jelentéseket, és ajánlásokat terjeszt a K onferencia elé a Szervezet ügyeivel kapcsolatban. 3 Opec országai 3. 3 A Titkárság A Szervezet végrehajtó szerve, amely tevékenységét az Alapszabályban foglaltak tiszteletben tartásával és az Igazgatótanács felügyelete alatt végzi. Tagjai

a Főtitkár és a szükséges létszámú személyzet. A Főtitkár A Szervezet törvényesen meghatalmazott képviselője és a Titkárság legfőbb Vezetője. Ebben a minőségében ő intézi a Szervezet ügyeit az Igazgatótanács rendelkezéseivel összhangban. A Konferencia 3 évre választja meg a Főtitkárt, és ez a mandátum egy alkalommal hosszabbítható meg ugyanarra az időtartamra. Ez a kinevezés a Tagországok jelölése alapján történik, a jelöltek alkalmasságának összehasonlító tanulmányozását követően (az alkalmassági szempontokat lásd az OPEC Alapszabályzat 28. cikkelyében) Egyhangú döntés hiányában a Főtitkár rotációs alapon két éves időtartamra kerül megválasztásra, az előírt alkalmassági szempontok változatlan figyelembevételével. A Főtitkárt munkája végzésében segíti a Kutatási Divízió, az Igazgatási és Emberi Erőforrás Osztály, valamint saját Irodája. A Főtitkári Iroda a végrehajtásban működik

közre, nevezetesen kormányokkal, szervezetekkel és protokollügyi delegációkkal létesít és tart fenn kapcsolatot a találkozók előkészítésének és koordinációjának céljából, valamint a Főtitkár által kiadott bármely egyéb feladatot végzi el. Egy jogi tisztviselő látja el a Főtitkár jogtanácsadójának a szerepét, felügyeli a Titkárság jogi és szerződéses ügyeit, elemzi a Szervezetet vagy a Tagországokat érintő jogi kérdéseket, és javaslatot tesz a megfelelő lépések meghozatalára. A Kutatási Divízió Felelős a folyamatos kutatási programért, amely a Szervezet és a Tagországok követelményeinek megfelelően került kidolgozásra, különös hangsúlyt fektetve az energiahordozókra és az azokkal kapcsolatos témákra. Ez a program figyeli, előrejelzi és elemzi az energia- és kőolajfel-dolgozó iparban végbemenő fejleményeket, tanulmányozza a szénhidrogének, termékek értékelését és nem energiacélú

hasznosítását; gazdasági és pénzügyi kérdéseket elemez, különösen a nemzetközi olajiparral kapcsolatosakat. Ennek élén 4 Opec országai egy Kutatási Igazgató áll, és három részleget foglal magában, nevezetesen, az Energiával kapcsolatos Tanulmányok, a Kőolajpiaci Elemzés és az Adatszolgáltatás. Az Energiával kapcsolatos Tanulmányok Részlege közép és hosszú távon figyeli, elemzi és előrejelzi a világ energiafejlődését, amely magában foglalja az energiaellátás, az energiaigény elemzését is, valamint a környezetvédelmi irányelveket, a kormányok energia megőrzésre irányuló politikáját és egyéb fontos tényezőket, valamint a szénhidrátokat, termékeket és ezek nem-energiacélú hasznosítását érintő műszaki fejlesztéseket. A Részleg közép- és hosszú távú előrejelzéseket készít az OPEC által előállított olaj és földgáz iránti keresletről. A Kőolajpiaci Elemzés Részlege Figyeli és elemzi a

rövidtávú olajpiaci mutatókat és világgazdasági fejleményeket, a rövidtávú olajkínálat / olajkereslet mérleget befolyásoló tényezőket, a nyersolaj és termékpiaci hozamot, az olaj- és termékkereskedelmet, a k észleteket, a készpénzfizetési mozgásokat, a finomítói hasznosítást, valamint a különféle kőolajtermékek árát és a velük kapcsolatos keresletet közvetlenül érintő legújabb energiapolitikai fejleményeket. Az Adatszolgáltató Részleg Beazonosítja, gyűjti, raktározza, újratölti és feldolgozza a Titkárság kutató és elemző tevékenységéhez szükséges információt, valamint ezen szolgáltatást nyújtja a T agországok részére is. A Részleg lépést tart az információ-osztályozás, -raktározás és –újratöltés terén jelentkező legújabb műszaki eredményekkel, és így mindig tud olyan változtatásokra vagy javításokra javaslatot tenni, melyek eredményeként a szolgáltatás hatékonysága nő. A

Titkárság kutatási és egyéb jellegű tevékenységét a komputerrendszerek kezelését végző magasan képzett szakembergárda segíti, akik szolgáltatásaikkal a felhasználók munkavégzését könnyítik meg. A statisztikai rész statisztikai adatokat és szolgáltatásokat nyújt a Titkárság személyzetének, valamint a T agországoknak és magasan képzett közgazdászokat, statisztikusokat és számítógépes szakembereket alkalmaz, akik a találkozókra és a konferenciákra szolgáltatnak adatokat, valamint az OPEC közép- és hosszú távú stratégiájának kidolgozásához szükséges előrejelzéseket és becsléseket állítják elő. 5 Opec országai Az Igazgatási és Emberi Erőforrás Részleg Feladata, hogy valamennyi találkozóhoz adminisztratív szolgáltatásokat nyújtson, ezen kívül a személyi ügyek, költségvetések és elszámolások intézése. A Részleg tanulmányozza és áttekinti a Tagországokban és máshol alkalmazott általános

adminisztratív irányelveket és az olajiparban használt „ipari kapcsolatok” módszereket és tanácsokat ad a menedzsmentnek a lehetséges fejlesztésekkel kapcsolatban. A Részleg ezen kívül nyomon követi az aktuális adminisztratív irányelveket és/ vagy a nemzetközi kőolajipar irányelveiben bekövetkező változásokat, amelyek hatással lehetnek a Szervezetre, vagy annak érdeklődésére tarthatnak számot. A PR és Tájékoztatási Részleg feladata, hogy az OPEC céljait, döntéseit és lépéseit valós és megfelelő perspektívában mutassa be ; tájékoztasson az OPEC-kel és a Tagországokkal kapcsolatos, közérdeklődésre számot tartó hírekről, az energiahordozókról és velük kapcsolatos témákról; egy központi tájékoztatási program végrehajtása, amelybe beletartozik egy speciális Energiakönyvtár fenntartása valamint a Szervezet céljainak és imidzsének népszerűsítésére alkalmas területek meghatározása. A Részleg felelős

továbbá az 1980-ban létrehozott OPEC Hírügynökség ( OPEC News Agency - OPECNA ) működtetéséért, amely naponta kétszer közleményt bocsát ki, amely több, mint 3000 hírügynökséghez, napilaphoz, rádió- és távállomáshoz, folyóirathoz és szaklaphoz jut el a világ több, mint 80 országában. 3. 4 A Gazdasági Bizottság A Titkárság keretein belül működő szakmai testület, melynek célja, hogy segítse a Szervezetet a nemzetközi olajárak stabilitásának méltányos szinten tartásában. A Bizottság részét képezi a Bizottsági Tanács, a Nemzeti Képviselők, és a Bizottság személyzete. A Bizottsági Tanács összetétele: az OPEC Főtitkára, a tagországok által kinevezett Nemzeti Képviselők és egy Bizottsági Koordinátor ( aki hivatala szerint a Kutatási Divízió Igazgatója ). 6 Opec országai 4. Főbb célok és Tagság 4. 1 Főbb célok: Az OPEC legfőbb célja a Tagországok kőolaj politikájának összehangolása, és

egységesítése, valamint azok egyenkénti és kollektív érdekvédelméhez a legjobb eszközök meghatározása. A nemzetközi olajpiaci árak stabilitását biztosító módok és eszközök kidolgozása, melynek célja a káros és szükségtelen fluktuációk (ingadozások) elkerülése, megfelelő tekintettel léve mindenkor a termelő nemzetek érdekeire és arra, hogy a termelésből biztos jövedelemhez jussanak; a fogyasztó nemzetek hatékony, gazdaságos és rendszeres ellátása kőolajjal ; valamint a kőolajiparba tőkéjüket befektetők részére méltányos haszon biztosítása. 1968 júniusában került elfogadásra a „Nyilatkozat a Tagországok Kőolaj politikájáról”, amelyet a XVI. 90 számú határozatba építettek be A Nyilatkozat felhívta a T agországokat arra, hogy kötelezzék magukat, a lehetséges kereteken belül, a szénhidrogén lelőhelyek felkutatására és fejlesztésére. Vegyenek részt a meglévő koncessziók nettó tőkéjében és,

fokozatosan és gyorsított ütemben mondjanak le a meglévő szerződéses területek növeléséről, hogy határozzák meg a működő olajcégek részére a követendő tárolási szabályokat; és hogy meghatározzák kormányszinten a b ejelentett vagy adóreferencia árakat, hogy megakadályozzák ezen áraknak a nemzetközileg forgalmazott áruk áraihoz viszonyított romlását. Az 1975 márciusában, Algírban a Tagországok uralkodói és államfői részvételével megtartott első Konferencia által elfogadott „Ünnepélyes Nyilatkozat „ új irányelvekkel egészítette ki az eredeti alapelveket a termelő és fogyasztó nemzetek viszonyának jellegében bekövetkezett változások fényében. A Nyilatkozat rámutatott arra, hogy az OPEC-nek a világ többi országával tanácskozva és együttműködve egy új nemzetközi gazdasági rend létrehozására kell törekednie, amely az igazságosságon, a kölcsönös megértésen és valamennyi nép jóléte iránt

érzett valódi elkötelezettségen alapul. Az OPEC Tagállamok államfőinek és kormányainak második Csúcsértekezletét 2000-ben tartották Caracasban, Venezuelában. A csúcs végén kiadott II Ünnepélyes Nyilatkozatban a Tagállamok újra megerősítették elkötelezettségüket a S zervezet irányelvei iránt, melynek 7 Opec országai célja, hogy fenntartható rendet és stabilitást érjen el a nemzetközi olajpiacon, méltányos árakkal és megtérüléssel a befektetők számára. Megvizsgálták a kőolaj fokozott szerepét a világ jövőbeni energiaigényében, hangsúlyozták az olajellátás biztonsága és az olajkereslet biztonsága és átláthatósága közötti szoros kapcsolatot és kiemelték az olajipar valamennyi résztvevője közötti párbeszéd és együttműködés javításának szükségességét. Ezenkívül újra áttekintették az emberiség általános kőolajellátásának kérdését, valamint az energiaellátás, a gazdasági fejlődés

és a környezeti egyensúly összeegyeztetésének kérdését, annak érdekében, hogy ez segítsen enyhíteni a fejlődő országok nehézségein és szegénységén és ösztönözze gazdaságukat. 4. 2 Tagság Az OPEC Alapszabálya rögzíti, hogy bármely, jelentős mennyiségű nyers kőolajat exportáló ország, amelynek érdekei alapvetően hasonlóak a Tagországok érdekeihez, a Szervezet Teljesjogú Tagjává válhat, amennyiben ezt a Teljesjogú Tagok háromnegyedes többsége jóváhagyja, ha ebben a többségben az Alapító Tagok szavazata is benne van. Ezt követően a Szabályzat háromféle tagsági típust különböztet meg: Alapító Tag, Teljesjogú Tag, és Társult Tag. A Szervezet Alapító Tagjai közé azon országok tartoznak, amelyek az OPEC Bagdadban megtartott Első Konferenciáján képviseltették magukat, akik az OPEC eredeti alapító megállapodását aláírták (lásd alább). A Teljesjogú Tagok közé tartoznak az Alapító Tagok, valamint

azon országok, melyeknek Tagság iránti kérelmét a Konferencia elfogadta. Társult Tag lehet az-az ország, amely nem elégíti ki teljesen a Teljesjogú Tagok számára előírt követelményeket, de amelyeket a Konferencia bizonyos általa előírható feltételek mellett felvehet tagjai sorába. A Szervezet jelenleg 11 tagországot számlál. Felsorolásuk a belépés évével együtt: Alapító Tagok Iráni Iszlám Köztársaság A belépés éve 1960 Irak Kuwait Szaúd-Arábia Venezuela 8 Opec országai Teljesjogú Tagok Katar 1961 Indonézia 1962 Líbiai Arab Szocialista Népköztársaság 1962 Egyesült Arab Emirátusok 1967 Algéria 1969 Nigéria 1971 Ecuador, amely 1973-ban vált Teljesjogú Taggá, saját kérésére 1992. december 31-i hatállyal kérte tagságának felfüggesztését. Gabon, amely 1975-ben vált Teljesjogú Taggá, 1995. j anuár 1-i hatállyal megszüntette tagságát. 9 Opec országai Algéria Az ország nevét fővárosáról

kapta, a „szigetek” jelentésű név a tengerpartot szegélyező egykori szigetsorra vezethető vissza. Az ország területének 80%-át a Szahara homokos medencéi és magas táblás fennsíkjai foglalják el. A száraz, sivatagi területet a Földközi-tenger keskeny, mediterrán parti síkságától az Atlasz szubtropikus erdőkkel borított két hegylánca választja el. A két hegylánc a s ós mocsarakkal és tavakkal tarkított füves sztyeppet, a S ottfennsíkot fogja közre A hegyvidéken a félnomád juh- és kecsketenyésztés, a sivatagi oázisokban a datolyatermesztés, a partvidéken pedig a gabona-, dohány-, gyapot-, szőlő- és gyümölcstermesztés a jellemző. A Föld egyik legjelentősebb bortermelője Iparát a kőolaj, a földgáz és a mezőgazdaság terményeinek feldolgozása jellemzi. Az 1 főre jutó GDP 1720 dollár. Algéria export értéke 19 496 millió dollár melyből 69,15%ék a kőolaj export értéke (13 482 millió dollár) Egyesült Arab

Emirátusok A Szerződéses Omán néven ismert brit protektorátus felszámolás (1968) után a hét emírség által 1971-ben létrehozott, viszonylag laza államszövetség. A legnagyobb befolyással a két legnagyobb emírség, Abu Dhabi és Dubaj rendelkezik. Az Arab-félsziget Perzsa-öböl felőli partján fekvő emírségek felszíne sivatagokkal és sós mocsarakkal tarkított parti síkság. A gazdaság alapja a selfen és a parti szigeteken folytatott kőolaj-kitermelés. A szénhidrogének bányászatából és feldolgozásából származó hatalmas bevételek révén fejlett infrastruktúra jött létre. A mezőgazdaság fő terményei az oázisokban és az öntözött területeken termesztett gyümölcs- és zöldségfélék. Az 1 főre jutó GDP 23 368 dollár. Az Egyesült Arab Emirátusok export értéke 37 760 millió dollár melyből 57,62%-ék a kőolaj export értéke (21 768 millió dollár). 10 Opec országai Indonézia A Magyarországnál több, mint

hússzor nagyobb területű ország neve („indiai szigetek”) az indiai szubkontinens közelségére utal. A volt Holland Kelet-India, 1949-ben nyerte el függetlenségét. Új Guinea nyugati részé (1963-ban) fegyveresen foglalta el A volt portugál gyarmatot, Kelet-Timort pedig 1975-ben kebelezte be. Ez a t erület azóta is rendszere, fegyveres konfliktusok színtere. Földünk legnagyobb szigetvilága 7 na gy é 13 600 ki sebb szigetéből 6 000 lakott. A szigeteken trópusi őserdővel borított síkságok és magas hegyláncok váltogatják egymást. Területén gyakoriak a földrengések és aktív a vulkáni tevékenység A csapadékos trópusi és szubtrópusi monszunéghajlaton főleg rizst termesztenek, de említésre méltó a kaucsuk és a kávé termelése is. Kőolaj és ónbányászata világjelentőségű Iparának legfontosabb ágazatai: gép-, a vegy-, az élelmiszer-, és a textilipar. Az ország legnagyobb problémája, hogy a népesség kétharmada Jáva

szigetén él. Az 1 főre jutó GDP 792 dollár. Az Egyesült Arab Emirátusok export értéke 56 893 millió dollár melyből 15,09%-ék a kőolaj export értéke (8 583 millió dollár). Irán A Magyarországnál több, mint tizenhétszer nagyobb délnyugat-ázsiai ország perzsa eredetű nevének jelentése: ”nemes”. Területének nagyobb, központi részét – sivatagos, sztyepp borította, mocsarakkal, sóstavakkal tarkított – felföld teszi ki, amelyhez északon a K aszpitenger partján húzódó Elburz, délnyugaton pedig a Zagrosz-hegység láncai kapcsolódnak. Az -1992 áprilisáig az Arab Emírségekkel közösen felügyelt– Abu Músza-szigetet Irán megszállva tartja. A sziget stratégiai jelentőségű, hiszen a Hormuzi-szoros Perzsa-öböl felőli bejáratában fekszik. Az ország gazdag kőolajkészleteit jelentős feketeszén-, vas- és színesfémérc-készlet egészítik ki. Iparát –néhány korszerű vegyi- és kohászati üzemen kívülelsősorban

fejletlen kisüzemek jellemzik A mezőgazdaság számára a Kaszpi-tenger melletti termőföldek a legértékesebbek: gabonafélék, rizs, gyapot. Az 1 főre jutó GDP 792 dollár. Az Egyesült Arab Emirátusok export értéke 56 893 millió dollár melyből 15,09%-ék a kőolaj export értéke (8 583 millió dollár). 11 Opec országai Irak A Magyarországnál csaknem ötször nagyobb délnyugat-ázsiai ország arab („perzsa”) arra a középköri területre utal, amely Bagdad és a Perzsa-öböl között terült el. Területének központi részét –a Tigris és az Eufrátesz által közrezárt, a népesség legnagyobb részének otthont adóMezopotámia alföldje alkotja. Ezt a területet nyugatról sivatagok, keletről a Zagrosz-hegység láncai határolják. Az öntözött területeken jelentős mezőgazdasági termelés folyik: gyapot, szezám, datolya, dohány, gabonafélék. Az ország gazdaságának legjelentősebb bevételi forrása a kőolaj bányászata. Az

ország vezetése e bevételek jelentős részét –területszerző politikáját alátámasztó- fegyverkezésre fordítja. Az 1 főre jutó GDP 1 078 dollár. Az Egyesült Arab Emirátusok export értéke 13 344 m illió dollár melyből 77,94%-ék a kőolaj export értéke (10 400 millió dollár). Katar Magyarországnál nyolcszor kisebb ország a Perzsa (Arab)-öbölbe nyúló Katari-félszigeten. A volt brit protektorátus 1971 óta független. Területe sivatagos alföld, amelynek sekély parti vizeit korallzátonyok kísérik. Gazdag kőolaj- és földgázlelőhelyei elsősorban a partvidéken és a selfen találhatók. A szénhidrogének kiviteléből származó bevételekből jelentős feldolgozóipar (acélkohásza, petrolkémiai ipar) és infrastruktúra épült ki. A mezőgazdasági termelés jelentéktelen, az emirátus élelmiszerből behozatalra szorul. Az 1 főre jutó GDP 30 779 dollár. Az Egyesült Arab Emirátusok export értéke 11 032 millió dollár melyből

62,41%-ék a kőolaj export értéke (6 885 millió dollár). 12 Opec országai Kuvait Magyarország területének egyötödét kitevő ország a Perzsa (Arab)-öböl északi partvidékén. Felszínének nagy része sík, homokdűnékkel fedett sivatag. Az emirátus arab eredetű nevének jelentése: „körülsáncolt falu”. Az egykor brit védnökség alatt álló terület 1961-ben nyerte el függetlenségét. Irak 1990-ben megszállta az országot, amelyet nemzetközi segítséggel sikerült felszabadítani, de a háború visszavetette a g azdaságot. A Közel-Kelet egyik pénzügyi központjának bevételei hatalmas kőolajvagyonából származnak, amelyek hozzájárultak az ipar és az infrastruktúra fejlődéséhez. Az 1 főre jutó GDP 14 944 dollár. Az Egyesült Arab Emirátusok export értéke 16 218 millió dollár melyből 95,88%-ék a kőolaj export értéke (15 549 millió dollár). Líbia Magyarországnál tizenkilencszer nagyobb ország Afrika

Földközi-tengerre néző partvidékén. Az ország görög eredetű neve egy ősi népcsoport névét őrzi („Libi”). Fővárosa a középkorban a földközi-tengeri kalózok központja volt. Az egykori olasz gyarmat 1951-ben nyerte el végleges függetlenségét. A parti síkság helyenként sós sztyeppvidékétől délre a Szahara – oázisokkal tarkított, területenként változóan kaviccsal, kővel, agyaggal és homokkal borítotttáblás vidéke helyezkedik el. A Szahara legkiterjedtebb egybefüggő homoktengere Líbiaisivatag Az ország déli részén a T ibeszti nyúlványai emelkednek 2000 méter feletti magasságba. Gazdaságának alapja a földjéből jelentős mennyiségben kitermelt kőolaj és földgáz. A mediterrán éghajlatú partvidéken citrusféléket, a sivatagi oázisokban datolyát termesztenek. Sokan a nomád állattenyésztésből (juh, teve) élnek Az 1 főre jutó GDP 3 567 dollár. Az Egyesült Arab Emirátusok export értéke 11 681 m illió

dollár melyből 89,74%-ék a kőolaj export értéke (10 482 millió dollár). 13 Opec országai Nigéria Afrika legnépesebb országa, tízszer nagyobb, mint Magyarország. Nigerhez hasonlóan szintén fő folyójáról nevezték el a Niger alsó folyása mentén elterülő országot. A volt angol gyarmat 1960 óta független állam. Északi részén a Csád-tó lefolyástalan medencéjének sztyeppel borított síksága található. Középső részét fennsík uralja A tengerpartot széles mangróvés síkság kíséri, amely a Niger deltájában mocsarakkal tarkított. A termékeny alföldeken olajpálmát, gyapotot, kakaót, földimogyorót, kölest és kaucsukfát termesztenek. Földje ásványkincsekben rendkívül gazdag (kőolaj, földgáz, vas, ón, nióbium), amelyek bányászata az ország fő bevételi forrása. A Niger deltájában kitermelt szénhidrogének zömét exportálják A gazdaság fejlődését a sorozatos vallási színezetű törzsi villongások és

háborúk hátráltatják. Az 1 főre jutó GDP 321 dollár. Az Egyesült Arab Emirátusok export értéke 17 238 millió dollár melyből 98,84%-ék a kőolaj export értéke (17 038 millió dollár). Szaúd–Arábia Európa egyötödét kitevő területű ország az Arab-félszigeten. Az ország nevének első része Abdel-Aziz ibn Szaúd király nevét őrzi, aki, mint a vahabita mohamedán szekta feje, megszerezte az uralmat Nedzsd (1914), majd Hidzsáz (1925) felett, Szaúd-Arábia néven egyesítve a területeket. Felszínének központja az északról és délről kő- és homoksivatagokkal övezett Nedzsd kopár fennsíkja. A félsivatagi sztyeppvidéket keletről –Földünk kőolajban leggazdagabb vidéke- a Perzsa-öböl menti síkság határolja. A fennsíkot nyugatról a Vöröstenger árkára meredeken leszakadó hegyvidék kíséri Gazdaságának alapja hatalmas kőolajvagyona. A Föld legjelentősebb készleteivel rendelkezik és az első számú exportőr is Az 1

főre jutó GDP 8 635 dollár. Az Egyesült Arab Emirátusok export értéke 67 200 millió dollár melyből 94,18%-ék a kőolaj export értéke (63 286 millió dollár). 14 Opec országai Venezuela Magyarországnál csaknem tízszer nagyobb, Dél-Amerika északi részén. Spanyol eredetű neve „Kis-Velence” jelentésű. Az országot egy cölöpökre épített indián faluról nevezték el Az egykori spanyol gyarmat 1819-30 között Nagy-Kolumbia része volt, 1830-tól független. Területének gerincét az Orinoco medencéje alkotja. A síkság jellegzetes szavannával borított vidék, amelyet a folyó deltájában mocsara, mangróvés táj vált fel. Az alföldtől délre a Guyanai-hegyvidék őserdővel fedett területe található. Az Orinoco-medencét északról az Andok nyúlványi zárják le. Az ország északnyugati szegletében –az Andok két lánca között- a Karib-tenger szárazföldbe mélyen benyúló öble, a M aracaibói-öböl helyezkedik el. Ez az

ország kőolajban leggazdagabb területe. Ezen kívül gyémántot, aranyat és bauxitot bányásznak. Trópusi éghajlatú földjein kakaót, kávét, ananászt, banánt és cukornádat termesztenek. Az 1 főre jutó GDP 3 759 dollár. Az Egyesült Arab Emirátusok export értéke 26 200 millió dollár melyből 75,74%-ék a kőolaj export értéke (19 845 millió dollár). 15 Opec országai 5. A modern ipar fejlődése az OPEC-országokban Az olajárrobbanás előtt az OPEC-országok kezdetleges iparral rendelkeztek. Az-az ipar általában a domináló olajkitermelésből, vegyiparból, a helyi termékeket feldolgozó élelmiszeriparból, valamint a textil-, dohány-, fa- és papíriparból tevődött össze. Csak néhány országban /Indonézia, Venezuela, Irak, Algéria/ volt némi kohászat, fém- és gépipar. A gazdasági önállóságra való törekvés során az OPEC-országoknak számos belső problémát kellett megoldani és válaszolni arra a k érdésre, mi lesz

akkor, amikor az olajkitermelés már kezd csökkenni? Nyilvánvaló, hogy ez a g azdaság olyan irányú átalakítását és fejlesztését feltételezi, amely csökkenti az olajtól való függést. Ez azonban olyan gazdaságfejlesztési stratégiát igényel, amely egyrészt az ország belső és külső adottságait, a potenciális lehetőségeit és korlátait kellő alapossággal mérlegeli, másrészt számol a külső körülmények változásaival, végül számításba veszi a reagálás megfelelő módszereit és eszközeit. Az OPEC-országok gazdaságfejlesztési stratégiája nagyon távol áll ezektől a követelményektől. Bár több OPEC-ország fejlesztéspolitikája a g azdaság deverzifikálását deklarálta, valójában csak az infrastruktúra és szűk értelemben vett ipar fejlesztésére terjedt ki. Az iparfejlesztés lényeges kérdések tisztázása nélkül a p etrolkémia és a nehézipari báziságazatok kiépítésére korlátozódott, arra számítva,

hogy a kiépített ágazatok gerjesztő hatására majd automatikusan más kapcsolódó ágazatok jönnek létre és teljes gazdasági vertikum alakul ki. Ezek az irreális elképzelések nem váltak be, viszont a negatív következmények a korábbi megoldatlan problémákkal együtt hosszú időre determinálják az OPEC-országok gazdaságfejlesztési kilátásait és világgazdasági helyzetét. Az OPEC-országok iparosításának alapvető gyengesége abból eredt, hogy az olajszektor fejlesztésére támaszkodott. Látszólag teljesen logikusan a már hagyományosnak tekinthető iparosítás útján jártak, azaz a természeti kincsüket minél magasabb fokon akarták feldolgozni. Ez az elképzelés azonban néhány objektív tényező miatt teljesen felborult. Az OPECországok az alábbi szempontokat nem vették figyelembe: 1. A hetvenes évek közepétől nemcsak az olajexportáló országok, hanem sok más ország is az olajfeldolgozó vertikum gyors fejlesztésébe fogott. 2.

A legnagyobb olaj-fogyasztó országok (fejlett tőkés országok) régóta túlméretezett finomító kapacitásokkal és fejlett petrolkémiai iparral rendelkeznek. 3. Az első olajárrobbanás óta a fejlett tókés országok következetesen törekedtek arra, hogy az OPEC-országok olajától való függésüket radikálisan csökkentsék. Ilyen helyzetben irreális az a feltevés, hogy a szervezet finomított olajtermékeit megveszik. 16 Opec országai 4. A belső piac felvevőképessége alacsony a finomított olajtermékekben, ami automatikusan kikényszeríti az exportot. Ha pedig a külföldi eladás nem megy, a finomító kapacitások kihasználtsága csökken, a termelési költségek pedig emelkednek. 5. Hasonló a h elyzet a p etrolkémiai termékek esetében is A nyugati cégek széles körű közreműködésével létrehozott petrolkémiai komplexumok tervezett kapacitása márcsak a technikai jellegéből következően is olyan nagy, hogy az egyes országok belső

piacának felvevőképességét messze meghaladja. Ennek megfelelően a petrolkémiai komplexumok termelésének gazdasági mutatóit közvetlenül a kapacitások kihasználtsági foka határozza meg. A kapacitás-kihasználtság pedig alapvetően a kivitel révén növelhető. 6. A finomítási, valamint a petrolkémiai termékek értékesítési nehézségeinek oka jelentős részben a több arab országban párhuzamosan üzemelő kapacitások megléte. Minden közel-keleti OPEC-ország teljesen önállóan, egymástól függetlenül az olajszektor, a petrolkémiai ipar fejlesztéséről, arra törekedve, hogy felzárkózik a fejlett tőkés országok mellé. Az iparfejlesztés presztízskérdéssé vált A tetemes költségekkel létesített petrolkémiai üzemek –a kedvező feltételek (olcsó nyersanyag és energia) ellenére sok esetben ráfizetéssel termelnek. Fennmaradásuk csak jövedelemátcsoportosítással, állami dotációkkal biztosítható Nem véletlen, hogy

a nyolcvanas években egy sor arab ország elhalasztotta a korábban tervezett olajipari nagyberuházásokat. 7. Az olajszektor a tőkeigényes iparág A legkorszerűbb technikával felszerelt, teljesen automatizált termelési folyamatok munkaerő igénye alacsony, alkalmatlan a súlyos foglalkoztatási gondok, a mezőgazdasági túlnépesedési problémák megoldására. 8. A fejlett tőkés országok teljesen indokoltan számoltak azzal, hogy az idővel növekszi az OPEC-országok szükségletei az egyre magasabb műszaki-tudományos vívmányokat megtestesítő gépek, berendezések, technológiák iránt. Ez pedig a tőkés cégek számára előnyös értékesítési lehetőségeken kívül növeli a fejlett tőkés országoktól való függést. A finomító és petrolkémiai ipar kiépítése az OPECországokban a tőkés cégek széles körű közreműködésével valósult meg A tőkésvállalatok nemcsak segítséget nyújtottak a tervedzésben, építésben és

technikai felszerelésben, hanem közreműködtek a normális üzemeltetés megszervezésében, a helybeli munkaerő betanításában, a magasan kvalifikált idegen szakemberek verbuválásában, bizonyos esetekben a termékek nyugati piacokon történő értékesítésében is. Korántsem lehet lebecsülni ennek a segítségnek a jelentőségét, 17 Opec országai mégis tény, hogy a finomító és petrolkémiai ipar fejlesztésével az OPEC-országoknak a fejlett tőkés országokhoz való kötődése nem lazult, hanem erősödött. 9. A finomító és petrolkémiai ipar nem serkentette az OPEC-országok egyéb iparának kiépülését. A belső piac alacsony felvevőképessége, a technika és technológia kizárólagos külföldi eredete, valamint az iparosodás végrehajtásában alkalmazott út ezt együttesen kizárta. Az egyoldalú olajipari fejlesztés főleg azokat az OPECországokat érintette érzékenye, amelyek széles vertikumok kiépítését tervezték

Kevésbé sújtotta azokat az alacsony abszorpciós képességű országokat (Egyesült Arab Emirátusok, Katar, Kuwait), amelyek eleve szűkebb körű ipar megteremtésére törekedtek. 6. Az OPEC-országok jövedelmeiért folytatott küzdelem A fejlett tőkés országoknak az Opec-országokkal szemben folytatott, lényegében ellenséges politikája több célt kívánt elérni. Először is meg kívánták fosztani az OPEC-et a k artellként való működés lehetőségétől. Különféle eszközök segítségével ezt a céljukat alapvetően elérték. Az OPEC monopolhelyzete gyakorlatilag megszűnt, olajpiaci befolyása minimálisra csökkent, a tőkés országok függősége jelentős mértékben lazult. Olajpiaci befolyásának csökkenésével szűkültek az OPEC lehetőségei az önálló gazdaságfejlesztés megvalósítására. Ez csak a n yolcvanas években vált evidenssé, amikor az OPEC-országok olajexportból származó bevételei folytonosan csökkentek, s emiatt

minden tagország az addigi ambiciózus fejlesztési programjainak lényeges korlátozására kényszerült. A fejlett tőkés országok másik célja látszólag teljesen ártatlan és prózai: az OPEC-országok olajjövedelmei minél nagyobb részének megszerzése. Ennek következtében megindult a fejlett tőkés országok rendkívül éles versenye az OPEC-országok petrodolláraiért, és gazdagodott a küzdelemben alkalmazott módszerek és eszközök választéka is. Ez a verseny azonban nem segítette elő a legelőnyösebb beszerzési források, ajánlások kiválasztását, hanem gyakran ellentétes hatást fejtett ki. A fejlett tőkés országok egymással versengve ígéretesnél ígéretesebb árukínálattal, fejlesztési perspektívákkal, együttműködési javaslatokkal ostromolták az OPEC-országokat. A pénzbőség közepette nem volt túl nehéz az OPEC-országokat „megkísérteni”, ami mérhetetlen, számos területen megnyilvánuló pazarlásban öltött

testet. A költekezésre való erőteljes ösztönzésen túl a fejlett tőkés országok –legalábbis némelyikükmás eszközök igénybevételével törekedtek arra, hogy óriási pénzforrásaikból az OPEC18 Opec országai országok minél kevesebbet fordítsanak a gazdaságaik fejlesztésére, s hogy ezeknek a befektetéseknek a hatékonysága alacsony legyen. 6. 1 Fegyverkezés, fegyvervásárlás Az 1967. évi közel-keleti háború óta az arab OPEC-országok lázas fegyverkezést folytatnak, aminek egyik oka az, hogy Izrael politikája a szomszédos arab országok számára fenyegetést jelent. A libanoni belső harcok, az Irak-iráni háború pedig ürügyként szolgált arra, hogy az Egyesült Államok növekvő mértékben koncentrálja hadierejét a közel-keleti térségbe. Túlzás nélkül állítható, hogy huzamos ideje a Közel-Kelet a világ legveszélyesebb, leggyúlékonyabb góca. Érthető tehát, hogy a körülmények ilyetén alakulására az arab

országok fegyverkezéssel reagáltak. A közel és a közép-keleti konfliktusban érdekelt országok (Algéria, Irak, Irán, Líbia, SzaúdArábia). A fegyverek eladása mindenekelőtt nagyon jövedelmező üzlet, az olajexportőr arab országok esetében pedig több szempontból különösen az. Először az olajtermelő arab országok készpénzzel, illetve olajjal fizetnek, másrészt pedig a l egmodernebb, tehát a legdrágább fegyvereket vásárolják, méghozzá nagy mennyiségben. A modern fegyverek (repülőgépek, helikopterek, tankok, hajó, rakéták), magas egységára mellett a fegyverkezési kiadásokat jelentősen növelik a különféle kiegészítő felszerelések, pótalkatrészek, a szerviz, valamint a kiképzők és külföldi szakemberek magas fenntartási költségei is. Ezek nélkül ugyanis az elektronikai műszerekkel telezsúfolt tankok, repülőgépek, rakéták használhatatlan ócskavassá válnak. Ha egy ország megvett egy Leopard harckocsit, utána

már nem fog töprengeni azon, hogy kicserélte-e a kb. 300 lövés után fizikailag elkopott tankágyúcsövet, és hogy ez a csere mibe kerül. E folytonos költségek következtében a modern fegyverek alapára 100-150 százalékkal emelkedik meg. A Nyugat szemszögéből az olajtermelő arab országoknak történő fegyvereladások hatékony és nagyon előnyös eszköznek bizonyultak a petrodollároknak a fejlett tőkés országok gazdaságába való átszivattyúzáshoz. Emellett a fegyvereladás olyan szál is, amely a vásárlót nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is erősen a tőkés világrendszerhez köti. Ezt a kötöttséget felszámolni pedig rendkívül nehéz feladat, kockázatvállalással jár együtt. 19 mivel ez nagy politikai Opec országai A hadsereg modern eszközökkel való felfegyverzése olyan tetemes befektetéseket igényel, hogy a kevésbé gazdag országok számára gyakorlatilag aligha van lehetőség arra, hogy teljesen áttérjenek a

fegyverzet egyik típusáról a másikre. Természetesen a fejlett tőkés országok nemcsak az arab olajtermelő országok gazdaságfejlesztésétől igyekeznek minél több pénzt elvonni, hanem az OPEC többi országától is. Következésképpen nem kell tartani attól, hogy Indonézia, Nigéria vagy Venezuela nem vásárolja meg a modern fegyvereket. Tekintettel azonban arra, hogy viszonylag kisebb olajbevételekkel rendelkeznek, gazdaságukat magas abszorpciós képesség jellemzi, érthető, hogy a fegyverkezési kiadásaik eltörpülnek az arab országok fegyvervásárlási mellett. Emiatt a világsajtóban nagyon kevés adatot találhatunk Indonézia, Nigéria, Venezuela fegyverkezésének mértékéről és forrásáról. Az egyes részadatok az ellenzéki pártok, a haladó társadalmi szervezetek buzgalma következtében, illetve egyes országokban nagyobb értékű fegyvereladás esetében a kormány, illetve a parlament szükséges jóváhagyása

körüli vita lakalmából kerülnek nyilvánosságra. De belőlük sem lehet mindent megtudni. A fegyverszállítások jó része azokba az országokba irányul, amelyek konfliktusban állnak. Emiatt a világon egyre szaporodó fegyveres konfliktusokért való felelősség a fegyverszállító országokat is terheli. Azért magától értetődő, hogy a társadalom tiltakozásának elkerülése végett az illetékes kormányok különféle intézkedésekkel akadályozzák a fegyvereladásról való információk kiszivárgását. 6. 2 A tőkekivitel A hetvenes évek második felében, a világgazdaságban példa nélkül álló folyamat vette kezdetét: néhány fejlődő ország (az OPEC néhány tagállama) tőkét kezdett exportálni a tőkés országokba. Ennek okai: az energiaválság, amely az olajárrobbanás révén hozzájárult az olajexportáló országok jövedelmeinek hírtelen megemelkedéséhez, a világ kőolaj-lelőhelyeinek számottevő része néhány Arab-öböl

menti országban összpontosult. Szaúd-Arábia, Kuwait, az Egyesült Arab Emirátusok, Katar, lakossága kicsi, népszerűsége nagyon alacsony. Ez pedig egyéb tényezőkkel együtt a fejlődésnek eleve nagyon szűk kereteket szab. Ennek következménye, hogy a profitábilis beruházási lehetőségek messze elmaradtak a hatalmas pénzösszegek felhalmozásától. Az OPEC többi 20 Opec országai tagjától eltérően az Arab-öböl menti országokban a pénzeszközök óriási feleslege jött létre, az egyes öböl-menti országok már a hetvenes években a tőkekivitelt gazdaságpolitikájuk fontos elemévé tették, ebben látva a devizabevételek jövőbeli forrását, az olajárrobbanás következtében több ország fizetési mérlegében óriási hiány keletkezett, s ez jelentősen növelte a nemzetközi pénzpiacokon a hitelek iránti keresletet, a fejlett tőkés országok több okból is érdekeltek voltak abban, hogy az olajtermelő országok náluk

fektessék be tőkéjüket. Kezdetben az öböl-menti országokban a tőke kihelyezését az állami szektor bonyolította. A nyolcvanas évek első felében azonban a magánszektor is fokozatosan vett részt a tőkekivitelben. A magánszektor tőkekintlévőségét 50 milliárd dollárra becsülik, ebből a szaúdiaké 30 milliárd, kuwaitiaké pedig 15 milliárd. 21 Opec országai Irodalomjegyzék: AGÁT Kft: A világ országai, Topográf nyomda 1995. Internet: http://www.opecorg 22 Opec országai Mellékletek: Egyesült Arab Algéria Emírségek Indonézia Népesség (1,000 fő) Az ország területe ( 1,000 négyzetkm ) Népsűrűség ( fő / négyzetkm ) Egy főre eső GDP ($) GDP aktuális piaci árakon ( millió $ ) Az export értéke ( millió $-ban ) A kőolajexport értéke ( millió $-ban ) Fizetési mérleg ( millió $-ban ) Bizonyított nyersolaj tartalékok ( millió hordóban ) Bizonyított földgáz tartalékok ( milliárd köbméter Nyersolaj kitermelés (

1,000 hordó / nap ) Tervezett földgáz kitermelés ( millió köbméter ) Finomító kapacitás ( 1,000 hordó / nap ) Finomított termékek előállítása ( 1,000 hordó / nap ) Finomított termékek felhasználása ( 1,000 hordó / nap ) Nyersolaj export ( 1,000 hordó / nap ) Finomított termékek exportja ( 1,000 hordó / nap Földgáz export ( millió köbméter ) 31 476,00 3 049,00 218 700,00 Irán Irak Katar Kuwait 65 969,00 24 220,00 611,00 2 364,00 Líbia Nigéria 5 535,00 132 909,00 SzaúdArábia Venezuela 22 116,00 25 099,00 2 382,00 84,00 1 904,00 1 648,00 438,00 11,00 18,00 1 760,00 924,00 2 150,00 916,00 13,00 36,00 115,00 40,00 55,00 56,00 131,00 3,00 144,00 10,00 27,00 1 720,00 23 368,00 792,00 1 613,00 1 078,00 30 779,00 14 944,00 3 567,00 321,00 8 635,00 3 759,00 54 146,00 71 243,00 173 217,00 106 393,00 26 117,00 18 815,00 35 333,00 19 742,00 42 728,00 190 979,00 94 339,00 19 496,00 37 760,00 56 893,00 24

440,00 13 344,00 11 032,00 16 218,00 11 681,00 17 238,00 67 200,00 26 200,00 13 482,00 21 768,00 8 583,00 19 219,00 10 400,00 6 885,00 15 549,00 10 482,00 17 038,00 63 286,00 19 845,00 7 006,00 6 173,00 7 257,00 3 477,00 2 341,00 4 269,00 -1 397,00 11 696,00 7 801,00 11 314,00 97 800,00 4 722,00 99 080,00 115 000,00 15 207,00 96 500,00 36 000,00 31 506,00 262 790,00 77 800,00 4 523,00 6 060,00 2 557,00 26 600,00 735,10 1 900,30 1 125,00 3 248,40 84 050,00 46 140,00 70 560,00 70 530,00 462,20 491,30 1 057,00 1 474,00 603,00 496,60 312,20 1 002,40 1 440,50 194,10 146,00 1 068,90 397,30 1 614,00 408,20 57 960,00 7 351,00 6 871,00 3 109,00 25 768,00 1 557,00 1 314,00 4 503,00 6 646,00 4 191,00 2 126,50 568,90 1 745,90 1 200,30 1 801,76 7 093,10 2 431,80 2 300,00 29 300,00 8 710,00 6 240,00 15 120,00 57 300,00 29 800,00 137,00 899,00 380,00 445,00 1 825,00 1 183,20 518,20 43,10 572,20 369,80 307,00 1

596,90 1 228,70 1 238,60 547,10 32,90 146,00 172,30 200,00 1 053,70 407,00 609,90 2 093,60 1 138,00 580,80 1 138,00 922,40 1 798,20 5 284,60 1 572,00 485,50 152,40 290,00 22,50 67,30 572,20 221,10 78,20 993,50 569,70 7 113,00 37 685,00 670,00 630,00 8 633,00 23 18 620,00 Opec országai 1. Adatok forrása: OPEC Statisztikai Közlöny 24 Opec országai Vezetőségi tagok 25 Opec országai 26 Opec országai OPEC KÖZPONT 27