Politika, Politológia | Nemzetközi szervezetek » Avramucz György - FAO, Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete

Alapadatok

Év, oldalszám:2004, 7 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:197

Feltöltve:2005. október 17.

Méret:92 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar Irányító szervezetek a világgazdaságban FAO Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete Készítette: Avramucz György III.KGH 2 FAO Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete Az ENSZ egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező szakosított szervezete az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, angolul Food and Agriculture Organization of the United Nations. A teljesség kedvéért megemlíthető, hogy a FAO mellett több más ENSZ szervezet is foglalkozik mezőgazdasági és élelmezési kérdésekkel, közülük a legfontosabbak: a Világélelmezési Program (World Food Programme) az ENSZ legnagyobb élelmiszersegélyező szervezete, a Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap (International Fund for Agriculural Development - IFAD). A FAO, amely jelenleg az ENSZ szakosított szervezetei között az egyik legnagyobb (elsősorban létszámát és az általa végrehajtott projektek számát

tekintve) 1945. október 16-án alakult meg a kanadai Québeck-ben. 44 állam kormánya hozta létre, ma 176 tagja van. 44 ország képviselői írták alá a Chateau Frontenac-ban azt az okiratot, amellyel 59 évvel ezelőtt megalapították az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetét. A FAO Alapokmánya (Basic Text) rögzíti az alapítók szándékait, a Szervezet küldetését. E szerint az alapító államok együtt és egyenként kötelezettséget vállalnak arra, hogy mindent megtesznek a táplálkozás és életszínvonal emelése, a termelés hatékonysága és az élelem elosztási rendszer javítása, valamint a vidéki lakosság életfeltételeinek jobbítása céljából, hogy ily módon járuljanak hozzá a világgazdaság gyarapodásához, az emberiség éhezéstől való megszabadulásához. 1995-ben ünnepelte megalakulásának 50. évfordulóját az alapítás székhelyén Québecben, ahol a tagországok miniszterei október 16-án a FAO alapításának

napján aláírták a Québeci Deklarációt, melyben megerősítették a FAO Alapokmányában foglalt célkitűzések iránti elkötelezettségüket. A kezdeti kanadai évek után a Szervezet 1951-ben Rómába költözött és székhelye azóta is Rómában van. A FAO feladatai 1. Gyűjti, rendszerezi, feldolgozza és teríti a világ mezőgazdaságára vonatkozó információkat, adatokat. A "mezőgazdaság" itt széles körben értelmezendő, magában foglalja a halászatot, erdészetet, az elsődleges faipari termelést és a nem ipari jellegű élelmiszer előállítást, valamint a vízgazdálkodás egyes elemeit is. 2. A tagországok kormányainak kérésére (FAO projektek keretében) segítséget nyújt a mezőgazdasági termelés fellendítésében, a feldolgozás, elosztás és értékesítés megszervezésében, a természeti erőforrások megőrzésében és az erre vonatkozó intézmények felállításában. Agrárpolitikai és tervezési tanácsadást nyújt a

kormányok részére. 3. A kormányközi együttműködés keretében fontos és nélkülözhetetlen vitafórumot biztosít, ahol a fejlett és fejlődő (gazdag és szegény) országok egyenlőkként találkozhatnak és vitathatják meg a legfontosabb agrárpolitikai, nemzetközi gazdasági együttműködés időszerű és hosszú távú kérdéseit. 3 Működési forma Működési formáiát tekintve a Szervezet legfontosabb döntéshozó testülete a Konferencia, amely üléseit kétévenként a páratlan években tartja. A Konferencián résztvevő delegációkat általában miniszterek vezetik. A Konferencia a plenáris ülés mellett -több bizottság keretén belül- megvitatja a FAO munkaprogramját, költségvetését és dönt minden fontos kérdésben az "egy ország, egy szavazat" rendszerben. A Konferenciák közötti időszakban a FAO-t a Tanács (Council) vezeti, amely évente több alkalommal is összeül. Fontosabb állandó FAO Bizottságok, melyeknek

Magyarország is tagja, és ülésein rendszeresen részt vesz: a Mezőgazdasági Főbizottság (COAG), Halászati Bizottság (COFI), Erdészeti Bizottság (COFO), Világélelmezés Biztonsági Bizottság (CFS), Műtrágya Bizottság, Termék Főbizottság (CCP) ,ez utóbbi fogja össze a különböző kormányközi csoportok tevékenységét, mint a hús, a gabona, olajosmagvak, bor, rizs, citrusfélék, juta-kenaf. A FAO működésének alapja a Konferencia által kétévenként jóváhagyott Működési Program és Költségvetés. A tagországok hozzájárulásának mértékét az ENSZ állapítja meg, melyet az országok egy főre eső nemzeti jövedelme és lélekszáma határozza meg. Ez alól kivételt képeznek a fejlődő országok, melyek kedvezményes elbírálásban részesülnek. Magyarország a FAO költségvetésének 0,15 %-át fizeti be. A FAO 1998/99 évre meghatározott költségvetése hozzávetőlegesen 650 millió USD. A FAO működésére vonatkozó legfontosabb

alapelv, amely egyébként az ENSZ más intézményeire is vonatkozik az, hogy a FAO csak azt teheti, amit a tagországok kívánnak. Ebből következik, hogy a FAO csak olyan projekteket valósíthat meg, amire a tagországok kormányai felkérik, valamint a FAO által kiadott szakértői vélemények, agrárpolitikai javaslatok, tanácsok kizárólag ajánlásként értelmezhetők. A FAO élén a főigazgató (Director General) áll, akit a konferencián a tagországok szavazatai alapján választanak meg. Megbízatása általában 6 évre szól, de ez meghosszabbítható újabb periódusokra. Legutóbbi főigazgató választásra 1993. novemberében került sor, a megválasztott dr Jacques Diouf (szenegáli állampolgár), személyében először áll a FAO élén afrikai vezető. A FAO feladatainak fejlődése és változása az elmúlt öt évtized alatt A FAO már említett fő feladatain belül működésének első két évtizedében az információ gyűjtés és terítés

feladata élvezett elsőbbséget. A második világháborút követően a gyarmati rendszer összeomlásával, egyre erősebben merült fel az igény, hogy a FAO vállaljon aktív részt a világban egyre erőteljesebben megnyilvánuló éhínség és mezőgazdasági elmaradottság elleni küzdelemben. Ennek két vetülete volt: egyrészt a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló technikai segítségnyújtási projektek, másrészt a közvetlen élelmiszersegélyek. Az elsőt a tagországok a FAO kompetenciájában utalták, míg a segélyek összegyűjtésére és elosztására vonatkozó feladatok végrehajtására 1961-ben elhatározták a Világélelmezési Program (World Food Programme) megalakítását. 4 A FAO költségvetése és rendelkezésre álló anyagi erőforrásai nem, vagy csak nagyon kevéssé tették lehetővé a technikai segítségnyújtás ellátását. Jelentős változás következett be az 1970-es évek elején. Eddig még soha nem tapasztalt méretű

élelmezési világválság robbant ki, amely az 1974. évi Világélelmezési Konferencia összehívásához vezetett. Az ENSZ ún Fejlesztési Évtizedei, amelyek globális méretekben igyekeztek a fejlődő világon segíteni, szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a FAO "tudományos ismeretterjesztő társaságból" technikai segítségnyújtó szervezetté váljék. Ennek következtében számos olyan program született a FAO-n belül, melyek elismerése osztatlan, a világ valamennyi országának előnyös. Ilyenek: a termés-kilátások globális előrejelzése, állategészségügyi koordináció, világélelmezés biztonság, a növényvédőszerek egységesítése és kezelésükre vonatkozó egységes szabályok, a táplálkozás minőségével és összetételével foglalkozó programok. A FAO-ban a tudományos hagyományok alacsonyabb prioritást élveztek, mint a fejlődő országok mezőgazdaságának megsegítésére irányuló törekvések. A FAO

tevékenységét az elmúlt években a világközvélemény igényeihez igazította, költségvetésében és tevékenységében egyre inkább érvényesült a fejlett és fejlődő országok közötti kényes egyensúly. A donor országok többsége igen erősen érdekelt abban, hogy befizetéseiket hatékony módon kezeljék, a projektek kiválasztása és megvalósítása takarékos és jól ellenőrizhető módon történjék. A FAO kezdetben kizárólag a tagországok hozzájárulásából tartotta fenn magát és valósította meg projektjeit. A költségvetést a Konferencia kétévenként szavazza meg, de ez az összeg az új feladatok ellátására nem bizonyult elegendőnek. Ezért a FAO megszerezte és folyamatosan megszerzi az egyes donor országok célorientált, un. Bizományosi Alapjait (Trust Fund), amelyek segítségével a fejlődő országokban igen sok projektet valósít meg. Egészen az 1980-as évek végéig a FAO helyszíni tevékenységének fő pénzügyi

forrása az ENSZ Fejlesztési Alapjának (UNDP) pénzügyi hozzájárulása volt, néhány év ót azonban a UNDP erőteljesen csökkenteni kezdte a FAO részére projekt végrehajtási szándékkal utalt összegeit. Harmadik és jelentőségében a legkisebb projektvégrehajtási alap a FAO saját költségvetéséből kihasított rész, a Technical Cooperation Programme. A FAO napjainkban 1993. novemberében a FAO Konferencia új főigazgatót választott az 55 éves Jacques Diouf szenegáli agronómus személyében, aki korábban hazája tudományos és technológiai minisztere volt, de dolgozott a Világbank tanácsadó testületében, és volt hazája ENSZ képviselője is. Személyében első alkalommal került afrikai vezető a FAO élére. Sikerét elsősorban a fejlődő világ szolidaritásának köszönheti Programjának részletes kidolgozása előtt tárgyalt a földrajzi régiók képviselőivel térségeik speciális problémáiról, és a Szervezettel kapcsolatos

elvárásaikról. A főigazgató a FAO-t, mint az ENSZ család egyik legnagyobb szervezetét a világ strukturális kihívásaihoz akarja igazítani. Politikájának alapvető eleme a decentralizálás, ezen belül a FAO regionális és ország hivatalainak megerősítése, valamint új alrégiós központok létrehozása. (Itt egyelőre zárójelben meg kell említeni, hogy e politika jegyében jött létre 1996-ban Budapesten a FAO Közép- és KeletEurópai Alregionális Hivatala.) A főigazgató két úi program prioritást jelentett be: az 5 egyik az élelmiszertermelés fokozása az alacsony jövedelmű, elsősorban afrikai élelmiszer deficites országokban. E programban teret szán a modern technológiának, valamint a kormányok, farmerek, pénzügyi intézetek, nem kormányzati szervezetek és a magán szektor együttműködésének. A másik egy megelőző program, amely várhatóan lehetővé teszi a határokon túlnyúló állati és növényi kártevők és

betegségek, mint például a sivatagi sáska, a marhavész, sertéspestis, stb. terjedésének korai megállítását. E programok folytatása érdekében a FAO a tagországokhoz fordult költségvetésen kívüli támogatások nyújtására. A normatív és operatív tevékenységek egyensúlyának fenntartásával a FAO "Center of Excellence" (Tökéletességi Központ) szerepét kívánja tovább erősíteni, amelyen belül a prioritást élvező témák: növényi és állatgenetikai források megőrzése, információs és korai előrejelző rendszer, a világ élelmezési biztonsága, közösségi erdőfejlesztés és növényvédelem, valamint az állategészségügy. Magyarország és a FAO Magyarország 1946-ban kérte és nyerte el felvételét a FAO-ba, majd az 1950es évek elején -az akkori szovjet kormány nyomására- a szervezetből a többi volt szocialista országgal együtt kilépett. Hazánk az 1967 novemberben megtartott Konferencián kérte

tagságának megújítását, amelyet két ellenszavazattal meg is kapott, így (az 1946-52-es első periódus után) 1968-tól hazánk újra csatlakozott a FAO-hoz. A FAO is, mint az ENSZ többi szakosított szervezete a magyar kormánnyal áll kapcsolatban. Hazánk újra csatlakozásakor 1968-ban megjelent Kormányhatározat értelmében a magyar kormány a földművelésügyi minisztert bízta meg a FAO és az ENSZ többi mezőgazdasággal és élelmezésüggyel foglalkozó szervezete képviseletével a külügyminiszterrel együtt. Létrehozták a FAO Magyar Nemzeti Bizottságot, melynek titkársága az FVM-ben, a nemzetközi ügyekkel foglalkozó főosztály keretében működik. Tagjai az FM szakfőosztályainak, intézeteinek, az agrár egyetemeknek képviselőiből, valamint a társtárcák érintett szakembereiből tevődnek össze. A Bizottság tagjai és a Titkárság között állandó kapcsolat van, a Bizottság évente átlagosan két alkalommal ülésezik. 1968 óta

ugyancsak kormányhatározat alapján az FVM (korábban MÉM) Állandó FAO Képviseletet létesített Rómában. Történeti áttekintés A FAO-val való együttműködésünket a kezdeti időszakban (tehát a 70-es évek elején) élénk aktivitás, aktív politizálás jellemezte, s ennek következtében a Szervezettel kialakított kapcsolataink elősegítették agárpolitikai céljaink megvalósítását. Számunkra előnyös volt, hogy a fejlődő országok tömeges megjelenése és politikai fellépése a nemzetközi szervezetekben akkor még nem változtatta meg az erőviszonyokat. Így Magyarország kedvezményezett (FAO terminológiával élve: recipiens) országként, a FAO által hazánkban megvalósított UNDP projektek, valamint a Világélelmezési Program rendkívüli segélyei útján mintegy 8-10 M USD értékű technikai segítségnyújtási támogatásban részesülhetett 6 1969-76 között. E fejlesztési programok sikeresek és a FAO hivatalos véleménye

szerint más kedvezményezett országok számára is modellértékűek voltak. Az egyik akkor működő program volt Magyarországon az un. Tisza II-es projekt (hivatalos címén "Öntözéses mezőgazdaság a Tisza folyó völgyében"), amelynek keretében jelentős ismeretanyagot szereztünk és adaptáltunk az akkor korszerűsödő mezőgazdasági üzemszervezés, öntözés és vízelvezetés, állattartás, korszerű vetésszerkezet és talajelemzésen alapuló műtrágya felhasználásában. E projektben 7 mezőgazdasági nagyüzem vett részt, a projekt összértéke mintegy 7 M USD volt. Két további FAO projekt segítségével építettük ki és fejlesztettük a ma is elismert magyar belvízi halászatot. A szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet és a százhalombattai Temperáltvizű Halszaporító Gazdaság korszerű technológiája, kutatási és laboratóriumi felszerelései és kiinduló ismeretei e projektek révén áramlottak be hazánkba. A belvízi

halászat területén ismereteinket szervezett formában továbbadtuk az érdekelt fejlődő országoknak. A hetvenes évek elején kirobbant élelmezési világválság, a fejlődő országok súlyos gazdasági helyzete a világ közvéleményének és ezen keresztül a nemzetközi szervezeteknek a figyelmét is a harmadik világ országai felé fordították. A fejlődő országokat tömörítő 77-ek Csoportja (G-77), melynek ma már 100-on jóval felül van a taglétszáma, valós problémáikat és számszerű többségüket felhasználva új stratégiák és munkaprogramok elfogadására kényszerítették a FAO-t is. Ennek következtében a FAO, a Világélelmezési Program és a később létrehozott IFAD fejlesztési segélyprogramjainak túlnyomó része ezen országok régióiba irányult és irányul ma is. Ezen új irányvonallal, és az időközben kedvezően alakult gazdasági növekedésünk eredményeként a 70-es évek végén Magyarország kedvezményezett helyzete

megszűnt, így a FAO-val való együttműködésünk a korábbi időszakhoz hasonló azonnali, és kézzelfogható gazdasági előnyt nem biztosított. A hetvenes évek végétől, tehát, hazánk az adományozó (donor) országok kategóriájába került. Ez felemás helyzetet teremtett, hiszen pénzügyileg és anyagi eszközökkel számottevően nem tudtuk és ma sem tudunk a harmadik világ megsegítésében közreműködni. Tapasztalatainkkal, ismereteinkkel, szakmai tudásunkkal azonban mindig is rendelkezésre álltunk, és segítettük a Szervezetet, és ez így van ma is. Az elmúlt évtizedek során sok magyar szakember dolgozott a fejlődő országokban FAO konzultánsként. A magyar konzultánsokat szaktanácsadóként leginkább az öntözés, édesvízi halászat, virológia, parazitológia, gyümölcstermesztés, trópusi haltenyésztés, növényvédőszeranalitika, kukoricatermesztés, mezőgazdasági oktatás témákban vették igénybe a legkülönfélébb afrikai,

ázsiai fejlődő országokban. Mintegy 150-200 ösztöndíjast is fogadtunk agrár egyetemeinkben és kutatóintézeteinkben a néhány hetes tanulmányutaktól kezdve a másfél-éves posztgraduális egyetemi képzésig az agrárágazat legkülönbözőbb szakterületein. Jelenlegi helyzet Magyarország térségünkből elismerten az egyik legaktívabb FAO tagország. Ezzel kapcsolatos megnyilvánulásokkal, elismerésekkel nap, mint nap találkozhatunk. Aktivitásunkat az elmúlt 6-7 év során sikerült némi "készpénzre" 7 váltani. A korábbi donori pozícióból az egyformán fontos donori-recipiens helyzetbe kerültünk. Ez azt jelenti, hogy továbbra is donorként jelenünk meg a szellemi javaink átadásában, viszont a piacgazdaság kialakításához hatékony segítséget is kapunk a szervezettől. Ez a technikai segítség nyújtás a FAO számára nem egyszer az un "learning by doing" (oktatva tanulás) helyzetet teremti, hiszen az érintett

országokhoz hasonlóan a FAO sem rendelkezik tapasztalatokkal a központi irányítást felváltó piacgazdaság kialakításában. Az együttműködés számos esetben az együtt gondolkodás és közös tapasztalat szerzés formáit ölti. A kelet-európai politikai és gazdasági rendszerváltozásokat követően a FAO nem lépett fel kezdeményezően a kelet-európai országok megsegítésére, hanem megvárta az onnan érkező kormányszintű kéréseket. Kezdeményezésünkre 1991 tavaszán támogatást felmérő FAO delegáció járt Magyarországon és az FM illetékes szakfőosztályaival előzetes egyeztetés során kialakított javaslatok alapján kijelölte a potenciális együttműködési területeket. E tárgyalásoktól számíthatjuk a Szervezettel kialakított új típusú kapcsolatainkat, amelyben a hangsúlyt a magyar agrárgazdaság és a FAO prioritásainak összehangolására helyeztük. A FAO technikai együttműködési program keretéből (Technical

Cooperation Program) az elmúlt évek során számos projekt valósult meg