A Bismarck csatahajó-osztály

Dátum: 2023. június 15. 00:10:03.
Forrás : Wikipedia

A Bismarck és a Tirpitz a tengerek félelmetes urainak készültek, ám feladatukat nem teljesítették be. A Bismarck mindjárt az első bevetésén elsüllyedt, a Tirpitz pedig hosszas agónia során veszett oda. Elsődleges feladatuk a konvojok megsemmisítése lett volna, de félelmetes fegyverzetük és páncélzatuk révén képesek lettek volna bármely Atlanti hadszintéren szolgáló csatahajó elsüllyesztésére.

Tervezése és építése

A német mérnökök nem fukarkodtak semmiben: a hajókat 50 000 tonna vízkiszorításúra tervezték, hosszuk 252 m, szélességük pedig 36,6 m volt. Az ily hatalmas méretek rendkívül jó torpedó elleni védelmet engedtek, és a hajókat az egyik legstabilabb lövegplatformmá tették. A németeknél nem volt szempont, hogy a hajók át tudjanak kelni a Panama-csatornán, ők inkább a Kieli-csatornát tartották mérvadónak.

Tengerálló képességük által még a rendkívül viharos Atlanti-óceánon sem volt gond erős hullámzás elviselése számukra. Mindkét hajó építésének megkezdésére 1936-ban került sor: a Bismarckhoz júliusban fogtak hozzá a Blohm und Voss hamburgi gyártelepén, a Tirpitzet pedig októberben kezdték építeni a Krigsmarinewerft wilhelmshaveni hajógyárában. Mindkét hajót 1939-ben bocsátották vízre, és további másfél évre volt szükségük a hajók befejezéséhez az építőknek.

A Bismarck-csatahajó szemből

Fegyverzet és páncélzat

4 db ikerlöveges toronyban elhelyezett 8 db 38 cm-es ágyújuk hatalmas tűzerővel ruházta őket fel. Ezeket 12 db 15 cm-es másodlagos löveg egészítette ki, melyek kimondottan hajók elleni harcra terveztek, ám légvédelmi használhatóságuk nem volt valami nagy, így a nehéz légvédelem feladatának betöltésére a hajókra újabb 14 db 10,4 cm-es ágyút helyeztek el. Más nemzetek csatahajóin a közepes tüzérség egyben a légvédelmet is szolgálta, a Bismarckon és a Tirpitzen így sokkal gyengébb lett a légvédelem, holott a csatahajók eme vészterhes időszakában szükség lett volna a 15 cm-es hajóágyúkra is. Ezt a temérdek fegyvert így is 40db 20 mm-es és 16db 37 mm-es gépágyú egészítette ki számos géppuskával együtt. A hajók teljes súlyának a 37,8%-át a páncélzat tette ki (17 256 t). Érdekes, hogy a Scharnhorst és Gneisenau csatacirkálók súlyának 40,2%-át tette ki a páncélzat (14 000 t), és a Bismarck 330 mm-es övpáncéljával szemben ők 350 mm-es övpáncéllal rendelkeztek. Az érdekesség oka, hogy a Bismarck páncélzata kifelé dőlő elrendezésű volt.

A hajó erősségei és gyengeségei

A Bismarck páncélfedélzete a legmodernebb tűzvédelmi rendszerrel volt felszerelve. A Bismarck modern elrendezésű páncélzata és modern tűzvédelmi rendszere kívételes védelemmel ruházta fel a hatalmas csatahajót. A Bismarckon mutatható be a testvérhajók hátsó traktusának a helytelen kiképzése: a három propelleres megoldás esetén akár egyetlen torpedó is összezúzhatja az összes hajócsavart. Bár a kormánylapátok elrendezése jobb, mint a legtöbb potenciális ellenfeléé, ám az egymás mellett elhelyezett lapátokat ért találat esetén az épen maradt lapát rendszere is megsérülhet és beragadhat. Szerencsésebb megoldás lett volna a tandem elhelyezésű kormányrendszer (2 lapát egymás mögött, mint a Yamatón, vagy a Derfflingeren) és a négycsavaros meghajtás. Taktikai értéküket növelte a sebességük, (a tengeri próbáikon 30,8 csomót mértek) valamint az, hogy dízelmotorokkal is felszerelték őket így közepes sebességű cirkáláskor nem kellett a turbinákat használniuk, és üzemanyagot takaríthattak meg.

Bismarck

A Bismarck 1941. május 18-án útnak indult Norvégiába a Prinz Eugen nehézcirkáló társaságában. 19-én elérték az egyik Bergen melletti norvég fjordot, ahol a hajók új álcafestést kaptak. Hajnalban a Bismarckot felfedezte a brit Parti Parancsnokság egyik felderítő Spitfire vadászgépe. A képen egy tipikus német sziluettel rendelkező nehéz egység szerepelt. Gotenhafen felett felderítő tevékenységet végző Wellington bombázók jelentették, hogy a Bismarck és a Prinz Eugen az éj leple alatt elszökött. Még mindig nem volt biztos, hogy a Bismarck szerepel a fényképen, így a szakértőkhöz fordultak: a hajó szélesség-hosszúság arányából arra következtettek, hogy az egy modern csatahajó, ezért elrendelték az újabb felderítést az adott fjord felett, azonban mire a repülő odaért, a hajó már eltűnt. Az Admiralitáson megpróbálták berendezni a Bismarck két lehetséges útvonalát. A Dánia-szorosba a HMS Hood és a HMS Prince of Wales csatahajókat küldték, akikkel a Bismarck és kísérője 24-én kora hajnalban csapott össze: a Bismarck ötödik sortüze felrobbantotta a Hoodot. A csata későbbi részében még súlyosan megrongálták a Prince of Walest is, míg a Bismarckot 2 kevésbé súlyos találat érte.

Mivel csurgott az első üzemanyagtartálya, a Bismarck Franciaország (Brest kikötője) felé vette az irányt. Május 26-án az Ark Royalról felszálló Swordfish torpedóvető repülőgépek eltalálták a Bismarck kormányművét, irányíthatatlanná téve a német csatahajót. Ezután a Royal Navy május 27-én odaérkező flottacsoportja, a King George V és a Rodney csatahajók, valamint a Norfolk és a Dorestshire cirkálók hosszú tengeri csata után torpedótalálatokkal elsüllyesztették a bombatalálatoktól mozgásképtelenné vált Bismarck-ot. Délelött 10 órára a Bismarck viharvert lángoló roncsá vált, ágyutornyai megnyomorítva meredtek az ég felé, hatalmas felépítményeben százával tátongtak a lyukak melyekböl dölt a fekete füst. A Bismarck 10 óra 40 percre több mint 400 gránát és több mint 18 torpedó találatot szenvedett el. Néhány túlélő emlékezése szerint addigra már maga a személyzet is intézkedéseket tett a végzetesen sérült Bismarck elsüllyesztésére. A hajó a 4000 m mély tengerfenékre merült, a roncs ma is ott pihen. A süllyedő hajót elhagyó német tengerészeket a brit hajók felvették, de mivel a brit hajók hírt kaptak, hogy német tengeralattjárók vannak a közelben, így a brit hajóknak el kellett hagyniuk a mentés helyszínét. Mivel nem folytathatták a mentést, a közel 400 túlélőből csak 118-at tudtak megmenteni. A Bismarck fedélzetén 2093 ember vesztette életét, köztük a legendás admirális "Günther Lütjens".

A Bismarck Norvégiában

Tirpitz

A Tirpitz 1942-től Norvégiában szolgált. Több konvoj ellen is támadásra indult, de a német vezetőség túlzottan féltette, így tényleges harctevékenységben nem vett részt. 1943-ban a Scharnhorst társaságában a Spitzbergákat bombázta, majd novemberben súlyos sérüléseket szenvedett brit törpe tengeralattjárók támadása nyomán. Végül 1944. november 12-én a Royal Air Force végzetes légitámadást indított az - egy norvég fjordban veszteglő- Tirpitz ellen, Tallboy bombákkal, melyből több is eltalálta. A Tirpitz felfordult, legénységének közel a fele maghalt. A roncsot 1948 és 1957 között lebontották.

Végkövetkeztetés

A Bismarck a megújult német haditengerészet jelképe és büszkesége volt. A Bismarck míg járta a tengereket, rettegésben tartotta az ellenfeleit, de most az óceán mélyén lelt végső nyughelyre.

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!

Kapcsolódó olvasnivalók

Az Országos Kéktúra

Az Országos Kéktúra nemcsak Magyarország, illetve Európa első hosszútávú turistaútja. A Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúrával és az Alföldi Kéktúrával egy kört alkot, melyet Országos Kék Körnek is neveznek. Az Országos Kéktúra hossza 1106 km, míg az Országos Kék Kör teljesítéséhez mintegy 2519 km-t kell megtenniük a természetjáróknak.

A Tunguz katasztrófáról

A Tunguz-esemény 1908. június 30-án reggel 7 óra 13 perckor Szibéria középső részén az Alsó-Tunguszka és a Léna folyók között a légkörbe lépett, majd felrobbant tűzgömb volt. Kelet-délkelet felől nyugat-északnyugat felé haladt, viszonylag lapos (5-22 fokos) szögben süllyedve mintegy 4-500 kilométert tett meg, majd mintegy 5-8 kilométer magasságban felrobbant.

A modernkori Holdkutatás története

A Hold (nagybetűvel) a Föld kísérőjét (holdját) jelenti. A Földtől való átlagos távolsága 384 403 kilométer, nagyjából a Föld átmérőjének 30-szorosa, más mértékegység szerint 1,3 fénymásodperc. Átmérője 3476 kilométer, hozzávetőleg a Földének negyede. Ezzel a Hold a Jupiter három holdja, a Ganümédész, a Kalliszto és az Io, valamint a Szaturnusz Titán holdja után a Naprendszer ötödik legnagyobb holdja.